Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-01-21 21:39:49
Üzenet elküldve: 2018-01-21 21:39:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
*Lova alapból nem egy nyugodt állat, de az ingovány közelében jelentősen romlik az alaphangulata. Pedig Aenae nem tudja, hogy került-e az állat valaha is bajba ebben, vagy akár egy másik ingoványban. Biztos csak zavarja, hogy nem olyan biztos már a talaj a lába alatt. Leszáll ő is a nyeregből, de a kantárszárat azért a csuklójára tekeri, hogy ha makrancoskodni támadna kedve a lónak, akkor se tudjon elszelelni. A lovaglástól is szúrt már az oldala, de a gyaloglástól már az arca is kipirul - így nem is feltűnő annyira a karcolás és az elmaszatolt vér sem -, és kifejezetten hálás az ingoványban bolyongó fickónak, mert egy pillanatra szusszanhat. A pihenés sajnos nem tart sokáig, mert mennek is tovább. Egy levéllel gazdagabban és egy fővel többen. Kifejezetten örül annak, mikor végre kezd oszlani a mocsár bűze, mert már komolyan émelygett ettől a bukétól. Tuti a haja is beitta ezt, és akkor már egész nap magán kell vigye ezt az cseppet sem kellemes aromát. A szaggal inkább foglalkozik, hogy Pycta magánlevelezésével, főleg hogy az elf azt ígéri, hogy idővel elmondja majd, hogy mi áll benne.
Nagyon örül, mikor újra nyeregbe kerülhet és szemlátomást hátasa is kezd megnyugodni, mikor már érzi, hogy szilárdul a patája alatt a talaj. Furcsa elképzelni, hogy egy karavánúton járnak és hogy itt bizony mások is, egész karavánok is járnak, vagy jártak. Apja karavánja is, mikor még prosperált a családi vállalkozás, a háború előtt. Őt sosem vitte magával az útjaira, de öccseit nagyon sokszor, és Aenae mennyire irigyelte őket ezért. Meg kell rázza magát, hogy ne gondoljon öccseire, mert akkor sírhatnékja támad, inkább mereven bámul előre, a lova fülei között.*
*Lova alapból nem egy nyugodt állat, de az ingovány közelében jelentősen romlik az alaphangulata. Pedig Aenae nem tudja, hogy került-e az állat valaha is bajba ebben, vagy akár egy másik ingoványban. Biztos csak zavarja, hogy nem olyan biztos már a talaj a lába alatt. Leszáll ő is a nyeregből, de a kantárszárat azért a csuklójára tekeri, hogy ha makrancoskodni támadna kedve a lónak, akkor se tudjon elszelelni. A lovaglástól is szúrt már az oldala, de a gyaloglástól már az arca is kipirul - így nem is feltűnő annyira a karcolás és az elmaszatolt vér sem -, és kifejezetten hálás az ingoványban bolyongó fickónak, mert egy pillanatra szusszanhat. A pihenés sajnos nem tart sokáig, mert mennek is tovább. Egy levéllel gazdagabban és egy fővel többen. Kifejezetten örül annak, mikor végre kezd oszlani a mocsár bűze, mert már komolyan émelygett ettől a bukétól. Tuti a haja is beitta ezt, és akkor már egész nap magán kell vigye ezt az cseppet sem kellemes aromát. A szaggal inkább foglalkozik, hogy Pycta magánlevelezésével, főleg hogy az elf azt ígéri, hogy idővel elmondja majd, hogy mi áll benne.
Nagyon örül, mikor újra nyeregbe kerülhet és szemlátomást hátasa is kezd megnyugodni, mikor már érzi, hogy szilárdul a patája alatt a talaj. Furcsa elképzelni, hogy egy karavánúton járnak és hogy itt bizony mások is, egész karavánok is járnak, vagy jártak. Apja karavánja is, mikor még prosperált a családi vállalkozás, a háború előtt. Őt sosem vitte magával az útjaira, de öccseit nagyon sokszor, és Aenae mennyire irigyelte őket ezért. Meg kell rázza magát, hogy ne gondoljon öccseire, mert akkor sírhatnékja támad, inkább mereven bámul előre, a lova fülei között.*
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-01-21 21:00:34
Üzenet elküldve: 2018-01-21 21:00:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Városi túra//
*Az erdő túl gyorsan marad a hátuk mögött, legalábbis a csuhás szerint és túl gyorsan vizesedik fel a talaj, hogy jelezze számukra, az ingoványos vidék már nincs messze. Nem szereti ezt a területet, de ki szeretne egy bűzlő, büdös miazmát eregető mocsarat. De a mocsár valójában hasznos. Távol tartja a városi zsiványokat, a kíváncsiskodó kalandorokat és természetes határt húz a természet és a civilizáció között. Így a nemkívánatos személyek távol maradnak és az erdőmélyi ragadozók sem kívánkoznak a városba egy kis könnyű elemózsiáért.
A csuhás elf leszáll a lóról és a bottal ellenőrizgetve gyakran a talajt igyekszik megfelelően biztonságos utat keresni át a mocsáron. Valamikor félúton hallja meg az átkozódást, amely egy magányos vándor felől jön, aki láthatóan sokszor megbánta már, hogy betette a lábát az ingoványos vidékre. A csuhás felé indul, majd felajánlja a segítségüket, hogy kivezeti őt a mocsárból. Rövid beszélgetés után kiderül, hogy a férfi egy futár, aki éppen Vadvédet keresi. A csuhás mosolyogva közli vele, hogy akár itt is átadhatja, amiért elindult, így nem kell átkutatnia az egész erdőt utánuk. A levelet átolvasva elgondolkodik, de egyelőre nem mondja el a többieknek, hogy mi állt benne, csak kéri őket, hogy legyenek türelemmel, időben el fogja nekik mondani.
A mocsári út innentől kezdve a levél körüli gondolatokkal telik, majd nemsokára a talaj újra tömörré kezd válni, a távolban megjelennek az Artheniorhoz közeli erdők lombjai. Közelednek a városhoz.*
*Az erdő túl gyorsan marad a hátuk mögött, legalábbis a csuhás szerint és túl gyorsan vizesedik fel a talaj, hogy jelezze számukra, az ingoványos vidék már nincs messze. Nem szereti ezt a területet, de ki szeretne egy bűzlő, büdös miazmát eregető mocsarat. De a mocsár valójában hasznos. Távol tartja a városi zsiványokat, a kíváncsiskodó kalandorokat és természetes határt húz a természet és a civilizáció között. Így a nemkívánatos személyek távol maradnak és az erdőmélyi ragadozók sem kívánkoznak a városba egy kis könnyű elemózsiáért.
A csuhás elf leszáll a lóról és a bottal ellenőrizgetve gyakran a talajt igyekszik megfelelően biztonságos utat keresni át a mocsáron. Valamikor félúton hallja meg az átkozódást, amely egy magányos vándor felől jön, aki láthatóan sokszor megbánta már, hogy betette a lábát az ingoványos vidékre. A csuhás felé indul, majd felajánlja a segítségüket, hogy kivezeti őt a mocsárból. Rövid beszélgetés után kiderül, hogy a férfi egy futár, aki éppen Vadvédet keresi. A csuhás mosolyogva közli vele, hogy akár itt is átadhatja, amiért elindult, így nem kell átkutatnia az egész erdőt utánuk. A levelet átolvasva elgondolkodik, de egyelőre nem mondja el a többieknek, hogy mi állt benne, csak kéri őket, hogy legyenek türelemmel, időben el fogja nekik mondani.
A mocsári út innentől kezdve a levél körüli gondolatokkal telik, majd nemsokára a talaj újra tömörré kezd válni, a távolban megjelennek az Artheniorhoz közeli erdők lombjai. Közelednek a városhoz.*
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-01-17 06:10:18
Üzenet elküldve: 2018-01-17 06:10:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A város felé - Lesha//
*Kétségbeesésén sokat javít Lesha megérkezése, majd tovább ront, hogy elsőre nem sikerült a mutatvány és Zaxdor továbbra is a mocsár fogja. Ez a helyzet azonban hamarosan ismét megváltozik és tekintettel az óriáserőre, végül segítséggel sikerül kikecmeregnie a mocsárból. Ázottan és koszosan ül le a vízgyűjtő szélére, ahol kissé kipiheni magát. Még élénken él benne Lesha formás hátsójára mért ütés, szinte mosolyogni támad kedve, aztán persze ezt hamar elhessegeti.*
~Igaza van. De inkább fejest ugrom a mocsárba, mint hogy ezt elismerjem.~* Lassan feláll, hogy kissé letisztogassa magát, majd félmeztelen felsőtestét csapkodva mozogni kezd, hogy felmelegedjen. Hűvös az évszak, nagyon hűvös, senkinek nem kell egy kihűlés. Nem biztos benne, hogy Lesha grabancánál fogva el tudja fagyott testét vonszolni Artheniorba.*
- Sszzzzz...*felszisszenése jobb bokájának köszönhető, mely valószínűleg a nagy erejű botlás és lendületvesztés következtében túl nagy megterhelést kap hirtelen, szinte semmi mozgás után. Morogva ül vissza, s kezdi kissé masszírozni, majd mikor megfelelőbbnek találja a helyzetet és állapotát ismét feláll.*
- Rendben van.*Löki oda nagy kegyesen. Azért ne forduljon ki magából a világ, hogy még a végén a tanítvány mutatja az utat a mesternek, de abban egyetértenek, hogy bizony a mocsár nem az ő világuk. Zaxdor a hegyekben, kisebb erdőségekben otthonosan mozog, de itt, sajnos rá kell hagyatkoznia Lesha korábban tanult képességeire.*
- Honnan van neked egyáltalán helyismereted, vagy erre szolgáló képességed?* Kérdése immár komoly, minden érzéstől mentes, kizárólag kíváncsiságtól hajtott, tényleg nem tudja, a lány honnan szerezte felfedező tehetségét. Azért nem tudja megállni, hogy ne okoskodjon bele, ezért hozzáfűzi:*
- Ha bármi, vagy bárki ismeretlen vetődik utunkba, azonnal állj félre, srégen mögém, hogy biztosíts. Majd én elintézem!*Közben próbaképpen immár ismét jobb vállán tartott harci kalapácsát meglengeti, mely csak úgy szeli a levegőt.*
- De annyi bizonyos, hogy a területbejárást rád bízom. Én már bizonyítottam rátermettségemet.*Fancsali ábrázattal gondolva itt az előbbi esésre, Leshára bízza a városba vezető út keresését. Majd kérdőn a lányra tekint, hogy induljanak tovább minél előbb, a város közelébe.*
*Kétségbeesésén sokat javít Lesha megérkezése, majd tovább ront, hogy elsőre nem sikerült a mutatvány és Zaxdor továbbra is a mocsár fogja. Ez a helyzet azonban hamarosan ismét megváltozik és tekintettel az óriáserőre, végül segítséggel sikerül kikecmeregnie a mocsárból. Ázottan és koszosan ül le a vízgyűjtő szélére, ahol kissé kipiheni magát. Még élénken él benne Lesha formás hátsójára mért ütés, szinte mosolyogni támad kedve, aztán persze ezt hamar elhessegeti.*
~Igaza van. De inkább fejest ugrom a mocsárba, mint hogy ezt elismerjem.~* Lassan feláll, hogy kissé letisztogassa magát, majd félmeztelen felsőtestét csapkodva mozogni kezd, hogy felmelegedjen. Hűvös az évszak, nagyon hűvös, senkinek nem kell egy kihűlés. Nem biztos benne, hogy Lesha grabancánál fogva el tudja fagyott testét vonszolni Artheniorba.*
- Sszzzzz...*felszisszenése jobb bokájának köszönhető, mely valószínűleg a nagy erejű botlás és lendületvesztés következtében túl nagy megterhelést kap hirtelen, szinte semmi mozgás után. Morogva ül vissza, s kezdi kissé masszírozni, majd mikor megfelelőbbnek találja a helyzetet és állapotát ismét feláll.*
- Rendben van.*Löki oda nagy kegyesen. Azért ne forduljon ki magából a világ, hogy még a végén a tanítvány mutatja az utat a mesternek, de abban egyetértenek, hogy bizony a mocsár nem az ő világuk. Zaxdor a hegyekben, kisebb erdőségekben otthonosan mozog, de itt, sajnos rá kell hagyatkoznia Lesha korábban tanult képességeire.*
- Honnan van neked egyáltalán helyismereted, vagy erre szolgáló képességed?* Kérdése immár komoly, minden érzéstől mentes, kizárólag kíváncsiságtól hajtott, tényleg nem tudja, a lány honnan szerezte felfedező tehetségét. Azért nem tudja megállni, hogy ne okoskodjon bele, ezért hozzáfűzi:*
- Ha bármi, vagy bárki ismeretlen vetődik utunkba, azonnal állj félre, srégen mögém, hogy biztosíts. Majd én elintézem!*Közben próbaképpen immár ismét jobb vállán tartott harci kalapácsát meglengeti, mely csak úgy szeli a levegőt.*
- De annyi bizonyos, hogy a területbejárást rád bízom. Én már bizonyítottam rátermettségemet.*Fancsali ábrázattal gondolva itt az előbbi esésre, Leshára bízza a városba vezető út keresését. Majd kérdőn a lányra tekint, hogy induljanak tovább minél előbb, a város közelébe.*
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-01-16 22:45:15
Üzenet elküldve: 2018-01-16 22:45:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A város felé - Zaxdor//
*Lesha látja, amint Zaxdor megtorpan a szavaira. Az óriás lány elhalad a férfi mellett, de rá se pillant. Maga mögött hagyva Zaxdort, viszont mímelt fagyos ábrázata azonnal megtörik, kezét a szájához kapja, hogy kuncogását elfojtsa, és úgy halad tovább az erdőben. Amikor meghallja a mögötte csörtető óriást ismét próbálja a jégcsap-királynősre venni a figurát, de a lány is érzi, hogy ez nem igazán jön össze.*
- Most járok itt én is először. Fel kell fed'… (CSATT!)
