Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-11 10:42:18
Üzenet elküldve: 2018-05-11 10:42:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Éné és a buzgó vére//
*Sikeresen kijut az erdő sűrűjéből, ez nagyrészt a lovának is köszönhető, aki csalhatatlanul találja meg azt az ösvényt, amin máskor is haladni szokott.
Az ingovány egy fokkal keményebb dió, nagyobb óvatosságot is igényel, de valahogy csak megbirkóznak a hátasával ezzel is, azért a szíve a torkában dobog meg el is fáradt már, hiszen az elmúlt egy hatot ágyban töltötte és arra várt, hogy begyógyuljon a seb, amit Umon ejtett rajta. Később majd minden bizonnyal pihennie kell, de nyilván nem az ingoványt fogja választani arra, hogy ejtőzzön egy kicsit.*
*Sikeresen kijut az erdő sűrűjéből, ez nagyrészt a lovának is köszönhető, aki csalhatatlanul találja meg azt az ösvényt, amin máskor is haladni szokott.
Az ingovány egy fokkal keményebb dió, nagyobb óvatosságot is igényel, de valahogy csak megbirkóznak a hátasával ezzel is, azért a szíve a torkában dobog meg el is fáradt már, hiszen az elmúlt egy hatot ágyban töltötte és arra várt, hogy begyógyuljon a seb, amit Umon ejtett rajta. Később majd minden bizonnyal pihennie kell, de nyilván nem az ingoványt fogja választani arra, hogy ejtőzzön egy kicsit.*
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-10 18:06:13
Üzenet elküldve: 2018-05-10 18:06:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
*Sápadt arca eltorzul a dühtől, ahogy Xotarára mered. Keze erősen szorul a tőr markolatára, a fülében pedig ott csengenek a mélységi arrogáns szavai. Feje még mindig zsong és hasogat, mintha csak egy méhkas költözött volna bele. Legszívesebben felsikítana a haragtól, de nem adhatja meg ellenfelének ezt az örömöt.
Meg is indul nagy hévvel, mikor feslett csizmája előtt íjvessző pattan. Villogó szemekkel néz hátra válla felett lovon ülő fajtársára, akinek kezében ott feszül az íj. Magabiztosnak és elszántnak látszik és bár túl mélyen nem ismerik egymást, ez némileg tiszteletet ébreszt benne. Ajkába harap tehetetlenségében, elvégre Lyz akármikor keresztül lőhetné.*
-Ne merj...
*Torpan meg hirtelen, mikor valami árnyékot vet rá. Az aranyszőke férfi útját állja és nem úgy fest, mint aki támogatásáról akarná biztosítani.*
-Próbáld meg.
*Susogja lassan, tekintetét belefúrva a szürke szemekbe. Bár látná gondolatait és szándékát! Szabad kezével megpróbálja meglöki a férfi vállát, más helyzetben a mozdulat akár játékosnak is hathatna.
Igyekszik balról kikerülni az elfet, hiszen már oly közel a mélységi.*
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
*Sápadt arca eltorzul a dühtől, ahogy Xotarára mered. Keze erősen szorul a tőr markolatára, a fülében pedig ott csengenek a mélységi arrogáns szavai. Feje még mindig zsong és hasogat, mintha csak egy méhkas költözött volna bele. Legszívesebben felsikítana a haragtól, de nem adhatja meg ellenfelének ezt az örömöt.
Meg is indul nagy hévvel, mikor feslett csizmája előtt íjvessző pattan. Villogó szemekkel néz hátra válla felett lovon ülő fajtársára, akinek kezében ott feszül az íj. Magabiztosnak és elszántnak látszik és bár túl mélyen nem ismerik egymást, ez némileg tiszteletet ébreszt benne. Ajkába harap tehetetlenségében, elvégre Lyz akármikor keresztül lőhetné.*
-Ne merj...
*Torpan meg hirtelen, mikor valami árnyékot vet rá. Az aranyszőke férfi útját állja és nem úgy fest, mint aki támogatásáról akarná biztosítani.*
-Próbáld meg.
*Susogja lassan, tekintetét belefúrva a szürke szemekbe. Bár látná gondolatait és szándékát! Szabad kezével megpróbálja meglöki a férfi vállát, más helyzetben a mozdulat akár játékosnak is hathatna.
Igyekszik balról kikerülni az elfet, hiszen már oly közel a mélységi.*
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-10 16:23:39
Üzenet elküldve: 2018-05-10 16:23:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
- Nem akarok mondani semmit. *mondja vissza, mert inkább most nem tetézné még a bajt. Elege van a vitából és csak egyre rosszabb lesz, ahogy belemennek. Az érzés, ahogy Lyzi megfogja a karját egyszerre kellemes és kellemetlen.
De szerencsére nincs is idő ezt kitárgyalni, mert az események felpörögnek. Egy ismeretlen elf kerül a látószögükbe valahonnan és előbb követ hajigál, aztán meg tőrt ránt. Sheninek nem nagyon tiszta a dolog, de a lápi banya, meg a tőrt rántó lombzabáló épp elég ahhoz, hogy maga is cselekedjen.*
- Lyzi, ki ez a hibbant hegyesfülű? *kérdi, ahogy előhúzza rövidkarját a deréktokból. Először azt hiszi, hogy az elf fővadász a célpont, de gyorsan kiderül számára, hogy inkább a mögöttük érkezők.
A zavart elméjű leányzó megpróbálja őket kikerülni, de Sheni megpróbálja elállni az útját, úgy hogy pár oldallépéssel elé kerüljön, miközben Lyzi egy figyelmeztető lövést enged meg Annulien lába elé.*
- Hé, kis csaj, inkább ne, jó? *állja el az útját, ha teheti, rövidkardját pedig védekezően emeli maga elé.
Lassan körvonalazódik a hibbant spiné szavaiból, hogy a kormos a gondja, neki is, de Shen már elállta az utat. Persze Kormi nem állja meg, hogy ne jártassa a pofáját. Shenben azonnal felmerül, hogy ezért nem kellett volna annyira védnie Lyzinek, hogy most meg csak olajat öntsön a tűzre, ahelyett, hogy kussban maradna.*
- Mi legyen vele, Lyz. Elvegyem a tőrét? *nem néz a fővadászra, csak a hangja száll felé. Ő van a legközelebb, a többiek most érhetnek oda. Ha tudja, szívesen lefegyverzi az őrült csini csajt.*
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
- Nem akarok mondani semmit. *mondja vissza, mert inkább most nem tetézné még a bajt. Elege van a vitából és csak egyre rosszabb lesz, ahogy belemennek. Az érzés, ahogy Lyzi megfogja a karját egyszerre kellemes és kellemetlen.
De szerencsére nincs is idő ezt kitárgyalni, mert az események felpörögnek. Egy ismeretlen elf kerül a látószögükbe valahonnan és előbb követ hajigál, aztán meg tőrt ránt. Sheninek nem nagyon tiszta a dolog, de a lápi banya, meg a tőrt rántó lombzabáló épp elég ahhoz, hogy maga is cselekedjen.*
- Lyzi, ki ez a hibbant hegyesfülű? *kérdi, ahogy előhúzza rövidkarját a deréktokból. Először azt hiszi, hogy az elf fővadász a célpont, de gyorsan kiderül számára, hogy inkább a mögöttük érkezők.
A zavart elméjű leányzó megpróbálja őket kikerülni, de Sheni megpróbálja elállni az útját, úgy hogy pár oldallépéssel elé kerüljön, miközben Lyzi egy figyelmeztető lövést enged meg Annulien lába elé.*
- Hé, kis csaj, inkább ne, jó? *állja el az útját, ha teheti, rövidkardját pedig védekezően emeli maga elé.
Lassan körvonalazódik a hibbant spiné szavaiból, hogy a kormos a gondja, neki is, de Shen már elállta az utat. Persze Kormi nem állja meg, hogy ne jártassa a pofáját. Shenben azonnal felmerül, hogy ezért nem kellett volna annyira védnie Lyzinek, hogy most meg csak olajat öntsön a tűzre, ahelyett, hogy kussban maradna.*
- Mi legyen vele, Lyz. Elvegyem a tőrét? *nem néz a fővadászra, csak a hangja száll felé. Ő van a legközelebb, a többiek most érhetnek oda. Ha tudja, szívesen lefegyverzi az őrült csini csajt.*
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-10 15:14:16
Üzenet elküldve: 2018-05-10 15:14:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Sheni míg a többiek meg nem érkeznek//
*A bőrkesztyűs kezek derekára szorulnak, éppen ott, ahol a zöld dobókocka, a rejtett kis zsebben pihen. Lyz érzi a kis göböt, mint ha csak újabb nyomás akarna rá gyakorolni az, az apróság. Nem enged neki, nem enyhül. Tudni akarja, bár már ott tart, hogy újra kérdez, mire végre Shen'eriel válaszol neki, egészen a romoknál.*
- Számomra ebben nincs különbség, Shen. Gyíkságot, gyíkok csinálnak és pont.*Szigorú pillantással közli véleményét, megmásíthatatlanul. De azzal sehogy sem tud mit kezdeni, hogy szebbnek ítélték egy gyíknál. Nemigen tudja eldönteni, hogy nevessen, vagy újra felkapja a vizet rajta, és mire bármire is jutna ezzel, Shen rázúdítja a sérelmét, amit miatta élt át. Persze sejtette ő, de neki közel hasonló problémái vannak pillanatnyilag. Először csak megütközve pillant a felé forduló acélszürke szemekbe.*
- Igen, mert… *de Shenből csak ömlik a szó, Lyz szemei pedig csak kerekednek, ahogy belé rekesztik a szót, aztán szűkülnek is baljósan. Mire aztán Shen befejezi, Lyzben nagyobb vihar kavarog, mint eddig. Aztán…*
- Mert te pedig, *kezdi visszadobálni, amint szóhoz jut, s egészen kipirul a dühtől.* megkértelek, hogy ne vagdalkozz, de csak azért is. Milyen vezető az, akinek egy ilyen egyszerű kérését sem teljesítik?! És igenis, meghúzom a füled, ha kell, mert engem pedig így vesznek komolyan! És ne mondd nekem, hogy nem te kezdted, mert az ingoványból kilépve, egy árva szót nem szólt hozzád… te pedig kijavítottál… amire semmi, de semmi szükség nem volt…
*Füle hegyéig elvörösödik, nem is érti igazán, miért bosszantja fel ez ennyire, és miért nem tudja olyan hideg fejjel kezelni, mint Xotarát az istállóban.*
- Ne csinálj magadból mártírt, nem erről van szó… *dühe csillapodik kicsit, hogy kiadta magából, ami Erdőmélye óta nyomasztotta, amíg végighallgatta a marakodást, de még mindig csupa piros a feje.*
- Igenis kíváncsi vagyok a véleményedre, de… *megakad, amikor fél füllel, mint ha…*
- Nem értelek Shen. Ne motyogj az orrod alá, mert a felét nem értem. ~és amit értek, azt sem tudom hová tenni. ~
*Shen karja után nyúl, míg a többiek ide nem érnek feltétlen le akarja ezt a nézeteltérést rendezni. Elf lány legyen a talpán, aki ezen a pasin kiigazodik, hogy motyog az orra alatt, de azt akarja, hogy komolyan vegyék, és védeni szeretné, de amikor mögötte ülhet, az is baj. Még az ő fejét harapja le, pedig ő csak rendet akar teremteni a káoszban.*
- Ha mondandód van, ide mondd, a szemembe *feszegeti tovább, annak karjára fogva, bár némileg visszafogottabban. A zizegést még érzi legbelül, hogy nem ült el egészen, csak tartalékra húzta a lángot, hogy a felderítés közben ne perzseljen fel mindent. Pláne, ezen a helyen… talán napolni kellene, talán megbeszélhetnék, amikor tábort vernek éjszakára, de akkor már nem tudnak úgy beszélni, hogy a többiek ne legyen fültanúi. Lyz pedig nem szeretné tovább növelni az amúgy is mélyülő szakadékot.*
//Annu, Xot, – Seles, Isq, Relild //
* S míg marasztalja az elfet, hogy márpedig válaszoljon neki, egy ismerős lép elő valahonnan. Hogy honnan, azt nem látja pontosan, és amit mond, azt sem érti igazán.*
- Véráruló? *fordul az ezüstszőke felé. Lyz szemléletében továbbra is mindenki egy, aki venár. Nem fajok különbsége, hanem egyetlen massza része. Ez a lány pedig elhagyta őket, ha fajtárs, hanem, valamiért nem illeszkedett közéjük. Pedig Lyz nagyon sajnálta, amikor meghallotta, hogy eltűnt. Fajtárs, és szívesen átbeszélgetett volna vele egy éjszakát, arról, hogy honnan jött, hogy merre járt, és ha jól hallotta a pletykát, amit Lealla terjesztett, valamiféle mágus lehet, ami szintén nagyon érdekes téma lehet. Sajnos, abból, amit összehord, inkább arra gondol, hogy megzápult itt az ingoványban elveszve. Egészen csapzott, és egészen zavartnak is tűnik. Ha velük maradt volna, ez biztosan nem történik mag.
A következő pillanatban pedig meg is indul kikerülve őt és Shen'erielt, a lovon érkező venárok felé, kimondottan Xotara irányába, kezében a tőrrel.
Lyz nem habozik, ha közelebb lenne, megpróbálná elcsípni, mint korábban Relildet, de így villámgyorsan terem kezében a vessző, s célra tart.*
- Annulien! Megállj! *kiált felé figyelmeztetésként, s annak lába elé célozva lövi el a vesszőt, hátha megtorpan.*
- Tedd el a tőrödet! *kiált oda neki újra, s húzza a következő vesszőt, ha nem engedne a kérésnek, mert az már hét szentség, hogy vigyáz a csapatára, ha ork, ha sötételf akkor is.*
- Xotara! Nem férsz a bőrödbe te sem?
*Utasítja rendre a tovább heccelőt, mert ha tovább adja Annu alá a lovat, akkor bizony őt is seggbe rúgja, de kegyetlenül. Hát miféle kis kakas kompánia ez? Hogy mikor végre szétválaszt két idétlent, akkor beköszön a semmiből egy harmadik, és neki csak nem hagynak nyugtot.*
//Sheni míg a többiek meg nem érkeznek//
*A bőrkesztyűs kezek derekára szorulnak, éppen ott, ahol a zöld dobókocka, a rejtett kis zsebben pihen. Lyz érzi a kis göböt, mint ha csak újabb nyomás akarna rá gyakorolni az, az apróság. Nem enged neki, nem enyhül. Tudni akarja, bár már ott tart, hogy újra kérdez, mire végre Shen'eriel válaszol neki, egészen a romoknál.*
- Számomra ebben nincs különbség, Shen. Gyíkságot, gyíkok csinálnak és pont.*Szigorú pillantással közli véleményét, megmásíthatatlanul. De azzal sehogy sem tud mit kezdeni, hogy szebbnek ítélték egy gyíknál. Nemigen tudja eldönteni, hogy nevessen, vagy újra felkapja a vizet rajta, és mire bármire is jutna ezzel, Shen rázúdítja a sérelmét, amit miatta élt át. Persze sejtette ő, de neki közel hasonló problémái vannak pillanatnyilag. Először csak megütközve pillant a felé forduló acélszürke szemekbe.*
- Igen, mert… *de Shenből csak ömlik a szó, Lyz szemei pedig csak kerekednek, ahogy belé rekesztik a szót, aztán szűkülnek is baljósan. Mire aztán Shen befejezi, Lyzben nagyobb vihar kavarog, mint eddig. Aztán…*
- Mert te pedig, *kezdi visszadobálni, amint szóhoz jut, s egészen kipirul a dühtől.* megkértelek, hogy ne vagdalkozz, de csak azért is. Milyen vezető az, akinek egy ilyen egyszerű kérését sem teljesítik?! És igenis, meghúzom a füled, ha kell, mert engem pedig így vesznek komolyan! És ne mondd nekem, hogy nem te kezdted, mert az ingoványból kilépve, egy árva szót nem szólt hozzád… te pedig kijavítottál… amire semmi, de semmi szükség nem volt…
*Füle hegyéig elvörösödik, nem is érti igazán, miért bosszantja fel ez ennyire, és miért nem tudja olyan hideg fejjel kezelni, mint Xotarát az istállóban.*
- Ne csinálj magadból mártírt, nem erről van szó… *dühe csillapodik kicsit, hogy kiadta magából, ami Erdőmélye óta nyomasztotta, amíg végighallgatta a marakodást, de még mindig csupa piros a feje.*
- Igenis kíváncsi vagyok a véleményedre, de… *megakad, amikor fél füllel, mint ha…*
- Nem értelek Shen. Ne motyogj az orrod alá, mert a felét nem értem. ~és amit értek, azt sem tudom hová tenni. ~
*Shen karja után nyúl, míg a többiek ide nem érnek feltétlen le akarja ezt a nézeteltérést rendezni. Elf lány legyen a talpán, aki ezen a pasin kiigazodik, hogy motyog az orra alatt, de azt akarja, hogy komolyan vegyék, és védeni szeretné, de amikor mögötte ülhet, az is baj. Még az ő fejét harapja le, pedig ő csak rendet akar teremteni a káoszban.*
- Ha mondandód van, ide mondd, a szemembe *feszegeti tovább, annak karjára fogva, bár némileg visszafogottabban. A zizegést még érzi legbelül, hogy nem ült el egészen, csak tartalékra húzta a lángot, hogy a felderítés közben ne perzseljen fel mindent. Pláne, ezen a helyen… talán napolni kellene, talán megbeszélhetnék, amikor tábort vernek éjszakára, de akkor már nem tudnak úgy beszélni, hogy a többiek ne legyen fültanúi. Lyz pedig nem szeretné tovább növelni az amúgy is mélyülő szakadékot.*
//Annu, Xot, – Seles, Isq, Relild //
* S míg marasztalja az elfet, hogy márpedig válaszoljon neki, egy ismerős lép elő valahonnan. Hogy honnan, azt nem látja pontosan, és amit mond, azt sem érti igazán.*
- Véráruló? *fordul az ezüstszőke felé. Lyz szemléletében továbbra is mindenki egy, aki venár. Nem fajok különbsége, hanem egyetlen massza része. Ez a lány pedig elhagyta őket, ha fajtárs, hanem, valamiért nem illeszkedett közéjük. Pedig Lyz nagyon sajnálta, amikor meghallotta, hogy eltűnt. Fajtárs, és szívesen átbeszélgetett volna vele egy éjszakát, arról, hogy honnan jött, hogy merre járt, és ha jól hallotta a pletykát, amit Lealla terjesztett, valamiféle mágus lehet, ami szintén nagyon érdekes téma lehet. Sajnos, abból, amit összehord, inkább arra gondol, hogy megzápult itt az ingoványban elveszve. Egészen csapzott, és egészen zavartnak is tűnik. Ha velük maradt volna, ez biztosan nem történik mag.
