Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-10 14:32:18
Üzenet elküldve: 2024-09-10 14:32:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Felülről megcsapja a fülét a szakállas férfi hangja, gondolkodás nélkül és ügyesen halkítja a húrok zengését addig, amíg az üdvrivalgás nem felel a szavaira. Így azok, akik még a földszinten vannak, ugyanolyan jól hallhatják a fent elhangzottakat. Saját magát is ide értve, természetesen. Bár még mindig nem érti teljesen, hogy pontosan mire készülnek ezek az emberek, azért már legalább egész jó elképzelése kezd lenni róla. Az az elképzelés pedig leginkább olyan érzést vált ki belőle, mintha egy feszültségtől nyüzsgő darázsfészek alatt pengetné a hangszert.
A könnyed mosolyán persze mindez nem látszik, márpedig könnyed mosollyal nézi, ahogy Grogg ígéretéhez híven aranyakat vesz elő, majd pedig egyre jobban átveszi a tempót, és sajátos módon táncolni kezd. Tekintete Ettvallder-re villan ahogy az elutasítja a táncba hívást, remélni tudja csak, hogy a fehérhajú fél-elf nem lesz akarata ellen kiállítva a táncparketté avanzsált fogadótérben.
Ahogy a verbunk elfogy, könnyedén fog át a hangszeren egy újabb dalra. Ez is katonadal, mert úgy sejti, hogy Grogg és Arafes egyaránt ezt találhatja a leginkább ínyére valónak. Bár nagyon nehezen állja meg, hogy ne énekelje a szöveget -ezt a dalt kifejezetten szereti-, tartja magát Mardeii és lae'Natar kéréséhez. Így hát ezt a dalt is átgyúrja kicsit, a dallamot, ami az éneké lenne, beleszövi a ritmusba. Bár tulajdonképpen nem bonyolult feladat ez a számára, azért hiányzik neki, hogy énekeljen. Szinte észre sem igen veszi, hogy mikor kezd el együtt dúdolni a dallal. Tulajdonképpen ez nem is meglepő: nehezen lehet megszabni egy bárdnak, hogy ne úgy csináljon valamit, ahogy abban egyébként a legjobb.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Felülről megcsapja a fülét a szakállas férfi hangja, gondolkodás nélkül és ügyesen halkítja a húrok zengését addig, amíg az üdvrivalgás nem felel a szavaira. Így azok, akik még a földszinten vannak, ugyanolyan jól hallhatják a fent elhangzottakat. Saját magát is ide értve, természetesen. Bár még mindig nem érti teljesen, hogy pontosan mire készülnek ezek az emberek, azért már legalább egész jó elképzelése kezd lenni róla. Az az elképzelés pedig leginkább olyan érzést vált ki belőle, mintha egy feszültségtől nyüzsgő darázsfészek alatt pengetné a hangszert.
A könnyed mosolyán persze mindez nem látszik, márpedig könnyed mosollyal nézi, ahogy Grogg ígéretéhez híven aranyakat vesz elő, majd pedig egyre jobban átveszi a tempót, és sajátos módon táncolni kezd. Tekintete Ettvallder-re villan ahogy az elutasítja a táncba hívást, remélni tudja csak, hogy a fehérhajú fél-elf nem lesz akarata ellen kiállítva a táncparketté avanzsált fogadótérben.
Ahogy a verbunk elfogy, könnyedén fog át a hangszeren egy újabb dalra. Ez is katonadal, mert úgy sejti, hogy Grogg és Arafes egyaránt ezt találhatja a leginkább ínyére valónak. Bár nagyon nehezen állja meg, hogy ne énekelje a szöveget -ezt a dalt kifejezetten szereti-, tartja magát Mardeii és lae'Natar kéréséhez. Így hát ezt a dalt is átgyúrja kicsit, a dallamot, ami az éneké lenne, beleszövi a ritmusba. Bár tulajdonképpen nem bonyolult feladat ez a számára, azért hiányzik neki, hogy énekeljen. Szinte észre sem igen veszi, hogy mikor kezd el együtt dúdolni a dallal. Tulajdonképpen ez nem is meglepő: nehezen lehet megszabni egy bárdnak, hogy ne úgy csináljon valamit, ahogy abban egyébként a legjobb.*
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-07 10:10:25
Üzenet elküldve: 2024-09-07 10:10:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
- Hát pont ezért kell most kirúgni a hámból. Mivel a holnap több figyelmet igényel, ezért kitudja mikor lesz legközelebb ilyen alkalmunk. Amondó vagyok, hogy a holnapi problémák ne gátolják a mai teendőket!
* Lehet csak nem karizmatikus, mint pultos, és nem bíznak abban, hogy kitudja őket szolgálni. Bár az is meglehet, hogy már sakál részegen indultak meg, és idefele valahogy kijózanodtak s ezért nem akarnak élni egyik felajánlásával sem, amivel előált. Bármelyik is legyen, a félvér kérdően pillant a két alakra. Közben az asztalra kitett italt elteszi pult alá. Ha nem kérnek, akkor nem kérnek. Ez van. Közbe Grogg sem rest beszámolni a nagy „hőstetteiről”. Ám Arafes –a vén róka– továbbra is az egyetlen nővel van elfoglalva. Vet egy futó pillantást Dayaneer irányába és ott elcsípi azt a bizonyos pillantást, amit a félvér csak úgy tudna leírni, hogy „csinálj valamit, vagy feldugom a seggébe a kardom”. *
- Jaj ugyan már! Fogsz még meglepődni! * Felei Arafesnek * Ez itt a kikötő. Itt gyengék alig maradnak meg.
* Mielőtt folytatni tudná, az a bizonyos fenti szónoklat a lentiek fülébe is eljut. Egyelőre semmi komolyat nem hall fentről, amire akcióba kéne lendülni. Így csak folytatja, amit elkezdett. Új pajtása, Grogg, azonban már rájuk sem bagózik. Titokban biztos valami zenekritikus. A hirtelen felkérésre a félvér meglepő pillant mindenki felé. *
- Jaj ne. Én botlábú vagyok! Nem akarom szégyenbe hozni magam az egész társaság előtt.
* Pillant felfele, hátha páran pont lenéznek, hogy azzal is erősítse állását. *
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
- Hát pont ezért kell most kirúgni a hámból. Mivel a holnap több figyelmet igényel, ezért kitudja mikor lesz legközelebb ilyen alkalmunk. Amondó vagyok, hogy a holnapi problémák ne gátolják a mai teendőket!
* Lehet csak nem karizmatikus, mint pultos, és nem bíznak abban, hogy kitudja őket szolgálni. Bár az is meglehet, hogy már sakál részegen indultak meg, és idefele valahogy kijózanodtak s ezért nem akarnak élni egyik felajánlásával sem, amivel előált. Bármelyik is legyen, a félvér kérdően pillant a két alakra. Közben az asztalra kitett italt elteszi pult alá. Ha nem kérnek, akkor nem kérnek. Ez van. Közbe Grogg sem rest beszámolni a nagy „hőstetteiről”. Ám Arafes –a vén róka– továbbra is az egyetlen nővel van elfoglalva. Vet egy futó pillantást Dayaneer irányába és ott elcsípi azt a bizonyos pillantást, amit a félvér csak úgy tudna leírni, hogy „csinálj valamit, vagy feldugom a seggébe a kardom”. *
- Jaj ugyan már! Fogsz még meglepődni! * Felei Arafesnek * Ez itt a kikötő. Itt gyengék alig maradnak meg.
* Mielőtt folytatni tudná, az a bizonyos fenti szónoklat a lentiek fülébe is eljut. Egyelőre semmi komolyat nem hall fentről, amire akcióba kéne lendülni. Így csak folytatja, amit elkezdett. Új pajtása, Grogg, azonban már rájuk sem bagózik. Titokban biztos valami zenekritikus. A hirtelen felkérésre a félvér meglepő pillant mindenki felé. *
- Jaj ne. Én botlábú vagyok! Nem akarom szégyenbe hozni magam az egész társaság előtt.
* Pillant felfele, hátha páran pont lenéznek, hogy azzal is erősítse állását. *
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-05 23:34:37
Üzenet elküldve: 2024-09-05 23:34:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
* Tekintetét az idősödő férfi felé fordítja, aki valóban rendelkezik néhány heggel. A sebhelyei nem kerülik el Agin figyelmét, aki már-már feltűnően bámulja azokat. A férfi leszólja a bort, amivel kínálták. Agin csak felvont szemöldökkel hallgatja a kritikát.
Lezseren hátra dől a székében, jobb karját feltámasztja a szék hátára.
- Még nem ittam Lihanechi bort, de Artheniorit már igen. A Pegazusban. * Úgy gondolja, hogy az Artheniori bor volt, és nem valami máshonnan hozott lötty. * Nem volt rossz. Talán jobb ennél, de *megrántja a vállát* én nem vagyok válogatós. Kivéve, ha a Rumos söréről van szó. Az lóhúgy. * Bár, ha jobban belegondol, a legutóbbi alkalommal, amikor ott járt, megivott belőle három korsóval. Talán ezért utálja most ennyire.
Letekint az asztalon pihenő boros kancsóra. Fontosnak találja kiemelni az ő fontosságát is abban, hogy most bort ihatnak. Rámutat a kancsóra. *
- Én magam hoztam. Ide, a kikötőbe.
* Arról sejtése sincs, hogy a vendégek hogyan állnak a tharg borokhoz, így titkolni sem titkolja azt. Mindenesetre (meglepő módon) emlékszik a bor készítőjének nevére, így egyelőre azzal büszkélkedik. *
- Learon bora.
* Az már nem érdekli, hogy ismerik-e Learont. Ő nem találkozott vele, csak az egyik emberével. Emlékszik a sok gondra, ami az italának a szállításával járt, kezdve onnan, hogy eleinte alig tudta megtalálni a borkészítő telkét.
Előre dől, hogy magának is kitöltsön egy pohárral. Közben egy mosoly keretében bemutatkozik. *
- Agin vagyok. Én vagyok errefelé a verőlegény.
* Megtetszett neki a korábban kitalált titulus, így most is ezt használja. Nem kérdez rá a többiek nevére, úgysem tudná megjegyezni. Ahhoz túl sokan vannak, és nincsenek melleik. Majd, ha akarnak, úgyis bemutatkoznak.
Közben a Relael mellett álló férfi egy beszédet mond. Agin leszűri a lényeget. Azt, hogy melyik oldalon állnak és hogy mi a céljuk. Az arany hallatára csak egy apró kanyarulatot enged el a szája szélén. Ő is csatlakozik az üdvrivalgásokhoz, majd a tószt végén magasba emeli a boros poharát. *
- Artheniorra! * Kiáltja hangosan, és belekortyol a pohárba.
* Visszapillant a férfira és annak sebhelyeire. Túlságosan kíváncsi ahhoz, hogy ne kérdezzen rá. *
- Honnan vannak ezek a hegek? * Egyenes, már-már gerinctelennek tűnő kérdése mellé, még rá is mutat a sebhelyekre, csakhogy teljesen világos legyen miről beszél.
A sebek számából ítélve a férfi vagy nagyon sok csatát megélt már, vagy csak egyszerűen nem jó harcos. Persze a sebhelyek nem feltétlen kell harcokból eredjenek, viszont Agin mégiscsak azt tartja a legvalószínűbbnek. *
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
* Tekintetét az idősödő férfi felé fordítja, aki valóban rendelkezik néhány heggel. A sebhelyei nem kerülik el Agin figyelmét, aki már-már feltűnően bámulja azokat. A férfi leszólja a bort, amivel kínálták. Agin csak felvont szemöldökkel hallgatja a kritikát.
Lezseren hátra dől a székében, jobb karját feltámasztja a szék hátára.
- Még nem ittam Lihanechi bort, de Artheniorit már igen. A Pegazusban. * Úgy gondolja, hogy az Artheniori bor volt, és nem valami máshonnan hozott lötty. * Nem volt rossz. Talán jobb ennél, de *megrántja a vállát* én nem vagyok válogatós. Kivéve, ha a Rumos söréről van szó. Az lóhúgy. * Bár, ha jobban belegondol, a legutóbbi alkalommal, amikor ott járt, megivott belőle három korsóval. Talán ezért utálja most ennyire.
Letekint az asztalon pihenő boros kancsóra. Fontosnak találja kiemelni az ő fontosságát is abban, hogy most bort ihatnak. Rámutat a kancsóra. *
- Én magam hoztam. Ide, a kikötőbe.
* Arról sejtése sincs, hogy a vendégek hogyan állnak a tharg borokhoz, így titkolni sem titkolja azt. Mindenesetre (meglepő módon) emlékszik a bor készítőjének nevére, így egyelőre azzal büszkélkedik. *
- Learon bora.
* Az már nem érdekli, hogy ismerik-e Learont. Ő nem találkozott vele, csak az egyik emberével. Emlékszik a sok gondra, ami az italának a szállításával járt, kezdve onnan, hogy eleinte alig tudta megtalálni a borkészítő telkét.
Előre dől, hogy magának is kitöltsön egy pohárral. Közben egy mosoly keretében bemutatkozik. *
- Agin vagyok. Én vagyok errefelé a verőlegény.
* Megtetszett neki a korábban kitalált titulus, így most is ezt használja. Nem kérdez rá a többiek nevére, úgysem tudná megjegyezni. Ahhoz túl sokan vannak, és nincsenek melleik. Majd, ha akarnak, úgyis bemutatkoznak.
Közben a Relael mellett álló férfi egy beszédet mond. Agin leszűri a lényeget. Azt, hogy melyik oldalon állnak és hogy mi a céljuk. Az arany hallatára csak egy apró kanyarulatot enged el a szája szélén. Ő is csatlakozik az üdvrivalgásokhoz, majd a tószt végén magasba emeli a boros poharát. *
- Artheniorra! * Kiáltja hangosan, és belekortyol a pohárba.
* Visszapillant a férfira és annak sebhelyeire. Túlságosan kíváncsi ahhoz, hogy ne kérdezzen rá. *
- Honnan vannak ezek a hegek? * Egyenes, már-már gerinctelennek tűnő kérdése mellé, még rá is mutat a sebhelyekre, csakhogy teljesen világos legyen miről beszél.
A sebek számából ítélve a férfi vagy nagyon sok csatát megélt már, vagy csak egyszerűen nem jó harcos. Persze a sebhelyek nem feltétlen kell harcokból eredjenek, viszont Agin mégiscsak azt tartja a legvalószínűbbnek. *
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-05 22:06:05
Üzenet elküldve: 2024-09-05 22:06:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
-A bor hagyján, fiú! *Szól egy dereshajú férfi Aginhoz. Cserzett bőrén hegből sincs hiány, s valamivel díszesebb uniformist is visel a többieknél.*
-Mondom neked, ha ittál már lihanechit vagy artheniorit, akkor ez a Tiétek itt csak lőre amellett! De azért megteszi! *Azzal fel is húzza ott ültében, amit Agin az imént a poharába döntött. Szavait köreiben kedélyes nevetgélés követi. A legények elengedni látszik magukat, s a lentről felhallatszó, egyre pattogósabb muzsika is megtoldja kedvük.*
-Gyere, fiú! Mi a neved? Igyál egyet Te is!
