Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-14 23:19:51
Üzenet elküldve: 2018-03-14 23:19:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Kilépve az erdő sűrűjéből ismét ebben a a bűzös, tócsákkal és bűzölgő kigőzölgésekkel tarkított ingoványban kell magát találnia. A jókedve már rég elpárolgott és ez a környezet sem fogja feldobni. A Mágus tornyából ismerte már a járást, de erről az oldalról még sosem kerülte a helyet, hát még éjjel.
Harap egyet a cipóból, majd visszadugva azt ruhája belső zsebébe, ügyelve rá, hogy hova lép, elindul egy irányba. Valahol az ingovány is véget ér.
Lassan hajnalodik, legalábbis a feketeség könyvlap módjára nyílik át a kékségbe. Addig, amíg nem lát megfelelően, kár is lenne tovább mennie, még elnyelné ez a dögletes mocsár.
Ahogy legutóbb is, most is behúzódik majd valahova és megvárja a napfelkeltét. Azt a gyönyörű, tüzes, a világot életben tartó napfelkeltét.
A közelben romos falakra lesz figyelmes, talán itt meghúzhatja magát.* "Csak néhány órácska pihenő..." *Beleborzong az ásító sötétségbe, ami a falak közül mered rá miközben közelít, de ezek csak falak. A sötéttől pedig sosem ijedt meg.*
Harap egyet a cipóból, majd visszadugva azt ruhája belső zsebébe, ügyelve rá, hogy hova lép, elindul egy irányba. Valahol az ingovány is véget ér.
Lassan hajnalodik, legalábbis a feketeség könyvlap módjára nyílik át a kékségbe. Addig, amíg nem lát megfelelően, kár is lenne tovább mennie, még elnyelné ez a dögletes mocsár.
Ahogy legutóbb is, most is behúzódik majd valahova és megvárja a napfelkeltét. Azt a gyönyörű, tüzes, a világot életben tartó napfelkeltét.
A közelben romos falakra lesz figyelmes, talán itt meghúzhatja magát.* "Csak néhány órácska pihenő..." *Beleborzong az ásító sötétségbe, ami a falak közül mered rá miközben közelít, de ezek csak falak. A sötéttől pedig sosem ijedt meg.*
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-14 20:51:26
Üzenet elküldve: 2018-03-14 20:51:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
*Tesz egy lépést, de hirtelen megtorpan. Átjárja a porcikáit valami kellemetlen, de izgalmas érzés. Mint mikor az első vért ontotta még suhanc korában.
Szemben állt a férfi, pallossal a kezében, ő pedig remegve, két kézzel markolta a súlyos orkszablyát. A férfi támadott, ő pedig reflexszerűen tért el balra, hogy egy suhintással csapja le a fejét az illetőnek. A legemlékezetesebb csatája. Mindig az első a legemlékezetesebb.
A tejfehér ködben még Umhart sem látja, aki alig egy lépésre áll tőle. Viszont hall. Hallja a suttogást, mely parancsként szól. És ő jó katona, engedelmeskedni fog.
Amint a jelenés véget ér, vigyorral az arcán fordul Umharhoz.*
-Hadnagy. Feladatot kaptunk. Szedj össze amit tudsz. *Mutat szét a szétgurult fadarabok között, majd ő is átvet néhányat a vállán a száraz, vékony törzsekből.*
-Azért a kardodat érd el, ha a szükség úgy hozza. Ma éjjel magasra csapnak majd a lángok.
*Tesz egy lépést, de hirtelen megtorpan. Átjárja a porcikáit valami kellemetlen, de izgalmas érzés. Mint mikor az első vért ontotta még suhanc korában.
Szemben állt a férfi, pallossal a kezében, ő pedig remegve, két kézzel markolta a súlyos orkszablyát. A férfi támadott, ő pedig reflexszerűen tért el balra, hogy egy suhintással csapja le a fejét az illetőnek. A legemlékezetesebb csatája. Mindig az első a legemlékezetesebb.
A tejfehér ködben még Umhart sem látja, aki alig egy lépésre áll tőle. Viszont hall. Hallja a suttogást, mely parancsként szól. És ő jó katona, engedelmeskedni fog.
Amint a jelenés véget ér, vigyorral az arcán fordul Umharhoz.*
-Hadnagy. Feladatot kaptunk. Szedj össze amit tudsz. *Mutat szét a szétgurult fadarabok között, majd ő is átvet néhányat a vállán a száraz, vékony törzsekből.*
-Azért a kardodat érd el, ha a szükség úgy hozza. Ma éjjel magasra csapnak majd a lángok.
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-14 18:35:34
Üzenet elküldve: 2018-03-14 18:35:34
ÚJ
![>Umhar Varkogrim [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2650_ork_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Üzenet a sötétből//
- Rendben, hát akkor ne is késlekedjünk.
* Mindig benne van egy kis kalandozásban, bár a város szó hallatán borsódzik a háta. Utálja a városi nagy nyüzsgést, ezért sem ment be a városközpontba megkeresni Vazoghoz. Mindenesetre most megpróbálja félretenni a város iránti gyűlöletét, hogy eleget tegyen vezére akaratának. Már csak arra vár, hogy Vazogh mutatva az utat, melyen haladni kíván, elinduljon. Mindeközben hirtelen, sűrű átláthatatlan fehér köd borítja be a tájat és ezzel Umhart is. Már nyúlna is fegyveréért, hogy lecsapja azt a mágust, aki ily módon akar csúfot űzni belőlük, viszont hamar megfagy a keze és minden porcikája, mikor a szél furcsa és rémisztő szófoszlányokat hoz magával. Umhar nagy nehezen összetudja rakni a teljes mondatot, mikor egy varjú repül el felettük, aki hangosan, károgva ad nekik utasításokat. Umhar örömködve néz a madár után, amerről a hangját hallotta legutóbb és arra gondol, hogy sikerrel jártak, a nagyúr végre meghallgatta őket. *
- Hallottad ezt?! Úgy hiszem mégis sikerrel járunk.
* Mondaná, hogy ne várakoztassák meg a nagyurat és siessenek, de nem sürgetheti vezérét, ezért arra vár, hogy Vazogh szájából hangozzon el ez a mondat, vagy legalábbis valami hasonló. *
- Rendben, hát akkor ne is késlekedjünk.
* Mindig benne van egy kis kalandozásban, bár a város szó hallatán borsódzik a háta. Utálja a városi nagy nyüzsgést, ezért sem ment be a városközpontba megkeresni Vazoghoz. Mindenesetre most megpróbálja félretenni a város iránti gyűlöletét, hogy eleget tegyen vezére akaratának. Már csak arra vár, hogy Vazogh mutatva az utat, melyen haladni kíván, elinduljon. Mindeközben hirtelen, sűrű átláthatatlan fehér köd borítja be a tájat és ezzel Umhart is. Már nyúlna is fegyveréért, hogy lecsapja azt a mágust, aki ily módon akar csúfot űzni belőlük, viszont hamar megfagy a keze és minden porcikája, mikor a szél furcsa és rémisztő szófoszlányokat hoz magával. Umhar nagy nehezen összetudja rakni a teljes mondatot, mikor egy varjú repül el felettük, aki hangosan, károgva ad nekik utasításokat. Umhar örömködve néz a madár után, amerről a hangját hallotta legutóbb és arra gondol, hogy sikerrel jártak, a nagyúr végre meghallgatta őket. *
- Hallottad ezt?! Úgy hiszem mégis sikerrel járunk.
