Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 24 (461. - 480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
480. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-09 19:10:41
Üzenet elküldve: 2018-06-09 19:10:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Krulon//
* A gnóm tőle telhető sebességgel követi a szakállas őslakost, majd nemsokára elérik a célt, ami nem az, amire Aezmorin számított. Tekintetét ide-oda futtatja, hogy megtalálja a kiutat a mocsárból, de úgy tűnik, hogy egészen egyszerűen elérték azt a helyet, ahol az ember éldegélni szokott. Egy apró dombokkal díszített tisztást, amelyen egy jobb napokat is látott kalyiba árválkodik. A gnóm már nyitná a száját, hogy mégis merre van a kiút, de aztán inkább erőltetve összepréseli ajkait és szusszan egyet. Lehet, hogy csak megálltak pihenni, bár esélyesebb, hogy a férfi így gondol a kiútra. Elvégre, ha itt lakik, akkor neki a mocsárból tényleg ez a kiút. Valahogy dűlőre kell majd jutnia vele, de mivel értelmi színvonala csekély lehet, talán hosszabb időbe fog telni, mintha önmaga kecmeregne ki az ingoványból.
Aezmorin letörten figyeli, ahogy tűzet csihol, és az erszényében pihenő tűzszerszámra gondol, amelyben olyan alkimista olaj található, amely még az átázott fát is képes lenne meggyújtani. Segíthetne a tűz meggyújtásában, de végül elveti az ötletet. Még a végén megijedne a szakállas, együgyű teremtmény egy ilyen csoda láttán. Jobb, ha nem kísérti a sorsot, és amúgy is végül sikerül meggyújtani a fát, aztán megkapja az ülésre vonatkozó instrukciót is. *
- Nagyon kedves, köszönöm! - * közli halovány mosollyal, aztán figyeli a bennszülött tevékenységét, miközben kényelmetlen ülőhelyét elfoglalja. *
- A hal, izé? - * kérdi, bár gyanakszik rá, hogy ez lehet a fura jószág neve, azért nem teljesen biztos benne. Utazásai során feljegyezte környezetének élőlényeit, de ilyen lábbal rendelkező hallal, még nem futott össze. ~ Még szerencse, hogy döglött. ~ Nagynak és veszélyesnek hat, legalábbis egy olyan gnóm számára, aki mondjuk becsatangol a mocsárba és aztán csapdába esik egy óvatlan lépés hatására. *
- A ne... - * kurjantás hallatszódik, amire a gnómfi kiegyenesedik ültében, és a hang forrása felé mered. Ezt már hallotta nemrég. A szakállas pedig rákezd a „kruuuhuzásra”, és Aezmorin inkább megvárja, amíg a vendéglátója figyelme ismét reá terelődik. * - Barátok? - * érdeklődik kedves mosollyal, aztán folytatja a félbekezdett bemutatkozást. * - A nevem Aezmorin Fohthanor, tiszteletem - * megpróbálkozik egy kéznyújtással is, bár nem tudja, hogy a szakállas ismeri-e ezt a civilizált formáját az üdvözlésnek. * - És az ö... a tiéd? - * a gnóm úgy dönt, inkább hanyagolja a magázódó stílust, és áttér tegezésre. *
- Igen, most épp vándorlok - * bólint. Elregélhetné, hogy miként kötött ki a mocsárban, de gyanította, hogy a szakállas megint csak elfelhősödött tekintettel bambulna a semmibe, így inkább hallgat. *
- Köszönöm! - * felkel a tuskóról, majd a sülő hal-gyíkhoz lép és lassan előhúzva tőrét szel magának egy darabot. Az utóbbi szűk két hónapban nem volt valami dicsőséges konyhai élvezetekben része, így az amúgy nem túl ízletes hús tökéletesen megfelel neki. A táplálékkal együtt visszalépdel a tönkre és ismét helyet foglal. * - Sötét árnyak? Mire gondolsz? - * nem az éjszakára, az biztos, mert ahhoz hozzá szokhatott. Aezmorin kíváncsiságát természetesen felkeltette a szakállas mondata.
A gnóm a következő szavak hallatán kénytelen volt átértékelni vendéglátója értelmi képességeinek határait. Nem egy együgyű lénnyel van dolga, inkább csak olyannal, aki nem nagyon szokott beszélni, és most, hogy van valaki, akivel társaloghat egyre inkább visszatér belé a civilizáció emléke. *
- Voltaképpen keresek valamit, és a nyomok erre vezettek. Vagyis, a feltételezett nyomok. Igazából nem pont ide, csak valahogy az ingovány felé, aztán ahogy már az elővigyázatlan ostobákkal lenni szokott, hát beleestem tudatlanságom által jól megépített csapdába - * néz el a tisztáson túlra, az ingoványos részek felé. * - Tehát, nincs konkrét hely, ahová vándorlok. De, a mocsárból azért mindenképpen kifelé - * bólint határozottan, nehogy a végén a szakállás ember úgy gondolja, hogy ha nincs célja, akkor akár itt is maradhat. * - Ez a hal igazán finom - * nem, nem volt az, de a gnóm éhségét csillapítja, és ez volt a lényeg, meg az, hogy a férfinek valamiképpen jelezze, hogy hálás a kajáért. *
* A gnóm tőle telhető sebességgel követi a szakállas őslakost, majd nemsokára elérik a célt, ami nem az, amire Aezmorin számított. Tekintetét ide-oda futtatja, hogy megtalálja a kiutat a mocsárból, de úgy tűnik, hogy egészen egyszerűen elérték azt a helyet, ahol az ember éldegélni szokott. Egy apró dombokkal díszített tisztást, amelyen egy jobb napokat is látott kalyiba árválkodik. A gnóm már nyitná a száját, hogy mégis merre van a kiút, de aztán inkább erőltetve összepréseli ajkait és szusszan egyet. Lehet, hogy csak megálltak pihenni, bár esélyesebb, hogy a férfi így gondol a kiútra. Elvégre, ha itt lakik, akkor neki a mocsárból tényleg ez a kiút. Valahogy dűlőre kell majd jutnia vele, de mivel értelmi színvonala csekély lehet, talán hosszabb időbe fog telni, mintha önmaga kecmeregne ki az ingoványból.
Aezmorin letörten figyeli, ahogy tűzet csihol, és az erszényében pihenő tűzszerszámra gondol, amelyben olyan alkimista olaj található, amely még az átázott fát is képes lenne meggyújtani. Segíthetne a tűz meggyújtásában, de végül elveti az ötletet. Még a végén megijedne a szakállas, együgyű teremtmény egy ilyen csoda láttán. Jobb, ha nem kísérti a sorsot, és amúgy is végül sikerül meggyújtani a fát, aztán megkapja az ülésre vonatkozó instrukciót is. *
- Nagyon kedves, köszönöm! - * közli halovány mosollyal, aztán figyeli a bennszülött tevékenységét, miközben kényelmetlen ülőhelyét elfoglalja. *
- A hal, izé? - * kérdi, bár gyanakszik rá, hogy ez lehet a fura jószág neve, azért nem teljesen biztos benne. Utazásai során feljegyezte környezetének élőlényeit, de ilyen lábbal rendelkező hallal, még nem futott össze. ~ Még szerencse, hogy döglött. ~ Nagynak és veszélyesnek hat, legalábbis egy olyan gnóm számára, aki mondjuk becsatangol a mocsárba és aztán csapdába esik egy óvatlan lépés hatására. *
- A ne... - * kurjantás hallatszódik, amire a gnómfi kiegyenesedik ültében, és a hang forrása felé mered. Ezt már hallotta nemrég. A szakállas pedig rákezd a „kruuuhuzásra”, és Aezmorin inkább megvárja, amíg a vendéglátója figyelme ismét reá terelődik. * - Barátok? - * érdeklődik kedves mosollyal, aztán folytatja a félbekezdett bemutatkozást. * - A nevem Aezmorin Fohthanor, tiszteletem - * megpróbálkozik egy kéznyújtással is, bár nem tudja, hogy a szakállas ismeri-e ezt a civilizált formáját az üdvözlésnek. * - És az ö... a tiéd? - * a gnóm úgy dönt, inkább hanyagolja a magázódó stílust, és áttér tegezésre. *
- Igen, most épp vándorlok - * bólint. Elregélhetné, hogy miként kötött ki a mocsárban, de gyanította, hogy a szakállas megint csak elfelhősödött tekintettel bambulna a semmibe, így inkább hallgat. *
- Köszönöm! - * felkel a tuskóról, majd a sülő hal-gyíkhoz lép és lassan előhúzva tőrét szel magának egy darabot. Az utóbbi szűk két hónapban nem volt valami dicsőséges konyhai élvezetekben része, így az amúgy nem túl ízletes hús tökéletesen megfelel neki. A táplálékkal együtt visszalépdel a tönkre és ismét helyet foglal. * - Sötét árnyak? Mire gondolsz? - * nem az éjszakára, az biztos, mert ahhoz hozzá szokhatott. Aezmorin kíváncsiságát természetesen felkeltette a szakállas mondata.
A gnóm a következő szavak hallatán kénytelen volt átértékelni vendéglátója értelmi képességeinek határait. Nem egy együgyű lénnyel van dolga, inkább csak olyannal, aki nem nagyon szokott beszélni, és most, hogy van valaki, akivel társaloghat egyre inkább visszatér belé a civilizáció emléke. *
- Voltaképpen keresek valamit, és a nyomok erre vezettek. Vagyis, a feltételezett nyomok. Igazából nem pont ide, csak valahogy az ingovány felé, aztán ahogy már az elővigyázatlan ostobákkal lenni szokott, hát beleestem tudatlanságom által jól megépített csapdába - * néz el a tisztáson túlra, az ingoványos részek felé. * - Tehát, nincs konkrét hely, ahová vándorlok. De, a mocsárból azért mindenképpen kifelé - * bólint határozottan, nehogy a végén a szakállás ember úgy gondolja, hogy ha nincs célja, akkor akár itt is maradhat. * - Ez a hal igazán finom - * nem, nem volt az, de a gnóm éhségét csillapítja, és ez volt a lényeg, meg az, hogy a férfinek valamiképpen jelezze, hogy hálás a kajáért. *
479. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-09 17:42:19
Üzenet elküldve: 2018-06-09 17:42:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Aezmorin//
*Nem sokat kell menniük, hamar elérnek egy zsombékkal gazdagon ellátott tisztást, ahol egy kidőlt-bedőlt kalyiba, előtte pedig egy jókora tűzrakó foglal helyet.
Nem sokat teketóriázik, a tűzrakóhoz megy és rövid időn belül tüzet csihol. Nehezen gyúlik be a párától nedves fa, de egy kis rásegítéssel mégis csak fellobban a tűz.
Egy tuskóra mutat, jelezvén, hogy Aezmorin leülhet, ha óhajt. Ő maga hátrasomfordál és magának is hoz egy rönköt. Nehéz, vastag fadarabok, alighanem nem a mocsárból valóak.
Ismét eltűnik, hogy a kalyibában némi motozás után egy vaskos, hosszú nyárssal térjen vissza, melyre egy furcsa, ám jókora halféle van tűzve.
A tűz fölé helyezi kétoldalt két-két bekészített kő közé, hogy a nyársat forgatni lehessen.
