Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
700. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-03 18:40:33
Üzenet elküldve: 2018-12-03 18:40:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
* A gnóm megtalálja, amit keres, és bár nem mondaná magát kimondottan fosztogató típusnak, az ebül szerzett arany, bizony ebül vész el és a bajszos banditavezér minden bizonnyal nem tisztességet úton jutott kevéske pénzéhez. Csak egy röpke pillantást vet az erszény belsejébe, és el is fintorodik közben. Reakciójából láthatja Gré, hogy nem tett nagy zsákmányra szert. Mindenesetre a pénzt saját erszényébe szúrja, majd az üres, átázott pénztárolót a sárba ejti.
Aezmorin nem óhajtja végigvárni a hulla kiszabadítási műveletet, hanem megindul óvatosan a pislákoló tábortűz felé, hogy aztán a kunyhóval szemezve várja be sötételf segítőjét.
Amint Gré megérkezik szónokolni kezd a tűzhöz, de az marad egyszerű világosságot nyújtó farakás, semmi egyéb. *
- Miért nem a saját véred adod? - * kérdi érdeklődve a sötételf szemeibe nézve. * - Az nincs olyan jó, mint a gnómoké? Mondjuk megértem - * sóhajt színpadiasan. * - Végtére is okosabbak és erősebbek vagyunk nálatok - * ez persze nem feltétlen igaz, de kezd kíváncsi lenni, hogy vajon miért lett ennyire megszállott a sötételf. ~ Kár volt elmennie megkeresni a vér papjait. Azóta kifordult önmagából ~ sohasem hitt egyetlen vallásnak sem, és a Gré által űzött is pont olyannak tűnik, mint amit az útszéli csehókban megbomlott elméjű utazók hirdetnek szerte a világban. Hatalmas, démonfejű istenek, meg kecskefejű démonok. És a többi és a többi. Zagyvaság az egész. *
- Vérpapok? - * húzza fel a szemöldökét a gnóm, és tábortűz felé néz. * - Nyomolvasó képességeid legendásak lehetnek, ha ennyiből már arra is tudsz következtetni, hogy bizony vérpapok voltak a tettesek. Amennyire én látom, nem hagytak röpiratot maguk után a sárban. „Kedves erre tévedők!” - * zengi mély hangon. * - „Mi húztuk a pocsolyában a nyomokat. Aláírás: vérpapok” Ha lehet kímélj meg a légből kapott feltevéseidtől. A nyomokat állat is húzhatta, amely kiragadott egy dögöt a mocsárból, vagy kedves barátaink, a banditák, amelyek használták ezt a helyet. Vagy nem - * vonja meg a vállát. Nem akar felesleges feltevésekbe bocsátkozni. * - Ami meg a kardot illeti - * néz a hullára megvetően. * - Szerintem azt ne valaki másnál keresd, hanem az ingovány mélyén - * még, hogy ellopták. Röhej! Talán azzal akart valahogy a ragacsból kikeveredni és azért nincs a hüvelyében a fegyver.
Aezmorin vet egy kósza pillantást segítőjére, amikor az a hullát igyekszik elégetni, bár kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a hátráltató jelző Grének sokkal inkább kijárna, hiszen egyetlen csodálatos tettel teremt számukra lenyűgözően pazar sötétséget. *
- Csak gra... - * már emelné kezeit is, hogy tapsolni kezdjen gratulációja jeléül, amikor a sziszegős hang ismét megszólal körülöttük. A gnóm teljes mértékben befeszül, mivel remélte, hogy csak a képzelete játszott korábban vele, de a kígyószerű beszéd megint olyan valóságos és hátborzongató, hogy egész testében libabőrös lesz hallatán. Tekintete ide-oda szalad az immár sötétbe burkolózó vidéken, de szinte semmit sem lát, még árnyakat sem a ködben. Utóbbi persze megnyugtató. A beszédet rögtön követő gonosz nevetés sincs éppen ínyére, ahogy az sem, amit Gré felel. *
- Megvesztél? - * szűri fogai között dühösen, majd fülel, hátha hall valamit ismét.
A kunyhóba bekukkant, előhúzza a tőrét és bevárja Grét. Nem szeretne teljesen egyedül a kalyiba belsejébe hatolni. Jobboldalt amennyire meg tudja állapítani valami étkezőféle van, a baloldali részen pedig fal húzódik, és amint a küszöböt átlépi balra tekintve meglátja az ajtót a kaparásnyomokkal. Meresztgetni kell a szemeit, de végül csak kibetűzi a szöveget. „Ne me...j le” Jobban megfontolva, talán az lehet odaírva, hogy „ne menj be”. A gnóm eléggé ért az idegen nyelvek felismeréséhez, és bár ez a közös nyelven íródott, eltartott néhány pillanatig, míg a kaparászást teljes mértékben értelmezni tudta. A kuncogás ismét az idegeit borzolja, légzése leáll, tőre megremeg kezében, aztán keményen rámarkol, és hidegrázás közepette kifújja az addig benntartott levegőt. Aezmorin nem akarja a hang nemét állapítgatni, neki egyszerűen csak gonoszul hangzik. ~ Talán tényleg csak hallucinálunk ~ reménykedik magában, a sötétség pedig egészen émelyítővé válik. ~ Kellene valami fényforrás ~ dohog magában, de úgy látszik a sötételfnek nincs ilyesmire szüksége, Aezmorin tűzgyújtó szerkezete meg az ellopott szekerében volt, és azóta nem is pótolta. Öreg hiba. *
- Marha vicces vagy - * közli színtelen hangon. Nem óhajt egy fura, sziszegő lény közelében szavalásba kezdeni, de Grét ez nyilván nem zavarja. Mondjuk ő szakavatott szörnyvadász. Nem retteghet némi hangocskáktól. * - Szerintem bárki felvéshette, bármivel. Talált egy medvekarmot valaki, aztán ennyi. Ne akarj mindenhol szörnyeket találni - * mondjuk itt pont lehet, hogy van egy.
Gré közben kicsit beljebb hatol a kunyhóban és a törött bútorokat kezdi molesztálni a kardjával, míg Aezmorin a karmolt ajtót lesi. ~ Be kellene nyitni ~ határozza el. ~ Miért van ráírva, hogy ne lépjenek be, ha nem akarják, hogy belépjek? ~ egyszerű logika. A gnómnak senki se mondja meg, még egy ajtó sem, hogy mit ne tegyen.
A hirtelen csattanó hang megugrasztja a gnómot és két lépést hátrál az ajtótól, a kunyhó kijárata felé. Kezében a tőr hasztalan szerszámként, görcsös remegésben leledzik. *
- Dehogy löktem - * sziszegi összeszorított fogakkal, fülelve, hátha mást is hall. Azzal a megjegyzéssel nem is akar törődni, hogy ez a kunyhó évszázadok óta itt ácsorogna. Ebben a posványos légkörben jó, ha ötven évet kibír. Persze lehet, hogy téved.
Ha Gré nincs hátráltatva és kimegy a kunyhóból, akkor Aezmorin vissza merészkedik a kapart ajtóhoz. *
- Kinyitom a démonos ajtódat - * közli olyan hangerővel, hogy Gré meghallhassa. * - Ha szeretnéd a jussod, akkor talán megvédhetsz a rám törő szörnytől - * vagy kirabolja a hulláját, ha már meghalt. Végül is, a sötételfnek bárhogy megéri. Természetesen Aezmorin racionális elméje próbálja a valóságot messze űzni. ~ Nincs bent semmi, nincs bent semmi! Akkor minek akarsz belépni? Napló! Nyom! Napló! Nyom ~ talán tényleg van valami hasznos is odabent.
Gré akár jön, akár nem, Aezmorin megpróbálja kinyitni az ajtót, először csak a kilincset használva, ha pedig azzal nem megy, akkor a tőrrel feszegetve azt. Hiába no, a kíváncsi természete fogja a sírba vinni. *
* A gnóm megtalálja, amit keres, és bár nem mondaná magát kimondottan fosztogató típusnak, az ebül szerzett arany, bizony ebül vész el és a bajszos banditavezér minden bizonnyal nem tisztességet úton jutott kevéske pénzéhez. Csak egy röpke pillantást vet az erszény belsejébe, és el is fintorodik közben. Reakciójából láthatja Gré, hogy nem tett nagy zsákmányra szert. Mindenesetre a pénzt saját erszényébe szúrja, majd az üres, átázott pénztárolót a sárba ejti.
Aezmorin nem óhajtja végigvárni a hulla kiszabadítási műveletet, hanem megindul óvatosan a pislákoló tábortűz felé, hogy aztán a kunyhóval szemezve várja be sötételf segítőjét.
Amint Gré megérkezik szónokolni kezd a tűzhöz, de az marad egyszerű világosságot nyújtó farakás, semmi egyéb. *
- Miért nem a saját véred adod? - * kérdi érdeklődve a sötételf szemeibe nézve. * - Az nincs olyan jó, mint a gnómoké? Mondjuk megértem - * sóhajt színpadiasan. * - Végtére is okosabbak és erősebbek vagyunk nálatok - * ez persze nem feltétlen igaz, de kezd kíváncsi lenni, hogy vajon miért lett ennyire megszállott a sötételf. ~ Kár volt elmennie megkeresni a vér papjait. Azóta kifordult önmagából ~ sohasem hitt egyetlen vallásnak sem, és a Gré által űzött is pont olyannak tűnik, mint amit az útszéli csehókban megbomlott elméjű utazók hirdetnek szerte a világban. Hatalmas, démonfejű istenek, meg kecskefejű démonok. És a többi és a többi. Zagyvaság az egész. *
- Vérpapok? - * húzza fel a szemöldökét a gnóm, és tábortűz felé néz. * - Nyomolvasó képességeid legendásak lehetnek, ha ennyiből már arra is tudsz következtetni, hogy bizony vérpapok voltak a tettesek. Amennyire én látom, nem hagytak röpiratot maguk után a sárban. „Kedves erre tévedők!” - * zengi mély hangon. * - „Mi húztuk a pocsolyában a nyomokat. Aláírás: vérpapok” Ha lehet kímélj meg a légből kapott feltevéseidtől. A nyomokat állat is húzhatta, amely kiragadott egy dögöt a mocsárból, vagy kedves barátaink, a banditák, amelyek használták ezt a helyet. Vagy nem - * vonja meg a vállát. Nem akar felesleges feltevésekbe bocsátkozni. * - Ami meg a kardot illeti - * néz a hullára megvetően. * - Szerintem azt ne valaki másnál keresd, hanem az ingovány mélyén - * még, hogy ellopták. Röhej! Talán azzal akart valahogy a ragacsból kikeveredni és azért nincs a hüvelyében a fegyver.
Aezmorin vet egy kósza pillantást segítőjére, amikor az a hullát igyekszik elégetni, bár kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a hátráltató jelző Grének sokkal inkább kijárna, hiszen egyetlen csodálatos tettel teremt számukra lenyűgözően pazar sötétséget. *
- Csak gra... - * már emelné kezeit is, hogy tapsolni kezdjen gratulációja jeléül, amikor a sziszegős hang ismét megszólal körülöttük. A gnóm teljes mértékben befeszül, mivel remélte, hogy csak a képzelete játszott korábban vele, de a kígyószerű beszéd megint olyan valóságos és hátborzongató, hogy egész testében libabőrös lesz hallatán. Tekintete ide-oda szalad az immár sötétbe burkolózó vidéken, de szinte semmit sem lát, még árnyakat sem a ködben. Utóbbi persze megnyugtató. A beszédet rögtön követő gonosz nevetés sincs éppen ínyére, ahogy az sem, amit Gré felel. *
- Megvesztél? - * szűri fogai között dühösen, majd fülel, hátha hall valamit ismét.
A kunyhóba bekukkant, előhúzza a tőrét és bevárja Grét. Nem szeretne teljesen egyedül a kalyiba belsejébe hatolni. Jobboldalt amennyire meg tudja állapítani valami étkezőféle van, a baloldali részen pedig fal húzódik, és amint a küszöböt átlépi balra tekintve meglátja az ajtót a kaparásnyomokkal. Meresztgetni kell a szemeit, de végül csak kibetűzi a szöveget. „Ne me...j le” Jobban megfontolva, talán az lehet odaírva, hogy „ne menj be”. A gnóm eléggé ért az idegen nyelvek felismeréséhez, és bár ez a közös nyelven íródott, eltartott néhány pillanatig, míg a kaparászást teljes mértékben értelmezni tudta. A kuncogás ismét az idegeit borzolja, légzése leáll, tőre megremeg kezében, aztán keményen rámarkol, és hidegrázás közepette kifújja az addig benntartott levegőt. Aezmorin nem akarja a hang nemét állapítgatni, neki egyszerűen csak gonoszul hangzik. ~ Talán tényleg csak hallucinálunk ~ reménykedik magában, a sötétség pedig egészen émelyítővé válik. ~ Kellene valami fényforrás ~ dohog magában, de úgy látszik a sötételfnek nincs ilyesmire szüksége, Aezmorin tűzgyújtó szerkezete meg az ellopott szekerében volt, és azóta nem is pótolta. Öreg hiba. *
- Marha vicces vagy - * közli színtelen hangon. Nem óhajt egy fura, sziszegő lény közelében szavalásba kezdeni, de Grét ez nyilván nem zavarja. Mondjuk ő szakavatott szörnyvadász. Nem retteghet némi hangocskáktól. * - Szerintem bárki felvéshette, bármivel. Talált egy medvekarmot valaki, aztán ennyi. Ne akarj mindenhol szörnyeket találni - * mondjuk itt pont lehet, hogy van egy.
Gré közben kicsit beljebb hatol a kunyhóban és a törött bútorokat kezdi molesztálni a kardjával, míg Aezmorin a karmolt ajtót lesi. ~ Be kellene nyitni ~ határozza el. ~ Miért van ráírva, hogy ne lépjenek be, ha nem akarják, hogy belépjek? ~ egyszerű logika. A gnómnak senki se mondja meg, még egy ajtó sem, hogy mit ne tegyen.
A hirtelen csattanó hang megugrasztja a gnómot és két lépést hátrál az ajtótól, a kunyhó kijárata felé. Kezében a tőr hasztalan szerszámként, görcsös remegésben leledzik. *
- Dehogy löktem - * sziszegi összeszorított fogakkal, fülelve, hátha mást is hall. Azzal a megjegyzéssel nem is akar törődni, hogy ez a kunyhó évszázadok óta itt ácsorogna. Ebben a posványos légkörben jó, ha ötven évet kibír. Persze lehet, hogy téved.
Ha Gré nincs hátráltatva és kimegy a kunyhóból, akkor Aezmorin vissza merészkedik a kapart ajtóhoz. *
- Kinyitom a démonos ajtódat - * közli olyan hangerővel, hogy Gré meghallhassa. * - Ha szeretnéd a jussod, akkor talán megvédhetsz a rám törő szörnytől - * vagy kirabolja a hulláját, ha már meghalt. Végül is, a sötételfnek bárhogy megéri. Természetesen Aezmorin racionális elméje próbálja a valóságot messze űzni. ~ Nincs bent semmi, nincs bent semmi! Akkor minek akarsz belépni? Napló! Nyom! Napló! Nyom ~ talán tényleg van valami hasznos is odabent.
Gré akár jön, akár nem, Aezmorin megpróbálja kinyitni az ajtót, először csak a kilincset használva, ha pedig azzal nem megy, akkor a tőrrel feszegetve azt. Hiába no, a kíváncsi természete fogja a sírba vinni. *
699. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-02 21:50:57
Üzenet elküldve: 2018-12-02 21:50:57
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Egészen megörül a Hifeti fiú, hogy ilyen gyorsan megindul a holttest. Nincs vele bajlódás, és azért egy lelkiismeretes pap lelkének megterhelő lenne, ha a mai nap mindegyiket elhunytat hanyagul elmondott temetési beszéddel kellene búcsúztatnia és méltó nyughely helyett a környék rettegett természetes sírjába taszítani.
A dolog már-már jól is alakul, de bármennyire is jól érzi magát kísérletezései közben, nem válik be a tűzrakás, mint oltár. Talán ha maga rakta volna. És nagyobbra.*
~ Azért lássuk be, hogy egy örökké égő láng igen menő lenne még egy ilyen kietlen vidéken is, amit az elhunytak lelkei táplálnak és vágyik arra, hogy még több áldozatot mutassanak be rajta!~
* A lett volna mondatok sosem hoznak áttörő sikereket. És csupán annyit ér el ezzel sötételf hősünk, hogy kialszik, a fénye nélkül pedig sokkal borúsabb az ingoványos vidék estéhez közeledve. Még ha az ő faja és szervezete nem is ugyan úgy áll ehhez az éjszaka dologhoz, mint a legtöbb lakója a kontinensnek.*
-Tényleg elképesztesz, ahogy a legkisebb áldozatot sem vállalod a halottak lelki nyugalmáért. *mondja az alacsonyabb főszereplőnknek* Egy ilyen pici *kezével mutatja, hogy milyen jelentéktelen* szúrás lett volna, de ha te erre sem vagy hajlandó...
* Még az a tüske is ott van, hogy Aezmorian az ő temetéséről is úgy nyilatkozott, hogy szerinte van olyan jóban az istenével, hogy mindenféle szertartás nélkül a földön elrohadva is eltalál hozzá és senkinek nem kell megemlékeznie róla. De talán pont ezért olyan jó páros. A lelkek gondozója, a városban valódi énjét titkoló pap. És egy megszállott racionalista. Amolyan kiegészítik egymást.*
-Akár mit is mondasz, a hangokat mind a ketten hallottuk. És a kardját is valaki elvitte. Ráadásul a tábortűz körül más testek vonszolásának nyomai is voltak, más vérpapok is használták ezt. Lehet olyan is, aki nem elégszik meg pár csepp éltető nedűddel, de az életedet akarja majd venni. Ha rám hallgattál volna, utána teljesen haszontalan lett volna a halálod az ilyenek számára.
* Sosem mondaná el, hogy neki a bajszos és haverjai pont olyan emberek, mint bárki más. Nem tudná megállapítani, hogy tényleg azért nem váltotta be az örökké lobogó oltár képe a hozzá fűzött halovány reményeket, mert már korábban felajánlották a szellemüket a Sötét Úrnak. Vagy pusztán tényleg hülyén venné ki magát az árnyék istenétől, ha a világosság forrását tenné meg itteni világuk jelenléte szakrális szimbólumának.*
~ Már a rosseb se tudja! Nem kéne ennyit gondolkodnom a misztikus dolgokon és sokkal jobban összepontosítani arra, hogy kijussunk innen.~
* Ekkor meghallják a sziszegő hangot ismét.*
-Igazán szívesen. Tehetünk esetleg valamit még a kedvedért?
* Hangja egész jó kedvű, mintha csak egy csehóban udvarolna egy hölgynek. De közben nem csak körül néz, hátha meglátja valahol, de ideje a lábaival a tudós mögött maradnia, miközben a szemét nyitva tartja.*
-Két faj jut eszembe, aki intelligens és vannak karmai. Az eredarok és az orkok. *utóbbiban nem annyira biztos, de kellően jó színész a sok szélhámosság után, hogy ezt ne lehessen észrevenni rajta* Melyiket választod? Egy ork zombi kérjen számon, ha bemész és pont hazaérkezik vagy egy démon? Nekem mind a kettő szimpatikus, ha megöl. *majd állát simogatva elgondolkodik* Vagy a sötétség másik papja, akinek a nyomait megtaláltuk. Lehet nem az volt intelligens, akié a mancs, csupán levágta egy feláldozott bestia lábáról és azzal véste fel.
* Előhúzza ismét a pengéjét és a konyhában lévő törött bútorok ajtaját csapdától tartva óvatosan kifeszegeti. Bár elhagyatottnak tűnik és félig az enyészeté, de hát nem árt mindent megnézni. Ki tudhatná, hol találják a következő hasznos dolgot?*
-Éjszaka megfagyunk, ha nem gondoskodunk egy kis melegről. *Az edény csörrenésére viszont gyanakvóvá válik* Te lökted le? Ha évszázadok óta itt volt ezen a helyen, magától nem esik le...* Miközben ezt kérdezi, gyorsan vág egyet keresztbe a levegőben egy olyan lényt feltételezve, aki láthatatlan, de meglökte a konyha felszerelését.