* Mondaná, hogy ne várakoztassák meg a nagyurat és siessenek, de nem sürgetheti vezérét, ezért arra vár, hogy Vazogh szájából hangozzon el ez a mondat, vagy legalábbis valami hasonló. *
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-14 13:58:35
Üzenet elküldve: 2018-03-14 13:58:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Üzenet a sötétből//
*Vastag, természetellenesnek ható köd telepszik lassan a párosra. Vastag, tejfehér, átláthatatlan felhő öleli körül őket. Feltámad a szél, alig érthető szavakat sodor magával, de ha a zöld bőrűek erősen fülelnek, megérthetik, mit suttog nekik.*
-Az Úr mindent hall... Az Úr mindent lát...
*Egy fekete varjú száll el felettük hangosan károgva.*
-Menjetek a városba, keressétek meg a fényt! Keressétek meg, és pusztítsátok el!
*Hallhatják az elhaló, mély hangot, ami egyre csak az utasításokat kántálja a fülükbe.*
*Vastag, természetellenesnek ható köd telepszik lassan a párosra. Vastag, tejfehér, átláthatatlan felhő öleli körül őket. Feltámad a szél, alig érthető szavakat sodor magával, de ha a zöld bőrűek erősen fülelnek, megérthetik, mit suttog nekik.*
-Az Úr mindent hall... Az Úr mindent lát...
*Egy fekete varjú száll el felettük hangosan károgva.*
-Menjetek a városba, keressétek meg a fényt! Keressétek meg, és pusztítsátok el!
*Hallhatják az elhaló, mély hangot, ami egyre csak az utasításokat kántálja a fülükbe.*
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-14 00:28:38
Üzenet elküldve: 2018-03-14 00:28:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
-Elég a marhaságból.
*Néz merengve valahova a távolba. A hadnagy örökös naivitása most is némileg megnyugtatja, de még mindig fortyog benne az indulat.*
-Irány a város. Nem fogok még egy éjszakát a szabad ég alatt tölteni. Gyerünk Umhar. Ha a sötétség nem jön el értünk, mi megyünk el a sötétségért.
*Veregeti vállon a hadnagyát. Tisztességes kíséretet kap Umhar személyében, még ha a halálba menetel is. No persze egy fogadóban töltött éjszaka közel sem hordozza magában a halál veszélyét, de az orkoknál ezt sosem lehet tudni. Könnyen bőr alá futhat egy elszabadult penge azoktól a köpenyes ficsúroktól. Nem mintha ez a legkevésbé is foglalkoztatná Vazoghot. A végzet gondolata már rég nem izgatja fel, bátran halna bele bármelyik gödörbe. Csak egy dolog érdekli, ha utoléri a végzet, ne legyen céltalan.*
-Elég a marhaságból.
*Néz merengve valahova a távolba. A hadnagy örökös naivitása most is némileg megnyugtatja, de még mindig fortyog benne az indulat.*
-Irány a város. Nem fogok még egy éjszakát a szabad ég alatt tölteni. Gyerünk Umhar. Ha a sötétség nem jön el értünk, mi megyünk el a sötétségért.
*Veregeti vállon a hadnagyát. Tisztességes kíséretet kap Umhar személyében, még ha a halálba menetel is. No persze egy fogadóban töltött éjszaka közel sem hordozza magában a halál veszélyét, de az orkoknál ezt sosem lehet tudni. Könnyen bőr alá futhat egy elszabadult penge azoktól a köpenyes ficsúroktól. Nem mintha ez a legkevésbé is foglalkoztatná Vazoghot. A végzet gondolata már rég nem izgatja fel, bátran halna bele bármelyik gödörbe. Csak egy dolog érdekli, ha utoléri a végzet, ne legyen céltalan.*
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-13 18:07:22
Üzenet elküldve: 2018-03-13 18:07:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Üzenet a sötétből//
* Bizakodóan vár a jelre, de semmi különöset nem tapasztal. Abban bízik, hogy legalább Vazogh esetleg hallja a sötétség szavát, de hamar csalódottá válik, vezére el kezd tombolni, hiszen tudja, hogy ő sem kapott választ. Az egész eddigi munkájuk kárba veszik, hiszen Vazogh szétveri az egészet és ez egyértelműen nem igazán tetszik Umharnak, aki lassan átérezni az ork dühét. *
- Talán nagyobbat kellett volna építenünk.
* Nem csodálkozik, hogy a sötét úrnak nem nyerte el a tetszését ez a tákolmány, hiszen elég kicsi volt és nem is volt különösebben szép vagy értékes. Ezek után vezére megragadja ruháját, amitől Umhar meg is lepődik, de ismét szótlanul tűri a dolgot. *
- De mégis, hol találhatnánk olyan bátor és erős harcosokat, amikre nekünk most szükségünk van?
* Az orkok szétszéledtek a nagyvilágban, ha még sikerülne is találni más orkokat ők valószínűleg már nem lennének benne ilyenekre, mert már nyugalomra vágynak, ezután a sok veszteség után. *
- Érzem, de úgy tűnik ketten nem vagyunk elegen a sötét úr tervéhez.
* Bizakodóan vár a jelre, de semmi különöset nem tapasztal. Abban bízik, hogy legalább Vazogh esetleg hallja a sötétség szavát, de hamar csalódottá válik, vezére el kezd tombolni, hiszen tudja, hogy ő sem kapott választ. Az egész eddigi munkájuk kárba veszik, hiszen Vazogh szétveri az egészet és ez egyértelműen nem igazán tetszik Umharnak, aki lassan átérezni az ork dühét. *
- Talán nagyobbat kellett volna építenünk.
* Nem csodálkozik, hogy a sötét úrnak nem nyerte el a tetszését ez a tákolmány, hiszen elég kicsi volt és nem is volt különösebben szép vagy értékes. Ezek után vezére megragadja ruháját, amitől Umhar meg is lepődik, de ismét szótlanul tűri a dolgot. *
- De mégis, hol találhatnánk olyan bátor és erős harcosokat, amikre nekünk most szükségünk van?
* Az orkok szétszéledtek a nagyvilágban, ha még sikerülne is találni más orkokat ők valószínűleg már nem lennének benne ilyenekre, mert már nyugalomra vágynak, ezután a sok veszteség után. *
- Érzem, de úgy tűnik ketten nem vagyunk elegen a sötét úr tervéhez.
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-12 23:57:47
Üzenet elküldve: 2018-03-12 23:57:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
*Nagyokat lihegve vár, hátha bármi jelet kap. Az égből, a földből, bárhonnan. De a válasz csak madárcsicsergés, a nád zúgása a langyos szellőben és a saját szívének szapora, ütemes dobolása.
