Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 68 (1341. - 1360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1360. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-28 10:55:14
Üzenet elküldve: 2024-09-28 10:55:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* Minden van, mi szem szájnak ingere. Ital a hordóban, étel a lábosban. Megfelelő zenész(ek) játszanak kiválónál kiválóbb dalokat. Kevés dolgot tudna említeni, ami elrontaná ezt a napot. *
- Ez egy fogadó! Ha kitessékelnénk minden jöttmentet, akkor nem lenne ki fenntartaná a helyet. Megértem, hogy ez most egy hivatalos eset, de azért nem fordítanék mindenkit ki csak ezért.
* Hát miféle üzletember az, aki a potenciális vásárlóit elküldi a fenébe? Csak a vak szerencsének köszönhetik, hogy eddig nem jeleskednek sok vendéggel. De ez bármikor változhat. Mint például a legújabb vendégük, ki épp fentről csatlakozik hozzájuk. A fiatal félvéren látszik, hogy még új a szakmában, ezért nem is kérdi meg egyből a beesőt, hogy mégis mivel olthatná a szomját. Csak ártatlanul bámulja a testet. Arcáról kétségbeesés olvasható. Mikor Arafes kardot ránt feléje, akkor megemeli mind két karját a levegőbe. Mint egy ártatlan bámészkodó, úgy viselkedik. *
- Nem kell a balhé! Ott az ajtó!
* Feleli az éppen távozó hármasnak. Ám reakciója csak színjáték. Talán nem egy edzett veterán, mint ők, de megélt jó néhány csatát. Tudja mi fán terem a szilva. Aki előbb vét hibát, veszít. Intéz egy kósza pillantást a többiekhez, s mikor meghallja Rel kiáltását, mintha kicserélték volna. Leveti álarcát és ezúttal ördögi mosoly kerül a helyére. Keze még mindig a magasban, de ez csak előny. A háta felé kap, majd leveszi a számszeríját a hátáról. Szerencséjére be van töltve, csak ki kell biztosítani. De ezt egy gombnyomással megoldja. Megcélozza az öreg hátrálót és határozottan rákiált. *
- A földre mocskok!
* Ezúttal semmi jele az imént még reszkető félvérnek. Nem kevesebb, mint három másodpercet hagy Arafesnek, hogy az eleget tegyen, és a földre feküdjön. Ha ezalatt az idő alatt meghátrál, vagy esetleg támadna, vagy csak kifogyna az időből, rá lő! Ha véletlen engedne a józan eszének és megadná magát, úgy a lépcsőről érkezőt próbálja mellkason lőni. Felhúzni újra ilyen körülmények között csoda lenne, szóval leteszi a fegyvert, majd kardot ránt és átveti magát a pulton, hogy jobban tudjon hadonászni a kardjával. *
- Nagy kár! De ez van. Semmi személyes!
* S azzal, ha még a fiatalabb érkező talpon és szabad préda, úgy rátámad. Közben azért még figyel a többiekre és megpróbálja kikerülni az esetleges buzogány csapásokat a lehető legmesszebbről. *
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* Minden van, mi szem szájnak ingere. Ital a hordóban, étel a lábosban. Megfelelő zenész(ek) játszanak kiválónál kiválóbb dalokat. Kevés dolgot tudna említeni, ami elrontaná ezt a napot. *
- Ez egy fogadó! Ha kitessékelnénk minden jöttmentet, akkor nem lenne ki fenntartaná a helyet. Megértem, hogy ez most egy hivatalos eset, de azért nem fordítanék mindenkit ki csak ezért.
* Hát miféle üzletember az, aki a potenciális vásárlóit elküldi a fenébe? Csak a vak szerencsének köszönhetik, hogy eddig nem jeleskednek sok vendéggel. De ez bármikor változhat. Mint például a legújabb vendégük, ki épp fentről csatlakozik hozzájuk. A fiatal félvéren látszik, hogy még új a szakmában, ezért nem is kérdi meg egyből a beesőt, hogy mégis mivel olthatná a szomját. Csak ártatlanul bámulja a testet. Arcáról kétségbeesés olvasható. Mikor Arafes kardot ránt feléje, akkor megemeli mind két karját a levegőbe. Mint egy ártatlan bámészkodó, úgy viselkedik. *
- Nem kell a balhé! Ott az ajtó!
* Feleli az éppen távozó hármasnak. Ám reakciója csak színjáték. Talán nem egy edzett veterán, mint ők, de megélt jó néhány csatát. Tudja mi fán terem a szilva. Aki előbb vét hibát, veszít. Intéz egy kósza pillantást a többiekhez, s mikor meghallja Rel kiáltását, mintha kicserélték volna. Leveti álarcát és ezúttal ördögi mosoly kerül a helyére. Keze még mindig a magasban, de ez csak előny. A háta felé kap, majd leveszi a számszeríját a hátáról. Szerencséjére be van töltve, csak ki kell biztosítani. De ezt egy gombnyomással megoldja. Megcélozza az öreg hátrálót és határozottan rákiált. *
- A földre mocskok!
* Ezúttal semmi jele az imént még reszkető félvérnek. Nem kevesebb, mint három másodpercet hagy Arafesnek, hogy az eleget tegyen, és a földre feküdjön. Ha ezalatt az idő alatt meghátrál, vagy esetleg támadna, vagy csak kifogyna az időből, rá lő! Ha véletlen engedne a józan eszének és megadná magát, úgy a lépcsőről érkezőt próbálja mellkason lőni. Felhúzni újra ilyen körülmények között csoda lenne, szóval leteszi a fegyvert, majd kardot ránt és átveti magát a pulton, hogy jobban tudjon hadonászni a kardjával. *
- Nagy kár! De ez van. Semmi személyes!
* S azzal, ha még a fiatalabb érkező talpon és szabad préda, úgy rátámad. Közben azért még figyel a többiekre és megpróbálja kikerülni az esetleges buzogány csapásokat a lehető legmesszebbről. *
1359. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-28 10:17:37
Üzenet elküldve: 2024-09-28 10:17:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
*Fájdalom mar gyomrába, ahogy végig pillant az önfeledt társaságon, s most azzal sem kifejezetten képes megnyugtatnia magát, hogy ezek csupán férfiak. Nem csupán férfiak, de apák, férjek, testvérek és fiak. Katatonikus állapotából Jeremir szavainak köszönhetően ocsúdik fel. Az italt elfogadja, egy néma biccentéssel köszöni meg, s mivel a férfi beszél, ezért csak tartja maga előtt. Kíváncsi Jeremir utolsó mondanivalójára, mellyel rövidesen emberei távoznak egy másik világba.*
- Megtisztel.
*Relael pajkos mosollyal pillant hol Hamdranra, hol Jeremirre. Utóbbi mindjárt ki is fejezi igényét rá, mely eddig sem zavarta, ezután sem fogja.*
- Örömmel segítek a szükség idejében.
*Teszi még hozzá, poharát addig leteszi, majd Hamdranhoz lép. A férfi arcára siklanak tenyerei, hogy biztosan tartsa, nehogy esetleg kedvet kapjon trükközéshez, majd könnyed csókjával láthatatlan pecsétet éget bőrébe.
Rövidesen visszatér helyére, magához veszi italát és magasba emeli, amikor szükséges. Ugyan szájához érinti a kupát, de a bor zárt ajkain keresztül aligha tudna utat törni magának. A színjáték kedvéért néhányat nyel is, s úgy sejti senki sem fogja észrevenni, hogy legfeljebb levegő érkezett gyomrába.
Pillái rebbennek a darabos beszéd hallatán, de nem fordítja el tekintetét. Látni akarja azt a pusztulást, amit ő okozott. Ő az egyedüli aki nem nevet a férfi gyomortartalmának távozása láttán, csak mereven bámul tovább, egyetlen pislogás nélkül.
Egy lélegzetvételnyi ideig testében minden izom pattanásig feszül, elméjében pedig valami sötét érzés kezd el motozni, ahogy a férfiakat hosszú néma pillanat alatt eléri a felismerés.
Mint a kígyó, amely felfigyel az egér mozgására, Relael is úgy mozdul, tekintetével a menekülő Hamdrant követi. Szép arcán hamar utálatos haraggal vegyült vérszomj jelenik meg. Az elf mit sem törődik az életükért tehetetlenül küzdőkkel, őt egyedül csak az foglalkoztatja, aki hírét viheti szörnyű tettének. Inkább halna meg Jeremir pengéje által, mint az, hogy a világ teljes bizonyossággal megtudja milyen sötétség szunnyad lelkében.
Rideg tekintete a dühödt vezérre siklik. Csak egy pillanatig látható valamiféle sajnálat rajta, majd gyorsan vált. Felméri a helyzetet, s pillanatokon belül dönt. Eldobva poharát pördül meg saját tengelye körül, hogy a másik lefelé vezető lépcsőhöz igyekezzen. Nem rest minden erejét bevetni, hogy a lehető leggyorsabb tempót diktálhassa. Természetesen ezzel feltehetőleg távolabb kerül Jeremirtől, de ez másodlagos előny, valójában Hamdran menekülését óhajtja megakadályozni.*
- KAPJÁTOK EL!
*Kiálltja el magát, s végig a korlát mellett rohanva követi tekintetével a túlélőt.*
- NEM MENEKÜLHET EL! GYERÜNK, ELKAPNI!
*Ordítja ismét, egyik karját lendítve egyenesen Hamdranra mutat. Jól tudja, bármilyen gyors nem fogja tudni leküzdeni a távolságuk közötti különbséget, ezért reménykedik segítségben, akár Agin részéről is, akit oly hirtelen hagyott magára. Idő közben egyik tőrét is előrántja, hogy szükség esetén használni tudja. Még nem tudja, hogy Jeremir lesz a nagyobb problémája, vagy Grogg, aki felé szélsebesen száguld, de az könnyen megállapítható, hogy kész bárkit leszúrni, aki útjába áll.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
*Fájdalom mar gyomrába, ahogy végig pillant az önfeledt társaságon, s most azzal sem kifejezetten képes megnyugtatnia magát, hogy ezek csupán férfiak. Nem csupán férfiak, de apák, férjek, testvérek és fiak. Katatonikus állapotából Jeremir szavainak köszönhetően ocsúdik fel. Az italt elfogadja, egy néma biccentéssel köszöni meg, s mivel a férfi beszél, ezért csak tartja maga előtt. Kíváncsi Jeremir utolsó mondanivalójára, mellyel rövidesen emberei távoznak egy másik világba.*
- Megtisztel.
*Relael pajkos mosollyal pillant hol Hamdranra, hol Jeremirre. Utóbbi mindjárt ki is fejezi igényét rá, mely eddig sem zavarta, ezután sem fogja.*
- Örömmel segítek a szükség idejében.
*Teszi még hozzá, poharát addig leteszi, majd Hamdranhoz lép. A férfi arcára siklanak tenyerei, hogy biztosan tartsa, nehogy esetleg kedvet kapjon trükközéshez, majd könnyed csókjával láthatatlan pecsétet éget bőrébe.
Rövidesen visszatér helyére, magához veszi italát és magasba emeli, amikor szükséges. Ugyan szájához érinti a kupát, de a bor zárt ajkain keresztül aligha tudna utat törni magának. A színjáték kedvéért néhányat nyel is, s úgy sejti senki sem fogja észrevenni, hogy legfeljebb levegő érkezett gyomrába.
Pillái rebbennek a darabos beszéd hallatán, de nem fordítja el tekintetét. Látni akarja azt a pusztulást, amit ő okozott. Ő az egyedüli aki nem nevet a férfi gyomortartalmának távozása láttán, csak mereven bámul tovább, egyetlen pislogás nélkül.
Egy lélegzetvételnyi ideig testében minden izom pattanásig feszül, elméjében pedig valami sötét érzés kezd el motozni, ahogy a férfiakat hosszú néma pillanat alatt eléri a felismerés.
Mint a kígyó, amely felfigyel az egér mozgására, Relael is úgy mozdul, tekintetével a menekülő Hamdrant követi. Szép arcán hamar utálatos haraggal vegyült vérszomj jelenik meg. Az elf mit sem törődik az életükért tehetetlenül küzdőkkel, őt egyedül csak az foglalkoztatja, aki hírét viheti szörnyű tettének. Inkább halna meg Jeremir pengéje által, mint az, hogy a világ teljes bizonyossággal megtudja milyen sötétség szunnyad lelkében.
Rideg tekintete a dühödt vezérre siklik. Csak egy pillanatig látható valamiféle sajnálat rajta, majd gyorsan vált. Felméri a helyzetet, s pillanatokon belül dönt. Eldobva poharát pördül meg saját tengelye körül, hogy a másik lefelé vezető lépcsőhöz igyekezzen. Nem rest minden erejét bevetni, hogy a lehető leggyorsabb tempót diktálhassa. Természetesen ezzel feltehetőleg távolabb kerül Jeremirtől, de ez másodlagos előny, valójában Hamdran menekülését óhajtja megakadályozni.*
- KAPJÁTOK EL!
*Kiálltja el magát, s végig a korlát mellett rohanva követi tekintetével a túlélőt.*
- NEM MENEKÜLHET EL! GYERÜNK, ELKAPNI!
*Ordítja ismét, egyik karját lendítve egyenesen Hamdranra mutat. Jól tudja, bármilyen gyors nem fogja tudni leküzdeni a távolságuk közötti különbséget, ezért reménykedik segítségben, akár Agin részéről is, akit oly hirtelen hagyott magára. Idő közben egyik tőrét is előrántja, hogy szükség esetén használni tudja. Még nem tudja, hogy Jeremir lesz a nagyobb problémája, vagy Grogg, aki felé szélsebesen száguld, de az könnyen megállapítható, hogy kész bárkit leszúrni, aki útjába áll.*
1358. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-28 07:50:36
Üzenet elküldve: 2024-09-28 07:50:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Ahogy a dal végére ér és a lant húrjai is elhallgatnak, egészen megkíván pár korty sört. A pult felé néz, ahol italát hagyta akkor, amikor dalnoki kötelességének kezdett eleget tenni. Még mindig ott a kupa. Ahogy felpislant, csak akkor veszi észre, hogy közben a szépszemű Dayaneer is újra megjelent. Nahát! Annyira belefeledkezett a zenébe, hogy jóformán észre sem vette, hogy az hová mehetett.*
- Köszönöm! *-biccent Leon felé, majd felnevet, megmutogatva a fogait, amiknek az épségéről értekezik a verőember-* Bízzunk benne, hogy nem lesz rá szükség. Különben te is ügyesen kísértél engem. Nem is voltunk rosszak így együtt.
