Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 66 (1301. - 1320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1320. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-26 19:03:43
Üzenet elküldve: 2024-08-26 19:03:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar előtti csend//
*Bár jól leplezi, magában azért örül annak, hogy semmi komolyabb pakolászást nem bíz rá a hosszúfülű. Nem kifejezetten a lusta fajta, elég tevékeny, s az erőnléte sem olyan borzasztó, hogy ne tudjon áthordani néhány holmit egyik helyről a másikra, de azért az utazás sokat kivett belőle. A vendégek figyelése azért jóval kényelmesebb feladat.*
- Úgy lesz!
*Ennek a kedélyes engedelmességnek vélhetőleg élete során Relael az első haszonélvezője. Persze azt is mindig megtette, amire Cressys kérte, de ott az apa-leány kapcsolatra hajazó viszonyuk sokkal több dacot csikart ki belőle, bőven járt a grimasz egy hasonló kérés után.
Mardeii már nem ér rá kiadni a megrendelt itókákat, így a vörös démon libben a pult mögé, Dayaneer végtelen örömére. Bizalmatlanul tartja zöld pillantásait a fiún, mint valami nagymacska, aki csak egy rossz mozdulatra vár, s aztán gondolkodás nélkül kiereszti a karmát. A mosolyt egyáltalán nem viszonozza.*
- Köszönöm. *kelletlenséggel nyögi, mint akinek a fogát húzzák. Az arca előtt kanyargó pipafüstöt két óvatos mozdulattal elhessegeti majd a sörért nyúl, hogy jó nagyot kortyolhasson belé. Az ajkára kapaszkodó habot hüvelykjével letörli.
Relael egyértelműen valami nagy dologra készül. Kik lehetnek ezek a vendégek? Viharfiak, Patkányok, az öreg Velasco'rra emberei? Vagy wegtoreniek... Utóbbira gondolni sem akar, az istenek óvják attól, hogy ismét úrrá legyen rajta a paranoia.
Figyelmét inkább Ettvallderre fordítja, ezzel is elterelve valamelyest a figyelmét ezekről a nyomasztó gondolatokról. Nem kell sokat merengenie a feleleten, ha valamivel, hát a piaci árakkal bőszen tisztában van.*
- Kétszáz arany körül adják a legegyszerűbb igáslovat, de háromszáz felett már olyat is kapsz, amelyik nem vág földhöz menten, ha a hátára ülsz.
*Túl sokat nem töltött hátason eddig életében, élete nagy részét hajókon élte, illetve Wegtorenben azért jóval borsosabb egy valamire való mén ára, mint a hegy ezen oldalán, így kevés embernek is adatig meg arrafelé, hogy nyeregben üljön. Még ha nem is lókupec, azért mindezektől függetlenül egész sokat tud az állatokról, így egykönnyen azért nem tudnák átvágni mondjuk egy beteges gebével. Szakértőnek azért messze nem merné nevezni magát.*
- Ha igazán mutatósat és okosat akarsz, azt pedig nem úszod meg négyszáz alatt.
*Nagy megkönnyebbülésére verőlegényük a kisasszony segítéségre siet, így ha csak egy rövid időre is, de elhagyja köreiket.
A kreol látszólag megkönnyebbülten szippant még egy nagyot a dohányból, majd bizalmaskodva hajol Vicarhoz.*
- Nahát bárduram egészen megnémult! *nem csattan fel azért, nem akarja felhívni magukra a figyelmét. Hangja inkább incselkedve duruzsol* - Csak nem elakadt a szava?
*Szeme sarkából Relael felé sandít, ha ő épp nem figyel, s pipája szárával is finoman az irányába bök.*
*Bár jól leplezi, magában azért örül annak, hogy semmi komolyabb pakolászást nem bíz rá a hosszúfülű. Nem kifejezetten a lusta fajta, elég tevékeny, s az erőnléte sem olyan borzasztó, hogy ne tudjon áthordani néhány holmit egyik helyről a másikra, de azért az utazás sokat kivett belőle. A vendégek figyelése azért jóval kényelmesebb feladat.*
- Úgy lesz!
*Ennek a kedélyes engedelmességnek vélhetőleg élete során Relael az első haszonélvezője. Persze azt is mindig megtette, amire Cressys kérte, de ott az apa-leány kapcsolatra hajazó viszonyuk sokkal több dacot csikart ki belőle, bőven járt a grimasz egy hasonló kérés után.
Mardeii már nem ér rá kiadni a megrendelt itókákat, így a vörös démon libben a pult mögé, Dayaneer végtelen örömére. Bizalmatlanul tartja zöld pillantásait a fiún, mint valami nagymacska, aki csak egy rossz mozdulatra vár, s aztán gondolkodás nélkül kiereszti a karmát. A mosolyt egyáltalán nem viszonozza.*
- Köszönöm. *kelletlenséggel nyögi, mint akinek a fogát húzzák. Az arca előtt kanyargó pipafüstöt két óvatos mozdulattal elhessegeti majd a sörért nyúl, hogy jó nagyot kortyolhasson belé. Az ajkára kapaszkodó habot hüvelykjével letörli.
Relael egyértelműen valami nagy dologra készül. Kik lehetnek ezek a vendégek? Viharfiak, Patkányok, az öreg Velasco'rra emberei? Vagy wegtoreniek... Utóbbira gondolni sem akar, az istenek óvják attól, hogy ismét úrrá legyen rajta a paranoia.
Figyelmét inkább Ettvallderre fordítja, ezzel is elterelve valamelyest a figyelmét ezekről a nyomasztó gondolatokról. Nem kell sokat merengenie a feleleten, ha valamivel, hát a piaci árakkal bőszen tisztában van.*
- Kétszáz arany körül adják a legegyszerűbb igáslovat, de háromszáz felett már olyat is kapsz, amelyik nem vág földhöz menten, ha a hátára ülsz.
*Túl sokat nem töltött hátason eddig életében, élete nagy részét hajókon élte, illetve Wegtorenben azért jóval borsosabb egy valamire való mén ára, mint a hegy ezen oldalán, így kevés embernek is adatig meg arrafelé, hogy nyeregben üljön. Még ha nem is lókupec, azért mindezektől függetlenül egész sokat tud az állatokról, így egykönnyen azért nem tudnák átvágni mondjuk egy beteges gebével. Szakértőnek azért messze nem merné nevezni magát.*
- Ha igazán mutatósat és okosat akarsz, azt pedig nem úszod meg négyszáz alatt.
*Nagy megkönnyebbülésére verőlegényük a kisasszony segítéségre siet, így ha csak egy rövid időre is, de elhagyja köreiket.
A kreol látszólag megkönnyebbülten szippant még egy nagyot a dohányból, majd bizalmaskodva hajol Vicarhoz.*
- Nahát bárduram egészen megnémult! *nem csattan fel azért, nem akarja felhívni magukra a figyelmét. Hangja inkább incselkedve duruzsol* - Csak nem elakadt a szava?
*Szeme sarkából Relael felé sandít, ha ő épp nem figyel, s pipája szárával is finoman az irányába bök.*
1319. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-26 17:06:28
Üzenet elküldve: 2024-08-26 17:06:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar előtti csend//
* Meglepi Mardeii távozása a pultból. De félelemre semmi ok. Agin egyből a hármas segítségére siet. Senkinek sem marad szárazon a torka, míg ő itt van! *
- Te vagy az én emberem! * Biccent a vörös irányába, majd hajol közelebb. * Nem kell erről tudnia.
* Játékosan mosolyog, mielőtt felvenné az imént kikapott italát s belekortyol. Mint aki egész nap jól dolgozott figyeli a többieket, akik kaptak valamilyen feladatott. Amilyen hamar kapta a feladatát Mardeii, olyan hamar végzett is vele. Jutalmát nem teszi zsebre. Lehet csak képzelődik a félvér, de mintha Aginnak nem csak a haja lenne vörös ezúttal. Hamar motiváltabbnak tűnik a munkára. Talán reménykedik saját egyedi jutalmában. Mindenesetre nem fog elkezdeni verekedni vele a munkáért. Főleg sörrel a kezében. Relael kiadta nekik is a munkát, de az még odébb van. Addig van idejük még. Legalábbis szerinte. *
- Mennyibe fájnak mostanság a lovak?
* A kérdést természetesen Dayaneernek címezi. Hátha pontosan tudja egy lónak az árát. *
* Meglepi Mardeii távozása a pultból. De félelemre semmi ok. Agin egyből a hármas segítségére siet. Senkinek sem marad szárazon a torka, míg ő itt van! *
- Te vagy az én emberem! * Biccent a vörös irányába, majd hajol közelebb. * Nem kell erről tudnia.
* Játékosan mosolyog, mielőtt felvenné az imént kikapott italát s belekortyol. Mint aki egész nap jól dolgozott figyeli a többieket, akik kaptak valamilyen feladatott. Amilyen hamar kapta a feladatát Mardeii, olyan hamar végzett is vele. Jutalmát nem teszi zsebre. Lehet csak képzelődik a félvér, de mintha Aginnak nem csak a haja lenne vörös ezúttal. Hamar motiváltabbnak tűnik a munkára. Talán reménykedik saját egyedi jutalmában. Mindenesetre nem fog elkezdeni verekedni vele a munkáért. Főleg sörrel a kezében. Relael kiadta nekik is a munkát, de az még odébb van. Addig van idejük még. Legalábbis szerinte. *
- Mennyibe fájnak mostanság a lovak?
* A kérdést természetesen Dayaneernek címezi. Hátha pontosan tudja egy lónak az árát. *
1318. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-26 15:50:56
Üzenet elküldve: 2024-08-26 15:50:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar előtti csend//
* Általában szeret közbeszólni, és feltenni a kérdéseket, amik foglalkoztatják. Viszont a változatosság kedvéért most csak hallgat és figyel. Egyelőre. Továbbra sem kapott teendőt, na nem mintha szívesen cipelne asztalokat.
Ahogy nézelődik erre s arra, tekintete összeakad Dayaneerével. Továbbra is fenntartja a mosolyát, de válaszul csak szemöldökemelést kap. Hiába, Agin még mindig meg van győződve arról, hogy a gyönyörű teremtésnek semmi baja sincs vele.
Közben Mardeii rengeteg feladatot kap, melynek következtében hanyagolnia kell pultos teendőit. *
- Ne aggódj, Ettvallder! Majd én.
* Szól oda a kiszolgálás nélkül maradt hóhajúnak, és feláll a pulttól. Tájékozott módon a pult mögé lép, és elkezdi a sör csapolását. Nem először szolgál ki, volt már olyan, hogy ideiglenesen magára öltötte a pultos szerepét. *
- Akkor három barnasör.
* A csapolás után felrakja a pultra a korsókat, és mindegyiket a gazdája elé csúsztatja. *
- Egy a nagy harcosnak. * Odacsúsztatja a sört. * Egy a zenész úrnak. * Szintén megkapja a sört. * És egy a szépséges hölgynek. * A sör mellé megint kap egy mosolyt. * Egészségetekre. Az anyagiakat majd Mardeiiel elintézed. * Böki oda az utolsó mondatot Ettvalldernek.
Ő nem vesz el most pénzt. Egyrészt a pultos tudja, hogy kinek milyen áron adja az italokat, másrészt nincs kedve most a számolgatásokkal foglalkozni.
Ezután, mint aki jól végezte dolgát, felkönyököl a pult oldalára (vagy bármire, amire könyökölni lehet) és Relaelt hallgatja, ahogy Mardeiiel beszél, aki időközben visszaért fentről. Legnagyobb meglepetésére nem csak beszéd történik, ugyanis Rel egy csókkal ajándékozza meg a férfit. Meglepődöttsége apróbb kuncogásokba megy át. Mulattatja, amit látott. Ha tudta volna, hogy az asztalpakolások ilyen jutalmakat eredményezhetnek, akkor az egész felső szintet magára vállalta volna.
Elgondolkozik az előbb látottakon. Közben Mardeii szólására csak int egyet, hogy ne aggódjon.
Persze a Nagysága következő kérdésére már egyből önként jelentkezik. *
- Én felviszem.
* Nem is tétovázik sokat vele. Annyi kupát vessz el a polcról, amennyit tud, majd felviszi azokat az asztalokhoz. Mindegyik szék elé rak egy kupát. Igyekszik jól csinálni dolgát, elvégre még a végén ő is kaphat egy csókot. *
A hozzászólás írója (Agin Nardan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.26 15:53:03
* Általában szeret közbeszólni, és feltenni a kérdéseket, amik foglalkoztatják. Viszont a változatosság kedvéért most csak hallgat és figyel. Egyelőre. Továbbra sem kapott teendőt, na nem mintha szívesen cipelne asztalokat.
