Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-25 12:44:21
Üzenet elküldve: 2024-10-25 12:44:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*Leon érzi, hogy elvetette a sulykot, de cseppet sem érdekli. A kis vöröshajú nem tudj a helyét, de talán majd megtanulja idővel. A kalóz viszont nem hülye és a látszattal ellentétben sokkal nyugodtabb itt mindenkinél. Talán amiatt, hogy ő már nagyon sok ilyen helyzetet látott, talán amiatt, hogy Grogg felnyársalása és kicsit megkínzása már eléggé visszahozta az életkedvét, enged a tömeg nyomásásnak és nem hecceli tovább Agint. A végén még megint ő lesz a hibás, mint annak idején azoknak a betérő késes kurváknak az ügyében.*
-Engedd el fiúcska, menjünk és csináljuk a dolgunkat, lesz még időnk megölni egymást! Amúgy se hagynának normálisan harcolni! *Biccent Skyy felé, akinél nem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy az is a kardjára markol.*
-Az enyémet nem kell mérni. 20 centi, de ha végeztünk itt, lemérheted, ha akarod! *Kacsint Dayaneer felé. Szinte mindenre fel van készülve, de azért Relael meglepi a fáklyával. Úgy látja, kezd helyre jönni a Főnökasszony a kezdeti sokk után, amit a harc okozott.*
-Nem fogok térdelni, nem vagyok én asszony, de részemről szent a béke! *Neveti el magát. Kicsit átgondolva a helyzetet, tetszik neki a Taverna és nem akarja elveszteni az ingyen pia és kaja lehetőségét azért, hogy leszúrja Agint. Viszont mivel nem bízik az ifjú újfajta vérmérsékletében, kezét egy pillanatra sem veszi le a kardjáról.*
-Na?
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*Leon érzi, hogy elvetette a sulykot, de cseppet sem érdekli. A kis vöröshajú nem tudj a helyét, de talán majd megtanulja idővel. A kalóz viszont nem hülye és a látszattal ellentétben sokkal nyugodtabb itt mindenkinél. Talán amiatt, hogy ő már nagyon sok ilyen helyzetet látott, talán amiatt, hogy Grogg felnyársalása és kicsit megkínzása már eléggé visszahozta az életkedvét, enged a tömeg nyomásásnak és nem hecceli tovább Agint. A végén még megint ő lesz a hibás, mint annak idején azoknak a betérő késes kurváknak az ügyében.*
-Engedd el fiúcska, menjünk és csináljuk a dolgunkat, lesz még időnk megölni egymást! Amúgy se hagynának normálisan harcolni! *Biccent Skyy felé, akinél nem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy az is a kardjára markol.*
-Az enyémet nem kell mérni. 20 centi, de ha végeztünk itt, lemérheted, ha akarod! *Kacsint Dayaneer felé. Szinte mindenre fel van készülve, de azért Relael meglepi a fáklyával. Úgy látja, kezd helyre jönni a Főnökasszony a kezdeti sokk után, amit a harc okozott.*
-Nem fogok térdelni, nem vagyok én asszony, de részemről szent a béke! *Neveti el magát. Kicsit átgondolva a helyzetet, tetszik neki a Taverna és nem akarja elveszteni az ingyen pia és kaja lehetőségét azért, hogy leszúrja Agint. Viszont mivel nem bízik az ifjú újfajta vérmérsékletében, kezét egy pillanatra sem veszi le a kardjáról.*
-Na?
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-25 11:21:58
Üzenet elküldve: 2024-10-25 11:21:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*Leül a székre, arra, ahol azelőtt is ült, hogy bemasírozott volna az akkor még vidám, bár mostanra meglehetősen elszomorodott kompánia. A lantot az ölébe ejti, felemeli a kupáját ami még mindig félig van sörrel, és belesandít – oda nem illő vért, hányást, kinyomott szemet, ezt-azt keres. De az istenek kegyesek voltak hozzá. A sör érintetlen. Elmosolyodik.
A mosoly aztán elhalványul ahogy Leon-ra és a vöröshajúra sandít, félig hátrafordulva, ölében a lantot egyensúlyozva. Látott már ilyet. Vannak néhányan, akiket annyira felajz a gyilkolás öröme, hogy akkor is még a fülükben doboló vérüket hallgatják, amikor már vége van az ölés idejének. Mint a veszett kutyák, amik akár a koncon is összemarakodnak. Olyat is látott már, hogy a gyilkolás öröme valóban felajzott valakit, mint egy pár puha comb látványa a kamaszfiút, annyira, hogy a gatyáját is összegenyőcézte gyönyörében. Nem tudja, hogy Leon ilyen-e. Vagy a vöröshajú. A gondolattól a mosoly még jobban elhalványul.
Visszafordul a pult felé, épp időben ahhoz, hogy elkapja Dayaneer neki szánt pillantását. Apró fintorral viszonozza, „most mondd meg?!”, üzeni a gesztus. Tekintete még egy picit a lányon marad. Határozottan jobban néz ki most, hogy megitta azt a zöldet. Belekortyol a sörbe. Felborzolt idegei egyből lazulnak valamelyest.
Fejét lae'Natar felé fordítja, hallgatja a végül csak megérkező magyarázatot, és ettől a kép összeáll és kitisztul a fejében. Már érti, legalábbis érteni véli, hogy mi történt itt az imént. Halkan belehümment a sörhabba. Szeme sarkából figyeli ahogy a nő a felmosónyélért indul. ~Végigver rajtuk?~, ötlik fel benne a gondolat. Nem lepődne meg. A kiskakasok nagyon egymásba akarják vágni a sarkantyújukat. Szemöldöke feljebb rándul, ahogy a felmosónyél eltörik lae'Natar súlya alatt. ~Leszúrja őket?~, tűnődik. Talán tévedett, és a nő az, aki felizgul a vértől? A fene gondolta volna. Szemöldökei aztán értőn húzódnak fel, ahogy rájön, hogy miben mesterkedik a kisasszony. Áh! Ez egyszerűbb, mint gondolta volna. Lerakja a kupát a pultra kipakolt, visszaigényelt zsákmány mellé, és kíváncsian fordítja újra hátra a fejét, látni akarja, hogy mi történik – a vöröshajú vajon a rögtönzött fáklyával fog nekiesni Leon-nak, vagy felrezzen a vérgőzös bódulatából, és teszi, amire utasították..? Szeretne fogadást kötni valakivel erre a két fickóra. Egek, mennyire szeretne fogadást kötni..!*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*Leül a székre, arra, ahol azelőtt is ült, hogy bemasírozott volna az akkor még vidám, bár mostanra meglehetősen elszomorodott kompánia. A lantot az ölébe ejti, felemeli a kupáját ami még mindig félig van sörrel, és belesandít – oda nem illő vért, hányást, kinyomott szemet, ezt-azt keres. De az istenek kegyesek voltak hozzá. A sör érintetlen. Elmosolyodik.
A mosoly aztán elhalványul ahogy Leon-ra és a vöröshajúra sandít, félig hátrafordulva, ölében a lantot egyensúlyozva. Látott már ilyet. Vannak néhányan, akiket annyira felajz a gyilkolás öröme, hogy akkor is még a fülükben doboló vérüket hallgatják, amikor már vége van az ölés idejének. Mint a veszett kutyák, amik akár a koncon is összemarakodnak. Olyat is látott már, hogy a gyilkolás öröme valóban felajzott valakit, mint egy pár puha comb látványa a kamaszfiút, annyira, hogy a gatyáját is összegenyőcézte gyönyörében. Nem tudja, hogy Leon ilyen-e. Vagy a vöröshajú. A gondolattól a mosoly még jobban elhalványul.
Visszafordul a pult felé, épp időben ahhoz, hogy elkapja Dayaneer neki szánt pillantását. Apró fintorral viszonozza, „most mondd meg?!”, üzeni a gesztus. Tekintete még egy picit a lányon marad. Határozottan jobban néz ki most, hogy megitta azt a zöldet. Belekortyol a sörbe. Felborzolt idegei egyből lazulnak valamelyest.
Fejét lae'Natar felé fordítja, hallgatja a végül csak megérkező magyarázatot, és ettől a kép összeáll és kitisztul a fejében. Már érti, legalábbis érteni véli, hogy mi történt itt az imént. Halkan belehümment a sörhabba. Szeme sarkából figyeli ahogy a nő a felmosónyélért indul. ~Végigver rajtuk?~, ötlik fel benne a gondolat. Nem lepődne meg. A kiskakasok nagyon egymásba akarják vágni a sarkantyújukat. Szemöldöke feljebb rándul, ahogy a felmosónyél eltörik lae'Natar súlya alatt. ~Leszúrja őket?~, tűnődik. Talán tévedett, és a nő az, aki felizgul a vértől? A fene gondolta volna. Szemöldökei aztán értőn húzódnak fel, ahogy rájön, hogy miben mesterkedik a kisasszony. Áh! Ez egyszerűbb, mint gondolta volna. Lerakja a kupát a pultra kipakolt, visszaigényelt zsákmány mellé, és kíváncsian fordítja újra hátra a fejét, látni akarja, hogy mi történik – a vöröshajú vajon a rögtönzött fáklyával fog nekiesni Leon-nak, vagy felrezzen a vérgőzös bódulatából, és teszi, amire utasították..? Szeretne fogadást kötni valakivel erre a két fickóra. Egek, mennyire szeretne fogadást kötni..!*
1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-24 15:41:02
Üzenet elküldve: 2024-10-24 15:41:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* Elég mélyre nyúl a zsebébe, hogy előkaparja az elhalálozott ex vezér holmiját. Bármennyire is lenne kedve felmarkolni mindent és kimasírozni erről a vérbe áztatott fogadónak keresztelt pöcegödörből. Most inkább vesz egy mélyebb levegőt, és eleget tesz a parancsnak. Tenné ugyan, de a háta mögött meghúzódó két legény úgy dönt, hogy még nem enyhítették a vérszomjukat. Ez valahogy kibillenti a koncentrációjából, és abba is hagyja a kutatást. Egyelőre csak a kardot meg az alkarvédőt helyezte ki, majd fordul is a páros felé, majd egyik másik beszólást követve fordítja a másikuk irányába a fejét. Valami olyasmi arckifejezéssel kísérve, hogy „na, erre mit lépsz?” Ahogyan mondta Dayaneer, a faszméregetésre nem kíváncsiak! Igaz is, meg nem is. Valahogy megnyugtatja, hogy nem csak ő az egyetlen, akinek szüksége lenne egy kis levezetőre. Mondjuk nem a legalkalmasabb időt választották az ellenszenvük lerendezésére. Hagyja is ott a pultot, hogy pontot tegyen ennek a vita végére, ha esetleg a nők szava nem lenne elég. Egyik kezével azért kardjához nyúl, nem hiszi, hogy szüksége lenne rá, de pusztakézzel biztos nem tudna erős benyomást nyújtani a két üresfejűnek. *
- Előbb a munka! Aztán felőlem lerendezhetitek. Csak ne öljétek meg a másikat, mert a vesztes fog feltakarítani! Hogy ezt egy, vagy több törött bordával szeretnétek, az csak rajtatok múlik!