*Közben Relael és Jeremir bizalmas csevejt folytatnak kicsit odébb a hangzavartól.*
-Kegyednek nem eshet bántódása. *Jeremir arcizmai megfeszülnek a gondolatra, de Relael következő szavai hamar megenyhítik. Először csak egy pillantással nyugtázza az őt gyengéden érintő kezet, de végül bátorkodik érdes tenyerébe zárni az elf kacsóját egy rövidke időre.*
-Erre a szavamat adom. A társaságát pedig örömmel veszem. Bevallom, az elmúlt esztendők teendői közepette nem sok időm volt... Szóval izgatottan várom. *Még egy halovány mosoly is végigfut az amúgy szigorú ábrázaton.*
-Nincs okod aggodalomra, Relael. A mai este pontot tesz majd erre az egész káoszra, amit a patkányok gerjesztettek. *Bizalmasan hajol közelebb.*
-Előbb hagynám leégni a Kikötőt, minthogy kegyednek haja szála görbüljön. De ez maradjon közöttünk. *Mosollyal ábrázatán egyenesedik fel.*
-Tószt! Igen. Több is lesz ez, mint tószt. *Összecsapja tenyereit, majd egy olyan helyet választ magának, ahonnét mindenki könnyen láthatja.*
-Bajtársak, barátok és szövetségeseink! *Jelentőségteljesen Aginra és Relaelre pillant. A harcosok megülni látszanak, s feszülten figyelnek. Dörgő hangja lehallatszik az előtérbe is, zene ide vagy oda.*
-A holnap reggel oly dolgokat hoz, melyekre egy esztendővel ezelőtt gondolni sem mertünk volna. De a Kikötőben szerzett barátok, köztük kedves vendéglátóink segítsége is lehetővé tette, hogy visszavágjunk ellenségeinknek! Az ő jutalmuk sem marad el! Mindenki, ki velünk együtt ránt kardot, háromszáz aranyat kap a hó végén! *Dübörgés a felelet a hallgatóság köréből.*
-És kik segítettek... Elöljárói tisztséget. *Jeremir Relaelre pillant, s közelebb is inti.*
-Számos, Artheniorról szép emlékeket őriző polgárt felvérteztünk a Lakónegyedben, kik most csak a jelünkre várnak! Hamarosan pedig meg is kapják! És ez még nem minden... Hamdran, gyere ide! *A fiatal, jóképű férfiú, ki lóval érkezett, vigyorogva lép közelebb, hogy Jeremir átkarolhassa vállát.*
-Hamdran ma elindul Artheniorba, méghozzá szélsebesen. Elviszi a levelem, s elmondja, mi készül itt. És hogy visszaszerezzük azt, ami a városé! *Dübörgés.*
-És most igyunk! Igyunk arra, hogy holnap nem folyik majd sok vér, s hogy az ártatlanokat kíméli majd a harc. Igyunk a lehetőségre, hogy a Kikötő többi része hamar mellénk áll majd. Igyunk Artheniorra! *Hangos üdvrivalgás a válasz, Jeremir pedig Relaelt keresi tekintetével.*
//Fogadótér//
-Tudod, mink ettünk és ittunk is. *Feleli meg Grogg Ettvallder kérdését.*
-Holnap meg nagy napunk lesz, mint mondják. Nem igaz, Arafes? Történetem az van, pedig nem jöttünk messziről... *Grogg közelebb lép a pulthoz.*
-Egyszer ezzel a szépséggel itt ni... *Megtapogatja az oldalán lógó, jókora buzogányt.*
-Úgy betörtem egy patkány fejét, hogy...
-Hagyd most ezt, Grogg! *Szól türelmetlenül Arafes, kinek szemmel láthatóan nem sok jártassága van a régi nyelvek terén.*
-Megijeszted a kisasszonyt. Allenyát elájk neked is, kedvesem! *Feleli meg Dayaneer "köszöntését. Eszmecseréjük a fentről lehallatszó beszéd szakítja félbe, de miután figyelmesen meghallgatták, ott folytatják, ahol abbahagyták.*
-Dehogy! *Hőköl hátra az öreg harcos a wegtoreni feltételezésére.*
-Sosem sértenélek meg. Biztos Te vagy annak az elfnek odafenn a jobbkeze. Mit szólsz, Grogg? Két ilyen virágszál dirigál. Talán szögre akaszthatnánk mink is a bakancsot és felszolgálhatnánk itt!
*Grogg csak fél füllel figyel az öregre, jobban leköti a zenész. Vicar muzsikája ahogy idelenn, úgy fenn is jól hallatszik, elvégre nem választják el őket falak az emeleten vigadóktól.*
-Nem ismerem, de irtózatos! Irtózatosan belemászik az ember fülébe! *Zsebébe túr, hogy szavaihoz híven 30 arannyal jutalmazza Vicar Teerp művészetét.
Előbb csak hümmögve körbelépeget a fogadótérben, de hamar felveszi a ritmust. Nem telik el jó két perc, már heves kozáktáncot lejt. Erre még Arafes is elvonja figyelmét egy rövid időre Dayaneertől, hogy vigyorogva emelkedjen fel, s ütemes tapssal biztassa harcostársát a táncra.*
-Gyere, fiam! Lássuk, jó-e az a csizma a lábadra és nem röpül le a tánc közben! *Arafes a szavait Ettvallder felé intézi, csak eztán sandít a wegtoreni lányra.*
-A kegyecske biztosan finomabb ritmusokhoz szokott. De ha kéri, hát megpörgetem!
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
-A bor hagyján, fiú! *Szól egy dereshajú férfi Aginhoz. Cserzett bőrén hegből sincs hiány, s valamivel díszesebb uniformist is visel a többieknél.*
-Mondom neked, ha ittál már lihanechit vagy artheniorit, akkor ez a Tiétek itt csak lőre amellett! De azért megteszi! *Azzal fel is húzza ott ültében, amit Agin az imént a poharába döntött. Szavait köreiben kedélyes nevetgélés követi. A legények elengedni látszik magukat, s a lentről felhallatszó, egyre pattogósabb muzsika is megtoldja kedvük.*
-Gyere, fiú! Mi a neved? Igyál egyet Te is!
*Közben Relael és Jeremir bizalmas csevejt folytatnak kicsit odébb a hangzavartól.*
-Kegyednek nem eshet bántódása. *Jeremir arcizmai megfeszülnek a gondolatra, de Relael következő szavai hamar megenyhítik. Először csak egy pillantással nyugtázza az őt gyengéden érintő kezet, de végül bátorkodik érdes tenyerébe zárni az elf kacsóját egy rövidke időre.*
-Erre a szavamat adom. A társaságát pedig örömmel veszem. Bevallom, az elmúlt esztendők teendői közepette nem sok időm volt... Szóval izgatottan várom. *Még egy halovány mosoly is végigfut az amúgy szigorú ábrázaton.*
-Nincs okod aggodalomra, Relael. A mai este pontot tesz majd erre az egész káoszra, amit a patkányok gerjesztettek. *Bizalmasan hajol közelebb.*
-Előbb hagynám leégni a Kikötőt, minthogy kegyednek haja szála görbüljön. De ez maradjon közöttünk. *Mosollyal ábrázatán egyenesedik fel.*
-Tószt! Igen. Több is lesz ez, mint tószt. *Összecsapja tenyereit, majd egy olyan helyet választ magának, ahonnét mindenki könnyen láthatja.*
-Bajtársak, barátok és szövetségeseink! *Jelentőségteljesen Aginra és Relaelre pillant. A harcosok megülni látszanak, s feszülten figyelnek. Dörgő hangja lehallatszik az előtérbe is, zene ide vagy oda.*
-A holnap reggel oly dolgokat hoz, melyekre egy esztendővel ezelőtt gondolni sem mertünk volna. De a Kikötőben szerzett barátok, köztük kedves vendéglátóink segítsége is lehetővé tette, hogy visszavágjunk ellenségeinknek! Az ő jutalmuk sem marad el! Mindenki, ki velünk együtt ránt kardot, háromszáz aranyat kap a hó végén! *Dübörgés a felelet a hallgatóság köréből.*
-És kik segítettek... Elöljárói tisztséget. *Jeremir Relaelre pillant, s közelebb is inti.*
-Számos, Artheniorról szép emlékeket őriző polgárt felvérteztünk a Lakónegyedben, kik most csak a jelünkre várnak! Hamarosan pedig meg is kapják! És ez még nem minden... Hamdran, gyere ide! *A fiatal, jóképű férfiú, ki lóval érkezett, vigyorogva lép közelebb, hogy Jeremir átkarolhassa vállát.*
-Hamdran ma elindul Artheniorba, méghozzá szélsebesen. Elviszi a levelem, s elmondja, mi készül itt. És hogy visszaszerezzük azt, ami a városé! *Dübörgés.*
-És most igyunk! Igyunk arra, hogy holnap nem folyik majd sok vér, s hogy az ártatlanokat kíméli majd a harc. Igyunk a lehetőségre, hogy a Kikötő többi része hamar mellénk áll majd. Igyunk Artheniorra! *Hangos üdvrivalgás a válasz, Jeremir pedig Relaelt keresi tekintetével.*
//Fogadótér//
-Tudod, mink ettünk és ittunk is. *Feleli meg Grogg Ettvallder kérdését.*
-Holnap meg nagy napunk lesz, mint mondják. Nem igaz, Arafes? Történetem az van, pedig nem jöttünk messziről... *Grogg közelebb lép a pulthoz.*
-Egyszer ezzel a szépséggel itt ni... *Megtapogatja az oldalán lógó, jókora buzogányt.*
-Úgy betörtem egy patkány fejét, hogy...
-Hagyd most ezt, Grogg! *Szól türelmetlenül Arafes, kinek szemmel láthatóan nem sok jártassága van a régi nyelvek terén.*
-Megijeszted a kisasszonyt. Allenyát elájk neked is, kedvesem! *Feleli meg Dayaneer "köszöntését. Eszmecseréjük a fentről lehallatszó beszéd szakítja félbe, de miután figyelmesen meghallgatták, ott folytatják, ahol abbahagyták.*
-Dehogy! *Hőköl hátra az öreg harcos a wegtoreni feltételezésére.*
-Sosem sértenélek meg. Biztos Te vagy annak az elfnek odafenn a jobbkeze. Mit szólsz, Grogg? Két ilyen virágszál dirigál. Talán szögre akaszthatnánk mink is a bakancsot és felszolgálhatnánk itt!
*Grogg csak fél füllel figyel az öregre, jobban leköti a zenész. Vicar muzsikája ahogy idelenn, úgy fenn is jól hallatszik, elvégre nem választják el őket falak az emeleten vigadóktól.*
-Nem ismerem, de irtózatos! Irtózatosan belemászik az ember fülébe! *Zsebébe túr, hogy szavaihoz híven 30 arannyal jutalmazza Vicar Teerp művészetét.
Előbb csak hümmögve körbelépeget a fogadótérben, de hamar felveszi a ritmust. Nem telik el jó két perc, már heves kozáktáncot lejt. Erre még Arafes is elvonja figyelmét egy rövid időre Dayaneertől, hogy vigyorogva emelkedjen fel, s ütemes tapssal biztassa harcostársát a táncra.*-Gyere, fiam! Lássuk, jó-e az a csizma a lábadra és nem röpül le a tánc közben! *Arafes a szavait Ettvallder felé intézi, csak eztán sandít a wegtoreni lányra.*
-A kegyecske biztosan finomabb ritmusokhoz szokott. De ha kéri, hát megpörgetem!
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-04 21:44:09
Üzenet elküldve: 2024-09-04 21:44:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
*Nem tesz ugyan semmit a férfi szavaihoz, de pillantásával, s elismerő biccentéseivel Jeremir tudtára adja, hogy aktív hallgatóságra lelt benne. Furcsa érzés kezd el motozni benne, melyen egyáltalán nem segít a férfi lelkesítőnek szánt monológja. Relael végig pillant az egybegyűlteken, melytől összeszorul a gyomra. Keres magának egy érintetlen poharat és egy aprócskát kortyol a borból, éppen csak nyelvét dugja bele, hogy az alkohol jelenlétével képes legyen valamelyest megnyugtatni felborzolt idegeit.
A dicséretet mindjárt egy kérdés követi, mely meglepi a hosszúéletűt. Mosolya töretlen marad, miközben lassan elemeli ajkait poharától. Egy szempillantásnyi időt nyer magának, amíg puha nyelvével lassan megtisztítja ajkait, majd azokat szólásra nyitja.*
- Nincs okom félelemre, ha minden a tervek szerint megy.
*Bátorkodik megérinteni a férfi felkarját - annak ellenére is, hogy ez talán illetlenségnek tűnhet -, s gyengéden megszorítja azt.*
- Ugye?
*Kérdez vissza, ezúttal lehervadó mosollyal, illetve komoly ábrázattal.
Jeremir jelez számára, ezért egy pillanatra félrevonul a férfival. Nehéz elképzelnie miről óhajt vele kettesben beszélni, hiszen olyan katonának tűnik, aki mindent megoszt embereivel. Nem kis meglepetés éri a hosszúéletűt, amikor az egykori Városőr felfedi előtte privát szóváltásuk okát. Kezdeti döbbenetét szelíd mosoly váltja fel. Természetesen tisztelettel és kellő komolysággal, ugyanakkor némi tetettet izgatottsággal fogadja a hírt. Ahogy illik.*
- Pompásan hangzik, örömmel megnézném közösen.
*Suttogást hall maga mögül, s gyomra is ismételten összeszorul. Szabad kezével megdörzsölgeti felkarját, mintha fázna ebben a hőségben. Jeremir láthatja, hogy enyhe libabőr szalad végig Relael testén, szerencséjére Agin vigadalma kizökkenti ebből az enyhén gondterhelt állapotból az elfet.*
- Be kell vallanom egy kicsit azért aggódom.
*Sóhajtja halkan, úgy, hogy ketten hallhassák. Tudatosan mutatja meg gyengeségét, elvégre nagyon jól tudja, hogy a férfiak imádják ezt. Biztos benne, hogy Jeremir is örömmel intéz hozzá néhány megnyugtató kurta mondatot, és tetszeleg majd a bátor védelmező férfi szerepében.*
- Még csínján az itallal uraim!
*Szólal meg fennhangon, szavait az egybegyűltek egészéhez intézi. Hallgatása alatt egy levegővételnyi szünetet kap, hogy értékelje a lentről felhallatszódó kellemes, ünneplő muzsikát.*
- Jeremir biztosan örömmel mondana előtte tósztot, jól sejtem?
*Félig fordul a férfi felé, közben magasabbra emeli saját poharát, remélhetőleg ezzel nem marad egymaga.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
*Nem tesz ugyan semmit a férfi szavaihoz, de pillantásával, s elismerő biccentéseivel Jeremir tudtára adja, hogy aktív hallgatóságra lelt benne. Furcsa érzés kezd el motozni benne, melyen egyáltalán nem segít a férfi lelkesítőnek szánt monológja. Relael végig pillant az egybegyűlteken, melytől összeszorul a gyomra. Keres magának egy érintetlen poharat és egy aprócskát kortyol a borból, éppen csak nyelvét dugja bele, hogy az alkohol jelenlétével képes legyen valamelyest megnyugtatni felborzolt idegeit.
A dicséretet mindjárt egy kérdés követi, mely meglepi a hosszúéletűt. Mosolya töretlen marad, miközben lassan elemeli ajkait poharától. Egy szempillantásnyi időt nyer magának, amíg puha nyelvével lassan megtisztítja ajkait, majd azokat szólásra nyitja.*
- Nincs okom félelemre, ha minden a tervek szerint megy.
*Bátorkodik megérinteni a férfi felkarját - annak ellenére is, hogy ez talán illetlenségnek tűnhet -, s gyengéden megszorítja azt.*
- Ugye?
*Kérdez vissza, ezúttal lehervadó mosollyal, illetve komoly ábrázattal.
Jeremir jelez számára, ezért egy pillanatra félrevonul a férfival. Nehéz elképzelnie miről óhajt vele kettesben beszélni, hiszen olyan katonának tűnik, aki mindent megoszt embereivel. Nem kis meglepetés éri a hosszúéletűt, amikor az egykori Városőr felfedi előtte privát szóváltásuk okát. Kezdeti döbbenetét szelíd mosoly váltja fel. Természetesen tisztelettel és kellő komolysággal, ugyanakkor némi tetettet izgatottsággal fogadja a hírt. Ahogy illik.*
- Pompásan hangzik, örömmel megnézném közösen.
