Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-03-06 22:37:43
Üzenet elküldve: 2017-03-06 22:37:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Derigó Gendió//
*Nem hogy megcsúszik, egyenesen a folyóba ugrik. Nem próbál megkapaszkodni, nem próbál menekülő utat találni, egyszerűen belecsobban a mocsaras folyóba, ami rögtön magával is rántja. Hiába próbál előrefelé úszni, nagyon lassan halad. A víz nekivágja köveknek, földszigeteknek, még egy fának is, ami a meder közepén magasodik. Hiába a természetbe vetett hit, elfelejtett szólni az égieknek, hogy gondoljanak rá, mikor butaságot csinál. Ha kedves neki az élete, nem próbál tovább úszni. Vagy kimászik valahogy, vagy meghal. A folyó sebesen viszi magával, feje többször eltűnik, hullámok csapnak össze fölötte. A part menti nádasok felé viszi. Most vagy soha! Meg kell ragadnia egy nádat, akár többet is, hogy kihúzza magát, különben ez a bűzös pöcegödör lesz a sírja.*
*Nem hogy megcsúszik, egyenesen a folyóba ugrik. Nem próbál megkapaszkodni, nem próbál menekülő utat találni, egyszerűen belecsobban a mocsaras folyóba, ami rögtön magával is rántja. Hiába próbál előrefelé úszni, nagyon lassan halad. A víz nekivágja köveknek, földszigeteknek, még egy fának is, ami a meder közepén magasodik. Hiába a természetbe vetett hit, elfelejtett szólni az égieknek, hogy gondoljanak rá, mikor butaságot csinál. Ha kedves neki az élete, nem próbál tovább úszni. Vagy kimászik valahogy, vagy meghal. A folyó sebesen viszi magával, feje többször eltűnik, hullámok csapnak össze fölötte. A part menti nádasok felé viszi. Most vagy soha! Meg kell ragadnia egy nádat, akár többet is, hogy kihúzza magát, különben ez a bűzös pöcegödör lesz a sírja.*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-03-06 22:27:54
Üzenet elküldve: 2017-03-06 22:27:54
ÚJ
![>Derigó Gendió [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1048_elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Gendió úgy dönt, beugrik a folyóba. Mert szeretne eggyé válni a vízzel a folyammal. Hisz ő mindig is hitt a természet felsőbbrendűségében. Gendió mindig is azt gondolta, hogy mindenkit a természet formált ezáltal mindenkit egyenlő jogok illetnek* ~Az orkokban is mélyen ott van a könyörület és a békeszeretés és, ha pozitívan közeledünk hozzájuk akkor ők is megváltozhatnak.~ *Azzal belecsobbant a vízbe. Hiszi, hogy a folyó segíteni fogja.* ~A folyó biztos segít engem. Hisz én mindenkihez és mindenhez pozitívan közeledtem. Rossz szándék bennem soha meg nem fogant.~ *Azzal megpróbálja átúszni a folyót.*
A hozzászólás írója (Derigó Gendió) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 22:31:47
A hozzászólás írója (Derigó Gendió) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 22:31:47
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-03-06 22:08:39
Üzenet elküldve: 2017-03-06 22:08:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Derigó Gendió//
*Gendió könnyű, kecses, tipikus elf mozgásának köszönhetően könnyedén szökken egyik kőről a másikra. Két kis buckát megugrik, viszont mikor lába a harmadikra ér, hirtelen megcsúszik. A nedves moha, mi benőtte a követ és a sima talpú cipője nem jó párosítás. Elveszíti az egyensúlyát. Ha elég gyors, sikerülhet elkapnia a túlsó oldalon lévő fa egyik belógó ágát, ezzel megmentve magát egy kiadós úszástól a nyálkás, büdös vízben. Ha viszont mellé nyúl, és csak a levegőben hadonászik, hatalmas csobbanással merül el a folyóban.*
*Gendió könnyű, kecses, tipikus elf mozgásának köszönhetően könnyedén szökken egyik kőről a másikra. Két kis buckát megugrik, viszont mikor lába a harmadikra ér, hirtelen megcsúszik. A nedves moha, mi benőtte a követ és a sima talpú cipője nem jó párosítás. Elveszíti az egyensúlyát. Ha elég gyors, sikerülhet elkapnia a túlsó oldalon lévő fa egyik belógó ágát, ezzel megmentve magát egy kiadós úszástól a nyálkás, büdös vízben. Ha viszont mellé nyúl, és csak a levegőben hadonászik, hatalmas csobbanással merül el a folyóban.*
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-03-06 19:10:02
Üzenet elküldve: 2017-03-06 19:10:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Derigó Gendió//
~Bárcsak konyítanék a víz mágiához, akkor be tudnám fagyasztani a folyót. De az is jó lenne, ha a tűz mágiához értenék akkor valószínűleg ki tudnám szárítani a folyót. De még nem értek semmiféle mágiához.~ *Észreveszi, hogy a folyót foltokban sűrű nádas szegélyezi, és itt-ott kemény, szilárd földszigetek kandikálnak ki a mocsárból.* ~Talán át tudok jutni úgy, hogy szilárd földszigetről szilárd földszigetre ugrok.~ *Megpróbál földszigetről földszigetre ugorva átjutni, de nem olyan biztos, hogy ez sikerülni fog neki.*
A hozzászólás írója (Derigó Gendió) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 20:48:47
~Bárcsak konyítanék a víz mágiához, akkor be tudnám fagyasztani a folyót. De az is jó lenne, ha a tűz mágiához értenék akkor valószínűleg ki tudnám szárítani a folyót. De még nem értek semmiféle mágiához.~ *Észreveszi, hogy a folyót foltokban sűrű nádas szegélyezi, és itt-ott kemény, szilárd földszigetek kandikálnak ki a mocsárból.* ~Talán át tudok jutni úgy, hogy szilárd földszigetről szilárd földszigetre ugrok.~ *Megpróbál földszigetről földszigetre ugorva átjutni, de nem olyan biztos, hogy ez sikerülni fog neki.*
A hozzászólás írója (Derigó Gendió) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 20:48:47
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-03-06 15:00:07
Üzenet elküldve: 2017-03-06 15:00:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Derigó Gendió//
*Gendió magabiztosan vág át az ingoványon. Hatalmas, mocsaras terület, ahol már több, önfejű vándor vesztette életét, akik pontosabb helyismeret nélkül belegázoltak a csatakba. Egész gyorsan halad, egészen addig míg egy vizenyős patak nem keresztezi az útját. A folyam nyolc-tíz méter széles, sebesen áramlik a fekete víz a mederben. Hiába nézelődik a férfi, mindkét irányba végeláthatatlan, átugorni pedig biztos nem képes. Vigyáznia kell, ha tovább akar haladni, ha túl közel merészkedik a parthoz, lába beragadhat a sárba, és ha elesik, könnyedén magával ránthatja a folyó. Foltokban sűrű nádas szegélyezi, és itt-ott kemény, szilárd földszigetek kandikálnak ki a mocsárból. Ezeken talál át tud jutni a túlpartra, de ahhoz nagyon ügyesnek kell lennie.*
*Gendió magabiztosan vág át az ingoványon. Hatalmas, mocsaras terület, ahol már több, önfejű vándor vesztette életét, akik pontosabb helyismeret nélkül belegázoltak a csatakba. Egész gyorsan halad, egészen addig míg egy vizenyős patak nem keresztezi az útját. A folyam nyolc-tíz méter széles, sebesen áramlik a fekete víz a mederben. Hiába nézelődik a férfi, mindkét irányba végeláthatatlan, átugorni pedig biztos nem képes. Vigyáznia kell, ha tovább akar haladni, ha túl közel merészkedik a parthoz, lába beragadhat a sárba, és ha elesik, könnyedén magával ránthatja a folyó. Foltokban sűrű nádas szegélyezi, és itt-ott kemény, szilárd földszigetek kandikálnak ki a mocsárból. Ezeken talál át tud jutni a túlpartra, de ahhoz nagyon ügyesnek kell lennie.*
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-03-06 12:45:23
Üzenet elküldve: 2017-03-06 12:45:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A mágus toronyból kilépve az ingoványos vidékre ér, ahol elfogyaszt egy kis nyers kenyeret magába, mert jól esik neki.* ~Nagyon finom a kenyér nyersen magába~ *Utána vizsgálja az állatokat és a növényeket, habár ezzel semmire se megy.* ~Mi lehet ez? Na és emez mi?~ *Az ingoványos vidék szélén meglát egy szép magas fát és felmászik rá. Talál egy vastag ágat ahová lefekszik és ott kémleli a vidéket* ~De szép ez az ingoványos vidék.~ *Felkel, lemászik a fáról és utána jeleket rajzol a mocsárnak a talajába. Utána tovább áll.*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-02-26 20:53:39
Üzenet elküldve: 2017-02-26 20:53:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Hét év, hét gyertya//
//A Klánvezér//
*Mindig jóízűen tud nevetne az óriás zsörtölődésén, de kivételesen őt is kezdi egyre jobban idegesíteni a sárga kis vacak a zsebében. Be is gyömöszöli inkább Boróka nyeregtáskájának mélyére, onnan legalább halkabban szűrődik ki a hangja, de ez nem szab gátat a gyertya lelkesedésének. Csak mondja és mondja... Ha Vadvédben hagyták volna akkor előbb-utóbb biztos hogy valakinek az agyára menne.*
- Már túl vagyunk az út felén, és ha megérkezünk, biztos kapunk valami jutalmat is érte.