A következő pillanatban pedig meg is indul kikerülve őt és Shen'erielt, a lovon érkező venárok felé, kimondottan Xotara irányába, kezében a tőrrel.
Lyz nem habozik, ha közelebb lenne, megpróbálná elcsípni, mint korábban Relildet, de így villámgyorsan terem kezében a vessző, s célra tart.*
- Annulien! Megállj! *kiált felé figyelmeztetésként, s annak lába elé célozva lövi el a vesszőt, hátha megtorpan.*
- Tedd el a tőrödet! *kiált oda neki újra, s húzza a következő vesszőt, ha nem engedne a kérésnek, mert az már hét szentség, hogy vigyáz a csapatára, ha ork, ha sötételf akkor is.*
- Xotara! Nem férsz a bőrödbe te sem?
*Utasítja rendre a tovább heccelőt, mert ha tovább adja Annu alá a lovat, akkor bizony őt is seggbe rúgja, de kegyetlenül. Hát miféle kis kakas kompánia ez? Hogy mikor végre szétválaszt két idétlent, akkor beköszön a semmiből egy harmadik, és neki csak nem hagynak nyugtot.*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-09 22:18:17
Üzenet elküldve: 2018-05-09 22:18:17
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild//
*Reni megértette Xot üzenetét és nem is szól vissza élesen az odamarásra, így kámzsás fejével csak kurtán biccent. Aztán a sötételf lány látja Selesen, hogy a város feletti füst említésére teljesen megváltozik. Egészen elsápad és megfeszülnek a vonásai.
Xotara nem tudja, hogy barátosnéja számára egy tűzvész mit jelent, de érzi, hogy valami nagyon nincs rendben, és több van a dolog mögött, mint a puszta aggodalom. Azonban, se a hely se az idő nem alkalmas, hogy erre komolyabban rákérdezzen és megbeszélhessék. Nyakukon a sötétség, így inkább továbbra is szótlan marad. A sötételf lány békésen léptett a biztonságosnak hitt sorvégén, a nap utolsó vöröslő sugarait csendesen szemlélve.
A menet élére pillant. Látja Shen és Lyz hevesen diskurálnak, miközben a csapat végre eléri a karavánpihenő romjait. Elégedetten elvigyorodik a kámzsa alatt, majd Kajtárra pillantva végig simítja a jámbor óriás nyakát. Ekkor üti meg füleit egy ismerős női hang; feldühödött, nyers ordítása és harci sikítása.*
//Annu, Xot//
~ Véráruló? Tolvaj? Gyilkos? ~
*Xotara felkapja fejét és döbbenten állapítja meg, hogy Annu az, aki egy hattal és pár nappal ezelőtt az éjszaka közepén, az ő őrségbéli mulasztása miatt észrevétlenül képes volt elhagyni a Vadvédet. A lila ruhás platinaszőkeség most kivont tőrrel ront felé a mocsárban gázolva, amitől mozgása lassú és nehézkes, de látni rajta a haragtól és gyűlölettől való eltökéltség plusz erővel és kitartással ruházza fel.*
~ Annu? Ezt nem hiszem el… ő is… átlát rajtam, mint Aranyhaj… ez egy jel és igazuk van. ~
*Xotara szinte hallja apja gúnyosan nevető elégedett megjegyzését; ~ látom, megjött végre az eszed… és belátod, hogy mi vagy és, hogy ők mik… mocskos felszíniek. ~
A sötételf lány vonásai a fekete kámzsa alatt megfeszülnek a gondolatra. Hátra veti kámzsáját és méregzöld szemeit a közeledő Annura villantja, majd pofátlanul elvigyorodva szól.*
- Néde e! Platina cicus! Csaknem ki akarod ontani a mocskos kormos véremet? Oh, hát lassan sorszámot kell hogy osszak, de gyere hát! Soron kívül fogadlak.
*Xot szinte letépi magáról fekete köpenyét, és lova nyakára veti a szárakkal együtt, majd lepattan a nyeregből és az ingoványban gázolva megindul a tőrrel közeledő elf lány felé, de nem ránt fegyvert.*
- Én is itt vagyok! Gyere csak! Támadj! Ne csak a szád járjon!
*Betegesen vigyorogva hergeli tovább a magából kikelt Annut és még kezeivel intve is tovább biztatja. Xotarának nemcsak koromfekete szemei tisztultak ki, de a fekete folt is eltűnt a bal tenyeréről.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.09 22:33:39
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild//
*Reni megértette Xot üzenetét és nem is szól vissza élesen az odamarásra, így kámzsás fejével csak kurtán biccent. Aztán a sötételf lány látja Selesen, hogy a város feletti füst említésére teljesen megváltozik. Egészen elsápad és megfeszülnek a vonásai.
Xotara nem tudja, hogy barátosnéja számára egy tűzvész mit jelent, de érzi, hogy valami nagyon nincs rendben, és több van a dolog mögött, mint a puszta aggodalom. Azonban, se a hely se az idő nem alkalmas, hogy erre komolyabban rákérdezzen és megbeszélhessék. Nyakukon a sötétség, így inkább továbbra is szótlan marad. A sötételf lány békésen léptett a biztonságosnak hitt sorvégén, a nap utolsó vöröslő sugarait csendesen szemlélve.
A menet élére pillant. Látja Shen és Lyz hevesen diskurálnak, miközben a csapat végre eléri a karavánpihenő romjait. Elégedetten elvigyorodik a kámzsa alatt, majd Kajtárra pillantva végig simítja a jámbor óriás nyakát. Ekkor üti meg füleit egy ismerős női hang; feldühödött, nyers ordítása és harci sikítása.*
//Annu, Xot//
~ Véráruló? Tolvaj? Gyilkos? ~
*Xotara felkapja fejét és döbbenten állapítja meg, hogy Annu az, aki egy hattal és pár nappal ezelőtt az éjszaka közepén, az ő őrségbéli mulasztása miatt észrevétlenül képes volt elhagyni a Vadvédet. A lila ruhás platinaszőkeség most kivont tőrrel ront felé a mocsárban gázolva, amitől mozgása lassú és nehézkes, de látni rajta a haragtól és gyűlölettől való eltökéltség plusz erővel és kitartással ruházza fel.*
~ Annu? Ezt nem hiszem el… ő is… átlát rajtam, mint Aranyhaj… ez egy jel és igazuk van. ~
*Xotara szinte hallja apja gúnyosan nevető elégedett megjegyzését; ~ látom, megjött végre az eszed… és belátod, hogy mi vagy és, hogy ők mik… mocskos felszíniek. ~
A sötételf lány vonásai a fekete kámzsa alatt megfeszülnek a gondolatra. Hátra veti kámzsáját és méregzöld szemeit a közeledő Annura villantja, majd pofátlanul elvigyorodva szól.*
- Néde e! Platina cicus! Csaknem ki akarod ontani a mocskos kormos véremet? Oh, hát lassan sorszámot kell hogy osszak, de gyere hát! Soron kívül fogadlak.
*Xot szinte letépi magáról fekete köpenyét, és lova nyakára veti a szárakkal együtt, majd lepattan a nyeregből és az ingoványban gázolva megindul a tőrrel közeledő elf lány felé, de nem ránt fegyvert.*
- Én is itt vagyok! Gyere csak! Támadj! Ne csak a szád járjon!
*Betegesen vigyorogva hergeli tovább a magából kikelt Annut és még kezeivel intve is tovább biztatja. Xotarának nemcsak koromfekete szemei tisztultak ki, de a fekete folt is eltűnt a bal tenyeréről.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.09 22:33:39
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-09 18:15:59
Üzenet elküldve: 2018-05-09 18:15:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Bágyadt fény, ami a romok közé szűrődik, de neki úgy szúrja a szemét, mintha még sosem látta volna a nap sugarait. Mennyit aludt? Egy éjszakát? Egy napot, vagy napokat? Halvány fogalma sincs, viszont a feje hasogat és a nyelvét olyan száraznak érzi, mintha minden nyála elpárolgott volna, míg aludt.
Sápadtan támolyog ki, kissé szédül. Bal kezével a falnak támaszkodik, míg jobb kezét szeme elé tartja, míg meg nem szokja a kinti fényt.
Amit először észrevesz, az a úttal szemközti láp. Hívogatóan csillámlik a víz, de még a legbolondabb is tudja, hogy a legkisebb korty is méreg az ingovány állott, poshadt mocsarából. Megnyalja száraz ajkait és a kulacsa után kap, de rátéve ujjait hamar tudatosul benne, hogy az már akkor üres volt, mikor ideért.
Kisöpri arcából haját és hunyorogva kémlel körbe. Szeme megakad a közeledő lovasokon és hamar felismeri a társaságot, már akit.
Lassan feléjük botorkál, megcélozva azt a lovat, amely kissé elhagyva a többieket a legközelebb van.
Sután int nekik, és rekedten feléjük kiált.*
-Val... *Nyelve elakad, egy pillanatra behunyja szemét és újra nekikezdene, de ismét végighordozva tekintetét a Vadvéd népén és szeme megakad a sötételfen.
Érthetetlen düh önti el és a háttérben poroszkálók felé mutat, miközben a közeledő elfekre szegezi tekintetét.*
-Még mindig?! *Nyalja meg ajkát, hogy némileg benedvesítse, de nem sok sikerrel jár.*
-Tudjátok a Fákban Lakó létezik. De sosem fog rátok mosolyogni, amíg orkokkal és mélységiekkel barátkoztok. Tolvajok és gyilkosok. *Mosolyodik el erőtlenül és miközben átfut agyán nagyszülei borzalmas sorsának emléke, fölvesz a földről egy apró követ.*
-Vérünk árulói szeretnétek lenni?! *Címzi a kérdést Shen'erielnek és Lyznek, miközben elhaladva mellettük elhajítja a kavicsot Xotara irányába. A kavics halk puffanás kíséretében esik az aljnövényzetre, igen csak elkerülve a sötételfet.*
-Itt vagyok! *Sikít fel és húzza elő a tőrt, miközben Shenéket igyekezve méterekkel kikerülni Xotara irányába siet.*
*Bágyadt fény, ami a romok közé szűrődik, de neki úgy szúrja a szemét, mintha még sosem látta volna a nap sugarait. Mennyit aludt? Egy éjszakát? Egy napot, vagy napokat? Halvány fogalma sincs, viszont a feje hasogat és a nyelvét olyan száraznak érzi, mintha minden nyála elpárolgott volna, míg aludt.
Sápadtan támolyog ki, kissé szédül. Bal kezével a falnak támaszkodik, míg jobb kezét szeme elé tartja, míg meg nem szokja a kinti fényt.
Amit először észrevesz, az a úttal szemközti láp. Hívogatóan csillámlik a víz, de még a legbolondabb is tudja, hogy a legkisebb korty is méreg az ingovány állott, poshadt mocsarából. Megnyalja száraz ajkait és a kulacsa után kap, de rátéve ujjait hamar tudatosul benne, hogy az már akkor üres volt, mikor ideért.
Kisöpri arcából haját és hunyorogva kémlel körbe. Szeme megakad a közeledő lovasokon és hamar felismeri a társaságot, már akit.
Lassan feléjük botorkál, megcélozva azt a lovat, amely kissé elhagyva a többieket a legközelebb van.
Sután int nekik, és rekedten feléjük kiált.*
-Val... *Nyelve elakad, egy pillanatra behunyja szemét és újra nekikezdene, de ismét végighordozva tekintetét a Vadvéd népén és szeme megakad a sötételfen.
Érthetetlen düh önti el és a háttérben poroszkálók felé mutat, miközben a közeledő elfekre szegezi tekintetét.*
-Még mindig?! *Nyalja meg ajkát, hogy némileg benedvesítse, de nem sok sikerrel jár.*
-Tudjátok a Fákban Lakó létezik. De sosem fog rátok mosolyogni, amíg orkokkal és mélységiekkel barátkoztok. Tolvajok és gyilkosok. *Mosolyodik el erőtlenül és miközben átfut agyán nagyszülei borzalmas sorsának emléke, fölvesz a földről egy apró követ.*
-Vérünk árulói szeretnétek lenni?! *Címzi a kérdést Shen'erielnek és Lyznek, miközben elhaladva mellettük elhajítja a kavicsot Xotara irányába. A kavics halk puffanás kíséretében esik az aljnövényzetre, igen csak elkerülve a sötételfet.*
-Itt vagyok! *Sikít fel és húzza elő a tőrt, miközben Shenéket igyekezve méterekkel kikerülni Xotara irányába siet.*
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-09 16:31:09
Üzenet elküldve: 2018-05-09 16:31:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Lyzi míg a többiek meg nem érkeznek – Seles, Xot, Isq, Relild//
*Lyz csak egy elégedetlen sóhajt hallhat válaszul a kérdésére, mert Sheni bizony néma marad, mint a döglött hal. Talán csak azt érezheti, hogy az övét szorító, bőrkesztyűbe bújt kezek kissé megszorulnak.
Nem is szól semmit, amíg el nem érik a romokat vagyis amíg a távolban meg nem pillantják céljukat. Az erdei kísértet látja lelkét, épp Lyzzel nem akart haragban lenni soha. A szőke erdőkirálykisasszony olyan helyet foglalt el rövid időn belül a szívében, amit eddig nagyon keveseknek sikerült.*
- Azt, hogy gyíkság. Nem az, hogy gyík vagy. *szólal meg halkan, ahogy a távolt kémleli. Szerencsére, a többiek még nem értek oda, így van esélyük kitárgyalni.*
- Sokkal szebb vagy, mint egy gyík. *sóhajt még oda sem nézve. Nem mer a lányra nézni, mert fél, hogy azonnal elszáll minden mérge és ő még kicsit mérges akar lenni.*
- A nagy pofámnak köszönhetem, hogy még élek. Tudni akarod? *kérdi hirtelen, ahogy odafordul és Lyz szemeibe néz.*
- Nevetségessé tettél. Láttad, hogy mindenki rajtam röhögött? *mutat visszafelé, ahonnan a többieket várják.*
- Az a korm... Xotara keverte a szart és ki itta meg a levét? Én. Leparancsoltál a lovamról, mint egy rossz gyereket és magad mögé ültettél, hogy meghúzhasd a fülem, ha rosszaságon kapsz. Eddig se nagyon vettek komolyan, ezután még annyira se fognak. *adja ki magából egyszerre minden sértettségét.*
- De nem gond. Megszoktam már. *egy pillanatig még farkasszemet néz a lánnyal, majd elfordul, hogy elsétáljon tőle pár lépést.*
- Te jó vezető vagy és sokkal jobb elf, mint azt itt sokan megérdemlik. Én csak... én csak nem szeretném, hogy bajod essen. *motyogja. Maga se tudja, hogy akarja-e, hogy Lyz is hallja.*
- Hagyjuk is. Nem lesz velem gond most már. Jó kisfiú leszek. *a hangja kissé száraz, majd inkább a távolba réved.*
- Menjünk közelebb. Innen semmit se fogunk kideríteni. *mondja, de nem néz Lyzre, a lába idegesen jár, ujjai izgágán játszanak az íj fáján.*
//Lyzi míg a többiek meg nem érkeznek – Seles, Xot, Isq, Relild//
*Lyz csak egy elégedetlen sóhajt hallhat válaszul a kérdésére, mert Sheni bizony néma marad, mint a döglött hal. Talán csak azt érezheti, hogy az övét szorító, bőrkesztyűbe bújt kezek kissé megszorulnak.
Nem is szól semmit, amíg el nem érik a romokat vagyis amíg a távolban meg nem pillantják céljukat. Az erdei kísértet látja lelkét, épp Lyzzel nem akart haragban lenni soha. A szőke erdőkirálykisasszony olyan helyet foglalt el rövid időn belül a szívében, amit eddig nagyon keveseknek sikerült.*
- Azt, hogy gyíkság. Nem az, hogy gyík vagy. *szólal meg halkan, ahogy a távolt kémleli. Szerencsére, a többiek még nem értek oda, így van esélyük kitárgyalni.*
- Sokkal szebb vagy, mint egy gyík. *sóhajt még oda sem nézve. Nem mer a lányra nézni, mert fél, hogy azonnal elszáll minden mérge és ő még kicsit mérges akar lenni.*
- A nagy pofámnak köszönhetem, hogy még élek. Tudni akarod? *kérdi hirtelen, ahogy odafordul és Lyz szemeibe néz.*
- Nevetségessé tettél. Láttad, hogy mindenki rajtam röhögött? *mutat visszafelé, ahonnan a többieket várják.*
- Az a korm... Xotara keverte a szart és ki itta meg a levét? Én. Leparancsoltál a lovamról, mint egy rossz gyereket és magad mögé ültettél, hogy meghúzhasd a fülem, ha rosszaságon kapsz. Eddig se nagyon vettek komolyan, ezután még annyira se fognak. *adja ki magából egyszerre minden sértettségét.*
- De nem gond. Megszoktam már. *egy pillanatig még farkasszemet néz a lánnyal, majd elfordul, hogy elsétáljon tőle pár lépést.*
- Te jó vezető vagy és sokkal jobb elf, mint azt itt sokan megérdemlik. Én csak... én csak nem szeretném, hogy bajod essen. *motyogja. Maga se tudja, hogy akarja-e, hogy Lyz is hallja.*
- Hagyjuk is. Nem lesz velem gond most már. Jó kisfiú leszek. *a hangja kissé száraz, majd inkább a távolba réved.*
- Menjünk közelebb. Innen semmit se fogunk kideríteni. *mondja, de nem néz Lyzre, a lába idegesen jár, ujjai izgágán játszanak az íj fáján.*
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-09 15:51:43
Üzenet elküldve: 2018-05-09 15:51:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Shen míg a többiek meg nem érkeznek – Seles, Xot, Isq, Relild//
*Már akkor tudta, hogy tépni fogja legbelül, amikor letessékelte a nyeregből Shent. Az a dühös háború odabent mindig ezt okozza. Lobban, aztán mar. Hallja az elf hangján a sértettséget, pedig ám ő sem volt sokkal kedvesebb vele. Hát hol van itt az igazság, hogy a csapat vezetője kér valamit, és annak csont nélkül kellene működnie, de mégsem működik. Tudja, hogy az önérzetességet jobb eltenni, valahová nagyon-nagyon mélyre, és az út hossza ebben segít is, hogy mikor félútig elérnek, mégiscsak rákérdezzen a semmiből.*
- Hanem azt hogy? *fordítja oldalra fejét, mint aki a másikra szeretne nézni, de ez a helyzet nem ad túl sok lehetőséget.* Szeretném tudni, hogy mi volt a gondod, a döntésemmel.
*Talán ha megérti, kevésbé érzi sértőnek, valamelyest ez segített Xotara esetében is. Csak éppen Xotara nem Shen, akivel pár órája még egészen egy húron pendültek, és aki olyasmit sugallt, hogy védené a mélységi nőtől, s mikor a sors így hozza, mégis puffog. Ezen már végképp nem tud elmenni.
