Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 65 (1281. - 1300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-18 15:52:36
Üzenet elküldve: 2024-08-18 15:52:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Gyakorlott füle és ujjai segítségével egészen hamar végez a hangolással. Balja a hangszer rövid nyakára siklik, jóformán keze mozdítása nélkül eléri az összes bundot. Jobbjának hüvelykjével és mutatóujjával finoman a húrokat pengeti, míg kedvenc akkordjait fogja le. Nem játszik, nem igazán, inkább csak saját magát is behangolja. Hogy eközben halk háttérzenét szolgáltat a pult körüli nyüzsgéshez, az csak kellemes extra.*
- Ó, azért ne felejtsétek el, hogy nem olyan dalt kértetek, amit én írtam. *-mosolyodik el a fehérhajú és Dayaneer szavaira-* Azért egy matróznótával nem szívesen állnék a zsűri elé.
*Mardeii-re pislant, mosolya még mindig a szakálla alatt ül. Csupán szemöldöke apró rezdülése árulja el, hogy megérti a neki szánt szavakat, és szemében egy pillanatra elismerő szikra villan. Nahát, a hangszerét két kardra is lecserélő pultos, ez a fickó, akiből egy felületes szemlélő talán nem is nézne ki olyan sokat, jóval többet tud meglátni mint ami a kirakatba van téve.*
- A szél az szél. *-mondja lágy hangon, miközben ujjai feltűnés nélkül dallamot váltanak, és mintha egy régi katonai indulóvá kanyarodna a háttérzenéje.-* Teljesen mindegy, hogy a tenger, vagy egy mező felől fúj.
*Mert látott már ő mező felett halált hirdető füstöt, még ha a kardot nem is ő forgatta. Az nem az ő dolga volt, sosem volt az, és nem is akarja, hogy az legyen.
Újra dallamot vált, kellemesen összecsengő akkordok duruzsolnak a húrokon.*
- A szám pedig csak olyan történeteket mesél, amilyenekre szükség van. Pláne, ha így szól az üzlet.
*Elszakítja tekintetét Mardeii-től, és kissé félrebiccentett fejjel pislant körbe hirtelen verbuválódott hallgatóságán.*
- Na szóval, *-mondja-* eredetileg nem kísérték hangszerrel, és úgy érzem, egy bodhrán és egy duda jobban is szolgálná mint a lant, de.. ha már lant, akkor ilyesmit képzelek hozzá.
*És jobbjának egy határozott mozdulatával dzsiget csal ki a hangszerből, vidáman pattogó, táncra hívó dallamot. Amikor énekelni kezd, baritonjában eddig ott nem lévő borgőz és pipafüst hallatszik, nyelve forgása egy kapatos matrózét idézi.*
- Volt egy éj a parti kocsmában,
Pénzem még volt, és rumot kívántam,
A lányok jöttek, én velük mentem,
És egy-kettőre jó lett kedvem!
Hé, hó, igyál, pajtás,
A pénz már sehol, de a rum még jár,
Lányok gyertek, táncra fel,
A tenger hív, élvezni kell!
Egy szajha várt, kacéran nézett,
Mondtam neki: „Még van ám pénzem!”
Nevetett: „Gyere hát kicsit, szépen,
De a reggel hamar itt lesz!”
Hé, hó, igyál, pajtás,
A pénz már sehol, de a rum még jár,
Lányok gyertek, táncra fel,
A tenger hív, élvezni kell!
A nap felkelt, a pénz elszállt,
Már szétrúgtuk ezt a kocsmát,
A tenger hív, új kaland vár,
Hát hagyjunk hátra mindent!
*Még egyszer megismétli a refrén pattogó dallamát, majd jobb tenyerével egy hirtelen mozdulattal lefojtja a húrokat.*
- Ahogy mondtam, *-pislant körbe vigyorogva-* zsűri elé nem állnék vele.
*Gyakorlott füle és ujjai segítségével egészen hamar végez a hangolással. Balja a hangszer rövid nyakára siklik, jóformán keze mozdítása nélkül eléri az összes bundot. Jobbjának hüvelykjével és mutatóujjával finoman a húrokat pengeti, míg kedvenc akkordjait fogja le. Nem játszik, nem igazán, inkább csak saját magát is behangolja. Hogy eközben halk háttérzenét szolgáltat a pult körüli nyüzsgéshez, az csak kellemes extra.*
- Ó, azért ne felejtsétek el, hogy nem olyan dalt kértetek, amit én írtam. *-mosolyodik el a fehérhajú és Dayaneer szavaira-* Azért egy matróznótával nem szívesen állnék a zsűri elé.
*Mardeii-re pislant, mosolya még mindig a szakálla alatt ül. Csupán szemöldöke apró rezdülése árulja el, hogy megérti a neki szánt szavakat, és szemében egy pillanatra elismerő szikra villan. Nahát, a hangszerét két kardra is lecserélő pultos, ez a fickó, akiből egy felületes szemlélő talán nem is nézne ki olyan sokat, jóval többet tud meglátni mint ami a kirakatba van téve.*
- A szél az szél. *-mondja lágy hangon, miközben ujjai feltűnés nélkül dallamot váltanak, és mintha egy régi katonai indulóvá kanyarodna a háttérzenéje.-* Teljesen mindegy, hogy a tenger, vagy egy mező felől fúj.
*Mert látott már ő mező felett halált hirdető füstöt, még ha a kardot nem is ő forgatta. Az nem az ő dolga volt, sosem volt az, és nem is akarja, hogy az legyen.
Újra dallamot vált, kellemesen összecsengő akkordok duruzsolnak a húrokon.*
- A szám pedig csak olyan történeteket mesél, amilyenekre szükség van. Pláne, ha így szól az üzlet.
*Elszakítja tekintetét Mardeii-től, és kissé félrebiccentett fejjel pislant körbe hirtelen verbuválódott hallgatóságán.*
- Na szóval, *-mondja-* eredetileg nem kísérték hangszerrel, és úgy érzem, egy bodhrán és egy duda jobban is szolgálná mint a lant, de.. ha már lant, akkor ilyesmit képzelek hozzá.
*És jobbjának egy határozott mozdulatával dzsiget csal ki a hangszerből, vidáman pattogó, táncra hívó dallamot. Amikor énekelni kezd, baritonjában eddig ott nem lévő borgőz és pipafüst hallatszik, nyelve forgása egy kapatos matrózét idézi.*
- Volt egy éj a parti kocsmában,
Pénzem még volt, és rumot kívántam,
A lányok jöttek, én velük mentem,
És egy-kettőre jó lett kedvem!
Hé, hó, igyál, pajtás,
A pénz már sehol, de a rum még jár,
Lányok gyertek, táncra fel,
A tenger hív, élvezni kell!
Egy szajha várt, kacéran nézett,
Mondtam neki: „Még van ám pénzem!”
Nevetett: „Gyere hát kicsit, szépen,
De a reggel hamar itt lesz!”
Hé, hó, igyál, pajtás,
A pénz már sehol, de a rum még jár,
Lányok gyertek, táncra fel,
A tenger hív, élvezni kell!
A nap felkelt, a pénz elszállt,
Már szétrúgtuk ezt a kocsmát,
A tenger hív, új kaland vár,
Hát hagyjunk hátra mindent!
*Még egyszer megismétli a refrén pattogó dallamát, majd jobb tenyerével egy hirtelen mozdulattal lefojtja a húrokat.*
- Ahogy mondtam, *-pislant körbe vigyorogva-* zsűri elé nem állnék vele.
1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-18 13:55:43
Üzenet elküldve: 2024-08-18 13:55:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Ettvallder visszatér, szavai pedig némi csalódottságról árulkodnak.*
-A kisasszony már csak ilyen. Nehezen bízik meg az emberben. De nem kell várnod soká a sültgalambra. Este nagy dolgok lesznek készülőben. *Ennyivel el is intézi a dolgot; nem tiszte az, hogy biztassa a vendégeket.
Zenészük közben nekiáll felhangolni a hangszert, szemmel láthatóan mindenki legnagyobb örömére.*
-Üdv akkor, Vicar Teerp. *Eszébe ötlik valami. Relael estére nagy embereket vár, érdemes lenne... Megtudakolni egy s mást ennél a muzsikusnál. Talán kapóra is jön a tudománya.*
-Vicar Teerp. *Lép közelebb.*
-Mondd csak, mennyire bírja a gyomrod a kikötői miliőt? *A zenész pontosan tudhatja, mire utal. Itt, a Kikötőben nem a sirályszar a legkellemetlenebb dolog, amibe léphet az ember. Ezen a vidéken megszokja az ember a vérszagot is.*
-És mennyire biztosan tart a szád? Lenne egy üzleti ajánlatom.
*Megvárja persze a választ, de fülét nem kerülhetik el Agin szavai sem, amit a wegtoreni felé címez. Neki az a sejtése, hogy a vörös kobakú kis harcos szándékosan feszíti a húrt. Pedig mindenkinek jobb lenne, ha megmaradna a szemének legeltetésénél, mint a férfitársaság nagyobb része. Lehet, hogy ha visszatér az ifjonc, érdemes lenne elcsevegni vele. Az efféle habitussal itt, a Kikötőben igazán könnyen kést talál az ember a bordái között. Azt meg nem óhajtja Aginnak.*
-Ne légy rá zabos. *Természetesen Dayaneert célozza a szavaival.*
-Nem igazán tudja még, merre hány méter itt. Hibádzik a tapasztalat. *Úgy érzi, muszáj szólnia, mielőtt Dayaneer tesz valamit. Ő pedig nem fog megint vért sikálni a padlóról napokig.*
*Ettvallder visszatér, szavai pedig némi csalódottságról árulkodnak.*
-A kisasszony már csak ilyen. Nehezen bízik meg az emberben. De nem kell várnod soká a sültgalambra. Este nagy dolgok lesznek készülőben. *Ennyivel el is intézi a dolgot; nem tiszte az, hogy biztassa a vendégeket.
Zenészük közben nekiáll felhangolni a hangszert, szemmel láthatóan mindenki legnagyobb örömére.*
-Üdv akkor, Vicar Teerp. *Eszébe ötlik valami. Relael estére nagy embereket vár, érdemes lenne... Megtudakolni egy s mást ennél a muzsikusnál. Talán kapóra is jön a tudománya.*
-Vicar Teerp. *Lép közelebb.*
-Mondd csak, mennyire bírja a gyomrod a kikötői miliőt? *A zenész pontosan tudhatja, mire utal. Itt, a Kikötőben nem a sirályszar a legkellemetlenebb dolog, amibe léphet az ember. Ezen a vidéken megszokja az ember a vérszagot is.*
-És mennyire biztosan tart a szád? Lenne egy üzleti ajánlatom.
*Megvárja persze a választ, de fülét nem kerülhetik el Agin szavai sem, amit a wegtoreni felé címez. Neki az a sejtése, hogy a vörös kobakú kis harcos szándékosan feszíti a húrt. Pedig mindenkinek jobb lenne, ha megmaradna a szemének legeltetésénél, mint a férfitársaság nagyobb része. Lehet, hogy ha visszatér az ifjonc, érdemes lenne elcsevegni vele. Az efféle habitussal itt, a Kikötőben igazán könnyen kést talál az ember a bordái között. Azt meg nem óhajtja Aginnak.*
-Ne légy rá zabos. *Természetesen Dayaneert célozza a szavaival.*
-Nem igazán tudja még, merre hány méter itt. Hibádzik a tapasztalat. *Úgy érzi, muszáj szólnia, mielőtt Dayaneer tesz valamit. Ő pedig nem fog megint vért sikálni a padlóról napokig.*
1298. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-18 13:36:06
Üzenet elküldve: 2024-08-18 13:36:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Ez az Agin elég nagy bajkeverőnek tűnik a wegtoreni számára. Bár biztosan néhány siheder leányzó imponálónak találhatja az ilyesfajta szemtelenkedést, a viselkedése azért vélhetőleg sok kikötői számára bicskanyitogató a szó szoros értelmében. Meg is lepi kicsit, hogy a fiúnak a fogsora nem híjas, legalább is elsőre nem tűnik annak, de a pimasz képén sem talál sebhelyeket. Lehet, hogy csak vele ilyen bátor, a legtöbb férfi valahogy a nőkkel szemben sokkal többet megenged magának.
A bosszankodás jelei, finoman ugyan, de megmutatkoznak immár az arcán. Nyelve indulatosan simít végig fogain, de ahogy a suhanc pofátlanul tovább nyújtja a kurtizános szálat, némileg hitetlenkedve mosolyogja el magát.*
- Nem édesem, nem vagyok kurva *az utolsó szóra azért már megkeményednek vonásait, s pillantásaiban feldereng az a fajta tűz, amely oly jellemző a nyugati népekre. Ugrásra kész ibrisztekintete végigsiklik a többi jelenlévő férfin is, szavainak nyomatékot adva, már-már fenyegetően emeli az ujját. Mozdulata nyomán összecsörrennek csuklóján a karkötők.* - Ezt pedig szeretném, ha rohadt gyorsan meg is jegyezné mindenki.