Hatalmasat ordít és vadul rúgja szét a parázsló tüzet. Körbefordul és a hevenyészett, szánalmas tákolmányukhoz lép. Megragadja és addig ráncigálja, ütlegeli, míg az darabjaira nem hullik. A széthullott fatörzsek komótosan görögnek le az útról, mígnem elmerülnek az út menti ingovány sötét vizében.
Még egyszer felüvölt tekintetét az ég felé emelve, majd Umharhoz fordul.*
-A sötét úr elfoglalt. Ez. *Mutat az útbarikád maradéka felé.* Nem nyerte el a tetszését.
*Dörmögi, majd a vasalt csizmával egy hatalmasat rúg egy ott maradt, félbetört fadarabba. A fadarab nagyot repül és hamar elnyeli azt is a mocsár.*
-Hadnagy. *Ragadja meg társa ruháját.*
Katonákra van szükségünk. Harcosokra. Fémre. Ketten nem küzdhetünk meg az emberek hordáival!
Érzed ezt? *Szimatol bele a levegőbe.* Áporodott bűz, romlás, a feketeség. A sötét úr itt van, még sem figyel ránk.
*Elengedi társát majd széttárt kezekkel tekint az égre.*
-Mit vársz tőlünk, uram? Mit tegyünk? *Bömböli bele a világba.*
*Nagyokat lihegve vár, hátha bármi jelet kap. Az égből, a földből, bárhonnan. De a válasz csak madárcsicsergés, a nád zúgása a langyos szellőben és a saját szívének szapora, ütemes dobolása.
Hatalmasat ordít és vadul rúgja szét a parázsló tüzet. Körbefordul és a hevenyészett, szánalmas tákolmányukhoz lép. Megragadja és addig ráncigálja, ütlegeli, míg az darabjaira nem hullik. A széthullott fatörzsek komótosan görögnek le az útról, mígnem elmerülnek az út menti ingovány sötét vizében.
Még egyszer felüvölt tekintetét az ég felé emelve, majd Umharhoz fordul.*
-A sötét úr elfoglalt. Ez. *Mutat az útbarikád maradéka felé.* Nem nyerte el a tetszését.
*Dörmögi, majd a vasalt csizmával egy hatalmasat rúg egy ott maradt, félbetört fadarabba. A fadarab nagyot repül és hamar elnyeli azt is a mocsár.*
-Hadnagy. *Ragadja meg társa ruháját.*
Katonákra van szükségünk. Harcosokra. Fémre. Ketten nem küzdhetünk meg az emberek hordáival!
Érzed ezt? *Szimatol bele a levegőbe.* Áporodott bűz, romlás, a feketeség. A sötét úr itt van, még sem figyel ránk.
*Elengedi társát majd széttárt kezekkel tekint az égre.*
-Mit vársz tőlünk, uram? Mit tegyünk? *Bömböli bele a világba.*
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-11 20:09:15
Üzenet elküldve: 2018-03-11 20:09:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
- Köd, vér, kín és halál. A világok között a szövet átszakadt…
*Hörgi maga elé révülten, pislákoló vörös fénnyel szemeiben, majd elakad a lélegzete is a látomása további képeitől.*
- Neee! Eléééég! *Rikácsolja tébolyultan. Feláll és mindent a földre söpör az asztalról. Vörös fény kialszik szemeiben és szürkén fátyolos tekintettel mered maga elé.*
~Baj, nagy baj… az élőholtak és élők vére áztatja majdan ezt a földet.~
*Otthagy mindent a földön. A kijárat felé lépked bizarr kúszó járásával. Magához veszi göcsörtös botját.*
- Zira megyünk a városba. *A rozoga ajtón kilép barlangjából, amit mohával és egyéb mocsári növényekkel óvón benőtt a természet. Csurogva száll Zira jobb vállára egy veréb.*
- Gyere Csuri! Te is velünk jöhetsz… kedves nekünk a társaságod. *Undorító szája még torzabb mosolyra húzódik, és elégedetten indulnak el kettesben, az ködös ingoványból. Zira ismeri a járást, de érthetetlenül tovább motyogva beszéli meg magával, hogy merre is a legbölcsebb mennie.*
- Nem! A romok felől most rossz szél fúj. Arra nem megyünk. Az ostobák se tudják, de én tudom. Az északi úton megyünk. Mert én azt mondtam. *Csuri közben kedvesen fészkelődik a vállán és figyel okos kis fekete szemeivel az elhangzott szavakra. Hamar és gond nélkül érik el a városba vezető útat.*
A hozzászólás írója (Zira, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.11 20:11:52
*Hörgi maga elé révülten, pislákoló vörös fénnyel szemeiben, majd elakad a lélegzete is a látomása további képeitől.*
- Neee! Eléééég! *Rikácsolja tébolyultan. Feláll és mindent a földre söpör az asztalról. Vörös fény kialszik szemeiben és szürkén fátyolos tekintettel mered maga elé.*
~Baj, nagy baj… az élőholtak és élők vére áztatja majdan ezt a földet.~
*Otthagy mindent a földön. A kijárat felé lépked bizarr kúszó járásával. Magához veszi göcsörtös botját.*
- Zira megyünk a városba. *A rozoga ajtón kilép barlangjából, amit mohával és egyéb mocsári növényekkel óvón benőtt a természet. Csurogva száll Zira jobb vállára egy veréb.*
- Gyere Csuri! Te is velünk jöhetsz… kedves nekünk a társaságod. *Undorító szája még torzabb mosolyra húzódik, és elégedetten indulnak el kettesben, az ködös ingoványból. Zira ismeri a járást, de érthetetlenül tovább motyogva beszéli meg magával, hogy merre is a legbölcsebb mennie.*
- Nem! A romok felől most rossz szél fúj. Arra nem megyünk. Az ostobák se tudják, de én tudom. Az északi úton megyünk. Mert én azt mondtam. *Csuri közben kedvesen fészkelődik a vállán és figyel okos kis fekete szemeivel az elhangzott szavakra. Hamar és gond nélkül érik el a városba vezető útat.*
A hozzászólás írója (Zira, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.11 20:11:52
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-11 13:42:27
Üzenet elküldve: 2018-03-11 13:42:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Úton hazafelé//
*Nem sikerült mindent elsajátítania a Mágustoronyban, amit szeretett volna, de így is sokat fejlődött, és a Worenth Mesterrel való találkozás kétségkívül élete egyik legszebb, legszerencsésebb napja volt. Most már viszont fáradt, kimerült, pihenésre van szüksége, de a Mágustoronyban nem igazán tud hol aludni. Illetve tudna, csak a szobája mélyén, a puha ágyában mégis kényelmesebb. Ehhez viszont hosszú út áll még előtte. Az ingovány undorítóan latyakos, mocsaras, sáros természete miatt már nem is mérgelődik. Annyiszor ment át rajta oda-vissza, hogy már fel sem tűnik neki, ha csizmája csupa sár lesz, mire végre átgázol a lápon. Mindig arra szokott gondolni, hogy csak itt kell átvergődnie magát, onnantól már szépen kijárt utakon haladhat, és nem lesz olyan borzalmas a gyaloglás. Épp ezért siet, nagyokat lépked, hogy minél előbb túl legyen a borzalmas részen.*
*Nem sikerült mindent elsajátítania a Mágustoronyban, amit szeretett volna, de így is sokat fejlődött, és a Worenth Mesterrel való találkozás kétségkívül élete egyik legszebb, legszerencsésebb napja volt. Most már viszont fáradt, kimerült, pihenésre van szüksége, de a Mágustoronyban nem igazán tud hol aludni. Illetve tudna, csak a szobája mélyén, a puha ágyában mégis kényelmesebb. Ehhez viszont hosszú út áll még előtte. Az ingovány undorítóan latyakos, mocsaras, sáros természete miatt már nem is mérgelődik. Annyiszor ment át rajta oda-vissza, hogy már fel sem tűnik neki, ha csizmája csupa sár lesz, mire végre átgázol a lápon. Mindig arra szokott gondolni, hogy csak itt kell átvergődnie magát, onnantól már szépen kijárt utakon haladhat, és nem lesz olyan borzalmas a gyaloglás. Épp ezért siet, nagyokat lépked, hogy minél előbb túl legyen a borzalmas részen.*
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-05 19:56:32
Üzenet elküldve: 2018-03-05 19:56:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi//
*Ellenben Nana gondoskodó típus, főleg azokkal akiket megkedvel. Ezért aztán mindent meg akar könnyíteni, de közben nem akar tolakodó lenni vagy megsérteni a másikat. Úgyhogy most maradt gondolatszinten a segítség.
