Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
820. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-01 21:52:44
Üzenet elküldve: 2019-03-01 21:52:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* Aezmorin megejt egy kósza grimaszt, majd a hatás alatt, ami éppen jelenleg éri magyarázatba fog. *
- Nem az ajtóra vésett feliratról van szó, hanem erről itt - * emeli meg a fáklyát a felettük lévő írásra. * - Ez az enyémre nagyon hasonlít, nyilván a függőleges felület torzít valamit, azért nem tűnt fel elsőre, de határozottan tőlem származik. A másik pedig: az ajtóba a feliratot karcolhatták bármivel. Nem kell karommal dolgozni, hogy úgy tűnjön, mintha tényleg úgy készítették volna. - * néha Gré szörnyen szűk látókörű, vagy csak megjátssza magát, de jelenleg mindegy is melyik a kettő közül, hiszen a gnóm tökéletesen tisztában van vele, hogy igaza van. Legalábbis úgy gondolja, hogy nem téved. Miért lenne felszerelésük egy része különben a ládában? *
- A vágyaink tükröződése? - * néz a sötételfre, határozottan úgy, mint aki nem tudja eldönteni, hogy a sötételf teljesen, vagy csak félig nem normális. * - Neked egy lukas szalmakalap, meg egy térkép és néhány gomba a legnagyobb vágyad? Komolyan? Meg ezer arany? - * ez teljesen értelmetlen, ha így lenne, legalább ötvenezer aranynak kellene lennie a ládában, hiszen a sötételf egy telhetetlen alak, akinek semmi sem elég. Ha ez valóban a vágyait türközné, akkor minimum egy kisebb vagyok feküdne a ládában, nem néhány haszontalan tárgy. * - Mellesleg, a naplóra már nem vágytam, ott van fent vagy egy tucattal. Minek akarnék belőle még? - * nem, ki van zárva minden azon kívül, hogy tényleg időcsavarba keveredtek, vagy valami illúzióba, vagy esetleg olyasmibe, amiről úgy gondolták eleddig, hogy nem lehetséges. Mindenesetre tárgyak manifesztálása sem kisebb ökörség elmélet terén, mint az idő kimozdításáról szóló. Mindegy, ha Grét nem sikerül meggyőzni, hát túlteszi magát ezen. Végül is teljesen mindegy, hogy mit gondol a sötételf, Aezmorin úgyis tudja, vagy legalábbis tudni véli az igazat. *
- Nekem aztán mindegy - * válaszolja megvonva a vállait, amikor a térkép cseréről esik szó. Megfordul a fejében, hogy a sötételfnek mögöttes szándékai lehetnének, de végtére is teljesen logikus, amit állít. Nem lenne célszerű, ha valakik a halálba sétálnának kincsek reményében és ez Gré törékeny lelkét terhelné.
A szalmakalap, bár rendkívüli mértékben hülyén áll a sötételfen, úgy gondolja, hogy a gnóm is osztozzon ebben. Aezmorin természetesen, nem óhajtja a fején tárolni, így amint társa keze már nem nehezedik a fejére, le is veszi rögtön, de nem dobja el, majd megrázza kobakját a zsoldos megállapítására. *
- Nem. Elfelejted azt az apróságot, hogy rengeteg ideig lehettünk itt. Annyi másolatot megírni nem napok alatt sikerült. Talán évek, vagy ha csak azzal foglalatoskodtam, akkor talán fél év. A lovakat lehet, hogy megettük, vagy elragadta őket valami mocsári lidérc - * vagy éppen a sötételf démonja. Természetesen mindegy, és Aezmorin hajthatatlan a témát illetően, mivel sok minden túlságosan egybecseng, ahhoz, hogy ne így legyen. *
- A memóriád ismét csak csodálatos. Nem mondtam, hogy hányan lovasították meg a szekerem, mert magam sem tudom, de ha már légből kapott elméleteket gyártunk, akkor én azt mondom, hogy szerintem belefulladtak az óceánba, amikor levetették magukat egy hegységről - * ennek nagyjából annyi értelme van, mint Gré agymenésének, persze ez megszokott tőle, így nem is húzza fel magát rajta, hanem egyszerűen csak ténymegállapításként közli, mindenféle felháborodás, vagy rosszallás nélkül. *
- Reméljük így lesz - * bólint, hiszen, amit a sötételf mond, az ténylegesen igaz lehet, elvégre nem tudja, hogy a csapóajtó miként nyílt ki, de azért pöcköl a szerkezeten párat, hátha elér vele valamit, de sokat nem vacakol vele, ha két-három perc alatt nincs eredmény a sötételf után indul.
Felérve hallgatja Gré magyarázatát és már vitatkozna vele, hogy az eredaroknak nevezettek valójában csak nők lehetnek, elvégre valószerűtlen, hogy két démoncsoport, ugyanazokkal a jellemzőkkel máshogyan működnének, mégis párhuzamosan, de mivel ehhez nem ért, így ráhagyja, egészen addig, amíg a varázslás elő nem kerül. *
- Varázslás? Miféle varázslat? - * természetesen meghökken az elejtett szavakon, mert eddig Gré annyi mágikus tehetséget sem mutatott, mint egy döglött mókus, pedig azok néha rezonálnak a mágikus szerkezetekkel. Vérpap az rendben van, vagy legalábbis azt képzeli magáról, de eddig úgy hitte, vagyis igazából még ezen a ponton is úgy hiszi, hogy a sötételf csak hazudik. Amikor a kántálásával a halálba segítette a szerencsétlen, azt csupán véletlennek gondolja, hiszen semmi látványos jelenség nem történt, így joggal kételkedik a zsoldos szavaiban. Azért reméli kap valami választ. *
- Na, persze - * mosolyodik el a gnóm. * - Költsek el egy vagyont az itteni mágusok kontár tudására, amikor ha akarnám Ratraxurgban ingyen tanulhatnék? - * tulajdonképpen megvan a naplója, és ezen a ponton már semmi sem tartja vissza, hogy ezen a barbár vidéken maradjon. ~ Irány észak. ~ Pontosabban van még egy maradási alapja. A pénz, amit vissza kell fizetni a sötételfnek. Nem óhajt az adóssága elől megszökni ugyebár. A szerencse azonban rámosolyog. Mosolyog? Egy felrobbanó meteor fényével izzik fel előtte, alig bírja vigyorát visszatartani, ennek hatására. A felé nyújtott papirost átveszi , majd erszényéből kiszámol 1000aranyat, és átadja Grawok Hifeti keze ügyébe.
Tekintetében csalódottság látszódhat, elvégre nagy csomó pénzt kell kiadnia a kezéből, ámbátor ennél jobb nem is történhetett volna. Megvan a naplója, nincs adóssága és megszabadulhat Grétől egyszer, s mindenkorra, ami azzal jár, hogy irány észak, vissza Ratraxurgba. *
- A fogadóban - * bólint mosollyal az arcán, és a hatalmas kő, amely a sötételf jelenlétével állandó nyomást gyakorolt rá, egyszeriben megszűnik, ahogy látja a volt kalandortársát ellovagolni.
Amint eltűnik a szeme elől megsimogatja hátasa oldalát, majd szárán vezetve megindul. *
- Irány észak, Borzas, de nem az ingoványon át! Kerülünk egyet - * emiatt arra felé indul, amerre Grét nyargalni látta, de ő nem olyan biztos az ingoványban, mint társa, így amíg szilárd talajt nem fog, addig az utat szakszerűen ellenőrzi a botjával. Az anyagiak nem érdeklik, egyébként is a sötételf segedelmével ötszáz aranyat kellett csak áldoznia a napló megtalálására, és valószínűleg nélküle nem tudta volna megfejteni a bejárat rejtvényét. Mindegy. Adóssága nincs, így azt tesz, amit akar, és a gnómok csökönyös fajták. Ha egyszer valamit a fejükbe vesznek, ritkán tágítanak mellőle. *
* Aezmorin megejt egy kósza grimaszt, majd a hatás alatt, ami éppen jelenleg éri magyarázatba fog. *
- Nem az ajtóra vésett feliratról van szó, hanem erről itt - * emeli meg a fáklyát a felettük lévő írásra. * - Ez az enyémre nagyon hasonlít, nyilván a függőleges felület torzít valamit, azért nem tűnt fel elsőre, de határozottan tőlem származik. A másik pedig: az ajtóba a feliratot karcolhatták bármivel. Nem kell karommal dolgozni, hogy úgy tűnjön, mintha tényleg úgy készítették volna. - * néha Gré szörnyen szűk látókörű, vagy csak megjátssza magát, de jelenleg mindegy is melyik a kettő közül, hiszen a gnóm tökéletesen tisztában van vele, hogy igaza van. Legalábbis úgy gondolja, hogy nem téved. Miért lenne felszerelésük egy része különben a ládában? *
- A vágyaink tükröződése? - * néz a sötételfre, határozottan úgy, mint aki nem tudja eldönteni, hogy a sötételf teljesen, vagy csak félig nem normális. * - Neked egy lukas szalmakalap, meg egy térkép és néhány gomba a legnagyobb vágyad? Komolyan? Meg ezer arany? - * ez teljesen értelmetlen, ha így lenne, legalább ötvenezer aranynak kellene lennie a ládában, hiszen a sötételf egy telhetetlen alak, akinek semmi sem elég. Ha ez valóban a vágyait türközné, akkor minimum egy kisebb vagyok feküdne a ládában, nem néhány haszontalan tárgy. * - Mellesleg, a naplóra már nem vágytam, ott van fent vagy egy tucattal. Minek akarnék belőle még? - * nem, ki van zárva minden azon kívül, hogy tényleg időcsavarba keveredtek, vagy valami illúzióba, vagy esetleg olyasmibe, amiről úgy gondolták eleddig, hogy nem lehetséges. Mindenesetre tárgyak manifesztálása sem kisebb ökörség elmélet terén, mint az idő kimozdításáról szóló. Mindegy, ha Grét nem sikerül meggyőzni, hát túlteszi magát ezen. Végül is teljesen mindegy, hogy mit gondol a sötételf, Aezmorin úgyis tudja, vagy legalábbis tudni véli az igazat. *
- Nekem aztán mindegy - * válaszolja megvonva a vállait, amikor a térkép cseréről esik szó. Megfordul a fejében, hogy a sötételfnek mögöttes szándékai lehetnének, de végtére is teljesen logikus, amit állít. Nem lenne célszerű, ha valakik a halálba sétálnának kincsek reményében és ez Gré törékeny lelkét terhelné.