*Hogy miért nem pofozta fel? Valójában maga sem tudja, ennél sokkal kevesebbért is eljárt már a keze. Bármennyire is élvezi a figyelmet, nem szándékozott már az első napján jelenetet rendezni, pár éve persze egyáltalán nem törődött volna ezzel. Akkoriban még minden erejével azon dolgozott, hogy mindenki komolyan vegye a berkein belül, ezért nem egyszer meglehetősen teátrálisan intézte bosszúállásait. Nem hiába hívták bíborkezűnek a háta mögött...
Agin távozik, Dayaneer pedig megpróbálja elengedni a dolgot. Legalább is egyelőre, a legkevésbé sem az a könnyen felejtő vagy megbocsátó fajta.
Végre lehetősége van kicsit a többiekkel is foglalkozni, néhány pillanatnyi csöndes merengést követően már a bemutatkozó Vicart figyeli.*
- Azt hiszem, akkor itt az ideje, hogy bebizonyítsd, érdemes voltál arra az első helyre.
*Buzdítja ő is a zenélésre a többieket követve a sorban, bár őszintén nem akkora élvezője a muzsikálásnak. Ahhoz neki egy kicsivel többet kell inni.
Fél füllel Ettvallder kissé csalódott beszámolóját is hallgatja.*
- Majd elkísérhetsz a beszerző körutamra *szól bele a beszélgetésükbe.* - Egy plusz kard mindig szükséges, ha a Kikötőben császkál az ember. A verőlegényünket pedig nem szívesen vinném magammal. *pillant is abba az irányba kissé undorodva, amerre Agin távozott*
*Ez az Agin elég nagy bajkeverőnek tűnik a wegtoreni számára. Bár biztosan néhány siheder leányzó imponálónak találhatja az ilyesfajta szemtelenkedést, a viselkedése azért vélhetőleg sok kikötői számára bicskanyitogató a szó szoros értelmében. Meg is lepi kicsit, hogy a fiúnak a fogsora nem híjas, legalább is elsőre nem tűnik annak, de a pimasz képén sem talál sebhelyeket. Lehet, hogy csak vele ilyen bátor, a legtöbb férfi valahogy a nőkkel szemben sokkal többet megenged magának.
A bosszankodás jelei, finoman ugyan, de megmutatkoznak immár az arcán. Nyelve indulatosan simít végig fogain, de ahogy a suhanc pofátlanul tovább nyújtja a kurtizános szálat, némileg hitetlenkedve mosolyogja el magát.*
- Nem édesem, nem vagyok kurva *az utolsó szóra azért már megkeményednek vonásait, s pillantásaiban feldereng az a fajta tűz, amely oly jellemző a nyugati népekre. Ugrásra kész ibrisztekintete végigsiklik a többi jelenlévő férfin is, szavainak nyomatékot adva, már-már fenyegetően emeli az ujját. Mozdulata nyomán összecsörrennek csuklóján a karkötők.* - Ezt pedig szeretném, ha rohadt gyorsan meg is jegyezné mindenki.
*Hogy miért nem pofozta fel? Valójában maga sem tudja, ennél sokkal kevesebbért is eljárt már a keze. Bármennyire is élvezi a figyelmet, nem szándékozott már az első napján jelenetet rendezni, pár éve persze egyáltalán nem törődött volna ezzel. Akkoriban még minden erejével azon dolgozott, hogy mindenki komolyan vegye a berkein belül, ezért nem egyszer meglehetősen teátrálisan intézte bosszúállásait. Nem hiába hívták bíborkezűnek a háta mögött...
Agin távozik, Dayaneer pedig megpróbálja elengedni a dolgot. Legalább is egyelőre, a legkevésbé sem az a könnyen felejtő vagy megbocsátó fajta.
Végre lehetősége van kicsit a többiekkel is foglalkozni, néhány pillanatnyi csöndes merengést követően már a bemutatkozó Vicart figyeli.*
- Azt hiszem, akkor itt az ideje, hogy bebizonyítsd, érdemes voltál arra az első helyre.
*Buzdítja ő is a zenélésre a többieket követve a sorban, bár őszintén nem akkora élvezője a muzsikálásnak. Ahhoz neki egy kicsivel többet kell inni.
Fél füllel Ettvallder kissé csalódott beszámolóját is hallgatja.*
- Majd elkísérhetsz a beszerző körutamra *szól bele a beszélgetésükbe.* - Egy plusz kard mindig szükséges, ha a Kikötőben császkál az ember. A verőlegényünket pedig nem szívesen vinném magammal. *pillant is abba az irányba kissé undorodva, amerre Agin távozott*
1297. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-15 23:19:50
Üzenet elküldve: 2024-08-15 23:19:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bagoly a varjúban//
*Valóban heves emlékeket kelt benne a Learon felemlegetése, habár nem szimplán csak a személye miatt, inkább az aznapi események úgy összességében.*
-Kár, pedig reméltem hogy csak a személyiségem bűvölte el ennyire.
*Viccelődik egyértelműen Valuryen, aprócska vigyorral az orra alatt.*
-Ó tudja kegyed. A mágusmesternek, a mágustorony urának. Habár ha engem kérdez, szerintem nem azért volt szüksége segítségre mert önmaga nem bírt volna el a leselkedő veszéllyel, inkább csak a biztonság kedvéért. Az egy jó hosszú történet az egész kalamajka, talán egyszer elmesélem, mindenesetre akármilyen szószátyár is vagyok, nem szívesen zúdítanám a nyakába az egészet.
*Talán ennyiben különbözhetnek Learonnal egymástól, már ha jól emlékszik vissza a férfire, meg annak minden történetére kezdve a földjével egészen a mindenféle kalandjain át.*
-Ugyan.
*Legyint is kezével az együttérzés dolgára.*
-Ez a legkevesebb. Sajnálom hogy akkor nem lehettem ott, biztos sokaknak csak egy feléjük nyújtott kar hiányzott.
*Habár túlzónak tűnhetnek a szavai, és persze ha Val ismerné Relael valódi természetét biztosan nem hozakodna elő ezzel, de a férfi valóban ilyen szívű.*
-Na de ha kegyed ilyen csinos is, meg ilyen bölcs is, no meg a Thargokkal és Learon mesterrel is jóban van, merem feltételezni hogy öné ez a kedves kis fogadó? Végtére is jóra fordultak a dolgok?
*Azt ugyan nem tudhatja hogy Rel mennyire szeret itt, vagy miken kellett átmennie, csak azt hogy most úgy tűnik jól megy a sora. Legalábbis úgy tűnik.*
-Ő is, igen.
*Bólogat is, de nem megy nagyon részletesen bele a személyébe. Fölösleges volna. És szerencsére a tea is készülni látszik, hátha az majd jól megmelegíti átázott testét. A figyelmét azonban nem kerüli el Rel viselkedése, amelyre hamar gyorsan magyarázatot is kap.*
-Vagy úgy.
*Feleli kurtán mosolyogva, és nem kezd mindenféle bugyuta kérdezgetésbe a testvérével kapcsolatban, nem érzi úgy hogy bármi köze lenne hozzá, vagy hogy ennek most lenne itt az ideje.*
-Milyen gyönyörű név, Relael Ellerin lae'Natar.
*Igyekszik a tőle telhető legszebben kiejteni a nevet.*
-Illik a viselőjéhez.
*Rel érezheti, hogy Val kedves szavai tényleg csak kedves szavak, nem pedig az bóknak szánt fajta dicsérgetés.*
-Köszönöm.
*Kamilla vagy sem, gyorsan a tenyerébe markolja a gőzöldő teát és mélyen beleszippant, mielőtt aprót kortyolna bele.*
-Nem tartom fel túlságosan? Nem kell bájcsevegnie velem ha jobb dolga is akad. Nem szeretnék zavarni.
//Bagoly a varjúban//
*Valóban heves emlékeket kelt benne a Learon felemlegetése, habár nem szimplán csak a személye miatt, inkább az aznapi események úgy összességében.*
-Kár, pedig reméltem hogy csak a személyiségem bűvölte el ennyire.
*Viccelődik egyértelműen Valuryen, aprócska vigyorral az orra alatt.*
-Ó tudja kegyed. A mágusmesternek, a mágustorony urának. Habár ha engem kérdez, szerintem nem azért volt szüksége segítségre mert önmaga nem bírt volna el a leselkedő veszéllyel, inkább csak a biztonság kedvéért. Az egy jó hosszú történet az egész kalamajka, talán egyszer elmesélem, mindenesetre akármilyen szószátyár is vagyok, nem szívesen zúdítanám a nyakába az egészet.
*Talán ennyiben különbözhetnek Learonnal egymástól, már ha jól emlékszik vissza a férfire, meg annak minden történetére kezdve a földjével egészen a mindenféle kalandjain át.*
-Ugyan.
*Legyint is kezével az együttérzés dolgára.*
-Ez a legkevesebb. Sajnálom hogy akkor nem lehettem ott, biztos sokaknak csak egy feléjük nyújtott kar hiányzott.
*Habár túlzónak tűnhetnek a szavai, és persze ha Val ismerné Relael valódi természetét biztosan nem hozakodna elő ezzel, de a férfi valóban ilyen szívű.*
-Na de ha kegyed ilyen csinos is, meg ilyen bölcs is, no meg a Thargokkal és Learon mesterrel is jóban van, merem feltételezni hogy öné ez a kedves kis fogadó? Végtére is jóra fordultak a dolgok?
*Azt ugyan nem tudhatja hogy Rel mennyire szeret itt, vagy miken kellett átmennie, csak azt hogy most úgy tűnik jól megy a sora. Legalábbis úgy tűnik.*
-Ő is, igen.
*Bólogat is, de nem megy nagyon részletesen bele a személyébe. Fölösleges volna. És szerencsére a tea is készülni látszik, hátha az majd jól megmelegíti átázott testét. A figyelmét azonban nem kerüli el Rel viselkedése, amelyre hamar gyorsan magyarázatot is kap.*
-Vagy úgy.
*Feleli kurtán mosolyogva, és nem kezd mindenféle bugyuta kérdezgetésbe a testvérével kapcsolatban, nem érzi úgy hogy bármi köze lenne hozzá, vagy hogy ennek most lenne itt az ideje.*
-Milyen gyönyörű név, Relael Ellerin lae'Natar.
*Igyekszik a tőle telhető legszebben kiejteni a nevet.*
-Illik a viselőjéhez.
*Rel érezheti, hogy Val kedves szavai tényleg csak kedves szavak, nem pedig az bóknak szánt fajta dicsérgetés.*
-Köszönöm.
*Kamilla vagy sem, gyorsan a tenyerébe markolja a gőzöldő teát és mélyen beleszippant, mielőtt aprót kortyolna bele.*
-Nem tartom fel túlságosan? Nem kell bájcsevegnie velem ha jobb dolga is akad. Nem szeretnék zavarni.
1296. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-14 11:40:35
Üzenet elküldve: 2024-08-14 11:40:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
* Agin nyers stílusa nem tudja nem meglepni a ezüsthajú fattyat. Sőt, már arra is felkészült, hogy miután Dayaneer megelégelte, és amint elrepül az a bizonyos sajtos tejfölös, akkor Ettvallder mögötte, simán elkaphassa az épp repülni készülő Agint. De a pofon elmarad, ezzel a segítségnyújtás is. Az már más kérdés, hogy mégis miért nem pofozta fel. Ha ő lenne a nő helyében, biztos kétszer is kapott volna.
Az információ átadás után nézi, ahogyan amaz eliszkol a mélységbe. Közben Mardeii megfogalmazásán csak felhorkant. Mikor bemutatják Vicarnak elismerően bólint. *
- Nocsak, nocsak. Díjnyertes zenész? Nem semmi. Most már én is kíváncsi vagyok arra, hogy mit tudsz.
* Közben egyik kezével rákönyököl az asztalra, majd a fejét pihenteti rajta. Árgus szemeivel követi Vicar mozdulatait, ahogyan ő előveszi azt a bizonyos lantot, ~tényleg nem pengét rejt ~ majd ahogyan a húrokkal játszik. A félvér tökéletesen tisztában van vele, hogy mi mindenre lehetnek képesek ezek a zenészek. Elvégre egy jó vadászat után másra sem vágyik az ember, mint egy kellemes, hideg italra, és valami pikáns zenére mellé. *
- Amúgy nem mondott semmit. Semmi akcióról, semmi kihívásról.