Ha mindezzel végzett, akkor kisétál és elkezd egy új tüzet rakni odakint. Nem kíváncsi a titkos szobára. Maradt még elég felhalmozott fa anyag és odabentről is lehet kihordani utána. Reggelig úgy látja kibírják és az első napsugarak melege elűzi a ködöt. Ráadásul az irányt is tudni fogják, merre keressék a kiutat.*
-Biztos vagy benne, hogy dél-kelet felé kell majd elindulnunk?
698. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-02 20:19:01
Üzenet elküldve: 2018-12-02 20:19:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fantazmagória//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az ingoványt is sűrű ködfátyol borítja, mely mint mindig vendégmarasztalón kietlen. Húsba maró, csontig hatoló hideg, és a posványos enyészet uralja tájat. A láp és a hajdani Hold-karavánpihenő romjai még mindig úgy éktelenkednek Lanawinon, mint egy kezeletlen mély seb, ami gennyesen elfertőződött, legyek köpték, férgek rágták, de hiába, teljesen elüszkösödött, és elhalt. Csak a halál szagát árasztja magából, monotonon és fájón, ami beférkőzik a réseken, repedéseken, és mindent áthatva leülepszik. De a gomolygó köd, sok mindent rejthet még. Valahonnan károgás, a magasból pedig, vonuló vadludak gágogása hallatszik. Irza, Árny és persze Csuri, nagy csendben haladnak. A rút boszorkány rutinosan, több évtizedes mocsárjáró tapasztalattal gázol a dágványban. Gabi fazekostul könnyedén suhan utána, csak fekete posztó alja éri a lucskos talajt. Őbanyasága barlangjához közeledvén, Irza melankolikus révülettel kezd mormolni régi strófáknak ható szavakat.*
- „Véres köd, kínzó halál és káosz.
A métely újra híg föld húsában vájkál,
Ahol egykoron kufár Hold volt az úr,
Ott immáron csak törődötten terül el.
A megférgesedett, mindent rothadással
Fertőző tájból túlvilági hordák fakadnak.
A valóság heges szövete átszakadt.
A Bérci ércek, a Rengeteg vadjai és a
Légi fellegvár, ha egyek, a hármak erejével
Még helyreállíthatják a rendet.
Vér, tűz és füst. Semmijük.
Por, föld, sár a mindenük,
Melyből az igaz uralom ered.
Vöröslőn horpadt címeres vért,
Mocskosan szakad, finom kelmék.
Zendülten zsarátnokos város.
Könnyfakasztó füst, a népharagja elül,
De belül véresen ül, a Sötét Nagy úr
Fortélyán kéjesen derül.
Az emberek szívébe zavar
És félelem vegyül.
Barát se bízik már barátban.
Megszállott téboly, mint a füst
A Légbe szállva terjed szét
Világunk szerte, mint a fekete ragály.
Az egyensúlyra fény derül,
A fényre pedig árnyék vetül.
Sötét folt, véres üstök, fehér stigma.
Ez a bizalmatlanság titka. ”
*Gabi: *
- Szép! Mi a fene, verseket is írsz?
*Irza élesen: *
- Ej, ostoba! Ez nem vers… ez ama prófécia, amit a Belső Szem tárt elém világunk sorsáról, ami miatt a városba mentem figyelmeztetni a lanawiniakat.
*Gabi: *
- Jól van, na! Én ezekről nem tudok. Basszá le, mert kedves voltam!
*Irza figyelmeztetően suttogva: *
- Elég! Hallgass te is! Veszélyes vidéken járunk, ne vonjuk magunkra a figyelmet. Jobb és gyorsabb, ha csak magunk vagyunk. Sötét erők és vérengző vadak hona ez a táj, tudom, hiszen otthonom. Figyelj és mutatom az utat!
*Gabi szórakozottan, félvállról: *
- Ugyan, ne kell majrézni banya, bármi támadna is ránk, majd megvédelek. Am' ott vagyunk már?
*Irza ingerültebben: *
- Nem és csendet!
*Gabi: *
- Hát, hallod, jó messze laksz az úttól.
*Irza: *
- Nálatok minden fajtád béli ilyen?
*Gabi: *
- Nem. Vagyis nem tudom, nemigen szoktunk társalogni. Nem cimborálunk egymással.
*A lápi banya már nem is felel, csak jobban megnyújtja lépteit. A sötét jelenség felvéve az iramot siklik utána. Lassan elérik a barlangot, amit mohával és egyéb mocsári növényekkel óvón benőtt a természet. Irza belöki a fakéreg ajtót, az Árny üstöstül utána. Őbanyasága morgolódva matat valamit a sötétben. Csuri felreppen a szerkény tetejére és onnan szemlélődik.*
- Hova a csudába tettem… egy taliga apró majom essen ebbe a sötétségbe!
*Gabi: *
- Mit keresel? Ja, azt? Ott van a lentről a harmadik polcon, a sarokban. Igen, ott, amellett a csontedény mellett, amiben valami zöld trutyi van.
*A rút némber valamivel üvegesen, fémesen csörömpöl, aztán megfordulva mászik az asztal felé, ahol kotorászik, és koccanó hangok kíséretében szikra pattogzik, majd begyullad egy olajlámpás, derengő fénnyel borítva be a barlangot. Irza: *
- Na, az istenek hoztak szerény kis hajlékomba! Kipakolom az üstöt.
*Gabi mélázva: *
- Rusztikusan otthonos, igazán bensőséges.
*A mocsári boszorka közben hozzálát elrámolni. Az Árny pedig csak áll és kámzsás fejét forgatva méri végig a helyiséget.
Egy ódon tölgyfa asztal, az ajtóval szemben, a faltól néhány lépésnyire. Rajta tekercsek, pár régi, vaskos könyv, egy összekötözött, csokornyi, száraz cickafark fű, egy famozsár, mellette egy edényben fenyőmag. A legkülönösebb egy ágakból összeeszkábált, forgatható állvány, ráaggatva egy zsugorított, aszalt törp fejjel, egy mumifikálódott djh'ibou tetemmel és egy csontokból, fakéregből, füstkvarcból álló szélcsengővel. Az asztal körül, három karfás szék. Egyik háttámláján valami szőrös bőnyegből varrt ködmön, talán lupusfulgur bundából, a fekete és a kék csíkosságából ítélve. A barlang közepén a falba vájva a tűzhely, egy kisebb rozsdás fazékkal. A közelben egy stelázsi; agyag és faedényekkel, evőeszközökkel. A helyiség másik végében a banya hálórészlege; száraz sásból, mohából, levelekből zsákkal dunyházott fekhely, két lópokróccal. Áll itt egy másik szekrény is; szintén sok limlommal és egyéb tárgyakkal. Egy teli befőttes üveg, folyadékban úszkáló különféle szemekkel. Egyik polcán egy koponya, melynek hiányzik a koponyateteje, és szemüregéből éppen egy pók mászik elő. Egy másik polcon valami madzagos hegyikristállyal és fénytörő prizmákkal összekötözött szarvasagancsos bizgere. A mocsári boszorka kúszó járásával sürög-forog, és úgy pakolászik el mindent a zűrzavarosnak tűnő otthonában a helyére. A főzetes ládát az ágy melletti szekrény alsó polcára teszi, egy sötétszürke bőrborítású ládácska mellé. A sivító denevéres kalitkát a tűzhelytől nem messze egy kampóra akasztja. A tűzhely felett több csokorban, szárított növények csüngenek. A kígyós, békás befőttes üveget a szemekkel teli mellé pakolja. A kiürült, láthatóan új állapotú üstöt a tűzhely mellé a falhoz rakja.
Mikor az Árny, úgy látja, hogy a lápi banya végzett, így szól: *
- Akkor mehetünk?
*Irza zsémbesen, kedvetlenül: *
- Hová? Csak most jöttünk. Különben is hasogat mindenem. A lábam bütykei külön életet élnek, biztos esni fog.
*Gabi: *
- De mennünk kell, mondtam, hogy mutatni akarok valamit, az erdő mélyén találtam valamit.
*Irza: *
- Az erdő mélyén? Az különösen veszélyes hely, főleg mióta felbomlott az erdő és a lanawiniak szövetsége. Az ősi rengeteg nem tűr meg senkit, aki háborgatni meri a zöld mélység békéjét. Ki oda belép, legyen úr vagy szolga, csak vendég, semmi több, és aki nem tiszteli törvényeit az életével lakol, ezt jól jegyezd meg!
*Gabi fekete kezét a fejéhez emelve, és hüvelykujjával a homlokára bökve: *
- Rendben. Ide fölkarcoltam. Akkor gyerünk, csak mi ketten és persze a verebed!
*Irza törődötten, sóhajtva: *
- Kiszekálod a belünk, míg nem megyünk, igaz?
*Gabi kuncogva: *
- Ha szeretnéd a szádon tépem ki a zsigereidet, és azoknál fogva vonszollak be a rengetegbe.
*Irza házsártosan, karba font kezekkel: *
- Szólunk. Öregek vagyunk, a derekunk is fáj, szóval végig morogni és átkozódni fogunk!
*Gabi átszellemült higgadtsággal: *
- Nem gond. Feltépem a torkod, azon kihúzom a nyelved és rákötöm a beleidet.
*A lápi banya nem szól, csak csoszogva kotorászni kezd a polcok között. Az asztalra tesz egy nagy csuprot, egy hordóból vizet enged egy tálkába. Lemossa véres szabdalt képét, kezeit, karját. Gabihoz is odamászik és kérdés nélkül, egy nedves ronggyal áttörli a sötét jelenség vállsebét is.*
- Mit csinálsz?
*Irza: *
- Mondtuk, hogy mindenkinek tisztelnie kell a rengeteg törvényeit, nincs kivétel.
*A lápi banya tovább ügyködik; palástfű levelet szór a mozsárba, amit hanyagul megtör, vízzel hígít, majd a leveles péppel keni át a sebeiket, a vérzés ellen. A véres foltokra pedig, a csuporból agyagot ken, a szagot elfedve. Elmossa véres sarlóját is, majd végül magára kapja a fekete szőrös bőnyeget, kezébe veszi göcsörtös botját, amivel még koppant is egyet.*
- Na, mutasd!
*Az Árny nem is mond semmit, csak biccent, majd egy helyben megfordulva siklik ki a barlangból. A csúf némber megy is utána, azzal a bizarr járásával, ami rendkívül térnyerő a lápban. Még mielőtt becsapódna az ajtó Csuri röppen ki és száll őbanyasága vállára. Egyhangú némaságban haladnak, csak az ingovány cuppogása, tocsogós slattyogása hallható, ahogy Irza visszeres lábaival dagasztja a posványt. Amint lassan kikászálódnak a mocsárból, egyre több fa jelenik meg, majd elérik az erdő szélét, ahol már famatuzsálemek tornyosulnak fölébük.*
- Ha már bemegyünk ide, megnézzük a csapdáimat, és gyűjtök még növényeket. Sötét lélek nem tudom, mit akarsz mutatni, de ne sietess majd minket. Főleg, hogy sejtelmem sincs mi újat tudnál nekünk mutatni, ami én és Zira a Belső Szemünkkel ne láttunk volna már.
*Gabi halkan kuncogva: *
- A hogyan-t és a többit bízd ide, majd meglátod büdös banya.
*Irza sértődötten rikácsolva: *
- Pofátlan dög!
*Gabi hangosabban kuncogva: *
- Oh, néne, hát csituljon! Nem maga mondta, hogy legyünk csendben, mert jönnek a rézfaszúbaglyok és megesznek vagy valami ilyesmi?
*Irza sötéten morgolódva követi Gabit, ahogy elnyeli őket az erdő mélye.*
A hozzászólás írója (Irza, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.02 20:36:19
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az ingoványt is sűrű ködfátyol borítja, mely mint mindig vendégmarasztalón kietlen. Húsba maró, csontig hatoló hideg, és a posványos enyészet uralja tájat. A láp és a hajdani Hold-karavánpihenő romjai még mindig úgy éktelenkednek Lanawinon, mint egy kezeletlen mély seb, ami gennyesen elfertőződött, legyek köpték, férgek rágták, de hiába, teljesen elüszkösödött, és elhalt. Csak a halál szagát árasztja magából, monotonon és fájón, ami beférkőzik a réseken, repedéseken, és mindent áthatva leülepszik. De a gomolygó köd, sok mindent rejthet még. Valahonnan károgás, a magasból pedig, vonuló vadludak gágogása hallatszik. Irza, Árny és persze Csuri, nagy csendben haladnak. A rút boszorkány rutinosan, több évtizedes mocsárjáró tapasztalattal gázol a dágványban. Gabi fazekostul könnyedén suhan utána, csak fekete posztó alja éri a lucskos talajt. Őbanyasága barlangjához közeledvén, Irza melankolikus révülettel kezd mormolni régi strófáknak ható szavakat.*
- „Véres köd, kínzó halál és káosz.
A métely újra híg föld húsában vájkál,
Ahol egykoron kufár Hold volt az úr,
Ott immáron csak törődötten terül el.
A megférgesedett, mindent rothadással
Fertőző tájból túlvilági hordák fakadnak.
A valóság heges szövete átszakadt.
A Bérci ércek, a Rengeteg vadjai és a
Légi fellegvár, ha egyek, a hármak erejével
Még helyreállíthatják a rendet.
Vér, tűz és füst. Semmijük.
Por, föld, sár a mindenük,
Melyből az igaz uralom ered.
Vöröslőn horpadt címeres vért,
Mocskosan szakad, finom kelmék.
Zendülten zsarátnokos város.
Könnyfakasztó füst, a népharagja elül,
De belül véresen ül, a Sötét Nagy úr
Fortélyán kéjesen derül.
Az emberek szívébe zavar
És félelem vegyül.
Barát se bízik már barátban.
Megszállott téboly, mint a füst
A Légbe szállva terjed szét
Világunk szerte, mint a fekete ragály.
Az egyensúlyra fény derül,
A fényre pedig árnyék vetül.
Sötét folt, véres üstök, fehér stigma.
Ez a bizalmatlanság titka. ”
*Gabi: *
- Szép! Mi a fene, verseket is írsz?
*Irza élesen: *
- Ej, ostoba! Ez nem vers… ez ama prófécia, amit a Belső Szem tárt elém világunk sorsáról, ami miatt a városba mentem figyelmeztetni a lanawiniakat.
*Gabi: *
- Jól van, na! Én ezekről nem tudok. Basszá le, mert kedves voltam!
*Irza figyelmeztetően suttogva: *
- Elég! Hallgass te is! Veszélyes vidéken járunk, ne vonjuk magunkra a figyelmet. Jobb és gyorsabb, ha csak magunk vagyunk. Sötét erők és vérengző vadak hona ez a táj, tudom, hiszen otthonom. Figyelj és mutatom az utat!
*Gabi szórakozottan, félvállról: *
- Ugyan, ne kell majrézni banya, bármi támadna is ránk, majd megvédelek. Am' ott vagyunk már?
*Irza ingerültebben: *
- Nem és csendet!
*Gabi: *
- Hát, hallod, jó messze laksz az úttól.
*Irza: *
- Nálatok minden fajtád béli ilyen?
*Gabi: *
- Nem. Vagyis nem tudom, nemigen szoktunk társalogni. Nem cimborálunk egymással.
*A lápi banya már nem is felel, csak jobban megnyújtja lépteit. A sötét jelenség felvéve az iramot siklik utána. Lassan elérik a barlangot, amit mohával és egyéb mocsári növényekkel óvón benőtt a természet. Irza belöki a fakéreg ajtót, az Árny üstöstül utána. Őbanyasága morgolódva matat valamit a sötétben. Csuri felreppen a szerkény tetejére és onnan szemlélődik.*
- Hova a csudába tettem… egy taliga apró majom essen ebbe a sötétségbe!
*Gabi: *
- Mit keresel? Ja, azt? Ott van a lentről a harmadik polcon, a sarokban. Igen, ott, amellett a csontedény mellett, amiben valami zöld trutyi van.
*A rút némber valamivel üvegesen, fémesen csörömpöl, aztán megfordulva mászik az asztal felé, ahol kotorászik, és koccanó hangok kíséretében szikra pattogzik, majd begyullad egy olajlámpás, derengő fénnyel borítva be a barlangot. Irza: *
- Na, az istenek hoztak szerény kis hajlékomba! Kipakolom az üstöt.
*Gabi mélázva: *
- Rusztikusan otthonos, igazán bensőséges.
*A mocsári boszorka közben hozzálát elrámolni. Az Árny pedig csak áll és kámzsás fejét forgatva méri végig a helyiséget.
Egy ódon tölgyfa asztal, az ajtóval szemben, a faltól néhány lépésnyire. Rajta tekercsek, pár régi, vaskos könyv, egy összekötözött, csokornyi, száraz cickafark fű, egy famozsár, mellette egy edényben fenyőmag. A legkülönösebb egy ágakból összeeszkábált, forgatható állvány, ráaggatva egy zsugorított, aszalt törp fejjel, egy mumifikálódott djh'ibou tetemmel és egy csontokból, fakéregből, füstkvarcból álló szélcsengővel. Az asztal körül, három karfás szék. Egyik háttámláján valami szőrös bőnyegből varrt ködmön, talán lupusfulgur bundából, a fekete és a kék csíkosságából ítélve. A barlang közepén a falba vájva a tűzhely, egy kisebb rozsdás fazékkal. A közelben egy stelázsi; agyag és faedényekkel, evőeszközökkel. A helyiség másik végében a banya hálórészlege; száraz sásból, mohából, levelekből zsákkal dunyházott fekhely, két lópokróccal. Áll itt egy másik szekrény is; szintén sok limlommal és egyéb tárgyakkal. Egy teli befőttes üveg, folyadékban úszkáló különféle szemekkel. Egyik polcán egy koponya, melynek hiányzik a koponyateteje, és szemüregéből éppen egy pók mászik elő. Egy másik polcon valami madzagos hegyikristállyal és fénytörő prizmákkal összekötözött szarvasagancsos bizgere. A mocsári boszorka kúszó járásával sürög-forog, és úgy pakolászik el mindent a zűrzavarosnak tűnő otthonában a helyére. A főzetes ládát az ágy melletti szekrény alsó polcára teszi, egy sötétszürke bőrborítású ládácska mellé. A sivító denevéres kalitkát a tűzhelytől nem messze egy kampóra akasztja. A tűzhely felett több csokorban, szárított növények csüngenek. A kígyós, békás befőttes üveget a szemekkel teli mellé pakolja. A kiürült, láthatóan új állapotú üstöt a tűzhely mellé a falhoz rakja.
Mikor az Árny, úgy látja, hogy a lápi banya végzett, így szól: *
- Akkor mehetünk?
*Irza zsémbesen, kedvetlenül: *
- Hová? Csak most jöttünk. Különben is hasogat mindenem. A lábam bütykei külön életet élnek, biztos esni fog.
*Gabi: *
- De mennünk kell, mondtam, hogy mutatni akarok valamit, az erdő mélyén találtam valamit.
*Irza: *
- Az erdő mélyén? Az különösen veszélyes hely, főleg mióta felbomlott az erdő és a lanawiniak szövetsége. Az ősi rengeteg nem tűr meg senkit, aki háborgatni meri a zöld mélység békéjét. Ki oda belép, legyen úr vagy szolga, csak vendég, semmi több, és aki nem tiszteli törvényeit az életével lakol, ezt jól jegyezd meg!
*Gabi fekete kezét a fejéhez emelve, és hüvelykujjával a homlokára bökve: *
- Rendben. Ide fölkarcoltam. Akkor gyerünk, csak mi ketten és persze a verebed!
*Irza törődötten, sóhajtva: *
- Kiszekálod a belünk, míg nem megyünk, igaz?
*Gabi kuncogva: *
- Ha szeretnéd a szádon tépem ki a zsigereidet, és azoknál fogva vonszollak be a rengetegbe.
*Irza házsártosan, karba font kezekkel: *
- Szólunk. Öregek vagyunk, a derekunk is fáj, szóval végig morogni és átkozódni fogunk!
*Gabi átszellemült higgadtsággal: *
- Nem gond. Feltépem a torkod, azon kihúzom a nyelved és rákötöm a beleidet.
*A lápi banya nem szól, csak csoszogva kotorászni kezd a polcok között. Az asztalra tesz egy nagy csuprot, egy hordóból vizet enged egy tálkába. Lemossa véres szabdalt képét, kezeit, karját. Gabihoz is odamászik és kérdés nélkül, egy nedves ronggyal áttörli a sötét jelenség vállsebét is.*
- Mit csinálsz?