A szalmakalap, bár rendkívüli mértékben hülyén áll a sötételfen, úgy gondolja, hogy a gnóm is osztozzon ebben. Aezmorin természetesen, nem óhajtja a fején tárolni, így amint társa keze már nem nehezedik a fejére, le is veszi rögtön, de nem dobja el, majd megrázza kobakját a zsoldos megállapítására. *
- Nem. Elfelejted azt az apróságot, hogy rengeteg ideig lehettünk itt. Annyi másolatot megírni nem napok alatt sikerült. Talán évek, vagy ha csak azzal foglalatoskodtam, akkor talán fél év. A lovakat lehet, hogy megettük, vagy elragadta őket valami mocsári lidérc - * vagy éppen a sötételf démonja. Természetesen mindegy, és Aezmorin hajthatatlan a témát illetően, mivel sok minden túlságosan egybecseng, ahhoz, hogy ne így legyen. *
- A memóriád ismét csak csodálatos. Nem mondtam, hogy hányan lovasították meg a szekerem, mert magam sem tudom, de ha már légből kapott elméleteket gyártunk, akkor én azt mondom, hogy szerintem belefulladtak az óceánba, amikor levetették magukat egy hegységről - * ennek nagyjából annyi értelme van, mint Gré agymenésének, persze ez megszokott tőle, így nem is húzza fel magát rajta, hanem egyszerűen csak ténymegállapításként közli, mindenféle felháborodás, vagy rosszallás nélkül. *
- Reméljük így lesz - * bólint, hiszen, amit a sötételf mond, az ténylegesen igaz lehet, elvégre nem tudja, hogy a csapóajtó miként nyílt ki, de azért pöcköl a szerkezeten párat, hátha elér vele valamit, de sokat nem vacakol vele, ha két-három perc alatt nincs eredmény a sötételf után indul.
Felérve hallgatja Gré magyarázatát és már vitatkozna vele, hogy az eredaroknak nevezettek valójában csak nők lehetnek, elvégre valószerűtlen, hogy két démoncsoport, ugyanazokkal a jellemzőkkel máshogyan működnének, mégis párhuzamosan, de mivel ehhez nem ért, így ráhagyja, egészen addig, amíg a varázslás elő nem kerül. *
- Varázslás? Miféle varázslat? - * természetesen meghökken az elejtett szavakon, mert eddig Gré annyi mágikus tehetséget sem mutatott, mint egy döglött mókus, pedig azok néha rezonálnak a mágikus szerkezetekkel. Vérpap az rendben van, vagy legalábbis azt képzeli magáról, de eddig úgy hitte, vagyis igazából még ezen a ponton is úgy hiszi, hogy a sötételf csak hazudik. Amikor a kántálásával a halálba segítette a szerencsétlen, azt csupán véletlennek gondolja, hiszen semmi látványos jelenség nem történt, így joggal kételkedik a zsoldos szavaiban. Azért reméli kap valami választ. *
- Na, persze - * mosolyodik el a gnóm. * - Költsek el egy vagyont az itteni mágusok kontár tudására, amikor ha akarnám Ratraxurgban ingyen tanulhatnék? - * tulajdonképpen megvan a naplója, és ezen a ponton már semmi sem tartja vissza, hogy ezen a barbár vidéken maradjon. ~ Irány észak. ~ Pontosabban van még egy maradási alapja. A pénz, amit vissza kell fizetni a sötételfnek. Nem óhajt az adóssága elől megszökni ugyebár. A szerencse azonban rámosolyog. Mosolyog? Egy felrobbanó meteor fényével izzik fel előtte, alig bírja vigyorát visszatartani, ennek hatására. A felé nyújtott papirost átveszi , majd erszényéből kiszámol 1000aranyat, és átadja Grawok Hifeti keze ügyébe.
Tekintetében csalódottság látszódhat, elvégre nagy csomó pénzt kell kiadnia a kezéből, ámbátor ennél jobb nem is történhetett volna. Megvan a naplója, nincs adóssága és megszabadulhat Grétől egyszer, s mindenkorra, ami azzal jár, hogy irány észak, vissza Ratraxurgba. *- A fogadóban - * bólint mosollyal az arcán, és a hatalmas kő, amely a sötételf jelenlétével állandó nyomást gyakorolt rá, egyszeriben megszűnik, ahogy látja a volt kalandortársát ellovagolni.
Amint eltűnik a szeme elől megsimogatja hátasa oldalát, majd szárán vezetve megindul. *
- Irány észak, Borzas, de nem az ingoványon át! Kerülünk egyet - * emiatt arra felé indul, amerre Grét nyargalni látta, de ő nem olyan biztos az ingoványban, mint társa, így amíg szilárd talajt nem fog, addig az utat szakszerűen ellenőrzi a botjával. Az anyagiak nem érdeklik, egyébként is a sötételf segedelmével ötszáz aranyat kellett csak áldoznia a napló megtalálására, és valószínűleg nélküle nem tudta volna megfejteni a bejárat rejtvényét. Mindegy. Adóssága nincs, így azt tesz, amit akar, és a gnómok csökönyös fajták. Ha egyszer valamit a fejükbe vesznek, ritkán tágítanak mellőle. *
819. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-26 15:26:30
Üzenet elküldve: 2019-02-26 15:26:30
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* A láda tartalma nem várt reakciót vált ki az alacsonyabb hősünkből. De nem csak meghökken ezen a sötételf, hanem teljesen leesik az álla már akkor is, mikor a másik saját nevét kiáltja le a sziklák és kőlépcsők mélybe vesző labirintusába. Megmagyarázza a tettét, ám ez csak még nagyobb bizalmatlanságot szül a mélységiben, hogy a gnóm elméje épségben vészelte-e át az elmúlt idők megpróbáltatásait...*
-Nem lehet a mi kézírásunk. Én egészen biztosan nem növesztek senki kedvéért karmokat, belekarcoljam az ajtóba, hogy "NE MENJ BE!"
* Most teljesen egészséges tudatot birtokolva elhallgatja a vérpap, hogy gyerekkorában gyakran fanzáiált arról, hogy eredarrá változik, mert az igazság ezen apró morzsája inkább nehezítené jelen pillanatban az ő megértését, mintsem bármiben segítené. És még nincsenek kint a vízből, a ház semmiben nem biztosította őket arról, hogy kiengedi. Nem kell a kérdés, hogy valóban nem változott-e démonná és ette meg a nőt, akit felzabálás nélkül találtak meg.*
-Te eddig mindig tényekből próbáltál kiindulni. Mondj meg nekem valamit! Ha legalább ezer aranyat fogsz fizetni a napló megtalálásáért... És mind a ketten bele raktuk ide az összes vagyonunkat, akkor hová tűnt a többi pénz? Nem gondolod, hogy időcsavar helyett ez csupán vágyaink tükröződése?
* Már majdnem mondani akarta, hogy a sok napló is ilyen, mely fizikailag materializálódott és nem fog elveszni, de valahogy mégis a vágyaik hívták létre ebben a megbűvölt helyben. De a legújabb példány belé fojtotta a szót, hiszen az az eredeti. Immáron végre mind a ketten ezt állíthatják.*
-A napló a tiéd. És a második gyűrű is. Ez stimmel. Ha az Artheniorban vett térképedet ide adod, akkor felőlem ez a részletesebb lehet a tiéd. Én nem szívesen hordanék magammal olyat, amit ellopva tőlem megtudják a mi titkunk helyét. Szerintem jobban jársz így, mintha a piacon vásároltat egészíted ki.
* A pót-szalmakalapot pedig megfogja és Aezmorin szavai ellenére annak fejébe nyomja.*
-Ezt pedig ha nem akarod hordani, akkor tedd el a hátizsákodba! Megvéd a napszúrástól. Ha már jártunk volna itt korábban és lementünk meghalni, akkor a lovainkat megtaláltuk volna odakint, mikor megérkeztünk.
* A második rabláncot elteszi magához, ez nagyon úgy sejti, hogy nem fog a barátjának kelleni. A gombákból meg neki sem kell több. Minél többet tud másoknak egyszerre megmutatni, annál jobban inflálódik az ára. Ha valaki húsz világító gombát árul, az nem lehet drágább sokkal a közönséges gyertyánál. Ha hármat, akkor abból egy kutató gondolja át, hogy mennyit szeretne kísérletezés céljából megszerezni!*
-Nem azt mondtad, hogy ketten voltak a szekered elrablói? Idejöttek, lepakoltak, hogy a sok könyved ne húzza a vállukat, miközben barlangásznak. A szekér elsüllyedt a futóhomokban. Ők meg meghaltak odalent.
* Talán nem borítja ki eme újabb nyomozati bizonyítékokkal alátámasztott következtetése a megbízót, hiszen a Hifeti fiútól megszokhattuk ezt a penge éles gondolkodást.
Mielőtt kiérnének, az északról jött barátja újabb furcsa elképzeléssel áll elő. Ám ezúttal hosszas magyarázat helyett csak legyint rá. Bezárni ezt a helyet?*
-Meg vagyok győződve róla, hogy becsukódik majd magától. Fent a szekrény csapóajtajának is volt egy időzítő szerkezete. A gyűrű kellett a kinyitáshoz. De mind a két ékszer nálunk van. Nélküle hamarosan bezárul.