* Talán, ha mindegyikük kifejezi nem tetszését a két férfi cselekedetei után, akkor talán, de csak talán ráeszmélnek, hogy mégis mennyire nincs itt az ideje annak, amit épp csinálnak. Az még kérdéses, hogy bevágná e magát a két alak közé, ha igazán egymás nyakának rontanának. Ha ez számít, akkor nem szívesen tenne ilyet, de lehet már csak azért is beugrik, hogy egy vagy két pofont követve lenyugodjon az előbbiek után. Persze az is felmerülhet, hogy ketten nyársa húzzák a félvért. Na, pont ez az, amiért elkerülné a hősködést. Abból jutott neki elég az elmúlt hónapokban. Tegnap még a városőrök mellett küzdött, ma meg már ellenük. Az élet kiszámíthatatlan. *
A hozzászólás írója (Ettvallder Skyy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.24 15:43:50
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* Elég mélyre nyúl a zsebébe, hogy előkaparja az elhalálozott ex vezér holmiját. Bármennyire is lenne kedve felmarkolni mindent és kimasírozni erről a vérbe áztatott fogadónak keresztelt pöcegödörből. Most inkább vesz egy mélyebb levegőt, és eleget tesz a parancsnak. Tenné ugyan, de a háta mögött meghúzódó két legény úgy dönt, hogy még nem enyhítették a vérszomjukat. Ez valahogy kibillenti a koncentrációjából, és abba is hagyja a kutatást. Egyelőre csak a kardot meg az alkarvédőt helyezte ki, majd fordul is a páros felé, majd egyik másik beszólást követve fordítja a másikuk irányába a fejét. Valami olyasmi arckifejezéssel kísérve, hogy „na, erre mit lépsz?” Ahogyan mondta Dayaneer, a faszméregetésre nem kíváncsiak! Igaz is, meg nem is. Valahogy megnyugtatja, hogy nem csak ő az egyetlen, akinek szüksége lenne egy kis levezetőre. Mondjuk nem a legalkalmasabb időt választották az ellenszenvük lerendezésére. Hagyja is ott a pultot, hogy pontot tegyen ennek a vita végére, ha esetleg a nők szava nem lenne elég. Egyik kezével azért kardjához nyúl, nem hiszi, hogy szüksége lenne rá, de pusztakézzel biztos nem tudna erős benyomást nyújtani a két üresfejűnek. *
- Előbb a munka! Aztán felőlem lerendezhetitek. Csak ne öljétek meg a másikat, mert a vesztes fog feltakarítani! Hogy ezt egy, vagy több törött bordával szeretnétek, az csak rajtatok múlik!
* Talán, ha mindegyikük kifejezi nem tetszését a két férfi cselekedetei után, akkor talán, de csak talán ráeszmélnek, hogy mégis mennyire nincs itt az ideje annak, amit épp csinálnak. Az még kérdéses, hogy bevágná e magát a két alak közé, ha igazán egymás nyakának rontanának. Ha ez számít, akkor nem szívesen tenne ilyet, de lehet már csak azért is beugrik, hogy egy vagy két pofont követve lenyugodjon az előbbiek után. Persze az is felmerülhet, hogy ketten nyársa húzzák a félvért. Na, pont ez az, amiért elkerülné a hősködést. Abból jutott neki elég az elmúlt hónapokban. Tegnap még a városőrök mellett küzdött, ma meg már ellenük. Az élet kiszámíthatatlan. *
A hozzászólás írója (Ettvallder Skyy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.24 15:43:50
1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-23 21:43:06
Üzenet elküldve: 2024-10-23 21:43:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*Relael elég jó emberismerő, hiszen nem kevés ideje és lehetősége volt ebben tapasztalatot szereznie, ám ezúttal elkerüli figyelmét néhány apróság, többek között Skyy sértettsége.
Dayaneer sok mindent kiolvashat a zöldekből, s közben semmi konkrétat. Az elf íriszei mindig őszinték, ám árulkodnak is arról a káoszról, amely Relael lelkében tombol. Némi gyász látható zöldjeiben, talán megbánás is, ám az az aprócska fehér fény éledezni látszó vérszomjas tébolyt is sejtetni enged.*
- Városőrök.
*Feleli elsőként kurtán.*
- Legalábbis valamikor azok voltak. Bukott férfiak, akik valahogy túlélték a lázadást és úgy vélték, hogy majd a Kikötővel megbirkóznak.
*Enyhe sértettség érződik hangjából. Mint elűzött nemes, meglehetősen rossz véleménnyel van a Városőrségről, akik képtelen voltak a lázadást megfékezni. Még ennyi idővel később is elárulva és magára hagyva érzi magát, ez pedig kicsit segíti, hogy megbékéljen borzalmas tettével.*
- Atyám mindig azt tanította nekem, hogy a hibákat meg kell torolni. *Rövid szünetet tart.* Én pedig apám lánya vagyok.
*Teszi hozzá még mellékesen. Még mindig remeg keze, amivel ezúttal egy ép és tiszta pohár kutatásába kezd. Talál is egyet a pult mögött, s idegei megnyugtatásának céljából előkeríti azt a borzalmas kikötői pálinkát, amit még korábban vettek a Rumosból. Még a szagától is rosszul lesz ahogy felpattintja a dugót, mégis jó adagot löttyint a poharába, majd gyorsan fel is hörpinti a testes kortyot. Mielőtt ismét megszólalna megnyalja kiszáradt ajkait.*
- Bölcs férfi volt.
*Konklúziójával együtt nyugalom telepszik rá, legalábbis látszólag, ám szíve még mindig hevesen kalapál és az adrenalin sem ürült ki teljesen szervezetéből. Egyhamar nem is fog, hiszen a két férfi ismételten összeszólalkozik. Dayaneer utolsó kérdésére biccent egyet, s látszólag a káromkodó párossal mit sem törődik, helyette egy felmosáshoz is használt nyelet vesz magához, ami az egyik falhoz van támasztva. Egyik felét a földre ereszti, másikat erősen, biztosan tartja, majd határozottan rátapos középen. A hosszú fa reccsenve törik ketté.
Dayaneer megjegyzése egy elismerő és egyben egyetértő mosolyt csal arcára, miközben serényen tevékenykedik tovább. A fadarabokat egymás mellé teszi, mielőtt néhány koszos rongyot csavarna erősen rájuk. Nem érzi szükségének azt, hogy különösebb fejmosást tartson, csak egy kurta mondattal egészíti ki a wegtoreni nő emlékeztetőjét.*
- És nem szereti önmagát ismételni.
*Szigorú zöldjeit egyenesen Aginra szegezi. Az egyik gyertyánál meggyújtja ideiglenes fáklyáját, s ha a fiatal férfi méltóztatik ránézni, akkor egy könnyed mozdulattal oda dobja számára a lángoló botot. Remélhetőleg ennyi elegendő arra, hogy kizökkentse őket a kakaskodásból.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
*Relael elég jó emberismerő, hiszen nem kevés ideje és lehetősége volt ebben tapasztalatot szereznie, ám ezúttal elkerüli figyelmét néhány apróság, többek között Skyy sértettsége.
Dayaneer sok mindent kiolvashat a zöldekből, s közben semmi konkrétat. Az elf íriszei mindig őszinték, ám árulkodnak is arról a káoszról, amely Relael lelkében tombol. Némi gyász látható zöldjeiben, talán megbánás is, ám az az aprócska fehér fény éledezni látszó vérszomjas tébolyt is sejtetni enged.*
- Városőrök.
*Feleli elsőként kurtán.*
- Legalábbis valamikor azok voltak. Bukott férfiak, akik valahogy túlélték a lázadást és úgy vélték, hogy majd a Kikötővel megbirkóznak.
*Enyhe sértettség érződik hangjából. Mint elűzött nemes, meglehetősen rossz véleménnyel van a Városőrségről, akik képtelen voltak a lázadást megfékezni. Még ennyi idővel később is elárulva és magára hagyva érzi magát, ez pedig kicsit segíti, hogy megbékéljen borzalmas tettével.*
- Atyám mindig azt tanította nekem, hogy a hibákat meg kell torolni. *Rövid szünetet tart.* Én pedig apám lánya vagyok.
*Teszi hozzá még mellékesen. Még mindig remeg keze, amivel ezúttal egy ép és tiszta pohár kutatásába kezd. Talál is egyet a pult mögött, s idegei megnyugtatásának céljából előkeríti azt a borzalmas kikötői pálinkát, amit még korábban vettek a Rumosból. Még a szagától is rosszul lesz ahogy felpattintja a dugót, mégis jó adagot löttyint a poharába, majd gyorsan fel is hörpinti a testes kortyot. Mielőtt ismét megszólalna megnyalja kiszáradt ajkait.*
- Bölcs férfi volt.
*Konklúziójával együtt nyugalom telepszik rá, legalábbis látszólag, ám szíve még mindig hevesen kalapál és az adrenalin sem ürült ki teljesen szervezetéből. Egyhamar nem is fog, hiszen a két férfi ismételten összeszólalkozik. Dayaneer utolsó kérdésére biccent egyet, s látszólag a káromkodó párossal mit sem törődik, helyette egy felmosáshoz is használt nyelet vesz magához, ami az egyik falhoz van támasztva. Egyik felét a földre ereszti, másikat erősen, biztosan tartja, majd határozottan rátapos középen. A hosszú fa reccsenve törik ketté.
Dayaneer megjegyzése egy elismerő és egyben egyetértő mosolyt csal arcára, miközben serényen tevékenykedik tovább. A fadarabokat egymás mellé teszi, mielőtt néhány koszos rongyot csavarna erősen rájuk. Nem érzi szükségének azt, hogy különösebb fejmosást tartson, csak egy kurta mondattal egészíti ki a wegtoreni nő emlékeztetőjét.*
- És nem szereti önmagát ismételni.
*Szigorú zöldjeit egyenesen Aginra szegezi. Az egyik gyertyánál meggyújtja ideiglenes fáklyáját, s ha a fiatal férfi méltóztatik ránézni, akkor egy könnyed mozdulattal oda dobja számára a lángoló botot. Remélhetőleg ennyi elegendő arra, hogy kizökkentse őket a kakaskodásból.*
1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-23 17:01:19
Üzenet elküldve: 2024-10-23 17:01:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A pultba kapaszkodva Relaelt figyeli. Követi pillantásaival, ahogy kihúzza a korábban eldobott tőrt a falból, nem kerüli el figyelmét, ahogy a remegő kezéhez tapadt vértől próbál megszabadulni. Azon gondolkodik, vajon csinált-e már valaha ilyet? Nyugaton úgy tartják, annak aki gyilkolt már, valahogy megváltozik a tekintete . "Sergal awa" - sakálszeműnek nevezik azt, kinek pillantásait a legősibb bűn terheli, ennek a nyomát igyekszik valahogy kibogozni a zöldekből, de azoknál most jóval beszédesebb a rideg összeszedettség. Szinte biztos benne, nem ez az első alkalom, hogy ilyet tett az elf, de mindenképpen megnyugtató, hogy úgy tűnik nem leli benne örömét. Ez persze a fiúkról már jóval kevésbé mondható el, legtöbbjük azért lelkesen vetette bele magát a harcba, főképp az a gusztustalan kalóz. Látva mit művelt az egyik fickóval, csak még jobban rázza tőle a hideg.
A kisasszony nem szolgál magyarázattal, ennek pedig jól láthatóan nem örül, ettől még az itókát bizony egy hálás biccentés kíséretében elfogadja.*
- Annyit legalább szabad tudni, hogy kik voltak ezek az úriemberek? *bök a holttestek felé, melyeket most először van lehetősége kicsit alaposabban felmérni. Nem szép a látvány, halovány undor azért kúszik arcára a szerencsétlenebbül jártakat mustrálva. Megakad tekintete a mulatságot elindító, emeletről leesett fickón, megszemlélve az arcát és visszaemlékezve azokra a masszív öklendezésekre, azért valamelyest kezd összeállni benne a kép. Persze nem az egész, inkább csak egy apró kis részlete.*
- Méreg? *a kérdést természetesen a kisasszonynak célozza, majd közben pedig már fogával húzza is ki a dugót a varázsitalból, hogy aztán néhány hangos korttyal eltüntesse az egészet. Szinte egyből jobban kezdi magát érezni, enyhül a sajgás bordáinál, s szorítása is fokozatosan enyhül a pulton. Egy halk köszönöm azért még elhangzik részéről majd szinte egyből pipája után kezd kutatni. Ezek után muszáj rágyújtania.
A csetepaté résztvevői felé fordulva dől neki a pultnak, egy darabig csak némán töltögetve a dohányt, kész csoda, hogy mindezek után még megtalálta. Az összeszólalkozásra kapja fel a fejét, nem bírja szó nélkül hagyni a viselkedést.*
- A kutya se kíváncsi az ócska faszméregetésetekre. *hangja nyugodt, oly tárgyilagos mintha a világ legegyértelműbb dolgát közölné, kimondaná minden jelenlévő gondolatát. Igazán még csak az hiányzik, hogy kettővel több hullát dobjanak a tengerbe, így is lesz ezekkel munka bőven.*
- Agin, a kisasszony mondott valamit. *emlékezteti valamivel erélyesebben. Nem arról van szó, hogy főnökösködni szándékozna, csinálta azt bőven eleget életében, inkább csak reméli, hogy a figyelmeztetés észhez téríti a suhancot.