*Irza: *
- Mondtuk, hogy mindenkinek tisztelnie kell a rengeteg törvényeit, nincs kivétel.
*A lápi banya tovább ügyködik; palástfű levelet szór a mozsárba, amit hanyagul megtör, vízzel hígít, majd a leveles péppel keni át a sebeiket, a vérzés ellen. A véres foltokra pedig, a csuporból agyagot ken, a szagot elfedve. Elmossa véres sarlóját is, majd végül magára kapja a fekete szőrös bőnyeget, kezébe veszi göcsörtös botját, amivel még koppant is egyet.*
- Na, mutasd!
*Az Árny nem is mond semmit, csak biccent, majd egy helyben megfordulva siklik ki a barlangból. A csúf némber megy is utána, azzal a bizarr járásával, ami rendkívül térnyerő a lápban. Még mielőtt becsapódna az ajtó Csuri röppen ki és száll őbanyasága vállára. Egyhangú némaságban haladnak, csak az ingovány cuppogása, tocsogós slattyogása hallható, ahogy Irza visszeres lábaival dagasztja a posványt. Amint lassan kikászálódnak a mocsárból, egyre több fa jelenik meg, majd elérik az erdő szélét, ahol már famatuzsálemek tornyosulnak fölébük.*
- Ha már bemegyünk ide, megnézzük a csapdáimat, és gyűjtök még növényeket. Sötét lélek nem tudom, mit akarsz mutatni, de ne sietess majd minket. Főleg, hogy sejtelmem sincs mi újat tudnál nekünk mutatni, ami én és Zira a Belső Szemünkkel ne láttunk volna már.
*Gabi halkan kuncogva: *
- A hogyan-t és a többit bízd ide, majd meglátod büdös banya.
*Irza sértődötten rikácsolva: *
- Pofátlan dög!
*Gabi hangosabban kuncogva: *
- Oh, néne, hát csituljon! Nem maga mondta, hogy legyünk csendben, mert jönnek a rézfaszúbaglyok és megesznek vagy valami ilyesmi?
*Irza sötéten morgolódva követi Gabit, ahogy elnyeli őket az erdő mélye.*
A hozzászólás írója (Irza, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.02 20:36:19
697. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-02 19:45:15
Üzenet elküldve: 2018-12-02 19:45:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A karavánpihenő romjai//
*Grawok jó helyen kapisgál, itt valami árulás történt, vagy figyelmen kívül hagytak egy mélyebb szakaszt, ahol a hulla odasodródhatott, vagy bizony ármánynak estek áldozatul, lehet, hogy ez még kiderül, de az is elképzelhető, hogy nem. Annyi bizonyos, ebben a sűrű ködben azt sem tudja olykor a szerzet, hogy melyik irányban áll épp az arca, s merre a feneke. Mindenesetre a Bajszost bőszen ölelgeti, sőt, fejeltávolításra vetemedik, miután gond nélkül kiveri a fogát. Aezmorin csupán lusta pillantásokkal illeti társát, nyilván megszokhatta már cselekedeteinek furcsaságát, azonban szakértő módon futtatja végig rajta tekintetét. Meg is látja, a bőröv alá rejtett kis erszényt, mely most nedvesen fityeg a szerencsétlenül járt bajszos oldalán. Aezmorin Fohthanor 34 arannyal lesz gazdagabb. A Bajszos nem hazudott, a zsiványokra bizony sanyarú sors jár.
Talán tovább keresgél, de egyebet nem talál, a korábban nála lévő kardnak már lába kélt. Ezt követően elfordul, ettől eltekintve, semmi egyéb nem történik, a hulla hulla marad, s nem ugrik fel csattogó fogakkal, így Aezmorin nyugodtan visszasétálhat a kunyhóhoz, hogy ott várja be társát, ki jelenleg egy fejet a kezében tartva lóhoz pányvázott hullával küzd. Tekintve, hogy lovának is mehetnékje van már, a póni után, minden erejét összeszedve gyürkőzik neki, s a víz felszínén úszkáló Bajszos testét erőnek erejével rántja ki, majd húzza maga után. Grawok szintén eseménytelenül ér el Aezmorinhoz, ki addig a kunyhó külsejét veszi szemügyre. A tűz halvány lángjainak lobogása sejtelmes fényjátékot csal Grawok elvetemült arcára és a kezében tartott fejre. Párban versenyeznek félelmetességet, szinte az ingovány lakóinak tűnnek így, majd Aezmorin meglepetésére, Grawok korábban használt kardjának élét tartja a tűzbe, hangzatos ima közepette, majd fogadott urának áldását kérve. Az ima szép és illő, minden bizonnyal meghallgatásra is talál... egyszer. Ha majd illő oltárt is épít a sötétség hercegének. Azonban egy parlagi, ki tudja ki által megrakott apró kis tábortűz, vajmi kevéséé jellemezhető oltárnak, talán inkább csak egy... tábortűznek, mi meleget ugyan ád, de sötétséget azt nem. Tekintve, hogy a testet elcipeli idáig, semmi akadálya, hogy a tűzre hajítsa. Nagyot puffan aztán, csak úgy freccsen szét a parázs. Aztán sötét lesz. Sokkal sötétebb.*
- Kőőőő... szőőőn... jűűűűkkkkkhkk... *A láp, mélyről jövő hangzatos suttogással, majd visszhangos kuncogással köszöni meg. Hogy a hullát? Netalán a hirtelen a kunyhóra és környékére boruló sötétet? Ezt nem lehet tudni. Mindenesetre Aezmorin nem partner sem vérének serkenésében, sem a bársony tőr átadásában, mit korábban zsákmányoltak, s sajnos a gnóm korábban tüzetesen átkutatta a holttestet, így Grawoknak, csak a fej marad. Az viszont, szó mi szó, elég látványos, főleg így a sötétben, rémületbe torzult grimasszal. Nincs mit tenni, Grawoknak marad a környék átnézése, nyomok után kutat. Talál is néhány letört cserjeágat, illetve egy merészebb pocsolyában talán valami állatnak a nyomát. De emberi, vagy egyéb szerzet nyomára bizony nem lel, a kunyhó és környéke oly elhagyatottnak tűnik, mintha hosszú évek óta nem járt volna erre senki. Ugyan a tűz mellett akad néhány értelmezhetetlen nyom, mintha testet is húztak volna, de az is lehet, hogy ezt már ők maguk okozták, miközben a hullát idáig elcipelték, hogy aztán megsüssék.
Aezmorin közelebb lép az ajtónyíláshoz és benéz a kunyhóba. Osztott képet láthat, mert egy vélhetően konyhának használt helyiségbe láthat be, ami a kunyhó jobb oldalát teszi ki. Belül néhány törött bútor a falnál, egy-kettő még régi, de dohos képét mutatja, csukott kis ajtókkal. Középen asztal, két hívogató székkel, mintha csak rájuk várna. Az asztalon edények és poharak, sajnos üresen. A ház bal oldalát fal választja el a jobbtól. S, ha Aezmorin belép a helyiségbe a bejáraton, attól balra, rögtön egy ajtót talál, rajta érdekes módon karmolásnyomokkal, mely, mintha egy feliratot adna ki: "Ne menj be". A kuncogás ismét hallik, ez mindkettejüknek feltűnhet, sőt mi több, olybá tűnik, mintha hölgy lenne az illető, azt viszont nem lehet eldönteni, hogy idős-e, vagy fiatal. Persze eközben még jobban besötétedik, mert miért ne? Hisz a legizgalmasabb kalandok, mindig sötétségben történnek.*
- BAMM!
*A két kalandor mögött hirtelen egy edény esik le az asztalról, éktelen lárma közepette.*
*Grawok jó helyen kapisgál, itt valami árulás történt, vagy figyelmen kívül hagytak egy mélyebb szakaszt, ahol a hulla odasodródhatott, vagy bizony ármánynak estek áldozatul, lehet, hogy ez még kiderül, de az is elképzelhető, hogy nem. Annyi bizonyos, ebben a sűrű ködben azt sem tudja olykor a szerzet, hogy melyik irányban áll épp az arca, s merre a feneke. Mindenesetre a Bajszost bőszen ölelgeti, sőt, fejeltávolításra vetemedik, miután gond nélkül kiveri a fogát. Aezmorin csupán lusta pillantásokkal illeti társát, nyilván megszokhatta már cselekedeteinek furcsaságát, azonban szakértő módon futtatja végig rajta tekintetét. Meg is látja, a bőröv alá rejtett kis erszényt, mely most nedvesen fityeg a szerencsétlenül járt bajszos oldalán. Aezmorin Fohthanor 34 arannyal lesz gazdagabb. A Bajszos nem hazudott, a zsiványokra bizony sanyarú sors jár.
Talán tovább keresgél, de egyebet nem talál, a korábban nála lévő kardnak már lába kélt. Ezt követően elfordul, ettől eltekintve, semmi egyéb nem történik, a hulla hulla marad, s nem ugrik fel csattogó fogakkal, így Aezmorin nyugodtan visszasétálhat a kunyhóhoz, hogy ott várja be társát, ki jelenleg egy fejet a kezében tartva lóhoz pányvázott hullával küzd. Tekintve, hogy lovának is mehetnékje van már, a póni után, minden erejét összeszedve gyürkőzik neki, s a víz felszínén úszkáló Bajszos testét erőnek erejével rántja ki, majd húzza maga után. Grawok szintén eseménytelenül ér el Aezmorinhoz, ki addig a kunyhó külsejét veszi szemügyre. A tűz halvány lángjainak lobogása sejtelmes fényjátékot csal Grawok elvetemült arcára és a kezében tartott fejre. Párban versenyeznek félelmetességet, szinte az ingovány lakóinak tűnnek így, majd Aezmorin meglepetésére, Grawok korábban használt kardjának élét tartja a tűzbe, hangzatos ima közepette, majd fogadott urának áldását kérve. Az ima szép és illő, minden bizonnyal meghallgatásra is talál... egyszer. Ha majd illő oltárt is épít a sötétség hercegének. Azonban egy parlagi, ki tudja ki által megrakott apró kis tábortűz, vajmi kevéséé jellemezhető oltárnak, talán inkább csak egy... tábortűznek, mi meleget ugyan ád, de sötétséget azt nem. Tekintve, hogy a testet elcipeli idáig, semmi akadálya, hogy a tűzre hajítsa. Nagyot puffan aztán, csak úgy freccsen szét a parázs. Aztán sötét lesz. Sokkal sötétebb.*- Kőőőő... szőőőn... jűűűűkkkkkhkk... *A láp, mélyről jövő hangzatos suttogással, majd visszhangos kuncogással köszöni meg. Hogy a hullát? Netalán a hirtelen a kunyhóra és környékére boruló sötétet? Ezt nem lehet tudni. Mindenesetre Aezmorin nem partner sem vérének serkenésében, sem a bársony tőr átadásában, mit korábban zsákmányoltak, s sajnos a gnóm korábban tüzetesen átkutatta a holttestet, így Grawoknak, csak a fej marad. Az viszont, szó mi szó, elég látványos, főleg így a sötétben, rémületbe torzult grimasszal. Nincs mit tenni, Grawoknak marad a környék átnézése, nyomok után kutat. Talál is néhány letört cserjeágat, illetve egy merészebb pocsolyában talán valami állatnak a nyomát. De emberi, vagy egyéb szerzet nyomára bizony nem lel, a kunyhó és környéke oly elhagyatottnak tűnik, mintha hosszú évek óta nem járt volna erre senki. Ugyan a tűz mellett akad néhány értelmezhetetlen nyom, mintha testet is húztak volna, de az is lehet, hogy ezt már ők maguk okozták, miközben a hullát idáig elcipelték, hogy aztán megsüssék.
Aezmorin közelebb lép az ajtónyíláshoz és benéz a kunyhóba. Osztott képet láthat, mert egy vélhetően konyhának használt helyiségbe láthat be, ami a kunyhó jobb oldalát teszi ki. Belül néhány törött bútor a falnál, egy-kettő még régi, de dohos képét mutatja, csukott kis ajtókkal. Középen asztal, két hívogató székkel, mintha csak rájuk várna. Az asztalon edények és poharak, sajnos üresen. A ház bal oldalát fal választja el a jobbtól. S, ha Aezmorin belép a helyiségbe a bejáraton, attól balra, rögtön egy ajtót talál, rajta érdekes módon karmolásnyomokkal, mely, mintha egy feliratot adna ki: "Ne menj be". A kuncogás ismét hallik, ez mindkettejüknek feltűnhet, sőt mi több, olybá tűnik, mintha hölgy lenne az illető, azt viszont nem lehet eldönteni, hogy idős-e, vagy fiatal. Persze eközben még jobban besötétedik, mert miért ne? Hisz a legizgalmasabb kalandok, mindig sötétségben történnek.*
- BAMM!
*A két kalandor mögött hirtelen egy edény esik le az asztalról, éktelen lárma közepette.*
696. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-02 00:19:54
Üzenet elküldve: 2018-12-02 00:19:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
* Aezmorin a kérdésre megkapja, hogy a hullát Gré megölte, ami rendben is lenne egészen addig, amíg Gré nem folytatja tovább. Erre a gnómnak felszalad a szemöldöke. *
- Aha. Szóval találkozott egy zombival? Aki aztán halálba kergette rémítés által. Na és ezt te honnét tudod? De mindegy, aztán az történt, hogy ölelgetés közben megölted a hullát, ami egyébként nem mozdulhatott, mert még nem éledt fel. Tényleg ennyire hülyének nézel? - * vet egy sanda pillantást Grére. Egyébként is amit Aezmorin látott abból egyáltalán nem derül ki, hogy megölte volna a hullát, vagy élőholtat. Tök mindegy, mert csak annyi volt, hogy birkózott vele. Egyébként is következő szavaival, már úgy reagál, hogy nem szeretné, ha ez is zombi lenne. Mármint a bajszos. Innentől kezdve Aezmorin úgy veszi, hogy Gré megtalálta a banditavezér hulláját, aztán kinevezte zombinak. A mocsokelf talán így akar további juttatást kicsikarni belőle. Szerinte baromi egyszerű a képlet egyébként. Bajszos kapott egyet a fejére a halott testvér tesójától, aztán megborult az elméje, megölte őt, majd hülyülésében bevánszorgott a mocsárba és halálát lelte. Megfulladt és kész, ahogy elnyelte a mocsár. A sziszegős hangot a gnóm egyre inkább kezdi csak a képzeletüknek betudni. *
- Az emlékükért? Igazán kedves, de kihagyom - * válaszolja nemtörődöm stílusban legyintve is egyet. Esze ágában sincs vérét adni a mocsár kellős közepén, mellesleg nem is igazán hiszi, hogy Gré ezzel bármit is elérhetne az „emlékükkel” kapcsolatban.
Aezmorin a kutakodás erejéig még a hulla közelében marad, de aztán hagyja, hogy Gré lefejezhesse az ásóval. Ezt azonban már nem kíséri figyelemmel, inkább a távoli pislákoló tábortűz felé tekint. Innét még nem látható a kunyhó, így majd közelebb kell menniük, hogy újra szemügyre vehessék. *
- Ez a veszély nem fenyeget. Ha meghalsz, valószínű én is követlek, de ha nem, akkor sem fogok időt pazarolni arra, hogy bármiféle búcsúztatást megejtsek. Majd az istened megteszi ezt helyettem. Ugye? Bizonyára vagytok olyan jóban, hogy ilyen földi szertartástól eltekinthessen - * Aezmorin talán akkor temetné el rendesen, és adná meg a végtisztességet, ha Gré egy váratlan szívroham kíséretében az egyik fogadóban elhalálozna. Akkor talán rendezne neki egy pofás kis temetést, de az ingovány kellős közepén nem fog szentimentális badarságokra időt pazarolni. Inkább hagyja is, hogy Gré végezze a hulla körüli procedúrát, saját maga pedig megindul a póni, aztán a tábortüzes kunyhó felé. Léptei kissé ingatagok, de ahogy halad egyre inkább megnyugszik. Nincs semmi fenyegető, sziszegős hang, talán tényleg csak a képzeletük volt. Reméli legalábbis.
Ahogy a gnóm eléri a kunyhót, egy ideig nézelődik és minden egyes részeltet próbál megjegyezni, lehetséges veszélyforrást keresve. Csapdák után kutat, nem szeretne csak úgy besétálni valami halálos lándzsákat belé állító szerkezetbe.
Időközben megérkezik Gré is, aki megint magasztos hangulatában lévén fogja magát és egy gyors szertartást nyújt. A tábortűz nem máglya, de azért a sötételf ráhajítja a fejet, ha meg van többje is, akkor a testet. A gnóm véleménye szerint ez az aprócska tüzecske elég kevés lehet egy hulla fejének, főleg, hogy a haja csuromvíz, és a bőre is hideg, nyirkos a sártól. Ha meg a testet akarja rádobni, akkor esélyesen el is fojtja a lángokat. Aezmorin kíváncsisága azonban nem túlzottan terjed ki levágott fejekre, és égési folyamatukra, így inkább undora kíséretben elfordítja tekintetét. Még szerencse, hogy egy ideje nem evett, így nem kell attól tartania, hogy kiokád mindent. A hullákkal még csak-csak elvan, elvégre cipeltek egyet, aztán találtak még egyet, de a lefejezett banditavezér már kezd kicsit sok lenni neki, pedig tisztában van vele, hogy a betegségeken kívül semmi bajt nem okozhatnak. Persze Gré fogdossa előszeretettel őket, így arra majd figyelnie kell, hogy szabad kézzel ne érjen a mocsokelfhez.
Aezmorin szemöldöke felszalad, ahogy megáldatja a fegyverét Gré... a tűzzel. Úgy tűnik a sötételfnek is elszánkázott az elméje sokkal kedvesebb vidékre, de Aezmorin ezzel már nem is akar törődni. *
- Aha, nem - * rázza a fejét fáradtan, és esze ágában sincs semmit átnyújtani Grének, aki mániákus lelkesedéssel szeretne mindent elszedni szerencsétlen Aezmorintól. Csökönyös a gnóm és abszolút szkeptikus Gré istenét illetően, hiszen eddig semmi sem történt, ami bizonyítaná létezését. *
- Hidd el, borzasztóan szégyellem magam - * mondja színtelen hangon, de hát sem az anyámasszony katonája jelző, sem a szégyen nem hat rá. Ő már csak ilyen. Azonban elgondolkozik azon, hogy minek kéne Grének az a tőr, ami a batyuban volt. Sőt, arra sem tud visszaemlékezni, hogy a sötételf egyáltalán láthatta azt. Talán akkor szúrta ki, amikor rövid időre a kezébe fogta. Piszok jó lehet a megfigyelő képessége. Mindenesetre, ha már eszébe juttatta a társa, akkor a pónihoz lépdel és a nyeregtáskában lévő batyuban kotorászva kiemeli a borvörös bársony hüvelybe bújtatott tőrt. Mivel az övén csak egyetlen tőrnek van helye, így a sajátját, ami dísztelen és egyszerű, belehelyezi a nyeregtáskába, a bársony hüvelyűt pedig annak a helyére rakja. Nem fárad vele, hogy megnézze a pengét, elvégre csak egy egyszerű tőrnek véli, de mivel Grének kellene, így tudja húzni vele egy kicsit az agyát. *
- Igen, minden vágyam, hogy egy elhagyatott kunyhóból lopjak, és igen, a fele tied, ez már csak természetes - * más kérdés, hogy hacsak nem ez a banditák rejteke, akkor egy darab pénzérmét sem fognak találni, de Aezmorinnak nem is erre van szüksége, hanem valami nyomra a naplóját illetően. Talán találhat valamit.
A kalyiba egyik ablaka vészjósló, bár halk nyikorgó hangot hallat és a madár károgása is határozottan azt hirdeti, hogy ne lépjenek be. ~ Esélyes, hogy meghalunk, de legalább nem kell ezer aranyat kifizetnem Grének. Tisztára megéri! ~ valami pozitívumot csak kell találnia, különben lehet nem merne beljebb menni. *
- Megyek előre, te meg figyelj a zombi bérgyilkosodra, amíg követsz - * amiben Aezmorin marhára nem hisz, hiszen semmi különleges nem történt csak egy megbomlott elméjű banditavezér halálát lelte saját őrülete folytán. Meg persze a mocsári gázoktól mindketten hallucináltak hangokat, meg a szemük sarkában mozgó lényeket, némi érintésfélét... ~ Most hagyd abba. Csak képzelődtél! ~ figyelmezteti magát.
