Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-10-08 19:46:56
Üzenet elküldve: 2018-10-08 19:46:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Orkok//
* A vezér ork, hamarosan rá is kérdez kilétére, s természetesen Rarnagg azonnal válaszol is. *
- Nem vagyok szent, de nem tudhattam, hogy kicsoda. Akár ő is lehetett volna a Kompánia vezére és, ha kinyírtad volna, akkor fölöslegessé vált volna az egész, hogy ide vonszoltam magam. Egyébként Rarnagg.
* Veti oda még a végén a nevét, ha már azt is kérdezték, sokat nem tudna mást mondani, hiszen nem vezér, se semmi egyéb, ami említésre méltó lenne. *
- Há' együnk! Belém férne már valami ehető.
* Csap egyet a hasára, hogy demonstrálja a kongó ürességet. A vezér kioktatására csak húzza a száját Rarnagg, mert utálja, ha ezzel szekálja valaki, hiszen sohasem akarta igazán használni az eszét, mikor a vér szaga jobban vonzotta. *
- Jobb, ha ezt be is fejezed. Nem fogom hagyni, hogy ostobának nevezz.
* Mordul rá Gorolthanra, mert kimondta azt a mondatot, amit Rarnagg talán a legjobban utal és ezzel könnyen ki lehet hozni a sodrából. Közben a női ork kérdésére már csak foghegyről veti oda a választ, mert nem szeret ismételni. *
- Rarnagg
* A fiatal ork felnevet magában, hogy milyen vezér az, akinek nincsenek alárendeltjei. Beigazolódott a gyanakvása és a két ork valóban ismeri egymást. Némán hallgatja a társalgásukat, majd mikor táplálkozásra kerül a sor, előbányássza az útravalónak hozott kenyeret. *
- Kukacos...
* Mondja halkan, inkább csak magának, de nem zavartatja magát, neki is lát a csúszómászóktól hemzsegő kenyérnek, hiszen nem egy finnyás alak, sőt, legalább így egy kis fehérje kerül a szervezetébe. *
- Én már elárultam ittlétem mibenlétét, de ti miként keveredtetek eme barátságtalan vidékre?
* A vezér ork, hamarosan rá is kérdez kilétére, s természetesen Rarnagg azonnal válaszol is. *
- Nem vagyok szent, de nem tudhattam, hogy kicsoda. Akár ő is lehetett volna a Kompánia vezére és, ha kinyírtad volna, akkor fölöslegessé vált volna az egész, hogy ide vonszoltam magam. Egyébként Rarnagg.
* Veti oda még a végén a nevét, ha már azt is kérdezték, sokat nem tudna mást mondani, hiszen nem vezér, se semmi egyéb, ami említésre méltó lenne. *
- Há' együnk! Belém férne már valami ehető.
* Csap egyet a hasára, hogy demonstrálja a kongó ürességet. A vezér kioktatására csak húzza a száját Rarnagg, mert utálja, ha ezzel szekálja valaki, hiszen sohasem akarta igazán használni az eszét, mikor a vér szaga jobban vonzotta. *
- Jobb, ha ezt be is fejezed. Nem fogom hagyni, hogy ostobának nevezz.
* Mordul rá Gorolthanra, mert kimondta azt a mondatot, amit Rarnagg talán a legjobban utal és ezzel könnyen ki lehet hozni a sodrából. Közben a női ork kérdésére már csak foghegyről veti oda a választ, mert nem szeret ismételni. *
- Rarnagg
* A fiatal ork felnevet magában, hogy milyen vezér az, akinek nincsenek alárendeltjei. Beigazolódott a gyanakvása és a két ork valóban ismeri egymást. Némán hallgatja a társalgásukat, majd mikor táplálkozásra kerül a sor, előbányássza az útravalónak hozott kenyeret. *
- Kukacos...
* Mondja halkan, inkább csak magának, de nem zavartatja magát, neki is lát a csúszómászóktól hemzsegő kenyérnek, hiszen nem egy finnyás alak, sőt, legalább így egy kis fehérje kerül a szervezetébe. *
- Én már elárultam ittlétem mibenlétét, de ti miként keveredtetek eme barátságtalan vidékre?
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-10-07 22:54:51
Üzenet elküldve: 2018-10-07 22:54:51
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
* Mélységi főszereplőnket kicsit le tudja lombozni minden eset, mikor az udvarias és saját fajuk meglátása szerint intelligens kegyes hazugságok hálójából a beszélgetés fonala kilép. A bandita javára legyen mondva, nem ismerte el szavakkal egyértelműen a kényszerítés tényét, de hősünk szerint mindenkinek kényelmesebb lett volna megmaradni azon a terepen, ahol a hazugságok annyira egyértelműek, hogy nem számítanak megtévesztésnek.*
~ Oké, én sem vagyok most abban a helyzetben, hogy finnyáskodjak. Ha nekik a karddal fenyegetés elismerés jobban tetszik, mint a szegény barátunkat megtámadták a banditák és a hálás gyógyfűt ajándékozó.~
* Hangosan nem kommentálja ezt a részt, de Aezmorinban mindig is csípte ezt a képességet, hogy élesen hazugnak bélyegzés nélkül képes volt mindig megérteni a sugallt szándékot és visszajelezni.
Oké, ez a tudósnak kevesebb örömet okozott eddig, mint segítőjének, de erről nincs biztos információja, ezért... Nehéz megfogalmazni, de legjobb körülírása, hogy a Hifeti fiút egyáltalán nem érdekli útitársa fájdalma.*
-Megteszek én is és a barátom is mindent, amit csak tudunk, bízhatsz bennünk. Hiszen barátok vagyunk.
* Az aggódó törvényenkíviülire biztatóan rámosolyog és bólint a fejével, hogy ezzel is éreztesse, minden rendben lesz. Nem is sejti, hogy mekkorát téved. Nagyon bízik abban, hogy az agyas faj tagja azt fel tudja ismerni, de talán ő is, hogy mikor van nagyon közel a baj. És az alkimisták varázsgyógyitala még mindig nála van, hogy gyorsan beadja.
És abban azért reménykedik titkon, hogy megannyi kocsmákban elmondott hőstörténet után nem olyan rémszörnyű a liturgiája, hogy unalmába belehal a hallgatóság. Belül tiltakozna és már az első gondolata, hogy előveszi a világoszöld löttyel teli üvegcsét és a sérült szájába önti, hátha visszarántja az utolsó pillanatban, de valami nagyon fura érzés megakadályozza ebben.
És az sem várt fordulat, hogy a vezér nem fordul ellenük.*
~ Szólnak legendák az egyensúly papjai által megcsapolt oltárokról, ahol akiknek a lelkük hozzá volt kötve, váratlan gyorsasággal meghaltak.
Talán a véráldozat szertartása ugyan így működik azoknál is, akiknek a lelke nem elég erős, hogy az oltár felszentelődjön?~
* Odalép a testvérhez és kezét a vállára teszi.*
-Részvétem! Jó gyerek volt. Bár nem sokáig ismerhettem, de kedveltem.
* A társaságuk legalacsonyabb tagja már azonnal el is mondja a saját igényeit. A sötételf jóval szomorúbban és meglehetős késéssel veszi át a szót.*
-Először talán temessük el! Én hamvasztást javasolok és utána vagy egy kis gödörbe elássuk, vagy a szélben szétszórjuk, hogy földi maradványa mindörökké szabad legyen. Ha van elég tüzelőnk, segítek.
* Majd rátér az idejövetelük céljára is.*
-Ha ez segítség, akkor a szekér szegélyei mentén futó ábrák hasonlítanak a gyógyfűtudónk köpenyén lévőkhöz. Ha láttatok ilyet az előző hónapokban. Északról kellett jönnie. Mivel szekérrel máshol nem lehet közlekedni a Lihanchi-tótól Erdőmélyén át a nagy hegyekig, ezért gondoltuk itt nézünk szét.
Az apja írt valamit a mágiáról a könyvbe, ezért keressük ennyire.
* Fejét Aezmorin felé biccenti oda sem fordulva, mindvégig a vezér szemébe nézve. Arcáról leolvasható a mély bánat, amiért barátja nem tudja meg, hogy mit üzent neki halála előtt a felmenője.
Érezhetően nem olyan fajta természetfeletti lehet, mint ami iránt a fehér hajú mostanában érdeklődik.*
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-10-07 22:52:21
Üzenet elküldve: 2018-10-07 22:52:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Orkok//
*Nem kerüli el a figyelmét a férfiak különös tekintete. Mintha olyasmit látnának, amit eddig soha életükben, ami persze nem igaz, mert meg kellett születniük valahogyan.*
~Háromnak egyszerre nem tudom kinyomni a szemét. Na meg mit kezdek három vak férfival?~
*Gyorsan rájön, hogy az bizony nem megoldás, inkább hagyja a csapatot bámészkodni. Az egyik hozzá is vág egy kérdést.*
- Gnartra.
*Válaszolja is meg.*
- Inkább te ki vagy?
*Mutat a férfira, majd az ujja továbbsiklik.*
- Meg te.
*Ekkor jön rá, hogy az egyik alak nagyon hasonlít valakire, akit régóta ismer...*
~Hát a vezér!~
*Üt be nála a felvilágosító felismerés.*
- Ugyan!
*Legyint rögtön a harmadik orknak.*
- Úgy ismersz, mint akit olyan könnyű eltenni láb alól? Jótól tanultam!
*Büszke is arra, amit megtanult, mert sokszor mentette meg az életét.*
- Szomorú dolog ez. Csak te maradtál... De legalább TE megmaradtál! Csalódott is lennék, ha nem így lenne.
*Szörnyű dolog, ami a a múltban történt, de pont ezért kell most újra egyesülniük. Olyan sokan meghaltak, hát nem lehet az áldozatuk hiába való!