*Egy kis dicséret itt, egy kis kedveskedés ott; néha meg kell ám kenegetni hájjal valakit, ha az ember testi épsége fontos. Neki pedig az. A sajátja, legalábbis, mindenkié előtt. Fél szemmel követi lae'Natar kisasszony vonulását, torkába újra bekúszik a szomjúság a korsókat látva. Kicsit szomorúan veszi tudomásul, hogy ők nem kapnak egyetlen icce bort sem. Pedig biztos finom lehet. Halkan felsóhajt, majd Dayaneer felé pislant.*
- Hát, nehéz megmondani. *-vonja meg a vállát-* Én csak ennek a dalnak három verzióját ismerem. Abból kettő eredetét máshová datálják. Az egyik valóban a Holtak háborújához köthető, ez, amit az előbb előadtam, a Hold karavánpihenőhöz. A harmadik…
*Talán soha, senki sem fogja megtudni, hogy a harmadik változattal kapcsolatban mi mondanivalója lett volna. Odafentről undok hangú öklendezést hall, amit nevetés kísér. Azután pedig csönd. Szinte még lent is érteni lehet a szavakat, amik most odafent elhangzanak. Megsejti, hogy valami baj van. Talán ösztön. A megérzést aztán megerősíti valami, amire nem számít: szinte közéjük zuhan be valaki az emeletről. Megrezzen kezében a hangszer.*
- Mi a…? *-nyögi, miközben szerencsétlen fickót nézi. Látott már meghalni valakit, nem új ez neki; de azt is nagyon jól tudja, hogy csupán attól, hogy valaki leesik, nem feltétlenül hal meg. Legalábbis nem így. Felkapja a fejét ahogy a lépcső felől sietős dobogást hall, az egyik fiatalabb kompánia-tagot látja lefelé csörtetni a lépcsőn. Érzi, hogy a feszültség nőni kezd a levegőben. Fogalma sincs hogy a legény miért keresi ennyire a lovát, és még annyira sem tudja hová tenni azt, hogy az eddig viszonylag barátságos Grogg hirtelen miért változik berszerk őrültté.
Ha valamit tudni lehet róla, az akkor az, hogy nagyon jó életösztöne van. Nem harcos, soha nem is szerette a direkt küzdelmet; ő maga mindig inkább a háttérbe húzódva figyelt, hallgatott, és csere-berélte az információkat. Soha nem is akart kardot csörgetni. De jó életösztöne van. És jó reflexei.
Amikor Grogg meglendíti a fegyvert, olyan mozdulattal húzza lejjebb a fejét, mintha egész életében ezt gyakorolta volna, és ez a szerencséje: a koponyazúzó eszköz elhúz felette, egy pillanatra még halja azt az ocsmány, zúgó hangot, amit a fegyver vége ad ki magából eközben. Érzi hogy ujjai egy pillanatra elzsibbadnak, majd a véráramába kerülő harci láz fejbekólintja, és újra megmozdul: tovább húzódik lefelé, hogy minél kisebb célpontot adjon, és majdhogynem kecses mozdulattal perdül ki oldalra, Grogg háta irányába, hogy ne is legyen újra a fegyver hatókörében. Szeme eközben Leon-ra és Dayaneer-re villan, hogy lássa, hogy azok hogy boldogulnak a helyzettel. Nem harcos, de persze, ha kell, akkor besegít.. valahogy.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Ahogy a dal végére ér és a lant húrjai is elhallgatnak, egészen megkíván pár korty sört. A pult felé néz, ahol italát hagyta akkor, amikor dalnoki kötelességének kezdett eleget tenni. Még mindig ott a kupa. Ahogy felpislant, csak akkor veszi észre, hogy közben a szépszemű Dayaneer is újra megjelent. Nahát! Annyira belefeledkezett a zenébe, hogy jóformán észre sem vette, hogy az hová mehetett.*
- Köszönöm! *-biccent Leon felé, majd felnevet, megmutogatva a fogait, amiknek az épségéről értekezik a verőember-* Bízzunk benne, hogy nem lesz rá szükség. Különben te is ügyesen kísértél engem. Nem is voltunk rosszak így együtt.
*Egy kis dicséret itt, egy kis kedveskedés ott; néha meg kell ám kenegetni hájjal valakit, ha az ember testi épsége fontos. Neki pedig az. A sajátja, legalábbis, mindenkié előtt. Fél szemmel követi lae'Natar kisasszony vonulását, torkába újra bekúszik a szomjúság a korsókat látva. Kicsit szomorúan veszi tudomásul, hogy ők nem kapnak egyetlen icce bort sem. Pedig biztos finom lehet. Halkan felsóhajt, majd Dayaneer felé pislant.*
- Hát, nehéz megmondani. *-vonja meg a vállát-* Én csak ennek a dalnak három verzióját ismerem. Abból kettő eredetét máshová datálják. Az egyik valóban a Holtak háborújához köthető, ez, amit az előbb előadtam, a Hold karavánpihenőhöz. A harmadik…
*Talán soha, senki sem fogja megtudni, hogy a harmadik változattal kapcsolatban mi mondanivalója lett volna. Odafentről undok hangú öklendezést hall, amit nevetés kísér. Azután pedig csönd. Szinte még lent is érteni lehet a szavakat, amik most odafent elhangzanak. Megsejti, hogy valami baj van. Talán ösztön. A megérzést aztán megerősíti valami, amire nem számít: szinte közéjük zuhan be valaki az emeletről. Megrezzen kezében a hangszer.*
- Mi a…? *-nyögi, miközben szerencsétlen fickót nézi. Látott már meghalni valakit, nem új ez neki; de azt is nagyon jól tudja, hogy csupán attól, hogy valaki leesik, nem feltétlenül hal meg. Legalábbis nem így. Felkapja a fejét ahogy a lépcső felől sietős dobogást hall, az egyik fiatalabb kompánia-tagot látja lefelé csörtetni a lépcsőn. Érzi, hogy a feszültség nőni kezd a levegőben. Fogalma sincs hogy a legény miért keresi ennyire a lovát, és még annyira sem tudja hová tenni azt, hogy az eddig viszonylag barátságos Grogg hirtelen miért változik berszerk őrültté.
Ha valamit tudni lehet róla, az akkor az, hogy nagyon jó életösztöne van. Nem harcos, soha nem is szerette a direkt küzdelmet; ő maga mindig inkább a háttérbe húzódva figyelt, hallgatott, és csere-berélte az információkat. Soha nem is akart kardot csörgetni. De jó életösztöne van. És jó reflexei.
Amikor Grogg meglendíti a fegyvert, olyan mozdulattal húzza lejjebb a fejét, mintha egész életében ezt gyakorolta volna, és ez a szerencséje: a koponyazúzó eszköz elhúz felette, egy pillanatra még halja azt az ocsmány, zúgó hangot, amit a fegyver vége ad ki magából eközben. Érzi hogy ujjai egy pillanatra elzsibbadnak, majd a véráramába kerülő harci láz fejbekólintja, és újra megmozdul: tovább húzódik lefelé, hogy minél kisebb célpontot adjon, és majdhogynem kecses mozdulattal perdül ki oldalra, Grogg háta irányába, hogy ne is legyen újra a fegyver hatókörében. Szeme eközben Leon-ra és Dayaneer-re villan, hogy lássa, hogy azok hogy boldogulnak a helyzettel. Nem harcos, de persze, ha kell, akkor besegít.. valahogy.*
1357. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-27 22:45:33
Üzenet elküldve: 2024-09-27 22:45:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
*Relael rövidesen visszatér az újabb kancsókkal, s azok hamar el is kélnek az asztaltársaság köreiben. A férfiak nagy kedvvel esznek és isznak, és a társalgás is egyre hangosabb. Agin előszeretettel segédkezik a bor szétosztásában. Minden pohár gazdát talál, Jeremir és Hamdran elé is kerül belőle.*
-Na nem. Tiszta fejre van szükség. *Jeremir elemeli az ifjú harcos elől a kupát.*
-Egész este lovagolni fogsz. Még az kéne, hogy elbóbiskolj. *Ahogy az üresen talált poharát vizslató Relaelre emeli a pillantását, elmosolyodik.*
-Ugyan. *A férfi felemelkedik ültéből, a Hamdrannak kitöltött bort pedig Relael felé nyújtja.*
-Egy búcsúszó még pirkadat előtt. *Kioldalazva húzza maga után Hamdranot és Relaelt, hogy szót kérjen a társaságtól.*
-Hamdran most elindul Artheniorba! Nem áll meg senki fia vagy leánya kedvéért, míg el nem éri szeretett városunk! A szokás úgy szól, hogy az első küldetésére induló bakát asszonyi csók kíséri. Asszonyunk nemigen van, de talán házigazdánk kisegíthet! *Sokatmondóan Relaelre pillant, majd tompít némileg hangján.*
-Elég az orcára. Még féltékeny leszek. *Hamdran készséggel áll a dolog elébe, már ha Relael rábólint.*
-És most igyunk! *Jeremir Relael felé emeli kupáját, majd nagyot kortyol a borból, már ha az elf is csatlakozik hozzá.
Ekkor az Agin mellett igen csak hevesen fogyasztó, ősz halántékú Dorogan is szólásra emelkedik. Kezében remeg a kupa, de ez aligha tántorítja el a sokat látott harcost.*
-Holnap estére a Kikötő... *Körbepillant, várva, hogy a hallgatóság rá figyeljen. Megtörli erősen verejtékező homlokát.*
-Holnap estére a Kikötő... *Bárhogy is folytatódjon a beszéd, nem most derül ki. A férfi ugyanis az asztalra támaszkodik, majd derekasan elhányja magát. A mutatványt szórványos kacarászás fogadja, s még Jeremir és elmosolyodik. Dorogan azonban a következő pillanatban megroggyan, a kupa kiesik kezéből, ő pedig elterül a földön.*
-Az nem bor... *A Dorogan másik oldalán helyet foglaló harcos homlokráncolva emelkedik fel ültéből, hogy közelebből is megvizsgálja a Dorogan szervezetéből imént távozott folyadékot. A terem néhány szívdobbanásnyi ideig halálos csendbe burkolódzik, majd egyszerre több dolog is történik.
Dorogan rázkódni kezd a földön, s immáron orrából és szeme sarkából is vér szivárog. Valaki valahol árulást kiált. Egy testesebb katona egyensúlyát veszítve átesik a korláton, s undok puffanással ér földet a fogadótér padlóján. Hamdran, az útra kész baka szélsebesen kapcsol, s a lefelé vezető lépcső irányába ront.
Másodpercek leforgása alatt a legtöbb harcos Dorogan sorsára jut. Néhány penge ugyan elhagyja hüvelyét, de a legtöbb már élettelen kezekből hullik a fogadó padlójára. Székek és asztalok dőlnek és borulnak, néhányan pedig vért köhögnek a földön, mielőtt lelhük is kilehelnék. Egy valóságos lidércnyomássá változik a Hét Varjú Taverna.
Három harcos, Jeremirrel kiegészülve talpon marad. Ketten erejüket próbálják visszanyerni az asztalra támaszkodva, a harmadik, egy fiatal baka pedig teljesen épnek tűnik; talán nem is fogyasztott az italból. Riadt pillantása hol Jeremirre, hol Relaelre táncol, a rövidkardja ott villog kezében. Iszonyodva pillant körbe, egyelőre nem is moccan.
Jeremir arca falfehér. Feltápászkodik egy embere mellől, kinek igyekezett segítségül lenni. Mindhiába. Ő alig néhány perce döntötte csak le a borospohár tartalmát torkán, így a méreg jelei még nem mutatkoznak rajta.*
-Tee. *Fordul hirtelen Relael felé. Hangja nyugodt, de vészjóslóan halálos és dühtől remeg. A nyájas, szakállas arc már a múlté. A férfi kékjei immáron szikrákat szórnak, szigorú ábrázata akár a viharos, tengeri éjszaka.*
-Te mocskos cafka. *Fém súrlódásának jellegzetes hangja hallatszik, s Jeremir kezében már ott villan a pallos. Relael felé indul, a lányban pedig nem lehet kétség a férfi szándékát illetően.
Aginnak választania kell; vagy a menekülő Hamdran után ered, vagy Relaelnek segít. Nagyon úgy fest, egyelőre ketten vannak a négy bakára.*
//Fogadótér//
*Vicar dalra fakad, Leon pedig hangszerével követi. Grogg, ki előttük ücsörög, nagy kedvvel hallgatja rögtönzött párosuk.
Eközben Ettvallder eszmecserébe keveredik az idősebb katonával, kinek hallhatóan nincs ellenére a kíváncsiskodás.*
-Őrizzük a bejáratot, hát. Ki tudja, ki téved be? *Heherészik egy sort, valószínűleg csak ő tudja, min.*
-Sokan vagyunk. Nem csak mi, de a Lakónegyed egy része is velünk tart maholnap. Akik számítanak, már fel vannak fegyverezve! *Jókora biccentéssel toldja meg szavait.
Mindeközben Vicar a dal végére ér.*
-Szeretném, ha egyszer rólam is szólna egy ilyen muzsika. *Grogg feltápászkodik a földről. Mielőtt azonban eszmecseréjük folytatódna, váratlan hangok üthetik meg a fülüket. Odafenn székek borulnak, undok öklendezés hallatszik, hirtelen pedig egy test zuhan közébük az emeletről óriási puffanás kíséretében. A nem várt vendég láthatóan már nemigen mutatkozik be; orrából és szájából vér bugyog, szemei felakadva lesik a plafont. Egy utolsó sóhaj kíséretében hagyja el az élet, egy rövidke pillanatig pedig mindenki döbbenten mered rá.
Egy fiatal baka, Hamdran robog le az emeletről, tekintete csak egy pillanat erejéig találkozik Groggéval.*
-A ló! Kell a ló! *Hogy az ifjú mit óhajtott ezzel közölni Groggal, az talán a társaság számára nem derül ki, a hatalmas harcos válaszul elüvölti magát, buzogánya után kap, mit kellő eréllyel lódít meg maga körül. Vicar feje felett elszelel az ütés, a muzsikus még a szelét is érezheti. Dayaneernek és Leonnak kell résen lenni, s megpróbálni kitérni a csapás elől, már ha módjukban áll majd.
Az Ettvallderrel szemközt helyet foglaló Arafes sem habozik sokat; még ültében húzza elő rövidkardját, hogy azt Ettvallder felé szegezze, miközben feltápászkodik.*
-Én most távozom! *Harsogja, miközben óvatosan hátrálni kezd.*
-Jobban teszed barátom, ha megmaradsz ott, a pult mögött!
*A lenti társaságnak is akad baja bőven; Itt van mindjárt a beavatatlan Vicar, ki minden bizonnyal lázálomnak éli meg épp a körülötte zajló történéseket. A buzogányát lóbáló Grogg, a kijárat felé lassan hátráló, kardot szorongató Arafes, s a lépcsőn lóhalálában lefelé igyekvő Hamdran. No meg ott vannak még az odafenn zajló események; elvégre nem lehetnek biztosak benne, mi is zajlik az emeleten. Vajon Relaelnek és Aginnak szüksége van-e segítségre? Már ha életben vannak még.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
*Relael rövidesen visszatér az újabb kancsókkal, s azok hamar el is kélnek az asztaltársaság köreiben. A férfiak nagy kedvvel esznek és isznak, és a társalgás is egyre hangosabb. Agin előszeretettel segédkezik a bor szétosztásában. Minden pohár gazdát talál, Jeremir és Hamdran elé is kerül belőle.*
-Na nem. Tiszta fejre van szükség. *Jeremir elemeli az ifjú harcos elől a kupát.*
-Egész este lovagolni fogsz. Még az kéne, hogy elbóbiskolj. *Ahogy az üresen talált poharát vizslató Relaelre emeli a pillantását, elmosolyodik.*
-Ugyan. *A férfi felemelkedik ültéből, a Hamdrannak kitöltött bort pedig Relael felé nyújtja.*
-Egy búcsúszó még pirkadat előtt. *Kioldalazva húzza maga után Hamdranot és Relaelt, hogy szót kérjen a társaságtól.*
-Hamdran most elindul Artheniorba! Nem áll meg senki fia vagy leánya kedvéért, míg el nem éri szeretett városunk! A szokás úgy szól, hogy az első küldetésére induló bakát asszonyi csók kíséri. Asszonyunk nemigen van, de talán házigazdánk kisegíthet! *Sokatmondóan Relaelre pillant, majd tompít némileg hangján.*
-Elég az orcára. Még féltékeny leszek. *Hamdran készséggel áll a dolog elébe, már ha Relael rábólint.*
-És most igyunk! *Jeremir Relael felé emeli kupáját, majd nagyot kortyol a borból, már ha az elf is csatlakozik hozzá.