Válla mögött hátrapillant Vicarra, egy amolyan cinkos összenézés erejéig. Szemöldöke beszédesen emelkedik amolyan "Ezt elhiszed?" magasságokba, de máris vándorol a parancsot kiadó hölgyeményre. Kíváncsi, hogyan szándékszik rendezni ezt a kellemetlen helyzetet.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A pultba kapaszkodva Relaelt figyeli. Követi pillantásaival, ahogy kihúzza a korábban eldobott tőrt a falból, nem kerüli el figyelmét, ahogy a remegő kezéhez tapadt vértől próbál megszabadulni. Azon gondolkodik, vajon csinált-e már valaha ilyet? Nyugaton úgy tartják, annak aki gyilkolt már, valahogy megváltozik a tekintete . "Sergal awa" - sakálszeműnek nevezik azt, kinek pillantásait a legősibb bűn terheli, ennek a nyomát igyekszik valahogy kibogozni a zöldekből, de azoknál most jóval beszédesebb a rideg összeszedettség. Szinte biztos benne, nem ez az első alkalom, hogy ilyet tett az elf, de mindenképpen megnyugtató, hogy úgy tűnik nem leli benne örömét. Ez persze a fiúkról már jóval kevésbé mondható el, legtöbbjük azért lelkesen vetette bele magát a harcba, főképp az a gusztustalan kalóz. Látva mit művelt az egyik fickóval, csak még jobban rázza tőle a hideg.
A kisasszony nem szolgál magyarázattal, ennek pedig jól láthatóan nem örül, ettől még az itókát bizony egy hálás biccentés kíséretében elfogadja.*
- Annyit legalább szabad tudni, hogy kik voltak ezek az úriemberek? *bök a holttestek felé, melyeket most először van lehetősége kicsit alaposabban felmérni. Nem szép a látvány, halovány undor azért kúszik arcára a szerencsétlenebbül jártakat mustrálva. Megakad tekintete a mulatságot elindító, emeletről leesett fickón, megszemlélve az arcát és visszaemlékezve azokra a masszív öklendezésekre, azért valamelyest kezd összeállni benne a kép. Persze nem az egész, inkább csak egy apró kis részlete.*
- Méreg? *a kérdést természetesen a kisasszonynak célozza, majd közben pedig már fogával húzza is ki a dugót a varázsitalból, hogy aztán néhány hangos korttyal eltüntesse az egészet. Szinte egyből jobban kezdi magát érezni, enyhül a sajgás bordáinál, s szorítása is fokozatosan enyhül a pulton. Egy halk köszönöm azért még elhangzik részéről majd szinte egyből pipája után kezd kutatni. Ezek után muszáj rágyújtania.
A csetepaté résztvevői felé fordulva dől neki a pultnak, egy darabig csak némán töltögetve a dohányt, kész csoda, hogy mindezek után még megtalálta. Az összeszólalkozásra kapja fel a fejét, nem bírja szó nélkül hagyni a viselkedést.*
- A kutya se kíváncsi az ócska faszméregetésetekre. *hangja nyugodt, oly tárgyilagos mintha a világ legegyértelműbb dolgát közölné, kimondaná minden jelenlévő gondolatát. Igazán még csak az hiányzik, hogy kettővel több hullát dobjanak a tengerbe, így is lesz ezekkel munka bőven.*
- Agin, a kisasszony mondott valamit. *emlékezteti valamivel erélyesebben. Nem arról van szó, hogy főnökösködni szándékozna, csinálta azt bőven eleget életében, inkább csak reméli, hogy a figyelmeztetés észhez téríti a suhancot.
Válla mögött hátrapillant Vicarra, egy amolyan cinkos összenézés erejéig. Szemöldöke beszédesen emelkedik amolyan "Ezt elhiszed?" magasságokba, de máris vándorol a parancsot kiadó hölgyeményre. Kíváncsi, hogyan szándékszik rendezni ezt a kellemetlen helyzetet.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-22 17:03:03
Üzenet elküldve: 2024-10-22 17:03:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A kisasszony nem igazán fogadja jól Agin győzelmi kiáltását. Ezen meglepődik egy másodpercre, de ahogy jobban belegondol, minden értelmet nyer. Elvégre Relnek saját kezűleg kellett meggyilkolnia egy fickót, ehhez pedig láthatólag nincs hozzá szokva. Megérti őt. Úgy gondolja, hogy ha minden a terv szerint alakult volna, akkor mindenkit sikerült volna megmérgezni, ami egy hajszálnyival kevésbé lett volna ennyire brutális. Így viszont néhányat ők kellett kivégezzenek, ez pedig nem mindenkinek való. Látja, hogy most nem érdemes szórakozni vele, így igyekszik tiszteletben tartani őt és minden kérését.
Meg is kapja a következő feladatát. Úgy tűnik, hogy a Patkányok csak arra várnak, hogy jelezzen. Erről nem tudott, de örül neki. Végre azok is a tiszteletüket teszik.
Megfordul a lépcső felé, és elrakná a két fegyverét, amikor meghallja Leont, aki sértegetni kezdi őt. Visszafordul, és a nagyszájú férfira néz. Nem tetszik neki a kalóz modora, az pedig végképp nem, amit az anyjáról mond. Ezek pedig kitörlik Rel parancsát a fejéből. Jelenleg fontosabbnak tartja Leon megbüntetését. *
- Jól van, faszfej! Látom, nagyon meg akarsz dögleni.
* Szerencséjére nem rakta el a két kardját, így felkészül a harcra. *
- Unom már azt a hangos pofádat. Itt az ideje, hogy bocsánatot kérj. Letérdelve!
* Kardjával a kalóz előtt heverő hullára mutat, jelezve, hogy azt szeretné, ha Leon oda térdelne le. *
- Vagy ha nem, úgy is jó. Nem számít, ha egy hullával több lesz.
* Felkészül a férfi estleges hirtelen támadásaira, de arra is, hogy ő támadjon, ha a bocsánatkérés nem valósul meg. *
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A kisasszony nem igazán fogadja jól Agin győzelmi kiáltását. Ezen meglepődik egy másodpercre, de ahogy jobban belegondol, minden értelmet nyer. Elvégre Relnek saját kezűleg kellett meggyilkolnia egy fickót, ehhez pedig láthatólag nincs hozzá szokva. Megérti őt. Úgy gondolja, hogy ha minden a terv szerint alakult volna, akkor mindenkit sikerült volna megmérgezni, ami egy hajszálnyival kevésbé lett volna ennyire brutális. Így viszont néhányat ők kellett kivégezzenek, ez pedig nem mindenkinek való. Látja, hogy most nem érdemes szórakozni vele, így igyekszik tiszteletben tartani őt és minden kérését.
Meg is kapja a következő feladatát. Úgy tűnik, hogy a Patkányok csak arra várnak, hogy jelezzen. Erről nem tudott, de örül neki. Végre azok is a tiszteletüket teszik.
Megfordul a lépcső felé, és elrakná a két fegyverét, amikor meghallja Leont, aki sértegetni kezdi őt. Visszafordul, és a nagyszájú férfira néz. Nem tetszik neki a kalóz modora, az pedig végképp nem, amit az anyjáról mond. Ezek pedig kitörlik Rel parancsát a fejéből. Jelenleg fontosabbnak tartja Leon megbüntetését. *
- Jól van, faszfej! Látom, nagyon meg akarsz dögleni.
* Szerencséjére nem rakta el a két kardját, így felkészül a harcra. *
- Unom már azt a hangos pofádat. Itt az ideje, hogy bocsánatot kérj. Letérdelve!
* Kardjával a kalóz előtt heverő hullára mutat, jelezve, hogy azt szeretné, ha Leon oda térdelne le. *
- Vagy ha nem, úgy is jó. Nem számít, ha egy hullával több lesz.
* Felkészül a férfi estleges hirtelen támadásaira, de arra is, hogy ő támadjon, ha a bocsánatkérés nem valósul meg. *
1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-22 16:13:27
Üzenet elküldve: 2024-10-22 16:13:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Látja, hogy más is elkezdett kutakodni és azért örömmel tölti el, hogy nem csak ő az egyetlen normális itt. Persze van, aki csak nyalogatja a sebeit ahelyett, hogy a zsebeit tömné, de egy asszonytól, főleg olyantól, aki egy ütéstől kiesett a harcból, nem is várt többet. Aztán a két férfi rögtön megy Relaelhez puncsolni és próbálnak segíteni neki, de a kalóz ezalatt a kevés ismeretség alatt is megállapította már, hogy a Főnökasszony nagyon erősnek és határozottnak akar látszani. Na meg amúgy sem akart neki ilyesmiben segíteni Leon. Van lába, keljen fel egyedül. nem is igényli a segítséget, ahogy azt gondolta is a férfi. Enyhén elmosolyodik Agin reakcióin. Nem ezt várta a fiútól. Persze tudta, hogy ügyes harcos, de eddig valahogy megőrizte a nyugalmát. Most ez leperegni látszik róla. Kicsit olyan, mint Leon. Egy igazi gyilkos vérmérsékletét mutatja a harc után is. Pont ezért tetszik neki Relael reakciója, aki egyszerűen csak bekussoltatja Agint.*
-Hallottad! Menj csak! *Áll fel ő maga is a kutakodás után, de egyből újra kardja markolatjára helyezi a kezét, hátha Agin valami meggondolatlanságot művelne.*
-Bujkálni? Sarokban? *Nevet fel kissé, de nem túlzóan, csak úgy szemmel láthatóan is megjátszva a kacajt.*
-Az egyetlen dolog amibe bújtam, az anyád picsája volt, de abban 20 centi mélyen, Vöröske! *Aztán megvonja a vállát.*
-Amúgy jól harcoltál, ügyes vagy! *De hogy ne legyen túl nagy az önbizalma, mond mást is.*
-Jobban teszed, ha nem ugrálsz, mert megbaszom a te szádat is! *Veti oda a szavakat Aginnak, de igazából nincs kedve már harcolni, főleg nem megölni a fickót. Bizonyította, hogy jó harcos, a kalóz pedig kedveli az iyleneket.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Látja, hogy más is elkezdett kutakodni és azért örömmel tölti el, hogy nem csak ő az egyetlen normális itt. Persze van, aki csak nyalogatja a sebeit ahelyett, hogy a zsebeit tömné, de egy asszonytól, főleg olyantól, aki egy ütéstől kiesett a harcból, nem is várt többet. Aztán a két férfi rögtön megy Relaelhez puncsolni és próbálnak segíteni neki, de a kalóz ezalatt a kevés ismeretség alatt is megállapította már, hogy a Főnökasszony nagyon erősnek és határozottnak akar látszani. Na meg amúgy sem akart neki ilyesmiben segíteni Leon. Van lába, keljen fel egyedül. nem is igényli a segítséget, ahogy azt gondolta is a férfi. Enyhén elmosolyodik Agin reakcióin. Nem ezt várta a fiútól. Persze tudta, hogy ügyes harcos, de eddig valahogy megőrizte a nyugalmát. Most ez leperegni látszik róla. Kicsit olyan, mint Leon. Egy igazi gyilkos vérmérsékletét mutatja a harc után is. Pont ezért tetszik neki Relael reakciója, aki egyszerűen csak bekussoltatja Agint.*
-Hallottad! Menj csak! *Áll fel ő maga is a kutakodás után, de egyből újra kardja markolatjára helyezi a kezét, hátha Agin valami meggondolatlanságot művelne.*
-Bujkálni? Sarokban? *Nevet fel kissé, de nem túlzóan, csak úgy szemmel láthatóan is megjátszva a kacajt.*
-Az egyetlen dolog amibe bújtam, az anyád picsája volt, de abban 20 centi mélyen, Vöröske! *Aztán megvonja a vállát.*
-Amúgy jól harcoltál, ügyes vagy! *De hogy ne legyen túl nagy az önbizalma, mond mást is.*
-Jobban teszed, ha nem ugrálsz, mert megbaszom a te szádat is! *Veti oda a szavakat Aginnak, de igazából nincs kedve már harcolni, főleg nem megölni a fickót. Bizonyította, hogy jó harcos, a kalóz pedig kedveli az iyleneket.*
1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-21 10:41:37
Üzenet elküldve: 2024-10-21 10:41:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Nem durván és rángatva, de határozottan tartja meg Dayaneer-t, ahogy az feláll. Ő egyszer egy ablakból esett ki a hátára, mert megcsúszott a lába a nyirkos köveken; utána napokig kényesen mozgott. Nagyjából el tudja hát képzelni, miféle fájdalom járhatja most a lány testét. Az elmormogott köszönetre csak rábólint, részéről nem kell nagy feneket keríteni annak, amit csinált. Egy apró mosolyt azért rávillant még a lányra.
