Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-08-19 21:33:11
Üzenet elküldve: 2018-08-19 21:33:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Nem arra céloztam, hogy vegyél el - * jegyezte meg, elvégre mire lenne az jó, össze se adnák őket, meg amúgy is testvérek, az ilyesmi botrány lenne nyilvánosan. *
- Csak azt mondtam, hogy nyugodtan elkényeztethetsz mint ahogy eddig is tetted, holnaptól pedig még a reggelim is ágyba hozhatod, megengedem ám - * kacérkodik tovább pimaszul vigyorogva.
Ám ez rögvest leolvad ajkáról, mikor tréfás megjegyzését maga ellen fordítják. *
- Én igenis tudom, hogyan kell úgy viselkedni - * mordul fel. * - elvégre én kaptam anyánktól azt a rengeteg sok fejmosást a butaságairól - * teszi hozzá halkabban. Nagyon unalmas leckék voltak és pláne mindet még meg is kellett tanulnia, rémálom volt. *
- De! De menjünk! - * kiált fel és azt teszi, ami biztos, hogy nem fogja Dramot visszafordulásra engedni, nekikezd rohanni előrefelé, kacagva ugrálva fel ha épp ki akar kerülni néhány magasabbra nőtt gyomnövényt.*
- Nem arra céloztam, hogy vegyél el - * jegyezte meg, elvégre mire lenne az jó, össze se adnák őket, meg amúgy is testvérek, az ilyesmi botrány lenne nyilvánosan. *
- Csak azt mondtam, hogy nyugodtan elkényeztethetsz mint ahogy eddig is tetted, holnaptól pedig még a reggelim is ágyba hozhatod, megengedem ám - * kacérkodik tovább pimaszul vigyorogva.
Ám ez rögvest leolvad ajkáról, mikor tréfás megjegyzését maga ellen fordítják. *
- Én igenis tudom, hogyan kell úgy viselkedni - * mordul fel. * - elvégre én kaptam anyánktól azt a rengeteg sok fejmosást a butaságairól - * teszi hozzá halkabban. Nagyon unalmas leckék voltak és pláne mindet még meg is kellett tanulnia, rémálom volt. *
- De! De menjünk! - * kiált fel és azt teszi, ami biztos, hogy nem fogja Dramot visszafordulásra engedni, nekikezd rohanni előrefelé, kacagva ugrálva fel ha épp ki akar kerülni néhány magasabbra nőtt gyomnövényt.*
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-08-19 21:28:45
Üzenet elküldve: 2018-08-19 21:28:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Ez magától értetődő. * Közli, fennhordott orral. Alighanem ismét megszemlélheti az orrszőrét a húga, ha szeretné. A következő kérdésre pedig nemeshez nem méltó módon megvonja a vállát.*
- Az nem a jövendőbelid dolga lenne? Szép is lenne, ha én vennélek el. Akkor aztán tényleg se örökség, se vagyon, se család, csak mi maradnánk egymásnak, meg a szegénység. Mondjuk az tény, hogy megérdemelnéd. * Csillog a szeme ravaszul, örülve, hogy fel tudta használni a lány utolsó mondatát ellene.
Amikor elpirul, akkor hiába igyekszik ezt palástolni, a sasszemű Wymni egyből kiszúrja, hogy megváltozott a viselkedése, és azt is, hogy mi lehet ennek az oka. Ezért fel is adja a harcot, amit nem nyerhet meg, és egyenesen a szemébe néz.*
- Legalább egyikünk tudja, hogy az milyen. Tanulhatnál tőlem. * Ha pár évtizeddel fiatalabb lenne, akkor most nyelvet is öltene a mondathoz, mint egy utcagyerek. *
- Na szép, még el se indultunk, de már jönnél vissza. Mi lesz így a világ végére tervezett utunkból? Nem nem... *csóválja a fejét * így nem megyek veled sehova. Végig nyafognád az utat, hiába viszlek karban, szekéren, akár még hintóban is. Majd a férjuraddal menj a világ végére, de ne velem.
- Ez magától értetődő. * Közli, fennhordott orral. Alighanem ismét megszemlélheti az orrszőrét a húga, ha szeretné. A következő kérdésre pedig nemeshez nem méltó módon megvonja a vállát.*
- Az nem a jövendőbelid dolga lenne? Szép is lenne, ha én vennélek el. Akkor aztán tényleg se örökség, se vagyon, se család, csak mi maradnánk egymásnak, meg a szegénység. Mondjuk az tény, hogy megérdemelnéd. * Csillog a szeme ravaszul, örülve, hogy fel tudta használni a lány utolsó mondatát ellene.
Amikor elpirul, akkor hiába igyekszik ezt palástolni, a sasszemű Wymni egyből kiszúrja, hogy megváltozott a viselkedése, és azt is, hogy mi lehet ennek az oka. Ezért fel is adja a harcot, amit nem nyerhet meg, és egyenesen a szemébe néz.*
- Legalább egyikünk tudja, hogy az milyen. Tanulhatnál tőlem. * Ha pár évtizeddel fiatalabb lenne, akkor most nyelvet is öltene a mondathoz, mint egy utcagyerek. *
- Na szép, még el se indultunk, de már jönnél vissza. Mi lesz így a világ végére tervezett utunkból? Nem nem... *csóválja a fejét * így nem megyek veled sehova. Végig nyafognád az utat, hiába viszlek karban, szekéren, akár még hintóban is. Majd a férjuraddal menj a világ végére, de ne velem.
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-08-19 21:28:01
Üzenet elküldve: 2018-08-19 21:28:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Köszönöm, te is méltó vagy egy Sayqueveshez Babapofi - * dicséri vissza vigyorogva bátyát és remélve, hogy ez még belefér az illő viselkedésbe megütögeti testvére vállát, de aztán nem csak ennyit kap Dram, hanem jóval többet, szinte már olyan mértékű fényezést kap, hogy ha cipő lenne szebben csillogna a csillagoknál. *
- Szóval nem akarsz a tenyereden hordozni? - * kapja fel fejét és fúj mérgesen. * - Na szép, pedig igazán megérdemelném - * jelenti ki csípőre téve kezeit, s magában örül, hogy a szófordulatot fel tudja használni Dram ellen. *
- Elpirultál? - * közelebb húzódik testvéréhez hogy meglessen tényleg elpirult-e és mikor konstatálja, hogy igen szelíden elmosolyodik. *
- Ez nagyon édes, úgy viselkedsz mint egy zavart kisasszony -* csicsergi halk hangon, hogy ha vannak körülöttük azért mégse tudják, hogy szegény Drammi pironkodik mint a bazsarózsa.*
- Alig várom a visszautat - * már lája is képzeletben fivérét a sárban dagonyázni, s még a nózija hegye is sáros lesz, úgy bizony.
Közben lassan átgázolnak a mocsáros részen, és Wym nagyon örül, hogy csizmában van, mert ha valami nőies vacak cipellőben tipegne akkor már a harisnyája is térdig sáros volna. *
- Köszönöm, te is méltó vagy egy Sayqueveshez Babapofi - * dicséri vissza vigyorogva bátyát és remélve, hogy ez még belefér az illő viselkedésbe megütögeti testvére vállát, de aztán nem csak ennyit kap Dram, hanem jóval többet, szinte már olyan mértékű fényezést kap, hogy ha cipő lenne szebben csillogna a csillagoknál. *
- Szóval nem akarsz a tenyereden hordozni? - * kapja fel fejét és fúj mérgesen. * - Na szép, pedig igazán megérdemelném - * jelenti ki csípőre téve kezeit, s magában örül, hogy a szófordulatot fel tudja használni Dram ellen. *
- Elpirultál? - * közelebb húzódik testvéréhez hogy meglessen tényleg elpirult-e és mikor konstatálja, hogy igen szelíden elmosolyodik. *
- Ez nagyon édes, úgy viselkedsz mint egy zavart kisasszony -* csicsergi halk hangon, hogy ha vannak körülöttük azért mégse tudják, hogy szegény Drammi pironkodik mint a bazsarózsa.*
- Alig várom a visszautat - * már lája is képzeletben fivérét a sárban dagonyázni, s még a nózija hegye is sáros lesz, úgy bizony.
Közben lassan átgázolnak a mocsáros részen, és Wym nagyon örül, hogy csizmában van, mert ha valami nőies vacak cipellőben tipegne akkor már a harisnyája is térdig sáros volna. *
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-08-19 21:22:47
Üzenet elküldve: 2018-08-19 21:22:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Lebuktam. Valóban gyönyörű teremtés vagy. * Ismeri be kelletlenül végül, hiszen tényleg ez az igazság. * Méltó egy Sayqueves lányhoz, azt kell mondanom.
* Miután megdicsérté a testvérét, ideje, hogy önmagát is fényezze kicsit. Szerencsére húga partner ebben, és hamarosan záporoznak a dicséretek, amiket meg is érdemel. Még akkor is, ha szarkasztikusak. *
- Hát majd utánam lesz. * Jelenti ki, és kihúzza magát.* Rólam nevezik el még a listát is.
* Ahogy megbeszélték azt, hogy Dram mennyire jó testvér, és milyen jó dolga van mellette Wymninek, egyből tovább terelődik a téma, már arról folyik a diskurzus, hogy milyen ügyesen viszi majd a kezében, és hasonlók.*
- Hát ne haragudj meg húgom, de egy kölyökkutya könnyebb, mint te. És a tenyeremben is elfér. Ez rólad nehezen mondható el. * Persze tudja, hogy amikor az említett eset történt, akkor még sokkal kisebb volt, és ezért a kölyökkutya is arányosan nagyobbnak számított, de ezt most nem veszi figyelembe. * Ha kicsit leadnál a súlyodból, akkor nem kellene az erőmön dolgozzak.