Ekkor az Agin mellett igen csak hevesen fogyasztó, ősz halántékú Dorogan is szólásra emelkedik. Kezében remeg a kupa, de ez aligha tántorítja el a sokat látott harcost.*
-Holnap estére a Kikötő... *Körbepillant, várva, hogy a hallgatóság rá figyeljen. Megtörli erősen verejtékező homlokát.*
-Holnap estére a Kikötő... *Bárhogy is folytatódjon a beszéd, nem most derül ki. A férfi ugyanis az asztalra támaszkodik, majd derekasan elhányja magát. A mutatványt szórványos kacarászás fogadja, s még Jeremir és elmosolyodik. Dorogan azonban a következő pillanatban megroggyan, a kupa kiesik kezéből, ő pedig elterül a földön.*
-Az nem bor... *A Dorogan másik oldalán helyet foglaló harcos homlokráncolva emelkedik fel ültéből, hogy közelebből is megvizsgálja a Dorogan szervezetéből imént távozott folyadékot. A terem néhány szívdobbanásnyi ideig halálos csendbe burkolódzik, majd egyszerre több dolog is történik.
Dorogan rázkódni kezd a földön, s immáron orrából és szeme sarkából is vér szivárog. Valaki valahol árulást kiált. Egy testesebb katona egyensúlyát veszítve átesik a korláton, s undok puffanással ér földet a fogadótér padlóján. Hamdran, az útra kész baka szélsebesen kapcsol, s a lefelé vezető lépcső irányába ront.
Másodpercek leforgása alatt a legtöbb harcos Dorogan sorsára jut. Néhány penge ugyan elhagyja hüvelyét, de a legtöbb már élettelen kezekből hullik a fogadó padlójára. Székek és asztalok dőlnek és borulnak, néhányan pedig vért köhögnek a földön, mielőtt lelhük is kilehelnék. Egy valóságos lidércnyomássá változik a Hét Varjú Taverna.
Három harcos, Jeremirrel kiegészülve talpon marad. Ketten erejüket próbálják visszanyerni az asztalra támaszkodva, a harmadik, egy fiatal baka pedig teljesen épnek tűnik; talán nem is fogyasztott az italból. Riadt pillantása hol Jeremirre, hol Relaelre táncol, a rövidkardja ott villog kezében. Iszonyodva pillant körbe, egyelőre nem is moccan.
Jeremir arca falfehér. Feltápászkodik egy embere mellől, kinek igyekezett segítségül lenni. Mindhiába. Ő alig néhány perce döntötte csak le a borospohár tartalmát torkán, így a méreg jelei még nem mutatkoznak rajta.*
-Tee. *Fordul hirtelen Relael felé. Hangja nyugodt, de vészjóslóan halálos és dühtől remeg. A nyájas, szakállas arc már a múlté. A férfi kékjei immáron szikrákat szórnak, szigorú ábrázata akár a viharos, tengeri éjszaka.*
-Te mocskos cafka. *Fém súrlódásának jellegzetes hangja hallatszik, s Jeremir kezében már ott villan a pallos. Relael felé indul, a lányban pedig nem lehet kétség a férfi szándékát illetően.
Aginnak választania kell; vagy a menekülő Hamdran után ered, vagy Relaelnek segít. Nagyon úgy fest, egyelőre ketten vannak a négy bakára.*
//Fogadótér//
*Vicar dalra fakad, Leon pedig hangszerével követi. Grogg, ki előttük ücsörög, nagy kedvvel hallgatja rögtönzött párosuk.
Eközben Ettvallder eszmecserébe keveredik az idősebb katonával, kinek hallhatóan nincs ellenére a kíváncsiskodás.*
-Őrizzük a bejáratot, hát. Ki tudja, ki téved be? *Heherészik egy sort, valószínűleg csak ő tudja, min.*
-Sokan vagyunk. Nem csak mi, de a Lakónegyed egy része is velünk tart maholnap. Akik számítanak, már fel vannak fegyverezve! *Jókora biccentéssel toldja meg szavait.
Mindeközben Vicar a dal végére ér.*
-Szeretném, ha egyszer rólam is szólna egy ilyen muzsika. *Grogg feltápászkodik a földről. Mielőtt azonban eszmecseréjük folytatódna, váratlan hangok üthetik meg a fülüket. Odafenn székek borulnak, undok öklendezés hallatszik, hirtelen pedig egy test zuhan közébük az emeletről óriási puffanás kíséretében. A nem várt vendég láthatóan már nemigen mutatkozik be; orrából és szájából vér bugyog, szemei felakadva lesik a plafont. Egy utolsó sóhaj kíséretében hagyja el az élet, egy rövidke pillanatig pedig mindenki döbbenten mered rá.
Egy fiatal baka, Hamdran robog le az emeletről, tekintete csak egy pillanat erejéig találkozik Groggéval.*
-A ló! Kell a ló! *Hogy az ifjú mit óhajtott ezzel közölni Groggal, az talán a társaság számára nem derül ki, a hatalmas harcos válaszul elüvölti magát, buzogánya után kap, mit kellő eréllyel lódít meg maga körül. Vicar feje felett elszelel az ütés, a muzsikus még a szelét is érezheti. Dayaneernek és Leonnak kell résen lenni, s megpróbálni kitérni a csapás elől, már ha módjukban áll majd.
Az Ettvallderrel szemközt helyet foglaló Arafes sem habozik sokat; még ültében húzza elő rövidkardját, hogy azt Ettvallder felé szegezze, miközben feltápászkodik.*
-Én most távozom! *Harsogja, miközben óvatosan hátrálni kezd.*
-Jobban teszed barátom, ha megmaradsz ott, a pult mögött!
*A lenti társaságnak is akad baja bőven; Itt van mindjárt a beavatatlan Vicar, ki minden bizonnyal lázálomnak éli meg épp a körülötte zajló történéseket. A buzogányát lóbáló Grogg, a kijárat felé lassan hátráló, kardot szorongató Arafes, s a lépcsőn lóhalálában lefelé igyekvő Hamdran. No meg ott vannak még az odafenn zajló események; elvégre nem lehetnek biztosak benne, mi is zajlik az emeleten. Vajon Relaelnek és Aginnak szüksége van-e segítségre? Már ha életben vannak még.*
1356. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-26 22:49:13
Üzenet elküldve: 2024-09-26 22:49:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* A legnagyobb örömére Ezmee meghozza az ennivalót. Pont időben, ugyanis Agin már épp kezdte érezni az ürességet a gyomrában. Természetesen maga is kiveszi a részét az ételből, nem törődve azzal, hogy az elsődlegesen a vendégeknek volt készítve. Egyrészt jut elég belőle mindenkinek, másrészt meg imádja a pörköltöt. A kenyérből és a krumpliból is vesz magának. Úgy tömi magába az ételt, mintha már hetek óta nem evett volna.
Közben teli szájjal válaszol Dorogan-nak. *
- Hát akkor nem éri meg fűbe harapni. Én ugyan nem fogok.
* Biztos a dolgában. Őt nem fogják megölni holmi Patkányok. Persze tudja, hogy ő másnap nem fog köztük harcolni, elvégre ismeri a nagysága terveit. Ha minden jól alakul, akkor innen senki sem fog holnap felvonulni a Patkányok ellen. Mindezek ellenére ő továbbra is egy bátor vállalkozónak mutatja magát, aki bármiféle félelem és kételkedés nélkül vonul csatába. És ki tudja? Talán, ha mindez nem ütközne Rel terveivel, akkor ténylegesen így is tenne. *
- Kurva jó ez a pörkölt, igaz-e?
* Kérdi vihorászva. Közben egy krumplidarab kiesik a szájából, de hamar felveszi, és újból bekapja a menekülni kívánó ételdarabkát.
Észreveszi a szorgoskodó Relaelt, ahogy újabb boros kancsókat helyez az asztalokra. Sejti, hogy mi lehet bennük. Nem szívesen inna belőlük. A poharára néz, aminek már csak az aljában maradt egy kevéske előző italából. A régi kancsót is megnézi magának, amiben már szintén alig maradt valami. Mielőtt bárki hozzányúlna, elveszi, és kitölti magának a még nem mérgezett bort, hogy az ő pohara is teli legyen. *
- Igyunk még!
* Jelenti ki, és előbbi szokásához hűen újra tölt az üres poharakba, immáron az új kancsóból. *
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* A legnagyobb örömére Ezmee meghozza az ennivalót. Pont időben, ugyanis Agin már épp kezdte érezni az ürességet a gyomrában. Természetesen maga is kiveszi a részét az ételből, nem törődve azzal, hogy az elsődlegesen a vendégeknek volt készítve. Egyrészt jut elég belőle mindenkinek, másrészt meg imádja a pörköltöt. A kenyérből és a krumpliból is vesz magának. Úgy tömi magába az ételt, mintha már hetek óta nem evett volna.
Közben teli szájjal válaszol Dorogan-nak. *
- Hát akkor nem éri meg fűbe harapni. Én ugyan nem fogok.
* Biztos a dolgában. Őt nem fogják megölni holmi Patkányok. Persze tudja, hogy ő másnap nem fog köztük harcolni, elvégre ismeri a nagysága terveit. Ha minden jól alakul, akkor innen senki sem fog holnap felvonulni a Patkányok ellen. Mindezek ellenére ő továbbra is egy bátor vállalkozónak mutatja magát, aki bármiféle félelem és kételkedés nélkül vonul csatába. És ki tudja? Talán, ha mindez nem ütközne Rel terveivel, akkor ténylegesen így is tenne. *
- Kurva jó ez a pörkölt, igaz-e?
* Kérdi vihorászva. Közben egy krumplidarab kiesik a szájából, de hamar felveszi, és újból bekapja a menekülni kívánó ételdarabkát.
Észreveszi a szorgoskodó Relaelt, ahogy újabb boros kancsókat helyez az asztalokra. Sejti, hogy mi lehet bennük. Nem szívesen inna belőlük. A poharára néz, aminek már csak az aljában maradt egy kevéske előző italából. A régi kancsót is megnézi magának, amiben már szintén alig maradt valami. Mielőtt bárki hozzányúlna, elveszi, és kitölti magának a még nem mérgezett bort, hogy az ő pohara is teli legyen. *
- Igyunk még!
* Jelenti ki, és előbbi szokásához hűen újra tölt az üres poharakba, immáron az új kancsóból. *
1355. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-26 21:28:34
Üzenet elküldve: 2024-09-26 21:28:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Hirtelen Ezmee jelenik meg mögötte, aminek igazából még örül is. A modortalan nőszemély színt visz ebbe a sok ficsúrral teli társaságba.*
-Nem lehet mindenki olyan elbűvölő, mint te! *Szúr egy kicsit vissza a nőnek, mielőtt kimegy a többiek közé. Aztán elkezdődik a dal és Leon pár másodpercig hallgatja, hogy felvegye a fonalat, aztán belekezd ő maga is a furulya dallamaival követni a férfit, akiről meg kell hagyni, hogy nagyon is érti a dolgát. A kalóz pedig elfogadja vereségét és nem kezd bele ő is valami nótába, csak kíséri szépen a nála valamivel tehetségesebb dalnokot. Agyába pedig igyekszik elraktározni ezt a zenét, ami igazából elég nehéz, hiszen elitta már a nagyrészét annak, ami a koponyájában van. Úgy egyébként nem igazán érdekli az újonnan érkező, akit Leon egyszerű kurtizánnak néz. Persze, ebből sok van itt a környéken, de kell is. Gyorsan elhasználódnak.*
-Jó kis zene volt ez hallod! *Bólint oda Vicarnak.*
-Kedvellek te gyerek! Ne kelljen bevernem sose a pofádat! *Ad hangot elismerésének a kalóz, de ennél többre nem futja neki. Aztán mégis megerőlteti magát, de csak mert tényleg tetszett neki a férfi muzsikája.*
-Érted! Ha kiverném a fogaidat, oda lenne a jó hangod! *Nevet a saját viccén egész felszabadultan, miközben visszateszi nyakába a furulyát. Részéről megunta a dallamokat és kezd elcsábulni azok miatt az illatok miatt, amiket Ezmee főztje bocsát ki.* ~Szakad le a belem olyan éhes lettem már! Vagy csak kimarta a pia.~ *Eldönteni ugyan nem tudja, de az biztos, hogy korog a gyomra.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Hirtelen Ezmee jelenik meg mögötte, aminek igazából még örül is. A modortalan nőszemély színt visz ebbe a sok ficsúrral teli társaságba.*
-Nem lehet mindenki olyan elbűvölő, mint te! *Szúr egy kicsit vissza a nőnek, mielőtt kimegy a többiek közé. Aztán elkezdődik a dal és Leon pár másodpercig hallgatja, hogy felvegye a fonalat, aztán belekezd ő maga is a furulya dallamaival követni a férfit, akiről meg kell hagyni, hogy nagyon is érti a dolgát. A kalóz pedig elfogadja vereségét és nem kezd bele ő is valami nótába, csak kíséri szépen a nála valamivel tehetségesebb dalnokot. Agyába pedig igyekszik elraktározni ezt a zenét, ami igazából elég nehéz, hiszen elitta már a nagyrészét annak, ami a koponyájában van. Úgy egyébként nem igazán érdekli az újonnan érkező, akit Leon egyszerű kurtizánnak néz. Persze, ebből sok van itt a környéken, de kell is. Gyorsan elhasználódnak.*
-Jó kis zene volt ez hallod! *Bólint oda Vicarnak.*
-Kedvellek te gyerek! Ne kelljen bevernem sose a pofádat! *Ad hangot elismerésének a kalóz, de ennél többre nem futja neki. Aztán mégis megerőlteti magát, de csak mert tényleg tetszett neki a férfi muzsikája.*
-Érted! Ha kiverném a fogaidat, oda lenne a jó hangod! *Nevet a saját viccén egész felszabadultan, miközben visszateszi nyakába a furulyát. Részéről megunta a dallamokat és kezd elcsábulni azok miatt az illatok miatt, amiket Ezmee főztje bocsát ki.* ~Szakad le a belem olyan éhes lettem már! Vagy csak kimarta a pia.~ *Eldönteni ugyan nem tudja, de az biztos, hogy korog a gyomra.*
1354. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-26 21:05:45
Üzenet elküldve: 2024-09-26 21:05:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
*Távozása előtt még engedelmes egyetértéssel biccent Jeremir szavaira. Az eddig kapott ital aligha szállhatott bármelyik katona fejébe, főleg a kiadós étel mellett, így Relael nem aggódik a második adag bor miatt. Sietős léptekkel távozik, de ügyel arra, hogy ne tűnjön a kelleténél izgatottabbnak. Az emeletről leérve egy mosolyt intéz a fogadótérben mulatók felé, de nem áll meg cseverészni, helyette céltudatosan a konyha felé veszi az irányt. Ha Ezmeet esetleg szokásos búvóhelyén találja, akkor rövidesen távozásra ösztökéli.