Ezt az ingoványos területet már ő is szívesen maga mögött hagyná, mert amúgy sem egy természetcsodáló fajta, itt meg aztán végképp nem lehet találni semmi gyönyörködni valót. Úgyhogy szerencsére igyekeznek kikeveredni innen. Izéke rendesen szedi a kis patáit, úgyhogy hamar elérnek a füves pusztára, ahol már Krestvir benyomhatja a szundit.*
- Na állítsd irányba Izékét, aztán jó iccaka!
*Ellenben Nana gondoskodó típus, főleg azokkal akiket megkedvel. Ezért aztán mindent meg akar könnyíteni, de közben nem akar tolakodó lenni vagy megsérteni a másikat. Úgyhogy most maradt gondolatszinten a segítség.
Ezt az ingoványos területet már ő is szívesen maga mögött hagyná, mert amúgy sem egy természetcsodáló fajta, itt meg aztán végképp nem lehet találni semmi gyönyörködni valót. Úgyhogy szerencsére igyekeznek kikeveredni innen. Izéke rendesen szedi a kis patáit, úgyhogy hamar elérnek a füves pusztára, ahol már Krestvir benyomhatja a szundit.*
- Na állítsd irányba Izékét, aztán jó iccaka!
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-04 22:06:36
Üzenet elküldve: 2018-03-04 22:06:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Nana//
*Nincs olyan nagy gond a lábával, általában nem szokta hátráltatni rövid távon, viszont nagyobb terhelésre már komoly fájdalmat szokott okozni. De ilyesmiről itt most nincs szó, úgyhogy könnyedén fölmászik a nyeregbe, még úgy is, hogy amúgy elég magasan van neki.
Nem kell sokat biztatni, hogy elindítsa a lovat, az ingoványból pedig nagyon szívesen keveredik ki minél hamarabb, úgyhogy olyan gyors tempót diktál, amilyent csak lehetséges ezen a terepen.
Ha kiérnek a pusztára, már kevésbé kell óvatosnak lenniük, ott aztán lehet vágtázni, míg a hátas bírja szusszal.*
*Nincs olyan nagy gond a lábával, általában nem szokta hátráltatni rövid távon, viszont nagyobb terhelésre már komoly fájdalmat szokott okozni. De ilyesmiről itt most nincs szó, úgyhogy könnyedén fölmászik a nyeregbe, még úgy is, hogy amúgy elég magasan van neki.
Nem kell sokat biztatni, hogy elindítsa a lovat, az ingoványból pedig nagyon szívesen keveredik ki minél hamarabb, úgyhogy olyan gyors tempót diktál, amilyent csak lehetséges ezen a terepen.
Ha kiérnek a pusztára, már kevésbé kell óvatosnak lenniük, ott aztán lehet vágtázni, míg a hátas bírja szusszal.*
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-04 16:07:52
Üzenet elküldve: 2018-03-04 16:07:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A toronyból az ingoványon keresztül vezet ismét útja, szerencsére immár hazafelé tart. Nem jár sikerrel, de kedvét nem szegi a dolog, talán otthon végre megtalálja a módját, hogy kikúrálja magát. A tea segített, ahogy a pihenés is, így talán még van ideje, mielőtt komolyabbra fordulnak a dolgok. Érdekes módon orra még működik, persze kissé folyósan, de nincs eldugulva, aminek örül, mert így az otthoni illatoknak is tud hamarosan örülni.*
- Bersze, deb is lehet máskébb. *Mormogja vidoran magának és azoknak, akik azt feltételezik, hogy egy kis náthától már mindjárt orrhangon fog beszélni. Szerencsére ezek a tünetek neki hiányoznak, talán az ingovány bűze, talán, hogy betegségének nem jellemzője az orrdugulás, csupán a sajgó tagok, levertség és tüsszögés. Ennek örömére:*
- Háápsszii! A keservit, ennek fele sem tréfa. Szerintem kezdek lázasodni. *Mondja ki aggodalmát és megtörli immár ismét gyöngyöző homlokát. Az irha ellenére kezd hűvösödni, így jó lesz, ha megint gyorsabb iramra vált, már amennyire fáradtsága ezt engedi. Zsombékról, zsombékra, főcsomóról, fűcsomóra olykor apró, olykor nagyobb távokat repül.*
~ Még jó, hogy nem esik, akkor nekem kampec. ~ *Még a gondolatra is beleborzong. Esőben azért jóval kellemetlenebb.*
- Bersze, deb is lehet máskébb. *Mormogja vidoran magának és azoknak, akik azt feltételezik, hogy egy kis náthától már mindjárt orrhangon fog beszélni. Szerencsére ezek a tünetek neki hiányoznak, talán az ingovány bűze, talán, hogy betegségének nem jellemzője az orrdugulás, csupán a sajgó tagok, levertség és tüsszögés. Ennek örömére:*
- Háápsszii! A keservit, ennek fele sem tréfa. Szerintem kezdek lázasodni. *Mondja ki aggodalmát és megtörli immár ismét gyöngyöző homlokát. Az irha ellenére kezd hűvösödni, így jó lesz, ha megint gyorsabb iramra vált, már amennyire fáradtsága ezt engedi. Zsombékról, zsombékra, főcsomóról, fűcsomóra olykor apró, olykor nagyobb távokat repül.*
~ Még jó, hogy nem esik, akkor nekem kampec. ~ *Még a gondolatra is beleborzong. Esőben azért jóval kellemetlenebb.*
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-04 12:37:06
Üzenet elküldve: 2018-03-04 12:37:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Az út ismerős, így idejekorán sikerül elhagynia, főleg, hogy szárnyait is immár bátrabban használja. A városban persze feltűnő lett volna, itt immár nem foglalkozik senkivel. Az ingoványhoz érve, megkeresi a korábbi ösvényt melyen haladt, majd ismételten zsombékról zsombékra ugrálva halad tovább, a torony felé.*