Mikor a régi vezér maga mellé hívja, gondolkodás nélkül leül mellé. A nő is leveszi a hátáról a táskáját, és előveszi a szárított húst, meg a kenyeret.*
- Nekem ez van. Egyetek. De aki vesz belőle, holnap segít vadászni is! Majd elosztjuk a zsákmányt.
A hozzászólás írója (Vad Gnartra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.07 22:53:27
*Nem kerüli el a figyelmét a férfiak különös tekintete. Mintha olyasmit látnának, amit eddig soha életükben, ami persze nem igaz, mert meg kellett születniük valahogyan.*
~Háromnak egyszerre nem tudom kinyomni a szemét. Na meg mit kezdek három vak férfival?~
*Gyorsan rájön, hogy az bizony nem megoldás, inkább hagyja a csapatot bámészkodni. Az egyik hozzá is vág egy kérdést.*
- Gnartra.
*Válaszolja is meg.*
- Inkább te ki vagy?
*Mutat a férfira, majd az ujja továbbsiklik.*
- Meg te.
*Ekkor jön rá, hogy az egyik alak nagyon hasonlít valakire, akit régóta ismer...*
~Hát a vezér!~
*Üt be nála a felvilágosító felismerés.*
- Ugyan!
*Legyint rögtön a harmadik orknak.*
- Úgy ismersz, mint akit olyan könnyű eltenni láb alól? Jótól tanultam!
*Büszke is arra, amit megtanult, mert sokszor mentette meg az életét.*
- Szomorú dolog ez. Csak te maradtál... De legalább TE megmaradtál! Csalódott is lennék, ha nem így lenne.
*Szörnyű dolog, ami a a múltban történt, de pont ezért kell most újra egyesülniük. Olyan sokan meghaltak, hát nem lehet az áldozatuk hiába való!
Mikor a régi vezér maga mellé hívja, gondolkodás nélkül leül mellé. A nő is leveszi a hátáról a táskáját, és előveszi a szárított húst, meg a kenyeret.*
- Nekem ez van. Egyetek. De aki vesz belőle, holnap segít vadászni is! Majd elosztjuk a zsákmányt.
A hozzászólás írója (Vad Gnartra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.07 22:53:27
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-10-07 22:11:56
Üzenet elküldve: 2018-10-07 22:11:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Orkok//
-Tán te vagy az elesettek védőszentje?
*Villantja agyarait vicsorogva Rarnagg felé.*
-Ki vagy Te?
*Biccent a fiatal ork felé, aki már jó ideje nyomukban lehet, ha valóban a Vas Kompániát keresi. Nem ismerős neki az ork első ránézésre, a Kompániában legalábbis nem szolgált.*
-Á, az erő.
*Enged meg egy sötét vigyort Druung felé. Számos fajtársával volt már dolga, kik csak az erőből értettek. Van e téren némi tapasztalata, noha az ork ránézésre valóban elég markosnak tűnik. Orkok. Kemény a fejük, de a becsületük a helyén van. Már ha az ember tudja, mit jelent az orkbecsület, akkor nem érheti meglepetés.
Kardját visszalöki hüvelyébe, kését pedig szimplán szíja mögé dugja.*
-Együnk elébb. Aztán ha ragaszkodsz hozzá, megpróbálhatsz, de tán az életeddel fizetsz majd érte.
*Szól rekedten, miközben leoldja a zsákot hátáról és módszeresen kezdi a földre pakolni tartalmát. Előkerül némi tűzifa és vagy egy tucat nyúzott patkány. Heti élelme ez, miért igen csak meg kellett szenvedni a menekülés közben, ám most lakomát kell csapni.*
-Nem tudjátok, a magunkfajta mit ér el, ha használja ezt is.
*Kocogtatja meg kobakját. Ha zöldágra vergődik a kettővel, nagy dolgokat vihetnek véghez.*
-Beszélünk.
*Zárja rövidre a témát. Ekkor ismerős hang üti meg fülét a mellettük magasodó buckáról, felegyenesedve fordul hátra a női hangra, csak hogy egy morranás kíséretében biccentve invitálja magukhoz a lányt és forduljon vissza a zsákhoz.
Örül, hogy Gnartra végül megtalálta, persze ezt sosem mutatná. A leány már kislány kora óta velük volt, vérben edzett.*
-Azt hittem fűbe haraptál Pirtianesnél. Már csak én vagyok.
*Szól a lányhoz felegyenesedve. Biztos benne, hogy Gnartra tudja, hogy mire gondol.*
-Ülj le.
*Dobja egy kupacba a fahasábokat és néhány pillanat múlva már fel is csapnak az aprócska lángok. A patkányokat szép sorban egy botra tűzi, majd a lángokba löki.
Leülepszik a tűz mellé és tekintetét a két férfira függeszti, várva, hogy amazok is leüljenek. Ha másért nem, hát egy kiadós vacsoráért.*
-Tán te vagy az elesettek védőszentje?
*Villantja agyarait vicsorogva Rarnagg felé.*
-Ki vagy Te?
*Biccent a fiatal ork felé, aki már jó ideje nyomukban lehet, ha valóban a Vas Kompániát keresi. Nem ismerős neki az ork első ránézésre, a Kompániában legalábbis nem szolgált.*
-Á, az erő.
*Enged meg egy sötét vigyort Druung felé. Számos fajtársával volt már dolga, kik csak az erőből értettek. Van e téren némi tapasztalata, noha az ork ránézésre valóban elég markosnak tűnik. Orkok. Kemény a fejük, de a becsületük a helyén van. Már ha az ember tudja, mit jelent az orkbecsület, akkor nem érheti meglepetés.
Kardját visszalöki hüvelyébe, kését pedig szimplán szíja mögé dugja.*
-Együnk elébb. Aztán ha ragaszkodsz hozzá, megpróbálhatsz, de tán az életeddel fizetsz majd érte.
*Szól rekedten, miközben leoldja a zsákot hátáról és módszeresen kezdi a földre pakolni tartalmát. Előkerül némi tűzifa és vagy egy tucat nyúzott patkány. Heti élelme ez, miért igen csak meg kellett szenvedni a menekülés közben, ám most lakomát kell csapni.*
-Nem tudjátok, a magunkfajta mit ér el, ha használja ezt is.
*Kocogtatja meg kobakját. Ha zöldágra vergődik a kettővel, nagy dolgokat vihetnek véghez.*
-Beszélünk.
*Zárja rövidre a témát. Ekkor ismerős hang üti meg fülét a mellettük magasodó buckáról, felegyenesedve fordul hátra a női hangra, csak hogy egy morranás kíséretében biccentve invitálja magukhoz a lányt és forduljon vissza a zsákhoz.
Örül, hogy Gnartra végül megtalálta, persze ezt sosem mutatná. A leány már kislány kora óta velük volt, vérben edzett.*
-Azt hittem fűbe haraptál Pirtianesnél. Már csak én vagyok.
*Szól a lányhoz felegyenesedve. Biztos benne, hogy Gnartra tudja, hogy mire gondol.*
-Ülj le.
*Dobja egy kupacba a fahasábokat és néhány pillanat múlva már fel is csapnak az aprócska lángok. A patkányokat szép sorban egy botra tűzi, majd a lángokba löki.
Leülepszik a tűz mellé és tekintetét a két férfira függeszti, várva, hogy amazok is leüljenek. Ha másért nem, hát egy kiadós vacsoráért.*
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-10-07 21:05:38
Üzenet elküldve: 2018-10-07 21:05:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Orkok//
*A másik két ork összeszólalkozik, valami kompániát emlegetnek. Dung érdeklődve hallgatja őket.
~Sok ork? Sok ork erősebb. Könnyebben szerezhet kaját. De megverni is nehezebb őket. Jó lesz vigyázni!~
Az először neki ugró orkot azért minden további nélkül képen röhögi.*
-Sokat beszélsz. Én nem beszélek sokat, csak erős vagyok. Nekem nem vagy vezérem, ha erősebb vagyok.
*Részéről ennyivel le is van rendezve annak a kérdése, hogy kinek mennyi tiszteletet mutasson. Aztán a ragya tudja, honnan, előkerül még egy ork. Egy ork nő. Drung elég régen látott már ork nőt ahhoz, hogy érdeklődve pillantson végig rajta, de sok újat nem tesz hozzá a helyzethez. Esetleg annak nő az esélye egy kicsit, hogy mégis kitör a hirig. Drung továbbra sem érzi úgy, hogy le kéne eresztenie akár pajzsát, akár fegyverét. Majd, ha ezek hárman kitalálták, hogy mit akarnak, ő is kitalálja, hogy mi legyen. Mindenesetre továbbra is nagyon éhes.*
*A másik két ork összeszólalkozik, valami kompániát emlegetnek. Dung érdeklődve hallgatja őket.
~Sok ork? Sok ork erősebb. Könnyebben szerezhet kaját. De megverni is nehezebb őket. Jó lesz vigyázni!~
Az először neki ugró orkot azért minden további nélkül képen röhögi.*
-Sokat beszélsz. Én nem beszélek sokat, csak erős vagyok. Nekem nem vagy vezérem, ha erősebb vagyok.