A sürgés-forgás közepette egy pillanatra sem néz vendégére, mintha észre sem venné. Csak miután leülepedett a tönkjére, esik tekintete a gnómra.*
-Myridaen.
*Int hanyagul a sülő valami felé magyarázólag.*
-Neved?
*Kezdi fürkészni az idegent, de mielőtt az válaszolhatna, a távolból néhány kurjantás ütheti meg fülüket.
Egy feszült pillanatig oldalra fordított fejjel hallgatózik, majd feláll ültéből, tölcsért formál kezeiből és belekurjant.*
-Kruuuuuuhuu! Kruuuuuuhu!
*Néhány másodperc feszült csend, majd visszaül a helyére.*
-Vándor.
*Hagyja helyben fejcsóválva a másik korábban említett hivatását, majd feláll, a halhoz lép és letép a húsából egy jókora darabot.*
-Egyen.
*Mutat a halra, majd a letépett húsdarabból nagyot harap.*
-Nem sok kétlábú jár erre. Hamarosan tovább állok én is. Sötét árnyak jönnek. *Int valamerre a háta mögé.*
-És te hová vándorolsz, Vándor? Azon kívül, hogy az ingoványon kívülre.
*Húzódik arca mosolyra. Rég nem beszélt ennyit, magát is meglepi. Nem is szeret túl sokat beszélni. Sok beszédnek sok az alja.*
*Nem sokat kell menniük, hamar elérnek egy zsombékkal gazdagon ellátott tisztást, ahol egy kidőlt-bedőlt kalyiba, előtte pedig egy jókora tűzrakó foglal helyet.
Nem sokat teketóriázik, a tűzrakóhoz megy és rövid időn belül tüzet csihol. Nehezen gyúlik be a párától nedves fa, de egy kis rásegítéssel mégis csak fellobban a tűz.
Egy tuskóra mutat, jelezvén, hogy Aezmorin leülhet, ha óhajt. Ő maga hátrasomfordál és magának is hoz egy rönköt. Nehéz, vastag fadarabok, alighanem nem a mocsárból valóak.
Ismét eltűnik, hogy a kalyibában némi motozás után egy vaskos, hosszú nyárssal térjen vissza, melyre egy furcsa, ám jókora halféle van tűzve.
A tűz fölé helyezi kétoldalt két-két bekészített kő közé, hogy a nyársat forgatni lehessen.
A sürgés-forgás közepette egy pillanatra sem néz vendégére, mintha észre sem venné. Csak miután leülepedett a tönkjére, esik tekintete a gnómra.*
-Myridaen.
*Int hanyagul a sülő valami felé magyarázólag.*
-Neved?
*Kezdi fürkészni az idegent, de mielőtt az válaszolhatna, a távolból néhány kurjantás ütheti meg fülüket.
Egy feszült pillanatig oldalra fordított fejjel hallgatózik, majd feláll ültéből, tölcsért formál kezeiből és belekurjant.*
-Kruuuuuuhuu! Kruuuuuuhu!
*Néhány másodperc feszült csend, majd visszaül a helyére.*
-Vándor.
*Hagyja helyben fejcsóválva a másik korábban említett hivatását, majd feláll, a halhoz lép és letép a húsából egy jókora darabot.*
-Egyen.
*Mutat a halra, majd a letépett húsdarabból nagyot harap.*
-Nem sok kétlábú jár erre. Hamarosan tovább állok én is. Sötét árnyak jönnek. *Int valamerre a háta mögé.*
-És te hová vándorolsz, Vándor? Azon kívül, hogy az ingoványon kívülre.
*Húzódik arca mosolyra. Rég nem beszélt ennyit, magát is meglepi. Nem is szeret túl sokat beszélni. Sok beszédnek sok az alja.*
478. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-08 23:54:22
Üzenet elküldve: 2018-06-08 23:54:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Krulon//
* Aezmorin miközben beszél figyeli a férfit, néha mintha elkalandozna, de ezt már megszokta. Túlságosan ömlengősen beszél, és sokak tekintetét látta már ilyennek, miközben hosszasan magyaráz. Persze jelenleg elég rövidre fogta, így nem igazán tudja mi váltotta ki a másiknál ezt a hatást. ~ Talán részeg vagy ilyesmi. Józanul biztos nem lehet ezt a helyet huzamosabb ideig kibírni ~ elmélkedik magában, majd félrehessegeti a gondolatot, mert végre talált valamit, ami az ember érdeklődésének középpontjába kerül, hiszen nagyon eszelősen tekint rá. Határozottan zavaró, ahogy figyeli őt, de ez nem akasztja meg Aezmorint. Lesz, ami lesz, csak végigmondja és milyen jól teszi. *
- Igen, kiutat! - * bólint a gnóm, majd kissé zavartan, hosszas bólogatásba kezd, és a biztonság kedvéért újra elismétli. * - Igen, igen, kiutat! - * mintha egy ötévessel beszélgetne. A nyelvi készségei alapján tényleg lehet, hogy erről van szó, bár a gnóm nem biztos benne. Jobban gyanakszik a piára, mint az értelmi színvonal csökkentségére. ~ Mindegy, vezessen ki, felőlem lehet egy emberbőrbe bújt holló is. ~ Azonban a férfi nem mutatja jelét, hogy valóban ki is akarná vezetni. Inkább tűnt olyannak, mint aki azon mélázik, hogy kivezesse, vagy agyonüsse. Utóbbi elképzelését inkább csak az emberekről alkotott negatív véleménye sugallja, nem feltétlen potenciális kalauzának zavaró viselkedése. Bár, kétségkívül hozzá dob néhány péklapátnyival a fickó magatartása is. * - Igen? - * kérdez rá habozva, mert nem biztos benne, hogy a szakállas ember tényleg megmozdul, vagy csak megint elkezdi a mocsarat lesni azzal az idegesítően tágra nyílt szemeivel. *
- De, hát... - * kezdi értetlenül, amikor a férfi elindul, de aztán rájön, hogy most, vagy soha, és ha még három napot kell egyedül a bűzös ingoványban töltenie, akkor megbolondul tényleg. ~ Majdnem arról jöttél, igaz, de ne feledd, ez a helyi őslakosnak beillő figura csak tudja merre van a kiút ~ Aezmorin határozottan bízik ebben, félreteszi a magasabb élőlényekkel szembeni ellenszenvét és követi a szakállast. Jó megfigyelő, így könnyedén tud a férfi nyomdokaiba lépni, még ha le is marad rövidebb lábai miatt. A gnóm nézi merre mutat a másik, és mivel azt tapasztalja, hogy a szakállas egyáltalán nem lép oda, így levonja a következtetést, hogy azokat a helyeket el kell kerülnie. *
A hozzászólás írója (Aezmorin Fohthanor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.08 23:55:54
* Aezmorin miközben beszél figyeli a férfit, néha mintha elkalandozna, de ezt már megszokta. Túlságosan ömlengősen beszél, és sokak tekintetét látta már ilyennek, miközben hosszasan magyaráz. Persze jelenleg elég rövidre fogta, így nem igazán tudja mi váltotta ki a másiknál ezt a hatást. ~ Talán részeg vagy ilyesmi. Józanul biztos nem lehet ezt a helyet huzamosabb ideig kibírni ~ elmélkedik magában, majd félrehessegeti a gondolatot, mert végre talált valamit, ami az ember érdeklődésének középpontjába kerül, hiszen nagyon eszelősen tekint rá. Határozottan zavaró, ahogy figyeli őt, de ez nem akasztja meg Aezmorint. Lesz, ami lesz, csak végigmondja és milyen jól teszi. *
- Igen, kiutat! - * bólint a gnóm, majd kissé zavartan, hosszas bólogatásba kezd, és a biztonság kedvéért újra elismétli. * - Igen, igen, kiutat! - * mintha egy ötévessel beszélgetne. A nyelvi készségei alapján tényleg lehet, hogy erről van szó, bár a gnóm nem biztos benne. Jobban gyanakszik a piára, mint az értelmi színvonal csökkentségére. ~ Mindegy, vezessen ki, felőlem lehet egy emberbőrbe bújt holló is. ~ Azonban a férfi nem mutatja jelét, hogy valóban ki is akarná vezetni. Inkább tűnt olyannak, mint aki azon mélázik, hogy kivezesse, vagy agyonüsse. Utóbbi elképzelését inkább csak az emberekről alkotott negatív véleménye sugallja, nem feltétlen potenciális kalauzának zavaró viselkedése. Bár, kétségkívül hozzá dob néhány péklapátnyival a fickó magatartása is. * - Igen? - * kérdez rá habozva, mert nem biztos benne, hogy a szakállas ember tényleg megmozdul, vagy csak megint elkezdi a mocsarat lesni azzal az idegesítően tágra nyílt szemeivel. *
- De, hát... - * kezdi értetlenül, amikor a férfi elindul, de aztán rájön, hogy most, vagy soha, és ha még három napot kell egyedül a bűzös ingoványban töltenie, akkor megbolondul tényleg. ~ Majdnem arról jöttél, igaz, de ne feledd, ez a helyi őslakosnak beillő figura csak tudja merre van a kiút ~ Aezmorin határozottan bízik ebben, félreteszi a magasabb élőlényekkel szembeni ellenszenvét és követi a szakállast. Jó megfigyelő, így könnyedén tud a férfi nyomdokaiba lépni, még ha le is marad rövidebb lábai miatt. A gnóm nézi merre mutat a másik, és mivel azt tapasztalja, hogy a szakállas egyáltalán nem lép oda, így levonja a következtetést, hogy azokat a helyeket el kell kerülnie. *
A hozzászólás írója (Aezmorin Fohthanor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.08 23:55:54
477. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-08 23:17:41
Üzenet elküldve: 2018-06-08 23:17:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Aezmorin//
*Bőszen bólogat a férfi szavaira, miközben a gnóm felett kémleli a távoli homályban felsejlő ködöt. Nincs kétség, megint elveszítette az érdeklődést és vele együtt azt a bizonyos fonalat.*
-Hmm...
*Tekint le a gnómra kiguvadt szemekkel, mint aki rendkívül meglepett a látványtól. Emlékezteti valakire az apró férfi, de már nem tudná felidézni, kire.*
-Kiutat.
*Üti meg a fülét a szó.*
-Kiutat.
*Ismétli meg mélázva és végigsimít a szakállán.
Néhány másodpercig ismét csak némán bámul a távolba üveges tekintettel, majd összerezzen és ismét a gnómra mered.*
-Utat mutatok.
*Azzal határozott léptekkel indul el arra, amerről jött. A gnómnak szednie kell apró lábait, ha lépést akar tartani vele. Meglehetősen kacskaringósan kerülgeti a pocsolyákat és a kétes halmazállapotú talajformákat, mutatóujjával mutatva Aezmorinnak, hova nem lépünk. Nem siet, ezúttal hanyagolja az ingoványban a gyors áthaladást lehetővé tévő ügetésformát.*
*Bőszen bólogat a férfi szavaira, miközben a gnóm felett kémleli a távoli homályban felsejlő ködöt. Nincs kétség, megint elveszítette az érdeklődést és vele együtt azt a bizonyos fonalat.*
-Hmm...