*A következő kérdésre elpirul, úgyhogy kicsit elfordítja a tekintetét, mintha a tájat nézné.*
- Ugyan húgom, hova gondolsz? Mégis midet lestem volna meg? * Kérdez vissza, és zavartan mozgatja ujjait maga mellett, majd zsebre dugja a kezét.*
- Hát, akkor hazafelé meglátjuk, hogy mennyire lesz kedvem sárangyalt csinálni. Egy ilyen lehetőséget nem szalaszthatok el csak úgy, anélkül hogy mérlegelnék.
- Lebuktam. Valóban gyönyörű teremtés vagy. * Ismeri be kelletlenül végül, hiszen tényleg ez az igazság. * Méltó egy Sayqueves lányhoz, azt kell mondanom.
* Miután megdicsérté a testvérét, ideje, hogy önmagát is fényezze kicsit. Szerencsére húga partner ebben, és hamarosan záporoznak a dicséretek, amiket meg is érdemel. Még akkor is, ha szarkasztikusak. *
- Hát majd utánam lesz. * Jelenti ki, és kihúzza magát.* Rólam nevezik el még a listát is.
* Ahogy megbeszélték azt, hogy Dram mennyire jó testvér, és milyen jó dolga van mellette Wymninek, egyből tovább terelődik a téma, már arról folyik a diskurzus, hogy milyen ügyesen viszi majd a kezében, és hasonlók.*
- Hát ne haragudj meg húgom, de egy kölyökkutya könnyebb, mint te. És a tenyeremben is elfér. Ez rólad nehezen mondható el. * Persze tudja, hogy amikor az említett eset történt, akkor még sokkal kisebb volt, és ezért a kölyökkutya is arányosan nagyobbnak számított, de ezt most nem veszi figyelembe. * Ha kicsit leadnál a súlyodból, akkor nem kellene az erőmön dolgozzak.
*A következő kérdésre elpirul, úgyhogy kicsit elfordítja a tekintetét, mintha a tájat nézné.*
- Ugyan húgom, hova gondolsz? Mégis midet lestem volna meg? * Kérdez vissza, és zavartan mozgatja ujjait maga mellett, majd zsebre dugja a kezét.*
- Hát, akkor hazafelé meglátjuk, hogy mennyire lesz kedvem sárangyalt csinálni. Egy ilyen lehetőséget nem szalaszthatok el csak úgy, anélkül hogy mérlegelnék.
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-08-19 21:22:34
Üzenet elküldve: 2018-08-19 21:22:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Te is azt gondolod rólam, hogy szép vagyok - *von vállat. Ez nem túl szemtelen, elvégre Dram csak a mai nap folyamán többször hangoztatta, hogy ha illően felöltözik méteres kérősorral fogja magát szemben találni és ha jól rémlik még az arcát is megdicsérte, ergo ő csupán azt ismétli meg, amit bátyjától hallott, ebben igazán nincs semmi olyan, ami miatt megvonhatná tőle a mágiatanulás jogát. *
- Bizonyára, ha lenne bátyminta akkor megemlítenék a neved mint a legkiemelkedőbb példa, vastag betűkkel - * bólogat mosolyogva, s bár vehető gúnynak is amit mond, Wym mindig is tudta, hogy Drammal a lehető legjobban járt, elvégre kevesen nőttek ennyire össze mit ők ketten testvéri körben.
Feltehetőleg más lett volna a helyzet ha öcs volna és nem húg, mert akkor az örökség miatt csak fújnának egymásra, de Wym esetében ilyenről szó sincs, az örökségéből amúgy se lát semmit, majd a jövendőbeli férje fogja kézhez kapni és kezelni. *
- Volt amikor kölyökkutyákat vittél a kezedben- * vigyorodik el, csak hogy valamivel vissza tudjon vágni. *
- Ha kicsit dolgoznál az erődön elbírnál nagyobban és kövérebben is - * mosolyodik el, viselkedésével próbálva tompítani a pimasz élű választ, ám néha ilyet is kell, nem lehet Wym csak egy bólogató úrikutya mert akkor aztán nem is kéne senkinek. *
- Bizony, hogy az vagy - * somolyog játékosan *- másom is meglested már? - * csillan szeme ravaszul, aztán tovább terelődik a téma hasonlóan kedvére való
dologra, a sárban dagonyázásra. *
- Megteszem, ha ez kell hozzá, az ég rá a tanúm, hogy megteszem! - * bólogat komolyan és tényleg így is gondolja. *
- Te is azt gondolod rólam, hogy szép vagyok - *von vállat. Ez nem túl szemtelen, elvégre Dram csak a mai nap folyamán többször hangoztatta, hogy ha illően felöltözik méteres kérősorral fogja magát szemben találni és ha jól rémlik még az arcát is megdicsérte, ergo ő csupán azt ismétli meg, amit bátyjától hallott, ebben igazán nincs semmi olyan, ami miatt megvonhatná tőle a mágiatanulás jogát. *
- Bizonyára, ha lenne bátyminta akkor megemlítenék a neved mint a legkiemelkedőbb példa, vastag betűkkel - * bólogat mosolyogva, s bár vehető gúnynak is amit mond, Wym mindig is tudta, hogy Drammal a lehető legjobban járt, elvégre kevesen nőttek ennyire össze mit ők ketten testvéri körben.
Feltehetőleg más lett volna a helyzet ha öcs volna és nem húg, mert akkor az örökség miatt csak fújnának egymásra, de Wym esetében ilyenről szó sincs, az örökségéből amúgy se lát semmit, majd a jövendőbeli férje fogja kézhez kapni és kezelni. *
- Volt amikor kölyökkutyákat vittél a kezedben- * vigyorodik el, csak hogy valamivel vissza tudjon vágni. *
- Ha kicsit dolgoznál az erődön elbírnál nagyobban és kövérebben is - * mosolyodik el, viselkedésével próbálva tompítani a pimasz élű választ, ám néha ilyet is kell, nem lehet Wym csak egy bólogató úrikutya mert akkor aztán nem is kéne senkinek. *
- Bizony, hogy az vagy - * somolyog játékosan *- másom is meglested már? - * csillan szeme ravaszul, aztán tovább terelődik a téma hasonlóan kedvére való
dologra, a sárban dagonyázásra. *
- Megteszem, ha ez kell hozzá, az ég rá a tanúm, hogy megteszem! - * bólogat komolyan és tényleg így is gondolja. *
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-08-19 21:15:31
Üzenet elküldve: 2018-08-19 21:15:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- De te magadról is azt gondolod, hogy szép vagy. Biztos az én szépérzékem a hibás?* Válaszol csípőből az őt ért sértésre, majd várakozva, szemtelen tekintettel néz a húgocskájára. Vajon megkockáztat egy visszavágást, vagy visszavonulót fúj, tudva, hogy mi a tét? *
- Nem fognak kacagni, inkább együtt éreznek majd velem, hogy milyen terrorban és elnyomásban élek. Vagy éppen könnyes szemmel meghatódva figyelik, hogy mi mindenre képes vagyok érted. Lehet, hogy szonettek születnek majd az odaadó testvérről, aki ilyen áldozatot hozott. Apák mutogatják majd a festményeim a fiaiknak, hogy ilyenek legyenek. * Mosolyog, miközben magasztalja önmagát.*
- És reméltem is, hogy megfelelően viszonyulsz majd a karjaimban való utazáshoz, hiszen ez egy olyan lehetőség, amit nem ajánlanék fel bárkinek. Sőt, aligha hiszem, hogy rajtad kívül más utazhatna ilyen módszerrel. * Ahogy ezt kimérten végigmondja, látványosan végignéz a lányon.* Feltéve persze, hogy nem hízol meg, vagy nősz sokkal nagyobbra, mert akkor neked is le kell mondanod róla.
* Ahogy egymás testrészeire terelődik a szó, már nem tud mit tenni, ő is nevetni kezd. Azért Dramnak is van egy határ, hogy meddig képes fenntartani a látszatot húga mellett. Mármint, ha kettesben vannak.*
- Ha belegondolod, hogy nem csak a bokád, de a térded is láttam már. Micsoda perverz egy testvér vagyok. * Nevet a dolgon, és igyekszik nem törődni azzal, hogy ez mennyire illendő, vagy sem. A kis szünet után pedig visszanéz a lányra.*
- Nem mondtam én, hogy nem hempergek meg. Ha utána lecsutakolsz, akkor akár fejest is ugrok bele visszafelé.
- De te magadról is azt gondolod, hogy szép vagy. Biztos az én szépérzékem a hibás?* Válaszol csípőből az őt ért sértésre, majd várakozva, szemtelen tekintettel néz a húgocskájára. Vajon megkockáztat egy visszavágást, vagy visszavonulót fúj, tudva, hogy mi a tét? *
- Nem fognak kacagni, inkább együtt éreznek majd velem, hogy milyen terrorban és elnyomásban élek. Vagy éppen könnyes szemmel meghatódva figyelik, hogy mi mindenre képes vagyok érted. Lehet, hogy szonettek születnek majd az odaadó testvérről, aki ilyen áldozatot hozott. Apák mutogatják majd a festményeim a fiaiknak, hogy ilyenek legyenek. * Mosolyog, miközben magasztalja önmagát.*
- És reméltem is, hogy megfelelően viszonyulsz majd a karjaimban való utazáshoz, hiszen ez egy olyan lehetőség, amit nem ajánlanék fel bárkinek. Sőt, aligha hiszem, hogy rajtad kívül más utazhatna ilyen módszerrel. * Ahogy ezt kimérten végigmondja, látványosan végignéz a lányon.* Feltéve persze, hogy nem hízol meg, vagy nősz sokkal nagyobbra, mert akkor neked is le kell mondanod róla.