* Megindul felfelé és ráhagyja a másikra, hogy akar-e vesződni azzal, ami úgy is bekövetkezik. Ő inkább kijutni szeretne, még mielőtt ez a menekülési lehetőség szintén becsukódna valamiért. Akkor érzi csak biztonságba magát, mikor újra az ingovány halált árasztó vidékét látja szemei előtt.*
-Lehet pont ezekről írt a szerző mégis. *mondja a tudós mellett gyalogolva* Nem szabad mindent elhinni, ami a könyvekben van. Bármi vezethetett oda, hogy aki ezekről a másvilági lényekről tudomást szerzett, az úgy vélte, hogy csak nőket képes megszállni. Talán csak egy olyan csoporttal találkozott balszerencséjének köszönhetően, akik saját elhatározásból kizárólag a szebbik nemet vették célba. És nem lehet hinni a szavaiknak. Lehet hazudtak is a szerzőnek erről, ő meg jóhiszeműen írta le fals tudását. De a nőt szobába záró egyértelműen férfi hang volt, ami a varázslatomban megjelent.
* Úgy tűnik elválnak útjaik egy időre, ám nem egy szó és nem szívfájdalom nélkül. Grawok legalábbis helyesnek érzi, ha megfájdítja társa szívét.*
-Nagy varázsló akarsz lenni. *mosolyodik el* Sok pénz kell oda. És kevesebb hatalmat kapsz, mint az istenektől. De sok sikert kívánok.
* Előveszi a papírost és a nyergéből még oda nyújtja barátjának.*
-Ezt akkor beváltanám, még mielőtt az összes vagyonod elköltenéd azon a helyen. Nem szeretnélek látni a szégyenben, hogy nem tudsz fizetni. És Kámorf már várja, amilyen kapzsi kereskedőasszony.
* Megvárja a fizetést, de utána búcsút int kezével vidáman annak, kit nem rég ismert meg és mégis olyan gyorsan összecsiszolódtak.*
-Viszlát barátom! Találkozunk a Pegazusban. Az aranybányánkhoz több kéz kell, mint amennyi nekünk van. De nem hagyjuk veszni.
* Ha minden jól megy és nincs oka tovább társaságával terhelni a gnómot, akkor vágtatva indul el a kalmárok egykori útvonalán dél felé, hogy mihamarabb elérje a Levegő Városát. A kaland során szerzett felszerelései vidáman csörögnek a lova hátán, ahogy a vasak összeütődnek.*
818. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-25 21:01:19
Üzenet elküldve: 2019-02-25 21:01:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* A fáklyafény valóban hasznos, bár úgy tűnik a gnóm kicsit elszámolta magát, és mégsem lesz szükség pótfáklyákra, azonban a láda tartalma még okozhat meglepetést, amennyiben üres, könnyen előfordulhat, hogy a gnóm le kíván menni, azonban, ha bármi is van benne, akkor valószínűtlen. Az élete többet ér, mint némi felderítetlen katakomba. A sziklába vágott ösvény aljára nem lát le, pedig néhány lépést tesz is a fáklyával abba az irányba. A süvítő fuvallat és a csepegés sem épp kedvcsináló egy lefelé tartó utazáshoz. A sötételf közben a ládához lapul, hogy felnyissa annak tetejét, Aezmorin pedig a fáklyával fölé tornyosul, már amennyiben egy alacsony gnóm képes bárkinek is fölébe tornyosulni, ha az illető guggol, vagy térdel, vagy ahogy épp Gré a ládához viszonyul.
A láda teteje felnyílik, nyikorogva adja tudtára, hogy aki odalent volt, nem mostanában tehetett bele bármit is, hacsak a nyirkos levegő idő előtt meg nem ette a diópántot. Aezmorin előszörre csak hunyorog, némi értetlenség látszik arcán, aztán a pillanat tört része alatt esik le neki, hogy amit lát az ismét olyan illúzió kell, hogy legyen, mint a naplója, hiszen... nem! Nem illúzió, és már kezdi is érteni, bár felfogni nem képes. Miért volt olyan sok napló? Miért vannak a saját tárgyaik a ládában? Miért volt a felirat olyan ismerős neki? Homlokráncolva, egyre hevesebben dobogó szívvel kapja tekintetét a feliratra, majd cikázó szemekkel újra elolvassa, és újra és újra és újra, közben a ajkai kiszáradnak, kényszerítenie kell magát, hogy nyelvével benedvesítse azokat, majd sűrű pislogások közepette néz lefelé a mélysötét barlang falára, de nem lát többet, mint eddig. *
- HÉÉÉ! - * ordítja el magát teli tüdőből, de az első név, amit ezután ki akar ejteni, olyan idegen és számottevően bizarr, hogy nem képes rá rögtön, csak áll és néz, majd halkan suttogja. * - Aezmorin! - * meglepődne, ha kapna választ. Réges-rég járhattak itt, és mégis most, vagy valamikor itt a nem is olyan távoli időben, azonban a pánt nyikorgása úgy tűnik időtényező. Nem mostanában! Halottak! Mind ketten! És mégsem! Zavart tekintettel a sötételfre néz, aki úgy tűnik tévúton halad szavai szerint, persze ő nem ismeri fel Aezmorin írását a falon, először saját maga is kizárta az eshetőséget, hiszen még soha életében nem járt itt, legalábbis legjobb tudása szerint. Szabad kezét zakatoló szívére helyezi, szédülni kezd, ezért nekidől a falnak, majd megingatja a fejét. *
- Biztos létezik, de az túlmutat rajtunk - * válaszolja halkan Gré kérdésére. * - De nem erről van szó. - * A fáklyával a feliratra mutat. * - Az az én írásom ott, fent. Látod? Mi voltunk, akik lementünk. Nem tudom miért hagytuk hátra a holminkat, talán, talán - * gondolkodik erősen * - van lejjebb valami, ami miatt szükségesnek éreztük. Talán egy mágikus csapda, ami nem enged tovább, ha... ha... valami. Nem tudom, de... nézd! - * ugrik a ládához. * - Most már két gyűrűnk van! - * mielőtt Gré elvehetné, ha már korábban nem tette felkapja a szalmakalap mellől. Felmutatja a sötételf felé. * - Két kulcs! Egy helyett! Ezen már egy ideje töprengtem. Hogy jövünk vissza, ha visszatérünk egyáltalán? Egyikünknél kellene lennie a kulcsnak, de te nem bíznál bennem, ha csak nálam lenne, így megtartanád. De már kettő van. Talán elvehetném a szalmakalapod, de nem kell. Az - * mutat a naplóra. * - Viszont az eredeti kötet. A többi, másolat. Én írtam őket. Nem tudom miért, de úgy tűnik rengeteg időm, vagy időnk volt, és talán már az eladáson járt az agyam, meglehet. A sokszorosítást végeztem, mert hát valakinek úgyis meg kell tennie. Először arra gondoltam, hogy illúzióban vagyunk, de... úgy tűnik inkább kerültünk valami idő... csapdába, vagy hurokba. Nem tudom. Azonban lehet a rejtvény felírása is az én ötletem volt, talán azt is én írtam oda, vagy te - * talán, ha megnéznék kiéhez hasonlít jobban előrébb juthatnának. * - Mert tudod, ha a démonodé a hely, minek hagyott volna nyomot? Ő csak tudja, hogy kell bemenni. Talán volt itt valami, ami minket arra késztetett, hogy jelet hagyjunk, talán pont magunknak, de úgy, hogy ne legyen túl egyértelmű másoknak. Ha így cselekedtünk baromi jól csináltuk - * ez persze, csak fejtegetés, hiszen nem tudhatja biztosan, még az is lehet, hogy a démon, vagy akármi hagyta a rejtvény üzenetét. De a felirat a sajátja, amely a ládára vonatkozik. Az kétségkívül biztos. Gré láthatja a zavart a gnóm képén, hiszen valóban teljesen összekuszálódtak az agytekervényei, és talán zagyvaságot próbál elhitetni a sötételffel, de ez nem igazán érdekli. Sejti, hogy részben talán igaza van.
Szemügyre veszi a térképet, majd megjegyzi a kunyhó helyét. A saját térképén pedig be fogja jelölni. *
- Az a tiéd, ha kell - * mutat a térképre. Az arany felét átveszi, az csak pénz, igazán nincs jelentősége, de jól fog jönni bizonyára. A többi dolog számára értéktelen. A gombákra nincs szüksége, elvégre úgyis van neki öt belőle.
Ezen a ponton az idő kerekét vissza kell fordítani, habár az ingoványban lépkedős Gré, már előrehaladott, de Aezmorin még odalent van, és ha a sötételf megvárta az agymenését, és még marad, akkor a gnóm egy feladatot ad. *
- Be kell zárnunk valahogy - * pillant a rejtek ajtó szerkezetére, majd a kifelé vezető csapóajtóra is. * - Kifelé engedni fog, de befelé már aligha - * van egy olyan rögeszméje, hogy egy démoni lény nem bajlódna a lenyűgöző szerkezet megépítésével, ha egy másik ajtón be lehetne jönni.
A siker persze kérdéses, de a gnóm megpróbálja, amennyiben tud vele valamit kezdeni, ha nem, akkor csalódottan hagyja hátra, bízva benne, hogy előbb-utóbb magától lecsukódik. Vajon ők zárták le, mielőtt lementek, tudva, hogy úgyis kimehetnek máshol? Túl sok kérdés, és kevés válasz. Ha az ajtó nem zárul záros határidőn belül, a gnóm is kimegy a csapóajtón, hátrahagyva az idő felettébb furfangos barlangját. *
- Megszálló fajták? - * kérdi némi kótyagossággal. * - Olvastam régen ilyenekről, de... azok biztos nem a te eredarjaid lehettek. Azok csak női testet tudnak valamiért megszállni. Persze nem sok jelentőséget tulajdonítottam nekik, elvégre csak... ostobaságnak tartottam - * ezen a ponton visszanéz a kunyhóra, és ha látja a csapóajtót rejtő bozótost, akkor arra is vet egy pillantást, miközben a pónija szárát szorongatja. * - A te démonod meg férfi, ha jól értelmeztem - * vagy nem figyelt pontosan Gré agymenésére.