Ahogy nézelődik erre s arra, tekintete összeakad Dayaneerével. Továbbra is fenntartja a mosolyát, de válaszul csak szemöldökemelést kap. Hiába, Agin még mindig meg van győződve arról, hogy a gyönyörű teremtésnek semmi baja sincs vele.
Közben Mardeii rengeteg feladatot kap, melynek következtében hanyagolnia kell pultos teendőit. *
- Ne aggódj, Ettvallder! Majd én.
* Szól oda a kiszolgálás nélkül maradt hóhajúnak, és feláll a pulttól. Tájékozott módon a pult mögé lép, és elkezdi a sör csapolását. Nem először szolgál ki, volt már olyan, hogy ideiglenesen magára öltötte a pultos szerepét. *
- Akkor három barnasör.
* A csapolás után felrakja a pultra a korsókat, és mindegyiket a gazdája elé csúsztatja. *
- Egy a nagy harcosnak. * Odacsúsztatja a sört. * Egy a zenész úrnak. * Szintén megkapja a sört. * És egy a szépséges hölgynek. * A sör mellé megint kap egy mosolyt. * Egészségetekre. Az anyagiakat majd Mardeiiel elintézed. * Böki oda az utolsó mondatot Ettvalldernek.
Ő nem vesz el most pénzt. Egyrészt a pultos tudja, hogy kinek milyen áron adja az italokat, másrészt nincs kedve most a számolgatásokkal foglalkozni.
Ezután, mint aki jól végezte dolgát, felkönyököl a pult oldalára (vagy bármire, amire könyökölni lehet) és Relaelt hallgatja, ahogy Mardeiiel beszél, aki időközben visszaért fentről. Legnagyobb meglepetésére nem csak beszéd történik, ugyanis Rel egy csókkal ajándékozza meg a férfit. Meglepődöttsége apróbb kuncogásokba megy át. Mulattatja, amit látott. Ha tudta volna, hogy az asztalpakolások ilyen jutalmakat eredményezhetnek, akkor az egész felső szintet magára vállalta volna.
Elgondolkozik az előbb látottakon. Közben Mardeii szólására csak int egyet, hogy ne aggódjon.
Persze a Nagysága következő kérdésére már egyből önként jelentkezik. *
- Én felviszem.
* Nem is tétovázik sokat vele. Annyi kupát vessz el a polcról, amennyit tud, majd felviszi azokat az asztalokhoz. Mindegyik szék elé rak egy kupát. Igyekszik jól csinálni dolgát, elvégre még a végén ő is kaphat egy csókot. *
A hozzászólás írója (Agin Nardan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.26 15:53:03
1317. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-25 21:12:33
Üzenet elküldve: 2024-08-25 21:12:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar előtti csend//
*Úgy tűnik majdnem minden készenáll, már csak apró simítások volnának, s ezek is csupán Relael szűnni nem akaró tökéletességre törekvésből fakadnak, melyet nemesi életéből hozott. Bizony ott minden szalvéta tökéletesre kellett hajtogatva legyen, s bár a vendégei aligha fognak odafigyelni ilyesfajta apróságokra, de ezen szokásokat nehezen tudja levetkőzni. S ami azt illeti talán nem is akarja őket.*
- Pompás!
*Hümmenti elégedetten, miközben Mardeii és Ezmee már mozdulnak is, hogy kérésének eleget tegyenek. Dayaneer kérdéssel fordul hozzá, melyet egy már-már meghatott mosollyal fogad.*
- Nektek is lesz feladatom, de igen egyszerű.
*Tekintetét a hóhajú fattyúra is emeli ezzel jelezve, hogy ez őt is érintené.*
- Vendégeink érkeznek, mint sejthetitek fent fogom fogadni őket. Ez azt jelenti, hogyha időközben betérnének a fogadóba, akkor figyelni kellene, hogy semmiképpen se tévedjenek fel és zavarjanak meg minket.
*Eltöpreng, hogy ez elegendő lesz-e a duó számára, végül úgy dönt, hogy időközben biztosan akadnak majd helyzetek, melyek megkívánják, hogy Dayaneer és Skyy improvizáljanak, ezért megelégszik ennyivel.
Már indulna, hogy ő maga készítse elő a kancsókat és italokat, amikor Mardeii még futtában bemutatja neki legújabb szerzeményét. Bizony a férfi nem volt rest toborozni addig, amíg Relael kikapcsolódott. Az elfet láthatóan felvillanyozza a dalnok híre, melyet egy széles, örömteli mosollyal is kifejez a jelenlévők felé.*
- Ó Mardeii, hát te mindenre is gondolsz!
*Kitörő lelkesedéssel lép a férfi elé, két keze közé véve annak arcát egy gyors csókkal hálálja meg intézője fáradhatatlan munkáját. Ez talán meglepi a jelenlévőket, s úgy sejti Mardeiit is megfogja, ám mindenki láthatja, s érezheti, hogy ez csupán Relael hirtelen támadt önfeledtségének eredménye nem pedig egy rejtett viszony homályos utalása.*
- Köszönöm!
*Ezzel lezárja kurta beszélgetésüket, hogy Vicar felé pördüljön. Szinte szélviharként sodorja el jókedvével az óvatos idegent.*
- Tőled is azt kérném, hogy maradj lent a többiekkel. Nem is baj, ha a bensőséges beszélgetést nem nyomja el a muzsikád közvetlen közelről, ezért ha lehet a dalolást is kérném, hogy mellőzd.
*Ugyan felületesnek tűnhet látszólagos kapkodása okán, ám zöldjei éberen fürkészik Vicar arcát.*
- Egyetek, igyatok majd nyugodtan, de kérlek maradjatok éberek! Lehet szükség lesz rá.
*Fejét oldalra billentve pillant a jelenlévő trióra, majd visszatér a pult mögé, hogy korábban megkezdett tevékenységét folytathassa. Elsőként a kancsókat rendezi sorba, ellenőrzi azok tisztaságát, s csak ezután kezdi el a hordó tartalmával megtölteni őket, eközben nem rest pásztázó tekintetével kényszeresen újra és újra ellenőrizni mindent.*
- Poharakat esetleg vinne fel valaki?
*Veti hátra a kérdést, majd fejével a pult fölött lévő polcok felé bök, ahol mindenféle méretű, formájú és állapotú kupa sorakozik.*
*Úgy tűnik majdnem minden készenáll, már csak apró simítások volnának, s ezek is csupán Relael szűnni nem akaró tökéletességre törekvésből fakadnak, melyet nemesi életéből hozott. Bizony ott minden szalvéta tökéletesre kellett hajtogatva legyen, s bár a vendégei aligha fognak odafigyelni ilyesfajta apróságokra, de ezen szokásokat nehezen tudja levetkőzni. S ami azt illeti talán nem is akarja őket.*
- Pompás!
*Hümmenti elégedetten, miközben Mardeii és Ezmee már mozdulnak is, hogy kérésének eleget tegyenek. Dayaneer kérdéssel fordul hozzá, melyet egy már-már meghatott mosollyal fogad.*
- Nektek is lesz feladatom, de igen egyszerű.
*Tekintetét a hóhajú fattyúra is emeli ezzel jelezve, hogy ez őt is érintené.*
- Vendégeink érkeznek, mint sejthetitek fent fogom fogadni őket. Ez azt jelenti, hogyha időközben betérnének a fogadóba, akkor figyelni kellene, hogy semmiképpen se tévedjenek fel és zavarjanak meg minket.
*Eltöpreng, hogy ez elegendő lesz-e a duó számára, végül úgy dönt, hogy időközben biztosan akadnak majd helyzetek, melyek megkívánják, hogy Dayaneer és Skyy improvizáljanak, ezért megelégszik ennyivel.
Már indulna, hogy ő maga készítse elő a kancsókat és italokat, amikor Mardeii még futtában bemutatja neki legújabb szerzeményét. Bizony a férfi nem volt rest toborozni addig, amíg Relael kikapcsolódott. Az elfet láthatóan felvillanyozza a dalnok híre, melyet egy széles, örömteli mosollyal is kifejez a jelenlévők felé.*
- Ó Mardeii, hát te mindenre is gondolsz!
*Kitörő lelkesedéssel lép a férfi elé, két keze közé véve annak arcát egy gyors csókkal hálálja meg intézője fáradhatatlan munkáját. Ez talán meglepi a jelenlévőket, s úgy sejti Mardeiit is megfogja, ám mindenki láthatja, s érezheti, hogy ez csupán Relael hirtelen támadt önfeledtségének eredménye nem pedig egy rejtett viszony homályos utalása.*
- Köszönöm!
*Ezzel lezárja kurta beszélgetésüket, hogy Vicar felé pördüljön. Szinte szélviharként sodorja el jókedvével az óvatos idegent.*
- Tőled is azt kérném, hogy maradj lent a többiekkel. Nem is baj, ha a bensőséges beszélgetést nem nyomja el a muzsikád közvetlen közelről, ezért ha lehet a dalolást is kérném, hogy mellőzd.
*Ugyan felületesnek tűnhet látszólagos kapkodása okán, ám zöldjei éberen fürkészik Vicar arcát.*
- Egyetek, igyatok majd nyugodtan, de kérlek maradjatok éberek! Lehet szükség lesz rá.
*Fejét oldalra billentve pillant a jelenlévő trióra, majd visszatér a pult mögé, hogy korábban megkezdett tevékenységét folytathassa. Elsőként a kancsókat rendezi sorba, ellenőrzi azok tisztaságát, s csak ezután kezdi el a hordó tartalmával megtölteni őket, eközben nem rest pásztázó tekintetével kényszeresen újra és újra ellenőrizni mindent.*
- Poharakat esetleg vinne fel valaki?
*Veti hátra a kérdést, majd fejével a pult fölött lévő polcok felé bök, ahol mindenféle méretű, formájú és állapotú kupa sorakozik.*
1316. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-25 15:36:56
Üzenet elküldve: 2024-08-25 15:36:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar előtti csend//
*Finom mosollyal és apró biccentéssel fogadja Mardeii szavait. Nem vár több méltatást, és nincs is rá szükség: a tény, hogy itt marasztalták sokkal többet mond bárminél. Leginkább arról beszél, hogy Mardeii-nek valójában tényleg sokkal több lehet a kobakjában, mint azt elsőre megmondaná bárki. És ez annyit tesz, hogy vele érdemes lesz kissé vigyázni – ha valaki ilyen jól látja a dolgokat, sokszor akár azt is megláthatja, amit nem kéne. Persze, most nincs mit rejtegetnie. Úgyhogy csak finoman mosolyog tovább.
Abbahagyja a húrok piszkálását, most nincs szükség a háttérzenére. Hagyja, hogy Dayaneer beszéljen, kissé felvont szemöldökkel hallgatja. Nahát, úgy fest, hogy a nő is járatos valamiben, mégpedig a szavaiból ítélve, elég mélyen. Ez jó – mindig is tisztelte és kedvelte azokat, akik legalább egy dologhoz értettek. Azok legalább nem csak kallódnak. Bár sokat nem szól, a fehérhajúról is sejti, hogy az is jó lehet valamiben. A kezei alapán elég jó tippje is van, hogy miben. Szemei lustán járnak ide-oda, apró részleteket figyel meg, morzsákat csipeget, emlékezetbe vés.
Amikor a vöröshajú fickó visszatér egy nővel, megváltozik a levegő. Besűrűsödik, szinte tapintható lesz. Halkan hümment az orra alatt, és egy újabb lustának álcázott, valójában nagyon is kíváncsi pillantással méri fel a sötét hajú nőt. Fogalma sincs arról, hogy ki lehet ő, de látja az újdonsült cimbik megfeszülését, látja, ahogy megváltozik a viselkedésük, hallja, ahogy a hangjukba hirtelen egészen más tónus vegyül. Akárki is legyen ez a nő, uralja a helyet. Nem csak egy értelemben. Még Mardeii is nyüzsögni kezd, pedig eddig ő volt az, aki felé mindenki gravitált. És most ő az is, aki futólag szól róla pár szót a sötét hajúnak, abból ítélve amit lát és hall. Igen. Innentől biztos. Akárki is legyen ez a nő, ő az, akinek a kezében összefutnak a szálak.
Viszonozza a mosolyt Mardeii felé, majd tekintete a nőre siklik, immár nyíltan. Játszott már mindenféle játékot az életében. Nagyon jól tudja, hogy milyen lépés fog következni.*
*Finom mosollyal és apró biccentéssel fogadja Mardeii szavait. Nem vár több méltatást, és nincs is rá szükség: a tény, hogy itt marasztalták sokkal többet mond bárminél. Leginkább arról beszél, hogy Mardeii-nek valójában tényleg sokkal több lehet a kobakjában, mint azt elsőre megmondaná bárki. És ez annyit tesz, hogy vele érdemes lesz kissé vigyázni – ha valaki ilyen jól látja a dolgokat, sokszor akár azt is megláthatja, amit nem kéne. Persze, most nincs mit rejtegetnie. Úgyhogy csak finoman mosolyog tovább.