* Ahogy egymás testrészeire terelődik a szó, már nem tud mit tenni, ő is nevetni kezd. Azért Dramnak is van egy határ, hogy meddig képes fenntartani a látszatot húga mellett. Mármint, ha kettesben vannak.*
- Ha belegondolod, hogy nem csak a bokád, de a térded is láttam már. Micsoda perverz egy testvér vagyok. * Nevet a dolgon, és igyekszik nem törődni azzal, hogy ez mennyire illendő, vagy sem. A kis szünet után pedig visszanéz a lányra.*
- Nem mondtam én, hogy nem hempergek meg. Ha utána lecsutakolsz, akkor akár fejest is ugrok bele visszafelé.
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-08-19 21:14:23
Üzenet elküldve: 2018-08-19 21:14:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gazdag élet//
- Furcsa a szépérzéked Drammi, én nem úgy emlékszem a hangodra, mint a világ leggyönyörűbb dolgára - * igyekszik azért nem túl pimasz lenni, mert fivérénél van az ütőkártya, amiből neki igen nagy kára is válhat. *
- Bizonyára senki sem fog kacagni rajtad, ahogy nemesi kacsóiddal húzód a szekeret, amin én büszkén ücsörgök. - * aztán realizálja, hogy ez már túl Wymes, így köhint egyet és szelídebb, nőiesebb hangon hozzáteszi *- Drága, egyetlen testvérbátyám a karodban utazásnál nem is lenne szebb dolog, lelkem az égbe emeled - *
~ és hasonló nyálas udvarlószövegek, bla bla bla ~ * egészíti ki magában mondandóját, bájosan mosolyogva közben. *
- Valóban, sőt, azt hiszem egymás mezítelen lábát is meglestük - * játszadozik tovább szelíd mosollyal ajkán. * - Hogy fogjuk apánk előtt kimagyarázni magunkat, ajajjajjajjajj - * rázza fejét tettetett rémülettel hangjában. *
- Akkor most tényleg nem hemperegsz meg a sárban? -Feltekint több fejjel nagyobb testvérére egy kicsi szünet után. *
- Furcsa a szépérzéked Drammi, én nem úgy emlékszem a hangodra, mint a világ leggyönyörűbb dolgára - * igyekszik azért nem túl pimasz lenni, mert fivérénél van az ütőkártya, amiből neki igen nagy kára is válhat. *
- Bizonyára senki sem fog kacagni rajtad, ahogy nemesi kacsóiddal húzód a szekeret, amin én büszkén ücsörgök. - * aztán realizálja, hogy ez már túl Wymes, így köhint egyet és szelídebb, nőiesebb hangon hozzáteszi *- Drága, egyetlen testvérbátyám a karodban utazásnál nem is lenne szebb dolog, lelkem az égbe emeled - *
~ és hasonló nyálas udvarlószövegek, bla bla bla ~ * egészíti ki magában mondandóját, bájosan mosolyogva közben. *
- Valóban, sőt, azt hiszem egymás mezítelen lábát is meglestük - * játszadozik tovább szelíd mosollyal ajkán. * - Hogy fogjuk apánk előtt kimagyarázni magunkat, ajajjajjajjajj - * rázza fejét tettetett rémülettel hangjában. *
- Akkor most tényleg nem hemperegsz meg a sárban? -Feltekint több fejjel nagyobb testvérére egy kicsi szünet után. *
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-08-19 20:30:31
Üzenet elküldve: 2018-08-19 20:30:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé//
*Leon is vigyorogva hallgatja szerelmét, de igazán megfelelő választ nem is tud adni, mert sosem volt közeli elf ismerőse. A legközelebbi kapcsolata Reydissel volt, aki elég hosszú életet tudna leélni ha akarna, de még mindig nem annyit, mint egy igazi elf. mert ugye ő csak félig volt az.*
-Én nem tudom, de Pycta olyan mint a feleségem macskája volt. Tudod, tök normális, meg minden, utána egyszer csak megőrül! Az a macska öreg volt, lehet ezért vontam párhuzamot. *Elmélkedik a kalóz a maga egyszerű módján. Aztán ahogy hallgatja a további beszédet, egészen elgondolkodik, és először valami ostoba viccel akarja elütni a dolgot, aztán rájön, hogy nem kéne megsértenie a lány ilyetén érzéseit.*
-Hidd el, nem voltál sosem jelentéktelen, csak nem volt meg az a férfi, aki észrevegye a kisegér mögött a nagyságot, szépséget és a hatalmas lehetőségeket! *Mosolyog továbbra is. gyakorlatilag már annyira vigyorog és olyan régóta, hogy lassan kezd begörcsölni a képe.* ~lehet már fel kéne dobni valami igazán szomorú témát, hogy kicsit tudjam az arcizmaimat helyre rakni!~ *Persze saját poénja annyira tetszik neki, hogy még jobban mosolyog. Aztán Seles bedob valamit, amitől rögtön elmegy a kedve. Először az jut eszébe, hogy elkezdi bizonygatni, hogy ő bizony nem fél semmitől, de végül arra jut, hogy annyira egyértelmű jeleit adta már, hogy nem kedveli az erdőt, hogy felesleges ilyenekkel áltatni magukat.*
-Majd legközelebb, amikor már nem sietünk vissza, akkor megmutathatod, de most inkább érjünk vissza! Egyébként nem is az erdőtől félek, hanem hogy beláthatatlan a tér. Tudod, a tengeren ellát az ember a végtelenségig! Itt pedig, amerre nézek fa van. Rendkívül bosszantó! *Persze a gyengébbeknek, akik nem karddal vagy pusztakézzel harcolnak, hanem íjjal vagy ilyesmi gyáva fegyverekkel, azoknak nagyon is jó, hogy a tisztességes harcos elől elbújhatnak.*
-Azért a tengernek is megvannak a maga veszélyei. A víz teli van olyan állatokkal, amik meg tudnak ölni, meg ott vannak a gonosz és becsvágyó kereskedők és kalózvadászok, akik megpróbálják megölni az ilyeneket, mint én, meg azok a borzasztó emberszerű lények! Nem is tudom hirtelen mi a nevük, de már találkoztam párszor azokkal!
*Leon is vigyorogva hallgatja szerelmét, de igazán megfelelő választ nem is tud adni, mert sosem volt közeli elf ismerőse. A legközelebbi kapcsolata Reydissel volt, aki elég hosszú életet tudna leélni ha akarna, de még mindig nem annyit, mint egy igazi elf. mert ugye ő csak félig volt az.*
-Én nem tudom, de Pycta olyan mint a feleségem macskája volt. Tudod, tök normális, meg minden, utána egyszer csak megőrül! Az a macska öreg volt, lehet ezért vontam párhuzamot. *Elmélkedik a kalóz a maga egyszerű módján. Aztán ahogy hallgatja a további beszédet, egészen elgondolkodik, és először valami ostoba viccel akarja elütni a dolgot, aztán rájön, hogy nem kéne megsértenie a lány ilyetén érzéseit.*
-Hidd el, nem voltál sosem jelentéktelen, csak nem volt meg az a férfi, aki észrevegye a kisegér mögött a nagyságot, szépséget és a hatalmas lehetőségeket! *Mosolyog továbbra is. gyakorlatilag már annyira vigyorog és olyan régóta, hogy lassan kezd begörcsölni a képe.* ~lehet már fel kéne dobni valami igazán szomorú témát, hogy kicsit tudjam az arcizmaimat helyre rakni!~ *Persze saját poénja annyira tetszik neki, hogy még jobban mosolyog. Aztán Seles bedob valamit, amitől rögtön elmegy a kedve. Először az jut eszébe, hogy elkezdi bizonygatni, hogy ő bizony nem fél semmitől, de végül arra jut, hogy annyira egyértelmű jeleit adta már, hogy nem kedveli az erdőt, hogy felesleges ilyenekkel áltatni magukat.*
-Majd legközelebb, amikor már nem sietünk vissza, akkor megmutathatod, de most inkább érjünk vissza! Egyébként nem is az erdőtől félek, hanem hogy beláthatatlan a tér. Tudod, a tengeren ellát az ember a végtelenségig! Itt pedig, amerre nézek fa van. Rendkívül bosszantó! *Persze a gyengébbeknek, akik nem karddal vagy pusztakézzel harcolnak, hanem íjjal vagy ilyesmi gyáva fegyverekkel, azoknak nagyon is jó, hogy a tisztességes harcos elől elbújhatnak.*
-Azért a tengernek is megvannak a maga veszélyei. A víz teli van olyan állatokkal, amik meg tudnak ölni, meg ott vannak a gonosz és becsvágyó kereskedők és kalózvadászok, akik megpróbálják megölni az ilyeneket, mint én, meg azok a borzasztó emberszerű lények! Nem is tudom hirtelen mi a nevük, de már találkoztam párszor azokkal!
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-08-17 21:13:00
Üzenet elküldve: 2018-08-17 21:13:00
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé//
*Seles azért szeret Leonnal lenni, mert a férfi mindig mosolyt csal az arcára. Most sincs másképp, mikor elkezd ilyen zöldségeket magyarázni a vezérükről. A lány felnevet.*
- Öregszik? Pycta? Ugyan már, Leon! *Aztán hirtelen nagyon eltöpreng.* Bár… Igazából fogalmam sincs, hogyan öregszenek az elfek. Lehet, hogy Pycta öreg? *Néz rá elkerekedett szemekkel, bár sejti, hogy párja ugyanúgy nem kérdezte meg soha Pycta korát, ahogy ő sem.* Lehet, hogy minden elf öreg? Vagy nem is öregszenek meg? Hogy van ez?