Ezután ellép a pult mögül, hogy közelebbről is szemügyre vegye a csatateret, legalábbis annak egy részét. Ő a maga részéről nem akar zsebekben és szájakban kotorászni, se nem harcolt meg érte, se nem izgatja úgy az ilyesféle dolog. Macskaként, puhán lépdelve kerüli ki a különféle elfolyt nedveket, mintegy oda se' figyelve tartva a távolságot maga és Leon között is. Az ő fülét is megütötték a férfi szavai, amiket a harc hevületében mondott. És bár már hallott hasonlókat, tapasztalatai alapján sosem ártó dolog, ha két lépésnyit maga, és a hasonszőrűek közé ékel. Csak úgy, a biztonság kedvéért.
A lépcső felé tart, odaérve alákotor és előhúzza a hangszerét, amit még akkor lökött be oda, amikor Grogg még dúvadként kapadozott. A hangszer sértetlen. Ettől egy pillanatra boldogság suhan át rajta, ami egy ilyen mészárszék közepén a legkevésbé illő érzelem talán. Mikor a számára legértékesebb holmit visszaszerezte, visszatér a pulthoz. Szeme sarkából figyeli ahogy lae'Natar undorodva törli le kezéről a vért, és közben arra gondol, hogy minek szennyezi be magát, aki nem bírja. Minek szennyezi be magát olyan valaki, akit egy maréknyi alak véd, amiből legalább egy valamiképp szinte biztosan elmebeteg is.
Nem kerüli el a figyelmét, hogy Dayaneer kérdése nem kap választ, pedig kíváncsi, nagyon kíváncsi lenne maga is. De a lány válasz helyett valami egészen mást kap lae'Natar kisasszonytól, és a látványtól újra apró félmosoly kucorodik a rövid szakáll alá. Nahát, a szépszemű lánynak mégsem kell féloldalast tartania magát a következő holdtöltéig. A gondolattól egy egészen aprót pendít kisujjával egy húron, a halk zizegés úgy vegyül a Varjú nyomott csöndjébe, mint egy hálaimát megelőző légvétel sóhaja.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Nem durván és rángatva, de határozottan tartja meg Dayaneer-t, ahogy az feláll. Ő egyszer egy ablakból esett ki a hátára, mert megcsúszott a lába a nyirkos köveken; utána napokig kényesen mozgott. Nagyjából el tudja hát képzelni, miféle fájdalom járhatja most a lány testét. Az elmormogott köszönetre csak rábólint, részéről nem kell nagy feneket keríteni annak, amit csinált. Egy apró mosolyt azért rávillant még a lányra.
Ezután ellép a pult mögül, hogy közelebbről is szemügyre vegye a csatateret, legalábbis annak egy részét. Ő a maga részéről nem akar zsebekben és szájakban kotorászni, se nem harcolt meg érte, se nem izgatja úgy az ilyesféle dolog. Macskaként, puhán lépdelve kerüli ki a különféle elfolyt nedveket, mintegy oda se' figyelve tartva a távolságot maga és Leon között is. Az ő fülét is megütötték a férfi szavai, amiket a harc hevületében mondott. És bár már hallott hasonlókat, tapasztalatai alapján sosem ártó dolog, ha két lépésnyit maga, és a hasonszőrűek közé ékel. Csak úgy, a biztonság kedvéért.
A lépcső felé tart, odaérve alákotor és előhúzza a hangszerét, amit még akkor lökött be oda, amikor Grogg még dúvadként kapadozott. A hangszer sértetlen. Ettől egy pillanatra boldogság suhan át rajta, ami egy ilyen mészárszék közepén a legkevésbé illő érzelem talán. Mikor a számára legértékesebb holmit visszaszerezte, visszatér a pulthoz. Szeme sarkából figyeli ahogy lae'Natar undorodva törli le kezéről a vért, és közben arra gondol, hogy minek szennyezi be magát, aki nem bírja. Minek szennyezi be magát olyan valaki, akit egy maréknyi alak véd, amiből legalább egy valamiképp szinte biztosan elmebeteg is.
Nem kerüli el a figyelmét, hogy Dayaneer kérdése nem kap választ, pedig kíváncsi, nagyon kíváncsi lenne maga is. De a lány válasz helyett valami egészen mást kap lae'Natar kisasszonytól, és a látványtól újra apró félmosoly kucorodik a rövid szakáll alá. Nahát, a szépszemű lánynak mégsem kell féloldalast tartania magát a következő holdtöltéig. A gondolattól egy egészen aprót pendít kisujjával egy húron, a halk zizegés úgy vegyül a Varjú nyomott csöndjébe, mint egy hálaimát megelőző légvétel sóhaja.*
1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-21 09:03:47
Üzenet elküldve: 2024-10-21 09:03:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* A diadalmas győzelmet sebnyalogatás követi. Ebből a tevékenységből kimarad a félvér és egyből át is vált takarítóba. Megfogja az ifjú lábát, és elkezdi húzni a földön befelé. Félúton elkapja Arafes egyik végtagját is és őt is beljebb húzza. Ha már még több vendéget várnak, akkor már legyen tiszta, tisztább. A patkányokat hallva nem nagyon repdes az örömtől a legutóbbi balhéja után, de ezen nem rágódik sokat. A múlt az múlt, ideje új barátságokat kötni. Jobban zavarja a tény, hogy újdonsült főnöke igényt tart a vezér dolgaira. Párbaj, becsület, jogi alapok ide vagy oda, a félvér vérig van sértve. Ha hallaná, hogy Agin mit vélekedik a zsákmány kérdéséről, akkor biztos kiröhögné, ami valljuk be, nem segítene a kapcsolatukon. Inkább ráharap a nyelvére, hogy ezzel is elterelje a gondolatait az „igazságtalanul” kiszabott parancsra. Nem mintha megengedhetné magának az engedelmetlenséget. Beljebb a két holttestet valahol a Leonnal harcoló mellé helyezi el. Jól látható helyen, de ha kell, akkor bepaterolja valamelyik asztal mögé, hogy senki szemét ne zavarja a látvány. Előtte azonban átkutatja ezek zsebeit is. Reménykedik, hogy talál valamit, amitől felcsillan a szeme és nem kell bánkódnia a tényen, hogy a vezér zsákmánya tabu. Felkarol mindent, amit tud, majd megy is ahhoz a bizonyos asztalhoz, amire tennie kell a zsákmányt. Könnyes szemekkel ugyan, de kiteszi a kardot és alkarvédőjét, majd belenyúl a zsebébe. Már el is felejtette, hogy mit vett el a Jeremir testéről, szóval kell egy kis visszaemlékezés. Nehogy összekeverje valamelyik társának az ékszereivel. Persze közel sem biztos, hogy kirak mást, egyelőre csak megbizonyosodik, hogy mi van még nála. *
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* A diadalmas győzelmet sebnyalogatás követi. Ebből a tevékenységből kimarad a félvér és egyből át is vált takarítóba. Megfogja az ifjú lábát, és elkezdi húzni a földön befelé. Félúton elkapja Arafes egyik végtagját is és őt is beljebb húzza. Ha már még több vendéget várnak, akkor már legyen tiszta, tisztább. A patkányokat hallva nem nagyon repdes az örömtől a legutóbbi balhéja után, de ezen nem rágódik sokat. A múlt az múlt, ideje új barátságokat kötni. Jobban zavarja a tény, hogy újdonsült főnöke igényt tart a vezér dolgaira. Párbaj, becsület, jogi alapok ide vagy oda, a félvér vérig van sértve. Ha hallaná, hogy Agin mit vélekedik a zsákmány kérdéséről, akkor biztos kiröhögné, ami valljuk be, nem segítene a kapcsolatukon. Inkább ráharap a nyelvére, hogy ezzel is elterelje a gondolatait az „igazságtalanul” kiszabott parancsra. Nem mintha megengedhetné magának az engedelmetlenséget. Beljebb a két holttestet valahol a Leonnal harcoló mellé helyezi el. Jól látható helyen, de ha kell, akkor bepaterolja valamelyik asztal mögé, hogy senki szemét ne zavarja a látvány. Előtte azonban átkutatja ezek zsebeit is. Reménykedik, hogy talál valamit, amitől felcsillan a szeme és nem kell bánkódnia a tényen, hogy a vezér zsákmánya tabu. Felkarol mindent, amit tud, majd megy is ahhoz a bizonyos asztalhoz, amire tennie kell a zsákmányt. Könnyes szemekkel ugyan, de kiteszi a kardot és alkarvédőjét, majd belenyúl a zsebébe. Már el is felejtette, hogy mit vett el a Jeremir testéről, szóval kell egy kis visszaemlékezés. Nehogy összekeverje valamelyik társának az ékszereivel. Persze közel sem biztos, hogy kirak mást, egyelőre csak megbizonyosodik, hogy mi van még nála. *
1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-20 16:44:46
Üzenet elküldve: 2024-10-20 16:44:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Az első szúrás a legnehezebb. Relael gyomra fordul egyet, ahogy a pengéje védtelen Hamdran húsába mar. De újra lecsap, valamelyest nyugtatva magát azzal, hogy már mindegy. Úgy érzi a férfi fájdalmát, mintha saját magát döfné le éppen. Sajnálja őt. Sajnálja saját magát. Mégsem torpan meg. Gyors befejezésre vágyik, mégis a kínnal teli módszer utat választja.
Végül elhalkul áldozata. Vére lassan még szivárog, de szíve az utolsókat veri. Relael befejező csapásait követően lihegve hagyja abba könyörtelen kivégzését. Kezei ugyan remegnek, de ezúttal nem aggódik amiatt, hogy mit gondolnak róla a többiek, persze ha bárki rákérdezne, akkor a megerőltetésre fogná.
Hagy magának egy pillanatnyi szünetet, lenéz borzalmas művére, majd lassan feláll helyéről. Érzékeli, hogy Skyy és Agin is érdeklődik hogyléte felől, de nem szól semmit, ignorálva a felkínált segítséget némán lép el a holttesttől, hogy a pult irányába haladjon. Út közben rövid kitérőt tesz, hogy korábban eldobott tőrét eltávolítsa a falból. Agin üdvrivalgása valamiért zavarja. Nehezen tudná megmondani miért, de haraggal tölti el, s a fiú vérszomja nem hagy alább, mellyel ezúttal Relael gyilkos vágya lobban fel.*
- Sssh!
*Inti csendre hirtelen a fiút, közben a pultnál kerít magának egy rongyot, hogy remegő kezét megtörölgesse. a vér makacsul tapad bele pórusaiba, mely végtelen undorral tölti el őt.*
- Jeremir holmijait tegyétek az asztalra. Mire megfordulok legyen ott minden, hiánytalanul.
*Hangja tőle nem megszokott módon rekedtes, semmi lágyság vagy negédesség nem érződik ki belőle. Rideg és határozott.*
- Agin! Menj az emeletre!
*Válla felett hátra pillantva néz a fiúra, beszéd közben továbbra is kezének tisztogatásával ügyködik.*
- Van az asztaloknál egy padlásfeljáró. Vigyél magaddal tüzet és jelezz a Patkányoknak, hogy jöhetnek. Kint várnak.
*Eldobja a rongyot a pult egyik távolabbi részére, mintha látni sem óhajtaná, majd pengéit szertartásszerű óvatossággal helyezi vissza helyükre. Dayaneer kérdését számonkérőnek érzi, nem is hibáztatja a wegtorenit ezért.*
- Sajnálom.
*Sóhajtja és most először tér vissza egy fakó mosoly arcára. Bocsánatkérő ábrázatot igyekszik magára ölteni, több-kevesebb sikerrel.*
- Nem egészen így terveztem.