Nem hibáztatja a zsoldost, hiszen tényleg furán beszélt odalent, de nagyjából ő is azt mondta, hogy visszajönnek. Lényegtelen, ahogy az is, hogy a sötételf már megint túl sokat képzel magukról. *
- Kétlem, hogy egy zendülés közepette pont téged, vagy engem hiányolnának - * tekintve, hogy a gnómot alig ismerik Artheniorban, ez szinte könyvelhető. A sötételf kérdésére a gnóm megrázza a fejét. *
- Nem tartok veled. Északra megyek. A mágusok könyvtára nagyobb eséllyel lehet a segítségünkre, viszont lehet, hogy az artheniori templom alatt is van valami használható ez ügyben. Ha végeztem megkereslek a... fogadóban? - * néz fel Grére a véleményére kíváncsian. *
* A fáklyafény valóban hasznos, bár úgy tűnik a gnóm kicsit elszámolta magát, és mégsem lesz szükség pótfáklyákra, azonban a láda tartalma még okozhat meglepetést, amennyiben üres, könnyen előfordulhat, hogy a gnóm le kíván menni, azonban, ha bármi is van benne, akkor valószínűtlen. Az élete többet ér, mint némi felderítetlen katakomba. A sziklába vágott ösvény aljára nem lát le, pedig néhány lépést tesz is a fáklyával abba az irányba. A süvítő fuvallat és a csepegés sem épp kedvcsináló egy lefelé tartó utazáshoz. A sötételf közben a ládához lapul, hogy felnyissa annak tetejét, Aezmorin pedig a fáklyával fölé tornyosul, már amennyiben egy alacsony gnóm képes bárkinek is fölébe tornyosulni, ha az illető guggol, vagy térdel, vagy ahogy épp Gré a ládához viszonyul.
A láda teteje felnyílik, nyikorogva adja tudtára, hogy aki odalent volt, nem mostanában tehetett bele bármit is, hacsak a nyirkos levegő idő előtt meg nem ette a diópántot. Aezmorin előszörre csak hunyorog, némi értetlenség látszik arcán, aztán a pillanat tört része alatt esik le neki, hogy amit lát az ismét olyan illúzió kell, hogy legyen, mint a naplója, hiszen... nem! Nem illúzió, és már kezdi is érteni, bár felfogni nem képes. Miért volt olyan sok napló? Miért vannak a saját tárgyaik a ládában? Miért volt a felirat olyan ismerős neki? Homlokráncolva, egyre hevesebben dobogó szívvel kapja tekintetét a feliratra, majd cikázó szemekkel újra elolvassa, és újra és újra és újra, közben a ajkai kiszáradnak, kényszerítenie kell magát, hogy nyelvével benedvesítse azokat, majd sűrű pislogások közepette néz lefelé a mélysötét barlang falára, de nem lát többet, mint eddig. *
- HÉÉÉ! - * ordítja el magát teli tüdőből, de az első név, amit ezután ki akar ejteni, olyan idegen és számottevően bizarr, hogy nem képes rá rögtön, csak áll és néz, majd halkan suttogja. * - Aezmorin! - * meglepődne, ha kapna választ. Réges-rég járhattak itt, és mégis most, vagy valamikor itt a nem is olyan távoli időben, azonban a pánt nyikorgása úgy tűnik időtényező. Nem mostanában! Halottak! Mind ketten! És mégsem! Zavart tekintettel a sötételfre néz, aki úgy tűnik tévúton halad szavai szerint, persze ő nem ismeri fel Aezmorin írását a falon, először saját maga is kizárta az eshetőséget, hiszen még soha életében nem járt itt, legalábbis legjobb tudása szerint. Szabad kezét zakatoló szívére helyezi, szédülni kezd, ezért nekidől a falnak, majd megingatja a fejét. *
- Biztos létezik, de az túlmutat rajtunk - * válaszolja halkan Gré kérdésére. * - De nem erről van szó. - * A fáklyával a feliratra mutat. * - Az az én írásom ott, fent. Látod? Mi voltunk, akik lementünk. Nem tudom miért hagytuk hátra a holminkat, talán, talán - * gondolkodik erősen * - van lejjebb valami, ami miatt szükségesnek éreztük. Talán egy mágikus csapda, ami nem enged tovább, ha... ha... valami. Nem tudom, de... nézd! - * ugrik a ládához. * - Most már két gyűrűnk van! - * mielőtt Gré elvehetné, ha már korábban nem tette felkapja a szalmakalap mellől. Felmutatja a sötételf felé. * - Két kulcs! Egy helyett! Ezen már egy ideje töprengtem. Hogy jövünk vissza, ha visszatérünk egyáltalán? Egyikünknél kellene lennie a kulcsnak, de te nem bíznál bennem, ha csak nálam lenne, így megtartanád. De már kettő van. Talán elvehetném a szalmakalapod, de nem kell. Az - * mutat a naplóra. * - Viszont az eredeti kötet. A többi, másolat. Én írtam őket. Nem tudom miért, de úgy tűnik rengeteg időm, vagy időnk volt, és talán már az eladáson járt az agyam, meglehet. A sokszorosítást végeztem, mert hát valakinek úgyis meg kell tennie. Először arra gondoltam, hogy illúzióban vagyunk, de... úgy tűnik inkább kerültünk valami idő... csapdába, vagy hurokba. Nem tudom. Azonban lehet a rejtvény felírása is az én ötletem volt, talán azt is én írtam oda, vagy te - * talán, ha megnéznék kiéhez hasonlít jobban előrébb juthatnának. * - Mert tudod, ha a démonodé a hely, minek hagyott volna nyomot? Ő csak tudja, hogy kell bemenni. Talán volt itt valami, ami minket arra késztetett, hogy jelet hagyjunk, talán pont magunknak, de úgy, hogy ne legyen túl egyértelmű másoknak. Ha így cselekedtünk baromi jól csináltuk - * ez persze, csak fejtegetés, hiszen nem tudhatja biztosan, még az is lehet, hogy a démon, vagy akármi hagyta a rejtvény üzenetét. De a felirat a sajátja, amely a ládára vonatkozik. Az kétségkívül biztos. Gré láthatja a zavart a gnóm képén, hiszen valóban teljesen összekuszálódtak az agytekervényei, és talán zagyvaságot próbál elhitetni a sötételffel, de ez nem igazán érdekli. Sejti, hogy részben talán igaza van.
Szemügyre veszi a térképet, majd megjegyzi a kunyhó helyét. A saját térképén pedig be fogja jelölni. *
- Az a tiéd, ha kell - * mutat a térképre. Az arany felét átveszi, az csak pénz, igazán nincs jelentősége, de jól fog jönni bizonyára. A többi dolog számára értéktelen. A gombákra nincs szüksége, elvégre úgyis van neki öt belőle.
Ezen a ponton az idő kerekét vissza kell fordítani, habár az ingoványban lépkedős Gré, már előrehaladott, de Aezmorin még odalent van, és ha a sötételf megvárta az agymenését, és még marad, akkor a gnóm egy feladatot ad. *
- Be kell zárnunk valahogy - * pillant a rejtek ajtó szerkezetére, majd a kifelé vezető csapóajtóra is. * - Kifelé engedni fog, de befelé már aligha - * van egy olyan rögeszméje, hogy egy démoni lény nem bajlódna a lenyűgöző szerkezet megépítésével, ha egy másik ajtón be lehetne jönni.
A siker persze kérdéses, de a gnóm megpróbálja, amennyiben tud vele valamit kezdeni, ha nem, akkor csalódottan hagyja hátra, bízva benne, hogy előbb-utóbb magától lecsukódik. Vajon ők zárták le, mielőtt lementek, tudva, hogy úgyis kimehetnek máshol? Túl sok kérdés, és kevés válasz. Ha az ajtó nem zárul záros határidőn belül, a gnóm is kimegy a csapóajtón, hátrahagyva az idő felettébb furfangos barlangját. *
- Megszálló fajták? - * kérdi némi kótyagossággal. * - Olvastam régen ilyenekről, de... azok biztos nem a te eredarjaid lehettek. Azok csak női testet tudnak valamiért megszállni. Persze nem sok jelentőséget tulajdonítottam nekik, elvégre csak... ostobaságnak tartottam - * ezen a ponton visszanéz a kunyhóra, és ha látja a csapóajtót rejtő bozótost, akkor arra is vet egy pillantást, miközben a pónija szárát szorongatja. * - A te démonod meg férfi, ha jól értelmeztem - * vagy nem figyelt pontosan Gré agymenésére.
Nem hibáztatja a zsoldost, hiszen tényleg furán beszélt odalent, de nagyjából ő is azt mondta, hogy visszajönnek. Lényegtelen, ahogy az is, hogy a sötételf már megint túl sokat képzel magukról. *
- Kétlem, hogy egy zendülés közepette pont téged, vagy engem hiányolnának - * tekintve, hogy a gnómot alig ismerik Artheniorban, ez szinte könyvelhető. A sötételf kérdésére a gnóm megrázza a fejét. *
- Nem tartok veled. Északra megyek. A mágusok könyvtára nagyobb eséllyel lehet a segítségünkre, viszont lehet, hogy az artheniori templom alatt is van valami használható ez ügyben. Ha végeztem megkereslek a... fogadóban? - * néz fel Grére a véleményére kíváncsian. *
817. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-24 15:09:15
Üzenet elküldve: 2019-02-24 15:09:15
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* Úgy nyúl a ládához a sötét képű hősünk, mintha már járatos lenne nem a tulajdonában lévő kincstartók felnyitásában. De ez csak a fajt körüllengő rossz aura mondatja velem, hiszen nem kell börtönben tanulni, hogy egy zár nélküli ládikót kinyissunk. A Hifeti fiú meg eddig sem nélkülözte sok furcsa helyzetben a magabiztosságot. Más hétköznapi és teljesen érthető körülmények között, mint például amikor az ingoványos vidék haramiái futóhomokba akarták csalni, akkor meg túlzóan izgult. De talán sosem fogom megérteni őt.