- Épségben, igen. *Mondja, és mivel erről eszébe jut, hogy nagyon kell figyelniük az útra, újra az ösvényre néz le. Leon megjegyzésére csak mosolyog, de érdemben, komolyan válaszol.*
- Az erdő a családom volt, miután mindenkit elvesztettem. Nagyon magányos voltam, ha tudnád! *Nevet, de kicsit le is süti a szemét.* Csoda, hogy elviselsz, és nem tartasz bolondnak. A te világod nagyon más, mint az enyém, én mindig egy jelentéktelen kisegér voltam.
*Végre már jól kivehetőek a fák a mocsár határán, és Seles is fellélegzik egy kissé. Neki biztonság, ami Leonnak veszély.*
- Nagyon tartasz az erdőtől. *Állapítja meg, mert már egy ideje meg akarta jegyezni, csak nem a többiek előtt. Nem akarta szégyenbe hozni a férfit, de kettesben ezt is jól meg tudja vele beszélni.* Pedig nem feltétlenül kell. Ha akarod, az erdőben tölthetjük az éjszakát, hogy megszokd a dolgot. Megmutathatnék pár trükköt is, hogy honnan tudod, nincs semmi baj, és honnan veheted észre, ha mégis van… Igaz, a babára is gondolni kell.
*Talán a lány határozottsága, hozzáértése, és hogy ő maga nem félne ettől sem, megerősíti abban, hogy nem kell annyira aggódnia a fák között, mint ahogy magában elképzeli. A lány figyel, füle, szeme egyfolytában a terepet figyeli, hogy ne érje őket meglepetés.*
- Persze biztos én is félnék a tengeren. *Beszélget tovább azért.* Hogy megfulladok. Bár… Ott nincsenek vadállatok, ugye? *Kérdezi őszintén, mert Seles valójában semmit nem tud a tengerről, azon az egyszerű tényen kívül, hogy halak úsznak benne.*
*Seles azért szeret Leonnal lenni, mert a férfi mindig mosolyt csal az arcára. Most sincs másképp, mikor elkezd ilyen zöldségeket magyarázni a vezérükről. A lány felnevet.*
- Öregszik? Pycta? Ugyan már, Leon! *Aztán hirtelen nagyon eltöpreng.* Bár… Igazából fogalmam sincs, hogyan öregszenek az elfek. Lehet, hogy Pycta öreg? *Néz rá elkerekedett szemekkel, bár sejti, hogy párja ugyanúgy nem kérdezte meg soha Pycta korát, ahogy ő sem.* Lehet, hogy minden elf öreg? Vagy nem is öregszenek meg? Hogy van ez?
- Épségben, igen. *Mondja, és mivel erről eszébe jut, hogy nagyon kell figyelniük az útra, újra az ösvényre néz le. Leon megjegyzésére csak mosolyog, de érdemben, komolyan válaszol.*
- Az erdő a családom volt, miután mindenkit elvesztettem. Nagyon magányos voltam, ha tudnád! *Nevet, de kicsit le is süti a szemét.* Csoda, hogy elviselsz, és nem tartasz bolondnak. A te világod nagyon más, mint az enyém, én mindig egy jelentéktelen kisegér voltam.
*Végre már jól kivehetőek a fák a mocsár határán, és Seles is fellélegzik egy kissé. Neki biztonság, ami Leonnak veszély.*
- Nagyon tartasz az erdőtől. *Állapítja meg, mert már egy ideje meg akarta jegyezni, csak nem a többiek előtt. Nem akarta szégyenbe hozni a férfit, de kettesben ezt is jól meg tudja vele beszélni.* Pedig nem feltétlenül kell. Ha akarod, az erdőben tölthetjük az éjszakát, hogy megszokd a dolgot. Megmutathatnék pár trükköt is, hogy honnan tudod, nincs semmi baj, és honnan veheted észre, ha mégis van… Igaz, a babára is gondolni kell.
*Talán a lány határozottsága, hozzáértése, és hogy ő maga nem félne ettől sem, megerősíti abban, hogy nem kell annyira aggódnia a fák között, mint ahogy magában elképzeli. A lány figyel, füle, szeme egyfolytában a terepet figyeli, hogy ne érje őket meglepetés.*
- Persze biztos én is félnék a tengeren. *Beszélget tovább azért.* Hogy megfulladok. Bár… Ott nincsenek vadállatok, ugye? *Kérdezi őszintén, mert Seles valójában semmit nem tud a tengerről, azon az egyszerű tényen kívül, hogy halak úsznak benne.*
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-08-16 20:30:33
Üzenet elküldve: 2018-08-16 20:30:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* A düledező vagy épp csonka falak mentén haladva Aezmorin kezében keményen tartja botját, nem mintha túlságosan félne attól, hogy bárki is rájuk támad, inkább csak elrettentésnek szánja. No meg persze elővigyázatosság, mert sohasem lehet tudni, hogy a csöndben mi lapul nesztelenül, várva, hogy végre lecsaphasson a gyanútlannak azért nem nevezhető párosra. Legalábbis Aezmorin nem tartja magát annak, hiszen olyan helyre tévedtek, amely távol állhat a biztonságostól, így ha a fegyverének használatában nem is annyira képzett, képes akár komoly kárt is okozni egy jó találattal. Nyilván nem szándéka senkit sem bántani. A madár a távolban felharsan, de a gnóm nem törődik vele, figyelmét leköti az elszenesedett fakupac, amely egy korábbi tűzrakó helyet sejtet.
Közelebb sétálva botjával megbökdösi a tábortűz maradványát, bár nem tapasztalt nyomolvasó, ha parazsat látna, akkor abból tudna következtetni arra, hogy vajon milyen régi lehet a tűz, de mivel már teljesen kihűlt, így csak felnéz Grére, hogy vajon van-e ötlete az idejét illetően. Egy óra hossza biztos eltelt már a tábortűz utolsó lángja óta, de a gnóm ennél pontosabban nem képes belőni az idejét, így, hogy egyetlen árva parázs sem szökött fel a botja nyomán.
Aezmorin a tábortűz környezetét veszi szemügyre, hátha lát valami árulkodó nyomot, arra vonatkozóan, hogy kik járhattak itt. Kereskedők, haramiák, vagy csak átutazók? Akárki hagyhatta a tüzet, még akár azok is, akik a naplóját ellopták. Erre mondjuk igen kevés esélyt lát, mivel hónapok teltek el azóta, de persze kósza gondolatként megjelenik elméjében az eshetőség. *
- Szerinted milyen régi lehet? - * kérdi meg szóban is, ha esetleg Gré nem értette volna előbbi pillantásának hátterét. *
* A düledező vagy épp csonka falak mentén haladva Aezmorin kezében keményen tartja botját, nem mintha túlságosan félne attól, hogy bárki is rájuk támad, inkább csak elrettentésnek szánja. No meg persze elővigyázatosság, mert sohasem lehet tudni, hogy a csöndben mi lapul nesztelenül, várva, hogy végre lecsaphasson a gyanútlannak azért nem nevezhető párosra. Legalábbis Aezmorin nem tartja magát annak, hiszen olyan helyre tévedtek, amely távol állhat a biztonságostól, így ha a fegyverének használatában nem is annyira képzett, képes akár komoly kárt is okozni egy jó találattal. Nyilván nem szándéka senkit sem bántani. A madár a távolban felharsan, de a gnóm nem törődik vele, figyelmét leköti az elszenesedett fakupac, amely egy korábbi tűzrakó helyet sejtet.
Közelebb sétálva botjával megbökdösi a tábortűz maradványát, bár nem tapasztalt nyomolvasó, ha parazsat látna, akkor abból tudna következtetni arra, hogy vajon milyen régi lehet a tűz, de mivel már teljesen kihűlt, így csak felnéz Grére, hogy vajon van-e ötlete az idejét illetően. Egy óra hossza biztos eltelt már a tábortűz utolsó lángja óta, de a gnóm ennél pontosabban nem képes belőni az idejét, így, hogy egyetlen árva parázs sem szökött fel a botja nyomán.