A karavánpihenőnél lecsusszan a lóról, amit Shen leszáll, s mellé lépve kémleli a romokat.*
- Nem vagy seggfej, csak egy kicsit... nagy a szád… *megenyhülve sandít smaragdszín szemeivel az elfre.*
- Te látsz valamit? Én semmit… igazából azt sem tudom, mit kell nézni, vagy, hogy miféle entitás mozog erre…
//Shen míg a többiek meg nem érkeznek – Seles, Xot, Isq, Relild//
*Már akkor tudta, hogy tépni fogja legbelül, amikor letessékelte a nyeregből Shent. Az a dühös háború odabent mindig ezt okozza. Lobban, aztán mar. Hallja az elf hangján a sértettséget, pedig ám ő sem volt sokkal kedvesebb vele. Hát hol van itt az igazság, hogy a csapat vezetője kér valamit, és annak csont nélkül kellene működnie, de mégsem működik. Tudja, hogy az önérzetességet jobb eltenni, valahová nagyon-nagyon mélyre, és az út hossza ebben segít is, hogy mikor félútig elérnek, mégiscsak rákérdezzen a semmiből.*
- Hanem azt hogy? *fordítja oldalra fejét, mint aki a másikra szeretne nézni, de ez a helyzet nem ad túl sok lehetőséget.* Szeretném tudni, hogy mi volt a gondod, a döntésemmel.
*Talán ha megérti, kevésbé érzi sértőnek, valamelyest ez segített Xotara esetében is. Csak éppen Xotara nem Shen, akivel pár órája még egészen egy húron pendültek, és aki olyasmit sugallt, hogy védené a mélységi nőtől, s mikor a sors így hozza, mégis puffog. Ezen már végképp nem tud elmenni.
A karavánpihenőnél lecsusszan a lóról, amit Shen leszáll, s mellé lépve kémleli a romokat.*
- Nem vagy seggfej, csak egy kicsit... nagy a szád… *megenyhülve sandít smaragdszín szemeivel az elfre.*
- Te látsz valamit? Én semmit… igazából azt sem tudom, mit kell nézni, vagy, hogy miféle entitás mozog erre…
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-09 11:02:32
Üzenet elküldve: 2018-05-09 11:02:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Seles, Xot, Isq – Lyz, Shen és Relild//
*Óriási. Nem elég, hogy őt teremtik le, de még rajta röhög az egész banda. A haragtól és a szégyentől lángoló arccal mászik fel a nyeregbe és inkább maga elé mered, hogy ne kelljen látnia a többiek kaján, lekezelő vigyorát és mindennek a megfejeléseként még Lyzi is láthatóan megorrol rá a szavai miatt. Pedig ő tökre nem úgy értette, hogy Lyz a gyík. Persze a doki is rátesz egy lapáttal, jót tréfálkozik a kialakult helyzeten, amitől még inkább kellemetlenné válik a helyzet.*
- Jah, köszi. *vakkant azért vissza.
Mekkora poén már, hogy most ő lett a közellenség, mintha mindenki elfelejtette volna, hogy az a kormos kezdte, de rá persze már mindenki vigyorog, mint a vadalma. Sheni el is kussol, inkább nem mond semmit, nem beszél senkivel. Jobb lesz az úgy, mert eddig is csak jót akart, mégis ő került a társaság perifériájára. Tipikus. Történt már ilyen.
Az óriás csajszira már nem is reagál, legyenek boldogok vele a többiek, neki pont elég volt erre a napra ennyi társalgás.*
- Nem azt mondtam, hogy te vagy gyík, hanem azt, hogy... áh, mindegy. Úgyse érdekel. *kezdene bele, de inkább nem mond semmit.*
- Bármit mondok, úgyis én leszek a seggfej. *motyogja még, de aztán tényleg megkukul.
Az út további részében nem is beszél, ha Lyz kérdezi, akkor csak egy rövid "aha"-val válaszol. Nem akar bunkó lenni, de már így is eleget tett, hogy mindenki rá fújjon.
Amikor elérik a romokat, lecsúszik a nyeregből és onnan fürkészi a távolban düledező karavánpihenőt. Nézni kell, nem beszélni, amíg nem lát valamit, addig nem is szólal meg. Pár lépést tesz csak előre, de ennél jobban nem közelíti meg a romokat. A gyomokkal meg már nem is törődik többet.*
//Seles, Xot, Isq – Lyz, Shen és Relild//
*Óriási. Nem elég, hogy őt teremtik le, de még rajta röhög az egész banda. A haragtól és a szégyentől lángoló arccal mászik fel a nyeregbe és inkább maga elé mered, hogy ne kelljen látnia a többiek kaján, lekezelő vigyorát és mindennek a megfejeléseként még Lyzi is láthatóan megorrol rá a szavai miatt. Pedig ő tökre nem úgy értette, hogy Lyz a gyík. Persze a doki is rátesz egy lapáttal, jót tréfálkozik a kialakult helyzeten, amitől még inkább kellemetlenné válik a helyzet.*
- Jah, köszi. *vakkant azért vissza.
Mekkora poén már, hogy most ő lett a közellenség, mintha mindenki elfelejtette volna, hogy az a kormos kezdte, de rá persze már mindenki vigyorog, mint a vadalma. Sheni el is kussol, inkább nem mond semmit, nem beszél senkivel. Jobb lesz az úgy, mert eddig is csak jót akart, mégis ő került a társaság perifériájára. Tipikus. Történt már ilyen.
Az óriás csajszira már nem is reagál, legyenek boldogok vele a többiek, neki pont elég volt erre a napra ennyi társalgás.*
- Nem azt mondtam, hogy te vagy gyík, hanem azt, hogy... áh, mindegy. Úgyse érdekel. *kezdene bele, de inkább nem mond semmit.*
- Bármit mondok, úgyis én leszek a seggfej. *motyogja még, de aztán tényleg megkukul.
Az út további részében nem is beszél, ha Lyz kérdezi, akkor csak egy rövid "aha"-val válaszol. Nem akar bunkó lenni, de már így is eleget tett, hogy mindenki rá fújjon.
Amikor elérik a romokat, lecsúszik a nyeregből és onnan fürkészi a távolban düledező karavánpihenőt. Nézni kell, nem beszélni, amíg nem lát valamit, addig nem is szólal meg. Pár lépést tesz csak előre, de ennél jobban nem közelíti meg a romokat. A gyomokkal meg már nem is törődik többet.*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-09 01:09:36
Üzenet elküldve: 2018-05-09 01:09:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Seles, Xot, Isq , Lyz, Shen és Relild//
//Lyz lápvirágok nyomában 7: Pengevirág 1 tő //
- Köszönjük Isq, igen, az a fő, hogy megvagyunk *válaszol a félvérnek, és valóban hálát is ad.* Talán, ha rendesen fel lettünk volna szerelkezve, tehettünk volna egy próbát, de se kötelünk, se tervünk nem volt, csak a feladatlajstrom, ami még mindig nyomja a vállunkat.
*Bár a kincset őrző banya legendája számára is érdekes, de mára éppen elég ennyi kitérő, főleg, hogy nem tudja, a karavánpihenőnél mi vár rájuk. Lehet, hogy semmi, lehet, hogy mégsem.
Aztán Xot rendezi kicsit Relildet, ami Lyznek nagyon furcsa, hogy most szinte kardoskodik Lyz morcos kedve mellett, de valamennyire jól is esik, hogy mégiscsak összetartanak, ha úgy alakul. Emellett kezdi sajnálni az óriáslányt, mert azért neki is átdereng, hogy vidítani próbálná őket.
És ez az idill szerte is foszlik, amint lehet.
Mint ahogyan számított is rá, nem lett túl népszerű Shennél azzal, hogy elvette a lovát, de azért arra ő sem számított, hogy gyíkságnak veszi az elf ezt a lépést. Pedig egyedül az ő lova, vagy Kajtár jöhetett volna szóba, aki nem vadvédé, hanem Xotaráé. Lyz pedig nem szerette volna ezt a szálat tovább bonyolítani, és hogy a szemtelenkedő fiú valóban kéz alatt legyen, ez volt a lehető legjobb megoldás. Így biztosan bordán tudja könyökölni, ha újra hozná a formáját. *
- Gyíkság? *kérdez vissza összehúzott szemmel, baljós hangsúllyal.*
- Szuper, legalább ezt is tisztáztuk *jegyzi meg összegezve a véleményét arról, hogy ez az ő olvasatában mit is jelent.* Bár, az ingovány bűzével körbelengve, már akár görény is lehetnék. Nem gondolod? *tesz rá még egy lapáttal, mert azért bőven rosszul esik neki a megjegyzés. Persze, gondolta, hogy nem lesz népszerű, de erre nem számított. Nyafogásra, vagy győzködésre inkább.*
- Ne aggódj Shen, hazafelé már nem kényszertelek magammal egy lóra, de talán ennyit még túlélsz.
~Esküszöm, mint ha valami leprás volnék…~
- Itt kapaszkodhatsz *igazítja az aranyhajú elf kezeit a bőr övének egy-egy csatja mellé, ahol a pántba könnyedén tud kapaszkodni, s egyiküknek sem túl kényelmetlen. Már az eddigiekhez képest.
Xotarát időközben lelte valami, de hogy most épen kárörvend-e a bokorban, Lyzendrát cseppet sem érdekli. Az annál inkább, hogy Xot mihamarabb tegye rendbe magát, és hadra fogható legyen, mikor visszatér. *
- Indulhatunk Xot? *kérdezi, miután a mélységi lány visszatért az egészségügyi kitérőjéről.*
- Relild? Nyeregben vagy? *pillant még hátra, s elégedetten konstatálja, hogy talán még ma el is fognak indulni. Már mindenki türelmetlen, ezért amint lehet, a menet élére léptet, s megindítja a csapatot.*
- Indulás.*Xotarát odarendelhetné még maga mellé, kérdezgetné még, hogy mit érzett, vagy eszébe jut-e valami a korábbiakkal kapcsolatban, de egészen úgy tűnik, hogy visszakapták a régi Xotot, emellett semmi kedve további vagdalkozást hallgatni most, hogy sikeresen szétválasztotta a két ki skakast.
Menet közben inkább az útra figyel, s ha lehet, Shenhez sem szól különösebben, mert valószínűleg csak rontana a helyzetükön, s így azért jut alkalma átgondolni, hogy ha Relild hosszútávon is velük tartana, hogyan variálja át a kompániát, hogy lehetőleg senki ne kapjon hiszti rohamot.
Mikor úgy érzi, hogy kiléphetnek, gyorsabb tempót kezd diktálni.*
- Pillants hátra, kérlek! Mindenki tartja a tempót? *kéri Shen'erielt, mert ő hiába hajlongana hátra, úgysem látna tőle semmit. Többek közt azért nem ő ült hátra, mert úgy nehezen tudná vezetni a csapatot, ha nem látna előre. Így viszont csak olykor kell rákérdeznie, hogy mindenki tartja-e a lépést.
Gyorsabb tempóval hamar láthatóvá válnak a baljós düledező falak. Akkor aztán lassít, s az úton maradva közeledik a helyhez, egyre élesítve figyelmét, hisz Pycta szerint érheti őket meglepetés, amire mégis próbál felkészülni. Lyznek esze ágában sincs belépni a falak mögé, az ő feladatuk csak az, hogy megnézzék a helyet tisztes távolból, és most éppen a vadász lány nem lát semmi furcsát. Nyeregben maradva szemléli még a környéket egy kicsit, majd a többiekre pillant, ők is ugyan azt látják-e amit ő.*
//Seles, Xot, Isq , Lyz, Shen és Relild//
//Lyz lápvirágok nyomában 7: Pengevirág 1 tő //
- Köszönjük Isq, igen, az a fő, hogy megvagyunk *válaszol a félvérnek, és valóban hálát is ad.* Talán, ha rendesen fel lettünk volna szerelkezve, tehettünk volna egy próbát, de se kötelünk, se tervünk nem volt, csak a feladatlajstrom, ami még mindig nyomja a vállunkat.
*Bár a kincset őrző banya legendája számára is érdekes, de mára éppen elég ennyi kitérő, főleg, hogy nem tudja, a karavánpihenőnél mi vár rájuk. Lehet, hogy semmi, lehet, hogy mégsem.
Aztán Xot rendezi kicsit Relildet, ami Lyznek nagyon furcsa, hogy most szinte kardoskodik Lyz morcos kedve mellett, de valamennyire jól is esik, hogy mégiscsak összetartanak, ha úgy alakul. Emellett kezdi sajnálni az óriáslányt, mert azért neki is átdereng, hogy vidítani próbálná őket.
És ez az idill szerte is foszlik, amint lehet.
Mint ahogyan számított is rá, nem lett túl népszerű Shennél azzal, hogy elvette a lovát, de azért arra ő sem számított, hogy gyíkságnak veszi az elf ezt a lépést. Pedig egyedül az ő lova, vagy Kajtár jöhetett volna szóba, aki nem vadvédé, hanem Xotaráé. Lyz pedig nem szerette volna ezt a szálat tovább bonyolítani, és hogy a szemtelenkedő fiú valóban kéz alatt legyen, ez volt a lehető legjobb megoldás. Így biztosan bordán tudja könyökölni, ha újra hozná a formáját. *
- Gyíkság? *kérdez vissza összehúzott szemmel, baljós hangsúllyal.*
- Szuper, legalább ezt is tisztáztuk *jegyzi meg összegezve a véleményét arról, hogy ez az ő olvasatában mit is jelent.* Bár, az ingovány bűzével körbelengve, már akár görény is lehetnék. Nem gondolod? *tesz rá még egy lapáttal, mert azért bőven rosszul esik neki a megjegyzés. Persze, gondolta, hogy nem lesz népszerű, de erre nem számított. Nyafogásra, vagy győzködésre inkább.*
- Ne aggódj Shen, hazafelé már nem kényszertelek magammal egy lóra, de talán ennyit még túlélsz.
~Esküszöm, mint ha valami leprás volnék…~
- Itt kapaszkodhatsz *igazítja az aranyhajú elf kezeit a bőr övének egy-egy csatja mellé, ahol a pántba könnyedén tud kapaszkodni, s egyiküknek sem túl kényelmetlen. Már az eddigiekhez képest.
Xotarát időközben lelte valami, de hogy most épen kárörvend-e a bokorban, Lyzendrát cseppet sem érdekli. Az annál inkább, hogy Xot mihamarabb tegye rendbe magát, és hadra fogható legyen, mikor visszatér. *
- Indulhatunk Xot? *kérdezi, miután a mélységi lány visszatért az egészségügyi kitérőjéről.*
- Relild? Nyeregben vagy? *pillant még hátra, s elégedetten konstatálja, hogy talán még ma el is fognak indulni. Már mindenki türelmetlen, ezért amint lehet, a menet élére léptet, s megindítja a csapatot.*
- Indulás.*Xotarát odarendelhetné még maga mellé, kérdezgetné még, hogy mit érzett, vagy eszébe jut-e valami a korábbiakkal kapcsolatban, de egészen úgy tűnik, hogy visszakapták a régi Xotot, emellett semmi kedve további vagdalkozást hallgatni most, hogy sikeresen szétválasztotta a két ki skakast.
Menet közben inkább az útra figyel, s ha lehet, Shenhez sem szól különösebben, mert valószínűleg csak rontana a helyzetükön, s így azért jut alkalma átgondolni, hogy ha Relild hosszútávon is velük tartana, hogyan variálja át a kompániát, hogy lehetőleg senki ne kapjon hiszti rohamot.
Mikor úgy érzi, hogy kiléphetnek, gyorsabb tempót kezd diktálni.*
- Pillants hátra, kérlek! Mindenki tartja a tempót? *kéri Shen'erielt, mert ő hiába hajlongana hátra, úgysem látna tőle semmit. Többek közt azért nem ő ült hátra, mert úgy nehezen tudná vezetni a csapatot, ha nem látna előre. Így viszont csak olykor kell rákérdeznie, hogy mindenki tartja-e a lépést.
Gyorsabb tempóval hamar láthatóvá válnak a baljós düledező falak. Akkor aztán lassít, s az úton maradva közeledik a helyhez, egyre élesítve figyelmét, hisz Pycta szerint érheti őket meglepetés, amire mégis próbál felkészülni. Lyznek esze ágában sincs belépni a falak mögé, az ő feladatuk csak az, hogy megnézzék a helyet tisztes távolból, és most éppen a vadász lány nem lát semmi furcsát. Nyeregben maradva szemléli még a környéket egy kicsit, majd a többiekre pillant, ők is ugyan azt látják-e amit ő.*
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-07 00:08:44
Üzenet elküldve: 2018-05-07 00:08:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Hallgatja, ahogyan a többi furcsa, mocsári elf beszámol a történtekről. Relid nem tudja pontosan, hogy rosszul érezze magát miatta, vagy kiakadjon, mert valaki ilyen borzasztó dolgot akart művelni vele. Bár fogalma sincs, hogy miért kellhet egy óriás egy mocsári banyának.*
~Csak nem... csak nem meg akart enni?~
*Ettől a gondolattól teljesen kiakad, hiszen számára teljesen logikusak a dolgok. Itt a mocsárban kevés az étel, lehet, hogy a banya így akart finom falatokhoz jutni, és azért Relidet babonázta meg. Meg amúgy is óriás, sokkal nagyobb, mint a többiek. Több a húsa, és a zsírja, mint... mint egy törpének! De itt nincs törpe... Akkor meg mint az elfnek! Milyen elfnek? Hát... hát valamelyiknek! Az persze már nem jut eszébe, hogy a gömbnek nem volt célpontja.
Közben sűrűn bólogat mindenki nevére, bár az biztos, hogy megjegyezni nem fogja tudni, akármennyire próbálkozik, de milyen udvariatlanság lenne csak úgy állni fapofával! Közben a morcos mocsári elf elrángatja a másik elfet, hogy morcoskodjon vele egy kicsit. Relid csak szomorúan csóválja a fejét.*
~Fel kell őket vidítanom!~
*Ezt tűzi ki a következő céljának. Sokkal jobb vidám társaságban utazni, mint egy morgolódóban. Ezért hát következőnek az aranyhajú elf fiú után szól.*
- Ne legyél már ilyen csipkelődő na!
*Mutogat az ujjával közben, mintha megcsípné a másik mellbimbóját.*
- Mindenkinek rossz kedve lesz tőled. Inkább mondj vicceket, az sokkal jobb, na! Na, gyerünk halljuk!
*Nem kötözködésből mondja, észrevehető, hogy teljesen komolyan gondolja, mosolya szinte a füléig ér.*
- Amúgy, hát... nem tudom. Akkor megmondták volna, hogy hol hagyták el, és hogy azt keressem, de még azt sem mondták, merre keressem azt, amit meg kell keresnem!
*Megrázza a fejét.*
- Nem, biztos nem kulcs! És te se izélj már!
*A második mondatánál a sötételf felé fordul.*
- Most komolyan, ne legyetek már ilyenek na!