*Próbál lelket önteni társába, ő is próbál nagyon a finom tortára koncentrálni.*
//A Klánvezér//
*Mindig jóízűen tud nevetne az óriás zsörtölődésén, de kivételesen őt is kezdi egyre jobban idegesíteni a sárga kis vacak a zsebében. Be is gyömöszöli inkább Boróka nyeregtáskájának mélyére, onnan legalább halkabban szűrődik ki a hangja, de ez nem szab gátat a gyertya lelkesedésének. Csak mondja és mondja... Ha Vadvédben hagyták volna akkor előbb-utóbb biztos hogy valakinek az agyára menne.*
- Már túl vagyunk az út felén, és ha megérkezünk, biztos kapunk valami jutalmat is érte.
*Próbál lelket önteni társába, ő is próbál nagyon a finom tortára koncentrálni.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-02-26 20:53:25
Üzenet elküldve: 2017-02-26 20:53:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Hét év, hét gyertya//
//A Klánvezér//
*A gyertya először még rettentően idegesítő volt, főleg mivel állandóan a szavába vágott, de néhány óra után egyszerűen megszokta, és már szinte beleolvad a dörmögése az erdő háttérneszeibe.*
- Elképesztő hogy ez soha nem fogja be. A tortán is majd állandóan magaráz? Esküszöm élvezettel fogom végignézni ahogy leég. Szerintem Biga is szívesen megenné...
*A bamba behemót fel sem veszi nevének említését, csak kullog a gazdája után aki kötőféken vezeti az ingoványon keresztül. Néha bepróbálkozik megállni legelni, de Shiriqa csak nem hagyja pihenni, szeretne minél előbb beérni a városba végre.*
//A Klánvezér//
*A gyertya először még rettentően idegesítő volt, főleg mivel állandóan a szavába vágott, de néhány óra után egyszerűen megszokta, és már szinte beleolvad a dörmögése az erdő háttérneszeibe.*
- Elképesztő hogy ez soha nem fogja be. A tortán is majd állandóan magaráz? Esküszöm élvezettel fogom végignézni ahogy leég. Szerintem Biga is szívesen megenné...
*A bamba behemót fel sem veszi nevének említését, csak kullog a gazdája után aki kötőféken vezeti az ingoványon keresztül. Néha bepróbálkozik megállni legelni, de Shiriqa csak nem hagyja pihenni, szeretne minél előbb beérni a városba végre.*
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-02-25 16:18:23
Üzenet elküldve: 2017-02-25 16:18:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a városba//
*Rengeteg tanulás, a könyvek bújása, bonyolult varázsnyelvek értelmezése. Előbb utóbb beleőrül az ember, ha nem mozdul ki a toronyból, nem szív magába egy kis friss levegőt, és nem mozgatja meg elzsibbadt lábait.
Ezek a gondolatok járnak Meira fejében, miközben elhagyja a tornyot, és úgy dönt pár napra visszautazik Artheniorba. A torony nyugalmában kissé már hiányolja is azt a rengeteg embert a városból.
Nem mint ha az ingoványos talaj jobb lenne a toronynál, de hát erre vezet az egyetlen út vissza a városba. Ezen túl kell esni. Az út további része már könnyebb lesz. Miután pedig odaért, pihe-puha ágyikó, finom ételek és egyéb jóságok várják majd. Ennek tudatában kel át a mocsaras területen.*
*Rengeteg tanulás, a könyvek bújása, bonyolult varázsnyelvek értelmezése. Előbb utóbb beleőrül az ember, ha nem mozdul ki a toronyból, nem szív magába egy kis friss levegőt, és nem mozgatja meg elzsibbadt lábait.
Ezek a gondolatok járnak Meira fejében, miközben elhagyja a tornyot, és úgy dönt pár napra visszautazik Artheniorba. A torony nyugalmában kissé már hiányolja is azt a rengeteg embert a városból.
Nem mint ha az ingoványos talaj jobb lenne a toronynál, de hát erre vezet az egyetlen út vissza a városba. Ezen túl kell esni. Az út további része már könnyebb lesz. Miután pedig odaért, pihe-puha ágyikó, finom ételek és egyéb jóságok várják majd. Ennek tudatában kel át a mocsaras területen.*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-02-25 13:17:00
Üzenet elküldve: 2017-02-25 13:17:00
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hét év, hét gyertya//
*Nehéz döntés előtt áll, Syd úgy látszik használhatatlan, a gyertyának pedig a közelébe sem jutott. Nehéz kérdés. Lorew elkapása, vagy a város megmentése? Nem variálhat sokat és nem gondolkodhat a végtelenségig.*
~Az az átokverte mágus úgyis megvédené.~ *Gondolja rosszmájúan, és végül letesz a szerzetes követ és régi ismert csaló üldözéséről. Ennél most nagyobb dolgok forognak kockán.
Felpattan a lóra és eltávolodik a mágustoronytól. Az állat reméli eleget pihent mert most olyasvalakit kell üldözőbe venniük aki az egész világot percek alatt szeli át. Már megint az ideg az ami megtámadta elméjét és pár perccel később a négy pata már a mocsár vizenyős utain csattognak. Ez a vidék sem fogja elnyerni a tetszését.*
*Nehéz döntés előtt áll, Syd úgy látszik használhatatlan, a gyertyának pedig a közelébe sem jutott. Nehéz kérdés. Lorew elkapása, vagy a város megmentése? Nem variálhat sokat és nem gondolkodhat a végtelenségig.*
~Az az átokverte mágus úgyis megvédené.~ *Gondolja rosszmájúan, és végül letesz a szerzetes követ és régi ismert csaló üldözéséről. Ennél most nagyobb dolgok forognak kockán.
Felpattan a lóra és eltávolodik a mágustoronytól. Az állat reméli eleget pihent mert most olyasvalakit kell üldözőbe venniük aki az egész világot percek alatt szeli át. Már megint az ideg az ami megtámadta elméjét és pár perccel később a négy pata már a mocsár vizenyős utain csattognak. Ez a vidék sem fogja elnyerni a tetszését.*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-02-19 21:33:56
Üzenet elküldve: 2017-02-19 21:33:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*A kies puszta lassacskán átalakul mocsaras, kevésbé kedves területté. Meira tempója is rohamosan csökken, hisz ezen a talajon, még új, kényelmes csizmájában is nehézkes az út. De ha visszagondol arra, hogy milyen borzalmas volt legutóbb a magassarkúkban, ahhoz képest mint ha neki kikövezett úton járna.