Abbahagyja a húrok piszkálását, most nincs szükség a háttérzenére. Hagyja, hogy Dayaneer beszéljen, kissé felvont szemöldökkel hallgatja. Nahát, úgy fest, hogy a nő is járatos valamiben, mégpedig a szavaiból ítélve, elég mélyen. Ez jó – mindig is tisztelte és kedvelte azokat, akik legalább egy dologhoz értettek. Azok legalább nem csak kallódnak. Bár sokat nem szól, a fehérhajúról is sejti, hogy az is jó lehet valamiben. A kezei alapán elég jó tippje is van, hogy miben. Szemei lustán járnak ide-oda, apró részleteket figyel meg, morzsákat csipeget, emlékezetbe vés.
Amikor a vöröshajú fickó visszatér egy nővel, megváltozik a levegő. Besűrűsödik, szinte tapintható lesz. Halkan hümment az orra alatt, és egy újabb lustának álcázott, valójában nagyon is kíváncsi pillantással méri fel a sötét hajú nőt. Fogalma sincs arról, hogy ki lehet ő, de látja az újdonsült cimbik megfeszülését, látja, ahogy megváltozik a viselkedésük, hallja, ahogy a hangjukba hirtelen egészen más tónus vegyül. Akárki is legyen ez a nő, uralja a helyet. Nem csak egy értelemben. Még Mardeii is nyüzsögni kezd, pedig eddig ő volt az, aki felé mindenki gravitált. És most ő az is, aki futólag szól róla pár szót a sötét hajúnak, abból ítélve amit lát és hall. Igen. Innentől biztos. Akárki is legyen ez a nő, ő az, akinek a kezében összefutnak a szálak.
Viszonozza a mosolyt Mardeii felé, majd tekintete a nőre siklik, immár nyíltan. Játszott már mindenféle játékot az életében. Nagyon jól tudja, hogy milyen lépés fog következni.*
1315. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-25 15:13:27
Üzenet elküldve: 2024-08-25 15:13:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar előtti csend//
-Elég jó a muzsikád. Most csak ez számít. A többi meg... Kiforr. *Biccent Vicar felé. Amennyiben tényleg fontos vendégek jönnek, szükség lesz egy hangulatfelelősre a háttérben. A férfi pedig tökéletesen alkalmasnak tűnik e feladatra.*
-Egy ló valóban jól jönne. De nem is olcsó mulatság az ilyesmi... *Bólint Ettvallder szavaira, még ha azok költőiek is. Ő maga aligha tudná kifizetni, legalábbis jelenleg. Így nem is nyújtózik túl takaróján.
Egy bólintással jelzi mindenki felé, hogy megértette a rendelést, ám mielőtt hozzálátna a csapoláshoz, Relael libben be, méghozzá a vörös kis harcos társaságában. Hamar háttérbe is szorul a fogadótérben lebzselő népek kiszolgálása, figyelme az elfé. Issza szavait, s a ló lábának említésekor sem rezdül arcizma. Pedig épp ő hívta fel a figyelmet a ló patkójának állapotára. Nincs meglepve, Relael elég szórakozott tud lenni az apróságok terén.*
-Már felsöpörtem és felmostam odafenn. Az az asztal is rendben van már, amelyik dülöngélt. *Magyarázza. Hamar kifordul a pult mögül, hogy elkezdjen székeket rámolni odafenn. Amennyiben ezzel megvan, intézi az étel dolgát. A konyhában alágyújt a birkapörköltnek, s míg az fő, intézi az asztalok és székek további dolgát.
Ahogy átsiet a fogadótéren, még Relaelhez lép.*
-Ő itt Vicar. *Biccent a férfi irányába, némileg tompítva hangán. A muzsikus azért még érezheti magán tekintetüket.*
-Zenész. Muzsikál majd a vendégeknek. Nyitva tartja a fülét és csukva a száját. Kivéve, ha dalra fakad. *Megereszt egy mosolyt a férfi felé, majd továbbsiet. Felszolgálja az ételt odafentre, kenyérrel társítja, a bort is intézi. Sebesen dolgozik.
Lopva megtörli homlokát kendőjével. A fogadó népe felé pillant, leginkább Agin és Ettvallder tekintetét keresi.*
-Elviszem, megpatkoltatom a kisasszony lovát. Vigyázzatok a fogadóra. *Azzal a lendülettel fordul ki az ajtón, s veszi az irányt az istálló felé. Az egyszer biztos, hogy elnyújtja túráját; bármennyire is élvezi a "csapos" szerepét, nem kíván mindenféle, jöttment uracskát szolgálni egész este.*
-Elég jó a muzsikád. Most csak ez számít. A többi meg... Kiforr. *Biccent Vicar felé. Amennyiben tényleg fontos vendégek jönnek, szükség lesz egy hangulatfelelősre a háttérben. A férfi pedig tökéletesen alkalmasnak tűnik e feladatra.*
-Egy ló valóban jól jönne. De nem is olcsó mulatság az ilyesmi... *Bólint Ettvallder szavaira, még ha azok költőiek is. Ő maga aligha tudná kifizetni, legalábbis jelenleg. Így nem is nyújtózik túl takaróján.
Egy bólintással jelzi mindenki felé, hogy megértette a rendelést, ám mielőtt hozzálátna a csapoláshoz, Relael libben be, méghozzá a vörös kis harcos társaságában. Hamar háttérbe is szorul a fogadótérben lebzselő népek kiszolgálása, figyelme az elfé. Issza szavait, s a ló lábának említésekor sem rezdül arcizma. Pedig épp ő hívta fel a figyelmet a ló patkójának állapotára. Nincs meglepve, Relael elég szórakozott tud lenni az apróságok terén.*
-Már felsöpörtem és felmostam odafenn. Az az asztal is rendben van már, amelyik dülöngélt. *Magyarázza. Hamar kifordul a pult mögül, hogy elkezdjen székeket rámolni odafenn. Amennyiben ezzel megvan, intézi az étel dolgát. A konyhában alágyújt a birkapörköltnek, s míg az fő, intézi az asztalok és székek további dolgát.
Ahogy átsiet a fogadótéren, még Relaelhez lép.*
-Ő itt Vicar. *Biccent a férfi irányába, némileg tompítva hangán. A muzsikus azért még érezheti magán tekintetüket.*
-Zenész. Muzsikál majd a vendégeknek. Nyitva tartja a fülét és csukva a száját. Kivéve, ha dalra fakad. *Megereszt egy mosolyt a férfi felé, majd továbbsiet. Felszolgálja az ételt odafentre, kenyérrel társítja, a bort is intézi. Sebesen dolgozik.
Lopva megtörli homlokát kendőjével. A fogadó népe felé pillant, leginkább Agin és Ettvallder tekintetét keresi.*
-Elviszem, megpatkoltatom a kisasszony lovát. Vigyázzatok a fogadóra. *Azzal a lendülettel fordul ki az ajtón, s veszi az irányt az istálló felé. Az egyszer biztos, hogy elnyújtja túráját; bármennyire is élvezi a "csapos" szerepét, nem kíván mindenféle, jöttment uracskát szolgálni egész este.*
1314. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-25 14:49:22
Üzenet elküldve: 2024-08-25 14:49:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar előtti csend//
*Úgy tűnik szándékosan sarkos összehasonlítását valamiért mindenki komolyan vette. Érez rá némi késztetést, hogy ezt egy gúnyos sóhajjal vagy enyhe grimasszal vegye tudomásul, de arca végül rezzenéstelen marad. Meggyújtott pipájába szív egy mélyet, elsőre karcos ízeitől némileg megköszörüli a torkát majd Mardeiira emeli zöld pillantásait. Hangja a korábbi, talán kissé gúnyolódó hangvételektől mentes, eddig legfeljebb csak nyomokban észlelhető, komolyabb oldalát ölti magára, még ha csak néhány pillanat erejéig is.*
- Arra akartam rámutatni édesem, hogy mielőtt mérföldeket utaznánk, ló nélkül *egészíti ki a sajnálatos információval, amelyet megosztott vele a csapos* - Érdemes lenne a környékünkön szétnézni, ha már a tharg piacon egyébként is kikötői rumot tudnánk venni.
*Nem szereti, ha olyan dologban oktatják ki, amit hosszú évek óta csinál már, ennek ellenére semmilyen fölényeskedés, sértődöttség vagy fenyegetés nem hallatszik ki beszédéből.*
- Orkpisát nem veszek *nem feltétlenül Herg mocskosul vizezett házi szeszére gondol, az elvégre még az iható kategóriába tartozik szerény véleménye szerint, inkább csak biztosítani akarja a férfit, hogy nem fog elhozni valamit, csak azért, mert olcsó* - Ha ehhez végül a Vashegyre kell mennem, akkor odamegyek. *mondandója végén a fattyúra is pillant, elvégre ha vele tart, ez őt is érinti, s jobb ha ő is tudja, a wegtoreni nagyon komolyan veszi a rábízott feladatot.
Elgondolkodva ereget pár füstkarikát a levegőbe, amíg a választott itókán gondolkodik, majd megoldást lelve bök a csap felé.*
- Legyen sör.
*A felé dobott kulcsot sikeresen elkapja, csupán egy biccentéssel veszi tudomásul, hol keresse majd a szobáját. Őszintén érez némi megnyugvást, miután nem kell a világ összes aranyát lakhatásra költenie, az átkozott Pegazusban azért megkérték a szoba árát rendesen. Végre ezzel nem kell foglalkoznia és újra hasznosnak érezheti magát, attól pedig senkinek sem kell tartania, hogy nem fogja odaadóan végezni a munkáját. Ezt egyelőre nem hűségből teszi, ahhoz több időt kell majd itt eltöltenie, egyszerűen csak szereti csinálni, amit csinál, és ebben mindig a tökéletességre törekszik.
Relael jelenlétét már akkor érezni lehet, amikor a fogadótérbe ér. Talán az illata, talán a tekintélye, de valahogy már azelőtt az irányába fordul, mielőtt számon kérően megszólalna. Megjelenése ismét kifogástalan, s meg kell hagyni, talál abban valami megkapót, ahogy mindenkit utasít.*
- Segítsünk valamiben, Kisasszony? *Nem szívesen takarítana ugyan, de azért azt szeretné, hogy lássák, nem hálátlan, megdolgozik azért a kosztért és kvártélyért, ha arra van szükség.
Figyelmét nem kerüli el, hogy a hosszúéltűvel együtt a pimasz kis vörös is megérkezik. Nem ül közel, de ha kreolt kérdeznék, bizony nem ül elég távol. Egy vasmacskára erősített széken a tenger mélyén lenne ideális. Épp a képén elnyúló vigyort sikerül elkapnia, s ha tekintetük összeakad, Dayaner szemöldöke rátartian emelkedik meg. Zöldjei szúrósak, egyértelműen nem osztozkodnak Agin pajzán képzelgésein, sokkal inkább a kihagyott pofon lehetősége érződik pillantásain.
Van egy olyan érzése, hogy ez hamarosan pótlásra kerül.*
*Úgy tűnik szándékosan sarkos összehasonlítását valamiért mindenki komolyan vette. Érez rá némi késztetést, hogy ezt egy gúnyos sóhajjal vagy enyhe grimasszal vegye tudomásul, de arca végül rezzenéstelen marad. Meggyújtott pipájába szív egy mélyet, elsőre karcos ízeitől némileg megköszörüli a torkát majd Mardeiira emeli zöld pillantásait. Hangja a korábbi, talán kissé gúnyolódó hangvételektől mentes, eddig legfeljebb csak nyomokban észlelhető, komolyabb oldalát ölti magára, még ha csak néhány pillanat erejéig is.*
- Arra akartam rámutatni édesem, hogy mielőtt mérföldeket utaznánk, ló nélkül *egészíti ki a sajnálatos információval, amelyet megosztott vele a csapos* - Érdemes lenne a környékünkön szétnézni, ha már a tharg piacon egyébként is kikötői rumot tudnánk venni.
*Nem szereti, ha olyan dologban oktatják ki, amit hosszú évek óta csinál már, ennek ellenére semmilyen fölényeskedés, sértődöttség vagy fenyegetés nem hallatszik ki beszédéből.*
- Orkpisát nem veszek *nem feltétlenül Herg mocskosul vizezett házi szeszére gondol, az elvégre még az iható kategóriába tartozik szerény véleménye szerint, inkább csak biztosítani akarja a férfit, hogy nem fog elhozni valamit, csak azért, mert olcsó* - Ha ehhez végül a Vashegyre kell mennem, akkor odamegyek. *mondandója végén a fattyúra is pillant, elvégre ha vele tart, ez őt is érinti, s jobb ha ő is tudja, a wegtoreni nagyon komolyan veszi a rábízott feladatot.