Szerencsére az oda készített kancsók érintetlenek, így nem is habozik tovább. A kis fiolát elő kutatja szoknyája egy rejtett zsebéből, majd a dugóval bajlódik, s magában addig is tépelődik, melyet nagy sóhajaival jelét is adja, szerencséjére egymaga van. Igyekszik a négy kancsóra egyenlően osztani el a mérget, majd a fiolát gyorsan visszacsúsztatja korábbi helyére. Ajkait rágcsálva bámul bele a vörös italba, mely immáron emberi életek kioltására is képes. Rémisztő gondolat a számára, s még most is felmerül benne, hogy ki kellene hátrálnia. Még nem késő, akár most is megtehetné. Valójában meglehetősen könnyű volna, csupán tétlennek kellene maradnia.
Nyel egyet, s megigazítja szoknyája fodrait. Megforgatja a kancsókat, hogy a fülük egy irányba nézzen, s ezúttal megadva a módját egy szebb tálcára rendezgeti el őket. Ügyelve azok épségére, biztos kezekkel fogva a tálcát indul meg kifelé a konyhából, s amint esetleges pásztázó tekintetek érhetnék szép orcáját már egy üde mosoly díszeleg rajta. A korábbi fürgeséggel, remélhetőleg akadálytalanul teszi meg útját vissza az emeletre, ahol a kancsókkal teli tálcát egy félreeső asztalra helyezi, végül gondosan elosztja azokat.*
- Elég ízletes az étel?
*Kérdezi immáron széles mosollyal, s addig sem rest jó házigazda módjára sürögni-forogni az urak között. Dolga végeztével korábban letett poharát kutatja, remélhetőleg érintetlenül leli. Alig egy kortyot ivott korábban, így számára nem szükséges újra töltenie. Ha módja van rá, akkor Jeremir társaságát keresi, s lehetőleg mellé szegődik.*
- Remélem nem várakoztattam meg túlságosan.
*Mosolya derűsége cseppet sem árulkodik a Relael torkát mardosó keserűségről. Tekintetével Agint ellenőrzi, s bízik benne, hogy az ifjú harcos elég szemfüles ahhoz, hogy az újonnan hozott adag borból nem óhajt majd kortyolni.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
*Távozása előtt még engedelmes egyetértéssel biccent Jeremir szavaira. Az eddig kapott ital aligha szállhatott bármelyik katona fejébe, főleg a kiadós étel mellett, így Relael nem aggódik a második adag bor miatt. Sietős léptekkel távozik, de ügyel arra, hogy ne tűnjön a kelleténél izgatottabbnak. Az emeletről leérve egy mosolyt intéz a fogadótérben mulatók felé, de nem áll meg cseverészni, helyette céltudatosan a konyha felé veszi az irányt. Ha Ezmeet esetleg szokásos búvóhelyén találja, akkor rövidesen távozásra ösztökéli.
Szerencsére az oda készített kancsók érintetlenek, így nem is habozik tovább. A kis fiolát elő kutatja szoknyája egy rejtett zsebéből, majd a dugóval bajlódik, s magában addig is tépelődik, melyet nagy sóhajaival jelét is adja, szerencséjére egymaga van. Igyekszik a négy kancsóra egyenlően osztani el a mérget, majd a fiolát gyorsan visszacsúsztatja korábbi helyére. Ajkait rágcsálva bámul bele a vörös italba, mely immáron emberi életek kioltására is képes. Rémisztő gondolat a számára, s még most is felmerül benne, hogy ki kellene hátrálnia. Még nem késő, akár most is megtehetné. Valójában meglehetősen könnyű volna, csupán tétlennek kellene maradnia.
Nyel egyet, s megigazítja szoknyája fodrait. Megforgatja a kancsókat, hogy a fülük egy irányba nézzen, s ezúttal megadva a módját egy szebb tálcára rendezgeti el őket. Ügyelve azok épségére, biztos kezekkel fogva a tálcát indul meg kifelé a konyhából, s amint esetleges pásztázó tekintetek érhetnék szép orcáját már egy üde mosoly díszeleg rajta. A korábbi fürgeséggel, remélhetőleg akadálytalanul teszi meg útját vissza az emeletre, ahol a kancsókkal teli tálcát egy félreeső asztalra helyezi, végül gondosan elosztja azokat.*
- Elég ízletes az étel?
*Kérdezi immáron széles mosollyal, s addig sem rest jó házigazda módjára sürögni-forogni az urak között. Dolga végeztével korábban letett poharát kutatja, remélhetőleg érintetlenül leli. Alig egy kortyot ivott korábban, így számára nem szükséges újra töltenie. Ha módja van rá, akkor Jeremir társaságát keresi, s lehetőleg mellé szegődik.*
- Remélem nem várakoztattam meg túlságosan.
*Mosolya derűsége cseppet sem árulkodik a Relael torkát mardosó keserűségről. Tekintetével Agint ellenőrzi, s bízik benne, hogy az ifjú harcos elég szemfüles ahhoz, hogy az újonnan hozott adag borból nem óhajt majd kortyolni.*
1353. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-26 14:47:03
Üzenet elküldve: 2024-09-26 14:47:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Felkavarodik a gyomra. Hogy az éhgyomorra elfogyasztott szesztől vagy a vén kecske émelyítő udvarlási próbálozásától, azt nehéz volna megmondani, valószínűleg a kettő bosszantó egyvelege okozza, de a korábban bevonult kikötői haramiák jellegzetes tengervíz és halszagú bukéja sem sokat segít a helyzeten, melyet nincs az az olcsó keleti pacsuli, ami elnyomhatna. Wegtorennel ellentétben errefelé mondjuk nem is nagyon törekednek arra, hogy erős aromákkal leplezzék a nem kívánatos szagokat.*
- Uraim, ha megbocsátanak... *csak ennyit mond kurtán, miután eloltva pipáját felpattan a székről, s mit sem törődve a táncfelkéréssel vagy egyebekkel, sietve távozik egy kis időre a szobája felé.
Sokáig nincs távol, viszont ez a kis rövid idő is elég ahhoz, hogy új arccal találkozzon visszatértével. Végigpillant a fekete hajú férfin, szokásosan méregető tekintetével, amely a rutinos kofákra jellemző majd mielőtt visszahuppanna korábbi helyére még megáll előtte, és kezet nyújt. A férfi nem túl bő lére eresztett bemutatkozását sikerül elkapnia, így egy bizalmas mosollyal arcán megragadja az alkalmat a gyors ismerkedésre.*
- Dayaneer, új kolléga.
*Ahogy ismét helyet foglal, lapos pillantásokkal sandít a galéria felé. Kínozza a kíváncsiság az ottani események kapcsán, s ahogy Vicar dalra fakad, már lehetősége sincs arra, hogy akár egy-két szófoszlányt elkapjon a fenti beszélgetésekből. Másnál most nincs lehetősége rákérdezni a történésekre, mindenkit túlságosan leköt, hogy a két vendég figyelmét fenntartsa.
A dalnok balladáját lusta tapssal jutalmazza.*
- Ez a Holtak háborújának idejéből való? *kezdeményez könnyed csevejt Vicarral a nóta kapcsán, s bár nem tartozik a műfaj rajongói közé, kérdése egészen érdeklődően cseng.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Felkavarodik a gyomra. Hogy az éhgyomorra elfogyasztott szesztől vagy a vén kecske émelyítő udvarlási próbálozásától, azt nehéz volna megmondani, valószínűleg a kettő bosszantó egyvelege okozza, de a korábban bevonult kikötői haramiák jellegzetes tengervíz és halszagú bukéja sem sokat segít a helyzeten, melyet nincs az az olcsó keleti pacsuli, ami elnyomhatna. Wegtorennel ellentétben errefelé mondjuk nem is nagyon törekednek arra, hogy erős aromákkal leplezzék a nem kívánatos szagokat.*
- Uraim, ha megbocsátanak... *csak ennyit mond kurtán, miután eloltva pipáját felpattan a székről, s mit sem törődve a táncfelkéréssel vagy egyebekkel, sietve távozik egy kis időre a szobája felé.
Sokáig nincs távol, viszont ez a kis rövid idő is elég ahhoz, hogy új arccal találkozzon visszatértével. Végigpillant a fekete hajú férfin, szokásosan méregető tekintetével, amely a rutinos kofákra jellemző majd mielőtt visszahuppanna korábbi helyére még megáll előtte, és kezet nyújt. A férfi nem túl bő lére eresztett bemutatkozását sikerül elkapnia, így egy bizalmas mosollyal arcán megragadja az alkalmat a gyors ismerkedésre.*
- Dayaneer, új kolléga.
*Ahogy ismét helyet foglal, lapos pillantásokkal sandít a galéria felé. Kínozza a kíváncsiság az ottani események kapcsán, s ahogy Vicar dalra fakad, már lehetősége sincs arra, hogy akár egy-két szófoszlányt elkapjon a fenti beszélgetésekből. Másnál most nincs lehetősége rákérdezni a történésekre, mindenkit túlságosan leköt, hogy a két vendég figyelmét fenntartsa.
A dalnok balladáját lusta tapssal jutalmazza.*
- Ez a Holtak háborújának idejéből való? *kezdeményez könnyed csevejt Vicarral a nóta kapcsán, s bár nem tartozik a műfaj rajongói közé, kérdése egészen érdeklődően cseng.*
1352. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-23 13:26:25
Üzenet elküldve: 2024-09-23 13:26:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* Valami ilyesmi reakcióra számított. talán egy kicsit több éljenzésre. Na mindegy. Próbálja összetenni a fejében, hogy Relnek mégis mi terve ezekkel az alakokkal, de nem jut eszébe semmi. Biztos nem véletlen nem avatták be. Addig is dolgozik annyival, amennyit kap. Viszont a következő kérdésre megemeli az egyik szemöldökét. *
- Őrizzük? * ismétli a szavait értetlenkedve. * Én úgy tudtam, hogy ez a nap rólatok szól! Lehetséges, hogy holnap nem lesz alkalmatok pihenni és mulatni. Szóval engedjétek csak el magatokat. Ital van, mint a tenger, az étel friss és meleg, és még zene is van! Remélem minden a kedvetekre való!
* Hazudhat e valaki, ha nem tudja, hogy mi a helyzet? Legyen bármi is a terv Ettvallder mindent megtesz, hogy jó színben tüntesse fel magát. Közben a férfi is visszatér. Kard helyett furulyával. Ma már semmi sem lepi meg. *
- És mi a véleményed? Pont időben vagyunk az akció elkezdéshez, vagy még túl korai? Vagy esetleg túl régóta húzzuk a dolgot?
* Fene se tudja, hogy mégis mit akar ezekkel a kérdésekkel. Mivel a többiek nem éppen avatták be a dolgokba, így tőle kell érdeklődnie. Próbálja úgy feltenni a kérdést, mintha tudná, hogy miről van szó. Aztán lehet, hogy pont ez lesz a veszte. Ha nincs terv, akkor feleslegesen kérdez hülyeségeket. Bát ez is a karaktere része. Ha hülyének titulálják, akkor csak meglepetéseket okozhat. *
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* Valami ilyesmi reakcióra számított. talán egy kicsit több éljenzésre. Na mindegy. Próbálja összetenni a fejében, hogy Relnek mégis mi terve ezekkel az alakokkal, de nem jut eszébe semmi. Biztos nem véletlen nem avatták be. Addig is dolgozik annyival, amennyit kap. Viszont a következő kérdésre megemeli az egyik szemöldökét. *
- Őrizzük? * ismétli a szavait értetlenkedve. * Én úgy tudtam, hogy ez a nap rólatok szól! Lehetséges, hogy holnap nem lesz alkalmatok pihenni és mulatni. Szóval engedjétek csak el magatokat. Ital van, mint a tenger, az étel friss és meleg, és még zene is van! Remélem minden a kedvetekre való!
* Hazudhat e valaki, ha nem tudja, hogy mi a helyzet? Legyen bármi is a terv Ettvallder mindent megtesz, hogy jó színben tüntesse fel magát. Közben a férfi is visszatér. Kard helyett furulyával. Ma már semmi sem lepi meg. *
- És mi a véleményed? Pont időben vagyunk az akció elkezdéshez, vagy még túl korai? Vagy esetleg túl régóta húzzuk a dolgot?
* Fene se tudja, hogy mégis mit akar ezekkel a kérdésekkel. Mivel a többiek nem éppen avatták be a dolgokba, így tőle kell érdeklődnie. Próbálja úgy feltenni a kérdést, mintha tudná, hogy miről van szó. Aztán lehet, hogy pont ez lesz a veszte. Ha nincs terv, akkor feleslegesen kérdez hülyeségeket. Bát ez is a karaktere része. Ha hülyének titulálják, akkor csak meglepetéseket okozhat. *
1351. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-22 16:06:11
Üzenet elküldve: 2024-09-22 16:06:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
- A fiatalokat egészen más érdekli. *-ingatja meg a fejét értőn, szemében huncut fénnyel-* De hiszen mi sem voltunk mások fiatalon, nemde? Mi más érdekelt minket, mint a…
*Úgy fest, hogy sosem fog kiderülni, hogy mi más érdekelhette volna őket. A mondat vége belészorul, ahogy a nemrég látott férfi közéjük csatlakozik. Rápislant a furulyára, szélesen elmosolyodik. Nahát! Egy másik zenész. Reméli csak, hogy nem fogja viszálykodás felütni a fejét; hiszen mindenki ismeri a mondást a két zenészről meg a csárdáról.*
- Üdvöz'légy Leon! Vicar vagyok. *-köszönti a férfit. Kidobó. A másik meg, a vöröshajú suhanc: verőlegény. Arra gondol, hogy csuda mód védett hely ez a Hét Varjú. Persze ettől függetlenül nem érzi magát sokkal nagyobb biztonságban.-* Csatlakozz! Megtisztelsz.
*Rávillantja a férfira legmeggyőzőbb mosolyát, majd újra Grogg-ra pislant.*
- No, ha nem ismered.. *-halkan hümment, fél szemmel az emelet felé sandít, amerre a megtermett nőszemély vitte fel az ételt.-* Azok odafenn már esznek. Nem bánhatják hát, ha dalolok is egyet, úgy-e?