A patakokon, nádason át vág keresztül, nem áll meg, az sem érdekli, hogy a ruhája a kelleténél jobban összepiszkolódik, aminek eredménye nem marad el.*
~A Romtábor. Az az út ott pedig a Lihanech felé vezető kereskedelmi út. Igen ez az, akkor jó helyen járok. És nem is vagyok már messze.~
*Nem hallott jó híreket a környékről, éppen ezért nem marad sokáig, nem áll le bámészkodni, a többé-kevésbé járt úton már könnyebben közlekedik.*
~Már csak meg kell találnom a tavat, és ott lesz a torony. Remélem.~
*Biztatja magát, miközben tovább halad.*
A patakokon, nádason át vág keresztül, nem áll meg, az sem érdekli, hogy a ruhája a kelleténél jobban összepiszkolódik, aminek eredménye nem marad el.*
~A Romtábor. Az az út ott pedig a Lihanech felé vezető kereskedelmi út. Igen ez az, akkor jó helyen járok. És nem is vagyok már messze.~
*Nem hallott jó híreket a környékről, éppen ezért nem marad sokáig, nem áll le bámészkodni, a többé-kevésbé járt úton már könnyebben közlekedik.*
~Már csak meg kell találnom a tavat, és ott lesz a torony. Remélem.~
*Biztatja magát, miközben tovább halad.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-02-09 20:00:45
Üzenet elküldve: 2017-02-09 20:00:45
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 143
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 143
Játékstílus: Vakmerő
*Szóval Nylisani a neve. Akkor lesz mit kiáltoznia út közben. Jó, azért talán kiáltozni nem kéne, mondjuk félhangosan... Az meg talán túl halk, gyakorlatilag egyszerű motyogás. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha működnének a jó öreg trükkök, amik régebben. Egyszerűen megidézhetné. Ha nem is parancsolva, mert talán merész lenne egy félistennek parancsot adni, de kérve... Az teljesen más. És vagy megjelenik, vagy nem...*
- Vááárjunk csak *akad meg egy pillanatra* Hát tulajdonképpen ezt most is megcsinálhatom. A "vagy sikerül, vagy nem" most is benne van *mormog maga elé* Igazából ezt csinálom azzal is, hogy hívogatom. Nylisani!
*Nincs előrébb. Egy pillanatra elgondolkodott az idéző körön, de az már régen sem kellett az idézéshez, szóval még az is kétséges, hogy kedves gesztusnak találná a leányzó. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha tudná, hogy mit tud egy félisten, és mit nem. Elvileg ha egy istent szólítgat, az küld neki jelet, vagy megjelenik, vagy ilyenek. Mellesleg meglepően sok hülyét lehet találni a városban, aki azt üvöltözi, hogy neki megjelentek az istenek. át mindenkinek megjelentek, ha úgy vesszük. De szóval egy isten meghallja, ha szólítják. Egy félisten meghallja? Nem biztos. Eeyr meghallja, hogy Lorew a félistenét szólítgatja, és átadja neki? Nem valószínű. Így tulajdonképpen előrébb van a lány nevének ismételgetésétől? Nincs... Egyáltalán lehet üzenni egy félistennek? És jobban tudna üzenni neki, ha inkább Eeyr híve lenne? Na ez sose derül ki... Mindenesetre ha úgy veszi, hogy egy félisten bármilyen messzire képes elteleportálni, és mondjuk teszi is ezt viszonylag gyakran, akkor teljesen felesleges azzal próbálkoznia, hogy utolérje, hiszen az lehetetlen, ellenben beelőzheti. Illetve függetlenül attól, hogy mozog, vagy nem, nagyjából azonos eséllyel fut bele. Most ezekhez hozzáveszi, hogy mondjuk a lány nem fog a mocsár mélyére teleportálni, az vagy soha nem látott barlangok mélyére a hegyek közt, és elgondolkodik Aborath szavain, miszerint a félisten feladata a térítés, akkor inkább olyan helyek felé kéne vegye az irányt, ahol van mit téríteni. Ezt még kicsit megfűszerezi az elmélettel, miszerint a villám nem csap be kétszer ugyanarra a helyre, és akkor már csak annyi dolga van, hogy most azonnal tudja az összes helyet, ahol a lány már járt, és akkor jó esélyekkel meg tudná határozni, hová tarthat. Eztán az egyik ilyen helyre gyorsabban kéne odaérjen, mint a teleportáció, és ott várhat, amíg Nylisani feltűnik. Mindössze két hiba van a tervben, nem tudja most azonnal megtudni, hogy hol járt már a lány, és hol nem, illetve nem mozoghat gyorsabban a teleportációnál. Kénytelen lesz a lábait használni, és egyelőre a vakszerencsére bízni magát. Ha pedig már ennyire esélytelen, akár gajdászhat is tovább.*
- Vááárjunk csak *akad meg egy pillanatra* Hát tulajdonképpen ezt most is megcsinálhatom. A "vagy sikerül, vagy nem" most is benne van *mormog maga elé* Igazából ezt csinálom azzal is, hogy hívogatom. Nylisani!
*Nincs előrébb. Egy pillanatra elgondolkodott az idéző körön, de az már régen sem kellett az idézéshez, szóval még az is kétséges, hogy kedves gesztusnak találná a leányzó. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha tudná, hogy mit tud egy félisten, és mit nem. Elvileg ha egy istent szólítgat, az küld neki jelet, vagy megjelenik, vagy ilyenek. Mellesleg meglepően sok hülyét lehet találni a városban, aki azt üvöltözi, hogy neki megjelentek az istenek. át mindenkinek megjelentek, ha úgy vesszük. De szóval egy isten meghallja, ha szólítják. Egy félisten meghallja? Nem biztos. Eeyr meghallja, hogy Lorew a félistenét szólítgatja, és átadja neki? Nem valószínű. Így tulajdonképpen előrébb van a lány nevének ismételgetésétől? Nincs... Egyáltalán lehet üzenni egy félistennek? És jobban tudna üzenni neki, ha inkább Eeyr híve lenne? Na ez sose derül ki... Mindenesetre ha úgy veszi, hogy egy félisten bármilyen messzire képes elteleportálni, és mondjuk teszi is ezt viszonylag gyakran, akkor teljesen felesleges azzal próbálkoznia, hogy utolérje, hiszen az lehetetlen, ellenben beelőzheti. Illetve függetlenül attól, hogy mozog, vagy nem, nagyjából azonos eséllyel fut bele. Most ezekhez hozzáveszi, hogy mondjuk a lány nem fog a mocsár mélyére teleportálni, az vagy soha nem látott barlangok mélyére a hegyek közt, és elgondolkodik Aborath szavain, miszerint a félisten feladata a térítés, akkor inkább olyan helyek felé kéne vegye az irányt, ahol van mit téríteni. Ezt még kicsit megfűszerezi az elmélettel, miszerint a villám nem csap be kétszer ugyanarra a helyre, és akkor már csak annyi dolga van, hogy most azonnal tudja az összes helyet, ahol a lány már járt, és akkor jó esélyekkel meg tudná határozni, hová tarthat. Eztán az egyik ilyen helyre gyorsabban kéne odaérjen, mint a teleportáció, és ott várhat, amíg Nylisani feltűnik. Mindössze két hiba van a tervben, nem tudja most azonnal megtudni, hogy hol járt már a lány, és hol nem, illetve nem mozoghat gyorsabban a teleportációnál. Kénytelen lesz a lábait használni, és egyelőre a vakszerencsére bízni magát. Ha pedig már ennyire esélytelen, akár gajdászhat is tovább.*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2016-12-21 14:38:06
Üzenet elküldve: 2016-12-21 14:38:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Tiberias a ladikot Lihanechi-tó partjától nem messze a nádas közzé rejti. Gondosan álcázza talán még szüksége lehet rá, tudja sokan ugysem merészkednek ide az ingoványos vidékre, talán nincs is olyan botor lélek aki itt kóvályog. Miután a Sárjáró banda utolsó tagja a keze között lehelte ki a lelkét, úgy döntött elhagyja a lápvidéket. Az évek alatt kiismerte ezt a vidéket.
