Kikötő - Hét Varjú Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 72 (1421. - 1440. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-17 08:02:17
Üzenet elküldve: 2024-11-17 08:02:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Egy bárdnak -mármint egy jó bárdnak- nagyon, nagyon sok apró trükkje van arra, hogy a dalok és balladák és anekdoták mellett mivel tud még némi pénzt, ételt vagy italt kicsalni a hallgatóságból. Mert egy bárd ebből és így él, és egy jó bárdnak az ilyesmi éppannyira természetesen jön, mint egy kedves mosoly a szakáll alatt. De most nem is nagyon kellenek trükkök és játékok, és úgy sejti, hogy Haldrian egyébként is átlátna ezek nagy részén. Mégis: kérése célt ér, és a legény is a pult mögé áll. Magában jót derül ezen, most már őszintén kíváncsi, hogy a mélységi vendég mikor dönt úgy, hogy nem kér Alissäna kedvességéből, s inkább magának tölt valamit.*
- Igazán köszönöm! *-bólint oda a legénynek mikor elé kerül a kupa. Szóval: még egy utolsó hangos dal. Még egy vidám dal. Tűnődőn pendít kórust a húrokon, Haldrian-ra néz, majd csinos kis társára; tekintete az épp távozó verőlegényre, és az érkező fehérhajúra siklik. Még a mélységire is ránéz. Szeretik-e már a sötétbőrűek a vidám zenét? Régen nem szerették. Nem mind.
Ujjai végül dallamot és ritmust váltanak, a bús mollok eltűnnek, és a lanton ismét egy olyan dallam talál otthonra, amely talán nem ismeretlen azoktól, akik a tenger közelségéhez szoktak.*
- Töltsd meg pajtás, teljen a korsó,
A tenger szép, de a ser se' utolsó,
A Kikötőben meg ott vár Ő:
Sör s szerelem, micsoda erő!
Hej, dörgő hullám, zúgj csak bátran,
A hordóban mindent megtaláltam,
Koppan a korsó és nevet a szív,
Kedvesem csókja bátran hív.
Az árboc ma büszkén, erősen áll,
Állja a tenger vad ostromát,
Ez a hajónk most el nem süllyed,
S megtalálunk egymásban mindent!
*Baritonja még megismétel egy versszakot, a Varjút ma este még egyszer, talán tényleg nem illőn egy tengerésznóta tölti meg. Mert egy bárdnak -egy jó bárdnak- ez a feladata: kiszolgálni, mulattatni.. és feledtetni akár.*
*Egy bárdnak -mármint egy jó bárdnak- nagyon, nagyon sok apró trükkje van arra, hogy a dalok és balladák és anekdoták mellett mivel tud még némi pénzt, ételt vagy italt kicsalni a hallgatóságból. Mert egy bárd ebből és így él, és egy jó bárdnak az ilyesmi éppannyira természetesen jön, mint egy kedves mosoly a szakáll alatt. De most nem is nagyon kellenek trükkök és játékok, és úgy sejti, hogy Haldrian egyébként is átlátna ezek nagy részén. Mégis: kérése célt ér, és a legény is a pult mögé áll. Magában jót derül ezen, most már őszintén kíváncsi, hogy a mélységi vendég mikor dönt úgy, hogy nem kér Alissäna kedvességéből, s inkább magának tölt valamit.*
- Igazán köszönöm! *-bólint oda a legénynek mikor elé kerül a kupa. Szóval: még egy utolsó hangos dal. Még egy vidám dal. Tűnődőn pendít kórust a húrokon, Haldrian-ra néz, majd csinos kis társára; tekintete az épp távozó verőlegényre, és az érkező fehérhajúra siklik. Még a mélységire is ránéz. Szeretik-e már a sötétbőrűek a vidám zenét? Régen nem szerették. Nem mind.
Ujjai végül dallamot és ritmust váltanak, a bús mollok eltűnnek, és a lanton ismét egy olyan dallam talál otthonra, amely talán nem ismeretlen azoktól, akik a tenger közelségéhez szoktak.*
- Töltsd meg pajtás, teljen a korsó,
A tenger szép, de a ser se' utolsó,
A Kikötőben meg ott vár Ő:
Sör s szerelem, micsoda erő!
Hej, dörgő hullám, zúgj csak bátran,
A hordóban mindent megtaláltam,
Koppan a korsó és nevet a szív,
Kedvesem csókja bátran hív.
Az árboc ma büszkén, erősen áll,
Állja a tenger vad ostromát,
Ez a hajónk most el nem süllyed,
S megtalálunk egymásban mindent!
*Baritonja még megismétel egy versszakot, a Varjút ma este még egyszer, talán tényleg nem illőn egy tengerésznóta tölti meg. Mert egy bárdnak -egy jó bárdnak- ez a feladata: kiszolgálni, mulattatni.. és feledtetni akár.*
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-16 20:46:05
Üzenet elküldve: 2024-11-16 20:46:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Amennyiben tudná, hogy Relael családjának címere is egy kígyó, igen csak büszke lenne magára. Ugyanakkor semmi ilyesmiről nincs szó, hisz nem tudott e tényről.
Rá viszont olybá fest, nem hibázott. Érzi, hogy Relael fenntartásokkal kezeli a kígyót; ezen valamelyest meglepődik. Hisz annyi mindennel nézett szembe vakmerően már a lány. Pont egy ketrecbe zárt, méregtelen bestiától viszolyog? Betudja annak, hogy a lánynak nemigen volt még dolga efféle lénnyel, s visszahajtja a ketrec ajtaját.*
-Ne felejtsd el megetetni. Hálás lesz érte.
*Elnézi, ahogy a jádeszemű elf ruha alá rejti bájait és felöltözik. Hosszan időzik a keblek eltűnő vonalán, s szemmel kíséri, ahogy a Taverna Nagyasszonya rendbe szedi hajkoronáját is. Meg kell állapítania, hogy a hosszúéletű nem kevésbé vonzó felöltözve sem, csak ekképp még fokozza abbéli vágyát, hogy megszabadítsa őt gönceitől. Gondolatait nem önti szavakba, arra lesz még idejük bőven.*
-Nem volt még szerencsém. De sok jót hallottam róla már Wegtorenben is. *Habár a Tűz Városának fülledt szerájaihoz nemigen hasonlatos semmi, azért még kíváncsi. Összegombolja a Relael ténykedése során félrecsúszott ingét, majd az ajtó felé veszi az irányt. Gondosan maga elé engedi az elfet, s elmorzsol egy mosolyt szakálla alatt.
Odafenn felfedezi kabátját elhelyezve a pult oldalán a félvér közelében. Vet egy kósza pillantást Alissänára, elvégre rábízta a ruhadarabot. Nem illeti szóval, de azért megjegyzi a dolgot legközelebbi találkozásukra.*
-Mondják azt is, mindenki megtalálja ott a számításait. Meglepődnék. *Nehezen képzeli, hogy ebben a piszkos közegben megférne egy valamirevaló intézmény. Döngő léptekkel vág keresztül a fogadótéren, remélhetőleg Relael ringó csípőjének nyomában. Magára kanyarítja a kabátot, majd megcélozza az ajtót.*
-Az embereid nem bánják, hogy az asszonyuk magukra hagyja őket egy idegennel? *Hangjában nincs különösebb aggodalom, csak visszafogottan kajánkodik.*
*Amennyiben tudná, hogy Relael családjának címere is egy kígyó, igen csak büszke lenne magára. Ugyanakkor semmi ilyesmiről nincs szó, hisz nem tudott e tényről.
Rá viszont olybá fest, nem hibázott. Érzi, hogy Relael fenntartásokkal kezeli a kígyót; ezen valamelyest meglepődik. Hisz annyi mindennel nézett szembe vakmerően már a lány. Pont egy ketrecbe zárt, méregtelen bestiától viszolyog? Betudja annak, hogy a lánynak nemigen volt még dolga efféle lénnyel, s visszahajtja a ketrec ajtaját.*
-Ne felejtsd el megetetni. Hálás lesz érte.
*Elnézi, ahogy a jádeszemű elf ruha alá rejti bájait és felöltözik. Hosszan időzik a keblek eltűnő vonalán, s szemmel kíséri, ahogy a Taverna Nagyasszonya rendbe szedi hajkoronáját is. Meg kell állapítania, hogy a hosszúéletű nem kevésbé vonzó felöltözve sem, csak ekképp még fokozza abbéli vágyát, hogy megszabadítsa őt gönceitől. Gondolatait nem önti szavakba, arra lesz még idejük bőven.*
-Nem volt még szerencsém. De sok jót hallottam róla már Wegtorenben is. *Habár a Tűz Városának fülledt szerájaihoz nemigen hasonlatos semmi, azért még kíváncsi. Összegombolja a Relael ténykedése során félrecsúszott ingét, majd az ajtó felé veszi az irányt. Gondosan maga elé engedi az elfet, s elmorzsol egy mosolyt szakálla alatt.
Odafenn felfedezi kabátját elhelyezve a pult oldalán a félvér közelében. Vet egy kósza pillantást Alissänára, elvégre rábízta a ruhadarabot. Nem illeti szóval, de azért megjegyzi a dolgot legközelebbi találkozásukra.*
-Mondják azt is, mindenki megtalálja ott a számításait. Meglepődnék. *Nehezen képzeli, hogy ebben a piszkos közegben megférne egy valamirevaló intézmény. Döngő léptekkel vág keresztül a fogadótéren, remélhetőleg Relael ringó csípőjének nyomában. Magára kanyarítja a kabátot, majd megcélozza az ajtót.*
-Az embereid nem bánják, hogy az asszonyuk magukra hagyja őket egy idegennel? *Hangjában nincs különösebb aggodalom, csak visszafogottan kajánkodik.*
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-15 18:53:49
Üzenet elküldve: 2024-11-15 18:53:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
* A ritkább alkalmak közé tartozik, hogy ő csendben maradjon. Már pedig most ez a helyzet. Egymagában ül a pultnál. Úgy ahogy senki sem törődik vele, ő sem foglalkozik a többiekkel. Az egyik kezével a fejét támasztja, a másikkal az üveggel játszik, amelyből az előbb ivott. Meglepő módon nincs kedve többet inni. Az előbbi korty is alig akart lecsúszni.
Gondolatai a múltban járnak. Az elmúlt mészárlást gondolja el újra és újra. Visszatér azon tetteihez, melynek köszönhetően a lázadókból senki sem tudott élve megmenekülni. Nem érez sajnálatot. Nem sajnálja a férfit, akit letérdeltetett, csakhogy könnyebb legyen őt megölni. Nem sajnálja, hogy utána leköpte, majd kifosztotta a holttestét. Itt így mennek a dolgok, ezt már ő is tudja. Mégis, valami nem hagyja nyugodni. Arra gondol, hogy vajon mit szólna mindehhez a nevelője? Elvégre ő mesélt Aginnak a lovagias és bátor összecsapásokról, amelyben két ügyes harcos méri össze az erejét. Ő mondta, hogy a vesztes félt minden tartozékával együtt kell eltemetni. Mindennek ő a közelébe sem volt.
Talán rossz úton jár? Lehet, hogy rosszabb lett, mint azok, akiket megvet? *
~ Ez hülyeség. Elvégre, ha nem ölöm meg, akkor ő szúr le. És ha nem veszem el az értékeiket, akkor a Patkányok tették volna ugyanezt. ~
* Fejében háború dúl. Nem tartotta be a nevelője tanácsait, de mégis jól jött ki ebből a mészárlásból. Talán jól cselekedett.
Beleszagol az üvegbe, majd eltolja azt magától. Minél távolabb annál jobb.
Csak most méri fel jobban a terepet és a körülötte lévőket. A legfontosabbat persze egyből észreveszi. Meg is fordul a fejében, hogy talán beszélgethetne egyet Liszával, de ezt most inkább későbbre halasztja. Most jobb ötlete támad.
Feláll a székéről, és elindul kifelé. *
- Artheniorba lovagolok. Majd jövök.
* Veti oda bárkinek is, aki hallja őt. Amennyiben senki sem akadályozza meg, úgy a taverna melletti istállóhoz megy. Korábban hallotta Etvalldert, hogy bevitt oda egy magára maradt lovat. Odamegy ahhoz a lóhoz. Már épp elégszer tette meg lábon az utat, hogy esze ágában se legyen Artheniorig gyalogolni. Megsimogatja az állatot, majd kivezeti az istállóból. Senkitől sem kér engedélyt, hogy elvihesse a lovat, de úgy sejti, hogy most senkinek sem lesz rá szüksége.