*Tekint le a gnómra kiguvadt szemekkel, mint aki rendkívül meglepett a látványtól. Emlékezteti valakire az apró férfi, de már nem tudná felidézni, kire.*
-Kiutat.
*Üti meg a fülét a szó.*
-Kiutat.
*Ismétli meg mélázva és végigsimít a szakállán.
Néhány másodpercig ismét csak némán bámul a távolba üveges tekintettel, majd összerezzen és ismét a gnómra mered.*
-Utat mutatok.
*Azzal határozott léptekkel indul el arra, amerről jött. A gnómnak szednie kell apró lábait, ha lépést akar tartani vele. Meglehetősen kacskaringósan kerülgeti a pocsolyákat és a kétes halmazállapotú talajformákat, mutatóujjával mutatva Aezmorinnak, hova nem lépünk. Nem siet, ezúttal hanyagolja az ingoványban a gyors áthaladást lehetővé tévő ügetésformát.*
476. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-08 22:40:33
Üzenet elküldve: 2018-06-08 22:40:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Krulon//
* A gnóm a kiáltás után, némán, feszülten hallgat, hátha meghallja a visszaválaszt, de rá kell idővel jönnie, hogy valószínűleg tényleg hallucinálta a beszélőnek tűnő hangot. Ez van, ha a gnómfi olyan helyre császkál, ahol semmi keresnivalója. A ködös mocsár elveszi az eszét. Az életét, azonban nem fogja elvenni, legalábbis még egy ideig nem. Azonban, ha napokat itt reked, akkor kétségbeesésében lehet saját maga ugrik fejest az egyik hívogató mocsárba. ~ No, de ne haladjunk ennyire előre, még nincs itt a vég, amíg a ketyegő ketyeg, van remény. ~ Az életét nem is félti annyira, inkább a debilség, ami zavarná. Utálná, ha nyálazva pörögne egy lábon, miközben a mocsári sarat nézné kalácsnak, és két pofára zabálná. Akkor inkább halljon meg. Aezmorin megrázza a fejét, és mélyet szív a bűzös levegőből. Nem segít, ellenben megfájdítja a fejét, aztán magában átkozódva újabb bökésekkel próbálja a biztonságos utat megtalálni. Siker! Egyel előrébb léphet a végtelennek tetsző mocsárban. Nyilván ha így halad, simán kiér úgy kétszáz év alatt.
Először távoli hangra lesz figyelmes, de nem foglalkozik vele, mert valami állat neszeszének véli, és most úgy sincsen kedve ragadozótól rettegni, amikor van épp elég baja. Ha jön, hát jön, aztán megeszi, legalább nem kell elmondani otthon, hogy meglovasították szinte mindenét.
A hang pedig egyre csak erősödik, de még távolinak véli, és ennél nem is mérhetné be rosszabbul, ugyanis alighogy elnéz a zaj forrásának irányába, épp csak kíváncsiságból, egy árnyat lát mozogni a szürkületben. Négy lába van, ez biztos, meg feje, és ruhája. Aezmorin meg sem lepődik. Hümmög egyet, aztán elfordítja a hallucinációról a tekintetét. Meghibbant, ez már biztos. Embert lát kutya módra szaladni. Jobban feltérképezhette volna a hely elmére ható káros hatásait, mielőtt botor módon bevágtat az ingoványba. Most már késő, végül csak sár evés lesz a vége ennek. A zaj aztán változik, erőteljesebb lesz és kimértebb, mire a gnóm ismét agyának képzete felé tekint, és el is bizonytalanodik abban a pillanatban. A férfi, akire már határozottan így gondol, két lábon jár, és igen megviseltnek hat. Nem tűnik fantazmagóriának, és ebben a pillanatban a gnómot kiveri a hideg veríték, kezei görcsbe rándulnak, egy fél fordulatot tesz, hogy az idegennel szemben kerüljön, botját védekezőn húzza maga elé. Támadás helyett, azonban az alak inkább elkezd nyammogni, és kiejt egy egész szót, vagyis majdnem, mert inkább csak egy betű lehet. A gnóm értetlenül nézi az ember arcát, és közben értetlenül tátog. A férfi következő szavainak már több értelme van, és a gnóm legalább megörül, hogy közös nyelvet beszélhetnek. *
- Vándorlok! Jó uram! - * biccenti meg kissé fejét, közben máris utálja a fickót, mert magasabbra mert merészelni nőni nála * - Azonban úgy tűnik, belekeveredtem ebbe a - * némi hatásszünet és enyhe fintorgás közepette lenéző pillantást vet a tájra * - nem túl barátságos környezetbe. És attól tartok, hogy itt fogok elhalálozni, hacsak nem találom meg a kiutat. Röviden a válaszom, tehát: a kiút. A kiutat keresem a mocsárból - * talán túlságosan sokat beszél, de remélte ez nem jelent problémát a szakadt ruhás úriembernek. Aezmorin legalábbis reméli, hogy nem egy banditával van dolga. Áh, de végül is nem mindegy? Ha megöli, legalább nem húzódik el a halála napokon át. *
* A gnóm a kiáltás után, némán, feszülten hallgat, hátha meghallja a visszaválaszt, de rá kell idővel jönnie, hogy valószínűleg tényleg hallucinálta a beszélőnek tűnő hangot. Ez van, ha a gnómfi olyan helyre császkál, ahol semmi keresnivalója. A ködös mocsár elveszi az eszét. Az életét, azonban nem fogja elvenni, legalábbis még egy ideig nem. Azonban, ha napokat itt reked, akkor kétségbeesésében lehet saját maga ugrik fejest az egyik hívogató mocsárba. ~ No, de ne haladjunk ennyire előre, még nincs itt a vég, amíg a ketyegő ketyeg, van remény. ~ Az életét nem is félti annyira, inkább a debilség, ami zavarná. Utálná, ha nyálazva pörögne egy lábon, miközben a mocsári sarat nézné kalácsnak, és két pofára zabálná. Akkor inkább halljon meg. Aezmorin megrázza a fejét, és mélyet szív a bűzös levegőből. Nem segít, ellenben megfájdítja a fejét, aztán magában átkozódva újabb bökésekkel próbálja a biztonságos utat megtalálni. Siker! Egyel előrébb léphet a végtelennek tetsző mocsárban. Nyilván ha így halad, simán kiér úgy kétszáz év alatt.
Először távoli hangra lesz figyelmes, de nem foglalkozik vele, mert valami állat neszeszének véli, és most úgy sincsen kedve ragadozótól rettegni, amikor van épp elég baja. Ha jön, hát jön, aztán megeszi, legalább nem kell elmondani otthon, hogy meglovasították szinte mindenét.
A hang pedig egyre csak erősödik, de még távolinak véli, és ennél nem is mérhetné be rosszabbul, ugyanis alighogy elnéz a zaj forrásának irányába, épp csak kíváncsiságból, egy árnyat lát mozogni a szürkületben. Négy lába van, ez biztos, meg feje, és ruhája. Aezmorin meg sem lepődik. Hümmög egyet, aztán elfordítja a hallucinációról a tekintetét. Meghibbant, ez már biztos. Embert lát kutya módra szaladni. Jobban feltérképezhette volna a hely elmére ható káros hatásait, mielőtt botor módon bevágtat az ingoványba. Most már késő, végül csak sár evés lesz a vége ennek. A zaj aztán változik, erőteljesebb lesz és kimértebb, mire a gnóm ismét agyának képzete felé tekint, és el is bizonytalanodik abban a pillanatban. A férfi, akire már határozottan így gondol, két lábon jár, és igen megviseltnek hat. Nem tűnik fantazmagóriának, és ebben a pillanatban a gnómot kiveri a hideg veríték, kezei görcsbe rándulnak, egy fél fordulatot tesz, hogy az idegennel szemben kerüljön, botját védekezőn húzza maga elé. Támadás helyett, azonban az alak inkább elkezd nyammogni, és kiejt egy egész szót, vagyis majdnem, mert inkább csak egy betű lehet. A gnóm értetlenül nézi az ember arcát, és közben értetlenül tátog. A férfi következő szavainak már több értelme van, és a gnóm legalább megörül, hogy közös nyelvet beszélhetnek. *
- Vándorlok! Jó uram! - * biccenti meg kissé fejét, közben máris utálja a fickót, mert magasabbra mert merészelni nőni nála * - Azonban úgy tűnik, belekeveredtem ebbe a - * némi hatásszünet és enyhe fintorgás közepette lenéző pillantást vet a tájra * - nem túl barátságos környezetbe. És attól tartok, hogy itt fogok elhalálozni, hacsak nem találom meg a kiutat. Röviden a válaszom, tehát: a kiút. A kiutat keresem a mocsárból - * talán túlságosan sokat beszél, de remélte ez nem jelent problémát a szakadt ruhás úriembernek. Aezmorin legalábbis reméli, hogy nem egy banditával van dolga. Áh, de végül is nem mindegy? Ha megöli, legalább nem húzódik el a halála napokon át. *
475. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-08 21:41:07
Üzenet elküldve: 2018-06-08 21:41:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Aezmorin//
*Szempillantás alatt ül fel. Először azt hiszi, hogy a saját horkolása ébresztette fel, de a kiáltás megismétlődik. Idegen hang ez, nem hasonlatos egyik "szomszédjáéra" sem.
Kimászik a kalyibából, egy pillanatra megdermed, nagyokat szippant az hűlő mocsári levegőből. Röffen egy elégedettet és az égre néz. Hamarosan sötét lesz.
Vágtatni kezd abba az irányba, mely felől a szokatlan hangot gyanította hallani. Néhány jól ismert, kevésbé szilárd halmazállapotú ponton négykézláb görnyed és úgy üget át rajtuk, mint holmi állat. Egy ilyen mozdulatsor során veszi észre a furcsa, barna állatot, mely néhány méter után egész emberi alakot ölt. Amolyan gnómos emberi alakot.
Rég látott gnómot. Ami azt illeti, idejét sem tudja, mikor. Nem is igazán jut eszébe, hogyan kellene viszonyulnia a jöttmenthez. A kiáltásokból egyértelműnek tűnik, hogy nem mocsári szerzet. Bár "papíron" ő sem az.
Négykézláb üget el az alak mellett tisztes távolból, hogy szemügyre vehesse. Eszébe jut, hogy talán a másikat esetleg kitörheti a frász, ha négykézláb folytatja a rohangászást így futás közben hozza magát kétlábra. Így jó lesz.
A szürkületben az arcát nehezen tudná kivenni, de ártó szándékot első ránézésre nem érez. Nem kiabált volna különben. Óvatosan közelíti meg a férfit, miközben nagyokat szippant az őket körülölelő levegőből.
Nyamnyogva áll meg az alacsony szerzet előtt.*
-Á.
*Köszönti a férfit összehúzott, fürkésző szemekkel és igen csak rendhagyó szemöldökjáték közepette.*
-Mit keresel?
*Szólítja meg rekedten. Valóban érdekli, hogy a mélynövésű mit keres az ingovány ezen szegletén. Ide az se jár, kit rossz szándék vezérel. Nem jár itt senki.*
*Szempillantás alatt ül fel. Először azt hiszi, hogy a saját horkolása ébresztette fel, de a kiáltás megismétlődik. Idegen hang ez, nem hasonlatos egyik "szomszédjáéra" sem.