*Lesha fenekét ekkor egy nagy, erős, csípős csapás éri, majd Zaxdor rohan el mellette, mint valami komisz kölyök, aki láthatóan teljesen eltelt magától örömében.
~Húúú!~
A lány ülepe még akkor is vadul sajog, amikor Zaxdor már jócskán előtte rohan. Lesha első gondolata, hogy a férfi után dobjon valamit, de az egyetlen, ami a keze ügyében van az a lándzsája, amivel azért ugye nem akarja felnyársalni. Lesha rosszmájúan elvigyorodik.
~Hadd örüljön… még!~
Azzal komótosan, megfontolt lépésekkel Zaxdor után sétál, aki már el is tűnt a szeme elől a fák között.
~Bár, lehet, hogy szólnom kéne, hogy arra ingoványos lesz a talaj?~
Lesha követi a férfi nyomait, amihez nem kell nagy nyomolvasó zseninek lenni, hiszen az óriás férfi örömében eltelve magától elég szép kis pusztítást végzett a fagyos téli tájban, és több cserjét is kitört vagy letiport.
~Bárgyú trampli.~
Ekkor a lány meghallja Zaxdor vérgőzös szitkozódását.
~Upsz… bocsi.~
A fák közül kilépve megpillantja a lápban vergődő Zaxdort. Nem. Lesha egyáltalán nem röhög, csak rosszmájúan vigyorog. Megfordul a lány fejében, hogy keresztbe tett lábakkal lehuppan egy kidőlt fatörzsre, és a körmeit rendbe szedi, amíg a férfi magától kimászik a mocsárból, de Zaxdor arcán ekkor a bosszúság mellett a tehetetlenségéből adódó pánik is megjelenik. Lesha látja, ahogy az óriás nagyobb tömegéből adódóan is rohamtempóban süllyedni kezd. A lány arcáról azonnal eltűnik a rosszmájú mosoly, és szótlanul odasiet, hogy segítsen neki.
Elég nagy lendülettel vágódhatott a mocsárba, mivel a szilárd talajtól is elégé messzire került. Lesha nem éri el a férfi kalapácsát, de még lándzsája is rövidnek bizonyul a hathatós segítséghez. A lány nem esik pánikba, így nem ócsárolja, vagy alázza botorsága miatt Zaxdort. Ostorát előrántva a férfi felé csap, ami szorosan rácsavarodik a kalapács nyelére. Biccent Zaxdornak. Rácsavarja egyszer a csuklójára az ostort, és teljes erejéből megrántva azt húzni kezdi, de ekkor lába csúszni kezd a nem éppen száraz talajon. Már majdnem hanyatt veti magát, de ekkor lábát sikeresen megveti egy a talajból kiálló gyökérben, és újult erővel húzza a férfit. Zaxdor egyik kezével lassan eléri a szilárd részt, ahol több gyökér is kiáll, amikben megkapaszkodhat, és kikecmereghet a lápból.
Amikor Lesha érzi az ostor feszülésének megszűnését, elengedi magát, és megkönnyebbülve fenékre ül földön. Onnan figyeli az óriás férfit, ahogyan kimászik.
~De idióták vagyunk… ez a hely nem játék!~
Lesha feláll, lesöprögeti magát, összeszedi a fegyvereit. A lány továbbra sem szól semmit, mert felesleges, de még csak a férfira sem néz. Mindketten tudják, hogy mi sülhetett volna ki ebből, és ezért ez most legkevésbé sem a gúnyolódás, vagy az egymás ócsárolásának a helye.
Lesha kutakodva sétál végig a parton, és úgy szemre vételezi az ingoványt. Egy helyen határozottan megáll, majd továbbra is szótlanul, de Zaxdorra tekint és megvárja, hogy az óriás férfi csatlakozzon hozzá, amikor ez megtörténik a lány szigorúan, így szól: *
- Szóval, azt akartam mondani, mielőtt a második gyerekkorodat élted volna, hogy fel kell fedeznünk a területet. Hegyekből származunk, ilyen erdősségekről, mocsarakról csak könyvekben, tekercsekben olvashattunk, vagy felderítőinktől hallhattunk, tehát nagyon óvatosnak kell lennünk. Tudod, hogy a közelharcban sose jeleskedtem annyira, de ezek szerint azt elfelejtetted, hogy miben igen. Bár, arra nem is Te tanítottál.
*Itt elhallgat, és leolvadnak arcának szigorú vonásai, amiket bűnbánó vonások váltanak fel.*
- Nemcsak a Te hibád az előbbi. Sejtettem, hogy ingoványos lesz itt a talaj, de miután… megtréfáltál nem szóltam. Láttam, hogy tőzeges a talaj, hogy ritkul az erdő. A szagról meg már nem is beszélve, és láttam egy sásos részt is a fák között. Sajnálom.
*Elhallgat. A sajnálkozás eltűnik arcáról, és határozott, biztos lépésekkel elindul a mocsárban.*
- Össze kell dolgoznunk. Fejezzük be a dominanciaharcot! Ígérem, ha valami megvadult fenevad ront nekünk, én fogom azt tenni, amit Te mondasz, de most kövess, kérlek!
//Aktív képesség: felfedezés//
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.16 23:02:38
*Lesha látja, amint Zaxdor megtorpan a szavaira. Az óriás lány elhalad a férfi mellett, de rá se pillant. Maga mögött hagyva Zaxdort, viszont mímelt fagyos ábrázata azonnal megtörik, kezét a szájához kapja, hogy kuncogását elfojtsa, és úgy halad tovább az erdőben. Amikor meghallja a mögötte csörtető óriást ismét próbálja a jégcsap-királynősre venni a figurát, de a lány is érzi, hogy ez nem igazán jön össze.*
- Most járok itt én is először. Fel kell fed'… (CSATT!)
*Lesha fenekét ekkor egy nagy, erős, csípős csapás éri, majd Zaxdor rohan el mellette, mint valami komisz kölyök, aki láthatóan teljesen eltelt magától örömében.
~Húúú!~
A lány ülepe még akkor is vadul sajog, amikor Zaxdor már jócskán előtte rohan. Lesha első gondolata, hogy a férfi után dobjon valamit, de az egyetlen, ami a keze ügyében van az a lándzsája, amivel azért ugye nem akarja felnyársalni. Lesha rosszmájúan elvigyorodik.
~Hadd örüljön… még!~
Azzal komótosan, megfontolt lépésekkel Zaxdor után sétál, aki már el is tűnt a szeme elől a fák között.
~Bár, lehet, hogy szólnom kéne, hogy arra ingoványos lesz a talaj?~
Lesha követi a férfi nyomait, amihez nem kell nagy nyomolvasó zseninek lenni, hiszen az óriás férfi örömében eltelve magától elég szép kis pusztítást végzett a fagyos téli tájban, és több cserjét is kitört vagy letiport.
~Bárgyú trampli.~
Ekkor a lány meghallja Zaxdor vérgőzös szitkozódását.
~Upsz… bocsi.~
A fák közül kilépve megpillantja a lápban vergődő Zaxdort. Nem. Lesha egyáltalán nem röhög, csak rosszmájúan vigyorog. Megfordul a lány fejében, hogy keresztbe tett lábakkal lehuppan egy kidőlt fatörzsre, és a körmeit rendbe szedi, amíg a férfi magától kimászik a mocsárból, de Zaxdor arcán ekkor a bosszúság mellett a tehetetlenségéből adódó pánik is megjelenik. Lesha látja, ahogy az óriás nagyobb tömegéből adódóan is rohamtempóban süllyedni kezd. A lány arcáról azonnal eltűnik a rosszmájú mosoly, és szótlanul odasiet, hogy segítsen neki.
Elég nagy lendülettel vágódhatott a mocsárba, mivel a szilárd talajtól is elégé messzire került. Lesha nem éri el a férfi kalapácsát, de még lándzsája is rövidnek bizonyul a hathatós segítséghez. A lány nem esik pánikba, így nem ócsárolja, vagy alázza botorsága miatt Zaxdort. Ostorát előrántva a férfi felé csap, ami szorosan rácsavarodik a kalapács nyelére. Biccent Zaxdornak. Rácsavarja egyszer a csuklójára az ostort, és teljes erejéből megrántva azt húzni kezdi, de ekkor lába csúszni kezd a nem éppen száraz talajon. Már majdnem hanyatt veti magát, de ekkor lábát sikeresen megveti egy a talajból kiálló gyökérben, és újult erővel húzza a férfit. Zaxdor egyik kezével lassan eléri a szilárd részt, ahol több gyökér is kiáll, amikben megkapaszkodhat, és kikecmereghet a lápból.
Amikor Lesha érzi az ostor feszülésének megszűnését, elengedi magát, és megkönnyebbülve fenékre ül földön. Onnan figyeli az óriás férfit, ahogyan kimászik.
~De idióták vagyunk… ez a hely nem játék!~
Lesha feláll, lesöprögeti magát, összeszedi a fegyvereit. A lány továbbra sem szól semmit, mert felesleges, de még csak a férfira sem néz. Mindketten tudják, hogy mi sülhetett volna ki ebből, és ezért ez most legkevésbé sem a gúnyolódás, vagy az egymás ócsárolásának a helye.