* Ezt a mondatot Mardeiinek intézi. Hangjából enyhe csalódottság vehető ki, mégis mosolyog. Elvégre ő mondta, hogy majd beavatja az úrnő a dolgokba. Bár sejti, hogy nincs különleges bánásmód bizonyítás nélkül. *
* Agin nyers stílusa nem tudja nem meglepni a ezüsthajú fattyat. Sőt, már arra is felkészült, hogy miután Dayaneer megelégelte, és amint elrepül az a bizonyos sajtos tejfölös, akkor Ettvallder mögötte, simán elkaphassa az épp repülni készülő Agint. De a pofon elmarad, ezzel a segítségnyújtás is. Az már más kérdés, hogy mégis miért nem pofozta fel. Ha ő lenne a nő helyében, biztos kétszer is kapott volna.
Az információ átadás után nézi, ahogyan amaz eliszkol a mélységbe. Közben Mardeii megfogalmazásán csak felhorkant. Mikor bemutatják Vicarnak elismerően bólint. *
- Nocsak, nocsak. Díjnyertes zenész? Nem semmi. Most már én is kíváncsi vagyok arra, hogy mit tudsz.
* Közben egyik kezével rákönyököl az asztalra, majd a fejét pihenteti rajta. Árgus szemeivel követi Vicar mozdulatait, ahogyan ő előveszi azt a bizonyos lantot, ~tényleg nem pengét rejt ~ majd ahogyan a húrokkal játszik. A félvér tökéletesen tisztában van vele, hogy mi mindenre lehetnek képesek ezek a zenészek. Elvégre egy jó vadászat után másra sem vágyik az ember, mint egy kellemes, hideg italra, és valami pikáns zenére mellé. *
- Amúgy nem mondott semmit. Semmi akcióról, semmi kihívásról.
* Ezt a mondatot Mardeiinek intézi. Hangjából enyhe csalódottság vehető ki, mégis mosolyog. Elvégre ő mondta, hogy majd beavatja az úrnő a dolgokba. Bár sejti, hogy nincs különleges bánásmód bizonyítás nélkül. *
1295. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-14 02:39:46
Üzenet elküldve: 2024-08-14 02:39:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
* Nem veszi észre Ettvallder visszaérkezését, de talán most az úgysem számítana. Gondolatait most úgyis az előtte álló hölgyemény köti le. *
- Dayaneer.
* Ízlelgeti a nevet, mint ahogyan a nemesek szokták a jó bort kóstolni.
Felkönyököl a mellette fekvő pultra, a lábát keresztbe rakja, fejét kissé felemeli. Mosolygását nem törli el, kitartóan az arcán hagyja. Némi értetlenséget vél felfedezni a lányon, de nem érti, hogy mi ennek az oka. Első gondolata, hogy talán Dayaneer nincs hozzászokva az ily kedves fogadtatásokhoz, és nem tudja, hogy reagáljon.
Szerencséjére akad elfoglaltsága, amíg a nő kibogozza a szálakat még Mardeii segítségét is kikérve. Szeme ugyanis a hölgy telt keblein akadnak meg. Ezen bámészkodását nem is próbálja leplezni.
Csak akkor pillant fel, amikor a nő következtetésre jut. A mondatból és annak hangsúlyából persze kezd rájönni, hogy megint mellé lőtt, nem első alkalommal. *
- Miért, nem az vagy?
* Teszi fel az egyszerű és ártalmatlan kérdést, nem is sejtve, hogy az esetleg bántó lehet a nő számára. Nem egyszer kapott már pofont az egyenessége miatt, de szerencsére lassan már kezd rájönni, hogy mit szabad mondani egy nőnek, és mit nem. Lassan. *
- Nem?
* Kérdez vissza a biztonság kedvéért a kedvezményre, de sejti a választ. Valójában még neki sem mesélt semmi hasonlóról a Kisasszony, de mivel eddig ingyen falatozott és italozott, volt mersze azt gondolni, hogy esetleg egyéb szolgáltatásokért sem kell fizetniük az alkalmazottaknak. Talán ezt is rosszul gondolta.
A méricskélésre viszont már abbahagyja a támaszkodást, és kihúzza magát, hogy a hölgy jobban megnézhesse őt magának, úgy ahogy azt tette eddig ő is.
A nő utolsó mondatára viszont kissé összehúzza a szemöldökét. *
- Nem értem. Akkor mégis kéjhölgy vagy, csak a drágábbik fajta?
* Ránt egyet a vállán. Neki igazából mindegy, amúgy sincsen sok pénze. Ha a dolgozói kedvezmény bukik, akkor ma bizony számára nem lesz ma hancúrozás.
Közben Ettvallder is jelez neki, hogy végzett, és most ő következik. Kicsit meglepődik, hogy a félvér ilyen hamar végzett. Arra a következtetésre jut, hogy sikerült meggyőznie Relaelt a csatlakozásról. Megköszöni a férfinak az útbaigazítást, majd visszafordul a nő felé. *
- Sajnálom Dayaneer, most mennem kell. Ha esetleg meggondolnád magad, a négyes szobában vagyok.
* Még egyet rákacsint a hölgyre, majd elindul le a lépcsőn a kígyó fészkébe. *
* Nem veszi észre Ettvallder visszaérkezését, de talán most az úgysem számítana. Gondolatait most úgyis az előtte álló hölgyemény köti le. *
- Dayaneer.
* Ízlelgeti a nevet, mint ahogyan a nemesek szokták a jó bort kóstolni.
Felkönyököl a mellette fekvő pultra, a lábát keresztbe rakja, fejét kissé felemeli. Mosolygását nem törli el, kitartóan az arcán hagyja. Némi értetlenséget vél felfedezni a lányon, de nem érti, hogy mi ennek az oka. Első gondolata, hogy talán Dayaneer nincs hozzászokva az ily kedves fogadtatásokhoz, és nem tudja, hogy reagáljon.
Szerencséjére akad elfoglaltsága, amíg a nő kibogozza a szálakat még Mardeii segítségét is kikérve. Szeme ugyanis a hölgy telt keblein akadnak meg. Ezen bámészkodását nem is próbálja leplezni.
Csak akkor pillant fel, amikor a nő következtetésre jut. A mondatból és annak hangsúlyából persze kezd rájönni, hogy megint mellé lőtt, nem első alkalommal. *
- Miért, nem az vagy?
* Teszi fel az egyszerű és ártalmatlan kérdést, nem is sejtve, hogy az esetleg bántó lehet a nő számára. Nem egyszer kapott már pofont az egyenessége miatt, de szerencsére lassan már kezd rájönni, hogy mit szabad mondani egy nőnek, és mit nem. Lassan. *
- Nem?
* Kérdez vissza a biztonság kedvéért a kedvezményre, de sejti a választ. Valójában még neki sem mesélt semmi hasonlóról a Kisasszony, de mivel eddig ingyen falatozott és italozott, volt mersze azt gondolni, hogy esetleg egyéb szolgáltatásokért sem kell fizetniük az alkalmazottaknak. Talán ezt is rosszul gondolta.
A méricskélésre viszont már abbahagyja a támaszkodást, és kihúzza magát, hogy a hölgy jobban megnézhesse őt magának, úgy ahogy azt tette eddig ő is.
A nő utolsó mondatára viszont kissé összehúzza a szemöldökét. *
- Nem értem. Akkor mégis kéjhölgy vagy, csak a drágábbik fajta?
* Ránt egyet a vállán. Neki igazából mindegy, amúgy sincsen sok pénze. Ha a dolgozói kedvezmény bukik, akkor ma bizony számára nem lesz ma hancúrozás.
Közben Ettvallder is jelez neki, hogy végzett, és most ő következik. Kicsit meglepődik, hogy a félvér ilyen hamar végzett. Arra a következtetésre jut, hogy sikerült meggyőznie Relaelt a csatlakozásról. Megköszöni a férfinak az útbaigazítást, majd visszafordul a nő felé. *
- Sajnálom Dayaneer, most mennem kell. Ha esetleg meggondolnád magad, a négyes szobában vagyok.
* Még egyet rákacsint a hölgyre, majd elindul le a lépcsőn a kígyó fészkébe. *
1294. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-13 22:43:26
Üzenet elküldve: 2024-08-13 22:43:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
- Bizony jól gondolod! *-bólint rá a feltételezésre. Bár nem érti, hogy ez miért ennyire fontos kérdés a nőnek, nem zavartatja magát a fürkésző tekintettől. Inkább úgy dönt, hogy az tetszik neki. Mardeii felé egy bocsánatkérő mosolyt küld, de figyelmét ezután más köti le. A vöröshajú. Biztos rosszul érzi magát attól, hogy a nő nem az ő arcát vizslatja így, hiszen nem is bírja ki sokáig, hogy ne próbálja megrázni faroktollait neki. Nem hibáztatja érte. A legény ránézésre pont abban az érzékeny korban van, amikor a férfiember golyóbisai átveszik az agyveleje szerepét. Pláne egy ilyen, valóban dekoratív hölgy társaságában. Hagyja hát kibontakozni a dolgokat.
Szájához emeli a kupicát, és végre-valahára leküldi torkán az égető aromájú nedűt. Hogy köhögése az italnak szól, vagy a "verőlegény" titulusnak, az örök talány marad. Akárhogy is, egy új névvel bővülnek ismeretei. Illetve rögtön kettővel, ahogy a bemutatkozás viszonzást kap.
Ha eddig nem mosolygott a bajsza alatt, akkor a kibontakozó szituáció már biztos az arcára csalja ezt, ahogy Dayaneer számon kéri Agin pillangós feltételezését. És kap egy újabb nevet, amit viszont már össze is tud kapcsolni Mardeii korábbi, neki szánt szavaival.
Nem tudja, hogy milyen hely ez, hogy kik ezek az emberek, hogy mit csinálnak; de ha az lenne a feladata hogy kikémlelje őket, az rohadt könnyű pénz lenne.
Felveszi a villát és tör egy falatot a cipóból - úgy dönt, hogy amíg ezek elrendezik a kérdéseket, ő tulajdonképpen jól is lakhat. Ekkor ül le mellé az ezüstfehér hajú fickó, aki úgy bámulja őt, mint egy éhes cápa. Kissé felvont szemöldökkel viszonozza a pillantást, végigméri az idegent, majd úgy dönt, hogy az is tetszik neki. Lehet szó róla. Talán nem ma, ma inkább osztrigát kíván, de holnap akár ő is jöhet. Ma inkább -ha valamihez, hát- olyasmihez lenne kedve, mint amivel kíváncsi ivótársnője bír.*
- Hm, *-sóhajt, ahogy leteszi a villáját-* ha így számít, hát legyen.
*Fura ez a hely. Kezdi érteni, hogy miért hagyják itt a zenészek. Valószínűleg azoknak is gyertával világítottak be a feneke lyukába, hogy megtudjanak róluk mindent. Félreértés ne essék, nem szégyelli ő a feneke lyukát, de a tojást megette volna még melegében.*
- Nem titkolom én, hát tessék: Vicar Teerp volnék. Ha ez is számít, Timoren-díjas költő, Pityang-koszorús dalnok és a Lihanech-i Lantverseny.. hm.. második helyezettje. *-míg beszél, lehajol a hangszertokért. Abból egy szemmel láthatóan sokat élt, de jó karban tartott lantot vesz elő. A tok a földre, a lant az ölébe kerül.-* De ez csak azért lett így, mert elpattant egy húr a játékom közben. És szerintem egyébként is meg volt bundázva.
*Megpendíti a húrokat, majd a hangolókulcsokkal babrálva hallás után nekiáll újrahangolni a hangszert. A kikötői sós, párás levegő miatt a húrok szokatlanul gyorsan engednek le, ez nem tetszik neki. Mindenképp utána kell járjon, hogy errefelé milyen húrokat használnak.*
- Bizony jól gondolod! *-bólint rá a feltételezésre. Bár nem érti, hogy ez miért ennyire fontos kérdés a nőnek, nem zavartatja magát a fürkésző tekintettől. Inkább úgy dönt, hogy az tetszik neki. Mardeii felé egy bocsánatkérő mosolyt küld, de figyelmét ezután más köti le. A vöröshajú. Biztos rosszul érzi magát attól, hogy a nő nem az ő arcát vizslatja így, hiszen nem is bírja ki sokáig, hogy ne próbálja megrázni faroktollait neki. Nem hibáztatja érte. A legény ránézésre pont abban az érzékeny korban van, amikor a férfiember golyóbisai átveszik az agyveleje szerepét. Pláne egy ilyen, valóban dekoratív hölgy társaságában. Hagyja hát kibontakozni a dolgokat.
Szájához emeli a kupicát, és végre-valahára leküldi torkán az égető aromájú nedűt. Hogy köhögése az italnak szól, vagy a "verőlegény" titulusnak, az örök talány marad. Akárhogy is, egy új névvel bővülnek ismeretei. Illetve rögtön kettővel, ahogy a bemutatkozás viszonzást kap.