*Elvigyorodik. Ha lae'Natar kisasszonynak nem tetszik hogy énekel, hát majd fenékbe rúgja a formás lábaival. De hát: őt arra fogadták fel, hogy szórakoztassa a vendégeket. És a vendég kifejezetten azt kéri, hogy daloljon. Igazán udvariatlanság lenne elutasítani a kérést, nemde?*
- Kövess hát, ha ismered a dalt! *-fordul oda Leonhoz, majd ujjai lassú, szinte méltóságteljes dallamot kezdenek pengetni a lanton. Mély levegőt vesz, majd végre-valahára kiengedi selymes baritonját, ahogy a ballada sorait kezdi recitálni.*
- Por szállt fel, csattant a kard,
Kaelan Torven állt, nem hátrált,
hisz' ő semmitől se tart,
A Karavánpihenő vérben állt,
Társaiért harcolt, míg égett a világ.
Áldozat, mely felemel s elragad,
Kaelan Torvené volt minden pillanat,
Vérbe fúlt a föld, és ő megállt,
Társait védte, míg a vég rá talált.
A hős körött árnyak táncoltak,
Ellenség nyomult, seregek rohantak,
Ő mégis tartotta a vonalat,
Mert tudta, hogy a sors rajta marad.
Áldozat, mely felemel s elragad,
Kaelan Torvené volt minden pillanat,
Vérbe fúlt a föld, és ő megállt,
Társait védte, míg a vég rá talált.
A nap lenyugodott, s csendes lett az éj,
De a hős neve örökké él,
A Karavánpihenő így őrzi őt:
Kaelan Torvent, a hős őrizőt.
Áldozat, mely felemel s elragad,
Kaelan Torvené volt minden pillanat,
Vérbe fúlt a föld, és ő megállt,
Társait védte, míg a vég rá talált.
*Ujjai még végigsimítanak egy záróakkordon, majd hagyja, hogy a húrok maguktól hallgassanak el, nem is pendíti őket újra.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
- A fiatalokat egészen más érdekli. *-ingatja meg a fejét értőn, szemében huncut fénnyel-* De hiszen mi sem voltunk mások fiatalon, nemde? Mi más érdekelt minket, mint a…
*Úgy fest, hogy sosem fog kiderülni, hogy mi más érdekelhette volna őket. A mondat vége belészorul, ahogy a nemrég látott férfi közéjük csatlakozik. Rápislant a furulyára, szélesen elmosolyodik. Nahát! Egy másik zenész. Reméli csak, hogy nem fogja viszálykodás felütni a fejét; hiszen mindenki ismeri a mondást a két zenészről meg a csárdáról.*
- Üdvöz'légy Leon! Vicar vagyok. *-köszönti a férfit. Kidobó. A másik meg, a vöröshajú suhanc: verőlegény. Arra gondol, hogy csuda mód védett hely ez a Hét Varjú. Persze ettől függetlenül nem érzi magát sokkal nagyobb biztonságban.-* Csatlakozz! Megtisztelsz.
*Rávillantja a férfira legmeggyőzőbb mosolyát, majd újra Grogg-ra pislant.*
- No, ha nem ismered.. *-halkan hümment, fél szemmel az emelet felé sandít, amerre a megtermett nőszemély vitte fel az ételt.-* Azok odafenn már esznek. Nem bánhatják hát, ha dalolok is egyet, úgy-e?
*Elvigyorodik. Ha lae'Natar kisasszonynak nem tetszik hogy énekel, hát majd fenékbe rúgja a formás lábaival. De hát: őt arra fogadták fel, hogy szórakoztassa a vendégeket. És a vendég kifejezetten azt kéri, hogy daloljon. Igazán udvariatlanság lenne elutasítani a kérést, nemde?*
- Kövess hát, ha ismered a dalt! *-fordul oda Leonhoz, majd ujjai lassú, szinte méltóságteljes dallamot kezdenek pengetni a lanton. Mély levegőt vesz, majd végre-valahára kiengedi selymes baritonját, ahogy a ballada sorait kezdi recitálni.*
- Por szállt fel, csattant a kard,
Kaelan Torven állt, nem hátrált,
hisz' ő semmitől se tart,
A Karavánpihenő vérben állt,
Társaiért harcolt, míg égett a világ.
Áldozat, mely felemel s elragad,
Kaelan Torvené volt minden pillanat,
Vérbe fúlt a föld, és ő megállt,
Társait védte, míg a vég rá talált.
A hős körött árnyak táncoltak,
Ellenség nyomult, seregek rohantak,
Ő mégis tartotta a vonalat,
Mert tudta, hogy a sors rajta marad.
Áldozat, mely felemel s elragad,
Kaelan Torvené volt minden pillanat,
Vérbe fúlt a föld, és ő megállt,
Társait védte, míg a vég rá talált.
A nap lenyugodott, s csendes lett az éj,
De a hős neve örökké él,
A Karavánpihenő így őrzi őt:
Kaelan Torvent, a hős őrizőt.
Áldozat, mely felemel s elragad,
Kaelan Torvené volt minden pillanat,
Vérbe fúlt a föld, és ő megállt,
Társait védte, míg a vég rá talált.
*Ujjai még végigsimítanak egy záróakkordon, majd hagyja, hogy a húrok maguktól hallgassanak el, nem is pendíti őket újra.*
1350. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-20 14:37:24
Üzenet elküldve: 2024-09-20 14:37:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
*Alaposan benne járnak már az estében, mikor az óriásasszony megérkezik az étellel. Üdvrivalgás fogadja jöttét, a férfiak pedig hamar és igen jóízűen neki is látnak az evésnek. Néhány percig szó is alig hallatszik.*
-Hogy mit találhatnánk? *Pillant az ősz halántékú férfi Aginra két falat között.*
-Ezek a patkányok összehordtak mindenféle értéket az elmúlt esztendőkben. Fiatal barátom, ami szem szájnak ingere. De ha fűbe harapsz, hát szart se kapsz! *Egy jóízű kacajjal toldja meg rögtönzött kis rigmusát, majd a továbbiakban figyelmét a birkapörköltnek szenteli.*
-Megemelni nem nagy kunszt. *Jeremir lopva pillant a túlméretezett pengére.*
-Lesújtani vele sem. De másra nemigen használatos. És végső soron nem más ez, mint egy rituálé kelléke. *Jeremir a fegyverhez kíséri az elfet, bár ő inkább Relaelt figyeli, semmint az impozáns pallost.*
-Hogy ki mit érdemel, azt mi döntjük el. Már ha maholnap sikert aratunk. *Feleli udvariasan mosolyogva, tekintete az elf remegő ajkán pihen. Enged Relael karjának, ki rövid úton visszavezeti embereihez. Azok rögtön hellyel kínálják maguk között, a férfi pedig nem rest csatlakozni hozzájuk, egy hálás mosollyal búcsúzva a borért távozó házigazdájuktól.*
-De csak egy kört. Nem szeretném, ha a társaság reggelre teljesen lerészegedne. Sok a teendő. *Átkarolja a mellette ücsörgő, útra kész Hamdrant, majd a legidősebbek köré gyűlnek és rögtön tervezgetésbe kezdenek; az étel társaságában hamar a közeljövő teendőire terelődik a szó.*
//Fogadótér//
*Miközben Ettvallder felcsap önjelölt pultosnak, Arafes csatlakozik hozzá. Bólogatva jelzi, hogy érti a dörgést, már ami Sárvárost illeti.*
-Hallottam, hallottam... Hogy mi történt ott. Szerencsés fickó vagy, hogy részt vehettél benne. Meg...Megtisztelő az ilyesmi. *Látszik, hogy komolyan is gondolja, amit mond. A következő kérdésre csak felkuncog.*
-A célunk? Hát persze, hogy ugyanaz! Különben mit keresnénk itt? *Összeráncolt homlokkal fürkészi Ettvalldert egy darabig, mielőtt újra megszólalna.*
-Azok ott mulatnak fenn. Mi meg őrizzük az ajtót. Nem igaz? *Hogy mire akar utalni ezzel, azt nem fejtegeti jobban. Helyette a pultra támaszkodva, merengve szemléli Dayaneer dohányfüstbe vesző alakját.
Eközben Grogg és Vicar társalgásba bocsátkoznak a muzsikáról és a katonalét mibenlétéről. A vaskos harcos megpödri bajszát, majd harsányan felkacag.*
-A szívfacsaró énekek nem érdeklik a fiatalt. És igen, biztos lehetsz benne, hogy akad a tarsolyomban pár történet! Bár az igaz, a legtöbb valóban tartalmaz beszakított fejeket. *Öklére támaszkodva morfondírozik egy darabig, hátha akad olyan, ami nélkülözi e cselekményt.*
-Kaelan Torven? *Ocsúdik a muzsikus szavaira.*
-Nem én. Nem hallottam még. Énekeld el! *Ekkor csatlakozik hozzájuk Leon. Grogg hatalmasat csap jókora tenyerével saját combjára, majd hellyel kínálja a tengerészt.*
-Az én nevem Grogg. *Mutatkozik be, nagyot pödörve veres bajszán.*
-Majdnem úgy kell mondani, mint az italt. Te is játszol? Nosza! *Ha Leon nem is valószínű, hogy ismeri Kaelan Torven balladáját, biztos, hogy tudja kísérni Vicart a furulyával. Már ha valóban érti a dolgát.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.20 16:02:47
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
*Alaposan benne járnak már az estében, mikor az óriásasszony megérkezik az étellel. Üdvrivalgás fogadja jöttét, a férfiak pedig hamar és igen jóízűen neki is látnak az evésnek. Néhány percig szó is alig hallatszik.*
-Hogy mit találhatnánk? *Pillant az ősz halántékú férfi Aginra két falat között.*
-Ezek a patkányok összehordtak mindenféle értéket az elmúlt esztendőkben. Fiatal barátom, ami szem szájnak ingere. De ha fűbe harapsz, hát szart se kapsz! *Egy jóízű kacajjal toldja meg rögtönzött kis rigmusát, majd a továbbiakban figyelmét a birkapörköltnek szenteli.*
-Megemelni nem nagy kunszt. *Jeremir lopva pillant a túlméretezett pengére.*
-Lesújtani vele sem. De másra nemigen használatos. És végső soron nem más ez, mint egy rituálé kelléke. *Jeremir a fegyverhez kíséri az elfet, bár ő inkább Relaelt figyeli, semmint az impozáns pallost.*
-Hogy ki mit érdemel, azt mi döntjük el. Már ha maholnap sikert aratunk. *Feleli udvariasan mosolyogva, tekintete az elf remegő ajkán pihen. Enged Relael karjának, ki rövid úton visszavezeti embereihez. Azok rögtön hellyel kínálják maguk között, a férfi pedig nem rest csatlakozni hozzájuk, egy hálás mosollyal búcsúzva a borért távozó házigazdájuktól.*
-De csak egy kört. Nem szeretném, ha a társaság reggelre teljesen lerészegedne. Sok a teendő. *Átkarolja a mellette ücsörgő, útra kész Hamdrant, majd a legidősebbek köré gyűlnek és rögtön tervezgetésbe kezdenek; az étel társaságában hamar a közeljövő teendőire terelődik a szó.*
//Fogadótér//
*Miközben Ettvallder felcsap önjelölt pultosnak, Arafes csatlakozik hozzá. Bólogatva jelzi, hogy érti a dörgést, már ami Sárvárost illeti.*
-Hallottam, hallottam... Hogy mi történt ott. Szerencsés fickó vagy, hogy részt vehettél benne. Meg...Megtisztelő az ilyesmi. *Látszik, hogy komolyan is gondolja, amit mond. A következő kérdésre csak felkuncog.*
-A célunk? Hát persze, hogy ugyanaz! Különben mit keresnénk itt? *Összeráncolt homlokkal fürkészi Ettvalldert egy darabig, mielőtt újra megszólalna.*
-Azok ott mulatnak fenn. Mi meg őrizzük az ajtót. Nem igaz? *Hogy mire akar utalni ezzel, azt nem fejtegeti jobban. Helyette a pultra támaszkodva, merengve szemléli Dayaneer dohányfüstbe vesző alakját.
Eközben Grogg és Vicar társalgásba bocsátkoznak a muzsikáról és a katonalét mibenlétéről. A vaskos harcos megpödri bajszát, majd harsányan felkacag.*
-A szívfacsaró énekek nem érdeklik a fiatalt. És igen, biztos lehetsz benne, hogy akad a tarsolyomban pár történet! Bár az igaz, a legtöbb valóban tartalmaz beszakított fejeket. *Öklére támaszkodva morfondírozik egy darabig, hátha akad olyan, ami nélkülözi e cselekményt.*
-Kaelan Torven? *Ocsúdik a muzsikus szavaira.*
-Nem én. Nem hallottam még. Énekeld el! *Ekkor csatlakozik hozzájuk Leon. Grogg hatalmasat csap jókora tenyerével saját combjára, majd hellyel kínálja a tengerészt.*
-Az én nevem Grogg. *Mutatkozik be, nagyot pödörve veres bajszán.*
-Majdnem úgy kell mondani, mint az italt. Te is játszol? Nosza! *Ha Leon nem is valószínű, hogy ismeri Kaelan Torven balladáját, biztos, hogy tudja kísérni Vicart a furulyával. Már ha valóban érti a dolgát.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.20 16:02:47
1349. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-20 00:05:21
Üzenet elküldve: 2024-09-20 00:05:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Akad néhány percnyi ideje koordinálni és ellenőrizni saját embereit. Megkönnyebbülve nyugtázza, hogy az óriás asszony kelletlenkedve ugyan, de elkezdi csipkedni magát, s rövidesen az étellel tér vissza. Amíg erre vár, addig is a korlátnak dőlve pillant le, s konstatálja a lent lévő jó hangulatot, amihez rövidesen Leon is csatlakozik a semmiből. Relael arcán ugyan nem látszik, de aggódni kezd, hogy a férfiban tomboló tesztoszteront társai nem lesznek képesek helyén kezelni, s rövidesen vér fog folyni. Már éppen magához invitálná a nagypofájú bajkeverőt, amikor Jeremir tér vissza hozzá.
Elsőként értetlenül pislog a fegyverről mesélő katonára. Zöldjei közben az említett pengére siklanak, s ez idő alatt magában eldönti, hogy milyen válasz illene az éppen adott helyzethez. Gyakran játszotta meg a szende, védelemre szoruló nőt, kit riaszt mindenféle durvaság gondolata is, s bár a védelmet igénylő finom hölgyet már alkalmazta, ám ezúttal némileg több talpraesettséget óhajt sugározni.*
- Lenyűgöző.
*Íriszeit örömmel pihenteti az említett fegyveren, s ha engedik, akkor közelebb is lép hozzá, akár meg is érintené ha módja van rá.*
- Hatalmas, bizonyosan igen súlyos is. Van aki képes egyáltalán megemelni?
*Suttogja maga elé ábrándosan, majd Jeremirre vándorol tekintete.*
- Kérem. Néha igazán radikális módszereket kell bevetni a cél érdekében, emiatt nem szükséges magyarázkodnia.
*Megbocsájtó mosolya oly tisztaságot sejtet, melyet talán egészen fiatal kislányként sem képviselt, s feltehetőleg a legtisztább Eeyr papnők sajátossága.*
- Ez...
