Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 69 (1361. - 1380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1380. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-09 19:04:15
Üzenet elküldve: 2024-10-09 19:04:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Leon nem is gondolná, hogy Vicar hangja volt a segítségére, és ha tudná is vagy sejtené, akkor se vallaná már be, ugyanis sérti a férfiasságát az ilyesmi. Elégedett mordulással nyugtázza az érzést amikor kardja húst ér. Újra érzi a fémes szagot és ha nem dőlne előre ő is a lendülettel, kéjesen inhalálná be a halál eme hőn szeretett illatát. Azonban így csak egy furcsa nyögést vált ki belőle a dolog. Amint érzi, hogy újra slamasztikába keveredhet, egy új ötlettől vezérelve hüvelykjeivel próbálja kinyomni a haldokló szemeit vagy legalább az egyiket, ha muszáj a kezeket leszednie magáról. Közben térdével is igyekszik minél inkább a már felnyitott has irányába kapálni, hátha még több fájdalmat tud okozni a cimborájának. Nem érzi nagy elégtételnek a nyilvánvalóan halálos sérülést, amit okozott.*
-Dögölj már meg te fasz, hát nem látod, hogy nyertem? *Az erőlködéstől még egy kis nyálbuborék is képződik a szája sarkában, de akár fojtogatja őt a férfi, akár nem, egy kis mosoly is elbújik ott az arcán a kalóznak.*
-Nyertem, baszod! *Adja ismét a tudtára a buzogányosnak, aki valószínűleg elég ügyes harcos volt régebben, ha így állta a sarat Leon ellen.*
-Nyertem!
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Leon nem is gondolná, hogy Vicar hangja volt a segítségére, és ha tudná is vagy sejtené, akkor se vallaná már be, ugyanis sérti a férfiasságát az ilyesmi. Elégedett mordulással nyugtázza az érzést amikor kardja húst ér. Újra érzi a fémes szagot és ha nem dőlne előre ő is a lendülettel, kéjesen inhalálná be a halál eme hőn szeretett illatát. Azonban így csak egy furcsa nyögést vált ki belőle a dolog. Amint érzi, hogy újra slamasztikába keveredhet, egy új ötlettől vezérelve hüvelykjeivel próbálja kinyomni a haldokló szemeit vagy legalább az egyiket, ha muszáj a kezeket leszednie magáról. Közben térdével is igyekszik minél inkább a már felnyitott has irányába kapálni, hátha még több fájdalmat tud okozni a cimborájának. Nem érzi nagy elégtételnek a nyilvánvalóan halálos sérülést, amit okozott.*
-Dögölj már meg te fasz, hát nem látod, hogy nyertem? *Az erőlködéstől még egy kis nyálbuborék is képződik a szája sarkában, de akár fojtogatja őt a férfi, akár nem, egy kis mosoly is elbújik ott az arcán a kalóznak.*
-Nyertem, baszod! *Adja ismét a tudtára a buzogányosnak, aki valószínűleg elég ügyes harcos volt régebben, ha így állta a sarat Leon ellen.*
-Nyertem!
1379. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-09 00:17:14
Üzenet elküldve: 2024-10-09 00:17:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* Fáradozásai nem voltak hiába. Dobása ismét célt talál, ezúttal Hamdran háta sérül. Már-már sportot űz ebből. Előbb a boros kancsóval találta el, most meg a tőrrel. Ki gondolta volna, hogy Hamdran-dobásból lesz a legtehetségesebb? Mindenesetre örül, hogy az egészséges katona nem tud elmenekülni. Látja, ahogy Rel ráveti magát, onnantól már nem aggódik.
Inkább két karddal a kezében a lépcsőn fut tovább, hogy lent is körbe nézhessen. Jobb karja sajog egy kicsit. A lecsorduló vért is érzi, de ez inkább csiklandozza, mintsem hogy kellemetlen perceket okozzon. Megteszi a maradék lépéseket. Ahogy leér, pont Relael mögött áll meg. Hamar felméri a terepet. Már amennyire ideje van.
Elsőként Ettvallder, és az előtte elterülő Arafes-t veszi észre. Látja, hogy ott minden rendben, tekintetével tovább vándorol a másik párbajra. Leon is leteríti a nagy darab izomagyat. Kissé meglepődik, nem tudta, hogy a kalóz is itt van. Már-már elmosolyodna társai közelgő győzelmein, de látószögének egyre nagyobb részét kezdi el kitölteni a közelgő férfi látványa, akinek már elfelejtette a nevét. Minden bizonnyal Relael-hoz akar elérni, csakhogy ahhoz Agin-on kell előbb túljutnia.
Villámgyorsan felveszi a harci állását, két kardját a férfire szegezi. Úgy becsüli, hogy a sérült karjával is gond nélkül fog tudni harcolni. Ráordít a közeledő támadóra, akiben felismeri a vendégek vezetőjét. *
- Jobb lesz, ha ott megállsz!
* Reméli, hogy ordítása nem csak Jeremir-re lesz hatással, hanem esetleg a társaira is, akiknek szolgálhat ez figyelmeztetésül, és ezáltal észrevehetik a közeledő alakot.
Ha Jeremir megáll, úgy Agin nem támad. Ha viszont a férfi nem hallgat a jó szóra, tovább fut és támad, akkor Agin igyekszik kivédeni a kardcsapást, majd visszatámadni a másik kardjával lehetőleg egy végzetes pontra.
Nem hagyja eljutni a férfit Relael-hez. *
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* Fáradozásai nem voltak hiába. Dobása ismét célt talál, ezúttal Hamdran háta sérül. Már-már sportot űz ebből. Előbb a boros kancsóval találta el, most meg a tőrrel. Ki gondolta volna, hogy Hamdran-dobásból lesz a legtehetségesebb? Mindenesetre örül, hogy az egészséges katona nem tud elmenekülni. Látja, ahogy Rel ráveti magát, onnantól már nem aggódik.
Inkább két karddal a kezében a lépcsőn fut tovább, hogy lent is körbe nézhessen. Jobb karja sajog egy kicsit. A lecsorduló vért is érzi, de ez inkább csiklandozza, mintsem hogy kellemetlen perceket okozzon. Megteszi a maradék lépéseket. Ahogy leér, pont Relael mögött áll meg. Hamar felméri a terepet. Már amennyire ideje van.
Elsőként Ettvallder, és az előtte elterülő Arafes-t veszi észre. Látja, hogy ott minden rendben, tekintetével tovább vándorol a másik párbajra. Leon is leteríti a nagy darab izomagyat. Kissé meglepődik, nem tudta, hogy a kalóz is itt van. Már-már elmosolyodna társai közelgő győzelmein, de látószögének egyre nagyobb részét kezdi el kitölteni a közelgő férfi látványa, akinek már elfelejtette a nevét. Minden bizonnyal Relael-hoz akar elérni, csakhogy ahhoz Agin-on kell előbb túljutnia.
Villámgyorsan felveszi a harci állását, két kardját a férfire szegezi. Úgy becsüli, hogy a sérült karjával is gond nélkül fog tudni harcolni. Ráordít a közeledő támadóra, akiben felismeri a vendégek vezetőjét. *
- Jobb lesz, ha ott megállsz!
* Reméli, hogy ordítása nem csak Jeremir-re lesz hatással, hanem esetleg a társaira is, akiknek szolgálhat ez figyelmeztetésül, és ezáltal észrevehetik a közeledő alakot.
Ha Jeremir megáll, úgy Agin nem támad. Ha viszont a férfi nem hallgat a jó szóra, tovább fut és támad, akkor Agin igyekszik kivédeni a kardcsapást, majd visszatámadni a másik kardjával lehetőleg egy végzetes pontra.
Nem hagyja eljutni a férfit Relael-hez. *
1378. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-08 23:28:07
Üzenet elküldve: 2024-10-08 23:28:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Lendül a hatalmas harcos kezében a buzogány, ám a kalóz, ki valamivel jobban forog, elkerüli az újabb csapást. Szinte érzi a jókora, tüskés vasgolyó szelét válla mellett. Mielőtt a kalóz visszatámadna, ismerős hang csendül a pult felől; Vicar az, ki megszólítja az egykori városőrt, majd ad hangot zenei vénájának. Hogy a döbbenettől, vagy mástól, de Grogg valóban kiesik egy pillanatra, még a száját is eltátja, ahogy a muzsikus felé pislog. Leon jó érzékkel választja meg az alkalmat a visszatámadásra; a szépen kidolgozott artheniori mesterkard pengéje úgy szalad át a harcos hasfalán, mint kés a vajon. A sérült Leont viszi magával a lendület, s ahogy az óriási férfi hatalmas puffanással a hátára esik, a kalóz egyensúlyát vesztve esik rá.
Grogg felüvölt, s kezéből kiejtve a buzogányt kap a friss sérülésre. A testéből kilógó penge körül setét színű vér gyűlik, s csorog tovább a fapadlóra megállíthatatlan.*
-Te... Tee! *A veres bajusszal megáldott férfi vicsorogva kap Leon gallérja után, hogy magához húzza, s igyekszik nyaka után nyúlni vaskos tenyereivel.
Eközben a törött bordájú Dayaneer számot vethet sérülésével. Járni éppenséggel tud, ám a fájdalom erős; ha egy kicsit jobban bírná az ilyesmit, talán még a harcba is sikerrel vethetné magát. Nem egyszerű az ilyen helyzet, elvégre jelenleg az ő sorsa is részben másokon áll most. Ki tudja, elég furfangos-e hozzá, hogy meggyőzze ellenlábasaikat, ha balul üt ki a ramazuri?
Agin eközben sikeresen felméri a helyzetet és a karjába szúrt tőrt használja dobófegyverként. A többiekkel nem foglalkozik, csak a menekülő Hamdranra koncentrál. Pedig megtehetné, ugyanis A Relael-Ettvallder-Arafes trió, kik közte és Hamdran között vannak, könnyedén célpontjává válhatnak egy eltévedt dobásnak.
Agin bizonyára jó viszonyt ápol az istenekkel, mert megint égbekiáltó szerencséje van. A penge a fiatal katona hátába fúródik, aki egy jajkiáltás mellett bukik ki az ajtón. A tőr ugyan nem marad célpontjában, de Agin elérte célját. A vörös kobakkal megáldott harcos még mindig vérző karral ugyan, de a lépcső felé veheti az irányt.
Az ajtó előtt földet érő Hamdran a hátára fordul, csakhogy a találkozhasson tekintete a villogó szemű Relaelével, ki épp ráveti magát.*
-Kegyelem! *Rikoltja az ifjú, kit gyakorlatilag néhány lépés választana el csupán az odakinn várakozó hátasától.
Ettvallder eközben alaposan összeakaszkodik az érezhetően jó erőben lévő Arafessel. A félvér cselhez folyamodik, s teszi ezt jó érzékkel, elvégre a férfi mögött hallatszó csizmák dobbanása alátámasztják szavait. Ettvallder kihasználja az alkalmat; az öreg férfinek visszafordulnia sincs ideje, a félvér fattyúpengéje a nyakában állapodik meg. Az acél sajátos megmunkálása miatt nem röpíti le az idős harcos kobakját, annál sokkal kellemetlenebb halált kell halnia. Arafes a földre rogy, hogy ott kezét nyakára tapasztva kelljen megvárnia, míg megfullad vérében. Ettvalldernek csak annyi a dolga, hogy kisebb nehézségek árán kiszabadítsa a recés pengét ellenfele húsából.
Jeremir eközben olybá tűnik, úrrá lesz rosszullétén. Tekintete üveges és halott, mintha nem is igen törődne a körülötte zajló eseményekkel. Mintha nem is hallaná a földön üvöltő Groggot. Pallosát keményen markolva, öles, döngő léptekkel igyekszik keresztül a fogadótéren. A kiszenvedni látszó Groggal küzdő Leonon kívül ugyan bárki elé állhat még, a férfi szándéka roppant világosan látszik. Bármi lesz is, halálba óhajtja küldeni azt, aki tőrbe csalta őket.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Lendül a hatalmas harcos kezében a buzogány, ám a kalóz, ki valamivel jobban forog, elkerüli az újabb csapást. Szinte érzi a jókora, tüskés vasgolyó szelét válla mellett. Mielőtt a kalóz visszatámadna, ismerős hang csendül a pult felől; Vicar az, ki megszólítja az egykori városőrt, majd ad hangot zenei vénájának. Hogy a döbbenettől, vagy mástól, de Grogg valóban kiesik egy pillanatra, még a száját is eltátja, ahogy a muzsikus felé pislog. Leon jó érzékkel választja meg az alkalmat a visszatámadásra; a szépen kidolgozott artheniori mesterkard pengéje úgy szalad át a harcos hasfalán, mint kés a vajon. A sérült Leont viszi magával a lendület, s ahogy az óriási férfi hatalmas puffanással a hátára esik, a kalóz egyensúlyát vesztve esik rá.