Ha eddig nem mosolygott a bajsza alatt, akkor a kibontakozó szituáció már biztos az arcára csalja ezt, ahogy Dayaneer számon kéri Agin pillangós feltételezését. És kap egy újabb nevet, amit viszont már össze is tud kapcsolni Mardeii korábbi, neki szánt szavaival.
Nem tudja, hogy milyen hely ez, hogy kik ezek az emberek, hogy mit csinálnak; de ha az lenne a feladata hogy kikémlelje őket, az rohadt könnyű pénz lenne.
Felveszi a villát és tör egy falatot a cipóból - úgy dönt, hogy amíg ezek elrendezik a kérdéseket, ő tulajdonképpen jól is lakhat. Ekkor ül le mellé az ezüstfehér hajú fickó, aki úgy bámulja őt, mint egy éhes cápa. Kissé felvont szemöldökkel viszonozza a pillantást, végigméri az idegent, majd úgy dönt, hogy az is tetszik neki. Lehet szó róla. Talán nem ma, ma inkább osztrigát kíván, de holnap akár ő is jöhet. Ma inkább -ha valamihez, hát- olyasmihez lenne kedve, mint amivel kíváncsi ivótársnője bír.*
- Hm, *-sóhajt, ahogy leteszi a villáját-* ha így számít, hát legyen.
*Fura ez a hely. Kezdi érteni, hogy miért hagyják itt a zenészek. Valószínűleg azoknak is gyertával világítottak be a feneke lyukába, hogy megtudjanak róluk mindent. Félreértés ne essék, nem szégyelli ő a feneke lyukát, de a tojást megette volna még melegében.*
- Nem titkolom én, hát tessék: Vicar Teerp volnék. Ha ez is számít, Timoren-díjas költő, Pityang-koszorús dalnok és a Lihanech-i Lantverseny.. hm.. második helyezettje. *-míg beszél, lehajol a hangszertokért. Abból egy szemmel láthatóan sokat élt, de jó karban tartott lantot vesz elő. A tok a földre, a lant az ölébe kerül.-* De ez csak azért lett így, mert elpattant egy húr a játékom közben. És szerintem egyébként is meg volt bundázva.
*Megpendíti a húrokat, majd a hangolókulcsokkal babrálva hallás után nekiáll újrahangolni a hangszert. A kikötői sós, párás levegő miatt a húrok szokatlanul gyorsan engednek le, ez nem tetszik neki. Mindenképp utána kell járjon, hogy errefelé milyen húrokat használnak.*
1293. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-13 09:57:45
Üzenet elküldve: 2024-08-13 09:57:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
-Nagy kár. Az egyik kedvenc dalom. *Fejezi ki kifejezéstelen ábrázattal sajnálatát a Bolond Bálnavadász miatt. Közben Ettvallder is megtér, így valóban a vörös üstökű sihederen a sor, hogy a kisasszony színe elé járuljon.*
-Az üzlet? Még ha csak az menne... *Válaszolja meg egykedvűen Ettvallder kérdését. Színpadias sóhaj hagyja el ajkait, miközben visszaoldalaz a pult mögé.*
-Tíz arany a reggeli ára. *Fordul ismét a muzsikushoz.*
-De ha elmondod becses neved és eljátszod nekünk azt a dalt, amit azok a tengerészek tanítottak, a vendégem vagy az ételre.
*Haloványan elmosolyodik. Közben Agin, a "verőlegény" is akcióba lendül, s olyan feltételezéseket enged meg Dayaneer felé, ami rövid úton akár pofozkodáshoz is vezethet egy ilyen helyen. Szerencséjükre a wegtoreni lány nem veszi fel a kesztyűt, alighanem rosszabbakat is aggattak már rá, mint a kurtizánszerep. Így pedig megkönnyebbülten horkan fel a lány replikáján. Ugyanakkor nem siet kijavítani sem az ifjonc tévedését, így ő sem fog a segíségére sietni. Főleg, mert a dolgozói kedvezményt is vaskos hazugságnak gondolja, ami arra engedi következtetni, hogy Agin szándékosan keresi a bajt.*
-Az. Lisza... Alissäna pillangó. Meglehetősen népszerű. De most házon kívül van. Kereket oldott a kis félvéreddel, amíg odalenn voltál. *Válaszolja meg a felé intézett kérdést. Közben persze nem feledkezik meg a zenészről sem.*
-Ez itt... *Ettvallder felé fordul, hogy bemutassa az új vendéget.*
-Még nem mutatkozott be az úr. De igen pikáns dalokat rejt a tarsolya. Merem remélni legalábbis. *Elmosolyodik, miközben a szóban forgó zenészt fixírozza.*
-És ha valóban olyan jó, biztosan szoríthatunk neki helyet magunk között itt, a fogadóban.
-Nagy kár. Az egyik kedvenc dalom. *Fejezi ki kifejezéstelen ábrázattal sajnálatát a Bolond Bálnavadász miatt. Közben Ettvallder is megtér, így valóban a vörös üstökű sihederen a sor, hogy a kisasszony színe elé járuljon.*
-Az üzlet? Még ha csak az menne... *Válaszolja meg egykedvűen Ettvallder kérdését. Színpadias sóhaj hagyja el ajkait, miközben visszaoldalaz a pult mögé.*
-Tíz arany a reggeli ára. *Fordul ismét a muzsikushoz.*
-De ha elmondod becses neved és eljátszod nekünk azt a dalt, amit azok a tengerészek tanítottak, a vendégem vagy az ételre.
*Haloványan elmosolyodik. Közben Agin, a "verőlegény" is akcióba lendül, s olyan feltételezéseket enged meg Dayaneer felé, ami rövid úton akár pofozkodáshoz is vezethet egy ilyen helyen. Szerencséjükre a wegtoreni lány nem veszi fel a kesztyűt, alighanem rosszabbakat is aggattak már rá, mint a kurtizánszerep. Így pedig megkönnyebbülten horkan fel a lány replikáján. Ugyanakkor nem siet kijavítani sem az ifjonc tévedését, így ő sem fog a segíségére sietni. Főleg, mert a dolgozói kedvezményt is vaskos hazugságnak gondolja, ami arra engedi következtetni, hogy Agin szándékosan keresi a bajt.*
-Az. Lisza... Alissäna pillangó. Meglehetősen népszerű. De most házon kívül van. Kereket oldott a kis félvéreddel, amíg odalenn voltál. *Válaszolja meg a felé intézett kérdést. Közben persze nem feledkezik meg a zenészről sem.*
-Ez itt... *Ettvallder felé fordul, hogy bemutassa az új vendéget.*
-Még nem mutatkozott be az úr. De igen pikáns dalokat rejt a tarsolya. Merem remélni legalábbis. *Elmosolyodik, miközben a szóban forgó zenészt fixírozza.*
-És ha valóban olyan jó, biztosan szoríthatunk neki helyet magunk között itt, a fogadóban.
1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-12 22:52:59
Üzenet elküldve: 2024-08-12 22:52:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Bármennyire is szeretné nagyképűen kihívásnak venni Mardeii szavait, ahhoz már nincs eléggé edzésben, hogy kiigyon egy egész kocsmát a készleteiből. Valószínűbb, hogy még fénykorában sem ment volna, de előszeretettel túlzott ilyesmivel, ahogy az jó tengerészhez illik. Kisebbet hazudni amúgy sem érdemes.*
- Az istenek fizessék meg Szépfiú ~ Mert én biztos nem fogom ~ *teszi még hozzá magában a kupica felé nyúlva egy hálás mosollyal, majd ujjai között szorongatva hallgatja a bárdot, ki úgy tűnik osztja véleményét a pocsék keleti dalnokokkal kapcsolatban.
Hogy szándékosan vagy véletlenül, mindenesetre ügyesen kikerüli Mardeii kérdését származását illetően, de Daya nem hagyja olyan könnyen elúszni a témát.*
- Akkor nem artheniori vagy gondolom.
*Próbálja valamelyik városhoz kötni, ahogy kicsit elidőzik a barna pillantásokon, de nem tudná egyértelműen megállapítani, honnan is szalajtották.*
- És a pi... llangókról, ha nem tévedek.
*Vigyora azért szélesre szalad a finomkodáson, nincsen különösebben hozzászokva. Férfiak között éli és élte mindennapjait, sohasem zavartatták magukat előtte, ha épp disznó dolgok kerültek szóba. Néha pedig nem bánta volna, ha amolyan illemre hivatkozva megkímélik ezektől, de hát mit is vár az ember lánya egyszerű matrózoktól.
A vörhenyes fiú úgy tűnik nem viseli túl jól a mellőzöttséget. Kezét magabiztosan nyújtja felé a bemutatkozáshoz.*
- Dayaneer *kézfogásra készül, végül kézfején apró csók csattan, mely nem igazán szokványos az ő köreiben. Legfeljebb sakál részeg, vén kocsmatöltelékektől kétes nevű csehókban, de azért már ott is szokták tudni, hogy nem tartja túl sokra ezt a fajta gesztust. Szalonspiccesen rosszabb napokon pofon is követte már.
Kiválóan tűri most a kéretlen jelenetet, szemöldöke íve is csak finoman emelkedik az alapos, pimasz pillantásokkal bőszen tűzdelt méricskélésen.
Eleinte halvány lila gőze sincsen, mi a bánatos tretilköpetről hadovál össze a vöröske. Elvégre - hacsak Relael nem rendelkezik valamiféle boszorkányos képességgel, mellyel megosztja gondolatait hőn szeretett alkalmazottjaival - senki sem tudhatja, milyen posztot is osztott rá a kisasszony, eddig ugyanis senkinek sem említette. Vagy már ennyire fejébe szállt volna az a pár korty itóka?
A Lisza név semmit sem mond neki, így már látványosan, összevont szemöldökökkel próbálja kibogozni a helyzetet, mígnem a semmiből érkezik a megvilágosodás. Vonásai ellágyulnak némileg, mielőtt pedig bármibe is belekezdene, felhatja a pálinkát.
Átszalad egy kis grimasz az arcán, de csak egy röpke pillanatra, aztán kifürkészhetetlen kifejezéssel képén csapja az üres kupicát a pultra.
Ahelyett, hogy Aginhoz szólna, Mardeii felé fordul, s kicsit sem bizalmaskodva, mindenki számára jól hallhatóan szegezi neki kérdését.*
- Ez a Lisza... jól sejtem, hogy egy pillangó? *kutatja a tengerkék tekintetet némi megerősítés reményében, s ha a pultos felhomályosítja, már sóhajt is egy nagyot.*
- Tehát, ha jól értem épp szajhának néznek.
*Nem először fordul elő a történelemben, bár eddig inkább csak bosszantani kívánták ezzel a felvetéssel, mintsem ténylegesen azt gondolják, pénzért árulja a testét a helyi csőcseléknek.
Zöld irbisztekintete visszasiklik az új "bűntársra", s némileg lebiggyesztett ajakkal, pocsék műsajnálattal szólal meg.*
- Sajnos a kisasszony nem beszélt a dolgozói kedvezményről *immár rajta a sor, hogy némi kínos csenddel kísérve végigmérje a fiút* - Az én áraimat pedig aligha tudnád megfizetni.
*Komoly ábrázat és hangvétel is dukál az előadáshoz, egyedül csupán tekintete árulkodó, melyben jól láthatóan villan az alávalóság.*
*Bármennyire is szeretné nagyképűen kihívásnak venni Mardeii szavait, ahhoz már nincs eléggé edzésben, hogy kiigyon egy egész kocsmát a készleteiből. Valószínűbb, hogy még fénykorában sem ment volna, de előszeretettel túlzott ilyesmivel, ahogy az jó tengerészhez illik. Kisebbet hazudni amúgy sem érdemes.*
- Az istenek fizessék meg Szépfiú ~ Mert én biztos nem fogom ~ *teszi még hozzá magában a kupica felé nyúlva egy hálás mosollyal, majd ujjai között szorongatva hallgatja a bárdot, ki úgy tűnik osztja véleményét a pocsék keleti dalnokokkal kapcsolatban.
Hogy szándékosan vagy véletlenül, mindenesetre ügyesen kikerüli Mardeii kérdését származását illetően, de Daya nem hagyja olyan könnyen elúszni a témát.*
- Akkor nem artheniori vagy gondolom.
*Próbálja valamelyik városhoz kötni, ahogy kicsit elidőzik a barna pillantásokon, de nem tudná egyértelműen megállapítani, honnan is szalajtották.*
- És a pi... llangókról, ha nem tévedek.
*Vigyora azért szélesre szalad a finomkodáson, nincsen különösebben hozzászokva. Férfiak között éli és élte mindennapjait, sohasem zavartatták magukat előtte, ha épp disznó dolgok kerültek szóba. Néha pedig nem bánta volna, ha amolyan illemre hivatkozva megkímélik ezektől, de hát mit is vár az ember lánya egyszerű matrózoktól.