Aezmorin a tábortűz környezetét veszi szemügyre, hátha lát valami árulkodó nyomot, arra vonatkozóan, hogy kik járhattak itt. Kereskedők, haramiák, vagy csak átutazók? Akárki hagyhatta a tüzet, még akár azok is, akik a naplóját ellopták. Erre mondjuk igen kevés esélyt lát, mivel hónapok teltek el azóta, de persze kósza gondolatként megjelenik elméjében az eshetőség. *
- Szerinted milyen régi lehet? - * kérdi meg szóban is, ha esetleg Gré nem értette volna előbbi pillantásának hátterét. *
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-08-16 19:35:27
Üzenet elküldve: 2018-08-16 19:35:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé//
*Leonnak sok minden feltűnhetne, ha éppen figyelne ilyesmikre, amit azonban nem tesz. Ő nem ért a nyomolvasáshoz, szóval felőle akár el is tévedhetnek, ha ezen múlik. Neki itt minden csak olyan, mint eddig volt. Fák, fű, bokrok meg csapások. Amikor idejött, akkor is csak arra figyelt, hogy ne lépjen bele a mocsárba, mert akkor meghalt volna, és ennyi, márpedig ő nem ilyen szégyenteljes halált szánt akkor magának, hanem valami olyasmit, hogy széttépje egy állat, vagy valami érdekesebb!* ~Azóta hihetetlen, hogy meddig jutottál Leon! Ott a kislányod a szerelmed hasában! Alig lehet ezt elhinni!~
-Igaz! *Bólint rá a lány gondolatmenetére, majd becsatlakozik ő is a saját magáéval.*
-Lehet, hogy öregszik! Tudod, néhány férfinál ez furcsa dolgokat hoz elő! *Meg ugye nőknél is, de így látszólag Pycta férfinak nézett ki. Aenae sem lett volna vele együtt, ha nem az.*
-Ne is foglalkozz vele! A lényeg, hogy épségben visszaérjünk, onnantól meg már nem is foglalkozunk tovább ezzel a kalanddal! *A többire először csak mosolyog, nem is tudja mit feleljen. Ha most nem ismerné Selest, azt hinné, hogy meg akarta sérteni azzal, hogy egy erdőhöz hasonlítja, de mivel tudja, hogy a lánynak sokat jelent ez a nagy, gazos terület, próbálja összeszedni magát.*
-Azért csak jobb vagyok már, mint egy erdő, nem? *Válaszolja.* ~Ennyi tellett tőled komolyan?~
*Leonnak sok minden feltűnhetne, ha éppen figyelne ilyesmikre, amit azonban nem tesz. Ő nem ért a nyomolvasáshoz, szóval felőle akár el is tévedhetnek, ha ezen múlik. Neki itt minden csak olyan, mint eddig volt. Fák, fű, bokrok meg csapások. Amikor idejött, akkor is csak arra figyelt, hogy ne lépjen bele a mocsárba, mert akkor meghalt volna, és ennyi, márpedig ő nem ilyen szégyenteljes halált szánt akkor magának, hanem valami olyasmit, hogy széttépje egy állat, vagy valami érdekesebb!* ~Azóta hihetetlen, hogy meddig jutottál Leon! Ott a kislányod a szerelmed hasában! Alig lehet ezt elhinni!~
-Igaz! *Bólint rá a lány gondolatmenetére, majd becsatlakozik ő is a saját magáéval.*
-Lehet, hogy öregszik! Tudod, néhány férfinál ez furcsa dolgokat hoz elő! *Meg ugye nőknél is, de így látszólag Pycta férfinak nézett ki. Aenae sem lett volna vele együtt, ha nem az.*
-Ne is foglalkozz vele! A lényeg, hogy épségben visszaérjünk, onnantól meg már nem is foglalkozunk tovább ezzel a kalanddal! *A többire először csak mosolyog, nem is tudja mit feleljen. Ha most nem ismerné Selest, azt hinné, hogy meg akarta sérteni azzal, hogy egy erdőhöz hasonlítja, de mivel tudja, hogy a lánynak sokat jelent ez a nagy, gazos terület, próbálja összeszedni magát.*
-Azért csak jobb vagyok már, mint egy erdő, nem? *Válaszolja.* ~Ennyi tellett tőled komolyan?~
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-08-15 20:41:19
Üzenet elküldve: 2018-08-15 20:41:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé//
*Látszik, hogy Seles jól vezette volna a csapatot is, mert minden gondolkodás nélkül indul el visszafelé. Leonnak feltűnhet, hogy nem is ugyanazt az útvonalat követi, mint amerre korábban jártak a nagy csapattal. Seles eléggé ismeri a vidéket, hogy tudja, ez az útvonal kellő óvatosság mellett gyorsabban vezet át az ingoványon, mint az előző. Inkább Leon szavain töpreng.*
- Hát… A nyomokból ítélve nem volt erre senki más. Meg hát ugye tudjuk, hogy Pycta már el akart menni egyszer. *Idézi fel az emléket, de még mindig nagyon rosszul esik neki.* Talán már akkor el kellett volna mennie, ha el akart. Miért maradt mégis? Aenae miatt? Mert ő akkor jött vissza, de aztán csak elment megint.
- Kár, hogy nem jutott eszembe előbb ez az egész baba-dolog. Annyira odafigyeltem a készülődésre, hogy ezzel nem is gondoltam. Ne haragudj, hogy ilyen messzire elmentünk, aztán már vissza is fordulunk.
*Ilyen dolog ez a szerelem. Selesnek eszébe jut, hogy akár Leon is elmehetett volna csak úgy, és talán a túl sok feszültség miatt, de összefacsarodik a szíve. A férfira néz, felzárkózik a lova mellé, egészen közel.*
- Mindenki elmegy egy szó nélkül. Ez olyan szomorú. Még jó, hogy mi itt vagyunk egymásnak. *Leon kezéért nyúl. Aggodalmasan hallgatja őt, emlékeket idéz fel.*
- Az erdő mindig megvédett engem, mikor egyedül voltam, de most te vetted át a szerepét. Bárhova is mész, mi veled megyünk. *Mondja, és megérinti a hasát. Bár a baba még valószínűleg nagyon parányi, de kétségtelen, hogy ott van.*
*Látszik, hogy Seles jól vezette volna a csapatot is, mert minden gondolkodás nélkül indul el visszafelé. Leonnak feltűnhet, hogy nem is ugyanazt az útvonalat követi, mint amerre korábban jártak a nagy csapattal. Seles eléggé ismeri a vidéket, hogy tudja, ez az útvonal kellő óvatosság mellett gyorsabban vezet át az ingoványon, mint az előző. Inkább Leon szavain töpreng.*
- Hát… A nyomokból ítélve nem volt erre senki más. Meg hát ugye tudjuk, hogy Pycta már el akart menni egyszer. *Idézi fel az emléket, de még mindig nagyon rosszul esik neki.* Talán már akkor el kellett volna mennie, ha el akart. Miért maradt mégis? Aenae miatt? Mert ő akkor jött vissza, de aztán csak elment megint.
- Kár, hogy nem jutott eszembe előbb ez az egész baba-dolog. Annyira odafigyeltem a készülődésre, hogy ezzel nem is gondoltam. Ne haragudj, hogy ilyen messzire elmentünk, aztán már vissza is fordulunk.
*Ilyen dolog ez a szerelem. Selesnek eszébe jut, hogy akár Leon is elmehetett volna csak úgy, és talán a túl sok feszültség miatt, de összefacsarodik a szíve. A férfira néz, felzárkózik a lova mellé, egészen közel.*
- Mindenki elmegy egy szó nélkül. Ez olyan szomorú. Még jó, hogy mi itt vagyunk egymásnak. *Leon kezéért nyúl. Aggodalmasan hallgatja őt, emlékeket idéz fel.*
- Az erdő mindig megvédett engem, mikor egyedül voltam, de most te vetted át a szerepét. Bárhova is mész, mi veled megyünk. *Mondja, és megérinti a hasát. Bár a baba még valószínűleg nagyon parányi, de kétségtelen, hogy ott van.*
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-08-15 11:59:24
Üzenet elküldve: 2018-08-15 11:59:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a birtokokhoz//
- Jó, hát biztos nem csinálnám meg - * kicsit fedve érzi magát, így enyhe füllentést mímel, mert valójában, ha tudná a vízben eltűnős varázslatot az első dolga az lenne, hogy valakivel eljátssza a vízbefulladást. Mekkora móka lenne már, aztán valahonnét meg figyelné, ahogy a másik megpróbál utána ugrani. Mondjuk olyasmi tócsa kéne, ami azért nem túl sekély, mert nem akar Prexi feltétlen ártani másoknak. * - Tényleg? - * vigyorodik el a fiú. Úgy tűnik félreértette Learon arcát, mert úgy tűnik a pásztor benne lenne a mókában. * - Troddot? Amíg építjük a házát? Ott úgyis sok víz lesz a vályog miatt. - * No meg amiatt, mert talán a másik pásztor a dolog után csak tréfának és nem sértésnek venné, ami hosszú távon azért nem hátrány. *
- Jó - * közli Prexi és rögtön le is ül egy kellemes helyre amely nem süpped be alatta. * - Elfáradtál? - * kérdi, de sejti, hogy ez nem lehet a probléma, hacsak a kocsi hajtásban nem merült ki. *
- Úh, úh, a vizest? - * a fiú arca széles vigyorba torkollik, közben fel is pattan ültéből és már tekintetével a megfelelő tócsát vizslatja, ide-oda járatva fejét. * - Rendben, rendben - * bólogat elszánt vigyorral a képén, közben figyeli a pásztort, és ha előzőleg nem avatta be Learon, hogy milyen varázslatot akar végrehajtani, akkor a fiú elméje azt várja, hogy a pásztor egész egyszerűen eltűnjön egy víztócsában.
Eltűnni nem tűnik el, helyette lángra kap. Prexi lélegzete eláll, szívébe rémület mar, ahogy a mágus lángra lobban. A fiú meg sem mer mozdulni. Néhány pillanat kell neki, mire rájön, hogy ez Learonra nem veszélyes mutatvány, csak nyilván a közelében lévőkre, ugyanis a nedvesség a tűz körül enyhe párafelhőt képez. Prexi vigyora ekkor kezd el még szélesebb lenni, és örömében felugrik, egyik kezével pedig a levegőbe üt, majd körbe-körbe forog, aztán megállva bámul a lángoló férfire. *
- Tudod, mit? Ha fetrengenél a földön, és agonizálnál, akkor ezzel is meglehetne viccelni valakit! Egyébként csináltak olyan varázslatot is, ami nem mókára való? - * nyilván nagyon jól tudja, hogy igen, de eddig még csak olyasmit látott, ami mások tréfálására remekül alkalmazható. Még a fanövesztés is, ha apja házának a tetejére helyezné.