Úgy gondolja délen lent a nagyobb városok egyikében több lehetősége lehet.
A közeli út mellett halad a fák és bozótosok takarásában, nem szeret feltűnően közlekedni.
~ Sietnem kellene, hiszen mindjárt leszakad az ég ~ majd felnéz és a tornyusuló felhőket kémleli. Zajt hall az út felől, amin egy postakocsi robog el nem messze.*
A hozzászólás írója (Tiberias Ust'ris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.21 14:40:12
Úgy gondolja délen lent a nagyobb városok egyikében több lehetősége lehet.
A közeli út mellett halad a fák és bozótosok takarásában, nem szeret feltűnően közlekedni.
~ Sietnem kellene, hiszen mindjárt leszakad az ég ~ majd felnéz és a tornyusuló felhőket kémleli. Zajt hall az út felől, amin egy postakocsi robog el nem messze.*
A hozzászólás írója (Tiberias Ust'ris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.21 14:40:12
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2016-12-20 21:32:38
Üzenet elküldve: 2016-12-20 21:32:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Úton Shaia után, kissé lemaradva tőle//
*Akármennyire is igyekszik lépést tartani társával, az út egy részén eléggé lemarad tőle. Csak a sötételf körvonalát látja a távolban.*
~Remek. Lemaradtam. Ráadásul egy ilyen undorító, mocsaras helyen. Jobb lesz, ha sietek.~ *Ez az érzés egy picit félelemmel tölti el, nagyon nem akar elveszni.* ~De legalább látom őt. Amíg látom, nincs semmi baj. Valahol majd biztosan megáll és megvár, hisz nálam vannak a csomagjai. Azokat pedig biztosan nem szívesen hagyná hátra.~
*Gyorsít a léptein, amennyire csak tud, minden erejét és állóképességét beleadva próbálja utolérni a lányt. Nem akarja, hogy sokat kelljen rá várnia, és ő is minél előbb túl akar jutni ezen a szépnek egyáltalán nem mondható területen.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.12.21 01:06:07, a következő indokkal:
Jelpótlás, jeljavítás.
*Akármennyire is igyekszik lépést tartani társával, az út egy részén eléggé lemarad tőle. Csak a sötételf körvonalát látja a távolban.*
~Remek. Lemaradtam. Ráadásul egy ilyen undorító, mocsaras helyen. Jobb lesz, ha sietek.~ *Ez az érzés egy picit félelemmel tölti el, nagyon nem akar elveszni.* ~De legalább látom őt. Amíg látom, nincs semmi baj. Valahol majd biztosan megáll és megvár, hisz nálam vannak a csomagjai. Azokat pedig biztosan nem szívesen hagyná hátra.~
*Gyorsít a léptein, amennyire csak tud, minden erejét és állóképességét beleadva próbálja utolérni a lányt. Nem akarja, hogy sokat kelljen rá várnia, és ő is minél előbb túl akar jutni ezen a szépnek egyáltalán nem mondható területen.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.12.21 01:06:07, a következő indokkal:
Jelpótlás, jeljavítás.
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2016-12-01 22:53:30
Üzenet elküldve: 2016-12-01 22:53:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Úton a városba//
*A kietlen táj egy idő után mocsarassá változik. Egyre rosszabbnak értékeli az utat, amit nem maga választott, hanem a sors mért rá. Elmondták, hogy itt vezet majd az út a városba és veszélyes. Tudja nem szabad letérnie a karavánútról, ha nem akar elsüllyedni a láposban. Az úton haladás közben fülét megüti valami nyikorgó hang. Egy gyorsan haladó kocsi kerekének zaja, ahogy az a kavicsokon megy. A háta mögül érkezik és amint odaérni látja lehúzódik az útról, hogy a kocsi biztonsággal elroboghasson mellette. Egy postakocsit lát, az ami elhúz mellette. Keserűen gondol rá, hogy az utasai nyilván kellemesebben és gyorsabban utaznak a városba, de felszállni egy ilyen kocsira nem lenne aranya. Szomorúan hessegeti maga előtt a porfelhőt, amit a távolodó kerekek hagynak maguk után.*
~Az éltetem csőd lett, legalább egy postakocsin mehetnék, de még ez sem adatott meg.~
*Sóhajtva dob egyet a hátizsákján, amiben a ruházatát tartja és indul tovább. Fáradt, de sötétedésig el akarja érni legalább a város határát. Korán sötétedik, ezért igyekeznie kell. Szedi a lábát és egyre nagyobb tempót diktál.*
~Mi lesz, ha odaérek a városba és ott leszek éjszaka egymagam. Nincs aranyam, senki akit ismerek, hol alszom, mit eszem?~
*Valószínűleg nem várja kellemes éjszakai szállás, legfeljebb csak a város kövezetén alhat, de biztonságosabbnak érezi a kőfalak és őrök övezte várost a szabadnál, még ha a kövein kell is aludnia. *
~Csapda helyzetben vagyok, de nincs mit tennem. Remélem kapok valami tisztességes munkát később és valami szállást, addig meg csak kihúzom valahogy.~
*Biztatja önmagát megint, hogy ne menjen a gyomrára az ideges remegés. Legszívesebben ordítana, de azzal nem oldana meg semmit és biztos, hogy nem érne célba tőle előbb.*
A hozzászólás írója (Gardobar Merobnoran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.01 22:57:20
*A kietlen táj egy idő után mocsarassá változik. Egyre rosszabbnak értékeli az utat, amit nem maga választott, hanem a sors mért rá. Elmondták, hogy itt vezet majd az út a városba és veszélyes. Tudja nem szabad letérnie a karavánútról, ha nem akar elsüllyedni a láposban. Az úton haladás közben fülét megüti valami nyikorgó hang. Egy gyorsan haladó kocsi kerekének zaja, ahogy az a kavicsokon megy. A háta mögül érkezik és amint odaérni látja lehúzódik az útról, hogy a kocsi biztonsággal elroboghasson mellette. Egy postakocsit lát, az ami elhúz mellette. Keserűen gondol rá, hogy az utasai nyilván kellemesebben és gyorsabban utaznak a városba, de felszállni egy ilyen kocsira nem lenne aranya. Szomorúan hessegeti maga előtt a porfelhőt, amit a távolodó kerekek hagynak maguk után.*
~Az éltetem csőd lett, legalább egy postakocsin mehetnék, de még ez sem adatott meg.~
*Sóhajtva dob egyet a hátizsákján, amiben a ruházatát tartja és indul tovább. Fáradt, de sötétedésig el akarja érni legalább a város határát. Korán sötétedik, ezért igyekeznie kell. Szedi a lábát és egyre nagyobb tempót diktál.*
~Mi lesz, ha odaérek a városba és ott leszek éjszaka egymagam. Nincs aranyam, senki akit ismerek, hol alszom, mit eszem?~
*Valószínűleg nem várja kellemes éjszakai szállás, legfeljebb csak a város kövezetén alhat, de biztonságosabbnak érezi a kőfalak és őrök övezte várost a szabadnál, még ha a kövein kell is aludnia. *
~Csapda helyzetben vagyok, de nincs mit tennem. Remélem kapok valami tisztességes munkát később és valami szállást, addig meg csak kihúzom valahogy.~
*Biztatja önmagát megint, hogy ne menjen a gyomrára az ideges remegés. Legszívesebben ordítana, de azzal nem oldana meg semmit és biztos, hogy nem érne célba tőle előbb.*
A hozzászólás írója (Gardobar Merobnoran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.01 22:57:20
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2016-11-27 18:00:05
Üzenet elküldve: 2016-11-27 18:00:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A postakocsin//
*Újabb rövid pihenőn vannak túl. Épp csak felkapaszkodnak mind a kocsiba, miután megmozgatták tagjaikat, és egy kisebb döccenővel már is megindulnak újra. Nea még nem ült le, így az indulás kibillenti kissé egyensúlyából. Erős fogású kéz kulcsolódik csuklójára, hogy visszatartsa attól, hogy a pocakos kereskedő ölébe huppanjon.*
-Még elesik a végén Kisasszony.