A vörhenyes fiú úgy tűnik nem viseli túl jól a mellőzöttséget. Kezét magabiztosan nyújtja felé a bemutatkozáshoz.*
- Dayaneer *kézfogásra készül, végül kézfején apró csók csattan, mely nem igazán szokványos az ő köreiben. Legfeljebb sakál részeg, vén kocsmatöltelékektől kétes nevű csehókban, de azért már ott is szokták tudni, hogy nem tartja túl sokra ezt a fajta gesztust. Szalonspiccesen rosszabb napokon pofon is követte már.
Kiválóan tűri most a kéretlen jelenetet, szemöldöke íve is csak finoman emelkedik az alapos, pimasz pillantásokkal bőszen tűzdelt méricskélésen.
Eleinte halvány lila gőze sincsen, mi a bánatos tretilköpetről hadovál össze a vöröske. Elvégre - hacsak Relael nem rendelkezik valamiféle boszorkányos képességgel, mellyel megosztja gondolatait hőn szeretett alkalmazottjaival - senki sem tudhatja, milyen posztot is osztott rá a kisasszony, eddig ugyanis senkinek sem említette. Vagy már ennyire fejébe szállt volna az a pár korty itóka?
A Lisza név semmit sem mond neki, így már látványosan, összevont szemöldökökkel próbálja kibogozni a helyzetet, mígnem a semmiből érkezik a megvilágosodás. Vonásai ellágyulnak némileg, mielőtt pedig bármibe is belekezdene, felhatja a pálinkát.
Átszalad egy kis grimasz az arcán, de csak egy röpke pillanatra, aztán kifürkészhetetlen kifejezéssel képén csapja az üres kupicát a pultra.
Ahelyett, hogy Aginhoz szólna, Mardeii felé fordul, s kicsit sem bizalmaskodva, mindenki számára jól hallhatóan szegezi neki kérdését.*
- Ez a Lisza... jól sejtem, hogy egy pillangó? *kutatja a tengerkék tekintetet némi megerősítés reményében, s ha a pultos felhomályosítja, már sóhajt is egy nagyot.*
- Tehát, ha jól értem épp szajhának néznek.
*Nem először fordul elő a történelemben, bár eddig inkább csak bosszantani kívánták ezzel a felvetéssel, mintsem ténylegesen azt gondolják, pénzért árulja a testét a helyi csőcseléknek.
Zöld irbisztekintete visszasiklik az új "bűntársra", s némileg lebiggyesztett ajakkal, pocsék műsajnálattal szólal meg.*
- Sajnos a kisasszony nem beszélt a dolgozói kedvezményről *immár rajta a sor, hogy némi kínos csenddel kísérve végigmérje a fiút* - Az én áraimat pedig aligha tudnád megfizetni.
*Komoly ábrázat és hangvétel is dukál az előadáshoz, egyedül csupán tekintete árulkodó, melyben jól láthatóan villan az alávalóság.*
1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-12 09:35:00
Üzenet elküldve: 2024-08-12 09:35:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
* Mikor végre felér azon a hosszan kígyózó lépcsősoron, valamiért megkönnyebbül, hogy nem vassal az arcába várják a lépcsőfordulóban. Az lenne csak hab a tortán, ha már most el akarnák tenni láb alól a félvért, miután leadta az információit.
Ha Agin észreveszi a jelenlétét, akkor fejével biccent, amivel azt akarja mutatni, hogy ő következik. Bár első ránézésre, annyira el van foglalva az egyetlen lány becserkészésével, hogy biztosan nem veszi észre a félvért. Nincs mese, neki kell lennie a gazfickónak, aki megállítja Agin nyomulását.
Minél közelebb ér annál jobban kikerekednek a szemei a vörös megjegyzésein. Valami azt súgja, lesznek még meglepetések. Léptében is megáll pár lépésnyire Agin mögött, hátha a lány úgy gondolja, hogy összetöri a szívét, vagy csak simán felpofozná. Neki édes mindegy melyiket kapja előbb. Mondjuk, meglepődne, ha belemenne a játékba, elvégre kitudja miből faragták a kikötőben lévőket. Mindenesetre, megvárja mi lesz ebből, majd miután reagált a lány, akkor ugrik be a képbe.
Először még csak megfogja a vörös vállát és közli vele, hogy ő következik a sorban. Emellett még azt is elmondja melyik ajtó mögött található a kisasszony, nehogy eltévedjen, mint ahogyan azt ő tette. Ezután mint aki jól végezte dolgát néz végig a társaságon. *
- Látom jól megy az üzlet.
* Biccent oda Mardeiinek. Még egy kicsit marad a társasággal, mielőtt útra kelne. Azzal a mozdulattal le is ül Vicar mellé és kardját nekitámassza a pultnak. Tekintete végig száguld az újonnan érkezőn és szemei megakadnak a hátán ékeskedő tokon. *
~ Zenész lesz nem vitás. De vasból hibádzik. Vagy nagyon bátor, vagy nagyon hülye lehet. ~
* Bár főleg ilyen gondolatok futnak végig kicsi kobakjában, arra nem gondol, hogy fegyvert rejthet a tokban. Amennyi idő lenne azt előkaparni, annyira jelentéktelennek is mondható. *
* Mikor végre felér azon a hosszan kígyózó lépcsősoron, valamiért megkönnyebbül, hogy nem vassal az arcába várják a lépcsőfordulóban. Az lenne csak hab a tortán, ha már most el akarnák tenni láb alól a félvért, miután leadta az információit.
Ha Agin észreveszi a jelenlétét, akkor fejével biccent, amivel azt akarja mutatni, hogy ő következik. Bár első ránézésre, annyira el van foglalva az egyetlen lány becserkészésével, hogy biztosan nem veszi észre a félvért. Nincs mese, neki kell lennie a gazfickónak, aki megállítja Agin nyomulását.
Minél közelebb ér annál jobban kikerekednek a szemei a vörös megjegyzésein. Valami azt súgja, lesznek még meglepetések. Léptében is megáll pár lépésnyire Agin mögött, hátha a lány úgy gondolja, hogy összetöri a szívét, vagy csak simán felpofozná. Neki édes mindegy melyiket kapja előbb. Mondjuk, meglepődne, ha belemenne a játékba, elvégre kitudja miből faragták a kikötőben lévőket. Mindenesetre, megvárja mi lesz ebből, majd miután reagált a lány, akkor ugrik be a képbe.
Először még csak megfogja a vörös vállát és közli vele, hogy ő következik a sorban. Emellett még azt is elmondja melyik ajtó mögött található a kisasszony, nehogy eltévedjen, mint ahogyan azt ő tette. Ezután mint aki jól végezte dolgát néz végig a társaságon. *
- Látom jól megy az üzlet.
* Biccent oda Mardeiinek. Még egy kicsit marad a társasággal, mielőtt útra kelne. Azzal a mozdulattal le is ül Vicar mellé és kardját nekitámassza a pultnak. Tekintete végig száguld az újonnan érkezőn és szemei megakadnak a hátán ékeskedő tokon. *
~ Zenész lesz nem vitás. De vasból hibádzik. Vagy nagyon bátor, vagy nagyon hülye lehet. ~
* Bár főleg ilyen gondolatok futnak végig kicsi kobakjában, arra nem gondol, hogy fegyvert rejthet a tokban. Amennyi idő lenne azt előkaparni, annyira jelentéktelennek is mondható. *
1290. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-11 23:29:41
Üzenet elküldve: 2024-08-11 23:29:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
* Az igen nagy népszerűségnek örvendő dalnok már-már átkot sejt a dologban, már ami a zenészeket illeti. Agin viszont hamar elhessegeti a feltevést, de ebbe igazán most ő sem megy bele. Egyrészt a zenész figyelme is megoszlik, de ki hibáztathatná, mikor egy olyan szép hölgy jön fel, hogy a nagy meghökkenéstől még Agin sem találja a szavakat.
Egyelőre csak figyeli az újonnan érkezett hölgyet, és annak beszélgetését a többiekkel. Ennek eredményeképp rájön, hogy ő volt Relaelnél, és a „kollégája” lesz. Ennél már nem is lehetne boldogabb, viszont úgy tűnik, hogy a nőt csak a zenész foglalkoztatja.
De mit érdekli az Agint. Mardeii italfogyasztásáról szóló figyelmeztetését nem veszi magára, hiába, hogy ő az egyik címzett.
Feláll a pulttól, de nem azért, hogy elmenjen. Épp ellenkezőleg. Odasétál az idegen hölgyeményhez. Azzal, ha esetleg megzavar valamit közte és a dalnok között, nem törődik.
Sármosan rámosolyog a lányra, és kezet nyújt neki. *
- Agin vagyok. A verőlegény.
* Amennyiben a nő a kezét adja, úgy Agin óvatosan magához emeli, és megcsókolja azt. *
- Hallom bűntársak leszünk.
* Feltűnően végignéz a lányon, lentről-lefele. Tetszik neki a látvány, de ezt a huncut arcáról is le lehet olvasni. *
~ Hiába, a Kisasszony érti a dolgát. Lisza után még egy kurtizánt beszervezni már önmagában nagy dolog, de hogy ilyen formásat… ~
- Nagyon örülök neked. Ne érts félre, Lisza is nagyon jól végzi a dolgát, de csak egyedül van, és néha azt érzem, hogy nem jut mindenkire ideje. Most viszont, hogy már ketten vagytok, sokkal jobb lesz. Én mondom, igencsak meg fogja dobni a hely népszerűségét.
* Csak úgy szállnak a pajzán gondolatok a fejében. Természetesen felmerül benne a hármas lehetősége is, de egyelőre nem szalad olyan előre. *
- Na és mikor kezdesz? Nem tudom, hogy mondta-e Relael, de az itt dolgozóknak ingyenes. Gyakorolhatnál egy kicsit mielőtt, tudod…élesbe is elkezded csinálni. * Maga elé emeli a két kezét. * Persze, csak ha akarod.
* Az igen nagy népszerűségnek örvendő dalnok már-már átkot sejt a dologban, már ami a zenészeket illeti. Agin viszont hamar elhessegeti a feltevést, de ebbe igazán most ő sem megy bele. Egyrészt a zenész figyelme is megoszlik, de ki hibáztathatná, mikor egy olyan szép hölgy jön fel, hogy a nagy meghökkenéstől még Agin sem találja a szavakat.
Egyelőre csak figyeli az újonnan érkezett hölgyet, és annak beszélgetését a többiekkel. Ennek eredményeképp rájön, hogy ő volt Relaelnél, és a „kollégája” lesz. Ennél már nem is lehetne boldogabb, viszont úgy tűnik, hogy a nőt csak a zenész foglalkoztatja.
De mit érdekli az Agint. Mardeii italfogyasztásáról szóló figyelmeztetését nem veszi magára, hiába, hogy ő az egyik címzett.
Feláll a pulttól, de nem azért, hogy elmenjen. Épp ellenkezőleg. Odasétál az idegen hölgyeményhez. Azzal, ha esetleg megzavar valamit közte és a dalnok között, nem törődik.
Sármosan rámosolyog a lányra, és kezet nyújt neki. *
- Agin vagyok. A verőlegény.
* Amennyiben a nő a kezét adja, úgy Agin óvatosan magához emeli, és megcsókolja azt. *
- Hallom bűntársak leszünk.
* Feltűnően végignéz a lányon, lentről-lefele. Tetszik neki a látvány, de ezt a huncut arcáról is le lehet olvasni. *
~ Hiába, a Kisasszony érti a dolgát. Lisza után még egy kurtizánt beszervezni már önmagában nagy dolog, de hogy ilyen formásat… ~
- Nagyon örülök neked. Ne érts félre, Lisza is nagyon jól végzi a dolgát, de csak egyedül van, és néha azt érzem, hogy nem jut mindenkire ideje. Most viszont, hogy már ketten vagytok, sokkal jobb lesz. Én mondom, igencsak meg fogja dobni a hely népszerűségét.
* Csak úgy szállnak a pajzán gondolatok a fejében. Természetesen felmerül benne a hármas lehetősége is, de egyelőre nem szalad olyan előre. *
- Na és mikor kezdesz? Nem tudom, hogy mondta-e Relael, de az itt dolgozóknak ingyenes. Gyakorolhatnál egy kicsit mielőtt, tudod…élesbe is elkezded csinálni. * Maga elé emeli a két kezét. * Persze, csak ha akarod.
1289. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-11 22:38:35
Üzenet elküldve: 2024-08-11 22:38:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Amíg az aranyait kaparja elő, a rőthajú suhancot hallgatja. Megüti a fülét, hogy az Mardeii-nak nevezi a pult mögött álló férfit, és ezt szépen el is raktározza magának.*
- A pálinka tökéletes, *-bólint-* mert nem rum. Most nem tudnék rumot inni egy darabig.