*Részéről ennyivel le is van rendezve annak a kérdése, hogy kinek mennyi tiszteletet mutasson. Aztán a ragya tudja, honnan, előkerül még egy ork. Egy ork nő. Drung elég régen látott már ork nőt ahhoz, hogy érdeklődve pillantson végig rajta, de sok újat nem tesz hozzá a helyzethez. Esetleg annak nő az esélye egy kicsit, hogy mégis kitör a hirig. Drung továbbra sem érzi úgy, hogy le kéne eresztenie akár pajzsát, akár fegyverét. Majd, ha ezek hárman kitalálták, hogy mit akarnak, ő is kitalálja, hogy mi legyen. Mindenesetre továbbra is nagyon éhes.*
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-10-07 11:17:32
Üzenet elküldve: 2018-10-07 11:17:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
- Ebben biztos voltam - * bólint aprót miközben hangja elég halk ahhoz, hogy éppen csak érteni lehessen, persze az arcára kiülő grimasz elég árulkodó. A karcsapkodást bár lehet nem szánta épp fenyegetésnek, eléggé annak hatott. Mindenesetre semmi gond, ha a sebesült társ túléli, abban az esetben saját maguk is túl fogják élni a haramiák nagylelkűségének eszközeit. Mivel Gré nem igazán hajlandó Aezmorinnak semmire felelni, így hanyagolja is a sötételfet és inkább a dolgával foglalkozik, bár szívesen vette volna legalább, ha egy kicsit összehúzza a szemöldökét a sértésére, vagy legalább elkezd ellenkezni a gyógynövény analfabétizmusa kapcsán. Őszintén bosszantó, ha semmi reakciót nem váltanak ki szavai a mocsokelfből. *
- Áh, remek - * néz fel Grére, de nem kommentálja a továbbiakban a papságát. Tudja, hogy elment valami szektagyűlésre, hogy ott ismereteket szerezzen amivel megtisztíthatja Arthenior oltárát a szennytől, de úgy tűnik, hogy épp az ellenkezője történt, mert a sötételf beállt a vérpapok nem túl népszerű táborába. Talán itt az ideje búcsút inteniük egymás társaságának. *
- Hogyne lenne jó - * válaszol, aztán átveszi a jobb napokat látott bográcsot, majd a víz kérdésre is bólintva magáévá teszi a flaskát, és elkezd köveket keresni, hogy a gyógynövényt szétzúzva elkészíthesse az orvosságot. Miközben Aezmorin épp azon van, hogy szerencsétlen flótást megmentse, a sötételf az ellenkezőjét teszi. Megöli a nyomorultat. A gnóm megmerevedik a cuppanó hang hallatára, a sebesült felé fordul, akiből vér buggyan fel, majd tökéletes és néma csöndben elpatkol. ~ Bassza meg ~ első gondolatnak épp megfelelő, és a gnóm máris az egérutakat lesi, miközben az egyik haramia a döbbenetéből felocsúdva Gré felé indul. A gnómot is meglepi a vezértől jövő nemleges utasítás, hiszen azt ígérte, hogy meghalnak, ha a sebesült is kiszenved, de úgy látszik Gré vérpapsága meggyőzi őket, hogy tényleg az isten dönti el, hogy ki hal és ki nem. A sötételf sikeresen kinyírt egy szerencsétlent az unalmas liturgiájával, büszke lehet magára.
Aezmorin összehúzza a szemöldökét a vezér következő szavaira. Azt még megérti, hogy nem halnak meg, de még hálásak is azért, mert sikerült eltenni láb alól Krhelonak nevezett testvérét? Remek. Azonban Aezmorint egyáltalán nem érdekli a motivációja, a lényeg, hogy nem fogják Grét és, ami fontosabb őt magát kibelezni, ami határozottan üdítő fejlemény. *
- Ami azt illeti lenne egy-két dolog, amiben segítségünkre lehetnétek - * szólal meg még a sötételf előtt. * - Keresünk valamit. Pontosabban valamiket. Leginkább egy naplót, de ugyanakkor egy gnómnak berendezett rúnarovásos kocsit is - * ennél jobban egyelőre nem írja körül, ha láttak hasonló szereket valamerre, akkor úgyis beugrik nekik. A napló ezek számára talán értéktelen, lehet, hogy hidegebb éjszakákon tűzre is dobnák, de egy rúnás kocsi lehet jobban megragadta a figyelmüket. * - Láttatok ilyesmiket valamerre?
- Ebben biztos voltam - * bólint aprót miközben hangja elég halk ahhoz, hogy éppen csak érteni lehessen, persze az arcára kiülő grimasz elég árulkodó. A karcsapkodást bár lehet nem szánta épp fenyegetésnek, eléggé annak hatott. Mindenesetre semmi gond, ha a sebesült társ túléli, abban az esetben saját maguk is túl fogják élni a haramiák nagylelkűségének eszközeit. Mivel Gré nem igazán hajlandó Aezmorinnak semmire felelni, így hanyagolja is a sötételfet és inkább a dolgával foglalkozik, bár szívesen vette volna legalább, ha egy kicsit összehúzza a szemöldökét a sértésére, vagy legalább elkezd ellenkezni a gyógynövény analfabétizmusa kapcsán. Őszintén bosszantó, ha semmi reakciót nem váltanak ki szavai a mocsokelfből. *
- Áh, remek - * néz fel Grére, de nem kommentálja a továbbiakban a papságát. Tudja, hogy elment valami szektagyűlésre, hogy ott ismereteket szerezzen amivel megtisztíthatja Arthenior oltárát a szennytől, de úgy tűnik, hogy épp az ellenkezője történt, mert a sötételf beállt a vérpapok nem túl népszerű táborába. Talán itt az ideje búcsút inteniük egymás társaságának. *
- Hogyne lenne jó - * válaszol, aztán átveszi a jobb napokat látott bográcsot, majd a víz kérdésre is bólintva magáévá teszi a flaskát, és elkezd köveket keresni, hogy a gyógynövényt szétzúzva elkészíthesse az orvosságot. Miközben Aezmorin épp azon van, hogy szerencsétlen flótást megmentse, a sötételf az ellenkezőjét teszi. Megöli a nyomorultat. A gnóm megmerevedik a cuppanó hang hallatára, a sebesült felé fordul, akiből vér buggyan fel, majd tökéletes és néma csöndben elpatkol. ~ Bassza meg ~ első gondolatnak épp megfelelő, és a gnóm máris az egérutakat lesi, miközben az egyik haramia a döbbenetéből felocsúdva Gré felé indul. A gnómot is meglepi a vezértől jövő nemleges utasítás, hiszen azt ígérte, hogy meghalnak, ha a sebesült is kiszenved, de úgy látszik Gré vérpapsága meggyőzi őket, hogy tényleg az isten dönti el, hogy ki hal és ki nem. A sötételf sikeresen kinyírt egy szerencsétlent az unalmas liturgiájával, büszke lehet magára.
Aezmorin összehúzza a szemöldökét a vezér következő szavaira. Azt még megérti, hogy nem halnak meg, de még hálásak is azért, mert sikerült eltenni láb alól Krhelonak nevezett testvérét? Remek. Azonban Aezmorint egyáltalán nem érdekli a motivációja, a lényeg, hogy nem fogják Grét és, ami fontosabb őt magát kibelezni, ami határozottan üdítő fejlemény. *
- Ami azt illeti lenne egy-két dolog, amiben segítségünkre lehetnétek - * szólal meg még a sötételf előtt. * - Keresünk valamit. Pontosabban valamiket. Leginkább egy naplót, de ugyanakkor egy gnómnak berendezett rúnarovásos kocsit is - * ennél jobban egyelőre nem írja körül, ha láttak hasonló szereket valamerre, akkor úgyis beugrik nekik. A napló ezek számára talán értéktelen, lehet, hogy hidegebb éjszakákon tűzre is dobnák, de egy rúnás kocsi lehet jobban megragadta a figyelmüket. * - Láttatok ilyesmiket valamerre?
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-10-07 11:08:20
Üzenet elküldve: 2018-10-07 11:08:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Orkok//
*A társaság szépen gyülekezik, ehhez nincs kétség, egész nagy csapat verődik össze hirtelen. ~ Vas kompánia? ~ Soha nem hallotta még a szót, de önmagában erőteljes és agresszív kifejezésnek érzi. Kissé kényelmetlenül érzi magát, az ingovány nem a legalkalmasabb a rejtőzködésre, jóllehet az a sűrű ágas-bogas rész még éppen elrejti ruházatát és szemlélődő szemeit. Úgy tűnik talán megbékélnek egymással, legalábbis a helyzet ezt mutatja, az agresszív acsarkodás már morgássá szelídül. Villognak a pengék, mégsem érzi, hogy bármennyire is csata készülődne. Olybá tűnik, inkább a társaság egymásra talált. Egy nőstény is érkezik, hasonló mentalitással, mint a többiek. Pyr lassan a távolban csillogó Lihanechi-tó tükrére pillanat, mely felett homályosan figyeli meg a lebegő tornyot. ~ Céljuk van talán vele? ~ A hangok ritkásan kúsznak el hozzá, s nem is hall minden egyes szót, de a nőstény szájából kiválóan hallja a furcsán torzan kiejtett Mágustorony nevét. Közelebb kellene húzódnia, de sokan vannak, láthatóan felkészültek is. Fogalma sincs melyikük volt korábban Erdőmélyén, de ki akarja deríteni. Az Arthenior területére lassan bekúszó orkok soha nem jelentenek jót. Még vár, nem akarja felfedni magát. Nem jött el az idő. Némán húzza össze magán köpenyét, s kényelembe helyezkedik.*
*A társaság szépen gyülekezik, ehhez nincs kétség, egész nagy csapat verődik össze hirtelen. ~ Vas kompánia? ~ Soha nem hallotta még a szót, de önmagában erőteljes és agresszív kifejezésnek érzi. Kissé kényelmetlenül érzi magát, az ingovány nem a legalkalmasabb a rejtőzködésre, jóllehet az a sűrű ágas-bogas rész még éppen elrejti ruházatát és szemlélődő szemeit. Úgy tűnik talán megbékélnek egymással, legalábbis a helyzet ezt mutatja, az agresszív acsarkodás már morgássá szelídül. Villognak a pengék, mégsem érzi, hogy bármennyire is csata készülődne. Olybá tűnik, inkább a társaság egymásra talált. Egy nőstény is érkezik, hasonló mentalitással, mint a többiek. Pyr lassan a távolban csillogó Lihanechi-tó tükrére pillanat, mely felett homályosan figyeli meg a lebegő tornyot. ~ Céljuk van talán vele? ~ A hangok ritkásan kúsznak el hozzá, s nem is hall minden egyes szót, de a nőstény szájából kiválóan hallja a furcsán torzan kiejtett Mágustorony nevét. Közelebb kellene húzódnia, de sokan vannak, láthatóan felkészültek is. Fogalma sincs melyikük volt korábban Erdőmélyén, de ki akarja deríteni. Az Arthenior területére lassan bekúszó orkok soha nem jelentenek jót. Még vár, nem akarja felfedni magát. Nem jött el az idő. Némán húzza össze magán köpenyét, s kényelembe helyezkedik.*
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-10-07 09:46:53
Üzenet elküldve: 2018-10-07 09:46:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A karavánpihenő romjai//
- Eeegen... *húzza el kicsit a szót a haramia Aezmorin megjegyzésére, aztán a kardjára csap* Mind nagylelkűek lesznek, ha ezzel kérek.