Grogg felüvölt, s kezéből kiejtve a buzogányt kap a friss sérülésre. A testéből kilógó penge körül setét színű vér gyűlik, s csorog tovább a fapadlóra megállíthatatlan.*
-Te... Tee! *A veres bajusszal megáldott férfi vicsorogva kap Leon gallérja után, hogy magához húzza, s igyekszik nyaka után nyúlni vaskos tenyereivel.
Eközben a törött bordájú Dayaneer számot vethet sérülésével. Járni éppenséggel tud, ám a fájdalom erős; ha egy kicsit jobban bírná az ilyesmit, talán még a harcba is sikerrel vethetné magát. Nem egyszerű az ilyen helyzet, elvégre jelenleg az ő sorsa is részben másokon áll most. Ki tudja, elég furfangos-e hozzá, hogy meggyőzze ellenlábasaikat, ha balul üt ki a ramazuri?
Agin eközben sikeresen felméri a helyzetet és a karjába szúrt tőrt használja dobófegyverként. A többiekkel nem foglalkozik, csak a menekülő Hamdranra koncentrál. Pedig megtehetné, ugyanis A Relael-Ettvallder-Arafes trió, kik közte és Hamdran között vannak, könnyedén célpontjává válhatnak egy eltévedt dobásnak.
Agin bizonyára jó viszonyt ápol az istenekkel, mert megint égbekiáltó szerencséje van. A penge a fiatal katona hátába fúródik, aki egy jajkiáltás mellett bukik ki az ajtón. A tőr ugyan nem marad célpontjában, de Agin elérte célját. A vörös kobakkal megáldott harcos még mindig vérző karral ugyan, de a lépcső felé veheti az irányt.
Az ajtó előtt földet érő Hamdran a hátára fordul, csakhogy a találkozhasson tekintete a villogó szemű Relaelével, ki épp ráveti magát.*
-Kegyelem! *Rikoltja az ifjú, kit gyakorlatilag néhány lépés választana el csupán az odakinn várakozó hátasától.
Ettvallder eközben alaposan összeakaszkodik az érezhetően jó erőben lévő Arafessel. A félvér cselhez folyamodik, s teszi ezt jó érzékkel, elvégre a férfi mögött hallatszó csizmák dobbanása alátámasztják szavait. Ettvallder kihasználja az alkalmat; az öreg férfinek visszafordulnia sincs ideje, a félvér fattyúpengéje a nyakában állapodik meg. Az acél sajátos megmunkálása miatt nem röpíti le az idős harcos kobakját, annál sokkal kellemetlenebb halált kell halnia. Arafes a földre rogy, hogy ott kezét nyakára tapasztva kelljen megvárnia, míg megfullad vérében. Ettvalldernek csak annyi a dolga, hogy kisebb nehézségek árán kiszabadítsa a recés pengét ellenfele húsából.
Jeremir eközben olybá tűnik, úrrá lesz rosszullétén. Tekintete üveges és halott, mintha nem is igen törődne a körülötte zajló eseményekkel. Mintha nem is hallaná a földön üvöltő Groggot. Pallosát keményen markolva, öles, döngő léptekkel igyekszik keresztül a fogadótéren. A kiszenvedni látszó Groggal küzdő Leonon kívül ugyan bárki elé állhat még, a férfi szándéka roppant világosan látszik. Bármi lesz is, halálba óhajtja küldeni azt, aki tőrbe csalta őket.*
1377. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-07 21:06:03
Üzenet elküldve: 2024-10-07 21:06:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Nem ez az első alkalom, hogy komolyabb csetepatéba keveredik és valószínűleg nem is az utolsó. Annyi azonban bizonyos, hogy rég volt már ennyire kiszolgáltatott helyzetben. Korábban azért Cressys emberei folyvást azon ügyködtek, hogy a hasonló alkalmakkor a lehető legkevesebb baja essen, megvan az előnye, ha valaki a főnök nevelt lánya, még ha főleg serdülőként ez a tény inkább nyűgnek tűnt. Nem ijed meg egy kis csonttöréstől persze, de be kell látni, jobban érezné magát, ha most valaki felkapná és az egyik szoba nyugalmában gyógyító bájitalokkal tömné.
Egyelőre be kell érnie dalnokunk lovagias segítségével, ami még mindig sokkal jobb annál, minthogy kifeküdve várja a nagyfiú újabb buzogánycsapását. Még ha hangosan nem is mondja ki, tekintete azért hálásan fut végig a barna pillantásokon, még egy halovány mosolyra is telik tőle.
Bár felajánlotta a hősködés lehetőségét Vicarnak, már legszívesebben lebeszélné róla. Fogalma sincs a többiek mennyire urai a helyzetnek, de igazán felesleges volna feláldozni egy egész hallgatható bárdot. Mintha a szemei ezt is elárulták volna, a férfi szerencsére nem nyúl a szablyája után, de a bátorító vigyor hamarosan aggodalomra ad okot.*
- Ne! *suttogja akármire is készül a másik, de ahogy mozdulna, már rántja is vissza a földre a kín.
Vicar dalra fakad, s bár elsőre értetlenül mered rá, hamarosan megsejti, mi is lehet a semmiből jött előadással a célja. Bízik benne, hogy sikerrel jár.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Nem ez az első alkalom, hogy komolyabb csetepatéba keveredik és valószínűleg nem is az utolsó. Annyi azonban bizonyos, hogy rég volt már ennyire kiszolgáltatott helyzetben. Korábban azért Cressys emberei folyvást azon ügyködtek, hogy a hasonló alkalmakkor a lehető legkevesebb baja essen, megvan az előnye, ha valaki a főnök nevelt lánya, még ha főleg serdülőként ez a tény inkább nyűgnek tűnt. Nem ijed meg egy kis csonttöréstől persze, de be kell látni, jobban érezné magát, ha most valaki felkapná és az egyik szoba nyugalmában gyógyító bájitalokkal tömné.
Egyelőre be kell érnie dalnokunk lovagias segítségével, ami még mindig sokkal jobb annál, minthogy kifeküdve várja a nagyfiú újabb buzogánycsapását. Még ha hangosan nem is mondja ki, tekintete azért hálásan fut végig a barna pillantásokon, még egy halovány mosolyra is telik tőle.
Bár felajánlotta a hősködés lehetőségét Vicarnak, már legszívesebben lebeszélné róla. Fogalma sincs a többiek mennyire urai a helyzetnek, de igazán felesleges volna feláldozni egy egész hallgatható bárdot. Mintha a szemei ezt is elárulták volna, a férfi szerencsére nem nyúl a szablyája után, de a bátorító vigyor hamarosan aggodalomra ad okot.*
- Ne! *suttogja akármire is készül a másik, de ahogy mozdulna, már rántja is vissza a földre a kín.
Vicar dalra fakad, s bár elsőre értetlenül mered rá, hamarosan megsejti, mi is lehet a semmiből jött előadással a célja. Bízik benne, hogy sikerrel jár.*
1376. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-06 20:14:56
Üzenet elküldve: 2024-10-06 20:14:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Meglepődve tapasztalja, hogy senki figyelme nem terelődik rá, s ennek köszönhetően háborítatlanul eredhet Hamdran után. Tőre nem talál be, melyen nem kesereg túlzottan sokat, hiszen számított a kudarcra, s egyébként is leköti az, hogy ismételten szélsebesen vesse magát a férfi után. Látja a lehetőséget arra, hogy Hamdranhoz hasonlóan távozhasson az ajtón át, mielőtt még Arafesék egymásnak feszülnének, ezzel az adandó alkalommal pedig örömmel él, nem törődve azzal, hogy milyen halálos sebeket szereznek éppen a többiek a tavernában.
Egy cél lebeg szeme előtt, hogy a kettejük között lévő távolságot leküzdje. Ezúttal nem próbálkozik pengedobálással, de bízik képességeiben, amik korábban már sajnos cserben hagyták. Bár koncentrál arra, hogy a legtöbbet hozza ki magából, ugyanakkor tervez is, hogy miként járjon el, ha elég közel ért. Végül úgy határoz, hogyha megfelelő közelségbe került, akkor egyetlen valós esélye a menekülés megakadályozására, ha ráveti magát Hamdranra.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Meglepődve tapasztalja, hogy senki figyelme nem terelődik rá, s ennek köszönhetően háborítatlanul eredhet Hamdran után. Tőre nem talál be, melyen nem kesereg túlzottan sokat, hiszen számított a kudarcra, s egyébként is leköti az, hogy ismételten szélsebesen vesse magát a férfi után. Látja a lehetőséget arra, hogy Hamdranhoz hasonlóan távozhasson az ajtón át, mielőtt még Arafesék egymásnak feszülnének, ezzel az adandó alkalommal pedig örömmel él, nem törődve azzal, hogy milyen halálos sebeket szereznek éppen a többiek a tavernában.
Egy cél lebeg szeme előtt, hogy a kettejük között lévő távolságot leküzdje. Ezúttal nem próbálkozik pengedobálással, de bízik képességeiben, amik korábban már sajnos cserben hagyták. Bár koncentrál arra, hogy a legtöbbet hozza ki magából, ugyanakkor tervez is, hogy miként járjon el, ha elég közel ért. Végül úgy határoz, hogyha megfelelő közelségbe került, akkor egyetlen valós esélye a menekülés megakadályozására, ha ráveti magát Hamdranra.*
1375. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-06 11:55:49
Üzenet elküldve: 2024-10-06 11:55:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
*//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
Nem ez az első olyan eset, hogy Leon buzogánnyal kap a hasába, és remélhetőleg Groggon kívül a jövőben is lesz olyan, akinek ilyen ütéseket köszönhet. Egy rövid időre olyan érzése van, mintha kihányta volna az összes létező gyomortartalmát, de isteni szerencséjének hála ez már reggel megtörtént, szóval most csak egy adag savas nyál kúszik be a szájába, amit ki is kanyarint Grogg felé. Nem céloz ő meg semmi, szimplán csak csulázik egyet.*
-Anyád szájába is bele fogok hugyozni! *Nyögi ki magából, de már vissza is nyeri egyensúlyát a mondat végére, de olyan sokáig nem állhat délcegen és nyugalomban, mert újra meg kell próbálnia kitérni a buzogány elől. Fentről Agin hangját is hallja, de nem hiszi, hogy amaz valami csoda folytán majd a segítségére sietne, pedig az egész kompániában az ő potenciálját tartja a legjobbra. Nem is feltételezte, hogy a harc ilyen sokáig el fog tartani, de hát nincs mese, most az életéért kell küzdenie. A buzogány csapása után, ha az nem dönti le a lábáról és veszi el az életét, hanem sikeresen kikerüli a kalóz, egyből szúr a férfi felé. Bízik benne, hogy Vicar csatlakozik a harchoz, szóval igyekszik neki jó támadófelületet biztosítani. Leonnak mindegy mekkora sérülésekkel, csak élje túl a harcot. Utána majd valahogy összefoltozza magát.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
Nem ez az első olyan eset, hogy Leon buzogánnyal kap a hasába, és remélhetőleg Groggon kívül a jövőben is lesz olyan, akinek ilyen ütéseket köszönhet. Egy rövid időre olyan érzése van, mintha kihányta volna az összes létező gyomortartalmát, de isteni szerencséjének hála ez már reggel megtörtént, szóval most csak egy adag savas nyál kúszik be a szájába, amit ki is kanyarint Grogg felé. Nem céloz ő meg semmi, szimplán csak csulázik egyet.*
-Anyád szájába is bele fogok hugyozni! *Nyögi ki magából, de már vissza is nyeri egyensúlyát a mondat végére, de olyan sokáig nem állhat délcegen és nyugalomban, mert újra meg kell próbálnia kitérni a buzogány elől. Fentről Agin hangját is hallja, de nem hiszi, hogy amaz valami csoda folytán majd a segítségére sietne, pedig az egész kompániában az ő potenciálját tartja a legjobbra. Nem is feltételezte, hogy a harc ilyen sokáig el fog tartani, de hát nincs mese, most az életéért kell küzdenie. A buzogány csapása után, ha az nem dönti le a lábáról és veszi el az életét, hanem sikeresen kikerüli a kalóz, egyből szúr a férfi felé. Bízik benne, hogy Vicar csatlakozik a harchoz, szóval igyekszik neki jó támadófelületet biztosítani. Leonnak mindegy mekkora sérülésekkel, csak élje túl a harcot. Utána majd valahogy összefoltozza magát.*
1374. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-03 11:54:15
Üzenet elküldve: 2024-10-03 11:54:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* Talán elszámolhatta magát egy jó pár lépéssel. Miközben fut, hallja az eldobott üveg csattanását, viszont nem hangzik találatnak. Arról nem is beszélve, hogy nem hallja Grogg szabad száját a csattanás pillanatában. Megrohamozza az ajtóban álló párost, de talán az a néhány másodperc túl sok volt, hogy felkészüljenek a félvér rohamára. Néhány kardcsapást követve Ettvalldernek, ha nem is akad komoly baja, de megdolgoztatja a pénzéért. A félvér gyorsaságát próbálja kihasználni, hogy az öreg rókát lekörözze. Elvégre nem kell, hogy támadása túl erős legyen. Elég, ha csak egyszer megvágja jól a recés felével, majd jól megmunkálja a másik bőrét. *
- Ideje felakasztania csizmát papóka!