Az ajtófélfának támasztja kezét, közben óvatosan benéz a kunyhóba. Orrát megcsapja a dohos szag, de rothadás bűzt szerencsére nem érez. ~ Talán nincsenek hullahegyek odabent ~ reménykedik, majd a biztonság kedvéért a bársonyhüvelyes tőrt kihúzza a tokjából. *
* Aezmorin a kérdésre megkapja, hogy a hullát Gré megölte, ami rendben is lenne egészen addig, amíg Gré nem folytatja tovább. Erre a gnómnak felszalad a szemöldöke. *
- Aha. Szóval találkozott egy zombival? Aki aztán halálba kergette rémítés által. Na és ezt te honnét tudod? De mindegy, aztán az történt, hogy ölelgetés közben megölted a hullát, ami egyébként nem mozdulhatott, mert még nem éledt fel. Tényleg ennyire hülyének nézel? - * vet egy sanda pillantást Grére. Egyébként is amit Aezmorin látott abból egyáltalán nem derül ki, hogy megölte volna a hullát, vagy élőholtat. Tök mindegy, mert csak annyi volt, hogy birkózott vele. Egyébként is következő szavaival, már úgy reagál, hogy nem szeretné, ha ez is zombi lenne. Mármint a bajszos. Innentől kezdve Aezmorin úgy veszi, hogy Gré megtalálta a banditavezér hulláját, aztán kinevezte zombinak. A mocsokelf talán így akar további juttatást kicsikarni belőle. Szerinte baromi egyszerű a képlet egyébként. Bajszos kapott egyet a fejére a halott testvér tesójától, aztán megborult az elméje, megölte őt, majd hülyülésében bevánszorgott a mocsárba és halálát lelte. Megfulladt és kész, ahogy elnyelte a mocsár. A sziszegős hangot a gnóm egyre inkább kezdi csak a képzeletüknek betudni. *
- Az emlékükért? Igazán kedves, de kihagyom - * válaszolja nemtörődöm stílusban legyintve is egyet. Esze ágában sincs vérét adni a mocsár kellős közepén, mellesleg nem is igazán hiszi, hogy Gré ezzel bármit is elérhetne az „emlékükkel” kapcsolatban.
Aezmorin a kutakodás erejéig még a hulla közelében marad, de aztán hagyja, hogy Gré lefejezhesse az ásóval. Ezt azonban már nem kíséri figyelemmel, inkább a távoli pislákoló tábortűz felé tekint. Innét még nem látható a kunyhó, így majd közelebb kell menniük, hogy újra szemügyre vehessék. *
- Ez a veszély nem fenyeget. Ha meghalsz, valószínű én is követlek, de ha nem, akkor sem fogok időt pazarolni arra, hogy bármiféle búcsúztatást megejtsek. Majd az istened megteszi ezt helyettem. Ugye? Bizonyára vagytok olyan jóban, hogy ilyen földi szertartástól eltekinthessen - * Aezmorin talán akkor temetné el rendesen, és adná meg a végtisztességet, ha Gré egy váratlan szívroham kíséretében az egyik fogadóban elhalálozna. Akkor talán rendezne neki egy pofás kis temetést, de az ingovány kellős közepén nem fog szentimentális badarságokra időt pazarolni. Inkább hagyja is, hogy Gré végezze a hulla körüli procedúrát, saját maga pedig megindul a póni, aztán a tábortüzes kunyhó felé. Léptei kissé ingatagok, de ahogy halad egyre inkább megnyugszik. Nincs semmi fenyegető, sziszegős hang, talán tényleg csak a képzeletük volt. Reméli legalábbis.
Ahogy a gnóm eléri a kunyhót, egy ideig nézelődik és minden egyes részeltet próbál megjegyezni, lehetséges veszélyforrást keresve. Csapdák után kutat, nem szeretne csak úgy besétálni valami halálos lándzsákat belé állító szerkezetbe.
Időközben megérkezik Gré is, aki megint magasztos hangulatában lévén fogja magát és egy gyors szertartást nyújt. A tábortűz nem máglya, de azért a sötételf ráhajítja a fejet, ha meg van többje is, akkor a testet. A gnóm véleménye szerint ez az aprócska tüzecske elég kevés lehet egy hulla fejének, főleg, hogy a haja csuromvíz, és a bőre is hideg, nyirkos a sártól. Ha meg a testet akarja rádobni, akkor esélyesen el is fojtja a lángokat. Aezmorin kíváncsisága azonban nem túlzottan terjed ki levágott fejekre, és égési folyamatukra, így inkább undora kíséretben elfordítja tekintetét. Még szerencse, hogy egy ideje nem evett, így nem kell attól tartania, hogy kiokád mindent. A hullákkal még csak-csak elvan, elvégre cipeltek egyet, aztán találtak még egyet, de a lefejezett banditavezér már kezd kicsit sok lenni neki, pedig tisztában van vele, hogy a betegségeken kívül semmi bajt nem okozhatnak. Persze Gré fogdossa előszeretettel őket, így arra majd figyelnie kell, hogy szabad kézzel ne érjen a mocsokelfhez.
Aezmorin szemöldöke felszalad, ahogy megáldatja a fegyverét Gré... a tűzzel. Úgy tűnik a sötételfnek is elszánkázott az elméje sokkal kedvesebb vidékre, de Aezmorin ezzel már nem is akar törődni. *
- Aha, nem - * rázza a fejét fáradtan, és esze ágában sincs semmit átnyújtani Grének, aki mániákus lelkesedéssel szeretne mindent elszedni szerencsétlen Aezmorintól. Csökönyös a gnóm és abszolút szkeptikus Gré istenét illetően, hiszen eddig semmi sem történt, ami bizonyítaná létezését. *
- Hidd el, borzasztóan szégyellem magam - * mondja színtelen hangon, de hát sem az anyámasszony katonája jelző, sem a szégyen nem hat rá. Ő már csak ilyen. Azonban elgondolkozik azon, hogy minek kéne Grének az a tőr, ami a batyuban volt. Sőt, arra sem tud visszaemlékezni, hogy a sötételf egyáltalán láthatta azt. Talán akkor szúrta ki, amikor rövid időre a kezébe fogta. Piszok jó lehet a megfigyelő képessége. Mindenesetre, ha már eszébe juttatta a társa, akkor a pónihoz lépdel és a nyeregtáskában lévő batyuban kotorászva kiemeli a borvörös bársony hüvelybe bújtatott tőrt. Mivel az övén csak egyetlen tőrnek van helye, így a sajátját, ami dísztelen és egyszerű, belehelyezi a nyeregtáskába, a bársony hüvelyűt pedig annak a helyére rakja. Nem fárad vele, hogy megnézze a pengét, elvégre csak egy egyszerű tőrnek véli, de mivel Grének kellene, így tudja húzni vele egy kicsit az agyát. *
- Igen, minden vágyam, hogy egy elhagyatott kunyhóból lopjak, és igen, a fele tied, ez már csak természetes - * más kérdés, hogy hacsak nem ez a banditák rejteke, akkor egy darab pénzérmét sem fognak találni, de Aezmorinnak nem is erre van szüksége, hanem valami nyomra a naplóját illetően. Talán találhat valamit.
A kalyiba egyik ablaka vészjósló, bár halk nyikorgó hangot hallat és a madár károgása is határozottan azt hirdeti, hogy ne lépjenek be. ~ Esélyes, hogy meghalunk, de legalább nem kell ezer aranyat kifizetnem Grének. Tisztára megéri! ~ valami pozitívumot csak kell találnia, különben lehet nem merne beljebb menni. *
- Megyek előre, te meg figyelj a zombi bérgyilkosodra, amíg követsz - * amiben Aezmorin marhára nem hisz, hiszen semmi különleges nem történt csak egy megbomlott elméjű banditavezér halálát lelte saját őrülete folytán. Meg persze a mocsári gázoktól mindketten hallucináltak hangokat, meg a szemük sarkában mozgó lényeket, némi érintésfélét... ~ Most hagyd abba. Csak képzelődtél! ~ figyelmezteti magát.
Az ajtófélfának támasztja kezét, közben óvatosan benéz a kunyhóba. Orrát megcsapja a dohos szag, de rothadás bűzt szerencsére nem érez. ~ Talán nincsenek hullahegyek odabent ~ reménykedik, majd a biztonság kedvéért a bársonyhüvelyes tőrt kihúzza a tokjából. *
695. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-01 21:29:18
Üzenet elküldve: 2018-12-01 21:29:18
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nem aprózta el az információ átadást az alacsonyabb hősünk. Kunyhó, tábortűz. Ebből aztán mindenki kitalálhatja, hogy mit is akart mondani. De épp elég, hogy régi szenvedélye, az elhamvasztás fellángoljon. De egy valamit nem ért.
Belepillantva az utolsó emlékekbe egyértelműen a ház és a temetés között érte a halál a bajszost, valahol ott, ahol megtalálták. De aki előidézte, az is ott volt. Majd ő kicsit később elesett a hullába és a gnómunk tovább ment. Viszont nem találkozott a felelőssel. De az még a közelben lehet, erről sem feledkezhetünk meg.*
-Igen, megöltem. *ragadja magához a dicsőséget azért* Találkozott egy zombival, aki halálra rémítette. De épp feléledt volna, amikor gyorsan elintéztem. De lehet újra megpróbálják majd feltámasztani.
* A gúnyos megjegyzést sem hagyja csak úgy annyiban.*
-Igen, de ne ijedj meg! Csak pár csöpp kell belőled, nem a halálod. Ennyit az emlékükért igazán megtehetsz...
* Nem kap segítséget, ezért a lefejezés ami a legbiztonságosabbnak tűnik ebben a helyzetben. De jobban esne neki, ha tényleg el tudnák a maga rendje és módja szerint temetni. Nem csak szimbolikusan. Vagyis nem csak egy igen fontos testrészét, a többit meg egyszerűen csak belökni megint a futóhomokba.*
-Hogy te milyen érzéketlen tuskó vagy, ha holttestekről van szó! Tényleg remélem, hogy engem nem te fogsz elbúcsúztatni az élők soraiból...
* Megpróbálja a megkötözött kezű nagyobbik részt kivontatni a paripájával, a leszelt fejet kezében tartva. A sikertől függően pedig gyors temetést rendezni.*
-Ó, Urunk, ki magad jelölöd ki, hogy kinek mikor jött el az ideje és ebbe mi bele nem szólhatunk. Halld most hűséges szolgádat, két újabb lelket is hozzád bocsátok. De nem félünk a haláltól, mi, akik szorgosan szolgálunk téged ebben a világban.
* A kardja hegyét beleérinti a lángok közé, ahol még mindig ott van a fivér vére.*
-Bár a testét most nem tudtam elhozni, de itt van a testvére annak, akit a színed elé bocsátottam nem régen. Bár nem sokáig ismertem, abban a rövid időben is fegyvert rántott rám egy jelentéktelen apróságért, de nem őrzök haragot iránta. Találják meg egymást a poklodban és ha nem téged féltek ideát, akkor szenvedjenek jól megérdemelt büntetésükben! Ha meg a haramiavezérrel együtt ők is a tieid voltak, akkor pedig nyerjék el méltó jutalmukat!
* Ez után jön a tudós által kifosztott másik elhunyt. Ha idáig vontatta, akkor átnézi ő is a ruháit, hátha talál valami fontosat, amit még használhat. És megpróbálja a máglyára rakni. Ellenkező esetben csak a fejet dobja bele.*
-És itt van, elhoztam neked vezetőjüket, aki életükben képes volt rájuk hatni és aki halála után is terelgetheti a neked engedelmes úton őket. *majd végül előáll azzal, ami kis viszonzásban reménykedik* Lelkükért és emlékükért, a te nagy hatalmadat hirdetve, égjen örökké ez a tűz! És áldd meg fegyveremet, hogy a bajszos gyilkosával könnyebben végezhessek ha elénk kerül! És segítsd az utunkat ki az ingoványos vidékről!
Leljük meg halálunk után mindannyian az örök nyugodalmat! *kis töprengés után érzelemmentesen hozzá teszi* Vagy a kínt, aki rászolgált!
* A végéhez közeledve Aezmorinhoz fordul.*
-Most kellene az a pár... Csak pici szúrás a tőrrel, amit találtál. És add ide nekem! Igazán semmiség a biztonságunkért.
* Kezét kinyújtja, hogy már jó előre felkészüljön a tárgy megkapására. De ha nem így történik, akkor csak megrántja a vállát.*
-Te tudod! Zombi bérgyilkos járkál körülöttünk, te meg úgy viselkedsz, mint egy anyámasszony katonája. Szégyelld magad!
* Akár sikerül a készülő lobogó oltárhoz hozzá adni a megbízója lelkét is, akár nem, ő megpróbálta. És a figyelme mostantól az élőkre irányul.*
-De gondolom azt is át akarod kutatni, hátha van valami ellopni való. *int a viskóra* Ne feledd, hogy minden, amit találsz, közös! A fele engem illet.
* Azt részleteznie sem kell, hogy ha ő talál valamit, azon milyen tulajdonrész van. De mivel a Hifeti fiú sem foglalkozik ezzel, ezért én sem teszem.*
-Mehetünk, ha készen állsz.
* Ezzel először csak kívülről alaposan körbe néz. Nem felejtve el, hogy ezen a kis szigeten nem tűnnek el olyan gyorsan a nyomok, ezért sötételf szemeivel azt is átnézi, nem-e talál nyomot a látomásos fickótól. Talán ő is erre vonult vissza.
Majd társát követve minden bizonnyal bemennek megnézni a romhalmaz belsejét.*
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
694. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-01 20:29:25
Üzenet elküldve: 2018-12-01 20:29:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A köd változatlanul köd. Hideg, nyirkos, párás és nehéz. A levegő is hűvösödni látszik, ahogyan Aezmorin és Grawok lehelete kackiás kis ellipsziseket karcol belé. Minden sóhaj szárnyra kél egy pillanatra, hogy aztán rövid útja végén elenyészve tűnjön el. Grawok rettenthetetlen a maga nemében, vagy legalábbis meglepődnie nehéz, arcán inkább a csalódottság, mintsem az ijedtség jelei látszanak. Ami nem baj, talán erre a bátorságra ma még szüksége lesz. Érintése rövid és azonnal megrázó jellegű, a külvilág lassan homályba borul, s az eddig megszokott ködös környezet még inkább elmosódottá válik. Tekintete már nem az övé, kezében tartott rémületbe fagyott szempár utolsó néhány másodpercét követheti végig, sajnos hangok nélkül. Maga előtt néhány fát láthat, a tekintet jobbra, balra mozgásából következtethet a nehéz léptekre, melyeket az ingovány okozhat a nézelődőnek. A fej egy pillanatra hátrafordul, s árnyékba is borul, mintha kéz emelkedne fölé szemellenzőnek. Aezmorint, s magát láthatja, amint a hullát borítják a futóhomok belsejébe. Egy darabig még figyel, lassan visszafordul, majd hirtelen tágra nyílik. Ez a felnyíló, addig szűkre szabott nyílásból nézelődő szemhéjból kiválóan látszik. Nem véletlen, hiszen a hirtelen feltűnő tágra nyílt szájba nézni kevéssé üdítő látvány, mint mondjuk egy hagymázas, ködös tájra. Sok mindent nem lehet kivenni, csak, hogy a száj birtokosa, minden bizonnyal üvölt, vagy visít. A tekintet megrázkódik, majd kissé lefelé néz, így Grawok láthatja, amint egy kéz a szempár mellkasára szorul, vélhetően annak sajátja az. Lassan dől el, mint egy háromnegyedéig tele zsák. Nem teszi ki támasznak kezeit, csak úgy esik, ahogy éppen sikerül. Az utolsó pillanatban egy ruhafoszlány szegélyét látja maga előtt mozogni, majd hirtelen, talán bokájánál fogva kezdik húzni, mielőtt végleg elsötétül minden. Ha Grawok kissé megrázza magát, ismét kitisztul minden, s hamarosan megint a ködös ingoványban találhatja magát, miközben Aezmorin hozzá beszél. A gnóm nem kér a térkép nézegetésből, kíváncsisága és ösztöne hajtja. Talán a napló iránt érzett késztetés miatt, talán más, mi a kunyhó felé sarkallja lépteit. Közeledik, így egyre több információ jut birtokába. Csendesen és magányosan lobogó tábortűz, kósza pattogása töri meg néha a a méla csendet. Mellette összekészített kis ágdarabok. Ki tudja mióta fekszenek már itt, láthatóan szárazak és korhadtak. A viskó, csupán egy viskó. Kívülről nem látszik semmi különleges rajta, mohával borított nádfedeles tető, bár az is elképzelhető, hogy inkább rőzse és nem nád. Elölről két ablak nyílás látszik, az egyikben semmi nincs, még a keret is hiányzik. A másik félig a pántján függ, s ahogy a szél belekap, halkan nyikordul a mozdulatra. A közelben egy varjú károg fel méltatlankodva, a mocsár jelenleg szokványos képét mutatja. A ház ugyan nem hívogató, de jelenleg vonzóbb képet fest, mint maga a táj, korhadt és halott fáival, enyészetbe hajló, láthatóan életükért küzdő bozótossal és csalitossal. Az ajtó mellett megállva Aezmorin dohos és öreg illatot érezhet, mi belülről árad, tipikusan egy olyan hely, mit már régen használtak és valamiért itt hagytak a mocsárban. Talán halászok, vagy vadászok, vagy eltévelyedett vándorok, kik soha nem találták meg a kivezető utat, építhették.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A köd változatlanul köd. Hideg, nyirkos, párás és nehéz. A levegő is hűvösödni látszik, ahogyan Aezmorin és Grawok lehelete kackiás kis ellipsziseket karcol belé. Minden sóhaj szárnyra kél egy pillanatra, hogy aztán rövid útja végén elenyészve tűnjön el. Grawok rettenthetetlen a maga nemében, vagy legalábbis meglepődnie nehéz, arcán inkább a csalódottság, mintsem az ijedtség jelei látszanak. Ami nem baj, talán erre a bátorságra ma még szüksége lesz. Érintése rövid és azonnal megrázó jellegű, a külvilág lassan homályba borul, s az eddig megszokott ködös környezet még inkább elmosódottá válik. Tekintete már nem az övé, kezében tartott rémületbe fagyott szempár utolsó néhány másodpercét követheti végig, sajnos hangok nélkül. Maga előtt néhány fát láthat, a tekintet jobbra, balra mozgásából következtethet a nehéz léptekre, melyeket az ingovány okozhat a nézelődőnek. A fej egy pillanatra hátrafordul, s árnyékba is borul, mintha kéz emelkedne fölé szemellenzőnek. Aezmorint, s magát láthatja, amint a hullát borítják a futóhomok belsejébe. Egy darabig még figyel, lassan visszafordul, majd hirtelen tágra nyílik. Ez a felnyíló, addig szűkre szabott nyílásból nézelődő szemhéjból kiválóan látszik. Nem véletlen, hiszen a hirtelen feltűnő tágra nyílt szájba nézni kevéssé üdítő látvány, mint mondjuk egy hagymázas, ködös tájra. Sok mindent nem lehet kivenni, csak, hogy a száj birtokosa, minden bizonnyal üvölt, vagy visít. A tekintet megrázkódik, majd kissé lefelé néz, így Grawok láthatja, amint egy kéz a szempár mellkasára szorul, vélhetően annak sajátja az. Lassan dől el, mint egy háromnegyedéig tele zsák. Nem teszi ki támasznak kezeit, csak úgy esik, ahogy éppen sikerül. Az utolsó pillanatban egy ruhafoszlány szegélyét látja maga előtt mozogni, majd hirtelen, talán bokájánál fogva kezdik húzni, mielőtt végleg elsötétül minden. Ha Grawok kissé megrázza magát, ismét kitisztul minden, s hamarosan megint a ködös ingoványban találhatja magát, miközben Aezmorin hozzá beszél. A gnóm nem kér a térkép nézegetésből, kíváncsisága és ösztöne hajtja. Talán a napló iránt érzett késztetés miatt, talán más, mi a kunyhó felé sarkallja lépteit. Közeledik, így egyre több információ jut birtokába. Csendesen és magányosan lobogó tábortűz, kósza pattogása töri meg néha a a méla csendet. Mellette összekészített kis ágdarabok. Ki tudja mióta fekszenek már itt, láthatóan szárazak és korhadtak. A viskó, csupán egy viskó. Kívülről nem látszik semmi különleges rajta, mohával borított nádfedeles tető, bár az is elképzelhető, hogy inkább rőzse és nem nád. Elölről két ablak nyílás látszik, az egyikben semmi nincs, még a keret is hiányzik. A másik félig a pántján függ, s ahogy a szél belekap, halkan nyikordul a mozdulatra. A közelben egy varjú károg fel méltatlankodva, a mocsár jelenleg szokványos képét mutatja. A ház ugyan nem hívogató, de jelenleg vonzóbb képet fest, mint maga a táj, korhadt és halott fáival, enyészetbe hajló, láthatóan életükért küzdő bozótossal és csalitossal. Az ajtó mellett megállva Aezmorin dohos és öreg illatot érezhet, mi belülről árad, tipikusan egy olyan hely, mit már régen használtak és valamiért itt hagytak a mocsárban. Talán halászok, vagy vadászok, vagy eltévelyedett vándorok, kik soha nem találták meg a kivezető utat, építhették.*
693. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-01 14:25:11
Üzenet elküldve: 2018-12-01 14:25:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
* Aezmorin szapora lélegzettel és heves szívveréssel közelít, minden egyes lépést ellenőrizve botjával, mire odaér Gré hősi alakjához, már emeli is a botját, hogy lesújtson vele, de a sötételf feje útban van, bármivel is küszködik. Egyébként a gnómot nem zavarná az a tény, hogy egy hullát ölelget Gré, elvégre eleget mesélt már arról, hogy élőhalottak léteznek, így minden gond nélkül püfölné a fejet, ha hozzáférne. Így viszont, csak lendít, aztán félúton megálljt parancsol magának, aztán ismét lendít és megáll, mivel nem akarja minden áron a zsoldost fejbe találni. *
- Mi van? Kunyhót, tábortüzet. Mi ez? Megölted? - * Aezmorin látja, hogy hulla, meg azt is, hogy humanoid, de mivel a történtek élőholtakról szólnak, így egyáltalán nem nyugszik meg a sötételf szavai kapcsán. Mi van, ha feléledve kikaparja a mocsokelf szemeit? A gnóm tesz egy óvatos lépést hátrafelé. Csak a biztonság kedvéért. *
- Akkor ez... akkor mi a francot csináltál? - * néz felhúzott szemöldökkel. * - Miért kértél segítséget? Nem tudsz egyedül magadévá tenni egy hullát? - * Aezmorin jobban megnézve észreveszi, hogy a halott nem más, mint szeretett vezetőjük, a bajszos banditavezér. * - Csak úgy jelzem, ez nem lehet az, akit követtünk. Ugye? Bár az arca véres... - * Aezmorin elméjében már korábban is megfogalmazódott, hogy a valódi bandavezér elhalálozott, de lehet, hogy ez tényleg az. A vér a képén erre enged következtetni. A gnóm igyekszik a riadt ábrázattal nem törődni. Valószínűleg mindenki így néz ki, aki a mocsárba veszik és szép lassan megfullad. *
- Szinte meg sem lepődök ezen - * szűri fogai között. * - És mit kell a rituálé során csinálni? Fel kell áldozni megint egy gnómot? - * kérdi szarkasztikus éllel. A megkönnyebbülés, hogy nem lett Grének semmi baja, valamint, hogy saját magának sem kell valami mocsári gizgazzal küzdenie határozottan visszatérítette Aezmorin korábbi mentalitását. Persze lehet, hogy csak egy időre. * - Amúgy meg te miről beszélsz? Mondd el az imát, aztán hagyd itt, mint az előzőt. Nem tök mindegy? - * mi a francért kéne ezt eltemetni, amíg a másikat csak simán belehajította a futóhomokba? Gré logikája néha Aezmorin alól kihúzza a szőnyeget, és csak csodálkozva lesi, hogy miért áll tótágast a világ.