Kimászik a kalyibából, egy pillanatra megdermed, nagyokat szippant az hűlő mocsári levegőből. Röffen egy elégedettet és az égre néz. Hamarosan sötét lesz.
Vágtatni kezd abba az irányba, mely felől a szokatlan hangot gyanította hallani. Néhány jól ismert, kevésbé szilárd halmazállapotú ponton négykézláb görnyed és úgy üget át rajtuk, mint holmi állat. Egy ilyen mozdulatsor során veszi észre a furcsa, barna állatot, mely néhány méter után egész emberi alakot ölt. Amolyan gnómos emberi alakot.
Rég látott gnómot. Ami azt illeti, idejét sem tudja, mikor. Nem is igazán jut eszébe, hogyan kellene viszonyulnia a jöttmenthez. A kiáltásokból egyértelműnek tűnik, hogy nem mocsári szerzet. Bár "papíron" ő sem az.
Négykézláb üget el az alak mellett tisztes távolból, hogy szemügyre vehesse. Eszébe jut, hogy talán a másikat esetleg kitörheti a frász, ha négykézláb folytatja a rohangászást így futás közben hozza magát kétlábra. Így jó lesz.
A szürkületben az arcát nehezen tudná kivenni, de ártó szándékot első ránézésre nem érez. Nem kiabált volna különben. Óvatosan közelíti meg a férfit, miközben nagyokat szippant az őket körülölelő levegőből.
Nyamnyogva áll meg az alacsony szerzet előtt.*
-Á.
*Köszönti a férfit összehúzott, fürkésző szemekkel és igen csak rendhagyó szemöldökjáték közepette.*
-Mit keresel?
*Szólítja meg rekedten. Valóban érdekli, hogy a mélynövésű mit keres az ingovány ezen szegletén. Ide az se jár, kit rossz szándék vezérel. Nem jár itt senki.*
474. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-08 19:46:39
Üzenet elküldve: 2018-06-08 19:46:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Krulon//
* Mi tagadás. Rühelli a helyet. Mocskos és fülledt! Nem kifinomult gnóm igényeinek való, ámbátor a szekérnyomok az ingovány felé haladtak, aztán persze gyorsan el is vesztette a csapást, és még az is lehet, hogy nem is a saját szekerét követte. Késő bánat, és most itt van a mocsár kellős közepén, vagyis terepismeret híján, akár a szélén is lehet, az sem segít rajta, mivel semerre sem lát semmit, amely tájékozódási pontként szolgálna neki. Fabotját használja a terep kiismeréséhez, és csak olyan pontra lép, amelybe nem merül el botja oly könnyedén, mintha szilárdabb fosból állna. Aezmorin szerint egyébként, ha egy teremtő isten kreálta a világot, akkor minden valószínűség szerint ez az ingovány a végtermékből készült. A szaga is hasonló. Ámbátor a gnóm nem hisz az istenekben, de tudja, hogy sokan ezen a vidéken imádják és hisznek bennük, így ha lehet nem fog istenkáromló eszmefuttatásba kezdeni, csak ha esetleg fajtársak körébe kerül. *
- Öh... - * cuppantja botja végét egy szilárdabbnak tűnő pontra, majd elégedetten konstatálja, hogy arra nem kell mennie, mert mentem elsüllyed. Sziszifuszi munka, de hát az ostobák már csak így járnak. De legalább már nem kell a beleiből kiürítenie semmit, mert jó tíz perce elvégezte a barna démon szabadon bocsájtását. Meglepetésére szilárd halmazállapotú volt, pedig meg mert volna rá esküdni, hogy a vidék az egész szervezetét tönkrevágja és legalább hat hatig hasmenése lesz. Nem így lett, és még egyes növények gyümölcsei is viszonylag ehetőek. A nem is olyan távolban egy állat hangja csattan fel, mire Aezmorin megdermed. Gyorsan végigfuttatja elméjében a mocsárlakó, gnómevő lények sorát, aztán megnyugodva tovább kutatja a biztonságos lépések, amúgy igen csekély tárházát. A „kruuuhu, kruuuhu” inkább madár, mint vészlény, így a legnagyobb problémája továbbra is az előrehaladás. Újabb hang csattan, ez már nem állat, hanem beszélő lény ordítása, amely a mocsárban rekedt gnómot félelemmel tölti el. Nem a hang forrásától fél. Nem! Inkább attól, hogy a mérges gázoktól, vagy a ködtől, amelybe keveredhetett akármi, elvette a józan eszét. Kiegyenesedve hallgatózik tovább, hátha ismét hallja a kiáltást, végül úgy dönt, hogy nem szeretne kételyben élni. Ha csak hallucinált, akkor nem lehet semmi baj ha elordítja magát, ha meg van valaki a közelben, akkor lehet, hogy megnövekedett eséllyel tud életben maradni. Esetleg gyors vége lesz, de mindenképpen legalább tudni fogja. Aezmorin utál nem tudni valamit. *
- HÉÉÉÉÉÉÉÉ! - * kiáltja el magát teli tüdőből, aztán néhányat köhécsel, amikor a bűzös levegő csere megtörténik. * - Van ott valaki? - * ismétli meg a tüdejére öngyilkos akció második felvonását, majd meredten hallgatózva várja, hogy az esze ment el, vagy tényleg van valaki a közelben. Aezmorin egyébként feltenné fél vagyonát arra, hogy a mocsár kezdi ki az idegeit. Köpenye alsó része béna övként a derekára van kötve, míg csuklyája hátratolva, hiszen most nincs égetően forró nap, ami miatt el kellene takarnia ábrázatát. Halovány képe még akár kísértetnek is hathat, ha valaki megfelelő szögből pillant rá. *
A hozzászólás írója (Aezmorin Fohthanor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.08 19:54:39
* Mi tagadás. Rühelli a helyet. Mocskos és fülledt! Nem kifinomult gnóm igényeinek való, ámbátor a szekérnyomok az ingovány felé haladtak, aztán persze gyorsan el is vesztette a csapást, és még az is lehet, hogy nem is a saját szekerét követte. Késő bánat, és most itt van a mocsár kellős közepén, vagyis terepismeret híján, akár a szélén is lehet, az sem segít rajta, mivel semerre sem lát semmit, amely tájékozódási pontként szolgálna neki. Fabotját használja a terep kiismeréséhez, és csak olyan pontra lép, amelybe nem merül el botja oly könnyedén, mintha szilárdabb fosból állna. Aezmorin szerint egyébként, ha egy teremtő isten kreálta a világot, akkor minden valószínűség szerint ez az ingovány a végtermékből készült. A szaga is hasonló. Ámbátor a gnóm nem hisz az istenekben, de tudja, hogy sokan ezen a vidéken imádják és hisznek bennük, így ha lehet nem fog istenkáromló eszmefuttatásba kezdeni, csak ha esetleg fajtársak körébe kerül. *
- Öh... - * cuppantja botja végét egy szilárdabbnak tűnő pontra, majd elégedetten konstatálja, hogy arra nem kell mennie, mert mentem elsüllyed. Sziszifuszi munka, de hát az ostobák már csak így járnak. De legalább már nem kell a beleiből kiürítenie semmit, mert jó tíz perce elvégezte a barna démon szabadon bocsájtását. Meglepetésére szilárd halmazállapotú volt, pedig meg mert volna rá esküdni, hogy a vidék az egész szervezetét tönkrevágja és legalább hat hatig hasmenése lesz. Nem így lett, és még egyes növények gyümölcsei is viszonylag ehetőek. A nem is olyan távolban egy állat hangja csattan fel, mire Aezmorin megdermed. Gyorsan végigfuttatja elméjében a mocsárlakó, gnómevő lények sorát, aztán megnyugodva tovább kutatja a biztonságos lépések, amúgy igen csekély tárházát. A „kruuuhu, kruuuhu” inkább madár, mint vészlény, így a legnagyobb problémája továbbra is az előrehaladás. Újabb hang csattan, ez már nem állat, hanem beszélő lény ordítása, amely a mocsárban rekedt gnómot félelemmel tölti el. Nem a hang forrásától fél. Nem! Inkább attól, hogy a mérges gázoktól, vagy a ködtől, amelybe keveredhetett akármi, elvette a józan eszét. Kiegyenesedve hallgatózik tovább, hátha ismét hallja a kiáltást, végül úgy dönt, hogy nem szeretne kételyben élni. Ha csak hallucinált, akkor nem lehet semmi baj ha elordítja magát, ha meg van valaki a közelben, akkor lehet, hogy megnövekedett eséllyel tud életben maradni. Esetleg gyors vége lesz, de mindenképpen legalább tudni fogja. Aezmorin utál nem tudni valamit. *
- HÉÉÉÉÉÉÉÉ! - * kiáltja el magát teli tüdőből, aztán néhányat köhécsel, amikor a bűzös levegő csere megtörténik. * - Van ott valaki? - * ismétli meg a tüdejére öngyilkos akció második felvonását, majd meredten hallgatózva várja, hogy az esze ment el, vagy tényleg van valaki a közelben. Aezmorin egyébként feltenné fél vagyonát arra, hogy a mocsár kezdi ki az idegeit. Köpenye alsó része béna övként a derekára van kötve, míg csuklyája hátratolva, hiszen most nincs égetően forró nap, ami miatt el kellene takarnia ábrázatát. Halovány képe még akár kísértetnek is hathat, ha valaki megfelelő szögből pillant rá. *
A hozzászólás írója (Aezmorin Fohthanor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.08 19:54:39
473. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-07 22:58:11
Üzenet elküldve: 2018-06-07 22:58:11
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 143
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 143
Játékstílus: Vakmerő
*Szegény lova nagyon szokott hiányozni, főleg a nagy utak alkalmával, de hát a vadon veszélyes, és az állat sokkal védtelenebbnek bizonyult egy ízben, mint gazdája. Lorew mágiája bár kényelmesen megvéd egy embert, viszonylag gyengén muzsikál, ha ugyanezt kettővel kéne megtennie. Pláne ha a másik ember nem is ember, hanem egy lóméretű élőlény. A legnagyobb mágusnak is vannak határai, de fizikai értelemben az állat ezeken túltett, és így... Nos, sajnálatos baleset. Teljes napot spórolhatott volna, talán többet is, de kár azon keseregni, ami már elmúlt. Azt mindenképpen elhatározza, hogyha egyszer elér a városba, ott egy szép nyugodt helyen összegyűjti, mi mindent követett el eddig, ha elképnák, és ki akarnák végezni, akkor teljes lista legyen, ami alapján elítélik. Gyűlölné, ha a művét elmismásolnák a vádbeszédben.*
472. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-06 18:35:05
Üzenet elküldve: 2018-06-06 18:35:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Letérdel mellé és felveszi. Orrához tartja, szippant belőle, bólint. Biztos ami biztos a nyelvére is tesz belőle egy keveset és elmélázva nyámnyog rajta.
Semmi kétség, ez emberürülék.
Felegyenesedik és körbeszimatol. Majd fél életét a mocsárban töltötte és idejét sem tudja jár, mikor látott legutoljára embert.*
-Kruuuuuuhuu! Kruuuuuuhu!
*Rikkant kettőt. Válasz nem érkezik. Morranva veszi tudomásul a néma csendbe burkolódzó mocsarat és észak felé tekint. Köd ül az Ingovány bűzös tengerén, talán majd holnap útra kel.