Felül a lóra, és útjára indul. *
* A ritkább alkalmak közé tartozik, hogy ő csendben maradjon. Már pedig most ez a helyzet. Egymagában ül a pultnál. Úgy ahogy senki sem törődik vele, ő sem foglalkozik a többiekkel. Az egyik kezével a fejét támasztja, a másikkal az üveggel játszik, amelyből az előbb ivott. Meglepő módon nincs kedve többet inni. Az előbbi korty is alig akart lecsúszni.
Gondolatai a múltban járnak. Az elmúlt mészárlást gondolja el újra és újra. Visszatér azon tetteihez, melynek köszönhetően a lázadókból senki sem tudott élve megmenekülni. Nem érez sajnálatot. Nem sajnálja a férfit, akit letérdeltetett, csakhogy könnyebb legyen őt megölni. Nem sajnálja, hogy utána leköpte, majd kifosztotta a holttestét. Itt így mennek a dolgok, ezt már ő is tudja. Mégis, valami nem hagyja nyugodni. Arra gondol, hogy vajon mit szólna mindehhez a nevelője? Elvégre ő mesélt Aginnak a lovagias és bátor összecsapásokról, amelyben két ügyes harcos méri össze az erejét. Ő mondta, hogy a vesztes félt minden tartozékával együtt kell eltemetni. Mindennek ő a közelébe sem volt.
Talán rossz úton jár? Lehet, hogy rosszabb lett, mint azok, akiket megvet? *
~ Ez hülyeség. Elvégre, ha nem ölöm meg, akkor ő szúr le. És ha nem veszem el az értékeiket, akkor a Patkányok tették volna ugyanezt. ~
* Fejében háború dúl. Nem tartotta be a nevelője tanácsait, de mégis jól jött ki ebből a mészárlásból. Talán jól cselekedett.
Beleszagol az üvegbe, majd eltolja azt magától. Minél távolabb annál jobb.
Csak most méri fel jobban a terepet és a körülötte lévőket. A legfontosabbat persze egyből észreveszi. Meg is fordul a fejében, hogy talán beszélgethetne egyet Liszával, de ezt most inkább későbbre halasztja. Most jobb ötlete támad.
Feláll a székéről, és elindul kifelé. *
- Artheniorba lovagolok. Majd jövök.
* Veti oda bárkinek is, aki hallja őt. Amennyiben senki sem akadályozza meg, úgy a taverna melletti istállóhoz megy. Korábban hallotta Etvalldert, hogy bevitt oda egy magára maradt lovat. Odamegy ahhoz a lóhoz. Már épp elégszer tette meg lábon az utat, hogy esze ágában se legyen Artheniorig gyalogolni. Megsimogatja az állatot, majd kivezeti az istállóból. Senkitől sem kér engedélyt, hogy elvihesse a lovat, de úgy sejti, hogy most senkinek sem lesz rá szüksége.
Felül a lóra, és útjára indul. *
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-15 14:52:32
Üzenet elküldve: 2024-11-15 14:52:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Vicar//
*Alissäna visszatértét egy széles mosollyal fogadja, de nem kap mást, csak egy méretes szőrmekabátot a kezei közé. Mielőtt frappáns feleletre nyithatná száját a wegtorenieket illetően, a pillangó hamar tova is libben a következő kuncsaft felé, ő pedig csak a hátát bámulhatja innentől.*
-Néha sajnálom, hogy nem most lépek be először a Hét Varjúba. *Dörmögi oda Vicarnak, majd ismét a férfi felé fordul.*
-A torkod szárazságán éppenséggel tudok segíteni. *Hamar be is pattan a pult mögé, hogy csapoljon egy habos sört. Nem ez az első, hogy a pult mögött kell ténykednie, s habár nem szívesen teszi, most megnyugtató, hogy akad legalább valami dolga. Módszeresen figyelmen kívül hagyja a falból kiálló kést és a felborult bútorzatot. A kabátot óvatosan lehelyezi, úgy, hogy rálátása legyen. A zsebeit természetesen időközben kellően végigtapogatta titokban, ám nincs szerencséje.*
-De csak ha tényleg vidám az a dal. *A férfi elé tolja a korsót, s karjain támaszkodva dől előre a pult felett.*
-Esküszöm, nem foglak egész este énekeltetni. Csak egy dal. *Magának nem tölt italt; inkább borpárti. Ahhoz viszont hátra kéne mennie, amihez most valahogy nem fűlik a foga. Innen szemmel tarthatja az egész fogadóteret. Nem, mintha bármi ráhatása lenne a történésekre, de azért mégis csak megnyugtató érzés a történtek fényében. Időközben betéved a fehérhajú is, akit korábban volt szerencséje már látni. Amaz a számszeríjával kezd bíbelődni, így nem foglalkozik vele, helyette valamiféle elfoglaltságot mímelve húzza végig a rongyot néhányszor a pulton.*
//Vicar//
*Alissäna visszatértét egy széles mosollyal fogadja, de nem kap mást, csak egy méretes szőrmekabátot a kezei közé. Mielőtt frappáns feleletre nyithatná száját a wegtorenieket illetően, a pillangó hamar tova is libben a következő kuncsaft felé, ő pedig csak a hátát bámulhatja innentől.*
-Néha sajnálom, hogy nem most lépek be először a Hét Varjúba. *Dörmögi oda Vicarnak, majd ismét a férfi felé fordul.*
-A torkod szárazságán éppenséggel tudok segíteni. *Hamar be is pattan a pult mögé, hogy csapoljon egy habos sört. Nem ez az első, hogy a pult mögött kell ténykednie, s habár nem szívesen teszi, most megnyugtató, hogy akad legalább valami dolga. Módszeresen figyelmen kívül hagyja a falból kiálló kést és a felborult bútorzatot. A kabátot óvatosan lehelyezi, úgy, hogy rálátása legyen. A zsebeit természetesen időközben kellően végigtapogatta titokban, ám nincs szerencséje.*
-De csak ha tényleg vidám az a dal. *A férfi elé tolja a korsót, s karjain támaszkodva dől előre a pult felett.*
-Esküszöm, nem foglak egész este énekeltetni. Csak egy dal. *Magának nem tölt italt; inkább borpárti. Ahhoz viszont hátra kéne mennie, amihez most valahogy nem fűlik a foga. Innen szemmel tarthatja az egész fogadóteret. Nem, mintha bármi ráhatása lenne a történésekre, de azért mégis csak megnyugtató érzés a történtek fényében. Időközben betéved a fehérhajú is, akit korábban volt szerencséje már látni. Amaz a számszeríjával kezd bíbelődni, így nem foglalkozik vele, helyette valamiféle elfoglaltságot mímelve húzza végig a rongyot néhányszor a pulton.*
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-15 14:42:35
Üzenet elküldve: 2024-11-15 14:42:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
* Talán kevesebb, mint egy óra leforgása alatt megjárta a lakónegyed lehangoló utcáit. Ezzel megfelelően kitisztítva a fejét, hogy mostantól végre, hanem is sikeresen, de sikeresebben vegye a mindennapok kihívásait. Nyitja azt ajtót, majd belép a fogadóba, ami meglehetősen jobban néz ki, mint mielőtt távozott volna. Ha nincs is felnyalva minden sarok, még az sem baj. Elvégre a kikötői stílus mellett, nagyon is jól állja helyét. Csak az italválasztékokkal kéne valamit kezdeni, de van egy olyan sejtése, hogy ez nagyon nem az ő dolga. Mondjuk megemlíteni sose baj. Bent látja a népességnövekedést. Eleinte csak felkészülve indul a pult irányába, de kicsit közelebbről megnézve csak ismerőssé válik a két fej. Ha emlékei nem csalják meg, akkor ők amolyan „barátok”. Természetesen ilyen kikötői stílusú barátok. *
- Csak visszaértetek!
* Szólal meg, mikor eléri a pultot. Ezúttal már egy barátságosabb mosoly foglal helyet az arcán. *
- Lemaradtatok az ünnepi vacsoráról!
* A félvér úgy hiszi, hogy ez megnevezés áll a legközelebb ahhoz, ami történt. Leszámítva az átverést és hasonló zamatos tevékenységeket, amik a kikötőben szinte mindennaposak. Sokat nem zavarja a többieket. Mindössze a számszeríját jött felkapni. De ha már itt van, akkor leül és itt hülyéskedik vele. Le is ül a székhez, ahol hagyta a barátját. Bár a barátja, még egyszer sem lepte meg egy jó telitalálattal. Na, ezt majd orvosolniuk kell! Felteszi az asztalra, majd kivesz egy kisebb csavarhúzót és azzal kezd rajta bíbelgetni *
* Talán kevesebb, mint egy óra leforgása alatt megjárta a lakónegyed lehangoló utcáit. Ezzel megfelelően kitisztítva a fejét, hogy mostantól végre, hanem is sikeresen, de sikeresebben vegye a mindennapok kihívásait. Nyitja azt ajtót, majd belép a fogadóba, ami meglehetősen jobban néz ki, mint mielőtt távozott volna. Ha nincs is felnyalva minden sarok, még az sem baj. Elvégre a kikötői stílus mellett, nagyon is jól állja helyét. Csak az italválasztékokkal kéne valamit kezdeni, de van egy olyan sejtése, hogy ez nagyon nem az ő dolga. Mondjuk megemlíteni sose baj. Bent látja a népességnövekedést. Eleinte csak felkészülve indul a pult irányába, de kicsit közelebbről megnézve csak ismerőssé válik a két fej. Ha emlékei nem csalják meg, akkor ők amolyan „barátok”. Természetesen ilyen kikötői stílusú barátok. *
- Csak visszaértetek!
* Szólal meg, mikor eléri a pultot. Ezúttal már egy barátságosabb mosoly foglal helyet az arcán. *
- Lemaradtatok az ünnepi vacsoráról!
* A félvér úgy hiszi, hogy ez megnevezés áll a legközelebb ahhoz, ami történt. Leszámítva az átverést és hasonló zamatos tevékenységeket, amik a kikötőben szinte mindennaposak. Sokat nem zavarja a többieket. Mindössze a számszeríját jött felkapni. De ha már itt van, akkor leül és itt hülyéskedik vele. Le is ül a székhez, ahol hagyta a barátját. Bár a barátja, még egyszer sem lepte meg egy jó telitalálattal. Na, ezt majd orvosolniuk kell! Felteszi az asztalra, majd kivesz egy kisebb csavarhúzót és azzal kezd rajta bíbelgetni *
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-15 13:10:28
Üzenet elküldve: 2024-11-15 13:10:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
*Végül a dúdolás is elhal, csak a húrok szólnak tovább. Fejében még egymást kergetik a legény szavai; ifjonti hév, kivagyiság és talán egy csipetnyi önteltség ízét érzi rajtuk. Olyasvalaki szavai, akit talán még nem rugdosott az élet vesén épp elégszer ahhoz, hogy tudja: nem neki kell mindig a legnagyobb kannak lenni egy Tavernában. A gondolat inkább szórakoztatja mint bosszantja, s nem is bánja igazán Haldrian társaságát a ma este után. Ha komolyabb témákba merülnének, talán valóban búskomorrá válna az ő hangulata is.
Felnéz ahogy Alissäna ismét megjelenik a legény mellett, meleg mosollyal üdvözli. Megüti a fülét, hogy a lány wegtoren-t említi, nem kell neki sok hogy fejben összerakjon pár dolgot, a tett felfedezéstől halkan hümment. Úgy fest, hogy ez a Taverna közkedvelt lehet Wegtoren fiai és lányai között. Ezzel a dologgal egyelőre nem sokat tud kezdeni, de azért megjegyzi magának. Mosolya féloldalassá és szórakozottá válik ahogy a csinos leány szinte korholja a legényt.*
- Vidámabb dal..? *-kérdez vissza elgondolkodva, miután ismét csak úgy, ketten maradnak. Nem, tulajdonképpen neki nincs kedve vidám dalt játszani ma itt. Ahhoz épp elég ocsmányságot látott lezajlani ezek között a falak között, s még ha ellentétes érdekek is lettek feloldva, az utolsó légvételeket nem illő mulatság zajával eltörölni. De hát bárd, és mint olyannak, a kérések szolgálata fontos szerepet tölt be funkciójában. Elgondolkodva bólint.-* Legyen, ha azt kívánnál.