Nyilván nem gyerek lenne, ha nem lépne közelebb Learon utasításra ellenére, de azért annyira nem keszegagyú, hogy meg akarja ölelni, így nem áll elé egészen, épp csak annyira, hogy kinyújtva kezét, tenyérrel Learon felé érezze a tűz erejét. * - Azta. Ezzel könnyen be lehet gyújtani a tábortüzet - * vagy szénné is lehet égetni valami haramiát. Na ja, kell Prexinek a varázslat. Ez túlságosan menő, hogy ne legyen képes rá. *
- Jó, hát biztos nem csinálnám meg - * kicsit fedve érzi magát, így enyhe füllentést mímel, mert valójában, ha tudná a vízben eltűnős varázslatot az első dolga az lenne, hogy valakivel eljátssza a vízbefulladást. Mekkora móka lenne már, aztán valahonnét meg figyelné, ahogy a másik megpróbál utána ugrani. Mondjuk olyasmi tócsa kéne, ami azért nem túl sekély, mert nem akar Prexi feltétlen ártani másoknak. * - Tényleg? - * vigyorodik el a fiú. Úgy tűnik félreértette Learon arcát, mert úgy tűnik a pásztor benne lenne a mókában. * - Troddot? Amíg építjük a házát? Ott úgyis sok víz lesz a vályog miatt. - * No meg amiatt, mert talán a másik pásztor a dolog után csak tréfának és nem sértésnek venné, ami hosszú távon azért nem hátrány. *
- Jó - * közli Prexi és rögtön le is ül egy kellemes helyre amely nem süpped be alatta. * - Elfáradtál? - * kérdi, de sejti, hogy ez nem lehet a probléma, hacsak a kocsi hajtásban nem merült ki. *
- Úh, úh, a vizest? - * a fiú arca széles vigyorba torkollik, közben fel is pattan ültéből és már tekintetével a megfelelő tócsát vizslatja, ide-oda járatva fejét. * - Rendben, rendben - * bólogat elszánt vigyorral a képén, közben figyeli a pásztort, és ha előzőleg nem avatta be Learon, hogy milyen varázslatot akar végrehajtani, akkor a fiú elméje azt várja, hogy a pásztor egész egyszerűen eltűnjön egy víztócsában.
Eltűnni nem tűnik el, helyette lángra kap. Prexi lélegzete eláll, szívébe rémület mar, ahogy a mágus lángra lobban. A fiú meg sem mer mozdulni. Néhány pillanat kell neki, mire rájön, hogy ez Learonra nem veszélyes mutatvány, csak nyilván a közelében lévőkre, ugyanis a nedvesség a tűz körül enyhe párafelhőt képez. Prexi vigyora ekkor kezd el még szélesebb lenni, és örömében felugrik, egyik kezével pedig a levegőbe üt, majd körbe-körbe forog, aztán megállva bámul a lángoló férfire. *
- Tudod, mit? Ha fetrengenél a földön, és agonizálnál, akkor ezzel is meglehetne viccelni valakit! Egyébként csináltak olyan varázslatot is, ami nem mókára való? - * nyilván nagyon jól tudja, hogy igen, de eddig még csak olyasmit látott, ami mások tréfálására remekül alkalmazható. Még a fanövesztés is, ha apja házának a tetejére helyezné.
Nyilván nem gyerek lenne, ha nem lépne közelebb Learon utasításra ellenére, de azért annyira nem keszegagyú, hogy meg akarja ölelni, így nem áll elé egészen, épp csak annyira, hogy kinyújtva kezét, tenyérrel Learon felé érezze a tűz erejét. * - Azta. Ezzel könnyen be lehet gyújtani a tábortüzet - * vagy szénné is lehet égetni valami haramiát. Na ja, kell Prexinek a varázslat. Ez túlságosan menő, hogy ne legyen képes rá. *
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-08-12 23:04:39
Üzenet elküldve: 2018-08-12 23:04:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
-Nem, itt kezdje.
*Mutat a váll magasságú polcra végtelen türelemmel. Egyesek úgy akarnak fejest ugrani a mágia rejtelmeibe, mintha valami könnyebb ételreceptet próbálnának elsajátítani.*
-Az a vízmágia magasiskolája. Az alapok nélkül sosem menne.
*Teszi a gnóm vállára a kezét és kíséri vissza a bevezető varázslatokat rejtő polchoz.*
-Itt mindent megtalál majd, amire szüksége van.
*Erőltet biztató mosolyt az arcára kisebb-nagyobb sikerrel, majd magára hagyja az illetőt. Kik a mágia felől érdeklődnek, gyakran csak néhány varázsig jutnak, hol az arany fogy el, hol a kedv. Esetleg mindkettő. Ő viszont a Torony szolgálata mellett pontosan azért van itt, hogy megszerezze és birtokolja ezt a hatalmat.*
-Friss levegő... Jót tenne a friss levegő.
*Dörmögi mélázva, majd átadja az egyik széthagyott könyvet egy bíbortaláros társának és kisétál a bejáraton.
Lesétál a lépcsőn, majd kiülve a tópartra lehúzza csizmáját és belelógatja lábát a hűsítő vízbe.
Elgondolkodva szemlél egy majd emberméretű sziklát a vízparton. Van belőle jó néhány. Vajon mi lehet a történetük?
Közelebb lép az sziklához és szemét behunyva ráteszi a tenyerét. Csinált már hasonlót, de hasonlóképp még soha sem. Talán ez lesz a hobbija.*
A varázsló megérint egy maximum vele egyméretű masszív kőtömböt, melynek hatására az a varázsló számára egyszerűen formázhatóvá, átalakíthatóvá válik a következő három körre.
*Mutat a váll magasságú polcra végtelen türelemmel. Egyesek úgy akarnak fejest ugrani a mágia rejtelmeibe, mintha valami könnyebb ételreceptet próbálnának elsajátítani.*
-Az a vízmágia magasiskolája. Az alapok nélkül sosem menne.
*Teszi a gnóm vállára a kezét és kíséri vissza a bevezető varázslatokat rejtő polchoz.*
-Itt mindent megtalál majd, amire szüksége van.
*Erőltet biztató mosolyt az arcára kisebb-nagyobb sikerrel, majd magára hagyja az illetőt. Kik a mágia felől érdeklődnek, gyakran csak néhány varázsig jutnak, hol az arany fogy el, hol a kedv. Esetleg mindkettő. Ő viszont a Torony szolgálata mellett pontosan azért van itt, hogy megszerezze és birtokolja ezt a hatalmat.*
-Friss levegő... Jót tenne a friss levegő.
*Dörmögi mélázva, majd átadja az egyik széthagyott könyvet egy bíbortaláros társának és kisétál a bejáraton.
Lesétál a lépcsőn, majd kiülve a tópartra lehúzza csizmáját és belelógatja lábát a hűsítő vízbe.
Elgondolkodva szemlél egy majd emberméretű sziklát a vízparton. Van belőle jó néhány. Vajon mi lehet a történetük?
Közelebb lép az sziklához és szemét behunyva ráteszi a tenyerét. Csinált már hasonlót, de hasonlóképp még soha sem. Talán ez lesz a hobbija.*
A varázsló megérint egy maximum vele egyméretű masszív kőtömböt, melynek hatására az a varázsló számára egyszerűen formázhatóvá, átalakíthatóvá válik a következő három körre.
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-08-12 15:28:00
Üzenet elküldve: 2018-08-12 15:28:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a birtokokhoz//
*Learon örömmel veszi, hogy Prexi elfogadja a magyarázatát a varázslót illetően, de persze azért magában bosszankodik egy picikét, hogy felesleges volt gondolkodnia egyéb logikus magyarázatokon, ha ezt, a legegyszerűbbet fogadta el a gyermek elméje.* ~Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy ilyen módon gondolkodjak! Na mindegy, Prexi mellett talán én is visszatérek egy valamivel egyenesebb eszmefuttatáshoz!~ *Látszik, hogy Prexi már nem is nagyon emlékszik arra, hogy mit is beszéltek idefelé jövet, de hát nincs is mit tenni ezzel, az már régen volt! Talán két napja is, hogy ez szóba került. Aztán megint elcsodálkozik a gyermeki elmén, ami rögtön egy csíntevést képzelt el a víz mágiaág talán legnehezebb és leghasznosabb varázslatához.* ~Néha én is szeretnék ilyen fiatal lenni, bizony! Semmi mással nem törődni csak a viccekkel!~ *Azonban a pásztor feje felett már eljárt az idő, és ha néha eszébe is jut, hogy valakit egy poén tárgyává tegyen, gyorsan feledésbe is merül az ötlet a sok egyéb teendő mllett.*
-Na hát, hogy te mikre nem gondolsz! *Vigyorog rá Learon.*
-Akkor lehet majd egyszer megviccelünk valakit! *Persze tudja, hogy ez sosem fog megvalósulni igazából, de nem szeretné letörni a gyermek lelkesedését!*
-Álljunk meg picit! *Szól a fiúnak, és keres egy megfelelően nedves helyet, ahol nem tud felgyújtani semmit. Ez itt az ingoványban talán megvalósítható lehet.*
-Na, most kipróbálok egy varázslatot! *Ha sikerrel jár, nagyon látványos eredményt tudhat magának. Ha pedig nem, akkor majd magyarázkodhat, hogy miért is nem sikerült.*
-Ha sikerül, akkor maradj ott ahol vagy, és ne gyere a közelembe amíg nem szólok!
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására nyaldosó lángok ölelik körül, melyek nincsenek rá hatással. Érintése könnyebb égési sérülést okozhat (2) és fokozottan tűzgyújtó erejű. Hatóideje két kör.