~Ettől nekem is rossz kedvem lesz! Ah, már mindegy.~
*A visszatérőktől elfogadja a lovat, és széles mosolyt varázsol magára, hátha átragad a morgós mocsári elfrekre.*
- Köszönöm! Ígérem, visszaszolgáltatom!
*Azzal fel is mászik a ló hátára, reméli, az el fogja bírni, és nem csuklik össze alatta. Ha kiértek a mocsárból, hálából jól meg kell majd szeretgetnie. Kár, hogy ételt nem tud neki adni, mondjuk egy répát... De amúgy is, melyik óriás hord magánál répát? Szárított húst, gyümölcsöt, kenyeret, vizet talán, de répát? Esetleg itassa meg? Gyorsan elveti az ötletet, úgy dönt, marad a szeretgetésnél.
Közben a sötételf elmegy vizelni, Relid direkt a másik irányba néz, biztos, ami biztos. Aztán mikor elindulnak persze követi a többieket mert ki akar innen jutni, és lovagolni azért tud. Legalábbis nagyon reméli, nem lehet az olyan nehéz!*
*Hallgatja, ahogyan a többi furcsa, mocsári elf beszámol a történtekről. Relid nem tudja pontosan, hogy rosszul érezze magát miatta, vagy kiakadjon, mert valaki ilyen borzasztó dolgot akart művelni vele. Bár fogalma sincs, hogy miért kellhet egy óriás egy mocsári banyának.*
~Csak nem... csak nem meg akart enni?~
*Ettől a gondolattól teljesen kiakad, hiszen számára teljesen logikusak a dolgok. Itt a mocsárban kevés az étel, lehet, hogy a banya így akart finom falatokhoz jutni, és azért Relidet babonázta meg. Meg amúgy is óriás, sokkal nagyobb, mint a többiek. Több a húsa, és a zsírja, mint... mint egy törpének! De itt nincs törpe... Akkor meg mint az elfnek! Milyen elfnek? Hát... hát valamelyiknek! Az persze már nem jut eszébe, hogy a gömbnek nem volt célpontja.
Közben sűrűn bólogat mindenki nevére, bár az biztos, hogy megjegyezni nem fogja tudni, akármennyire próbálkozik, de milyen udvariatlanság lenne csak úgy állni fapofával! Közben a morcos mocsári elf elrángatja a másik elfet, hogy morcoskodjon vele egy kicsit. Relid csak szomorúan csóválja a fejét.*
~Fel kell őket vidítanom!~
*Ezt tűzi ki a következő céljának. Sokkal jobb vidám társaságban utazni, mint egy morgolódóban. Ezért hát következőnek az aranyhajú elf fiú után szól.*
- Ne legyél már ilyen csipkelődő na!
*Mutogat az ujjával közben, mintha megcsípné a másik mellbimbóját.*
- Mindenkinek rossz kedve lesz tőled. Inkább mondj vicceket, az sokkal jobb, na! Na, gyerünk halljuk!
*Nem kötözködésből mondja, észrevehető, hogy teljesen komolyan gondolja, mosolya szinte a füléig ér.*
- Amúgy, hát... nem tudom. Akkor megmondták volna, hogy hol hagyták el, és hogy azt keressem, de még azt sem mondták, merre keressem azt, amit meg kell keresnem!
*Megrázza a fejét.*
- Nem, biztos nem kulcs! És te se izélj már!
*A második mondatánál a sötételf felé fordul.*
- Most komolyan, ne legyetek már ilyenek na!
~Ettől nekem is rossz kedvem lesz! Ah, már mindegy.~
*A visszatérőktől elfogadja a lovat, és széles mosolyt varázsol magára, hátha átragad a morgós mocsári elfrekre.*
- Köszönöm! Ígérem, visszaszolgáltatom!
*Azzal fel is mászik a ló hátára, reméli, az el fogja bírni, és nem csuklik össze alatta. Ha kiértek a mocsárból, hálából jól meg kell majd szeretgetnie. Kár, hogy ételt nem tud neki adni, mondjuk egy répát... De amúgy is, melyik óriás hord magánál répát? Szárított húst, gyümölcsöt, kenyeret, vizet talán, de répát? Esetleg itassa meg? Gyorsan elveti az ötletet, úgy dönt, marad a szeretgetésnél.
Közben a sötételf elmegy vizelni, Relid direkt a másik irányba néz, biztos, ami biztos. Aztán mikor elindulnak persze követi a többieket mert ki akar innen jutni, és lovagolni azért tud. Legalábbis nagyon reméli, nem lehet az olyan nehéz!*
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-04 22:42:12
Üzenet elküldve: 2018-05-04 22:42:12
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Kiruccanás//
//Seles, Xot, Isq, Lyz, Shen, Relild//
//Aktív képességhasználat: felfedezés//
//Seles legel 5 (aktívval): Vízi Rysha 3 tő, Talpas Whula 2 tő//
*Xot láthatóan nem akar semmit hozzáfűzni Seleshez és a babaőrzési terveihez, ezért a lány ezt elégedetten beleegyezésnek könyveli el. Még mosolyogna is ott magában, ha nem lenne valamiért teljesen baljós ez a vidék, azon felül is, hogy pocsék hely egy utazó számára. Shen egyetértő megjegyzéséből nem kerüli el a fülét a „csini kislány” kifejezés, amiért máskor visszamarna, ha több kedve volna vitatkozni. Sötételf barátnője hirtelen felkiált, amitől összerándul, és ő is a város felé kapja a fejét.*
~ Mi a baj? Nem látok semmit. ~ *Gondolkodik Artheniort bámulva a szürkületben. A látási viszonyok neki már éppen nem elegendők arra, hogy ilyen távolságból kiszúrja, amit nézni kell. Mielőtt azonban megkérdezné, Xot egyértelműen utal rá, hogy valami ég.*
- Tűz? *Seles pillantása tovább időzik arra, de nem a remény miatt, hogy megpillantja majd a füstöt, hanem – talán a baba-téma miatt – azért, mert a szegénynegyedi gyerekek jutnak az eszébe. Először. Aztán elég belegondolni, és máris jön a füst szaga, a kigyulladt függönyök fala, a tüdejét elöntő vaskos füst és halál. Ha valaki éppen ránéz, jól láthatja, hogy egészen elsápad, a levegőt kapkodja, és szó szerint saját magával vív csatát, hogy folytathassák útjukat. Úgy érzi, segítenie kell, hogy meg kell mentenie a szegény gyerekeket, mielőtt bajuk esik, mielőtt meghal a családjuk.*
~ Seles, nyugalom, nyugalom, semmi baj! ~ *Mondogatja magának.* ~ Nem tudjuk, mi történt. Lehet, hogy nem esett senkinek sem baja. ~
*Lassan, nehézkesen sikerül túltennie magát az enyhe rohamon, és érzi, hogy megfeszült izmai megint ellazulnak, ő pedig ugyanolyan higgadtan ül a lovon, mint azelőtt. Elszakítja pillantását a városról, és elindul a lóval.*
- Menjünk innen. *Mondja komoran, és hogy elterelje a figyelmét, inkább az új jövevényre, az óriáslányra koncentrál, és odafigyel a beszélgetésre. Relid nem tűnik alacsonynak, de Seles megtanulta, hogy minden valahol csak viszonyítás kérdése. Ő legalább is mindenkit nagynak tart, akinek befér a hóna alá, pedig Seles is a magasabb alkatú ember nőkhöz tartozik azért.*
- Nos, azt tényleg nem gondoltam volna, hogy kicsi vagy még. *Mosolyog rá kicsit fásultan az előbbiek miatt. Elege van már a büdös gombákból, a sárból, a rémisztő fordulatokból, és arra gondol, hogy szegény Relid is jobban érezné magát velük, ha normális körülmények között találkoztak volna.*
~ Apropó, gombák. ~ *Orra még mindig emlékszik arra az orrfacsaró bűzre, aminek eddig részese volt. Isqehához fordul.*
- Köszönöm. Igyekszem mást találni, hátha… *Mondja, és körül is néz, hátha még a nap utolsó sugarai megvilágítanak számára valamilyen növényt. Lekászálódik a nyeregből, és mielőtt továbbindulnának, talál egy biztos ösvényt, amin puha csizmáival könnyen át tud kelni.* Megnézem, hátha van erre is valami. Nem megyek messzire, itt leszek, mire indulunk! *Mondja Isqehának, bár tudja, hogy neki nem kell magyarázkodnia, barátja tudja jól, hogy eligazodik a vadonban, és akár a lápon is jól megvan egyedül. A biztonság kedvéért még néhányszor megnyomkodja a talajt, de nagyon jól tudja, hogy hova érdemes lépni, és hogy mi olyan folt a lápon, ami csak biztonságosnak tűnik, de valójában veszélyt rejt és lerántja a vándort.
Az ösvény nagyon keskeny, lóval meg se tudna vele birkózni, nem is tudna hova lépni az állat. Sok vízparti növényen át vezet az út, ezeket Seles ügyesen, nehogy megvágja magát, elhajtja az útjából, és arra is lel, amire számít, vízre, méghozzá nem arra a poshadt, mérgezett lápvízre, amibe ezrével léptek a lovaik idefelé. Egy kis, eleven tavacskára bukkan, ami a maga nemében egyáltalán nem csúnya ezen a torz vidéken, a lemenő nap fénye narancssárgában játszatja a tükröződő felszínt. Seles számára nem ez az érdekes, hanem hogy sok más szép, színes tavirózsa mellett akad benne a Ryshából, amit Isqeha külön kért, meg abból a gyönyörű sárga virágból, a Whulából, ami úgy tetszik neki. Bár nem sok gyógynövényt szerzett, de a látvány kárpótolja egy kicsit az eddigiekért, és búcsút véve a szép zugtól szerzeményeivel visszasiet a herbalistához.*
- Képzeld, találtam egy kis tavat, nagyon szép volt! *Újságolja neki lelkesen, és közben elrakja őket a gyűjtögetős zsákokba.* Találtam benne tavi gyógynövényeket!
A feszültség eközben megmaradt, és Selest is magával ragadja. Ez a trollos történet sem teszi vidámabbá a helyzetüket. Amíg távol volt, még egy dráma is kirobbant Shen és Xot között, és bár Seles soha nem gondolja ezekben ártatlannak Xotot (a lány pimasz viselkedése gyakran tényleg csak olaj a tűzre), most mégis neki ad igazat, és most már Shen idegesítő, gyerekes viselkedése is legalább annyira zavarja, mint ez az egész lápi kaland. Csodálkozva hallgatja Xotot, akinek még mindig van kedve tréfálkozni, és ő is megejt egy mosolyt.*
- Nekem a lápi banyáról Banya jut eszembe. Ha nála is csúnyább volt, nem csoda, hogy ennyire megriadtatok. *Kevés csúnyábbat tud elképzelni, mint Banya, de a főztje legalább ehető, és ez a lényeg.
*Ahogy az óvodás helyzet tovább éleződik, és Shen hebeg-habog, aztán „büntetésből” Lyz mögé ül (Seles aztán tudja, hogy Leont is nagyon megviselné, ha mögötte kellene ülnie az úton, rémes lehet), Seles arra gondol, hogy valahogy tényleg Xot javára alakult a mese. A sötételf lány hátát nézi, és bár eleve azt feltételezi, hogy magában jót vidul az eseten, mintha a válla is megrándulna az elfojtott nevetéstől, aztán hirtelen távozik a dolgára. Seles Cserfes nyakát nézi, de halvány mosoly kúszik fel a szája szélén az esettől. Ha nem lenne ilyen változatos ez a társaság, még nyomorultabbul érezné magát itt, ez biztos.
Felzárkózik Isqeha mellé, és a Shenre vetett megjegyzésére elvigyorodik. Amikor látja, hogy félvér barátja rá figyel, meg persze az elfek éppen nem látják, és Xotról is tudja, hogy láthatja a menet végén, mire készül, két kezével óriási szívet rajzol Shen és Lyz felé a levegőben, hogy jelezze barátainak: ami itt történik, azt már nem lehet egyszerű véletlen.*
//Seles, Xot, Isq, Lyz, Shen, Relild//
//Aktív képességhasználat: felfedezés//
//Seles legel 5 (aktívval): Vízi Rysha 3 tő, Talpas Whula 2 tő//
*Xot láthatóan nem akar semmit hozzáfűzni Seleshez és a babaőrzési terveihez, ezért a lány ezt elégedetten beleegyezésnek könyveli el. Még mosolyogna is ott magában, ha nem lenne valamiért teljesen baljós ez a vidék, azon felül is, hogy pocsék hely egy utazó számára. Shen egyetértő megjegyzéséből nem kerüli el a fülét a „csini kislány” kifejezés, amiért máskor visszamarna, ha több kedve volna vitatkozni. Sötételf barátnője hirtelen felkiált, amitől összerándul, és ő is a város felé kapja a fejét.*
~ Mi a baj? Nem látok semmit. ~ *Gondolkodik Artheniort bámulva a szürkületben. A látási viszonyok neki már éppen nem elegendők arra, hogy ilyen távolságból kiszúrja, amit nézni kell. Mielőtt azonban megkérdezné, Xot egyértelműen utal rá, hogy valami ég.*
- Tűz? *Seles pillantása tovább időzik arra, de nem a remény miatt, hogy megpillantja majd a füstöt, hanem – talán a baba-téma miatt – azért, mert a szegénynegyedi gyerekek jutnak az eszébe. Először. Aztán elég belegondolni, és máris jön a füst szaga, a kigyulladt függönyök fala, a tüdejét elöntő vaskos füst és halál. Ha valaki éppen ránéz, jól láthatja, hogy egészen elsápad, a levegőt kapkodja, és szó szerint saját magával vív csatát, hogy folytathassák útjukat. Úgy érzi, segítenie kell, hogy meg kell mentenie a szegény gyerekeket, mielőtt bajuk esik, mielőtt meghal a családjuk.*
~ Seles, nyugalom, nyugalom, semmi baj! ~ *Mondogatja magának.* ~ Nem tudjuk, mi történt. Lehet, hogy nem esett senkinek sem baja. ~
*Lassan, nehézkesen sikerül túltennie magát az enyhe rohamon, és érzi, hogy megfeszült izmai megint ellazulnak, ő pedig ugyanolyan higgadtan ül a lovon, mint azelőtt. Elszakítja pillantását a városról, és elindul a lóval.*
- Menjünk innen. *Mondja komoran, és hogy elterelje a figyelmét, inkább az új jövevényre, az óriáslányra koncentrál, és odafigyel a beszélgetésre. Relid nem tűnik alacsonynak, de Seles megtanulta, hogy minden valahol csak viszonyítás kérdése. Ő legalább is mindenkit nagynak tart, akinek befér a hóna alá, pedig Seles is a magasabb alkatú ember nőkhöz tartozik azért.*
- Nos, azt tényleg nem gondoltam volna, hogy kicsi vagy még. *Mosolyog rá kicsit fásultan az előbbiek miatt. Elege van már a büdös gombákból, a sárból, a rémisztő fordulatokból, és arra gondol, hogy szegény Relid is jobban érezné magát velük, ha normális körülmények között találkoztak volna.*
~ Apropó, gombák. ~ *Orra még mindig emlékszik arra az orrfacsaró bűzre, aminek eddig részese volt. Isqehához fordul.*
- Köszönöm. Igyekszem mást találni, hátha… *Mondja, és körül is néz, hátha még a nap utolsó sugarai megvilágítanak számára valamilyen növényt. Lekászálódik a nyeregből, és mielőtt továbbindulnának, talál egy biztos ösvényt, amin puha csizmáival könnyen át tud kelni.* Megnézem, hátha van erre is valami. Nem megyek messzire, itt leszek, mire indulunk! *Mondja Isqehának, bár tudja, hogy neki nem kell magyarázkodnia, barátja tudja jól, hogy eligazodik a vadonban, és akár a lápon is jól megvan egyedül. A biztonság kedvéért még néhányszor megnyomkodja a talajt, de nagyon jól tudja, hogy hova érdemes lépni, és hogy mi olyan folt a lápon, ami csak biztonságosnak tűnik, de valójában veszélyt rejt és lerántja a vándort.
Az ösvény nagyon keskeny, lóval meg se tudna vele birkózni, nem is tudna hova lépni az állat. Sok vízparti növényen át vezet az út, ezeket Seles ügyesen, nehogy megvágja magát, elhajtja az útjából, és arra is lel, amire számít, vízre, méghozzá nem arra a poshadt, mérgezett lápvízre, amibe ezrével léptek a lovaik idefelé. Egy kis, eleven tavacskára bukkan, ami a maga nemében egyáltalán nem csúnya ezen a torz vidéken, a lemenő nap fénye narancssárgában játszatja a tükröződő felszínt. Seles számára nem ez az érdekes, hanem hogy sok más szép, színes tavirózsa mellett akad benne a Ryshából, amit Isqeha külön kért, meg abból a gyönyörű sárga virágból, a Whulából, ami úgy tetszik neki. Bár nem sok gyógynövényt szerzett, de a látvány kárpótolja egy kicsit az eddigiekért, és búcsút véve a szép zugtól szerzeményeivel visszasiet a herbalistához.*
- Képzeld, találtam egy kis tavat, nagyon szép volt! *Újságolja neki lelkesen, és közben elrakja őket a gyűjtögetős zsákokba.* Találtam benne tavi gyógynövényeket!
A feszültség eközben megmaradt, és Selest is magával ragadja. Ez a trollos történet sem teszi vidámabbá a helyzetüket. Amíg távol volt, még egy dráma is kirobbant Shen és Xot között, és bár Seles soha nem gondolja ezekben ártatlannak Xotot (a lány pimasz viselkedése gyakran tényleg csak olaj a tűzre), most mégis neki ad igazat, és most már Shen idegesítő, gyerekes viselkedése is legalább annyira zavarja, mint ez az egész lápi kaland. Csodálkozva hallgatja Xotot, akinek még mindig van kedve tréfálkozni, és ő is megejt egy mosolyt.*
- Nekem a lápi banyáról Banya jut eszembe. Ha nála is csúnyább volt, nem csoda, hogy ennyire megriadtatok. *Kevés csúnyábbat tud elképzelni, mint Banya, de a főztje legalább ehető, és ez a lényeg.
*Ahogy az óvodás helyzet tovább éleződik, és Shen hebeg-habog, aztán „büntetésből” Lyz mögé ül (Seles aztán tudja, hogy Leont is nagyon megviselné, ha mögötte kellene ülnie az úton, rémes lehet), Seles arra gondol, hogy valahogy tényleg Xot javára alakult a mese. A sötételf lány hátát nézi, és bár eleve azt feltételezi, hogy magában jót vidul az eseten, mintha a válla is megrándulna az elfojtott nevetéstől, aztán hirtelen távozik a dolgára. Seles Cserfes nyakát nézi, de halvány mosoly kúszik fel a szája szélén az esettől. Ha nem lenne ilyen változatos ez a társaság, még nyomorultabbul érezné magát itt, ez biztos.