Hirtelen motozás hallatszik nem is túl távol tőle és kék fény kezd derengeni egy odvas fa mögül.*
-Nem mész!
*Ordítja el magát, zsebéből előkotor egy követ és a fa felé hajítja. Egy hajlott hátú ocsmányság ugrál elő a fa tövéből, de még mielőtt eltűnne a ködben, vet a férfire egy szemrehányó pillantást.
Egy ideig még bámul a mély ködbe, majd a tócsa felé pillant és lehajol mellé.
Türelmesen vár, mígnem egy apró varangy bújik elő a vízből szemét forgatva. Hirtelen mozdulattal elkapja az apró teremtményt és villámgyorsan gyűri szájába, nehogy elugorjon. A kistermetű béka könnyedén tűnik el szájában és rövid úton nagyot roppan.
Elégedetten egyenesedik fel nyelés közben, majd előhúzza ütött-kopott kulacsát és nyel néhány korty vizet.*
-Majd holnap.
*Mondja a ködnek, majd visszaindul a rozoga, nádtetős kalyiba felé.*
Semmi kétség, ez emberürülék.
Felegyenesedik és körbeszimatol. Majd fél életét a mocsárban töltötte és idejét sem tudja jár, mikor látott legutoljára embert.*
-Kruuuuuuhuu! Kruuuuuuhu!
*Rikkant kettőt. Válasz nem érkezik. Morranva veszi tudomásul a néma csendbe burkolódzó mocsarat és észak felé tekint. Köd ül az Ingovány bűzös tengerén, talán majd holnap útra kel.
Hirtelen motozás hallatszik nem is túl távol tőle és kék fény kezd derengeni egy odvas fa mögül.*
-Nem mész!
*Ordítja el magát, zsebéből előkotor egy követ és a fa felé hajítja. Egy hajlott hátú ocsmányság ugrál elő a fa tövéből, de még mielőtt eltűnne a ködben, vet a férfire egy szemrehányó pillantást.
Egy ideig még bámul a mély ködbe, majd a tócsa felé pillant és lehajol mellé.
Türelmesen vár, mígnem egy apró varangy bújik elő a vízből szemét forgatva. Hirtelen mozdulattal elkapja az apró teremtményt és villámgyorsan gyűri szájába, nehogy elugorjon. A kistermetű béka könnyedén tűnik el szájában és rövid úton nagyot roppan.
Elégedetten egyenesedik fel nyelés közben, majd előhúzza ütött-kopott kulacsát és nyel néhány korty vizet.*
-Majd holnap.
*Mondja a ködnek, majd visszaindul a rozoga, nádtetős kalyiba felé.*
471. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-06 00:21:36
Üzenet elküldve: 2018-06-06 00:21:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A toronyból lefelé jövet Abogr szavain gondolkodik. Nem könnyű ember, de igazán tiszteletre méltó. Nem úgy tűnt, mint akinek bárkire is szüksége van a torony körül de... Öreg. Tagadhatatlanul. Bizonyára szüksége van neki is segítségre. Abogr mintha kivonná magát az élet menetéből, a jó és a rossz örök birkózásából és... A gondolatmenetet nem fejezi be, mert csizmája időközben undok cuppanással válik meg lábától egy kisebb pocsojába ragadva. El is feledkezett róla, mennyire vendégmarasztaló hely az Ingovány.
Fél lábon ugrálva üget vissza és áldja szeencséjét, hogy a dögletes mocsár nem túl népszerű hely, mert röhejesen festhet.
Amint újra lábára kerül a csizma útra kel, de ezúttal már óvatosabban vág keresztül a mocsáron.*
Fél lábon ugrálva üget vissza és áldja szeencséjét, hogy a dögletes mocsár nem túl népszerű hely, mert röhejesen festhet.
Amint újra lábára kerül a csizma útra kel, de ezúttal már óvatosabban vág keresztül a mocsáron.*
470. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-03 13:04:07
Üzenet elküldve: 2018-06-03 13:04:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Úti cél: Vadvéd//
//Isq, Seles//
*Felkapaszkodik a nyeregbe Isq mögé. Idejét sem tudja, mikor ült utoljára lóháton, de amilyen megnyugtató érzés, hogy nem kell gyalogolnia, olyannyira érzi instabilnak is.
Erősen átkarolja hát Isq derekát mert véletlenül sem szeretne ismét a sárban kikötni.*
-Bocsánat.
*Szabadkozik a fiúnak az esetleges szorítás miatt.*
-Meglátjuk.
*Sóhajt nagyot. Ő egyáltalán nem számít szívélyes üdvözlésre Pyctától. Meglépett, majd nekiesett Xotarának, mire a lány másnap eltűnt. Ha egymás után rakja a dolgokat, akár még úgy is kinézhet, hogy ő az okozója az egésznek.*
-Nem tudom mennyi idő telt el, de biztosan nagyot aludtam. És az a madár...
*Próbálja felidézni több-kevesebb sikerrel.*
-Nem én voltam. Akart tőlem valamit.
*Mered Isq háta mögött előre. Nem fogja elismerni társainak, de igen csak jó érzés volt a madár közelsége, és ahogy az védte őt.
Megállnak, hogy Isq összeszedjen valami növényt. Neki aztán teljesen beleillik az a valami az Ingovány aljnövényzetébe, biztosan nem tudná megkülönböztetni a többitől.
Seles kanyarodik melléjük a törppel és nagyon úgy tűnik, ő is talál valamit. Hihetetlen, hogyan csinálják. Ha lesz rá módja, majd megkérdezi, de most az egyedül nyeregben maradás próbája jobban érdekli.
Hamar burjánzani kezd körülöttük az erdő, a nap is eltűnik a fák takarásában és ismerős útra téved. Halvány mosoly fut át az arcán. Errefelé találkozott Baydel és Pyctával először, mikor Worenth mesterhez tartottak.*
//Isq, Seles//
*Felkapaszkodik a nyeregbe Isq mögé. Idejét sem tudja, mikor ült utoljára lóháton, de amilyen megnyugtató érzés, hogy nem kell gyalogolnia, olyannyira érzi instabilnak is.
Erősen átkarolja hát Isq derekát mert véletlenül sem szeretne ismét a sárban kikötni.*
-Bocsánat.
*Szabadkozik a fiúnak az esetleges szorítás miatt.*
-Meglátjuk.
*Sóhajt nagyot. Ő egyáltalán nem számít szívélyes üdvözlésre Pyctától. Meglépett, majd nekiesett Xotarának, mire a lány másnap eltűnt. Ha egymás után rakja a dolgokat, akár még úgy is kinézhet, hogy ő az okozója az egésznek.*
-Nem tudom mennyi idő telt el, de biztosan nagyot aludtam. És az a madár...
*Próbálja felidézni több-kevesebb sikerrel.*
-Nem én voltam. Akart tőlem valamit.
*Mered Isq háta mögött előre. Nem fogja elismerni társainak, de igen csak jó érzés volt a madár közelsége, és ahogy az védte őt.
Megállnak, hogy Isq összeszedjen valami növényt. Neki aztán teljesen beleillik az a valami az Ingovány aljnövényzetébe, biztosan nem tudná megkülönböztetni a többitől.
Seles kanyarodik melléjük a törppel és nagyon úgy tűnik, ő is talál valamit. Hihetetlen, hogyan csinálják. Ha lesz rá módja, majd megkérdezi, de most az egyedül nyeregben maradás próbája jobban érdekli.
Hamar burjánzani kezd körülöttük az erdő, a nap is eltűnik a fák takarásában és ismerős útra téved. Halvány mosoly fut át az arcán. Errefelé találkozott Baydel és Pyctával először, mikor Worenth mesterhez tartottak.*
469. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-03 00:07:04
Üzenet elküldve: 2018-06-03 00:07:04
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Úti cél: Vadvéd//
//Mindenki//
//Seles újra legel 2: Lápi Nyteli 1 tő//
*Hiába kezeli láthatóan egészen jól Seles Xotara távozását, azért aki jól ismeri, érezheti rajta, hogy még hallgatagabb, mint amennyire lenni szokott. Mögötte a törpe urasággal, fegyelmezetten lovagol, nehogy bármi okot adjon arra, hogy társa lecsússzon a nyeregből. Tekintetével a szomorú, ingoványos tájat pásztázza, de arról már letett, hogy valamelyik sás mögül barátnője bukkan majd elő. Most arra összpontosít, hogy milyen boldog lesz, ha viszontláthatja Leont – és ettől már nem is választja el sok idő. Szerencsére kifejezetten gyorsan haladnak, Lyz egészséges tempót diktál, és ügyel mindenre, ahogy azt kell.
~ Még rám is. ~
Hirtelen arra lesz figyelmes, hogy az Annuval együtt lovagló Isq megálljt parancsol lovának, hogy valami új, eddig nem látott növényt felszedjen. Seles körülnézve szintén megpillant belőle egyet a sás takarásában, és rájön, hogy szinte meg is feledkezett előző feladatukról.*
- Egy pillanat, törpe uram. *Mosolyog Adokulra, és leugrik a lóról egy pillanatra. Felfedezését szeretné megosztani a herbalistával. Figyelmesen utánozza a férfi mozdulatát, és saját maga szintén kivájja a növényt.* Gyógynövényeket gyűjtünk. *Magyarázza neki, visszaülve a nyeregbe, de lassít, hogy egy bátorító mosollyal felzárkózzon a még mindig esetlennek tűnő Annu, és Isqeha mellé. Az ismeretlen növényt a kosárba ejti.*
- Én is találtam egyet. Ugye nem méreg? Ha az, megmosom a kezem. *Érdeklődik, de csak ha már úgy látja, nem alkalmatlankodik. Nem akar belekotyogni Annuék beszélgetésébe. Közben hallja Lyz instrukcióit az erdőhöz közeledve, és int vezetőjüknek, hogy értette a feladatát.*
//Mindenki//
//Seles újra legel 2: Lápi Nyteli 1 tő//
*Hiába kezeli láthatóan egészen jól Seles Xotara távozását, azért aki jól ismeri, érezheti rajta, hogy még hallgatagabb, mint amennyire lenni szokott. Mögötte a törpe urasággal, fegyelmezetten lovagol, nehogy bármi okot adjon arra, hogy társa lecsússzon a nyeregből. Tekintetével a szomorú, ingoványos tájat pásztázza, de arról már letett, hogy valamelyik sás mögül barátnője bukkan majd elő. Most arra összpontosít, hogy milyen boldog lesz, ha viszontláthatja Leont – és ettől már nem is választja el sok idő. Szerencsére kifejezetten gyorsan haladnak, Lyz egészséges tempót diktál, és ügyel mindenre, ahogy azt kell.