* A mögötte érkező Agint figyeli és egy percre meglepődik. *
~ Hát nem fent voltak többen? Az igen! ~
* Hirtelen elmosolyodik a félvér. *
- Mondd csak, hogy bírod kétoldali harcot? * Állával bők mögé, ezzel jelezve, hogy most megkapja a magáét. Ha esetleg elterelné a figyelmét az éppen érkező vörös, akkor ezt kihasználva sújt le a másikra. Reményei szerint hamar végez a férfival és átküldheti az örök vadászmezőkre. *
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* Talán elszámolhatta magát egy jó pár lépéssel. Miközben fut, hallja az eldobott üveg csattanását, viszont nem hangzik találatnak. Arról nem is beszélve, hogy nem hallja Grogg szabad száját a csattanás pillanatában. Megrohamozza az ajtóban álló párost, de talán az a néhány másodperc túl sok volt, hogy felkészüljenek a félvér rohamára. Néhány kardcsapást követve Ettvalldernek, ha nem is akad komoly baja, de megdolgoztatja a pénzéért. A félvér gyorsaságát próbálja kihasználni, hogy az öreg rókát lekörözze. Elvégre nem kell, hogy támadása túl erős legyen. Elég, ha csak egyszer megvágja jól a recés felével, majd jól megmunkálja a másik bőrét. *
- Ideje felakasztania csizmát papóka!
* A mögötte érkező Agint figyeli és egy percre meglepődik. *
~ Hát nem fent voltak többen? Az igen! ~
* Hirtelen elmosolyodik a félvér. *
- Mondd csak, hogy bírod kétoldali harcot? * Állával bők mögé, ezzel jelezve, hogy most megkapja a magáét. Ha esetleg elterelné a figyelmét az éppen érkező vörös, akkor ezt kihasználva sújt le a másikra. Reményei szerint hamar végez a férfival és átküldheti az örök vadászmezőkre. *
1373. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-03 10:49:49
Üzenet elküldve: 2024-10-03 10:49:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Gondolkozás nélkül csap le ellenségére, mikor az letérdel elé. Mások talán tisztességtelennek neveznék ezt a meglepetés támadást, de nem Agin. Ő ezt egy tökéletes lehetőségnek látja, amit igyekszik kihasználni. Elvégre szemtől szemben álltak egymással, nem az ő hibája, hogy a férfi letérdelt elé.
Legnagyobb felháborodására a baka is valami hasonlón is gondolkozott. Valahonnan elővarázsol magának egy tőrt, és azzal támad Aginra. Szerencsére viszont ő forgatja gyorsabban a kardot, és végez a katonával. Ezt most viszont nem ússza meg karcolás nélkül, ugyanis még búcsúajándékként kap egy tőrt a jobb karjába.
A férfi holtan csuklik össze, ő viszont a tőrt látván (és érezvén) ráordít a holttestre. *
- HOGY ROHADNÁL MEG!
* Heves indulatait jogosnak érzi, elvégre miféle férfi támad így a másikra?
Normál esetben megtisztelné ellensége holttestét annyival, hogy eltemeti. Ez a fickó viszont nem kap mást, csak egy nyálcsomót az arcára. Ezzel le is tudja a tisztelgést. És ezzel egyedül marad életben az emeleten. Mindenki más halott.
Nincs sok ideje ünnepelni vagy pihenni, ugyanis lent még folyik a móka. Villámgyorsan felméri a helyzetet a párkány mellett. Észreveszi, hogy Hamdran már az ajtónál van. Ennyi elég neki, a többiekkel egyelőre nem foglalkozik. Gondolkodás nélkül kihúzza a tőrt a jobb karjából. Felhörög. Nem érdekli, hogy véres lesz az ing ujja, majd vesz másikat. Megfogja a penge hegyét, és egy erős mozdulattal a menekülő férfi irányába dobja azt. Talán ismét szerencséje lesz.
Ezután viszont egyből futásnak ered le a lépcsőn. Igyekszik minél hamarabb az ajtóhoz érni. Közben felméri, hogy mennyire fáj a jobb karja, és felkészül arra, hogy a bal kardját használja támadásra. *
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Gondolkozás nélkül csap le ellenségére, mikor az letérdel elé. Mások talán tisztességtelennek neveznék ezt a meglepetés támadást, de nem Agin. Ő ezt egy tökéletes lehetőségnek látja, amit igyekszik kihasználni. Elvégre szemtől szemben álltak egymással, nem az ő hibája, hogy a férfi letérdelt elé.
Legnagyobb felháborodására a baka is valami hasonlón is gondolkozott. Valahonnan elővarázsol magának egy tőrt, és azzal támad Aginra. Szerencsére viszont ő forgatja gyorsabban a kardot, és végez a katonával. Ezt most viszont nem ússza meg karcolás nélkül, ugyanis még búcsúajándékként kap egy tőrt a jobb karjába.
A férfi holtan csuklik össze, ő viszont a tőrt látván (és érezvén) ráordít a holttestre. *
- HOGY ROHADNÁL MEG!
* Heves indulatait jogosnak érzi, elvégre miféle férfi támad így a másikra?
Normál esetben megtisztelné ellensége holttestét annyival, hogy eltemeti. Ez a fickó viszont nem kap mást, csak egy nyálcsomót az arcára. Ezzel le is tudja a tisztelgést. És ezzel egyedül marad életben az emeleten. Mindenki más halott.
Nincs sok ideje ünnepelni vagy pihenni, ugyanis lent még folyik a móka. Villámgyorsan felméri a helyzetet a párkány mellett. Észreveszi, hogy Hamdran már az ajtónál van. Ennyi elég neki, a többiekkel egyelőre nem foglalkozik. Gondolkodás nélkül kihúzza a tőrt a jobb karjából. Felhörög. Nem érdekli, hogy véres lesz az ing ujja, majd vesz másikat. Megfogja a penge hegyét, és egy erős mozdulattal a menekülő férfi irányába dobja azt. Talán ismét szerencséje lesz.
Ezután viszont egyből futásnak ered le a lépcsőn. Igyekszik minél hamarabb az ajtóhoz érni. Közben felméri, hogy mennyire fáj a jobb karja, és felkészül arra, hogy a bal kardját használja támadásra. *
1372. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-03 09:57:15
Üzenet elküldve: 2024-10-03 09:57:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//Aktív képesség használat – Bárdzene //
- Ne is mondd..! *-dünnyögi Dayaneer szavaira válaszul. Látszólag nem okozott plusz fájdalmat a lánynak azzal, hogy megragadta és a pult mögé húzta; legalábbis az nem küldte el a fenébe. Bár nincs itt az ideje és nem is ideillő a gondolat, mégis átfut a fején, hogy milyen szép szemei vannak Dayaneer-nek. Igazán nagy kár, hogy ilyen körülmények között vannak.
Leon utána szól, felkapja a fejét. Tudja, hogy a férfinak igaza van - még ha van is esélye egyedül a hegyomlás-szerű Grogg-al szemben, az nem túl nagy. Tekintete visszafordul Dayaneer felé ahogy az felajánlja neki a derekára szíjazott fegyvert. Egy pillanatra elgondolkozik rajta, hogy kihúzza azt a hüvelyből, és Grogg háta felől közeledve megossza annak a figyelmét Leon és maga között, de valahogy nem mozdulnak meg az ujjai. Arra sem nagyon reagál, amikor a pulton meghallja a számszeríj kopogását, és mellettük landol a földön a nyilakkal tömött tegez. Hiszen ő nem harcos! Még ha a kardot meg is tudná úgy fogni hogy hihetőnek tűnjön hogy tudja forgatni, a számszeríjjal nem különösebben boldogulna. Még a végén olyasvalaki torkába röpítené a nyilat, akiébe nem kéne. Hanem Ettvallder szavaira felkapja a fejét.
Hát persze! Hiszen ha mással nem, azzal meg tudná zavarni Grogg-ot, hogy valami olyat csinál, ami ebben a helyzetben tökéletesen abszurnak hat. Ha csupán pár pillanatnyi időt is, de talán tudna nyerni annyit Leonnak, hogy az ki tudja használni azt. A hab a tortán, hogy ehhez a buzogány hatósugarában sem kell lennie. Bátorítón vigyorog Dayaneer-re, aprót szorít a vállán (figyelmességből nem a sérült oldala felőlin), majd mély levegőt vesz, és feláll.
Kihúzza magát, öntudatlan mozdulattal simít végig kabátján és igazítja meg annak hajtókáját. Elönti a bizonyosság, hogy most ő a legfontosabb bárd az egész Kikötőben. Álljon elé, aki máshogy gondolja!*
- Oi, Grogg! *-szól oda a nagydarab fickónak. Hangja hangosan és tisztán szól, nyoma sincs benne feszültségnek, remegésnek, félelemnek. Azok lent maradtak a lány mellett.-* Jól szórakozol, barátom?
*Ha a fickó felé pislant, akkor igyekszik tekintetével elkapni a másikét. Szemei nagyra tágulnak, szinte hipnotikusan fúródik pillantása a nagydarab harcoséba. Csupán egyetlen pillanatnyi figyelemre van szüksége ahhoz, hogy sikerrel járjon a trükkje. Koncentrál, szinte megszűnik számára a Világ, csak a férfi van benne és ő. Amint megszerzi Grogg tekintetét és figyelmét, már el sem engedi. Kiengedi a hangját, és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, dalra fakad. Egy Kikötői dalt énekel, a szöveg épp annyira pikáns, hogy teljesen idegenül hasson a Taverna vér- és hányásszagában; a dallam még így, hangszer nélkül is lüktető. Míg énekel, végig Grogg tekintetébe akaszkodik, mint az acélhorog a cápa szájába, el nem engedve azt. Reméli csak, hogy elég időt tud nyerni Leon számára ahhoz, hogy az levegőhöz jusson, és végre leterítse buzogányos barátjukat.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//Aktív képesség használat – Bárdzene //
- Ne is mondd..! *-dünnyögi Dayaneer szavaira válaszul. Látszólag nem okozott plusz fájdalmat a lánynak azzal, hogy megragadta és a pult mögé húzta; legalábbis az nem küldte el a fenébe. Bár nincs itt az ideje és nem is ideillő a gondolat, mégis átfut a fején, hogy milyen szép szemei vannak Dayaneer-nek. Igazán nagy kár, hogy ilyen körülmények között vannak.
Leon utána szól, felkapja a fejét. Tudja, hogy a férfinak igaza van - még ha van is esélye egyedül a hegyomlás-szerű Grogg-al szemben, az nem túl nagy. Tekintete visszafordul Dayaneer felé ahogy az felajánlja neki a derekára szíjazott fegyvert. Egy pillanatra elgondolkozik rajta, hogy kihúzza azt a hüvelyből, és Grogg háta felől közeledve megossza annak a figyelmét Leon és maga között, de valahogy nem mozdulnak meg az ujjai. Arra sem nagyon reagál, amikor a pulton meghallja a számszeríj kopogását, és mellettük landol a földön a nyilakkal tömött tegez. Hiszen ő nem harcos! Még ha a kardot meg is tudná úgy fogni hogy hihetőnek tűnjön hogy tudja forgatni, a számszeríjjal nem különösebben boldogulna. Még a végén olyasvalaki torkába röpítené a nyilat, akiébe nem kéne. Hanem Ettvallder szavaira felkapja a fejét.