Elgondolkodva ereget pár füstkarikát a levegőbe, amíg a választott itókán gondolkodik, majd megoldást lelve bök a csap felé.*
- Legyen sör.
*A felé dobott kulcsot sikeresen elkapja, csupán egy biccentéssel veszi tudomásul, hol keresse majd a szobáját. Őszintén érez némi megnyugvást, miután nem kell a világ összes aranyát lakhatásra költenie, az átkozott Pegazusban azért megkérték a szoba árát rendesen. Végre ezzel nem kell foglalkoznia és újra hasznosnak érezheti magát, attól pedig senkinek sem kell tartania, hogy nem fogja odaadóan végezni a munkáját. Ezt egyelőre nem hűségből teszi, ahhoz több időt kell majd itt eltöltenie, egyszerűen csak szereti csinálni, amit csinál, és ebben mindig a tökéletességre törekszik.
Relael jelenlétét már akkor érezni lehet, amikor a fogadótérbe ér. Talán az illata, talán a tekintélye, de valahogy már azelőtt az irányába fordul, mielőtt számon kérően megszólalna. Megjelenése ismét kifogástalan, s meg kell hagyni, talál abban valami megkapót, ahogy mindenkit utasít.*
- Segítsünk valamiben, Kisasszony? *Nem szívesen takarítana ugyan, de azért azt szeretné, hogy lássák, nem hálátlan, megdolgozik azért a kosztért és kvártélyért, ha arra van szükség.
Figyelmét nem kerüli el, hogy a hosszúéltűvel együtt a pimasz kis vörös is megérkezik. Nem ül közel, de ha kreolt kérdeznék, bizony nem ül elég távol. Egy vasmacskára erősített széken a tenger mélyén lenne ideális. Épp a képén elnyúló vigyort sikerül elkapnia, s ha tekintetük összeakad, Dayaner szemöldöke rátartian emelkedik meg. Zöldjei szúrósak, egyértelműen nem osztozkodnak Agin pajzán képzelgésein, sokkal inkább a kihagyott pofon lehetősége érződik pillantásain.
Van egy olyan érzése, hogy ez hamarosan pótlásra kerül.*
1313. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-25 11:29:36
Üzenet elküldve: 2024-08-25 11:29:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bagoly a varjúban//
- Egyszer szívesen meghallgatnám, ha nem is most fárasztanám a hosszú út után ezzel.
*Relael talán egyedüli pozitív tulajdonsága valóban az, hogy örömmel hallgatja meg mások mondanivalóját. Szereti ha a társasága fecseg, s nem csupán azért, mert ebből rengeteg információt nyerhet, hanem mert ez számára a bizalom jele is. Természetesen az sem elhanyagolható tény, hogy az egykori nemes erősen szociális személyiség, s egyszerűen akkor virul igazán ha zajlik az élet körülötte.*
- Helyes meglátás.
*Röviden felnevet a hosszú listát hallva, melyre valahol büszke is, végtére is minden nehézség ellenére itt van, s igyekszik valamit létrehozni.*
- Elsősorban befektetésnek tekintem a tavernát, elvégre a megmaradt aranyam csak kopik, ha nem próbálom meg gyarapítani. De az a helyzet, hogy egyre közelebb kezd kerülni a szívemhez az épület.
*A pultra könyökölve mereng el, közben zöldjeivel végig pásztázza az épület belső terét.*
- Minden egyes söprögetés, polctörlés és javítás után egyre inkább magaménak érzem. Oh és még sok rejtett zuga is van, melyet nem volt lehetőségem felfedezni.
*Hangjából kiérezhető a szeretet a Hét Varjú Taverna iránt. Nem csupán azért, mert az övé, hanem mert Relael úgy érzi tényleg van valami különleges a helyben, persze könnyen lehet, hogy csupán elfogult, s emiatt nem képes objektívan látni.*
- Igazán kedves.
*Egy biccentéssel köszöni meg a dicséretet.*
- Én nem tartom annak, de apám kedvelte a kurtább neveket, főleg az enyémet, mely férfi és női névnek is megfelel.
*Ajkaihoz emeli a teát, majd óvatos, aprócska korttyal melegíti fel vele mellkasát. Egészen kellemes, már el is felejtette, hogy a szeszes italokon és Ördögvigyoron kívül is hozhat enyhe megnyugvást számára valami.*
- Ugyan, dehogy zavar!
*Legyintve hessegeti el Valuryen csacska feltételezését, s rögtön görgeti is tovább a beszélgetést egy kérdéssel.*
- Kérem avasson be, hogy a mágiára való nyitottság hogy derül ki pontosan? Ez már gyermekkorban is látszódik? Ez egy tudott dolog, vagy csupán egy sugalmazó érzés?
//Bagoly a varjúban//
- Egyszer szívesen meghallgatnám, ha nem is most fárasztanám a hosszú út után ezzel.
*Relael talán egyedüli pozitív tulajdonsága valóban az, hogy örömmel hallgatja meg mások mondanivalóját. Szereti ha a társasága fecseg, s nem csupán azért, mert ebből rengeteg információt nyerhet, hanem mert ez számára a bizalom jele is. Természetesen az sem elhanyagolható tény, hogy az egykori nemes erősen szociális személyiség, s egyszerűen akkor virul igazán ha zajlik az élet körülötte.*
- Helyes meglátás.
*Röviden felnevet a hosszú listát hallva, melyre valahol büszke is, végtére is minden nehézség ellenére itt van, s igyekszik valamit létrehozni.*
- Elsősorban befektetésnek tekintem a tavernát, elvégre a megmaradt aranyam csak kopik, ha nem próbálom meg gyarapítani. De az a helyzet, hogy egyre közelebb kezd kerülni a szívemhez az épület.
*A pultra könyökölve mereng el, közben zöldjeivel végig pásztázza az épület belső terét.*
- Minden egyes söprögetés, polctörlés és javítás után egyre inkább magaménak érzem. Oh és még sok rejtett zuga is van, melyet nem volt lehetőségem felfedezni.
*Hangjából kiérezhető a szeretet a Hét Varjú Taverna iránt. Nem csupán azért, mert az övé, hanem mert Relael úgy érzi tényleg van valami különleges a helyben, persze könnyen lehet, hogy csupán elfogult, s emiatt nem képes objektívan látni.*
- Igazán kedves.
*Egy biccentéssel köszöni meg a dicséretet.*
- Én nem tartom annak, de apám kedvelte a kurtább neveket, főleg az enyémet, mely férfi és női névnek is megfelel.
*Ajkaihoz emeli a teát, majd óvatos, aprócska korttyal melegíti fel vele mellkasát. Egészen kellemes, már el is felejtette, hogy a szeszes italokon és Ördögvigyoron kívül is hozhat enyhe megnyugvást számára valami.*
- Ugyan, dehogy zavar!
*Legyintve hessegeti el Valuryen csacska feltételezését, s rögtön görgeti is tovább a beszélgetést egy kérdéssel.*
- Kérem avasson be, hogy a mágiára való nyitottság hogy derül ki pontosan? Ez már gyermekkorban is látszódik? Ez egy tudott dolog, vagy csupán egy sugalmazó érzés?
1312. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-24 19:45:56
Üzenet elküldve: 2024-08-24 19:45:56
ÚJ
![>Savanyú Ezmeerhalda [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12177_1654175132_orias_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar előtti csend//
*Bár Ezmee mint mindig, most is a konyhában húzza meg magát, hogy ne kelljen másokkal társalognia, de a mindig nyitott ajtón keresztül jól hall mindent. Többnyire nem figyel, mert nem érdekli őt az üres fecsegés, ám Relael hangját nehéz figyelmenkívül hagynia. Főleg ha a kisasszony az ő nevét is említi. Még halkan szitkozódni sem mer, mert jól tudja, hogy az elf hosszú füle mindent meghall, s milyen bosszantó tulajdonsága ez! Fájdalmas nyögése nem annak szól, hogy nehezére esik a sámliról felkecmerednie, hanem a munka tényét viseli rosszul. Ennek ellenére rövidesen megjelenik a konyha nyitott ajtajában, enyhén lehajolva lépi át a küszöböt, majd szótlanul pásztázza végig a jelenlévőket és a terepet.*
- Viszem már naccsága.
*Mormogja orra alatt, majd a pult mögül kilép - remélhetőleg senki nem áll útjában, amennyiben igen, minden további nélkül eltolja az illetőt -, hogy rögvest az emelvényes részhez lépjen. Egyik hóna alá egy asztalt szorít, a másiknál két egymásra tornyozott széket, majd ezekkel indul meg az emeletre komótos léptekkel. Bár hallotta, hogy egyéb dolga is lesz, de nem tervez gyorsítani a tempóján.*
*Bár Ezmee mint mindig, most is a konyhában húzza meg magát, hogy ne kelljen másokkal társalognia, de a mindig nyitott ajtón keresztül jól hall mindent. Többnyire nem figyel, mert nem érdekli őt az üres fecsegés, ám Relael hangját nehéz figyelmenkívül hagynia. Főleg ha a kisasszony az ő nevét is említi. Még halkan szitkozódni sem mer, mert jól tudja, hogy az elf hosszú füle mindent meghall, s milyen bosszantó tulajdonsága ez! Fájdalmas nyögése nem annak szól, hogy nehezére esik a sámliról felkecmerednie, hanem a munka tényét viseli rosszul. Ennek ellenére rövidesen megjelenik a konyha nyitott ajtajában, enyhén lehajolva lépi át a küszöböt, majd szótlanul pásztázza végig a jelenlévőket és a terepet.*
- Viszem már naccsága.
*Mormogja orra alatt, majd a pult mögül kilép - remélhetőleg senki nem áll útjában, amennyiben igen, minden további nélkül eltolja az illetőt -, hogy rögvest az emelvényes részhez lépjen. Egyik hóna alá egy asztalt szorít, a másiknál két egymásra tornyozott széket, majd ezekkel indul meg az emeletre komótos léptekkel. Bár hallotta, hogy egyéb dolga is lesz, de nem tervez gyorsítani a tempóján.*
1311. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-24 19:32:16
Üzenet elküldve: 2024-08-24 19:32:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Érintőlegesen – Vihar előtti csend//
* Közömbösen tekintettel figyeli a többiek beszédét. Még nem járt a tharg piacon, de biztos lehet ott valami. Dayaneer minden bizonnyal jobban informált, hogy mi és hol vehető a legjobban és a legjobb minőségből. Szóval a félvért nem igazán zavarja a mi, hol, és mennyiért kérdések. *
- Ha kupicánként kéne kimérni, talán egy hatig is ott leszünk!
* Feleli Dayaneernek. Még ha nincs is munkájuk, ez azért már csak időhúzás. Bár lehet, hogy csak fel akar vágni és azért mond ilyen drasztikus dolgokat. Hiába, ha valaki ismeri a piacot, az ismeri kívülről, belülről. *
- Egy barnát Mardeii. Aztán elég is lesz. Még a végén nem tudom megtartani a modorom a díszvendégeknek.
* A ló még meg sem fordult a fejében. Nem hiába nem ő az ész. Viszont a válasz kiábrándító. Bár egyetért azzal, hogy a kikötőbe sok szükség nincs, de azért nem felesleges. *
- Aztán kitudja, lehet, hogy lóval térünk vissza! Na mondjad, mennyivel tartozok?
* Előveszi erszényét és már rákészül a kiszámolásra. szerencséjére még maradt a Sárvári zsoldból, így nem kell félnie, hogy egyhamar földönfutóvá válna. Relael érkeztét egyből kiszúrja. Fejét is egyből odakapja az érkezők irányába. Na meg persze szorosan mögötte Agin. Egy kurta biccentést címezve leolvashatja az arcáról, hogy na, mi van? De ez is csak egy régi szokása. Úrnőjük nem habozik, egyből bemutatót tart, hogy ki a főnök a háznál. Ugyan vannak egy páran a fogadóban, de közülük csak ketten kaptak utasítást. Nem tudja, hogy direkt, vagy csak megfeledkezett róluk. Nem mintha hiányolná a az asztalok rendezését. *
//Érintőlegesen – Vihar előtti csend//
* Közömbösen tekintettel figyeli a többiek beszédét. Még nem járt a tharg piacon, de biztos lehet ott valami. Dayaneer minden bizonnyal jobban informált, hogy mi és hol vehető a legjobban és a legjobb minőségből. Szóval a félvért nem igazán zavarja a mi, hol, és mennyiért kérdések. *
- Ha kupicánként kéne kimérni, talán egy hatig is ott leszünk!