Aezmorin azért végigméri a hullát, hátha meglátja az erszényét, ha a bajszos deréktájon szabad, és ha megpillantja, akkor igyekszik el is venni azt. De, ha nem, akkor sem problémázik az ilyesmin, elvégre nem hullarabló, de hát a bandavezérnek már úgysem kell, és még az is lehet, hogy van nála némi pénz. *
- Aztán mi lenne, ha hagynád ott, ahol van? Minek kiszedni? Meg sem bírod mozdítani, a fogait már kibányáztad, az ásóddal csapd le a fejét, aztán úgy már senkinek sem fog ártani. De, ha biztosra akarsz menni, akkor a kezeivel is megteheted ugyanezt - * Aezmorinnak esze ágában sincsen a pónihoz kötni egy hullát, amely az iszapba ragadt. Ha már ott van, ott is marad. Lenyisszentik a fejét, és már kész is. A gnóm javasolt rituáléja határozottan jobb, és kevesebb vesződséggel jár, mint Gré agyonbonyolított metódusa. *
- Fölösleges elővennem. Már korábban megnéztem - * és nem hülye, hogy elfelejtse. * - Dél keletre van, már persze ha pontos a térkép. De, nem arra indulunk. Hanem a kunyhó felé. Pontosabban, te hempereghetsz itt, én megyek a kunyhó felé. Követsz, követsz, nem, akkor nem - * vonja meg a vállát. Gré képességeiben nagyot csalódott. Egy egyszerű hulla ilyen felhajtást okozzon neki. Kiált, hogy ne hagyja itt, aztán mintha valami gigászi küzdelemben venne részt, holott csak letapizza bajszost. Mellesleg előfordulhat, hogy Gré is arrafelé akar menni, amerre a kunyhó van, de az biztos, hogy Borzast nem fogják a hullához kötni. Marad, ahol van. Ha Gré szeretne szenvedni a kiszabadításával, hát tegye, Aezmorin azonban botjával ellenőrizve lépteit elindul a pislákoló fény felé, félúton megragadja az értetlenül bámészkodó hátast, aztán maga után húzza. Természetesen bízik benne, hogy Gré követnie fogja. Ketten csak jobb, mint egyedül.
Ha minden jól megy, akkor perceken belül az omladozó kalyiba előtt áll és a magányosan árválkodó tábortüzet figyeli. A kunyhóba egyelőre nem óhajt betévedni, pedig ott bizonyára találhat valami információt bajszos szavaival kapcsolatban. Talán tényleg tud valamit a naplójáról. Ha tud írni, és pedáns bandita, akkor talán a lopott holmikról feljegyzést írt, csak úgy una... ~ Hülye vagy Aezmorin ~ korholja le magát. Mindenesetre, ha már itt van, akkor úgyis be fog menni, csak még bátorságot kell gyűjtenie, meg hát várja, hogy Gré ha óhajt, csatlakozzon hozzá. *
* Aezmorin szapora lélegzettel és heves szívveréssel közelít, minden egyes lépést ellenőrizve botjával, mire odaér Gré hősi alakjához, már emeli is a botját, hogy lesújtson vele, de a sötételf feje útban van, bármivel is küszködik. Egyébként a gnómot nem zavarná az a tény, hogy egy hullát ölelget Gré, elvégre eleget mesélt már arról, hogy élőhalottak léteznek, így minden gond nélkül püfölné a fejet, ha hozzáférne. Így viszont, csak lendít, aztán félúton megálljt parancsol magának, aztán ismét lendít és megáll, mivel nem akarja minden áron a zsoldost fejbe találni. *
- Mi van? Kunyhót, tábortüzet. Mi ez? Megölted? - * Aezmorin látja, hogy hulla, meg azt is, hogy humanoid, de mivel a történtek élőholtakról szólnak, így egyáltalán nem nyugszik meg a sötételf szavai kapcsán. Mi van, ha feléledve kikaparja a mocsokelf szemeit? A gnóm tesz egy óvatos lépést hátrafelé. Csak a biztonság kedvéért. *
- Akkor ez... akkor mi a francot csináltál? - * néz felhúzott szemöldökkel. * - Miért kértél segítséget? Nem tudsz egyedül magadévá tenni egy hullát? - * Aezmorin jobban megnézve észreveszi, hogy a halott nem más, mint szeretett vezetőjük, a bajszos banditavezér. * - Csak úgy jelzem, ez nem lehet az, akit követtünk. Ugye? Bár az arca véres... - * Aezmorin elméjében már korábban is megfogalmazódott, hogy a valódi bandavezér elhalálozott, de lehet, hogy ez tényleg az. A vér a képén erre enged következtetni. A gnóm igyekszik a riadt ábrázattal nem törődni. Valószínűleg mindenki így néz ki, aki a mocsárba veszik és szép lassan megfullad. *
- Szinte meg sem lepődök ezen - * szűri fogai között. * - És mit kell a rituálé során csinálni? Fel kell áldozni megint egy gnómot? - * kérdi szarkasztikus éllel. A megkönnyebbülés, hogy nem lett Grének semmi baja, valamint, hogy saját magának sem kell valami mocsári gizgazzal küzdenie határozottan visszatérítette Aezmorin korábbi mentalitását. Persze lehet, hogy csak egy időre. * - Amúgy meg te miről beszélsz? Mondd el az imát, aztán hagyd itt, mint az előzőt. Nem tök mindegy? - * mi a francért kéne ezt eltemetni, amíg a másikat csak simán belehajította a futóhomokba? Gré logikája néha Aezmorin alól kihúzza a szőnyeget, és csak csodálkozva lesi, hogy miért áll tótágast a világ.
Aezmorin azért végigméri a hullát, hátha meglátja az erszényét, ha a bajszos deréktájon szabad, és ha megpillantja, akkor igyekszik el is venni azt. De, ha nem, akkor sem problémázik az ilyesmin, elvégre nem hullarabló, de hát a bandavezérnek már úgysem kell, és még az is lehet, hogy van nála némi pénz. *
- Aztán mi lenne, ha hagynád ott, ahol van? Minek kiszedni? Meg sem bírod mozdítani, a fogait már kibányáztad, az ásóddal csapd le a fejét, aztán úgy már senkinek sem fog ártani. De, ha biztosra akarsz menni, akkor a kezeivel is megteheted ugyanezt - * Aezmorinnak esze ágában sincsen a pónihoz kötni egy hullát, amely az iszapba ragadt. Ha már ott van, ott is marad. Lenyisszentik a fejét, és már kész is. A gnóm javasolt rituáléja határozottan jobb, és kevesebb vesződséggel jár, mint Gré agyonbonyolított metódusa. *
- Fölösleges elővennem. Már korábban megnéztem - * és nem hülye, hogy elfelejtse. * - Dél keletre van, már persze ha pontos a térkép. De, nem arra indulunk. Hanem a kunyhó felé. Pontosabban, te hempereghetsz itt, én megyek a kunyhó felé. Követsz, követsz, nem, akkor nem - * vonja meg a vállát. Gré képességeiben nagyot csalódott. Egy egyszerű hulla ilyen felhajtást okozzon neki. Kiált, hogy ne hagyja itt, aztán mintha valami gigászi küzdelemben venne részt, holott csak letapizza bajszost. Mellesleg előfordulhat, hogy Gré is arrafelé akar menni, amerre a kunyhó van, de az biztos, hogy Borzast nem fogják a hullához kötni. Marad, ahol van. Ha Gré szeretne szenvedni a kiszabadításával, hát tegye, Aezmorin azonban botjával ellenőrizve lépteit elindul a pislákoló fény felé, félúton megragadja az értetlenül bámészkodó hátast, aztán maga után húzza. Természetesen bízik benne, hogy Gré követnie fogja. Ketten csak jobb, mint egyedül.
Ha minden jól megy, akkor perceken belül az omladozó kalyiba előtt áll és a magányosan árválkodó tábortüzet figyeli. A kunyhóba egyelőre nem óhajt betévedni, pedig ott bizonyára találhat valami információt bajszos szavaival kapcsolatban. Talán tényleg tud valamit a naplójáról. Ha tud írni, és pedáns bandita, akkor talán a lopott holmikról feljegyzést írt, csak úgy una... ~ Hülye vagy Aezmorin ~ korholja le magát. Mindenesetre, ha már itt van, akkor úgyis be fog menni, csak még bátorságot kell gyűjtenie, meg hát várja, hogy Gré ha óhajt, csatlakozzon hozzá. *
692. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-01 12:34:47
Üzenet elküldve: 2018-12-01 12:34:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nagyon szeszélyesnek tűnnek itt az áramlatok. Nehéz lenne megmondani hirtelen, hogy tud egy olyan testet elmosni az enyhe sodrás, melyet eddig mintha meg sem érzett volna, ha ő minden erejével alig... vagy egyáltalán nem tudja megmozdítani. Valahogy mintha sok lenne a véletlen és a már befogva érzett különleges vadállat helyett most egy hullával lett gazdagabb.*
-Hogy mindig csak a munka! *sóhajt fel, ahogy hátra néz az érkező felé* Tedd le azt a botot, csak én vagyok! Inkább segíts! Mit láttál arra felé?
*Közben megérinti az elhunyt bandita homlokát és egy varázslatot hajt végre, mely segítségével kideríti, mi is történhetett vele. Ha Aezmorin barátunk elmeséli az összes részletet, akkor egy pár nappal korábbi történet jut eszébe, ami YIlanda kisasszonnyal és vele történt meg egy ide igen messze lévő erdőben. És remek ötletet ad neki ahhoz, hogy a háborús traumáját gyó... Ja nem! Hogy megfáradt elméjét tovább nehezítse, őrizve és mélyítse a szörnyű érzés emlékeit, mikor attól kellett tartani, hogy az elhunyt szeretteink -és gyűlölt ellenségeink, meg a szerencsétlenül járt útszéli áldozataink- felkelnek a sírjukból és halálunkat kívánva ránk támadnak.*
-Nem szeretném, ha ez is zombi lenne. *mondja a bajszos elfehéredő kezeit gyorsan megkötözve és a nyereghez rögzítve* Szerencsére én tudok egy szertartást, amivel meg lehet akadályozni, hogy élőholttá váljon. A háborúban nagy hasznát vettem, mikor a már említett itteni csatában és máshol tömött sorokban jöttek a hullák és a sérült bajtársaim a kezeim között haltak meg. Az elkapott ellenségen és azokon is, akikkel nem régen még együtt kártyáztunk és jártuk a bordélyházakat, velük is ugyan úgy kellett bánni. De hát ezt a szerencsétlent sem hagyhatjuk a végtisztesség nélkül elrohadni!
* Hangja borúsan hangzik a kietlenné váló mocsárban. A békák és más élőlények eltűnése egyébként is borzolta az idegeimet egy ideje, szerencse, hogy ez csupán a csendben figyelő krónikást sújtja, és nem a mélységi hősünket. Aki a kardmarkolattal jobbnak látta kifeszíteni a ravatalra váró négy szemfogát, nehogy feléledve azzal akarjon kárt tenni bennük.*
-Előre küldöm a kötél végét és a te pónid nyergéhez is odakötjük, hátha így már meg tudjuk mozdítani a helyéről. Annyira mélyen nem áshatta bele magát az iszapba ilyen rövid idő alatt.
* Majd terve végső próbatétele következik.*
-A piacon mintha valami térképet vettél volna. Nem azt mondtad? Vedd elő és nézd meg, hogy a karavánpihenő melyik égtájra van az ingoványtól! Utána valahogy találd ki, hogy az melyik irányban van! Arra felé fogunk tovább indulni. *ha az északról jött megbízója elmondta korábbi kérésére aminek szemtanúja volt, akkor még hozzáteszi* Vagy a másik lehetőség, hogy ha nem találjuk, akkor a kunyhóhoz vontatjuk és ott végezzük el a temetést. Ahogy szinte az utolsó szavaival kérte...
* Nagyon is szilárd elképzelése van egyébként, hogy merre kell a kiutat keresniük, de ezt még nem árulja el nekem sem, nem hogy a közös kijutásért a visszajövetellel az életét kockáztató gnómnak. Hiszen amennyire emlékszik, mindig azt mondták a városban, hogy Artheniortól északra van a posvány, ahol épp vannak. És ők a nagy kereskedelmi főútvonalon mellette jöttek el, vagyis ahol megálltak kutakodni az is a térképen felül lesz. Ha követik a fák... vagyis az itt nincs, de a kövek mohásabbik irányát, akkor Lihanech felé, ahová az út is vezet, kijutnak. De ha hibát vétett az elgondolásban, akkor tényleg ne rám haragudjatok, de jelenleg csak azt tudom lejegyezni, hogy a sötételf hősünknek bajban közös társa segítsége nélkül a legjobb ötlete az észak.
Ha valami olyat tudott meg az istene által, ami miatt biztosan nem kellene előre felé menni a kunyhóhoz, akkor természetesen az én jegyzetelésem is lehet pontatlan és lehet ez fel sem merült benne. Vagy ha túl sokat szívtam írás közben a lápvidék tudatmódosító miazmájából.
De hát a legnagyszerűbb útibeszámolók mindegyike tartalmaz apróbb pontatlanságokat! Én pedig egy igazán remek művel szeretnék készülni, mely végén hőseink kijutnak a kutyaszorító kalandjukból.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására az általa megérintett elhunyt élőlény által utoljára látott vagy hallott pillanatok (5 másodperc) megjelennek a varázshasználó elméjében.
691. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-12-01 10:20:55
Üzenet elküldve: 2018-12-01 10:20:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Grawok gigászi küzdelembe kezd, s az eleddig csendbe burkolózó, homályos mocsár hirtelen csatazajnak ad otthont. Borzasztóan, szinte elemi erővel hatnak a némaságban, a fröcsköléssel vegyített erőlködő hangok, mik vélhetően Grawok száját elhagyják, ugyanis a test, melyet próbál felfeszíteni nehéz, borzasztóan nehéz. Ennek különösebb oka nincs, mintsem inkább az, hogy nem mozdul, amennyire tudja elhagyja magát. Az alatt az idő alatt, míg megérzi kezével mi az, mit emelni próbál, Aezmorin szintén felkiáltva odaérhet, s Grawok is dönthet úgy, hogy a test lóhoz kötözése bizonyára felesleges mozzanat, bár ennek ellenkezője is megfordulhat fejében, pont a biztonság kedvéért. Ha lenéz, kezében hajas fejet láthat, de talán nem ez a legborzasztóbb. Az arc heves rémületbe van torzulva, groteszken üvöltésre húzódó száj, benne fakó nyelvvel, az üvöltéstől mereven tágra nyílt és elkerekedő szemek, mintha az utolsó sikoly fagyott volna az áldozat arcára. A pupillák meglehetősen kicsik, szinte eltűnnek a lassan kifehéredő szemekben. A Bajszos az, némi rászáradt vér, még mindig ott fityeg bajsza hegyén és szája környékén, nem mosta le teljesen az ingovány. A közelükbe úszott némán, valamifajta sodrás vihette, vagy mindvégig itt volt a környéken, csak nem vették észre. Grawok a lábain esett keresztül, melyek valami módon szerencsétlenül Grawok bokái köré fonódtak. Ha Aezmorin Grawok felén néz, csak annyit láthat a ködös párából kibontakozva, hogy a férfi szinte fél térden öleli magához a holttest fejét nyakánál. Ha a harc heve alábbhagy, ismét csak csend borul a tájra, melyet kecsesen egészít ki, a holtsápadt szürkületbe bámuló, kifejezéstelen és tágra nyílt szempár, ki tátott szájjal és rettegő tekintettel várja a folytatást, Grawok ölelésében. Hogy a holttest miként kerülhetett oda úgy, hogy gyakorlatilag ők nem mozdultak szinte egy tapodtat sem, nem lehet tudni. Ha körbenéznek vonszolás nyoma, vagy egyéb arra utaló jel, hogy valaki odatette volna a testet nincs. Miképp a testen sem láthatnak semmi különöset, végtagjai megvannak, szúrásnyom, vagy más nincs rajta. Egyedül csak az az őrült tekintet, mi azt jelezheti, hogy utolsó pillanataiban valami szörnyűséget láthatott, amibe talán mielőtt kiálthatott volna, azonnal bele is halt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Grawok gigászi küzdelembe kezd, s az eleddig csendbe burkolózó, homályos mocsár hirtelen csatazajnak ad otthont. Borzasztóan, szinte elemi erővel hatnak a némaságban, a fröcsköléssel vegyített erőlködő hangok, mik vélhetően Grawok száját elhagyják, ugyanis a test, melyet próbál felfeszíteni nehéz, borzasztóan nehéz. Ennek különösebb oka nincs, mintsem inkább az, hogy nem mozdul, amennyire tudja elhagyja magát. Az alatt az idő alatt, míg megérzi kezével mi az, mit emelni próbál, Aezmorin szintén felkiáltva odaérhet, s Grawok is dönthet úgy, hogy a test lóhoz kötözése bizonyára felesleges mozzanat, bár ennek ellenkezője is megfordulhat fejében, pont a biztonság kedvéért. Ha lenéz, kezében hajas fejet láthat, de talán nem ez a legborzasztóbb. Az arc heves rémületbe van torzulva, groteszken üvöltésre húzódó száj, benne fakó nyelvvel, az üvöltéstől mereven tágra nyílt és elkerekedő szemek, mintha az utolsó sikoly fagyott volna az áldozat arcára. A pupillák meglehetősen kicsik, szinte eltűnnek a lassan kifehéredő szemekben. A Bajszos az, némi rászáradt vér, még mindig ott fityeg bajsza hegyén és szája környékén, nem mosta le teljesen az ingovány. A közelükbe úszott némán, valamifajta sodrás vihette, vagy mindvégig itt volt a környéken, csak nem vették észre. Grawok a lábain esett keresztül, melyek valami módon szerencsétlenül Grawok bokái köré fonódtak. Ha Aezmorin Grawok felén néz, csak annyit láthat a ködös párából kibontakozva, hogy a férfi szinte fél térden öleli magához a holttest fejét nyakánál. Ha a harc heve alábbhagy, ismét csak csend borul a tájra, melyet kecsesen egészít ki, a holtsápadt szürkületbe bámuló, kifejezéstelen és tágra nyílt szempár, ki tátott szájjal és rettegő tekintettel várja a folytatást, Grawok ölelésében. Hogy a holttest miként kerülhetett oda úgy, hogy gyakorlatilag ők nem mozdultak szinte egy tapodtat sem, nem lehet tudni. Ha körbenéznek vonszolás nyoma, vagy egyéb arra utaló jel, hogy valaki odatette volna a testet nincs. Miképp a testen sem láthatnak semmi különöset, végtagjai megvannak, szúrásnyom, vagy más nincs rajta. Egyedül csak az az őrült tekintet, mi azt jelezheti, hogy utolsó pillanataiban valami szörnyűséget láthatott, amibe talán mielőtt kiálthatott volna, azonnal bele is halt.*
690. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-28 18:39:49
Üzenet elküldve: 2018-11-28 18:39:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* Aezmorin legszívesebben felnevetne a sötételf szavain, de két dolog miatt mégsem teszi. Egyrészt mert helyzetük korántsem bizalomgerjesztő, másrészt meglehet, hogy tényleg barátoknak számítanak. A gnóm persze tartaná magát inkább a zsoldos és pénzelője kategóriánál, de ha Gré mindenáron barátjaként akar tekinteni rá, akkor nem fogja ezt egy kárörvendő röhögéssel jutalmazni. Inkább csak hümmög egyet, aztán bólint. Ha kell a mocsokelfnek segítség, hát segít neki. Erre persze kevés esélyt lát, hiszen a testőre szakavatott szörnyvadász saját állítása szerint.
Aezmorin nem érti a társa morgolódását, de nem is figyel rá igazán, mert a környezet túlságosan hátborzongató, így inkább azzal törődik. *
- Harminc lépés - * nyugtázza a szavait, és számolni kezdi lépteinek számát. Az ingovány csendje súlyos lepelként tekeri őket körbe, hangjuk színtelen, erőtlen és kissé üres. A gnóm ezt nem igazán szereti, így a beszédet a minimálisra veszi. A sötételf persze mondja tovább.
Aezmorin elnyom egy kósza grimaszt, és lesajnáló tekintettel Grére pillant. Lehet, hogy a gnómok itt halódó lények, de ezt nem lenne muszáj az orra alá dörgölni. Mellesleg a sötételfeknek is ugyanolyan szép esélyeik vannak a láp alá kerülni, mint saját fajának. *
- Ja, igen, a halottak - * hogyne ismerné a történetet, hiszen már elmondták neki, más kérdés, hogy nem hiszi, hogy valóban feltámasztott humanoidok lettek volna, talán csak egy fura mágiával megmozgatott értelem nélküli testek. A gondolat persze idegességet szül szívében, ráadásul, ha élőhalottakba kellene botlani, a ködös, fás ingovány remek helyszín lenne ilyesmihez.
A fény lehet csupán lidércfény, az itteni bűzös gázok kreálmánya de mivel a bajszos arra indult, talán tényleg tábortűz lehet. A gnóm így elindul felé, botjával ellenőrizve a talajt. A koppanás csak egy pillanatra lepi meg, de aztán rájön, hogy nem kő, hanem csupán egy fatörzshöz ütődött fegyvere. Meresztgeti tova szemeit, mire kezd kirajzolódni neki egy rozoga kunyhó a fák között, előtte pedig a fényforrás. Valójában nem számított tényleg tábortűzre, de úgy látszik a bajszos zsivány igazat mondott. Mégis van egy házikó, ahol az elhunyt sokat tartózkodhatott.
A kiáltás akkor éri, amikor elindulna a kunyhó felé. Idegesen hátra tekint, keresi Gré ködbe mosódott alakját, és egy pillanatra elakad a lélegzete meg mintha a szíve is kihagyna. A sötételf sehol. A lova a ködben ácsorog, de... aztán a gnóm meglátja az elterült, ficánkoló alakot az ingoványban.
Aezmorin megindul visszafelé, mert Grének valami baja lehet, de nem hülye, hogy csak úgy nekivágjon a ködös ingoványnak. Botjával ellenőrzi a talajt, és bár biztos benne, hogy merről jött, nem árt az óvatosság. A dulakodás hangjai közben elérnek hozzá. A sötételf korábbi kiáltását nem igazán tudja hová tenni, úgy szólt, mintha Aezmorin leghőbb vágya lenne, hogy magára hagyja az egyetlen dolgot, ami életben tarthatja itt: Grét. ~ Hülye lennék sorsára hagyni ~ mert ez lenne, ha nem sietne - battyogna - testőre segítségére. Egy mocsokelf halálával még úgy kibékülne, de hát Gré elég sokat tett az utóbbi időben, így kijár neki némi segítség. Talán az árból is visszavesz, ha így cselekszik. Ezt persze a gnóm valójában kizártnak tartja. *
- Tarts ki jövök! - * kiáltásnak szánja, de szíve hevessége, légzése szaporasága miatt csak halk suttogás lesz, ami beleveszik a mocsár csöndjébe, és a Gré által keltett zajba. A gnóm úgy véli hamar visszaér a fetrengő Gréhez, és ha jól megy minden, akkor meg is pillantja az alakot, amelyet kiemel, vagy lefejez, mindenesetre Aezmorin nem rest cselekedni és feje fölé emeli a botját, majd lesújt arra a lényre, amely nem Grének tűnik. Szerencsére jó erőben van, így ha nem is igazán tudja használni fegyverét, azért elég nagyot képes odasújtani vele. Remélhetőleg nem Gré pimasz képébe talál a botja. *
* Aezmorin legszívesebben felnevetne a sötételf szavain, de két dolog miatt mégsem teszi. Egyrészt mert helyzetük korántsem bizalomgerjesztő, másrészt meglehet, hogy tényleg barátoknak számítanak. A gnóm persze tartaná magát inkább a zsoldos és pénzelője kategóriánál, de ha Gré mindenáron barátjaként akar tekinteni rá, akkor nem fogja ezt egy kárörvendő röhögéssel jutalmazni. Inkább csak hümmög egyet, aztán bólint. Ha kell a mocsokelfnek segítség, hát segít neki. Erre persze kevés esélyt lát, hiszen a testőre szakavatott szörnyvadász saját állítása szerint.
Aezmorin nem érti a társa morgolódását, de nem is figyel rá igazán, mert a környezet túlságosan hátborzongató, így inkább azzal törődik. *
- Harminc lépés - * nyugtázza a szavait, és számolni kezdi lépteinek számát. Az ingovány csendje súlyos lepelként tekeri őket körbe, hangjuk színtelen, erőtlen és kissé üres. A gnóm ezt nem igazán szereti, így a beszédet a minimálisra veszi. A sötételf persze mondja tovább.
Aezmorin elnyom egy kósza grimaszt, és lesajnáló tekintettel Grére pillant. Lehet, hogy a gnómok itt halódó lények, de ezt nem lenne muszáj az orra alá dörgölni. Mellesleg a sötételfeknek is ugyanolyan szép esélyeik vannak a láp alá kerülni, mint saját fajának. *
- Ja, igen, a halottak - * hogyne ismerné a történetet, hiszen már elmondták neki, más kérdés, hogy nem hiszi, hogy valóban feltámasztott humanoidok lettek volna, talán csak egy fura mágiával megmozgatott értelem nélküli testek. A gondolat persze idegességet szül szívében, ráadásul, ha élőhalottakba kellene botlani, a ködös, fás ingovány remek helyszín lenne ilyesmihez.
A fény lehet csupán lidércfény, az itteni bűzös gázok kreálmánya de mivel a bajszos arra indult, talán tényleg tábortűz lehet. A gnóm így elindul felé, botjával ellenőrizve a talajt. A koppanás csak egy pillanatra lepi meg, de aztán rájön, hogy nem kő, hanem csupán egy fatörzshöz ütődött fegyvere. Meresztgeti tova szemeit, mire kezd kirajzolódni neki egy rozoga kunyhó a fák között, előtte pedig a fényforrás. Valójában nem számított tényleg tábortűzre, de úgy látszik a bajszos zsivány igazat mondott. Mégis van egy házikó, ahol az elhunyt sokat tartózkodhatott.
A kiáltás akkor éri, amikor elindulna a kunyhó felé. Idegesen hátra tekint, keresi Gré ködbe mosódott alakját, és egy pillanatra elakad a lélegzete meg mintha a szíve is kihagyna. A sötételf sehol. A lova a ködben ácsorog, de... aztán a gnóm meglátja az elterült, ficánkoló alakot az ingoványban.
Aezmorin megindul visszafelé, mert Grének valami baja lehet, de nem hülye, hogy csak úgy nekivágjon a ködös ingoványnak. Botjával ellenőrzi a talajt, és bár biztos benne, hogy merről jött, nem árt az óvatosság. A dulakodás hangjai közben elérnek hozzá. A sötételf korábbi kiáltását nem igazán tudja hová tenni, úgy szólt, mintha Aezmorin leghőbb vágya lenne, hogy magára hagyja az egyetlen dolgot, ami életben tarthatja itt: Grét. ~ Hülye lennék sorsára hagyni ~ mert ez lenne, ha nem sietne - battyogna - testőre segítségére. Egy mocsokelf halálával még úgy kibékülne, de hát Gré elég sokat tett az utóbbi időben, így kijár neki némi segítség. Talán az árból is visszavesz, ha így cselekszik. Ezt persze a gnóm valójában kizártnak tartja. *
- Tarts ki jövök! - * kiáltásnak szánja, de szíve hevessége, légzése szaporasága miatt csak halk suttogás lesz, ami beleveszik a mocsár csöndjébe, és a Gré által keltett zajba. A gnóm úgy véli hamar visszaér a fetrengő Gréhez, és ha jól megy minden, akkor meg is pillantja az alakot, amelyet kiemel, vagy lefejez, mindenesetre Aezmorin nem rest cselekedni és feje fölé emeli a botját, majd lesújt arra a lényre, amely nem Grének tűnik. Szerencsére jó erőben van, így ha nem is igazán tudja használni fegyverét, azért elég nagyot képes odasújtani vele. Remélhetőleg nem Gré pimasz képébe talál a botja. *
689. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-28 00:12:28
Üzenet elküldve: 2018-11-28 00:12:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Valóban úgy szeretné a Hifeti fiú, hogy közvetlenül a gnóm megbízója nyomában maradva követi őt. Ám valami kirántja alóla a földet és csak az ügyességének köszönheti, hogy elkerüli a mindent elnyelő részt. Gyorsan kidugja a fejét a víz alól és még utána kiált.*
-Hé, ne hagyj itt! Egymás hátát védve, emlékszel?
* De a jelek nagyon abba az irányba mennek, hogy ez nem hat és egyedül marad. Márpedig neki rá kell jönnie, hogy mi ez, ami megtámadta.*
~ Az élőholtak! Látszólag nyomtalanul eltűntek. Pedig lehet, hogy csak az ingovány iszapjában elrejtőztek és egy újabb, nagy támadást terveznek Arthenior ellen. És...
Ez nem jó megoldás. Ha több száz vagy több ezer ilyen lény támadt rájuk, akkor esélyük sincs. És nagyon nehéz lenne megmagyarázni, miért tűnik el olyan könnyen és hamar egy ateista gnóm a soraik között.~
* Egy csupasz, szőrtelennek tűnő testet vél felfedezni maga mellett ott, ahová esik. És rögtön összeáll egy újabb kép, hogy ez bizony nem egy emberi test.*
~ Talán egy óriás kígyó. És épp tekeredik...~
* Ez sem magyaráz meg nagyon sok mindent, noha már jóval hihetőbbnek és főként megoldhatóbbnak tűnik. Csak le kell vágni a fejét. És ekkor lehet megtalálta az igazi megoldást.*
~ Egy talmid!
Víz alatti bestia, akit láttam rajzokon könyvekben. Mikről nem olvas valaki, aki könyvtárba jár! Félig hal, félig az intelligens lényekre emlékeztet.~
* Kár lenne most elsorolnom, hogy mi minden dolgot összehordtak róla az irományok. A lényeg, hogy a rá jellemző alakzatot kell valahogy kitapintani.*
~ Ha a lábamat kirántotta, akkor arról lehet a feje és a hártyás kezei. Az arcom felől inkább csak a lábát érezhetem.~
* Gyorsan előrehajol és megpróbálja kitapintani a fejét és a karjait. Ha erővel tudja, akkor hátra feszíti utóbbiakat, a lény fejét kiemeli a habok fölé és odarángatva a paripájához alaposan megkötözi. De ha nem tud fölé kerekedni fizikailag, akkor pengéjének egy gyors villanásával választja el a fejét a testétől.*
~ Egy befogott példány még igen értékes is lenne. De egy percig ne kockáztassunk érte, ha kicsit is veszélyes!~
* És valami más is eszébe ötlik.*
~ Akkor a bajszos sem Sárgatót nekromantája. Beszéltek sületlen mendemondákat, hogy az ingovány vidékének elhagyott házaiban még élnek valakik, akiknek megbomlott az elméje.
Ha csak az utolsót vesszük figyelembe, akkor az a banditavezérre pont ráillik. Beszélt valami kunyhóról. És az mocsár népeinek nevezte magukat.
Ez lehet a megoldás a számukra értéktelen holmik halmozására is. Becsalja ide a gyanútlan utazókat és ez a ragadozó elkapja neki. A húsát leeszi a csontjairól, de a táskájukat, a megtalált dolgaikat a posványban hagyják érintetlenül, hogy gazdájuk elvigye magával.
De hamarabb kell felkelnie annak, aki engem a Sötét Úr színe elé akar toloncolni, segíts meg még egyszer, hogy legyőzzem ezt a szörnyet! És a lelkét neked küldjem el!~
688. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-27 20:13:23
Üzenet elküldve: 2018-11-27 20:13:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Karavánpihenő romjai//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Grawok - ügyességpróba//
- Kváák! *Vartyog fel egy béka, közvetlenül a gnóm, mellett. Amíg zajlik a vita, talán észre sem veszik, de a mocsár még inkább csendesebb lesz. Mi korábban tán a sás zúgolódásának tűnt, az most néma üresség, csak a béka harsan fel, kínos magányában.*
- Kááák-kávááák! *Aztán egy hangos csobbanással immár ez is megszűnik. Kísérteties és néma csend borul mindenre, s mindenkire, Grawok és Aezmorin hangja tompán és üresen cseng, szinte zavaróan hat ebben a párás ködben. A hosszú idő alatt, míg Aezmo lépésre szánja el magát nem változik semmi, talán csak Grawok alatt tekergőző valami, melybe oly hevesen botját szúrja. Aezmo tehát elindul, lassan de biztosan, óvatosan tapogatózva maga előtt, a megállapítása szerint nem is oly hívogató, de legalább valamiféle fényforrás felé. A tompa pontból idővel terebélyesebb és lobogó világ lesz, de még mindig nem teljesen kivehető, mit lát. Annyi bizonyos, hogy a mocsárvilág egy eldugott szegletében hirtelen fatörzsön koppan botja, majd a feltűnő fák alatt egy rogyadozó régi kunyhó körvonalait veheti észre, kitépett ablakkeretekkel, belül tátongó ürességgel. A ház ajtaja sincs már meg, úgy ásít feketén a ködben, tán a bűzlő mocsárszag is rothadó szájából árad. Sok mindent még nem látni, annyi bizonyos, hogy a fényforrást egy lobogó tábortűz adja a viskó előtt. Mely mellett furcsa mód nem ül senki.
Mindeközben Grawok sem tétlen, miután alaposan megszúrta a lábához tekergőző valamit lassan továbbindul... azaz továbbindulna. Pedig majdnem sikerült. Lába azonban hirtelen elakad valamiben, s ahogy lépne, a visszahúzó erőtől elveszíti egyensúlyát, majd arccal előre bukik a vizes mocsárba. Szerencséje van. Nem futóhomokba esett, azonban talán a szerencse ide már nem lesz elég, mert pont feje mellett, lassan arca mellé úszó valamit észlelhet, mely egy pillanatra hideg testét hozzá is dörgöli. Az a valami nagy, mert arcától lefelé egész teste mellett érezheti, külső felületét érdes, de egyben puha dolog borítja, alatta viszont kemény és szikár, mintha erős csontozattal lenne megáldva, ebben a pillanatban az a valami bokája köré fonódik, vagy legalábbis aláúszik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Grawok - ügyességpróba//
- Kváák! *Vartyog fel egy béka, közvetlenül a gnóm, mellett. Amíg zajlik a vita, talán észre sem veszik, de a mocsár még inkább csendesebb lesz. Mi korábban tán a sás zúgolódásának tűnt, az most néma üresség, csak a béka harsan fel, kínos magányában.*
- Kááák-kávááák! *Aztán egy hangos csobbanással immár ez is megszűnik. Kísérteties és néma csend borul mindenre, s mindenkire, Grawok és Aezmorin hangja tompán és üresen cseng, szinte zavaróan hat ebben a párás ködben. A hosszú idő alatt, míg Aezmo lépésre szánja el magát nem változik semmi, talán csak Grawok alatt tekergőző valami, melybe oly hevesen botját szúrja. Aezmo tehát elindul, lassan de biztosan, óvatosan tapogatózva maga előtt, a megállapítása szerint nem is oly hívogató, de legalább valamiféle fényforrás felé. A tompa pontból idővel terebélyesebb és lobogó világ lesz, de még mindig nem teljesen kivehető, mit lát. Annyi bizonyos, hogy a mocsárvilág egy eldugott szegletében hirtelen fatörzsön koppan botja, majd a feltűnő fák alatt egy rogyadozó régi kunyhó körvonalait veheti észre, kitépett ablakkeretekkel, belül tátongó ürességgel. A ház ajtaja sincs már meg, úgy ásít feketén a ködben, tán a bűzlő mocsárszag is rothadó szájából árad. Sok mindent még nem látni, annyi bizonyos, hogy a fényforrást egy lobogó tábortűz adja a viskó előtt. Mely mellett furcsa mód nem ül senki.