- *Ezt akár újabb fenyegetésnek is fel lehetne fogni, de ez ellen szól, hogy a zsiványok vezére egyetértően dörmög amikor a gnóm jelzi, hogy megtartaná a tarisznyát. Nem részletezi, de számukra nem sokat jelentenek azok a füvek, és ha fel is merül benne, hogy akár értékesek is lehetnek, és aranyakat is kaphatnának értük, kapzsiságát legyőzi a kíváncsiság. Vajon mire megy a kettős? Ezért meg is lepődik amikor a gnóm arról beszél, hogy kormos bőrű társa mit sem ért ezekhez. Éppen szóvá tenné a dolgot a maga egyszerű módján (üvöltözés és rugdosás), amikor a sötételf azzal áll elő, hogy ő Sa'Tereth papja. Ez a fordulat annyira meglepi az egész társaságot, hogy szinte egyszerre válnak sóbálvánnyá, aztán bizonytalanul pislognak a bajszos vezér felé. Aki szintén tanácstalannak látszik. De egyelőre nem tesz semmit, csak biccent egy aprót, mintegy jelezve Grawoknak, hogy tegye amit jónak lát. Úgy van vele, hogy ha menet közben kiderül, hogy a mélységi annyira pap, mint amennyire füvész, még akkor is ráér szétverni a fejét. Amíg Grawok nekikészül, az egyik rabló aki a sebesültet támogatta, és aki mintha leginkább aggódott volna érte, visszatér. Akkor távolodott el, amikor Aezmorin valami főzőedényt és mozsarat kért. Egy ütött-kopott, kormos bográccsal tér vissza.*
- Ez is jó lesz? *kérdezi gnómot, miközben fél szemmel Grawok felé pislog* Mozsár nincs, de kövek között is összezúzhatod a növényeket. Víz kell?
*Egy jókora flaskát nyújt a gnómnak. Egy-két adagnyi főzethez elegendő lehet. Miután technikai akadályok már nem hátráltatják Aezmorint, neki is láthat. Ahogy Grawok is. Úgy tűnik, hogy a mélységi szépen formált szavai meggyőzték a rablókat arról, hogy valóban a sötét isten felkent szolgája lehet így amikor itt maradt társuk felől kezd érdeklődni, a bajszos valami áhítattal az arcán, és lényegesen több tisztelettel szólal meg.*
- Most vele törődj... kérlek!
*Grawok pedig jól mondta. Valóban Sa'Tereth dönti el, hogy kinek mikot telik ki az ideje. Úgy tűnik, hogy a sebesültnek most. Az ima után megrándul, felnyög, sebéből és szájából vér bugyog fel, aztán oldalt nyaklik a feje és elcsendesedik. Ez pár pillanatnyi döbbent csend követi, aztán az a rabló aki a gnómnak hozta a felszerelést, elindul Grawok felé.*
- Nem! *áll elé a bajszos, aki mintha számított volna erre a reakcióra* Sejtettük, hogy mi lesz a vége, és ha az Urunk így döntött, el kell fogadnunk.
*Hogy a bajszos tekintélye vagy teológiai megközelítése győzte meg társát, az nem derül ki, de most nagyot sóhajt és elkámpicsorodott képpel nézi a halottat.*
- Hálával tartozunk nektek. *fordul vissza a vezér a kettős felé* Amiért megpróbáltatok segíteni Khrelo fivérén.
* Most már érthető a másik haramia előbbi aggodalma és mostani bánata. A vezér pedig nem tűnik ironikusnak. Valószínűleg hívő ember lehet, akit meggyőzött az isteni akaratról az a tény, hogy társuk pont Grawok imája után távozott.*
- Mivel tudjuk viszonozni?
- Eeegen... *húzza el kicsit a szót a haramia Aezmorin megjegyzésére, aztán a kardjára csap* Mind nagylelkűek lesznek, ha ezzel kérek.
- *Ezt akár újabb fenyegetésnek is fel lehetne fogni, de ez ellen szól, hogy a zsiványok vezére egyetértően dörmög amikor a gnóm jelzi, hogy megtartaná a tarisznyát. Nem részletezi, de számukra nem sokat jelentenek azok a füvek, és ha fel is merül benne, hogy akár értékesek is lehetnek, és aranyakat is kaphatnának értük, kapzsiságát legyőzi a kíváncsiság. Vajon mire megy a kettős? Ezért meg is lepődik amikor a gnóm arról beszél, hogy kormos bőrű társa mit sem ért ezekhez. Éppen szóvá tenné a dolgot a maga egyszerű módján (üvöltözés és rugdosás), amikor a sötételf azzal áll elő, hogy ő Sa'Tereth papja. Ez a fordulat annyira meglepi az egész társaságot, hogy szinte egyszerre válnak sóbálvánnyá, aztán bizonytalanul pislognak a bajszos vezér felé. Aki szintén tanácstalannak látszik. De egyelőre nem tesz semmit, csak biccent egy aprót, mintegy jelezve Grawoknak, hogy tegye amit jónak lát. Úgy van vele, hogy ha menet közben kiderül, hogy a mélységi annyira pap, mint amennyire füvész, még akkor is ráér szétverni a fejét. Amíg Grawok nekikészül, az egyik rabló aki a sebesültet támogatta, és aki mintha leginkább aggódott volna érte, visszatér. Akkor távolodott el, amikor Aezmorin valami főzőedényt és mozsarat kért. Egy ütött-kopott, kormos bográccsal tér vissza.*
- Ez is jó lesz? *kérdezi gnómot, miközben fél szemmel Grawok felé pislog* Mozsár nincs, de kövek között is összezúzhatod a növényeket. Víz kell?
*Egy jókora flaskát nyújt a gnómnak. Egy-két adagnyi főzethez elegendő lehet. Miután technikai akadályok már nem hátráltatják Aezmorint, neki is láthat. Ahogy Grawok is. Úgy tűnik, hogy a mélységi szépen formált szavai meggyőzték a rablókat arról, hogy valóban a sötét isten felkent szolgája lehet így amikor itt maradt társuk felől kezd érdeklődni, a bajszos valami áhítattal az arcán, és lényegesen több tisztelettel szólal meg.*
- Most vele törődj... kérlek!
*Grawok pedig jól mondta. Valóban Sa'Tereth dönti el, hogy kinek mikot telik ki az ideje. Úgy tűnik, hogy a sebesültnek most. Az ima után megrándul, felnyög, sebéből és szájából vér bugyog fel, aztán oldalt nyaklik a feje és elcsendesedik. Ez pár pillanatnyi döbbent csend követi, aztán az a rabló aki a gnómnak hozta a felszerelést, elindul Grawok felé.*
- Nem! *áll elé a bajszos, aki mintha számított volna erre a reakcióra* Sejtettük, hogy mi lesz a vége, és ha az Urunk így döntött, el kell fogadnunk.
*Hogy a bajszos tekintélye vagy teológiai megközelítése győzte meg társát, az nem derül ki, de most nagyot sóhajt és elkámpicsorodott képpel nézi a halottat.*
- Hálával tartozunk nektek. *fordul vissza a vezér a kettős felé* Amiért megpróbáltatok segíteni Khrelo fivérén.
* Most már érthető a másik haramia előbbi aggodalma és mostani bánata. A vezér pedig nem tűnik ironikusnak. Valószínűleg hívő ember lehet, akit meggyőzött az isteni akaratról az a tény, hogy társuk pont Grawok imája után távozott.*
- Mivel tudjuk viszonozni?
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-10-07 09:43:21
Üzenet elküldve: 2018-10-07 09:43:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Orkok//
* Tarodnak nem sikerült meglepnie a tapasztalt vezért, de szerencséjére a másik ork miatt nem tud teljes mértékben figyelni rá Gorolthan, így sakkban tartják egymást. Talán érdemes lenne most az egyszer gondolkodni is, hiszen nyilvánvaló, hogy bármely gyanús mozdulat, olyan láncreakciót indítana el, hogy valószínűleg mindhárman holtan végeznék, ami a lehető legrosszabb és legértelmetlenebb befejezése lenne ennek az egésznek. *
- Felőlem akár a mocsár istene is lehetsz, számomra akkor sem vagy több egy zöldbőrű orknál.
* Persze, így kissé nehezebb a helyzete Tarodnak, hiszen nem kívánja megölni azt az orkot, aki információkkal szolgálhat neki a Kompániáról. Viszont ez nem jelenti azt, hogy nem teszi meg, ha kell. Fegyvere kissé megremeg a kezében bizonytalanságában, de nem ereszti le, hiszen nem szándékozik esélyt adni a támadásra. Egy kisebb teher esik le a válláról, mikor bevallja a vezér ork, hogy nem akar küzdeni. Persze Tarod bármikor vevő egy kis bunyóra, de úgy hiszi, hogy ez az ork fontos lehet a számára. *
- Nem? Hát akkor minek támadtál rá szerencsétlenre?!
* Válaszra vár, s közben válaszolni is készül a következőleg felmerülő kérdésre. *
- Én a Vas Kompániát keresem! Viszont, ha állításod szerint, valóban a Vas Kompánia vezére vagy, akkor úgy tűnik sikerrel jártam és igazak voltak az információk.