*Nea odapillant. A mágus fogja a kezét, és mosolyog rá. A lány aprót biccent, ahogy visszanyeri egyensúlyát, és sietve helyet foglal, miután kihúzta óvatosan a kezét a férfiéből.*
-Köszönöm.
-Igazán nincs mit.
*Megint csak a mozdulatlan ülés. Egyenes hát, bokáknál érintkező lábak, ahogy maga alá húzza őket kissé. Folytatódik a rázkódás tovább a porral lepett úton. Nea pedig előregondol.
Ismeretlen világ felé közelít. Soha nem járt még Artheniorban, nem ismeri a várost. Vajon sikerül-e munkát találnia? Szállást? Hogyan fog alakulni az élete? Elképzeli a vele szemben ülő fiatal lányét. Pár nap múlva férjhez megy a hórihorgas fickóhoz. Boldog lesz? Nem valószínű. Annyira gyermek még. Letörik az ártatlanságát, és idő előtt egy megkeseredett ember születik belőle. Sajnálja a lányt, és nem lenne a helyébe, akkor már sokkal inkább a bizonytalanság.
Persze, reménykedik, mert hát ez az utolsó, amitől elfordul a lélek. Felsóhajt újra. Szemmel láthatóan, és érezhetően a kocsi elfordul, igyekszik minél távolabb elhaladni az ingovány mellett. Nem lenne szerencsés, ha belehajtanának. Nea tudja, hogy ismerik az utat annyira már, hogy ne történjen baleset, de ettől még aggódik.
Hosszú fertályórák állnak még előttük, mire végre az ingoványos vidék a hátuk mögött marad, és lassan Arthenior közelébe érnek.*
*Újabb rövid pihenőn vannak túl. Épp csak felkapaszkodnak mind a kocsiba, miután megmozgatták tagjaikat, és egy kisebb döccenővel már is megindulnak újra. Nea még nem ült le, így az indulás kibillenti kissé egyensúlyából. Erős fogású kéz kulcsolódik csuklójára, hogy visszatartsa attól, hogy a pocakos kereskedő ölébe huppanjon.*
-Még elesik a végén Kisasszony.
*Nea odapillant. A mágus fogja a kezét, és mosolyog rá. A lány aprót biccent, ahogy visszanyeri egyensúlyát, és sietve helyet foglal, miután kihúzta óvatosan a kezét a férfiéből.*
-Köszönöm.
-Igazán nincs mit.
*Megint csak a mozdulatlan ülés. Egyenes hát, bokáknál érintkező lábak, ahogy maga alá húzza őket kissé. Folytatódik a rázkódás tovább a porral lepett úton. Nea pedig előregondol.
Ismeretlen világ felé közelít. Soha nem járt még Artheniorban, nem ismeri a várost. Vajon sikerül-e munkát találnia? Szállást? Hogyan fog alakulni az élete? Elképzeli a vele szemben ülő fiatal lányét. Pár nap múlva férjhez megy a hórihorgas fickóhoz. Boldog lesz? Nem valószínű. Annyira gyermek még. Letörik az ártatlanságát, és idő előtt egy megkeseredett ember születik belőle. Sajnálja a lányt, és nem lenne a helyébe, akkor már sokkal inkább a bizonytalanság.
Persze, reménykedik, mert hát ez az utolsó, amitől elfordul a lélek. Felsóhajt újra. Szemmel láthatóan, és érezhetően a kocsi elfordul, igyekszik minél távolabb elhaladni az ingovány mellett. Nem lenne szerencsés, ha belehajtanának. Nea tudja, hogy ismerik az utat annyira már, hogy ne történjen baleset, de ettől még aggódik.
Hosszú fertályórák állnak még előttük, mire végre az ingoványos vidék a hátuk mögött marad, és lassan Arthenior közelébe érnek.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2016-11-16 12:19:25
Üzenet elküldve: 2016-11-16 12:19:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Elapadt hírek nyomában//
*Posványos, betegesen párás, az elmúlás szagától terhes párafelhők tűnnek fel sötét íriszei előtt, életre hívva a nem is oly rég megtapasztalt, keservesen lassúnak titulált haladás képeit, mikor nem lelehetett bizonyosságot abban, vajon ténylegesen járható a Wegtorenből kanyargó út, avagy felázott, süppeteg lápmezők közt lesz kénytelen evickélni, legallyazott botvéggel tapogatva szilárd talaj után. Korántsem a körültekintő alaposságot vette akkor zokon, mely a fövenyre irányult, jóval inkább azt a csatornákhoz sem illő, áporodott szagot, mely nem csupán ruházatába férkőzött be nyálkás foszlányaival, de orrába, s szájába is bekúszott, torkát kaparva, lomha lélegzetekre késztetve, s tetemesen meglassítva haladását.
A puszta emlékekre megvonaglanak ajkai, s az undor von mély barázdát vonásaira, mit az arcába csapó, vágta keltette szél söpör ki nyomtalanul, mikor kemény marokkal rántja meg hátasa szíját, lassabb tempóba kényszerítve az eddig önfeledten száguldó jószágot, lévén, még ha a szürkület közeledtével mind erősebbé is válnak az árnyak, pillantása előtt kirajzolódik az a nagyobbrészt benőtt, elfeledettnek tetsző útjelző, melyet elhaladtában nem vehetett ki korábban, s nyilván ez lehetett az ok, mely tévútra terelte, egészen a kikötőt szegélyező erdőség peremén túlra ösztökélve haladását. Szinte méltatlankodó harag lobban bensőjében, miként az álnok jelzésre veti elkomoruló tekintetét, némiképp mérlegelve, hogy eddigi megpróbáltatásait az élettelen alkalmatosságon élve ki, addig csonkítsa azt, míg kósza emlék sem marad utána.
Ám letesz erről, lévén mit sem számítana a cselekedet, az elvesztegetett félnapnyi időt nem nyerné vissza, s csupán tovább növelné a nem várt fordulat okozta lemaradását önnön ütemezése tükrében. Így még arra nem méltatja a hálátlan útjelzőt, hogy csizmájával illesse, avagy az ingoványban megtapasztalt undor keserű nyálát hullajtsa rá. Mindössze hátasát fordítja a most már bizonyosan megfelelő irányba, igen erőteljesen remélve, újabb meglepetések, váratlan akadályok nem szegélyezik ösvényét addig, míg az elvárt célokhoz elengedhetetlen helyre nem érkezik. Ott pedig bizonnyal elvárásainak megfelelően alakulnak majd az események, lévén, még ha túl messzire is került az a bizonyos személy a család figyelmező pillantásától, igen kétségesnek tekinti az eshetőséget, mely szerint olyképpen elpuhult volna, mint valamely tehetős pozícióba felkapaszkodott, egykori útonálló.
Még egy, lesújtó pillantást ereszt meg a kárára váló deszkadarab irányába, majd újfent szabad folyást enged éjfélszín ménje berzenkedésének, s Arthenior felé folytatja a megkezdett vágtát, mégis ügyelve arra, ne hajszolja túlzott kimerültségbe a hátast, hisz kipróbált állat, melynek képességeiben megbízhat, valamint igen kevéssé fűlne foga ahhoz, hogy megszokott nyergében, viszonylagos kényelemben folytatott nyargalás helyett, vállán minden, hasztalanná váló lószerszámmal, nyeregtáskával, kutyagoljon következő állomása felé.*
*Posványos, betegesen párás, az elmúlás szagától terhes párafelhők tűnnek fel sötét íriszei előtt, életre hívva a nem is oly rég megtapasztalt, keservesen lassúnak titulált haladás képeit, mikor nem lelehetett bizonyosságot abban, vajon ténylegesen járható a Wegtorenből kanyargó út, avagy felázott, süppeteg lápmezők közt lesz kénytelen evickélni, legallyazott botvéggel tapogatva szilárd talaj után. Korántsem a körültekintő alaposságot vette akkor zokon, mely a fövenyre irányult, jóval inkább azt a csatornákhoz sem illő, áporodott szagot, mely nem csupán ruházatába férkőzött be nyálkás foszlányaival, de orrába, s szájába is bekúszott, torkát kaparva, lomha lélegzetekre késztetve, s tetemesen meglassítva haladását.