*Halkan megköszörüli a torkát, majd kissé hunyorogva pislant Haldrian-ra.*
- De azt hiszem, a torkom szárasságán enyhítenem kéne előtte. *-halványan elmosolyodik-* Esetleg ha megtennéd, hogy egy korsó sörre invitálsz, az igen jól esne.
*Hát, bárd. És mint olyannak, az apróságok begyűjtése a hallgatóságtól fontos részlete a funkciójának.*
*Végül a dúdolás is elhal, csak a húrok szólnak tovább. Fejében még egymást kergetik a legény szavai; ifjonti hév, kivagyiság és talán egy csipetnyi önteltség ízét érzi rajtuk. Olyasvalaki szavai, akit talán még nem rugdosott az élet vesén épp elégszer ahhoz, hogy tudja: nem neki kell mindig a legnagyobb kannak lenni egy Tavernában. A gondolat inkább szórakoztatja mint bosszantja, s nem is bánja igazán Haldrian társaságát a ma este után. Ha komolyabb témákba merülnének, talán valóban búskomorrá válna az ő hangulata is.
Felnéz ahogy Alissäna ismét megjelenik a legény mellett, meleg mosollyal üdvözli. Megüti a fülét, hogy a lány wegtoren-t említi, nem kell neki sok hogy fejben összerakjon pár dolgot, a tett felfedezéstől halkan hümment. Úgy fest, hogy ez a Taverna közkedvelt lehet Wegtoren fiai és lányai között. Ezzel a dologgal egyelőre nem sokat tud kezdeni, de azért megjegyzi magának. Mosolya féloldalassá és szórakozottá válik ahogy a csinos leány szinte korholja a legényt.*
- Vidámabb dal..? *-kérdez vissza elgondolkodva, miután ismét csak úgy, ketten maradnak. Nem, tulajdonképpen neki nincs kedve vidám dalt játszani ma itt. Ahhoz épp elég ocsmányságot látott lezajlani ezek között a falak között, s még ha ellentétes érdekek is lettek feloldva, az utolsó légvételeket nem illő mulatság zajával eltörölni. De hát bárd, és mint olyannak, a kérések szolgálata fontos szerepet tölt be funkciójában. Elgondolkodva bólint.-* Legyen, ha azt kívánnál.
*Halkan megköszörüli a torkát, majd kissé hunyorogva pislant Haldrian-ra.*
- De azt hiszem, a torkom szárasságán enyhítenem kéne előtte. *-halványan elmosolyodik-* Esetleg ha megtennéd, hogy egy korsó sörre invitálsz, az igen jól esne.
*Hát, bárd. És mint olyannak, az apróságok begyűjtése a hallgatóságtól fontos részlete a funkciójának.*
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-15 10:38:30
Üzenet elküldve: 2024-11-15 10:38:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vicar, Haldrian, Alissäna//
*Szerencsére Denjaar nem neheztel amiatt, hogy alkalmazkodnia kell Relaelhez, s ezzel egyúttal Alissänát is megkíméli a fölösleges köröktől. A simítástól és az elhangzott dicsérettől megborzong, de valahol örömmel tölti el a tudat, hogy elégedettek vele.
Türelmesen megvárja amíg a díszvendég távozik, majd megpördül és visszatér a két férfi társaságába, a kabát pedig továbbra is kezében pihen, az élete árán sem eresztené el. Nem meri letenni sem, mert tart attól, hogy lába kélne vagy akaratlanul is kárt tenne benne valaki.*
- Elnézését.
*Sóhajtja. Már éppen igyekezne visszacsatlakozni a beszélgetésbe, amikor feltűnik számára, hogy a mélységi vendég egyedül maradt. Természetesen ezt nem hagyhatja annyiban.*
- Haldrian.
*Szól a fiúhoz, de tekintete a sötételfen pihen.*
- Vigyázz kérlek erre a kabátra, de úgy mintha a szemed fénye lenne.
*Alissäna ritkán szigorú, ezért szavait feltartott mutatóujjával nyomatékosítja.*
- Ha baja lesz a kabátnak, akkor engem megnyúznak. Tudod milyenek a wegtoreniek...
*Teszi még hozzá kurtán, s beszéd közben már gyömöszöli is a tolvaj kezébe az említett ruhadarabot, valamint a felelősséget. Ha Haldrian tiltakozni óhajtana sem tudna már, mert amilyen gyorsan érkezett a kis pillangó, olyan gyorsan távozik is.*
//Vheirr'maal Thyllvash//
*Az elf leány széles mosollyal toppan mélységi társa elé, láthatóan nem fél tőle és semmiféle előítélettel nem rendelkezik irányába. Egy kurtizán aligha engedhetné meg magának ezt a luxust. Reményei szerint az idegen férfi sem ellenséges vele, de nem lepné meg, ha mégis így volna, különösen nem a Kikötőben.*
- Bocsánatot kérek a várakoztatásért. Hozhatok esetleg valamit inni, enni?
*Szerencsére Denjaar nem neheztel amiatt, hogy alkalmazkodnia kell Relaelhez, s ezzel egyúttal Alissänát is megkíméli a fölösleges köröktől. A simítástól és az elhangzott dicsérettől megborzong, de valahol örömmel tölti el a tudat, hogy elégedettek vele.
Türelmesen megvárja amíg a díszvendég távozik, majd megpördül és visszatér a két férfi társaságába, a kabát pedig továbbra is kezében pihen, az élete árán sem eresztené el. Nem meri letenni sem, mert tart attól, hogy lába kélne vagy akaratlanul is kárt tenne benne valaki.*
- Elnézését.
*Sóhajtja. Már éppen igyekezne visszacsatlakozni a beszélgetésbe, amikor feltűnik számára, hogy a mélységi vendég egyedül maradt. Természetesen ezt nem hagyhatja annyiban.*
- Haldrian.
*Szól a fiúhoz, de tekintete a sötételfen pihen.*
- Vigyázz kérlek erre a kabátra, de úgy mintha a szemed fénye lenne.
*Alissäna ritkán szigorú, ezért szavait feltartott mutatóujjával nyomatékosítja.*
- Ha baja lesz a kabátnak, akkor engem megnyúznak. Tudod milyenek a wegtoreniek...
*Teszi még hozzá kurtán, s beszéd közben már gyömöszöli is a tolvaj kezébe az említett ruhadarabot, valamint a felelősséget. Ha Haldrian tiltakozni óhajtana sem tudna már, mert amilyen gyorsan érkezett a kis pillangó, olyan gyorsan távozik is.*
//Vheirr'maal Thyllvash//
*Az elf leány széles mosollyal toppan mélységi társa elé, láthatóan nem fél tőle és semmiféle előítélettel nem rendelkezik irányába. Egy kurtizán aligha engedhetné meg magának ezt a luxust. Reményei szerint az idegen férfi sem ellenséges vele, de nem lepné meg, ha mégis így volna, különösen nem a Kikötőben.*
- Bocsánatot kérek a várakoztatásért. Hozhatok esetleg valamit inni, enni?
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-14 22:19:34
Üzenet elküldve: 2024-11-14 22:19:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vicar, meg aki akar//
-A nők nem mondják, ha kell nekik valami. Próba szerencse. Maximum pofára esik az ember. *Feleli nagy bölcsen, mint akinek egy életnyi tapasztalata van a témában. Természetesen nincs, de szívesen járatja a lepénylesőjét.*
-Ehh. *Legyint színpadiasan, miközben sebtiben hátratúrja sűrű hajkoronáját.*
-Láttam már ennél rosszabbat is. *Pillant Denjaar és Alissäna irányába. Szerencsére a megtermett wegtoreni úgy látszik, nem óhajtja becserkészni a felkínált prédát.*
-Meg amúgy is... *Jobbnak látja, ha nem kezd bele, bár a vigyor az arcán beszédes lehet. Nem egyszer leste már ki a lányt munka közben. Egyrészt szereti az adrenalint az ilyen jellegű tevékenységek közben, másrészt szívesen éli bele magát. Mert ha tehetné, akkor folyton az elfet nyüstölné. Jobb híján pedig a szamár is jó, ahogy tartja a mondás.*
-Nagy kár, hogy nem voltam itt, amikor történt ez... *Mutatóujját körbeperdíti a levegőben jelzésértékűen, természetes a helyiség állapotára utalva.*
-Talán nem fajultak volna idáig a dolgok. *Folytatja még nagy komolyan. Természetesen szeret túlozni, na meg idegenek előtt jobb színben tüntetni fel magát.
Figyelmesen hallgatja a dalt, miközben hátradől ültében és szórakozottan simogatni kezdi nyakát ujjbegyével. Szépen énekel ez a Vicar. Valóban nem olyan, mint a cimbalmos a Rókalyukban. Az nagyon rossz volt. Hiába kérték több ízben, hogy hagyja abba, még akkor sem volt rá hajlandó, mikor az a söröskorsó a fején koppant.*
-Szép ez a dal. *Hagyja helyben.*
-De ha valami vidámabbra kanyarítanád, akkor kellemesebb lenne a fülnek. *Elgondolkodik rajta, vajon ő hogyan folytatná, de végül nem jut túl messzire.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.14 22:39:03
-A nők nem mondják, ha kell nekik valami. Próba szerencse. Maximum pofára esik az ember. *Feleli nagy bölcsen, mint akinek egy életnyi tapasztalata van a témában. Természetesen nincs, de szívesen járatja a lepénylesőjét.*
-Ehh. *Legyint színpadiasan, miközben sebtiben hátratúrja sűrű hajkoronáját.*
-Láttam már ennél rosszabbat is. *Pillant Denjaar és Alissäna irányába. Szerencsére a megtermett wegtoreni úgy látszik, nem óhajtja becserkészni a felkínált prédát.*
-Meg amúgy is... *Jobbnak látja, ha nem kezd bele, bár a vigyor az arcán beszédes lehet. Nem egyszer leste már ki a lányt munka közben. Egyrészt szereti az adrenalint az ilyen jellegű tevékenységek közben, másrészt szívesen éli bele magát. Mert ha tehetné, akkor folyton az elfet nyüstölné. Jobb híján pedig a szamár is jó, ahogy tartja a mondás.*
-Nagy kár, hogy nem voltam itt, amikor történt ez... *Mutatóujját körbeperdíti a levegőben jelzésértékűen, természetes a helyiség állapotára utalva.*
-Talán nem fajultak volna idáig a dolgok. *Folytatja még nagy komolyan. Természetesen szeret túlozni, na meg idegenek előtt jobb színben tüntetni fel magát.
Figyelmesen hallgatja a dalt, miközben hátradől ültében és szórakozottan simogatni kezdi nyakát ujjbegyével. Szépen énekel ez a Vicar. Valóban nem olyan, mint a cimbalmos a Rókalyukban. Az nagyon rossz volt. Hiába kérték több ízben, hogy hagyja abba, még akkor sem volt rá hajlandó, mikor az a söröskorsó a fején koppant.*
-Szép ez a dal. *Hagyja helyben.*
-De ha valami vidámabbra kanyarítanád, akkor kellemesebb lenne a fülnek. *Elgondolkodik rajta, vajon ő hogyan folytatná, de végül nem jut túl messzire.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.14 22:39:03
1432. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-14 21:55:24
Üzenet elküldve: 2024-11-14 21:55:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Alissäna, majd Relael//
*Alissäna engedelmes, mint mindig. Merengve, könyökével támaszkodva várja meg a visszatértét. Szórakozottan veszi ismét kezébe közben a sellőt mintázó, faragott pipát. Nincs dohány nála, hogy rágyújthasson, így jobb híján csak forgatja ujjak között. Eddig még nem volt szerencséje közelebbről is szemügyre venni. Mutatós darab. Nem látott még hasonló munkát, pedig Wegtorenben igen csak dívik az efféle csecsebecsékkel villogás. Érdekelné, honnan szerezte az a tündér. Ahogy a kis elf visszatér hozzá, mellzsebébe rejti az aprócska kis élvezeti eszközt.*
-Kimerült, hmm? *Halovány mosoly kúszik ajkai szélére. Körbefordul még ültében, hogy szemügyre vegye a vendégteret. Sejteni véli, miben merülhetett ki az elf, ezúttal nem gyanakszik közönséges bajuszhúzogatásra. Mindenesetre pont olyan módszernek véli, amilyennel Relael élne.*
-No nem bánom. *Feltápászkodik és hóna alá kapja a letakart ketrecet.*
-Ügyes lány vagy, Alissäna. *Szól még kifejezéstelen hangon, elhaladtában pedig csak úgy kedvtelésből végigsimítja az elf orcáját. A kabátját a kurtizánnál hagyja. Nincs benne érték és biztos benne, hogy ha lenne se kelne lába a pillangónál.