* Már éppen el is rakná tőrét, mert úgy érzi igazakat beszél az ork, de megjelenik a negyedik. Az faj egy női példánya lép elő, s semmi óvatoskodás nélkül tesz megjegyzéseket. Tarod már nagyon régen nem találkozott női orkkal, így meg is lepi a dolog, bár a bátor stílusából úgy ítéli meg, hogy valószínűleg a vezérrel van vagy legalábbis ismeri. *
- Hát te meg ki vagy? * Teszi fel kérdését a nőnek. *
* Tarodnak nem sikerült meglepnie a tapasztalt vezért, de szerencséjére a másik ork miatt nem tud teljes mértékben figyelni rá Gorolthan, így sakkban tartják egymást. Talán érdemes lenne most az egyszer gondolkodni is, hiszen nyilvánvaló, hogy bármely gyanús mozdulat, olyan láncreakciót indítana el, hogy valószínűleg mindhárman holtan végeznék, ami a lehető legrosszabb és legértelmetlenebb befejezése lenne ennek az egésznek. *
- Felőlem akár a mocsár istene is lehetsz, számomra akkor sem vagy több egy zöldbőrű orknál.
* Persze, így kissé nehezebb a helyzete Tarodnak, hiszen nem kívánja megölni azt az orkot, aki információkkal szolgálhat neki a Kompániáról. Viszont ez nem jelenti azt, hogy nem teszi meg, ha kell. Fegyvere kissé megremeg a kezében bizonytalanságában, de nem ereszti le, hiszen nem szándékozik esélyt adni a támadásra. Egy kisebb teher esik le a válláról, mikor bevallja a vezér ork, hogy nem akar küzdeni. Persze Tarod bármikor vevő egy kis bunyóra, de úgy hiszi, hogy ez az ork fontos lehet a számára. *
- Nem? Hát akkor minek támadtál rá szerencsétlenre?!
* Válaszra vár, s közben válaszolni is készül a következőleg felmerülő kérdésre. *
- Én a Vas Kompániát keresem! Viszont, ha állításod szerint, valóban a Vas Kompánia vezére vagy, akkor úgy tűnik sikerrel jártam és igazak voltak az információk.
* Már éppen el is rakná tőrét, mert úgy érzi igazakat beszél az ork, de megjelenik a negyedik. Az faj egy női példánya lép elő, s semmi óvatoskodás nélkül tesz megjegyzéseket. Tarod már nagyon régen nem találkozott női orkkal, így meg is lepi a dolog, bár a bátor stílusából úgy ítéli meg, hogy valószínűleg a vezérrel van vagy legalábbis ismeri. *
- Hát te meg ki vagy? * Teszi fel kérdését a nőnek. *
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-10-07 00:09:37
Üzenet elküldve: 2018-10-07 00:09:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Orokok//
*Őrült volt, aki ide tette ezt az ingoványt. És merész. Merész, mert ha Gnartra egyszer meglátja, levágja a fejét.
Nem érti, hogy mi a jó ebben a helyben. Hiszen sáros. És a legtöbb helyen büdös. Meg nincs itt semmi se, csak láp, meg egy-két gaz. És bogár. Rengeteg bogár, mik a vérét szívják. Tehetettek volna a helyére erdőt, vagy még jobb: esetleg falut, ahonnan el lehet hozni ezt-azt. Persze van nála víz is, meg étel is a hátán lógó bőrtáskájában, de az csak egy kis szárított hús és kenyér, meg egy kis víz.
Tudatosítja magában, hogy ez most szükséges rossz, azért, hogy eljusson egyik helyről a másikra, így leküzdi az undorát, és megy tovább. A Kikötő felé akar menni, mert Artheniorba most őrült lenne betenni a lábát. Ahhoz minimum egy csapat fajtárs kellene, csak hát azokkal már egy ideje nem találkozott.
Úgy képzeli, hogy a Kikötőben keres valami pénzes fickót - vagy nőt, neki aztán teljesen mindegy - és mellé szegődik. Felőle aztán lehet patkány is, ha jól fizeti a munkát.
Miközben halad a lápban, és próbál biztonságos utat keresni meghallja, hogy valaki eszeveszettül ordítozik. Úgy gondolja, hogy ezt meg kell néznie, így hát elindul afelé, lesz, ami lesz.
Nem is olyan sokára megpillant három megtermett ork férfit.*
~Hát itt meg mi van. Valami gyűlés? Miért a lápban?~
- Úgy visítasz, hogy a Toronyban is meghallja a mágusmester! Hát mi van a szád helyén, disznó?
*Őrült volt, aki ide tette ezt az ingoványt. És merész. Merész, mert ha Gnartra egyszer meglátja, levágja a fejét.
Nem érti, hogy mi a jó ebben a helyben. Hiszen sáros. És a legtöbb helyen büdös. Meg nincs itt semmi se, csak láp, meg egy-két gaz. És bogár. Rengeteg bogár, mik a vérét szívják. Tehetettek volna a helyére erdőt, vagy még jobb: esetleg falut, ahonnan el lehet hozni ezt-azt. Persze van nála víz is, meg étel is a hátán lógó bőrtáskájában, de az csak egy kis szárított hús és kenyér, meg egy kis víz.
Tudatosítja magában, hogy ez most szükséges rossz, azért, hogy eljusson egyik helyről a másikra, így leküzdi az undorát, és megy tovább. A Kikötő felé akar menni, mert Artheniorba most őrült lenne betenni a lábát. Ahhoz minimum egy csapat fajtárs kellene, csak hát azokkal már egy ideje nem találkozott.
Úgy képzeli, hogy a Kikötőben keres valami pénzes fickót - vagy nőt, neki aztán teljesen mindegy - és mellé szegődik. Felőle aztán lehet patkány is, ha jól fizeti a munkát.
Miközben halad a lápban, és próbál biztonságos utat keresni meghallja, hogy valaki eszeveszettül ordítozik. Úgy gondolja, hogy ezt meg kell néznie, így hát elindul afelé, lesz, ami lesz.
Nem is olyan sokára megpillant három megtermett ork férfit.*
~Hát itt meg mi van. Valami gyűlés? Miért a lápban?~
- Úgy visítasz, hogy a Toronyban is meghallja a mágusmester! Hát mi van a szád helyén, disznó?
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-10-06 23:48:58
Üzenet elküldve: 2018-10-06 23:48:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyugatvész Gorolthan, Dung Bharglar, Felperzselt Tarod//
*A világ legsüketebb orkja lenne, ha nem hallaná meg maga mögött a hatalmas jövevényt. Nem fordul meg, nem adja meg Dungnak az esélyt, hogy rávesse magát. Bal kezével húzza elő kését, hogy a másik ork felé szegezze és noha az így is előnyben van hozzá képest, talán sakkban tarthatja.*
-Sha!
*Szitkozódik saját nyelvén, majd köp a földre vicsorogva, miközben oldalvást áll mindkettő orknak. Győztes helyzetből semmi perc alatt került kelepcébe. Okkal feltételezi, hogy ezek ketten együtt érkeztek.*
-Nyugatvész Gorolthannak akarsz tán parancsokat osztani? A Vas Kompánia fejének, nyugat perzselőjének, népek hóhérának?!
*Ordít a frissen érkezettre, fegyvereit egy pillanatra sem engedve le. Elönti a düh, ha nem vesztene rajta, bizonyára nekiugrana a fiatal csikónak. Az meg sem fordul a fejében, hogy akarata ellenére végül is megejtette a bemutatkozást.
Fújtatva kapja fejét a másik orkra, kinek a szablya szegeződik még mindig. Az Ingovány felett a hűvös reggeli eget rózsaszínre festi a felkelő nap fénye, a három ork lélegzetvétele sűrű füstnek hat.*
-Nem kívánok megküzdeni veletek.
*Fogja immáron halkabbra, fürkészőn tekint a pajzs mögött rejtőző orkra.*
-Mi dolgotok itt?
*Kérdi még mindig abban a hitben, hogy a két ork bizony együtt érkezett.*
A hozzászólás írója (Nyugatvész Gorolthan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.06 23:51:28
*A világ legsüketebb orkja lenne, ha nem hallaná meg maga mögött a hatalmas jövevényt. Nem fordul meg, nem adja meg Dungnak az esélyt, hogy rávesse magát. Bal kezével húzza elő kését, hogy a másik ork felé szegezze és noha az így is előnyben van hozzá képest, talán sakkban tarthatja.*
-Sha!
*Szitkozódik saját nyelvén, majd köp a földre vicsorogva, miközben oldalvást áll mindkettő orknak. Győztes helyzetből semmi perc alatt került kelepcébe. Okkal feltételezi, hogy ezek ketten együtt érkeztek.*
-Nyugatvész Gorolthannak akarsz tán parancsokat osztani? A Vas Kompánia fejének, nyugat perzselőjének, népek hóhérának?!
*Ordít a frissen érkezettre, fegyvereit egy pillanatra sem engedve le. Elönti a düh, ha nem vesztene rajta, bizonyára nekiugrana a fiatal csikónak. Az meg sem fordul a fejében, hogy akarata ellenére végül is megejtette a bemutatkozást.
Fújtatva kapja fejét a másik orkra, kinek a szablya szegeződik még mindig. Az Ingovány felett a hűvös reggeli eget rózsaszínre festi a felkelő nap fénye, a három ork lélegzetvétele sűrű füstnek hat.*
-Nem kívánok megküzdeni veletek.
*Fogja immáron halkabbra, fürkészőn tekint a pajzs mögött rejtőző orkra.*
-Mi dolgotok itt?