* Feleli Dayaneernek. Még ha nincs is munkájuk, ez azért már csak időhúzás. Bár lehet, hogy csak fel akar vágni és azért mond ilyen drasztikus dolgokat. Hiába, ha valaki ismeri a piacot, az ismeri kívülről, belülről. *
- Egy barnát Mardeii. Aztán elég is lesz. Még a végén nem tudom megtartani a modorom a díszvendégeknek.
* A ló még meg sem fordult a fejében. Nem hiába nem ő az ész. Viszont a válasz kiábrándító. Bár egyetért azzal, hogy a kikötőbe sok szükség nincs, de azért nem felesleges. *
- Aztán kitudja, lehet, hogy lóval térünk vissza! Na mondjad, mennyivel tartozok?
* Előveszi erszényét és már rákészül a kiszámolásra. szerencséjére még maradt a Sárvári zsoldból, így nem kell félnie, hogy egyhamar földönfutóvá válna. Relael érkeztét egyből kiszúrja. Fejét is egyből odakapja az érkezők irányába. Na meg persze szorosan mögötte Agin. Egy kurta biccentést címezve leolvashatja az arcáról, hogy na, mi van? De ez is csak egy régi szokása. Úrnőjük nem habozik, egyből bemutatót tart, hogy ki a főnök a háznál. Ugyan vannak egy páran a fogadóban, de közülük csak ketten kaptak utasítást. Nem tudja, hogy direkt, vagy csak megfeledkezett róluk. Nem mintha hiányolná a az asztalok rendezését. *
1310. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-24 16:42:22
Üzenet elküldve: 2024-08-24 16:42:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar előtti csend//
* Néma csendben teszik meg a két emeletnyi lépcsőzést, hogy aztán a fogadótérbe érve ugyanúgy találják a társaságot, mint ahogy Agin hagyta azt. Relael nem sokat tétovázik, egyből nekilát a főnökasszonyi tevékenységeknek, vagyis ellenőrizget és feladatokat oszt ki. Agin sem áll sokáig a bejáratnál. Legnagyobb örömére egyelőre nem kap feladatot, legalábbis ami a takarításokat illeti. Leül a hozzá legközelebb eső székre a pulthoz, lehetőleg a társaság közelébe.
Végignéz az embereken. Azon gondolkozik, hogy kit szólítson meg elsőnek.
Mindenkit megismerhetett már, kivéve a zenész fickót. Az ő bemutatkozásáról pont lemaradt. Ahogy elnézi, épp most végzett az ebédjével. A hangszerét is észreveszi, ebből arra következtet, hogy a koncertjét is kihagyta. Nagy kár, elvégre mindig szívesen hallgat zenét, főleg, ha azt jól is adják elő.
Tekintete ezután a világoshajú harcosra ugrik, akivel az imént beszélgethetett egy rövidet. Tudja róla, hogy ott volt a sárvárosi leszámoláson, alkalma viszont nem volt arra, hogy részletekbe menően kérdezzen rá a csatára. Arról is szeretne többet megtudni, ezért mindenképp eltársalogna Ettvallderrel is az esetről.
Végül, de nem utolsó sorban beszélhet a gyönyörű Dayaneerrel, akinél már úgy sejti, hogy sikerült elültetnie a magvakat egy virágzó kapcsolathoz. Sejtése a nő kurtizán mivoltáról nem jött be, az igaz, de az nem azt jelenti, hogy ne folytathatná eddig sikertelen hódítását. Ha jól osztja a lapjait, ma este az ágyában tudhatná a szépséges nőt. A pajzán gondolatra elvigyorodik.
Egyelőre viszont semmit nem cselekszik. A helyén marad és unottan felkönyököl a pultra. Inkább megvárja, hogy a Kisasszony végig mondja utasításait Mardeiinek. Ezután szerteágazó gondolatai az említett vacsoránál tartanak megállót. Szívesen enne pörköltet, még ha azt nem is neki szánják. *
* Néma csendben teszik meg a két emeletnyi lépcsőzést, hogy aztán a fogadótérbe érve ugyanúgy találják a társaságot, mint ahogy Agin hagyta azt. Relael nem sokat tétovázik, egyből nekilát a főnökasszonyi tevékenységeknek, vagyis ellenőrizget és feladatokat oszt ki. Agin sem áll sokáig a bejáratnál. Legnagyobb örömére egyelőre nem kap feladatot, legalábbis ami a takarításokat illeti. Leül a hozzá legközelebb eső székre a pulthoz, lehetőleg a társaság közelébe.
Végignéz az embereken. Azon gondolkozik, hogy kit szólítson meg elsőnek.
Mindenkit megismerhetett már, kivéve a zenész fickót. Az ő bemutatkozásáról pont lemaradt. Ahogy elnézi, épp most végzett az ebédjével. A hangszerét is észreveszi, ebből arra következtet, hogy a koncertjét is kihagyta. Nagy kár, elvégre mindig szívesen hallgat zenét, főleg, ha azt jól is adják elő.
Tekintete ezután a világoshajú harcosra ugrik, akivel az imént beszélgethetett egy rövidet. Tudja róla, hogy ott volt a sárvárosi leszámoláson, alkalma viszont nem volt arra, hogy részletekbe menően kérdezzen rá a csatára. Arról is szeretne többet megtudni, ezért mindenképp eltársalogna Ettvallderrel is az esetről.
Végül, de nem utolsó sorban beszélhet a gyönyörű Dayaneerrel, akinél már úgy sejti, hogy sikerült elültetnie a magvakat egy virágzó kapcsolathoz. Sejtése a nő kurtizán mivoltáról nem jött be, az igaz, de az nem azt jelenti, hogy ne folytathatná eddig sikertelen hódítását. Ha jól osztja a lapjait, ma este az ágyában tudhatná a szépséges nőt. A pajzán gondolatra elvigyorodik.
Egyelőre viszont semmit nem cselekszik. A helyén marad és unottan felkönyököl a pultra. Inkább megvárja, hogy a Kisasszony végig mondja utasításait Mardeiinek. Ezután szerteágazó gondolatai az említett vacsoránál tartanak megállót. Szívesen enne pörköltet, még ha azt nem is neki szánják. *
1309. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-24 14:51:08
Üzenet elküldve: 2024-08-24 14:51:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar előtti csend//
- Nem, csak óva intelek előre, hogy figyelj kinek mit mondasz.
*Nem szeretne erről hosszas diskurzust folytatni, mert ideje éppenséggel nem engedi, de úgy sejti kurta intő mondata is elegendő lesz Agin számára. Ha sejtené, hogy a fiú milyen ostoba vakmerőséget tett magáénak, akkor biztosan lenne ehhez egy-két szava, s némi aggodalma, de a rőthajú szerencsére megtartja magának véleményét.
Aginnal való beszélgetése a végéhez közeledik, ezért nyugodt szívvel hagyják hátra a termet. Két emeletnyi lépcsőzést követően már érezni kezdi izmait combjában, s nagyjából ekkor toppannak be a fogadótérbe. Relael kicsit sem meglepett amiatt, hogy mindenki úgy gyűlt Mardeii köré, mint hangyák a morzsa köré, elvégre a férfit nyugodt, szívélyes és karizmatikus természetnek ismerte meg. No meg persze az sem hátrány, hogy ő rendelkezik az itallal.
Bár könnyed mosollyal és finom léptekkel jelenik meg, de kénytelen lesz az önfeledt szórakozást megszakítani.*
- Hogy állnak a dolgok Mardeii?
*Szigornak leghalványabb jele sem mutatkozik rajta, de a férfi ismerheti már annyira, hogy némi számonkérés lapul ártalmatlannak tűnő kérdésében.
Tűnődve pillant az emelvényes étkezőrészre. Szép számmal akad még ott asztal és szék, ezért azok hiánya senki sem zavarna.*
- Vigyetek fel még asztalokat és székeket Ezmeevel. Legyen minden felsöpörve, felmosva, letakarítva. *Egy levegővételnyi szünetecskét követően gyorsan még hozzáteszi.* Ha kell, akkor kétszer.
*Nagy kerülővel sétál a pult mögé és ott ellenőriz mindent. Láthatóan nagyon szeretne valami kivetnivalót találni, ezúttal viszont elégedett azzal, ami fogadja.*
- Ha az kész, akkor készítsetek elő több kancsónyi tharg bort és vigyétek fel őket. Azokból senki sem ihat!
*Csak ekkor emeli tekintetét a többi jelenlévőre. Ellentmondást nem tűrő hangja remélhetőleg elegendő ahhoz, hogy senki se óhajtson az említett italokból akár egy kortyot se inni.*
- Étel is legyen, friss. Amint Ezmee végzett az asztalokkal és székekkel, akkor lásson neki a pörköltnek, téged pedig arra kérnélek majd, hogy vidd el a lovamat, mert van valami az egyik lábával.
*Biztos benne, hogy többször is említették, hogy mi a gondja, s arra is mérget merne venni, hogy az egyikük Mardeii volt, de nem érdekelte eléggé ahhoz, hogy figyeljen is.*
- Nem, csak óva intelek előre, hogy figyelj kinek mit mondasz.
*Nem szeretne erről hosszas diskurzust folytatni, mert ideje éppenséggel nem engedi, de úgy sejti kurta intő mondata is elegendő lesz Agin számára. Ha sejtené, hogy a fiú milyen ostoba vakmerőséget tett magáénak, akkor biztosan lenne ehhez egy-két szava, s némi aggodalma, de a rőthajú szerencsére megtartja magának véleményét.
Aginnal való beszélgetése a végéhez közeledik, ezért nyugodt szívvel hagyják hátra a termet. Két emeletnyi lépcsőzést követően már érezni kezdi izmait combjában, s nagyjából ekkor toppannak be a fogadótérbe. Relael kicsit sem meglepett amiatt, hogy mindenki úgy gyűlt Mardeii köré, mint hangyák a morzsa köré, elvégre a férfit nyugodt, szívélyes és karizmatikus természetnek ismerte meg. No meg persze az sem hátrány, hogy ő rendelkezik az itallal.
Bár könnyed mosollyal és finom léptekkel jelenik meg, de kénytelen lesz az önfeledt szórakozást megszakítani.*
- Hogy állnak a dolgok Mardeii?
*Szigornak leghalványabb jele sem mutatkozik rajta, de a férfi ismerheti már annyira, hogy némi számonkérés lapul ártalmatlannak tűnő kérdésében.
Tűnődve pillant az emelvényes étkezőrészre. Szép számmal akad még ott asztal és szék, ezért azok hiánya senki sem zavarna.*
- Vigyetek fel még asztalokat és székeket Ezmeevel. Legyen minden felsöpörve, felmosva, letakarítva. *Egy levegővételnyi szünetecskét követően gyorsan még hozzáteszi.* Ha kell, akkor kétszer.
*Nagy kerülővel sétál a pult mögé és ott ellenőriz mindent. Láthatóan nagyon szeretne valami kivetnivalót találni, ezúttal viszont elégedett azzal, ami fogadja.*
- Ha az kész, akkor készítsetek elő több kancsónyi tharg bort és vigyétek fel őket. Azokból senki sem ihat!
*Csak ekkor emeli tekintetét a többi jelenlévőre. Ellentmondást nem tűrő hangja remélhetőleg elegendő ahhoz, hogy senki se óhajtson az említett italokból akár egy kortyot se inni.*
- Étel is legyen, friss. Amint Ezmee végzett az asztalokkal és székekkel, akkor lásson neki a pörköltnek, téged pedig arra kérnélek majd, hogy vidd el a lovamat, mert van valami az egyik lábával.
*Biztos benne, hogy többször is említették, hogy mi a gondja, s arra is mérget merne venni, hogy az egyikük Mardeii volt, de nem érdekelte eléggé ahhoz, hogy figyeljen is.*
1308. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-24 05:44:54
Üzenet elküldve: 2024-08-24 05:44:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Mardeii szavai tiszta és egyértlemű tabulatúrát adnak neki, ami alapján pont úgy és azt fogja tudni játszani, amire szükség van. Szereti az ilyet. Semmi félreértés, semmi máshogy gondolás. Bár szakmájahoz -mindkettőhöz- hozzátartozik az, hogy a szavakat néha kicsit meg kell csavarni, az egyenes szót is éppen annyira megbecsüli.*
- Koszt, és.. kvártély? *-pislant meglepetten, a lant kissé megbillen az ölében.-* Nahát. Igyekszem rászolgalni, barátom.
*Az utolsó szót halvány mosollyal toldja meg. Valóban nagy bizalmat ébreszthetett Mardeii-ben, ha az nem csak egy italt és egy tál ételt, hanem rögtön szállást is ajánlott neki. Hirtelen megérti, hogy itt nem csak a pirtianes-i akkordgyűjtemény oda-vissza pengetésében lesz rá szükség, és hogy az a találkozó, ami sötét fellegként közeledik a többiek felé, valóban nagy horderejű lehet. Különben miért kapna rögtön helyet is itt? Miért lenne szükségük bárdra? Miért lenne szükségük.. kémre?