*Lassú léptekkel közelíti meg Dayaneert, törekedve arra, hogy ne tűnjön fenyegetőnek, mely vérfoltokkal tarkított fehér blúzzal nem oly könnyű abszolválni. Szoknyája zsebében kutakodva egy picike fiolát keres, s amint megleli, a sérültBíborkéz Dayaneerfelé nyújtja az 1 Sötétzöld varázsitalt.
. Reményei szerint elfogadja, ha már ő volt az oka annak, hogy ilyen súlyosan megsérült.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Az első szúrás a legnehezebb. Relael gyomra fordul egyet, ahogy a pengéje védtelen Hamdran húsába mar. De újra lecsap, valamelyest nyugtatva magát azzal, hogy már mindegy. Úgy érzi a férfi fájdalmát, mintha saját magát döfné le éppen. Sajnálja őt. Sajnálja saját magát. Mégsem torpan meg. Gyors befejezésre vágyik, mégis a kínnal teli módszer utat választja.
Végül elhalkul áldozata. Vére lassan még szivárog, de szíve az utolsókat veri. Relael befejező csapásait követően lihegve hagyja abba könyörtelen kivégzését. Kezei ugyan remegnek, de ezúttal nem aggódik amiatt, hogy mit gondolnak róla a többiek, persze ha bárki rákérdezne, akkor a megerőltetésre fogná.
Hagy magának egy pillanatnyi szünetet, lenéz borzalmas művére, majd lassan feláll helyéről. Érzékeli, hogy Skyy és Agin is érdeklődik hogyléte felől, de nem szól semmit, ignorálva a felkínált segítséget némán lép el a holttesttől, hogy a pult irányába haladjon. Út közben rövid kitérőt tesz, hogy korábban eldobott tőrét eltávolítsa a falból. Agin üdvrivalgása valamiért zavarja. Nehezen tudná megmondani miért, de haraggal tölti el, s a fiú vérszomja nem hagy alább, mellyel ezúttal Relael gyilkos vágya lobban fel.*
- Sssh!
*Inti csendre hirtelen a fiút, közben a pultnál kerít magának egy rongyot, hogy remegő kezét megtörölgesse. a vér makacsul tapad bele pórusaiba, mely végtelen undorral tölti el őt.*
- Jeremir holmijait tegyétek az asztalra. Mire megfordulok legyen ott minden, hiánytalanul.
*Hangja tőle nem megszokott módon rekedtes, semmi lágyság vagy negédesség nem érződik ki belőle. Rideg és határozott.*
- Agin! Menj az emeletre!
*Válla felett hátra pillantva néz a fiúra, beszéd közben továbbra is kezének tisztogatásával ügyködik.*
- Van az asztaloknál egy padlásfeljáró. Vigyél magaddal tüzet és jelezz a Patkányoknak, hogy jöhetnek. Kint várnak.
*Eldobja a rongyot a pult egyik távolabbi részére, mintha látni sem óhajtaná, majd pengéit szertartásszerű óvatossággal helyezi vissza helyükre. Dayaneer kérdését számonkérőnek érzi, nem is hibáztatja a wegtorenit ezért.*
- Sajnálom.
*Sóhajtja és most először tér vissza egy fakó mosoly arcára. Bocsánatkérő ábrázatot igyekszik magára ölteni, több-kevesebb sikerrel.*
- Nem egészen így terveztem.
*Lassú léptekkel közelíti meg Dayaneert, törekedve arra, hogy ne tűnjön fenyegetőnek, mely vérfoltokkal tarkított fehér blúzzal nem oly könnyű abszolválni. Szoknyája zsebében kutakodva egy picike fiolát keres, s amint megleli, a sérültBíborkéz Dayaneerfelé nyújtja az 1 Sötétzöld varázsitalt.
. Reményei szerint elfogadja, ha már ő volt az oka annak, hogy ilyen súlyosan megsérült.*
1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-20 02:30:18
Üzenet elküldve: 2024-10-20 02:30:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nem úgy tűnik, hogy a férfi meg tervez állni. Sőt, rá is támad Aginra. Szerencsére ő azonban fel van készülve erre, és hárítja a támadást, de azért valahol mélyen rosszul esik neki az, hogy nem hallgattak rá. Elvégre akkor mindezt el lehetett volna kerülni, mindez alatt pedig az orrba verést kell érteni.
Meglepődöttségében hátrál két lépést, ujjaival az orrához kap. Észreveszi rajtuk a vérfoltokat. Szerencsére ez az „elterelés” pont elég volt a fehérhajúnak, hogy leterítse az ellenfelüket. *
- A kurva anyád!
* Csak ennyit mond a haldokló férfi utolsó szavaira, majd miután az összeesik, még egy jó nagyot bele is rúg. *
- Tartoztam ennyivel.
* Nem érdekli, hogy már csak a férfi holttestén egyenlítheti ki az adósságát, neki ez akkor is jól esik. Kézhátával megtörli a vérző orrát, de egy kis száradt vér így is ott marad a szája körül, na meg a kezén is.
Két harcos társa egyébként nem tétlenkedik, rögtön neki is állnak kifosztani a holttesteket. Agin felhúzza a szemöldökét, elég furcsa érzése támadt. Emlékszik, hogy arra tanították, hogy ha legyőz valakit, akkor tartozik annak annyival, hogy minden értéktárgyával együtt temeti el. Ezt tette a legutóbb is. Most is helytelennek tűnik az, amit a két férfi csinál.
Viszont az is átfordul a lökött fején, hogy a nevelője talán azt sem tartaná elismerésre méltónak, amit az imént tett a holttestekkel. Ebbe belerúgott, a fentit leköpte. Az helyesnek tűnt Agin számára, elvégre megérdemelték.
Be kell ismernie, hogy a kikötő kezdi megváltoztatni, és már nem úgy él, ahogy arra a nevelője tanította. Erre pedig csak most döbben rá.
Na de nem gondolkozik ezen olyan sokat, bánatos biztos nem lesz tőle. Sőt, talán neki is meg kéne néznie, hogy mi volt a fentieknél. Ezt észben tartja.
Biccent egyet Ettvallder felé. *
- Kutya bajom.
* Nem csalódott legújabb társában, megállta a helyét. Oda is megy az Relaelhez, aki az utolsó menekülőt is megölte. Miután Agin megbizonyosodott arról, hogy az elf jól van, és a menekülő halott, megenged magának egy rövid győzelmi kiáltást. *
- Végeztünk! Az összes gyökeret megöltük.
* Valamiért izgalommal tölti el a gyilkolás. Alig várja, hogy a következő bandával is felszámolhassanak.
Figyelmét most a kalóznak szenteli, aki szokásához híven jártassa a száját. *
- Hát talán, ha nem bujkáltál volna valamelyik sarokban, akkor te is hallhattad volna a tervet, asszonyverő!
* Megnézi a nagy izomkolosszus holttestét, ami Leon előtt hever. *
~ A szerencsétlen. Egy ilyen féreg által meghalni… ~
* Mikor felmerül a temetés kérdése, visszaemlékszik a legutóbbi esetre. *
- A legutóbbit valahol a taverna mögé ástam, a fák közé. Ásó van a konyhában. Jó mély gödrökre lesz szükség.
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nem úgy tűnik, hogy a férfi meg tervez állni. Sőt, rá is támad Aginra. Szerencsére ő azonban fel van készülve erre, és hárítja a támadást, de azért valahol mélyen rosszul esik neki az, hogy nem hallgattak rá. Elvégre akkor mindezt el lehetett volna kerülni, mindez alatt pedig az orrba verést kell érteni.
Meglepődöttségében hátrál két lépést, ujjaival az orrához kap. Észreveszi rajtuk a vérfoltokat. Szerencsére ez az „elterelés” pont elég volt a fehérhajúnak, hogy leterítse az ellenfelüket. *
- A kurva anyád!
* Csak ennyit mond a haldokló férfi utolsó szavaira, majd miután az összeesik, még egy jó nagyot bele is rúg. *
- Tartoztam ennyivel.
* Nem érdekli, hogy már csak a férfi holttestén egyenlítheti ki az adósságát, neki ez akkor is jól esik. Kézhátával megtörli a vérző orrát, de egy kis száradt vér így is ott marad a szája körül, na meg a kezén is.
Két harcos társa egyébként nem tétlenkedik, rögtön neki is állnak kifosztani a holttesteket. Agin felhúzza a szemöldökét, elég furcsa érzése támadt. Emlékszik, hogy arra tanították, hogy ha legyőz valakit, akkor tartozik annak annyival, hogy minden értéktárgyával együtt temeti el. Ezt tette a legutóbb is. Most is helytelennek tűnik az, amit a két férfi csinál.
Viszont az is átfordul a lökött fején, hogy a nevelője talán azt sem tartaná elismerésre méltónak, amit az imént tett a holttestekkel. Ebbe belerúgott, a fentit leköpte. Az helyesnek tűnt Agin számára, elvégre megérdemelték.
Be kell ismernie, hogy a kikötő kezdi megváltoztatni, és már nem úgy él, ahogy arra a nevelője tanította. Erre pedig csak most döbben rá.
Na de nem gondolkozik ezen olyan sokat, bánatos biztos nem lesz tőle. Sőt, talán neki is meg kéne néznie, hogy mi volt a fentieknél. Ezt észben tartja.
Biccent egyet Ettvallder felé. *
- Kutya bajom.
* Nem csalódott legújabb társában, megállta a helyét. Oda is megy az Relaelhez, aki az utolsó menekülőt is megölte. Miután Agin megbizonyosodott arról, hogy az elf jól van, és a menekülő halott, megenged magának egy rövid győzelmi kiáltást. *
- Végeztünk! Az összes gyökeret megöltük.
* Valamiért izgalommal tölti el a gyilkolás. Alig várja, hogy a következő bandával is felszámolhassanak.
Figyelmét most a kalóznak szenteli, aki szokásához híven jártassa a száját. *
- Hát talán, ha nem bujkáltál volna valamelyik sarokban, akkor te is hallhattad volna a tervet, asszonyverő!
* Megnézi a nagy izomkolosszus holttestét, ami Leon előtt hever. *
~ A szerencsétlen. Egy ilyen féreg által meghalni… ~
* Mikor felmerül a temetés kérdése, visszaemlékszik a legutóbbi esetre. *
- A legutóbbit valahol a taverna mögé ástam, a fák közé. Ásó van a konyhában. Jó mély gödrökre lesz szükség.
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-18 18:17:11
Üzenet elküldve: 2024-10-18 18:17:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Halálsikoly, hörgések, húsba szaladó fém hangja; nem látja ugyan az eseményeket a pult takarásából, de nagyon is fülel, mintha mindössze ennyiből fel lehetne mérni a helyzetet. Nem arról van szó, hogy mimózalelkű volna, s nem bírná elviselni a látványt, egyszerűen feleslegesen nem akarja magát kínozni még a mozgással, ha azt követően egy torkon csúszó penge lesz a jussa.
Hallgat hát, és kivárja inkább amíg a bárd a munka ezen nem túl hálás részét elvégzi és felméri a terepet. A beszédből ítélve persze már vannak sejtései a kimenetel felől, de csak akkor kapaszkodik meg a segítséget nyújtó kézben, amikor Vicar is megerősíti ezeket a vélelmeket. Hagyja hát hogy felhúzzák, noha sok elfojtott nyöszörgés kíséri a műveletet jajdulva ráncolódó ábrázattal majd minden maradék erejével a pultba kapaszkodva egyenesedik ki.*
- Köszönöm *présel ki magából egy hálás mosolyt egy szusszanásnyi idő után a segítségére sietett férfi felé. Bár ezt nem közli vele, de az adósának érzi most kicsit magát, nem fogja hát elfelejteni a gesztust, amíg nem egyenlít.
Végighordozza tekintetét a nem túl bizalomgerjesztő látképen. Megannyi holttest, hányásfoltok, vér... és mindezek ellenére valahogy a gusztustalanul otromba kalóz viselkedésétől és megjegyzéseitől fordul fel a gyomra. Aki ennyire örömét leli az öldöklésben, azzal bizony jobb vigyázni, el is dönti magában, hogy távol tartja magát tőle. Egyedül a varázsitókáját irigyli tőle, de inkább fekszik hatokig tétlen, minthogy szívességet kérjen tőle.*
- A legnagyobb tisztelettel kérdem Kisasszony *gyengesége ellenére hangereje azért valamelyest jól betölti a teret, pillantásai újdonsült főnökére szegeződnek, egy levegővételnyi időre elidőznek annak bíborba borult kezein.* - Ez meg mi a hurkás orkfasz volt?