*Suttogást hall maga mögül, s gyomra is ismételten összeszorul. Szabad kezével megdörzsölgeti felkarját, mintha fázna ebben a hőségben. Jeremir láthatja, hogy enyhe libabőr szalad végig Relael testén, szerencséjére Agin vigadalma kizökkenti ebből az enyhén gondterhelt állapotból az elfet.*
- Be kell vallanom egy kicsit azért aggódom.
*Sóhajtja halkan, úgy, hogy ketten hallhassák. Tudatosan mutatja meg gyengeségét, elvégre nagyon jól tudja, hogy a férfiak imádják ezt. Biztos benne, hogy Jeremir is örömmel intéz hozzá néhány megnyugtató kurta mondatot, és tetszeleg majd a bátor védelmező férfi szerepében.*
- Még csínján az itallal uraim!
*Szólal meg fennhangon, szavait az egybegyűltek egészéhez intézi. Hallgatása alatt egy levegővételnyi szünetet kap, hogy értékelje a lentről felhallatszódó kellemes, ünneplő muzsikát.*
- Jeremir biztosan örömmel mondana előtte tósztot, jól sejtem?
*Félig fordul a férfi felé, közben magasabbra emeli saját poharát, remélhetőleg ezzel nem marad egymaga.*
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-03 21:27:21
Üzenet elküldve: 2024-09-03 21:27:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Személy szerint kissé megbántva érzi magát attól a ténytől, hogy a társaság nagyon nagy része lae'Natar és a Szakállas után szivárog az emeletre, ahelyett, hogy lent maradva akácmézként szopogatták volna a művészetet, amelyet eléjük csorgatna. De csupán kissé érzi magát megbántva ettől, ennyire nem önérzetes. Épp csak megjegyzi a dolgot, magának. Így is maradt hallgatósága, három korábbi társa, és két újonnan érkező képében. Megjárja.
Egészen az emelvény széléig húzódik, derekát megtámasztja az alacsony korláton. Ujjai továbbra is a húrokon birizgálnak, kellemes akkordokat fog le. Ha valaki füle rááll, akkor megismerhet egy, a rendesnél lassabban játszott, és pluszban kidíszített dallamot, ami a karavánpihenőben volt nagy divat pár éve. Mikor elhelyezkedik, figyelmét a vendégeknek szenteli. Először Arafes-re pislant, nagyon jól látja, hogy a fickó talán nem ételt vagy italt kívánna. Eszébe jutnak Dayaneer szavai, amivel a vörös verőlegény páváskodását kommentálta, és ettől a gondolattól önkéntelenül is elmosolyodik. Ezt a mosolyt nem is rejti el, inkább a magát Grogg-ként bemutató fickóra villantja, mintha egyenesen neki szólna, és nem látná a belőle áradó majdnem fenyegető vibrálást, és nem látná a jókora buzogányt sem.*
- Táncolnál? *-kérdez vissza, hanga még mindig szinte selymesnek hat-* Tudok egy dalt, ami talán tetszik majd. Hátha ismered is?
*Tekintete egy pillanatra a lépcső teteje felé siklik, magában mormog valamit Mardeii-nek és lae'Natar-nak, amiért a legtöbb dala alól kirántották a szőnyeget azzal az utasítással, hogy a lantjáték mellé ne daloljon. Ének nélkül pedig mit ér az egész?!
Tekintete visszafordul Grogg irányába, és az eddig játszott dallamból két átfogással és a pengetés felgyorsításával új dalba kezd. Ez most egy verbunk; Pirtianes környékén a legények nagy része kívülről fújja a szövegét, azt, amit ő most nem énekelhet mellé. Cserébe pattogósabbá teszi az ütemet, és csizmasarkával a deszkán dobogva a tempót reel-szerű dalt formál belőle, valami olyasmit, amire akár táncolni is lehet. Persze egyedül táncolni fura dolog, és gondolatban előre is bocsánatot kér Dayaneer-től, ha akár Grogg-nak, akár Arafes-nek mindenféle ötletei támadnának. Ő csak a dolgát végzi, amennyire tőle telik.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Személy szerint kissé megbántva érzi magát attól a ténytől, hogy a társaság nagyon nagy része lae'Natar és a Szakállas után szivárog az emeletre, ahelyett, hogy lent maradva akácmézként szopogatták volna a művészetet, amelyet eléjük csorgatna. De csupán kissé érzi magát megbántva ettől, ennyire nem önérzetes. Épp csak megjegyzi a dolgot, magának. Így is maradt hallgatósága, három korábbi társa, és két újonnan érkező képében. Megjárja.
Egészen az emelvény széléig húzódik, derekát megtámasztja az alacsony korláton. Ujjai továbbra is a húrokon birizgálnak, kellemes akkordokat fog le. Ha valaki füle rááll, akkor megismerhet egy, a rendesnél lassabban játszott, és pluszban kidíszített dallamot, ami a karavánpihenőben volt nagy divat pár éve. Mikor elhelyezkedik, figyelmét a vendégeknek szenteli. Először Arafes-re pislant, nagyon jól látja, hogy a fickó talán nem ételt vagy italt kívánna. Eszébe jutnak Dayaneer szavai, amivel a vörös verőlegény páváskodását kommentálta, és ettől a gondolattól önkéntelenül is elmosolyodik. Ezt a mosolyt nem is rejti el, inkább a magát Grogg-ként bemutató fickóra villantja, mintha egyenesen neki szólna, és nem látná a belőle áradó majdnem fenyegető vibrálást, és nem látná a jókora buzogányt sem.*
- Táncolnál? *-kérdez vissza, hanga még mindig szinte selymesnek hat-* Tudok egy dalt, ami talán tetszik majd. Hátha ismered is?
*Tekintete egy pillanatra a lépcső teteje felé siklik, magában mormog valamit Mardeii-nek és lae'Natar-nak, amiért a legtöbb dala alól kirántották a szőnyeget azzal az utasítással, hogy a lantjáték mellé ne daloljon. Ének nélkül pedig mit ér az egész?!
Tekintete visszafordul Grogg irányába, és az eddig játszott dallamból két átfogással és a pengetés felgyorsításával új dalba kezd. Ez most egy verbunk; Pirtianes környékén a legények nagy része kívülről fújja a szövegét, azt, amit ő most nem énekelhet mellé. Cserébe pattogósabbá teszi az ütemet, és csizmasarkával a deszkán dobogva a tempót reel-szerű dalt formál belőle, valami olyasmit, amire akár táncolni is lehet. Persze egyedül táncolni fura dolog, és gondolatban előre is bocsánatot kér Dayaneer-től, ha akár Grogg-nak, akár Arafes-nek mindenféle ötletei támadnának. Ő csak a dolgát végzi, amennyire tőle telik.*
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-03 20:52:22
Üzenet elküldve: 2024-09-03 20:52:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hosszú ideje nem fordult már elő vele, hogy kispadon kellett volna lógatnia a lábát valami fontos tárgyalás közben. Taknyosként persze mindig meghúzódott Cressys mögött az árnyékban, csendes figyelője volt a nagy emberek fontos üzleti megbeszéléseinek, s jobb napokon némi itókát is felszolgálhatott a kevésbé veszélyes képű partnereknek. A véleményét mindig meg kellett tartania magának, ez volt, ami akkortájt siheder önfejű természetének igazán nehezen ment, s alig várta, hogy végre ő ülhessen abban a giccses bársonyszékben a mahagóni íróasztal mögött a dohányfüstös kabinban, boldog boldogtalannak osztva az észt.
Ma azonban megkönnyebbülten kényelmesedik bele ismét a legfeljebb csak italtöltögető - vagy annyi se - szerepébe, meghúzódva a bárd, a hangos vörös és a fattyú árnyékában. Minden önérzet mellőzve azért tisztában van vele, hogy nem tud belesimulni olyan könnyedén a fogadó miliőjébe, mint egy szeszkós matróz, kétségtelenül szemet fog szúrni főleg ennyi férfinak, de azért igyekszik kerülni a feltűnést.
Csendesen, de annál figyelmesebben nézelődik sörhabja maradékai mögül. Tekintete követi pár pillanatig a Relaellel tartó puccos kardos embert, zsigereit átjárja a bizalmatlanság a fickót figyelve. Csitítja az érzést egy korty itallal, de távolra nem ereszti, azért jobb, ha az a bosszantó kis bizsergés éberen tartja.
Ahogy a vendégsereg szállingózni kezd az emeletre, úgy tűnik a selejt marad a nyakukon, de ez a fiúk jól színlelt lelkesedését egy pillanatra sem töri meg, már szóval is tartják az úriembernek legnagyobb jóindulattal sem nevezhető alakokat.
Épp csak egy pillanatra feledkezik bele néha az galériára sandítva a pipázásba, mikor szeme sarkából észleli az öreg Arafes nevűt.*
- Allenat elayk *mordul szinte nem is hallhatóan orra alatt a nyugatiak egy ősi nyelvén, melyet lichanechi nyelvészprofesszorok egyszerűen "A büdös picsába" oly sokat koptatott kifejezésének feleltetnék meg.
Szemöldökét egyelőre érdektelenül emeli meg a szalonspiccesen buggyanó kérdésre. Ha valamit megtanult, az az, hogy az ilyenekkel nem szabad egyből kedvesnek meg mézesmázosnak lenni, mert az a kóborkutya, amelyiket az ember egyszer megeteti, az bizony folyvást visszajár. Attól pedig az összes isten óvja meg, hogy ez egész este a nyakára járjon, bár van egy olyan sanda gyanúja, hogy nem fogja tudni teljesen kikerülni.*
- Ugyan uram, ne sértegessen! *kis hamis duzzogás felcsendül hangjában, ahogy felel* - Úgy nézek talán ki?
*Ahogy korábban Agin is tette, azért vet egy sokatmondó pillantást maga is Ettvallder felé. Betűről betűre kiolvashatja belőle, hogy álljon készenlétben, mert ha a vén piás felhúzza vagy illetéktelen helyekre téved a keze, akkor Daya nem lesz rest megkínálni egy kis józanító, hűvös itókával, egyenesen a képébe. És ez még a jobbik verzió.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hosszú ideje nem fordult már elő vele, hogy kispadon kellett volna lógatnia a lábát valami fontos tárgyalás közben. Taknyosként persze mindig meghúzódott Cressys mögött az árnyékban, csendes figyelője volt a nagy emberek fontos üzleti megbeszéléseinek, s jobb napokon némi itókát is felszolgálhatott a kevésbé veszélyes képű partnereknek. A véleményét mindig meg kellett tartania magának, ez volt, ami akkortájt siheder önfejű természetének igazán nehezen ment, s alig várta, hogy végre ő ülhessen abban a giccses bársonyszékben a mahagóni íróasztal mögött a dohányfüstös kabinban, boldog boldogtalannak osztva az észt.
Ma azonban megkönnyebbülten kényelmesedik bele ismét a legfeljebb csak italtöltögető - vagy annyi se - szerepébe, meghúzódva a bárd, a hangos vörös és a fattyú árnyékában. Minden önérzet mellőzve azért tisztában van vele, hogy nem tud belesimulni olyan könnyedén a fogadó miliőjébe, mint egy szeszkós matróz, kétségtelenül szemet fog szúrni főleg ennyi férfinak, de azért igyekszik kerülni a feltűnést.
Csendesen, de annál figyelmesebben nézelődik sörhabja maradékai mögül. Tekintete követi pár pillanatig a Relaellel tartó puccos kardos embert, zsigereit átjárja a bizalmatlanság a fickót figyelve. Csitítja az érzést egy korty itallal, de távolra nem ereszti, azért jobb, ha az a bosszantó kis bizsergés éberen tartja.
Ahogy a vendégsereg szállingózni kezd az emeletre, úgy tűnik a selejt marad a nyakukon, de ez a fiúk jól színlelt lelkesedését egy pillanatra sem töri meg, már szóval is tartják az úriembernek legnagyobb jóindulattal sem nevezhető alakokat.
Épp csak egy pillanatra feledkezik bele néha az galériára sandítva a pipázásba, mikor szeme sarkából észleli az öreg Arafes nevűt.*
- Allenat elayk *mordul szinte nem is hallhatóan orra alatt a nyugatiak egy ősi nyelvén, melyet lichanechi nyelvészprofesszorok egyszerűen "A büdös picsába" oly sokat koptatott kifejezésének feleltetnék meg.
Szemöldökét egyelőre érdektelenül emeli meg a szalonspiccesen buggyanó kérdésre. Ha valamit megtanult, az az, hogy az ilyenekkel nem szabad egyből kedvesnek meg mézesmázosnak lenni, mert az a kóborkutya, amelyiket az ember egyszer megeteti, az bizony folyvást visszajár. Attól pedig az összes isten óvja meg, hogy ez egész este a nyakára járjon, bár van egy olyan sanda gyanúja, hogy nem fogja tudni teljesen kikerülni.*
- Ugyan uram, ne sértegessen! *kis hamis duzzogás felcsendül hangjában, ahogy felel* - Úgy nézek talán ki?
*Ahogy korábban Agin is tette, azért vet egy sokatmondó pillantást maga is Ettvallder felé. Betűről betűre kiolvashatja belőle, hogy álljon készenlétben, mert ha a vén piás felhúzza vagy illetéktelen helyekre téved a keze, akkor Daya nem lesz rest megkínálni egy kis józanító, hűvös itókával, egyenesen a képébe. És ez még a jobbik verzió.*
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-03 11:59:05
Üzenet elküldve: 2024-09-03 11:59:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* Ettvalldert nagyon meglepi a tömeg, de ami annál jobban, az amit Vicar tett. Eleinte a mosoly is eltűnik az arcáról és meglepett tekintettel hallgatja a zenészüket. Ám hamar vissza is kerül az a mosoly, elvégre egy zenésznek muszáj, hogy nagy legyen a szája. Az iménti tömeg majdnem minden tagja az emeletet veszi célba. Talán jobban szeretnék a parancsnokukkal tölteni a drága idejüket, vagy talán Relaelt követik tátott szájjal. Ezt már nem tudja leellenőrizni, és neki amúgy is tabu az emelet ma este. Legalábbis egyelőre biztosan. Agin hamar gazdagabb lesz egy új baráttal. Bár ha a félvér felé néz, valószínűleg nem irigységet vélhet felfedezni az arcán. Biccent a vörös irányába, bár fogalma sincs, hogy mire akar ezzel utalni. Amint eltűnik a vörös, Ettvallder is akcióba lendül. Mivel a tömeg nagy része eltűnt és a zenész beszéde is rávilágította, hogy nem róluk szól az este. Így nincs ideje izgulni. Eddig a pultnak támaszkodva figyelte az eseményeket, de most kiegyenesedik és rámarkol a pultnak döntött kardjára. Ezt követően besétál a pult mögé. A kardját újfent letámassza, csak ezúttal a pulton belül egy jól látható helyen. Most, hogy felszabadult a keze az egyikkel végig simít a pulton. *
- Hát akkor uraim! * Kicsit felemeli a hangját, hogy még a Dayannerrel foglalkozó vén róka is felé forduljon. * Én leszek az, aki addig tölti a kupákat, amíg van a hordóban. Ha erre van igény.
* Körbenéz a két alakon. Bár Arafest kicsit takarásban lehet a pult miatt, de a Groggot jól látja. Szemei kicsit hosszabb ideig tartja a fegyverén. De hamar felveszi a szemkontaktust. *
- Hát, akkor mit parancsolnak az urak? Esetleg öblítsük le az út fáradalmait egy erősebb anyaggal? * mutat a pálinkára* Esetleg a hosszabb italozások jobban a kedvetekre való? * Egyik keze borra, másik a sörre landol. * Esetleg előbb falnának valamit? Most kivételesen kitettek magukért a szakácsok. De olyannyira, hogy mind a tíz ujjatokat megnyaljátok!