Mindeközben Grawok sem tétlen, miután alaposan megszúrta a lábához tekergőző valamit lassan továbbindul... azaz továbbindulna. Pedig majdnem sikerült. Lába azonban hirtelen elakad valamiben, s ahogy lépne, a visszahúzó erőtől elveszíti egyensúlyát, majd arccal előre bukik a vizes mocsárba. Szerencséje van. Nem futóhomokba esett, azonban talán a szerencse ide már nem lesz elég, mert pont feje mellett, lassan arca mellé úszó valamit észlelhet, mely egy pillanatra hideg testét hozzá is dörgöli. Az a valami nagy, mert arcától lefelé egész teste mellett érezheti, külső felületét érdes, de egyben puha dolog borítja, alatta viszont kemény és szikár, mintha erős csontozattal lenne megáldva, ebben a pillanatban az a valami bokája köré fonódik, vagy legalábbis aláúszik.*
687. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-25 21:11:10
Üzenet elküldve: 2018-11-25 21:11:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* A köpenyes barátunk már igen csak belelendülni látszik a barátai temetésében. A fogas kardtól sérülést szenvedettel együtt lélekben már a testvérét is eltemette, pedig holttestet még nem is láttak. És Grawok belepillantana utolsó másodperceibe, ha épp belebotlanának porhüvelyébe. Élve vagy halva. Bár utóbbira valóban sokkal több esély látszik mutatkozni. De jelenleg ezen ábrándjai nem juttatják ki innen. Bár egyre kevesebb reménye van arra, hogy vajon mi az, ami megteszi.
Visszanézve arra, ahonnan nem rég érkeztek, már semmit nem lát lábaik nyomaiból. Csalódást keltő, pedig nem olyan régen még azt gondolta, nem mentek túlságosan mélyen a lápvidékbe, hogy ne találjanak könnyedén haza. De gyanúsan gyorsan és pont most telepszik le a rossz hírű tájra a köd. És valaki vagy inkább valamik mocorognak a posványban.*
-Ha nekem úgy gondolod, hogy segítségre van szükségem, akkor azt a barátságunk kedvéért, de elfogadom.
* Valami megérinti az iszapban és kardjával gyorsan odaszúr. De ekkor Aezmorian megindul a fény felé.*
-Inkább kifelé kellett volna mennünk. *morgolódik* A legostobább választás, hogy egy lidércfény után koslatunk itt.
* Azért utána megy, ha már a megbízója belekezdett, derítsék ki, ki táborozik ott.*
-De ha harminc lépés múlva nem látunk tisztábban, akkor visszafordulunk és usgyí innen! Nem kevesen vesztek már itt így.
~ Egy, kettő, három...~
* Félő nagyon, hogy már most túlságosan bemerészkedtek a bajszos után. Nagyon nem tetszik ez neki.*
-Vannak erre felé sokkal veszélyesebbek, mint a dingók. Nem tudom mennyire vagy könyvmoly a botanikát illetően, de erre felé a gnóm van a kihaló félben lévő fajok listáján.
* Nem érdekli az sem, hogy a tudósok szavával ez növényt jelent, ha életben akar maradni, akkor a az alacsonyabb hősünk nem itt fog részletes vitába a szavak jelentésébe. Látta őt a templom könyvtárában ilyesmi műveket átböngészni.*
-Remélem nem bűbájjal csinálták ezt az átkozott...
* Hirtelen eszébe jut valami, amit meg kell osztania társával.*
-Ügye az azért a haladástól elzárt városodba eljutott, hogy ezen a helyen volt a legnagyobb csata Sa'argathot zombijai és a város katonái között?
Vigyázz nagyon, ha halottba botlasz! Vágd fel kis darabokra, mielőtt tovább mennél!
* Az ő hangján is hallatszik, hogy ez veszélyességi pótlék miatt feláras meló lesz valaki számára...*
A hozzászólás írója (Grawok Hifeti) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.25 21:11:30
686. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-25 19:29:42
Üzenet elküldve: 2018-11-25 19:29:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* Aezmorin a sötételf szavaira csak felhorkant. Fenyegetés, vagy csak jó tanács? Valójában mindegy. Nem hiszi, hogy a vér, vagy a halál, vagy tudja a bánat miféle isten bárkit is birodalmába juttatná. A halál után csend és nyugalom vár, nem pedig egy ismeretlen entitás hallucinált világa. Ki is köpne, de egyelőre nem akarja Gré vallását ilyen nyíltan megsérteni. *
- Ehm - * vonja meg tanácstalanul a vállát a gnóm. * - Fogalmam sincsen - * rázza a fejét végül. Akármelyikhez tartozhatott a név, valószínű egyébként is, hogy mindketten halottak, így akár temethetik jelképesen a másikat is. * - De mindegy. Búcsúztathatod a tesóját is vele együtt - * talán saját magukat még nem kell, bár az ingovány egyre inkább kezd Aezmorin idegeire menni. A hangok és mozgás innen-onnan szörnyen hat a gnómra. Nem szereti ezt a bűzös helyet. Egyszer már kikeveredett innét, most meg újfent ennek a területnek felszínét koptatja. ~ Ígéred meg magadnak, ha élve kijutsz soha nem jössz ide vissza. Ígérem! ~ ezt szépen megtárgyalta saját magával, de a bökkenő itt meglehet az életben maradás lesz. *
- Ne feledd, hogy könnyebb vagyok, a talpméretünk meg közel azonos. Te elsüppedsz, ott, ahol én még vígan állok. Szóval neked lehet szükséged segítségre - * néz a sötételfe komoran. Nincs ereje nagyon vitázni, hangjában idegesség lapul, és nem a szokásos szarkasztikus él. * - De igazad van, jobb, ha nem együtt haladunk - * Gré jobb a terepmunkában ez nem kétség, más kérdés, hogy Aezmorin inkább küldené előre a zsoldost, de eltekint ettől. Kell neki a napló, és bár inkább hiszi, hogy az út végén egy remekbe szabott csapda várja, jobb, ha megtudja, mert az információ hiánya a gnóm legnagyobb ellensége.
Gré kifogására csak horkant egyet. Az ásó másik végét használhatná, de mindegy, mert Aezmorinnál a botja, és nem adja neki. Ha nagyon el akarja venni, abból iszapbirkózás lenne, így remélhetőleg erről letesz. *
- Akkor vadkutya falkával még nem volt dolgod - * azok csaholnak, ugatnak, és közben széttépik az áldozatukat, de Aezmorinnak nincs idegzete magyarázni. A körülöttük lévő dolog láthatatlan a ködben, de lehet, hogy egyébként is áttetsző, vagy valamilyen más formát ölt, hogy a környezetükbe olvadjon. A gnóm nem jártas az ingovány lakóinak ismeretében, de ha csupán valami állat lenne, amely hangjával valahogy megtéveszti az... ~ Szavak! Ezek szavak! ~ persze, hogy azok. Nem állat, hanem valami más.
Aezmorin kezében a tőrével és a lova kantárának a szárával egy helyben toporog, közben figyel rá, hogy nem-e süllyedni kezd.
A tejfölös ködön át egy apró fényforrás vonja figyelmét magára, miután ide-oda forgatta fejét. Egyetlen vigasza, hogy a lova nem akar menekülni. Tehát nagyon nagy baj nem lehet. *
- Gré! - * tekint hátra a sötételfre. * - Lidércfény? - * mocsaras vidéken előfordulnak csalogató lángocskák. * - Kövessük? - * vagy netán hátraarc és fussanak ki az ingoványból. Már, ha kitalálnak persze. A bajszos valamerre előttük tűnt el. Talán a halovány fény irányába. Aezmorin megrázza a fejét, és elhatározásra jut. Gyakorlatilag mindegy, hogy mit mond a sötételf. Elindul. Szíve szaporán ver, minden egyes pillanatban várja, hogy a sziszegés ismétlődjön. A tőrét elteszi, hogy a botjával tudja maga előtt ellenőrizni a talajt. Legszívesebben a lovat nem vinné tovább, de ha itt elengedi és tovább megy, esélyes, hogy többé nem találja meg. Nem akarja Borzast a halálba taszítani, de van annyira önző, hogy ne engedje el. Szükség lehet még rá. Lépésről lépésre halad, a bottal keresve a szilárd felületeket. *
* Aezmorin a sötételf szavaira csak felhorkant. Fenyegetés, vagy csak jó tanács? Valójában mindegy. Nem hiszi, hogy a vér, vagy a halál, vagy tudja a bánat miféle isten bárkit is birodalmába juttatná. A halál után csend és nyugalom vár, nem pedig egy ismeretlen entitás hallucinált világa. Ki is köpne, de egyelőre nem akarja Gré vallását ilyen nyíltan megsérteni. *
- Ehm - * vonja meg tanácstalanul a vállát a gnóm. * - Fogalmam sincsen - * rázza a fejét végül. Akármelyikhez tartozhatott a név, valószínű egyébként is, hogy mindketten halottak, így akár temethetik jelképesen a másikat is. * - De mindegy. Búcsúztathatod a tesóját is vele együtt - * talán saját magukat még nem kell, bár az ingovány egyre inkább kezd Aezmorin idegeire menni. A hangok és mozgás innen-onnan szörnyen hat a gnómra. Nem szereti ezt a bűzös helyet. Egyszer már kikeveredett innét, most meg újfent ennek a területnek felszínét koptatja. ~ Ígéred meg magadnak, ha élve kijutsz soha nem jössz ide vissza. Ígérem! ~ ezt szépen megtárgyalta saját magával, de a bökkenő itt meglehet az életben maradás lesz. *
- Ne feledd, hogy könnyebb vagyok, a talpméretünk meg közel azonos. Te elsüppedsz, ott, ahol én még vígan állok. Szóval neked lehet szükséged segítségre - * néz a sötételfe komoran. Nincs ereje nagyon vitázni, hangjában idegesség lapul, és nem a szokásos szarkasztikus él. * - De igazad van, jobb, ha nem együtt haladunk - * Gré jobb a terepmunkában ez nem kétség, más kérdés, hogy Aezmorin inkább küldené előre a zsoldost, de eltekint ettől. Kell neki a napló, és bár inkább hiszi, hogy az út végén egy remekbe szabott csapda várja, jobb, ha megtudja, mert az információ hiánya a gnóm legnagyobb ellensége.
Gré kifogására csak horkant egyet. Az ásó másik végét használhatná, de mindegy, mert Aezmorinnál a botja, és nem adja neki. Ha nagyon el akarja venni, abból iszapbirkózás lenne, így remélhetőleg erről letesz. *
- Akkor vadkutya falkával még nem volt dolgod - * azok csaholnak, ugatnak, és közben széttépik az áldozatukat, de Aezmorinnak nincs idegzete magyarázni. A körülöttük lévő dolog láthatatlan a ködben, de lehet, hogy egyébként is áttetsző, vagy valamilyen más formát ölt, hogy a környezetükbe olvadjon. A gnóm nem jártas az ingovány lakóinak ismeretében, de ha csupán valami állat lenne, amely hangjával valahogy megtéveszti az... ~ Szavak! Ezek szavak! ~ persze, hogy azok. Nem állat, hanem valami más.
Aezmorin kezében a tőrével és a lova kantárának a szárával egy helyben toporog, közben figyel rá, hogy nem-e süllyedni kezd.
A tejfölös ködön át egy apró fényforrás vonja figyelmét magára, miután ide-oda forgatta fejét. Egyetlen vigasza, hogy a lova nem akar menekülni. Tehát nagyon nagy baj nem lehet. *
- Gré! - * tekint hátra a sötételfre. * - Lidércfény? - * mocsaras vidéken előfordulnak csalogató lángocskák. * - Kövessük? - * vagy netán hátraarc és fussanak ki az ingoványból. Már, ha kitalálnak persze. A bajszos valamerre előttük tűnt el. Talán a halovány fény irányába. Aezmorin megrázza a fejét, és elhatározásra jut. Gyakorlatilag mindegy, hogy mit mond a sötételf. Elindul. Szíve szaporán ver, minden egyes pillanatban várja, hogy a sziszegés ismétlődjön. A tőrét elteszi, hogy a botjával tudja maga előtt ellenőrizni a talajt. Legszívesebben a lovat nem vinné tovább, de ha itt elengedi és tovább megy, esélyes, hogy többé nem találja meg. Nem akarja Borzast a halálba taszítani, de van annyira önző, hogy ne engedje el. Szükség lehet még rá. Lépésről lépésre halad, a bottal keresve a szilárd felületeket. *
685. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-25 18:37:30
Üzenet elküldve: 2018-11-25 18:37:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Karavánpihenő romjai//
*A hangok csitulnak ugyan, de a mozgás körülöttük nem. Nem igazán lehet eldönteni, hogy a mocsár természetes zajai, vagy egyebek hallatszódnak, bár olykor néhány gyanúsabb és erősebb zörej is hallik. A helyzet nem változik akkor sem, mikor a vita lezajlik a két vándor között, azonban a pára egyre sűrűbb és nehezebb. Aezmorin a kósza érintésre felkapja a fejét, s körbenéz, de egyelőre semmi különlegeset nem észlel, csak egyre szaporább lélegzetének felhői kerengenek arca körül. Azonban mégis történik valami, mert egy apró fénylő pont tűnik fel a ködös távolban, halványan pislákol, mintha tábortűz sejtelmes fénye lenne. A fény nem erős, csupán jelzés értékű, de mindenesetre megfontolandó, hogy mozduljanak valamerre, mert jelenleg egy helyben topognak. Grawok mindeközben kutatni kezd, nyomok után, de semmi különlegeset nem tapasztal. Korábban sárba cuppant lépteik nyomát már rég elöntötte a víz, vagy a puha sár azóta kitöltötte a réseket, így csupán egybefüggő és szokványos ingoványos környezetet tapasztalhat. Lát ugyan néhány frissen letört fűszálat és ágat, de ilyen sajnos mindenhol akad, az ingovány szinte teljes területén. Lovaik valóban nyugtalanok, de nem feszítik a pányvát, egyelőre nem szaladnak semerre, engedelmesen várakoznak. Grawok mást is tapasztalhat, bokájánál síkos érintés csusszan végig, melyet kiválóan érez. Az érintés többször ismétlődik, mintha közlekedne valami a sűrű iszapban.*
*A hangok csitulnak ugyan, de a mozgás körülöttük nem. Nem igazán lehet eldönteni, hogy a mocsár természetes zajai, vagy egyebek hallatszódnak, bár olykor néhány gyanúsabb és erősebb zörej is hallik. A helyzet nem változik akkor sem, mikor a vita lezajlik a két vándor között, azonban a pára egyre sűrűbb és nehezebb. Aezmorin a kósza érintésre felkapja a fejét, s körbenéz, de egyelőre semmi különlegeset nem észlel, csak egyre szaporább lélegzetének felhői kerengenek arca körül. Azonban mégis történik valami, mert egy apró fénylő pont tűnik fel a ködös távolban, halványan pislákol, mintha tábortűz sejtelmes fénye lenne. A fény nem erős, csupán jelzés értékű, de mindenesetre megfontolandó, hogy mozduljanak valamerre, mert jelenleg egy helyben topognak. Grawok mindeközben kutatni kezd, nyomok után, de semmi különlegeset nem tapasztal. Korábban sárba cuppant lépteik nyomát már rég elöntötte a víz, vagy a puha sár azóta kitöltötte a réseket, így csupán egybefüggő és szokványos ingoványos környezetet tapasztalhat. Lát ugyan néhány frissen letört fűszálat és ágat, de ilyen sajnos mindenhol akad, az ingovány szinte teljes területén. Lovaik valóban nyugtalanok, de nem feszítik a pányvát, egyelőre nem szaladnak semerre, engedelmesen várakoznak. Grawok mást is tapasztalhat, bokájánál síkos érintés csusszan végig, melyet kiválóan érez. Az érintés többször ismétlődik, mintha közlekedne valami a sűrű iszapban.*
684. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-24 20:05:07
Üzenet elküldve: 2018-11-24 20:05:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* Aezmorin még az elején megvédi a vidéken kalauzoló új ismerősüket, nem nevezve őt ellenségnek. Noha ilyet magáról Grawok sem állít. Ám csak percek kérdése és mindkettejük véleménye megváltozik. Elég haramiát ismer a sötételf ahhoz, hogy vezetőjük pont úgy néz ki és úgy is viselkedik...
Na, rendben! Elismerem, hogy ez talán nem a véletlen szüleménye és nem most jött rá. Eddig is annak tartották, de mostani lépései úgy tüntetik fel, mintha az ő vesztükre játszana.*
~ Pedig hogy hitegettem még azzal is, hogy beállunk közéjük!?~
-Örülök, hogy kezd érzékenyen érinteni az istenem lelki világa és a Holtak Birodalma. Ha még nem tetted, kezdj el megbarátkozni vele, mielőtt váratlanul a színe elé nem kerülnél!
* Az elhunytról a kérdés pedig a megdöbbenés vonásait rajzolja az arcára.*
-Hát persze, hogy ismerjük! A bajszos barátunk mondta a nevét. *erősen gondolkodik, hogy mi is volt az, majd egyszer csak eszébe ugrik* Khleron! Azt hiszem. Vagy a testvérét hívták így?
* Kicsit érzékenyen érinti a lelkét, hogy rá akarják szedni, de sajnos már így is tovább jöttek, mint azt szerette volna. De ahogy számított rá, egyetértenek abban, hogy a naplót óhajtó társa sem szeretne tovább menni.*
-Menj előre! Te alacsonyabb vagy, ha én elsüllyednék, meg sem tudnád közelíteni azt a helyet. Én viszont ki tudlak húzni.
* Az hullámos, erősebb faággal, amit a tákolmány építéséhez a romok között keresett nem rég a gnóm, maga előtt az iszapot döfködve halad mögötte. Azt már csak megtartja magának, kár lenne veszni hagyni. Bal kezében ezzel kutakodik a posvány szilárdabb pontjai után, jobb kezével pedig előhúzza a kardját és csuklójára csavarva hátasa szíját, a végét a markolathoz fogja marokkal.*
-Ha az ásót használnám, csak fellazítanám a posvány fenekét.
* Lehetne megfordítani is, de utána eredeti rendeltetésének nehezebben lehetne használni egy jó darabig, ha csúszós sár lepné el a nyelét. A másik elhajíthatja, ha ennyire akarja, saját szerszámát, de ő amit a kezébe adtak, ahhoz ragaszkodik. A bontott anyag sokkal alkalmasabbnak tűnik felderítésre. Igyekszik szemeit nyitva tartani és a hőnyomokkal is kutatni az utat, amerről jöttek. Minden nyomolvasói tudását összeszedi, amit csak lehet és reméli, hogy mindketten így fognak tenni.*
-Persze, hogy hallom. És tudom, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap.
* Azért nem hagyhatja figyelmen kívül a próbálkozásokat. De tudja jól, hogy a terv most az, hogy harc nélkül vesszenek a süppedős talajban el. Az ő lova sem lett beidomítva ilyen különleges helyzetekhez, nyugtalan ő is. De a tudóshoz hasonlóan ő is erős kézzel tartja a kantárszárat.*
-Csak menj előttem és én fedezlek hátulról! *mondja el a haditervet* És figyeld az utat! És Sa'Tereth legyen velünk! Túl sok holttestet kell eltemetnem még ezen a világon.
683. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-24 18:35:47
Üzenet elküldve: 2018-11-24 18:35:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* Gré természetesen a jól bevált taktikáját folytatja, ami annyi, hogyha valami neki nem tetszik, akkor arra nem is reagál rá. Aezmorint ezzel kiváltképp fel tudja idegesíteni, de jelen helyzetben a gnóm erőt vesz magán, és bólint. Végül is mindegy. Ezer arany, vagy nyolcszázötven. Elvégre bizonyára jó szolgálatot tett már eddig a sötételf. Van egy batyu gyógyfüve, egy másik zsáknyi holmi, valami pengével, meg egy könyvvel. Ha ezeket eladja, talán meg is lesz az a százötven mínusz. Nyilván azért megpróbálja az eredeti árat visszahozni, ha a naplót megtalálják, de ez még baromi messzire lehet. *
- Jelenlegi állás szerint nem ellenség, még. De a viselkedése nyugtalanító. Nézz csak rá - * szól halkan, fejével előrebökve. * - Amióta visszatért kifordult önmagából - * a bajszos amennyire siet, nem hallhatja amit Aezmorin bizalmasan közöl a sötételffel, de ha mégis, az sem igazán zavarná a gnómot. Egyedül van, ők ketten. Ha dühében rájuk támad, Gré majd lekaszabolja. Persze Aezmorin ezt igazán nem szeretné. Bár kevés az esély, hogy bármit tud a naplójáról, azért nem lenne jó ezt a kis szalmaszálat is felgyújtani. A gnóm megfogadja a sötételf tanácsát, de az ásóval. Azért nem kár, ha elveszik. Majd legfeljebb Gréjével felváltva fognak gödröt készíteni. *
- Azt elhiszem - * néz a súlyproblémával küzdő sötételfre. * - Úgy látom a kegyeletteljes megnyilvánulás nálad csak addig él, amíg bele nem fáradsz. A sötét uradat ezzel lehet nem teszed boldoggá - * szerencsére a gnómnak fogalma sincs a vér istenének vallási dogmáiról, így nem tudja, hogy Gré szavai kedvére valóak-e a vagy sem a hatalmas entitásnak. Persze kérdéses, hogy egyáltalán foglalkozik-e a másik dimenzióból érkezett utazó olyan csenevész hittérítővel, mint Hifeti. Az ingovány zajai egyre nyugtalanítóbbak és a gnóm minden egyes zajra a hang forrása felé tekint, de végül sohasem lát semmi veszélyeset. Csak az ingovány éli életét.