*Kérdi még mindig abban a hitben, hogy a két ork bizony együtt érkezett.*
A hozzászólás írója (Nyugatvész Gorolthan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.06 23:51:28
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-10-06 22:07:07
Üzenet elküldve: 2018-10-06 22:07:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Tarod, Gorolthan//
*Bosszankodva lépeget, magában ezerszer is a lángok martalékává kívánja az egész büdös kócerájt. Hirtelen fémet hall fémhez súrlódni, méghozzá igen közel. Pajzsa egy rántással később már a bal oldalát takarja, jobbja erősen markolja a csata bárdot, amit még apja örökölt az ő apjától, az meg az övétől és így visszafelé a múltba, ki tudja, milyen messzire az időben. Óvatossága nem alaptalan, egy másik ork érkezik. Dung gyomra nagyot kordul, de ami beszél, azt tényleg csak végszükségben enné meg, orkot meg talán még akkor sem. Ettől függetlenül lehet, hogy ketté kell, hogy hasítsa az érkezőt, mert, hogy az rögtön pengét emel rá. Dung nem habozna megfelelni a fenyegetésre és már rontana előre, de miközben a jövevény beszélni kezd, mögötte egy másik ork érkezik.
~Két ork, az több, mint egy ork. Dung csak egy ork. Nem lesz így jó. Meghallgatom, mit akarnak.~
Azonban úgy tűnik, köztük sincs nagy egyetértés, a második ork számon kéri az elsőt. Dung elvigyorodik.*
~Akkor nem két ork, csak egy ork meg még egy ork. Az már csak annyi, mint egy ork, mind Dung. Nincs baj.~
-Nem félek tőled és nem érdekel a szöveged, te ork. Ne akarj nekem rosszat és akkor nem halsz meg!
*Pajzsa persze marad előtte, bárdja jobb vállára vetve, készen arra, hogy rázuhanjon arra, aki van olyan hülye, hogy rá támadjon. Amúgy érdeklődve figyeli, hogy mi lesz. Ezek végül is orkok. Még az is lehet, hogy adnak valami kaját.*
*Bosszankodva lépeget, magában ezerszer is a lángok martalékává kívánja az egész büdös kócerájt. Hirtelen fémet hall fémhez súrlódni, méghozzá igen közel. Pajzsa egy rántással később már a bal oldalát takarja, jobbja erősen markolja a csata bárdot, amit még apja örökölt az ő apjától, az meg az övétől és így visszafelé a múltba, ki tudja, milyen messzire az időben. Óvatossága nem alaptalan, egy másik ork érkezik. Dung gyomra nagyot kordul, de ami beszél, azt tényleg csak végszükségben enné meg, orkot meg talán még akkor sem. Ettől függetlenül lehet, hogy ketté kell, hogy hasítsa az érkezőt, mert, hogy az rögtön pengét emel rá. Dung nem habozna megfelelni a fenyegetésre és már rontana előre, de miközben a jövevény beszélni kezd, mögötte egy másik ork érkezik.
~Két ork, az több, mint egy ork. Dung csak egy ork. Nem lesz így jó. Meghallgatom, mit akarnak.~
Azonban úgy tűnik, köztük sincs nagy egyetértés, a második ork számon kéri az elsőt. Dung elvigyorodik.*
~Akkor nem két ork, csak egy ork meg még egy ork. Az már csak annyi, mint egy ork, mind Dung. Nincs baj.~
-Nem félek tőled és nem érdekel a szöveged, te ork. Ne akarj nekem rosszat és akkor nem halsz meg!
*Pajzsa persze marad előtte, bárdja jobb vállára vetve, készen arra, hogy rázuhanjon arra, aki van olyan hülye, hogy rá támadjon. Amúgy érdeklődve figyeli, hogy mi lesz. Ezek végül is orkok. Még az is lehet, hogy adnak valami kaját.*
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-10-06 17:26:10
Üzenet elküldve: 2018-10-06 17:26:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Orkok//
*Különösebben nem kell megerőltetnie magát, hogy a dúvad nyomati akárha csak szemmel is kövesse. Láthatóan nem törekedett arra, hogy eltüntesse a nyomait, viszont ahová indul, az nem a kedvenc helye. Egy nagyobb repülés után puha talpakkal pihen meg Erdőmélye határát jelképező utolsó fa ágán, hogy kezét szeme elé tartva kémlelje a távolt. A füstöt messziről látja, de ha nem látná, akkor is érezné, borzasztóan facsarja az orrát. Hirtelen nem is tudja eldönteni, hogy a láb bűze az, ami riasztóbb, vagy az orrfacsaró, sűrű füst. Határozott mozdulattal rántja homloka elé csuklyáját és elrugaszkodik. Az utolsó pillanatban tárja ki szárnyait, hogy a földet érése könnyedebb és hangtalan legyen, nem kíván feltűnést okozni senkinek. Az erdő sűrűje korábban napbarnított arcát kifehérítette ismét, bár így sem világít. Seszínű ruházata megfelelő rejteket ád, s óvatosan merészkedik a zsombékok között, minden egyes bozótot fedezékül használva. Hangtalan léptei, s visszafogott lélegzete sem kelt rezdülést a légben, óvatosan közeledik a füst forrásához, s hamarosan megpillantja, amit várt. ~ Veszekedés? Vagy csupán ismerkedés? ~ Nem érti az ork akcentust annyira, bár tény, hogy a közös nyelvet használják, mégis az agyarak és villámgyors nyelvek, a torokhangok meglehetősen szokatlanok számára. Nem kíván revansot venni, az ork nem tett nagy kárt az erdőben, de gyülekezésük aggodalomra adhat okot. ~ Egyáltalán honnan jöttek? ~ Nem kíván közelebb merészkedni, egy nagyobb kiterjedésű, sűrű nádas részen bújik meg, ahonnan kiváló rálátása akad az immár felfedezett három nagy termetű alakra. ~ Ismerkednek. ~ Nyugtázza magában, miközben füleit a hang forrásába irányítja. Nem fél, nincs miért. Az orkok lassúak, még dobófegyvereik elől is játszi könnyedséggel kitérhet. Emellett szárnyai segítségével pillanatokon belül eltűnik, ha akar. Egyelőre veszély nem is fenyegeti, a szél nem felőle fúj, a rejtek sűrű és kedvező. Így csak vár, vár arra, hogy mi fog történni, s minél többet megtudjon a díszes kompániáról. Nem kívánja magát felfedni.*
A hozzászólás írója (Pyr Lavand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.06 17:26:25
*Különösebben nem kell megerőltetnie magát, hogy a dúvad nyomati akárha csak szemmel is kövesse. Láthatóan nem törekedett arra, hogy eltüntesse a nyomait, viszont ahová indul, az nem a kedvenc helye. Egy nagyobb repülés után puha talpakkal pihen meg Erdőmélye határát jelképező utolsó fa ágán, hogy kezét szeme elé tartva kémlelje a távolt. A füstöt messziről látja, de ha nem látná, akkor is érezné, borzasztóan facsarja az orrát. Hirtelen nem is tudja eldönteni, hogy a láb bűze az, ami riasztóbb, vagy az orrfacsaró, sűrű füst. Határozott mozdulattal rántja homloka elé csuklyáját és elrugaszkodik. Az utolsó pillanatban tárja ki szárnyait, hogy a földet érése könnyedebb és hangtalan legyen, nem kíván feltűnést okozni senkinek. Az erdő sűrűje korábban napbarnított arcát kifehérítette ismét, bár így sem világít. Seszínű ruházata megfelelő rejteket ád, s óvatosan merészkedik a zsombékok között, minden egyes bozótot fedezékül használva. Hangtalan léptei, s visszafogott lélegzete sem kelt rezdülést a légben, óvatosan közeledik a füst forrásához, s hamarosan megpillantja, amit várt. ~ Veszekedés? Vagy csupán ismerkedés? ~ Nem érti az ork akcentust annyira, bár tény, hogy a közös nyelvet használják, mégis az agyarak és villámgyors nyelvek, a torokhangok meglehetősen szokatlanok számára. Nem kíván revansot venni, az ork nem tett nagy kárt az erdőben, de gyülekezésük aggodalomra adhat okot. ~ Egyáltalán honnan jöttek? ~ Nem kíván közelebb merészkedni, egy nagyobb kiterjedésű, sűrű nádas részen bújik meg, ahonnan kiváló rálátása akad az immár felfedezett három nagy termetű alakra. ~ Ismerkednek. ~ Nyugtázza magában, miközben füleit a hang forrásába irányítja. Nem fél, nincs miért. Az orkok lassúak, még dobófegyvereik elől is játszi könnyedséggel kitérhet. Emellett szárnyai segítségével pillanatokon belül eltűnik, ha akar. Egyelőre veszély nem is fenyegeti, a szél nem felőle fúj, a rejtek sűrű és kedvező. Így csak vár, vár arra, hogy mi fog történni, s minél többet megtudjon a díszes kompániáról. Nem kívánja magát felfedni.*
A hozzászólás írója (Pyr Lavand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.06 17:26:25
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-10-05 20:24:41
Üzenet elküldve: 2018-10-05 20:24:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyugatvész Gorolthan, Dung Bharglar, Felperzselt Tarod//
* Tarod tudomására jutott, hogy valaki orkokat látott a mocsár közelében. Az ork mostanság sok pletykát hallott a Vas Kompánia kisebb csapatairól, s kóborló orkjairól. Nem is kellett sok hozzá, hogy elinduljon utánajárni, hogy valóban igazak-e kósza hírek. Jól tudja, hogy ahol orkok vannak, ott általában a kaszabolásból is juthat neki bőven. Az ingoványhoz érve, már látja a sűrű füstöt ami felfelé szállingózik a végeláthatatlanba. Kezdi egyre jobban úgy érezni, hogy valóban orkokra fog bukkanni, talán végre, hosszú idő után megtalálja a magának való társaságot, amire már rég óta várt. A Vas Kompániáról nem sokat tud, csak amit meséltek neki, hiszen még csecsemőként vitték el távoli vidékekre. Még fiatal, s ebből adódóan tapasztalatlan, még apját se ismerte, aki tudomása szerint a Vas Kompánia tagja volt. Hosszú Tarod története, s pontosan még ő maga se ismeri, csak annyit, amit elmondtak neki. Reméli, hogy talán ki tudja deríteni az apja kilétét. Ahogyan halad a halványuló füstoszlop felé, hirtelen beszédhangra lesz figyelmes. Megpróbál hatalmas lábaival óvatosabban lépkedni, hiszen nem tudhatja, kivel áll szemben, még, ha orkok is, akkor se lehet elég óvatos, hiszen tudja, hogy minden ork kiszámíthatatlan. Lassan meg is pillant a nádas mögött két nagydarab alakot. Közelebb érve látja, hogy csakugyan orkokra bukkant, de úgy tűnik Tarod számára, mintha az egyik ki akarná végezni a másikat. Szinte a testet magától mozdul és próbál a fegyvert tartó ork háta mögé osonni, ha sikerrel jár, akkor előveszi csonttőrét, s az ork derekához szorítja. Nem szándékozik halálos sebet ejteni rajta, csak meg akarja lepni. Talán még örülne is, ha kicsit harcolhatna egy ellenféllel, aki nagyjából egy súlycsoportban van vele, persze, ha meg sebesíti, akkor biztosra mehet, hogy nem fog saját feje a sárba hullani *
- Megállj! Ki vagy te és miért emeled ölésre fegyvered?!