* Reméli elnyeri tetszésüket a lelkes csapos szerepe. Volt már alkalma zsoldos táborba, tudja menyire lehet értékelni a mindig kész csapost. Bár biztos, hogy jobban fogják díjazni Vicar zenéjét. De ez van. Ebből igazán nem lehet nagy ügyet csinálni. *
- A messziről jött harcosoknak mindig van mit mondania. Mondjátok csak, van valami jó harcos történetetek?
* Beletúr hófehér hajába, hogy amaz kicsit hátrasimuljon. Néhány tincs azonban rakoncátlankodik és csak nem áll be a sorba. Ezzel nem csinál semmit, csak rátámaszkodik az asztalra, hogy úgy hallgassa újdonsült barátainak a meséjét, ha belekezdenek. *
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* Ettvalldert nagyon meglepi a tömeg, de ami annál jobban, az amit Vicar tett. Eleinte a mosoly is eltűnik az arcáról és meglepett tekintettel hallgatja a zenészüket. Ám hamar vissza is kerül az a mosoly, elvégre egy zenésznek muszáj, hogy nagy legyen a szája. Az iménti tömeg majdnem minden tagja az emeletet veszi célba. Talán jobban szeretnék a parancsnokukkal tölteni a drága idejüket, vagy talán Relaelt követik tátott szájjal. Ezt már nem tudja leellenőrizni, és neki amúgy is tabu az emelet ma este. Legalábbis egyelőre biztosan. Agin hamar gazdagabb lesz egy új baráttal. Bár ha a félvér felé néz, valószínűleg nem irigységet vélhet felfedezni az arcán. Biccent a vörös irányába, bár fogalma sincs, hogy mire akar ezzel utalni. Amint eltűnik a vörös, Ettvallder is akcióba lendül. Mivel a tömeg nagy része eltűnt és a zenész beszéde is rávilágította, hogy nem róluk szól az este. Így nincs ideje izgulni. Eddig a pultnak támaszkodva figyelte az eseményeket, de most kiegyenesedik és rámarkol a pultnak döntött kardjára. Ezt követően besétál a pult mögé. A kardját újfent letámassza, csak ezúttal a pulton belül egy jól látható helyen. Most, hogy felszabadult a keze az egyikkel végig simít a pulton. *
- Hát akkor uraim! * Kicsit felemeli a hangját, hogy még a Dayannerrel foglalkozó vén róka is felé forduljon. * Én leszek az, aki addig tölti a kupákat, amíg van a hordóban. Ha erre van igény.
* Körbenéz a két alakon. Bár Arafest kicsit takarásban lehet a pult miatt, de a Groggot jól látja. Szemei kicsit hosszabb ideig tartja a fegyverén. De hamar felveszi a szemkontaktust. *
- Hát, akkor mit parancsolnak az urak? Esetleg öblítsük le az út fáradalmait egy erősebb anyaggal? * mutat a pálinkára* Esetleg a hosszabb italozások jobban a kedvetekre való? * Egyik keze borra, másik a sörre landol. * Esetleg előbb falnának valamit? Most kivételesen kitettek magukért a szakácsok. De olyannyira, hogy mind a tíz ujjatokat megnyaljátok!
* Reméli elnyeri tetszésüket a lelkes csapos szerepe. Volt már alkalma zsoldos táborba, tudja menyire lehet értékelni a mindig kész csapost. Bár biztos, hogy jobban fogják díjazni Vicar zenéjét. De ez van. Ebből igazán nem lehet nagy ügyet csinálni. *
- A messziről jött harcosoknak mindig van mit mondania. Mondjátok csak, van valami jó harcos történetetek?
* Beletúr hófehér hajába, hogy amaz kicsit hátrasimuljon. Néhány tincs azonban rakoncátlankodik és csak nem áll be a sorba. Ezzel nem csinál semmit, csak rátámaszkodik az asztalra, hogy úgy hallgassa újdonsült barátainak a meséjét, ha belekezdenek. *
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-02 17:21:41
Üzenet elküldve: 2024-09-02 17:21:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
* A társaság nagyrésze Relael és Jeremir vezetésével felmegy az emeletre. Agin nem feledkezett meg az elf kéréséről, így igyekszik zárni a sort, és követni a vendégeket.
Mindenki viszont nem megy fel. Ketten is lent maradnak, az egyik közülük még rá is csap egyet a hátára, ami egy kicsit erősebbre sikerült a kelleténél. Mindenesetre Agin igyekszik ennek semmi jelét nem mutatni. Végignéz a Grogg nevű fickón. Kicsivel izmosabb mint ő, ezt meg kell hagyni. Büszke fejében végig futnak a nem túl jó esélyei. Ennek ellenére a mosoly egy pillanatra sem hervad le az arcáról. *
- Az biztos. * Csak ennyit válaszol az óriás fickónak, és megpróbálja viszonozni a paskolást. Igyekszik kicsit több erőt beletenni, mint amennyit általában szokott, ha paskolásról van szó, de még így sem biztos, hogy a nagydarab férfi észreveszi a hátára mért csapásban az erőt.
A másik fickóra is ránéz, aki Dayaneernél próbálkozik be. *
~ Szerencsétlen fickó. ~
* Legszívesebben szólna, hogy hiába próbálkozik, de nem szívesen töltene lent több időt, mikor már a többiek felmentek. És különben is, nem dönthet a nő helyett. Még az is lehet, hogy Dayaneernek a kopasz öreg a zsánere. Ez azt is megmagyarázná, hogy ő miért került elutasításra. Attól sem fél, hogy mi lesz, ha az öreg túlzásba esik. Tudja, hogy Ettvallder itt marad, bízik benne. Inkább maradna ő, és ezzel talán még jó pontot is szerezhetne a lánynál, de Relaelt sem szabad egyedül hagyni. Ha a tekintetük a világoshajú harcossal összeakad, úgy biccent egyet az irányába. Innentől rábízza a földszintet.
Ezzel pedig fel is sétál az emeletre. Relaelt és Jeremirt állva találja a párkány mellett. Látszólag valami igen fontosról beszélnek. Neki nem tisztsége ebbe beleszólni. Inkább a már kedélyes állapotban levő katonákhoz sétál oda. *
- Nagyon boldogok vagytok, fiúk. * Hogy nála sokkal idősebbek is ülhetnek az asztalnál, az nem érdekli. * Ennyire finom a bor?
* A még üres kupákat is észreveszi, amiket nem restell megtölteni. Mindegyiken végigmegy, szomjan senki sem marad. *
- Hát akkor ne spóroljunk!
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
* A társaság nagyrésze Relael és Jeremir vezetésével felmegy az emeletre. Agin nem feledkezett meg az elf kéréséről, így igyekszik zárni a sort, és követni a vendégeket.
Mindenki viszont nem megy fel. Ketten is lent maradnak, az egyik közülük még rá is csap egyet a hátára, ami egy kicsit erősebbre sikerült a kelleténél. Mindenesetre Agin igyekszik ennek semmi jelét nem mutatni. Végignéz a Grogg nevű fickón. Kicsivel izmosabb mint ő, ezt meg kell hagyni. Büszke fejében végig futnak a nem túl jó esélyei. Ennek ellenére a mosoly egy pillanatra sem hervad le az arcáról. *
- Az biztos. * Csak ennyit válaszol az óriás fickónak, és megpróbálja viszonozni a paskolást. Igyekszik kicsit több erőt beletenni, mint amennyit általában szokott, ha paskolásról van szó, de még így sem biztos, hogy a nagydarab férfi észreveszi a hátára mért csapásban az erőt.
A másik fickóra is ránéz, aki Dayaneernél próbálkozik be. *
~ Szerencsétlen fickó. ~
* Legszívesebben szólna, hogy hiába próbálkozik, de nem szívesen töltene lent több időt, mikor már a többiek felmentek. És különben is, nem dönthet a nő helyett. Még az is lehet, hogy Dayaneernek a kopasz öreg a zsánere. Ez azt is megmagyarázná, hogy ő miért került elutasításra. Attól sem fél, hogy mi lesz, ha az öreg túlzásba esik. Tudja, hogy Ettvallder itt marad, bízik benne. Inkább maradna ő, és ezzel talán még jó pontot is szerezhetne a lánynál, de Relaelt sem szabad egyedül hagyni. Ha a tekintetük a világoshajú harcossal összeakad, úgy biccent egyet az irányába. Innentől rábízza a földszintet.
Ezzel pedig fel is sétál az emeletre. Relaelt és Jeremirt állva találja a párkány mellett. Látszólag valami igen fontosról beszélnek. Neki nem tisztsége ebbe beleszólni. Inkább a már kedélyes állapotban levő katonákhoz sétál oda. *
- Nagyon boldogok vagytok, fiúk. * Hogy nála sokkal idősebbek is ülhetnek az asztalnál, az nem érdekli. * Ennyire finom a bor?
* A még üres kupákat is észreveszi, amiket nem restell megtölteni. Mindegyiken végigmegy, szomjan senki sem marad. *
- Hát akkor ne spóroljunk!
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-02 15:08:07
Üzenet elküldve: 2024-09-02 15:08:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
*Jeremir és társasága zöme lelkesen követi Relaelt, s nem felejtik közben jobban felmérni a helyet. Elismerő hümmögések hallatszódnak, főleg azután, hogy megérezték az étel illatát, s az elf pedig almabort említ.
Jeremir nem rest felzárkózni Relael mellé, ahogy felfelé haladnak a lépcsősoron.*
-Mindent előkészítettünk. Arthenior akár holnap visszakaphatja a Kikötő egy jó részét. Ez csakis rajtunk múlik. *Hangja egy pillanatra megremeg.*
-Mind eljött. Az összes városőr, ki egykoron itt szolgált a Kikötőben, s aztán bujkálni kényszerült. Még sosem sikerült mindenkit egy helyen tudni közülünk. Ez a Te érdemed. *Acélkék tekintetéből valóban hála süt, ahogy Realelhez fordul.*
-Nem félsz? A patkányoktól... Meg a veszélytől, mi ránk les?
*Ahogy felérnek az emeletre, a harcosok hamar elfoglalják helyüket. Némelyek kortyolgatni kezdik az asztalra helyezett bort, csakhogy izgalomtól kiszáradt torkuk öntözhessék. Azért túlzásba nem viszik; ildomos megvárni ilyenkor a beszédet, s ennek okán egyre többször esik Jeremir felé a társaság pillantása is. Szemmel láthatóan roppant mód várják egykori hadnagyukat. A férfi azonban láthatóan igen csak jól érzi magát az elf társaságában. Egy pillanatra nyúl csak Relael után, hogy megtorpanásra kérje érdes kezével a párkány mellett.*
-Ha kiünnepeltük magunkat és a végére értünk a mai teendőknek, szívesen félretennék egy-egy kupával. Van mit megbeszélnünk a jövőről. És tudok egy helyet, ahol az egész Kikötőt belátni, tengerestül. Nincs is messze. Szép látvány. *Hangja komolyan cseng, nem ismer tréfát. A zöldeket fürkészi. Udvariasságból nincs hiány, ezt már tudhatja az elf. A katonák viszont gyorsan elengedik magukat odafenn. A kezdeti, kedélyes mormogást kacaj és sűrű hátbaveregetés váltja. Főleg, ha Vicar is rákezd odalenn. Rég nem látott bajtársak, cimborák találkoznak most, hogy megüljék utolsó vacsorájukat, mielőtt régen tervezett hadműveletük kezdetét veszi és végre valahára visszavághatnak a patkányoknak.*
//Fogadótér//
*Hogy Agin követi-e a tervnek megfelelően Relaelt a lépcsőn avagy sem, az rajta áll. Mindenesetre a vendégek közül csak ketten maradnak odalenn. Egy alacsony, kopasz, idősebb férfi, ki oly szívesen járatta tekintetét Dayaneeren, s egy másik, hatalmas alak. Első ránézésre mintha óriásvér csörgedezne ereiben. Az izmok majd szétfeszítik, ahogy derekára csapja karjait és vaskos, veres bajsza alól harsány kacajt hallat.*
-Úgy van! Hatalmas buli lesz! *Akkorát sóz kedélyesen Agin hátára, hogy az ifjú harcos majd kétrét görnyed tőle, mielőtt elhatározná, követi-e a társaságot fel, vagy marad lenn. Fekete tekintetével végigméri a jelenlévő Dayaneert és Ettvalldert, de végső soron a muzsikuson állapodik meg.*
-Az én nevem Grogg. Grokghur Lardann, de a barátaimnak csak Grogg. Hasonlóan cseng, mint az ital, tudod... Ő itt pedig Arafes. *Bök az öregre, aki lerogy a legközelebbi asztalnál, hogy onnét lesse tovább Dayaneert.*
-Van már bennünk pár korty, az igaz, de... Szívesen táncra perdülnék, na. Játssz valami sebeset! Arannyal fizetek egy valamirevaló talpalávaló után! *Öblösen felvakkant, hogy csak úgy rázkódik belé az oldalán lógó buzogány.
Közben Dayaneer sem marad kompánia nélkül. Az öreg csak közelebb húzza a széket, s a lehelete alapján valóban lehet már "pár korty" benne.*
-Te... Itten laksz? *Mutatóujját körbelegyinti a fogadón. Ránézésre az Arafes névre hallgató férfi látott szebb napokat is. Az egykor büszke, barna tekintet nem csillog már úgy, s a karján viselt rangjelzés is felismerhetetlenségig kopott. A szakavatott szem rögtön mögé lát a bajnak: a kudarc és a veszteség legerősebb feledtetőszéruma ezt a férfit is utolérte.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
*Jeremir és társasága zöme lelkesen követi Relaelt, s nem felejtik közben jobban felmérni a helyet. Elismerő hümmögések hallatszódnak, főleg azután, hogy megérezték az étel illatát, s az elf pedig almabort említ.
Jeremir nem rest felzárkózni Relael mellé, ahogy felfelé haladnak a lépcsősoron.*
-Mindent előkészítettünk. Arthenior akár holnap visszakaphatja a Kikötő egy jó részét. Ez csakis rajtunk múlik. *Hangja egy pillanatra megremeg.*
-Mind eljött. Az összes városőr, ki egykoron itt szolgált a Kikötőben, s aztán bujkálni kényszerült. Még sosem sikerült mindenkit egy helyen tudni közülünk. Ez a Te érdemed. *Acélkék tekintetéből valóban hála süt, ahogy Realelhez fordul.*
-Nem félsz? A patkányoktól... Meg a veszélytől, mi ránk les?