A puszta emlékekre megvonaglanak ajkai, s az undor von mély barázdát vonásaira, mit az arcába csapó, vágta keltette szél söpör ki nyomtalanul, mikor kemény marokkal rántja meg hátasa szíját, lassabb tempóba kényszerítve az eddig önfeledten száguldó jószágot, lévén, még ha a szürkület közeledtével mind erősebbé is válnak az árnyak, pillantása előtt kirajzolódik az a nagyobbrészt benőtt, elfeledettnek tetsző útjelző, melyet elhaladtában nem vehetett ki korábban, s nyilván ez lehetett az ok, mely tévútra terelte, egészen a kikötőt szegélyező erdőség peremén túlra ösztökélve haladását. Szinte méltatlankodó harag lobban bensőjében, miként az álnok jelzésre veti elkomoruló tekintetét, némiképp mérlegelve, hogy eddigi megpróbáltatásait az élettelen alkalmatosságon élve ki, addig csonkítsa azt, míg kósza emlék sem marad utána.
Ám letesz erről, lévén mit sem számítana a cselekedet, az elvesztegetett félnapnyi időt nem nyerné vissza, s csupán tovább növelné a nem várt fordulat okozta lemaradását önnön ütemezése tükrében. Így még arra nem méltatja a hálátlan útjelzőt, hogy csizmájával illesse, avagy az ingoványban megtapasztalt undor keserű nyálát hullajtsa rá. Mindössze hátasát fordítja a most már bizonyosan megfelelő irányba, igen erőteljesen remélve, újabb meglepetések, váratlan akadályok nem szegélyezik ösvényét addig, míg az elvárt célokhoz elengedhetetlen helyre nem érkezik. Ott pedig bizonnyal elvárásainak megfelelően alakulnak majd az események, lévén, még ha túl messzire is került az a bizonyos személy a család figyelmező pillantásától, igen kétségesnek tekinti az eshetőséget, mely szerint olyképpen elpuhult volna, mint valamely tehetős pozícióba felkapaszkodott, egykori útonálló.
Még egy, lesújtó pillantást ereszt meg a kárára váló deszkadarab irányába, majd újfent szabad folyást enged éjfélszín ménje berzenkedésének, s Arthenior felé folytatja a megkezdett vágtát, mégis ügyelve arra, ne hajszolja túlzott kimerültségbe a hátast, hisz kipróbált állat, melynek képességeiben megbízhat, valamint igen kevéssé fűlne foga ahhoz, hogy megszokott nyergében, viszonylagos kényelemben folytatott nyargalás helyett, vállán minden, hasztalanná váló lószerszámmal, nyeregtáskával, kutyagoljon következő állomása felé.*
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2016-11-09 20:06:21
Üzenet elküldve: 2016-11-09 20:06:21
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
*Atehaner önbizalma hirtelen eltűnik, mikor olyan terepre ér, amit nem igazán ismer. Legutóbb, mikor a városban járt nem rémlett neki, hogy errefelé ingovány lenne, sőt, mintha csak az emlékezetéből kitörölték volna. Mindenesetre próbál kiigazodni, megtalálni a helyes utat, de nem biztos, hogy sikerrel jár. Nem akar térdnél mélyebbre merülni a mocsárban, a száraz helyeket keresi, de ez nem nagyon akar összejönni, és néhol még derékig elsüpped. A lehetséges támadás veszélyeitől még mindig nem fél, jobban aggasztja, hogy a ruháját beborítja a mocsok, és fogalma sincs, hogy hogyan vakarja majd le magáról. Talán majd a folyóban, ha odaér, és nagy sejtései vannak arról, hogy az nem mostanában lesz. Mindenesetre nem lehet ilyesmitől elvenni a pozitív felfogását, most nem, amikor ilyen közel a siker. Távol a gazdáktól, akik talán végre nem üldözik, megunták a szökött szolga kergetését. Logikus is. Miért érné meg nekik, ha száz, vagy ezer cselédjük lehet, akik még a lábuk nyomát is imádják? Nem úgy, mint a félvér, aki egyenesen utálta őket? De a múlt már elmúlt, most az a fontos, hogy kijusson innen, a folyóban megmosakodhasson, és keressen magának egy munkát, bármilyet, ami normálisan fizet.*
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2016-11-09 12:01:34
Üzenet elküldve: 2016-11-09 12:01:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Elapadt hírek nyomában//
*Lassan, apránként halad, ahogy nagy gonddal puhatolja körül a következő lépés helyének szánt talajt, az eddig tapasztalt ingoványos terület keltette bizalmatlanságtól fűtötten, gyakorta pillantva körül a karavánpihenő romjainak irányában, majd az azt környező térség rezdüléseit fürkészve, kámzsája homályából pásztázva körül.
Feszült izgatottságtól mentesen ténykedik, míg kellő mértékben bizonyosságot nem szerez arról, hogy járhatónak tetszik a vidék, s hátrahagyni látszik a dögletes bűzzel fojtogató posványt, minek okán bizakodva tekinthet az Arthenior irányába tartó kereskedelmi út elé, mit a távolban fűtenger látszik határolni, az eddigi óvatos haladás miatti, tervezettnél lassabbra sikeredett haladást hát hathatósabb ütemű nyargalásra cserélheti. Mégsem lendül egyből nyeregbe, messzire hajítva az eddigi biztos pontok felderítésére használt botot, s szélvészként száguldva el a felporló útvonalon, sosem volt ennyire forrófejű, s meggondolatlan. Megnyújtott léptekkel, továbbra is rövidre fogott száron vezetve ménjét, kettőzi meg lépteinek ütemét, széles íven kerülve az egykor volt pihenőhely maradványait, a bizonyosság kedvéért, s csupán akkor enged baljának szorítása a használat koptatta bőrszíjon, mikor már ismételten a karavánút köveit érezheti sarkantyútól mentes csizmái talpa alatt.
Visszakerülve a megviselt levélben foglalt, majd a magával hozott térképen jelölt útvonalra, határozott mozdulattal döfi a srégen vágott végű, rögtönzött vándorbotot egy lazább szerkezetű földdarabba, esetleges visszatérése esetére, mikor talán nem kecsegtethet a lehetőség újabb alkalmatosság keresésére, majd ezen ténykedésével végezve, ráérősen száll a nomád bőrvérten tekergőző kígyómintákhoz hasonlatos, halovány díszítéssel ellátott nyeregbe. Mások talán a biztos és szilárd talajnak mérhetetlen módon örülve, felelőtlen módon vágnák sarkukat hátasuk véknyába, minél hamarabb hátra kívánva hagyni az álságos vidéket, mégsem tesz ekként, lévén ki tudja, mennyire szolgálna ügye sikerére az, ha lovát hajszolva robogna az úton, gyorsan téve meg jelentős távot, mégis megállásra kényszerülve, mikor az állat túlzottan kimerül.
Ezért kezdetben csupán kényelmes poroszkálásra ösztökéli a jószágot, valamelyest igazítva a bűz okán orra s szája elé kanyarított felleghajtón, hogy az immár ne vállán keresztül vetve gyűrődjön, hanem a megszokottság nyugalmával hulljon alakja köré. Céljai változatlannak rémlenek, s ehhez fel kell kutatnia az utolsó üzenet feladóját, megbizonyosodva annak épségéről, s talán éppen ez indítja gondolatait azon ösvényre, melynek végén gyorsabb haladásra ösztönzi ménjét, az utóbbi pár óra kényszerű visszafogottsága után némiképp engedve a hátasnak, hogy az vágtába csapva mozgathassa át magát.