Ismeri a járást a Hét Varjúban. Töltött itt hosszabb időt, s a fogadó nem változott; leszámítva az igen csak bajos vendégteret. Megkeresi Relael szobáját - szerencsére pontosan tudja, melyik az - és kettőt koppant, mielőtt benyitna.*
//Alissäna, majd Relael//
*Alissäna engedelmes, mint mindig. Merengve, könyökével támaszkodva várja meg a visszatértét. Szórakozottan veszi ismét kezébe közben a sellőt mintázó, faragott pipát. Nincs dohány nála, hogy rágyújthasson, így jobb híján csak forgatja ujjak között. Eddig még nem volt szerencséje közelebbről is szemügyre venni. Mutatós darab. Nem látott még hasonló munkát, pedig Wegtorenben igen csak dívik az efféle csecsebecsékkel villogás. Érdekelné, honnan szerezte az a tündér. Ahogy a kis elf visszatér hozzá, mellzsebébe rejti az aprócska kis élvezeti eszközt.*
-Kimerült, hmm? *Halovány mosoly kúszik ajkai szélére. Körbefordul még ültében, hogy szemügyre vegye a vendégteret. Sejteni véli, miben merülhetett ki az elf, ezúttal nem gyanakszik közönséges bajuszhúzogatásra. Mindenesetre pont olyan módszernek véli, amilyennel Relael élne.*
-No nem bánom. *Feltápászkodik és hóna alá kapja a letakart ketrecet.*
-Ügyes lány vagy, Alissäna. *Szól még kifejezéstelen hangon, elhaladtában pedig csak úgy kedvtelésből végigsimítja az elf orcáját. A kabátját a kurtizánnál hagyja. Nincs benne érték és biztos benne, hogy ha lenne se kelne lába a pillangónál.
Ismeri a járást a Hét Varjúban. Töltött itt hosszabb időt, s a fogadó nem változott; leszámítva az igen csak bajos vendégteret. Megkeresi Relael szobáját - szerencsére pontosan tudja, melyik az - és kettőt koppant, mielőtt benyitna.*
1431. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-14 18:39:05
Üzenet elküldve: 2024-11-14 18:39:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*Úgy tűnik ez egy ilyen este: férfiak csodálnak nőket, úgy lesve őket, mint valami tüneményt tennék. De talán nem is csak ez az este ilyen, hanem minden este, amióta és amíg csak világ a világ. És ez így van rendjén.
Somolyogva hunyorint Haldrian-ra, lám, a legény is épp annyira tapintatos mint ő maga ha a nőkről van szó, s dicsekvése pontosan festi le ifjúságát is.*
- Ha tetszik is, *-sóhajt halkan-* te úgy hallottad, hogy azt mondta: társat kíván az éjjelre? Mert én nem. Mi több, bájos füleim csak ma este kétszer hallották kigördülni ama ajkak közül, hogy kurtizáni feladatokat nem lát el senki kedvéért. És kétlem, hogy ezt leszámítva is engem vágyna ma éjjel.
*Eszébe jut Dayaneer tekintete ahogy a pult mögött feküdt, buzogánnyal bezúzott oldalával, és valóban erősen kétli, hogy a lány alváson kívül mást is vágyna most.
Kíváncsian figyeli Haldrian arcát ahogy ő viszont Alissäna-ról beszél, és úgy érzi, hogy érti azt, hogy az ifjú pillantásai, zavara és szavai mögött mi húzódik. Ez pedig leginkább az ő szakmai ártalma. Finoman szomorkás akkordot pendít.*
- Neked elhiszem, hogy valóban jó lehet a munkájában. *-bólint, és a szakáll alatt most nem rejlik mosoly-* És azt is elhiszem, hogy nem lehet könnyű látnod őt.
*Többet inkább nem fűz hozzá, a legény is leül. Ujjai most újfajta dallamot fognak, tovább hordozva az iménti akkord bús mollját. Halkan kezd el énekelni, mintha csak magának tenné; nem követel figyelmet, és nem hajszol sikert sem.*
- Hideg ízű szelet hoz
A tenger az éjszakába,
Indigóval fest
Egy szép lány ablakába,
Jaj, botor szívem
Ne nézz oda kérlek,
Hogy mit látnék ott,
Attól én úgy félek..
*A dallam tovább kanyarodik, halkan dúdol mellé.*
*Úgy tűnik ez egy ilyen este: férfiak csodálnak nőket, úgy lesve őket, mint valami tüneményt tennék. De talán nem is csak ez az este ilyen, hanem minden este, amióta és amíg csak világ a világ. És ez így van rendjén.
Somolyogva hunyorint Haldrian-ra, lám, a legény is épp annyira tapintatos mint ő maga ha a nőkről van szó, s dicsekvése pontosan festi le ifjúságát is.*
- Ha tetszik is, *-sóhajt halkan-* te úgy hallottad, hogy azt mondta: társat kíván az éjjelre? Mert én nem. Mi több, bájos füleim csak ma este kétszer hallották kigördülni ama ajkak közül, hogy kurtizáni feladatokat nem lát el senki kedvéért. És kétlem, hogy ezt leszámítva is engem vágyna ma éjjel.
*Eszébe jut Dayaneer tekintete ahogy a pult mögött feküdt, buzogánnyal bezúzott oldalával, és valóban erősen kétli, hogy a lány alváson kívül mást is vágyna most.
Kíváncsian figyeli Haldrian arcát ahogy ő viszont Alissäna-ról beszél, és úgy érzi, hogy érti azt, hogy az ifjú pillantásai, zavara és szavai mögött mi húzódik. Ez pedig leginkább az ő szakmai ártalma. Finoman szomorkás akkordot pendít.*
- Neked elhiszem, hogy valóban jó lehet a munkájában. *-bólint, és a szakáll alatt most nem rejlik mosoly-* És azt is elhiszem, hogy nem lehet könnyű látnod őt.
*Többet inkább nem fűz hozzá, a legény is leül. Ujjai most újfajta dallamot fognak, tovább hordozva az iménti akkord bús mollját. Halkan kezd el énekelni, mintha csak magának tenné; nem követel figyelmet, és nem hajszol sikert sem.*
- Hideg ízű szelet hoz
A tenger az éjszakába,
Indigóval fest
Egy szép lány ablakába,
Jaj, botor szívem
Ne nézz oda kérlek,
Hogy mit látnék ott,
Attól én úgy félek..
*A dallam tovább kanyarodik, halkan dúdol mellé.*
1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-14 17:33:00
Üzenet elküldve: 2024-11-14 17:33:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Vicar//
*A kapott válaszra felkuncog. Meg kell hagyni, humoránál van a bárd. Ő nem sokat konyít a zenebonához, így a cimbalmot és a szakértelmet érintő kérdés válasz nélkül marad. Na nem, mintha nem tudna mondani mindig mindenre valamit, de a figyelme egészen máshol jár most, s ezt Vicar is hamar észreveszi. Szerencsére szóvá nem teszi, ő viszont kiszúrja, ahogy amaz Dayaneer árnyékát követi tekintetével.*
-Tetszik? *Csillan szeme kajánul. Nem csodálkozna rajta. Egy rövid eszmecsere erejéig volt alkalma diskurálni a felvágott nyelvű wegtorenivel.*
-Ha utánamennél, tudom, melyik a szobája. Én magam adtam kulcsot a kezébe. *Ravaszkásan harapja be alsóajkát, ahogy ő is figyelemmel kíséri, miként tűnik el a lépcsőfordulóban a lány. Többet nem fűz hozzá, mert Vicar rátér a lényegre. Rátérne, de túl sok újdonsággal nem tud szolgálni, hiába vetül rá a híréhes pillantás. Nincs új a nap alatt; őt sem szokták beavatni a történésekbe. Lehet, hogy így jobb is. Elkalandozik tekintete a pendülő lant irányába, s töprengve figyeli egy darabig, mígnem a bárd egyébként ékesen szóló hangjára ocsúdik.*
-Hogy? Aha. *Nyögi végül, egy pillantást vetve Alissäna után, akire úgy néz épp a szálas férfi, mintha ott helyben felakarná próbálni. Túlzás lenne a báránykájának aposztrofálni, de valóban bensőséges viszonyt ápolnak. Bizonyosan szívesen kérkedne vele máskülönben, de most tisztában van vele, hogy a látottak miatt alapos lyuk tátongana szavai hitelességén.*
-Csak a munkáját végzi, ezért is van itt a Hét Varjúban. Abban pedig jó. *Vállat von, még egy vigyort is megereszt. Valóban megszokta már, habár azért a kuncsaftok helyett Alissäna megkülönböztető figyelmét szívesen tudná magán inkább. De ez már csak ilyen és azzal is tisztában van, hogy Alissänát még nála is jobban motiválja az arany. Úgyhogy ha valakinek cseng egy maréknyi a zsebében... Persze ez rá is igaz, csak Alissäna egészen más szinten mozog e mesterségben.
Lehuppan a legközelebbi asztal mellé, s rákönyökölve szemléli a fogadóteret. Nem akar terhére lenni a bárdnak. Talán utána óhajt eredni a wegtoreni lánynak... Habár ilyen jellegű küldetésekhez felemás sikert társít.*
//Vicar//
*A kapott válaszra felkuncog. Meg kell hagyni, humoránál van a bárd. Ő nem sokat konyít a zenebonához, így a cimbalmot és a szakértelmet érintő kérdés válasz nélkül marad. Na nem, mintha nem tudna mondani mindig mindenre valamit, de a figyelme egészen máshol jár most, s ezt Vicar is hamar észreveszi. Szerencsére szóvá nem teszi, ő viszont kiszúrja, ahogy amaz Dayaneer árnyékát követi tekintetével.*
-Tetszik? *Csillan szeme kajánul. Nem csodálkozna rajta. Egy rövid eszmecsere erejéig volt alkalma diskurálni a felvágott nyelvű wegtorenivel.*
-Ha utánamennél, tudom, melyik a szobája. Én magam adtam kulcsot a kezébe. *Ravaszkásan harapja be alsóajkát, ahogy ő is figyelemmel kíséri, miként tűnik el a lépcsőfordulóban a lány. Többet nem fűz hozzá, mert Vicar rátér a lényegre. Rátérne, de túl sok újdonsággal nem tud szolgálni, hiába vetül rá a híréhes pillantás. Nincs új a nap alatt; őt sem szokták beavatni a történésekbe. Lehet, hogy így jobb is. Elkalandozik tekintete a pendülő lant irányába, s töprengve figyeli egy darabig, mígnem a bárd egyébként ékesen szóló hangjára ocsúdik.*
-Hogy? Aha. *Nyögi végül, egy pillantást vetve Alissäna után, akire úgy néz épp a szálas férfi, mintha ott helyben felakarná próbálni. Túlzás lenne a báránykájának aposztrofálni, de valóban bensőséges viszonyt ápolnak. Bizonyosan szívesen kérkedne vele máskülönben, de most tisztában van vele, hogy a látottak miatt alapos lyuk tátongana szavai hitelességén.*
-Csak a munkáját végzi, ezért is van itt a Hét Varjúban. Abban pedig jó. *Vállat von, még egy vigyort is megereszt. Valóban megszokta már, habár azért a kuncsaftok helyett Alissäna megkülönböztető figyelmét szívesen tudná magán inkább. De ez már csak ilyen és azzal is tisztában van, hogy Alissänát még nála is jobban motiválja az arany. Úgyhogy ha valakinek cseng egy maréknyi a zsebében... Persze ez rá is igaz, csak Alissäna egészen más szinten mozog e mesterségben.