~ Még rám is. ~
Hirtelen arra lesz figyelmes, hogy az Annuval együtt lovagló Isq megálljt parancsol lovának, hogy valami új, eddig nem látott növényt felszedjen. Seles körülnézve szintén megpillant belőle egyet a sás takarásában, és rájön, hogy szinte meg is feledkezett előző feladatukról.*
- Egy pillanat, törpe uram. *Mosolyog Adokulra, és leugrik a lóról egy pillanatra. Felfedezését szeretné megosztani a herbalistával. Figyelmesen utánozza a férfi mozdulatát, és saját maga szintén kivájja a növényt.* Gyógynövényeket gyűjtünk. *Magyarázza neki, visszaülve a nyeregbe, de lassít, hogy egy bátorító mosollyal felzárkózzon a még mindig esetlennek tűnő Annu, és Isqeha mellé. Az ismeretlen növényt a kosárba ejti.*
- Én is találtam egyet. Ugye nem méreg? Ha az, megmosom a kezem. *Érdeklődik, de csak ha már úgy látja, nem alkalmatlankodik. Nem akar belekotyogni Annuék beszélgetésébe. Közben hallja Lyz instrukcióit az erdőhöz közeledve, és int vezetőjüknek, hogy értette a feladatát.*
468. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-02 15:27:45
Üzenet elküldve: 2018-06-02 15:27:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Úti cél: Vadvéd//
//Mindenki//
*Ishala még utoljára ellenőrzött mindent a lován, és úgy tűnt, hogy nem nagyon akar senki hozzá pakolni, persze ha mégis érkezik ilyen kérés, akkor szívesen teljesíti, ahogy ígérte. Az újabb bemutatkozó lánynak bólint, és természetesen viszonyozza a kézfogását.*
- Én pedig Ishala, örvendek.* Fogja rövidre a bemutatkozás részét, hiszen úgy tűnik, hogy vezetőjük már nagyon indulni szeretne.
Ahogy vissza térnek az ingoványos vidékre, ismét az útra összpontosítja figyelmét. Örül neki, hogy ő egyedül van a lován, mégis csak kényelmesebb így az utazás, de persze nem zavarná az sem, ha osztozkodnia kellene valakivel. Egy pillanatra azért végignéz a társaságon, igencsak díszes kis csoport, van itt törpe, óriás, elfek... furcsa, hogy máris otthon érzi magát közöttük. Ennek köszönhetően figyelme is lankad, és régóta nem érzett nyugodtság keríti hatalmába, ahogy haladnak. Nem zavarja, hogy nincs kivel beszélgessen, amúgy se ismeri még őket túlságosan, és azt se tudja, hogy kivel miről tudna társalogni. Persze vannak kérdései, hogy ne lennének, főleg a rejtélyes Vadvéddel kapcsolatban, de ezeket ráér feltegye. Egyszer csak hátra fordul a vezetőjük, és kioszt néhány parancsot, Ish pedig igyekszik úgy tenni, ahogy kérik, azaz elfoglalja a helyét a sorban. Szerencséje van, mert pont egy olyan nevet mond a nő, amit ismer. Isq, ő volt az, akivel először találkozott, az ő neve azért maradt meg benne. Beáll mögéjük a lóval, és ellenőrzi a hátán az íjat. Nem tudja jobb helyre tenni, ahol jobban kéznél lenne, de nem útban, úgyhogy itt hagyja. Nyilai vannak még, ha szükség lenne, akkor azok kéznél vannak. Ha már úgyis ellenőrizgeti a felszerelését, akkor kulacsát is kézbe veszi, és iszik belőle egy kicsit, mielőtt visszatenné. Várja az indulást. *
//Mindenki//
*Ishala még utoljára ellenőrzött mindent a lován, és úgy tűnt, hogy nem nagyon akar senki hozzá pakolni, persze ha mégis érkezik ilyen kérés, akkor szívesen teljesíti, ahogy ígérte. Az újabb bemutatkozó lánynak bólint, és természetesen viszonyozza a kézfogását.*
- Én pedig Ishala, örvendek.* Fogja rövidre a bemutatkozás részét, hiszen úgy tűnik, hogy vezetőjük már nagyon indulni szeretne.
Ahogy vissza térnek az ingoványos vidékre, ismét az útra összpontosítja figyelmét. Örül neki, hogy ő egyedül van a lován, mégis csak kényelmesebb így az utazás, de persze nem zavarná az sem, ha osztozkodnia kellene valakivel. Egy pillanatra azért végignéz a társaságon, igencsak díszes kis csoport, van itt törpe, óriás, elfek... furcsa, hogy máris otthon érzi magát közöttük. Ennek köszönhetően figyelme is lankad, és régóta nem érzett nyugodtság keríti hatalmába, ahogy haladnak. Nem zavarja, hogy nincs kivel beszélgessen, amúgy se ismeri még őket túlságosan, és azt se tudja, hogy kivel miről tudna társalogni. Persze vannak kérdései, hogy ne lennének, főleg a rejtélyes Vadvéddel kapcsolatban, de ezeket ráér feltegye. Egyszer csak hátra fordul a vezetőjük, és kioszt néhány parancsot, Ish pedig igyekszik úgy tenni, ahogy kérik, azaz elfoglalja a helyét a sorban. Szerencséje van, mert pont egy olyan nevet mond a nő, amit ismer. Isq, ő volt az, akivel először találkozott, az ő neve azért maradt meg benne. Beáll mögéjük a lóval, és ellenőrzi a hátán az íjat. Nem tudja jobb helyre tenni, ahol jobban kéznél lenne, de nem útban, úgyhogy itt hagyja. Nyilai vannak még, ha szükség lenne, akkor azok kéznél vannak. Ha már úgyis ellenőrizgeti a felszerelését, akkor kulacsát is kézbe veszi, és iszik belőle egy kicsit, mielőtt visszatenné. Várja az indulást. *
467. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-02 14:40:08
Üzenet elküldve: 2018-06-02 14:40:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úti cél: Vadvéd//
//Lyz//
//Erdőmélye határában mindenki//
- Seráfütty. *válaszol a hegyesfülű egy könnyed legyintéssel. Ezért jó vezető Lyz, mert mindenre figyel és gondoskodik mindenkiről, egy valódi szent. Ezt mindenki láthatja.*
- Bocsánatot kértem Annutól, de én csak benneteket akartalak védeni, főleg téged. Ha téged elveszítünk, akkor sose jutunk haza. Meg nagyon hiányoznál. *bókol mosolyogva. De csak felerészben bók, mert tökre komolyan gondolja.*
- Bocsika, legközelebb majd megsimogatom a buksiját. De az nem lesz ennyire vicces. *nevet együtt a fővadásszal. Egész felszabadult hangulatban van. Az erdei kísértet se támadt rá, úgy tűnik az ima, amit Lyzzel közösen toltak el a kis fánál, hatásos volt.*
- Jó csak egy ötlet, de ha ennyire akarod, akkor felőlem költözhetünk. *védekezik csípőből, mintha az egész Lyz ötlete lett volna. A szörnyű alvási szokásokra pedig egy nevetéssel válaszol először.*
- Lehet, de az is, hogy imádnám, úgyhogy most már ki kell próbálnunk, mert komolyan kíváncsivá tettél. *egész komolyan gondolja, legalábbis a hangjából ítélve.
Erdőmélye határában csendesen meghallgatja Lyz intelmeit, vigyorogva mindenkit ellenőriz, majd Lyz tegezéből elvesz egy vesszőt.*
- Ha visszaértünk, eskü visszaadom. *mondja, majd az íját a keze ügyében tartva, fürkésző pillantásokkal vizslatja a vadon határát, ahogy belépnek Erdőmélyére.*
//Lyz//
//Erdőmélye határában mindenki//
- Seráfütty. *válaszol a hegyesfülű egy könnyed legyintéssel. Ezért jó vezető Lyz, mert mindenre figyel és gondoskodik mindenkiről, egy valódi szent. Ezt mindenki láthatja.*
- Bocsánatot kértem Annutól, de én csak benneteket akartalak védeni, főleg téged. Ha téged elveszítünk, akkor sose jutunk haza. Meg nagyon hiányoznál. *bókol mosolyogva. De csak felerészben bók, mert tökre komolyan gondolja.*
- Bocsika, legközelebb majd megsimogatom a buksiját. De az nem lesz ennyire vicces. *nevet együtt a fővadásszal. Egész felszabadult hangulatban van. Az erdei kísértet se támadt rá, úgy tűnik az ima, amit Lyzzel közösen toltak el a kis fánál, hatásos volt.*
- Jó csak egy ötlet, de ha ennyire akarod, akkor felőlem költözhetünk. *védekezik csípőből, mintha az egész Lyz ötlete lett volna. A szörnyű alvási szokásokra pedig egy nevetéssel válaszol először.*
- Lehet, de az is, hogy imádnám, úgyhogy most már ki kell próbálnunk, mert komolyan kíváncsivá tettél. *egész komolyan gondolja, legalábbis a hangjából ítélve.
Erdőmélye határában csendesen meghallgatja Lyz intelmeit, vigyorogva mindenkit ellenőriz, majd Lyz tegezéből elvesz egy vesszőt.*
- Ha visszaértünk, eskü visszaadom. *mondja, majd az íját a keze ügyében tartva, fürkésző pillantásokkal vizslatja a vadon határát, ahogy belépnek Erdőmélyére.*
466. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-02 10:34:11
Üzenet elküldve: 2018-06-02 10:34:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Úti cél: Vadvéd//
//Annulien//
//1 tő Lápi Nyteli//
*Sejtette, hogy valami különös oka lehet rá Annuliennek, hogy ennyire gyűlölje a mélységieket, de amikor komolyan megosztja vele a titkot, csak értőn, szomorún rámosolyog. Ő is csak rosszat hallott róluk azoktól, akik felnevelték, de legalább nem kellett ilyesfajta élményt átélnie. Bár hallott nem is egy ilyen történetet. Xotara megismerése viszont ráébresztette arra, hogy ott van a másik oldal is: milyen lehet sötételfek között felnőni? Mindenesetre Kimmeri bölcsessége újfent bebizonyosodik számára: "a kíváncsiságod vezessen, és ne a tudásod! Akkor mindig a valóság előtt járhatsz egy lépéssel!" Ez a tanítás jut óhatatlanul eszébe.*
- Ó ez remek, Seles! *dugja el nagy örömmel az Észak reménye fátyolszerű leveleit, meg az Ezüstcsörgő még nyirkos tövét a kosár egyik rejtekébe, amikor Seles is félreteszi a szomorúságát, és nekilát az úti előkészületeknek.*
- Hát persze! Mehetünk együtt! *válaszolja Annunak széles mosollyal, amikor indulásnál a lány Lyz szavaira odalép hozzá.
Az ingovány széli tanyán nem hagytak sok nyomot maguk után. A tüzet eltaposták, az udvart és az ideiglenes éjszakai szállásul szolgáló romos épületet rendbe tették. Isq gondosan elpakolt minden nedves gyolcsba csomagolt palántát.
Most újra a karavánút viszonylag biztonságos és kitaposott ösvényén haladnak, végre haza, Vadvéd felé. Isq bőr felsőjén keresztül nem érzi a lány testmelegét, de a derekába kapaszkodó kezek, Annu combjainak érintése nagyon is tudatosítják benne, hogy nem egyedül utazik. Furcsa érzés, de kellemes.
Szótlanul haladnak egyelőre, tartják a többiekkel az iramot, Isq néha elvigyorodik, ahogy a Seles mögött csimpaszkodó törpét figyeli. Shen alig bírta reggel felverni, de most annál elevenebben kapaszkodik a lovon zötykölődve.