Felzárkózik Isqeha mellé, és a Shenre vetett megjegyzésére elvigyorodik. Amikor látja, hogy félvér barátja rá figyel, meg persze az elfek éppen nem látják, és Xotról is tudja, hogy láthatja a menet végén, mire készül, két kezével óriási szívet rajzol Shen és Lyz felé a levegőben, hogy jelezze barátainak: ami itt történik, azt már nem lehet egyszerű véletlen.*
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-03 19:00:07
Üzenet elküldve: 2018-05-03 19:00:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Hát... Nem mondhatja, hogy nagy elvárásai voltak, mégis csalódott. A hely nem csak sáros, lucskos és ragacsos, ahol lépni is alig lehet, de még büdös is. A tornyot már látja innen, ám az legnagyobb meglepetésére nem a földön áll, hanem egy tó felett lebeg. Ahogy tudatosul benne a látvány, az álla is leesik. Erre is képes lenne a mágia?! Hihetetlen. Viszont a tény, hogy úti célja nem a szilárd talajon áll, mindent megváltoztat. Nem fog felmenni. Nincs az az isten, amelyik rá tudná venni, hogy a bizonytalan, kétes felhőkön felugráljon a bejárathoz. Nem, nem, inkább itt marad lenn, a talajon, ahonnan már nem eshet lejjebb. Útját a pusztaság felé folytatja. A nap már magasan jár az égen, talán még pár óra gyaloglás belefér.*
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-03 09:50:40
Üzenet elküldve: 2018-05-03 09:50:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Seles, Xot, Isq, Lyz, Shen és Relild//
//Isq Lápvirágok nyomában 5: Vízi Rysha 1 tő//
*Seles besokall a gombáktól, amin a félvér egyáltalán nem csodálkozik. Még így is, hogy a Shayennre szíjazott fedeles kosár rekeszében vannak vizes gyolcsba bugyolálva, még így is időnként fuvallatokban hozza a szél a bűzt hátulról, amit árasztanak magukból.*
- Hagyd őket! *mondja Selesnek.* - Ha Ryshát látsz, az is jó lesz. Bár igazán ritkán lehet rálelni a Vadhorgászra. Csoda, hogy így rábukkantál legalább néhányra.
- Hát, a fő hogy itt vagytok, és mind megvagytok épségben! *mondja, amikor több verzióban is meghallgathatják a lápban történteket a kiérkezőktől valami banyáról meg a kéken csalogató gömbjeiről. Isqeha abszolút hitelt ad a szavaiknak, elvégre mindhárman csak nem estek érzékcsalódás áldozatául! Azon picit meghökken, hogy Xotara milyen vehemenciával kívánna tűzre vetni mindenféle lápban élő banyát, mert hát végül is azoknak is élnie kell valahol. ~De nem? Na és túlságosan nagy kényelem azért nem lehet itt élni, ebben a bűzös mocsárban.~ Isq szerint annak, aki itt él, mert valamiért ide szorult, meglehet a maga baja amúgy is.
Ami meg a kék gömböket illeti, azért él a gyanúperrel, hogy azok valójában lápi fények voltak, kéken villódzó lángok, na persze arról is sok mindent mesélnek a régiek. Példának okáért, hogy ahol világít, ott kincs van. Vagy más történetekben meg a halottak szelleme az, ami nem nyughat a víz alatt. Azt azért nem bírja ki, hogy hangosan annyit hozzá ne fűzzön a dologhoz:*
- Vannak történetek, amikben a lápban derengő fények kincs helyét mutatják. Csak le kell győzni hozzá a kincs őrzőjét... *azért visszafogja magát tudatosan az álmodozásból, és nem folytatja. Az bizonyos, hogy most és ennyien nem érnek rá ilyesmire. Isq azért igyekszik megjegyezni a helyet, ahol Lyzék visszakeveredtek az útra. Soha nem lehet tudni...
Közben Relildre figyel, aki, hát, finoman fogalmazva, nem tűnik valami óriások eszének. ~Szegény. Na de hát majd mellettünk kikupálódik. Már ha nem megy vissza a mestereihez, akikről nem tudni, miért is küldték ide a mocsárba. Még jó, ha csak ő nem tudja. Az a rosszabb, ha azok a mesterek se tudják, és csak azért küldték el ide bolyongani, hogy valamiért megszabaduljanak tőle.~ ébred szívében némi szánalom, na meg gyanú is, hogy vajon miért akartak annyira megszabadulni tőle.
Xot valamiért ki is osztja, hogy miért nem hálásabb az óriáslány. Mert azt Isqeha szerencsére nem hallja, amikor ránctalanító krémet ajánlgat Lyznek.
Azután hálálkodik is azért, hogy Lyz kiszedte a mocsárból.
Közben Shen Lyz csapatbemutatása után Relild előtt jól leezezi Xotarát, meg tovább húzza, amin az amúgy is a megszokottnál sokkal komorabb ábrázattal előkerülő Lyzendra nagy meglepetésre egészen felhúzza magát. De még így is van annyi lélekjelenléte, hogy a grabancánál fogva odébb rángatott Shent ne mindenki előtt ossza ki, legalábbis a visszakullogó Sheni fülét farkát behúzó viselkedéséből leginkább a kiosztásra lehet következtetni.
Lyz át is rendezi hamarjában a csapatot, maga mögé veszi Shent, hogy Relildnek is jusson ló, meg talán hogy Shen jobban szem előtt legyen. Vagyis... kéznél. ~Bár így inkább Lyz van kéznél, ami azt illeti.~
Isq nagyon erősen visszafojtja a vigyorát, és jelentőségteljesen Xotra pillant. Ha nem látná a saját szemével, mennyire haragszik a gyönyörű elf lány, bizony felébredne benne a gyanú, hogy direkt rendezi úgy a dolgokat, hogy Shennel egy lóra kerüljenek. De Lyzen annyira meglátszik, ha mérges, talán pont azért, mert az ilyesmi olyan ritka, mint a Vadhorgász fellelése, hogy el kell vesse ennek a lehetőségét. Shen persze nem hülye, neki nagyot puffanva leesik az istenek elé pottyantotta helyzeti előny, és a lehetőségek tárházától szemmel láthatóan egészen megszédül.*
- Shen, a lábadra nagyon vigyázz, tudod! Kapaszkodj jól! Nehogy leess Lyzendra mögül! *látja el komoly orvosi jó tanácsokkal, és bár ő azért annyira nem küzd a gejzírként feltörekvő röhögéssel, mint Xot, de valami nála is érezhetően ott rezeg a levegőben.
Merthogy Xot nem veszi a lapot Isqeha pillantgatására, csak még jobban a fejébe húzza a kámzsáját, és tök hülye hangokat hallat. Ha nem lenne az egész helyzet véresen komoly, Isq megesküdne rá, hogy éppen pukkadozik a visszafojtott röhögéstől. ~Netalán Shenen röhög... Vagy mindkettejükön...~ válasz a talányra nem születik, mert Xot egy vinnyogásnak ható egészségügyi bejelentés után eltűnik a susnyásban. Isq meg csak vállat von.
A lényeg, hogy most már induljanak, mert a végén még a Karavánpihenő romjainál fog rájuk esteledni. Reményeik szerint meg sem állnak odáig.*
//Seles, Xot, Isq, Lyz, Shen és Relild//
//Isq Lápvirágok nyomában 5: Vízi Rysha 1 tő//
*Seles besokall a gombáktól, amin a félvér egyáltalán nem csodálkozik. Még így is, hogy a Shayennre szíjazott fedeles kosár rekeszében vannak vizes gyolcsba bugyolálva, még így is időnként fuvallatokban hozza a szél a bűzt hátulról, amit árasztanak magukból.*
- Hagyd őket! *mondja Selesnek.* - Ha Ryshát látsz, az is jó lesz. Bár igazán ritkán lehet rálelni a Vadhorgászra. Csoda, hogy így rábukkantál legalább néhányra.
- Hát, a fő hogy itt vagytok, és mind megvagytok épségben! *mondja, amikor több verzióban is meghallgathatják a lápban történteket a kiérkezőktől valami banyáról meg a kéken csalogató gömbjeiről. Isqeha abszolút hitelt ad a szavaiknak, elvégre mindhárman csak nem estek érzékcsalódás áldozatául! Azon picit meghökken, hogy Xotara milyen vehemenciával kívánna tűzre vetni mindenféle lápban élő banyát, mert hát végül is azoknak is élnie kell valahol. ~De nem? Na és túlságosan nagy kényelem azért nem lehet itt élni, ebben a bűzös mocsárban.~ Isq szerint annak, aki itt él, mert valamiért ide szorult, meglehet a maga baja amúgy is.
Ami meg a kék gömböket illeti, azért él a gyanúperrel, hogy azok valójában lápi fények voltak, kéken villódzó lángok, na persze arról is sok mindent mesélnek a régiek. Példának okáért, hogy ahol világít, ott kincs van. Vagy más történetekben meg a halottak szelleme az, ami nem nyughat a víz alatt. Azt azért nem bírja ki, hogy hangosan annyit hozzá ne fűzzön a dologhoz:*
- Vannak történetek, amikben a lápban derengő fények kincs helyét mutatják. Csak le kell győzni hozzá a kincs őrzőjét... *azért visszafogja magát tudatosan az álmodozásból, és nem folytatja. Az bizonyos, hogy most és ennyien nem érnek rá ilyesmire. Isq azért igyekszik megjegyezni a helyet, ahol Lyzék visszakeveredtek az útra. Soha nem lehet tudni...
Közben Relildre figyel, aki, hát, finoman fogalmazva, nem tűnik valami óriások eszének. ~Szegény. Na de hát majd mellettünk kikupálódik. Már ha nem megy vissza a mestereihez, akikről nem tudni, miért is küldték ide a mocsárba. Még jó, ha csak ő nem tudja. Az a rosszabb, ha azok a mesterek se tudják, és csak azért küldték el ide bolyongani, hogy valamiért megszabaduljanak tőle.~ ébred szívében némi szánalom, na meg gyanú is, hogy vajon miért akartak annyira megszabadulni tőle.
Xot valamiért ki is osztja, hogy miért nem hálásabb az óriáslány. Mert azt Isqeha szerencsére nem hallja, amikor ránctalanító krémet ajánlgat Lyznek.
Azután hálálkodik is azért, hogy Lyz kiszedte a mocsárból.
Közben Shen Lyz csapatbemutatása után Relild előtt jól leezezi Xotarát, meg tovább húzza, amin az amúgy is a megszokottnál sokkal komorabb ábrázattal előkerülő Lyzendra nagy meglepetésre egészen felhúzza magát. De még így is van annyi lélekjelenléte, hogy a grabancánál fogva odébb rángatott Shent ne mindenki előtt ossza ki, legalábbis a visszakullogó Sheni fülét farkát behúzó viselkedéséből leginkább a kiosztásra lehet következtetni.
Lyz át is rendezi hamarjában a csapatot, maga mögé veszi Shent, hogy Relildnek is jusson ló, meg talán hogy Shen jobban szem előtt legyen. Vagyis... kéznél. ~Bár így inkább Lyz van kéznél, ami azt illeti.~
Isq nagyon erősen visszafojtja a vigyorát, és jelentőségteljesen Xotra pillant. Ha nem látná a saját szemével, mennyire haragszik a gyönyörű elf lány, bizony felébredne benne a gyanú, hogy direkt rendezi úgy a dolgokat, hogy Shennel egy lóra kerüljenek. De Lyzen annyira meglátszik, ha mérges, talán pont azért, mert az ilyesmi olyan ritka, mint a Vadhorgász fellelése, hogy el kell vesse ennek a lehetőségét. Shen persze nem hülye, neki nagyot puffanva leesik az istenek elé pottyantotta helyzeti előny, és a lehetőségek tárházától szemmel láthatóan egészen megszédül.*
- Shen, a lábadra nagyon vigyázz, tudod! Kapaszkodj jól! Nehogy leess Lyzendra mögül! *látja el komoly orvosi jó tanácsokkal, és bár ő azért annyira nem küzd a gejzírként feltörekvő röhögéssel, mint Xot, de valami nála is érezhetően ott rezeg a levegőben.
Merthogy Xot nem veszi a lapot Isqeha pillantgatására, csak még jobban a fejébe húzza a kámzsáját, és tök hülye hangokat hallat. Ha nem lenne az egész helyzet véresen komoly, Isq megesküdne rá, hogy éppen pukkadozik a visszafojtott röhögéstől. ~Netalán Shenen röhög... Vagy mindkettejükön...~ válasz a talányra nem születik, mert Xot egy vinnyogásnak ható egészségügyi bejelentés után eltűnik a susnyásban. Isq meg csak vállat von.
A lényeg, hogy most már induljanak, mert a végén még a Karavánpihenő romjainál fog rájuk esteledni. Reményeik szerint meg sem állnak odáig.*
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-02 20:29:17
Üzenet elküldve: 2018-05-02 20:29:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Seles, Xot, Isq, Lyz, Shen és Relild//
//A vak tyúk is talál 6: Talpas Whula 1 tő, Pengevirág 1 tő//
*Xotara hallva Relid Alvezérükkel való fokhegyről való beszédét, egyértelműen elkönyveli magában, hogy tényleg egy újabb bajkeverővel bővül a kis csapatuk, amit Xot egyáltalán nem bán, sőt, de azért nehogy már a tehén csapjon a ménkűbe. Xotara a kámzsa alól egy kicsit odamar csípős nyelvével, a miheztartás végett.*
- Hé! Reni vagy hogy is hívnak?! Maradj már magadnak! Ha az Alvezérünknek pufogni támad kedve, akkor bizony neki minden joga meg van, hogy pufogjon. Főleg, hogy most mentette meg a seggedet.
*A sötételf lány ezután ismét hallgatagon figyel és nem fűz hozzá egyebet, csak gondolatban.*
~ Mesterei? Szerzetesek? Szegény kis virágszál… mondom én, hogy minden szerzetes egy szadista mazochista. ~
*Arra a banyáról szóló mesére, amit Lyz és Aranyhaj előad, megvonja a vállait. Egyáltalán nem lepődik meg a hallottakon.*
- Lápi banya? Tök logikus. Biztos azért él a lápon, mert itt még ő sem tűnnik olyan ocsmánynak. Szerintem, az összes ilyen büdös satrafát tűzre kéne vetni. Unalmukban szívatják itt a jó népet.
*Xotara, mint aki nagyon okosat mondott, elégedetten elhallgat. Azt már fel sem veszi, hogy Aranyhaj megint beszólt neki, csak jót vigyorog a kámzsa alatt, de láthatóan Lyzben ekkor pattan el valami. Xotnak még éppen hogy sikerül elkapnia Lyzendra által visszalökött kantárszárat, aztán csak meghökkenve pislog nagyokat, hogy most mi van. Látja, ahogy Lyz szemei majdhogynem zöld-szikrákat vetnek és csípőből lekezeli Shent, aki teljesen megszeppen. Xot legszívesebben pofazsákját lekapva odanyargalna hozzájuk és belevigyorogna Aranyhaj képébe, majd összepacsizna Lyzivel, azzal jelmondattal, hogy 'ez az kislány, csak keményen', de tudja, Lyz jelenlegi hangulata miatt, abból most nem pacsi, hanem egy irdatlan nagy füles lenne. Szóval, inkább elveti az ötletet, és próbál továbbra is csendesen ártatlannak tűnni. Azonban, ahogy Xotara gondolataival magára marad, ez a csendes-terv bedőlni látszik.
Minden lanawini életében legalább egyszer van egy olyan pillanat, egy olyan helyen és olyan szituációban, ahol pont a teljes fegyelem és komolyság lenne az elvárt viselkedési forma, de egyszer csak elkapja az elfojthatatlan röhögőgörcs. Xotara életében ez a pillanat éppen most érkezett el.
Bárhogy próbálja, nem tudja elterelni gondolatait, arról a tényről, hogy az egész balhét Aranyhaj egyedül viszi el, pedig aztán most ő is tényleg fülhegyig sáros a dologban, és mégis lazán megússza az egészet. Xotot lassan elkezdi rázni a néma röhögés, a kámzsa alól halk elfúló, és felhorkanó hangok hallatszanak, ahogy hősiesen küzd az elfojthatatlannal. A taszító ingovány horizontjához lassan közeledő nap szépségével próbálja elterelni figyelmét a röhögésről, és amikor már éppen azt gondolná, hogy elmúlt, újra elkapja a röhögés. Ez azért sem szerencsés, mert éppen két elf mellett léptet lovával, akik nemcsak hogy nem hülyék, de pláne nem süketek. Szóval, ha Xot gyorsan nem tesz valamit a pofátlan röhögőgörcsével, akkor minden bizonnyal Lyz és Shen fognak valami tenni vele. Xotara derekasan küzd, de hiába, a nyeregkápára támaszkodva rázkódó vállakkal igyekszik kinyögni valamit, hogy mentse magát, lehetőleg ildomos komolysággal. Nagy nehezen, elfúló hangon odanyilatkozza Lyznek: *
- El kell mennem… ~ röhögni ~ pisilni.
*A választ sem várja meg, nem mintha megbírná, és betrappol Kajtárral a susnyásba, ahol hátravetődve és elterülve lova farán, kezeit a szájára szorítva könnyes röhögésben tör ki.
Még a kámzsa is lecsúszik a fejéről és a bőrsisakja is leesik, de ő csak röhög, ahogy a lehetőségei engedik, remélhetőleg a többiek számára nem hallhatóan. Amikor már úgy érzi, hogy elmúlt a baja, akkor kihalássza az ingoványvízből a bőrsisakját, amit megszokott módon a tegeze aljára tömköd vissza. Rendezi magát, komolyságot erőltet magára, de érzi még mindig vigyorog, szóval inkább visszahúzza fejére a kámzsát. Ekkor akad meg a szeme két újabb keresett növényen, ami még pont kapóra is jön, hogy kimagyarázza hosszabb távol maradását. Gyorsan ki is kiált a többieknek, mielőtt még ebből is balhé lenne.*
- Megyek már csak, közben találtam még két izé gazt.