~ Csak egy kis kitérő, aztán irány haza! ~ *Sóhajt fel, majd megtörli orrát, nagyon vágyódik már otthona után. A városból pont elég volt ennyi. A mocsár bűze sem különösebben zavarja, ahogy a nedves közeg sem. Mellényében persze már feszít, korábban nem volt ennyire bátor.*
- Nagyon divatos tündér lettem így. *Göcög magában, persze ironizáló humorán, majd nem sokra rá, már messziről látja a lebegő tornyot, melyet keres. Megacélozza lépteit, illetve szárnyait, majd tovább ugrál célja felé kitartóan, leveses orral. A tea hatása, mintha kezdeni már kissé kimenni, mert lassan ismét gyengül, tekintete merengővé válik és bágyadttá. Gyengének érzi magát, s ebben nem segít az sem, hogy olykor lábáról szinte letépi a mocsár a fonott lábbelijét.*
- Ezt is cserélni kell majd. *Konzekvens megállapítása tényszerű és következetes. Tekintve, hogy az lassan átázik, s lábát eléri a hideg víz.*
- Háppszi! Nagyszerű. Egészségemre. *Társaság hiányában magával szemben is udvarias, s ebben a formában ér el a toronyhoz.*
~ Csak egy kis kitérő, aztán irány haza! ~ *Sóhajt fel, majd megtörli orrát, nagyon vágyódik már otthona után. A városból pont elég volt ennyi. A mocsár bűze sem különösebben zavarja, ahogy a nedves közeg sem. Mellényében persze már feszít, korábban nem volt ennyire bátor.*
- Nagyon divatos tündér lettem így. *Göcög magában, persze ironizáló humorán, majd nem sokra rá, már messziről látja a lebegő tornyot, melyet keres. Megacélozza lépteit, illetve szárnyait, majd tovább ugrál célja felé kitartóan, leveses orral. A tea hatása, mintha kezdeni már kissé kimenni, mert lassan ismét gyengül, tekintete merengővé válik és bágyadttá. Gyengének érzi magát, s ebben nem segít az sem, hogy olykor lábáról szinte letépi a mocsár a fonott lábbelijét.*
- Ezt is cserélni kell majd. *Konzekvens megállapítása tényszerű és következetes. Tekintve, hogy az lassan átázik, s lábát eléri a hideg víz.*
- Háppszi! Nagyszerű. Egészségemre. *Társaság hiányában magával szemben is udvarias, s ebben a formában ér el a toronyhoz.*
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-02 12:37:14
Üzenet elküldve: 2018-03-02 12:37:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi//
- Hát egy kicsit. Mármint nem kell feltétlenül utálatot színlelni. Ahogy észrevettem egyébként sem vagy egy harsány típus. Mármint ezt ne vedd sértésnek! Mert lehet, hogy valójában az a normális, csak nekem jár ennyit a kereplőm. Na szóval. az utálós részt azt inkább bízd rám. Belőlem jobban kinézné szerintem, elég nagy a pofám. Bár biztos feltűnt. A lényeg az lenne, hogy megpróbáljon összebarátkoztatni minket. Érted mire gondolok?
*Kicsit elgondolkozik, mert nem igazán jó a kifejezőkészsége, így aztán lehet túl ködösen fogalmaz és nem tudja átadni azt, amit ténylegesen gondol.*
- Szerintem ennek az lesz a vége, hogy egy jót röhögünk. Igazából lenne másik ötletem is, de az nem hiszem, hogy tetszene neked.
*Tényleg pont így gondolja, mert hát egy zárkózottnak tűnő lányt belehajszolni egy ilyen játékba nem nagyon lenne szíve, még csak a hecc kedvéért sem. Úgyhogy gyorsan hozzá is teszi.*
- De az úgy is hülyeség, szóval mindegy is! Erre gondoltam, hogy kicsit megszívassuk. Mert azért kicsit orrolok rá!
*Pedig nagyon szívesen megnézné Taitos ábrázatát, hogy milyen képet festene, ha következő találkozásukkor már úgy mutatná be Krestvirt, mint élete párját. De valószínűleg előkerülne belőle a kéjenc és csak örömködne felette, hogy egyszerre két nővel lehet.*
- Na usgyi, mert sosem érünk oda!
*Adja meg a végszót és ő mindenféle ellenérzések nélkül utazik tovább némán. Volt olyan szerencsés, hogy nem vett részt a holtak elleni háborúban, így nem ébreszt benne ellenérzést az ingovány, csak a némaságot kezdi unni kicsit.*
- Hát egy kicsit. Mármint nem kell feltétlenül utálatot színlelni. Ahogy észrevettem egyébként sem vagy egy harsány típus. Mármint ezt ne vedd sértésnek! Mert lehet, hogy valójában az a normális, csak nekem jár ennyit a kereplőm. Na szóval. az utálós részt azt inkább bízd rám. Belőlem jobban kinézné szerintem, elég nagy a pofám. Bár biztos feltűnt. A lényeg az lenne, hogy megpróbáljon összebarátkoztatni minket. Érted mire gondolok?
*Kicsit elgondolkozik, mert nem igazán jó a kifejezőkészsége, így aztán lehet túl ködösen fogalmaz és nem tudja átadni azt, amit ténylegesen gondol.*
- Szerintem ennek az lesz a vége, hogy egy jót röhögünk. Igazából lenne másik ötletem is, de az nem hiszem, hogy tetszene neked.
*Tényleg pont így gondolja, mert hát egy zárkózottnak tűnő lányt belehajszolni egy ilyen játékba nem nagyon lenne szíve, még csak a hecc kedvéért sem. Úgyhogy gyorsan hozzá is teszi.*
- De az úgy is hülyeség, szóval mindegy is! Erre gondoltam, hogy kicsit megszívassuk. Mert azért kicsit orrolok rá!
*Pedig nagyon szívesen megnézné Taitos ábrázatát, hogy milyen képet festene, ha következő találkozásukkor már úgy mutatná be Krestvirt, mint élete párját. De valószínűleg előkerülne belőle a kéjenc és csak örömködne felette, hogy egyszerre két nővel lehet.*
- Na usgyi, mert sosem érünk oda!