A sebességtől s a posványos párafellegektől szabadultan kitágulónak tetsző látványt némiképp elemezve fogadja be pillantása, s a megbízatás szerinti útvonalat újra és újra végig gördítve gondolatai közt, a Füves puszta pereme felé nyargal, pontosabban a karavánút a pusztát szegélyező szakasza felé, mellyel, ha értesülései helyesek, megkerülheti majd a várost, melyben úgy tetszik, egyelőre nincs teendője.*
*Lassan, apránként halad, ahogy nagy gonddal puhatolja körül a következő lépés helyének szánt talajt, az eddig tapasztalt ingoványos terület keltette bizalmatlanságtól fűtötten, gyakorta pillantva körül a karavánpihenő romjainak irányában, majd az azt környező térség rezdüléseit fürkészve, kámzsája homályából pásztázva körül.
Feszült izgatottságtól mentesen ténykedik, míg kellő mértékben bizonyosságot nem szerez arról, hogy járhatónak tetszik a vidék, s hátrahagyni látszik a dögletes bűzzel fojtogató posványt, minek okán bizakodva tekinthet az Arthenior irányába tartó kereskedelmi út elé, mit a távolban fűtenger látszik határolni, az eddigi óvatos haladás miatti, tervezettnél lassabbra sikeredett haladást hát hathatósabb ütemű nyargalásra cserélheti. Mégsem lendül egyből nyeregbe, messzire hajítva az eddigi biztos pontok felderítésére használt botot, s szélvészként száguldva el a felporló útvonalon, sosem volt ennyire forrófejű, s meggondolatlan. Megnyújtott léptekkel, továbbra is rövidre fogott száron vezetve ménjét, kettőzi meg lépteinek ütemét, széles íven kerülve az egykor volt pihenőhely maradványait, a bizonyosság kedvéért, s csupán akkor enged baljának szorítása a használat koptatta bőrszíjon, mikor már ismételten a karavánút köveit érezheti sarkantyútól mentes csizmái talpa alatt.
Visszakerülve a megviselt levélben foglalt, majd a magával hozott térképen jelölt útvonalra, határozott mozdulattal döfi a srégen vágott végű, rögtönzött vándorbotot egy lazább szerkezetű földdarabba, esetleges visszatérése esetére, mikor talán nem kecsegtethet a lehetőség újabb alkalmatosság keresésére, majd ezen ténykedésével végezve, ráérősen száll a nomád bőrvérten tekergőző kígyómintákhoz hasonlatos, halovány díszítéssel ellátott nyeregbe. Mások talán a biztos és szilárd talajnak mérhetetlen módon örülve, felelőtlen módon vágnák sarkukat hátasuk véknyába, minél hamarabb hátra kívánva hagyni az álságos vidéket, mégsem tesz ekként, lévén ki tudja, mennyire szolgálna ügye sikerére az, ha lovát hajszolva robogna az úton, gyorsan téve meg jelentős távot, mégis megállásra kényszerülve, mikor az állat túlzottan kimerül.
Ezért kezdetben csupán kényelmes poroszkálásra ösztökéli a jószágot, valamelyest igazítva a bűz okán orra s szája elé kanyarított felleghajtón, hogy az immár ne vállán keresztül vetve gyűrődjön, hanem a megszokottság nyugalmával hulljon alakja köré. Céljai változatlannak rémlenek, s ehhez fel kell kutatnia az utolsó üzenet feladóját, megbizonyosodva annak épségéről, s talán éppen ez indítja gondolatait azon ösvényre, melynek végén gyorsabb haladásra ösztönzi ménjét, az utóbbi pár óra kényszerű visszafogottsága után némiképp engedve a hátasnak, hogy az vágtába csapva mozgathassa át magát.
A sebességtől s a posványos párafellegektől szabadultan kitágulónak tetsző látványt némiképp elemezve fogadja be pillantása, s a megbízatás szerinti útvonalat újra és újra végig gördítve gondolatai közt, a Füves puszta pereme felé nyargal, pontosabban a karavánút a pusztát szegélyező szakasza felé, mellyel, ha értesülései helyesek, megkerülheti majd a várost, melyben úgy tetszik, egyelőre nincs teendője.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2016-11-09 10:43:18
Üzenet elküldve: 2016-11-09 10:43:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Elapadt hírek nyomában//
*A hajnal első fényei az erdő és az ingovány határán érték, hol megállásra késztette éjfélszín hátasát, s ráérős mozdulatokkal emelkedett ki a nyeregből, a meggyérült növényzetre pillantva a kopár lápmezőn, s akként döntött, puszta praktikusságból hagy kellő időt az állatnak a megritkult fák tövében még egészségesnek tetsző aljnövényzeten való rágódáshoz, s maga is szerét ejtette a nyeregtáskában, nagy gonddal viaszolt vászonba csavartan, magával hozott szárított húsból s kétszersültből való táplálkozásnak, épp annyit fogyasztva belőle, mely feledteti az éhséget, ám nem csappantja meg túlzottan az útra számolt készleteket. Egy ígéretesnek tetsző, hosszabb, egyenes forma cserjeszárat is metszett ténykedése nyomán, nagy gonddal szabadítva meg a kiálló gallyaktól, így téve szert az esetlegesen felázott karavánút felméréséhez szükségesnek ítélt botra, mivel ha kell, lovát száron vezetve böködheti a talajt, kerülve az ingovány csalókán sekélynek tetsző foltjait, melyek akár oly méreteket is ölthetnek mélységben, hogy hátasával együtt elmerülhetne bennük. Puszta elővigyázatosság, azon esetre, ha bármilyen előre nem sejthető okból le kellene térnie az útról, kerülőt téve.
A hajnal már messze jár, s jómaga ismét a nyeregben magasodik a környező vidék áporodott szagoktól s baljós ködpamacsoktól terhes egyhangúsága fölé. Koromszín pillantása érdeklődéssel méri fel a lusta fodrokat vető, posványos területet, hisz olvashatott már arról, miképpen is ragadt meg karavánkísérők és hivatásos vándorok emlékezetében ez a térség, saját bőrén mégsem tapasztalhatta az átható kipárolgást, a bomlás nehéz bűzét, avagy a nap fényét gyér pászmákká bontó, miazmás párát. Sosem nevezhette senki finnyásnak, ki undorral fordul másfelé, mikor mosdatlan koldust vagy temetetlen tetemet lát, az ehelyütt tapasztalgató, intenzív szagok ellen mégis mélyszürke felleghajtóját vonta szorosabbra orra és szája előtt, próbálva megkímélni magát a bűzhöz párosuló esetleges íztől, mert az erős szagok sajátja az érzés, mellyel megtöltik az elszenvedők száját is, nem kívánt majdnem ízekkel irritálva a nyelvet, s torkot.
Biztos pontot mégis hiába keres, mely jelezné, mennyi lehet hátra az út azon szakaszából, mit itt kénytelen megtenni, lévén az elvétve felbukkanó sásszigetek és egyhangúan egymást követő kisebb-nagyobb pocsolyák korántsem tekinthetőek térképen jelölhető, állandó útjelzőknek, így tekintetét kénytelen a legközelebb eső, épp oly unalommal terhes jelenségre vetni, az évek során karavánok által kijárt útra hátasa előtt, melyet kénytelen lépésre fogni. Bár akként tetszik, talán sosem keveredhet ki ebből a ködlő miazmától és elmúlásszagtól terhelt vidékről, megviselt útjelző alakja bontakozik ki a napfénytől derengővé váló, nyirkos levegőben gubbasztani tetsző ködfoszlányokból, göcsörtösre vetemedett formáival hívva fel magára a figyelmet.