~Vajon mit szól Pycta, hogy velük állítunk haza?~ Nézegeti Relildet és Ishalát is a lovuk nyergében. ~És vajon ők mit szólnak majd Vadvédhez?~*
- Pycta biztosan örülni fog, hogy Veled térünk haza! *szól hátra Annunak, biztatóan.* - Bár Xot eltűnésének biztos nem fog örülni... *sóhajt egy kicsit.*
- Mondd csak, az a madár... Te bűvölted meg? Tudod, ott... a romoknál. Mennyi időt töltöttél el ott? *kérdezi meg, nem bírva a kíváncsiságával. Talán válaszol Annu, és nem veszi faggatózásnak a dolgot. Ha igen, figyelmesen végighallgatja, amit mesél.*
- Ó, egy pillanat! Ezt muszáj összeszednem! *állítja meg hirtelen Shayennt, egy kicsit meghőköltetve a lovat. De miután késével kivájja gyökerestől a mocsári növényt, elrejtve a kosárban, hamar felszáll a feketetarkára, és idővel beérik a többieket megint.
Nemsokára Erdőmélye sötét útjai alatt járnak, és aztán végre hazaérnek, Vadvédbe!*
//Annulien//
//1 tő Lápi Nyteli//
*Sejtette, hogy valami különös oka lehet rá Annuliennek, hogy ennyire gyűlölje a mélységieket, de amikor komolyan megosztja vele a titkot, csak értőn, szomorún rámosolyog. Ő is csak rosszat hallott róluk azoktól, akik felnevelték, de legalább nem kellett ilyesfajta élményt átélnie. Bár hallott nem is egy ilyen történetet. Xotara megismerése viszont ráébresztette arra, hogy ott van a másik oldal is: milyen lehet sötételfek között felnőni? Mindenesetre Kimmeri bölcsessége újfent bebizonyosodik számára: "a kíváncsiságod vezessen, és ne a tudásod! Akkor mindig a valóság előtt járhatsz egy lépéssel!" Ez a tanítás jut óhatatlanul eszébe.*
- Ó ez remek, Seles! *dugja el nagy örömmel az Észak reménye fátyolszerű leveleit, meg az Ezüstcsörgő még nyirkos tövét a kosár egyik rejtekébe, amikor Seles is félreteszi a szomorúságát, és nekilát az úti előkészületeknek.*
- Hát persze! Mehetünk együtt! *válaszolja Annunak széles mosollyal, amikor indulásnál a lány Lyz szavaira odalép hozzá.
Az ingovány széli tanyán nem hagytak sok nyomot maguk után. A tüzet eltaposták, az udvart és az ideiglenes éjszakai szállásul szolgáló romos épületet rendbe tették. Isq gondosan elpakolt minden nedves gyolcsba csomagolt palántát.
Most újra a karavánút viszonylag biztonságos és kitaposott ösvényén haladnak, végre haza, Vadvéd felé. Isq bőr felsőjén keresztül nem érzi a lány testmelegét, de a derekába kapaszkodó kezek, Annu combjainak érintése nagyon is tudatosítják benne, hogy nem egyedül utazik. Furcsa érzés, de kellemes.
Szótlanul haladnak egyelőre, tartják a többiekkel az iramot, Isq néha elvigyorodik, ahogy a Seles mögött csimpaszkodó törpét figyeli. Shen alig bírta reggel felverni, de most annál elevenebben kapaszkodik a lovon zötykölődve.
~Vajon mit szól Pycta, hogy velük állítunk haza?~ Nézegeti Relildet és Ishalát is a lovuk nyergében. ~És vajon ők mit szólnak majd Vadvédhez?~*
- Pycta biztosan örülni fog, hogy Veled térünk haza! *szól hátra Annunak, biztatóan.* - Bár Xot eltűnésének biztos nem fog örülni... *sóhajt egy kicsit.*
- Mondd csak, az a madár... Te bűvölted meg? Tudod, ott... a romoknál. Mennyi időt töltöttél el ott? *kérdezi meg, nem bírva a kíváncsiságával. Talán válaszol Annu, és nem veszi faggatózásnak a dolgot. Ha igen, figyelmesen végighallgatja, amit mesél.*
- Ó, egy pillanat! Ezt muszáj összeszednem! *állítja meg hirtelen Shayennt, egy kicsit meghőköltetve a lovat. De miután késével kivájja gyökerestől a mocsári növényt, elrejtve a kosárban, hamar felszáll a feketetarkára, és idővel beérik a többieket megint.
Nemsokára Erdőmélye sötét útjai alatt járnak, és aztán végre hazaérnek, Vadvédbe!*
465. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-02 10:17:59
Üzenet elküldve: 2018-06-02 10:17:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erdőmélye határában mindenki//
*Alig kel fel, már újabb kirándulásra hívják az elfek akik... erdőbe akarnak menni?*
~Akkor most mégsem mocsáriak, hanem erdeiek? Áh, nem mindegy?~
*Egy kicsit azért dilemmázik, nem biztos abban, hogy jó ötlet velük mennie, de a gondolkodás közben rájön, hogy neki már úgyis mindegy. A mesterek biztos azért küldték el, mert túl magas szerzetesnek. Elvégre ha tényleg kell nekik valami, amit Relildnek kell megkeresnie mégis miért nem mondták el, hogy mi az? Mire jók ezek a rejtvények?
Lehet, hogy ezekkel a mocsári, vagy erdei, vagy ki tudja, hogy milyen elfekkel meg nem elfekkel jól fog járni. Ha meg nem, akkor így járt. Amúgy sincs már kedve egyedül járkálni össze-vissza a világban, az olyan szomorú és unalmas.
Kicsit később már azt veszi észre, hogy mindjárt ott vannak, ahova mennek.*
~Na most jól behúztatok a csőbe. Vissza a mocsárba, át egy erdőn...? De tegnap miért nem erre jöttünk? Ha úgy is az erdőbe akartatok jönni, mikért kellett kimenni a láp másik végén, hogy következő nap megint újra átgázoljunk rajta? És még én vagyok kevésbé okos. Blah.~
*Alig kel fel, már újabb kirándulásra hívják az elfek akik... erdőbe akarnak menni?*
~Akkor most mégsem mocsáriak, hanem erdeiek? Áh, nem mindegy?~
*Egy kicsit azért dilemmázik, nem biztos abban, hogy jó ötlet velük mennie, de a gondolkodás közben rájön, hogy neki már úgyis mindegy. A mesterek biztos azért küldték el, mert túl magas szerzetesnek. Elvégre ha tényleg kell nekik valami, amit Relildnek kell megkeresnie mégis miért nem mondták el, hogy mi az? Mire jók ezek a rejtvények?
Lehet, hogy ezekkel a mocsári, vagy erdei, vagy ki tudja, hogy milyen elfekkel meg nem elfekkel jól fog járni. Ha meg nem, akkor így járt. Amúgy sincs már kedve egyedül járkálni össze-vissza a világban, az olyan szomorú és unalmas.
Kicsit később már azt veszi észre, hogy mindjárt ott vannak, ahova mennek.*
~Na most jól behúztatok a csőbe. Vissza a mocsárba, át egy erdőn...? De tegnap miért nem erre jöttünk? Ha úgy is az erdőbe akartatok jönni, mikért kellett kimenni a láp másik végén, hogy következő nap megint újra átgázoljunk rajta? És még én vagyok kevésbé okos. Blah.~
464. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-02 09:58:59
Üzenet elküldve: 2018-06-02 09:58:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*A Mágustorony mellett megtalálja a pónilovát, aki unottan eszegeti az arra található aljnövényzetet. Felül rá, és már végtat is el jó messzire. Az Ingovány ugyan nem tartozik a kedvencei közé, de ha nem kel át rajta, nem is jut haza.
Viszont mikor az elágazáshoz ér megtorpan. Mégis ki hinne neki otthon? Lapu rátámad, a tűzmágus pedig csak áll a háttérben és nézi őket. Elmondják majd mindenkinek, hogy mi történt, hogy Nellara milyen aljas, miközben nem is úgy történtek a dolgok, ahogyan azt majd beállítják. Ugyanis a tündérlány biztos benne, hogy nem azt mondják majd, ami valójában történt. És azok után mégis ki hinne a tündérnek? Lehet jobb, ha nem is megy haza.
A város felé veszi az irányt. Bár fogalma sincs, hogy mit fog ott csinálni, de majd kitalálja.*
Viszont mikor az elágazáshoz ér megtorpan. Mégis ki hinne neki otthon? Lapu rátámad, a tűzmágus pedig csak áll a háttérben és nézi őket. Elmondják majd mindenkinek, hogy mi történt, hogy Nellara milyen aljas, miközben nem is úgy történtek a dolgok, ahogyan azt majd beállítják. Ugyanis a tündérlány biztos benne, hogy nem azt mondják majd, ami valójában történt. És azok után mégis ki hinne a tündérnek? Lehet jobb, ha nem is megy haza.
A város felé veszi az irányt. Bár fogalma sincs, hogy mit fog ott csinálni, de majd kitalálja.*
463. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-01 00:21:05
Üzenet elküldve: 2018-06-01 00:21:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Úti cél: Vadvéd//
//Shen//
//Erdőmélye határában mindenki//
- Tudod, a szokás hatalma *válaszol a mögötte ülő elfnek. Úgy nyugodt, hogy ő is megnézte, minden jól tart, s biztosan nem fordulnak az ingoványba.*
- Hát, alakulhatott volna sokkal rosszabbul is. Kész csoda, hogy ennyivel megúsztuk, hogy Annunak lett két könnyebb sérülése, de semmi több. *Eszébe jut, hogy képes lett volna Annura vetni magát, vagy akár szándékosan meglőni, ha nem csillapodik. S bár Xotara türelmetlenebbnek és hatásosabbnak is bizonyult, mégis sajnálja, hogy szép szóval nem tudták rendezni a dolgot.*
- Nem örültem neki, hogy úgy felráztad. Nem volt szép, de igen, *sóhajt, mint aki kénytelen bevallani valami szörnyen kelletlent.* tényleg vicces volt. *neveti el magát.
Ő ugyan nem hallotta, hogy kakas helyett más ébresztené hétalvó törpéket, de valahogy nehezére esik elhinni, amit a fiú mond. Pláne, hogy úgy tesz megjegyzést egy esetleges összeköltözésre, mint ha a leghétköznapibb téma volna a törpék alvási szokásai után. Mert Lyznek egyáltalán nem az. Így ha szokása volna, megforgatná szemeit.*
- Összeköltöz_nünk_? *Tréfa jeleit keresve pillant hátra smaragdszín szemeivel.* Ne bolondozz Shen! *böki kicsit oldalba az aranyhajút halkan nevetve.* Amúgy pedig, szörnyű alvási szokásaim vannak. Nem hiszem, hogy rajonganál értük. *hessenti el egy rendkívül nyomós érvvel, melyet hasonlóan viccnek szán, mint ahogyan szerinte, Shen bolondozott az imént.