*Adja meg a végszót és ő mindenféle ellenérzések nélkül utazik tovább némán. Volt olyan szerencsés, hogy nem vett részt a holtak elleni háborúban, így nem ébreszt benne ellenérzést az ingovány, csak a némaságot kezdi unni kicsit.*
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-02 07:22:14
Üzenet elküldve: 2018-03-02 07:22:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Szimata nem csalja meg, az elkorhadt faágak és növények rothadó szaga áthat mindent, de a tündér szemében ez mégsem az élettelenség jelképe. Számára inkább az újjászületést jelenti, hisz a tartalmas humuszból majdan újabb hajtások fakadnak. Itt is inkább repül, zsombékról zsombékra arra különösen ügyel, hogy ha a természet egy új kezdeményét látja maga alatt, úgy egyensúlyozzon, hogy ne tapossa le azt. Nem fűlik különösebben foga a dermesztő nedvességhez és a mocsárhoz, de a természethez igen. Az kedvére való. Persze nem annyira, hogy tovább fogyasszon, egyrészt nem éhes, másrészt a korhadt faágak rágcsálásához nincs különösebb affinitása.*
- Víz, víz víz. Hát mi vagyok én, tavi tündér? Pattogok itt, mint egy bolha. *Kezdi fárasztani a folytonos ugrálás, de sétálni sincs különösebb kedve.*
~ Oké, ebből elég! ~ *Sóhajt fel, majd irányt változtat, s immár Erdőmély helyett a városba tart inkább. A hidegrázás erősebb késztetés számára, mint régi lakhelye. Muszáj beszereznie egy-két melegebb holmit, ezért kénytelen kelletlen Arthenior felé veszi az irányt.*
~ Csak addig, míg néhány melegebb holmit szerzek. Utána már tűzök is. ~ *Győzködi magát, feltett szándéka, hogy csak annyi időt töltsön ott, amennyit feltétlenül szükséges. Hirtelen hangokat hall a távolból, hallása általában nem csalja meg, így óvatosabbra váltja reptét. Az ingovány hamarosan véget ér, lehet az út zaját hallja, de nem lehet elég biztos benne.*
- Víz, víz víz. Hát mi vagyok én, tavi tündér? Pattogok itt, mint egy bolha. *Kezdi fárasztani a folytonos ugrálás, de sétálni sincs különösebb kedve.*
~ Oké, ebből elég! ~ *Sóhajt fel, majd irányt változtat, s immár Erdőmély helyett a városba tart inkább. A hidegrázás erősebb késztetés számára, mint régi lakhelye. Muszáj beszereznie egy-két melegebb holmit, ezért kénytelen kelletlen Arthenior felé veszi az irányt.*
~ Csak addig, míg néhány melegebb holmit szerzek. Utána már tűzök is. ~ *Győzködi magát, feltett szándéka, hogy csak annyi időt töltsön ott, amennyit feltétlenül szükséges. Hirtelen hangokat hall a távolból, hallása általában nem csalja meg, így óvatosabbra váltja reptét. Az ingovány hamarosan véget ér, lehet az út zaját hallja, de nem lehet elég biztos benne.*
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-01 21:39:39
Üzenet elküldve: 2018-03-01 21:39:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Nana//
*Örül annak, amit Nana mond… hogy nem fog zavarni. Így, hogy a nő ezt ilyen formában kimondja, már teljesen megnyugszik és eredményesnek találja ezt a beszélgetést. Nem csak megkönnyebbült, de még a vidámság szikrái is föltámadtak benne, s már nem tart annyira Nanától. Sőt, egész jó társaságnak tartja, főként azzal a mércével mérve, hogy ő leginkább a semmilyen társaságot kedveli.
Ezt a nőt sem érti mindig, ennek ellenére úgy gondolja, hogy kellően egyenesen beszél, hogy már csak ezért is kedvelni tudja.
Mint kiderül, a cuki az nagyon jó, úgyhogy elkönyveli magában, hogy neki is sikerülhetett jó benyomást tennie Nanára.
A kérést aztán kíváncsian hallgatja. Majd kicsit furcsállja, de…*
- Azt mondod, csináljak úgy, mintha utálnálak? - *kérdez vissza, jól érti-e, s mintha ezt egyfajta feladatként kezelné.*
- Szerinted ez egy jó tréfa lenne? - *ezt meg úgy kérdi, mint aki tanulni próbál Nanától a humorról és annak fogásairól.
Ha mindezt megbeszélték, Nana jelzése után gyorsítanak, s nem is nagyon állnak meg, ha nem muszáj. Az ingoványon áthaladva kellemetlenül érzi magát. Azért is, mert tudja, mi van a közelben, és érzékei és fantáziája olykor megcsalják, azt a gondolatot ültetve fejébe, hogy bármikor rájuk törhetnek az egykori Karavánpihenő rémei. De ezen felül is… rosszul van. Hasonlóan ahhoz, mint mikor sötétség veszi körül. Alkalmazza azonban a „falat”, és igyekszik kitartani még egy kicsit, megőrizve a józan gondolkodását és nyugalmát. Ha minden igaz, hamarosan meglátják a tó felett lebegő Mágustornyot!*
*Örül annak, amit Nana mond… hogy nem fog zavarni. Így, hogy a nő ezt ilyen formában kimondja, már teljesen megnyugszik és eredményesnek találja ezt a beszélgetést. Nem csak megkönnyebbült, de még a vidámság szikrái is föltámadtak benne, s már nem tart annyira Nanától. Sőt, egész jó társaságnak tartja, főként azzal a mércével mérve, hogy ő leginkább a semmilyen társaságot kedveli.
Ezt a nőt sem érti mindig, ennek ellenére úgy gondolja, hogy kellően egyenesen beszél, hogy már csak ezért is kedvelni tudja.
Mint kiderül, a cuki az nagyon jó, úgyhogy elkönyveli magában, hogy neki is sikerülhetett jó benyomást tennie Nanára.
A kérést aztán kíváncsian hallgatja. Majd kicsit furcsállja, de…*
- Azt mondod, csináljak úgy, mintha utálnálak? - *kérdez vissza, jól érti-e, s mintha ezt egyfajta feladatként kezelné.*
- Szerinted ez egy jó tréfa lenne? - *ezt meg úgy kérdi, mint aki tanulni próbál Nanától a humorról és annak fogásairól.
Ha mindezt megbeszélték, Nana jelzése után gyorsítanak, s nem is nagyon állnak meg, ha nem muszáj. Az ingoványon áthaladva kellemetlenül érzi magát. Azért is, mert tudja, mi van a közelben, és érzékei és fantáziája olykor megcsalják, azt a gondolatot ültetve fejébe, hogy bármikor rájuk törhetnek az egykori Karavánpihenő rémei. De ezen felül is… rosszul van. Hasonlóan ahhoz, mint mikor sötétség veszi körül. Alkalmazza azonban a „falat”, és igyekszik kitartani még egy kicsit, megőrizve a józan gondolkodását és nyugalmát. Ha minden igaz, hamarosan meglátják a tó felett lebegő Mágustornyot!*
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-02-27 21:39:12
Üzenet elküldve: 2018-02-27 21:39:12
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Démonföldön//
//Karavánpihenő romjai//
*Vélhetően a démonok feje hangját hallja a fejében.*
~El...~ *válaszolna, de képtelen. Minden elsötétül.*
~Még nem, Worenth! Még nem!~
*Ezen hangokra zökken vissza az öntudatlan állapotból a valóságba. Először csak a kék eget kémleli, majd kezd visszatérni az érzéke is.*
~Gyenge vagyok, mint a harmat.~
*Furcsa érzések kerítik hatalmába, mintha megváltozott volna a bőre és állánál is furcsa dolgot érez. Ahogy megtapogatja, sűrű és hosszú szakállba túr bele, aminek következtében nagyon megijed. Mint akire roham tör rá, úgy tapogatja meg karját, testét, majd az arcát, miközben elméjébe rémület költözik.*
-Mi, mi, mi, mi?! Nem! Nem!