Lesha kutakodva sétál végig a parton, és úgy szemre vételezi az ingoványt. Egy helyen határozottan megáll, majd továbbra is szótlanul, de Zaxdorra tekint és megvárja, hogy az óriás férfi csatlakozzon hozzá, amikor ez megtörténik a lány szigorúan, így szól: *
- Szóval, azt akartam mondani, mielőtt a második gyerekkorodat élted volna, hogy fel kell fedeznünk a területet. Hegyekből származunk, ilyen erdősségekről, mocsarakról csak könyvekben, tekercsekben olvashattunk, vagy felderítőinktől hallhattunk, tehát nagyon óvatosnak kell lennünk. Tudod, hogy a közelharcban sose jeleskedtem annyira, de ezek szerint azt elfelejtetted, hogy miben igen. Bár, arra nem is Te tanítottál.
*Itt elhallgat, és leolvadnak arcának szigorú vonásai, amiket bűnbánó vonások váltanak fel.*
- Nemcsak a Te hibád az előbbi. Sejtettem, hogy ingoványos lesz itt a talaj, de miután… megtréfáltál nem szóltam. Láttam, hogy tőzeges a talaj, hogy ritkul az erdő. A szagról meg már nem is beszélve, és láttam egy sásos részt is a fák között. Sajnálom.
*Elhallgat. A sajnálkozás eltűnik arcáról, és határozott, biztos lépésekkel elindul a mocsárban.*
- Össze kell dolgoznunk. Fejezzük be a dominanciaharcot! Ígérem, ha valami megvadult fenevad ront nekünk, én fogom azt tenni, amit Te mondasz, de most kövess, kérlek!
//Aktív képesség: felfedezés//
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.16 23:02:38
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-01-16 05:55:15
Üzenet elküldve: 2018-01-16 05:55:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A város felé - Lesha//
*Zaxdorban fortyog a düh, nem sok választja el attól, hogy a nőt hajánál fogva rángassa vissza a barlangba és bokájánál fogva, vele csapdossa szét a tüzet. Már épp szólásra nyitja a száját, majd apránként ül a mosoly ki a szájára, persze ezt az őt megelőző nő már nem láthatja:*
~Gyorsan tanul a kisasszony.~*gondolja magában miközben nagy dérrel-dúrral a maradék tüzet széttapossa és a parázsló darabokat szétrugdossa, nehogy belekapjon valamibe, illetve nyomaikat felleljék. Ahogy végez még utoljára körbenéz, nem maradt-e valami a barlangban, majd sietősen, kalapácsát vállára vetve indul el, hogy beérje a lányt. Amaz már jócskán elöl jár, duzzogó arca szinte a hátán is látszik.*
- Tudod egyáltalán hová akarunk menni? Vagy csak elindultál a vakvilágba?*azzal a lendülettel egy amolyan Zaxdor félét, szabad bal kezével ráhúz a lány fenekére, ami akkorát csattan, mint egy ostorcsapás. Semmilyen romantikus töltet nincs cselekedetében, egyszerű válasz, majd magában röhögve fut el a nő mellett, mintha kergetőznének. Léptei alatt kissé reng a föld, s az útjába kerülő fagyott cserjék csak úgy dőlnek előle. Hiába, tegnap eleget filozofált, ideje, hogy megkezdődjön a tanítás is, ha valamit ki akar hozni a lányból a sértett önérzetén kívül. Nem biztos, hogy megfelelő módszert választott. Csipkelődése saját figyelmét tereli el, így ha a bűz nem lenne elég figyelmeztető jelzés, az óriás lába nagyot cuppan egy mélyedésben, melyben a víz gyűlt össze.*
- Hogy a Barlangok Asszonya fejelné meg!* Ha ez nem lenne elég, lába süllyedni is kezd, illetve a hirtelen megtorpanástól futó lendülete viszi tovább és pofával előre zúg bele immár egy másik mélyedésbe. A helyzet komikusnak tűnhet, Lesha veheti revansnak is a fenékcsapkodás után, de ha nem segít Zaxdoron, bizony elnyeli a mocsár, mely kérdés nélkül veszi körbe őket, úgy, hogy Zaxdor vérgőzös tekintetével azt eddig észre sem veszi. Most így süllyedése pillanatában néz körül, s a lehangoló tájra tekintve magát átkozza figyelmetlenségéért.*
- Ne röhögj már. Inkább segíts!*nyújtja felé jobb kézzel harci kalapácsának nyelét, hogy a lány azt meghúzva szedje ki őt a mocsárból. Lassan tudatára ébred annak, hogy bizony mostantól, ha boldogulni akarnak, egymásra lesznek utalva.*
*Zaxdorban fortyog a düh, nem sok választja el attól, hogy a nőt hajánál fogva rángassa vissza a barlangba és bokájánál fogva, vele csapdossa szét a tüzet. Már épp szólásra nyitja a száját, majd apránként ül a mosoly ki a szájára, persze ezt az őt megelőző nő már nem láthatja:*
~Gyorsan tanul a kisasszony.~*gondolja magában miközben nagy dérrel-dúrral a maradék tüzet széttapossa és a parázsló darabokat szétrugdossa, nehogy belekapjon valamibe, illetve nyomaikat felleljék. Ahogy végez még utoljára körbenéz, nem maradt-e valami a barlangban, majd sietősen, kalapácsát vállára vetve indul el, hogy beérje a lányt. Amaz már jócskán elöl jár, duzzogó arca szinte a hátán is látszik.*
- Tudod egyáltalán hová akarunk menni? Vagy csak elindultál a vakvilágba?*azzal a lendülettel egy amolyan Zaxdor félét, szabad bal kezével ráhúz a lány fenekére, ami akkorát csattan, mint egy ostorcsapás. Semmilyen romantikus töltet nincs cselekedetében, egyszerű válasz, majd magában röhögve fut el a nő mellett, mintha kergetőznének. Léptei alatt kissé reng a föld, s az útjába kerülő fagyott cserjék csak úgy dőlnek előle. Hiába, tegnap eleget filozofált, ideje, hogy megkezdődjön a tanítás is, ha valamit ki akar hozni a lányból a sértett önérzetén kívül. Nem biztos, hogy megfelelő módszert választott. Csipkelődése saját figyelmét tereli el, így ha a bűz nem lenne elég figyelmeztető jelzés, az óriás lába nagyot cuppan egy mélyedésben, melyben a víz gyűlt össze.*
- Hogy a Barlangok Asszonya fejelné meg!* Ha ez nem lenne elég, lába süllyedni is kezd, illetve a hirtelen megtorpanástól futó lendülete viszi tovább és pofával előre zúg bele immár egy másik mélyedésbe. A helyzet komikusnak tűnhet, Lesha veheti revansnak is a fenékcsapkodás után, de ha nem segít Zaxdoron, bizony elnyeli a mocsár, mely kérdés nélkül veszi körbe őket, úgy, hogy Zaxdor vérgőzös tekintetével azt eddig észre sem veszi. Most így süllyedése pillanatában néz körül, s a lehangoló tájra tekintve magát átkozza figyelmetlenségéért.*
- Ne röhögj már. Inkább segíts!*nyújtja felé jobb kézzel harci kalapácsának nyelét, hogy a lány azt meghúzva szedje ki őt a mocsárból. Lassan tudatára ébred annak, hogy bizony mostantól, ha boldogulni akarnak, egymásra lesznek utalva.*
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-01-13 11:59:40
Üzenet elküldve: 2018-01-13 11:59:40
ÚJ
![>Moglur Grukmalog [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/426_torpe-orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Dühösen veszi tudomásul, hogy szimata megcsalta és bizony visszavezette a mocsárba.
Ordítva vágja földhöz a kalapácsát és tapossa mérgében a földet. Végül lihegve hagyja abba a toporzékolást és kalapácsát felemelve indul el valamerre.*
-Nem a te hibád Lant.
*Nyugtatja meg a kalapácsot. Szerencsére nem éhes, az a finom kis karocska eltelítette reggel. Éhesen teljesen el tudja veszteni a fejét, a törzs is ilyen állapotban zavarta el őt, pedig közel állt hozzá, hogy főnök lehessen ott. Öles léptekkel indul el az ellenkező irányba.
Ki tudja, meddig milyen hosszú ideje gázol már a mocsárban, de végül megpillantja a pusztát. Erős kontrasztot képez az ingovánnyal, de Moglurnak megteszi.*
Ordítva vágja földhöz a kalapácsát és tapossa mérgében a földet. Végül lihegve hagyja abba a toporzékolást és kalapácsát felemelve indul el valamerre.*
-Nem a te hibád Lant.
*Nyugtatja meg a kalapácsot. Szerencsére nem éhes, az a finom kis karocska eltelítette reggel. Éhesen teljesen el tudja veszteni a fejét, a törzs is ilyen állapotban zavarta el őt, pedig közel állt hozzá, hogy főnök lehessen ott. Öles léptekkel indul el az ellenkező irányba.
