//A Kikötő Törvényei - I. Fejezet//
//Patkányok és egyéb háztáji problémák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nor'Deron láthatóan nem elégedett, bár azt Relael nem teljesen tudja, hogy miért, de az elf nő nem kíván ennek a mélyére ásni. Talán majd később.*
- Elásni.
*Biccent egyetértően.*
- Felkötni. Lelökni egy szakadékba, és így tovább.
*De Relael módszerei többnyire finomabbak. Lehet csak apró meglepetéseket küld Kincsnek, mindennap egy kis desszertet, amit láthatóan kedvel. Legyen jó cukros, mézes, krémes. Aztán a végén már olyan méretesre hízik, hogy járni, s levegőt venni sem tud. Visszataszító halál volna, Relaelnek pedig kifejezetten tetszene.*
//Az első mindig különleges//
*Közben megérkeznek a tavernába, és mindenki engedelmesen köré gyűlik. Az elf nő elégedett, s nem tudja, hogy az égieknek, magának, vagy társainak mondjon hálát azért, mert ha nem is tisztelet, de figyelem övezi őt. Persze ez a figyelem nem mindig kívánatos, érzi is magán a másik asztalnál ülő Leon tekintetét, amivel egyelőre nem kíván törődni.
Mosolyogva fogadja az érkezőket, akik közül Vasborda láthatóan kíván valamit mondani. Igencsak meglepődik, amikor a gnóm egy aprócska ajándékkal járul hozzá. Persze Relael rögtön látja a bor színéből és az üvegen keresztül felsejlő textúrából, hogy nem az a magas minőség amihez szokott, de igazából kellemes számára ez a kedvesség. Már egészen elfelejtette milyen az, amikor kedvesek vele, s nem csak az érdekek kötik össze őket.*
- Ez igazán nagyon figyelmes, köszönöm szépen!
*Az italból nem iszik, de gondosan arrébb teszi. Majd ha nem látják kiönti. Vagy mégsem? Kacérkodik az utóbbi lehetőség gondolatával, de csak mert az ő szíve is az alkohol mámora után epekedik.*
-Szóval.
*Már éppen kezdene bele, de Strat látszólag nincs jól, amit a tudtára ad. Relael sajnálkozó arckifejezést ölt magára.*
- Persze, pihenj csak. Ezmee!
*Int egyet az óriásnak, hogy jöjjön oda.*
- Strat lepihenne, kérlek gondoskodj róla, hogy minden tiszta és kifogástalan legyen a szobájában.
*Tekintetét elfordítva jelzi az óriásnak, hogy ennyi volna mondandója felé, s az asztaltársasággal kíván foglalkozni.*
- Hol is tartottam? Jaj, igen, tehát a részletek.
*Egy mosolyt intéz a kedvetlennek látszó Nor'Deron felé.*
- Hálóköz 7, ez lenne a cím ahova el kellene menni, és körbe szimatolni. Persze körültekintően, elvégre nem akarunk kellemetlenséget, csak puhatolózni. Öreg épület, öreg tulajjal.
*Bizonyos részletek kimaradnak persze, de éppen elég tagoltan beszél ahhoz, hogy Nor'Deron esetleg kiegészítse őt, amennyiben akarja.*
- Sokan megfordulnak arrafelé, túlzottan sokan. A kérdés, hogy kik és miért.
*Hagy időt a többieknek, hogy emésztgessék a hallottakat, illetve megfogalmazzák az esetleges kérdéseiket, addig tekintete Leonra vándorol, igyekszik kideríteni a férfi szándékait. Bár halkan beszélt, de talán hallhatott valamit, szerencsésebb persze az volna, ha gondolatai ott járnának ahol Kincsnek, amikor Relaelre nézett.*
- A bizalmuk, barátságuk kell a beszédhez, erővel nem hiszem, hogy eredményesen zárulna a látogatás.
*Ismét a hallgatás mellett dönt, ezt követően viszont szokásos mosolya elpárolog, csupán egy röpke pillanat erejéig.*
- Ez fontos volna nekünk, hogy ne járjanak a nyakunkra a Patkányok.