*Nemcsak teste, hanem még a ruhája is megváltozott! A hófehér köpenye zöld lett, mintha magába szívta volna a természet színét.
Lassan tápászkodik fel, mint mikor a megfáradt öregember próbál kikecmeregni az ágyból, hogy ne maga alá kelljen vizelnie és megőrizze maradék méltóságát. A mágusbotjáért nyúl, aminek a tetejéből eltűnt a kristálygömb.*
~Az örökségem... oda.~
*Csak egy egyszerű bot az, mire támaszkodik, de roppant nagy szolgálatot tesz most neki. Mindezeket megfejelvén még elméjében is érzi a törést, ami fájdalmasabb minden fizikai elváltozásnál! Behunyja szemét és koncentrál.*
~Légi hírnök. Gyerünk!~
*Minden hiába. Kénytelen szembenézni a rideg és zord valósággal, hogy elveszítette érzékét a mágiához. A legalapvetőbb varázslatot sem képes megidézni.*
~A lovam! A romoktól távol hagytam. Ha csak velem történik mindez, és az idő nem haladt előre, akkor ott kell lennie!~
*Füttyent egyet, mert azért az még megy neki, csak erőtlenebbül. Üstökös pedig megjelenik a láthatáron. Némi megnyugvás telepszik a hóhajú lelkére.*
-Vigyél el innen, barátom!
*Felkecmereg a lóra, aki szerencsére a történtek ellenére tudja, ki a gazdája.*
~Megtörtelek, démonvezér! Te is megtörtél engem. Majdnem megsemmisítettél. Nincs helyed a világunkban.~
*Azzal hátat fordít a romoknak és lassú tempóra fogja Üstököst. A démonok megtörték, de legyőzni nem tudták. Azt parancsolták neki, hogy távozzon, mert félnek tőle. Félnek, hogy a hóhajú a teljes pusztulást hozza rájuk. Talán egyszer még be is fejezi mindazt, amit elkezdett.*
//Karavánpihenő romjai//
*Vélhetően a démonok feje hangját hallja a fejében.*
~El...~ *válaszolna, de képtelen. Minden elsötétül.*
~Még nem, Worenth! Még nem!~
*Ezen hangokra zökken vissza az öntudatlan állapotból a valóságba. Először csak a kék eget kémleli, majd kezd visszatérni az érzéke is.*
~Gyenge vagyok, mint a harmat.~
*Furcsa érzések kerítik hatalmába, mintha megváltozott volna a bőre és állánál is furcsa dolgot érez. Ahogy megtapogatja, sűrű és hosszú szakállba túr bele, aminek következtében nagyon megijed. Mint akire roham tör rá, úgy tapogatja meg karját, testét, majd az arcát, miközben elméjébe rémület költözik.*
-Mi, mi, mi, mi?! Nem! Nem!
*Nemcsak teste, hanem még a ruhája is megváltozott! A hófehér köpenye zöld lett, mintha magába szívta volna a természet színét.
Lassan tápászkodik fel, mint mikor a megfáradt öregember próbál kikecmeregni az ágyból, hogy ne maga alá kelljen vizelnie és megőrizze maradék méltóságát. A mágusbotjáért nyúl, aminek a tetejéből eltűnt a kristálygömb.*
~Az örökségem... oda.~
*Csak egy egyszerű bot az, mire támaszkodik, de roppant nagy szolgálatot tesz most neki. Mindezeket megfejelvén még elméjében is érzi a törést, ami fájdalmasabb minden fizikai elváltozásnál! Behunyja szemét és koncentrál.*
~Légi hírnök. Gyerünk!~
*Minden hiába. Kénytelen szembenézni a rideg és zord valósággal, hogy elveszítette érzékét a mágiához. A legalapvetőbb varázslatot sem képes megidézni.*
~A lovam! A romoktól távol hagytam. Ha csak velem történik mindez, és az idő nem haladt előre, akkor ott kell lennie!~
*Füttyent egyet, mert azért az még megy neki, csak erőtlenebbül. Üstökös pedig megjelenik a láthatáron. Némi megnyugvás telepszik a hóhajú lelkére.*
-Vigyél el innen, barátom!
*Felkecmereg a lóra, aki szerencsére a történtek ellenére tudja, ki a gazdája.*
~Megtörtelek, démonvezér! Te is megtörtél engem. Majdnem megsemmisítettél. Nincs helyed a világunkban.~
*Azzal hátat fordít a romoknak és lassú tempóra fogja Üstököst. A démonok megtörték, de legyőzni nem tudták. Azt parancsolták neki, hogy távozzon, mert félnek tőle. Félnek, hogy a hóhajú a teljes pusztulást hozza rájuk. Talán egyszer még be is fejezi mindazt, amit elkezdett.*
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-02-27 18:04:17
Üzenet elküldve: 2018-02-27 18:04:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Démonföldön//
//Karavánpihenő romjai//
~Takarodj! Sose térj vissza!~ *Hallhatja a fejében a démonmester hörgő hangját, mielőtt teljesen elveszítené az eszméletét. Alig egy órával később tér csak magához. Nem tudhatja, mennyi ideig volt öntudatlan, de úgy érzi, mintha évekig feküdt volna a mocsokban. Tagjai elnehezültek, gyengének és védtelennek érzi magát. Ugyan nem láthatja magát, -hacsak egy nagyobb pocsolyát nem talál erre a célra- de nem véletlenül érzi magát ilyen rossz bőrben. Közel tizenöt évvel rövidült meg az élete az elmúlt pár percben. Bőre megnyúlt, arcán futó ráncai elmélyültek, ízületei csúnyán ropognak. Ha megpróbál feltápászkodni, térdei meg-megremegnek a súly alatt, kénytelen lesz a botjára támaszkodni, ha nem akarja orrával előre köszönteni a sáros talajt.*
//Karavánpihenő romjai//
~Takarodj! Sose térj vissza!~ *Hallhatja a fejében a démonmester hörgő hangját, mielőtt teljesen elveszítené az eszméletét. Alig egy órával később tér csak magához. Nem tudhatja, mennyi ideig volt öntudatlan, de úgy érzi, mintha évekig feküdt volna a mocsokban. Tagjai elnehezültek, gyengének és védtelennek érzi magát. Ugyan nem láthatja magát, -hacsak egy nagyobb pocsolyát nem talál erre a célra- de nem véletlenül érzi magát ilyen rossz bőrben. Közel tizenöt évvel rövidült meg az élete az elmúlt pár percben. Bőre megnyúlt, arcán futó ráncai elmélyültek, ízületei csúnyán ropognak. Ha megpróbál feltápászkodni, térdei meg-megremegnek a súly alatt, kénytelen lesz a botjára támaszkodni, ha nem akarja orrával előre köszönteni a sáros talajt.*
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-02-27 16:43:08
Üzenet elküldve: 2018-02-27 16:43:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Barikádépítés//