Ki tudja, meddig milyen hosszú ideje gázol már a mocsárban, de végül megpillantja a pusztát. Erős kontrasztot képez az ingovánnyal, de Moglurnak megteszi.*
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-01-12 21:24:18
Üzenet elküldve: 2018-01-12 21:24:18
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*A füves pusztaság száraz fűcsomói után nagyokat cuppan a lába. Szinte bármely pillanatban elhagyhatja a saruját. Mégsem bosszús, ezt is csak a természet lágy ölének tudja be, így szórakozottan nagyokat vihog magában.*
- Mocsár. Nyilván rengeteg itt az állóvíz, hogy így feláztatta a talajt. A felszín teknőszerű mélyedéseiben keletkező pangóvíz, melyet olykor a rothadás szaga kísér. *Mélyet szippant az előbb definiált levegőből, élvezettel cuppog hozzá:*
- Faháncs, gyom és némi állati maradvány. Felettébb érdekes!*Vidáman elszórakoztatja magát, közben azért igyekszik megőrizni saruját, melyeknek bőrszíjai lassan tovább nyúlnak, mint bokája, szinte lifegnek talpai alatt. Nem is teketóriázik sokáig, kicsit megáll, majd sarkait fiatalosan felemelve leveszi és derékszíjára köti, csak úgy lobognak rajta menet közben. Ezúttal azonban megoldása nem bizonyul túl kifizetődőnek, lábbelije nélkül bizony mélyebbre süllyed a lába a puha zsombékok között, így kénytelen ismét megállni. Alaposan körbenéz, most veszi észre, hogy a pusztasághoz képest halovány párás köd borítja be a tájat, a nap állásából úgy gondolja pár órával delelő után járhat, sietnie kell, hogy az éjszaka ne itt fogja. Azonban nem kapkodja így sem el, nem az a kapkodós természet. Nem messze tőle apró cserjét lát, melynek egy jókora ága elszáradt már, így odalép hozzá, hogy az elszáradt ágat megpróbálja letörni. Az szívósnak bizonyul, így sarlóját kénytelen használni, melyet oldaláról leakaszt és egy határozott mozdulattal nyisszantja le, majd rövid gondolkodás után még egyet és egy csomó aprót. A művelet sikeres, sarlóját azonban még nem teszi el, csuhájából zsinegeket készít elő, melyeket egyenlő darabra vág. A két nagyobb, kevésbé száraz faágat körülbelül ovális alakra hajlítja, s összeérő végüket zsineggel köti erősre. Talpaihoz próbálja mindkettőt, úgy, hogy belelép, láthatóan elégedett, lábujjától és sarkától is egyenlő távolságokra lógnak ki. A két keretbe az apróbb vesszőágakat fűzi össze szorosan, ahol a fűzés nem erős, ott zsineggel erősíti meg, ahol egy-két vessző kilóg, sarlójával igazítja be. Utolsó simításként a kerethez is hosszabb zsinegeket erősít, melyet két bokáján és lábszárain fon körbe. Sarlóját visszafűzi a szíjába, majd próbaképpen néhány apróbbat lép. Immár nem cuppog annyira, de ami a lényeg, nem süllyed meg talpa alatt a vizenyős talaj, haladhat tovább.*
- Huh! Lassan járj tovább érsz!* Felvihog eszelős módjára, majd zavartan köhintgetve körbenézve, mint egy hóbortos öreg. Hirtelen fejéhez kap:*
- Áhá! Hiszen szülinapom van! Boldog születésnapot nekem! *Azzal a lendülettel kapja elő, korábban eltett pipáját. Gondosságához és a tárgyhoz fűződő szeretete nem kérdéses, csuhájában külön cserzett bőrrel kibélelt és tűzálló anyaggal kikent rekesz van a dohány mellett, melybe még parázsló pipáját beletéve csak nagyon hosszú idő után alszik ki a parázs. Épp időben, már csak alig pislákolt, gyorsan beleszippant kettőt, majd ismét alaposan megtömi, a beazonosíthatatlan gazból, hogy nem sokkal később immár vidám, bodor felhőket eregetve haladjon tovább Arthenior városa felé.*
- Mocsár. Nyilván rengeteg itt az állóvíz, hogy így feláztatta a talajt. A felszín teknőszerű mélyedéseiben keletkező pangóvíz, melyet olykor a rothadás szaga kísér. *Mélyet szippant az előbb definiált levegőből, élvezettel cuppog hozzá:*
- Faháncs, gyom és némi állati maradvány. Felettébb érdekes!*Vidáman elszórakoztatja magát, közben azért igyekszik megőrizni saruját, melyeknek bőrszíjai lassan tovább nyúlnak, mint bokája, szinte lifegnek talpai alatt. Nem is teketóriázik sokáig, kicsit megáll, majd sarkait fiatalosan felemelve leveszi és derékszíjára köti, csak úgy lobognak rajta menet közben. Ezúttal azonban megoldása nem bizonyul túl kifizetődőnek, lábbelije nélkül bizony mélyebbre süllyed a lába a puha zsombékok között, így kénytelen ismét megállni. Alaposan körbenéz, most veszi észre, hogy a pusztasághoz képest halovány párás köd borítja be a tájat, a nap állásából úgy gondolja pár órával delelő után járhat, sietnie kell, hogy az éjszaka ne itt fogja. Azonban nem kapkodja így sem el, nem az a kapkodós természet. Nem messze tőle apró cserjét lát, melynek egy jókora ága elszáradt már, így odalép hozzá, hogy az elszáradt ágat megpróbálja letörni. Az szívósnak bizonyul, így sarlóját kénytelen használni, melyet oldaláról leakaszt és egy határozott mozdulattal nyisszantja le, majd rövid gondolkodás után még egyet és egy csomó aprót. A művelet sikeres, sarlóját azonban még nem teszi el, csuhájából zsinegeket készít elő, melyeket egyenlő darabra vág. A két nagyobb, kevésbé száraz faágat körülbelül ovális alakra hajlítja, s összeérő végüket zsineggel köti erősre. Talpaihoz próbálja mindkettőt, úgy, hogy belelép, láthatóan elégedett, lábujjától és sarkától is egyenlő távolságokra lógnak ki. A két keretbe az apróbb vesszőágakat fűzi össze szorosan, ahol a fűzés nem erős, ott zsineggel erősíti meg, ahol egy-két vessző kilóg, sarlójával igazítja be. Utolsó simításként a kerethez is hosszabb zsinegeket erősít, melyet két bokáján és lábszárain fon körbe. Sarlóját visszafűzi a szíjába, majd próbaképpen néhány apróbbat lép. Immár nem cuppog annyira, de ami a lényeg, nem süllyed meg talpa alatt a vizenyős talaj, haladhat tovább.*
- Huh! Lassan járj tovább érsz!* Felvihog eszelős módjára, majd zavartan köhintgetve körbenézve, mint egy hóbortos öreg. Hirtelen fejéhez kap:*
- Áhá! Hiszen szülinapom van! Boldog születésnapot nekem! *Azzal a lendülettel kapja elő, korábban eltett pipáját. Gondosságához és a tárgyhoz fűződő szeretete nem kérdéses, csuhájában külön cserzett bőrrel kibélelt és tűzálló anyaggal kikent rekesz van a dohány mellett, melybe még parázsló pipáját beletéve csak nagyon hosszú idő után alszik ki a parázs. Épp időben, már csak alig pislákolt, gyorsan beleszippant kettőt, majd ismét alaposan megtömi, a beazonosíthatatlan gazból, hogy nem sokkal később immár vidám, bodor felhőket eregetve haladjon tovább Arthenior városa felé.*
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-01-12 18:32:08
Üzenet elküldve: 2018-01-12 18:32:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Térdig gázol a mocsárban, de egyáltalán nincs ellenére sem a bűz, sem a sár. Látja az ösvényt maga előtt, de nem nagyon érdekli.
Egy zsombékon cövekel le, maga mellé dobva súlyos kalapácsát, Lantot. A kalapácsot egy tetszetős hangszerről nevezte el, melyről nagyon rég hallott valakitől.
Ledobja a zsákot, majd kotorászni kezd benne és előkotor néhány hatalmas fadarabot és lécet, két kőnek látszó tárgyat és némi papírost. Az írást nem ismeri, így a papír egyetlen számára ismeretes felhasználási módját veszi igénybe.
Szép, formás kis farakást kreál, a papír és a kovakövek segítségével tüzet csihol. Kettőt hátralépve gyönyörködik bennük egy darabig, majd szusszanva ledobja magát és ismét a zsák után nyúl, de amit ezúttal előkotor az a borzalom egy definíciója.
Egy ember vagy egy elf karja az, melyet a számos végtag közül előhúz zsákjából. Vérnek nyoma sincs, szemmel láthatóan jó ideje aszalódik a zsákban.
Karjával a tűz fölé tartja és dúdolva sütögetni kezdi. Néha gyönyörködve megvizslatja és megforgatva azt ismét a tűzbe tartja.*
-Látod Lant, ez a nekün' való falat.
*Mikor a kar szenesre sült, orrához tartva nagyot szimatol belőle majd egy hatalmasat harap a felkarból és hagyja, hogy a hús szétmálljon a szájában. Elégedetten hümmög, majd a falatot lenyelve a kezet veszi célba, ez a kedvenc része. A ropogósra sült ujjak roppanása tölti be a bűzölgő tisztást, az óriás szája hamar elnyeli az aprócska kezet csontostul, mindenestül.
Miután az egész karról letisztította a húst, a megmaradt, nagyobb csontokat az ösvényre hajítja.*
-Jó hely ez. Vadászte'ület.*
Mondja a kalapácsnak. Jóleső böffenés kíséretében visszagázol a mocsár sűrűjébe, hogy elnyelhesse a tisztító köd.*
*Térdig gázol a mocsárban, de egyáltalán nincs ellenére sem a bűz, sem a sár. Látja az ösvényt maga előtt, de nem nagyon érdekli.
Egy zsombékon cövekel le, maga mellé dobva súlyos kalapácsát, Lantot. A kalapácsot egy tetszetős hangszerről nevezte el, melyről nagyon rég hallott valakitől.
Ledobja a zsákot, majd kotorászni kezd benne és előkotor néhány hatalmas fadarabot és lécet, két kőnek látszó tárgyat és némi papírost. Az írást nem ismeri, így a papír egyetlen számára ismeretes felhasználási módját veszi igénybe.
Szép, formás kis farakást kreál, a papír és a kovakövek segítségével tüzet csihol. Kettőt hátralépve gyönyörködik bennük egy darabig, majd szusszanva ledobja magát és ismét a zsák után nyúl, de amit ezúttal előkotor az a borzalom egy definíciója.
Egy ember vagy egy elf karja az, melyet a számos végtag közül előhúz zsákjából. Vérnek nyoma sincs, szemmel láthatóan jó ideje aszalódik a zsákban.
Karjával a tűz fölé tartja és dúdolva sütögetni kezdi. Néha gyönyörködve megvizslatja és megforgatva azt ismét a tűzbe tartja.*
-Látod Lant, ez a nekün' való falat.
*Mikor a kar szenesre sült, orrához tartva nagyot szimatol belőle majd egy hatalmasat harap a felkarból és hagyja, hogy a hús szétmálljon a szájában. Elégedetten hümmög, majd a falatot lenyelve a kezet veszi célba, ez a kedvenc része. A ropogósra sült ujjak roppanása tölti be a bűzölgő tisztást, az óriás szája hamar elnyeli az aprócska kezet csontostul, mindenestül.
Miután az egész karról letisztította a húst, a megmaradt, nagyobb csontokat az ösvényre hajítja.*
-Jó hely ez. Vadászte'ület.*
Mondja a kalapácsnak. Jóleső böffenés kíséretében visszagázol a mocsár sűrűjébe, hogy elnyelhesse a tisztító köd.*
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-01-09 18:24:07
Üzenet elküldve: 2018-01-09 18:24:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
*Az ingoványos vidékként ismert hely már sokkal inkább tetszik Leonnak, mert valahogy megfelelő arra a célra, amiért elindult. El is dönti, hogy az első emberbe bele fog kötni, aki kicsit is kevéssé szimpatikus neki. Nos, szerencséjére erre mostanában nem igazán jár senki, így egyelőre még nem kell kardot rántania a maga végzetéért. Ahogy halad egyre beljebb, akkor jön rá, hogy erre még nem is járt soha. Már nagyrészt bejárta Artheniort és környékét de ide se a démonok előtt, se utána nem jött.* ~Ez érdekes, pedig úgy emlékeztem, mintha lettem volna már itt, de most, hogy nézem, biztos, hogy nem!~ *Ahogy az úton megy, nézelődik és rájön, hogy mennyire tetszik neki ez a táj. Kicsit feledteti is vele, hogy minek is jött erre, így teljes nyugalommal bandukol az ösvényen egyre beljebb oda, ahol talán már emberek is lesznek majd.*
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-01-07 18:28:47
Üzenet elküldve: 2018-01-07 18:28:47
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Irbisz-vétel - Pycta, Bayde, Annulien//
*A Venárok biztosítják a mágust, hogy Xauzur megfelelő helyre kerül. Kézhez kapja az aranyat, a szütyőt el is teszi köpenye alá.*
-Valóban nem könnyű. *sóhajt.* -De azt hiszem, ez volt a lehető legjobb választás. Ha csak önös érdekeimet nézem, akkor meghagytam volna, kérek engedélyt a tartására és bezártam volna egy kisnemesi ház udvarára. Azonban én kizárólag Xauzur érdekeit néztem.
*Pyctaék úgy fest sietnek.*
-És én is szívesen látom bármikor a Venárokat! *hajol meg picit.* -Még van egy kis dolgom Abogr mesternél. *biccent a mágustorony irányába.* -Viszont, ha ott végeztem, ellátogatok hozzátok. Megígérem.
*Bayde szavaira is bólint.*
-Ne gondold, hogy ellenőrzés céljából megyek majd. *teszi hozzá a rend kedvéért.* -Biztos vagyok benne, hogy általatok jó otthonra lel.
*Megveregeti még az irbisz oldalát és kicsit megpaskolja pofáját.*
-Nos, barátom. *egyenesedik ki.* -Most elválnak útjaink. De találkozunk még!
*Ennyi részéről a búcsúzás, mert így sem könnyű, viszont ha nyújtja, az csak rosszabb.*
-Annulien! *mosolyog az érkező lányra.* -Örül a szívem, hogy viszont látlak! Ráért volna.