Az út pár méterrel távolabb ketté válik, s ennek megfelelően mutatnak a korhadó félben lévő póznára szögezett, elnagyolt nyilaknak azonosítható deszkák két külön irányba, nedvességtől átitatottságukban is hirdetve, a balkéz felé eső ág Lihanech városa felé, míg a jobbra kanyaruló Arthenior irányába folytatódik. Ennek megfelelően húz kisebbet a kantáron, a levegő városába futó ágra terelve hátasa lépteit, lévén nem kívánná megkockáztatni az úttalan, posványos vadonon való átkelést célja felé, kerüljön ez bármekkora kerülőbe is, bár a szétválástól könnyed nyargalásnyira úgy tetszik, romok sejlenek a ködben, s amennyiben a magával hozott térkép, melyen nem szerepelnek a jó rokon által megüzent háború okozta veszteségek, a Karavánpihenő maradványai lehetnek.
Meglehet, azzal számolt, itt majd megpihenhet, s nem feltételezte a kereskedelmi pont elestét, a csalódottság messzire elkerülő, helyette elméjébe vési, amint alkalma nyílik rá, kijavítja a térkép hiányosságát. Ezzel a gondolattal ösztönzi kissé fokozottabb iramra hátasát, árgus szemekkel fürkészve a mind közelebb érő romokat, korántsem amiatt, mintha közéjük kívánna merészkedni egyedül, hisz efféle bolondságokat ifjabb éveiben sem követett el, főleg most, mikor küldetésben jár, nem kíván ily gáncsot vetni önmaga elé, jóval inkább a talajt szemléli, elég tömörnek tetsző-e ahhoz, hogy kívülről kerülhesse az egykori pihenőt.
Lovát mégsem kívánja elveszejteni, ezért megállásra készteti, s leszállva hátáról, előre szegezi az erdő szélén eltulajdonított botot, s széles ívben maga előtt, annak távolabbi végével kezdi próbálgatni a talajt, valóban szilárd-e, avagy folyékonnyá olvadt, megszikkadt tetejű sár, mi komisz módon tetteti magát tömör s stabil útvonalnak. Bal kézfejére határozottan tekeri a mén gyeplőjét, minél rövidebbre kívánva fogni így a vezetőszárat, míg jobbja a puhatolózó tevékenységgel foglalatoskodik, inkább feláldozva a gyorsabb haladást a biztos átjutás oltárán.*
A hozzászólás írója (Yghn'Aetus Thalaar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.09 10:48:25
*A hajnal első fényei az erdő és az ingovány határán érték, hol megállásra késztette éjfélszín hátasát, s ráérős mozdulatokkal emelkedett ki a nyeregből, a meggyérült növényzetre pillantva a kopár lápmezőn, s akként döntött, puszta praktikusságból hagy kellő időt az állatnak a megritkult fák tövében még egészségesnek tetsző aljnövényzeten való rágódáshoz, s maga is szerét ejtette a nyeregtáskában, nagy gonddal viaszolt vászonba csavartan, magával hozott szárított húsból s kétszersültből való táplálkozásnak, épp annyit fogyasztva belőle, mely feledteti az éhséget, ám nem csappantja meg túlzottan az útra számolt készleteket. Egy ígéretesnek tetsző, hosszabb, egyenes forma cserjeszárat is metszett ténykedése nyomán, nagy gonddal szabadítva meg a kiálló gallyaktól, így téve szert az esetlegesen felázott karavánút felméréséhez szükségesnek ítélt botra, mivel ha kell, lovát száron vezetve böködheti a talajt, kerülve az ingovány csalókán sekélynek tetsző foltjait, melyek akár oly méreteket is ölthetnek mélységben, hogy hátasával együtt elmerülhetne bennük. Puszta elővigyázatosság, azon esetre, ha bármilyen előre nem sejthető okból le kellene térnie az útról, kerülőt téve.
A hajnal már messze jár, s jómaga ismét a nyeregben magasodik a környező vidék áporodott szagoktól s baljós ködpamacsoktól terhes egyhangúsága fölé. Koromszín pillantása érdeklődéssel méri fel a lusta fodrokat vető, posványos területet, hisz olvashatott már arról, miképpen is ragadt meg karavánkísérők és hivatásos vándorok emlékezetében ez a térség, saját bőrén mégsem tapasztalhatta az átható kipárolgást, a bomlás nehéz bűzét, avagy a nap fényét gyér pászmákká bontó, miazmás párát. Sosem nevezhette senki finnyásnak, ki undorral fordul másfelé, mikor mosdatlan koldust vagy temetetlen tetemet lát, az ehelyütt tapasztalgató, intenzív szagok ellen mégis mélyszürke felleghajtóját vonta szorosabbra orra és szája előtt, próbálva megkímélni magát a bűzhöz párosuló esetleges íztől, mert az erős szagok sajátja az érzés, mellyel megtöltik az elszenvedők száját is, nem kívánt majdnem ízekkel irritálva a nyelvet, s torkot.
Biztos pontot mégis hiába keres, mely jelezné, mennyi lehet hátra az út azon szakaszából, mit itt kénytelen megtenni, lévén az elvétve felbukkanó sásszigetek és egyhangúan egymást követő kisebb-nagyobb pocsolyák korántsem tekinthetőek térképen jelölhető, állandó útjelzőknek, így tekintetét kénytelen a legközelebb eső, épp oly unalommal terhes jelenségre vetni, az évek során karavánok által kijárt útra hátasa előtt, melyet kénytelen lépésre fogni. Bár akként tetszik, talán sosem keveredhet ki ebből a ködlő miazmától és elmúlásszagtól terhelt vidékről, megviselt útjelző alakja bontakozik ki a napfénytől derengővé váló, nyirkos levegőben gubbasztani tetsző ködfoszlányokból, göcsörtösre vetemedett formáival hívva fel magára a figyelmet.
Az út pár méterrel távolabb ketté válik, s ennek megfelelően mutatnak a korhadó félben lévő póznára szögezett, elnagyolt nyilaknak azonosítható deszkák két külön irányba, nedvességtől átitatottságukban is hirdetve, a balkéz felé eső ág Lihanech városa felé, míg a jobbra kanyaruló Arthenior irányába folytatódik. Ennek megfelelően húz kisebbet a kantáron, a levegő városába futó ágra terelve hátasa lépteit, lévén nem kívánná megkockáztatni az úttalan, posványos vadonon való átkelést célja felé, kerüljön ez bármekkora kerülőbe is, bár a szétválástól könnyed nyargalásnyira úgy tetszik, romok sejlenek a ködben, s amennyiben a magával hozott térkép, melyen nem szerepelnek a jó rokon által megüzent háború okozta veszteségek, a Karavánpihenő maradványai lehetnek.
Meglehet, azzal számolt, itt majd megpihenhet, s nem feltételezte a kereskedelmi pont elestét, a csalódottság messzire elkerülő, helyette elméjébe vési, amint alkalma nyílik rá, kijavítja a térkép hiányosságát. Ezzel a gondolattal ösztönzi kissé fokozottabb iramra hátasát, árgus szemekkel fürkészve a mind közelebb érő romokat, korántsem amiatt, mintha közéjük kívánna merészkedni egyedül, hisz efféle bolondságokat ifjabb éveiben sem követett el, főleg most, mikor küldetésben jár, nem kíván ily gáncsot vetni önmaga elé, jóval inkább a talajt szemléli, elég tömörnek tetsző-e ahhoz, hogy kívülről kerülhesse az egykori pihenőt.
Lovát mégsem kívánja elveszejteni, ezért megállásra készteti, s leszállva hátáról, előre szegezi az erdő szélén eltulajdonított botot, s széles ívben maga előtt, annak távolabbi végével kezdi próbálgatni a talajt, valóban szilárd-e, avagy folyékonnyá olvadt, megszikkadt tetejű sár, mi komisz módon tetteti magát tömör s stabil útvonalnak. Bal kézfejére határozottan tekeri a mén gyeplőjét, minél rövidebbre kívánva fogni így a vezetőszárat, míg jobbja a puhatolózó tevékenységgel foglalatoskodik, inkább feláldozva a gyorsabb haladást a biztos átjutás oltárán.*
A hozzászólás írója (Yghn'Aetus Thalaar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.09 10:48:25
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937