*Learon örömmel veszi, hogy Prexi elfogadja a magyarázatát a varázslót illetően, de persze azért magában bosszankodik egy picikét, hogy felesleges volt gondolkodnia egyéb logikus magyarázatokon, ha ezt, a legegyszerűbbet fogadta el a gyermek elméje.* ~Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy ilyen módon gondolkodjak! Na mindegy, Prexi mellett talán én is visszatérek egy valamivel egyenesebb eszmefuttatáshoz!~ *Látszik, hogy Prexi már nem is nagyon emlékszik arra, hogy mit is beszéltek idefelé jövet, de hát nincs is mit tenni ezzel, az már régen volt! Talán két napja is, hogy ez szóba került. Aztán megint elcsodálkozik a gyermeki elmén, ami rögtön egy csíntevést képzelt el a víz mágiaág talán legnehezebb és leghasznosabb varázslatához.* ~Néha én is szeretnék ilyen fiatal lenni, bizony! Semmi mással nem törődni csak a viccekkel!~ *Azonban a pásztor feje felett már eljárt az idő, és ha néha eszébe is jut, hogy valakit egy poén tárgyává tegyen, gyorsan feledésbe is merül az ötlet a sok egyéb teendő mllett.*
-Na hát, hogy te mikre nem gondolsz! *Vigyorog rá Learon.*
-Akkor lehet majd egyszer megviccelünk valakit! *Persze tudja, hogy ez sosem fog megvalósulni igazából, de nem szeretné letörni a gyermek lelkesedését!*
-Álljunk meg picit! *Szól a fiúnak, és keres egy megfelelően nedves helyet, ahol nem tud felgyújtani semmit. Ez itt az ingoványban talán megvalósítható lehet.*
-Na, most kipróbálok egy varázslatot! *Ha sikerrel jár, nagyon látványos eredményt tudhat magának. Ha pedig nem, akkor majd magyarázkodhat, hogy miért is nem sikerült.*
-Ha sikerül, akkor maradj ott ahol vagy, és ne gyere a közelembe amíg nem szólok!
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására nyaldosó lángok ölelik körül, melyek nincsenek rá hatással. Érintése könnyebb égési sérülést okozhat (2) és fokozottan tűzgyújtó erejű. Hatóideje két kör.
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-08-12 12:22:55
Üzenet elküldve: 2018-08-12 12:22:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a birtokokhoz//
* Prexi először csak kuncogva a pásztorra néz, aztán elkezd jóízűen nevetni és belegondol, hogy lehet tényleg ennyire egyszerű a lebegő torony magyarázata. A varázsló bizonyára nagy móka mester is és nem csak a mágiában páratlan. Furamód a fiúnak ez tökéletes magyarázatnak hangzik és el is könyveli a torony házigazdáját egy vén viccfigurának. Jó, hát persze azért ezt nem mondaná a szemébe, mert nem szeretné hátralévő életét egy székként leélni. Már, ha lehetséges ez, és már kérdezné is, hogy át lehet-e valakit tárggyá is változtatni, de inkább nem teszi. Ez már biztosan a hülye kérdés kategóriába esne. *
- Ja, igen a kőitatót - * Prexi már el is feledkezett az itatóról. De persze még mindig vannak fenntartásai a meleg és a kő kapcsán, de nem vitatkozik Learonnal, meg amúgy sem biztos benne, hogy igaza van, és egyébként sem érdekes, mert láthatja a pásztormágust varázslás közben, ami felülír alapból mindenféle ellenérzést a fiúban. *
- Tényleg? - * a gyerek szemei tágra nyílnak és meg is torpan egy ideig bárminemű cselekvésében és elképzeli, ahogy Learon egy tócsába lép és eltűnik. Rögtön nevethetnékje támad, mert a kép túlságosan mókás. * - Ezzel - * nevet és nem bírja rögtön folytatni a beszédet. * - Ezzel, ez-zel meg lehetne - * próbálja magát összeszedni végül sikerül neki annyira, hogy tudjon folyamatosan beszélni. * - Ezzel meg lehetne viccelni néhány embert. Képzeld, belelépsz a víztócsába és eltűnsz, ők meg azt hiszik olyan mély, és utánad ugranak és beverik a fejüket, és értetlenül néznek - * képzeletben mókásabbnak hatott, mint elmagyarázva, de sebaj, Prexi tovább kuncog saját hülyeségén, miközben útra kelnek a bűzös ingovány mentén vissza Learon birtokára. *
* Prexi először csak kuncogva a pásztorra néz, aztán elkezd jóízűen nevetni és belegondol, hogy lehet tényleg ennyire egyszerű a lebegő torony magyarázata. A varázsló bizonyára nagy móka mester is és nem csak a mágiában páratlan. Furamód a fiúnak ez tökéletes magyarázatnak hangzik és el is könyveli a torony házigazdáját egy vén viccfigurának. Jó, hát persze azért ezt nem mondaná a szemébe, mert nem szeretné hátralévő életét egy székként leélni. Már, ha lehetséges ez, és már kérdezné is, hogy át lehet-e valakit tárggyá is változtatni, de inkább nem teszi. Ez már biztosan a hülye kérdés kategóriába esne. *
- Ja, igen a kőitatót - * Prexi már el is feledkezett az itatóról. De persze még mindig vannak fenntartásai a meleg és a kő kapcsán, de nem vitatkozik Learonnal, meg amúgy sem biztos benne, hogy igaza van, és egyébként sem érdekes, mert láthatja a pásztormágust varázslás közben, ami felülír alapból mindenféle ellenérzést a fiúban. *
- Tényleg? - * a gyerek szemei tágra nyílnak és meg is torpan egy ideig bárminemű cselekvésében és elképzeli, ahogy Learon egy tócsába lép és eltűnik. Rögtön nevethetnékje támad, mert a kép túlságosan mókás. * - Ezzel - * nevet és nem bírja rögtön folytatni a beszédet. * - Ezzel, ez-zel meg lehetne - * próbálja magát összeszedni végül sikerül neki annyira, hogy tudjon folyamatosan beszélni. * - Ezzel meg lehetne viccelni néhány embert. Képzeld, belelépsz a víztócsába és eltűnsz, ők meg azt hiszik olyan mély, és utánad ugranak és beverik a fejüket, és értetlenül néznek - * képzeletben mókásabbnak hatott, mint elmagyarázva, de sebaj, Prexi tovább kuncog saját hülyeségén, miközben útra kelnek a bűzös ingovány mentén vissza Learon birtokára. *
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-08-11 22:07:37
Üzenet elküldve: 2018-08-11 22:07:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
-Megvagy.
*Dörmögi elégedetten, miközben nagy ívben kikerüli a azt a tócsát, melyet rendszerint csizmája bán. Derűje azonban nem tart sokáig, mert az ismeretlen kerülő, legyen az bármily rövid is, meglepetéssel szolgál egy újabb pocsolya képében.*
-Meh.
*Leheli elkomorulva, mimközben két kézzel húzza ki a beleragadt csizmát a mocsárból.*
-Rosseb.
*Csóválja meg a fejét miközben fáradtan felegyenesik. Látótávolságon belül a torony. A víz felett lebegő objektum akkora örömmel tölti el, mit már rég érzett. Talán csak a fogadóból kijövet. Kedve lenne szaladni jókedvében, de sem lába, sem habitusa nem állaná ezt az állapotot.
Így hát csak igyekezvén könnyeden, fájós térdét minél inkább kímélve ruganyosan lépdelni a felhőlépcső felé.
Mielőtt fellépne rá, a hűsítően hideg tó vizével alaposan lecsutakolja magát. Még sem állíthat be Templomába koszosan!*
*Dörmögi elégedetten, miközben nagy ívben kikerüli a azt a tócsát, melyet rendszerint csizmája bán. Derűje azonban nem tart sokáig, mert az ismeretlen kerülő, legyen az bármily rövid is, meglepetéssel szolgál egy újabb pocsolya képében.*
-Meh.
*Leheli elkomorulva, mimközben két kézzel húzza ki a beleragadt csizmát a mocsárból.*
-Rosseb.
*Csóválja meg a fejét miközben fáradtan felegyenesik. Látótávolságon belül a torony. A víz felett lebegő objektum akkora örömmel tölti el, mit már rég érzett. Talán csak a fogadóból kijövet. Kedve lenne szaladni jókedvében, de sem lába, sem habitusa nem állaná ezt az állapotot.
Így hát csak igyekezvén könnyeden, fájós térdét minél inkább kímélve ruganyosan lépdelni a felhőlépcső felé.