*Számonkérés nem csendül hangjában, inkább csak teljesen értetlenül áll az események előtt. Fogalma sincs, kik hevernek szanaszét a padlón körülöttük és hogy mivel érdemeltek ki ilyen borzalmas halált, főleg, hogy látszólag szívélyesen fogadott vendégekként érkeztek hozzájuk. Nincsenek persze olyan hatalmas erkölcsi aggályai emiatt, aki ilyen mocskos körökben mozog, annak készen kell állnia a hasonló szituációkra, de őszintén nem bánt volna egy kis aprócska figyelmeztetést mindezek előtt. Ha tudta volna, hogy már az első napján potenciálisan buzogány általi halál áldozata lehet, akkor mondjuk csínjábban bánik az italozással, na meg lehet vissza sem jön a szobájából. Tudja forgatni a szablyát, ha úgy adódik, de lássuk be, ilyen katonaforma fickók ellen nem sok esélye van.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Halálsikoly, hörgések, húsba szaladó fém hangja; nem látja ugyan az eseményeket a pult takarásából, de nagyon is fülel, mintha mindössze ennyiből fel lehetne mérni a helyzetet. Nem arról van szó, hogy mimózalelkű volna, s nem bírná elviselni a látványt, egyszerűen feleslegesen nem akarja magát kínozni még a mozgással, ha azt követően egy torkon csúszó penge lesz a jussa.
Hallgat hát, és kivárja inkább amíg a bárd a munka ezen nem túl hálás részét elvégzi és felméri a terepet. A beszédből ítélve persze már vannak sejtései a kimenetel felől, de csak akkor kapaszkodik meg a segítséget nyújtó kézben, amikor Vicar is megerősíti ezeket a vélelmeket. Hagyja hát hogy felhúzzák, noha sok elfojtott nyöszörgés kíséri a műveletet jajdulva ráncolódó ábrázattal majd minden maradék erejével a pultba kapaszkodva egyenesedik ki.*
- Köszönöm *présel ki magából egy hálás mosolyt egy szusszanásnyi idő után a segítségére sietett férfi felé. Bár ezt nem közli vele, de az adósának érzi most kicsit magát, nem fogja hát elfelejteni a gesztust, amíg nem egyenlít.
Végighordozza tekintetét a nem túl bizalomgerjesztő látképen. Megannyi holttest, hányásfoltok, vér... és mindezek ellenére valahogy a gusztustalanul otromba kalóz viselkedésétől és megjegyzéseitől fordul fel a gyomra. Aki ennyire örömét leli az öldöklésben, azzal bizony jobb vigyázni, el is dönti magában, hogy távol tartja magát tőle. Egyedül a varázsitókáját irigyli tőle, de inkább fekszik hatokig tétlen, minthogy szívességet kérjen tőle.*
- A legnagyobb tisztelettel kérdem Kisasszony *gyengesége ellenére hangereje azért valamelyest jól betölti a teret, pillantásai újdonsült főnökére szegeződnek, egy levegővételnyi időre elidőznek annak bíborba borult kezein.* - Ez meg mi a hurkás orkfasz volt?
*Számonkérés nem csendül hangjában, inkább csak teljesen értetlenül áll az események előtt. Fogalma sincs, kik hevernek szanaszét a padlón körülöttük és hogy mivel érdemeltek ki ilyen borzalmas halált, főleg, hogy látszólag szívélyesen fogadott vendégekként érkeztek hozzájuk. Nincsenek persze olyan hatalmas erkölcsi aggályai emiatt, aki ilyen mocskos körökben mozog, annak készen kell állnia a hasonló szituációkra, de őszintén nem bánt volna egy kis aprócska figyelmeztetést mindezek előtt. Ha tudta volna, hogy már az első napján potenciálisan buzogány általi halál áldozata lehet, akkor mondjuk csínjábban bánik az italozással, na meg lehet vissza sem jön a szobájából. Tudja forgatni a szablyát, ha úgy adódik, de lássuk be, ilyen katonaforma fickók ellen nem sok esélye van.*
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-18 05:15:46
Üzenet elküldve: 2024-10-18 05:15:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Azt el kell ismernie, hogy akárki lánya-borja is Dayaneer, kemény fából faragták a lányt. Más valószínűleg halkan zokogva görnyedezne, az oldalára tapasztott kézzel. De a szépszemű? Azt nézi, hogy hogyan cihelődhetne fel.*
- Várj. *-válaszolja egyszerűen a kérdésre, és felemelkedik a pult mögül. Tekintete gyorsan cikázik körbe, azt nem lehet mondani róla, hogy tohonya lenne ha gondolkozásról és megfigyelésről van szó. Nem is igen telik bele pár szívdobbanásnál több idő, mire újra fél térdre ereszkedik a nő mellett.*
- Bár láttam már egészségesebb embereket, *-mondja, és csupán a szeme villan meg, sejtetve, hogy mire gondol-* úgy fest, hogy most már nyugalom van.
*És mivel elhárultnak érzi a közvetlen veszélyt, már nem feltétlenül gondolja úgy maga sem, hogy szükséges lenne a biztonságot nyújtó menedék keresése. Tenyérrel felfelé Dayaneer felé tartja jobbját, és ha a mozdulat jelentése nem lenne önmagában is egyértelmű, még meg is kérdezi: *
- Segítsek?
*Nem tudja, hogy a többiek épp most kezdenek nézelődni és válogatni a testekről, mint szűzlány a gnóm üzletházban, de ha tudná sem zavarná vagy érdekelné. Épp elég zúzódást, vágást, ezt-azt szedtek össze hozzá, hogy fájdalomdíjat akarjanak. A hullámoknak meg mindegy lesz, amikor elnyelik majd a halottakat.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Azt el kell ismernie, hogy akárki lánya-borja is Dayaneer, kemény fából faragták a lányt. Más valószínűleg halkan zokogva görnyedezne, az oldalára tapasztott kézzel. De a szépszemű? Azt nézi, hogy hogyan cihelődhetne fel.*
- Várj. *-válaszolja egyszerűen a kérdésre, és felemelkedik a pult mögül. Tekintete gyorsan cikázik körbe, azt nem lehet mondani róla, hogy tohonya lenne ha gondolkozásról és megfigyelésről van szó. Nem is igen telik bele pár szívdobbanásnál több idő, mire újra fél térdre ereszkedik a nő mellett.*
- Bár láttam már egészségesebb embereket, *-mondja, és csupán a szeme villan meg, sejtetve, hogy mire gondol-* úgy fest, hogy most már nyugalom van.
*És mivel elhárultnak érzi a közvetlen veszélyt, már nem feltétlenül gondolja úgy maga sem, hogy szükséges lenne a biztonságot nyújtó menedék keresése. Tenyérrel felfelé Dayaneer felé tartja jobbját, és ha a mozdulat jelentése nem lenne önmagában is egyértelmű, még meg is kérdezi: *
- Segítsek?
*Nem tudja, hogy a többiek épp most kezdenek nézelődni és válogatni a testekről, mint szűzlány a gnóm üzletházban, de ha tudná sem zavarná vagy érdekelné. Épp elég zúzódást, vágást, ezt-azt szedtek össze hozzá, hogy fájdalomdíjat akarjanak. A hullámoknak meg mindegy lesz, amikor elnyelik majd a halottakat.*
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-16 21:07:48
Üzenet elküldve: 2024-10-16 21:07:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* Úgy fest Jeremir nem szeretne velük tárgyalni. Félelmetesek azok az emberek, akik a túlerővel szemben is képesek győztesen hazamenni, de ez nem ilyen egyszerű. Elvégre a férfi testében a méreg épp hatni szeretne, azonban ennek nyomát sem lehet látni az arcán. Jól is teszi a félvér, hogy eloldalaz, mert a férfi támadása meglepi. Elvégre most mészárolták le az összes emberét. Ilyenkor az átlagembert sokszor ledönti a kétségbeesés. Hátralép egyet, hogy a támadás előtte suhanjon el, majd nagyobb tempóban közelíti meg. Kicsit távolabb helyezkedik el, mint Agin. Így még kell egy kis idő, míg támadhat. Közben azért látja, hogy mit kap az orrába, de egyelőre nem szól semmit. Elvégre tökéletes lehetőséget nyújtottak a kezébe! Egyből ott terem Jeremir mellett, majd az oldalba éri a támadása. Már húzná is ki, várva, hogy ez nem elég arra, hogy leterítse a vezért, de mikor a másik elkapja a vállát, kicsit ledermed. Elvégre legtöbb egy ilyen csapás után vagy összeesik, vagy visszatámad. Kis szónoklata után hagyja hagy roskadjon össze. A félvér leguggol mellé és kihúzza a kardot az oldalából. *
- Hidd csak, hogy megátkozol! Nem mintha számítana.
* Suttogja a már lehetségesen élettelen test irányába, majd kezeivel lecsukja a szemeit, ha nyitva vannak. Kis tiszteletet ad neki, többet nem. Már azért sem, mert már egyből keresi, hogy mégis mit tudna trófeaként magához emelni. Pont, mint a másik fogadóban. Mondjuk itt nem veheti el a fejét. Még a végén pszichopatának könyvelnék el a félvért. Maradjon inkább csak hullagyalázó. Azzal még megelégszik. Elkezdi kutatni a vezér testét lehetséges értékek után. Vicces lenne, ha a patkányos gyűrű után, most egy városőrségit is találna. Persze azt a kardot, amit első találkozásuk után pillantott meg az oldalán, azt minden kérdés nélkül emeli is magához. Ha már így benne van, akkor leveszi róla az alkarvédőjét is, mert miért ne alapon. Ha más értéktárgyat nem talál, akkor otthagyja a testet és felméri, hogy hányadán állnak. *
- Jól vagy?
* Kérdezi Agint, és ha a válasz pozitív, akkor bólint felé. Ilyenkor jönnének jól azok a zöld löttyök, amikről már annyit hallott, de nála nemigen akad olyan, ami a célnak megfelel. Végül az ajtó felé veszi az irányt. Főleg, hogy megnézze, hogy mi folyik ott. Látszatra megmondja, hogy jól nekiesett a menekülő fiúnak. Sokat nem fogják sajnálni. Bár félvér még mindig nem tudja mi a helyzet, ahhoz képest még eléggé nyugodt arckifejezéssel közelíti meg Relaelt. Ha még a földön van, akkor odanyújtja egyik kezét, hogy felsegítse. Ha erre nincs szükség az sem baj, elvégre nem is ez a fő célja, hanem, hogy eltakarítsa testet a bejárat elől. *
- Gondolom nem ezen az ajtón keresztül fogjuk kivinni őket.
* Bár ha nincs hátsóajtó, akkor nincs más választásuk. Elvégre a patkányokat biztos nem zavarná pár városi tetem. Bár, az félig felfegyverezett csürhét lehet, elkerülné. Ha sérüléseket nem is szerzett, azért elfáradni elfáradt. Ennyi móka elég egy napra! *
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* Úgy fest Jeremir nem szeretne velük tárgyalni. Félelmetesek azok az emberek, akik a túlerővel szemben is képesek győztesen hazamenni, de ez nem ilyen egyszerű. Elvégre a férfi testében a méreg épp hatni szeretne, azonban ennek nyomát sem lehet látni az arcán. Jól is teszi a félvér, hogy eloldalaz, mert a férfi támadása meglepi. Elvégre most mészárolták le az összes emberét. Ilyenkor az átlagembert sokszor ledönti a kétségbeesés. Hátralép egyet, hogy a támadás előtte suhanjon el, majd nagyobb tempóban közelíti meg. Kicsit távolabb helyezkedik el, mint Agin. Így még kell egy kis idő, míg támadhat. Közben azért látja, hogy mit kap az orrába, de egyelőre nem szól semmit. Elvégre tökéletes lehetőséget nyújtottak a kezébe! Egyből ott terem Jeremir mellett, majd az oldalba éri a támadása. Már húzná is ki, várva, hogy ez nem elég arra, hogy leterítse a vezért, de mikor a másik elkapja a vállát, kicsit ledermed. Elvégre legtöbb egy ilyen csapás után vagy összeesik, vagy visszatámad. Kis szónoklata után hagyja hagy roskadjon össze. A félvér leguggol mellé és kihúzza a kardot az oldalából. *
- Hidd csak, hogy megátkozol! Nem mintha számítana.