Hát persze! Hiszen ha mással nem, azzal meg tudná zavarni Grogg-ot, hogy valami olyat csinál, ami ebben a helyzetben tökéletesen abszurnak hat. Ha csupán pár pillanatnyi időt is, de talán tudna nyerni annyit Leonnak, hogy az ki tudja használni azt. A hab a tortán, hogy ehhez a buzogány hatósugarában sem kell lennie. Bátorítón vigyorog Dayaneer-re, aprót szorít a vállán (figyelmességből nem a sérült oldala felőlin), majd mély levegőt vesz, és feláll.
Kihúzza magát, öntudatlan mozdulattal simít végig kabátján és igazítja meg annak hajtókáját. Elönti a bizonyosság, hogy most ő a legfontosabb bárd az egész Kikötőben. Álljon elé, aki máshogy gondolja!*
- Oi, Grogg! *-szól oda a nagydarab fickónak. Hangja hangosan és tisztán szól, nyoma sincs benne feszültségnek, remegésnek, félelemnek. Azok lent maradtak a lány mellett.-* Jól szórakozol, barátom?
*Ha a fickó felé pislant, akkor igyekszik tekintetével elkapni a másikét. Szemei nagyra tágulnak, szinte hipnotikusan fúródik pillantása a nagydarab harcoséba. Csupán egyetlen pillanatnyi figyelemre van szüksége ahhoz, hogy sikerrel járjon a trükkje. Koncentrál, szinte megszűnik számára a Világ, csak a férfi van benne és ő. Amint megszerzi Grogg tekintetét és figyelmét, már el sem engedi. Kiengedi a hangját, és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, dalra fakad. Egy Kikötői dalt énekel, a szöveg épp annyira pikáns, hogy teljesen idegenül hasson a Taverna vér- és hányásszagában; a dallam még így, hangszer nélkül is lüktető. Míg énekel, végig Grogg tekintetébe akaszkodik, mint az acélhorog a cápa szájába, el nem engedve azt. Reméli csak, hogy elég időt tud nyerni Leon számára ahhoz, hogy az levegőhöz jusson, és végre leterítse buzogányos barátjukat.*
1371. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-02 23:54:33
Üzenet elküldve: 2024-10-02 23:54:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Emelet//
*Az emeleten csak Agin és a fiatal baka marad. A vörös kobakkal megáldott ifjonc szavait hallva a katonának furcsán csillan szeme, de engedelmeskedni látszik; legalábbis eldobja kardját és letérdel Agin elé.
Szólásra már nem nyitja száját, s szinte egyszerre mozdulnak; Az ifjú baka kezében tőr, Aginéban rövidkard. Utóbbi a gyorsabb; Az ifjú katona torkát éri az csapás. A baka pengéje Agin felkarját éri, a verőlegény szerencséje pedig az, hogy a szúrás csontot ér. A harcos ajkai mintha szavakat formáznak, de csak gurgulázó, undok hang jön ki rajtuk. Az utolsó szívdobbanások, majd holtan csuklik össze a vörös legény előtt.
Agin karjából még mindig kiáll a tőr pengéje, s hálát rebeghet, hogy végtagját érte a szúrás. A penge körül vér serken, s ha az ifjú kiszabadítja a tőrt felkarjából, úgy alaposan eláztatja ruháját is. Az efféle helyzetekben igen könnyen meglegyint bárkit a halál szele, ezt pedig most ő is érezheti.*
//Fogadótér//
*Leon és Grogg viadala tovább folytatódik. A kalóz most nem olyan szerencsés, mint elsőre; a hatalmas városőr buzogánya gyomorszájon vágja, s Dayaneerhez hasonlóan egy pillanatra ő is csak kapkodhatja a levegőt. A wegtorenivel ellentétben ő viszont kemény kötésű kurafi. Talpon marad, noha igen kellemetlen érzés kerülgeti gyomortájt.
Egy korsó csattan mellette a falon, Leon pedig ezt a momentumot választja a visszatámadásra. Hiába vonja el egy pillanatra a falon szétrobbanó tárgy Grogg figyelmét, képes kitérni Leon támadása elől.*
-Próbáld meg, szarjankó! *Vicsorog a férfi, s ismét lendül a láncos buzogány.
-Arafes! Harcra! *A lépcsőn ledübörgő Jeremir hangja csattan keresztül a fogadótéren. Az idős harcos, mintha csak falnak ütközött volna torpan meg, hogy kivont karddal forduljon a közeledő Ettvallder irányába. Mivel utóbbi még korsókat hajigált, ezért Arafesnek van ideje reagálni, mielőtt utolérné őt a félvér. Kardlap csattanásának sajátos muzsikája hallatszik, ahogy az öreg harcos támadása belevásik a félvérébe. A két férfi egymásnak feszül.
Relael szélsebesen szeli át a fogadóteret, s teszi ezt háborítatlan. Mindenki el van foglalva saját ellenfelével. Az elf futás közben céloz és hajítja a menekülő felé dobótőrét. A tőr a falba fúródik a küzdő felek feje felett. Hamdran a kilincsért nyúl, s fel is tépi az ajtót, jó négy lépésnyire pedig Relael követi, ki elszelelhet Ettvallder és Arafes párosa mellett, ha úgy óhajt.
A lépcsőfordulóból érkező Jeremirnek eközben meg kell támaszkodnia; a méreg hatása utolérni látszik a férfit. Hogy legyűri-e, vagy társai sorsára jut, az a következő percekben minden bizonnyal kiderül.*
Vicar minden probléma nélkül a pult mögé segítheti Dayaneert. Nincs miért szégyenkezniük, elvégre nem harcosok ők, hogy ily körülmények között helytálljanak. Megannyi korsó és tányér veszi őket körül a csapszék mögött. Innen kikukucskálva biztonságban követhetik nyomon az eseményeket körülöttük. A wegtoreni lány fájdalmai erősek, s ez mozgásában is korlátozza, de levegőt legalább immáron kap. Hogy mihez kezdenek, az csak rajtuk múlik most.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.02 23:57:52
//Emelet//
*Az emeleten csak Agin és a fiatal baka marad. A vörös kobakkal megáldott ifjonc szavait hallva a katonának furcsán csillan szeme, de engedelmeskedni látszik; legalábbis eldobja kardját és letérdel Agin elé.
Szólásra már nem nyitja száját, s szinte egyszerre mozdulnak; Az ifjú baka kezében tőr, Aginéban rövidkard. Utóbbi a gyorsabb; Az ifjú katona torkát éri az csapás. A baka pengéje Agin felkarját éri, a verőlegény szerencséje pedig az, hogy a szúrás csontot ér. A harcos ajkai mintha szavakat formáznak, de csak gurgulázó, undok hang jön ki rajtuk. Az utolsó szívdobbanások, majd holtan csuklik össze a vörös legény előtt.
Agin karjából még mindig kiáll a tőr pengéje, s hálát rebeghet, hogy végtagját érte a szúrás. A penge körül vér serken, s ha az ifjú kiszabadítja a tőrt felkarjából, úgy alaposan eláztatja ruháját is. Az efféle helyzetekben igen könnyen meglegyint bárkit a halál szele, ezt pedig most ő is érezheti.*
//Fogadótér//
*Leon és Grogg viadala tovább folytatódik. A kalóz most nem olyan szerencsés, mint elsőre; a hatalmas városőr buzogánya gyomorszájon vágja, s Dayaneerhez hasonlóan egy pillanatra ő is csak kapkodhatja a levegőt. A wegtorenivel ellentétben ő viszont kemény kötésű kurafi. Talpon marad, noha igen kellemetlen érzés kerülgeti gyomortájt.
Egy korsó csattan mellette a falon, Leon pedig ezt a momentumot választja a visszatámadásra. Hiába vonja el egy pillanatra a falon szétrobbanó tárgy Grogg figyelmét, képes kitérni Leon támadása elől.*
-Próbáld meg, szarjankó! *Vicsorog a férfi, s ismét lendül a láncos buzogány.
-Arafes! Harcra! *A lépcsőn ledübörgő Jeremir hangja csattan keresztül a fogadótéren. Az idős harcos, mintha csak falnak ütközött volna torpan meg, hogy kivont karddal forduljon a közeledő Ettvallder irányába. Mivel utóbbi még korsókat hajigált, ezért Arafesnek van ideje reagálni, mielőtt utolérné őt a félvér. Kardlap csattanásának sajátos muzsikája hallatszik, ahogy az öreg harcos támadása belevásik a félvérébe. A két férfi egymásnak feszül.
Relael szélsebesen szeli át a fogadóteret, s teszi ezt háborítatlan. Mindenki el van foglalva saját ellenfelével. Az elf futás közben céloz és hajítja a menekülő felé dobótőrét. A tőr a falba fúródik a küzdő felek feje felett. Hamdran a kilincsért nyúl, s fel is tépi az ajtót, jó négy lépésnyire pedig Relael követi, ki elszelelhet Ettvallder és Arafes párosa mellett, ha úgy óhajt.
A lépcsőfordulóból érkező Jeremirnek eközben meg kell támaszkodnia; a méreg hatása utolérni látszik a férfit. Hogy legyűri-e, vagy társai sorsára jut, az a következő percekben minden bizonnyal kiderül.*
Vicar minden probléma nélkül a pult mögé segítheti Dayaneert. Nincs miért szégyenkezniük, elvégre nem harcosok ők, hogy ily körülmények között helytálljanak. Megannyi korsó és tányér veszi őket körül a csapszék mögött. Innen kikukucskálva biztonságban követhetik nyomon az eseményeket körülöttük. A wegtoreni lány fájdalmai erősek, s ez mozgásában is korlátozza, de levegőt legalább immáron kap. Hogy mihez kezdenek, az csak rajtuk múlik most.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.02 23:57:52
1370. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-02 22:29:46
Üzenet elküldve: 2024-10-02 22:29:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*Relael némi előnyt szerez Jeremirrel szemben, de továbbra is csupán a menekülő Hamdran van célkeresztjében. Időközben Vicar is távozik útjából, így talán némi esélye van tovább folytatni hajszáját. Természetesen a pillanat tört részéig felmerül benne, hogy segítsen Leonnak a küzdelemben, ám úgy sejti, hogy a nagypofájú férfi elbír a behemóttal, s a hírvivő egyébként is prioritást élvez nála.
Agin szerencsés dobásának hála értékes időt nyer, aminek lehetőségével igyekszik is élni. Csak egy pillanatra enyhít veszett tempóján, hogy a combjára rögzített dobótőrét előrántsa és Hamdrant vegye vele célkeresztbe. Természetesen akkor sem fog túlzottan búslakodni, ha végül helyette Arafest találja el vele.
Ezt követően szalad tovább az ajtó irányába, - már amennyiben Grogg erre lehetőséget ad számára -, s miközben arcába csapódó tincseit kisöpri, ezen mozdulat közben fülbevalóját is kezébe veszi, hogy ne fegyvertelenül kelljen a kialakult helyzetet kezelnie.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*Relael némi előnyt szerez Jeremirrel szemben, de továbbra is csupán a menekülő Hamdran van célkeresztjében. Időközben Vicar is távozik útjából, így talán némi esélye van tovább folytatni hajszáját. Természetesen a pillanat tört részéig felmerül benne, hogy segítsen Leonnak a küzdelemben, ám úgy sejti, hogy a nagypofájú férfi elbír a behemóttal, s a hírvivő egyébként is prioritást élvez nála.
Agin szerencsés dobásának hála értékes időt nyer, aminek lehetőségével igyekszik is élni. Csak egy pillanatra enyhít veszett tempóján, hogy a combjára rögzített dobótőrét előrántsa és Hamdrant vegye vele célkeresztbe. Természetesen akkor sem fog túlzottan búslakodni, ha végül helyette Arafest találja el vele.
Ezt követően szalad tovább az ajtó irányába, - már amennyiben Grogg erre lehetőséget ad számára -, s miközben arcába csapódó tincseit kisöpri, ezen mozdulat közben fülbevalóját is kezébe veszi, hogy ne fegyvertelenül kelljen a kialakult helyzetet kezelnie.*
1369. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-02 21:10:49
Üzenet elküldve: 2024-10-02 21:10:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden szinte egy szempillantás alatt történhet külső szemmel, számára azonban a találat mozzanata ráérősen nyúlik el. Egy villanásnyira még elhiszi, hogy időben menedéket ér, elvégre a biztonságos hely alig egy karnyújtásnyira van tőle. A buzogány azonban hamarosan hihetetlen erővel csapódik bordáinak, s egy fájdalmas nyögés kíséretében a hatalmas lendület pedig egészen a pultig repíti. A kín mérges folyadék módjára indul meg sajgó bordáiból majd hullámzik végig az egész testén.*
- A kurva életbe! *morran gyötrelmesen, kezével pedig rögvest a találat helyére nyúl, hogy felmérje a kárt. Vér nem serken ugyan ujjai között, de a nyilallás egyértelműen jelzi részére, hogy nem lesz elég egy-két nap kipihenni ezt csetepatét. Már ha életben marad.