*Nem lepi meg, hogy Annulien folytatná a tanulást, és van még mit tanulnia a hóhajútól.*
-Hogyne. Máris adom.
*Átadja a jegyzeteit a lánynak, majd mikor az már kellően átértelmezte őket, visszakéri és elteszi.*
-Én most meglátogatom Abogr mester otthonát. Nem tudom, hogy mi a terved, de ha gondolod, gyere majd utánam.
*Worenth elindul, mert amúgy szeretne mielőbb belevágni a tanulásba, ezért lett olyan sietős most neki.*
*A Venárok biztosítják a mágust, hogy Xauzur megfelelő helyre kerül. Kézhez kapja az aranyat, a szütyőt el is teszi köpenye alá.*
-Valóban nem könnyű. *sóhajt.* -De azt hiszem, ez volt a lehető legjobb választás. Ha csak önös érdekeimet nézem, akkor meghagytam volna, kérek engedélyt a tartására és bezártam volna egy kisnemesi ház udvarára. Azonban én kizárólag Xauzur érdekeit néztem.
*Pyctaék úgy fest sietnek.*
-És én is szívesen látom bármikor a Venárokat! *hajol meg picit.* -Még van egy kis dolgom Abogr mesternél. *biccent a mágustorony irányába.* -Viszont, ha ott végeztem, ellátogatok hozzátok. Megígérem.
*Bayde szavaira is bólint.*
-Ne gondold, hogy ellenőrzés céljából megyek majd. *teszi hozzá a rend kedvéért.* -Biztos vagyok benne, hogy általatok jó otthonra lel.
*Megveregeti még az irbisz oldalát és kicsit megpaskolja pofáját.*
-Nos, barátom. *egyenesedik ki.* -Most elválnak útjaink. De találkozunk még!
*Ennyi részéről a búcsúzás, mert így sem könnyű, viszont ha nyújtja, az csak rosszabb.*
-Annulien! *mosolyog az érkező lányra.* -Örül a szívem, hogy viszont látlak! Ráért volna.
*Nem lepi meg, hogy Annulien folytatná a tanulást, és van még mit tanulnia a hóhajútól.*
-Hogyne. Máris adom.
*Átadja a jegyzeteit a lánynak, majd mikor az már kellően átértelmezte őket, visszakéri és elteszi.*
-Én most meglátogatom Abogr mester otthonát. Nem tudom, hogy mi a terved, de ha gondolod, gyere majd utánam.
*Worenth elindul, mert amúgy szeretne mielőbb belevágni a tanulásba, ezért lett olyan sietős most neki.*
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-01-07 01:03:05
Üzenet elküldve: 2018-01-07 01:03:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Irbisz-vétel - Pycta, Worenth, Annulien//
*Amíg a többiekre vár, Bayde szavain gondolkodik.* ~Biztosan ember... De akkor hogy?~
*A fejtörővel sehogy sem jut előrébb, fajtársa érkezése zökkenti ki, hamar átnyújtja neki a ló kantárját. A nála maradt lovat alighanem neki kell majd visszavinnie, így Baydet a fenevad miatt nagy ívben kikerülve magával húzva a lovat Worenth felé indul. Illetve indulna, de a paripa vonakodik engedelmeskedni neki.*
-Mester! *Kiáltja a hóhajú felé.*
-Mi lesz már... *Húzza idegesen a kantárt. Annyi biztos, hogy a ló nem fogja felengedni a hátára belátható időn belül, ha már a kantáron való vezetés is ilyen körülményes. Végül némi méltatlankodó nyihorászás és makacskodás után csak sikerül, és a mester már irbiszmentesen áll pár lépésnyire.
Sugárzó mosollyal húzza ki magát előtte és kissé meghajtja a fejét.*
-Örülök, hogy látom. Tudja, tartoztam még egy kevéssel.
*Azzal átnyújtja a 300 aranyatWorenth Yosdennek.
*
-Arra lennék kíváncsi, hogy esetleg még egyszer beleleshetnék-e a jegyzetébe...
*Néz csillogó szemmel a mágusra és reméli, hogy nem megy túl messzire viselkedésével.*
A hozzászólás írója (Annulien Raenelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.07 01:05:51
*Amíg a többiekre vár, Bayde szavain gondolkodik.* ~Biztosan ember... De akkor hogy?~
*A fejtörővel sehogy sem jut előrébb, fajtársa érkezése zökkenti ki, hamar átnyújtja neki a ló kantárját. A nála maradt lovat alighanem neki kell majd visszavinnie, így Baydet a fenevad miatt nagy ívben kikerülve magával húzva a lovat Worenth felé indul. Illetve indulna, de a paripa vonakodik engedelmeskedni neki.*
-Mester! *Kiáltja a hóhajú felé.*
-Mi lesz már... *Húzza idegesen a kantárt. Annyi biztos, hogy a ló nem fogja felengedni a hátára belátható időn belül, ha már a kantáron való vezetés is ilyen körülményes. Végül némi méltatlankodó nyihorászás és makacskodás után csak sikerül, és a mester már irbiszmentesen áll pár lépésnyire.
Sugárzó mosollyal húzza ki magát előtte és kissé meghajtja a fejét.*
-Örülök, hogy látom. Tudja, tartoztam még egy kevéssel.
*Azzal átnyújtja a 300 aranyatWorenth Yosdennek.
*-Arra lennék kíváncsi, hogy esetleg még egyszer beleleshetnék-e a jegyzetébe...
*Néz csillogó szemmel a mágusra és reméli, hogy nem megy túl messzire viselkedésével.*
A hozzászólás írója (Annulien Raenelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.07 01:05:51
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-01-06 19:37:18
Üzenet elküldve: 2018-01-06 19:37:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Irbisz-vétel - Pycta, Worenth, Annulien//
*Ami azt illeti meg van elégedve magával, hogy ilyen könnyen ráhibázott Annulien születési helyére. Igaz, talán nem is volt olyan nehéz dolga, hiszen a lány minden vonást magán hordoz ami egy tisztavérű, előkelő házból származó lihanechire jellemző. A lány kezébe nyomja lova kantárát, mire a telivér azonnal forgatni kezdi a szemeit és kicsit idegesen hátrább is húzza a fejét.*
- Nyugalom, öregfiú! *paskolja meg a ló nyakát és magyarázólag fordul Annulien felé* Nem nagyon szereti az idegeneket. De te biztos megtalálod vele a közös hangot. Ami pedig Lihanechet illeti, én is onnan származom. És a családom minden egyes tagja rád hasonlít.
*Ezt most nincs ideje bővebben kifejteni, pedig mindig érdekes reakciókat kap arra, ha kiderül, hogy családja tagjai kifogástalan vérvonallal rendelkeznek, elegáns hegyes fülekkel, ő pedig itt áll póriasan barna hajával és kerek fülekkel. De közben megérkezett Worenth is az irbisszel*
- Örülök, hogy látlak... titeket! *mosolyog egy főhajtással a mágusra, amikor odaérnek elé* Még ha ezen az elbűvölő vidéken is.
*Oldalt sandít a kietlen, ellenséges tájra és arcára van írva, hogy mennyire rühelli ezt a helyet. Még akkor is, ha - Worenth-tel ellentétben - egyáltalán nem bánná, ha összefutnának egy-két mocsári trollal. Azt beszélik, hogy ritkán agresszívek és mivel egyetlen ilyen lénnyel sem találkozott, arra is kíváncsi, hogy szót tudna-e velük érteni?
De ennek módját egyelőre az irbisszel kell meglelnie, aki most nyugodtnak látszik. Ebben persze biztos szerepe van, hogy Worenth még ott van mellette, de kérdéses, hogy ez megmarad akkor is, ha csak a számára idegenekkel marad és eddigi gazdája hátat fordít neki.*
- Azt hiszem arra nem is lesz szükség. *jegyzi meg a pórázra és nyakörvre, majd amikor Pycta és a mágus lebonyolítják az üzletet, közelebb lép a nagymacskához. Egyszer már találkoztak, akkor jól kijöttek egymással, bár valószínűleg azért is, mert egy druida ismeri ennek a módját. Úgy véli, hogy az ismeretség messze nem olyan mély még, hogy segítség nélkül próbáljon kvaterkázni az irbisszel, ráadásul Worenth távozása is okozhatna kellemetlenségeket. Ezért aztán a korábban már bevált trükkhöz folyamodik, pont úgy mint legutóbb.*
//Aktív képességhasználat - szelídítés//
- Hm? *néz fel kicsit zavartan ahogy nagymacska mellett guggol, mert váratlanul érte Pycta kérdése. Az eddigi párbeszéd az üzletfelek között alig jutott el hozzá, csak amolyan bágyadt zsongásként. Egészen másra koncentrált.* Persze.
*Feláll és jobb kezét az állat nyakára teszi.*
- Jó dolga lesz nálunk, biztosíthatlak. Vadvéd környéke gazdag a vadban.
*Egy pillanatra elakad ahogy Worenth-hez beszél, mert akaratlanul is egy szörnyen szerencsétlen szójáték szalad a szájára.*
- Ha pedig egyszer felénk jársz, *folytatja olyan hangnemben, mintha az Erdőmélyén rejtőző erőd olyan forgalmas helyen terülne el, mint mondjuk a Pegazus* bármikor magad is meggyőződhetsz arról, hogy jól döntöttél.
*Amikor pedig Pycta az indulást sürgeti, bólint az ötletre.*
- Biztos, hogy a lovak nem lennének elragadtatva egy ilyen útitárstól és még az sem biztos, hogy az irbisz nem vacsorameghívásnak tekintené a dolgot. Menjetek csak előre, látótávból majd követünk benneteket.
*Amikor pedig a találkozó végén mindenki elindul a dolgára, Bayde még egy darabig ott marad az irbisszel az ingovány szélén. Kicsit elbámul a távolabb párás ködbe vesző tájon és önkéntelenül is megborzong. Rémes vidék, rémes.*
- No, mint gondolsz? *néz a venárok legújabb "házi kedvencére"* Menjünk haza!
*Elindul és jobb keze még mindig az irbisz nyakán nyugszik. Nem markol bele a dús bundába, de az állat lépdelni kezd mellette. Hogy ez a druidák trükkjének köszönhető vagy sem, az majd később kiderül, de egyelőre az is valami ha sikerül minden gond nélkül eljutnak a Vadvédbe.*
- Xauzur... szép kacifántos neved van.
*Ami azt illeti meg van elégedve magával, hogy ilyen könnyen ráhibázott Annulien születési helyére. Igaz, talán nem is volt olyan nehéz dolga, hiszen a lány minden vonást magán hordoz ami egy tisztavérű, előkelő házból származó lihanechire jellemző. A lány kezébe nyomja lova kantárát, mire a telivér azonnal forgatni kezdi a szemeit és kicsit idegesen hátrább is húzza a fejét.*
- Nyugalom, öregfiú! *paskolja meg a ló nyakát és magyarázólag fordul Annulien felé* Nem nagyon szereti az idegeneket. De te biztos megtalálod vele a közös hangot. Ami pedig Lihanechet illeti, én is onnan származom. És a családom minden egyes tagja rád hasonlít.
*Ezt most nincs ideje bővebben kifejteni, pedig mindig érdekes reakciókat kap arra, ha kiderül, hogy családja tagjai kifogástalan vérvonallal rendelkeznek, elegáns hegyes fülekkel, ő pedig itt áll póriasan barna hajával és kerek fülekkel. De közben megérkezett Worenth is az irbisszel*
- Örülök, hogy látlak... titeket! *mosolyog egy főhajtással a mágusra, amikor odaérnek elé* Még ha ezen az elbűvölő vidéken is.