* Segít Vazoghnak egymásra pakolni a fákat, majd miközben ő összekötötte őket, Umhar még elment pár fordulóra, hogy még több fát hozzon. Nem lett egy túl nagy fal, de egy szekeret vagy lovat biztosan megállít. Nem is annyira nehéz, szóval könnyen el tudják tolni az orkok az útból, ha szükséges. Kérdőn pillant Vazoghra, hogy milyen feladatot kap most. A választ hamar megkapja, bár nem tetszik neki túlságosan, mert nyugodtan üldögélni egy helyen, semmit sem csinálva, azt nem igazán kedveli. Mindenesetre teljesíti a generális parancsát és egy fának dőlve várja, amíg vissza nem tér. Egy félóra is eltelik mire Vazogh visszaérkezik, Umhar pedig egyre türelmetlenebbül vár. Mikor végre új parancsot kap, tenyérét összecsapva vidul fel kissé, hogy végre csinálhat valamit. *
//Üzenet a sötétből//
* Elindul a mocsárba, s amikor egy fába botlik, ágait letördeli, majd viszi tovább. Azonban mikor megpillantja a táboruk felöl felszálló füstöt, el is indul vissza, hiszen kíváncsi, hogy Vazogh miben mesterkedik. Gyorsan rádobja a farakásra az eddig összegyűjtött gallyait. Figyelmét most az orkra fordítja, amint az vállára teszi súlyos kezét. Vazogh szavaira csak bólogat Umhar, mert úgy érzi, itt már nincs mit mondania. A lángok hamarosan hatalmas méreteket vesznek fel. Umhar belebámul a tűz közepébe. Égeti az arcát, s közben az égő falvak látványa jelenik meg előtte, a sok halott emberré. Szinte érzi az égett hullák szagát, mikor a sötétségbe beszélő ork felé fordítja ismét figyelmét. Keze remegni kezd az izgalomtól és reménykedik, hogy sikerrel járnak. *
A hozzászólás írója (Umhar Varkogrim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.27 16:43:45
* Segít Vazoghnak egymásra pakolni a fákat, majd miközben ő összekötötte őket, Umhar még elment pár fordulóra, hogy még több fát hozzon. Nem lett egy túl nagy fal, de egy szekeret vagy lovat biztosan megállít. Nem is annyira nehéz, szóval könnyen el tudják tolni az orkok az útból, ha szükséges. Kérdőn pillant Vazoghra, hogy milyen feladatot kap most. A választ hamar megkapja, bár nem tetszik neki túlságosan, mert nyugodtan üldögélni egy helyen, semmit sem csinálva, azt nem igazán kedveli. Mindenesetre teljesíti a generális parancsát és egy fának dőlve várja, amíg vissza nem tér. Egy félóra is eltelik mire Vazogh visszaérkezik, Umhar pedig egyre türelmetlenebbül vár. Mikor végre új parancsot kap, tenyérét összecsapva vidul fel kissé, hogy végre csinálhat valamit. *
//Üzenet a sötétből//
* Elindul a mocsárba, s amikor egy fába botlik, ágait letördeli, majd viszi tovább. Azonban mikor megpillantja a táboruk felöl felszálló füstöt, el is indul vissza, hiszen kíváncsi, hogy Vazogh miben mesterkedik. Gyorsan rádobja a farakásra az eddig összegyűjtött gallyait. Figyelmét most az orkra fordítja, amint az vállára teszi súlyos kezét. Vazogh szavaira csak bólogat Umhar, mert úgy érzi, itt már nincs mit mondania. A lángok hamarosan hatalmas méreteket vesznek fel. Umhar belebámul a tűz közepébe. Égeti az arcát, s közben az égő falvak látványa jelenik meg előtte, a sok halott emberré. Szinte érzi az égett hullák szagát, mikor a sötétségbe beszélő ork felé fordítja ismét figyelmét. Keze remegni kezd az izgalomtól és reménykedik, hogy sikerrel járnak. *
A hozzászólás írója (Umhar Varkogrim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.27 16:43:45
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-02-27 07:10:01
Üzenet elküldve: 2018-02-27 07:10:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Démonföldön//
//Karavánpihenő romjai//
*Az amorfok túlságosan nehezek ahhoz, hogy a hóhajú ledobálhassa őket magáról. Más esetben nem is ezzel próbálkozott volna, de nem volt más választása. Valóban legyengült, minden erejét felhasználta és az a legrosszabb, hogy szinte semmit sem ért el vele. Mielőtt megkapná a groteszk csókot, sikerül széthasítania oldalról a dögöt, majd a következő pillanatban fekete füstként szállnak tova.*
~Hát... mégis sikerült.~
*Worenth hősiesen helytállt, más bizonyára belehalt volna ebbe a kis kalandba. Arra készül, hogy lassan talpra áll és körülnéz, hogy mikor kapja nyakába a következő adag démont. Kétli, hogy nagyon sok pihenőt adnának neki.*
~A hústoronyhoz képest a Grombari Rém, a Fekete Lovag csenevész lányka csupán.~
*Hideget érez. Egész pontosan olyan, mintha testében fagyás futna végig. Úgy van vele, hogy biztos csak átmeneti érzés, talán még a nyakharapás utóhatása, vagy akár a varázsfőzetéé, amit megivott. Ám mielőtt feltápászkodna, hirtelen mintha elvágták volna és az a maradék erő is kivész belőle, ami még megmaradt. Érzi, ahogy tudata elhomályosul, mint aki bármelyik pillanatban elveszítheti az eszméletét. Olyan hirtelen történik mindez, hogy reagálni sem képes rá. Ahhoz már ő is kevés. Mély levegőt vesz, majd behunyja szemeit és várja, hogy elragadja a sötétség.*
//Karavánpihenő romjai//
*Az amorfok túlságosan nehezek ahhoz, hogy a hóhajú ledobálhassa őket magáról. Más esetben nem is ezzel próbálkozott volna, de nem volt más választása. Valóban legyengült, minden erejét felhasználta és az a legrosszabb, hogy szinte semmit sem ért el vele. Mielőtt megkapná a groteszk csókot, sikerül széthasítania oldalról a dögöt, majd a következő pillanatban fekete füstként szállnak tova.*
~Hát... mégis sikerült.~
*Worenth hősiesen helytállt, más bizonyára belehalt volna ebbe a kis kalandba. Arra készül, hogy lassan talpra áll és körülnéz, hogy mikor kapja nyakába a következő adag démont. Kétli, hogy nagyon sok pihenőt adnának neki.*
~A hústoronyhoz képest a Grombari Rém, a Fekete Lovag csenevész lányka csupán.~
*Hideget érez. Egész pontosan olyan, mintha testében fagyás futna végig. Úgy van vele, hogy biztos csak átmeneti érzés, talán még a nyakharapás utóhatása, vagy akár a varázsfőzetéé, amit megivott. Ám mielőtt feltápászkodna, hirtelen mintha elvágták volna és az a maradék erő is kivész belőle, ami még megmaradt. Érzi, ahogy tudata elhomályosul, mint aki bármelyik pillanatban elveszítheti az eszméletét. Olyan hirtelen történik mindez, hogy reagálni sem képes rá. Ahhoz már ő is kevés. Mély levegőt vesz, majd behunyja szemeit és várja, hogy elragadja a sötétség.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937