Újabb falat cipót tör, annak a segítségével igazítja rá az utolsó falat tojást a villára.*
- Én legfeljebb egy kupa sört kérek. Ha van, akkor valami könnyűt, inkább íze legyen, mint teste. *-pislant megint a pultosra, mikor Dayaneer célozgatasa és a fehér hajú aranyra vonatkozó nagyvonalú ajánlata célt ér annál.-* Úgy hiszem, annál erősebbet most inkább nem kívánok.
*Abból meg sosem sült ki jó dolog, ha túl részegen próbálta végezni a dolgát. Egy kis spiccesség sosem ártott, de komolyabban inni ráér majd később is.
Fél füllel hallgatja csak ahogy a nő és a férfi beszélgetnek, de ez is épp elég ahhoz, hogy a lényeg megmardjon a fejében. Mondhatni: szakmai ártalom. Túl jó a hallása. Most, hogy befejezte az evést és a pálinka is kisimította reszkető idegeit, már sokkal jobban érzi magát. Egészen úgy, mint egy becsületes ember. Tekintetével követi a Dayaneer-nek dobott kulcsot, megjegyzi, hogy lentre csak kulccsal lehet menni -bármi is legyen az a "lent", ahol a jelek szerint beszélgetni es aludni is lehet-, és hogy ő nem kap kulcsot oda. Tehát a bizalomnak is vannak határai. Jogos, tökéletesen jogos.*
- Emelet, vendégszoba. *-biccent. Ez is tökéletes. Újra a lant nyakára simul a balja, jobbja nagyon halk, lágy hangot csalva elő a hangszerből újra végigfut a húrokon.
Koszt, kvártély, kaland. A tökéletes K-sor. Talán még egy K mellé jön majd később, de ebben most nem reménykedik túlzottan.*
*Mardeii szavai tiszta és egyértlemű tabulatúrát adnak neki, ami alapján pont úgy és azt fogja tudni játszani, amire szükség van. Szereti az ilyet. Semmi félreértés, semmi máshogy gondolás. Bár szakmájahoz -mindkettőhöz- hozzátartozik az, hogy a szavakat néha kicsit meg kell csavarni, az egyenes szót is éppen annyira megbecsüli.*
- Koszt, és.. kvártély? *-pislant meglepetten, a lant kissé megbillen az ölében.-* Nahát. Igyekszem rászolgalni, barátom.
*Az utolsó szót halvány mosollyal toldja meg. Valóban nagy bizalmat ébreszthetett Mardeii-ben, ha az nem csak egy italt és egy tál ételt, hanem rögtön szállást is ajánlott neki. Hirtelen megérti, hogy itt nem csak a pirtianes-i akkordgyűjtemény oda-vissza pengetésében lesz rá szükség, és hogy az a találkozó, ami sötét fellegként közeledik a többiek felé, valóban nagy horderejű lehet. Különben miért kapna rögtön helyet is itt? Miért lenne szükségük bárdra? Miért lenne szükségük.. kémre?
Újabb falat cipót tör, annak a segítségével igazítja rá az utolsó falat tojást a villára.*
- Én legfeljebb egy kupa sört kérek. Ha van, akkor valami könnyűt, inkább íze legyen, mint teste. *-pislant megint a pultosra, mikor Dayaneer célozgatasa és a fehér hajú aranyra vonatkozó nagyvonalú ajánlata célt ér annál.-* Úgy hiszem, annál erősebbet most inkább nem kívánok.
*Abból meg sosem sült ki jó dolog, ha túl részegen próbálta végezni a dolgát. Egy kis spiccesség sosem ártott, de komolyabban inni ráér majd később is.
Fél füllel hallgatja csak ahogy a nő és a férfi beszélgetnek, de ez is épp elég ahhoz, hogy a lényeg megmardjon a fejében. Mondhatni: szakmai ártalom. Túl jó a hallása. Most, hogy befejezte az evést és a pálinka is kisimította reszkető idegeit, már sokkal jobban érzi magát. Egészen úgy, mint egy becsületes ember. Tekintetével követi a Dayaneer-nek dobott kulcsot, megjegyzi, hogy lentre csak kulccsal lehet menni -bármi is legyen az a "lent", ahol a jelek szerint beszélgetni es aludni is lehet-, és hogy ő nem kap kulcsot oda. Tehát a bizalomnak is vannak határai. Jogos, tökéletesen jogos.*
- Emelet, vendégszoba. *-biccent. Ez is tökéletes. Újra a lant nyakára simul a balja, jobbja nagyon halk, lágy hangot csalva elő a hangszerből újra végigfut a húrokon.
Koszt, kvártély, kaland. A tökéletes K-sor. Talán még egy K mellé jön majd később, de ebben most nem reménykedik túlzottan.*
1307. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-23 23:25:55
Üzenet elküldve: 2024-08-23 23:25:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
-Ó, nyitva tartani a fülünket sosem árt. Főleg, ha aztán nekem dalolsz. Én meg fizetek, ahogy az a nagykönyvben írva vagyon. *Feleli sokat sejtetően Vicar kérdésére.*
-De most elsősorban a hangszeredre és a hozzáértésedre van szükség. Fel vagy bérelve, barátom. Este vendégek jönnek, én nagyjából csak ennyit tudok. Ha meg fontos vendégek jönnek, akkor ildomos a muzsika is egy ilyen helyen. Addig koszt és kvártély jár neked is.
*Ettvallder ragaszkodik hozzá, hogy tovább folyjon az alkohol, ő pedig aligha tagadhatja meg, főleg, ha aranyat is fizet cserébe.*
-Nos rendben. Ki mit iszik? *Pillant végig mindhármukon.*
-Sör? Barnasör? Bor? Pálinka?
*Dayaneer reakciójára vállat von.*
-A Félszem Herg úgy vizezi majd neked, jöttmentnek azt a rumot, ahogy nem szégyelli. Amit a thargoknak ad, azzal meg vigyáz. De lelked rajta; ócska rumot viszont nem veszek át. *Sokatmondó mosolyt villant, ám tekintete továbbra is komoly marad.*
-Hanem ló az nemigen van. A Kikötőben nem is igen lenne haszna. Csak az úrnőé van az istállóban, de az meg patkolásra vár. Úgyhogy vagy kutyagoltok majd, vagy felkéredzkedtek egy szekérre némi aranyért cserébe. *Leakaszt egy kulcsot a pult mögül, hogy aztán azt könnyeden Dayaneer felé hajítsa. Nem a legjobb célzó, de bízik benne, hogy a leányzó elkapja majd így is.*
-Válassz egy üres szobát odalenn. Te már kaptál kulcsot. *Pillant Ettvalder felé.*
-Te pedig megkapod az egyik emeleti vendégszobát egyelőre. *Ezúttal a muzsikust veszi célba. Nem szívesen hagyná, hogy odalent császkáljon, mielőtt találkozna Relaellel.*
-Ó, nyitva tartani a fülünket sosem árt. Főleg, ha aztán nekem dalolsz. Én meg fizetek, ahogy az a nagykönyvben írva vagyon. *Feleli sokat sejtetően Vicar kérdésére.*
-De most elsősorban a hangszeredre és a hozzáértésedre van szükség. Fel vagy bérelve, barátom. Este vendégek jönnek, én nagyjából csak ennyit tudok. Ha meg fontos vendégek jönnek, akkor ildomos a muzsika is egy ilyen helyen. Addig koszt és kvártély jár neked is.
*Ettvallder ragaszkodik hozzá, hogy tovább folyjon az alkohol, ő pedig aligha tagadhatja meg, főleg, ha aranyat is fizet cserébe.*
-Nos rendben. Ki mit iszik? *Pillant végig mindhármukon.*
-Sör? Barnasör? Bor? Pálinka?
*Dayaneer reakciójára vállat von.*
-A Félszem Herg úgy vizezi majd neked, jöttmentnek azt a rumot, ahogy nem szégyelli. Amit a thargoknak ad, azzal meg vigyáz. De lelked rajta; ócska rumot viszont nem veszek át. *Sokatmondó mosolyt villant, ám tekintete továbbra is komoly marad.*
-Hanem ló az nemigen van. A Kikötőben nem is igen lenne haszna. Csak az úrnőé van az istállóban, de az meg patkolásra vár. Úgyhogy vagy kutyagoltok majd, vagy felkéredzkedtek egy szekérre némi aranyért cserébe. *Leakaszt egy kulcsot a pult mögül, hogy aztán azt könnyeden Dayaneer felé hajítsa. Nem a legjobb célzó, de bízik benne, hogy a leányzó elkapja majd így is.*
-Válassz egy üres szobát odalenn. Te már kaptál kulcsot. *Pillant Ettvalder felé.*
-Te pedig megkapod az egyik emeleti vendégszobát egyelőre. *Ezúttal a muzsikust veszi célba. Nem szívesen hagyná, hogy odalent császkáljon, mielőtt találkozna Relaellel.*
1306. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-21 20:42:08
Üzenet elküldve: 2024-08-21 20:42:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Milyen szőrösszívű ez a Mardeii! Akármekkorákat is rebegtet ártatlanul sűrű pilláin némi ingyen szesz reményében, a pultos tudomást sem vesz ténykedéséről. Persze tudja jól, csődbe vinné az egész kócerájt, ha minden szép szempárnak ingyen pálinkát osztogatna, de egyszer-kétszer igazán kivételt tehetne vele. A kollegialitás szent jegyében mondjuk.
Ettvallder azonban, mint egy tündöklő lovag fehér lovon, hősiesen a bajbajutott lányka segítségére siet, s gálánsan meghívja egy italra, a gesztust pedig Dayaneer széles, hálás mosollyal fogadja. Hogy mennyire bajbajutott valójában ez a lányka? Komoly anyagi gondjai szerencsére nincsenek, csupán szeretné kicsit kiélvezni a vendégszeretetet, túlfeszíteni azért nem szándékozik a húrt. Ez a kis itóka tehát még éppen belefér véleménye szerint.*
- Látod Mardeii, van kiről példát venni! *hangja játékosan csendül, bárki számára egyértelmű lehet, hogy csak hecceli a férfit. Úgy tűnik a csapos érdeklődését jobban felkelti az emlegetett beszerzőkörút, mint a wegtoreni szomjúsága, de ehhez most kivételesen nem fűz csípős megjegyzést, bármennyire is ott kelletlenkedik nyelve hegyén. Finoman fanyalgó grimasz fut át helyette képén.*
- A tharg piacon!? *horkan fel kissé hitetlenkedve* - Azt a rumot, amit ott lehet kapni, innen importálják a Kikötőből. *kezd is bele a nagy kufár beszédbe, közben pedig kabátjában dohányos szelencéje után kutat* - Ha átmennék a Rumosba és kupicánként méretem ki egy ötliteres hordóba Félszem Herggel a rumot, még úgyis olcsóbban elhozom, mint azoktól a fűszoknyás barbároktól. *Látszik, hogy fogalma sincs, hogy néznek ki a thargok, eggyel sem volt még alkalma összeakadni.* - És még hasznuk is van rajta! *Az egyik belsőzsebében rá is lel a dohányra, bár előhalászása közben egy pillanatra elgondolkodva megtorpan* - Vagy hát elvileg... Őszintén fogalmam sincs, hogy nem húzták még le a rolót. *Csődbe ment az persze többször is, de rejtélyes körülmények között ezeket az időket valahogy mindig átvészelték. A hűséges törzsközönségnek köszönheti valószínűleg.
Közben már elő is kerül a tajtékpipa, amit egy hímzett kendőcskéje segítségével gondosan áttörölget. Abban azonban már nem biztos, hogy a helyi árusoknál jobb minőségű lábast is találnak majd.*
- Fazékért persze elmehetünk. A Szántóföldeket, nem kizárt, hogy amúgy is útba kell ejteni. *Feltéve, ha nem találnak hodarilt és ördögvigyort a Kikötőben jutányos áron. Ezeket a dudvákat előszeretettel adok-veszik itt az utcákon, nagy keletje van a matrózok között, de lehet olcsóbban be tudják szerezni termesztőtől. Ahhoz viszont egészen Szántóvégig kell caflatniuk.*
- Van esetleg lovunk vagy felváltva egymás hátán ügessünk a birtokokra? *pillant fel Mardeiire majd már tér is vissza a pipájához, amit ráérősen tömködni kezd. Kell egy kis idő, mire elkészül, de végül felderült arccal gyújt rá.*
- De majd csak holnap indulunk *ezt már egyértelműen a fattyúnak címzi, a zöld íriszek most az ő arcát fürkészik* - Hosszú volt az út idáig, előbb megpihennék.