Kapkodó zihálását próbálja néhány nagyobb lélegzetvétellel csillapítani nem túl sikeresen, fogait összeszorítva közben igyekszik a sajgás homályán átlátva körbepillantani és felmérni a helyzetet.
Grogg úgy látszik elfoglalja magát a kalózképűvel, így egyelőre nincs oka aggódni, a vén kecskét meg a menekülőt azonban bizonyos, hogy nem ő fogja megállítani. Próbál felülni, amennyire tud, de a teste csak nehezen engedelmeskedik, s belehasít a mozdulat nyomán a fájdalom vélhetőleg törött bordáiba. Biztonságosabb helyre kell húzódnia, de egyelőre nem világos előtte, hogy a francba is fogja ezt ebben az állapotban kivitelezni.
Mintha gondolatai hívására felelne, Vicar tűnik fel a pultnál, hogy felkanalazza, ő pedig amennyire tud, segít neki egyben.*
- Jó kis első nap... *nyöszörgi egy mosolyt is erőltetve arcára, de hamar gyötrelmes grimaszba fordul arca.
Ha sikerül a pult takarásába húzódnia a bárd segítségével, megfogadja magának, hogy kimarad a móka többi részéből. Ha nem kínlódna bizonyára még fel is nevetne azon, hogy épp ő kapta az első találatot, de erre most nem ez a megfelelő alkalom. Majd ha épségben túl lesznek ezen.*
- Vidd! *bök fejével a szablyája felé* - Ha akarod... *pillantásával egyértelműen üzeni, hogy nem fog ítélkezni felette, ha nem veti bele magát a harcba. Ahogy Dayaneer sem, ő sem harcos - legalább is eddigi tudomása szerint- , felesleges tehát hősködésekbe bocsátkoznia, hiszen felérhet az öngyilkossággal. Nem tudhatják hány harcra kész katona van elvégre odafent, még csak arról sincs fogalmuk, pontosan mi történhetett.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden szinte egy szempillantás alatt történhet külső szemmel, számára azonban a találat mozzanata ráérősen nyúlik el. Egy villanásnyira még elhiszi, hogy időben menedéket ér, elvégre a biztonságos hely alig egy karnyújtásnyira van tőle. A buzogány azonban hamarosan hihetetlen erővel csapódik bordáinak, s egy fájdalmas nyögés kíséretében a hatalmas lendület pedig egészen a pultig repíti. A kín mérges folyadék módjára indul meg sajgó bordáiból majd hullámzik végig az egész testén.*
- A kurva életbe! *morran gyötrelmesen, kezével pedig rögvest a találat helyére nyúl, hogy felmérje a kárt. Vér nem serken ugyan ujjai között, de a nyilallás egyértelműen jelzi részére, hogy nem lesz elég egy-két nap kipihenni ezt csetepatét. Már ha életben marad.
Kapkodó zihálását próbálja néhány nagyobb lélegzetvétellel csillapítani nem túl sikeresen, fogait összeszorítva közben igyekszik a sajgás homályán átlátva körbepillantani és felmérni a helyzetet.
Grogg úgy látszik elfoglalja magát a kalózképűvel, így egyelőre nincs oka aggódni, a vén kecskét meg a menekülőt azonban bizonyos, hogy nem ő fogja megállítani. Próbál felülni, amennyire tud, de a teste csak nehezen engedelmeskedik, s belehasít a mozdulat nyomán a fájdalom vélhetőleg törött bordáiba. Biztonságosabb helyre kell húzódnia, de egyelőre nem világos előtte, hogy a francba is fogja ezt ebben az állapotban kivitelezni.
Mintha gondolatai hívására felelne, Vicar tűnik fel a pultnál, hogy felkanalazza, ő pedig amennyire tud, segít neki egyben.*
- Jó kis első nap... *nyöszörgi egy mosolyt is erőltetve arcára, de hamar gyötrelmes grimaszba fordul arca.
Ha sikerül a pult takarásába húzódnia a bárd segítségével, megfogadja magának, hogy kimarad a móka többi részéből. Ha nem kínlódna bizonyára még fel is nevetne azon, hogy épp ő kapta az első találatot, de erre most nem ez a megfelelő alkalom. Majd ha épségben túl lesznek ezen.*
- Vidd! *bök fejével a szablyája felé* - Ha akarod... *pillantásával egyértelműen üzeni, hogy nem fog ítélkezni felette, ha nem veti bele magát a harcba. Ahogy Dayaneer sem, ő sem harcos - legalább is eddigi tudomása szerint- , felesleges tehát hősködésekbe bocsátkoznia, hiszen felérhet az öngyilkossággal. Nem tudhatják hány harcra kész katona van elvégre odafent, még csak arról sincs fogalmuk, pontosan mi történhetett.*
1368. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-02 13:33:02
Üzenet elküldve: 2024-10-02 13:33:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Leon mintha hallaná a mellette reccsenő bordákat és ez csak fokozza a harci kedvét. Ha nem éppen élethalál küzdelemben venne részt, most biztos egy jó nagyot röhögne és éljenezne, hogy mekkora ütés volt, de nem igazán ér rá. Egy pillanatra sem néz oda, de mivel tudja ki állt ott az előbb, biztos benne, hogy a nő egy ideig használhatatlan lesz, a bárdnál pedig az előbbiekben nem látott semmiféle fegyvert. Gyorsan arra a következtetésre jut, hogy kezdeti három az egyhez előnyükből gyorsan egy egyszerű páros viadal lett. Csak, hogy növelje a saját esélyét egy hamarjában jött ötlettől vezérelve igyekszik behúzni a lantost a harcba.*
-Keress a nőnél fegyvert és gyere, fiú! *Mondja ezt úgy, hogy szemei végig Grogg mozdulatait lesik.*
-Neked lesz, de lehúgyozom, te fasz! *Válaszol vissza és már az első apró rezdülésnél, ami a lendítésre utal, már próbál is kitérni. Nincs kedve neki is a földön agonizálni és vért köpni, mint Relael újabb alkalmazott nőcskéjének. Lehetőleg el a lépcső irányából, így vezeti ugrásszerű lépteit. Nem tudja, mi jön onnan, de nem szeretné, ha hátha kapná egy újabb olyan állat, mint a buzogányos. Persze közben hallja, hogy a pult irányából milyen szellemes mondatokat kiabál a félvér társuk, de még arra sem bagózik, hogy válaszoljon neki. Nem is érti, hogy ilyenkor kinek jut eszébe poénkodni, mikor harcolni kéne. Ha a pohár lendül, akár eltalálja Groggot akár nem, a kalóz ezt a pillanatot használja ki a visszatámadásra és szúr a haramia felé.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Leon mintha hallaná a mellette reccsenő bordákat és ez csak fokozza a harci kedvét. Ha nem éppen élethalál küzdelemben venne részt, most biztos egy jó nagyot röhögne és éljenezne, hogy mekkora ütés volt, de nem igazán ér rá. Egy pillanatra sem néz oda, de mivel tudja ki állt ott az előbb, biztos benne, hogy a nő egy ideig használhatatlan lesz, a bárdnál pedig az előbbiekben nem látott semmiféle fegyvert. Gyorsan arra a következtetésre jut, hogy kezdeti három az egyhez előnyükből gyorsan egy egyszerű páros viadal lett. Csak, hogy növelje a saját esélyét egy hamarjában jött ötlettől vezérelve igyekszik behúzni a lantost a harcba.*
-Keress a nőnél fegyvert és gyere, fiú! *Mondja ezt úgy, hogy szemei végig Grogg mozdulatait lesik.*
-Neked lesz, de lehúgyozom, te fasz! *Válaszol vissza és már az első apró rezdülésnél, ami a lendítésre utal, már próbál is kitérni. Nincs kedve neki is a földön agonizálni és vért köpni, mint Relael újabb alkalmazott nőcskéjének. Lehetőleg el a lépcső irányából, így vezeti ugrásszerű lépteit. Nem tudja, mi jön onnan, de nem szeretné, ha hátha kapná egy újabb olyan állat, mint a buzogányos. Persze közben hallja, hogy a pult irányából milyen szellemes mondatokat kiabál a félvér társuk, de még arra sem bagózik, hogy válaszoljon neki. Nem is érti, hogy ilyenkor kinek jut eszébe poénkodni, mikor harcolni kéne. Ha a pohár lendül, akár eltalálja Groggot akár nem, a kalóz ezt a pillanatot használja ki a visszatámadásra és szúr a haramia felé.*
1367. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-02 11:09:56
Üzenet elküldve: 2024-10-02 11:09:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* Talán idegesebb, mint gondolta volna. Ha így gondolkodik, akkor nem meglepő, hogy elvétette a lövést. Nem is csoda, elvégre amióta megvan neki a számszeríja, azóta nemigen használta. Néha napján elmehetne gyakorolni, de sokszor közbejön valami. Legalább nem hergeli tovább az öreget és csak biztatja, hogy hagyja el a helyet. Nem éppen ezt akarta elérni, de ez is valami. Ahogy átvetődik a pulton, enyhén szomorúan tapasztalja, hogy valóban csak a menekülésen jár az eszük. Ettvallder nem gondolkozik ezen sokat. Villámgyorsan már eljátszotta ezt a csatát a fejében. Ugyan kapott egy nagyot Dayaneer, de ha megállna ezen aggódni, akkor a megszököttek még erősítést is hívhatnak. Az imént pultra helyezett számszeríjat neves egyszerűséggel átcsúsztatja Dayaneer és Vicar irányába. A tegezét meg csak lazán odadobja. Ha elkapják, elkapják, ha nem, akkor földön landol. Mindenesetre, reméli, hogy kapnak a lehetőségen, hogy ne kelljen szemtől szembe harcolniuk velük. Megfogja a mögötte lévő poharat, majd így szól. *
- Na ilyenkor jönne jól valami kocsmai bunyós zene!
* Mondja Vicarnak. Lehet a férfi nincs olyan hangulatban, hogy kezével pengetni tudjon, de azért nem törné kerékbe, ha zenélne. Majd a kezében lévő poharat Grogg felé dobja. Reméli, hogy a kézzel való célzása jobb, mint a számszeríjjal, de ez majd kiderül. Ha betálal, ha nem. Csak reméli, hogy elterelheti a figyelmét, hacsak egy másodperccel is. Az eredményt nem várja meg! Karddal a kezében fut előre az ajtó felé. Reményei szerint az egyiküket még nekifutásból felnyársalja, s amaz már nem megy sehova. Mivel Arafes van előbb így sajnos át kell rajta mennie, hogy túljusson, de ha gyorsabbak lennének, és kiérnének, mielőtt a félvér tehetne bármit, úgy a fiatalabbat veszi üldözőbe. Kudarcnak nincs helye, így teljes erőt bevetve fut utána. Főleg abba reménykedik, hogy egyszer megfoghassa hátulról és visszarántsa. Ha ez sikerül, akkor hátulról torkát célozza. Egy egyszerű és gyors vágással akar véget vetni az életének. *
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* Talán idegesebb, mint gondolta volna. Ha így gondolkodik, akkor nem meglepő, hogy elvétette a lövést. Nem is csoda, elvégre amióta megvan neki a számszeríja, azóta nemigen használta. Néha napján elmehetne gyakorolni, de sokszor közbejön valami. Legalább nem hergeli tovább az öreget és csak biztatja, hogy hagyja el a helyet. Nem éppen ezt akarta elérni, de ez is valami. Ahogy átvetődik a pulton, enyhén szomorúan tapasztalja, hogy valóban csak a menekülésen jár az eszük. Ettvallder nem gondolkozik ezen sokat. Villámgyorsan már eljátszotta ezt a csatát a fejében. Ugyan kapott egy nagyot Dayaneer, de ha megállna ezen aggódni, akkor a megszököttek még erősítést is hívhatnak. Az imént pultra helyezett számszeríjat neves egyszerűséggel átcsúsztatja Dayaneer és Vicar irányába. A tegezét meg csak lazán odadobja. Ha elkapják, elkapják, ha nem, akkor földön landol. Mindenesetre, reméli, hogy kapnak a lehetőségen, hogy ne kelljen szemtől szembe harcolniuk velük. Megfogja a mögötte lévő poharat, majd így szól. *
- Na ilyenkor jönne jól valami kocsmai bunyós zene!