*Xot lepattan Kajtárról, és a zsákjába tesz egy újabb sárgás tavi virágot, és az előbbiekhez hasonlóan még egy tő pengevirágot. A zsákot a nedvesség miatt ismét megmeríti az ingoványban, és visszakötözi a nyeregre, ahova maga is felpattan. Xot kicsörtet Kajtárral a susnyásból, majd mintha mi sem történt volna és mi sem lenne természetesebb besorol a menet végére, ahogy már a kapu óta akarta. Eszébe jut, hogy fel kéne ajánlania lovát, hogy inkább Kajtáron üljön az óriás lány, hiszen azért igás lovának a háta csak jobban elbírná Relid súlyát, mint Shen hátas lova, de Xot nem érzi magában az erőt, hogy ezt, anélkül sikerülne elmondani a Lyznek, hogy elröhögné magát. Szóval, inkább úgy dönt, marad a biztonságos, csendes sorvégén, és tovább csodálja, ahogy a méltóságteljesen vonuló Nap felölti vörös palástját, és mintha maga is az egykori karavánpihenőhöz igyekezne, hogy fekete posztót borítson a romokat.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.02 20:39:07
//Seles, Xot, Isq, Lyz, Shen és Relild//
//A vak tyúk is talál 6: Talpas Whula 1 tő, Pengevirág 1 tő//
*Xotara hallva Relid Alvezérükkel való fokhegyről való beszédét, egyértelműen elkönyveli magában, hogy tényleg egy újabb bajkeverővel bővül a kis csapatuk, amit Xot egyáltalán nem bán, sőt, de azért nehogy már a tehén csapjon a ménkűbe. Xotara a kámzsa alól egy kicsit odamar csípős nyelvével, a miheztartás végett.*
- Hé! Reni vagy hogy is hívnak?! Maradj már magadnak! Ha az Alvezérünknek pufogni támad kedve, akkor bizony neki minden joga meg van, hogy pufogjon. Főleg, hogy most mentette meg a seggedet.
*A sötételf lány ezután ismét hallgatagon figyel és nem fűz hozzá egyebet, csak gondolatban.*
~ Mesterei? Szerzetesek? Szegény kis virágszál… mondom én, hogy minden szerzetes egy szadista mazochista. ~
*Arra a banyáról szóló mesére, amit Lyz és Aranyhaj előad, megvonja a vállait. Egyáltalán nem lepődik meg a hallottakon.*
- Lápi banya? Tök logikus. Biztos azért él a lápon, mert itt még ő sem tűnnik olyan ocsmánynak. Szerintem, az összes ilyen büdös satrafát tűzre kéne vetni. Unalmukban szívatják itt a jó népet.
*Xotara, mint aki nagyon okosat mondott, elégedetten elhallgat. Azt már fel sem veszi, hogy Aranyhaj megint beszólt neki, csak jót vigyorog a kámzsa alatt, de láthatóan Lyzben ekkor pattan el valami. Xotnak még éppen hogy sikerül elkapnia Lyzendra által visszalökött kantárszárat, aztán csak meghökkenve pislog nagyokat, hogy most mi van. Látja, ahogy Lyz szemei majdhogynem zöld-szikrákat vetnek és csípőből lekezeli Shent, aki teljesen megszeppen. Xot legszívesebben pofazsákját lekapva odanyargalna hozzájuk és belevigyorogna Aranyhaj képébe, majd összepacsizna Lyzivel, azzal jelmondattal, hogy 'ez az kislány, csak keményen', de tudja, Lyz jelenlegi hangulata miatt, abból most nem pacsi, hanem egy irdatlan nagy füles lenne. Szóval, inkább elveti az ötletet, és próbál továbbra is csendesen ártatlannak tűnni. Azonban, ahogy Xotara gondolataival magára marad, ez a csendes-terv bedőlni látszik.
Minden lanawini életében legalább egyszer van egy olyan pillanat, egy olyan helyen és olyan szituációban, ahol pont a teljes fegyelem és komolyság lenne az elvárt viselkedési forma, de egyszer csak elkapja az elfojthatatlan röhögőgörcs. Xotara életében ez a pillanat éppen most érkezett el.
Bárhogy próbálja, nem tudja elterelni gondolatait, arról a tényről, hogy az egész balhét Aranyhaj egyedül viszi el, pedig aztán most ő is tényleg fülhegyig sáros a dologban, és mégis lazán megússza az egészet. Xotot lassan elkezdi rázni a néma röhögés, a kámzsa alól halk elfúló, és felhorkanó hangok hallatszanak, ahogy hősiesen küzd az elfojthatatlannal. A taszító ingovány horizontjához lassan közeledő nap szépségével próbálja elterelni figyelmét a röhögésről, és amikor már éppen azt gondolná, hogy elmúlt, újra elkapja a röhögés. Ez azért sem szerencsés, mert éppen két elf mellett léptet lovával, akik nemcsak hogy nem hülyék, de pláne nem süketek. Szóval, ha Xot gyorsan nem tesz valamit a pofátlan röhögőgörcsével, akkor minden bizonnyal Lyz és Shen fognak valami tenni vele. Xotara derekasan küzd, de hiába, a nyeregkápára támaszkodva rázkódó vállakkal igyekszik kinyögni valamit, hogy mentse magát, lehetőleg ildomos komolysággal. Nagy nehezen, elfúló hangon odanyilatkozza Lyznek: *
- El kell mennem… ~ röhögni ~ pisilni.
*A választ sem várja meg, nem mintha megbírná, és betrappol Kajtárral a susnyásba, ahol hátravetődve és elterülve lova farán, kezeit a szájára szorítva könnyes röhögésben tör ki.
Még a kámzsa is lecsúszik a fejéről és a bőrsisakja is leesik, de ő csak röhög, ahogy a lehetőségei engedik, remélhetőleg a többiek számára nem hallhatóan. Amikor már úgy érzi, hogy elmúlt a baja, akkor kihalássza az ingoványvízből a bőrsisakját, amit megszokott módon a tegeze aljára tömköd vissza. Rendezi magát, komolyságot erőltet magára, de érzi még mindig vigyorog, szóval inkább visszahúzza fejére a kámzsát. Ekkor akad meg a szeme két újabb keresett növényen, ami még pont kapóra is jön, hogy kimagyarázza hosszabb távol maradását. Gyorsan ki is kiált a többieknek, mielőtt még ebből is balhé lenne.*
- Megyek már csak, közben találtam még két izé gazt.
*Xot lepattan Kajtárról, és a zsákjába tesz egy újabb sárgás tavi virágot, és az előbbiekhez hasonlóan még egy tő pengevirágot. A zsákot a nedvesség miatt ismét megmeríti az ingoványban, és visszakötözi a nyeregre, ahova maga is felpattan. Xot kicsörtet Kajtárral a susnyásból, majd mintha mi sem történt volna és mi sem lenne természetesebb besorol a menet végére, ahogy már a kapu óta akarta. Eszébe jut, hogy fel kéne ajánlania lovát, hogy inkább Kajtáron üljön az óriás lány, hiszen azért igás lovának a háta csak jobban elbírná Relid súlyát, mint Shen hátas lova, de Xot nem érzi magában az erőt, hogy ezt, anélkül sikerülne elmondani a Lyznek, hogy elröhögné magát. Szóval, inkább úgy dönt, marad a biztonságos, csendes sorvégén, és tovább csodálja, ahogy a méltóságteljesen vonuló Nap felölti vörös palástját, és mintha maga is az egykori karavánpihenőhöz igyekezne, hogy fekete posztót borítson a romokat.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.02 20:39:07
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-01 10:05:27
Üzenet elküldve: 2018-05-01 10:05:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Seles, Xot, Isq – Lyz, Shen és Relild//
//A vak tyúk is talál 5: nincs találat //
*Visszatérve a karavánútra felül a lova nyergébe, Kormi reakciójával nem törődik, nem mintha elfelejtette volna az álnok kis kígyó tetteit, csak nem akarja tovább húzni vele Lyzi agyát. Látszólag nem törődik vele, de azért rajta tartja majd a fél szemét a kis füstösön.
Nem tudja megérteni közben a doki lelkesedését a növények iránt, de biztos neki van igaza. A lelkendezésre csak rákönyököl a nyeregkápára és foghegyről veti oda.*
- Persze, profik vagyunk a mocsári gazok felkutatásában. Még olyan Tenyeres Gúlát is találtunk, amire azt mondtad, hogy a tüdőmre jó, ami igazából mindegy, mert tök jól vagyok. *mondja flegma képpel, mert az mindig bejön.*
- Hurrá, lesz házi mocsarunk, meg minden. *köröz a levegőben a mutatóujjával, ahogy Isqi bemondja, hogy otthon el akarja ültetni a növényeket.*
- Ja, ilyen kékes cuccal, olyan gömbszerű akármivel, ami kéken világított. *megy bele mélyebben a magyarázatba, még meg is mutatja, hogy kábé mekkora volt, de Lyz is kisegíti, úgyhogy így már mindenkinek világos kell, hogy legyen.
Amikor Seles a távozás mellett érvel, akkor Sheni nagyon komolyan bólogat, mert neki is elege van a mocsárból, meg a büdösből, meg a kék izével mocsári vándorokra horgászó banyákból.*
- A csini kislánynak adok igazat. Húzzunk a vérbe! *erősít. Amikor pedig Xot felhívja a figyelmük a város felett kúszó füstcsíkokra, akkor nem tudja megállni, hogy oda ne szúrjon.*
- Biztos a fajtád gyújtogat. *mondja, de gyorsan észbe kap és Lyzire mosolyog.*
- Vagy kerti partit tartanak és grilleznek. *vigyorog idétlenül, ahogy a nyárs forgatását imitálja.
Közben az óriás lány is megtalálja a hangját és Sheni rá kezd figyelni, még közelebb is léptet Lyzihez, csak hogy jobban hallja és közelebb legyen az elf erdőkirálykisasszonyhoz. Amikor azt mondja az óriás, hogy nincs aranya meghálálni a segítséget, felszisszen, mintha valami nagyon rosszat mondott volna.*
- Ó, szia Izérelild, jah, én Shen vagyok, de szólíts csak Aranyhajnak. *mutatkozik be maga is. Bár furcsának találja, hogy mindenki ilyen érdekes neveket kapott, mint Énmegleon és most Izérelild.*
- Szerintem nagy vagy. *jelentkezik értetlenül, mert szerinte tényleg nagy csaj az óriás, bár fogalma sincs, mekkorának kellene lennie.*
- Lehet, hogy elhagytak egy kulcsot. És veled akarják megkerestetni. Mert azokat szokták elhagyni a legtöbbször, kulcsokat. Nem? *néz körbe megerősítést várva, majd vissza Izérelildre.*
- Mekkora szemetek már, hogy veled kerestetik meg. *mondja mélységesen mély meggyőződéssel, mert tényleg szemétség már mással kerestetni meg, amit ők hagytak el.
Már a lovon van, amikor Lyzi megragadja és szelíd erőszakkal leszedi a nyeregből. A lombzabáló értetlen és egyben ijedt képpel engedelmeskedik a kedvesen agresszív invitálásnak és pár lépéssel a többiektől szembekerül a villámokat szóró szemű fővadásszal.*
- De én... *próbál védekezni, de az elf lány ingerültsége elmossa minden próbálkozását.*
- Én csak... *ezúttal sem sikerül befejeznie.*
- De ő... *mutogat a többiek felé eredménytelenül. Az arca kezd vörös lenni a szidástól és a szégyentől, a keze ökölbe szorul, de végül megadja magát és lesüti a szemeit.*
- Mer' férfi vagyok. *motyogja maga elé, de ebből szinte semmit se érteni, mert annyi bátorsága nincs, hogy hangosan kimondja. Végül vert seregként indul meg visszafelé Lyzi után a többiekhez, remélve, hogy a kis közjátékból a lehető legkevesebbet hallották a többiek. Persze az arca még mindig lángol és nem is nagyon néz fel, csak akkor, amikor kiderül, hogy az ő lovát veszik el.*
- Miii? Nemá'! Ez kicseszés! *találja meg a hangját és mint egy durcás gyerek még a combját is megcsapja mérgében.*
- Az gyíkság! Miért pont az enyémet? *folytatja, amikor leesik neki Lyz mondatának második fele és elhallgat, mint akit elvágtak.*
- Heh? *suttogja értetlenül és össze-vissza kapdossa a tekintetét. De jól hallotta, Izérelild az ő lovával megy, ő pedig Lyz mögött fog ülni.*
- Akkor is gyíkság. *próbálkozik azért még, hogy ne legyen annyira feltűnő, majd ha az elf fővadász is nyeregbe pattant, felszáll maga is mögé. A nyereg kicsi kettőjüknek, így eléggé közel kell ülnie a lányhoz és mivel kapaszkodó nem nagyon van, így nem sok lehetősége akad. Egy darabig próbálkozik a nyereg szélével, a ló farával, de végül mégis át kell karolnia Lyzi derekát, hogy le ne essen majd. Csak remélni meri, hogy az elf lány nem érzi zakatoló szívét és remegő kezét, közben a pír sem múlik el a képéről.*
- Remélem, nem nyom a bicska a zsebemben. *próbálkozik fészkelődve, de meg kell köszörülnie a torkát, mert valahol a mocsárban hagyta a hangját.
Ha Lyz ezzel azt akarta elérni, hogy ne beszéljen, akkor tökéletesen sikerült, mert Sheni megkukul, zavarában még a gazokról is megfeledkezik és inkább azzal foglalkozik, hogy nehogy kényes helyen fogjon rá Lyz derekára és hogy a bicska a zsebében nyugton maradjon.*
//Seles, Xot, Isq – Lyz, Shen és Relild//
//A vak tyúk is talál 5: nincs találat //
*Visszatérve a karavánútra felül a lova nyergébe, Kormi reakciójával nem törődik, nem mintha elfelejtette volna az álnok kis kígyó tetteit, csak nem akarja tovább húzni vele Lyzi agyát. Látszólag nem törődik vele, de azért rajta tartja majd a fél szemét a kis füstösön.
Nem tudja megérteni közben a doki lelkesedését a növények iránt, de biztos neki van igaza. A lelkendezésre csak rákönyököl a nyeregkápára és foghegyről veti oda.*
- Persze, profik vagyunk a mocsári gazok felkutatásában. Még olyan Tenyeres Gúlát is találtunk, amire azt mondtad, hogy a tüdőmre jó, ami igazából mindegy, mert tök jól vagyok. *mondja flegma képpel, mert az mindig bejön.*
- Hurrá, lesz házi mocsarunk, meg minden. *köröz a levegőben a mutatóujjával, ahogy Isqi bemondja, hogy otthon el akarja ültetni a növényeket.*
- Ja, ilyen kékes cuccal, olyan gömbszerű akármivel, ami kéken világított. *megy bele mélyebben a magyarázatba, még meg is mutatja, hogy kábé mekkora volt, de Lyz is kisegíti, úgyhogy így már mindenkinek világos kell, hogy legyen.
Amikor Seles a távozás mellett érvel, akkor Sheni nagyon komolyan bólogat, mert neki is elege van a mocsárból, meg a büdösből, meg a kék izével mocsári vándorokra horgászó banyákból.*
- A csini kislánynak adok igazat. Húzzunk a vérbe! *erősít. Amikor pedig Xot felhívja a figyelmük a város felett kúszó füstcsíkokra, akkor nem tudja megállni, hogy oda ne szúrjon.*
- Biztos a fajtád gyújtogat. *mondja, de gyorsan észbe kap és Lyzire mosolyog.*
- Vagy kerti partit tartanak és grilleznek. *vigyorog idétlenül, ahogy a nyárs forgatását imitálja.
Közben az óriás lány is megtalálja a hangját és Sheni rá kezd figyelni, még közelebb is léptet Lyzihez, csak hogy jobban hallja és közelebb legyen az elf erdőkirálykisasszonyhoz. Amikor azt mondja az óriás, hogy nincs aranya meghálálni a segítséget, felszisszen, mintha valami nagyon rosszat mondott volna.*
- Ó, szia Izérelild, jah, én Shen vagyok, de szólíts csak Aranyhajnak. *mutatkozik be maga is. Bár furcsának találja, hogy mindenki ilyen érdekes neveket kapott, mint Énmegleon és most Izérelild.*
- Szerintem nagy vagy. *jelentkezik értetlenül, mert szerinte tényleg nagy csaj az óriás, bár fogalma sincs, mekkorának kellene lennie.*
- Lehet, hogy elhagytak egy kulcsot. És veled akarják megkerestetni. Mert azokat szokták elhagyni a legtöbbször, kulcsokat. Nem? *néz körbe megerősítést várva, majd vissza Izérelildre.*
- Mekkora szemetek már, hogy veled kerestetik meg. *mondja mélységesen mély meggyőződéssel, mert tényleg szemétség már mással kerestetni meg, amit ők hagytak el.
Már a lovon van, amikor Lyzi megragadja és szelíd erőszakkal leszedi a nyeregből. A lombzabáló értetlen és egyben ijedt képpel engedelmeskedik a kedvesen agresszív invitálásnak és pár lépéssel a többiektől szembekerül a villámokat szóró szemű fővadásszal.*
- De én... *próbál védekezni, de az elf lány ingerültsége elmossa minden próbálkozását.*
- Én csak... *ezúttal sem sikerül befejeznie.*
- De ő... *mutogat a többiek felé eredménytelenül. Az arca kezd vörös lenni a szidástól és a szégyentől, a keze ökölbe szorul, de végül megadja magát és lesüti a szemeit.*
- Mer' férfi vagyok. *motyogja maga elé, de ebből szinte semmit se érteni, mert annyi bátorsága nincs, hogy hangosan kimondja. Végül vert seregként indul meg visszafelé Lyzi után a többiekhez, remélve, hogy a kis közjátékból a lehető legkevesebbet hallották a többiek. Persze az arca még mindig lángol és nem is nagyon néz fel, csak akkor, amikor kiderül, hogy az ő lovát veszik el.*
- Miii? Nemá'! Ez kicseszés! *találja meg a hangját és mint egy durcás gyerek még a combját is megcsapja mérgében.*
- Az gyíkság! Miért pont az enyémet? *folytatja, amikor leesik neki Lyz mondatának második fele és elhallgat, mint akit elvágtak.*
- Heh? *suttogja értetlenül és össze-vissza kapdossa a tekintetét. De jól hallotta, Izérelild az ő lovával megy, ő pedig Lyz mögött fog ülni.*
- Akkor is gyíkság. *próbálkozik azért még, hogy ne legyen annyira feltűnő, majd ha az elf fővadász is nyeregbe pattant, felszáll maga is mögé. A nyereg kicsi kettőjüknek, így eléggé közel kell ülnie a lányhoz és mivel kapaszkodó nem nagyon van, így nem sok lehetősége akad. Egy darabig próbálkozik a nyereg szélével, a ló farával, de végül mégis át kell karolnia Lyzi derekát, hogy le ne essen majd. Csak remélni meri, hogy az elf lány nem érzi zakatoló szívét és remegő kezét, közben a pír sem múlik el a képéről.*
- Remélem, nem nyom a bicska a zsebemben. *próbálkozik fészkelődve, de meg kell köszörülnie a torkát, mert valahol a mocsárban hagyta a hangját.