*Ahogy magát ismeri, talán holnapig.*
- Tényleg? *-pislant Mardeii-ről vissza a vörös hajúra, ahogy az asztalra simítja az érméket.-* Nem maradnak meg itt a zenészek? Hm. Remélem, nem valami átok ül a helyen. Átokűzéshez nem értek. Máshoz talán igen.
*Ebbe most azonban ő nem megy bele. Csodálatosnak tartja az ilyen beszélgetéseket. Mindenki mond valamit, de az a valami mégiscsak semmi. De hát ilyenkor lehet a legjobban olvasni a sorok között.
Még nem nyúl a pálinkához és a tojáshoz, a figyelmét a pulthoz csapódó nő köti le. És ez, ha jól látja, kölcsönös. Neki nem tűnik ismerősnek a barnás bőrű teremtés, de ez sem jelent még semmit jelenleg. Azt viszont megjegyzi, hogy ő is Mardeii néven szólította a valaha volt zenészt. Rendben. Tehát akkor már legalább egyikük nevét ismeri.*
- Műsoros est, *-elvigyorodik egy pillanatra, és ez a vigyor talán annak is szól, hogy a nő így végigméri. Nézze csak. Nincs mit titkolnia, sem szégyenkeznie. -* az egyik legjobb dolog a világon. Ha egyetértetek.
*Ujjai közé veszi a kupicát, szinte a nyelvén érzi, hogy milyen lesz az íze az italnak. De a közelebb húzódó nő megint eltereli a figyelmét. Kicsit közelebb hajol maga is, hadd fogyjon csak a távolság. Sokszor az a legjobb, ha nincs is olyan két ember között.*
- A környékbeli rímfaragók szerintem mindent meggyaláznak, amit tudnak. *-aprót kacsint a nőre, egy pillanatra elgyönyörködik a rengeteg apró ékszerben és csecsebecsében, majd újra Mardeii-re néz.-* A sókereskedőkkel jöttem le. Legutóbb abban a francos Artheniorban töltöttem pár hatot. Moslék hely. A sókereskedők viszont jól tudtak zsugázni.
*A dalra vonatkozó kérdésre szomorkásan megrázza a fejét. A szomorkásság a még megivatlan pálinkának szól.*
- Nem ismerem azt a dalt, amit kérdezel. Pont azért jöttem ebbe a városba, mert a repertoárom híján van a tengerész nótáknak és történeteknek. Múlt esti barátaim, akik környékbeli rímfaragóknak tarthatták magukat, egészen más dalt énekeltek nekem. Az a pénzről szólt, a piáról és a pi.. *-szeme a nőre villan, bocsánatkérőn elmosolyodik-* Szóval, nem a Bolond Bálnavadászról, maradjunk annyiban.
*Amíg az aranyait kaparja elő, a rőthajú suhancot hallgatja. Megüti a fülét, hogy az Mardeii-nak nevezi a pult mögött álló férfit, és ezt szépen el is raktározza magának.*
- A pálinka tökéletes, *-bólint-* mert nem rum. Most nem tudnék rumot inni egy darabig.
*Ahogy magát ismeri, talán holnapig.*
- Tényleg? *-pislant Mardeii-ről vissza a vörös hajúra, ahogy az asztalra simítja az érméket.-* Nem maradnak meg itt a zenészek? Hm. Remélem, nem valami átok ül a helyen. Átokűzéshez nem értek. Máshoz talán igen.
*Ebbe most azonban ő nem megy bele. Csodálatosnak tartja az ilyen beszélgetéseket. Mindenki mond valamit, de az a valami mégiscsak semmi. De hát ilyenkor lehet a legjobban olvasni a sorok között.
Még nem nyúl a pálinkához és a tojáshoz, a figyelmét a pulthoz csapódó nő köti le. És ez, ha jól látja, kölcsönös. Neki nem tűnik ismerősnek a barnás bőrű teremtés, de ez sem jelent még semmit jelenleg. Azt viszont megjegyzi, hogy ő is Mardeii néven szólította a valaha volt zenészt. Rendben. Tehát akkor már legalább egyikük nevét ismeri.*
- Műsoros est, *-elvigyorodik egy pillanatra, és ez a vigyor talán annak is szól, hogy a nő így végigméri. Nézze csak. Nincs mit titkolnia, sem szégyenkeznie. -* az egyik legjobb dolog a világon. Ha egyetértetek.
*Ujjai közé veszi a kupicát, szinte a nyelvén érzi, hogy milyen lesz az íze az italnak. De a közelebb húzódó nő megint eltereli a figyelmét. Kicsit közelebb hajol maga is, hadd fogyjon csak a távolság. Sokszor az a legjobb, ha nincs is olyan két ember között.*
- A környékbeli rímfaragók szerintem mindent meggyaláznak, amit tudnak. *-aprót kacsint a nőre, egy pillanatra elgyönyörködik a rengeteg apró ékszerben és csecsebecsében, majd újra Mardeii-re néz.-* A sókereskedőkkel jöttem le. Legutóbb abban a francos Artheniorban töltöttem pár hatot. Moslék hely. A sókereskedők viszont jól tudtak zsugázni.
*A dalra vonatkozó kérdésre szomorkásan megrázza a fejét. A szomorkásság a még megivatlan pálinkának szól.*
- Nem ismerem azt a dalt, amit kérdezel. Pont azért jöttem ebbe a városba, mert a repertoárom híján van a tengerész nótáknak és történeteknek. Múlt esti barátaim, akik környékbeli rímfaragóknak tarthatták magukat, egészen más dalt énekeltek nekem. Az a pénzről szólt, a piáról és a pi.. *-szeme a nőre villan, bocsánatkérőn elmosolyodik-* Szóval, nem a Bolond Bálnavadászról, maradjunk annyiban.
1288. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-11 21:34:47
Üzenet elküldve: 2024-08-11 21:34:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
-A Kikötőben akkor is jó, ha kard csörren az ember oldalán, ha forgatni nem tudja. *Jegyzi meg nagy bölcsen. Tekintete az idegent fürkészi, csupán ajkai gördülnek halovány mosolyra.*
-Pálinkám van. Nem vállalok érte garanciát, nem a legjobb fajta. De megteszi, ha ilyesmire szomjazik az ember. *Hamar ki is tölti a jó erőben leledző itókát.*
-Nyolc arany az ára. *Csatlakozik hozzájuk a vörös kobakú kölyök is, s kissé felvont szemöldökkel hallgatja a véleményét.*
-Nos, persze, dalnok az jól jön. Feltéve, ha máshoz is ért. *Jelentőségteljesen támaszkodik a pultra. Elvégre ez a fogadó sem azért nyílt itt elsősorban, hogy ezáltal a kisasszony akkora pénzeket akasszon le. Ebbe most azonban nem megy bele, főleg nem az idegen muzsikus előtt.*
-Tojás akad. Meg kenyér. Kolbász az nemigen. *Nem telik bele semmi idő, már elő is kóvályog a konyhából, kezében egy fatál. Fél vekni cipó, s hozzá tükörtojás. Valóban elkélne valami húsféle mellé, de ezt majd a legközelebbi úton szerez.
Dayaneer finoman csengő hangjára csak szemét forgatva fordul a visszatérő wegtoreni felé. Biztos volt benne, hogy a lány megnyeri magának az úrnőt. Megvan hozzá a képessége, ehhez nem férhet kétség.*
-Kapsz Te is egy pálinkát. De az összes isten a tanúm rá, megkapjátok még a jussotok, ha kiisszátok a Hét Varjú készletét. *Kelletlenül csapja Dayaneer elé a pálinkáspoharat, hogy újabbat töltsön. Szavai természetesen a szintén tisztességes mértékben fogyasztó Aginnak is szólnak.*
-Tényleg, honnét jössz? *Pillant a wegtoreni kérdése nyomán a muzsikusra.*
-Ha ismered a Bolond Bálnavadász dalát, akkor eljátszhatnád. *Kezeit karba fonva dől a tálalónak maga mögött, fürkésző pillantással kutatva Vicart.*
A hozzászólás írója (Mardeii Krils) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.11 21:35:30
-A Kikötőben akkor is jó, ha kard csörren az ember oldalán, ha forgatni nem tudja. *Jegyzi meg nagy bölcsen. Tekintete az idegent fürkészi, csupán ajkai gördülnek halovány mosolyra.*
-Pálinkám van. Nem vállalok érte garanciát, nem a legjobb fajta. De megteszi, ha ilyesmire szomjazik az ember. *Hamar ki is tölti a jó erőben leledző itókát.*
-Nyolc arany az ára. *Csatlakozik hozzájuk a vörös kobakú kölyök is, s kissé felvont szemöldökkel hallgatja a véleményét.*
-Nos, persze, dalnok az jól jön. Feltéve, ha máshoz is ért. *Jelentőségteljesen támaszkodik a pultra. Elvégre ez a fogadó sem azért nyílt itt elsősorban, hogy ezáltal a kisasszony akkora pénzeket akasszon le. Ebbe most azonban nem megy bele, főleg nem az idegen muzsikus előtt.*
-Tojás akad. Meg kenyér. Kolbász az nemigen. *Nem telik bele semmi idő, már elő is kóvályog a konyhából, kezében egy fatál. Fél vekni cipó, s hozzá tükörtojás. Valóban elkélne valami húsféle mellé, de ezt majd a legközelebbi úton szerez.
Dayaneer finoman csengő hangjára csak szemét forgatva fordul a visszatérő wegtoreni felé. Biztos volt benne, hogy a lány megnyeri magának az úrnőt. Megvan hozzá a képessége, ehhez nem férhet kétség.*
-Kapsz Te is egy pálinkát. De az összes isten a tanúm rá, megkapjátok még a jussotok, ha kiisszátok a Hét Varjú készletét. *Kelletlenül csapja Dayaneer elé a pálinkáspoharat, hogy újabbat töltsön. Szavai természetesen a szintén tisztességes mértékben fogyasztó Aginnak is szólnak.*
-Tényleg, honnét jössz? *Pillant a wegtoreni kérdése nyomán a muzsikusra.*
-Ha ismered a Bolond Bálnavadász dalát, akkor eljátszhatnád. *Kezeit karba fonva dől a tálalónak maga mögött, fürkésző pillantással kutatva Vicart.*
A hozzászólás írója (Mardeii Krils) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.11 21:35:30
1287. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-11 20:27:37
Üzenet elküldve: 2024-08-11 20:27:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*A wegtoreni arca, még ha nem is ül rajta széles, árulkodó vigyor, azért észrevehetően derűs miután elhagyja a kisasszony szobáját és visszalibben a fogadótérbe. Jó megérzései vannak az együttműködéssel kapcsolatban, s ha az istenek is úgy akarják, hosszú és gyümölcsöző lesz. Idejét sem tudja, mikor látogatta meg utoljára ez a fajta lelkesedés, ez pedig némi ünneplést érdemel.
Futó pillantást vet csupán az eddig még nem látott vörös fiúcskára, tekintete kicsit jobban elidőz a másik új vendégen, mintha ismerős volna neki, de legalább is nagyon hasonlítana valakire. Túl sok jelentőséget egyelőre nem tulajdonít neki, negédes vigyorát felöltve könyököl a pultra, az előadás pedig most kizárólagosan a csaposnak szól.*
- Drága Mardeii *zöldjei úgy csillognak, mintha legalább élete szerelmét szólítaná meg, s valóban, közvetetten van némi köze hozzá. Elvégre ő fog tölteni neki élete egyik szerelméből, a bölcs ember pedig ugye mindig legyen azzal a legkedvesebb, aki hozzáfér az alkoholhoz. A több udvariasság és hízelgés bizony kevesebb pia felszínén úszó gyanús furcsaságokhoz vezet, ezt minden gyakorlott kocsmatöltelék tudja.* - Legyél kedves tölts valami töményet újdonsült kollégádnak. *még egy huncut kacsintással is megtoldja kérését. Nem kérdez most rá, mennyit kell fizetnie érte, hátha az a alkalmazottaknak járó koszt fedezi a szeszes italok fogyasztását is. Túléli persze ha nem, de tagadhatatlanul csalódott volna.*
- Nocsak, ma ilyen műsoros est van?
*Emeli pillantásait a lant nyúzott képű tulajdonosára, s most azért már alaposabban végigméri. Van valami a vonásaiban, ami továbbra is átkozottul ismerős a kreolnak... Vagy talán minden bárd így néz ki?
A vélhetőleg dalnokhoz fordulva, szokásosan bizalmaskodva csen el néhány hüvelyket a köztük lévő távolságból.*
- Csak wegtoreni bordalokat ne, könyörgöm! Azokat a környékbeli rímfaragók mindig piszkosul meggyalázzák.