* Mondja Vicarnak. Lehet a férfi nincs olyan hangulatban, hogy kezével pengetni tudjon, de azért nem törné kerékbe, ha zenélne. Majd a kezében lévő poharat Grogg felé dobja. Reméli, hogy a kézzel való célzása jobb, mint a számszeríjjal, de ez majd kiderül. Ha betálal, ha nem. Csak reméli, hogy elterelheti a figyelmét, hacsak egy másodperccel is. Az eredményt nem várja meg! Karddal a kezében fut előre az ajtó felé. Reményei szerint az egyiküket még nekifutásból felnyársalja, s amaz már nem megy sehova. Mivel Arafes van előbb így sajnos át kell rajta mennie, hogy túljusson, de ha gyorsabbak lennének, és kiérnének, mielőtt a félvér tehetne bármit, úgy a fiatalabbat veszi üldözőbe. Kudarcnak nincs helye, így teljes erőt bevetve fut utána. Főleg abba reménykedik, hogy egyszer megfoghassa hátulról és visszarántsa. Ha ez sikerül, akkor hátulról torkát célozza. Egy egyszerű és gyors vágással akar véget vetni az életének. *
1366. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-02 10:24:10
Üzenet elküldve: 2024-10-02 10:24:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Szerencséje van. Mármint ez általában véve is igaz rá, mintha olykor Teysus maga venné a tenyerére hogy afféle bűv-aurával borítsa őt, ami a legtöbb nyűgtől-bajtól megvédi; de most a szokásosnál is jobban érzi ezt. Hátát nekiveti a lépcsőkorlát aljának, gyors pillantással felnéz, hogy lássa: onnan nem fenyegeti semmi. Még nem, és ezt jónak találja. Visszafordul, még épp időben ahhoz, hogy lássa ahogy Dayaneer a pult tövénél landol. Egy pillanatra elképzeli, hogy mekkora erővel suhanhatott el felette a buzogány feje, ha a lány ekkorát repült tőle. Jól mondhatta Grogg: valóban kiloccsant volna az agya tőle.
A nagydarab fickót szerencsére szemlátomást leköti Leon, Ettvallder meg a másikat tartja a számszeríj orrán. Odafentről kiáltásokat hall, mindenfélét. Olyat, ami előbb hörgés lesz majd elszakad, és olyat is, ami parancsol.
Fogalma sincs, hogy mit csináljon.
Általában kimarad az ilyen csetepaték aktív részéből, vagy legfeljebb a háttérben maradva figyeli azokat. Némelyikből aztán van, hogy dalt ír. Vidámat, szomorút, ami sikerül. De róla ki írna dalt? Nem mintha most ez lenne lényeges. Hanem az, hogy a dolgok sűrűjében van.
Jelenleg a legnagyobb veszélyforrásként a cséphadaró Grogg-ot azonosítja. Most bánni kezdi, hogy nincs nála semmilyen fegyver; sokat adna most akár csak egy fél-alkar hosszú tőrért is. A semminél még az is több. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy hozzávág Grogg hátához egy széket, de nem tudja, hogy az ártana-e neki valamit. Valószínűleg nem, fut át a fején. Valószínűleg csak újra magára vonná fele a fickó figyelmét. De most talán épp ez a legnagyobb szerencséje, hogy az nem vele foglalkozik.
Elmorzsol a fogai között pár szót, talán káromkodik valamit. A lantot belöki a lépcső alá -ez a legnagyobb értéke az élete után, természetes, hogy biztonságban szeretné tudni-, majd továbbra is magát összehúzva, hogy minél kisebb célpontot adjon, és minél kevésbé legyen feltűnő, oldalazva elindul Grogg háta mögött, a lehető legnagyobb ívben kikerülve őt úgy, hogy ne kerüljön Ettvallder számszeríja elé sem. Bár ez már talán nem is számít, hiszen már hallotta a fegyver csattanását.
A pult felé igyekszik, egészen pontosan Dayaneer a célpontja. Egyszerű döntést hoz: fegyver nélkül nem bocsátkozik harcba. De ez nem jelenti azt, hogy tétlenül várja ki a helyzet végét. Bár nem felcser, annyit azért sejt, hogy amekkora ütést kapott a nő, az nem nagyon fog felpattanni és vitézkedni; viszont elég szerencsétlen helyen van ahhoz, hogy ott szedje magát össze. Így hát, ha eléri őt anélkül hogy Grogg buzogánya milliónyi apró szilánkra pépesítené a gerincoszlopát, akkor letérdel a nő mellé, és ha az hagyja magát, akkor a hóna alá nyúlva a pult takarásába próbálja húzni őt.
Hozzátesz bármit a bunyóhoz? Nem. De hát nem is azért fizetik.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Szerencséje van. Mármint ez általában véve is igaz rá, mintha olykor Teysus maga venné a tenyerére hogy afféle bűv-aurával borítsa őt, ami a legtöbb nyűgtől-bajtól megvédi; de most a szokásosnál is jobban érzi ezt. Hátát nekiveti a lépcsőkorlát aljának, gyors pillantással felnéz, hogy lássa: onnan nem fenyegeti semmi. Még nem, és ezt jónak találja. Visszafordul, még épp időben ahhoz, hogy lássa ahogy Dayaneer a pult tövénél landol. Egy pillanatra elképzeli, hogy mekkora erővel suhanhatott el felette a buzogány feje, ha a lány ekkorát repült tőle. Jól mondhatta Grogg: valóban kiloccsant volna az agya tőle.
A nagydarab fickót szerencsére szemlátomást leköti Leon, Ettvallder meg a másikat tartja a számszeríj orrán. Odafentről kiáltásokat hall, mindenfélét. Olyat, ami előbb hörgés lesz majd elszakad, és olyat is, ami parancsol.
Fogalma sincs, hogy mit csináljon.
Általában kimarad az ilyen csetepaték aktív részéből, vagy legfeljebb a háttérben maradva figyeli azokat. Némelyikből aztán van, hogy dalt ír. Vidámat, szomorút, ami sikerül. De róla ki írna dalt? Nem mintha most ez lenne lényeges. Hanem az, hogy a dolgok sűrűjében van.
Jelenleg a legnagyobb veszélyforrásként a cséphadaró Grogg-ot azonosítja. Most bánni kezdi, hogy nincs nála semmilyen fegyver; sokat adna most akár csak egy fél-alkar hosszú tőrért is. A semminél még az is több. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy hozzávág Grogg hátához egy széket, de nem tudja, hogy az ártana-e neki valamit. Valószínűleg nem, fut át a fején. Valószínűleg csak újra magára vonná fele a fickó figyelmét. De most talán épp ez a legnagyobb szerencséje, hogy az nem vele foglalkozik.
Elmorzsol a fogai között pár szót, talán káromkodik valamit. A lantot belöki a lépcső alá -ez a legnagyobb értéke az élete után, természetes, hogy biztonságban szeretné tudni-, majd továbbra is magát összehúzva, hogy minél kisebb célpontot adjon, és minél kevésbé legyen feltűnő, oldalazva elindul Grogg háta mögött, a lehető legnagyobb ívben kikerülve őt úgy, hogy ne kerüljön Ettvallder számszeríja elé sem. Bár ez már talán nem is számít, hiszen már hallotta a fegyver csattanását.
A pult felé igyekszik, egészen pontosan Dayaneer a célpontja. Egyszerű döntést hoz: fegyver nélkül nem bocsátkozik harcba. De ez nem jelenti azt, hogy tétlenül várja ki a helyzet végét. Bár nem felcser, annyit azért sejt, hogy amekkora ütést kapott a nő, az nem nagyon fog felpattanni és vitézkedni; viszont elég szerencsétlen helyen van ahhoz, hogy ott szedje magát össze. Így hát, ha eléri őt anélkül hogy Grogg buzogánya milliónyi apró szilánkra pépesítené a gerincoszlopát, akkor letérdel a nő mellé, és ha az hagyja magát, akkor a hóna alá nyúlva a pult takarásába próbálja húzni őt.
Hozzátesz bármit a bunyóhoz? Nem. De hát nem is azért fizetik.*
1365. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-01 17:59:18
Üzenet elküldve: 2024-10-01 17:59:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Dobása célt talál, aminek hála a menekülő katona már nem a saját lábain teszi meg a maradék lépcsőfokokat. Reméli, hogy ezzel elég időt nyer a lentieknek ahhoz, hogy megállítsák. Neki viszont még fent van dolga, ugyanis egy valaki még életben van.
Ahogy közeledik az illető felé, ránt kettőt a kardján, így az azt beborító vér nagy része annak tulajdonosának a holttestére csöppen. Mindkét kardját a bakára szegezi, készen a támadásra, vagy az esetleges védekezésre. Ekkor viszont olyan dolog történik, ami meglepi Agint. A férfi arra kéri őt, hogy engedje el. Nem egészen erre számított, mikor meglátta az életben maradt szablyás harcost. Azt hitte, hogy harcolni fog az életéért, nem pedig rimánkodni. Ahogy megnézi a férfit, eléggé fiatalnak tűnik. Sajnálja, hogy az ellensége. *
~ Kár érte. ~
* Reakciója viszont szintúgy meglepő lehet. Elhúzza a szája sarkát, és egy rövid, kuncogó hangot ad ki. Két fegyverét továbbra is a fiatal katonán tartja, igyekszik felkészült lenni a hirtelen támadásokra. *
- Jól van. Dobd el a fegyvered! Térdelj le elém, és kezdj el könyörögni az életedért! És akkor elengedlek.
* Arcára mosoly kerül, a tekintete barátságos és biztató. Valamiért szeretné hallani a katona könyörgését. Többnek érezné magát tőle, az önbizalma is nőne. Viszont akárhogy is cselekszik a baka, a sorsán nem változtathat. Amennyiben azt teszi, amit Agin mondott, a térdelése közben, a jobb kardjával öli meg őt egy torokra csapással. Ha ezt valamilyen módon hárítja, akkor újból támad a bal kezében lévő fegyverrel.
Ha nem adja meg magát, úgyis támad. Kétszer is, ha kell neki. Legfőképpen a nyakra megy. Ha a másik visszatámad, akkor védekezik. Próbál minél gyorsabban végezni az emberével. Amennyiben ez megtörténik, úgy igyekszik lentiek segítségére sietni. *
A hozzászólás írója (Agin Nardan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.01 17:59:31
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Dobása célt talál, aminek hála a menekülő katona már nem a saját lábain teszi meg a maradék lépcsőfokokat. Reméli, hogy ezzel elég időt nyer a lentieknek ahhoz, hogy megállítsák. Neki viszont még fent van dolga, ugyanis egy valaki még életben van.
Ahogy közeledik az illető felé, ránt kettőt a kardján, így az azt beborító vér nagy része annak tulajdonosának a holttestére csöppen. Mindkét kardját a bakára szegezi, készen a támadásra, vagy az esetleges védekezésre. Ekkor viszont olyan dolog történik, ami meglepi Agint. A férfi arra kéri őt, hogy engedje el. Nem egészen erre számított, mikor meglátta az életben maradt szablyás harcost. Azt hitte, hogy harcolni fog az életéért, nem pedig rimánkodni. Ahogy megnézi a férfit, eléggé fiatalnak tűnik. Sajnálja, hogy az ellensége. *
~ Kár érte. ~
* Reakciója viszont szintúgy meglepő lehet. Elhúzza a szája sarkát, és egy rövid, kuncogó hangot ad ki. Két fegyverét továbbra is a fiatal katonán tartja, igyekszik felkészült lenni a hirtelen támadásokra. *
- Jól van. Dobd el a fegyvered! Térdelj le elém, és kezdj el könyörögni az életedért! És akkor elengedlek.
* Arcára mosoly kerül, a tekintete barátságos és biztató. Valamiért szeretné hallani a katona könyörgését. Többnek érezné magát tőle, az önbizalma is nőne. Viszont akárhogy is cselekszik a baka, a sorsán nem változtathat. Amennyiben azt teszi, amit Agin mondott, a térdelése közben, a jobb kardjával öli meg őt egy torokra csapással. Ha ezt valamilyen módon hárítja, akkor újból támad a bal kezében lévő fegyverrel.