Lehuppan a legközelebbi asztal mellé, s rákönyökölve szemléli a fogadóteret. Nem akar terhére lenni a bárdnak. Talán utána óhajt eredni a wegtoreni lánynak... Habár ilyen jellegű küldetésekhez felemás sikert társít.*
1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-14 16:32:23
Üzenet elküldve: 2024-11-14 16:32:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér//
//Denjaar//
*Az átadott kabátot óvatosan alkarjára teríti, miközben kíváncsi szemekkel pislog fel Denjaarra. A férfi minden aprócska rezdülésére figyel, hogy azokból kiolvashassa éppen milyen hangulata van, vagy elégedett-e vele.*
- Úgy hiszem.
*Bólint határozottan. Biztosat igazából nem tud, de senki nem említette, hogy Relael házon kívül lenne, ezért azt feltételezi, hogy valamerre erre kószál. Remélhetőleg sejtései beigazolódnak majd, mert az egykori gladiátor félrevezetése igen kellemetlen volna a számára.*
- Rendben.
*Egy főhajtással nyugtázza a kérésként álcázott parancsot.*
- Sietek.
*Teszi még hozzá hadarva, közben már egy-egy lépéssel távolodik a harcostól, aki idő közben gondoskodik saját helyéről.*
*A kabátot szorongatva kapkodja lábait, hogy a lefelé vezető lépcsőknél rövidesen el is tűnjön. Nem sok időt tölt lent, alig pár percen belül ismét felbukkan. Pihegve igyekszik oda a söntést támasztó Denjaarhoz. Igyekszik kifújni magát mielőtt megszólal.*
- A Kisasszony most nem óhajt feljönni, azt mondta eléggé kimerült.
*Rebegi. Rövid szünetet tart, hogy megköszörülte torkát, addig zöldjeivel feszülten fürkészi a férfi szigorú arcát.*
- Lent szeretné vendégül látni Önt, reméli így is megfelel.
*Alsó ajkát beharapva várja a választ. Alissäna is reménykedik, hogy Denjaar hajlik majd Relael akaratának, mert nem kifejezetten kedvére való a lóti futi szerepe, mely most sem olvasható le róla. A kis kurtizán most is, mint mindig igen készséges, s látszólag örömmel veti alá magát bárkinek, ez pedig hatványozottan igaz Denjaarra, aki úgy halmozza a hangzatos titulusokat, mint a mutatós nőket.*
//Denjaar//
*Az átadott kabátot óvatosan alkarjára teríti, miközben kíváncsi szemekkel pislog fel Denjaarra. A férfi minden aprócska rezdülésére figyel, hogy azokból kiolvashassa éppen milyen hangulata van, vagy elégedett-e vele.*
- Úgy hiszem.
*Bólint határozottan. Biztosat igazából nem tud, de senki nem említette, hogy Relael házon kívül lenne, ezért azt feltételezi, hogy valamerre erre kószál. Remélhetőleg sejtései beigazolódnak majd, mert az egykori gladiátor félrevezetése igen kellemetlen volna a számára.*
- Rendben.
*Egy főhajtással nyugtázza a kérésként álcázott parancsot.*
- Sietek.
*Teszi még hozzá hadarva, közben már egy-egy lépéssel távolodik a harcostól, aki idő közben gondoskodik saját helyéről.*
*A kabátot szorongatva kapkodja lábait, hogy a lefelé vezető lépcsőknél rövidesen el is tűnjön. Nem sok időt tölt lent, alig pár percen belül ismét felbukkan. Pihegve igyekszik oda a söntést támasztó Denjaarhoz. Igyekszik kifújni magát mielőtt megszólal.*
- A Kisasszony most nem óhajt feljönni, azt mondta eléggé kimerült.
*Rebegi. Rövid szünetet tart, hogy megköszörülte torkát, addig zöldjeivel feszülten fürkészi a férfi szigorú arcát.*
- Lent szeretné vendégül látni Önt, reméli így is megfelel.
*Alsó ajkát beharapva várja a választ. Alissäna is reménykedik, hogy Denjaar hajlik majd Relael akaratának, mert nem kifejezetten kedvére való a lóti futi szerepe, mely most sem olvasható le róla. A kis kurtizán most is, mint mindig igen készséges, s látszólag örömmel veti alá magát bárkinek, ez pedig hatványozottan igaz Denjaarra, aki úgy halmozza a hangzatos titulusokat, mint a mutatós nőket.*
1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-14 15:38:55
Üzenet elküldve: 2024-11-14 15:38:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Alissäna//
*A kis pillangó teszi a dolgát, ahogy illik. Tisztában van vele, hogy bármire megkérhetné; e tudat pedig simogatja hiúságát. Tökéletesen megértik egymást, elvégre az elf is wegtoreninek mondhatja magát szegről-végről. Pontosan tudja, hogyan bánjon a hozzá hasonló férfiakkal. Átadja a szőrmekabátját, az italkínálásra pedig csak fejét rázza.*
-Szóval a kisasszony itt van... Akkor okvetlenül. *Bólint nagyot, szürke tekintete pedig nem átall megmérni magának az elf szemnek kínált bájait, csak a miheztartás végett. Ugyan nem esete az efféle, törékeny porcelánalkat, de a szépet nem veti meg.*
-Másra nincs szükség. Egyelőre. *Könnyed mozdulattal a helyére állít egy felborult széket a pult mellett, majd helyet foglal rajta. Valójában némileg megkönnyebbült, hogy Relael nemcsak, hogy itt van, de hallhatóan nem esett áldozatul a csetepaténak. Ami utóbbit illeti; csicsergésre fogja bírni Relaelt. Van egy olyan sejtése, hogy nagy fába vágta a fejszéjét. Azzal már tisztában van, hogy szerencsére a hosszúéletű fejszéje is elég nagy, ugyanakkor a szeszélyes természete könnyedén bajba sodorhatja őt.
Ami az igényeit illeti; szívesen legurítana egy italt, na meg venne egy fürdőt. Sajnálatos módon Jenari jóvoltából erre nem került végül sor a Wegtoreni Kalmárban. Mindazonáltal a fogadóban uralkodó körülmények mindinkább arra ösztökélik, hogy e vágyait a Sellőházban keresse. És ha már odaviszi útja, hát bolond lenne nem odacsábítani az oly sokat emlegetett Relael kisasszonyt is.*
//Alissäna//
*A kis pillangó teszi a dolgát, ahogy illik. Tisztában van vele, hogy bármire megkérhetné; e tudat pedig simogatja hiúságát. Tökéletesen megértik egymást, elvégre az elf is wegtoreninek mondhatja magát szegről-végről. Pontosan tudja, hogyan bánjon a hozzá hasonló férfiakkal. Átadja a szőrmekabátját, az italkínálásra pedig csak fejét rázza.*
-Szóval a kisasszony itt van... Akkor okvetlenül. *Bólint nagyot, szürke tekintete pedig nem átall megmérni magának az elf szemnek kínált bájait, csak a miheztartás végett. Ugyan nem esete az efféle, törékeny porcelánalkat, de a szépet nem veti meg.*
-Másra nincs szükség. Egyelőre. *Könnyed mozdulattal a helyére állít egy felborult széket a pult mellett, majd helyet foglal rajta. Valójában némileg megkönnyebbült, hogy Relael nemcsak, hogy itt van, de hallhatóan nem esett áldozatul a csetepaténak. Ami utóbbit illeti; csicsergésre fogja bírni Relaelt. Van egy olyan sejtése, hogy nagy fába vágta a fejszéjét. Azzal már tisztában van, hogy szerencsére a hosszúéletű fejszéje is elég nagy, ugyanakkor a szeszélyes természete könnyedén bajba sodorhatja őt.
Ami az igényeit illeti; szívesen legurítana egy italt, na meg venne egy fürdőt. Sajnálatos módon Jenari jóvoltából erre nem került végül sor a Wegtoreni Kalmárban. Mindazonáltal a fogadóban uralkodó körülmények mindinkább arra ösztökélik, hogy e vágyait a Sellőházban keresse. És ha már odaviszi útja, hát bolond lenne nem odacsábítani az oly sokat emlegetett Relael kisasszonyt is.*
1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-14 11:42:26
Üzenet elküldve: 2024-11-14 11:42:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Lényegében kicsit mindenki//
- Igazán köszönöm, hogy észrevetted! *-vigyorodik el a Haldrian-tól érkező viszonzott dicséreten, és annak komolyságához méltón egy fejmozdulattal hátrarázza tincseit, hogy füle jobban látható legyen. Mire jó az élet egy kis bolondozás nélkül? Tekintete az újra nyíló ajtó felé villan. Mennyire forgalmas hely ez, gondolja. Vidámabb estén egész jól lehetne itt keresni. A belépő férfit is egy gyors pillantással méri fel, szeme megakad a kendőjén és a szimbólumon rajta. Halkan hümment, csak úgy, magának. Ezt újabb hümmentés követi, amikor az Alissäna néven bemutatott, jaj-vajon-milyen-foglalkozást-űző hölgyemény leveti a köpenyét. El kell ismernie, férfiszívderítő a látvány. De ez sem vonja el a figyelmét teljesen arról, hogy tulajdonképpen mi zajlik a Tavernában: mindenki egy kicsit behúzza a nyakát az utoljára érkező férfitől. Újra rápillant, próbálja kitalálni, hogy ki lehet. Gondolatai közül ismét Haldrian zökkenti ki.*
- Hm? *-pislant az ifjúra, majd az ölében tartott lantra értetlenül.-* Ó, nem. Túl kicsi lenne ebben utaznom. Jobban preferálom a tökből faragott hintókat.
*Halkan felnevet, ujjai egymás után több akkordot is kijátszanak, a hangszer úgy dorombol a kezében, mint egy elégedett ibrisz.*
- Nem is csoda, ha leszúrták azt a cimbalmost. *-bólint értőn, és egy pillanatra elengedi a lantot, s úgy tesz, mintha a levegőben ütne le pár húrt-* Szakbarbár kezében nem más az egész, mint diatonikus hangzavar.
*Tekintete megint a pult felé vándorol, ám most nem az újonnan érkező férfit figyeli, hanem Dayaneer-t. Kicsit sajnálja, hogy a nő megfosztja társaságától őket. Pillantása rajtamarad a lépcsőn felvonuló alak derekán, majd újra Haldrian felé fordul. Ragadósnak érzi őt, mint valami fura lényt a tó felszíne alatt nyáron.*
- Röviden? *-kérdez vissza, s hogy húzza az időt amíg átgondolja szóbeli szerződését amit Mardeii-vel és lae'Natar-al kötött, vidor dallamot játszik. Végül aprót bólint. Épp csak annyira játszik hangosan, hogy szavai a lant hangja mögé bújhassanak, mint a fák között fel-felbukkanó nimfák.-* Hirig. Az történt.
*Körbepislant, tekintete véletlenszerűnek tűnő helyeken áll meg, amikről csak akkor látszik hogy talán vérfoltok voltak egykor, ha valaki kifejezetten oda bámul.*
- Nem egészen tiszta hogy kik voltak, s miért történt, ahhoz én még tényleg új vagyok itt. A Varjúfik közül sem mindenki úszta meg karcolás nélkül. *-úgy hajtja hangját, mintha csak halkan énekelne valamit a legénynek; annak aki oda se figyel rá, fel se nagyon tűnhet a dolog-* Nem volt szép látvány. De úgy fest, hogy vége van. Mára.
*Még kitart egy hangot a lanton, majd újra csak a halk dallamtalan dallamra vált, amit ujjai akár álmában is képesek lennének megszólaltatni.*
- A te báránykád? *-int állával Alissäna után, feltéve a kérdést, ami a legény ajánlata szerint a jussa-* Úgy néztél utána, mintha épp egy farkas készülne elmarni őt.
//Lényegében kicsit mindenki//
- Igazán köszönöm, hogy észrevetted! *-vigyorodik el a Haldrian-tól érkező viszonzott dicséreten, és annak komolyságához méltón egy fejmozdulattal hátrarázza tincseit, hogy füle jobban látható legyen. Mire jó az élet egy kis bolondozás nélkül? Tekintete az újra nyíló ajtó felé villan. Mennyire forgalmas hely ez, gondolja. Vidámabb estén egész jól lehetne itt keresni. A belépő férfit is egy gyors pillantással méri fel, szeme megakad a kendőjén és a szimbólumon rajta. Halkan hümment, csak úgy, magának. Ezt újabb hümmentés követi, amikor az Alissäna néven bemutatott, jaj-vajon-milyen-foglalkozást-űző hölgyemény leveti a köpenyét. El kell ismernie, férfiszívderítő a látvány. De ez sem vonja el a figyelmét teljesen arról, hogy tulajdonképpen mi zajlik a Tavernában: mindenki egy kicsit behúzza a nyakát az utoljára érkező férfitől. Újra rápillant, próbálja kitalálni, hogy ki lehet. Gondolatai közül ismét Haldrian zökkenti ki.*
- Hm? *-pislant az ifjúra, majd az ölében tartott lantra értetlenül.-* Ó, nem. Túl kicsi lenne ebben utaznom. Jobban preferálom a tökből faragott hintókat.