A sötételf szusszanásnyi idő után belekezd valami ima félébe. *
- Föl akarod éleszteni? - * kérdi enyhe gúnnyal a hangjában, de a mocsokelf szövegelése végére már sejti, hogy mi lehet az ábra. Kivételes alkalom, de tökéletesen egyetért Gré tetteivel. A futóhomok éppen megfelelő egy haramiának. Ráadásul még ásniuk sem kell. *
- Nyugodj békében ismeretlen barátunk. Vagy várj, tudtuk a nevét? - * pillant fel a sötételfre, bár választ nem vár.
Türelmesen hallgatja a társát, és egyet kell értenie vele. A bajszos a fene tudja hol van, a köd egyre erősödik, a fény pedig halványul, és a gnóm bár aránylag képes a tájékozódásra, most az sem tudja, hogy az égtájak merre lehetnek. Nem lenne okos ötlet beljebb merészkedni. Ezzel teljes mértékben egyetért. Gré további szavai viszont enyhén meghökkentik a gnómot. Arcán a hitetlenség szépen szétterül. *
- Menjek egyedül ahová te nem mersz? - * mutat az ingovány fullasztó belseje felé. * - Megvesztél? Amúgy meg használd az ásódat - * minek adja oda a botját? * - Egyébként már múltkor is el akartad tőlem venni, nem tudom miért vagy ennyire oda a botomért, de köszönöm, nálam marad - * téma lezárva, ott az ásója, azzal tudja majd az ingoványt ellenőrizni. Figyeli, ahogy a társa szétbontja a hullaszállító tákolmányt. Leteszi a kezéből az ásót, majd a botját erősen megragadja és maga felé rántja, amint úgy érzi a kötél eléggé szabad, hogy a tákolmányból kihúzhassa. Nem mellesleg visszaveszi a köpenyét is közben. A batyuját a nyeregtáskába teszi, az ásóval nem törődik. Kell a fenének a rozoga szerszám. Talán be is dobhatná a futóhomokba.
Aezmorin nem tudja, hogy mi veszi rá, de megfogja lovának kantárszárát és már indulna be az ingoványba. Esélyes, hogy Gré megszökik őt meg hagyja sorsára, így jobb, ha van valami menekülési lehetősége. Borzas persze nem túl lelkes. Csak néhány lépést tesz meg, amikor a hátborzongató hang megszólal. Talán akkor, amikor a hullát teljesen ellepi a futóhomok.
Aezmorin megdermed, borzas felnyihog, a gnómnak erősen kell tartania a kantárszárát, hogy a hátas ne oldhasson kereket. Egész testében libabőrös lesz. Visszatekint Grére. *
- Te is hallod? - * kérdi mivel racionális elméje egyből a posvány bűzös levegőjére fogja a jelenséget. Azonban olyan valóságos a sziszegés, hogy képtelen csupán lidércnyomásnak betudni. A hangok mintha innen is, onnan is jönnének. A gnóm fejét kapkodja, hogy megtalálja a különös szerzetet, amelyik szórakozik velük, de képtelen megpillantani. Előhúzza övéből a tőrt, mivel a botot nem tudja rendesen forgatni a ló kantárszárát fogva, így úgy dönt védekezésül a rövidebb hatótávolságú eszközhöz folyamodik.
Hallucináció vagy sem, Aezmorin a bőrén érzi a suhanó lény lendületének szelét. Fogait összeszorítja, kezében a tőr kissé megremeg, így erőltetnie kell magát, hogy ki ne ejtse azt a kezéből. Tekintete ide-oda pásztázza a ködös vidéket. *
* Gré természetesen a jól bevált taktikáját folytatja, ami annyi, hogyha valami neki nem tetszik, akkor arra nem is reagál rá. Aezmorint ezzel kiváltképp fel tudja idegesíteni, de jelen helyzetben a gnóm erőt vesz magán, és bólint. Végül is mindegy. Ezer arany, vagy nyolcszázötven. Elvégre bizonyára jó szolgálatot tett már eddig a sötételf. Van egy batyu gyógyfüve, egy másik zsáknyi holmi, valami pengével, meg egy könyvvel. Ha ezeket eladja, talán meg is lesz az a százötven mínusz. Nyilván azért megpróbálja az eredeti árat visszahozni, ha a naplót megtalálják, de ez még baromi messzire lehet. *
- Jelenlegi állás szerint nem ellenség, még. De a viselkedése nyugtalanító. Nézz csak rá - * szól halkan, fejével előrebökve. * - Amióta visszatért kifordult önmagából - * a bajszos amennyire siet, nem hallhatja amit Aezmorin bizalmasan közöl a sötételffel, de ha mégis, az sem igazán zavarná a gnómot. Egyedül van, ők ketten. Ha dühében rájuk támad, Gré majd lekaszabolja. Persze Aezmorin ezt igazán nem szeretné. Bár kevés az esély, hogy bármit tud a naplójáról, azért nem lenne jó ezt a kis szalmaszálat is felgyújtani. A gnóm megfogadja a sötételf tanácsát, de az ásóval. Azért nem kár, ha elveszik. Majd legfeljebb Gréjével felváltva fognak gödröt készíteni. *
- Azt elhiszem - * néz a súlyproblémával küzdő sötételfre. * - Úgy látom a kegyeletteljes megnyilvánulás nálad csak addig él, amíg bele nem fáradsz. A sötét uradat ezzel lehet nem teszed boldoggá - * szerencsére a gnómnak fogalma sincs a vér istenének vallási dogmáiról, így nem tudja, hogy Gré szavai kedvére valóak-e a vagy sem a hatalmas entitásnak. Persze kérdéses, hogy egyáltalán foglalkozik-e a másik dimenzióból érkezett utazó olyan csenevész hittérítővel, mint Hifeti. Az ingovány zajai egyre nyugtalanítóbbak és a gnóm minden egyes zajra a hang forrása felé tekint, de végül sohasem lát semmi veszélyeset. Csak az ingovány éli életét.
A sötételf szusszanásnyi idő után belekezd valami ima félébe. *
- Föl akarod éleszteni? - * kérdi enyhe gúnnyal a hangjában, de a mocsokelf szövegelése végére már sejti, hogy mi lehet az ábra. Kivételes alkalom, de tökéletesen egyetért Gré tetteivel. A futóhomok éppen megfelelő egy haramiának. Ráadásul még ásniuk sem kell. *
- Nyugodj békében ismeretlen barátunk. Vagy várj, tudtuk a nevét? - * pillant fel a sötételfre, bár választ nem vár.
Türelmesen hallgatja a társát, és egyet kell értenie vele. A bajszos a fene tudja hol van, a köd egyre erősödik, a fény pedig halványul, és a gnóm bár aránylag képes a tájékozódásra, most az sem tudja, hogy az égtájak merre lehetnek. Nem lenne okos ötlet beljebb merészkedni. Ezzel teljes mértékben egyetért. Gré további szavai viszont enyhén meghökkentik a gnómot. Arcán a hitetlenség szépen szétterül. *
- Menjek egyedül ahová te nem mersz? - * mutat az ingovány fullasztó belseje felé. * - Megvesztél? Amúgy meg használd az ásódat - * minek adja oda a botját? * - Egyébként már múltkor is el akartad tőlem venni, nem tudom miért vagy ennyire oda a botomért, de köszönöm, nálam marad - * téma lezárva, ott az ásója, azzal tudja majd az ingoványt ellenőrizni. Figyeli, ahogy a társa szétbontja a hullaszállító tákolmányt. Leteszi a kezéből az ásót, majd a botját erősen megragadja és maga felé rántja, amint úgy érzi a kötél eléggé szabad, hogy a tákolmányból kihúzhassa. Nem mellesleg visszaveszi a köpenyét is közben. A batyuját a nyeregtáskába teszi, az ásóval nem törődik. Kell a fenének a rozoga szerszám. Talán be is dobhatná a futóhomokba.
Aezmorin nem tudja, hogy mi veszi rá, de megfogja lovának kantárszárát és már indulna be az ingoványba. Esélyes, hogy Gré megszökik őt meg hagyja sorsára, így jobb, ha van valami menekülési lehetősége. Borzas persze nem túl lelkes. Csak néhány lépést tesz meg, amikor a hátborzongató hang megszólal. Talán akkor, amikor a hullát teljesen ellepi a futóhomok.
Aezmorin megdermed, borzas felnyihog, a gnómnak erősen kell tartania a kantárszárát, hogy a hátas ne oldhasson kereket. Egész testében libabőrös lesz. Visszatekint Grére. *
- Te is hallod? - * kérdi mivel racionális elméje egyből a posvány bűzös levegőjére fogja a jelenséget. Azonban olyan valóságos a sziszegés, hogy képtelen csupán lidércnyomásnak betudni. A hangok mintha innen is, onnan is jönnének. A gnóm fejét kapkodja, hogy megtalálja a különös szerzetet, amelyik szórakozik velük, de képtelen megpillantani. Előhúzza övéből a tőrt, mivel a botot nem tudja rendesen forgatni a ló kantárszárát fogva, így úgy dönt védekezésül a rövidebb hatótávolságú eszközhöz folyamodik.
Hallucináció vagy sem, Aezmorin a bőrén érzi a suhanó lény lendületének szelét. Fogait összeszorítja, kezében a tőr kissé megremeg, így erőltetnie kell magát, hogy ki ne ejtse azt a kezéből. Tekintete ide-oda pásztázza a ködös vidéket. *
682. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-24 15:53:50
Üzenet elküldve: 2018-11-24 15:53:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Karavánpihenő romjai//
*Ködös pára száll a tájra, mely egyre sűrűbb és egyre sikamlósabb. A távolban olykor csobbanást hallhatnak, körülöttük a mocsár zajai felerősödnek. Néha béka brekken az egyik zsombék mellett, aztán hatalmas ugrással tűnik el a vízben. Emiatt a szemük sarkából állandó mozgást észlelnek, ami miatt akaratlanul is oda kell kapniuk a fejüket. Világos van, de valahogyan mégsem, ebben az álomszerű miazmatikus ködben jelenleg csak ketten vannak, valamint a némán fekvő hulla és a lovak. A Bajszost nem hallják, nem is kiabál, nem is beszél, de még lépteinek cuppogása sem hallik. Ehelyett inkább egyik percben sietős motoszkálást, másik percben pedig hatalmas csobbanást lehet hallani. Grawok sötét imája ugyan meghallgatásra talál, de csak a Bajszos hátának szól és szürke kuncogásának, mintha ekkor léptei is sietősebbre váltanának. Talán ekkor tűnik el végleg szemük elől. Nem történik semmi, akkor sem, mikor a hullát eloldva a hordágyról a futóhomokba borítja. Lassú bugyborékolással süllyed el, ahogy a homok szépen körben elborítja, s lehúzza a mélybe. Hirtelen csend lesz, sem a víz buborékainak pukkanását, sem madárhangot, sem a nád kósza surrogását nem lehet hallani a hűvös szélben.*
- Asssszt hiszed okooossss vaaaaagy... vagy-vagy-vagy-vagy??? *A sziszegéssel vegyített suttogás előbb háta mögül érkezik, aztán hirtelen elölről, furcsa mód visszahangozva a lassan tejszerű ködben.*
- Ho-hoogy bááátor vaaaagy vagy-vagy-vagy-vagy-vagy... ? *Immár jobbról, aztán hirtelen balról, majd mintha Aezmorin jobb válla felől szólna hirtelen. Aztán újra néma csend egy. Egy pár pillanatig gyorsan surranó léptek és léha loccsanások veszik körbe a két kalandort.*
- Téééééé... vesssss... következtetéééééésssss... tés... tés... tés... tés... *A hang amilyen hirtelen érkezik, mindig úgy hal el a legvégén, fájdalmasan és sziszegve, ezer meg ezer kígyó csúfolódásának hangján. A néma csendben aztán ismét suhanás, s a két kalandort megcsapó lendület szele.*
*Ködös pára száll a tájra, mely egyre sűrűbb és egyre sikamlósabb. A távolban olykor csobbanást hallhatnak, körülöttük a mocsár zajai felerősödnek. Néha béka brekken az egyik zsombék mellett, aztán hatalmas ugrással tűnik el a vízben. Emiatt a szemük sarkából állandó mozgást észlelnek, ami miatt akaratlanul is oda kell kapniuk a fejüket. Világos van, de valahogyan mégsem, ebben az álomszerű miazmatikus ködben jelenleg csak ketten vannak, valamint a némán fekvő hulla és a lovak. A Bajszost nem hallják, nem is kiabál, nem is beszél, de még lépteinek cuppogása sem hallik. Ehelyett inkább egyik percben sietős motoszkálást, másik percben pedig hatalmas csobbanást lehet hallani. Grawok sötét imája ugyan meghallgatásra talál, de csak a Bajszos hátának szól és szürke kuncogásának, mintha ekkor léptei is sietősebbre váltanának. Talán ekkor tűnik el végleg szemük elől. Nem történik semmi, akkor sem, mikor a hullát eloldva a hordágyról a futóhomokba borítja. Lassú bugyborékolással süllyed el, ahogy a homok szépen körben elborítja, s lehúzza a mélybe. Hirtelen csend lesz, sem a víz buborékainak pukkanását, sem madárhangot, sem a nád kósza surrogását nem lehet hallani a hűvös szélben.*
- Asssszt hiszed okooossss vaaaaagy... vagy-vagy-vagy-vagy??? *A sziszegéssel vegyített suttogás előbb háta mögül érkezik, aztán hirtelen elölről, furcsa mód visszahangozva a lassan tejszerű ködben.*
- Ho-hoogy bááátor vaaaagy vagy-vagy-vagy-vagy-vagy... ? *Immár jobbról, aztán hirtelen balról, majd mintha Aezmorin jobb válla felől szólna hirtelen. Aztán újra néma csend egy. Egy pár pillanatig gyorsan surranó léptek és léha loccsanások veszik körbe a két kalandort.*
- Téééééé... vesssss... következtetéééééésssss... tés... tés... tés... tés... *A hang amilyen hirtelen érkezik, mindig úgy hal el a legvégén, fájdalmasan és sziszegve, ezer meg ezer kígyó csúfolódásának hangján. A néma csendben aztán ismét suhanás, s a két kalandort megcsapó lendület szele.*
681. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-11-23 21:49:50
Üzenet elküldve: 2018-11-23 21:49:50
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* Hősünk tartja magát fogadalmához, hogy nem reagál a messziről jött idegen újabb és újabb pénzügyi ötleteire. Eljárt az idő az alkudozás felett, már nagyon régen a megvalósítás egyre süppedősebb talajára lépnek. Végre ígéretet adott a gnóm arra, hogy kifizeti a teljes ezer aranyat, amiben eredetileg megállapodtak. A lovat elvenni tőle meg igen ambiciózus ötlet.*
~ Amúgy sem kell neki két hátas. Folyton panaszkodik, hogy az enyém túl magas. Semmire sem tudna menni vele.~
* Ám a temetés egyre különösebb fejleményeket hoz. Már csak a szégyen elkerülése végett is büszkén viseli a cipekedést, nehogy azt mondják rá, hogy nem bírja fizikailag. De eredetileg úgy volt, hogy alig száz métert mennek, keresve egy útszéli fát. Ám az új helyszín igen homályosan lesz meghatározva.*
~ Falu végére. A lápvidéken. Megnézném azt, hogy melyik ház maradt állva az ingoványban!~
* A kis tisztás és a kunyhó igen romantikus leírás, ha tollnok lenne, még meg is ihletné. De ő a legjobb megfogalmazás szerint is zsoldos. Avagy pénzért harcos.*
-Miért? Talán ellenségednek mondanád a Főnököt? *vonja kérdőre az alacsonyabbik főhősünket a magasabbik.* Lábad előtt a botodat szurkáld a földbe, ha derékig merül, akkor szólj azonnal!
~ Hiába tanítom, hogy udvariasan beszéljen, egyszerűen barbárnak született.~
* Ha talál még a mocsárba lépés előtt alkalmas fát, akkor kardjával hasít egy botot. Pici megálló csak. A megboldogult mellé fekteti, hogy kéznél legyen, ha szüksége lesz rá. És követik egyre gyorsabb tempóban a véres kezű bajszost. Aezmorian visszajelez, hogy megértették a figyelmeztetést, de a Hifeti fiú csak csendben cipeli tovább a rakományt.
De nem sokáig. Két vagy három perc telhet csak bele, mire füttyent egyet előre.*
-Itt egy kicsit pihennünk kell. Nehéz ez a hülye.
* Leteszi a vízbe a hordágy végét és szusszan egyet. Ha útitársa nem kezdeményez beszélgetést, akkor erőt gyűjt, majd amikor elérkezettnek látja a pillanatot, kezét kinyújtja a holttest fölé és magasztos hangon kezd bele a beszédbe.*
-Hosszú idő telt el, hogy a sötétségből eljöttél a fényre. *felpillant a megbízóra, ha nem ment tovább az úton* Születésünk előtt csak a sötétség vesz körbe, mielőtt erre a világra jönnénk. Megtanuljuk életünk során, hogy fény sosem létezik árnyék nélkül. De az éjszaka tud létezni világosság nélkül.
Most visszatérsz a teljes sötétségbe, ahol békét lelsz az izgága fénytől és megpihenhetsz. Az alvás napszakja ez.
* Ezzel a tőle telhető legnagyobb kegyelemmel telve fordítja bele a hullát az ösvény melletti futóhomokba. Ha elsőre nem süllyedne el, akkor még lök is rajta a lábával, szintén a legmagasztosabb mozdulattal. És nagyot sóhajtva fordul a másikhoz.*
-Túlságosan emlékeztet azokra az idegenvezetőkre, akik átvezetik a fizető kalandorokat az Ingoványos vidéken. De sajnos útközben valahogy mégis elsüllyednek.
Te menj az új barátunk után és nézd meg, hogy hol van az a kunyhó! Én visszaviszem a lovakat. Ja és add ide a botodat, nehogy elsüllyedjek!
Halotti beszéd megvolt, temetés megvolt, a kunyhót majd te megkeresed. Azt hiszem végeztünk.
* Ahogy ezeket kimondta, elkezdi hátulról kezdve szétbontani a hordágyat és a kötelet feltekerni, hogy a nyergére akassza, nem messze az ásótól. Amennyiben a romok környékén nem talált alkalmas fát sétapálcának, akkor a most felszabadultat teszi el magának, immáron nem a nyereg alá, hanem a bal kezébe. Ha tiltakozna a tudós és nem szeretne külön válni, akkor int a fejével arra, ahonnan jöttek. Az ő sötéthez szokott szemei bár jobbak ezen a ködös tájon, de inkább marad hátul és kihúzza, ha véletlenül az ateista barátja valahol süllyedni kezdene. Immáron a kötelük is van hozzá szabadon, nem kell a kiszabadításával bajlódnia.
Persze mindez csak terv, de azóta figyelte az utat, amióta az őrült históriát előadta a bandavezér, vagyis az elejétől fogva. És nem véletlenül nem merészkedett be jobban. Ha a bandavezér halotti menetet akart volna, akkor nem rohan úgy, mintha a városőrség üldözné.
Az is lehet, hogy Aezmorin jóslata valóra fog válni és karddal és tőrrel kell kivágniuk magukat innen. De akkor talán nem ölte volna meg az emberét az a sunyi alak.
Most úgy tűnik, jobban állnak, mint amikor a haramiák túlerőben felbukkantak, de még messze nem nyugodhatnak meg.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937