*Remegő alsóajka talán némileg túlzásnak tűnhet, de valóban meglepi, s meg is hatja a felajánlás. Szíve is belesajdul, s kétségei ismételten gyötörni kezdik őt. Talán tényleg visszatérhetne régi életébe, a jelenlévőket hátrahagyva felégethetné ezt a patkányfészket, hogy egy csillogóbba vackolja be magát. Megtehetné, csalogatja is az édes gondolat. A vagyon és hatalom ellenálhatatlan ambrózia számára, ám már túl erős benne a keserűség. Egész életében elárulva és magára hagyva érezte magát, s az ebből fakadó harag egyéb célpont hiányában őt emészti. Úgy érzi szüksége van arra az elégtételre, hogy az őt ért szenvedés egy részét viszonozza.*
- Ez túl nagyvonalú, nem érdemlem meg.
*Böki ki végül, majd bepárásodott tekintetét tenyerével való legyezgetéssel csillapítja.*
- Itt az ideje a lakomának.
*Köszörüli meg torkát, majd egy hálás mosollyal fogja meg ismételten Jeremir felkarját, hogy gyengéden a többiek közé invitálja.*
- Igaz nem egy artheniori lakoma, de remélem ez is kielégítő lesz.
*Nem foglal helyet, mert bizony ő úgy szokta meg egykoron, hogy a nők nem ülhetnek csak úgy a férfiak közé, s ez a régi szokások felidézésének ideje. Közben a kupákat és kancsókat ellenőrzi.*
- Hozok még egy kis italt.
*Mosolyogva konstatálja a jelenlévők bőséges fogyasztását, s ha nincs ellenvetés, akkor rövid időre távozna az emeletről.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Akad néhány percnyi ideje koordinálni és ellenőrizni saját embereit. Megkönnyebbülve nyugtázza, hogy az óriás asszony kelletlenkedve ugyan, de elkezdi csipkedni magát, s rövidesen az étellel tér vissza. Amíg erre vár, addig is a korlátnak dőlve pillant le, s konstatálja a lent lévő jó hangulatot, amihez rövidesen Leon is csatlakozik a semmiből. Relael arcán ugyan nem látszik, de aggódni kezd, hogy a férfiban tomboló tesztoszteront társai nem lesznek képesek helyén kezelni, s rövidesen vér fog folyni. Már éppen magához invitálná a nagypofájú bajkeverőt, amikor Jeremir tér vissza hozzá.
Elsőként értetlenül pislog a fegyverről mesélő katonára. Zöldjei közben az említett pengére siklanak, s ez idő alatt magában eldönti, hogy milyen válasz illene az éppen adott helyzethez. Gyakran játszotta meg a szende, védelemre szoruló nőt, kit riaszt mindenféle durvaság gondolata is, s bár a védelmet igénylő finom hölgyet már alkalmazta, ám ezúttal némileg több talpraesettséget óhajt sugározni.*
- Lenyűgöző.
*Íriszeit örömmel pihenteti az említett fegyveren, s ha engedik, akkor közelebb is lép hozzá, akár meg is érintené ha módja van rá.*
- Hatalmas, bizonyosan igen súlyos is. Van aki képes egyáltalán megemelni?
*Suttogja maga elé ábrándosan, majd Jeremirre vándorol tekintete.*
- Kérem. Néha igazán radikális módszereket kell bevetni a cél érdekében, emiatt nem szükséges magyarázkodnia.
*Megbocsájtó mosolya oly tisztaságot sejtet, melyet talán egészen fiatal kislányként sem képviselt, s feltehetőleg a legtisztább Eeyr papnők sajátossága.*
- Ez...
*Remegő alsóajka talán némileg túlzásnak tűnhet, de valóban meglepi, s meg is hatja a felajánlás. Szíve is belesajdul, s kétségei ismételten gyötörni kezdik őt. Talán tényleg visszatérhetne régi életébe, a jelenlévőket hátrahagyva felégethetné ezt a patkányfészket, hogy egy csillogóbba vackolja be magát. Megtehetné, csalogatja is az édes gondolat. A vagyon és hatalom ellenálhatatlan ambrózia számára, ám már túl erős benne a keserűség. Egész életében elárulva és magára hagyva érezte magát, s az ebből fakadó harag egyéb célpont hiányában őt emészti. Úgy érzi szüksége van arra az elégtételre, hogy az őt ért szenvedés egy részét viszonozza.*
- Ez túl nagyvonalú, nem érdemlem meg.
*Böki ki végül, majd bepárásodott tekintetét tenyerével való legyezgetéssel csillapítja.*
- Itt az ideje a lakomának.
*Köszörüli meg torkát, majd egy hálás mosollyal fogja meg ismételten Jeremir felkarját, hogy gyengéden a többiek közé invitálja.*
- Igaz nem egy artheniori lakoma, de remélem ez is kielégítő lesz.
*Nem foglal helyet, mert bizony ő úgy szokta meg egykoron, hogy a nők nem ülhetnek csak úgy a férfiak közé, s ez a régi szokások felidézésének ideje. Közben a kupákat és kancsókat ellenőrzi.*
- Hozok még egy kis italt.
*Mosolyogva konstatálja a jelenlévők bőséges fogyasztását, s ha nincs ellenvetés, akkor rövid időre távozna az emeletről.*
1348. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-19 23:15:45
Üzenet elküldve: 2024-09-19 23:15:45
ÚJ
![>Savanyú Ezmeerhalda [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12177_1654175132_orias_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Ezmee érzékei hamar telitődnek a vendégsereglettel járó hanghatásokkal. Az óriásasszony képtelen mosolyt erőltetni arcára, talán még egy fájdalmas grimasz is megjelenik rajta a hangzavar miatt. Leon betoppanásával már semmi oka a fogadótérben maradnia, ezért a konyhába menekül, ahol a férfi a mosatlannal kezd el foglalkozni.*
- Hát te meg?
*A pörkölthöz lép és egy fakanállal merít belőle, majd néhány fújás után megkóstolja.*
- Nem rossz. Egészen ehető.
*Mormogja maga elé a tőle telhető legnagyobb dicséretet, majd a már korábban összetört sódarabkákból szór bele. Amíg megvárja, hogy az ízek szétolvadjanak vet egy gyors pillantást a férfira.*
- Már megint jó szarul nézel ki.
*Állapítja meg kelletlenül foga piszkálgatása közben, majd ujját ruhájába törli, s újra kóstol egyet. Némi cuppogást követően még egy pár kisebb sórögöt dob az ételbe és elkevergeti. Az utolsó kóstolót követően megállapítja, hogy ízesebb lett a fogás, de még nem zavaró módon.
Leemeli a forró üstöt a tűzről és kipillant, amikor Relael intésére figyel fel. Egy sóhaj kíséretében vesz magához rongyokat, amik segítségével megfogja a forró üst fülét és megindul vele kifelé.*
- VIGYÁZZ! FORRÓ!
*Kurjantja, s az esetlegesen útjában állókat látványos karcsapásokkal löki félre. Termetéből fakadóan kettesével szedi a lépcsőfokokat, így hamar megérkezik, és a még bugyogó ételt egy félreeső kiasztalra helyezi, mielőtt sietősen távozik. Nehezére esik megerőltetnie magát, de igyekszik minél hamarabb viszont érkezni a letakart, még meleg veknikkel, és nagy tálnyi héjában sült krumplikkal, lehetőleg mindent egyszerre felhozva, hogy több kört ne kelljen mennie.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Ezmee érzékei hamar telitődnek a vendégsereglettel járó hanghatásokkal. Az óriásasszony képtelen mosolyt erőltetni arcára, talán még egy fájdalmas grimasz is megjelenik rajta a hangzavar miatt. Leon betoppanásával már semmi oka a fogadótérben maradnia, ezért a konyhába menekül, ahol a férfi a mosatlannal kezd el foglalkozni.*
- Hát te meg?
*A pörkölthöz lép és egy fakanállal merít belőle, majd néhány fújás után megkóstolja.*
- Nem rossz. Egészen ehető.
*Mormogja maga elé a tőle telhető legnagyobb dicséretet, majd a már korábban összetört sódarabkákból szór bele. Amíg megvárja, hogy az ízek szétolvadjanak vet egy gyors pillantást a férfira.*
- Már megint jó szarul nézel ki.
*Állapítja meg kelletlenül foga piszkálgatása közben, majd ujját ruhájába törli, s újra kóstol egyet. Némi cuppogást követően még egy pár kisebb sórögöt dob az ételbe és elkevergeti. Az utolsó kóstolót követően megállapítja, hogy ízesebb lett a fogás, de még nem zavaró módon.
Leemeli a forró üstöt a tűzről és kipillant, amikor Relael intésére figyel fel. Egy sóhaj kíséretében vesz magához rongyokat, amik segítségével megfogja a forró üst fülét és megindul vele kifelé.*
- VIGYÁZZ! FORRÓ!
*Kurjantja, s az esetlegesen útjában állókat látványos karcsapásokkal löki félre. Termetéből fakadóan kettesével szedi a lépcsőfokokat, így hamar megérkezik, és a még bugyogó ételt egy félreeső kiasztalra helyezi, mielőtt sietősen távozik. Nehezére esik megerőltetnie magát, de igyekszik minél hamarabb viszont érkezni a letakart, még meleg veknikkel, és nagy tálnyi héjában sült krumplikkal, lehetőleg mindent egyszerre felhozva, hogy több kört ne kelljen mennie.*
1347. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-19 23:10:17
Üzenet elküldve: 2024-09-19 23:10:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
* Sosem hallott azokról a háborúkról, csatákról, amiket az öreg említ, mindenesetre elég sok harcban részt vehetett. Ugyanúgy a tapasztalt harcos neve is ismeretlen számára, mondjuk ez Agin hiányos ismereteinek tudható be.
Dorogan ajánlatára ő is előre hajol, és rávigyorog az öregre. *
- Ez nagyon jól hangzik, Dorogan. Az arany mindig jól jön. * Visszadől a székében. Kisebb töprengés után újra megszólal. * Még szép hogy veletek megyek. De valami értékes zsákmány kellene. Mit gondolsz, mit találhatnánk?
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
* Sosem hallott azokról a háborúkról, csatákról, amiket az öreg említ, mindenesetre elég sok harcban részt vehetett. Ugyanúgy a tapasztalt harcos neve is ismeretlen számára, mondjuk ez Agin hiányos ismereteinek tudható be.
Dorogan ajánlatára ő is előre hajol, és rávigyorog az öregre. *
- Ez nagyon jól hangzik, Dorogan. Az arany mindig jól jön. * Visszadől a székében. Kisebb töprengés után újra megszólal. * Még szép hogy veletek megyek. De valami értékes zsákmány kellene. Mit gondolsz, mit találhatnánk?
1346. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-16 15:49:01
Üzenet elküldve: 2024-09-16 15:49:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Leon először nem akar foglalkozni azokkal az alakokkal. Egyrészt nem tűnnek annyira veszélyesnek, másrészt meg egy jó ideig azt se tudta, hol van egyáltalán, szóval nem akar belerondítani Rel dolgaiba. Az kéne még csak, hogy kidobják innen ebből a kényelmes életből, ahol kedvére piálhat, amennyit akar. Szóval odamegy egy vízzel teli dézsához és belerakja az edényeket, hogy egy kicsit ázzanak ott magukban. Ennyi rászáradt dzsuvát úgysem tudna lemosni így hirtelen. A kard dolgára odasandít és konstatálja, hogy bizony tényleg egyedi fegyverről van szó. Leonnak is jó kardja van, de ilyenből még van jó pár Kikötő szerte is. Nagyjából ázott már egy kicsit a halom edény, szóval kivesz egy poharat a vízből, amin nincs semmi odaragadt maradék és egy ronggyal elkezdi lesikálni. Elég komótos mozdulatokkal dolgozik, hiszen már nem titkolt célja az is, hogy hallgatózzon. Ha már így ébren van és nem fetreng valahol, akkor a lehető legtöbbet szeretné behozni az itteni lemaradásából. Neveket, célokat és titulusokat meg minden mást. A zenész fickó elég értelmesnek tűnik, emiatt a kalóz el is mosolyodik kissé.* ~Na fene! Rel felvett egy zenészt?~ *Megtöröli kezét és lerakja az újabb tiszta poharat maga mellé, majd rámarkol furulyájára, hogyha arra kerül a sor, ő maga is beszállhasson a dallamba. Egyértelműen felmutatja azt a fickó felé és bele is pofátlankodik a beszélgetésbe.*
-Leon vagyok! Itteni kidobó, de jól értek én is a zenéhez. *Csak úgy leszögezi, ahogy kilép közéjük.* ~Ha minden jól megy, senkinek nem kell bevernem a pofáját itt. Nem mintha nem akarnám!~
-Csatlakozom én is. *Ezt csak úgy kijelenti, nem kérdezi. Nem is ad választást nekik, hiszen szórakozni akar ő is.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Leon először nem akar foglalkozni azokkal az alakokkal. Egyrészt nem tűnnek annyira veszélyesnek, másrészt meg egy jó ideig azt se tudta, hol van egyáltalán, szóval nem akar belerondítani Rel dolgaiba. Az kéne még csak, hogy kidobják innen ebből a kényelmes életből, ahol kedvére piálhat, amennyit akar. Szóval odamegy egy vízzel teli dézsához és belerakja az edényeket, hogy egy kicsit ázzanak ott magukban. Ennyi rászáradt dzsuvát úgysem tudna lemosni így hirtelen. A kard dolgára odasandít és konstatálja, hogy bizony tényleg egyedi fegyverről van szó. Leonnak is jó kardja van, de ilyenből még van jó pár Kikötő szerte is. Nagyjából ázott már egy kicsit a halom edény, szóval kivesz egy poharat a vízből, amin nincs semmi odaragadt maradék és egy ronggyal elkezdi lesikálni. Elég komótos mozdulatokkal dolgozik, hiszen már nem titkolt célja az is, hogy hallgatózzon. Ha már így ébren van és nem fetreng valahol, akkor a lehető legtöbbet szeretné behozni az itteni lemaradásából. Neveket, célokat és titulusokat meg minden mást. A zenész fickó elég értelmesnek tűnik, emiatt a kalóz el is mosolyodik kissé.* ~Na fene! Rel felvett egy zenészt?~ *Megtöröli kezét és lerakja az újabb tiszta poharat maga mellé, majd rámarkol furulyájára, hogyha arra kerül a sor, ő maga is beszállhasson a dallamba. Egyértelműen felmutatja azt a fickó felé és bele is pofátlankodik a beszélgetésbe.*
-Leon vagyok! Itteni kidobó, de jól értek én is a zenéhez. *Csak úgy leszögezi, ahogy kilép közéjük.* ~Ha minden jól megy, senkinek nem kell bevernem a pofáját itt. Nem mintha nem akarnám!~
-Csatlakozom én is. *Ezt csak úgy kijelenti, nem kérdezi. Nem is ad választást nekik, hiszen szórakozni akar ő is.*
1345. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-16 12:15:14
Üzenet elküldve: 2024-09-16 12:15:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Nehéz, nagyon nehéz tartania magát ahhoz, hogy ne énekeljen. Pláne úgy, hogy Grogg és Arafes bátran kiengedi a hangját; nagyon szívesen csatlakozna hozzájuk, noha érdekes kánon születne úgy, hogy amazok ketten más szöveget ismernek. Nem baj – a változatot az eszébe vési, alkalomadtán majd fel is használja talán.