*Pedig meglepő módon egyáltalán nem érzi magát kimerültnek, sőt, egészen felrázta a kis nyüzsgés. Kíváncsisága viszont jóval buzgóbban munkálkodik benne a tettvágynál, mindenképpen ki akarja várni ezeket a titokzatos vendégeket.*
*Milyen szőrösszívű ez a Mardeii! Akármekkorákat is rebegtet ártatlanul sűrű pilláin némi ingyen szesz reményében, a pultos tudomást sem vesz ténykedéséről. Persze tudja jól, csődbe vinné az egész kócerájt, ha minden szép szempárnak ingyen pálinkát osztogatna, de egyszer-kétszer igazán kivételt tehetne vele. A kollegialitás szent jegyében mondjuk.
Ettvallder azonban, mint egy tündöklő lovag fehér lovon, hősiesen a bajbajutott lányka segítségére siet, s gálánsan meghívja egy italra, a gesztust pedig Dayaneer széles, hálás mosollyal fogadja. Hogy mennyire bajbajutott valójában ez a lányka? Komoly anyagi gondjai szerencsére nincsenek, csupán szeretné kicsit kiélvezni a vendégszeretetet, túlfeszíteni azért nem szándékozik a húrt. Ez a kis itóka tehát még éppen belefér véleménye szerint.*
- Látod Mardeii, van kiről példát venni! *hangja játékosan csendül, bárki számára egyértelmű lehet, hogy csak hecceli a férfit. Úgy tűnik a csapos érdeklődését jobban felkelti az emlegetett beszerzőkörút, mint a wegtoreni szomjúsága, de ehhez most kivételesen nem fűz csípős megjegyzést, bármennyire is ott kelletlenkedik nyelve hegyén. Finoman fanyalgó grimasz fut át helyette képén.*
- A tharg piacon!? *horkan fel kissé hitetlenkedve* - Azt a rumot, amit ott lehet kapni, innen importálják a Kikötőből. *kezd is bele a nagy kufár beszédbe, közben pedig kabátjában dohányos szelencéje után kutat* - Ha átmennék a Rumosba és kupicánként méretem ki egy ötliteres hordóba Félszem Herggel a rumot, még úgyis olcsóbban elhozom, mint azoktól a fűszoknyás barbároktól. *Látszik, hogy fogalma sincs, hogy néznek ki a thargok, eggyel sem volt még alkalma összeakadni.* - És még hasznuk is van rajta! *Az egyik belsőzsebében rá is lel a dohányra, bár előhalászása közben egy pillanatra elgondolkodva megtorpan* - Vagy hát elvileg... Őszintén fogalmam sincs, hogy nem húzták még le a rolót. *Csődbe ment az persze többször is, de rejtélyes körülmények között ezeket az időket valahogy mindig átvészelték. A hűséges törzsközönségnek köszönheti valószínűleg.
Közben már elő is kerül a tajtékpipa, amit egy hímzett kendőcskéje segítségével gondosan áttörölget. Abban azonban már nem biztos, hogy a helyi árusoknál jobb minőségű lábast is találnak majd.*
- Fazékért persze elmehetünk. A Szántóföldeket, nem kizárt, hogy amúgy is útba kell ejteni. *Feltéve, ha nem találnak hodarilt és ördögvigyort a Kikötőben jutányos áron. Ezeket a dudvákat előszeretettel adok-veszik itt az utcákon, nagy keletje van a matrózok között, de lehet olcsóbban be tudják szerezni termesztőtől. Ahhoz viszont egészen Szántóvégig kell caflatniuk.*
- Van esetleg lovunk vagy felváltva egymás hátán ügessünk a birtokokra? *pillant fel Mardeiire majd már tér is vissza a pipájához, amit ráérősen tömködni kezd. Kell egy kis idő, mire elkészül, de végül felderült arccal gyújt rá.*
- De majd csak holnap indulunk *ezt már egyértelműen a fattyúnak címzi, a zöld íriszek most az ő arcát fürkészik* - Hosszú volt az út idáig, előbb megpihennék.
*Pedig meglepő módon egyáltalán nem érzi magát kimerültnek, sőt, egészen felrázta a kis nyüzsgés. Kíváncsisága viszont jóval buzgóbban munkálkodik benne a tettvágynál, mindenképpen ki akarja várni ezeket a titokzatos vendégeket.*
1305. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-20 10:39:33
Üzenet elküldve: 2024-08-20 10:39:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
* Mardeii nem ereszt. Legalábbis Ettvallder meg van róla győződve, hogy tud valami, csak nem árulja el. Persze ha nem tudja, akkor díjat érdemelne a játékáért. Annyira azért nem érdekli, hogy elkezdje feszegetni a témát. Elvégre közel az a bizonyos este, s hamar megtudhatja, hogy kell e ő ide, vagy sem.
Dayaneer kijelentéseire tényleg előhozzák belőle a nevethetnéket, de egyelőre csak mosolyog felé.*
- Na ja. Majd figyelmeztess, hogy ne kerüljek a rossz oldaladra.
* A többieknek látszólag tetszik a bárd zenéje. Szóval nem fogja most eljátszani az utáló szerepét. Inkább más megközelítéssel próbálkozik. Már fordul is Mardeii irányába. *
- Akkor legyen egy kör rajtam. Tölts valamit, ami igazán felfrissíti a hölgyet. Na meg valamit újdonsült barátunknak. Nehogy kiszáradjon itt nekünk. Ahogy egy régi ismerősöm mondta „Öblögessünk, el ne essünk”
* Bár erről is csak annyit tud, hogy mikor ezt a híres mondatát mondta, akkor sosem álltak meg egy körnél. Bár ha igaz amit Mardeii mondott az estéről, akkor nem lesznek nagy italozások addig. *
* Mardeii nem ereszt. Legalábbis Ettvallder meg van róla győződve, hogy tud valami, csak nem árulja el. Persze ha nem tudja, akkor díjat érdemelne a játékáért. Annyira azért nem érdekli, hogy elkezdje feszegetni a témát. Elvégre közel az a bizonyos este, s hamar megtudhatja, hogy kell e ő ide, vagy sem.
Dayaneer kijelentéseire tényleg előhozzák belőle a nevethetnéket, de egyelőre csak mosolyog felé.*
- Na ja. Majd figyelmeztess, hogy ne kerüljek a rossz oldaladra.
* A többieknek látszólag tetszik a bárd zenéje. Szóval nem fogja most eljátszani az utáló szerepét. Inkább más megközelítéssel próbálkozik. Már fordul is Mardeii irányába. *
- Akkor legyen egy kör rajtam. Tölts valamit, ami igazán felfrissíti a hölgyet. Na meg valamit újdonsült barátunknak. Nehogy kiszáradjon itt nekünk. Ahogy egy régi ismerősöm mondta „Öblögessünk, el ne essünk”
* Bár erről is csak annyit tud, hogy mikor ezt a híres mondatát mondta, akkor sosem álltak meg egy körnél. Bár ha igaz amit Mardeii mondott az estéről, akkor nem lesznek nagy italozások addig. *
1304. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-19 22:09:59
Üzenet elküldve: 2024-08-19 22:09:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy a dal nem okoz osztatlan sikert. Ezt nem veszi magára, mert a művészet nem olyan dolog, ami mindenkinek tetszeni tud vagy tetszeni akar. Hiszen ez nem is a célja. Viszont mivel mindenkinek megvan, hogy miképp tudja őt szórakoztatni a művészet, csupán idő kérdése, hogy a fehérhajú vonásai is felengedjenek majd. Egyszer. Valamikor.
Most viszont ültében finoman meghajol az őt megtapsoló Dayaneer és Mardeii felé, finoman mosolyogva annyit mond, hogy *
- Köszönöm! *-és az ölébe engedi a hangszert. Ott egyensúlyozza, amíg újra a cipót és a villát veszi a kezébe. Fél füllel hallgatja a pult körüli beszélgetést, ahogy újabb falatot vesz a még langyos tojásból. A hozzá bizalmasabban szóló Mardeii felé billenti a fejét, letöröl egy apró morzsát a bajszáról, és mintha csak véletlenül tenné, futólag megérinti mutatóujjával az orrát.*
- És azt szeretnéd, ha hallás után játszanék? *- kérdezi. Nem ez lenne az első alkalom, hogy hasonló fellépésre hívják. Vannak olyan találkozók, amik alaphangulatának jót tud tenni, ha a lant lazít a feszült idegeken. És vannak olyan találkozók, amik esetén kapóra jön, ha valaki úgy jegyzi meg a szavakat, ahogy azok elhangzanak.
Újabb falatnyi tojást takarít el a tányérról, miközben megüti a fülét a rum szó. Ettől kicsit összerándul a gyomra, de.. eközben.. kissé meg is kívánja. De fura ez!*
- Mardeii? *-szólal meg aztán egy alkalmas pillanatban-* Köszönöm a felkérésed. Ha a lantom és én hasznodra tudunk lenni az este.. akkor az enyém a megtiszteltetés!
*Szakállas arcán mosoly terül el. Szereti az ilyen üzleteket.*
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy a dal nem okoz osztatlan sikert. Ezt nem veszi magára, mert a művészet nem olyan dolog, ami mindenkinek tetszeni tud vagy tetszeni akar. Hiszen ez nem is a célja. Viszont mivel mindenkinek megvan, hogy miképp tudja őt szórakoztatni a művészet, csupán idő kérdése, hogy a fehérhajú vonásai is felengedjenek majd. Egyszer. Valamikor.
Most viszont ültében finoman meghajol az őt megtapsoló Dayaneer és Mardeii felé, finoman mosolyogva annyit mond, hogy *
- Köszönöm! *-és az ölébe engedi a hangszert. Ott egyensúlyozza, amíg újra a cipót és a villát veszi a kezébe. Fél füllel hallgatja a pult körüli beszélgetést, ahogy újabb falatot vesz a még langyos tojásból. A hozzá bizalmasabban szóló Mardeii felé billenti a fejét, letöröl egy apró morzsát a bajszáról, és mintha csak véletlenül tenné, futólag megérinti mutatóujjával az orrát.*
- És azt szeretnéd, ha hallás után játszanék? *- kérdezi. Nem ez lenne az első alkalom, hogy hasonló fellépésre hívják. Vannak olyan találkozók, amik alaphangulatának jót tud tenni, ha a lant lazít a feszült idegeken. És vannak olyan találkozók, amik esetén kapóra jön, ha valaki úgy jegyzi meg a szavakat, ahogy azok elhangzanak.
Újabb falatnyi tojást takarít el a tányérról, miközben megüti a fülét a rum szó. Ettől kicsit összerándul a gyomra, de.. eközben.. kissé meg is kívánja. De fura ez!*
- Mardeii? *-szólal meg aztán egy alkalmas pillanatban-* Köszönöm a felkérésed. Ha a lantom és én hasznodra tudunk lenni az este.. akkor az enyém a megtiszteltetés!
*Szakállas arcán mosoly terül el. Szereti az ilyen üzleteket.*
1303. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-19 20:39:46
Üzenet elküldve: 2024-08-19 20:39:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
-Várunk bizony. *Bólint Ettvallder kérésére. Hogy kiket, abba nem avatta be a kisasszony, de ezt a hiányosságát nem is köti a fogadótér népének orra alá. Szeret jól értesültnek tűnni, főleg sajátjai körében.
Dayaneer többszöri utalását az alkoholt illetően mind elereszti füle mellett; messzebb kell mennie a wegtoreninek, ha ennél is több ingyen kört szeretne kicsalni magának. Nem óhajtja lerészegíteni a lányt, még akkor sem, ha látszólag igen jól bírja az erős szeszt. Ahogy Agint sem említi többé; tisztában van vele, hogy hiába a csillapítás lenne a célja, csak szítaná a tüzet, ha folytatná a mentegetést.
A Vicar névre hallgató muzsikus belekezd a dalba, s meg kell hagynia, jóval jobban zene-bonál, mint ahogy azt a Kikötőben szokás. Nála is jóval jobban, ebben is biztos. A pultra támaszkodva el is hallgatja, s csak azután emeli kezét tapsra, ahogy az végzett.*
-Nem fér kétség immáron hozzá, hogy nem csak elemelted azt a hangszert. *Közelebb lép a férfihez.*
-Ha nincs ellenedre, talán játszhatnál a vendégeknek is este. Még ha énekre nem is biztos, hogy szükség lesz, a lantod pengetheted. Emelné a hangulatot. És nem sajnálnék érte hetven aranyat. *Nem vár feleletre, hagy időt a férfinek, hogy meggondolja az ajánlatot.*
-Szóval rumért indultok? A tharg piacon biztosan kapni. *Ettvallder és Dayaneer felé pillant.*
-Hozzatok nekem egy lábast is, ha már ott jártok. Az, ami itt van, kormosabb, mint a sötételfek... *Megköszörüli torkát.*
-Megfizetem persze, ha visszatértetek.