*Ahogy felérnek az emeletre, a harcosok hamar elfoglalják helyüket. Némelyek kortyolgatni kezdik az asztalra helyezett bort, csakhogy izgalomtól kiszáradt torkuk öntözhessék. Azért túlzásba nem viszik; ildomos megvárni ilyenkor a beszédet, s ennek okán egyre többször esik Jeremir felé a társaság pillantása is. Szemmel láthatóan roppant mód várják egykori hadnagyukat. A férfi azonban láthatóan igen csak jól érzi magát az elf társaságában. Egy pillanatra nyúl csak Relael után, hogy megtorpanásra kérje érdes kezével a párkány mellett.*
-Ha kiünnepeltük magunkat és a végére értünk a mai teendőknek, szívesen félretennék egy-egy kupával. Van mit megbeszélnünk a jövőről. És tudok egy helyet, ahol az egész Kikötőt belátni, tengerestül. Nincs is messze. Szép látvány. *Hangja komolyan cseng, nem ismer tréfát. A zöldeket fürkészi. Udvariasságból nincs hiány, ezt már tudhatja az elf. A katonák viszont gyorsan elengedik magukat odafenn. A kezdeti, kedélyes mormogást kacaj és sűrű hátbaveregetés váltja. Főleg, ha Vicar is rákezd odalenn. Rég nem látott bajtársak, cimborák találkoznak most, hogy megüljék utolsó vacsorájukat, mielőtt régen tervezett hadműveletük kezdetét veszi és végre valahára visszavághatnak a patkányoknak.*
//Fogadótér//
*Hogy Agin követi-e a tervnek megfelelően Relaelt a lépcsőn avagy sem, az rajta áll. Mindenesetre a vendégek közül csak ketten maradnak odalenn. Egy alacsony, kopasz, idősebb férfi, ki oly szívesen járatta tekintetét Dayaneeren, s egy másik, hatalmas alak. Első ránézésre mintha óriásvér csörgedezne ereiben. Az izmok majd szétfeszítik, ahogy derekára csapja karjait és vaskos, veres bajsza alól harsány kacajt hallat.*
-Úgy van! Hatalmas buli lesz! *Akkorát sóz kedélyesen Agin hátára, hogy az ifjú harcos majd kétrét görnyed tőle, mielőtt elhatározná, követi-e a társaságot fel, vagy marad lenn. Fekete tekintetével végigméri a jelenlévő Dayaneert és Ettvalldert, de végső soron a muzsikuson állapodik meg.*
-Az én nevem Grogg. Grokghur Lardann, de a barátaimnak csak Grogg. Hasonlóan cseng, mint az ital, tudod... Ő itt pedig Arafes. *Bök az öregre, aki lerogy a legközelebbi asztalnál, hogy onnét lesse tovább Dayaneert.*
-Van már bennünk pár korty, az igaz, de... Szívesen táncra perdülnék, na. Játssz valami sebeset! Arannyal fizetek egy valamirevaló talpalávaló után! *Öblösen felvakkant, hogy csak úgy rázkódik belé az oldalán lógó buzogány.
Közben Dayaneer sem marad kompánia nélkül. Az öreg csak közelebb húzza a széket, s a lehelete alapján valóban lehet már "pár korty" benne.*
-Te... Itten laksz? *Mutatóujját körbelegyinti a fogadón. Ránézésre az Arafes névre hallgató férfi látott szebb napokat is. Az egykor büszke, barna tekintet nem csillog már úgy, s a karján viselt rangjelzés is felismerhetetlenségig kopott. A szakavatott szem rögtön mögé lát a bajnak: a kudarc és a veszteség legerősebb feledtetőszéruma ezt a férfit is utolérte.*
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-02 13:18:13
Üzenet elküldve: 2024-09-02 13:18:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*Relael tekintetét a taverna nyíló bejárata felé szegezi, ekkor már arcán páratlan mosolya díszeleg.*
- Jeremir!
*Köszönti szívélyesen a férfit, akihez népes társaság csatlakozik rövidesen. Kicsit megrettenti a népes vendégsereglet, s azon izgul, hogy került-e elegendő birkapörkölt a tűzre.
Közelebb lép, ezzel maga mögött hagyja korábbi mondvacsinált teendőit, s egyúttal egykori rangjához méltó üdvözlésben is részesül. Mi tagadás Jeremir ügyesen tapint rá Relael hiúságának gyengepontjaira, akkor is, ha ezt nem tudatosan teszi a férfi.*
- Igazán nagyon kedves Öntől, lekötelez.
*Egy pukedlival viszonozza a meghajlást. Az ajándék emlegetésére pajkos fény költözik zöldjeibe.*
- Milyen titokzatos.
*Búgja izgatottan, s szinte gyönyörködve csodálja, hogy milyen lelkesedés lesz úrrá a népes csapat tagjain vezérük szavai hallatán. Tagadhatatlanul inspiráló és magával ragadó látvány, melyet szélesedő mosolyával díjaz.
A vendégek fogadásában nem marad egymaga, melyet nem is bán feltétlenül. Dalnokuk rögvest be is veti magát, s tehetségének, illetve karizmájának kellemes elegyét csillantja meg közönségének. Relael elismerő pillantással jutalmazza Vicar tündöklő köszöntését, melyet Agin kitörő lelkesedése követ. Az elf zavart nevetéssel igyekszik valamelyest korrigálni a vörös explicit megnyilvánulását.*
- Elnézést kérek, ezek az ifjak láthatóan nagyon izgatottak a közös mulatság ígérete miatt.
*Karjának látványos mozdulatával invitálja maga után a férfiakat az emelet felé, s reméli ringó csípőjének látványa valamelyest feledteti velük az apró ballépést.*
- Már mindent előkészítettünk az emeleten, hogy zavartalanul jól érezhessék magukat ameddig csak óhajtják. A jó hangulatért pedig édes almabor lesz a felelős. Mámorító, mintha Eeyr csókja lenne.
*Ragyogó zöldjeivel válla felett hátra pillantva ellenőrzi, hogy követik-e őt, illetve Jeremir figyelmét sikerült megnyernie magának. Természetesen mondandójából készségesen hallgat el fontos részleteket, például az almabornál sem emlegeti annak tharg forrását, mert jól tudja, hogy a városiak mennyire szélsőségesen vélekednek a barbárokról. Többnyire joggal.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*Relael tekintetét a taverna nyíló bejárata felé szegezi, ekkor már arcán páratlan mosolya díszeleg.*
- Jeremir!
*Köszönti szívélyesen a férfit, akihez népes társaság csatlakozik rövidesen. Kicsit megrettenti a népes vendégsereglet, s azon izgul, hogy került-e elegendő birkapörkölt a tűzre.
Közelebb lép, ezzel maga mögött hagyja korábbi mondvacsinált teendőit, s egyúttal egykori rangjához méltó üdvözlésben is részesül. Mi tagadás Jeremir ügyesen tapint rá Relael hiúságának gyengepontjaira, akkor is, ha ezt nem tudatosan teszi a férfi.*
- Igazán nagyon kedves Öntől, lekötelez.
*Egy pukedlival viszonozza a meghajlást. Az ajándék emlegetésére pajkos fény költözik zöldjeibe.*
- Milyen titokzatos.
*Búgja izgatottan, s szinte gyönyörködve csodálja, hogy milyen lelkesedés lesz úrrá a népes csapat tagjain vezérük szavai hallatán. Tagadhatatlanul inspiráló és magával ragadó látvány, melyet szélesedő mosolyával díjaz.
A vendégek fogadásában nem marad egymaga, melyet nem is bán feltétlenül. Dalnokuk rögvest be is veti magát, s tehetségének, illetve karizmájának kellemes elegyét csillantja meg közönségének. Relael elismerő pillantással jutalmazza Vicar tündöklő köszöntését, melyet Agin kitörő lelkesedése követ. Az elf zavart nevetéssel igyekszik valamelyest korrigálni a vörös explicit megnyilvánulását.*
- Elnézést kérek, ezek az ifjak láthatóan nagyon izgatottak a közös mulatság ígérete miatt.
*Karjának látványos mozdulatával invitálja maga után a férfiakat az emelet felé, s reméli ringó csípőjének látványa valamelyest feledteti velük az apró ballépést.*
- Már mindent előkészítettünk az emeleten, hogy zavartalanul jól érezhessék magukat ameddig csak óhajtják. A jó hangulatért pedig édes almabor lesz a felelős. Mámorító, mintha Eeyr csókja lenne.
*Ragyogó zöldjeivel válla felett hátra pillantva ellenőrzi, hogy követik-e őt, illetve Jeremir figyelmét sikerült megnyernie magának. Természetesen mondandójából készségesen hallgat el fontos részleteket, például az almabornál sem emlegeti annak tharg forrását, mert jól tudja, hogy a városiak mennyire szélsőségesen vélekednek a barbárokról. Többnyire joggal.*
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-31 01:09:13
Üzenet elküldve: 2024-08-31 01:09:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Mintha a vendégek csak arra vártak volna, hogy Agin az ajtóra szegezze a tekintetét. Ez épp hogy megtörténik, és már érkeznek is a betoppanók. *
- Na végre.
* Hagyja el a sóhajtással vegyített mondat a száját. Persze ezt nem az érkezőknek címezi, viszont nem kizárt, hogy ők is meghallották. Feláll a székéről, és egy mosoly keretében visszaszól a vendégeknek. *
- Legyetek üdvözölve!
* Ezt már hangosabban mondja, hogy mindegyikük meghallja. Normál esetben mindenkivel kezet rázna és bemutatkozna, de most ahhoz egy kicsit sokan vannak. Továbbá úgy dönt, hogy a grandiózus fogadtatásokat rábízza a főnökasszonyra. Mégiscsak az ő dolga, és ő ért jobban hozzá.
Persze a zenész (Agin legnagyobb örömére) máris munkába kezd, de előtte egy olyan szöveget mondd el, hogy Agin legszívesebben megtapsolná. Ehelyett viszont csak elismerően biccent egyet.
Ezután figyeli meg egy kicsit jobban az érkezőket. Az oroszlánfejes kard természetesen neki is feltűnik, de nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget. Nem vágyik rá, az oldalán lógó két kard számára tökéletesen elég. A Dayaneerre vetülő pillantásról lemarad. Ellenkező esetben bizonyára figyelmeztette volna az őszhajút a nőről, és annak mivoltáról. Nehogy elkövesse ugyanazt a hibát, amit korábban ő is elkövetett. Így viszont a következő dolog amire felfigyel, az a „csapat” létszáma. Vannak egy páran. Nem tud nem arra gondolni, hogy Lisza milyen hasznos tudna lenni ebben a szituációban. És még talán pénzzel is meg tudná szedni magát. De persze most nélküle kell boldogulniuk, és ha nő nincs, akkor bizony van pia. Legalábbis valami hasonló értékrendszer szerint él. *
- Emberek, ma itt hatalmas buli lesz. * Szól a már felpörgött tömeghez, hátha még jobban sikerül őket felélénkíteni. * Én azt mondom basszunk be, de rendesen.
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Mintha a vendégek csak arra vártak volna, hogy Agin az ajtóra szegezze a tekintetét. Ez épp hogy megtörténik, és már érkeznek is a betoppanók. *
- Na végre.
* Hagyja el a sóhajtással vegyített mondat a száját. Persze ezt nem az érkezőknek címezi, viszont nem kizárt, hogy ők is meghallották. Feláll a székéről, és egy mosoly keretében visszaszól a vendégeknek. *
- Legyetek üdvözölve!
* Ezt már hangosabban mondja, hogy mindegyikük meghallja. Normál esetben mindenkivel kezet rázna és bemutatkozna, de most ahhoz egy kicsit sokan vannak. Továbbá úgy dönt, hogy a grandiózus fogadtatásokat rábízza a főnökasszonyra. Mégiscsak az ő dolga, és ő ért jobban hozzá.
Persze a zenész (Agin legnagyobb örömére) máris munkába kezd, de előtte egy olyan szöveget mondd el, hogy Agin legszívesebben megtapsolná. Ehelyett viszont csak elismerően biccent egyet.
Ezután figyeli meg egy kicsit jobban az érkezőket. Az oroszlánfejes kard természetesen neki is feltűnik, de nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget. Nem vágyik rá, az oldalán lógó két kard számára tökéletesen elég. A Dayaneerre vetülő pillantásról lemarad. Ellenkező esetben bizonyára figyelmeztette volna az őszhajút a nőről, és annak mivoltáról. Nehogy elkövesse ugyanazt a hibát, amit korábban ő is elkövetett. Így viszont a következő dolog amire felfigyel, az a „csapat” létszáma. Vannak egy páran. Nem tud nem arra gondolni, hogy Lisza milyen hasznos tudna lenni ebben a szituációban. És még talán pénzzel is meg tudná szedni magát. De persze most nélküle kell boldogulniuk, és ha nő nincs, akkor bizony van pia. Legalábbis valami hasonló értékrendszer szerint él. *
- Emberek, ma itt hatalmas buli lesz. * Szól a már felpörgött tömeghez, hátha még jobban sikerül őket felélénkíteni. * Én azt mondom basszunk be, de rendesen.
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-29 18:11:32
Üzenet elküldve: 2024-08-29 18:11:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*Természetesen nem kerüli el a figyelmét Ettvallder mozdulata, amivel mintegy véletlenül feléjük fordítja a fülét. Nem lepődik meg: a társaságban halk hangon beszélgetés mindig felkelti valaki kíváncsiságát. Igazán nem hibáztatja érte.*
- Biztosíthatlak, hogy igazán nem állt szándékomban fals hangokat csempészni a dalba! *-felel vissza Dayaneer finom figyelmeztetésére, már-már megbántott hangon. Hogy csak szórakozik, azt a mosolya árulja el. De természetesen megérti a nő szavait, s rögvest el is raktározza azokat magában. Jól sejtette tehát: a barnahajú úgy tartja a markában a bagázst, hogy az szemre erőlködés nélküli, mégis igazán hatékony. A mosolya egy pillanatra szélesebbre vált, ahogy végig nézi a vöröshajú kacsintását, és a nő arra adott reakcióját. Majd halkan, kellemes hangon fel is nevet az újabb szavakra, amelyek ezúttal már a siheder érzékenyebb testrészeihez tartanak pengét.
Nevetését az vágja el, amikor kinyílik a taverna ajtaja, és belép rajta az első fickó. Bár a mosoly még az arcán játszik, amikor szinte Dayaneer-el egyszerre fordul az érkezők felé, tekintete már azokat vizslatja, mintha pillantása csak egy könnyű pillangó lenne, amely ide-oda rebben. Tulajdonképpen egészen fogalmatlan azt illetően, hogy kik érkeznek és mi célból, de látja a vasakat, látja a tekinteteket, és szinte látja a férfiakat beburkoló sötét izgalom felhőjét is. Tarkóján égnek áll pár szőrszál, mint olyankor mindig, ha ilyen társaságba kerül.
Nem szól semmit, és nem is igen ficánkol. Csak figyeli, ahogy a kompánia vezetője a barnahajúhoz lép és különben meglehetősen udvariasan köszönti. Fülét azonnal megüti a név, ahogyan a fekete szakállas fickó nevezi a nőt, és ezt a nevet is azonnal, vastagon felrója képzeletének papirosára. lae'Natar. Ezt a nevet bizony nagyon fontos lesz megjegyezne. Magában elismeri, hogy a vezérfigura bizony tényleg érti a dolgát, hiszen egy pillanat alatt, pár szóval eléri, hogy a legényei kurjongassanak. Ilyet csak az tud, akit vagy nagyon szeretnek, vagy nagyon félnek az emberei.
Csak akkor mozdul meg, amikor elhal az utolsó éljenző hang is, és látja, hogy az újonnan érkezettek felettébb kíváncsian kezdenek nézelődni. Dayaneer-re pislant, „munka van!” üzeni a szeme villanása, és kissé szomorkás félmosolya azt üzeni, hogy „később majd folytatjuk”. Mély levegőt vesz, vállai egy pillanatra megereszkednek, majd kihúzza magát ültében, és egyetlen szívdobbanás alatt levedli magáról a másnap gyűröttségét és nyűgösségét. Mikor feláll ültéből lantjával kezében, egészen más embernek látszik. Hangja jól hallhatóan és bársonyosan éri el a legtávolabbi érkezőt is, ahogy megszólal.*
- Üdvözlöm e kompániát a Hét Varjúhoz címzett Tavernában! *-kilép a pult mellől, finoman végigcirógatja a húrokat, azok halk dorombolása ad aláfestést a szavainak.* Érezzék magukat kényelemben és nyugalomban, és ha éhesek, szomjasak, szóljanak azon nyomban! Az étel már biz' rotyog, és a korsókban ital is kotyog. Üljenek le s nyúljanak el, van itt mindannyiuknak bőven elég hely. Ha meg nem bántom önöket vele, ma este általam lesz itt zene, ha egyikőjük gyorsat s másikuk lassút kíván, sort kerítek mindenre nyilván. Érezzék magukat kendtek jól, tehát, szívesen látjuk ezt a kompániát!