Ha nem adja meg magát, úgyis támad. Kétszer is, ha kell neki. Legfőképpen a nyakra megy. Ha a másik visszatámad, akkor védekezik. Próbál minél gyorsabban végezni az emberével. Amennyiben ez megtörténik, úgy igyekszik lentiek segítségére sietni. *
A hozzászólás írója (Agin Nardan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.01 17:59:31
1364. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-30 22:58:32
Üzenet elküldve: 2024-09-30 22:58:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*A Vicar feje felett elszálló láncos buzogány elől Leon sikeresen kitér, ám Dayaneer már nem ilyen szerencsés. Oldalba kapja a buzogányfej, őt pedig a lendület meg sem állítja egészen a pultig, melynek háttal érkezik, mielőtt elterülne a földön. Kezét reflexszerűen tapasztja a sérülésre. A levegővétel egyelőre nehézkes. Ujjai között vér nem serken, de a zúzódás már most színezi bőrét. Legalább két bordája tört, s lábra is csak nehezen áll, már ha célja az ilyesmi jelen állapotában.
Ami Leont illeti, nem támad vissza, legalábbis nem azonnal. Az üvöltő Grogg, ki szemmel láthatóan mit sem törődik most a muzsikussal, egyből őt célozza.*
-Nem lesz sírotok, áruló szarjankók! *Üvölti a hatalmas férfi, miközben Leon irányába lendíti a buzogányt.
Eközben a Dayaneer mellett hátráló Arafes nagyon úgy fest, nem hallgat a szép szóra. Tovább hátrál a kijárat felé, ekképp pedig pontosan nyomon tudja követni, ahogy Ettvallder céloz. A nyílvesszőt így sem kerüli el teljesen; az a vállát súrolja. Arafes káromkodva fordul meg, hogy az ajtót célozva futásnak eredjen. Ha Ettvallder - akinek egyébként immáron komoly tapasztalata van a söntés melletti perpatvarokban - egy kicsit jobban céloz, vagy nagyobb szerencséje van, bizonyosan eltrafálja a férfit. Így viszont jó pár lépés kerül közéjük, s vele együtt a pult maga is. Utóbbit ugyan könnyedén átugorja, de innentől kezdve a sebességén múlik, utoléri-e az idős zsoldost.
Vicar az egyetlen odalenn, ki abban a helyzetben találhatja magát, hogy senki sem figyel rá. Hogy a muzsikus kihasználja-e az alkalmat arra, hogy segédkezzen, netalán meglépjen, az csakis rajta áll.*
//Az emeleten//
*Hamdrant senki sem tartóztatja, így az elkerülvén a csetepatét, teljes erejéből az ajtó felé veti magát. Vetné, ugyanis a lépcsőfordulóban nem várt meglepetés éri egy boroskancsó formájában. Az Agin által elhajított eszköz lábát éri, ő pedig annak rendje és módja szerint botlik meg, hogy az utolsó lépcsőfokokat már ne a lábán tegye meg. Szitkozódva kászálódik fel a földről, hogy megcélozza az ajtót, alig egy lépéssel Arafes előtt. Agin értékes időt nyert, Hamdran egyelőre még nem lógott meg.
Az ifjú harcos gyors; van ideje bevégezni a hozzá legközelebb szenvedő katonát. A férfi épp eléggé el van foglalva saját állapotával, így a támadás meglepetésként éri. Hörögve, torkát szorongatva csúszik le az asztalról, hogy rövid haláltusát követően csatlakozzon társaihoz. A másik méreggel viaskodó baka sem szerencsés; noha a méreg nem ölte meg rögtön, olybá tűnik, végül csak legyűri. Szemei vörösek, akár a wegtoreni vitorla, orrából pedig vér szivárog. Támaszkodva igyekszik visszanyerni erejét, mindhiába. A karosszékre csuklik, s nem mozdul többé.
Afiatal városőr, ki nem viseli magán a méreg nyomait, továbbra is üveges szemekkel mered a holttestekre maga körül. Kezében ott pihen a szablya, de nem moccan. Legalábbis nem rögtön. Végül Aginra kúszik pillantása.*
-Engedj elmenni! Nem mondom el senkinek, mi történt itt! *Felemeli fegyverét, s hátrál egy lépést. Igyekszik megtartani a tisztes távolságot a vörös kobakkal megáldott férfiútól. Hangja már-már könyörgő.
Noha Jeremir fenyegetően közeledik Relael felé a kivont pallossal kezében, az elf gyors, méghozzá nagyon. Rövidesen a hozzá közelebbi lépcsőfordulóban találhatja magát, melynek tövében Vicar gubbaszt, jó két lépésnyire pedig Grogg és Leon viaskodik.*
-Égni fogsz a házaddal együtt, áruló szajha! *Noha a súlyos léptek fenyegetően döngenek a lány mögött, legalább egy lépcsőfordulónyi az előnye Jeremirhez képest, ki dühtől elvakultan követi.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*A Vicar feje felett elszálló láncos buzogány elől Leon sikeresen kitér, ám Dayaneer már nem ilyen szerencsés. Oldalba kapja a buzogányfej, őt pedig a lendület meg sem állítja egészen a pultig, melynek háttal érkezik, mielőtt elterülne a földön. Kezét reflexszerűen tapasztja a sérülésre. A levegővétel egyelőre nehézkes. Ujjai között vér nem serken, de a zúzódás már most színezi bőrét. Legalább két bordája tört, s lábra is csak nehezen áll, már ha célja az ilyesmi jelen állapotában.
Ami Leont illeti, nem támad vissza, legalábbis nem azonnal. Az üvöltő Grogg, ki szemmel láthatóan mit sem törődik most a muzsikussal, egyből őt célozza.*
-Nem lesz sírotok, áruló szarjankók! *Üvölti a hatalmas férfi, miközben Leon irányába lendíti a buzogányt.
Eközben a Dayaneer mellett hátráló Arafes nagyon úgy fest, nem hallgat a szép szóra. Tovább hátrál a kijárat felé, ekképp pedig pontosan nyomon tudja követni, ahogy Ettvallder céloz. A nyílvesszőt így sem kerüli el teljesen; az a vállát súrolja. Arafes káromkodva fordul meg, hogy az ajtót célozva futásnak eredjen. Ha Ettvallder - akinek egyébként immáron komoly tapasztalata van a söntés melletti perpatvarokban - egy kicsit jobban céloz, vagy nagyobb szerencséje van, bizonyosan eltrafálja a férfit. Így viszont jó pár lépés kerül közéjük, s vele együtt a pult maga is. Utóbbit ugyan könnyedén átugorja, de innentől kezdve a sebességén múlik, utoléri-e az idős zsoldost.
Vicar az egyetlen odalenn, ki abban a helyzetben találhatja magát, hogy senki sem figyel rá. Hogy a muzsikus kihasználja-e az alkalmat arra, hogy segédkezzen, netalán meglépjen, az csakis rajta áll.*
//Az emeleten//
*Hamdrant senki sem tartóztatja, így az elkerülvén a csetepatét, teljes erejéből az ajtó felé veti magát. Vetné, ugyanis a lépcsőfordulóban nem várt meglepetés éri egy boroskancsó formájában. Az Agin által elhajított eszköz lábát éri, ő pedig annak rendje és módja szerint botlik meg, hogy az utolsó lépcsőfokokat már ne a lábán tegye meg. Szitkozódva kászálódik fel a földről, hogy megcélozza az ajtót, alig egy lépéssel Arafes előtt. Agin értékes időt nyert, Hamdran egyelőre még nem lógott meg.
Az ifjú harcos gyors; van ideje bevégezni a hozzá legközelebb szenvedő katonát. A férfi épp eléggé el van foglalva saját állapotával, így a támadás meglepetésként éri. Hörögve, torkát szorongatva csúszik le az asztalról, hogy rövid haláltusát követően csatlakozzon társaihoz. A másik méreggel viaskodó baka sem szerencsés; noha a méreg nem ölte meg rögtön, olybá tűnik, végül csak legyűri. Szemei vörösek, akár a wegtoreni vitorla, orrából pedig vér szivárog. Támaszkodva igyekszik visszanyerni erejét, mindhiába. A karosszékre csuklik, s nem mozdul többé.
Afiatal városőr, ki nem viseli magán a méreg nyomait, továbbra is üveges szemekkel mered a holttestekre maga körül. Kezében ott pihen a szablya, de nem moccan. Legalábbis nem rögtön. Végül Aginra kúszik pillantása.*
-Engedj elmenni! Nem mondom el senkinek, mi történt itt! *Felemeli fegyverét, s hátrál egy lépést. Igyekszik megtartani a tisztes távolságot a vörös kobakkal megáldott férfiútól. Hangja már-már könyörgő.
Noha Jeremir fenyegetően közeledik Relael felé a kivont pallossal kezében, az elf gyors, méghozzá nagyon. Rövidesen a hozzá közelebbi lépcsőfordulóban találhatja magát, melynek tövében Vicar gubbaszt, jó két lépésnyire pedig Grogg és Leon viaskodik.*
-Égni fogsz a házaddal együtt, áruló szajha! *Noha a súlyos léptek fenyegetően döngenek a lány mögött, legalább egy lépcsőfordulónyi az előnye Jeremirhez képest, ki dühtől elvakultan követi.*
1363. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-28 20:08:30
Üzenet elküldve: 2024-09-28 20:08:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem nagyon reagál a dicséretre, de azért megbiccenti a fejét, hogy fogadja az elismerést. Zenetudása miatt már egész régen nem mondott róla senki jót, de hát nincs mit tenni, ha az ember elő se veszi a furulyát hetek óta. Ekkor hallja meg ő is a hányáshangokat, amire önkéntelenül is fegyvere markolatához nyúl és már szinte indulna is, hogy kidobja azt, aki ennyire jól mulat ott fenn, ám ekkor valami egészen más történik. Eléjük pottyan egy hulla. Erre Leon el is mosolyodik, mert ahol hulla van, ott izgalom is van. Mámoros gyönyörűséggel szívja be az orrát megtöltő fémes vér szagát és azzal a lendülettel fegyverét is kihúzza a tokjából. Az első mozdulatra, amit a buzogányos tesz, a kalóz már ugrik is hátrébb, hogy kikerüljön a támadás sugarából, ugyanis nem tervez még meghalni, éppen akkor, amikor kezd kialakulni a mulatság.*
-Anyádat baszogassad má'! *Ennyi szalad ki a torkán Groggnak címezve. Olyan állás vesz fel, hogy könnyedén támadhasson a buzogányos felé, de egyelőre még kivár. Hallja persze Relael hangját fentről, de úgy látja, hogy Grogg a legnagyobb veszély jelenleg és őt kell sakkban tartani, hogy a többiek foglalkozhassanak a maradékkal.*
-Nem akarlak ám megölni, szóval csihadjál szutyok! *Próbálja megnyugtatni ellenfelét. Kissé zavarja a helyzet, hogy üres a gyomra, de lehet, hogy ez még jobban is jön, hiszen így mozgékonyabb, mint amúgy lenne. Ha van egy szabad fél másodperce, akkor felméri a körülötte állók helyzetét, de ha nincs, akkor csak a buzogányosra összpontosít. Nagyjából érti, hogy ki az ellenség és ki a barát. Szerencséjére nem pont a harc közepén mászott elő szobájából.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem nagyon reagál a dicséretre, de azért megbiccenti a fejét, hogy fogadja az elismerést. Zenetudása miatt már egész régen nem mondott róla senki jót, de hát nincs mit tenni, ha az ember elő se veszi a furulyát hetek óta. Ekkor hallja meg ő is a hányáshangokat, amire önkéntelenül is fegyvere markolatához nyúl és már szinte indulna is, hogy kidobja azt, aki ennyire jól mulat ott fenn, ám ekkor valami egészen más történik. Eléjük pottyan egy hulla. Erre Leon el is mosolyodik, mert ahol hulla van, ott izgalom is van. Mámoros gyönyörűséggel szívja be az orrát megtöltő fémes vér szagát és azzal a lendülettel fegyverét is kihúzza a tokjából. Az első mozdulatra, amit a buzogányos tesz, a kalóz már ugrik is hátrébb, hogy kikerüljön a támadás sugarából, ugyanis nem tervez még meghalni, éppen akkor, amikor kezd kialakulni a mulatság.*
-Anyádat baszogassad má'! *Ennyi szalad ki a torkán Groggnak címezve. Olyan állás vesz fel, hogy könnyedén támadhasson a buzogányos felé, de egyelőre még kivár. Hallja persze Relael hangját fentről, de úgy látja, hogy Grogg a legnagyobb veszély jelenleg és őt kell sakkban tartani, hogy a többiek foglalkozhassanak a maradékkal.*
-Nem akarlak ám megölni, szóval csihadjál szutyok! *Próbálja megnyugtatni ellenfelét. Kissé zavarja a helyzet, hogy üres a gyomra, de lehet, hogy ez még jobban is jön, hiszen így mozgékonyabb, mint amúgy lenne. Ha van egy szabad fél másodperce, akkor felméri a körülötte állók helyzetét, de ha nincs, akkor csak a buzogányosra összpontosít. Nagyjából érti, hogy ki az ellenség és ki a barát. Szerencséjére nem pont a harc közepén mászott elő szobájából.*
1362. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-28 18:42:56
Üzenet elküldve: 2024-09-28 18:42:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Más körülmények között talán sokkal jobban zokon venné, hogy a furulyát ragadó első blikkre kalózformának tűnő fickó nem vesz róla túlzottan tudomást. Elvégre a kereskedelem világában fontos, hogy keltsen valamiféle első benyomást az emberben, még ha egyelőre nem is tűnik potenciális vásárlónak. Sohasem lehet tudni, mikor származik előnye egy ismeretségből, így általában azon van, hogy valamelyest felfigyeljenek rá.