Ha Lyz ezzel azt akarta elérni, hogy ne beszéljen, akkor tökéletesen sikerült, mert Sheni megkukul, zavarában még a gazokról is megfeledkezik és inkább azzal foglalkozik, hogy nehogy kényes helyen fogjon rá Lyz derekára és hogy a bicska a zsebében nyugton maradjon.*
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-01 00:30:12
Üzenet elküldve: 2018-05-01 00:30:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Seles, Xot, Isq, Lyz, Shen és Relild//
//Lyz lápvirágok nyomában 6: Wízi Rysha 2 tő//
*Az óriáslánynak nem koppan, hogy a vicces megjegyzés cseppet sem vár választ, és láthatólag nincsenek egy hullámhosszon Lyzzel. Talán ez a nap eleve így el van tolva, kezdve Xotara reggeli alakításával, aztán a folytonos marakodással, aminek fültanúi voltak az úron Shen és Xotara közt, s nem sokkal az után, hogy kijelenti, senkit nem hagynak le, senki nem szalad előre, Shen beveti magát egy hang után a susnyásba. Minden felelősség az ő vállát nyomja, erre az elf fiú, talál neki még valakit, akiről gondoskodnia kell, és aki van olyan kedves, és kioktatja arról, hogy mitől marad ráncos.
Shen tudhatja egyedül, és még ő sem túl régen, hogy a morcoskodás nem éppen jellemző Lyzre, de annyit már legalábbis sejthet, hogy a jelenlegi komorságába burkolózott Lyzendra türelme, nagyon a végét járja. Érzi már, elég csak egy szikra, hogy belobbanjon az agya, pedig Vadvédben minden olyan nyugodt, olyan jó hatással van rá.
Pillantása az óriáslány felé villan, aztán Shenre, mielőtt inkább az ösvényre lép, hogy nem sokkal utána a karavánúton folytassák útjukat.
Isqeha kitörő örömmel fogadja őket. Lyznek mindig felüdülés a diú lelkesedése, megbízhatósága. Most sincs ez másként, csak éppen nagyon nincs jó kedve.
Ahogy számított is rá, a többieknek is meglepő, hogy újabb taggal bővülhet a csapat, s mint Relild el is dönti, valóban velük is tart. Legalább ezzel nem lesz lelkiismereti problémája Lyznek, hogy kimentették a lápi banyától, aztán meg magára hagyják. Akkor már kirángatni is felesleges lett volna, a végeredmény nagyjából hasonló lenne.
Shen elkotyogja a banyás esetet, és Isqeha azonnal rá is kérdez.*
- Igen, egy gyönyörű kék fénygömbbel csalogatott volna magához. Relildet majdnem odacsalta, és nekem is olyan furcsa érzésem volt, hogy mondani, vagy mutatni akar valamit. Végül megzavartuk a babonát. Azt hiszem. Úgyhogy ránk vicsorgott, és elbújt egy fa odvában.
*Most már mindenki tudja, mi történt odabent, és nem is baj, csak nem egészen úgy akarta tálalni, mint egy izgalmas kalandot. Hiszen cseppet sem volt az. *
- Senki mással nem találkoztunk, szerencsére. *válaszol Isqeha újabb kérdésére.
Ránézésre Relild valóban nem egy eszeveszett méretű óriás. Elf mércével mérve körülbelül, mint egy magasabb hím, csak némiképp húsosabb.*
- Üdvözlünk Relild, én Lyzendra vagyok, ő Seles, ő pedig Isqeha, itt mellettem Xotara, és Shent már ismered. *mutatja be magukat gyorsan. Így hogy velük tart a lány, már van értelme a neveknek, még ha talán így elsőre soknak is tűnhet.
Seles azonnal barátkozni kezd, s már látja, ezzel talán nem lesz gond.
Lyz visszaveszi a lovát, s a többieken néz végig, hogy kit ültessen össze, melyik lovat adja a lány alá, mikor Shen kijavítja, amit korábban mondott, s a dedós viszályt újrakezdi. Lyzben elpattan a cérna. Belobban, s a kantárszárat visszalöki Xotara felé. Ha a mélységi lány el tudja csípni a levegőben, hát szerencse, mert különösebben nem törődik ilyennel.*
- Készüljetek, mindjárt indulunk.
*Jelenti ki, s ezzel Isqeha kérdését is megválaszolja, de sejteti, hogy egy kis időre még szüksége volna minden előtt. Két lépéssel a lóra kívánkozó Shen mellett terem, villámló smaragdjai már sejtetik, hogy nem számíthat túl sok jóra. Egy mozdulattal ragadja meg, ahol először elcsípi. Nem rángat, a mozdulat finomabb, hogy ne érhesse ilyen vád, de kellőképpen határozott is, hogy felhívja magára a figyelmet, s megakadályozza az elfet a lóra szállásban.*
- Shen, beszélnünk kell. *Fojtott hangon szól, ha újra szemközt van az elf, majd fejét billenti abba az irányba, amerre meg is indul, remélhetőleg nyomában Shennel. Mozdulatain látszik, hogy pattanásig feszült. Úgy fordul, hogy a többieknek ne ő legyen háttal, így takarásba kerüljön az elf által. Valahol tudat alatt nagyon is utálja, és szégyelli, hogy hagyta magát felbosszantani, s azt is tudja valahol mélyen, hogy marni fogja miatta a lelkiismeret furdalás, de már nem tud gátat szabni neki. Két ujjal összecsippenti a fiú mellkasán a köpenyt, úgy húzza lejjebb, hogy biztosan rá figyeljen a másik. S míg Relild arról beszél a többieknek, hogy vajon miért küldhették őt a mesterei, addig Lyzendra pár méterrel odébb, szemtől szembe sziszegi az ingerült áldást.*
- Megkértelek, hogy ne marakodjatok, és mégis… ráadásul egy idegen előtt… *smaragdszín szemei dühös szikrákat szórnak.* nagyon jó fényt vet ránk, mondhatom. A gyerekes bomlasztás nagyobb kárt okoz, mint hasznot, csak elvonja a figyelmet a fontosabb dolgokról. Hogy hozzalak legközelebb magammal Shen'eriel?
*Leengedi a kezét az összecsippentett köpenyről, de pillantását nem veszi le az acélszürke szemekről. Smaragdjaival felváltva néz egyikbe, majd másikba.* Ha ennyit sem kérhetek. Ne mondd nekem, hogy a sor végére kell parancsoljalak, mint egy kisgyereket, mert egészen férfi kinézeted van… igazán viselkedhetnél is úgy…
*Amikor elhívta magával Shent, a tudományára alapozott, melyre a kiváló találat tette fel a pontot, emellett esélyt is szeretett volna neki adni. Még a fácskánál is térdre ereszkedett, hogy megnyugtassa a fiút, és bocsánatot kérjen a nevében is az erdőszellemtől. Talán csalódott is?
Mielőtt azonban ellépne a fiú elől, s visszaindulna a többiekhez, sóhajtva közli döntését.*
- Relild megy a lovaddal, és te pedig mögém ülsz... és újra kérlek, hogy az energiáidat lápvirágokra, vagy más hasznosabb dologra használd.
*Ellép a fiú mellett, hogy visszainduljon a többiekhez. Szemmel látható a változás, hogy kiadta a feszültsége egy részét, de még mindig nem az igazi.*
- Relild, fogd, kérlek! Rajta fogsz utazni. *nyújtja oda Shen lovának kantárszárát, majd ha Relild elvette, lóra lendül. Csak annyit vár, hogy Shen'eriel mögé kapaszkodjon, s már indítja is a csapatot. Reményei szerint a karavánpihenőig meg sem állnak. Ugyan figyeli a városból gomolygó füstöt, de szólni nem szól a dologhoz.*
//Seles, Xot, Isq, Lyz, Shen és Relild//
//Lyz lápvirágok nyomában 6: Wízi Rysha 2 tő//
*Az óriáslánynak nem koppan, hogy a vicces megjegyzés cseppet sem vár választ, és láthatólag nincsenek egy hullámhosszon Lyzzel. Talán ez a nap eleve így el van tolva, kezdve Xotara reggeli alakításával, aztán a folytonos marakodással, aminek fültanúi voltak az úron Shen és Xotara közt, s nem sokkal az után, hogy kijelenti, senkit nem hagynak le, senki nem szalad előre, Shen beveti magát egy hang után a susnyásba. Minden felelősség az ő vállát nyomja, erre az elf fiú, talál neki még valakit, akiről gondoskodnia kell, és aki van olyan kedves, és kioktatja arról, hogy mitől marad ráncos.
Shen tudhatja egyedül, és még ő sem túl régen, hogy a morcoskodás nem éppen jellemző Lyzre, de annyit már legalábbis sejthet, hogy a jelenlegi komorságába burkolózott Lyzendra türelme, nagyon a végét járja. Érzi már, elég csak egy szikra, hogy belobbanjon az agya, pedig Vadvédben minden olyan nyugodt, olyan jó hatással van rá.
Pillantása az óriáslány felé villan, aztán Shenre, mielőtt inkább az ösvényre lép, hogy nem sokkal utána a karavánúton folytassák útjukat.
Isqeha kitörő örömmel fogadja őket. Lyznek mindig felüdülés a diú lelkesedése, megbízhatósága. Most sincs ez másként, csak éppen nagyon nincs jó kedve.
Ahogy számított is rá, a többieknek is meglepő, hogy újabb taggal bővülhet a csapat, s mint Relild el is dönti, valóban velük is tart. Legalább ezzel nem lesz lelkiismereti problémája Lyznek, hogy kimentették a lápi banyától, aztán meg magára hagyják. Akkor már kirángatni is felesleges lett volna, a végeredmény nagyjából hasonló lenne.
Shen elkotyogja a banyás esetet, és Isqeha azonnal rá is kérdez.*
- Igen, egy gyönyörű kék fénygömbbel csalogatott volna magához. Relildet majdnem odacsalta, és nekem is olyan furcsa érzésem volt, hogy mondani, vagy mutatni akar valamit. Végül megzavartuk a babonát. Azt hiszem. Úgyhogy ránk vicsorgott, és elbújt egy fa odvában.
*Most már mindenki tudja, mi történt odabent, és nem is baj, csak nem egészen úgy akarta tálalni, mint egy izgalmas kalandot. Hiszen cseppet sem volt az. *
- Senki mással nem találkoztunk, szerencsére. *válaszol Isqeha újabb kérdésére.
Ránézésre Relild valóban nem egy eszeveszett méretű óriás. Elf mércével mérve körülbelül, mint egy magasabb hím, csak némiképp húsosabb.*
- Üdvözlünk Relild, én Lyzendra vagyok, ő Seles, ő pedig Isqeha, itt mellettem Xotara, és Shent már ismered. *mutatja be magukat gyorsan. Így hogy velük tart a lány, már van értelme a neveknek, még ha talán így elsőre soknak is tűnhet.
Seles azonnal barátkozni kezd, s már látja, ezzel talán nem lesz gond.
Lyz visszaveszi a lovát, s a többieken néz végig, hogy kit ültessen össze, melyik lovat adja a lány alá, mikor Shen kijavítja, amit korábban mondott, s a dedós viszályt újrakezdi. Lyzben elpattan a cérna. Belobban, s a kantárszárat visszalöki Xotara felé. Ha a mélységi lány el tudja csípni a levegőben, hát szerencse, mert különösebben nem törődik ilyennel.*
- Készüljetek, mindjárt indulunk.
*Jelenti ki, s ezzel Isqeha kérdését is megválaszolja, de sejteti, hogy egy kis időre még szüksége volna minden előtt. Két lépéssel a lóra kívánkozó Shen mellett terem, villámló smaragdjai már sejtetik, hogy nem számíthat túl sok jóra. Egy mozdulattal ragadja meg, ahol először elcsípi. Nem rángat, a mozdulat finomabb, hogy ne érhesse ilyen vád, de kellőképpen határozott is, hogy felhívja magára a figyelmet, s megakadályozza az elfet a lóra szállásban.*
- Shen, beszélnünk kell. *Fojtott hangon szól, ha újra szemközt van az elf, majd fejét billenti abba az irányba, amerre meg is indul, remélhetőleg nyomában Shennel. Mozdulatain látszik, hogy pattanásig feszült. Úgy fordul, hogy a többieknek ne ő legyen háttal, így takarásba kerüljön az elf által. Valahol tudat alatt nagyon is utálja, és szégyelli, hogy hagyta magát felbosszantani, s azt is tudja valahol mélyen, hogy marni fogja miatta a lelkiismeret furdalás, de már nem tud gátat szabni neki. Két ujjal összecsippenti a fiú mellkasán a köpenyt, úgy húzza lejjebb, hogy biztosan rá figyeljen a másik. S míg Relild arról beszél a többieknek, hogy vajon miért küldhették őt a mesterei, addig Lyzendra pár méterrel odébb, szemtől szembe sziszegi az ingerült áldást.*
- Megkértelek, hogy ne marakodjatok, és mégis… ráadásul egy idegen előtt… *smaragdszín szemei dühös szikrákat szórnak.* nagyon jó fényt vet ránk, mondhatom. A gyerekes bomlasztás nagyobb kárt okoz, mint hasznot, csak elvonja a figyelmet a fontosabb dolgokról. Hogy hozzalak legközelebb magammal Shen'eriel?
*Leengedi a kezét az összecsippentett köpenyről, de pillantását nem veszi le az acélszürke szemekről. Smaragdjaival felváltva néz egyikbe, majd másikba.* Ha ennyit sem kérhetek. Ne mondd nekem, hogy a sor végére kell parancsoljalak, mint egy kisgyereket, mert egészen férfi kinézeted van… igazán viselkedhetnél is úgy…
*Amikor elhívta magával Shent, a tudományára alapozott, melyre a kiváló találat tette fel a pontot, emellett esélyt is szeretett volna neki adni. Még a fácskánál is térdre ereszkedett, hogy megnyugtassa a fiút, és bocsánatot kérjen a nevében is az erdőszellemtől. Talán csalódott is?
Mielőtt azonban ellépne a fiú elől, s visszaindulna a többiekhez, sóhajtva közli döntését.*
- Relild megy a lovaddal, és te pedig mögém ülsz... és újra kérlek, hogy az energiáidat lápvirágokra, vagy más hasznosabb dologra használd.
*Ellép a fiú mellett, hogy visszainduljon a többiekhez. Szemmel látható a változás, hogy kiadta a feszültsége egy részét, de még mindig nem az igazi.*
- Relild, fogd, kérlek! Rajta fogsz utazni. *nyújtja oda Shen lovának kantárszárát, majd ha Relild elvette, lóra lendül. Csak annyit vár, hogy Shen'eriel mögé kapaszkodjon, s már indítja is a csapatot. Reményei szerint a karavánpihenőig meg sem állnak. Ugyan figyeli a városból gomolygó füstöt, de szólni nem szól a dologhoz.*
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-30 13:08:14
Üzenet elküldve: 2018-04-30 13:08:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
- Hé, ne legyél már ilyen morcos!
*Pillant az elf lányra, közben pedig mosolyog, mintha éppen azt akarná megmutatni, hogy hogyan kellene a lánynak csinálnia.*
- Ha sokat puffogsz, akkor a ráncok ráolvasnak az arcodra, és csúnya leszel. Pedig te nem vagy az, ne rondsd el. Amúgy is, vidáman biztosan neked is sokkal jobb lesz.
*Közben kiérnek az útra, és megpillantja a többi idegen alakot. Felemeli a kezét, és látványosan integet nekik, az előző durcás arckifejezése szinte rögtön elszáll. Talán a tudat, hogy nem fog itt veszni*
- Vicces volt, igen.
*Mondja azt, mikor szóba kerül az a kék fény, amivel úgy rászedték.*
- Gonosz mágia, megmentettél tőle. Köszi, jófej vagy. És még ki is mentesz a mocsárból. Majd valahogy meghálálom. Aranyam nincs sajnos, de valahogyan biztos meg tudom.
*Közben serényen bólogat, és gyorsan felméri a többieket. Nem tűnnek különösen veszélyesnek.*
- A négy fegyveres őr sokkal biztonságosabbnak hangzik, mint egyedül.
*Bólogat közben, és ha a mocsári elf utalni is akar valamire, az óriás nem érti.*
- Főleg, ha van köztetek gyógyító. Igen, úgy sokkal biztonságosabb.
*Elvégre Relid sem teljesen bolond, még akkor is, ha származása miatt nem szorult sok sütnivaló a fejébe. Fel tudja mérni, hogy ha fegyveresekkel és gyógyítókkal megy ki a mocsárból sokkal nagyobb a túlélési esélye, mintha egyedül próbálkozna. Látható, hogy eddig azzal mire ment. Mondjuk nem volt senki, aki megmondja neki, hogy merre próbálkozzon, de az már lényegtelen.*
- Amúgy én izé... Relid vagyok!
*Újra integet hatalmas tenyerével, mert miért ne.*
- Én nagy? Én nem is vagyok nagy, Sőt, még alacsonynak is számítok!
*Szomorúan lebiggyeszti az ajkait.*
- De a mesterem szerint csak azért, mert későn érek, és biztos megnövök normális méretűre.
*Közben a kezével mutogat, hogy meddig kellene érnie.*
- Hát, én azért jöttem, mert a mesterem azt mondta, hogy valamim még nincs, hogy teljes mértékben közéjük tartozzak. Ők tudod szerzetesek. Azt mondta, hogy induljak el az utamon, és leljek rá. Hát én elindultam! De nem találom.
*Szomorúan oldalra húzza a száját.*
- Nem is mondta, mit keressek. Biztos ez is a kihívás része. Heh, lehet, titeket kell odavinnem. Vagy azt!
*Mutat a leszedett növényekre.*
- Vagy iszapot akarnak?
*Hosszasan elgondolkozik, majd megrázza a fejét.*
- Nem, nem hiszem, hogy iszapot akar, azt tud csinálni magától is, nem?
- Hé, ne legyél már ilyen morcos!
*Pillant az elf lányra, közben pedig mosolyog, mintha éppen azt akarná megmutatni, hogy hogyan kellene a lánynak csinálnia.*
- Ha sokat puffogsz, akkor a ráncok ráolvasnak az arcodra, és csúnya leszel. Pedig te nem vagy az, ne rondsd el. Amúgy is, vidáman biztosan neked is sokkal jobb lesz.
*Közben kiérnek az útra, és megpillantja a többi idegen alakot. Felemeli a kezét, és látványosan integet nekik, az előző durcás arckifejezése szinte rögtön elszáll. Talán a tudat, hogy nem fog itt veszni*
- Vicces volt, igen.
*Mondja azt, mikor szóba kerül az a kék fény, amivel úgy rászedték.*
- Gonosz mágia, megmentettél tőle. Köszi, jófej vagy. És még ki is mentesz a mocsárból. Majd valahogy meghálálom. Aranyam nincs sajnos, de valahogyan biztos meg tudom.
*Közben serényen bólogat, és gyorsan felméri a többieket. Nem tűnnek különösen veszélyesnek.*
- A négy fegyveres őr sokkal biztonságosabbnak hangzik, mint egyedül.
*Bólogat közben, és ha a mocsári elf utalni is akar valamire, az óriás nem érti.*
- Főleg, ha van köztetek gyógyító. Igen, úgy sokkal biztonságosabb.
*Elvégre Relid sem teljesen bolond, még akkor is, ha származása miatt nem szorult sok sütnivaló a fejébe. Fel tudja mérni, hogy ha fegyveresekkel és gyógyítókkal megy ki a mocsárból sokkal nagyobb a túlélési esélye, mintha egyedül próbálkozna. Látható, hogy eddig azzal mire ment. Mondjuk nem volt senki, aki megmondja neki, hogy merre próbálkozzon, de az már lényegtelen.*
- Amúgy én izé... Relid vagyok!