Végül ez a dal is a végére ér. Látja a két férfin, hogy mind a kettő elpilledt kissé; jó bárdhoz illőn pihenőt ad nekik. A lant nem pihen kezei között. Lustán, finoman penget a Lichanech-i Akkordoskötetben található számtalan lefogás közül párat, úgy választva meg őket, hogy az így keltett zene-szerűség elmosódott átmenet képezzen egy akár valójában is létezhető dal, és valami halk, csupán a háttérben doromboló hangtenger között.
Szórakozottan figyeli, ahogy Arafes a pultnál keres nyugalmat, jelenlétével Ettvallder-t boldogítva. A feltűnő és a konyha felé támolygó férfiban afféle sorstársat lát, hiszen saját maga sem volt sokkal jobb állapotban nem is olyan rég. Kissé félrebiccentett fejjel követi a bőrmellényes fickó mozgását, őt nem látta eddig korábban, különben fogalma sincs róla, hogy ki lehet.*
- Köszönöm a dicséretet! *-bólint oda a lábai közelébe telepedő Grogg-nak. Szemlátomást a viharvert, nagydarab férfinak ez teljesen természetes. Biztos sokat van úton, táborban, gondolja magában. Azok képesek csak így lepihenni bárhol és bármikor.-* Igen, ismerek pár olyat is. Van ami vidám dal, van ami inkább ballada. De hát az élet is ilyen, nem?
*Rávigyorog Grogg-ra.*
- Hiszen nem lehet mindig minden boldog. Pláne egy katona, vagy hős élete. *-sőt, sokkal inkább savanyú kenyér az, keserű hagymával. De ezeket a részleteket sokszor, sokan kihagyják a dalokból. Hogy' máshogy lehetne különben behülyíteni az ifjoncokat annyira, hogy önként öltsenek katonabocskort..?!-* Abban is biztos vagyok, hogy tudnál mesélni pár történetet, ami megérné hogy fennmaradjon és eldalolják. Még ha az.. nem is beszakított fejekről szól.
*Még mindig vigyorogva megvonja a vállát, csupán remélni tudja, hogy a nagydarab fickó nem veszi sértésnek a szavait. Nem annak szánta. Hogy mégis elüsse az élét, ha amaz úgy érezné hogy van neki, újabb akkordot fog a lant nyakán.*
- Hallottad-e már Kaelan Torven balladáját?
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Nehéz, nagyon nehéz tartania magát ahhoz, hogy ne énekeljen. Pláne úgy, hogy Grogg és Arafes bátran kiengedi a hangját; nagyon szívesen csatlakozna hozzájuk, noha érdekes kánon születne úgy, hogy amazok ketten más szöveget ismernek. Nem baj – a változatot az eszébe vési, alkalomadtán majd fel is használja talán.
Végül ez a dal is a végére ér. Látja a két férfin, hogy mind a kettő elpilledt kissé; jó bárdhoz illőn pihenőt ad nekik. A lant nem pihen kezei között. Lustán, finoman penget a Lichanech-i Akkordoskötetben található számtalan lefogás közül párat, úgy választva meg őket, hogy az így keltett zene-szerűség elmosódott átmenet képezzen egy akár valójában is létezhető dal, és valami halk, csupán a háttérben doromboló hangtenger között.
Szórakozottan figyeli, ahogy Arafes a pultnál keres nyugalmat, jelenlétével Ettvallder-t boldogítva. A feltűnő és a konyha felé támolygó férfiban afféle sorstársat lát, hiszen saját maga sem volt sokkal jobb állapotban nem is olyan rég. Kissé félrebiccentett fejjel követi a bőrmellényes fickó mozgását, őt nem látta eddig korábban, különben fogalma sincs róla, hogy ki lehet.*
- Köszönöm a dicséretet! *-bólint oda a lábai közelébe telepedő Grogg-nak. Szemlátomást a viharvert, nagydarab férfinak ez teljesen természetes. Biztos sokat van úton, táborban, gondolja magában. Azok képesek csak így lepihenni bárhol és bármikor.-* Igen, ismerek pár olyat is. Van ami vidám dal, van ami inkább ballada. De hát az élet is ilyen, nem?
*Rávigyorog Grogg-ra.*
- Hiszen nem lehet mindig minden boldog. Pláne egy katona, vagy hős élete. *-sőt, sokkal inkább savanyú kenyér az, keserű hagymával. De ezeket a részleteket sokszor, sokan kihagyják a dalokból. Hogy' máshogy lehetne különben behülyíteni az ifjoncokat annyira, hogy önként öltsenek katonabocskort..?!-* Abban is biztos vagyok, hogy tudnál mesélni pár történetet, ami megérné hogy fennmaradjon és eldalolják. Még ha az.. nem is beszakított fejekről szól.
*Még mindig vigyorogva megvonja a vállát, csupán remélni tudja, hogy a nagydarab fickó nem veszi sértésnek a szavait. Nem annak szánta. Hogy mégis elüsse az élét, ha amaz úgy érezné hogy van neki, újabb akkordot fog a lant nyakán.*
- Hallottad-e már Kaelan Torven balladáját?
1344. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-16 12:08:49
Üzenet elküldve: 2024-09-16 12:08:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* Sem a piából, sem a kajából nem óhajt a páros. Eltekintve a ténytől, hogy azért jöttek, hogy kirúgjanak a hámból, ahhoz képest jól tartják magukat. A félvér nem táncol. Semmi kedve ehhez. Bár Vicar dala meg megmozdítja lábfejét egy két dobbantásra. Azért mégsem kezd örömtáncot járni emiatt. Dúdolgat magába, mert bizony ő is ismeri ezt a dalt. Közben mintha tényleg csapos lenne a szakmája, elkezd úgy is viselkedni. Felkap egy poharat és egy rongyot és elkezdi törölgetni, mint akinek mindene a tisztaság. A ősz halántékú hamar a pultnál köt ki. Úgy fest az öreg nem is tud annyit mozogni, mint izgága barátja. Nem zavartatja magát, mikor a végigméri. Elvégre férfiak gyakran szokták ezt a másikkal. Azonban titkon reméli, hogy nem hajol közelebb, máskülönben kedve támadna kibökni a szemeit. Csak reméli, hogy nem olyan kéjsóvár gondolatok vezérlik, mint mikor Dayaneert bámulta. Ezek után is csak törli a poharat, de amint a kérdés elhangzik, abba hagyja. Lassan lenéz a kardjára, majd ugyanolyan tempóban vissza Arafesre. *
- Ez? * Meglendíti csípőjét. * Szuvenír.
* A rongyot átveti a vállán, a pohár meg fejjel lefelé csattan a pulton. Ezek után egyik kezével rátámaszkodik a pultra és úgy hajol közelebb. Kicsit lejjebb emeli a hangját. Nem szeretne kiabálni, bár amit mond, lehet kivált néhány várt, nem várt reakciót. *
- Egyenest sárvárosból. Méghozzá a bukás szuvenírje!
* Amint elhagyják ezek a szavak, elmosolyodik, majd visszaegyenesedik a magasba. Kivárja a reakciókat, hátha éri még meglepetés. Grogg előbbi fél megjegyzéséből kiindulva a patkányokról, lehet még jobb reakciót érne el, ha elővenné az aranygyűrűt. A patkányfejes gyűrű már egy ideje nála van. Elvégre, akinek az élettelen testéről elvette, annak már nem nagyon voltak igényei földi javakra. Talán trófeaként is hordhatná az ő társaságában, de ezt azért nem kockáztatná meg egy olyan területen, ahol a patkányok uralnak mindent. *
- Ha jól sejtem, akkor ugyan az a célunk! Nemde?
* Állítja ugyan, de fogalma sincs, hogy mégis mit tervez Rel. Ahogy a félvér látja a barátságos kapcsolatból, biztos régóta ismerik egymást. Legalábbis a parancsokkal biztos. Azonban nem tudja felfogni, hogy ennek az összejövetelnek mégis mi az értelme. A fenti beszélgetésből semmit se hall, a lenti kettő meg még csak nem is beszédes. Pusztán a saját mulattatásukkal vannak elfoglalva. Egy számára ismeretlen férfi is feltűnik, aki olyan nyugodtan sétál hátra, mintha az természetes lenne. Ezt betudja annak, hogy társ lehet. Grogg szavai egyenest lehidalják. Evésről, ivásról beszél, holott ő maga utasította el a szolgáltatást. Hát mi van itt? Azonban ezt csak egy röpke pillantással kíséri. Nem szól. Semmi köze, és nem is érdekli. *
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* Sem a piából, sem a kajából nem óhajt a páros. Eltekintve a ténytől, hogy azért jöttek, hogy kirúgjanak a hámból, ahhoz képest jól tartják magukat. A félvér nem táncol. Semmi kedve ehhez. Bár Vicar dala meg megmozdítja lábfejét egy két dobbantásra. Azért mégsem kezd örömtáncot járni emiatt. Dúdolgat magába, mert bizony ő is ismeri ezt a dalt. Közben mintha tényleg csapos lenne a szakmája, elkezd úgy is viselkedni. Felkap egy poharat és egy rongyot és elkezdi törölgetni, mint akinek mindene a tisztaság. A ősz halántékú hamar a pultnál köt ki. Úgy fest az öreg nem is tud annyit mozogni, mint izgága barátja. Nem zavartatja magát, mikor a végigméri. Elvégre férfiak gyakran szokták ezt a másikkal. Azonban titkon reméli, hogy nem hajol közelebb, máskülönben kedve támadna kibökni a szemeit. Csak reméli, hogy nem olyan kéjsóvár gondolatok vezérlik, mint mikor Dayaneert bámulta. Ezek után is csak törli a poharat, de amint a kérdés elhangzik, abba hagyja. Lassan lenéz a kardjára, majd ugyanolyan tempóban vissza Arafesre. *
- Ez? * Meglendíti csípőjét. * Szuvenír.
* A rongyot átveti a vállán, a pohár meg fejjel lefelé csattan a pulton. Ezek után egyik kezével rátámaszkodik a pultra és úgy hajol közelebb. Kicsit lejjebb emeli a hangját. Nem szeretne kiabálni, bár amit mond, lehet kivált néhány várt, nem várt reakciót. *
- Egyenest sárvárosból. Méghozzá a bukás szuvenírje!
* Amint elhagyják ezek a szavak, elmosolyodik, majd visszaegyenesedik a magasba. Kivárja a reakciókat, hátha éri még meglepetés. Grogg előbbi fél megjegyzéséből kiindulva a patkányokról, lehet még jobb reakciót érne el, ha elővenné az aranygyűrűt. A patkányfejes gyűrű már egy ideje nála van. Elvégre, akinek az élettelen testéről elvette, annak már nem nagyon voltak igényei földi javakra. Talán trófeaként is hordhatná az ő társaságában, de ezt azért nem kockáztatná meg egy olyan területen, ahol a patkányok uralnak mindent. *
- Ha jól sejtem, akkor ugyan az a célunk! Nemde?
* Állítja ugyan, de fogalma sincs, hogy mégis mit tervez Rel. Ahogy a félvér látja a barátságos kapcsolatból, biztos régóta ismerik egymást. Legalábbis a parancsokkal biztos. Azonban nem tudja felfogni, hogy ennek az összejövetelnek mégis mi az értelme. A fenti beszélgetésből semmit se hall, a lenti kettő meg még csak nem is beszédes. Pusztán a saját mulattatásukkal vannak elfoglalva. Egy számára ismeretlen férfi is feltűnik, aki olyan nyugodtan sétál hátra, mintha az természetes lenne. Ezt betudja annak, hogy társ lehet. Grogg szavai egyenest lehidalják. Evésről, ivásról beszél, holott ő maga utasította el a szolgáltatást. Hát mi van itt? Azonban ezt csak egy röpke pillantással kíséri. Nem szól. Semmi köze, és nem is érdekli. *
1343. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-13 13:22:37
Üzenet elküldve: 2024-09-13 13:22:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
-A Rumos söre! *Harsan fel az idős harcos.*
-Hát, nem is csodálom, fiatal barátom! Amihez a patkányok nyúlnak, az lóhúgy lesz, ahogy mondod! *A tharg bor eredetére nemigen reagálnak, de Agin ezt betudhatja annak is, hogy igen kedélyes cseverészésbe csatlakozott be.*
-Verőlegény. *Hajol előre az asztal felett nagy komolyan az öreg, azután, hogy Artheniorra emelték kupájuk.*
-Az komoly mesterség, fiam. Ezek a hegek itt hasonló munkakörből származnak. *Harsányan felkacag.*
-Megvívtam a magam háborúit. A Holtak Háborúját, a Kikötői harcokat... És azelőtt sok egyebet is! Akad a pofámon heg innét is meg onnét is. De mind büszkén viselem, mert Artheniorért áldoztam. Az én nevem Dorogan Morles és szebb időkben káplár voltam. Nem is akármilyen! *Hangos kupaütés kíséri szavait balról és jobbról is.*
-Mondok valamit, Agin fiam. *Közelebb hajol az asztal felett.*
-Csapj fel közénk holnap! Szükség lesz a magadfajta... Verőlegényekre. Aranyat is kapsz. És köztünk legyen szólva... *Némileg tompít hangján, hogy csak az ifjú harcos hallja.*
-Zsákmányból sem lesz hiány.
*Eközben Jeremir egy rövid ideig elvegyül emberei társaságában, így Relaelnek van lehetősége pár percre egyedül maradni gondolataival, s tenni-venni, ha úgy óhajt. Hamdran - bár menetfelszerelésben van - egyelőre nem indul sehová, Jeremir társaságában marad.
Közben a férfiak is jól mulatnak az asztal körül; erőteljesen folyik a bor. Még egy jókora pallos is előkerül, amit az asztalra fektetnek hosszában. Méretéből adódóan esetleg egy óriás tudná megfelelően forgatni, így alighanem egyéb célokat szolgálhat. Ekkor lép Jeremir Relael mellé.*
-A Kikötő Pallosa. *Magyarázza, majd elmosolyodik.*
-Elemeltük még, mikor a Városőrség kivonult a Kikötőből. Százesztendős hóhérpenge. Fejekre. Megszámlálhatatlan bűnelkövető vére tapad hozzá. És mégis tiszta e kard... Hisz olyanok fejét vette csupán, kik rászolgáltak. *Szigorú bólintással toldja meg szavait.*
-A fiúk fogadkoznak, hogy minden patkányvezér ez alá kerül majd. Tudom-tudom... *Az udvarias mosoly még szélesebbre húzódik a szakállas arcon.*
-Nem kenyerünk a bosszú. Mindenki tisztes tárgyalást kap majd. Kegyednek persze nem kell részt vennie ebben. Kijárom majd, hogy vezető szerep háruljon rád. Még csak messziről sem fogja szagolni a pórt.
//Fogadótér//
*Ettvallder szerencséjére a nagyra nőtt Grogg nem ragaszkodik hozzá, hogy csatlakozzon hozzá az újonnan felavanzsált táncparketten. Ahogy pedig Vicar muzsikájának a végére ér, a bajszos katona megtámaszkodik térdein, hogy kipihenje a heves mozdulatok okozta fáradalmat.