Csak Erdőmélye határában állítja meg a lovat, és bevár mindenkit. A venárok tudják, de talán a jövevények nem, hogy ez az erdő nagyon veszélyes. Minden belépéskor felhívja erre a figyelmet, most sem tesz másként.*
- Erdőmélye veszélyes hely. Beszélgetni természetesen lehet, de csendben tegyétek, és fokozottan figyeljetek az útra. Akik ketten utaznak, ott van kapacitás az erdőt is pásztázni, nehogy meglepetés érjen. Fegyverek legyenek kéznél, biztos ami biztos. Végül pedig, az egyedüli lovasok soroljanak közénk. Relild, gyere mögénk, aztán Isqék, utána Ishala, és Seles zárja a sort. Adokul, legyen hátul is szemed!
*Mondja még, s aztán ráfordul a rejtett ösvényre.*
//Shen//
//Erdőmélye határában mindenki//
- Tudod, a szokás hatalma *válaszol a mögötte ülő elfnek. Úgy nyugodt, hogy ő is megnézte, minden jól tart, s biztosan nem fordulnak az ingoványba.*
- Hát, alakulhatott volna sokkal rosszabbul is. Kész csoda, hogy ennyivel megúsztuk, hogy Annunak lett két könnyebb sérülése, de semmi több. *Eszébe jut, hogy képes lett volna Annura vetni magát, vagy akár szándékosan meglőni, ha nem csillapodik. S bár Xotara türelmetlenebbnek és hatásosabbnak is bizonyult, mégis sajnálja, hogy szép szóval nem tudták rendezni a dolgot.*
- Nem örültem neki, hogy úgy felráztad. Nem volt szép, de igen, *sóhajt, mint aki kénytelen bevallani valami szörnyen kelletlent.* tényleg vicces volt. *neveti el magát.
Ő ugyan nem hallotta, hogy kakas helyett más ébresztené hétalvó törpéket, de valahogy nehezére esik elhinni, amit a fiú mond. Pláne, hogy úgy tesz megjegyzést egy esetleges összeköltözésre, mint ha a leghétköznapibb téma volna a törpék alvási szokásai után. Mert Lyznek egyáltalán nem az. Így ha szokása volna, megforgatná szemeit.*
- Összeköltöz_nünk_? *Tréfa jeleit keresve pillant hátra smaragdszín szemeivel.* Ne bolondozz Shen! *böki kicsit oldalba az aranyhajút halkan nevetve.* Amúgy pedig, szörnyű alvási szokásaim vannak. Nem hiszem, hogy rajonganál értük. *hessenti el egy rendkívül nyomós érvvel, melyet hasonlóan viccnek szán, mint ahogyan szerinte, Shen bolondozott az imént.
Csak Erdőmélye határában állítja meg a lovat, és bevár mindenkit. A venárok tudják, de talán a jövevények nem, hogy ez az erdő nagyon veszélyes. Minden belépéskor felhívja erre a figyelmet, most sem tesz másként.*
- Erdőmélye veszélyes hely. Beszélgetni természetesen lehet, de csendben tegyétek, és fokozottan figyeljetek az útra. Akik ketten utaznak, ott van kapacitás az erdőt is pásztázni, nehogy meglepetés érjen. Fegyverek legyenek kéznél, biztos ami biztos. Végül pedig, az egyedüli lovasok soroljanak közénk. Relild, gyere mögénk, aztán Isqék, utána Ishala, és Seles zárja a sort. Adokul, legyen hátul is szemed!
*Mondja még, s aztán ráfordul a rejtett ösvényre.*
462. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-31 10:42:49
Üzenet elküldve: 2018-05-31 10:42:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úti cél: Vadvéd//
//Lyz//
*Karba font kezekkel nézi végig, ahogy Lyzi ellenőrzi a szíjakat. Gyakorlott lovas, bár mostanában kevesebbet ült lovon, de azért a nyergeléshez még ért.*
- Ellenőrzöl, kapitányom? *kérdi tréfálkozva, de aztán helyet foglal Lyz mögött. Kényelmesen ül és már annyira nem is feszélyezi a dolog, mint legelőször. Most már a bicska se ficánkol a zsebében, úgyhogy mondhatni minden eszményi.
Persze a főnök leellenőrzi az állományt, Sheni kicsit elhajol, hogy Lyzi jobban láthasson. Ő is hátratekint, ha teheti, és tényleg sokan lettek, majdnem a duplájára nőtt a létszám.*
- Látod, az elf elmegy virágot szedni, oszt' mindenféle törpével, elffel, meg óriással tér vissza. Pff. *vigyorog a lányra. Nem akarja megint elmondani, hogy mennyire jól kezelt minden baromira necces helyzetet a lány, mert a végén úgy tűnne, nyalizni akar neki. Pedig tök büszke rá.*
- Tényleg? *kérdez vissza mosolyogva.*
- Tetszett? Akkor nagyon úgy tűnt, hogy mérges vagy. *szúrja mellé.*
- De ezek az aprónépek csak így tudnak felkelni. Egyszer hallottam, hogy kakas helyett ágyúdörgéssel ébresztik magukat. *vicceskedik felszabadultan. Lehet, hogy pimasz volt, de ugye a törpe nem tépte ketté, senki se sérült meg.*
- Ennyien el se férünk az erődben. Lehet, hogy össze kellene költöznünk. *teszi hozzá mintegy mellékesen, mintha ez számára is ugyanolyan furcsa lenne, mint Lyz számára. Pedig nagyon szívesen aludna egy ágyban a kapitánnyal. Már ha érti, mire gondol.*
//Lyz//
*Karba font kezekkel nézi végig, ahogy Lyzi ellenőrzi a szíjakat. Gyakorlott lovas, bár mostanában kevesebbet ült lovon, de azért a nyergeléshez még ért.*
- Ellenőrzöl, kapitányom? *kérdi tréfálkozva, de aztán helyet foglal Lyz mögött. Kényelmesen ül és már annyira nem is feszélyezi a dolog, mint legelőször. Most már a bicska se ficánkol a zsebében, úgyhogy mondhatni minden eszményi.
Persze a főnök leellenőrzi az állományt, Sheni kicsit elhajol, hogy Lyzi jobban láthasson. Ő is hátratekint, ha teheti, és tényleg sokan lettek, majdnem a duplájára nőtt a létszám.*
- Látod, az elf elmegy virágot szedni, oszt' mindenféle törpével, elffel, meg óriással tér vissza. Pff. *vigyorog a lányra. Nem akarja megint elmondani, hogy mennyire jól kezelt minden baromira necces helyzetet a lány, mert a végén úgy tűnne, nyalizni akar neki. Pedig tök büszke rá.*
- Tényleg? *kérdez vissza mosolyogva.*
- Tetszett? Akkor nagyon úgy tűnt, hogy mérges vagy. *szúrja mellé.*
- De ezek az aprónépek csak így tudnak felkelni. Egyszer hallottam, hogy kakas helyett ágyúdörgéssel ébresztik magukat. *vicceskedik felszabadultan. Lehet, hogy pimasz volt, de ugye a törpe nem tépte ketté, senki se sérült meg.*
- Ennyien el se férünk az erődben. Lehet, hogy össze kellene költöznünk. *teszi hozzá mintegy mellékesen, mintha ez számára is ugyanolyan furcsa lenne, mint Lyz számára. Pedig nagyon szívesen aludna egy ágyban a kapitánnyal. Már ha érti, mire gondol.*
461. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-31 09:07:09
Üzenet elküldve: 2018-05-31 09:07:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Úti cél: Vadvéd//
//Shen//
* Mielőtt lóra száll, és kiadja az indulást, még körbejárja a lovakat, minden szíj és pánt rendesen tart-e, minden csomag megvan-e, víz, maradék ellátmány, aztán míg a többiek felszállnak, a kunyhóba is bepillant, hogy biztosan semmi ne maradjon ott.
Már az ingovány karavánútját tapossák, amikor Shen mögül kikandikál hátrafelé egy rövid pillanatra, hogy mindenki megvan-e. Mikor elindultak, nem gondolta volna, hogy duplájára duzzad a kis csapatuk. Most ott üget mögöttük Seles akit már biztosan nagyon vár Leon, a törpével, akit a vihar elől mentettek ki az ingoványból, s inkább velük tart, mintsem egyedül legyen. Isqeha, akinek szépen tele vannak a kosarai a gyógynövényekkel. Annulien ül mögötte, a zavart elf lány, akinek Lyz szerint jót tesz majd Vadvéd aurája. Főleg, hogy korábban nem talált közös szót senkivel, de most valahogy, mégis mint ha Isqehával jól kijönnének. Aztán ott van az új elf, a vörös ruhás Ishala, aki csak úgy odatévedt, de az íjból úgy gondolja Lyz, hogy talán hasznos része lehet a csapatnak, és ott jön Relild is, az óriás lány Shen lován, akit megint csak az ingoványból mentettek ki tegnap. Sóhajtva mosolyodik el, majd féloldalt Shen felé fordítja fejét egy pillanatra, ahogy hozzá szól.*
- Gondoltad volna, hogy ilyen sokan térünk vissza Vadvédbe?
*Persze hangjából kitűnik, hogy ő cseppet sem gondolta, viszont egyáltalán nem bánja, sőt, egészen feldobja a dolog.*
- Amúgy… *megcsóválja fejét, de folytatja, bár kicsit tétován.* vicces volt a törpe ébresztőd…
*Visszagondolva legalábbis, tényleg annak találja, szemtelennek, de viccesnek, csak éppen akkor nem tűnt annak.*
//Shen//
* Mielőtt lóra száll, és kiadja az indulást, még körbejárja a lovakat, minden szíj és pánt rendesen tart-e, minden csomag megvan-e, víz, maradék ellátmány, aztán míg a többiek felszállnak, a kunyhóba is bepillant, hogy biztosan semmi ne maradjon ott.
Már az ingovány karavánútját tapossák, amikor Shen mögül kikandikál hátrafelé egy rövid pillanatra, hogy mindenki megvan-e. Mikor elindultak, nem gondolta volna, hogy duplájára duzzad a kis csapatuk. Most ott üget mögöttük Seles akit már biztosan nagyon vár Leon, a törpével, akit a vihar elől mentettek ki az ingoványból, s inkább velük tart, mintsem egyedül legyen. Isqeha, akinek szépen tele vannak a kosarai a gyógynövényekkel. Annulien ül mögötte, a zavart elf lány, akinek Lyz szerint jót tesz majd Vadvéd aurája. Főleg, hogy korábban nem talált közös szót senkivel, de most valahogy, mégis mint ha Isqehával jól kijönnének. Aztán ott van az új elf, a vörös ruhás Ishala, aki csak úgy odatévedt, de az íjból úgy gondolja Lyz, hogy talán hasznos része lehet a csapatnak, és ott jön Relild is, az óriás lány Shen lován, akit megint csak az ingoványból mentettek ki tegnap. Sóhajtva mosolyodik el, majd féloldalt Shen felé fordítja fejét egy pillanatra, ahogy hozzá szól.*
- Gondoltad volna, hogy ilyen sokan térünk vissza Vadvédbe?
*Persze hangjából kitűnik, hogy ő cseppet sem gondolta, viszont egyáltalán nem bánja, sőt, egészen feldobja a dolog.*
- Amúgy… *megcsóválja fejét, de folytatja, bár kicsit tétován.* vicces volt a törpe ébresztőd…
*Visszagondolva legalábbis, tényleg annak találja, szemtelennek, de viccesnek, csak éppen akkor nem tűnt annak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937