*Na nem mintha olyan kiváló költeményekről lenne szó, melyek hatalmas átélést kívánnak. Mind az ivásról, a kocsmai verekedésről és a ledér fehérnépekről szól, de a közös nyelven valahogy mindig borzasztóan hangzanak. Az pedig őszintén meglepné, ha eredetiben csendülne fel a hegy ezen oldalán bármelyik is.*
*A wegtoreni arca, még ha nem is ül rajta széles, árulkodó vigyor, azért észrevehetően derűs miután elhagyja a kisasszony szobáját és visszalibben a fogadótérbe. Jó megérzései vannak az együttműködéssel kapcsolatban, s ha az istenek is úgy akarják, hosszú és gyümölcsöző lesz. Idejét sem tudja, mikor látogatta meg utoljára ez a fajta lelkesedés, ez pedig némi ünneplést érdemel.
Futó pillantást vet csupán az eddig még nem látott vörös fiúcskára, tekintete kicsit jobban elidőz a másik új vendégen, mintha ismerős volna neki, de legalább is nagyon hasonlítana valakire. Túl sok jelentőséget egyelőre nem tulajdonít neki, negédes vigyorát felöltve könyököl a pultra, az előadás pedig most kizárólagosan a csaposnak szól.*
- Drága Mardeii *zöldjei úgy csillognak, mintha legalább élete szerelmét szólítaná meg, s valóban, közvetetten van némi köze hozzá. Elvégre ő fog tölteni neki élete egyik szerelméből, a bölcs ember pedig ugye mindig legyen azzal a legkedvesebb, aki hozzáfér az alkoholhoz. A több udvariasság és hízelgés bizony kevesebb pia felszínén úszó gyanús furcsaságokhoz vezet, ezt minden gyakorlott kocsmatöltelék tudja.* - Legyél kedves tölts valami töményet újdonsült kollégádnak. *még egy huncut kacsintással is megtoldja kérését. Nem kérdez most rá, mennyit kell fizetnie érte, hátha az a alkalmazottaknak járó koszt fedezi a szeszes italok fogyasztását is. Túléli persze ha nem, de tagadhatatlanul csalódott volna.*
- Nocsak, ma ilyen műsoros est van?
*Emeli pillantásait a lant nyúzott képű tulajdonosára, s most azért már alaposabban végigméri. Van valami a vonásaiban, ami továbbra is átkozottul ismerős a kreolnak... Vagy talán minden bárd így néz ki?
A vélhetőleg dalnokhoz fordulva, szokásosan bizalmaskodva csen el néhány hüvelyket a köztük lévő távolságból.*
- Csak wegtoreni bordalokat ne, könyörgöm! Azokat a környékbeli rímfaragók mindig piszkosul meggyalázzák.
*Na nem mintha olyan kiváló költeményekről lenne szó, melyek hatalmas átélést kívánnak. Mind az ivásról, a kocsmai verekedésről és a ledér fehérnépekről szól, de a közös nyelven valahogy mindig borzasztóan hangzanak. Az pedig őszintén meglepné, ha eredetiben csendülne fel a hegy ezen oldalán bármelyik is.*
1286. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-11 20:25:55
Üzenet elküldve: 2024-08-11 20:25:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Kicsit Ettvallder, Mardeii, Vicar//
* Igencsak felkapja a fejét, mikor a félvér Sárvárost emlegeti. Éppenséggel ő is erről beszélt volna Relaelnek, így viszont ugrik a lehetősége, hogy valami értékes újdonsággal szolgáljon számára. A fél-elf biztosan elbüszkélkedik ezen tettével. Ez viszont a kisebb dolog, ami aggasztja Agint. Eddig is eléggé sajnálta, hogy lemaradt a Sárvárosi leszámolásról, hiszen tervének igen fontos lépése volt Sárváros meglátogatása.
Rögtön meg szeretne tudni mindent az eseményről, de legnagyobb sajnálatára Ettvalldert leküldik. Ennek következtében visszafogja magát, és biccent egyet. *
- Ühüm, majd később. * Motyogja oda a távozó férfinak.
Ezt követően tekintete összetalálkozik a pultoséval. Büszkén rávigyorog. Valószínűleg mindketten ugyanarra gondolnak: ezután ő következik.
Ő is lehúzza a maradék sörét, és Mardeii irányába tolja. *
- Kösz, Mardeii. Ez most jól esett.
* Kis ideig csendben marad. Egyrészt a Sárvárosi fejleményeken gondolkozik. Vajon mi volna a legkézenfekvőbb lépés? Mit kellene tennie? Kisebb töprengés után továbbra is tartja azon álláspontját, miszerint előbb beszél a Kisasszonnyal, mielőtt bármiféle elhatározásra jutna. Na meg szívesen beszélne még Ettvallderrel is, úgyhogy egyelőre türelmes marad.
Addig is belehallgat Mardeii és az egy kicsit mellette ülő vendég beszélgetésébe is. Felhúzza a szája sarkát, amikor megtudja, hogy egy újabb zenésznek a jelenlétében van. Emlékszik, hogy legutóbb szintén meghallgathatott egyet. Elég nagy sikere volt, sajnálja is, hogy az nem maradt a tavernában.
A dalnok fele fordul, és mindenféle bemutatkozás vagy bevezető nélkül odaszól neki. *
- Biztos, hogy nagy sikered lenne itt. Zenészekből most épp hiány van, ha jól tudom * megerősítést várva Mardeii-re néz, majd vissza a dalnokra *. Valamiért egyik sem akar itt maradni.
//Kicsit Ettvallder, Mardeii, Vicar//
* Igencsak felkapja a fejét, mikor a félvér Sárvárost emlegeti. Éppenséggel ő is erről beszélt volna Relaelnek, így viszont ugrik a lehetősége, hogy valami értékes újdonsággal szolgáljon számára. A fél-elf biztosan elbüszkélkedik ezen tettével. Ez viszont a kisebb dolog, ami aggasztja Agint. Eddig is eléggé sajnálta, hogy lemaradt a Sárvárosi leszámolásról, hiszen tervének igen fontos lépése volt Sárváros meglátogatása.
Rögtön meg szeretne tudni mindent az eseményről, de legnagyobb sajnálatára Ettvalldert leküldik. Ennek következtében visszafogja magát, és biccent egyet. *
- Ühüm, majd később. * Motyogja oda a távozó férfinak.
Ezt követően tekintete összetalálkozik a pultoséval. Büszkén rávigyorog. Valószínűleg mindketten ugyanarra gondolnak: ezután ő következik.
Ő is lehúzza a maradék sörét, és Mardeii irányába tolja. *
- Kösz, Mardeii. Ez most jól esett.
* Kis ideig csendben marad. Egyrészt a Sárvárosi fejleményeken gondolkozik. Vajon mi volna a legkézenfekvőbb lépés? Mit kellene tennie? Kisebb töprengés után továbbra is tartja azon álláspontját, miszerint előbb beszél a Kisasszonnyal, mielőtt bármiféle elhatározásra jutna. Na meg szívesen beszélne még Ettvallderrel is, úgyhogy egyelőre türelmes marad.
Addig is belehallgat Mardeii és az egy kicsit mellette ülő vendég beszélgetésébe is. Felhúzza a szája sarkát, amikor megtudja, hogy egy újabb zenésznek a jelenlétében van. Emlékszik, hogy legutóbb szintén meghallgathatott egyet. Elég nagy sikere volt, sajnálja is, hogy az nem maradt a tavernában.
A dalnok fele fordul, és mindenféle bemutatkozás vagy bevezető nélkül odaszól neki. *
- Biztos, hogy nagy sikered lenne itt. Zenészekből most épp hiány van, ha jól tudom * megerősítést várva Mardeii-re néz, majd vissza a dalnokra *. Valamiért egyik sem akar itt maradni.
1285. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-11 18:57:40
Üzenet elküldve: 2024-08-11 18:57:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
- Óh! *-pislog meglepetten-* Te? Ne vedd sértésnek, de belőled igazán nem néztem volna ki elsőre, hogy magad is zenész lennél. De az igaz, nagyon kevés jó történetet ismerek, ami úgy kezdődne, hogy "egy ibrik tejjel ültem a konyhaasztalnál".
*Felnevet, aprót legyint.*
- De azt látom, hogy azóta másféle hegedűn húzod el valaki nótáját, ha kell. *-állával a férfi derekén lógó kardok felé int-* És így már a varjak is értelmet nyernek. Igen.
*Ő maga sem folytatja a madártudományi értekezést, mit érdekli ez őt? A varjú és a sirály is egyforma ocsmányul szól ha kinyitja a csőrét, és mindkettőnek büdös a húsa a tányéron. A csapos következő szavaira viszont már reagál: megkönnyebbült sóhajtással.*
- Micsoda szerencse! *-mondja széles mosollyal-* Az azt jelenti, hogy akkor itt nincs tartozásom. Hosszú este volt, igen, és még abban sem vagyok biztos, hogy nem volt ott esetleg egy nappal és másik éjszaka is. Valami szurok-oldó szemét rummal kínáltak a matróz cimbik, még mindig érzem a pocsék ízét. Valaminek. Remélem, hogy annak. Úgyhogy, ha megtennéd, hogy egy picike.. egészen picike..
*Felemeli jobbját, hüvelyk és mutatóujját olyan távolságra tartva egymástól, mintha borsószemet fogna.*
- ..normálisabb töményet adsz, azért nagyon hálás lennék. Ki tudom fizetni! Az volt a második dolog, amit ellenőriztem, mikor elkezdtem összeszedni magam. *-azt nem részletezi, hogy mi volt az első, ami nem vall rá. Szeret szövegelni, talán túl sokat is. Hiába no: szakmai ártalom a történetmesélésre való túlzott hajlam. Meg a történetek kiszínezése. Vagy megköltése. Hm.-* De nagyon szépen köszönöm a felkérést, hogy játsszak itt nálatok, a.. Hét Varjúban. Amikor beléptem, egyből láttam, hogy itt nagy becsülete lehet egy dalnoknak.
*Fejével finoman az elkerített emelvény felé int, amiről szent meggyőződése, hogy azért lett kialakítva, hogy ott lehessen az asztalokat félretolva zenélni és táncolni, ha valakinek ez utóbbira is kedve szottyanna. Az eszébe sem jut, hogy valaha-volt-kollégája más munkát ajánlgatna neki, mint a zenélést. Mi ő, bugris?*
- Ó, és ha esetleg lenne pár tojás és valami kolbász amit meg lehet sütni mellé, akkor igen szívesen ennék is.
*Lekanyarítja válláról a hangszertokot és óvatosan a földre engedi azt szíjánál fogva. Ezután kabátja belső zsebeiben kezd turkálni, hogy előkeresse pénzét, miközben a pult felett kiakasztott táblát fürkészi.*
- Óh! *-pislog meglepetten-* Te? Ne vedd sértésnek, de belőled igazán nem néztem volna ki elsőre, hogy magad is zenész lennél. De az igaz, nagyon kevés jó történetet ismerek, ami úgy kezdődne, hogy "egy ibrik tejjel ültem a konyhaasztalnál".
*Felnevet, aprót legyint.*
- De azt látom, hogy azóta másféle hegedűn húzod el valaki nótáját, ha kell. *-állával a férfi derekén lógó kardok felé int-* És így már a varjak is értelmet nyernek. Igen.
*Ő maga sem folytatja a madártudományi értekezést, mit érdekli ez őt? A varjú és a sirály is egyforma ocsmányul szól ha kinyitja a csőrét, és mindkettőnek büdös a húsa a tányéron. A csapos következő szavaira viszont már reagál: megkönnyebbült sóhajtással.*
- Micsoda szerencse! *-mondja széles mosollyal-* Az azt jelenti, hogy akkor itt nincs tartozásom. Hosszú este volt, igen, és még abban sem vagyok biztos, hogy nem volt ott esetleg egy nappal és másik éjszaka is. Valami szurok-oldó szemét rummal kínáltak a matróz cimbik, még mindig érzem a pocsék ízét. Valaminek. Remélem, hogy annak. Úgyhogy, ha megtennéd, hogy egy picike.. egészen picike..
*Felemeli jobbját, hüvelyk és mutatóujját olyan távolságra tartva egymástól, mintha borsószemet fogna.*
- ..normálisabb töményet adsz, azért nagyon hálás lennék. Ki tudom fizetni! Az volt a második dolog, amit ellenőriztem, mikor elkezdtem összeszedni magam. *-azt nem részletezi, hogy mi volt az első, ami nem vall rá. Szeret szövegelni, talán túl sokat is. Hiába no: szakmai ártalom a történetmesélésre való túlzott hajlam. Meg a történetek kiszínezése. Vagy megköltése. Hm.-* De nagyon szépen köszönöm a felkérést, hogy játsszak itt nálatok, a.. Hét Varjúban. Amikor beléptem, egyből láttam, hogy itt nagy becsülete lehet egy dalnoknak.