*Halkan felnevet, ujjai egymás után több akkordot is kijátszanak, a hangszer úgy dorombol a kezében, mint egy elégedett ibrisz.*
- Nem is csoda, ha leszúrták azt a cimbalmost. *-bólint értőn, és egy pillanatra elengedi a lantot, s úgy tesz, mintha a levegőben ütne le pár húrt-* Szakbarbár kezében nem más az egész, mint diatonikus hangzavar.
*Tekintete megint a pult felé vándorol, ám most nem az újonnan érkező férfit figyeli, hanem Dayaneer-t. Kicsit sajnálja, hogy a nő megfosztja társaságától őket. Pillantása rajtamarad a lépcsőn felvonuló alak derekán, majd újra Haldrian felé fordul. Ragadósnak érzi őt, mint valami fura lényt a tó felszíne alatt nyáron.*
- Röviden? *-kérdez vissza, s hogy húzza az időt amíg átgondolja szóbeli szerződését amit Mardeii-vel és lae'Natar-al kötött, vidor dallamot játszik. Végül aprót bólint. Épp csak annyira játszik hangosan, hogy szavai a lant hangja mögé bújhassanak, mint a fák között fel-felbukkanó nimfák.-* Hirig. Az történt.
*Körbepislant, tekintete véletlenszerűnek tűnő helyeken áll meg, amikről csak akkor látszik hogy talán vérfoltok voltak egykor, ha valaki kifejezetten oda bámul.*
- Nem egészen tiszta hogy kik voltak, s miért történt, ahhoz én még tényleg új vagyok itt. A Varjúfik közül sem mindenki úszta meg karcolás nélkül. *-úgy hajtja hangját, mintha csak halkan énekelne valamit a legénynek; annak aki oda se figyel rá, fel se nagyon tűnhet a dolog-* Nem volt szép látvány. De úgy fest, hogy vége van. Mára.
*Még kitart egy hangot a lanton, majd újra csak a halk dallamtalan dallamra vált, amit ujjai akár álmában is képesek lennének megszólaltatni.*
- A te báránykád? *-int állával Alissäna után, feltéve a kérdést, ami a legény ajánlata szerint a jussa-* Úgy néztél utána, mintha épp egy farkas készülne elmarni őt.
1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-13 23:07:29
Üzenet elküldve: 2024-11-13 23:07:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Vicar, Alissäna//
*Azt rögtön megállapítja, hogy a muzsikus stílusa szöges ellentétet képvisel a fogadó jelenlegi állapotával. Mintha mézzel kenegetnék a fülét.*
~Biztosan nem Kikötői.~
*Az neki is feltűnik, hogy Vicar nem feleli meg a hozzá intézett kérdését. Ez akár még gyanúra is okot adhatna, ugyanakkor első kézből tudja, hogy a kisasszony szereti, ha a "dolgozói" nem jártatják a szájuk feleslegesen. Nem is orrol különösebben a dolog miatt.*
-Bájos a füled! *Üti el a dolog élét, de azért megmosolyogja a dolgot. A Kikötőben ritka számba megy az udvariasság, ő sem gyakorolja túl sokat. Mielőtt azonban jobban belemehetnének az eszmecserébe, ismét nyílik a fogadó ajtaja. Rögtön felismeri a fickót; Ő hozta ide Alissänát. Őt kereste az a bájolgó Intéző a Sellőházban. Ő van olyan jóban a kisasszonnyal. Haloványan összeszűkült szemekkel követi a férfit, de csakhamar ocsúdik a lány heves öltözésére maga mellett. Elhúzza száját, és miközben lopva végigmérve az elfet, magához veszi megőrzésre a levetett köpenyt. Megszokta a lány mesterségét, de azért a féltékenységet nehéz lenyelni, mikor Alissäna ily odaadással veti bele magát annak űzésébe, látszólag megfeledkezve róla.*
-Szóval Vicar. *Ismétli a nevet, de csak lassan szakad el a látványtól.*
-Miben utazol? Abban? *Tekintete a lantra esik. Nem óhajtja meglovasítani a hangszert, de fejben már nagyjából össze is rakta, mennyiért tudna túladni rajta.*
-A kisasszony már muzsikusokat is alkalmaz? Nahát. *Megtámaszkodik a férfi mellett. Hátratűri a sötét fürtöket homlokából, miközben lopva azért szemmel kíséri, mire jut az elflány.*
-Ismertem egy cimbalmost. De leszúrták a Rókalyukban, mert túl hangosan zenélt. *Cseveg tovább, miközben még egyszer felméri a Vicar nevezetűt. Túl sok érték nem bújhat meg a ruhája alatt.*
-Biztos új vagy itt. *Legalábbis eddig nem látta a férfit.*
-Ha elregéled röviden, mi történt itt, akkor én is szívesen válaszolok bármire. *Vállat von.*
-Hátha érdekel valami.
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.13 23:08:11
//Vicar, Alissäna//
*Azt rögtön megállapítja, hogy a muzsikus stílusa szöges ellentétet képvisel a fogadó jelenlegi állapotával. Mintha mézzel kenegetnék a fülét.*
~Biztosan nem Kikötői.~
*Az neki is feltűnik, hogy Vicar nem feleli meg a hozzá intézett kérdését. Ez akár még gyanúra is okot adhatna, ugyanakkor első kézből tudja, hogy a kisasszony szereti, ha a "dolgozói" nem jártatják a szájuk feleslegesen. Nem is orrol különösebben a dolog miatt.*
-Bájos a füled! *Üti el a dolog élét, de azért megmosolyogja a dolgot. A Kikötőben ritka számba megy az udvariasság, ő sem gyakorolja túl sokat. Mielőtt azonban jobban belemehetnének az eszmecserébe, ismét nyílik a fogadó ajtaja. Rögtön felismeri a fickót; Ő hozta ide Alissänát. Őt kereste az a bájolgó Intéző a Sellőházban. Ő van olyan jóban a kisasszonnyal. Haloványan összeszűkült szemekkel követi a férfit, de csakhamar ocsúdik a lány heves öltözésére maga mellett. Elhúzza száját, és miközben lopva végigmérve az elfet, magához veszi megőrzésre a levetett köpenyt. Megszokta a lány mesterségét, de azért a féltékenységet nehéz lenyelni, mikor Alissäna ily odaadással veti bele magát annak űzésébe, látszólag megfeledkezve róla.*
-Szóval Vicar. *Ismétli a nevet, de csak lassan szakad el a látványtól.*
-Miben utazol? Abban? *Tekintete a lantra esik. Nem óhajtja meglovasítani a hangszert, de fejben már nagyjából össze is rakta, mennyiért tudna túladni rajta.*
-A kisasszony már muzsikusokat is alkalmaz? Nahát. *Megtámaszkodik a férfi mellett. Hátratűri a sötét fürtöket homlokából, miközben lopva azért szemmel kíséri, mire jut az elflány.*
-Ismertem egy cimbalmost. De leszúrták a Rókalyukban, mert túl hangosan zenélt. *Cseveg tovább, miközben még egyszer felméri a Vicar nevezetűt. Túl sok érték nem bújhat meg a ruhája alatt.*
-Biztos új vagy itt. *Legalábbis eddig nem látta a férfit.*
-Ha elregéled röviden, mi történt itt, akkor én is szívesen válaszolok bármire. *Vállat von.*
-Hátha érdekel valami.
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.13 23:08:11
1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-13 20:55:43
Üzenet elküldve: 2024-11-13 20:55:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Kicsit majdnem mindenki//
*Ahogy ismét nyílik az ajtó, pillantásai szinte készenlétben ugranak a hang irányába. Egy ilyen mozgalmas nap után valószínűleg senki nem hibáztatja az óvatosság miatt, bár úgy érzi, ma már aztán semmi sem fogja meglepni. Figyelő zöldjei némi csalódottsággal siklanak túl a belépő félvéren, s sokkalta kíváncsibban mérik végig a fiatal hosszúéltű leánykát. Szemrevaló, szó se róla, a figyelemreméltó cicoma és a sokat láttató ruhácskából próbálja kiszámítani, hogy valami Relaelhez hasonló nemesi kisasszonykáról van szó, netán valami a Kikötői miliőnél jóval színvonalasabb pillangócskához... Már kezdi kapiskálni az a hülye Agin miért nézte őt is örömlánynak.
Mivel épp ekörül forognak gondolatai, talán nem is csoda, hogy egyből úgy feltételezi az újonnan érkező mélységi kérdésére, hogy ő is ilyesfajta szolgáltatásokat vár tőle. Képe komolyra vált, már-már szigorúvá.*
- Azt hiszem jobb, ha előre tisztázzuk *szavait nyomatékosító mutatóujja először a kormoskára bök, de egy kurta mozdulattal végigperdíti minden őt hallgató felé. Előfordulhat, hogy a korábbi deklarációról valaki lecsúszott, így kénytelen ismételni magát* - Nem vagyok kurtizán, sajnálom, ha ezzel bárki álmait összetöröm. *megjegyzéséből azért csepeg a gúny, egy kis mosoly is kúszik azért mondandója végén arcára. Szesztől csillanó zöldjei a sötételfen állapodnak be, hogy folytassa az eligazítást.*
- De biztos vagyok benne, hogy ennek ellenére is jól fogja érezni magát nálunk. *próbálja fenntartani az érdeklődést, de érzi, hogy a serényen dolgozó italocska na meg a kimerültség kezdi maga alá gyűrni.*
- A csaposunk kóborol valamerre, de valamelyik daliás fiatalember vagy a szépség biztosan kiszolgálja.
*Kacsint még bátorítóan, aztán szeme sarkából ismét a nyikorduló bejárat felé sandít. Kissé elgondolkodva időzik el tekintete a belépő férfin, mintha már látta volna valahol, de ha az élete múlna rajta se tudná most megmondani, honnan ismerős. El is engedi most a dolgot.
Nehézkesen feltápászkodik a székéből, elfojt egy feltörni készülő ásítást.*
- Én lepihenek. Reggelre sorsoljátok ki, melyikőtök kísér el a beszerzésre. *hagyja még maga mögött az információt, no persze nem fogja zokon venni, ha egymagában kell majd nekiindulnia. Esett már ilyen a történelemben.*
//Kicsit majdnem mindenki//
*Ahogy ismét nyílik az ajtó, pillantásai szinte készenlétben ugranak a hang irányába. Egy ilyen mozgalmas nap után valószínűleg senki nem hibáztatja az óvatosság miatt, bár úgy érzi, ma már aztán semmi sem fogja meglepni. Figyelő zöldjei némi csalódottsággal siklanak túl a belépő félvéren, s sokkalta kíváncsibban mérik végig a fiatal hosszúéltű leánykát. Szemrevaló, szó se róla, a figyelemreméltó cicoma és a sokat láttató ruhácskából próbálja kiszámítani, hogy valami Relaelhez hasonló nemesi kisasszonykáról van szó, netán valami a Kikötői miliőnél jóval színvonalasabb pillangócskához... Már kezdi kapiskálni az a hülye Agin miért nézte őt is örömlánynak.
Mivel épp ekörül forognak gondolatai, talán nem is csoda, hogy egyből úgy feltételezi az újonnan érkező mélységi kérdésére, hogy ő is ilyesfajta szolgáltatásokat vár tőle. Képe komolyra vált, már-már szigorúvá.*
- Azt hiszem jobb, ha előre tisztázzuk *szavait nyomatékosító mutatóujja először a kormoskára bök, de egy kurta mozdulattal végigperdíti minden őt hallgató felé. Előfordulhat, hogy a korábbi deklarációról valaki lecsúszott, így kénytelen ismételni magát* - Nem vagyok kurtizán, sajnálom, ha ezzel bárki álmait összetöröm. *megjegyzéséből azért csepeg a gúny, egy kis mosoly is kúszik azért mondandója végén arcára. Szesztől csillanó zöldjei a sötételfen állapodnak be, hogy folytassa az eligazítást.*
- De biztos vagyok benne, hogy ennek ellenére is jól fogja érezni magát nálunk. *próbálja fenntartani az érdeklődést, de érzi, hogy a serényen dolgozó italocska na meg a kimerültség kezdi maga alá gyűrni.*
- A csaposunk kóborol valamerre, de valamelyik daliás fiatalember vagy a szépség biztosan kiszolgálja.