Most kivételesen nincs ideje ilyesmikkel foglalkozni, teljesen leköti a buzgó éberség, ami fáradhatatlanul dolgozik benne. Bár fogalma sincs, mire készül a kisasszony, amióta csak beléptek ide azok a kikötői senkiháziak, megmagyarázhatatlan feszültség érez. Van valami készültség a levegőben, s mintha anélkül, hogy megbeszélték volna, mindenki egyre csak valamiféle jelre várna...
Nem is hallja már Vicar feleletét érdektelen kérdésére, baljós hangok ütik meg a fülét. Egy ivótól nem lenne egyébként idegen, hogy egy jól sikerült estén visszhangoznak a rókázások öblös hangjai, de ezeket, mintha precízen komponálták volna, egymást követve csendülnek fel, s az elsőre ezen örömködő hangok is hamarost elhallgatnak.
A feszülten várt jel egy hájasabb zsoldos képében hull alá az égből, aki hangos puffanással érkezik közéjük a földre, a mindeddig akár derűsnek is titulálható hangulat pedig egy pillanat alatt fagyossá dermed.*
- Yahm jahdeer... *suttogja orra alatt kurta fohászát, ahogy feltűnik neki a kibuggyanó vér a lelkét kilehelő férfi arcán, s egyből a szablyája markolata felé nyúl. Nincs ideje átgondolni a történteket vagy megpróbálni összerakni legalább egy részét a korábbi jelekből, ez most kizárólag a cselekvés ideje.
A menekülő katona futását követi pillantásaival, de csak akkor lépne előre, mikor Relael egyértelmű parancsa felharsan az alapzajban. Mielőtt azonban megindulhatna, és kivonhatná szablyáját, a nagyfiú meglendíti a buzogányát, így kénytelen változtatni a sebesen kidolgozott tervén.
Amennyire gyorsan csak képes rá, megpróbál lehajolva kitérni a csapás elől, s fedezékbe ugrani a mellettük lévő asztal alá. Dayaneer, bár nem ijeszti meg egy kis csetepaté, nem harcos, képességei tudatában pedig igyekszik nem rögvest a verekedés sűrűjébe vetni magát. Most hiányzik csak igazán az az átkozott számszeríj, amit a pirtianesi rabszolgatartók elcsentek tőle korábban.*
~ Azok a kurva mélységiek... ~
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Más körülmények között talán sokkal jobban zokon venné, hogy a furulyát ragadó első blikkre kalózformának tűnő fickó nem vesz róla túlzottan tudomást. Elvégre a kereskedelem világában fontos, hogy keltsen valamiféle első benyomást az emberben, még ha egyelőre nem is tűnik potenciális vásárlónak. Sohasem lehet tudni, mikor származik előnye egy ismeretségből, így általában azon van, hogy valamelyest felfigyeljenek rá.
Most kivételesen nincs ideje ilyesmikkel foglalkozni, teljesen leköti a buzgó éberség, ami fáradhatatlanul dolgozik benne. Bár fogalma sincs, mire készül a kisasszony, amióta csak beléptek ide azok a kikötői senkiháziak, megmagyarázhatatlan feszültség érez. Van valami készültség a levegőben, s mintha anélkül, hogy megbeszélték volna, mindenki egyre csak valamiféle jelre várna...
Nem is hallja már Vicar feleletét érdektelen kérdésére, baljós hangok ütik meg a fülét. Egy ivótól nem lenne egyébként idegen, hogy egy jól sikerült estén visszhangoznak a rókázások öblös hangjai, de ezeket, mintha precízen komponálták volna, egymást követve csendülnek fel, s az elsőre ezen örömködő hangok is hamarost elhallgatnak.
A feszülten várt jel egy hájasabb zsoldos képében hull alá az égből, aki hangos puffanással érkezik közéjük a földre, a mindeddig akár derűsnek is titulálható hangulat pedig egy pillanat alatt fagyossá dermed.*
- Yahm jahdeer... *suttogja orra alatt kurta fohászát, ahogy feltűnik neki a kibuggyanó vér a lelkét kilehelő férfi arcán, s egyből a szablyája markolata felé nyúl. Nincs ideje átgondolni a történteket vagy megpróbálni összerakni legalább egy részét a korábbi jelekből, ez most kizárólag a cselekvés ideje.
A menekülő katona futását követi pillantásaival, de csak akkor lépne előre, mikor Relael egyértelmű parancsa felharsan az alapzajban. Mielőtt azonban megindulhatna, és kivonhatná szablyáját, a nagyfiú meglendíti a buzogányát, így kénytelen változtatni a sebesen kidolgozott tervén.
Amennyire gyorsan csak képes rá, megpróbál lehajolva kitérni a csapás elől, s fedezékbe ugrani a mellettük lévő asztal alá. Dayaneer, bár nem ijeszti meg egy kis csetepaté, nem harcos, képességei tudatában pedig igyekszik nem rögvest a verekedés sűrűjébe vetni magát. Most hiányzik csak igazán az az átkozott számszeríj, amit a pirtianesi rabszolgatartók elcsentek tőle korábban.*
~ Azok a kurva mélységiek... ~
1361. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-09-28 12:33:01
Üzenet elküldve: 2024-09-28 12:33:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
* Már majdnem végez ételének eltüntetésével, mikor Dorogan úgy dönt, hogy ő is mond egy beszédfélét. Fel sem pillant az öregre, hanem a szájába nyomja a maradék krumplit. Még épp időben, ugyanis a vén katona kiüríti gyomrának a tartalmát az asztalra, amiből bizony Agin tányérjára is jut. A többiekkel együtt ő is nevetni kezd, viszont ő már tudja, hogy mitől van a hányás. *
- Nem kellett volna ennyit inni. Pihenj egyet, öreg!
* Alig mondja ki, Dorogan összeesik, hogy vérző orral és szemmel a halálát lelje. A pillanatnyi nagy csendben egyedül Agin folytatja a nevetést. Valamiért vicces számára az öreg halála. A gondolat, hogy egy harcedzett veteránt lát, aki megannyi csatát és háborút túlélt már, és erre ilyen nevetséges halált hal, felettébb mulattató a számára. Sosem látott még méreg általi gyilkosságot, de azt elismeri, hogy elég effektív. Mindezek ellenére őt harcra tanították, és harcolni is fog.
Átfut a fejében a gondolat, hogy Relael milyen jó munkát végzett. Nehezebb lett volna mindenkit egyenként leszúrni. Persze hamar rájön, hogy a feladat még nincs elvégezve, néhányan ugyanis még életben vannak.
Hamar felméri a terepet. Ahogy elnézi, az egyik katonát nem kínozza a méreg, így rá kard általi halál várhat. Legszívesebben Relt védelmezné, de közben Hamdran is menekülőre fogja. Jól tudja, hogy ez mit jelent, hallotta a korábbi beszédet. A menekülő már a lépcsőn van. Ő nem mehet utána. Tudja, hogy az mivel járhat. A fentiek valószínűleg hátba támadnák őt.
Igyekszik gyorsan cselekedni. Megfogja az egyik boros kancsót, amibe már csak egy kicsi mérgezett bor maradt, feláll, és teljes erejéből a menekülő katona felé dobja. A fejre céloz, és reméli, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy az esetleg elveszítse az egyensúlyát, és leguruljon a lépcsőn, amivel időt nyerhetnek. Onnan egyelőre ennyit tehet, de nem aggódik. Tudja, hogy a többiek lentről is végzik a dolgukat. Neki egyelőre a fenti problémával kell foglalkoznia.
Villámgyorsan előrántja a két kardját az oldalán lógó hüvelyekből. Valahol a háta mögött hallja Rel távoli kiáltását. Tudatosul benne, hogy az elf lemegy, így neki most nem kell rá is figyelnie. Azt a fiatal bakát akarja megölni, aki nem akar meghalni. *
- Nem szereted a bort? Kár.
* Elindul felé, csakhogy egy haldokló katona van köztük. Nem sokat gondolkozik, megpróbál véget vetni a mérgezett szenvedéseinek. Jobb karjában lévő kardjával egy torokra mért szúrással ajándékozza meg a férfit. Nem számít nagy ellenállásra, elvégre hatásos a méreg. Ha ez sikerül, úgy megy tovább a baka felé. *
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Emeleten//
* Már majdnem végez ételének eltüntetésével, mikor Dorogan úgy dönt, hogy ő is mond egy beszédfélét. Fel sem pillant az öregre, hanem a szájába nyomja a maradék krumplit. Még épp időben, ugyanis a vén katona kiüríti gyomrának a tartalmát az asztalra, amiből bizony Agin tányérjára is jut. A többiekkel együtt ő is nevetni kezd, viszont ő már tudja, hogy mitől van a hányás. *
- Nem kellett volna ennyit inni. Pihenj egyet, öreg!
* Alig mondja ki, Dorogan összeesik, hogy vérző orral és szemmel a halálát lelje. A pillanatnyi nagy csendben egyedül Agin folytatja a nevetést. Valamiért vicces számára az öreg halála. A gondolat, hogy egy harcedzett veteránt lát, aki megannyi csatát és háborút túlélt már, és erre ilyen nevetséges halált hal, felettébb mulattató a számára. Sosem látott még méreg általi gyilkosságot, de azt elismeri, hogy elég effektív. Mindezek ellenére őt harcra tanították, és harcolni is fog.
Átfut a fejében a gondolat, hogy Relael milyen jó munkát végzett. Nehezebb lett volna mindenkit egyenként leszúrni. Persze hamar rájön, hogy a feladat még nincs elvégezve, néhányan ugyanis még életben vannak.
Hamar felméri a terepet. Ahogy elnézi, az egyik katonát nem kínozza a méreg, így rá kard általi halál várhat. Legszívesebben Relt védelmezné, de közben Hamdran is menekülőre fogja. Jól tudja, hogy ez mit jelent, hallotta a korábbi beszédet. A menekülő már a lépcsőn van. Ő nem mehet utána. Tudja, hogy az mivel járhat. A fentiek valószínűleg hátba támadnák őt.
Igyekszik gyorsan cselekedni. Megfogja az egyik boros kancsót, amibe már csak egy kicsi mérgezett bor maradt, feláll, és teljes erejéből a menekülő katona felé dobja. A fejre céloz, és reméli, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy az esetleg elveszítse az egyensúlyát, és leguruljon a lépcsőn, amivel időt nyerhetnek. Onnan egyelőre ennyit tehet, de nem aggódik. Tudja, hogy a többiek lentről is végzik a dolgukat. Neki egyelőre a fenti problémával kell foglalkoznia.
Villámgyorsan előrántja a két kardját az oldalán lógó hüvelyekből. Valahol a háta mögött hallja Rel távoli kiáltását. Tudatosul benne, hogy az elf lemegy, így neki most nem kell rá is figyelnie. Azt a fiatal bakát akarja megölni, aki nem akar meghalni. *
- Nem szereted a bort? Kár.
* Elindul felé, csakhogy egy haldokló katona van köztük. Nem sokat gondolkozik, megpróbál véget vetni a mérgezett szenvedéseinek. Jobb karjában lévő kardjával egy torokra mért szúrással ajándékozza meg a férfit. Nem számít nagy ellenállásra, elvégre hatásos a méreg. Ha ez sikerül, úgy megy tovább a baka felé. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1458-1477