*Újra integet hatalmas tenyerével, mert miért ne.*
- Én nagy? Én nem is vagyok nagy, Sőt, még alacsonynak is számítok!
*Szomorúan lebiggyeszti az ajkait.*
- De a mesterem szerint csak azért, mert későn érek, és biztos megnövök normális méretűre.
*Közben a kezével mutogat, hogy meddig kellene érnie.*
- Hát, én azért jöttem, mert a mesterem azt mondta, hogy valamim még nincs, hogy teljes mértékben közéjük tartozzak. Ők tudod szerzetesek. Azt mondta, hogy induljak el az utamon, és leljek rá. Hát én elindultam! De nem találom.
*Szomorúan oldalra húzza a száját.*
- Nem is mondta, mit keressek. Biztos ez is a kihívás része. Heh, lehet, titeket kell odavinnem. Vagy azt!
*Mutat a leszedett növényekre.*
- Vagy iszapot akarnak?
*Hosszasan elgondolkozik, majd megrázza a fejét.*
- Nem, nem hiszem, hogy iszapot akar, azt tud csinálni magától is, nem?
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-30 12:16:33
Üzenet elküldve: 2018-04-30 12:16:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Seles, Xot, Isq, Lyz, Shen és Relild//
//A vak tyúk is talál 5: Talpas Whula 1 tő, Pengevirág 1 tő//
*Isq és Seles cukkolását nehezen engedi el a füle mellett, de tudja a szürkületi mocsárban a helyzet komolysága, nőttön-nő, ami megkívánja, hogy komolyan viselkedjenek.*
~ Nézzenek oda, hogy kinyílt a csipája ennek a kis palánta huszárnak. Kigondolta volna, még humora is van. ~
*Gondolja elégedetten vigyorogva a pofazsák alatt. Seles babás és papás-mamás okfejtésére már csak szemeit forgatja, somolyogva.*
~ Szundít… hát persze… mert a csecsemők általában tök csendben vannak egész éjszaka… nem akkor szokott visító sírógörcsöt kapni az összes… neeem… mondjuk Ti ketten sem szundítás miatt sóznátok a nyakamba azt a porontyot, hanem, hogy csak tíz percre ne anyu & apu legyetek. ~
*Figyelmét a feladatnak megfelelően igyekszik összpontosítani, de még mindig nem sikerült napirendre térnie a közéjük toppanó óriás lányon. Cuppogva léptetve Kajtárral olykor-olykor csak megbámulja a termetes virágszálat, mintha még soha nem látott volna óriást. Ekkor villámként csap belé egy felismerés, amire menten el is szégyelli magát kámzsája rejtekében.*
~ Mélységi tárnák védőszellemére! Hogy feledkezhettem meg Helga asszonyságról?! ~
*Gondol itt Xot az első lanawini teremtményre, aki igazán kedvesen fogadta őt, amikor Pirtianest elhagyva, több mint egy hatos út után, végre megérkezett Artheniorba. Természetesen az első útja, hova máshova vezetett volna, mint a városi istállóba. Ott ismerkedett meg Helgával az óriás asszonysággal, akiről kiderült, hogy maga az istállómester.
Xotara az emlékre elmosolyodik, majd önkéntelenül is vállához kap, mintha még mindig sajogna azután a lelkes kézrázás és vállon verés után, amivel az asszonyság lelkesen, de vadabbra sikerülten fogadta üzleti ajánlatát Kajtárra nézve.*
~ Uh… tényleg baromi rég jártam a városban, ha képes voltam még egy olyan égimeszelőről is megfeledkezni, mint Helga asszony… volt vagy 9 láb magas. ~
*Arthenior irányába pillant, és meglepetten veszi észre a távoli horizonton szerte felszálló fekete füstöt.*
- Nézzétek!
*Kiáltja el magát a város felé mutatva.*
- Mi a fene történhetett a városban? Tűzvész vagy mi az eredar?
*A hegygyomrába űzött és régóta szunnyadó vörös sárkányfajzat kinyitja méregzöld szemeit.
Xotara inkább elfordítja tekintetét, mert tudja ez itt most nem a megfelelő hely és idő, hogy neki álljon aggódni is. Inkább az ingoványt kezdi pásztázni árgus szemekkel. Nem sokra rá, ki is szúr még egy sárgás tavi virágot a nádashoz közel. A sötételf lány odaléptet lovával és a nyeregből alácsüngve emeli le a vízfelszínéről a növényt. Újabb zsákot elővéve teszi el a talpas virágot. Mivel nem szállt le a magas lóról a nádasban megpillant egy zöldes-lilás árnyalatú növényt is. Xotarának valahogy nem esett nehezére megjegyezni a növény nevét sem.*
~ Pengevirág. ~
*Isq elmondásából tudja, hogy óvatosan kell bánni a virágtalan, pengeszerű levelekkel megáldott mérgező növénnyel, ezért ismét lápba toccsanva száll le Kajtárról. Rövid kardjával vág egy kis ösvényt magának a nádasban, majd a karddal gondosan körbe ássa a pengevirágot. Xotarának tetszik a virág, bár nem igazán az a virágszedős fajta, de tetszik neki, hogy ez a gaz megsebzi, megmérgezi azokat kik nem megfelelően bánnak vele, arról már nem is beszélve, hogy azonnal mérgező nyílvesszőket lehet a segedelmével készíteni, ha szükséges. A kámzsás sötételf lány elmosolyodva, kellő óvatossággal, gyökerestül teszi zsákjába zöldes-lilás mocsári virágot, majd szótlanul visszaszáll Kajtárra. A megszedett zsákot még nem adja át a gyógyfüvészüknek. Az ingoványvízbe lógatva a zsákot biztosítja a kellő nedvességet, hogy a gazok ne száradjanak ki, majd a nyeregre kötözi, hogy ha még meglátna valami növényt a szürkületben, azt is a zsákba tegye.
Kámzsás fejét forgatva végig néz venártársain, majd kicsit türelmetlenebbül, epésen hangot is ad véleményének.*
- Srácok! Lassan sötétedik. Nyilván nem hagyjuk itt magára egyedül a mocsárban ezt a termetes virágszálat. Menjünk már innen a fenébe!
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.30 12:32:37
//Seles, Xot, Isq, Lyz, Shen és Relild//
//A vak tyúk is talál 5: Talpas Whula 1 tő, Pengevirág 1 tő//
*Isq és Seles cukkolását nehezen engedi el a füle mellett, de tudja a szürkületi mocsárban a helyzet komolysága, nőttön-nő, ami megkívánja, hogy komolyan viselkedjenek.*
~ Nézzenek oda, hogy kinyílt a csipája ennek a kis palánta huszárnak. Kigondolta volna, még humora is van. ~
*Gondolja elégedetten vigyorogva a pofazsák alatt. Seles babás és papás-mamás okfejtésére már csak szemeit forgatja, somolyogva.*
~ Szundít… hát persze… mert a csecsemők általában tök csendben vannak egész éjszaka… nem akkor szokott visító sírógörcsöt kapni az összes… neeem… mondjuk Ti ketten sem szundítás miatt sóznátok a nyakamba azt a porontyot, hanem, hogy csak tíz percre ne anyu & apu legyetek. ~
*Figyelmét a feladatnak megfelelően igyekszik összpontosítani, de még mindig nem sikerült napirendre térnie a közéjük toppanó óriás lányon. Cuppogva léptetve Kajtárral olykor-olykor csak megbámulja a termetes virágszálat, mintha még soha nem látott volna óriást. Ekkor villámként csap belé egy felismerés, amire menten el is szégyelli magát kámzsája rejtekében.*
~ Mélységi tárnák védőszellemére! Hogy feledkezhettem meg Helga asszonyságról?! ~
*Gondol itt Xot az első lanawini teremtményre, aki igazán kedvesen fogadta őt, amikor Pirtianest elhagyva, több mint egy hatos út után, végre megérkezett Artheniorba. Természetesen az első útja, hova máshova vezetett volna, mint a városi istállóba. Ott ismerkedett meg Helgával az óriás asszonysággal, akiről kiderült, hogy maga az istállómester.
Xotara az emlékre elmosolyodik, majd önkéntelenül is vállához kap, mintha még mindig sajogna azután a lelkes kézrázás és vállon verés után, amivel az asszonyság lelkesen, de vadabbra sikerülten fogadta üzleti ajánlatát Kajtárra nézve.*
~ Uh… tényleg baromi rég jártam a városban, ha képes voltam még egy olyan égimeszelőről is megfeledkezni, mint Helga asszony… volt vagy 9 láb magas. ~
*Arthenior irányába pillant, és meglepetten veszi észre a távoli horizonton szerte felszálló fekete füstöt.*
- Nézzétek!
*Kiáltja el magát a város felé mutatva.*
- Mi a fene történhetett a városban? Tűzvész vagy mi az eredar?
*A hegygyomrába űzött és régóta szunnyadó vörös sárkányfajzat kinyitja méregzöld szemeit.
Xotara inkább elfordítja tekintetét, mert tudja ez itt most nem a megfelelő hely és idő, hogy neki álljon aggódni is. Inkább az ingoványt kezdi pásztázni árgus szemekkel. Nem sokra rá, ki is szúr még egy sárgás tavi virágot a nádashoz közel. A sötételf lány odaléptet lovával és a nyeregből alácsüngve emeli le a vízfelszínéről a növényt. Újabb zsákot elővéve teszi el a talpas virágot. Mivel nem szállt le a magas lóról a nádasban megpillant egy zöldes-lilás árnyalatú növényt is. Xotarának valahogy nem esett nehezére megjegyezni a növény nevét sem.*
~ Pengevirág. ~
*Isq elmondásából tudja, hogy óvatosan kell bánni a virágtalan, pengeszerű levelekkel megáldott mérgező növénnyel, ezért ismét lápba toccsanva száll le Kajtárról. Rövid kardjával vág egy kis ösvényt magának a nádasban, majd a karddal gondosan körbe ássa a pengevirágot. Xotarának tetszik a virág, bár nem igazán az a virágszedős fajta, de tetszik neki, hogy ez a gaz megsebzi, megmérgezi azokat kik nem megfelelően bánnak vele, arról már nem is beszélve, hogy azonnal mérgező nyílvesszőket lehet a segedelmével készíteni, ha szükséges. A kámzsás sötételf lány elmosolyodva, kellő óvatossággal, gyökerestül teszi zsákjába zöldes-lilás mocsári virágot, majd szótlanul visszaszáll Kajtárra. A megszedett zsákot még nem adja át a gyógyfüvészüknek. Az ingoványvízbe lógatva a zsákot biztosítja a kellő nedvességet, hogy a gazok ne száradjanak ki, majd a nyeregre kötözi, hogy ha még meglátna valami növényt a szürkületben, azt is a zsákba tegye.
Kámzsás fejét forgatva végig néz venártársain, majd kicsit türelmetlenebbül, epésen hangot is ad véleményének.*
- Srácok! Lassan sötétedik. Nyilván nem hagyjuk itt magára egyedül a mocsárban ezt a termetes virágszálat. Menjünk már innen a fenébe!
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.30 12:32:37
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-29 16:37:18
Üzenet elküldve: 2018-04-29 16:37:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Kiruccanás//
//Seles, Xot, Isq – Lyz, Shen, Relild//
//Seles legel 4: Vadhorgász 1 tő//
*Seles nem tekinti vita tárgyának, hogy dacára annak, hogy Xot nem kedveli a gyerekeket, ő és a baba lennének a legaranyosabb páros a világon. Tekintve, hogy nagyon szereti Xotot, és hogy a babát is nyilván nagyon szeretné.*
- Isqehának igaza van, akkor meg te lennél a legjobb babaőr, és punktum! Úgyis éjjel vagy aktív, legalább vigyázna rá valaki, amíg szundít. *Mosolyog nagyot a mélységi lányra, és nem is vitázik tovább ezen, mert ez tény. Felnevet.*
- Anyu és apu? Mármint… te is úgy szólítanál? *Kuncog.* Remélem, nem, az elég furcsa lenne!
*Xot felindulása azonban megérinti őt is, olyan kétségbeesettnek tűnik.* ~ Egyszer beszélgetnünk kell erről. Kár, hogy eddig még nem tettük meg. ~ *Gondolja magában elkomorodva.*
- Semmi baj, Xot, nem tudhattad. *Most is mosolyog, de azért látszik rajta a bánat is.* És semmi olyat nem mondtál, amivel ne lenne igazad. A lényeg, hogy mi nem bántunk senkit. Hogy mi jobbak vagyunk náluk. *Vonja le a végkövetkeztetést, mintegy magának, és kicsit gyorsabb sétára ösztökéli Cserfest az úton, hátha talál még valami növényt, ami hasznos lehet, de aztán hamar visszatér a csapathoz. Leoldja a Vadhorgász büdös zsákját nyergéről, és elgondolkodva nézi. Isq erre azt mondja, hogy a maihhinek ellen van. Úgy dönt, átnyújtja a zsákot Isqehának, de megdermed egy pillanatra.*
- Oh, hogy ellenük. *Kicsit elkomorul, el is felejtette, hogy milyen feladat vár rájuk. Ő egyáltalán nem támogatta a dolgot, de ha muszáj, hát muszáj. Ő is venár, és ha arról van szó, hogy a barátainak segítsen, megteszi, ami tőle telik. Márpedig kicsit odébb az ösvény mellett, ahova eddig nem figyelt, észrevesz még egy Vadhorgászt, leszáll, odamegy és beleejti azt is. Rajta már biztos nem múlik a nagy állatok elkábítása. Visszamászik a nyeregbe, és végképp átadja a zacskót a gyógyítójuknak, megszabadulva végre az émelyítő szagtól.*
- Bármennyire is fontos, ma már nem akarok több ilyen büdös gombát látni. *Mondja panaszosan, pedig Seles nem valami finnyás.* Épp elég ocsmány ez a láp is.
*Az ekkor érkező többiek zavaros beszéde is megerősíti ebben. Lyz és Shen úgy néznek ki, mint aki rémet látott, ami, úgy tűnik, igaz is, mert az elf fickó valami csúf, ronda akármit, meg valami horgászást emleget. Seles megszeppenve néz Isqre és Xotra, de nem mondhatja, hogy különösen megdöbbentette ez a fordulat. Mindig valami égi csodának tartotta, ha sikerült átverekednie magát ezen az átkozott mocsáron, bár legutóbb legalább nem egyedül tette, hanem Isqeha is vele tartott. Azonban óriást még nem látott, és ez meg is döbbenti alaposan.*
- Hú, de nagy vagy, mármint… Ne haragudj! *Mondja Relildnek, mikor észbe kap, hogy éppen nagyon udvariatlan.* Biztos sokan mondták már ezt, nem akarlak megbántani. Csak… Ma már sokadszorra hiszem, hogy, semmi sem lep majd meg, de mindig bekövetkezik valami új fordulat. Seles vagyok! Téged hogy hívnak? És mit keresel itt, a semmi szélén?
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.29 16:40:26
//Seles, Xot, Isq – Lyz, Shen, Relild//
//Seles legel 4: Vadhorgász 1 tő//
*Seles nem tekinti vita tárgyának, hogy dacára annak, hogy Xot nem kedveli a gyerekeket, ő és a baba lennének a legaranyosabb páros a világon. Tekintve, hogy nagyon szereti Xotot, és hogy a babát is nyilván nagyon szeretné.*
- Isqehának igaza van, akkor meg te lennél a legjobb babaőr, és punktum! Úgyis éjjel vagy aktív, legalább vigyázna rá valaki, amíg szundít. *Mosolyog nagyot a mélységi lányra, és nem is vitázik tovább ezen, mert ez tény. Felnevet.*
- Anyu és apu? Mármint… te is úgy szólítanál? *Kuncog.* Remélem, nem, az elég furcsa lenne!
*Xot felindulása azonban megérinti őt is, olyan kétségbeesettnek tűnik.* ~ Egyszer beszélgetnünk kell erről. Kár, hogy eddig még nem tettük meg. ~ *Gondolja magában elkomorodva.*
- Semmi baj, Xot, nem tudhattad. *Most is mosolyog, de azért látszik rajta a bánat is.* És semmi olyat nem mondtál, amivel ne lenne igazad. A lényeg, hogy mi nem bántunk senkit. Hogy mi jobbak vagyunk náluk. *Vonja le a végkövetkeztetést, mintegy magának, és kicsit gyorsabb sétára ösztökéli Cserfest az úton, hátha talál még valami növényt, ami hasznos lehet, de aztán hamar visszatér a csapathoz. Leoldja a Vadhorgász büdös zsákját nyergéről, és elgondolkodva nézi. Isq erre azt mondja, hogy a maihhinek ellen van. Úgy dönt, átnyújtja a zsákot Isqehának, de megdermed egy pillanatra.*
- Oh, hogy ellenük. *Kicsit elkomorul, el is felejtette, hogy milyen feladat vár rájuk. Ő egyáltalán nem támogatta a dolgot, de ha muszáj, hát muszáj. Ő is venár, és ha arról van szó, hogy a barátainak segítsen, megteszi, ami tőle telik. Márpedig kicsit odébb az ösvény mellett, ahova eddig nem figyelt, észrevesz még egy Vadhorgászt, leszáll, odamegy és beleejti azt is. Rajta már biztos nem múlik a nagy állatok elkábítása. Visszamászik a nyeregbe, és végképp átadja a zacskót a gyógyítójuknak, megszabadulva végre az émelyítő szagtól.*
- Bármennyire is fontos, ma már nem akarok több ilyen büdös gombát látni. *Mondja panaszosan, pedig Seles nem valami finnyás.* Épp elég ocsmány ez a láp is.
*Az ekkor érkező többiek zavaros beszéde is megerősíti ebben. Lyz és Shen úgy néznek ki, mint aki rémet látott, ami, úgy tűnik, igaz is, mert az elf fickó valami csúf, ronda akármit, meg valami horgászást emleget. Seles megszeppenve néz Isqre és Xotra, de nem mondhatja, hogy különösen megdöbbentette ez a fordulat. Mindig valami égi csodának tartotta, ha sikerült átverekednie magát ezen az átkozott mocsáron, bár legutóbb legalább nem egyedül tette, hanem Isqeha is vele tartott. Azonban óriást még nem látott, és ez meg is döbbenti alaposan.*
- Hú, de nagy vagy, mármint… Ne haragudj! *Mondja Relildnek, mikor észbe kap, hogy éppen nagyon udvariatlan.* Biztos sokan mondták már ezt, nem akarlak megbántani. Csak… Ma már sokadszorra hiszem, hogy, semmi sem lep majd meg, de mindig bekövetkezik valami új fordulat. Seles vagyok! Téged hogy hívnak? És mit keresel itt, a semmi szélén?
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.29 16:40:26
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937