-Várunk bizony. *Bólint Ettvallder kérésére. Hogy kiket, abba nem avatta be a kisasszony, de ezt a hiányosságát nem is köti a fogadótér népének orra alá. Szeret jól értesültnek tűnni, főleg sajátjai körében.
Dayaneer többszöri utalását az alkoholt illetően mind elereszti füle mellett; messzebb kell mennie a wegtoreninek, ha ennél is több ingyen kört szeretne kicsalni magának. Nem óhajtja lerészegíteni a lányt, még akkor sem, ha látszólag igen jól bírja az erős szeszt. Ahogy Agint sem említi többé; tisztában van vele, hogy hiába a csillapítás lenne a célja, csak szítaná a tüzet, ha folytatná a mentegetést.
A Vicar névre hallgató muzsikus belekezd a dalba, s meg kell hagynia, jóval jobban zene-bonál, mint ahogy azt a Kikötőben szokás. Nála is jóval jobban, ebben is biztos. A pultra támaszkodva el is hallgatja, s csak azután emeli kezét tapsra, ahogy az végzett.*
-Nem fér kétség immáron hozzá, hogy nem csak elemelted azt a hangszert. *Közelebb lép a férfihez.*
-Ha nincs ellenedre, talán játszhatnál a vendégeknek is este. Még ha énekre nem is biztos, hogy szükség lesz, a lantod pengetheted. Emelné a hangulatot. És nem sajnálnék érte hetven aranyat. *Nem vár feleletre, hagy időt a férfinek, hogy meggondolja az ajánlatot.*
-Szóval rumért indultok? A tharg piacon biztosan kapni. *Ettvallder és Dayaneer felé pillant.*
-Hozzatok nekem egy lábast is, ha már ott jártok. Az, ami itt van, kormosabb, mint a sötételfek... *Megköszörüli torkát.*
-Megfizetem persze, ha visszatértetek.
1302. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-18 18:55:35
Üzenet elküldve: 2024-08-18 18:55:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Mardeii nyugtatásnak jóindulattal sem nevezhető próbálkozására azért felszalad a szemöldöke. Még hogy ne legyen rá zabos! A világ mennyivel egyszerűbb és biztonságosabb hely lenne, ha ezt az érzést az ember csak egy csettintésre el tudna tüntetni. Vannak ugyan, akiknek a haragja könnyebben illan, de a wegtoreni vérmérséklet bizony egyáltalán nem ilyen.*
- Akkor itt az ideje, hogy tapasztaljon. *morran a pultosnak, s közben megigazgatja most épp azúr színben tündöklő kendőjét a fején.* - De még egy kis pálinka talán segítene a megbékélésben.
*Eddig tűzben forgó pillantásaiban pajkosan mosolygó fény csillan, még ha szája sarka nem is mozdul. Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy talán felbosszantja vele Mardeiit, de erre az esetre már fejben készül is, hogy gúnyosan visszadobja majd a korábbi kéretlen tanácsot.
Jóval érdekesebb azonban az a beszélgetésfoszlány, amelyet ismét elkap. Kíváncsi, hogy a pultos milyen készülődő nagy dolgokra utal, de úgy sejti, okosan ki fogja kerülni Ettvallder kíváncsiskodó kérdését. Van valami veszélyt sejtető abban, ahogy a férfi fogalmaz erről a közelgő látogatásról. Vajon mit tervezhet a kisasszony? Nem áll neki faggatózni, hamarosan valószínűleg egyébként is fény derül a dologra, de úgy sejti, nem árt majd elővigyázatosnak lennie.
A fattyú nevetésére azért egy pillanatra föllobban valami zöldjeiben, valami óvatosságra intő.*
- Hamarosan vertlegény lesz, ha így folytatja.*mindössze ennyivel felel a kérdésre, mielőtt újra felhúzná magát a korábbi jeleneten. Tényleg segítene egy kis pálinka.*
- Azok majd könyörögni fognak egy kegyes vízbefojtásért! *próbálja a mérget elűzni képéről, s végre sikerül egy mosolyt is villantania, reméli azonban egyhamar nem tér vissza közéjük a vörös. Ennyi bosszúság épp elég volt mára.
Szerencsére a dalba kezdő bárd eltereli figyelmét az előadásával. Felcsendülnek ismerős szólamok, s még annál is ismerősebb a gondolatiság, amely a nóta mögött húzódik, minden benne van, amit a tengerészek olyannyira szeretnek. Pénz, szesz és lányok - nagyjából minden matrózdalban ezek tűnnek fel újra és újra, elég ritkán hall az ember dagályos szerelmes balladát tengerészekről. Előfordul egy-kettő, de azért jóval kevésbé jellemző.
Az énekszó végén lassan tapsol párat, de meglepő módon nem a gunyoros fajtából, úgy tűnik egészen tetszett neki Vicar előadása. *
- Igazán frissítő a részeg matrózok vernyákolásai után. Majdnem olyan frissítő, mint amilyen egy jó pálinka is lehetne. *szeme sarkából Mardeiire sandít, ha az eddig nem állt volna kötélnek a szesztöltést illetően.*
*Mardeii nyugtatásnak jóindulattal sem nevezhető próbálkozására azért felszalad a szemöldöke. Még hogy ne legyen rá zabos! A világ mennyivel egyszerűbb és biztonságosabb hely lenne, ha ezt az érzést az ember csak egy csettintésre el tudna tüntetni. Vannak ugyan, akiknek a haragja könnyebben illan, de a wegtoreni vérmérséklet bizony egyáltalán nem ilyen.*
- Akkor itt az ideje, hogy tapasztaljon. *morran a pultosnak, s közben megigazgatja most épp azúr színben tündöklő kendőjét a fején.* - De még egy kis pálinka talán segítene a megbékélésben.
*Eddig tűzben forgó pillantásaiban pajkosan mosolygó fény csillan, még ha szája sarka nem is mozdul. Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy talán felbosszantja vele Mardeiit, de erre az esetre már fejben készül is, hogy gúnyosan visszadobja majd a korábbi kéretlen tanácsot.
Jóval érdekesebb azonban az a beszélgetésfoszlány, amelyet ismét elkap. Kíváncsi, hogy a pultos milyen készülődő nagy dolgokra utal, de úgy sejti, okosan ki fogja kerülni Ettvallder kíváncsiskodó kérdését. Van valami veszélyt sejtető abban, ahogy a férfi fogalmaz erről a közelgő látogatásról. Vajon mit tervezhet a kisasszony? Nem áll neki faggatózni, hamarosan valószínűleg egyébként is fény derül a dologra, de úgy sejti, nem árt majd elővigyázatosnak lennie.
A fattyú nevetésére azért egy pillanatra föllobban valami zöldjeiben, valami óvatosságra intő.*
- Hamarosan vertlegény lesz, ha így folytatja.*mindössze ennyivel felel a kérdésre, mielőtt újra felhúzná magát a korábbi jeleneten. Tényleg segítene egy kis pálinka.*
- Azok majd könyörögni fognak egy kegyes vízbefojtásért! *próbálja a mérget elűzni képéről, s végre sikerül egy mosolyt is villantania, reméli azonban egyhamar nem tér vissza közéjük a vörös. Ennyi bosszúság épp elég volt mára.
Szerencsére a dalba kezdő bárd eltereli figyelmét az előadásával. Felcsendülnek ismerős szólamok, s még annál is ismerősebb a gondolatiság, amely a nóta mögött húzódik, minden benne van, amit a tengerészek olyannyira szeretnek. Pénz, szesz és lányok - nagyjából minden matrózdalban ezek tűnnek fel újra és újra, elég ritkán hall az ember dagályos szerelmes balladát tengerészekről. Előfordul egy-kettő, de azért jóval kevésbé jellemző.
Az énekszó végén lassan tapsol párat, de meglepő módon nem a gunyoros fajtából, úgy tűnik egészen tetszett neki Vicar előadása. *
- Igazán frissítő a részeg matrózok vernyákolásai után. Majdnem olyan frissítő, mint amilyen egy jó pálinka is lehetne. *szeme sarkából Mardeiire sandít, ha az eddig nem állt volna kötélnek a szesztöltést illetően.*
1301. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-18 16:51:30
Üzenet elküldve: 2024-08-18 16:51:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
* Ha nem tudná, hogy a rum hiánycikk ezeken a vizeken, akkor kérne egyet Mardeiitől. Sajnos ezt a hiányt nem pótolták az alatt az idő alatt, míg lent volt. Így csak száraz torokkal figyeli az eseményeket. Dayaneer fenyegető hangnemére felpillant, majd elmosolyodik. Kezdett már elege lenni a nebáncsvirágokból. A félvér biztos benne, hogy legközelebb nincs bocsánat és valakinek a golyói bánják a kijelentést.
Mardeiinek sem esik meg a szíve a félvéren. Vagy nem tud semmit ő sem, vagy még ő sem bízik benne eléggé, hogy megossza vele az információt. *
- Este. * ismétli a szót * Várunk valakit?
* Kérdő pillantást vet Mardeii irányába. Eléggé megindulnak a szálak, amik mozgatják a fogaskereket, s lehetséges, hogy hamar szükség van azokra az extra bérkardokra. Ha minden jól megy, akkor nem kell semmit se csinálnia, ha minden szarul megy, akkor bizonyíthat. Nehéz eldönteni, hogy melyik lenne a legjobb dolog a jelen helyzetében.
Először csak elmosolyodik Dayaneer ajánlatára, de mikor említi a verőlegényt, kicsit elkacagja magát. Biztos nagyon jó képet alakított ki a vörös magáról egy ilyen bemutatkozással. *
- Tán a verőlegény kissé nyers az ízlésének kisasszony?
* Próbálja visszatartani a nevetését a kis rájátszása közben, de azt nem rejti véka alá, hogy jól szórakozik ezen. *
- De amúgy örömmel elkísérlek. Nehogy aztán még egy ilyen szabadszájú hasonlóan találjon meg. Még a végén lemaradnék a vízbefojtásáról!
* Közben Vicar belekezd a dalába. Hogy mire gondol, hogy így képzeli, azt a félvér nem tudja, de nem is kérdezi meg. A dal közepén és a végén rájön, hogy ő eddig csak részegen hallgatott másokat énekelni, és abból sem sok maradt meg. így inkább a tapasztaltabbakra hagyja. De ha mégis megkérdeznék a véleményét a zenéről, nem mondhatja azt, hogy neki miden tetszik, amire inni lehet.*
* Ha nem tudná, hogy a rum hiánycikk ezeken a vizeken, akkor kérne egyet Mardeiitől. Sajnos ezt a hiányt nem pótolták az alatt az idő alatt, míg lent volt. Így csak száraz torokkal figyeli az eseményeket. Dayaneer fenyegető hangnemére felpillant, majd elmosolyodik. Kezdett már elege lenni a nebáncsvirágokból. A félvér biztos benne, hogy legközelebb nincs bocsánat és valakinek a golyói bánják a kijelentést.
Mardeiinek sem esik meg a szíve a félvéren. Vagy nem tud semmit ő sem, vagy még ő sem bízik benne eléggé, hogy megossza vele az információt. *
- Este. * ismétli a szót * Várunk valakit?
* Kérdő pillantást vet Mardeii irányába. Eléggé megindulnak a szálak, amik mozgatják a fogaskereket, s lehetséges, hogy hamar szükség van azokra az extra bérkardokra. Ha minden jól megy, akkor nem kell semmit se csinálnia, ha minden szarul megy, akkor bizonyíthat. Nehéz eldönteni, hogy melyik lenne a legjobb dolog a jelen helyzetében.
Először csak elmosolyodik Dayaneer ajánlatára, de mikor említi a verőlegényt, kicsit elkacagja magát. Biztos nagyon jó képet alakított ki a vörös magáról egy ilyen bemutatkozással. *
- Tán a verőlegény kissé nyers az ízlésének kisasszony?
* Próbálja visszatartani a nevetését a kis rájátszása közben, de azt nem rejti véka alá, hogy jól szórakozik ezen. *
- De amúgy örömmel elkísérlek. Nehogy aztán még egy ilyen szabadszájú hasonlóan találjon meg. Még a végén lemaradnék a vízbefojtásáról!
* Közben Vicar belekezd a dalába. Hogy mire gondol, hogy így képzeli, azt a félvér nem tudja, de nem is kérdezi meg. A dal közepén és a végén rájön, hogy ő eddig csak részegen hallgatott másokat énekelni, és abból sem sok maradt meg. így inkább a tapasztaltabbakra hagyja. De ha mégis megkérdeznék a véleményét a zenéről, nem mondhatja azt, hogy neki miden tetszik, amire inni lehet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1458-1477