*Oldalt sandít a kietlen, ellenséges tájra és arcára van írva, hogy mennyire rühelli ezt a helyet. Még akkor is, ha - Worenth-tel ellentétben - egyáltalán nem bánná, ha összefutnának egy-két mocsári trollal. Azt beszélik, hogy ritkán agresszívek és mivel egyetlen ilyen lénnyel sem találkozott, arra is kíváncsi, hogy szót tudna-e velük érteni?
De ennek módját egyelőre az irbisszel kell meglelnie, aki most nyugodtnak látszik. Ebben persze biztos szerepe van, hogy Worenth még ott van mellette, de kérdéses, hogy ez megmarad akkor is, ha csak a számára idegenekkel marad és eddigi gazdája hátat fordít neki.*
- Azt hiszem arra nem is lesz szükség. *jegyzi meg a pórázra és nyakörvre, majd amikor Pycta és a mágus lebonyolítják az üzletet, közelebb lép a nagymacskához. Egyszer már találkoztak, akkor jól kijöttek egymással, bár valószínűleg azért is, mert egy druida ismeri ennek a módját. Úgy véli, hogy az ismeretség messze nem olyan mély még, hogy segítség nélkül próbáljon kvaterkázni az irbisszel, ráadásul Worenth távozása is okozhatna kellemetlenségeket. Ezért aztán a korábban már bevált trükkhöz folyamodik, pont úgy mint legutóbb.*
//Aktív képességhasználat - szelídítés//
- Hm? *néz fel kicsit zavartan ahogy nagymacska mellett guggol, mert váratlanul érte Pycta kérdése. Az eddigi párbeszéd az üzletfelek között alig jutott el hozzá, csak amolyan bágyadt zsongásként. Egészen másra koncentrált.* Persze.
*Feláll és jobb kezét az állat nyakára teszi.*
- Jó dolga lesz nálunk, biztosíthatlak. Vadvéd környéke gazdag a vadban.
*Egy pillanatra elakad ahogy Worenth-hez beszél, mert akaratlanul is egy szörnyen szerencsétlen szójáték szalad a szájára.*
- Ha pedig egyszer felénk jársz, *folytatja olyan hangnemben, mintha az Erdőmélyén rejtőző erőd olyan forgalmas helyen terülne el, mint mondjuk a Pegazus* bármikor magad is meggyőződhetsz arról, hogy jól döntöttél.
*Amikor pedig Pycta az indulást sürgeti, bólint az ötletre.*
- Biztos, hogy a lovak nem lennének elragadtatva egy ilyen útitárstól és még az sem biztos, hogy az irbisz nem vacsorameghívásnak tekintené a dolgot. Menjetek csak előre, látótávból majd követünk benneteket.
*Amikor pedig a találkozó végén mindenki elindul a dolgára, Bayde még egy darabig ott marad az irbisszel az ingovány szélén. Kicsit elbámul a távolabb párás ködbe vesző tájon és önkéntelenül is megborzong. Rémes vidék, rémes.*
- No, mint gondolsz? *néz a venárok legújabb "házi kedvencére"* Menjünk haza!
*Elindul és jobb keze még mindig az irbisz nyakán nyugszik. Nem markol bele a dús bundába, de az állat lépdelni kezd mellette. Hogy ez a druidák trükkjének köszönhető vagy sem, az majd később kiderül, de egyelőre az is valami ha sikerül minden gond nélkül eljutnak a Vadvédbe.*
- Xauzur... szép kacifántos neved van.
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-01-06 11:30:19
Üzenet elküldve: 2018-01-06 11:30:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Irbisz-vétel - Pycta, Bayde, Annulien//
*Valóban. A csuhás Erdőmélye vadonjának ismerője, nem pedig az ingoványos vidéké, de az erdőt úgy ismeri, mint kevesen ezen a vidéken. Kiáltása messzire úszik a mákonyos miazmák ködén, de a Fákban Lakónak hála, nem riaszt fel semmit.
A mágus is észreveszi őket, így Bayde-dal az oldalán elindulnak Worenth és az irbisz irányába.
Annulien szavai elérik az elfet, nem hiába, hisz érzékei kissé jobbak, mint egy átlag emberé.*
- Úgy lesz. *Mondja még mosolyogva, majd átvágva a biztonságos láprészen, a mágushoz sétál.*
- Az Erdő Szíve áldjon! *Köszönti a hóhajú férfit viszonozva a meghajlást.*
- Egy ilyen büszke ragadozóhoz nem illik a póráz, király ő Erdőmélye vadonjában. *Mosolyog a póráz-nyakörv említésére. Lombzöld tekintete örömmel fürkészi a csodás vadállatot.*
- Erdőmélye az otthona, a valódi otthona. Vigyázni fogunk rá, Bayde bizonyosan remekül fog bánni vele. *Biztosítja Worenth-et. Nem is kétséges számára, hogy mindennél jobban fogja érezni magát az irbisz a vadon fái közt, ott, ahol az Erdő Szíve vigyáz minden növényre és állatra. Kegyetlen, de igazságos törvények uralkodnak odabent, a fák közt a Fákban Lakó igazsága ítél.*
- Xauzur e naptól fogva a miénk, gondját viseljük és szeretjük őt, az Erdő Szíve legyen a tanúnk. *Hajol meg újra mosolyogva, hasonlóan ünnepi hangnemben ejtve ki a szavakat. Hisz valóban nagy tett ez, mindkét fél részéről. A mágus egy kedves, szeretett társtól válik meg, a venárok pedig hazavisznek egy irbiszt az otthonába, Erdőmélye oltalmába.*
- Annyiban. *Mosolyog a férfire, majd átad Worenth Yosden-nek 1400 aranyat, az irbisz árát.*
- Köszönjük, hogy ez az üzlet *ejti ki kissé kelletlenül a szót* létrejöhetett. Tudom, hogy nehéz számodra, de a legjobb helyre került a barátod. *Hajol meg újra enyhén, bár rengeteg ez az arany, de ennél jobb célra nem is fordíthatták volna.*
- Sajnos most indulnunk is kell vissza, ha velünk szeretnél tartani, a meghívás természetesen még él, de ha dolgot másfelé szólít, Vadvédben mindig szívesen látott vendég vagy. Indulj el Erdőmélye vadonja felé és az Erdő Szíve elvezet hozzánk. A Fákban Lakó áldjon! *Mosolyog a mágusra. Ha Worenth velük tart, akkor négyen indulnak el, de ha a férfinek más dolga akad, akkor hárman maradnak.*
- Bayde, indulhatunk? *Kérdi a druidát.*
- Hogy legyen, mi lóval, te pedig lemaradva az irbisszel követsz minket? Biztosan nem bírnák a lovak Xauzur közelségét. *Bizonytalanodik el. bár lehet, hogy ezt már korábban kitárgyalták.
Visszatér Annu mellé és ha minden jól megy, akkor indulhatnak is vissza Vadvédbe.*
*Valóban. A csuhás Erdőmélye vadonjának ismerője, nem pedig az ingoványos vidéké, de az erdőt úgy ismeri, mint kevesen ezen a vidéken. Kiáltása messzire úszik a mákonyos miazmák ködén, de a Fákban Lakónak hála, nem riaszt fel semmit.
A mágus is észreveszi őket, így Bayde-dal az oldalán elindulnak Worenth és az irbisz irányába.
Annulien szavai elérik az elfet, nem hiába, hisz érzékei kissé jobbak, mint egy átlag emberé.*
- Úgy lesz. *Mondja még mosolyogva, majd átvágva a biztonságos láprészen, a mágushoz sétál.*
- Az Erdő Szíve áldjon! *Köszönti a hóhajú férfit viszonozva a meghajlást.*
- Egy ilyen büszke ragadozóhoz nem illik a póráz, király ő Erdőmélye vadonjában. *Mosolyog a póráz-nyakörv említésére. Lombzöld tekintete örömmel fürkészi a csodás vadállatot.*
- Erdőmélye az otthona, a valódi otthona. Vigyázni fogunk rá, Bayde bizonyosan remekül fog bánni vele. *Biztosítja Worenth-et. Nem is kétséges számára, hogy mindennél jobban fogja érezni magát az irbisz a vadon fái közt, ott, ahol az Erdő Szíve vigyáz minden növényre és állatra. Kegyetlen, de igazságos törvények uralkodnak odabent, a fák közt a Fákban Lakó igazsága ítél.*
- Xauzur e naptól fogva a miénk, gondját viseljük és szeretjük őt, az Erdő Szíve legyen a tanúnk. *Hajol meg újra mosolyogva, hasonlóan ünnepi hangnemben ejtve ki a szavakat. Hisz valóban nagy tett ez, mindkét fél részéről. A mágus egy kedves, szeretett társtól válik meg, a venárok pedig hazavisznek egy irbiszt az otthonába, Erdőmélye oltalmába.*
- Annyiban. *Mosolyog a férfire, majd átad Worenth Yosden-nek 1400 aranyat, az irbisz árát.*
- Köszönjük, hogy ez az üzlet *ejti ki kissé kelletlenül a szót* létrejöhetett. Tudom, hogy nehéz számodra, de a legjobb helyre került a barátod. *Hajol meg újra enyhén, bár rengeteg ez az arany, de ennél jobb célra nem is fordíthatták volna.*
- Sajnos most indulnunk is kell vissza, ha velünk szeretnél tartani, a meghívás természetesen még él, de ha dolgot másfelé szólít, Vadvédben mindig szívesen látott vendég vagy. Indulj el Erdőmélye vadonja felé és az Erdő Szíve elvezet hozzánk. A Fákban Lakó áldjon! *Mosolyog a mágusra. Ha Worenth velük tart, akkor négyen indulnak el, de ha a férfinek más dolga akad, akkor hárman maradnak.*
- Bayde, indulhatunk? *Kérdi a druidát.*
- Hogy legyen, mi lóval, te pedig lemaradva az irbisszel követsz minket? Biztosan nem bírnák a lovak Xauzur közelségét. *Bizonytalanodik el. bár lehet, hogy ezt már korábban kitárgyalták.
Visszatér Annu mellé és ha minden jól megy, akkor indulhatnak is vissza Vadvédbe.*
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-01-06 10:41:58
Üzenet elküldve: 2018-01-06 10:41:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Irbisz-vétel - Pycta, Bayde, Annulien//
*Pycta kiáltása a szükségesnél és kelleténél hangosabbra sikeredik, de szerencsére nem ébreszti fel a mocsári trollokat, sem a remetét, sem egyetlen olyan lényt sem, akik a mendemondák szerint itt élnek.
Megvárja, amíg a két férfi közelebb jön. Xauzur nyugodtan várakozik, fejét kissé az égnek emelve mozgatja orrát. Szaglászik.*
-Pycta, Bayde! Eljöttetek hát. *köszönti őket a mágus egy enyhe meghajlás kíséretében.*
-Kisebb, mint gondolnánk!
~És néha milyen zsúfolt...~
*Azért is mondja ezt, mert közben felismeri a háttérben várakozó lánykát, aki nem más, mint Annulien. Olybá tűnik, a sors a Venárok felé terelte őt. Int a kedves lánynak, aki a lovakra vigyáz.*
-Én is eljöttem, ahogyan megígértem, és mint látjátok, nem egyedül.
*Nyilván már rég feltűnt Xauzur jelenléte a Venároknak.*
-Volt neki nyakörve és póráza, mikor még kicsi volt, de azt nem hoztam el. Mostanra nem illene hozzá, hiszen nem kutya ő, hanem... valami más. *vándorol tekintete a nemes nagymacskára.* -Időbe telik majd, mire megszokja az új helyét. Legyetek vele türelmesek! Habár úgy vélem, hogy Bayde kiválóan fogja majd kezelni a helyzetet.