A hozzászólás írója (Felperzselt Tarod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.05 21:05:55
* Tarod tudomására jutott, hogy valaki orkokat látott a mocsár közelében. Az ork mostanság sok pletykát hallott a Vas Kompánia kisebb csapatairól, s kóborló orkjairól. Nem is kellett sok hozzá, hogy elinduljon utánajárni, hogy valóban igazak-e kósza hírek. Jól tudja, hogy ahol orkok vannak, ott általában a kaszabolásból is juthat neki bőven. Az ingoványhoz érve, már látja a sűrű füstöt ami felfelé szállingózik a végeláthatatlanba. Kezdi egyre jobban úgy érezni, hogy valóban orkokra fog bukkanni, talán végre, hosszú idő után megtalálja a magának való társaságot, amire már rég óta várt. A Vas Kompániáról nem sokat tud, csak amit meséltek neki, hiszen még csecsemőként vitték el távoli vidékekre. Még fiatal, s ebből adódóan tapasztalatlan, még apját se ismerte, aki tudomása szerint a Vas Kompánia tagja volt. Hosszú Tarod története, s pontosan még ő maga se ismeri, csak annyit, amit elmondtak neki. Reméli, hogy talán ki tudja deríteni az apja kilétét. Ahogyan halad a halványuló füstoszlop felé, hirtelen beszédhangra lesz figyelmes. Megpróbál hatalmas lábaival óvatosabban lépkedni, hiszen nem tudhatja, kivel áll szemben, még, ha orkok is, akkor se lehet elég óvatos, hiszen tudja, hogy minden ork kiszámíthatatlan. Lassan meg is pillant a nádas mögött két nagydarab alakot. Közelebb érve látja, hogy csakugyan orkokra bukkant, de úgy tűnik Tarod számára, mintha az egyik ki akarná végezni a másikat. Szinte a testet magától mozdul és próbál a fegyvert tartó ork háta mögé osonni, ha sikerrel jár, akkor előveszi csonttőrét, s az ork derekához szorítja. Nem szándékozik halálos sebet ejteni rajta, csak meg akarja lepni. Talán még örülne is, ha kicsit harcolhatna egy ellenféllel, aki nagyjából egy súlycsoportban van vele, persze, ha meg sebesíti, akkor biztosra mehet, hogy nem fog saját feje a sárba hullani *
- Megállj! Ki vagy te és miért emeled ölésre fegyvered?!
A hozzászólás írója (Felperzselt Tarod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.05 21:05:55
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-10-05 18:48:49
Üzenet elküldve: 2018-10-05 18:48:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dung Bharglar//
*Sűrű morgások közepette ugrál zsombékról zsombékra, néhol zsombékról vízbe. Undokul kavarog körülötte a barna mocsár, mintha csak óriások hányták volna.
Szusszanva dobja le magát egy szárazabb dombocskán a puha, sűrű fűbe. Nehéz időszak elé néz, talán élete legnehezebbére. Ebben a korban már igen csak nehézkes az újrakezdés. Katonák kellenek. Vérgőz hajtotta harcosok, kik nem riadnak mocsokban, sárban, belekben gázolni.
Olyanok, mint Urtan volt. Máig él benne az emlékkép, hogy törte kalapácsával darabokra Wegtoren Pengéjének koponyáját.
Horkan fel a gondolatra fejét csóválva, mikor hirtelen nesz üti meg fülét. A szablyát előrántva ugrik fel a földről, ledermedve, némán figyel.
Undok, mély loccsanás, ez nem állat lesz. Tőle telhetően megpróbál a hang irányába lopózni, majd mikor kellő közelségben érzi magát, kardját előreszegezve ugrik az idegen elé.
Meglepetésére egy igen csak nagydarab ork az, kit ide evett a szerencse, vagy akár a balszerencse. Elválik hamarost.
Kardját nyak magasságban szegezi fajtársa felé, keze egy pillanatra sem remeg meg.*
-Mi a ménkűves búbánat sodort erre te ork?
*Szólítja meg rekedten.*
-Ha életed dobnád el, a legjobb helyen jársz.
*Homlokráncolva fürkészi újdonsült vendégének ábrázatát, nem tűnik annak a lángész fajtának, de talán ez most nem is baj.*
-De ha célt keresel neki, az is megteszi.
*Mondja immáron halkabban, de a kardot egy pillanatra sem ereszti le.*
*Sűrű morgások közepette ugrál zsombékról zsombékra, néhol zsombékról vízbe. Undokul kavarog körülötte a barna mocsár, mintha csak óriások hányták volna.
Szusszanva dobja le magát egy szárazabb dombocskán a puha, sűrű fűbe. Nehéz időszak elé néz, talán élete legnehezebbére. Ebben a korban már igen csak nehézkes az újrakezdés. Katonák kellenek. Vérgőz hajtotta harcosok, kik nem riadnak mocsokban, sárban, belekben gázolni.
Olyanok, mint Urtan volt. Máig él benne az emlékkép, hogy törte kalapácsával darabokra Wegtoren Pengéjének koponyáját.
Horkan fel a gondolatra fejét csóválva, mikor hirtelen nesz üti meg fülét. A szablyát előrántva ugrik fel a földről, ledermedve, némán figyel.
Undok, mély loccsanás, ez nem állat lesz. Tőle telhetően megpróbál a hang irányába lopózni, majd mikor kellő közelségben érzi magát, kardját előreszegezve ugrik az idegen elé.
Meglepetésére egy igen csak nagydarab ork az, kit ide evett a szerencse, vagy akár a balszerencse. Elválik hamarost.
Kardját nyak magasságban szegezi fajtársa felé, keze egy pillanatra sem remeg meg.*
-Mi a ménkűves búbánat sodort erre te ork?
*Szólítja meg rekedten.*
-Ha életed dobnád el, a legjobb helyen jársz.
*Homlokráncolva fürkészi újdonsült vendégének ábrázatát, nem tűnik annak a lángész fajtának, de talán ez most nem is baj.*
-De ha célt keresel neki, az is megteszi.
*Mondja immáron halkabban, de a kardot egy pillanatra sem ereszti le.*
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-10-05 11:33:38
Üzenet elküldve: 2018-10-05 11:33:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Koszló bűz csapja meg érzékeny elfi orrát.*
~Na végre már érzem a büdöst. Ez jó jel mert azt jelenti nem tévedtem el.~
*Az orrfacsaró szagot követi miközben dúdolászik tovább. Előre veszi a kezébe a számszeríját, megtölti és kész rá, hogy a lápon bolyongó rá leselkedő vadakat megkínálja egy nyílvesszővel.*
~Gyertek szépen a papához!~
*A vadászat lehetősége új életet lehet belé a nagy bűzfelhőben. Jó volna lőni valamire. Egy régi vadász dal jut eszébe amit kocsmai ivászat közben szokott énekelni. Elkezdi dúdolni.*
- Felkerekedtem réges rég, lápon járok hidd el még, gyere szörnypofa mássz elém…
~Na végre már érzem a büdöst. Ez jó jel mert azt jelenti nem tévedtem el.~
*Az orrfacsaró szagot követi miközben dúdolászik tovább. Előre veszi a kezébe a számszeríját, megtölti és kész rá, hogy a lápon bolyongó rá leselkedő vadakat megkínálja egy nyílvesszővel.*
~Gyertek szépen a papához!~
*A vadászat lehetősége új életet lehet belé a nagy bűzfelhőben. Jó volna lőni valamire. Egy régi vadász dal jut eszébe amit kocsmai ivászat közben szokott énekelni. Elkezdi dúdolni.*
- Felkerekedtem réges rég, lápon járok hidd el még, gyere szörnypofa mássz elém…
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-10-05 10:30:59
Üzenet elküldve: 2018-10-05 10:30:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Az óriás hátas nyomában - Vorhas, Gigár//
*Egészen semmi sem történik jó ideig az úton. Se szörnyek se vadak se semmi. Mire észreveszi ezt a tündérkét is elfújja a szél a válláról. Oldalra fordulva meglátja újra a kicsi hátasán a tündérkét.*
- Hét te meg?
*Nem teljesen érti hogy, mi lelte a tündérkét de az egyértelműen látszik, hogy menni készül.*
~Biztos nagyon félhet a fűtől.~
- Hát jó van. Menjél akkor tündérke.
*Minek tartsa maga mellett ha ennyire fél valaki.*
- Aztán te is vigyázzál magadra!