Ám felesleges szócséplés helyett jobban járunk, ha élvezzük az előnyét annak, hogy valaki más kiderítette, hogy mi lapul odabent. És gyönyörködünk Grawok elkerekedő szemeiben.*
-Van olyan mágia, ami a vágyainkat elégíti ki? Mintha tükröződne néhol az, amit érzünk. Amit fontosnak tartunk.
* Jobban nem tudja elmagyarázni barátjának azt, amit érez ebben a pillanatban. Körbe kémlel még egyszer, utoljára, mielőtt a lépcső felé megindulna. Megnyugvással tapasztalja, hogy társa szintén fölfelé tör, mint a szívtelen ambiciózusok. Vagyis ez elég félreérthető. Aezmorint senki nem tartja törtető karrieristának, ő tényleg a sötételffel együtt fizikailag törekszik felfelé. És nagyon úgy tűnik, hogy sikerül is elérniük. Az időérzéküket már elvesztették, de a lelkesedésüket nem.*
-Az eredarok mind démonok. Úgy tartják róluk. *mondja a lova kantárát kezébe véve* Az ezen a világon élőket valahogyan megszállják és csak nagy ritkán mutatják igazi arcukat. De még sosem beszéltek arról, hogy lehetne közvetlen átjárót létrehozni a két létsík között. És bolondság is lenne azt gondolni, hogy ez az.
* Maga előtt ellenőrizve a posvány fenekét, nehogy túl süppedős területre tévedjenek közben, azért felmerül benne egy érdekes kérdés.*
-Vajon tényleg annyira megbűvölt volt az a rész, amennyire én gondolom? Vagy csak a mocsár alatt egy igen ritka fém lelőhelye rejtezik? Lehet nem véletlenül építette ide az otthonát. Azon kívül, hogy a kutya sem jár erre, és azért valljuk be őszintén, hogy egy elrabolt nő fogva tartásához ez nem utolsó szempont, elképzelhető könnyen, hogy a mélyben rejtőzködő sziklák egy bányát rejtenek.
Feltétlenül vissza kell jönnünk egyszer ide, hogy utána járjunk! De egyelőre nem mászkálunk kihalt vidéken annyi lóvéval, amennyiért még én is megölnélek téged szívfájdalom nélkül. Azt javaslom, hogy irány Arthenior és ott utána tudunk nézni a dolgoknak. Felszerelést vehetünk a piacon, a Könyvtárban rengeteg olvasmányban akár valami hasznosat is találhatunk és ami még fontos, hogy ne gondolja senki, hogy eltűntünk!
Lehet már aggódnak és a keresésünkre indultak. A városőrség minden bizonnyal.
* Nem tudni a Hifeti fiú előzetes élettapasztalatát, mely ezt mondatja vele, de igen jó véleménnyel lehet a főváros katonaságáról. A zsákmány elosztva, ígérvény a ruha alatt és amikor végre kiérnek a lápvidékből az útra, felszáll a hátasára a sötételf.*
-Velem tartasz még egy darabig? Vagy sürgős jelenésed van mesterednél, hogy bemutasd a naplódat? Én azt gyanítom, még nagyon keveset láttál az életből és rengeteg lejegyezni dolog van.
* Mosolygós arcából barátságos szemek nézik azt, kivel az elmúlt idő kalandjait együtt átvészelték. A lenge szellő mosakodásuk hiányának összetéveszthetetlen illatát viszi egyre messzebb a gnómtól.*
816. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-24 12:49:24
Üzenet elküldve: 2019-02-24 12:49:24
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Karavánpihenő romjai//
//Epilógus//
*Baljós a csepegés lentről, s most, hogy fáklyafénynél, nem csak világító gombák derengésében veszik szemügyre a szűken sötétlő járatot, lefelé ívelő, hevenyészetten, sziklában kifaragott ösvényt fedezhetnek fel, melynek alját szabad szemmel nem lehet látni. Néhány dúcot is láthatnak, de ezt utólag építhették oda, hogy az ingovány laza talaja ne szivárogjon át a barlangba. Pitty. Putty. Olykor neszezés és a süvítő légáramlatok hangja, talán nem messze csobogás. A döntés érthető, mindkettejük részéről, ketten, minden felszerelés nélkül ezzel próbálkozni esztelenség volna. Talán egy jól felszerelt csapattal követhetnék azt a kettőt, kik az üzenetet hagyták, mely vészjóslón tűnik fel olykor-olykor a fáklya lobogó fényében. Hogy a járat kapcsolódik e bármilyen külső történéshez, vagy csupán egy másik történet része, sajnos nem lehet tudni, s ebben a csepegő cseppkövek éneke sem hoz újdonságot.
Grawok a gombák összegyűjtése után a rejtélyes ládához fordul, szerencsére ezen sem felirat, sem egyéb nem látható, továbbá könnyedén löki fel kezével, hogy annak tartalmát vehesse szemügyre. Aezmorin valószínűleg a fáklyával fölé áll, hogy aztán ketten vehessék szemügyre mit rejt, miért talán idáig küzdöttek. Talányra talány, rejtélyre rejtély, bár talán ez utóbbi talán kissé jobban gondolkodóba ejti őket, s megér még egy rövid tanakodást a távoli jövőről.
A láda korhadtan és nyikorogva nyílik, szinte lustán néz vissza a párosra. Azt is méla unalommal mutatja meg, hogy ősi gyomra mélyén mi rejtezik:
Egy lyukas szalmakalap, egy ébengyűrű, 3 alkarnyi hosszúságú zárt állapotú láncos bilincs, egy piros, porosodó keménykötésű napló, 10 darab világító gomba, egy lanawin világát ábrázoló, nem túl részletes térkép, feltüntetve rajta a viskó helyét.
A különböző holmik alatt mást is találnak. Egészen pontosan ezer aranyat, mely egyik felét Grawok odaadhatja Aezmorin Fohthanornak, így a gnóm 500 arannyal lesz gazdagabb. A másik felét Grawok Hifeti szintén 500 aranyat elteheti. Ezt követően Aezmorin méla tekintete a talált piros naplóról esetleg felkúszhat a feliratra is. Ha még eddig nem lett volna egyértelmű, hogy az írás ismerős, talán most már gyanakodhat. Mindettől függetlenül, gondolataikba merülve távozhatnak, mert a helyiségből felfelé vezető lépcső feletti csapóajtó nyitható, s bozótos, rejtett részre juthatnak a ház mellett, attól nem messze. S, hogy a két kalandor, esetleg mások számára mit tartogathat a jövő? Egyáltalán van-e még jövőjük? Azt csak Grawok krónikása és e páratlan páros tudhatja. Néha felbolydul az idő, veszélyesen vékony húrjain ismeretlen kezek játszanak, van mikor lágy, s van, mikor disszonáns szimfóniát. Persze a refrén sokszor fülbemászó és visszatérő jellege megszépítheti, vagy tönkreteheti a huncut melódiát.*
//Epilógus//
*Baljós a csepegés lentről, s most, hogy fáklyafénynél, nem csak világító gombák derengésében veszik szemügyre a szűken sötétlő járatot, lefelé ívelő, hevenyészetten, sziklában kifaragott ösvényt fedezhetnek fel, melynek alját szabad szemmel nem lehet látni. Néhány dúcot is láthatnak, de ezt utólag építhették oda, hogy az ingovány laza talaja ne szivárogjon át a barlangba. Pitty. Putty. Olykor neszezés és a süvítő légáramlatok hangja, talán nem messze csobogás. A döntés érthető, mindkettejük részéről, ketten, minden felszerelés nélkül ezzel próbálkozni esztelenség volna. Talán egy jól felszerelt csapattal követhetnék azt a kettőt, kik az üzenetet hagyták, mely vészjóslón tűnik fel olykor-olykor a fáklya lobogó fényében. Hogy a járat kapcsolódik e bármilyen külső történéshez, vagy csupán egy másik történet része, sajnos nem lehet tudni, s ebben a csepegő cseppkövek éneke sem hoz újdonságot.
Grawok a gombák összegyűjtése után a rejtélyes ládához fordul, szerencsére ezen sem felirat, sem egyéb nem látható, továbbá könnyedén löki fel kezével, hogy annak tartalmát vehesse szemügyre. Aezmorin valószínűleg a fáklyával fölé áll, hogy aztán ketten vehessék szemügyre mit rejt, miért talán idáig küzdöttek. Talányra talány, rejtélyre rejtély, bár talán ez utóbbi talán kissé jobban gondolkodóba ejti őket, s megér még egy rövid tanakodást a távoli jövőről.
A láda korhadtan és nyikorogva nyílik, szinte lustán néz vissza a párosra. Azt is méla unalommal mutatja meg, hogy ősi gyomra mélyén mi rejtezik:
Egy lyukas szalmakalap, egy ébengyűrű, 3 alkarnyi hosszúságú zárt állapotú láncos bilincs, egy piros, porosodó keménykötésű napló, 10 darab világító gomba, egy lanawin világát ábrázoló, nem túl részletes térkép, feltüntetve rajta a viskó helyét.
A különböző holmik alatt mást is találnak. Egészen pontosan ezer aranyat, mely egyik felét Grawok odaadhatja Aezmorin Fohthanornak, így a gnóm 500 arannyal lesz gazdagabb.