Mielőtt fellépne rá, a hűsítően hideg tó vizével alaposan lecsutakolja magát. Még sem állíthat be Templomába koszosan!*
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-08-09 09:48:58
Üzenet elküldve: 2018-08-09 09:48:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a birtokokhoz//
*Learon megvonja a vállát amikor a fiú visszakérdez, és amikor látja Prexi értetlenkedését, maga is átgondolja a lebegő épületek dolgát és arra jut, hogy mégsem lesz az jó. Nem is lehetne alá termőföldeket rakni mert a házak árnyékolnának.*
-Nem tudom. Talán semmire. Igazából, lehet, hogy sosem derül ki minek lebegteti. *Egyezik bele egy nagy sóhajtással.*
-Talán csak azért, hogy belőlünk hülyét csináljon, amíg gondolkodunk rajta. *Mosolyodik el féloldalasan a gondolatra. és többet nem is akar ezzel foglalkozni.*
-Varázslattal bizony! Meg az itatót is azzal. *Mert a Sajt-mester nem felejtette el, hogy van az a bizonyos varázslata, amivel követ tud formázni. Eddig nem vette sok hasznát, de majd most!* ~Lehet készítek egy szobrot Akheelről! Még mindig itt van a fejemben a szépsége! Csak azokat a gyönyörű vörös fürtöket nem tudnám visszaadni a sziklával!~ *Gondolkodik el ezen, de nincs sok ideje rá, hiszen Prexi folyamatosan kérdésekkel bombázza őt.*
-Tudod, van egy olyan varázslat, a víz ágon, amivel az ember egyik vízfelületből a másikba tud átmenni. Tehát itt belépek a tóba, és kijöhetek a folyónál. *Azt már nem teszi hozzá, hogy ő maga még nem ismeri ezt a mágiát. Nem is azt mondta, hogy tudja, hanem azt, hogyha akarná, akkor tudná. Márpedig a víz ágat még nem akarta eddig megtanulni.*
*Learon megvonja a vállát amikor a fiú visszakérdez, és amikor látja Prexi értetlenkedését, maga is átgondolja a lebegő épületek dolgát és arra jut, hogy mégsem lesz az jó. Nem is lehetne alá termőföldeket rakni mert a házak árnyékolnának.*
-Nem tudom. Talán semmire. Igazából, lehet, hogy sosem derül ki minek lebegteti. *Egyezik bele egy nagy sóhajtással.*
-Talán csak azért, hogy belőlünk hülyét csináljon, amíg gondolkodunk rajta. *Mosolyodik el féloldalasan a gondolatra. és többet nem is akar ezzel foglalkozni.*
-Varázslattal bizony! Meg az itatót is azzal. *Mert a Sajt-mester nem felejtette el, hogy van az a bizonyos varázslata, amivel követ tud formázni. Eddig nem vette sok hasznát, de majd most!* ~Lehet készítek egy szobrot Akheelről! Még mindig itt van a fejemben a szépsége! Csak azokat a gyönyörű vörös fürtöket nem tudnám visszaadni a sziklával!~ *Gondolkodik el ezen, de nincs sok ideje rá, hiszen Prexi folyamatosan kérdésekkel bombázza őt.*
-Tudod, van egy olyan varázslat, a víz ágon, amivel az ember egyik vízfelületből a másikba tud átmenni. Tehát itt belépek a tóba, és kijöhetek a folyónál. *Azt már nem teszi hozzá, hogy ő maga még nem ismeri ezt a mágiát. Nem is azt mondta, hogy tudja, hanem azt, hogyha akarná, akkor tudná. Márpedig a víz ágat még nem akarta eddig megtanulni.*
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-08-08 18:05:34
Üzenet elküldve: 2018-08-08 18:05:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Egyedül, némán//
*Fájdalmasan szorítja össze fogát, a földet érés kissé keményebb volt, mint megszokta, de nagyon fáradt már. Pycta lóháton jóval gyorsabban halad, főleg, hogy Pyr eddig lélekszakadva, eleve fáradtan próbálta követni. Az ingovány tovább lassítja lépteit, itt lett volna szerencsésebb, ha repül, de a közeledő este sem segít rajta, kétségbeesetten próbálja követni a nyomokat. ~ Hová tűntél? Miért hagytál el? ~ Már inkább sír, mint szipog, a mardosó magány a sötétben eluralkodik rajta. Hosszú ideje nem volt egyedül, s most ismét elérkezett a pillanat. A nyomokat tekintve, hogy nem nyomolvasó, hamar elveszíti, így csak vakon halad előre. Hamarosan ismerős tájakon jár, kitaposott ösvényt tapod a lába, de nem azon az úton, amerre Pycta haladt, a tündér azonban ezt nem tudhatja. Kezével határozottan törli meg szemeit, hogy jobban lásson, s a közeledő fák némi reménnyel töltik el szívét. Nem sokáig, Pycta itt sincs, elnyelte a mocsár, vagy a rengeteg, éjfekete lován Éjviharon vágtatott bele a sötét éjszakába. ~ Hát jó. ~ Dobbant dühösen, szomorúsága immár elszáll, s fordul vissza hirtelen, hogy visszafelé tegyen néhány lépést. ~ De hová? ~ Kérdezi magától. Pycta elment, Seles és Leon együtt vannak. Isqehát még nem ismeri annyira, de tény, hogy megkedvelte a félelfet. Bayde és Zara, velük talán most kezdődött volna a barátság. De Pycta nélkül. ~ Nem. ~ Szívja tele tüdejét levegővel, majd bólint. Hosszú még az út, mi őt csapatjátékossá teremti. Magáról kell gondoskodnia, vezekelnie kell. Egy pillanatra Zsenge jut eszébe, majd elhessegeti a gondolatot, egyikük sem érett meg még a kapcsolatra. Erdőmély határán, a tündér ismerős tájakra, hazafelé indul, hátrahagyva mindent, s mindenkit.*
*Fájdalmasan szorítja össze fogát, a földet érés kissé keményebb volt, mint megszokta, de nagyon fáradt már. Pycta lóháton jóval gyorsabban halad, főleg, hogy Pyr eddig lélekszakadva, eleve fáradtan próbálta követni. Az ingovány tovább lassítja lépteit, itt lett volna szerencsésebb, ha repül, de a közeledő este sem segít rajta, kétségbeesetten próbálja követni a nyomokat. ~ Hová tűntél? Miért hagytál el? ~ Már inkább sír, mint szipog, a mardosó magány a sötétben eluralkodik rajta. Hosszú ideje nem volt egyedül, s most ismét elérkezett a pillanat. A nyomokat tekintve, hogy nem nyomolvasó, hamar elveszíti, így csak vakon halad előre. Hamarosan ismerős tájakon jár, kitaposott ösvényt tapod a lába, de nem azon az úton, amerre Pycta haladt, a tündér azonban ezt nem tudhatja. Kezével határozottan törli meg szemeit, hogy jobban lásson, s a közeledő fák némi reménnyel töltik el szívét. Nem sokáig, Pycta itt sincs, elnyelte a mocsár, vagy a rengeteg, éjfekete lován Éjviharon vágtatott bele a sötét éjszakába. ~ Hát jó. ~ Dobbant dühösen, szomorúsága immár elszáll, s fordul vissza hirtelen, hogy visszafelé tegyen néhány lépést. ~ De hová? ~ Kérdezi magától. Pycta elment, Seles és Leon együtt vannak. Isqehát még nem ismeri annyira, de tény, hogy megkedvelte a félelfet. Bayde és Zara, velük talán most kezdődött volna a barátság. De Pycta nélkül. ~ Nem. ~ Szívja tele tüdejét levegővel, majd bólint. Hosszú még az út, mi őt csapatjátékossá teremti. Magáról kell gondoskodnia, vezekelnie kell. Egy pillanatra Zsenge jut eszébe, majd elhessegeti a gondolatot, egyikük sem érett meg még a kapcsolatra. Erdőmély határán, a tündér ismerős tájakra, hazafelé indul, hátrahagyva mindent, s mindenkit.*
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-08-07 17:20:42
Üzenet elküldve: 2018-08-07 17:20:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
*Éjvihar hátán gyorsan halad az ingovány felé. Legbelül nagyon szomorú, de az őt hajtó erőkkel nem szállhatott szembe. Megtörten hajtotta magát igába az ismeretlen késztetés előtt és jobbnak látta nem firtatna a miérteket. Az ingoványnál az Erdőmélyével határos részre érve lefékezi a telivért és ruganyosan leugrik a nyeregből. Némán szólítja maga mellé az irbiszt, majd leguggol mellé és két kezébe fogja a párduc csodásan szép fejét. Közvetlen közelről néz a sárgás ragadozószemekbe, hogy halkan suttogva ősei nyelvén kérje meg az állatot, hogy térjen vissza birodalmába. Neki most mennie kell, s attól tart, ahova menne, ott olyan veszélyeknek tenné ki az irbiszt, amelyeknek sem értelme, sem oka nem volna. Xauzur is szomorú, ez látszik rajta, de mivel a csuhás tudja, hogy mindkettőjükben az Erdő Szívének hatalma ég, így meg fogják találni egymást, amikor újra visszatér a vadonba, otthonába.
Az erdei párduc, mintha értené, mit kér tőle társa, megfordul és néhány nagy ugrással beleveti magát Erdőmélye vadonjába és eltűnik a fák között. A csuhás felegyenesedik, majd halk sóhajjal kapaszkodik vissza a nyergebe, hogy Éjvihar orrát a mocsár felé fordítsa. Ő maga sem vágyik oda, de arra kell mennie, ebben biztos. Megindul előre és a megszokott úton vág át a lápvidéken, hol nyeregben, hol lábon vezetve maga mögött a telivért.
Nem ez az első útja, így gyorsan és a lehetőségekhez mérten könnyedén vág át a vizenyős vidéken, hogy a várossal határos oldalon érjen ki és szálljon nyeregbe újra.
Odaát fejére hajtja a csuklyát, arca elé kendőt kerít, hogy szépen metszett vonásait elrejtse a kíváncsiskodók elől. Egyszerű, egérszürke csuhájában, csuklyával a fején és kendővel az arca előtt kevesen ismerhetik felé. Maga sem tudja, hogy miért van erre szükség, de elfogadja, ha a Fákban Lakó ezt suttogja a fülébe. Éjvihar hátán számumként száguld a város felé és felette lassan sötétbe fordul az ég.*
Az erdei párduc, mintha értené, mit kér tőle társa, megfordul és néhány nagy ugrással beleveti magát Erdőmélye vadonjába és eltűnik a fák között. A csuhás felegyenesedik, majd halk sóhajjal kapaszkodik vissza a nyergebe, hogy Éjvihar orrát a mocsár felé fordítsa. Ő maga sem vágyik oda, de arra kell mennie, ebben biztos. Megindul előre és a megszokott úton vág át a lápvidéken, hol nyeregben, hol lábon vezetve maga mögött a telivért.
Nem ez az első útja, így gyorsan és a lehetőségekhez mérten könnyedén vág át a vizenyős vidéken, hogy a várossal határos oldalon érjen ki és szálljon nyeregbe újra.
Odaát fejére hajtja a csuklyát, arca elé kendőt kerít, hogy szépen metszett vonásait elrejtse a kíváncsiskodók elől. Egyszerű, egérszürke csuhájában, csuklyával a fején és kendővel az arca előtt kevesen ismerhetik felé. Maga sem tudja, hogy miért van erre szükség, de elfogadja, ha a Fákban Lakó ezt suttogja a fülébe. Éjvihar hátán számumként száguld a város felé és felette lassan sötétbe fordul az ég.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937