*Integet a kicsi aprónépnek és így elválnak útjai. Hátára akasztja újra a pajzsát, oldalára meg a buzogányt. Egyedül már nem olyan érdekes a vadászat. Vissza is fordul a városba, hátha lecsillapodtak az aprónépek.*
*Egészen semmi sem történik jó ideig az úton. Se szörnyek se vadak se semmi. Mire észreveszi ezt a tündérkét is elfújja a szél a válláról. Oldalra fordulva meglátja újra a kicsi hátasán a tündérkét.*
- Hét te meg?
*Nem teljesen érti hogy, mi lelte a tündérkét de az egyértelműen látszik, hogy menni készül.*
~Biztos nagyon félhet a fűtől.~
- Hát jó van. Menjél akkor tündérke.
*Minek tartsa maga mellett ha ennyire fél valaki.*
- Aztán te is vigyázzál magadra!
*Integet a kicsi aprónépnek és így elválnak útjai. Hátára akasztja újra a pajzsát, oldalára meg a buzogányt. Egyedül már nem olyan érdekes a vadászat. Vissza is fordul a városba, hátha lecsillapodtak az aprónépek.*
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-10-04 21:16:06
Üzenet elküldve: 2018-10-04 21:16:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Az óriás hátas nyomában - Vorhas, Gigár//
*Bár nincs semmi, ami hősiesebb és eposzi mesékbe illő dolog mint nagyon maszkulin módon bűzlő mocsarakon keresztül törve másoknak ingyen hátast szerezni, saját életünk szükségtelen és felelőtlen kockáztatásával. Mindez azonban bármennyire is csábító, inkább nemet mond. Nagy láb utolsó kérdésére azért hamiskás vigyor kúszik szét az arcán.*
~ Óriásokat ölök, jóóó...segítek hogy más megölje őket. ~
*Ezt az információt azonban nem osztja meg a másikkal.*
-Hidd el pajtás, nem akarod tudni.*Veregeti meg a másik nyakát barátságosan.*
-Viszont, azt kell hogy mondjam.*Vissza lebben a hátas nyergébe. Széttárt szárnyaival remekül tud lefelé manőverezni. Felfelé, már problémásabb. De 100 méter magasról is le tud vergődni egyben. Ha van elég sikló pálya, bármikor. Ezt nem sok más faj képviselője állíthatja magáról.*
-Ne érts félre, jó srácnak látszol, de én csak akkor viszem vásárra a bőröm ha kinéz valami haszon is. Semmi személyes.*Elköti a lovát a másik övéről.*
-Vigyázz magadra Gigár. Jó srác vagy, de ne menj be egyedül a fűtengerbe. Onnan még te se jössz ki élve.*Biccent a kalappal, s keletnek fordul, a szántóföldek felé. Megkerüli a várost, de nem nyugatról, ahogy eredetileg tervezte. Jobb lenne tél előtt megtalálni a nagy tesót. Rohadt hidegek már az esték. És rühell a hidegben aludni a földön.*
-Délen megtalálsz, ha kellenék!*Kurjant még egy utolsót, s ráfordul a nagy keleti útra.*
*Bár nincs semmi, ami hősiesebb és eposzi mesékbe illő dolog mint nagyon maszkulin módon bűzlő mocsarakon keresztül törve másoknak ingyen hátast szerezni, saját életünk szükségtelen és felelőtlen kockáztatásával. Mindez azonban bármennyire is csábító, inkább nemet mond. Nagy láb utolsó kérdésére azért hamiskás vigyor kúszik szét az arcán.*
~ Óriásokat ölök, jóóó...segítek hogy más megölje őket. ~
*Ezt az információt azonban nem osztja meg a másikkal.*
-Hidd el pajtás, nem akarod tudni.*Veregeti meg a másik nyakát barátságosan.*
-Viszont, azt kell hogy mondjam.*Vissza lebben a hátas nyergébe. Széttárt szárnyaival remekül tud lefelé manőverezni. Felfelé, már problémásabb. De 100 méter magasról is le tud vergődni egyben. Ha van elég sikló pálya, bármikor. Ezt nem sok más faj képviselője állíthatja magáról.*
-Ne érts félre, jó srácnak látszol, de én csak akkor viszem vásárra a bőröm ha kinéz valami haszon is. Semmi személyes.*Elköti a lovát a másik övéről.*
-Vigyázz magadra Gigár. Jó srác vagy, de ne menj be egyedül a fűtengerbe. Onnan még te se jössz ki élve.*Biccent a kalappal, s keletnek fordul, a szántóföldek felé. Megkerüli a várost, de nem nyugatról, ahogy eredetileg tervezte. Jobb lenne tél előtt megtalálni a nagy tesót. Rohadt hidegek már az esték. És rühell a hidegben aludni a földön.*
-Délen megtalálsz, ha kellenék!*Kurjant még egy utolsót, s ráfordul a nagy keleti útra.*
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-10-04 11:43:55
Üzenet elküldve: 2018-10-04 11:43:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Rohadjon meg, ha itt még nem járt. Legalábbis a bűz ismerős. A tocsogás okozta bosszúság is rémlik valahonnan halványan, de az akkor volt, most meg most van. Most ideges attól, hogy már megint vízbe lépett és ez az egész büdös mocsár kiszáradhatna és fel is gyulladhatna, ha már itt tartunk. Ezzel a múlton gondolkodás ki is siklik kemény koponyájából és mint általában, csak a jelen köti le. Például az, hogy nagyon éhes. Szívesen agyon csapna már valamit a húsáért, de semmi nem akad az útjába.*
-Dung utálja a gyökereket. *Magában dünnyögve fogadkozik, hogy inkább éhen hal, de nem vetemedik még egyszer gumó rágásra.*
-Dung utálja a gyökereket. *Magában dünnyögve fogadkozik, hogy inkább éhen hal, de nem vetemedik még egyszer gumó rágásra.*
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-10-03 09:41:20
Üzenet elküldve: 2018-10-03 09:41:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Az óriás hátas nyomában - Vorhas, Gigár//
*A kicsi tündérke háborgorgorog egy kicsit amiért Gigár bevezeti a sűrűbe. Az aprónépek mind félősek, ezért nem veszi olyan komolyan az aggodalmaikat. Széles vigyorra vicsorítja a száját. ~A kicsi tündérke vigyáz rám höhö?~ Ezen roppantul jól szórakozik. ~Nem baj az, hadd higgye tündérke, hogy vigyáz rám.~ Persze tökéletesen tudja, hogy csakis Ő vigyázhat a tündérkére.*
- Megyünk a füves pusztába tündérke, bezony ám.
*Az útirányt megerősíti. Nem is lehet kétséges, hogy ha az a Mahi állat ott van akkor Gigárnak oda kell mennie.*
- Hova mégy?
*Csuklóból kérdez vissza majd megnyugodva látja, hogy csak felreppen rá az apróság. Nem ellenkezik és nem rázza le magáról. Elfér mint ahogy az a másik tündérke is elfért amíg le nem fújta a szél.*
- Aztán kapaszkodjál, le ne fújjon a szél!
*Atyai utasításokkal látja el a tündérkét a biztonság kedvéért. Mikor felkerül a vállára a „csomag” akkor egyből fele felezne a kis ravasz.*
- A Mahi hátas az enyém, minden mást lehet felezni.
*Nem bánja a felezést, a hátasból azonban nem enged. Az kell neki.*
- Ne pöttömözzél mert nyakon váglak!
*Hörrenti a tündérkére minden harag nélkül. Gigározni lehet, óriásozni, Hegyóriásozni és minden hasonlót, de a pöttömtöt nem szereti.*
- Ne vegyél levegőt, büdös van.
*Érzik a döglött iszap szaga, nem mintha valamikor is élt volna az iszap, de most határozottan döglött szaga van. A mocsaras részen csak óvatosan halad, nem kíván belefulladni az ingoványba. A haladásuk így egy kissé lassul.*
- Te Bet, mivel foglalkozol?
*Van idő kérdezősködni, hogy a vállán csücsülő tündérke mit csinál mikor nem a büdösben sétál vele.*
*A kicsi tündérke háborgorgorog egy kicsit amiért Gigár bevezeti a sűrűbe. Az aprónépek mind félősek, ezért nem veszi olyan komolyan az aggodalmaikat. Széles vigyorra vicsorítja a száját. ~A kicsi tündérke vigyáz rám höhö?~ Ezen roppantul jól szórakozik. ~Nem baj az, hadd higgye tündérke, hogy vigyáz rám.~ Persze tökéletesen tudja, hogy csakis Ő vigyázhat a tündérkére.*
- Megyünk a füves pusztába tündérke, bezony ám.
*Az útirányt megerősíti. Nem is lehet kétséges, hogy ha az a Mahi állat ott van akkor Gigárnak oda kell mennie.*
- Hova mégy?
*Csuklóból kérdez vissza majd megnyugodva látja, hogy csak felreppen rá az apróság. Nem ellenkezik és nem rázza le magáról. Elfér mint ahogy az a másik tündérke is elfért amíg le nem fújta a szél.*
- Aztán kapaszkodjál, le ne fújjon a szél!
*Atyai utasításokkal látja el a tündérkét a biztonság kedvéért. Mikor felkerül a vállára a „csomag” akkor egyből fele felezne a kis ravasz.*
- A Mahi hátas az enyém, minden mást lehet felezni.
*Nem bánja a felezést, a hátasból azonban nem enged. Az kell neki.*
- Ne pöttömözzél mert nyakon váglak!
*Hörrenti a tündérkére minden harag nélkül. Gigározni lehet, óriásozni, Hegyóriásozni és minden hasonlót, de a pöttömtöt nem szereti.*
- Ne vegyél levegőt, büdös van.
*Érzik a döglött iszap szaga, nem mintha valamikor is élt volna az iszap, de most határozottan döglött szaga van. A mocsaras részen csak óvatosan halad, nem kíván belefulladni az ingoványba. A haladásuk így egy kissé lassul.*
- Te Bet, mivel foglalkozol?
*Van idő kérdezősködni, hogy a vállán csücsülő tündérke mit csinál mikor nem a büdösben sétál vele.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937