*Finoman elmosolyodik és meghajol, majd továbbra is lantját pengetve húzódik a pulttól távolabb, egészen az emelvényre pakolt asztalok és székek felé. Már akkor kinézte magának ezt az emelvényt amikor belépett ide, de nem gondolta volna, hogy még ma játszhat is itt. A helyválasztása persze nem véletlen – ha páran követik őt oda a kompániából, akkor ezzel máris sikerül kicsit széthúzni őket, szellősebbé téve a tömeget, több levegőt és teret adva a vöröshajú verőlegénynek, Ettvallder-nek és Dayaneer-nek is.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*Természetesen nem kerüli el a figyelmét Ettvallder mozdulata, amivel mintegy véletlenül feléjük fordítja a fülét. Nem lepődik meg: a társaságban halk hangon beszélgetés mindig felkelti valaki kíváncsiságát. Igazán nem hibáztatja érte.*
- Biztosíthatlak, hogy igazán nem állt szándékomban fals hangokat csempészni a dalba! *-felel vissza Dayaneer finom figyelmeztetésére, már-már megbántott hangon. Hogy csak szórakozik, azt a mosolya árulja el. De természetesen megérti a nő szavait, s rögvest el is raktározza azokat magában. Jól sejtette tehát: a barnahajú úgy tartja a markában a bagázst, hogy az szemre erőlködés nélküli, mégis igazán hatékony. A mosolya egy pillanatra szélesebbre vált, ahogy végig nézi a vöröshajú kacsintását, és a nő arra adott reakcióját. Majd halkan, kellemes hangon fel is nevet az újabb szavakra, amelyek ezúttal már a siheder érzékenyebb testrészeihez tartanak pengét.
Nevetését az vágja el, amikor kinyílik a taverna ajtaja, és belép rajta az első fickó. Bár a mosoly még az arcán játszik, amikor szinte Dayaneer-el egyszerre fordul az érkezők felé, tekintete már azokat vizslatja, mintha pillantása csak egy könnyű pillangó lenne, amely ide-oda rebben. Tulajdonképpen egészen fogalmatlan azt illetően, hogy kik érkeznek és mi célból, de látja a vasakat, látja a tekinteteket, és szinte látja a férfiakat beburkoló sötét izgalom felhőjét is. Tarkóján égnek áll pár szőrszál, mint olyankor mindig, ha ilyen társaságba kerül.
Nem szól semmit, és nem is igen ficánkol. Csak figyeli, ahogy a kompánia vezetője a barnahajúhoz lép és különben meglehetősen udvariasan köszönti. Fülét azonnal megüti a név, ahogyan a fekete szakállas fickó nevezi a nőt, és ezt a nevet is azonnal, vastagon felrója képzeletének papirosára. lae'Natar. Ezt a nevet bizony nagyon fontos lesz megjegyezne. Magában elismeri, hogy a vezérfigura bizony tényleg érti a dolgát, hiszen egy pillanat alatt, pár szóval eléri, hogy a legényei kurjongassanak. Ilyet csak az tud, akit vagy nagyon szeretnek, vagy nagyon félnek az emberei.
Csak akkor mozdul meg, amikor elhal az utolsó éljenző hang is, és látja, hogy az újonnan érkezettek felettébb kíváncsian kezdenek nézelődni. Dayaneer-re pislant, „munka van!” üzeni a szeme villanása, és kissé szomorkás félmosolya azt üzeni, hogy „később majd folytatjuk”. Mély levegőt vesz, vállai egy pillanatra megereszkednek, majd kihúzza magát ültében, és egyetlen szívdobbanás alatt levedli magáról a másnap gyűröttségét és nyűgösségét. Mikor feláll ültéből lantjával kezében, egészen más embernek látszik. Hangja jól hallhatóan és bársonyosan éri el a legtávolabbi érkezőt is, ahogy megszólal.*
- Üdvözlöm e kompániát a Hét Varjúhoz címzett Tavernában! *-kilép a pult mellől, finoman végigcirógatja a húrokat, azok halk dorombolása ad aláfestést a szavainak.* Érezzék magukat kényelemben és nyugalomban, és ha éhesek, szomjasak, szóljanak azon nyomban! Az étel már biz' rotyog, és a korsókban ital is kotyog. Üljenek le s nyúljanak el, van itt mindannyiuknak bőven elég hely. Ha meg nem bántom önöket vele, ma este általam lesz itt zene, ha egyikőjük gyorsat s másikuk lassút kíván, sort kerítek mindenre nyilván. Érezzék magukat kendtek jól, tehát, szívesen látjuk ezt a kompániát!
*Finoman elmosolyodik és meghajol, majd továbbra is lantját pengetve húzódik a pulttól távolabb, egészen az emelvényre pakolt asztalok és székek felé. Már akkor kinézte magának ezt az emelvényt amikor belépett ide, de nem gondolta volna, hogy még ma játszhat is itt. A helyválasztása persze nem véletlen – ha páran követik őt oda a kompániából, akkor ezzel máris sikerül kicsit széthúzni őket, szellősebbé téve a tömeget, több levegőt és teret adva a vöröshajú verőlegénynek, Ettvallder-nek és Dayaneer-nek is.*
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-29 16:57:50
Üzenet elküldve: 2024-08-29 16:57:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
- Az attól függ drágám, hogy mire akarod használni. *szippant újabbat a pipából, az arcába tóduló dohányfüstöt most egy kurta fújással próbálja eloszlatni* - Ha suhancos hősködéshez kell, egy kis baráti haszon mellett *cinkos mosoly kúszik szája sarkába* - Tudok neked szerezni artheniori telivért. Köztudottan a leggyorsabb fajta, akárkinek nem adják. Ha komolyan érdekel majd négyszemközt megvitatjuk...
*Nem szívesen kezdene bele most üzletelésbe így, hogy fontos vendégeket várnak, a kis megbeszélésük még várhat magára.
Vicar pimasz kis metaforájára szélesen elvigyorodik, szeme sarkából Relael után pillant ismét.*
- Csak óvatosan Dalnokom, nem biztos, hogy sokáig húzhatod itt a nótát, ha így beszélsz a főnökasszonyról. *Hogy szándékos merészséggel fogalmazott így a bárd, vagy fogalma sincsen a hosszúéltű kilétéről, azt nem tudja, mindenesetre egy kis figyelmeztetés a kollegialitás jegyében sohasem árthat. A vörös emlegetésére vigyorát már elharapja, akaratlanul is az emlegetett taknyos irányába pillant, aki egyből meg is ajándékozza egy kéretlen kacsintással.* ~Tahó~ *zöld szemeit látványosan forgatva tér vissza végül Vicarhoz, immáron az irritáltság legkisebb jelét is akkurátusan száműzve képéről. Türtőztetnie kell magát és leplezni bosszankodását, igazán semmi szükség, hogy más épp az ő idegein táncolva szórakozzon. Igyekszik a jövőben úgy viselkedni, mintha teljességgel hidegen hagyná a dolog... Bár a nyugati vérmérsékeltnek köztudottan nem könnyű parancsolni.*
- Majd megtanulja. Ha ragaszkodik még a kis golyóihoz, kénytelen lesz.
*Egészen felvillanyozza a képzelgés, melyben épp valamilyen módon szenvedni látja a fiút, de a szabadon eresztett fantáziának megálljt parancsol az bejárati ajtó felnyikordulása. Igyekszik nem látványosan, kíváncsi kölyök módjára kapni a fejét a sokat várt vendégek irányába, csak lassan, lustának tűnő pillantásokat vet feléjük. Mintha épp nem kéttucatnyi kétes fickó lépett volna be a fogadóba, vélhetőleg alaposan felfegyverkezve.
Nem túl feltűnően, sörhabja mögé bújva siklik tekintete az oroszlánfejes markolatra majd lopva sandít egyenként az érkezőkre. Bár a wegtoreni inkább még a holtak háborúja előtti időkben fordult meg sokszor a Kikötőben, melynek már jó pár esztendeje, ismerős arcok után kutat. Épp olyan alakoknak néznek ki, akikkel egykori főnöke, Cressys - kit odahaza csak a Tretilként emlegetnek gúnyorosan - előszeretettel üzletelt, természeténél fogva vonzódott valamiért az ilyen szélhámosnak tűnő alakokhoz. Pedig egyikük sem tűnik megbízható partnernek, sokkal inkább olyannak, akiktől jobb ha távolságot tart az ember.
Dayaneerben munkálkodik valamiféle gyermeki izgalom és kíváncsiság, s az elég egyértelmű túlerő ellenében sem érez valódi félelmet. Szerencsére nem valami rózsabokorban nevelkedett királykisasszony, aki ne találkozott volna ennyi rosszarcú férfival egyszerre.
A kanyargó füst mögött felvillanó zöld szemek összeakadnak egy pillanat erejéig az ősz halántékú férfi tekintetével. Nem kapja el szégyenlősen fejét, de nem is nyújtja hosszúra, az istenek mentsenek attól, hogy valamiféle felhívásnak vegye a bátrabb pillantásokat. Némán visszatér inkább seréhez egy újabb korty erejéig, s azon morfondírozik, ideje volna valami felszínes csevejt kezdeményezni, hogy ne legyen feltűnően feszült a viselkedésük. A szószátyár bárd remélhetőleg kérés nélkül belekezd majd.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
- Az attól függ drágám, hogy mire akarod használni. *szippant újabbat a pipából, az arcába tóduló dohányfüstöt most egy kurta fújással próbálja eloszlatni* - Ha suhancos hősködéshez kell, egy kis baráti haszon mellett *cinkos mosoly kúszik szája sarkába* - Tudok neked szerezni artheniori telivért. Köztudottan a leggyorsabb fajta, akárkinek nem adják. Ha komolyan érdekel majd négyszemközt megvitatjuk...
*Nem szívesen kezdene bele most üzletelésbe így, hogy fontos vendégeket várnak, a kis megbeszélésük még várhat magára.
Vicar pimasz kis metaforájára szélesen elvigyorodik, szeme sarkából Relael után pillant ismét.*
- Csak óvatosan Dalnokom, nem biztos, hogy sokáig húzhatod itt a nótát, ha így beszélsz a főnökasszonyról. *Hogy szándékos merészséggel fogalmazott így a bárd, vagy fogalma sincsen a hosszúéltű kilétéről, azt nem tudja, mindenesetre egy kis figyelmeztetés a kollegialitás jegyében sohasem árthat. A vörös emlegetésére vigyorát már elharapja, akaratlanul is az emlegetett taknyos irányába pillant, aki egyből meg is ajándékozza egy kéretlen kacsintással.* ~Tahó~ *zöld szemeit látványosan forgatva tér vissza végül Vicarhoz, immáron az irritáltság legkisebb jelét is akkurátusan száműzve képéről. Türtőztetnie kell magát és leplezni bosszankodását, igazán semmi szükség, hogy más épp az ő idegein táncolva szórakozzon. Igyekszik a jövőben úgy viselkedni, mintha teljességgel hidegen hagyná a dolog... Bár a nyugati vérmérsékeltnek köztudottan nem könnyű parancsolni.*
- Majd megtanulja. Ha ragaszkodik még a kis golyóihoz, kénytelen lesz.
*Egészen felvillanyozza a képzelgés, melyben épp valamilyen módon szenvedni látja a fiút, de a szabadon eresztett fantáziának megálljt parancsol az bejárati ajtó felnyikordulása. Igyekszik nem látványosan, kíváncsi kölyök módjára kapni a fejét a sokat várt vendégek irányába, csak lassan, lustának tűnő pillantásokat vet feléjük. Mintha épp nem kéttucatnyi kétes fickó lépett volna be a fogadóba, vélhetőleg alaposan felfegyverkezve.
Nem túl feltűnően, sörhabja mögé bújva siklik tekintete az oroszlánfejes markolatra majd lopva sandít egyenként az érkezőkre. Bár a wegtoreni inkább még a holtak háborúja előtti időkben fordult meg sokszor a Kikötőben, melynek már jó pár esztendeje, ismerős arcok után kutat. Épp olyan alakoknak néznek ki, akikkel egykori főnöke, Cressys - kit odahaza csak a Tretilként emlegetnek gúnyorosan - előszeretettel üzletelt, természeténél fogva vonzódott valamiért az ilyen szélhámosnak tűnő alakokhoz. Pedig egyikük sem tűnik megbízható partnernek, sokkal inkább olyannak, akiktől jobb ha távolságot tart az ember.
Dayaneerben munkálkodik valamiféle gyermeki izgalom és kíváncsiság, s az elég egyértelmű túlerő ellenében sem érez valódi félelmet. Szerencsére nem valami rózsabokorban nevelkedett királykisasszony, aki ne találkozott volna ennyi rosszarcú férfival egyszerre.
A kanyargó füst mögött felvillanó zöld szemek összeakadnak egy pillanat erejéig az ősz halántékú férfi tekintetével. Nem kapja el szégyenlősen fejét, de nem is nyújtja hosszúra, az istenek mentsenek attól, hogy valamiféle felhívásnak vegye a bátrabb pillantásokat. Némán visszatér inkább seréhez egy újabb korty erejéig, s azon morfondírozik, ideje volna valami felszínes csevejt kezdeményezni, hogy ne legyen feltűnően feszült a viselkedésük. A szószátyár bárd remélhetőleg kérés nélkül belekezd majd.*
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-29 09:22:26
Üzenet elküldve: 2024-08-29 09:22:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*Dayaneer továbbra is ellenszenvét mutatja a vörös irányába. Bár amazon egy fikarcnyit sem látszik a feladni akarás. A vendégek kérdésére gondolni sem akar. Elvégre fogalma sincs, hogy mégis kik lehetnek, de ez nem változtat a tényen, hogy feladatot kapott. Amit persze a képességeinek megfelelően próbál véghezvinni. *
- Ne finomkodjunk az árakon. Véleményem szerint, ha lóról van szó, akkor a drágább nem feltétlen jobb, de a piszok olcsók nem sokat változtatnak. Szóval szerinted mi az, ami igazán megéri az árát?
* A ló témáját komolyan veszi. Elvégre a gyorsaság sok esetben mérvadó is lehet. Ne azon múljon egy jövőben lévő küldetés, mert kutyagolniuk kell, vagy mert az út során többször is ledobná a hátáról. Közben Vicar sem rest folytatni, amit a vörös elkezdett. Bár meg kell hagyni, az ő szemében jobban kezdi, mintsem egyből kurvának gondolni a másikat. Nem szól közbe, csak elfordul a párostól, hogy fülét teljesen feléjük szegezhesse. Azzal is egy kicsit hallgatózva, hogy mégis mi lesz ebből. Szerencséjére elkapja a pillanatot, mikor a megannyi ember egyszerre özöni el az alsó szinteket. Ennyi emberre nem számított és kitudja, hogy van e elég helyük ennyire. Ettvallder éles szemű, így ha nem is egyből, de kiszúrja, hogy a vendégek kóstolgatják őket. Kéjsóvár tekintetükkel azonban nem a félvért nézik. Még szerencse. Még a végén rövidre kéne zárni ezt a találkozót, aminek lehet, nem örülne a főnökasszony. Mindenesetre a félvér bugyuta mosolyával tovább figyeli az érkező népet. Figyelmét eltereli a vezérnek tűnő alkat fegyvere. Tetszik neki azaz oroszlánfejes markolat. Nem muszáj, hogy aranyból legyen, de az rátesz egy lapáttal! *
~ Ha hidegre fordulnának a kedélyek, akkor talán megnézem közelebbről! ~
* A pultot támasztva várja következő utasításokat. Bár már kapott. Még pedig, hogy ne engedjenek fel senkit. Füleit azonban nyitva tartja, hátha jönne egy újabb kérés. *
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*Dayaneer továbbra is ellenszenvét mutatja a vörös irányába. Bár amazon egy fikarcnyit sem látszik a feladni akarás. A vendégek kérdésére gondolni sem akar. Elvégre fogalma sincs, hogy mégis kik lehetnek, de ez nem változtat a tényen, hogy feladatot kapott. Amit persze a képességeinek megfelelően próbál véghezvinni. *
- Ne finomkodjunk az árakon. Véleményem szerint, ha lóról van szó, akkor a drágább nem feltétlen jobb, de a piszok olcsók nem sokat változtatnak. Szóval szerinted mi az, ami igazán megéri az árát?