*A férfi már megcsillogtatta tehetségét, méghozzá azon tehetségét, amire csak egy druida képes.*
-Vadászni fog. Sokat. De vélhetően Erdőmélye békéjét nem fogja felborítani. Idővel talán lesznek társai is, vagy később egy nőstény. Vagy hamarabb! *mosolyog.* -Majd ahogy az élet hozza.
*Nincs más hátra, mint az üzlet.*
-Xauzur e naptól fogva a tiétek, Venárok! *jelenti ki amolyan ünnepélyes módon.* -Viseljétek gondját, szeressétek őt, ahogyan én tettem! Cserébe ő őrizni fogja nyugalmatokat.
*Na igen, nem akármilyen "házőrző" azért egy megtermett irbisz. Ki a fene menne a közelébe?*
~Talán egy druida.~
-Ha emlékezetem nem csal, ezernégyszázban állapodtunk meg.
*Pycta kiáltása a szükségesnél és kelleténél hangosabbra sikeredik, de szerencsére nem ébreszti fel a mocsári trollokat, sem a remetét, sem egyetlen olyan lényt sem, akik a mendemondák szerint itt élnek.
Megvárja, amíg a két férfi közelebb jön. Xauzur nyugodtan várakozik, fejét kissé az égnek emelve mozgatja orrát. Szaglászik.*
-Pycta, Bayde! Eljöttetek hát. *köszönti őket a mágus egy enyhe meghajlás kíséretében.*
-Kisebb, mint gondolnánk!
~És néha milyen zsúfolt...~
*Azért is mondja ezt, mert közben felismeri a háttérben várakozó lánykát, aki nem más, mint Annulien. Olybá tűnik, a sors a Venárok felé terelte őt. Int a kedves lánynak, aki a lovakra vigyáz.*
-Én is eljöttem, ahogyan megígértem, és mint látjátok, nem egyedül.
*Nyilván már rég feltűnt Xauzur jelenléte a Venároknak.*
-Volt neki nyakörve és póráza, mikor még kicsi volt, de azt nem hoztam el. Mostanra nem illene hozzá, hiszen nem kutya ő, hanem... valami más. *vándorol tekintete a nemes nagymacskára.* -Időbe telik majd, mire megszokja az új helyét. Legyetek vele türelmesek! Habár úgy vélem, hogy Bayde kiválóan fogja majd kezelni a helyzetet.
*A férfi már megcsillogtatta tehetségét, méghozzá azon tehetségét, amire csak egy druida képes.*
-Vadászni fog. Sokat. De vélhetően Erdőmélye békéjét nem fogja felborítani. Idővel talán lesznek társai is, vagy később egy nőstény. Vagy hamarabb! *mosolyog.* -Majd ahogy az élet hozza.
*Nincs más hátra, mint az üzlet.*
-Xauzur e naptól fogva a tiétek, Venárok! *jelenti ki amolyan ünnepélyes módon.* -Viseljétek gondját, szeressétek őt, ahogyan én tettem! Cserébe ő őrizni fogja nyugalmatokat.
*Na igen, nem akármilyen "házőrző" azért egy megtermett irbisz. Ki a fene menne a közelébe?*
~Talán egy druida.~
-Ha emlékezetem nem csal, ezernégyszázban állapodtunk meg.
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-01-04 22:34:48
Üzenet elküldve: 2018-01-04 22:34:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Irbisz-vétel - Worenth//
*Igyekszik lépést tartani a két férfival, ami nem egyszerű feladat tekintve hogy igen csak igyekeznek. Őszintén szólva nem nagyon tudja hova is tartanak, de nem is különösebben foglalkoztatja. Valamilyen oknál fogva feltétel nélkül képes lenne bízni mindkettőben, és ez igen csak meglepi.
Kissé eltátja a száját csodálkozásában, mikor Bayde ráhibázik szülőhelyére. Illetve majdnem, de ezt nem részletezi túlzottan.*
-Igen, onnan. Egy kicsivel mellőle. Honnan tudod? *Kérdi, de választ már nem kaphat, mert nem sokkal később meglátják a távolban a férfit a nagymacskával, mintha azok valami könyvből léptek volna elő. Pycta kiáltására felkapja a fejét.* ~Worenth mester?~ *Egyik ámulatából a másikba esik és nagy szemeket mereszt a közeledő alakra.
Pycta kérését teljesíti, amúgy sem szívesen menne a ragadozó közelébe, de Worenth mesterrel mindenképp beszélnie kell, hisz tartozik is neki még.* -Szólíts Annu-nak. *Rebegi halkan a távozó után, de az aligha halhatta meg nagy igyekezetében. Kezében tartva a két ló kantárját idegesen gyűrögetni kezdi azokat és aggódva szemléli a 3 alakot. Olyan gyorsan és határozottan hagyta ott a két férfi, hogy nem mert ellenkezni. Csak remélni meri, hogy a mester kiszúrja őt a háttérben és fel is ismeri.*
A hozzászólás írója (Annulien Raenelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.04 22:41:39
*Igyekszik lépést tartani a két férfival, ami nem egyszerű feladat tekintve hogy igen csak igyekeznek. Őszintén szólva nem nagyon tudja hova is tartanak, de nem is különösebben foglalkoztatja. Valamilyen oknál fogva feltétel nélkül képes lenne bízni mindkettőben, és ez igen csak meglepi.
Kissé eltátja a száját csodálkozásában, mikor Bayde ráhibázik szülőhelyére. Illetve majdnem, de ezt nem részletezi túlzottan.*
-Igen, onnan. Egy kicsivel mellőle. Honnan tudod? *Kérdi, de választ már nem kaphat, mert nem sokkal később meglátják a távolban a férfit a nagymacskával, mintha azok valami könyvből léptek volna elő. Pycta kiáltására felkapja a fejét.* ~Worenth mester?~ *Egyik ámulatából a másikba esik és nagy szemeket mereszt a közeledő alakra.
Pycta kérését teljesíti, amúgy sem szívesen menne a ragadozó közelébe, de Worenth mesterrel mindenképp beszélnie kell, hisz tartozik is neki még.* -Szólíts Annu-nak. *Rebegi halkan a távozó után, de az aligha halhatta meg nagy igyekezetében. Kezében tartva a két ló kantárját idegesen gyűrögetni kezdi azokat és aggódva szemléli a 3 alakot. Olyan gyorsan és határozottan hagyta ott a két férfi, hogy nem mert ellenkezni. Csak remélni meri, hogy a mester kiszúrja őt a háttérben és fel is ismeri.*
A hozzászólás írója (Annulien Raenelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.04 22:41:39
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-01-04 21:12:21
Üzenet elküldve: 2018-01-04 21:12:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Irbisz-vétel - Worenth//
- Tehát szándékosan nem is lennék képes jó tanácsot adni... Hát, kösz szépen!
*Persze nem sértődik meg, szándékosan érti félre Pycta szavait. Kicsit elgondolkodva hallgatja a másikat és igyekszik átérezni a problémát. Ami azt illeti, nem megy annyira nehezen, hiszen a szerzetesek ritkán vágynak hatalomra, vezetői tisztségre vagy más efféle hívságra. Ettől függetlenül úgy érzi, hogy Pycta jól boldogul és véleményét nem rejti véka alá.*
- Elhiszem, hogy nem könnyű, de afelől ne legyenek kétségeid, hogy nem állnál helyt. Hiszen, ha jól értettem, a Vadvéd végnapjait élte amikor megérkeztél. Most pedig él és virul. De ha elfogadsz egy jó tanácsot... *elvigyorodik* Látod, megy ez direkt is. Szóval ne vedd túl komolyan! Úgy értem, ne úgy érezz felelősséget, mint egy szerzetesrend feje vagy egy katonai elöljáró. Azt hiszem, a venárjaid nem viselnének el annyi kötöttséget és neked is aránytalanul nagy teher lenne.
*Az ifjú elf leányzó kicsit esetlen pukedliján pedig csak somolyog, amikor összeakadnak Annuliennel.*
- Lihanech-ből jössz? *fordul a lány felé amikor már az undok ingoványban járnak. Úgy véli jól tippel, hiszen az ottani előkelő családokban szokás olyan neveket adni a leszármazottaknak, amikről üvölt, hogy elf nevek, az ottani előkelő körében szokásos ez a hajszín és az ottani előkelők körében megszokott, hogy friss ismeretség után már utasításokat osztogassanak. Pycta kicsit bőbeszédűbb, bár újdonsült útitársuk még nem tapasztalta meg a szerzetes körmondatait, de ha minden jól megy, erre is sor fog kerülni.
Amikor végül összeakadnak a mágussal, aki valószínűleg a Vadvéd felé igyekszik az ingoványon átvezető, talán egyetlen biztonságos csapáson, elmosolyodik. Ez persze inkább szól a nagymacskának, és Pycta ötletére helyeslően bólint. Valóban jobb, ha a lány kicsit hátramarad a lovakkal. A hátasok sem biztos, hogy örülni fognak a ragadozónak és az irbiszben sem most kéne felébreszteni a fenevadat. És ha van egy kis szerencséjük Annulien nem is lép meg a lovaikkal.*
- Mehetünk. *vigyorog a szerzetesre és ha elindultak a mágus felé, mosolyogva köszön oda a fehér hajú férfinek* Üdv! Kicsi a világ, nemde?
- Tehát szándékosan nem is lennék képes jó tanácsot adni... Hát, kösz szépen!
*Persze nem sértődik meg, szándékosan érti félre Pycta szavait. Kicsit elgondolkodva hallgatja a másikat és igyekszik átérezni a problémát. Ami azt illeti, nem megy annyira nehezen, hiszen a szerzetesek ritkán vágynak hatalomra, vezetői tisztségre vagy más efféle hívságra. Ettől függetlenül úgy érzi, hogy Pycta jól boldogul és véleményét nem rejti véka alá.*
- Elhiszem, hogy nem könnyű, de afelől ne legyenek kétségeid, hogy nem állnál helyt. Hiszen, ha jól értettem, a Vadvéd végnapjait élte amikor megérkeztél. Most pedig él és virul. De ha elfogadsz egy jó tanácsot... *elvigyorodik* Látod, megy ez direkt is. Szóval ne vedd túl komolyan! Úgy értem, ne úgy érezz felelősséget, mint egy szerzetesrend feje vagy egy katonai elöljáró. Azt hiszem, a venárjaid nem viselnének el annyi kötöttséget és neked is aránytalanul nagy teher lenne.
*Az ifjú elf leányzó kicsit esetlen pukedliján pedig csak somolyog, amikor összeakadnak Annuliennel.*
- Lihanech-ből jössz? *fordul a lány felé amikor már az undok ingoványban járnak. Úgy véli jól tippel, hiszen az ottani előkelő családokban szokás olyan neveket adni a leszármazottaknak, amikről üvölt, hogy elf nevek, az ottani előkelő körében szokásos ez a hajszín és az ottani előkelők körében megszokott, hogy friss ismeretség után már utasításokat osztogassanak. Pycta kicsit bőbeszédűbb, bár újdonsült útitársuk még nem tapasztalta meg a szerzetes körmondatait, de ha minden jól megy, erre is sor fog kerülni.
Amikor végül összeakadnak a mágussal, aki valószínűleg a Vadvéd felé igyekszik az ingoványon átvezető, talán egyetlen biztonságos csapáson, elmosolyodik. Ez persze inkább szól a nagymacskának, és Pycta ötletére helyeslően bólint. Valóban jobb, ha a lány kicsit hátramarad a lovakkal. A hátasok sem biztos, hogy örülni fognak a ragadozónak és az irbiszben sem most kéne felébreszteni a fenevadat. És ha van egy kis szerencséjük Annulien nem is lép meg a lovaikkal.*
- Mehetünk. *vigyorog a szerzetesre és ha elindultak a mágus felé, mosolyogva köszön oda a fehér hajú férfinek* Üdv! Kicsi a világ, nemde?