* Suttogja a már lehetségesen élettelen test irányába, majd kezeivel lecsukja a szemeit, ha nyitva vannak. Kis tiszteletet ad neki, többet nem. Már azért sem, mert már egyből keresi, hogy mégis mit tudna trófeaként magához emelni. Pont, mint a másik fogadóban. Mondjuk itt nem veheti el a fejét. Még a végén pszichopatának könyvelnék el a félvért. Maradjon inkább csak hullagyalázó. Azzal még megelégszik. Elkezdi kutatni a vezér testét lehetséges értékek után. Vicces lenne, ha a patkányos gyűrű után, most egy városőrségit is találna. Persze azt a kardot, amit első találkozásuk után pillantott meg az oldalán, azt minden kérdés nélkül emeli is magához. Ha már így benne van, akkor leveszi róla az alkarvédőjét is, mert miért ne alapon. Ha más értéktárgyat nem talál, akkor otthagyja a testet és felméri, hogy hányadán állnak. *
- Jól vagy?
* Kérdezi Agint, és ha a válasz pozitív, akkor bólint felé. Ilyenkor jönnének jól azok a zöld löttyök, amikről már annyit hallott, de nála nemigen akad olyan, ami a célnak megfelel. Végül az ajtó felé veszi az irányt. Főleg, hogy megnézze, hogy mi folyik ott. Látszatra megmondja, hogy jól nekiesett a menekülő fiúnak. Sokat nem fogják sajnálni. Bár félvér még mindig nem tudja mi a helyzet, ahhoz képest még eléggé nyugodt arckifejezéssel közelíti meg Relaelt. Ha még a földön van, akkor odanyújtja egyik kezét, hogy felsegítse. Ha erre nincs szükség az sem baj, elvégre nem is ez a fő célja, hanem, hogy eltakarítsa testet a bejárat elől. *
- Gondolom nem ezen az ajtón keresztül fogjuk kivinni őket.
* Bár ha nincs hátsóajtó, akkor nincs más választásuk. Elvégre a patkányokat biztos nem zavarná pár városi tetem. Bár, az félig felfegyverezett csürhét lehet, elkerülné. Ha sérüléseket nem is szerzett, azért elfáradni elfáradt. Ennyi móka elég egy napra! *
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-16 18:06:05
Üzenet elküldve: 2024-10-16 18:06:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Leon érzi a kezeket a nyakán, de mit sem törődik velük, hiszen neki kell előbb végezni a férfival. Azonban ahogy érzi, hogy lazul a marok, majd lehull a földre, diadalittasan vigyorodik el.*
-Jó voltál geci, de én még jobb! *Ezzel egy jó öblös, habos adag nyálat köp a férfi üresen maradt szemgödrébe, hiszen az bőven felgyűlt a fojtogatás alatt. Egyszerűen leül a hulla mellé, valahogy kikerülve a vértócsát, ami Grogg hasából szivárog és megissza azt a zöld italt, ami valamikor hozzákerült. Egy pár pillanatig még ott üldögél, majd egyszerűen leporolja magát és elkezdi összeszedni a férfi után maradt dolgokat. Ékszereket, fegyvert, aranyat és bármi olyat keres, ami értékes lehet. Az ő prédája, tehát a jutalom is neki jár, még ha kevés is lesz a végén. Megszenvedett érte.*
-Hova ássuk majd el ezeket a szarokat? *Rúg egyet a hullába.*
-Vagy marad itt dísznek? *Nevet fel miközben társaira néz.*
-Jó kis bunyó volt ez, meg kell hagyni! *Igazgatja meg összegyűrődött inge ujját, utána a jutalma keresése közben Groggról levetett ruhába törölgeti a kardját.*
-Nem mondom, azért szólhattatok volna, mielőtt nekiállunk! *Lábát ráteszi Grogg termetes mellkasára és ott nyugtatja a fáradt végtagot, mintha csak valami leölt medve volna. Aztán egy hirtelen jött gondolattól még a szájába is belenéz, hátha van egy aranyfoga vagy bármi.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Leon érzi a kezeket a nyakán, de mit sem törődik velük, hiszen neki kell előbb végezni a férfival. Azonban ahogy érzi, hogy lazul a marok, majd lehull a földre, diadalittasan vigyorodik el.*
-Jó voltál geci, de én még jobb! *Ezzel egy jó öblös, habos adag nyálat köp a férfi üresen maradt szemgödrébe, hiszen az bőven felgyűlt a fojtogatás alatt. Egyszerűen leül a hulla mellé, valahogy kikerülve a vértócsát, ami Grogg hasából szivárog és megissza azt a zöld italt, ami valamikor hozzákerült. Egy pár pillanatig még ott üldögél, majd egyszerűen leporolja magát és elkezdi összeszedni a férfi után maradt dolgokat. Ékszereket, fegyvert, aranyat és bármi olyat keres, ami értékes lehet. Az ő prédája, tehát a jutalom is neki jár, még ha kevés is lesz a végén. Megszenvedett érte.*
-Hova ássuk majd el ezeket a szarokat? *Rúg egyet a hullába.*
-Vagy marad itt dísznek? *Nevet fel miközben társaira néz.*
-Jó kis bunyó volt ez, meg kell hagyni! *Igazgatja meg összegyűrődött inge ujját, utána a jutalma keresése közben Groggról levetett ruhába törölgeti a kardját.*
-Nem mondom, azért szólhattatok volna, mielőtt nekiállunk! *Lábát ráteszi Grogg termetes mellkasára és ott nyugtatja a fáradt végtagot, mintha csak valami leölt medve volna. Aztán egy hirtelen jött gondolattól még a szájába is belenéz, hátha van egy aranyfoga vagy bármi.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-16 00:04:51
Üzenet elküldve: 2024-10-16 00:04:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 381
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Grogg vasmarkai rázárulnak Leon nyakára, a kalóz ujjai pedig a jókora harcos szemgödreibe vájnak. A férfi érezheti, hogy Grogg még utolsó pillanataiban is jó erőnek örvend; ugyanakkor a kezek szép lassan elernyednek, majd a földre esnek. A kalóz még sikerrel eléri, hogy ellenfele üvöltve és vakon távozzon az élők sorából.
Ahogy feltápászkodik, érezheti, hogy ellenfele bevitt ütésének köszönhetően gyomortájt bizony komoly gondjai akadhatnak igen hamar, ha nem cselekszik időben.
Eközben Agin úgy dönt, hogy Jeremir útját állja. A szakállas férfi üveges tekintettel mered rá egy szívdobbanásnyi ideig, mielőtt a hosszú pallost a magasba emelné majd mellmagasságban kaszál. Ez nem csak a vöröshajú verőlegényt érinti, hanem Ettvalldert is; míg előbbi pengéjével csapja tovább az ütést, a félvér sikeresen kimozog útjából. Mindkettejüknek van lehetősége visszatámadni, ám Agin bizonyul gyorsabbnak. Sérülése ellenére az ifjúnak van ideje visszatámadni, ám Jeremir ügyes mozdulattal hárítja csapását. Olyannyira ügyessel, hogy a pallos markolatával még orrba is veri a fiatal harcost, hogy annak két lépést hátrálnia kell, s orrából is dőlni kezd a vér. Mielőtt azonban lesújthatna Aginra, Ettvallder képes kihasználni, hogy a szakállas férfi figyelme a vörösé; Oldalról döfi át kardjával a páncélt nélkülöző Jeremirt, aki hangosan feljajdul. A jajszót azonban vér is kíséri; az elfogyasztott méreg utolérni látszik őt is. A pengével oldalában, vicsorogva markolja meg Ettvallder vállát, ajkai pedig lassú szavakat formáznak.*
-Fekete Vihar érkezik a varjú szárnyán... *Groteszk vigyorra húzódik az eddigi komoly ábrázat, ajkai szélén pedig vér buggyan, ahogy magához húzza a félvért.*
-Átok veri az árulókat. *Utolsó szavai nyomán roskad össze, vére pedig lassan kúszik végig a fapadlón, furcsa mód örök nyomot hagyva a deszkákon.
Vicar és Dayaneer a körülöttük történteket nyugodt szívvel követheti a pult mögül, semmi sem állítja meg őket ebben. Már ha van gyomruk az ilyen és ehhez hasonló jelenetekhez.
Csupán Hamdran halálsikolyai törik meg a csendet, ahogy Relael újra és újra lesújt. Végül az ő jajveszékelése is elhalkul, a fogadóra pedig néma csend borul.
Feldőlt és összetört bútorok, korsók, holttestek, rengeteg vér. A falból két tőr meredezik, a társaság fele pedig komoly sérülést szenvedett. Az ügyességükön, leleményességükön és persze szerencséjükön múlott, hogy egyikük sem végezte ennél rosszabbul. Ugyanakkor az el nem látott sebek könnyen súlyosabbá válhatnak.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.16 00:07:29
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Grogg vasmarkai rázárulnak Leon nyakára, a kalóz ujjai pedig a jókora harcos szemgödreibe vájnak. A férfi érezheti, hogy Grogg még utolsó pillanataiban is jó erőnek örvend; ugyanakkor a kezek szép lassan elernyednek, majd a földre esnek. A kalóz még sikerrel eléri, hogy ellenfele üvöltve és vakon távozzon az élők sorából.
Ahogy feltápászkodik, érezheti, hogy ellenfele bevitt ütésének köszönhetően gyomortájt bizony komoly gondjai akadhatnak igen hamar, ha nem cselekszik időben.
Eközben Agin úgy dönt, hogy Jeremir útját állja. A szakállas férfi üveges tekintettel mered rá egy szívdobbanásnyi ideig, mielőtt a hosszú pallost a magasba emelné majd mellmagasságban kaszál. Ez nem csak a vöröshajú verőlegényt érinti, hanem Ettvalldert is; míg előbbi pengéjével csapja tovább az ütést, a félvér sikeresen kimozog útjából. Mindkettejüknek van lehetősége visszatámadni, ám Agin bizonyul gyorsabbnak. Sérülése ellenére az ifjúnak van ideje visszatámadni, ám Jeremir ügyes mozdulattal hárítja csapását. Olyannyira ügyessel, hogy a pallos markolatával még orrba is veri a fiatal harcost, hogy annak két lépést hátrálnia kell, s orrából is dőlni kezd a vér. Mielőtt azonban lesújthatna Aginra, Ettvallder képes kihasználni, hogy a szakállas férfi figyelme a vörösé; Oldalról döfi át kardjával a páncélt nélkülöző Jeremirt, aki hangosan feljajdul. A jajszót azonban vér is kíséri; az elfogyasztott méreg utolérni látszik őt is. A pengével oldalában, vicsorogva markolja meg Ettvallder vállát, ajkai pedig lassú szavakat formáznak.*
-Fekete Vihar érkezik a varjú szárnyán... *Groteszk vigyorra húzódik az eddigi komoly ábrázat, ajkai szélén pedig vér buggyan, ahogy magához húzza a félvért.*
-Átok veri az árulókat. *Utolsó szavai nyomán roskad össze, vére pedig lassan kúszik végig a fapadlón, furcsa mód örök nyomot hagyva a deszkákon.
Vicar és Dayaneer a körülöttük történteket nyugodt szívvel követheti a pult mögül, semmi sem állítja meg őket ebben. Már ha van gyomruk az ilyen és ehhez hasonló jelenetekhez.
Csupán Hamdran halálsikolyai törik meg a csendet, ahogy Relael újra és újra lesújt. Végül az ő jajveszékelése is elhalkul, a fogadóra pedig néma csend borul.