*Kacsint még bátorítóan, aztán szeme sarkából ismét a nyikorduló bejárat felé sandít. Kissé elgondolkodva időzik el tekintete a belépő férfin, mintha már látta volna valahol, de ha az élete múlna rajta se tudná most megmondani, honnan ismerős. El is engedi most a dolgot.
Nehézkesen feltápászkodik a székéből, elfojt egy feltörni készülő ásítást.*
- Én lepihenek. Reggelre sorsoljátok ki, melyikőtök kísér el a beszerzésre. *hagyja még maga mögött az információt, no persze nem fogja zokon venni, ha egymagában kell majd nekiindulnia. Esett már ilyen a történelemben.*
1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-13 20:39:20
Üzenet elküldve: 2024-11-13 20:39:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Láthatatlanok//
/Haldrian, Vicar, Denjaar//
*Haldrian ezúttal is határozottan irányítja az események folyását, mintha magabiztosabb lenne utóbbi időben a jelenlétében. Idomul a félvérhez, aki láthatóan Vicart szemelte ki magának, s így rövidesen ketten legyeskednek a dalnok körül.
A fattyú kurta bemutatkozása egy picit mulattatja, különösképpen amikor ő maga kerül szóba. Hagyja, hogy a tolvaj hadd bajlódjon a megfelelő kifejezés kutatásával egészen addig, amíg próbálkozása kínos csendbe nem fullad. Nem veszi zokon, melyről könnyed mosolya is árulkodik.
A Vicar nevezetű idegen bár kedélyes, de a titkolózása zavarja a pillangót. El is tökéli, hogy majd diszkréten kifaggatja, hogy mi történt a távollétük során, ám ezen küldetését kénytelen későbbre halasztani. Az újonnan érkező felé fordítja tekintetét, s testtartása az ismerős arc felismerésével együtt változik meg.
Az őt jótékonyan takaró fekete, csuklyás köpenyét kigombolja felül, majd egy laza mozdulattal lesöpri válláról, ezzel egyidejűleg felfedi törékeny alakját. A tőle megszokott fátyolos ruhájánál valamivel többet takaró textíliát visel, mely változatosság akár fel is tűnhet az egykori gladiátor számára.*
- Bocsánat.
*Rebegi egy a két férfi számára, köpenyét hanyagul egy közeli székre löki. Dolga van, mely nem tűr halasztást, ezt az egykori Parancsnok pillantása is megköveteli, s úgy hiszi ezt a többiek is megértik majd mindenféle magyarázat nélkül.
A tőle megszokott meleg mosollyal libben oda a wegtorenihez. Legszívélyesebb modorát veszi elő, annak ellenére, hogy nem kifejezetten kedveli a durva harcost.*
- Jó újra látni, kedves uram.
*Karját nyújtja, hogy szükség esetén elvegyen bármit, amivel csökkentheti a megfáradt Denjaar terheit.*
- Óhajt valamit inni, esetleg enni?
*Megigazgatja haját, melyet kókadozó pipacsai díszítenek továbbra is. Áhítattal teli zöldekkel pillant a fölé tornyosuló férfira.*
- Szeretné, hogy a kedvéért felkutassam a Kisasszonyt?
*Búgja készségesen, közben nem rest éreztetni Denjaarral, hogy milyen különleges vendég is ő. Jól tudja, hogy a férfi büszkesége meg is követeli ezt a fajta kivételezést, s valójában elég közelről megfigyelhette, hogy milyen bensőséges viszonyt ápol Krultos a Kisasszonnyal, így nem is feltétlenül alaptalan a ki nem mondott követelés.*
/Haldrian, Vicar, Denjaar//
*Haldrian ezúttal is határozottan irányítja az események folyását, mintha magabiztosabb lenne utóbbi időben a jelenlétében. Idomul a félvérhez, aki láthatóan Vicart szemelte ki magának, s így rövidesen ketten legyeskednek a dalnok körül.
A fattyú kurta bemutatkozása egy picit mulattatja, különösképpen amikor ő maga kerül szóba. Hagyja, hogy a tolvaj hadd bajlódjon a megfelelő kifejezés kutatásával egészen addig, amíg próbálkozása kínos csendbe nem fullad. Nem veszi zokon, melyről könnyed mosolya is árulkodik.
A Vicar nevezetű idegen bár kedélyes, de a titkolózása zavarja a pillangót. El is tökéli, hogy majd diszkréten kifaggatja, hogy mi történt a távollétük során, ám ezen küldetését kénytelen későbbre halasztani. Az újonnan érkező felé fordítja tekintetét, s testtartása az ismerős arc felismerésével együtt változik meg.
Az őt jótékonyan takaró fekete, csuklyás köpenyét kigombolja felül, majd egy laza mozdulattal lesöpri válláról, ezzel egyidejűleg felfedi törékeny alakját. A tőle megszokott fátyolos ruhájánál valamivel többet takaró textíliát visel, mely változatosság akár fel is tűnhet az egykori gladiátor számára.*
- Bocsánat.
*Rebegi egy a két férfi számára, köpenyét hanyagul egy közeli székre löki. Dolga van, mely nem tűr halasztást, ezt az egykori Parancsnok pillantása is megköveteli, s úgy hiszi ezt a többiek is megértik majd mindenféle magyarázat nélkül.
A tőle megszokott meleg mosollyal libben oda a wegtorenihez. Legszívélyesebb modorát veszi elő, annak ellenére, hogy nem kifejezetten kedveli a durva harcost.*
- Jó újra látni, kedves uram.
*Karját nyújtja, hogy szükség esetén elvegyen bármit, amivel csökkentheti a megfáradt Denjaar terheit.*
- Óhajt valamit inni, esetleg enni?
*Megigazgatja haját, melyet kókadozó pipacsai díszítenek továbbra is. Áhítattal teli zöldekkel pillant a fölé tornyosuló férfira.*
- Szeretné, hogy a kedvéért felkutassam a Kisasszonyt?
*Búgja készségesen, közben nem rest éreztetni Denjaarral, hogy milyen különleges vendég is ő. Jól tudja, hogy a férfi büszkesége meg is követeli ezt a fajta kivételezést, s valójában elég közelről megfigyelhette, hogy milyen bensőséges viszonyt ápol Krultos a Kisasszonnyal, így nem is feltétlenül alaptalan a ki nem mondott követelés.*
1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-13 19:43:48
Üzenet elküldve: 2024-11-13 19:43:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Főleg Alissäna//
*Gondosan elhelyezi a mogyoróbarna csődört az aprócska istállóban. Hely van bőven, hisz Relael lova sehol. Tanúja volt korábban is, hogy a lány kölcsönadta a lovát, s meri remélni, hogy most is ez a helyzet. Ellenkező esetben várnia kell, s alighanem számára kedves időtöltést találnia. Ez pedig a Kikötőben csak egyvalamit jelenthet.
Összetört berendezési tárgyak, vér, valóságos csatatér nyomai. Körbehordozza szigorú, szürke tekintetét. Akadnak szép számmal a fogadóban; megismeri a két fiatalabb kölyköt, a kalózfizimiskájú fickót, na meg Alissänát. Ez ugyan jó jel, de Relael sehol. Nagyot sóhajt. Nem von le hirtelen következtetéseket, de attól még nyugtalanító a látvány, ami elé tárul. Ugyan, mibe keverték magukat?
Lassan hajtja be maga mögött a bejárati ajtót, kizárva a kellemetlenül csípős tengeri szelet, mi most feltámadni látszik. A hóna alatt letakart ketrecet szorongat. Erőteljes léptekkel szeli át a fogadóteret, elhaladtában jelentőségteljes pillantást vetve Alissänára. A kis kurtizán talán ennyiből is kitalálja, mit vár tőle. Nem is szólítja meg, helyette a pultra helyezi a letakart dobozt és háttal nekitámaszkodik a söntésnek. Számos új arcot vél felfedezni, de a helyiség hangulatából és a fogyasztásból ítélve nem vendégekkel van dolga. Eszerint méri is meg őket, még ha nem is időzik tekintete sokáig egy arcon sem. Hosszabban talán csak azt a leányt méri meg, aki épp a mélységivel diskurál. Nem különösebben ismerős számára, ugyanakkor megkapó vonalakkal bír, ezt pedig a férfiszem nem hagyja figyelmen kívül. Végül elszakad tőle és visszatér a hosszúfűlű kis pillangóra. Nem türelmetlen fajta, de azért furdalja a kíváncsiság az itt történtekről. Az sem mellékes számára, hogy házigazdája vajon él-e még, még ha ennek az aggodalomnak a jelét egy arcizma sem közli. Csupán szakállán sercint végig egy pillanat erejéig jobbjával nyugtalanul, tőle szokatlan módon.*
//Főleg Alissäna//
*Gondosan elhelyezi a mogyoróbarna csődört az aprócska istállóban. Hely van bőven, hisz Relael lova sehol. Tanúja volt korábban is, hogy a lány kölcsönadta a lovát, s meri remélni, hogy most is ez a helyzet. Ellenkező esetben várnia kell, s alighanem számára kedves időtöltést találnia. Ez pedig a Kikötőben csak egyvalamit jelenthet.
Összetört berendezési tárgyak, vér, valóságos csatatér nyomai. Körbehordozza szigorú, szürke tekintetét. Akadnak szép számmal a fogadóban; megismeri a két fiatalabb kölyköt, a kalózfizimiskájú fickót, na meg Alissänát. Ez ugyan jó jel, de Relael sehol. Nagyot sóhajt. Nem von le hirtelen következtetéseket, de attól még nyugtalanító a látvány, ami elé tárul. Ugyan, mibe keverték magukat?
Lassan hajtja be maga mögött a bejárati ajtót, kizárva a kellemetlenül csípős tengeri szelet, mi most feltámadni látszik. A hóna alatt letakart ketrecet szorongat. Erőteljes léptekkel szeli át a fogadóteret, elhaladtában jelentőségteljes pillantást vetve Alissänára. A kis kurtizán talán ennyiből is kitalálja, mit vár tőle. Nem is szólítja meg, helyette a pultra helyezi a letakart dobozt és háttal nekitámaszkodik a söntésnek. Számos új arcot vél felfedezni, de a helyiség hangulatából és a fogyasztásból ítélve nem vendégekkel van dolga. Eszerint méri is meg őket, még ha nem is időzik tekintete sokáig egy arcon sem. Hosszabban talán csak azt a leányt méri meg, aki épp a mélységivel diskurál. Nem különösebben ismerős számára, ugyanakkor megkapó vonalakkal bír, ezt pedig a férfiszem nem hagyja figyelmen kívül. Végül elszakad tőle és visszatér a hosszúfűlű kis pillangóra. Nem türelmetlen fajta, de azért furdalja a kíváncsiság az itt történtekről. Az sem mellékes számára, hogy házigazdája vajon él-e még, még ha ennek az aggodalomnak a jelét egy arcizma sem közli. Csupán szakállán sercint végig egy pillanat erejéig jobbjával nyugtalanul, tőle szokatlan módon.*
1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-12 15:38:42
Üzenet elküldve: 2024-11-12 15:38:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alissäna, Haldrian//
*Életében már sokszor érezte úgy, hogy a lantja nem csak egy közönséges hangszer. Ó, nem ám! Varázseszköz ez, igazi ritkaság; megnyugvást hoz vagy örömet, panácea a léleknek. Zeng, ha két fiatal esküt mond egymásnak, és sirat, ha valakit a végső útjára visznek. Lám, most is: az ujjai nyomán tekergőző dallamtalan hangok mégiscsak úgy állnak össze, mint egy anya halk dudorászása a kisdednek, hogy segítse azt átaludni az éjszakát. A halk zene előbb az ő idegeiről oldja le az este feszültségét, s úgy szánja, hogy ugyanezt a hatást érje el a többieknél is. Egy bárd néha csak ennyit ad: csöndes-nyugodt, langyos zajt a halál árnyékának fagyos némaságában.