* A ló témáját komolyan veszi. Elvégre a gyorsaság sok esetben mérvadó is lehet. Ne azon múljon egy jövőben lévő küldetés, mert kutyagolniuk kell, vagy mert az út során többször is ledobná a hátáról. Közben Vicar sem rest folytatni, amit a vörös elkezdett. Bár meg kell hagyni, az ő szemében jobban kezdi, mintsem egyből kurvának gondolni a másikat. Nem szól közbe, csak elfordul a párostól, hogy fülét teljesen feléjük szegezhesse. Azzal is egy kicsit hallgatózva, hogy mégis mi lesz ebből. Szerencséjére elkapja a pillanatot, mikor a megannyi ember egyszerre özöni el az alsó szinteket. Ennyi emberre nem számított és kitudja, hogy van e elég helyük ennyire. Ettvallder éles szemű, így ha nem is egyből, de kiszúrja, hogy a vendégek kóstolgatják őket. Kéjsóvár tekintetükkel azonban nem a félvért nézik. Még szerencse. Még a végén rövidre kéne zárni ezt a találkozót, aminek lehet, nem örülne a főnökasszony. Mindenesetre a félvér bugyuta mosolyával tovább figyeli az érkező népet. Figyelmét eltereli a vezérnek tűnő alkat fegyvere. Tetszik neki azaz oroszlánfejes markolat. Nem muszáj, hogy aranyból legyen, de az rátesz egy lapáttal! *
~ Ha hidegre fordulnának a kedélyek, akkor talán megnézem közelebbről! ~
* A pultot támasztva várja következő utasításokat. Bár már kapott. Még pedig, hogy ne engedjenek fel senkit. Füleit azonban nyitva tartja, hátha jönne egy újabb kérés. *
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-28 21:42:36
Üzenet elküldve: 2024-08-28 21:42:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*A nap még simogatja a horizontot utolsó sugaraival, mikor az első „vendégek” megérkeznek. Kikötői mércével mérve jól öltözött férfiemberek, noha a miliőből azért nem lógnak ki. Fiatalabb legénytől egészen a korosig mindenféle akad közöttük, csupán az oldalukon lógó kard lehet közös ismertetőjegyük. A fogadó előtt gyülekeznek, egyelőre halkan, egymás között mormolva csupán. Az izgatottság jól látszik az ábrázatokon. Néhányan nagy kedvvel köszöntik egymást, mintha roppant rég találkoztak volna. Talán így is van. Nemigen tarthattak a patkányok fennhatósága alatt ily nagy összejövetelt. Egy nyalka legény is érkezik, s ő az egyetlen, ki lóháton. Kedélyesen vigyorog mindenkire, a többiekkel ellentétben ő menetkész utazóruhát visel. A lovát kiköti egy arra alkalmas helyre a fogadó tövében, majd csatlakozik társaihoz.
Rövidesen egy Relael számára ismerős férfi is befut; Jeremir. Délceg, magas férfi, fekete szakállal és válláig hullámzó sörénnyel. Ezúttal barna inget visel, hozzá címeres bőr alkarvédőt, tengerkék köpenyt és fekete vászonnadrágot. Derekán szépen munkált kard sejlik, de csak oroszlánfejet formázó aranymarkolatát láthatják az egyszerű hüvely takarásában. Szürke, szigorú tekintete tekintélyt parancsolóan fut végig az egybegyűlteken, s mindenki felé biccent.*
-Nos… *Kitárja a fogadó ajtaját, s nyomában az egész brigád bemasírozik. Meglehetnek jó két tucatnyian is. Jeremir egyenként üdvözli vendéglátóikat, ám csupán Relael kacsóját kéri el, hogy csókot leheljen rá.*
-A látványa mindig felemelő, lae'Natar kisasszony. *Hajol meg.*
-Artheniorban úgy szokás, hogy ajándékot hozunk annak, ki vendégül lát. Szeretnénk, ha itt is honosulna ez. De erről majd később. *Mosoly bujkál ajkai szélén, ahogy sokat ígérően az elfre pillant.*
-Ha új barátaink ma itt hellyel kínálnak minket, akkor ez lesz az utolsó mulatság a munka előtt, fiúk! Tudom, sokat vártatok már erre a napra… Ma minden elkezdődik! *Heves éljenzés követi szavait, ám nem moccannak, míg el nem dől, hogy vendéglátójuk valóban jó szívvel fogadja-e őket. Mindenesetre szemmel láthatóan él bennük a remény; az egyik, ősz halántékú férfiember Dayaneert méregeti nagy kedvel, egyik-másikuk pedig Vicart és a hangszerét, várva, mikor pendül a férfi valami jóféle talpalávalóra. Ettvallder és Agin jelenlététől egyikük térde sem remeg meg, s nem csupán azért, mert sokat látott harcosoknak tűnnek; vigadni érkeztek és megülni a tanácsukat.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*A nap még simogatja a horizontot utolsó sugaraival, mikor az első „vendégek” megérkeznek. Kikötői mércével mérve jól öltözött férfiemberek, noha a miliőből azért nem lógnak ki. Fiatalabb legénytől egészen a korosig mindenféle akad közöttük, csupán az oldalukon lógó kard lehet közös ismertetőjegyük. A fogadó előtt gyülekeznek, egyelőre halkan, egymás között mormolva csupán. Az izgatottság jól látszik az ábrázatokon. Néhányan nagy kedvvel köszöntik egymást, mintha roppant rég találkoztak volna. Talán így is van. Nemigen tarthattak a patkányok fennhatósága alatt ily nagy összejövetelt. Egy nyalka legény is érkezik, s ő az egyetlen, ki lóháton. Kedélyesen vigyorog mindenkire, a többiekkel ellentétben ő menetkész utazóruhát visel. A lovát kiköti egy arra alkalmas helyre a fogadó tövében, majd csatlakozik társaihoz.
Rövidesen egy Relael számára ismerős férfi is befut; Jeremir. Délceg, magas férfi, fekete szakállal és válláig hullámzó sörénnyel. Ezúttal barna inget visel, hozzá címeres bőr alkarvédőt, tengerkék köpenyt és fekete vászonnadrágot. Derekán szépen munkált kard sejlik, de csak oroszlánfejet formázó aranymarkolatát láthatják az egyszerű hüvely takarásában. Szürke, szigorú tekintete tekintélyt parancsolóan fut végig az egybegyűlteken, s mindenki felé biccent.*
-Nos… *Kitárja a fogadó ajtaját, s nyomában az egész brigád bemasírozik. Meglehetnek jó két tucatnyian is. Jeremir egyenként üdvözli vendéglátóikat, ám csupán Relael kacsóját kéri el, hogy csókot leheljen rá.*
-A látványa mindig felemelő, lae'Natar kisasszony. *Hajol meg.*
-Artheniorban úgy szokás, hogy ajándékot hozunk annak, ki vendégül lát. Szeretnénk, ha itt is honosulna ez. De erről majd később. *Mosoly bujkál ajkai szélén, ahogy sokat ígérően az elfre pillant.*
-Ha új barátaink ma itt hellyel kínálnak minket, akkor ez lesz az utolsó mulatság a munka előtt, fiúk! Tudom, sokat vártatok már erre a napra… Ma minden elkezdődik! *Heves éljenzés követi szavait, ám nem moccannak, míg el nem dől, hogy vendéglátójuk valóban jó szívvel fogadja-e őket. Mindenesetre szemmel láthatóan él bennük a remény; az egyik, ősz halántékú férfiember Dayaneert méregeti nagy kedvel, egyik-másikuk pedig Vicart és a hangszerét, várva, mikor pendül a férfi valami jóféle talpalávalóra. Ettvallder és Agin jelenlététől egyikük térde sem remeg meg, s nem csupán azért, mert sokat látott harcosoknak tűnnek; vigadni érkeztek és megülni a tanácsukat.*
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-28 20:58:31
Üzenet elküldve: 2024-08-28 20:58:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar előtti csend//
* Sebes mozdulatokkal osztja szét a kupákat. Szíve szerint fütyörészne, de most egy jó dallam sem jut az eszébe. Talán a zenész majd ebben is a segítségére lesz. Mire leér a földszintre, Relael már viszi is a boros kancsókat. Nem próbál meg segíteni neki. Tudja, hogy ha az elfnek segítségre van szüksége, akkor szól neki.
Nincs dolga. Nem szereti, mikor nincs mit csináljon. Ismételten leül az egyik pulthoz közeli székre. Lábait kinyújtja, és keresztbe rakja a földön. Kezével egyik kardjának a markolatát piszkálja. Nincs elég közel a többiekhez, ahhoz hogy hallja mit beszélnek. Bizonyosan örülne, ha tudná, hogy a zenész róla beszél a hölgyeménynek. Néha-néha odapillant Dayaneer felé, és amennyiben találkozik a tekintetük, úgy nem rest rákacsintani a lányra. *
~ Fő, hogy magabiztosságot mutassak felé. ~
* Ezután már a pult mögött álló Relaelre néz. *
- Igen, én is. Jöhetnének már ezek a vendégek.
* Hanglejtéséből észre lehet venni a türelmetlenséget. Azon gondolkozik, hogy vajon hogyan fognak kinézni ezek a várva várt vendégek. Élképzelése szerint néhány vén és egy-két középkorú férfi fog megérkezni. Az olyanok szoktak fontoskodni. Neki igazából mindegy, csak lépjenek be végre az ajtón.
A bejárat felé pillant, hátha a tekintete előidézi a megérkezést. *
* Sebes mozdulatokkal osztja szét a kupákat. Szíve szerint fütyörészne, de most egy jó dallam sem jut az eszébe. Talán a zenész majd ebben is a segítségére lesz. Mire leér a földszintre, Relael már viszi is a boros kancsókat. Nem próbál meg segíteni neki. Tudja, hogy ha az elfnek segítségre van szüksége, akkor szól neki.
Nincs dolga. Nem szereti, mikor nincs mit csináljon. Ismételten leül az egyik pulthoz közeli székre. Lábait kinyújtja, és keresztbe rakja a földön. Kezével egyik kardjának a markolatát piszkálja. Nincs elég közel a többiekhez, ahhoz hogy hallja mit beszélnek. Bizonyosan örülne, ha tudná, hogy a zenész róla beszél a hölgyeménynek. Néha-néha odapillant Dayaneer felé, és amennyiben találkozik a tekintetük, úgy nem rest rákacsintani a lányra. *
~ Fő, hogy magabiztosságot mutassak felé. ~
* Ezután már a pult mögött álló Relaelre néz. *
- Igen, én is. Jöhetnének már ezek a vendégek.
* Hanglejtéséből észre lehet venni a türelmetlenséget. Azon gondolkozik, hogy vajon hogyan fognak kinézni ezek a várva várt vendégek. Élképzelése szerint néhány vén és egy-két középkorú férfi fog megérkezni. Az olyanok szoktak fontoskodni. Neki igazából mindegy, csak lépjenek be végre az ajtón.
A bejárat felé pillant, hátha a tekintete előidézi a megérkezést. *
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-27 22:24:59
Üzenet elküldve: 2024-08-27 22:24:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar előtti csend//
*Relael bár jelen van, de teljesen kivonja magát a társalgásból, s elméje is messze kalandozik. Nehéz parancsolnia félelemmel vegyes izgalmának, de most még nem is szükséges emiatt aggódnia.
Időnként hátrapillant, tudomásul veszi a változásokat. Az emelet immáron készenáll, Agin lelkesen szalad a poharakkal. Relael konstatálja, hogy motiváltsága bizonyosan ragadós, nem sejti, hogy egy csók lehetősége ösztökéli ennyire az ifjút. Ha volna fogalma az ösztönzés ennyire bevált formájáról, akkor tudatosan húzná el a mézesmadzagot a fiú orra előtt, hogy végül mindig üres gyomorral térhessen nyugovóra. Haldrianon már teszteli módszerét, ami egyelőre beválni látszik. Kérdés már csak az, hogy pontosan meddig.
Mire Agin visszatér már Relael is befejezte a bor töltését. A kancsók felét forgatja, maga felé igazítja, hogy a fülüket markába zárva, határozottan fogva megemelje őket. Elsőre talán kételyek merülhetnek fel kísérlete sikerességét illetően, de biztos kézzel tartja a súlyokat. Ez a fajta készség melyet nem hitt volna, hogy valaha el fog sajátítani.
Fürge léptekkel távozik. Elosztja az italokat az asztalokon, ezúttal nem gondolva túl a feladatot, s így rövidesen visszatér a pult mögé.*
- Ezmee!
*Szólal meg ismételten, hangját megemelve, közben lehajol a pult mögé. Hogy mit kereshet, azt az istenek sem tudják, de talán még Relael sem. Amennyiben választ kap, már folytatja is, továbbra is lentről, a semmiből szól és utasít.*
- A pörkölthöz legyen kenyér és krumpli is. A krumpliba tegyél egy kicsit több sót, de ne sokat!
*Felegyenesedik, majd egy rakoncátlan tincset simít hosszú füle mögé.*
- Azt szeretném, ha többet innának a vendégek.
*Teszi még hozzá zárásként, s ezúttal egy tiszta poharat kutat magának, hogy megtöltse tharg borral. Egy megkönnyebbült sóhajjal kortyol bele a hordónak hála hűvös italba, majd a hideg poharat enyhén kipirult orcájához támasztja, s így morfondírozik tovább.*
- Azt hiszem készen vagyok.
*Motyogja maga elé, tekintetével pedig elsősorban Agint keresi, akivel együtt óhajtja abszolválni a küldetésüket.*
*Relael bár jelen van, de teljesen kivonja magát a társalgásból, s elméje is messze kalandozik. Nehéz parancsolnia félelemmel vegyes izgalmának, de most még nem is szükséges emiatt aggódnia.
Időnként hátrapillant, tudomásul veszi a változásokat. Az emelet immáron készenáll, Agin lelkesen szalad a poharakkal. Relael konstatálja, hogy motiváltsága bizonyosan ragadós, nem sejti, hogy egy csók lehetősége ösztökéli ennyire az ifjút. Ha volna fogalma az ösztönzés ennyire bevált formájáról, akkor tudatosan húzná el a mézesmadzagot a fiú orra előtt, hogy végül mindig üres gyomorral térhessen nyugovóra. Haldrianon már teszteli módszerét, ami egyelőre beválni látszik. Kérdés már csak az, hogy pontosan meddig.
Mire Agin visszatér már Relael is befejezte a bor töltését. A kancsók felét forgatja, maga felé igazítja, hogy a fülüket markába zárva, határozottan fogva megemelje őket. Elsőre talán kételyek merülhetnek fel kísérlete sikerességét illetően, de biztos kézzel tartja a súlyokat. Ez a fajta készség melyet nem hitt volna, hogy valaha el fog sajátítani.
Fürge léptekkel távozik. Elosztja az italokat az asztalokon, ezúttal nem gondolva túl a feladatot, s így rövidesen visszatér a pult mögé.*
- Ezmee!
*Szólal meg ismételten, hangját megemelve, közben lehajol a pult mögé. Hogy mit kereshet, azt az istenek sem tudják, de talán még Relael sem. Amennyiben választ kap, már folytatja is, továbbra is lentről, a semmiből szól és utasít.*
- A pörkölthöz legyen kenyér és krumpli is. A krumpliba tegyél egy kicsit több sót, de ne sokat!