Vicar katonadalba kezd, s ő noha csak hangszerrel húzza a talpalávalót, a két férfi nem rest rögtön dalra fakadni. Olybá fest, ismerik a nótát, még ha néhol eltérő szövegeléssel is, mint ahogy azt a muzsikus tudja. Grogg és Arafes nem átallnak egymásba kapaszkodva bejárni a fogadóteret, szinte harsogva a dalszöveget. Arafes rövidesen viszont szusszanva landol a pultnál. Megtámaszkodik rajta, közben szórakozottan méri meg magának Ettvalldert. *
-Azt a kardot, ni. Honnét szerezted? Nem láttam még hasonlót se. *Pillant a férfi oldalán lógó fegyverre. Ebben a momentumban érkezik Leon közébük. Mindketten alaposan megmérik a kalózt, majd heves üdvrivalgással fogadják.*
-Pont jókor, cimbora! Egyél és igyál, nagy nap a holnapi! *Kiáltja felé Grogg. Leon ugyanakkor a konyhát célozza, a legkevésbé sem zavarva meg az egybegyűlteket.*
-Na, ez igazán... Jó volt. *Állapodik meg végül a hatalmas harcos Vicar mellett.*
-Vannak költeményeid hősökről is? Tetszik a zenéd. *A férfi a legkevésbé sem zavartatva magát a földre huppan.*
-Ha itt végeztünk, velem tarthatnál. Továbbindulok majd fel, egész északnak, át a Kiszáradt Hágón. Megírhatnád Grogg hőstetteit. Akad pár, miről tudnék majd út közben mesélni!
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
-A Rumos söre! *Harsan fel az idős harcos.*
-Hát, nem is csodálom, fiatal barátom! Amihez a patkányok nyúlnak, az lóhúgy lesz, ahogy mondod! *A tharg bor eredetére nemigen reagálnak, de Agin ezt betudhatja annak is, hogy igen kedélyes cseverészésbe csatlakozott be.*
-Verőlegény. *Hajol előre az asztal felett nagy komolyan az öreg, azután, hogy Artheniorra emelték kupájuk.*
-Az komoly mesterség, fiam. Ezek a hegek itt hasonló munkakörből származnak. *Harsányan felkacag.*
-Megvívtam a magam háborúit. A Holtak Háborúját, a Kikötői harcokat... És azelőtt sok egyebet is! Akad a pofámon heg innét is meg onnét is. De mind büszkén viselem, mert Artheniorért áldoztam. Az én nevem Dorogan Morles és szebb időkben káplár voltam. Nem is akármilyen! *Hangos kupaütés kíséri szavait balról és jobbról is.*
-Mondok valamit, Agin fiam. *Közelebb hajol az asztal felett.*
-Csapj fel közénk holnap! Szükség lesz a magadfajta... Verőlegényekre. Aranyat is kapsz. És köztünk legyen szólva... *Némileg tompít hangján, hogy csak az ifjú harcos hallja.*
-Zsákmányból sem lesz hiány.
*Eközben Jeremir egy rövid ideig elvegyül emberei társaságában, így Relaelnek van lehetősége pár percre egyedül maradni gondolataival, s tenni-venni, ha úgy óhajt. Hamdran - bár menetfelszerelésben van - egyelőre nem indul sehová, Jeremir társaságában marad.
Közben a férfiak is jól mulatnak az asztal körül; erőteljesen folyik a bor. Még egy jókora pallos is előkerül, amit az asztalra fektetnek hosszában. Méretéből adódóan esetleg egy óriás tudná megfelelően forgatni, így alighanem egyéb célokat szolgálhat. Ekkor lép Jeremir Relael mellé.*
-A Kikötő Pallosa. *Magyarázza, majd elmosolyodik.*
-Elemeltük még, mikor a Városőrség kivonult a Kikötőből. Százesztendős hóhérpenge. Fejekre. Megszámlálhatatlan bűnelkövető vére tapad hozzá. És mégis tiszta e kard... Hisz olyanok fejét vette csupán, kik rászolgáltak. *Szigorú bólintással toldja meg szavait.*
-A fiúk fogadkoznak, hogy minden patkányvezér ez alá kerül majd. Tudom-tudom... *Az udvarias mosoly még szélesebbre húzódik a szakállas arcon.*
-Nem kenyerünk a bosszú. Mindenki tisztes tárgyalást kap majd. Kegyednek persze nem kell részt vennie ebben. Kijárom majd, hogy vezető szerep háruljon rád. Még csak messziről sem fogja szagolni a pórt.
//Fogadótér//
*Ettvallder szerencséjére a nagyra nőtt Grogg nem ragaszkodik hozzá, hogy csatlakozzon hozzá az újonnan felavanzsált táncparketten. Ahogy pedig Vicar muzsikájának a végére ér, a bajszos katona megtámaszkodik térdein, hogy kipihenje a heves mozdulatok okozta fáradalmat.
Vicar katonadalba kezd, s ő noha csak hangszerrel húzza a talpalávalót, a két férfi nem rest rögtön dalra fakadni. Olybá fest, ismerik a nótát, még ha néhol eltérő szövegeléssel is, mint ahogy azt a muzsikus tudja. Grogg és Arafes nem átallnak egymásba kapaszkodva bejárni a fogadóteret, szinte harsogva a dalszöveget. Arafes rövidesen viszont szusszanva landol a pultnál. Megtámaszkodik rajta, közben szórakozottan méri meg magának Ettvalldert. *
-Azt a kardot, ni. Honnét szerezted? Nem láttam még hasonlót se. *Pillant a férfi oldalán lógó fegyverre. Ebben a momentumban érkezik Leon közébük. Mindketten alaposan megmérik a kalózt, majd heves üdvrivalgással fogadják.*
-Pont jókor, cimbora! Egyél és igyál, nagy nap a holnapi! *Kiáltja felé Grogg. Leon ugyanakkor a konyhát célozza, a legkevésbé sem zavarva meg az egybegyűlteket.*
-Na, ez igazán... Jó volt. *Állapodik meg végül a hatalmas harcos Vicar mellett.*
-Vannak költeményeid hősökről is? Tetszik a zenéd. *A férfi a legkevésbé sem zavartatva magát a földre huppan.*
-Ha itt végeztünk, velem tarthatnál. Továbbindulok majd fel, egész északnak, át a Kiszáradt Hágón. Megírhatnád Grogg hőstetteit. Akad pár, miről tudnék majd út közben mesélni!
1342. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-12 19:44:53
Üzenet elküldve: 2024-09-12 19:44:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Leon egyedül a szobájában//
*Leon nem is igazán érti, hogy mi történhetett az elmúlt napokban vagy hetekben talán, de szagáról és szinte kővé dermedten koszos ruhájából kiindulva, valami nagyon durva részeges mámoron lehet keresztül.*
-Mi a? *Nem is igazán jön ki hang a torkán, annyira felmarta valószínűleg a hányadék, ami az idők folyamán távozhatott belőle és ahogy érzi, egyik foga is meg van lazulva.*
-Csoda, hogy van még fogad te barom! *Krákogja ki magából a szavakat a falnak, de igazán csak a fejében hangzanak el, mert karcos próbálkozás csupán. Hatalmas összetapadt csulát köp ki maga mellé egy tálba, amiben valami maradék étel is van még, de szagából ítélve azt még Patkány sem enné meg. Akkurátus mozdulatokkal fog meg egy hideg, vizes rongyot, amiről szintén nem tudja, miként kerülhetett oda, de mivel nem bűzlik és nincs összetapadva, talán még friss lehet. Miután levetkőzik és ledobálja ruháit a földre, alaposan lesuvickolja magát, majd egy tiszta adag ruhát vesz fel magára. A haján még látszik, hogy nem igazán törődött vele a napokban, szóval egy alapos fésülködés után és egy félmarék kitépett hajszál után össze is fogja egy varkocsba.*
-Jó lesz. Faszom bele, jó lesz. *Most már a hangja is kezd visszatérni. Még pár krahácsolás és minden a régi. Ezután összepakolja az edényeket, hogy kivigye elmosogatni. Egy kész halom van a kezében már, mikor kilép a szobából.*
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Amikor meglátja az összegyűlt társaságot, egy mosolyt erőltet az arcára. Lassú agya nem igazán fogja fel, hogy most itt mi folyik, de nem akar elriasztani senkit mogorva pofájával, egyelőre. Igyekszik kikerülni mindenkit és Ezmee területére érni, hogy elmosogathassa az edényeit. Persze ott is hagyhatná, de nem akar összebalhézni az óriás asszonnyal. Őt kedveli itt a legjobban még mindig.*
*Leon nem is igazán érti, hogy mi történhetett az elmúlt napokban vagy hetekben talán, de szagáról és szinte kővé dermedten koszos ruhájából kiindulva, valami nagyon durva részeges mámoron lehet keresztül.*
-Mi a? *Nem is igazán jön ki hang a torkán, annyira felmarta valószínűleg a hányadék, ami az idők folyamán távozhatott belőle és ahogy érzi, egyik foga is meg van lazulva.*
-Csoda, hogy van még fogad te barom! *Krákogja ki magából a szavakat a falnak, de igazán csak a fejében hangzanak el, mert karcos próbálkozás csupán. Hatalmas összetapadt csulát köp ki maga mellé egy tálba, amiben valami maradék étel is van még, de szagából ítélve azt még Patkány sem enné meg. Akkurátus mozdulatokkal fog meg egy hideg, vizes rongyot, amiről szintén nem tudja, miként kerülhetett oda, de mivel nem bűzlik és nincs összetapadva, talán még friss lehet. Miután levetkőzik és ledobálja ruháit a földre, alaposan lesuvickolja magát, majd egy tiszta adag ruhát vesz fel magára. A haján még látszik, hogy nem igazán törődött vele a napokban, szóval egy alapos fésülködés után és egy félmarék kitépett hajszál után össze is fogja egy varkocsba.*
-Jó lesz. Faszom bele, jó lesz. *Most már a hangja is kezd visszatérni. Még pár krahácsolás és minden a régi. Ezután összepakolja az edényeket, hogy kivigye elmosogatni. Egy kész halom van a kezében már, mikor kilép a szobából.*
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Amikor meglátja az összegyűlt társaságot, egy mosolyt erőltet az arcára. Lassú agya nem igazán fogja fel, hogy most itt mi folyik, de nem akar elriasztani senkit mogorva pofájával, egyelőre. Igyekszik kikerülni mindenkit és Ezmee területére érni, hogy elmosogathassa az edényeit. Persze ott is hagyhatná, de nem akar összebalhézni az óriás asszonnyal. Őt kedveli itt a legjobban még mindig.*
1341. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-12 00:08:31
Üzenet elküldve: 2024-09-12 00:08:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
*Relael figyelme szinte teljes egészében Jeremiré, ám akaratlanul is felfigyel egy-egy elhangzott mondatra. A legtöbb érdektelen a számára, ezért rögvest el is feledi azokat, egy viszont megmarad emlékezetében. Csak futólag pillant a vöröshajú kölyök irányába, akinek társasága Learon almaborát van képe hangosan lőrének nevezni.
~ Milyen udvariatlan. ~
~ Nem kár érte. ~
Elhessenti sötét gondolatait, s egy kurtább sóhajt követően ismét Jeremir élvezheti osztatlan figyelmét. A férfi közeledésre hasonlóképpen válaszol, mely nem szokatlan és nem is zavaró Relael számára. Igaz nem is jelent számára semmit a gyöngéd érintés és vigyázó szavak. Üres gesztusok és be nem tartott ígéretek csupán számára, melyekből volt elégszer része néhány évtizede alatt.
A tószt ötlete zökkenti ki kettejüket bizalmas beszélgetésükből. A beszéd kellőképpen sablonszerű ahhoz, hogy érdeklődését más dolgok vonják el, közben magában meg is állapítja, hogy Jeremir karizmatikus vezető, mely nem csupán rutinból fakad. Látott már rengeteg tapasztalattal rendelkező férfit, kik harcban jeleskedtek, de embereik irányításához veterán koruk ellenére is suták voltak.
Az arany említésére nem válik éberebbé, a titulust meghallva viszont igen, ám hamar átveszi ennek helyét az aggodalom. Már a Lakónegyedben várakozó férfiak gondolata is nyugtalanítja, de még mindig jobban foglalkoztatja Hamdran, aki rövidesen bemutatásra kerül. Italát ajkaihoz emeli, de nem kortyol igazán bele, csak ajkához érinti, közben tekintetével végig az ifjú hírhozót mustrálja.
Visszafogott tapssal - ügyelve, hogy ne löttyintse ki borát - honorálja Jeremir előadását.*
- Hurrá!
*Teszi még hozzá fennhangon, széles mosollyal arcán, majd az emelet korlátjához lép. Lepillantva a földszintre Ezmeet keresi, s ha megleli, akkor int neki, hogy ideje hoznia az ételt a vendégeknek.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
*Relael figyelme szinte teljes egészében Jeremiré, ám akaratlanul is felfigyel egy-egy elhangzott mondatra. A legtöbb érdektelen a számára, ezért rögvest el is feledi azokat, egy viszont megmarad emlékezetében. Csak futólag pillant a vöröshajú kölyök irányába, akinek társasága Learon almaborát van képe hangosan lőrének nevezni.
~ Milyen udvariatlan. ~
~ Nem kár érte. ~
Elhessenti sötét gondolatait, s egy kurtább sóhajt követően ismét Jeremir élvezheti osztatlan figyelmét. A férfi közeledésre hasonlóképpen válaszol, mely nem szokatlan és nem is zavaró Relael számára. Igaz nem is jelent számára semmit a gyöngéd érintés és vigyázó szavak. Üres gesztusok és be nem tartott ígéretek csupán számára, melyekből volt elégszer része néhány évtizede alatt.
A tószt ötlete zökkenti ki kettejüket bizalmas beszélgetésükből. A beszéd kellőképpen sablonszerű ahhoz, hogy érdeklődését más dolgok vonják el, közben magában meg is állapítja, hogy Jeremir karizmatikus vezető, mely nem csupán rutinból fakad. Látott már rengeteg tapasztalattal rendelkező férfit, kik harcban jeleskedtek, de embereik irányításához veterán koruk ellenére is suták voltak.
Az arany említésére nem válik éberebbé, a titulust meghallva viszont igen, ám hamar átveszi ennek helyét az aggodalom. Már a Lakónegyedben várakozó férfiak gondolata is nyugtalanítja, de még mindig jobban foglalkoztatja Hamdran, aki rövidesen bemutatásra kerül. Italát ajkaihoz emeli, de nem kortyol igazán bele, csak ajkához érinti, közben tekintetével végig az ifjú hírhozót mustrálja.
Visszafogott tapssal - ügyelve, hogy ne löttyintse ki borát - honorálja Jeremir előadását.*
- Hurrá!
*Teszi még hozzá fennhangon, széles mosollyal arcán, majd az emelet korlátjához lép. Lepillantva a földszintre Ezmeet keresi, s ha megleli, akkor int neki, hogy ideje hoznia az ételt a vendégeknek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1458-1477