A másik felét Grawok Hifeti szintén 500 aranyat elteheti. Ezt követően Aezmorin méla tekintete a talált piros naplóról esetleg felkúszhat a feliratra is. Ha még eddig nem lett volna egyértelmű, hogy az írás ismerős, talán most már gyanakodhat. Mindettől függetlenül, gondolataikba merülve távozhatnak, mert a helyiségből felfelé vezető lépcső feletti csapóajtó nyitható, s bozótos, rejtett részre juthatnak a ház mellett, attól nem messze. S, hogy a két kalandor, esetleg mások számára mit tartogathat a jövő? Egyáltalán van-e még jövőjük? Azt csak Grawok krónikása és e páratlan páros tudhatja. Néha felbolydul az idő, veszélyesen vékony húrjain ismeretlen kezek játszanak, van mikor lágy, s van, mikor disszonáns szimfóniát. Persze a refrén sokszor fülbemászó és visszatérő jellege megszépítheti, vagy tönkreteheti a huncut melódiát.*
815. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-23 21:10:29
Üzenet elküldve: 2019-02-23 21:10:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* A gnómnak sikerül a fáklyát megszerkesztenie, és meg is gyullad a tűzszerszám segítségével minden további nélkül, így már fénnyel felfegyverkezve mehetne ismét le, ámbátor a tűzforrás, tekintve, hogy csak fa, és semmi kátrány, vagy olajszerű anyag, hamar el fog aludni. Legalábbis nem fogja kibírni hosszú órákon át, ezért a gnóm még magával ragad egy-két az ágyból szétszedett éghető faanyagot.
Leérve a sötételfhez Gré a fáklya felől érdeklődik, amire egy rövid válasz is megteszi. *
- Kialudt - * és egyébként is eléggé elszenesedett már ahhoz, hogy semmit se tudjanak vele igazán kezdeni. Ezután a gnóm érdeklődik a sötételf véleményével kapcsolatban, és persze Gré nem röviden válaszol, hanem ismét fejtegetésekbe kezd, aminek nyilván semmi alapja sincs, de ezt már megszokta. Gondolatban legyint a démonos elképzelésen, meg azon, hogy azok gazdagok-e vagy sem, aztán szemügyre veszi a szerkezetet, közben válaszol is. *
- Úgy legyen. Némi gazdaság nem ártana - * tulajdonképpen csak azért, hogy ne bukjon annyit, amikor kifizeti az ezer aranyat majd a sötételfnek a távoli jövőben.
A fény segítségével meglesi magának az ajtónyitó szerkezetet és magában hümmög. ~ Nem túl bonyolult, de igazán hatásos szerkezet ~ talán, ha lesz ideje lerajzolja és leírja működésének alapjait, jelenleg azonban érdeklődését áthelyezi a lefelé tartó alagútra. *
- Szerintem megteszem majd. Roppant érdekfeszítő a mechanikája - * közli, aztán tekintete a feliratra, majd onnan a ládára vetődik. *
- Tényleg? Ez a te démonod, amelyik a nőt ide bezárta, az is eredar lehetett? - * kérdi kíváncsian, még néhány pillantásra is méltatja testőrét, aki néha úgy viselkedik, mint az útonállója. Mindegy, legközelebb bárhová kell egy harcedzett testőr, biztos, hogy nem sötételfet fog választani. Megbízhatatlanok és szörnyen instabil a mentalitásuk. *
- Igazad lehet - * ért egyet a gnóm. * - Hacsak nem üres a láda, mert akkor valószínű, hogy nincs mitől tartanunk, de ha tele van, akkor nem érdemes lejjebb ereszkednünk. *
A láda tartalmát Grére bízza, ami amúgy eleve rossz ötlet, de Aezmorint nem igazán érdekli mások kincse, bár ha lejjebb lehet faragni a költségeket, akkor nem fog elutasítani egy-két érdekesebb tárgyat.
A kapott gombákat gondosan elteszi magához, ha már a sötételf ennyire szorgosan gyűjtögette őket, már amennyiben nem okoznak valamilyen látható nyomot a sötételfen, mielőtt még odaadná őket.
A döntés, hogy merre megy, a ládában való találat függvénye, ha semmi nincs benne lemehet, ha pedig van benne valami, saját halálát nem kockáztatná. *
* A gnómnak sikerül a fáklyát megszerkesztenie, és meg is gyullad a tűzszerszám segítségével minden további nélkül, így már fénnyel felfegyverkezve mehetne ismét le, ámbátor a tűzforrás, tekintve, hogy csak fa, és semmi kátrány, vagy olajszerű anyag, hamar el fog aludni. Legalábbis nem fogja kibírni hosszú órákon át, ezért a gnóm még magával ragad egy-két az ágyból szétszedett éghető faanyagot.
Leérve a sötételfhez Gré a fáklya felől érdeklődik, amire egy rövid válasz is megteszi. *
- Kialudt - * és egyébként is eléggé elszenesedett már ahhoz, hogy semmit se tudjanak vele igazán kezdeni. Ezután a gnóm érdeklődik a sötételf véleményével kapcsolatban, és persze Gré nem röviden válaszol, hanem ismét fejtegetésekbe kezd, aminek nyilván semmi alapja sincs, de ezt már megszokta. Gondolatban legyint a démonos elképzelésen, meg azon, hogy azok gazdagok-e vagy sem, aztán szemügyre veszi a szerkezetet, közben válaszol is. *
- Úgy legyen. Némi gazdaság nem ártana - * tulajdonképpen csak azért, hogy ne bukjon annyit, amikor kifizeti az ezer aranyat majd a sötételfnek a távoli jövőben.
A fény segítségével meglesi magának az ajtónyitó szerkezetet és magában hümmög. ~ Nem túl bonyolult, de igazán hatásos szerkezet ~ talán, ha lesz ideje lerajzolja és leírja működésének alapjait, jelenleg azonban érdeklődését áthelyezi a lefelé tartó alagútra. *
- Szerintem megteszem majd. Roppant érdekfeszítő a mechanikája - * közli, aztán tekintete a feliratra, majd onnan a ládára vetődik. *
- Tényleg? Ez a te démonod, amelyik a nőt ide bezárta, az is eredar lehetett? - * kérdi kíváncsian, még néhány pillantásra is méltatja testőrét, aki néha úgy viselkedik, mint az útonállója. Mindegy, legközelebb bárhová kell egy harcedzett testőr, biztos, hogy nem sötételfet fog választani. Megbízhatatlanok és szörnyen instabil a mentalitásuk. *
- Igazad lehet - * ért egyet a gnóm. * - Hacsak nem üres a láda, mert akkor valószínű, hogy nincs mitől tartanunk, de ha tele van, akkor nem érdemes lejjebb ereszkednünk. *
A láda tartalmát Grére bízza, ami amúgy eleve rossz ötlet, de Aezmorint nem igazán érdekli mások kincse, bár ha lejjebb lehet faragni a költségeket, akkor nem fog elutasítani egy-két érdekesebb tárgyat.
A kapott gombákat gondosan elteszi magához, ha már a sötételf ennyire szorgosan gyűjtögette őket, már amennyiben nem okoznak valamilyen látható nyomot a sötételfen, mielőtt még odaadná őket.
A döntés, hogy merre megy, a ládában való találat függvénye, ha semmi nincs benne lemehet, ha pedig van benne valami, saját halálát nem kockáztatná. *
814. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-23 14:36:11
Üzenet elküldve: 2019-02-23 14:36:11
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* Bár másik főszereplőnk kissé kedvetlennek tűnik, ám Grawok arca csupa mosolygás akkor, amikor megpillantja végre a siker kétségbe vonhatatlan jelét, a téglafal hiányát. Hegyes fülével hallotta ugyan a fény hiányára utaló kérést, ám talán csak túl izgatott volt ahhoz, hogy sokáig fent várakozzon. A gyűrűt már visszavette magához, mikor leért.*
-És mi lett az eredeti fáklyáddal? Azt hittem, egész este ki fog tartani.
* Türelmesen megvárja, amíg visszajön Aezmorin. Tényleg nem érzi szép dolognak, ha egyszerűen csak lecsapna az ismeretlenre. Közös küzdelmük jutalma ez, amit illik együtt befogadni, bármi is lesz a lefelé vezető lépcső végén.*
-Szerintem gazdagságra. A démonok elvileg rémesen gazdag lények. Főleg azok, akik rabszolganőt tartanak a saját kúriájukba. Ha pénzszűkében lenne, nyilván választotta volna azt, hogy eladja a megláncolt szeretőjét valami titkos alvilági piacon.
* Szinte repesni látszik az izgalomtól, mikor megindulnak végre lefelé és a tűz lobogó fényénél megpillantják a nyereményüket.*
-Igazán lehetett volna inkább egy kincseskamra! Nem vettem volna rossz néven. Bármennyire is érdekfeszítő és olyan titokzatos, mint a nők dühkitöréseinek megjóslása, ebből nem sok vagyonunk származik majd, attól félek.
* Nem sok időt szán a szerkezetnek, inkább a feliratot olvasgatja. És hangos következtetést von le magának.*
-Az egyik könyvben volt valami mesebeszéd arról, hogy egy eredart sikerült faggatnia a szerzőnek. Gombákkal megvilágított sziklafolyosókról beszélt, hogy ezek a túlvilági lények onnan származnak. Teljesen ismeretlen anyagokról meg ilyesmikről hadovált.
Bár még sosem láttam olyan fémet, mint az a kerék, de gyanítom ez csak egy viccként iderakott paródia és nem a világuk fel nem fedezett kapuja. Vagyis a feliratból megtudható, hogy már felfedezték. *hirtelen a gnóm tudós szemébe néz* De még senki nem jegyezte le soha egyetlen könyvbe sem.
* Leveszi a fejéről a szalmakalapot és megvakarja üstökét, hogy utána visszategye a helyére.*
-Azt hiszem, mi bölcsebbek lennénk, ha megelégednénk a naplód megtalálásával és csupán a rejtvény megoldásával. Nincs kedvem karmos szörnyekkel harcolni a haramiák lemészárlása után. Fárasztó volt mindkettőnk számára ez a nap.