*Felegyenesedik, majd egy rakoncátlan tincset simít hosszú füle mögé.*
- Azt szeretném, ha többet innának a vendégek.
*Teszi még hozzá zárásként, s ezúttal egy tiszta poharat kutat magának, hogy megtöltse tharg borral. Egy megkönnyebbült sóhajjal kortyol bele a hordónak hála hűvös italba, majd a hideg poharat enyhén kipirult orcájához támasztja, s így morfondírozik tovább.*
- Azt hiszem készen vagyok.
*Motyogja maga elé, tekintetével pedig elsősorban Agint keresi, akivel együtt óhajtja abszolválni a küldetésüket.*
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-26 21:28:08
Üzenet elküldve: 2024-08-26 21:28:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bagoly a varjúban//
-Észben tartom, köszönöm.
*Kedvesen mosolyog, mintha csak magát a lehetőséget köszönné meg, a bolondos elfnek ilyenkor ül ki a szemén az, hogy milyen régóta is él már. No persze nem is igazán figyel magára, lehet hogy Relael még nála is idősebb, vagy akár az anyja is lehetne. ~Milyen mókás lenne.~ Elkalandozik kicsit, de mivel olyan jó beszélgetőtársnak bizonyul a kocsmárosné ahogy mondani szokás, nem is igazán kell elkalandoznia saját fejében hogy érdekes dolgokról tudjon beszélni valakivel, mint általában.*
-Ez egy nagyon bölcs meglátás, ha szabad megjegyeznem.
*Bólogat is hozzá.*
-Valahogy megszeretjük azt, amivel sokat foglalkozunk nem igaz? Mintha csak a befektetett munka lenne a szeretet záloga. S valahogy a szerelem mégis csak úgy varázsütésre megtörténik.
*Az utolsó mondatot már csak úgy utólag teszi hozzá, mint egy érdekes ellentétet a világ furcsa és különös működésének példájára. Ő is elszemléli a helyet kicsit alaposabban ezúttal, mint mikor az eső elől szaladt be és csak kurtán pásztázta végig. Tetszik igazából neki, főleg mert amúgy sem sűrűn fordul meg ilyen helyeken, és mindig igyekszik meglátni mindenben a maga szépségét.*
-Szép hely. Nem volt nehéz elindulni? Gondolom kellett embereket keresni akik ideszegődnének, italokat ételeket szerezni ésatöbbi.
*Csak elképzelni tudja mennyi felmerülő probléma lehet egy ilyen tavernával. Relael nevének dolgára csak érdeklődöen vizslatja a másik szemeit, közben pedig hümment egyet és belekortyol a teába.*
-Nagyon kedves öntől!
*Aprót biccent fejével, és látszik hogy még jobban kivirul a magas, ezüsthajú mágus. Ő maga is szeret beszélgetni, főleg ha a másik fél nem valami butábbacska teremtés, mert azokkal nehezebben jut dűlőre. Olyankor a gyermeteg énjét kénytelen elővenni hogy boldoguljon, s sajnos túl sokszor van rá szükség hogy igazi énjét elnyomja.*
-Hát persze. Nos ez nem mindig ilyen egyszerű, ami azt illeti. Van akiről már egészen kisgyermekkorában lerí hogy nagy potenciált rejt, és nagyon könnyen fogadja be a mágikus tanokat. Ahogy pedig cseperedik egyre érdeklik a varázstanok, az emléletek és a gyakorlatok egyaránt. Van aki viszont sokáig nem is tudja hogy van képessége rá, hogy irányítani tudja ezeket az erőket. Főleg akiről nem is gondolnák ugye, egy egyszerű parasztfiú, vagy egy szegény szolgáló sarja. Van aki úgy éli le az egész életét hogy nem is tudja, hogy igazán tehetsége és képessége lett volna hozzá hogy mágus lehessen és nem is akármilyen.
*Újabbat kortyol a teába.*
-Eeyr segítse ezen szegény lelkeket. Borzasztó lehet ha az ember sosem találja meg azt amihez igazán ért, vagy amit a születése óta magával hordoz, csak mert nem hitte el hogy lehetséges, vagy soha senki nem látta meg benne a potenciált.
*Szomorúnak találja az ilyet, persze nem arról van szó hogy anélkül nem élhetne valaki teljes életet, pusztán csak sajnálja hogy a lehetőséget sem kapják meg sokan hogy kiteljesedjenek.*
-No meg varázsolni ám bárki tud, aki elég elhivatott és nem adja fel a tanulás rögös és drága útját. Pusztán csak nem ő lesz a következő nagy mester.. De mondja kérem, nem így van ez minden mással is a világon? Egy pontig szinte bárki képes szinte bármire, de azon a bizonyos ponton túl elkezd számítani az, hogy kit mire szánt a sors, ki mire született, milyen adottságokkal és ajándékokkal bír.
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.26 21:29:21
//Bagoly a varjúban//
-Észben tartom, köszönöm.
*Kedvesen mosolyog, mintha csak magát a lehetőséget köszönné meg, a bolondos elfnek ilyenkor ül ki a szemén az, hogy milyen régóta is él már. No persze nem is igazán figyel magára, lehet hogy Relael még nála is idősebb, vagy akár az anyja is lehetne. ~Milyen mókás lenne.~ Elkalandozik kicsit, de mivel olyan jó beszélgetőtársnak bizonyul a kocsmárosné ahogy mondani szokás, nem is igazán kell elkalandoznia saját fejében hogy érdekes dolgokról tudjon beszélni valakivel, mint általában.*
-Ez egy nagyon bölcs meglátás, ha szabad megjegyeznem.
*Bólogat is hozzá.*
-Valahogy megszeretjük azt, amivel sokat foglalkozunk nem igaz? Mintha csak a befektetett munka lenne a szeretet záloga. S valahogy a szerelem mégis csak úgy varázsütésre megtörténik.
*Az utolsó mondatot már csak úgy utólag teszi hozzá, mint egy érdekes ellentétet a világ furcsa és különös működésének példájára. Ő is elszemléli a helyet kicsit alaposabban ezúttal, mint mikor az eső elől szaladt be és csak kurtán pásztázta végig. Tetszik igazából neki, főleg mert amúgy sem sűrűn fordul meg ilyen helyeken, és mindig igyekszik meglátni mindenben a maga szépségét.*
-Szép hely. Nem volt nehéz elindulni? Gondolom kellett embereket keresni akik ideszegődnének, italokat ételeket szerezni ésatöbbi.
*Csak elképzelni tudja mennyi felmerülő probléma lehet egy ilyen tavernával. Relael nevének dolgára csak érdeklődöen vizslatja a másik szemeit, közben pedig hümment egyet és belekortyol a teába.*
-Nagyon kedves öntől!
*Aprót biccent fejével, és látszik hogy még jobban kivirul a magas, ezüsthajú mágus. Ő maga is szeret beszélgetni, főleg ha a másik fél nem valami butábbacska teremtés, mert azokkal nehezebben jut dűlőre. Olyankor a gyermeteg énjét kénytelen elővenni hogy boldoguljon, s sajnos túl sokszor van rá szükség hogy igazi énjét elnyomja.*
-Hát persze. Nos ez nem mindig ilyen egyszerű, ami azt illeti. Van akiről már egészen kisgyermekkorában lerí hogy nagy potenciált rejt, és nagyon könnyen fogadja be a mágikus tanokat. Ahogy pedig cseperedik egyre érdeklik a varázstanok, az emléletek és a gyakorlatok egyaránt. Van aki viszont sokáig nem is tudja hogy van képessége rá, hogy irányítani tudja ezeket az erőket. Főleg akiről nem is gondolnák ugye, egy egyszerű parasztfiú, vagy egy szegény szolgáló sarja. Van aki úgy éli le az egész életét hogy nem is tudja, hogy igazán tehetsége és képessége lett volna hozzá hogy mágus lehessen és nem is akármilyen.
*Újabbat kortyol a teába.*
-Eeyr segítse ezen szegény lelkeket. Borzasztó lehet ha az ember sosem találja meg azt amihez igazán ért, vagy amit a születése óta magával hordoz, csak mert nem hitte el hogy lehetséges, vagy soha senki nem látta meg benne a potenciált.
*Szomorúnak találja az ilyet, persze nem arról van szó hogy anélkül nem élhetne valaki teljes életet, pusztán csak sajnálja hogy a lehetőséget sem kapják meg sokan hogy kiteljesedjenek.*
-No meg varázsolni ám bárki tud, aki elég elhivatott és nem adja fel a tanulás rögös és drága útját. Pusztán csak nem ő lesz a következő nagy mester.. De mondja kérem, nem így van ez minden mással is a világon? Egy pontig szinte bárki képes szinte bármire, de azon a bizonyos ponton túl elkezd számítani az, hogy kit mire szánt a sors, ki mire született, milyen adottságokkal és ajándékokkal bír.
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.26 21:29:21
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-08-26 20:25:49
Üzenet elküldve: 2024-08-26 20:25:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vihar előtti csend//
*Játszott már mindenfélét. Ismeri a lehetséges lépéseket egy-egy szituációban, és ez így van rendjén. Ezért van meg életben úgy, hogy nem hord fegyvert. Most mégis meglepődik, ahogy a barna hajú reagál. Szemöldökei aprót rebbennek ahogy Mardeii csókot kap, el is könyveli magában, hogy ezek ketten jó eséllyel nagyon jóban vannak. Vagy csak a nő osztja túl könnyen a kegyeit? De nem ez a legmeglepőbb, hanem az, amit ő kap.
Olyan vidám módon lép hozzá a nő, mintha nem csak várták volna a jöttét, de egyenesen szívességet tenne a jelenlétével. Érzi, hogy mire szeretne játszani nő, legalábbis sejti. Mert természetesen látja azokat a metszett smaragdként csillogó szemeket is, amik egyszerre próbálnak belé látni, és próbálnak rá olyan elemi hatást tenni, hogy az ő gerince is önként hajoljon a nő hatalma előtt. Ó, mennyire jól is csinálja ezt..!*
- Rendben van! *-mosolyodik el maga is szélesen, majd állával a pult felé int, pedig Mardeii akkor már nincs is ott.-* Egyébként pontosan erre lettem felkérve is az előbb. Nem kell aggódnod. Pont annyira leszek jelen, amennyire a helyzet megkívánja majd.
*Persze ő nem fog fegyvert ragadni itt ma senkiért, de ha Ettvallder és Dayaneer estéjét kellemesebbé teheti amíg azok silbakolnak, már az is valami. Sőt, őszintén kívánja, legyen csak épp ennyi az est.
Nem sokáig fogja satuba a szempár, a barnahajú már tovább is lép, mozdulataiból feszültséget és izgalmat lát ki. Akármilyen vendég is jön ma, a házigazda ki akar tenni magáért. Akkor enged csak fel a vállai közül a szokatlan feszültség, amikor a vöröshajú legény elé teszi az italt.*
- Áh! *-sóhajt, szinte megkönnyebbülten-* Igazán köszönöm!
*És nem is kéreti magát túl sokáig az első korttyal. A pohár pereme felett még a barnahajút nézi, próbál rájönni, hogy mibe is tenyerelt itt bele, hogy mit tud nyerni a helyzeten, és hogy -amúgy- kicsoda ez a nő, aki nagyon-nagyon ügyesen elkerülte saját maga bemutatását.
Ahogy gondolataiba merül, már fél füllel sem igen követi a lovak áráról szóló diskurzust, csak akkor ocsúdik, amikor a puha pipafüstön keresztül Dayaneer halk hangját hallja. Van abban a hangban valami, ami egyszerre tetszik neki, és emlékezteti valamire. Aprót kortyol, a pohár mögül szólal meg, ugyanolyan bizalmasan ahogy hozzá is intézve lettek a szavak.*
- Félre ne értsd, *-pislant Dayaneer felé-* én a legerősebb mérgű, erős hálót szövő pókban is meglátom a szépet. De ez nem jelenti azt, hogy akár egy bottal is megpiszkálnám.
*Aprót kacsit, ismét iszik egy apró kortyot. Mikor szabad kezével megtörli bajszát, ujjával mintegy véletlenül a pult mögött serénykedő vöröshajú felé mutat egy tűnő pillanatig.*
- De úgy látom, hogy ha botról meg piszkálásról van szó, akad aki igencsak nehezen fogja vissza magát, ha téged lát. *-újra Dayaneer zöld szemei felé pislant, apró, komisz, játékos hunyorítással.*
*Játszott már mindenfélét. Ismeri a lehetséges lépéseket egy-egy szituációban, és ez így van rendjén. Ezért van meg életben úgy, hogy nem hord fegyvert. Most mégis meglepődik, ahogy a barna hajú reagál. Szemöldökei aprót rebbennek ahogy Mardeii csókot kap, el is könyveli magában, hogy ezek ketten jó eséllyel nagyon jóban vannak. Vagy csak a nő osztja túl könnyen a kegyeit? De nem ez a legmeglepőbb, hanem az, amit ő kap.
Olyan vidám módon lép hozzá a nő, mintha nem csak várták volna a jöttét, de egyenesen szívességet tenne a jelenlétével. Érzi, hogy mire szeretne játszani nő, legalábbis sejti. Mert természetesen látja azokat a metszett smaragdként csillogó szemeket is, amik egyszerre próbálnak belé látni, és próbálnak rá olyan elemi hatást tenni, hogy az ő gerince is önként hajoljon a nő hatalma előtt. Ó, mennyire jól is csinálja ezt..!*
- Rendben van! *-mosolyodik el maga is szélesen, majd állával a pult felé int, pedig Mardeii akkor már nincs is ott.-* Egyébként pontosan erre lettem felkérve is az előbb. Nem kell aggódnod. Pont annyira leszek jelen, amennyire a helyzet megkívánja majd.
*Persze ő nem fog fegyvert ragadni itt ma senkiért, de ha Ettvallder és Dayaneer estéjét kellemesebbé teheti amíg azok silbakolnak, már az is valami. Sőt, őszintén kívánja, legyen csak épp ennyi az est.
Nem sokáig fogja satuba a szempár, a barnahajú már tovább is lép, mozdulataiból feszültséget és izgalmat lát ki. Akármilyen vendég is jön ma, a házigazda ki akar tenni magáért. Akkor enged csak fel a vállai közül a szokatlan feszültség, amikor a vöröshajú legény elé teszi az italt.*
- Áh! *-sóhajt, szinte megkönnyebbülten-* Igazán köszönöm!
*És nem is kéreti magát túl sokáig az első korttyal. A pohár pereme felett még a barnahajút nézi, próbál rájönni, hogy mibe is tenyerelt itt bele, hogy mit tud nyerni a helyzeten, és hogy -amúgy- kicsoda ez a nő, aki nagyon-nagyon ügyesen elkerülte saját maga bemutatását.
Ahogy gondolataiba merül, már fél füllel sem igen követi a lovak áráról szóló diskurzust, csak akkor ocsúdik, amikor a puha pipafüstön keresztül Dayaneer halk hangját hallja. Van abban a hangban valami, ami egyszerre tetszik neki, és emlékezteti valamire. Aprót kortyol, a pohár mögül szólal meg, ugyanolyan bizalmasan ahogy hozzá is intézve lettek a szavak.*
- Félre ne értsd, *-pislant Dayaneer felé-* én a legerősebb mérgű, erős hálót szövő pókban is meglátom a szépet. De ez nem jelenti azt, hogy akár egy bottal is megpiszkálnám.
*Aprót kacsit, ismét iszik egy apró kortyot. Mikor szabad kezével megtörli bajszát, ujjával mintegy véletlenül a pult mögött serénykedő vöröshajú felé mutat egy tűnő pillanatig.*
- De úgy látom, hogy ha botról meg piszkálásról van szó, akad aki igencsak nehezen fogja vissza magát, ha téged lát. *-újra Dayaneer zöld szemei felé pislant, apró, komisz, játékos hunyorítással.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1458-1477