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-01-04 10:57:29
Üzenet elküldve: 2018-01-04 10:57:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Irbisz-vétel - Worenth//
- Nem panaszkodom, csak tudod, ez az egész. Ott maradtam egyedül, egy szinte ismeretlen erődben, aminek hirtelen én lettem a vezetője. Mindenki tőlem várja, hogy megmondjam, hogyan legyen. Valahogy érzem, hogy ezt kell tennem, az Erdő Szíve lássa a lelkem, csak furcsa, én egy egyszerű szerzetes vagyok, a Fákban Lakó híve, most meg egy tucatnyi ember és elf sorsa van a kezemben. *Mosolyodik el zavartan.*
- Kell még egy kis idő, amíg belerázódom, de köszönöm neked, hogy segítesz. Bár különbözünk, de ez a különbözőség miatt adsz néha akaratlan is jó tanácsokat. *Ez valahogy kikívánkozott belőle és annak ellenére, hogy eddig látszólag nem jöttek ki, talán ezután másképp lesz.
A korábbi gondolatmenetet szinte teljesen elfújja az elf lány érkezése és a vele kialakult beszélgetés, melynek eredményeképp az Annulien néven bemutatkozó lány úgy dönt, velük tart majd vissza Vadvédbe.*
- A Fákban Lakó áldjon, Annulien, az én nevem Pycta del Ventus. Örülök, hogy velünk tartasz. *Hajol meg kissé bemutatkozása után, s most, hogy mindent tisztáztak, immáron gyalogosan a vizenyős talaj miatt, indulnak tovább. Kicsit késésben vannak, hisz induláskor és most is meg kellett kicsit állni, de talán nem lesz baj.
Az ingiványos vidékre érve eléggé lelassulnak, de olyan sok lehetőség nincs a mocsáron keresztül, mint a korábban is járt út, ezért viszonylag jól haladnak. A csuhás minden figyelmét a mocsár köti le és hogy kis csapatuk a két lóval biztonságban átjusson, ezért keveset beszélget, bár, ha kérdezik, válaszol.*
- Nocsak. *Bukik ki keskeny ajkain, amikor ismerős alakokat lát kibontakozni a mocsár ködöt párálló talaja felett. A hóhajú mágus és termetes ragadozója közelednek feléjük.*
- Worenth! *Kiált oda, de megtorpan, amikor ráébred, hogy nem biztos, hogy kiabálnia kellene egy irbiszre.*
- Bayde, lennél szíves. *Köszörüli meg a torkát és a druida felé néz, hisz legutóbb is kezesbárányt csinált a fenevadból.*
- Annulien, megkérhetlek, hogy tartsd a lovainkat, amíg mi beszélünk azzal a férfivel? Később mindent elmagyarázok, de a lovaknak távol kellene maradniuk a... egy kicsit. *Mosolyog a hosszúéletű lányra biztatóan. Most kicsit zavaros volna elmagyarázni az irbisz körüli hercehurcát, de ha visszatérnek, akkor mindent elmond.*
- Mehetünk? *Néz Bayde-ra, majd ha a férfi igent mond, elindul Worenth és az irbisz felé a biztonságos talajon át.*
- Nem panaszkodom, csak tudod, ez az egész. Ott maradtam egyedül, egy szinte ismeretlen erődben, aminek hirtelen én lettem a vezetője. Mindenki tőlem várja, hogy megmondjam, hogyan legyen. Valahogy érzem, hogy ezt kell tennem, az Erdő Szíve lássa a lelkem, csak furcsa, én egy egyszerű szerzetes vagyok, a Fákban Lakó híve, most meg egy tucatnyi ember és elf sorsa van a kezemben. *Mosolyodik el zavartan.*
- Kell még egy kis idő, amíg belerázódom, de köszönöm neked, hogy segítesz. Bár különbözünk, de ez a különbözőség miatt adsz néha akaratlan is jó tanácsokat. *Ez valahogy kikívánkozott belőle és annak ellenére, hogy eddig látszólag nem jöttek ki, talán ezután másképp lesz.
A korábbi gondolatmenetet szinte teljesen elfújja az elf lány érkezése és a vele kialakult beszélgetés, melynek eredményeképp az Annulien néven bemutatkozó lány úgy dönt, velük tart majd vissza Vadvédbe.*
- A Fákban Lakó áldjon, Annulien, az én nevem Pycta del Ventus. Örülök, hogy velünk tartasz. *Hajol meg kissé bemutatkozása után, s most, hogy mindent tisztáztak, immáron gyalogosan a vizenyős talaj miatt, indulnak tovább. Kicsit késésben vannak, hisz induláskor és most is meg kellett kicsit állni, de talán nem lesz baj.
Az ingiványos vidékre érve eléggé lelassulnak, de olyan sok lehetőség nincs a mocsáron keresztül, mint a korábban is járt út, ezért viszonylag jól haladnak. A csuhás minden figyelmét a mocsár köti le és hogy kis csapatuk a két lóval biztonságban átjusson, ezért keveset beszélget, bár, ha kérdezik, válaszol.*
- Nocsak. *Bukik ki keskeny ajkain, amikor ismerős alakokat lát kibontakozni a mocsár ködöt párálló talaja felett. A hóhajú mágus és termetes ragadozója közelednek feléjük.*
- Worenth! *Kiált oda, de megtorpan, amikor ráébred, hogy nem biztos, hogy kiabálnia kellene egy irbiszre.*
- Bayde, lennél szíves. *Köszörüli meg a torkát és a druida felé néz, hisz legutóbb is kezesbárányt csinált a fenevadból.*
- Annulien, megkérhetlek, hogy tartsd a lovainkat, amíg mi beszélünk azzal a férfivel? Később mindent elmagyarázok, de a lovaknak távol kellene maradniuk a... egy kicsit. *Mosolyog a hosszúéletű lányra biztatóan. Most kicsit zavaros volna elmagyarázni az irbisz körüli hercehurcát, de ha visszatérnek, akkor mindent elmond.*
- Mehetünk? *Néz Bayde-ra, majd ha a férfi igent mond, elindul Worenth és az irbisz felé a biztonságos talajon át.*
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-01-04 07:45:36
Üzenet elküldve: 2018-01-04 07:45:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*Nem szereti ezt a környéket, mégis kénytelen két ok miatt erre jönni. Az egyik az, hogy Abogr tornyához az ingoványos vidéken keresztül vezet az út, így hacsak nem repül, vagy nem teleportál, kénytelen végigbattyogni rajta. Egyébiránt a repülés, mint olyan megoldható a mágusnak, sőt kimondottan stílusos "belépő" a toronyhoz, de szükségtelen.
A másik ok pedig, ami most inkább a fő ok, hogy elunta a várakozást, így gondolta Pycta és Bayde elébe jön. Vélhetően nem kerülik majd el egymást, mert noha az ingovány nagy területet ölel fel, itt azért észre lehet venni a másikat.*
~Vajon tényleg van itt egy remete?~
*Xauzur kissé a mágus előtt halad, szimatol, kíváncsiskodik.*
~A Karavánpihenő romjai.~ *néz egy pontra, amerre nemrégiben indult el két mágussal az oldalán.*
~Még visszatérek!~
*Addig is meg kell erősödnie és társakra lelni. Előbbivel az a gond, hogy... frusztrálja. Persze van még mit tanulni, mint mindenki másnak is, de az a tény, hogy Lanawin egyik legjelentősebb és leghatalmasabb mágusa majdhogynem tehetetlen volt a romoknál, az finoman fogalmazva felvet némi problémát.
Aztán elhessegeti a kósza, sötét gondolatokat, amik egyre többször cikáznak a karavánpihenős kirándulás óta a hóhajú fejében, és inkább nézelődik, hogy felbukkannak e valahol Vadvéd fiai.*
A másik ok pedig, ami most inkább a fő ok, hogy elunta a várakozást, így gondolta Pycta és Bayde elébe jön. Vélhetően nem kerülik majd el egymást, mert noha az ingovány nagy területet ölel fel, itt azért észre lehet venni a másikat.*
~Vajon tényleg van itt egy remete?~
*Xauzur kissé a mágus előtt halad, szimatol, kíváncsiskodik.*
~A Karavánpihenő romjai.~ *néz egy pontra, amerre nemrégiben indult el két mágussal az oldalán.*
~Még visszatérek!~
*Addig is meg kell erősödnie és társakra lelni. Előbbivel az a gond, hogy... frusztrálja. Persze van még mit tanulni, mint mindenki másnak is, de az a tény, hogy Lanawin egyik legjelentősebb és leghatalmasabb mágusa majdhogynem tehetetlen volt a romoknál, az finoman fogalmazva felvet némi problémát.
Aztán elhessegeti a kósza, sötét gondolatokat, amik egyre többször cikáznak a karavánpihenős kirándulás óta a hóhajú fejében, és inkább nézelődik, hogy felbukkannak e valahol Vadvéd fiai.*
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-01-03 18:43:08
Üzenet elküldve: 2018-01-03 18:43:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Végül csak elért régi nagy kedvencéhez is, ehhez a bűzölgő, ronda és névtelen világhoz. Mintha csak egy másik világban járna.
Tekintve, hogy nem szándékozik megint itt éjszakázni magabiztosan lépdel a ködben pocsolyák között. Olyannyira, hogy akaratlanul teljesen más felé veszi az irányt és mikor észreveszi, már nincs visszaút, mögötte falként záródik össze a szemnek áthatolhatatlan fehér köd.
Hegyezve a fülét, tágra nyílt szemekkel, lassan közlekedik, szíve kalapál. Nem szívesen találkozna a korábban hallott vad kurjantások gazdáival, nem lenne eledele semmiféle mocsári izének. Tudván, hogy egyszer a mocsárnak is vége valahol, növekvő sárréteggel a talpán tör előre az ösvénynek látszó valamin.*
Tekintve, hogy nem szándékozik megint itt éjszakázni magabiztosan lépdel a ködben pocsolyák között. Olyannyira, hogy akaratlanul teljesen más felé veszi az irányt és mikor észreveszi, már nincs visszaút, mögötte falként záródik össze a szemnek áthatolhatatlan fehér köd.
Hegyezve a fülét, tágra nyílt szemekkel, lassan közlekedik, szíve kalapál. Nem szívesen találkozna a korábban hallott vad kurjantások gazdáival, nem lenne eledele semmiféle mocsári izének. Tudván, hogy egyszer a mocsárnak is vége valahol, növekvő sárréteggel a talpán tör előre az ösvénynek látszó valamin.*
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-01-01 20:54:56
Üzenet elküldve: 2018-01-01 20:54:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Se embernek, se állatnak nem való vidék ez, Barát mégis erre viszi a lába. Már nem mintha nem lenne úti célja, de oly távoli még az a hely és minden egyes lépéssel egyre biztosabb benne, hogy végül kudarcba fullad minden eddigi törekvése az új élet után. Viszont sok lehetősége sem maradt, vagy tovább megy előre, vagy meghátrál és vissza tér oda, ahonnan jött. Vissza viszont biztos, hogy nem megy akkor már inkább a halál. És ezt a tájat figyelve, talán nincs is az messze. Minden egyes romlott kigőzölgésben, minden eszben érezhető az elmúlás. Minden itt töltött perc azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a nemrég leszakított béklyóit visszakötni rá, és amkor esélye sem marad az új életre. Gyorsít is Bara a tempóján, szinte futva siet át a lápon, egyre közelebb a célhoz, az erdőhöz. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937