*Fejével finoman az elkerített emelvény felé int, amiről szent meggyőződése, hogy azért lett kialakítva, hogy ott lehessen az asztalokat félretolva zenélni és táncolni, ha valakinek ez utóbbira is kedve szottyanna. Az eszébe sem jut, hogy valaha-volt-kollégája más munkát ajánlgatna neki, mint a zenélést. Mi ő, bugris?*
- Ó, és ha esetleg lenne pár tojás és valami kolbász amit meg lehet sütni mellé, akkor igen szívesen ennék is.
*Lekanyarítja válláról a hangszertokot és óvatosan a földre engedi azt szíjánál fogva. Ezután kabátja belső zsebeiben kezd turkálni, hogy előkeresse pénzét, miközben a pult felett kiakasztott táblát fürkészi.*
1284. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-11 17:51:01
Üzenet elküldve: 2024-08-11 17:51:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Vicar//
*Tekintetével követi a távozó Ettvalldert, egy rövid időre pedig megállapodik a vörös üstökű ifjoncon is. Amint a félvér végzett, minden bizonnyal ő következik a sorban.*
-Szintén zenész, hogyne. Valamikor játszottam lanton. De sosem voltam őstehetség. És a lantom is eltört valaki hátán.
*Egy mosollyal nyugtázza szavait. Megtámaszkodva a pulton hallgatja a muzsikust, még fel is göcög.*
-Ahol dög van, ott a varjú is megjelenik. A sirály nem különben. *Megvonja vállát. Végső soron egyre megy. Nem folytatja a varjak és a sirályok összehasonlítását, mert egy kissé meglepi, hogy a férfi nem kér semmit sem, helyette kérdéssel áll elő.*
-Tegnap? *Végigméri a vendéget. Ha valamihez van memóriája, azok a fizimiskák.*
-Nem, arra emlékeznék. Hosszú este volt? *Nincs új a nap alatt, a Kikötőben sem kell az ilyesmin csodálkozni. Még a legbecsületesebb vándort is képesek bevonzani a csehók és az olcsó italok. Itt a kikötőben pedig nem nehéz összecimborálni néhány matrózzal és egy jó adag rummal. Ha mázlija van az embernek, csak az erszénye hibádzik, mikor ébred.*
-Mindenesetre itt van lehetőség pihenni, ha úgy tetszik. De ha hibádzik némi arany hozzá... *Végighordozza tengerkék tekintetét a jól fésült, szakállas férfiún, mielőtt folytatná.*
-Munkát is kaphatsz. Elébb kosztért és kvártélyért, aztán esetleg aranyért. *Itt mindig akad munka, s szerencse a Kikötő egy olyan terep, ahol mindig akad olyan is, ki elvégzi azt.*
//Vicar//
*Tekintetével követi a távozó Ettvalldert, egy rövid időre pedig megállapodik a vörös üstökű ifjoncon is. Amint a félvér végzett, minden bizonnyal ő következik a sorban.*
-Szintén zenész, hogyne. Valamikor játszottam lanton. De sosem voltam őstehetség. És a lantom is eltört valaki hátán.
*Egy mosollyal nyugtázza szavait. Megtámaszkodva a pulton hallgatja a muzsikust, még fel is göcög.*
-Ahol dög van, ott a varjú is megjelenik. A sirály nem különben. *Megvonja vállát. Végső soron egyre megy. Nem folytatja a varjak és a sirályok összehasonlítását, mert egy kissé meglepi, hogy a férfi nem kér semmit sem, helyette kérdéssel áll elő.*
-Tegnap? *Végigméri a vendéget. Ha valamihez van memóriája, azok a fizimiskák.*
-Nem, arra emlékeznék. Hosszú este volt? *Nincs új a nap alatt, a Kikötőben sem kell az ilyesmin csodálkozni. Még a legbecsületesebb vándort is képesek bevonzani a csehók és az olcsó italok. Itt a kikötőben pedig nem nehéz összecimborálni néhány matrózzal és egy jó adag rummal. Ha mázlija van az embernek, csak az erszénye hibádzik, mikor ébred.*
-Mindenesetre itt van lehetőség pihenni, ha úgy tetszik. De ha hibádzik némi arany hozzá... *Végighordozza tengerkék tekintetét a jól fésült, szakállas férfiún, mielőtt folytatná.*
-Munkát is kaphatsz. Elébb kosztért és kvártélyért, aztán esetleg aranyért. *Itt mindig akad munka, s szerencse a Kikötő egy olyan terep, ahol mindig akad olyan is, ki elvégzi azt.*
1283. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-11 15:46:46
Üzenet elküldve: 2024-08-11 15:46:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogaótér//
- Há honnan tudjam? Nem volt alkalmam megkérdezni őket.
* Nevet a vörössel együtt. Elég nagyképűnek látszódig ahogyan épp enyhén isteníti saját képességeit. Aztán lehet, hogy a félvér még a saját kardját sem tudja egyenesen tartani. Mégis ki tudhatja? *
- Háború? Ami azt illeti, pont sárvárosból jövök. Voltak ott kemény arcok, de…
* Mielőtt mesélni tudna, Mardeii visszaugrik a pult mögé, és szerinte ideje menni. Ha ő mondja, akkor biztos úgy is van. *
- Akkor talán majd később folytatjuk.
* Lehúzza maradék italát, feláll, majd finoman megcsapja Agin vállát. Ha minden jól megy, akkor később folytathatják, ha nem, akkor maximum kidobják, mint macskát szarni. Addig is elindul a lépcső felé. *
- Há honnan tudjam? Nem volt alkalmam megkérdezni őket.
* Nevet a vörössel együtt. Elég nagyképűnek látszódig ahogyan épp enyhén isteníti saját képességeit. Aztán lehet, hogy a félvér még a saját kardját sem tudja egyenesen tartani. Mégis ki tudhatja? *
- Háború? Ami azt illeti, pont sárvárosból jövök. Voltak ott kemény arcok, de…
* Mielőtt mesélni tudna, Mardeii visszaugrik a pult mögé, és szerinte ideje menni. Ha ő mondja, akkor biztos úgy is van. *
- Akkor talán majd később folytatjuk.
* Lehúzza maradék italát, feláll, majd finoman megcsapja Agin vállát. Ha minden jól megy, akkor később folytathatják, ha nem, akkor maximum kidobják, mint macskát szarni. Addig is elindul a lépcső felé. *
1282. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-10 18:08:14
Üzenet elküldve: 2024-08-10 18:08:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Amíg sorára vár, a többieket hallgatja fél füllel. Régi szokása ez. A hallgatózás. Így lehet ihletett meríteni egy-egy dalhoz vagy történethez. És van, amikor kifejezetten ezért fizetnek. Egy dalnoknak jó memóriája van, és ezt sokan tudják. És vannak akik azt is tudják, hogy ez az emlékezőtehetség bérbe vehető. De most csak azért hallgatózik, hogy ne unatkozzon.
Sokáig nem kell várnia ama kettőt hallgatva, hiszen fentről megjelenik egy fickó. Lapos, lusta pillantást vet rá, ahogy a csizmatalpai végigverik a lépcsőket. Nem ismerős neki, nem ivott vele az este. Legalábbis azt hiszi.*
- Szintén? *-kérdez vissza, miközben kissé elmosolyodik-* Igen, ha többen is vagyunk itt, akkor szintén.
*A férfi következő szavaira mosolya kissé szélesebbre húzódik.*
- Áh, varjak? Én sirályoknak tippeltem őket. Egy kikötőben rájuk számítanék. Mondjuk a színük valóban fura volt, hm. *-elgondolkodva megvakarja az állát, amíg a pultos fickó csípőjén hordott két kardra pislant.-* Először csak kérdeznék, ha nem bánod.
*Kicsit előrébb dől ültében.*
- Tegnap este.. egészen véletlenül.. nem jártam itt? *-oldalra biccenti a fejét-* Jelenleg, hm, kicsit még ködösek az emlékeim.
*Amíg sorára vár, a többieket hallgatja fél füllel. Régi szokása ez. A hallgatózás. Így lehet ihletett meríteni egy-egy dalhoz vagy történethez. És van, amikor kifejezetten ezért fizetnek. Egy dalnoknak jó memóriája van, és ezt sokan tudják. És vannak akik azt is tudják, hogy ez az emlékezőtehetség bérbe vehető. De most csak azért hallgatózik, hogy ne unatkozzon.
Sokáig nem kell várnia ama kettőt hallgatva, hiszen fentről megjelenik egy fickó. Lapos, lusta pillantást vet rá, ahogy a csizmatalpai végigverik a lépcsőket. Nem ismerős neki, nem ivott vele az este. Legalábbis azt hiszi.*
- Szintén? *-kérdez vissza, miközben kissé elmosolyodik-* Igen, ha többen is vagyunk itt, akkor szintén.
*A férfi következő szavaira mosolya kissé szélesebbre húzódik.*
- Áh, varjak? Én sirályoknak tippeltem őket. Egy kikötőben rájuk számítanék. Mondjuk a színük valóban fura volt, hm. *-elgondolkodva megvakarja az állát, amíg a pultos fickó csípőjén hordott két kardra pislant.-* Először csak kérdeznék, ha nem bánod.
*Kicsit előrébb dől ültében.*
- Tegnap este.. egészen véletlenül.. nem jártam itt? *-oldalra biccenti a fejét-* Jelenleg, hm, kicsit még ködösek az emlékeim.
1281. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-10 16:05:26
Üzenet elküldve: 2024-08-10 16:05:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Kicsit Ettvallder, majd Vicar//
*Fél füllel hallja odalenn a motozást a pincesorban, s tudja, hogy Relael alighanem "végzett" legújabb vendégükkel, a csinos wegtorenivel. Hamar befejezi a székek és asztalok rendbeszedését az emeleten, majd a lépcső felé veszi az irányt, hogy visszatérjen a vendégtérbe.*
-Javallom barátom, hogy menj le a kisasszonyhoz. Kéz és lábtörést! *Szavait természetesen Ettvallder felé intézi. Hangja kifejezéstelenül cseng, mentes mindenfajta együttérzéstől, s tekintete tökéletes összhangban van ezzel. Csupán ajkai húzódnak sajátságos mosolyra. Ragadozótekintete azonban igen hamar a jól fésült vendég irányába téved, ki mögött épp most csukódik a bejárati ajtó.*
-Szintén zenész? *Végigméri Vicardot. Nem az a fajta, ki baljós szeleket húzna magával kintről. Inkább olyannak tűnik, mint akit épp itt próbál szerencsét a Kikötőben, mert épp itt ért partot. Elidőzik a férfi hátán hordott hangszeren, mielőtt visszatérne a pult mögé.*
-Üdv a Hét Varjúban. Ételt? Sört? Valami... Erősebbet? Szobám is van, ha az kellene. Sajnos a "különleges" szolgáltatásért felelős személyzet eltávon van valahol, így csak ennyit kínálhatok.
*Megtámaszkodik a pulton. Tapasztalata szerint ha egyebet óhajt a vándor, úgy is hamar kinyögi.*
//Kicsit Ettvallder, majd Vicar//
*Fél füllel hallja odalenn a motozást a pincesorban, s tudja, hogy Relael alighanem "végzett" legújabb vendégükkel, a csinos wegtorenivel. Hamar befejezi a székek és asztalok rendbeszedését az emeleten, majd a lépcső felé veszi az irányt, hogy visszatérjen a vendégtérbe.*
-Javallom barátom, hogy menj le a kisasszonyhoz. Kéz és lábtörést! *Szavait természetesen Ettvallder felé intézi. Hangja kifejezéstelenül cseng, mentes mindenfajta együttérzéstől, s tekintete tökéletes összhangban van ezzel. Csupán ajkai húzódnak sajátságos mosolyra. Ragadozótekintete azonban igen hamar a jól fésült vendég irányába téved, ki mögött épp most csukódik a bejárati ajtó.*
-Szintén zenész? *Végigméri Vicardot. Nem az a fajta, ki baljós szeleket húzna magával kintről. Inkább olyannak tűnik, mint akit épp itt próbál szerencsét a Kikötőben, mert épp itt ért partot. Elidőzik a férfi hátán hordott hangszeren, mielőtt visszatérne a pult mögé.*
-Üdv a Hét Varjúban. Ételt? Sört? Valami... Erősebbet? Szobám is van, ha az kellene. Sajnos a "különleges" szolgáltatásért felelős személyzet eltávon van valahol, így csak ennyit kínálhatok.
*Megtámaszkodik a pulton. Tapasztalata szerint ha egyebet óhajt a vándor, úgy is hamar kinyögi.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1458-1477