Csak fél füllel figyeli hogy mi van a pultnál, szeme sarkából még rá-rávet Dayaneer-re olykor egy pillantást, de hagyja, hogy a nő foglalkozzon a mélységivel. Felemeli tekintetét ahogy kinyílik a Varjú ajtaja, egy pillanatra megfeszül az állkapcsa; de csak ketten jönnek be, és talán azok sem balhézni. Új akkordot fog, a lant halkan dorombol a kezében. Nem akarja uralni a fogadóteret, és ebben a hangszer tökéletes társa. Lustának látszó pillantással követi a két újonnan belépőt, látott már ma épp eleget ebben a Tavernában ahhoz, hogy teljesen nyugodt tudjon maradni.
A belépő páros csinosabbik fele a pult mögé lép, és ettől nevethetnékje támad. Már egy kezén sem tudná megszámolni, hogy hányan álltak és szolgáltak csak ma este amögött a pult mögött, tulajdonképpen saját magát is ide értve. A szakálla alatt felívelő szája viszont csakhamar egyenes vonallá változik, ahogy a verekedésről kérdez a leány. A páros jóképűbb fele viszont felé lép. Felemeli a fejét és kissé kihúzza a vállait, ujjai lefogják a húrokat. Nem csak férfiú fizimiskája kellemes, hanem a hangja is, arra gondol, hogy ha a fiú ismerne pár olyan dalt amit ő is, akkor igen tisztességes kánont tudnának énekelni. A legény is tudhat arról, hogy milyen hangja van, ugyanis szereti hallatni. Újra szakállába bazsalyog ahogy a neki feltett kérdés után nem kap időt a válaszra, viszont rengeteget megtud a két fiatalról cserébe. Jelenleg nem sokat akar és tud kezdeni ezekkel az információkkal, de elraktározza őket az emlékezetébe. A mosoly egy pillanatra vibrálóbb lesz, szinte vigyorba akarna átcsapni ahogy Haldrian tisztázni próbálja Alissäna szerepét, na de hát nem ez az első este amit fogadóban tölt, ebből a mekegésből is ki tudja találni hogy mi az, amit a fiú nem szeretne kimondani.*
- Ti talán helyiek vagytok, de.. *-mondja halkra fogott hanggal, és fejét egy alig észrevehető mozdulattal a mélységi vendég felé biccenti. A fene tudja, miket meg nem tud hallani egy hegyes és kíváncsi fül.-* De talán mégse bánjátok, hogy kihagytátok az estét. Noha játszottam néhány jó dalt.. De a vendégek nótáját, lám, mégsem én húztam el.
*Haldrian-ra hunyorít, ujjai két egymást követő Lichanech-i akkordot pendítenek, a hang szinte fanfárnak tűnik.*
- Bár ezt pont nem kérdezted, én Vicar vagyok. *-ültében meghajol kissé, majd ismét kihúzza magát.-* Örülök, hogy megismerhetlek Haldrian. És köszönöm, hogy bemutattad nekem Alissäna-t. Bájos teremtések vagytok, igazán.
A hozzászólás írója (Vicar Teerp) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.12 15:41:02
*Életében már sokszor érezte úgy, hogy a lantja nem csak egy közönséges hangszer. Ó, nem ám! Varázseszköz ez, igazi ritkaság; megnyugvást hoz vagy örömet, panácea a léleknek. Zeng, ha két fiatal esküt mond egymásnak, és sirat, ha valakit a végső útjára visznek. Lám, most is: az ujjai nyomán tekergőző dallamtalan hangok mégiscsak úgy állnak össze, mint egy anya halk dudorászása a kisdednek, hogy segítse azt átaludni az éjszakát. A halk zene előbb az ő idegeiről oldja le az este feszültségét, s úgy szánja, hogy ugyanezt a hatást érje el a többieknél is. Egy bárd néha csak ennyit ad: csöndes-nyugodt, langyos zajt a halál árnyékának fagyos némaságában.
Csak fél füllel figyeli hogy mi van a pultnál, szeme sarkából még rá-rávet Dayaneer-re olykor egy pillantást, de hagyja, hogy a nő foglalkozzon a mélységivel. Felemeli tekintetét ahogy kinyílik a Varjú ajtaja, egy pillanatra megfeszül az állkapcsa; de csak ketten jönnek be, és talán azok sem balhézni. Új akkordot fog, a lant halkan dorombol a kezében. Nem akarja uralni a fogadóteret, és ebben a hangszer tökéletes társa. Lustának látszó pillantással követi a két újonnan belépőt, látott már ma épp eleget ebben a Tavernában ahhoz, hogy teljesen nyugodt tudjon maradni.
A belépő páros csinosabbik fele a pult mögé lép, és ettől nevethetnékje támad. Már egy kezén sem tudná megszámolni, hogy hányan álltak és szolgáltak csak ma este amögött a pult mögött, tulajdonképpen saját magát is ide értve. A szakálla alatt felívelő szája viszont csakhamar egyenes vonallá változik, ahogy a verekedésről kérdez a leány. A páros jóképűbb fele viszont felé lép. Felemeli a fejét és kissé kihúzza a vállait, ujjai lefogják a húrokat. Nem csak férfiú fizimiskája kellemes, hanem a hangja is, arra gondol, hogy ha a fiú ismerne pár olyan dalt amit ő is, akkor igen tisztességes kánont tudnának énekelni. A legény is tudhat arról, hogy milyen hangja van, ugyanis szereti hallatni. Újra szakállába bazsalyog ahogy a neki feltett kérdés után nem kap időt a válaszra, viszont rengeteget megtud a két fiatalról cserébe. Jelenleg nem sokat akar és tud kezdeni ezekkel az információkkal, de elraktározza őket az emlékezetébe. A mosoly egy pillanatra vibrálóbb lesz, szinte vigyorba akarna átcsapni ahogy Haldrian tisztázni próbálja Alissäna szerepét, na de hát nem ez az első este amit fogadóban tölt, ebből a mekegésből is ki tudja találni hogy mi az, amit a fiú nem szeretne kimondani.*
- Ti talán helyiek vagytok, de.. *-mondja halkra fogott hanggal, és fejét egy alig észrevehető mozdulattal a mélységi vendég felé biccenti. A fene tudja, miket meg nem tud hallani egy hegyes és kíváncsi fül.-* De talán mégse bánjátok, hogy kihagytátok az estét. Noha játszottam néhány jó dalt.. De a vendégek nótáját, lám, mégsem én húztam el.
*Haldrian-ra hunyorít, ujjai két egymást követő Lichanech-i akkordot pendítenek, a hang szinte fanfárnak tűnik.*
- Bár ezt pont nem kérdezted, én Vicar vagyok. *-ültében meghajol kissé, majd ismét kihúzza magát.-* Örülök, hogy megismerhetlek Haldrian. És köszönöm, hogy bemutattad nekem Alissäna-t. Bájos teremtések vagytok, igazán.
A hozzászólás írója (Vicar Teerp) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.12 15:41:02
1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Hét Varjú Taverna
Üzenet elküldve: 2024-11-12 00:22:10
Üzenet elküldve: 2024-11-12 00:22:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Láthatatlanok//
/Alissäna, Vicar//
*Rögtön Alissäna nyomában lép be a fogadóba. Maga is körbepillant, még a szája is tátva marad félig. Haddelhadd nyomai fedezhetőek fel szerte a helyiségben. A legtöbb vendéget ismerni véli; csupán egy mélységi és egy barna szakállú piperkőc akad, akit még nem látott.
Hiába pásztázza a helyiséget, nem leli Relaelt. Akármennyire is kényelmetlen olykor a jelenléte, most megnyugtató lenne tudni, hogy minden rendben van körülöttük. Ennek pedig az a benyomása, hogy az elf nemes épsége a záloga.*
-Megjöttünk. *Motyogja, miközben szeme sarkából Alissänát fürkészi. Ő nem szívesen lenne most láb alatt és azt sem szívesen venné jó néven, ha a mellette ácsorgó elfet befognák takarítani. Elvégre ő nem azért van a fogadóban. Nem oly ostoba, hogy szóvá tegye a gondolatait, helyette körbepillant, kitől is tájékozódhatnának legkönnyebben a történtekről.
A vörös kobakú Agint egy ideje kerülgeti; bosszantja kissé ugyanis, amit Alissäna mesélt. Leont csak végszükség esetén kérdezné. Látta, mire képes a kalóz, s első kézből ismeri a stílusát is. Valószínűsíti, hogy amaz aligha osztana meg vele bármi hasznosat. Jobb esetben melegebb éghajlatra küldené, rosszabb esetben... Nos, a legjobb lesz kerülni őt is. Dayaneer a sötételfel foglalatoskodik, így marad az ismeretlen ficsúr, aki épp a hangszerével játszadozik. Magával vonja Alissänát is, ha az hajlandó rá és megközelíti az idegent.*
-Ha zanzásítanád, hogy mi történt itt... *Zavartan megvakarja göndör halántékát, miközben jelzésértékűen körbepillant.*
-Ó, én Haldrian vagyok, ő pedig itt Alissäna. *Mutatja be magát és a lányt, már ha az valóban vele tart.*
-Ne aggódj, helyiek vagyunk. Mármint helyiek helyiek. *Mondandóját megtoldja egy szigorú biccentéssel, szavait alátámasztandó.*
-Én megoldok ezt-azt a kisasszonynak. Alissäna meg... Ő meg... *A lányra pislog. A nyelve hegyén volt a szó, de valahogy nem érzi most helyénvalónak a jelzőt.*
-Szóval sokat segítenél pajtás, ha helyzetbe hoznál minket. *Megereszt Vicar felé egy biztató mosolyt, miközben lopva végigméri. Munkahelyi ártalom, vagy mi.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.12 00:22:22
/Alissäna, Vicar//
*Rögtön Alissäna nyomában lép be a fogadóba. Maga is körbepillant, még a szája is tátva marad félig. Haddelhadd nyomai fedezhetőek fel szerte a helyiségben. A legtöbb vendéget ismerni véli; csupán egy mélységi és egy barna szakállú piperkőc akad, akit még nem látott.
Hiába pásztázza a helyiséget, nem leli Relaelt. Akármennyire is kényelmetlen olykor a jelenléte, most megnyugtató lenne tudni, hogy minden rendben van körülöttük. Ennek pedig az a benyomása, hogy az elf nemes épsége a záloga.*
-Megjöttünk. *Motyogja, miközben szeme sarkából Alissänát fürkészi. Ő nem szívesen lenne most láb alatt és azt sem szívesen venné jó néven, ha a mellette ácsorgó elfet befognák takarítani. Elvégre ő nem azért van a fogadóban. Nem oly ostoba, hogy szóvá tegye a gondolatait, helyette körbepillant, kitől is tájékozódhatnának legkönnyebben a történtekről.
A vörös kobakú Agint egy ideje kerülgeti; bosszantja kissé ugyanis, amit Alissäna mesélt. Leont csak végszükség esetén kérdezné. Látta, mire képes a kalóz, s első kézből ismeri a stílusát is. Valószínűsíti, hogy amaz aligha osztana meg vele bármi hasznosat. Jobb esetben melegebb éghajlatra küldené, rosszabb esetben... Nos, a legjobb lesz kerülni őt is. Dayaneer a sötételfel foglalatoskodik, így marad az ismeretlen ficsúr, aki épp a hangszerével játszadozik. Magával vonja Alissänát is, ha az hajlandó rá és megközelíti az idegent.*
-Ha zanzásítanád, hogy mi történt itt... *Zavartan megvakarja göndör halántékát, miközben jelzésértékűen körbepillant.*
-Ó, én Haldrian vagyok, ő pedig itt Alissäna. *Mutatja be magát és a lányt, már ha az valóban vele tart.*
-Ne aggódj, helyiek vagyunk. Mármint helyiek helyiek. *Mondandóját megtoldja egy szigorú biccentéssel, szavait alátámasztandó.*
-Én megoldok ezt-azt a kisasszonynak. Alissäna meg... Ő meg... *A lányra pislog. A nyelve hegyén volt a szó, de valahogy nem érzi most helyénvalónak a jelzőt.*
-Szóval sokat segítenél pajtás, ha helyzetbe hoznál minket. *Megereszt Vicar felé egy biztató mosolyt, miközben lopva végigméri. Munkahelyi ártalom, vagy mi.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.12 00:22:22
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1458-1477