Feldőlt és összetört bútorok, korsók, holttestek, rengeteg vér. A falból két tőr meredezik, a társaság fele pedig komoly sérülést szenvedett. Az ügyességükön, leleményességükön és persze szerencséjükön múlott, hogy egyikük sem végezte ennél rosszabbul. Ugyanakkor az el nem látott sebek könnyen súlyosabbá válhatnak.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.16 00:07:29
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-15 19:37:21
Üzenet elküldve: 2024-10-15 19:37:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Agin már sokadjára bizonyítja hasznosságát, s ha éppen nem teljes erőbedobással eredne Hamdran után, akkor Relael igencsak hálás volna a vöröshajú kölyök szerencsés dobásáért. Persze egy pillanatra kihagy a szíve, ahogy elsuhan a penge a közelében, de ettől képes jelen pillanatban eltekinteni.
Gyomra összeszorul a könyörgő férfit hallva, de erősebb benne az eltökéltség. A sugallatok is ezt szilárdítják meg benne, elvégre "vagy ő, vagy én". Még azelőtt igyekszik lesújtani tőrjével, hogy lenne esélye meggondolni és visszafogni magát. Nem is céloz, csak szúr, akár többször is, s lehetőleg minden döféssel egyre közelebb küldi Hamdrant a túlvilághoz.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Agin már sokadjára bizonyítja hasznosságát, s ha éppen nem teljes erőbedobással eredne Hamdran után, akkor Relael igencsak hálás volna a vöröshajú kölyök szerencsés dobásáért. Persze egy pillanatra kihagy a szíve, ahogy elsuhan a penge a közelében, de ettől képes jelen pillanatban eltekinteni.
Gyomra összeszorul a könyörgő férfit hallva, de erősebb benne az eltökéltség. A sugallatok is ezt szilárdítják meg benne, elvégre "vagy ő, vagy én". Még azelőtt igyekszik lesújtani tőrjével, hogy lenne esélye meggondolni és visszafogni magát. Nem is céloz, csak szúr, akár többször is, s lehetőleg minden döféssel egyre közelebb küldi Hamdrant a túlvilághoz.*
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-12 09:44:30
Üzenet elküldve: 2024-10-12 09:44:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* Nagyobb fába vágta a fejszéjét, mint az szeretné bevallani. Ez azonban nem állítja meg a félvért. Mindössze kisebb akadályként könyveli el maga előtt. Csel ide vagy oda, aki nem figyel, az hamar megtapasztalja, hogy ez miért nem egészséges. Meg is issza a levét a döntésének, mikor a félvér megmártóztatja a kardját a nyakában. Hagyja, hogy földre essen, majd lábával megtámasztja a testet és kihúzza a kardot a nyakából. Ellenfelének lejárt az ideje, de még közel sincs vége a mókának. Kardját a átveti a vállán és így tekint körbe az egybegyűlteken. A menekülő férfi elkapva és nem is akárhogyan. Sokan lennének most a helyében. De talán nem maradnának arra, ami ezután jön. Ez már nem az ő dolga, így nem foglalkozik vele. A közeledő harcost szemezi. Eloldalaz Agin mellett, hogy ha az érkező harcos támadni akarna, akkor a félvér simán oldalba tudja támadni. Persze könnyen előfordulhat, hogy ő lesz a csali, szóval megmarkolja a kardját mind a két kezével. Hátha védekeznie kéne. Kivárja, hogy mit csinál az érkező. Egy biztos, innen nem mehet el élve. Erről kezeskednek. *
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
* Nagyobb fába vágta a fejszéjét, mint az szeretné bevallani. Ez azonban nem állítja meg a félvért. Mindössze kisebb akadályként könyveli el maga előtt. Csel ide vagy oda, aki nem figyel, az hamar megtapasztalja, hogy ez miért nem egészséges. Meg is issza a levét a döntésének, mikor a félvér megmártóztatja a kardját a nyakában. Hagyja, hogy földre essen, majd lábával megtámasztja a testet és kihúzza a kardot a nyakából. Ellenfelének lejárt az ideje, de még közel sincs vége a mókának. Kardját a átveti a vállán és így tekint körbe az egybegyűlteken. A menekülő férfi elkapva és nem is akárhogyan. Sokan lennének most a helyében. De talán nem maradnának arra, ami ezután jön. Ez már nem az ő dolga, így nem foglalkozik vele. A közeledő harcost szemezi. Eloldalaz Agin mellett, hogy ha az érkező harcos támadni akarna, akkor a félvér simán oldalba tudja támadni. Persze könnyen előfordulhat, hogy ő lesz a csali, szóval megmarkolja a kardját mind a két kezével. Hátha védekeznie kéne. Kivárja, hogy mit csinál az érkező. Egy biztos, innen nem mehet el élve. Erről kezeskednek. *
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-11 22:45:24
Üzenet elküldve: 2024-10-11 22:45:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*A wegtoreni igencsak harcias nép, s mindamellett végtelenül forrófejű és büszke, olyanok mint a tűz, melyről a nevüket is kapták. Korábban valószínűleg maga is nagyobb hévvel vetette volna bele magát a verekedésbe, pedig akkor sem volt ennél nagyobb harcos. Csak akkortájt még az önérzet felülírta a józan belátást.
Bár szívesen rántana szablyát imponálva ezzel szépséges új munkaadójának, a sajgó bordák bizony minden lüktetésükkel visszavonulóért kiáltanak. Bár kétségkívül hajlamos a köpönyegforgatásra - szakmai ártalom - csak úgy nem szívesen futamodna meg gyáván, jó volna előbb tudni, hogyan áll a harci helyzet. Túl sok haszna ugyan nincs, de ha nyakig csücsülnek a szarban, akkor nem hagyja őket itt.
Sajnos innen nem tud megbizonyosodni a saját szemével, pontosan melyik fél áll nyerésre, reménykedik benne, hogy a bárd elterelése segítségükre volt valamelyest.
A prosztó kalóz költői győzelmi beszéde viszont megüti fülét, ami némi megnyugvásra ad okot, de a dalnok pimaszul közel csendülő kérdésére még nem tud magabiztosan válaszolni. Mármint járni valószínűleg tudna, de abban még bizonytalan, hogy leléceljen-e.*
- Hogy állunk? *próbál óvatosan feltápászkodni, némely mozdulatába belehasít a fájdalom, amelyet egy elfojtott szisszenés jelez. Már a fáradtan megivott első során után érezte, hogy kemény lesz az este, de a franc se gondolta volna, hogy ennyire.*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*A wegtoreni igencsak harcias nép, s mindamellett végtelenül forrófejű és büszke, olyanok mint a tűz, melyről a nevüket is kapták. Korábban valószínűleg maga is nagyobb hévvel vetette volna bele magát a verekedésbe, pedig akkor sem volt ennél nagyobb harcos. Csak akkortájt még az önérzet felülírta a józan belátást.
Bár szívesen rántana szablyát imponálva ezzel szépséges új munkaadójának, a sajgó bordák bizony minden lüktetésükkel visszavonulóért kiáltanak. Bár kétségkívül hajlamos a köpönyegforgatásra - szakmai ártalom - csak úgy nem szívesen futamodna meg gyáván, jó volna előbb tudni, hogyan áll a harci helyzet. Túl sok haszna ugyan nincs, de ha nyakig csücsülnek a szarban, akkor nem hagyja őket itt.
Sajnos innen nem tud megbizonyosodni a saját szemével, pontosan melyik fél áll nyerésre, reménykedik benne, hogy a bárd elterelése segítségükre volt valamelyest.
A prosztó kalóz költői győzelmi beszéde viszont megüti fülét, ami némi megnyugvásra ad okot, de a dalnok pimaszul közel csendülő kérdésére még nem tud magabiztosan válaszolni. Mármint járni valószínűleg tudna, de abban még bizonytalan, hogy leléceljen-e.*
- Hogy állunk? *próbál óvatosan feltápászkodni, némely mozdulatába belehasít a fájdalom, amelyet egy elfojtott szisszenés jelez. Már a fáradtan megivott első során után érezte, hogy kemény lesz az este, de a franc se gondolta volna, hogy ennyire.*
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-10-10 11:50:04
Üzenet elküldve: 2024-10-10 11:50:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kikötő Törvényei – IV. Fejezet//
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Három szívdobbanásnyi idő. Nagyjából ennyit tud nyerni Leon-nak. A körülöttük zajló történések közepette már ezt is jónak tartja. A férfi ki is használja a lehetőséget amit kapott, így csodálatos lehetőséget kap arra, hogy végig nézze, ahogy a kard hegye előbb eltűnik Grogg hasában, majd kibukkan a hátán, valahol a gerincoszlop mellett. Úgy szakad félbe az épp énekelt szó, mintha őt magát döfték volna meg. Ennek két oka is van: egyrészt nincs már szükség az énekére, másrészt a fél kupa sör és a nemrég megevett étel bukfencet vet a gyomrában.
Látott már éles helyzetet, de Leon és Grogg párosa különösen randa eset. A megtermett buzogányos egyszerűen nem akarja elfogadni hogy számára is véget ért a dal, Leon pedig szemlátomást igen vehemensen próbálja ezt megértetni vele. Elfintorodik a látványtól. A hősi dalok sosem szólnak ilyen részletekről, pedig a legtöbb hősi dal mögött pontosan ilyen dolgok vannak.
Tekintete körbevillan hogy felmérje a fogadótér többi részén kialakult helyzetet, halkan felmordul. Látja, hogy az erősen vérző karú vöröshajú verőlegény lae'Natar védelmére igyekszik kelni, aki pedig maga is belevetette már magát a dolgok sűrűjébe. Érdekes bagázs, igazán válogatott csapat. De hogy mennyire lesznek sikeresek, azt megtippelni sem tudná.
Lepislant a pult mögé, tekintete végigfut a sebesült lányon. Nem lát vért. Ez jelentheti azt, hogy nincs túl nagy baj; de jelentheti azt is, hogy a vér befelé talál épp utat magának. Letérdel, behúzódik a pult fedezékébe, úgy hajol kissé közelebb Dayaneer-hez.*
- Hogy érzed, *-kérdezi-* tudsz járni?
*Fejével gyors mozdulatot tesz a konyhaajtó irányába, a mozdulat egyszerre jelzés és kérdés: el akar-e tűnni innét a fenébe a szépszemű?*
//Oroszlánok, patkányok, varjak és sirályok//
//Fogadótér//
*Három szívdobbanásnyi idő. Nagyjából ennyit tud nyerni Leon-nak. A körülöttük zajló történések közepette már ezt is jónak tartja. A férfi ki is használja a lehetőséget amit kapott, így csodálatos lehetőséget kap arra, hogy végig nézze, ahogy a kard hegye előbb eltűnik Grogg hasában, majd kibukkan a hátán, valahol a gerincoszlop mellett. Úgy szakad félbe az épp énekelt szó, mintha őt magát döfték volna meg. Ennek két oka is van: egyrészt nincs már szükség az énekére, másrészt a fél kupa sör és a nemrég megevett étel bukfencet vet a gyomrában.
Látott már éles helyzetet, de Leon és Grogg párosa különösen randa eset. A megtermett buzogányos egyszerűen nem akarja elfogadni hogy számára is véget ért a dal, Leon pedig szemlátomást igen vehemensen próbálja ezt megértetni vele. Elfintorodik a látványtól. A hősi dalok sosem szólnak ilyen részletekről, pedig a legtöbb hősi dal mögött pontosan ilyen dolgok vannak.
Tekintete körbevillan hogy felmérje a fogadótér többi részén kialakult helyzetet, halkan felmordul. Látja, hogy az erősen vérző karú vöröshajú verőlegény lae'Natar védelmére igyekszik kelni, aki pedig maga is belevetette már magát a dolgok sűrűjébe. Érdekes bagázs, igazán válogatott csapat. De hogy mennyire lesznek sikeresek, azt megtippelni sem tudná.
Lepislant a pult mögé, tekintete végigfut a sebesült lányon. Nem lát vért. Ez jelentheti azt, hogy nincs túl nagy baj; de jelentheti azt is, hogy a vér befelé talál épp utat magának. Letérdel, behúzódik a pult fedezékébe, úgy hajol kissé közelebb Dayaneer-hez.*
- Hogy érzed, *-kérdezi-* tudsz járni?
*Fejével gyors mozdulatot tesz a konyhaajtó irányába, a mozdulat egyszerre jelzés és kérdés: el akar-e tűnni innét a fenébe a szépszemű?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1458-1477