* Ezzel fogja magát és odasétál a ládához, hogy kinyissa. Ha bármi párosat talál benne, azt elfelezi társával, ám amiből egy van, azt megtartja magának. A többi páratlan számnál pedig az utolsót. Jó lesz még valamire alapon óvatosan kardjával maga előtt lenyomkodva a lépcsőfokokat lesurran azért, hogy csupán tíz darab gombát begyűjtsön. Felérkezve ennek felét barátja kezébe próbálja nyomni, öt darabot pedig eltesz magának emlékbe. Vagy ki tudja mi célból! Tényleg igazat mond és a legkisebb késztetést sem érzi, hogy most rögtön lemenjen életveszélyes lények után kutakodni. Ez inkább az intelligenciájával hencegő fajra lenne jellemző. Megindul a felfelé vezető úton, de öt lépcső múlva visszafordul.*
-Jössz vagy lefelé mész inkább? Ha megpróbálod egyedül, akkor beváltanám az ígérvényedet aranyra. Lerendezem az adósságodat Kámorf felé addig, amíg felfedezed a járatokat. Utána megihatunk egy italt a Pegazusba, ha a lázadás nem érte el még a főteret.
* Továbbra sincs híre a béke helyreállásáról, a barakk felrobbanásáról, a föld alá vezető hasadékról és megannyi közszájon forgó hírről, amikből sokat még hozzá tudna kombinálni a most látottakhoz. Talán a nő halála épp úgy részese volt annak idején egy szűk, kicsi átjáró megnyitásának, mint a kovácsoltvas kerítés mögött rekedt katonák és lázadók élete egy sokkal gigantikusabb és köztudottabb akció során egy nagyobb lejáratéhoz. Vagy csupán ezek a más létsíkról jött teremtmények pusztán ennyire vágynak az itt lakók szenvedéseire, hogy pusztán szórakozásból fűszerezik világok közt nyíló átjáróik nyitását ilyesmikkel...
Ám mi sem leszünk okosabbak, ha csak itt állunk és tudatlanul nélkülözni kényszerülünk a híreket. Nem lehetnek messze a kunyhótól, minden bizonnyal a sötét pap megtalálja még szeretett ásóját a földön, ahol a temetés után hagyta. A lovakkal együtt magához véve indulhatnak meg ketten, vagy egy pónit hátrahagyva egyedül. Ez még oly nagyon a jövő zenéje, hogy még én sem láthatom előre. De a Mesélőnk talán már tud erről is valamit.*
~ Ha én ezt a városi puhányoknak elmesélem! Az biztos, hogy a városi tanácsnak meg kell tudnia majd, hogy kipucoltam a haramiáktól a karavánpihenő romjait és igényt formálok majd egy fogadó nyitására itt. Bár nem azonnal, de nem árt lefoglalni a helyet, mielőtt még valaki rá nem teszi a kezét.
Nem nehéz kitalálni, hogy idővel újra fellendül az északi két ország felé vezető kereskedelem és lesznek utazók. Köztük magányos utazók.~
* Szörnyű érzés fog el, mikor hallom a magányos utazók gondolatát. Azt hinné pedig a krónikás, hogy aki tavernában gondolkodik, annak vágyálmaiban éjszakára megszállók minél nagyobb csapata jelenik meg, nem egyedül bóklászó őrültek, akiknek védelmük sincsen.*
813. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-23 08:38:44
Üzenet elküldve: 2019-02-23 08:38:44
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Karavánpihenő romjai//
*Érdekes egy helyzet annyi bizonyos, mi naplóvadászatnak indult, felbérelt testőrséggel, az lassan kincskereső kalanddá válik, miképpen azt Grawok is gondolja. Ahogy a hangzavarnak vége, s a ház remegése megáll, a gyűrű néhány halvány pillanattal később valóban visszaugrik a helyére, valószínűleg csupán a szerkezet az, mi egy ideig visszatartotta. Így a mélységi, mielőtt ismét a tárnának is beillő bánya sötétbe bandukolna, ismét magához veheti azt, minden következmény nélkül. A gnóm persze másra is gondol, neki nincsenek sötételf szemei, így szüksége van a fényre a továbbhaladáshoz. Idő jelenleg bőséggel van, mert semmi különleges nem történik, a szálló por lassan elül, s egyelőre az ásító sötétség z, mi a két csapatra visszanéz. Míg Aezmorin fáklyáért indul, melyet fent sikeresen összeeszkábál, Grawok lenn körbenézhet. Csapdát sejtő tekintete cikázik az "ajtókeret" között, azonban láthatóan oda beléphet, s végre megnézheti mi az, amiért ennyit küzdöttek. Érdekes módon halk egy újabb helyiségbe jutnak, mely körülbelül olyan széles, mint a téglafal nagysága, ami behúzódott a másik, vakolt fal mögé. Immár feltárul a szerkezet is, a legszembetűnőbb, a téglafal közepén elhelyezkedő rögzített és hatalmas kör alak, melyet feszülő pánt fut körül. A hatalmas kör alakú, fogaskerékre hajazó, de sima szélű szerkezethez egy merev, fogazott vasdarab is csatlakozik, ami keresztben a fal mögé fut. Minden egyes tégla lenyomása, egy egy pecket emelt ki a fogból, ami ahogy felszabadult, nem képezte akadályát, hogy az ismeretlen anyagból lévő pánt, az ajtót a fal mögé rántsa vissza. Vélhetően ezért feszült. De talán nem is ez az érdekes, mindenesetre a visszatérő gnómot lenyűgözheti. Grawok mást is láthat. Ahogy belép, a bal oldali falon tátongó üresség, s halványan derengő gombák. Az is látszik, hogy innen egy járat vezet lefelé, azonban fala már nem épített, csupán szikla. A sötétség visszataszító, ahogyan a messzi sötétségben távolból visszhangozva csepegő víz hangja is. Mély az üreg nagyon mély, ami azt illeti lehet, hogy nem is egy elágazást tartalmaz, ide két főnek, egy gnómnak és egy harcias sötételfnek belevágni túlzott merészség lenne. Igaz, ami igaz, a kíváncsiság sok mindent legyőzhet, azonban a kétkedést meggyőzheti az a sötétlően felkent felirat a járat melletti falon, mely önnön hirdeti saját maga veszélyességét:
"Felfedezésem nem árultam el senkinek. A lány halott volt már, nem segíthettem rajta. Ketten szálltunk alá, s a járat melletti ládában hagytuk értékeinket. Ha a láda üres, szerencsével jártunk, s hazatértünk. Ha nem, ne keressetek! A barlangrendszer legyűrt, s nem ereszt. Meneküljetek! Felejtsétek el e helyet"
A felirat elég vészjósló, ami azt illeti több napi hideg élelem és egyéb segítség és eszközök nélkül balgaság lenne nekivágni, azonban a feliratban említett láda bizony ott figyel a sarokban. Porosan és elhagyatottan, csukott fedéllel. A fényben immár azt is láthatják, hogy az elhúzódó téglafallal szemben valóban kósza lépcsősor vezet felfelé is, s az út vége ismét egy csapóajtóhoz tartozik, ahonnan a halvány fény szűrődik lefelé. Teliholdak vannak talán, vagy már reggel? Nem lehet még tudni, azonban az ingovány, benti légkörhöz képest friss és üde levegőjét érezhetik. Dönteni kell. A felirat szerint, ha ketten látogatják meg a tárnát, vélhetően meghalnak. Eddigi tudomásuk szerint csupán ketten ismerik-e helyet, még visszatérhetnek. Persze ott a láda is. Az is elegendő lehet jutalom gyanánt, feltéve, ha nem üres. Ez esetben azonban, vélhetően a lefelé vezető járatban sem találni már mást.*
*Érdekes egy helyzet annyi bizonyos, mi naplóvadászatnak indult, felbérelt testőrséggel, az lassan kincskereső kalanddá válik, miképpen azt Grawok is gondolja. Ahogy a hangzavarnak vége, s a ház remegése megáll, a gyűrű néhány halvány pillanattal később valóban visszaugrik a helyére, valószínűleg csupán a szerkezet az, mi egy ideig visszatartotta. Így a mélységi, mielőtt ismét a tárnának is beillő bánya sötétbe bandukolna, ismét magához veheti azt, minden következmény nélkül. A gnóm persze másra is gondol, neki nincsenek sötételf szemei, így szüksége van a fényre a továbbhaladáshoz. Idő jelenleg bőséggel van, mert semmi különleges nem történik, a szálló por lassan elül, s egyelőre az ásító sötétség z, mi a két csapatra visszanéz. Míg Aezmorin fáklyáért indul, melyet fent sikeresen összeeszkábál, Grawok lenn körbenézhet. Csapdát sejtő tekintete cikázik az "ajtókeret" között, azonban láthatóan oda beléphet, s végre megnézheti mi az, amiért ennyit küzdöttek. Érdekes módon halk egy újabb helyiségbe jutnak, mely körülbelül olyan széles, mint a téglafal nagysága, ami behúzódott a másik, vakolt fal mögé. Immár feltárul a szerkezet is, a legszembetűnőbb, a téglafal közepén elhelyezkedő rögzített és hatalmas kör alak, melyet feszülő pánt fut körül. A hatalmas kör alakú, fogaskerékre hajazó, de sima szélű szerkezethez egy merev, fogazott vasdarab is csatlakozik, ami keresztben a fal mögé fut. Minden egyes tégla lenyomása, egy egy pecket emelt ki a fogból, ami ahogy felszabadult, nem képezte akadályát, hogy az ismeretlen anyagból lévő pánt, az ajtót a fal mögé rántsa vissza. Vélhetően ezért feszült. De talán nem is ez az érdekes, mindenesetre a visszatérő gnómot lenyűgözheti. Grawok mást is láthat. Ahogy belép, a bal oldali falon tátongó üresség, s halványan derengő gombák. Az is látszik, hogy innen egy járat vezet lefelé, azonban fala már nem épített, csupán szikla. A sötétség visszataszító, ahogyan a messzi sötétségben távolból visszhangozva csepegő víz hangja is. Mély az üreg nagyon mély, ami azt illeti lehet, hogy nem is egy elágazást tartalmaz, ide két főnek, egy gnómnak és egy harcias sötételfnek belevágni túlzott merészség lenne. Igaz, ami igaz, a kíváncsiság sok mindent legyőzhet, azonban a kétkedést meggyőzheti az a sötétlően felkent felirat a járat melletti falon, mely önnön hirdeti saját maga veszélyességét:
"Felfedezésem nem árultam el senkinek. A lány halott volt már, nem segíthettem rajta. Ketten szálltunk alá, s a járat melletti ládában hagytuk értékeinket. Ha a láda üres, szerencsével jártunk, s hazatértünk. Ha nem, ne keressetek! A barlangrendszer legyűrt, s nem ereszt. Meneküljetek! Felejtsétek el e helyet"
A felirat elég vészjósló, ami azt illeti több napi hideg élelem és egyéb segítség és eszközök nélkül balgaság lenne nekivágni, azonban a feliratban említett láda bizony ott figyel a sarokban. Porosan és elhagyatottan, csukott fedéllel. A fényben immár azt is láthatják, hogy az elhúzódó téglafallal szemben valóban kósza lépcsősor vezet felfelé is, s az út vége ismét egy csapóajtóhoz tartozik, ahonnan a halvány fény szűrődik lefelé. Teliholdak vannak talán, vagy már reggel? Nem lehet még tudni, azonban az ingovány, benti légkörhöz képest friss és üde levegőjét érezhetik. Dönteni kell. A felirat szerint, ha ketten látogatják meg a tárnát, vélhetően meghalnak. Eddigi tudomásuk szerint csupán ketten ismerik-e helyet, még visszatérhetnek. Persze ott a láda is. Az is elegendő lehet jutalom gyanánt, feltéve, ha nem üres. Ez esetben azonban, vélhetően a lefelé vezető járatban sem találni már mást.*
812. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-22 21:56:59
Üzenet elküldve: 2019-02-22 21:56:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* Aezmorin érzi a változást, az arcába tóduló kosz határozott jele ennek, egyelőre azonban a kattogáson és a levegő állagának megváltozásán kívül nem sok történik. Az egyetlen számba vehető esemény az a fáklya fényének hanyatlása. A gnóm szíve egy pillanatra összeszorul, a levegővételt is hanyagolja, részben az egyre növekvő várakozással teli idegesség miatt, részben pedig mert a szálló por nem tesz jót a tüdejének. Úgy hírlik az ilyen földalatti mocsaras helyeken a levegő azon túl, hogy kellemetlen, még akár halálos is lehet. A téglákat sorban lenyomja, és úgy tűnik a helyes sorrend ez volt, meg a gyűrű odafent. ~ Túlbonyolítottuk ~ dönti el magában, és mivel ezt tényleg úgy érzi, hogy igaz, nem is vesződik azzal, hogy saját magára nehezteljen. Fáradt, éhes és egy őrülttel van összezárva, akinek a leghőbb vágya, hogy valótlan történéseket állítson be igaz tényként. Nem csoda, hogy nem jártak úgy a fogaskerekek, ahogy azoknak kellett volna. Más kérdés, hogy Aezmorinnak eszébe sem jutott a nő képét odafent figyelembe venni, és mint a rejtvény egyik darabkáját felhasználni a téglafal eltüntetésében. Csökönyös a gnóm faj, ha egyszer valamit a fejébe vesz, azon nehezen változtat és Aezmorin teljes meggyőződéssel hitte, hogy a megoldás csak az orruk előtt található, és sehol máshol. Hiba volt, de mindegy, mert végre eredményt értek el. A téglafal az utolsó lenyomás után beljebb húzódik, majd elsiklik a gnóm meglepett szeme előtt. ~ Érdekes szerkezet ~ egyáltalán nem tűnik primitív gépezetnek, inkább kifinomult és tetszetős, legalábbis, ahogy az eltűnés kivitelezésre kerül. A légmozgás egyből erősödik, a fáklya egy utolsó halálos lobbanással kialszik, mire rémisztő sötétség burkolja be a gnómot. Izmai megfeszülnek, enyhén ajkába harap és úgy lesi mi vár rá a téglaajtó mögött. Természetesen valami csattogó fogú rémséget képzel máris, ami csak arra vár, hogy feltépje a torkát, ámbátor egyelőre nem történik semmi, csak egy másfajta szörnyűség hangja bukkan fel. *
- Minden a legnagyobb rendben, gyere, de hozz fáklyát - * kiáltása remélhetőleg elhallatszódik a sötételf füléig, mivel az enyhe idegességtől a kiáltásnak szánt szöveg inkább csak amolyan hangosabb beszéd. Mindegy, ha lejön, még utána is hozhat fényt. A sötét helyiség egy részén, aztán megpillantja a fényforrást is. Elgondolkozik rajta, de nem sokat. Bármi lehet. Talán mesterséges fény, vagy kintről bevilágító holdsugár. Legjobb tudomása szerint éjszaka van, de akár még meg is virradhatott annyi idő alatt, amíg itt időztek, és azt sem lehet elfelejteni, hogy az este túl korán szakadt rájuk. Erre eszébe jut az elmélete az illúzióról, de elveti. Vagy legalábbis most nem foglalkozik vele. *
- Igen figyelmes tőled - * szűri fogai között, bár nem a felvágás zavarja, hanem az ismeretlen kőlépcsők látványa és a benne tátongó sötétség. Fáklyafény nélkül belevágni ostobaság, habár látnak valamicskét, de sötétségbe rejtett csapdák tucatjai is lehetnek, amit ki kellene kerülniük. Nem valószínű, hogy áthatolhatatlan, elvégre ez talán egy titkos menekülési út, vagy valami egyéb alkalmatosság lehet, ámbátor sötétben egy tapodtad sem hajlandó előre menni. Persze nem tartja vissza Grét, ha nagyon menni szeretne. *
- Úgy hiszem a szórakozásról mások az elképzeléseink - * nincs kedve beszélgetni, főleg nem áldozásról, így inkább ennyivel lezárja a témát.
Ha a sötételf nem hozott fényforrást, akkor a gnóm indul fel, hogy a fellelhető dolgokból fáklyát készítsen, ha nincs más, hát a sok napló közül levesz egyet, és a lapjait használja fel a tűz meggyújtásához, aztán az ágy fa részeibe belekapatja azt. Ostobaság lenne fény nélkül lemászniuk, így inkább rászánja az időt. Ha viszont nem sikerül a tűzgyújtás és a fáklyakészítés, akkor kénytelenek lesznek a csekélyke beszűrődő fényre támaszkodni.
Akárhogy is, Aezmorin visszatér és a sötételffel egyetemben, megteszi az első lépéseket, már persze csak akkor, ha Gré közben nem indult útnak egyedül. Örömteli látvány lenne egy karókba húzott mocsokelf, de egyben baljóslatú is, mivel az azt jelenté, hogy nem kell tovább mennie, és bizony a kíváncsiság nagy úr. *
- Szerinted mire számíthatunk a végén? - * kincsek vagy halál? Bármi megeshet. *
* Aezmorin érzi a változást, az arcába tóduló kosz határozott jele ennek, egyelőre azonban a kattogáson és a levegő állagának megváltozásán kívül nem sok történik. Az egyetlen számba vehető esemény az a fáklya fényének hanyatlása. A gnóm szíve egy pillanatra összeszorul, a levegővételt is hanyagolja, részben az egyre növekvő várakozással teli idegesség miatt, részben pedig mert a szálló por nem tesz jót a tüdejének. Úgy hírlik az ilyen földalatti mocsaras helyeken a levegő azon túl, hogy kellemetlen, még akár halálos is lehet. A téglákat sorban lenyomja, és úgy tűnik a helyes sorrend ez volt, meg a gyűrű odafent. ~ Túlbonyolítottuk ~ dönti el magában, és mivel ezt tényleg úgy érzi, hogy igaz, nem is vesződik azzal, hogy saját magára nehezteljen. Fáradt, éhes és egy őrülttel van összezárva, akinek a leghőbb vágya, hogy valótlan történéseket állítson be igaz tényként. Nem csoda, hogy nem jártak úgy a fogaskerekek, ahogy azoknak kellett volna. Más kérdés, hogy Aezmorinnak eszébe sem jutott a nő képét odafent figyelembe venni, és mint a rejtvény egyik darabkáját felhasználni a téglafal eltüntetésében. Csökönyös a gnóm faj, ha egyszer valamit a fejébe vesz, azon nehezen változtat és Aezmorin teljes meggyőződéssel hitte, hogy a megoldás csak az orruk előtt található, és sehol máshol. Hiba volt, de mindegy, mert végre eredményt értek el. A téglafal az utolsó lenyomás után beljebb húzódik, majd elsiklik a gnóm meglepett szeme előtt. ~ Érdekes szerkezet ~ egyáltalán nem tűnik primitív gépezetnek, inkább kifinomult és tetszetős, legalábbis, ahogy az eltűnés kivitelezésre kerül. A légmozgás egyből erősödik, a fáklya egy utolsó halálos lobbanással kialszik, mire rémisztő sötétség burkolja be a gnómot. Izmai megfeszülnek, enyhén ajkába harap és úgy lesi mi vár rá a téglaajtó mögött. Természetesen valami csattogó fogú rémséget képzel máris, ami csak arra vár, hogy feltépje a torkát, ámbátor egyelőre nem történik semmi, csak egy másfajta szörnyűség hangja bukkan fel. *
- Minden a legnagyobb rendben, gyere, de hozz fáklyát - * kiáltása remélhetőleg elhallatszódik a sötételf füléig, mivel az enyhe idegességtől a kiáltásnak szánt szöveg inkább csak amolyan hangosabb beszéd. Mindegy, ha lejön, még utána is hozhat fényt. A sötét helyiség egy részén, aztán megpillantja a fényforrást is. Elgondolkozik rajta, de nem sokat. Bármi lehet. Talán mesterséges fény, vagy kintről bevilágító holdsugár. Legjobb tudomása szerint éjszaka van, de akár még meg is virradhatott annyi idő alatt, amíg itt időztek, és azt sem lehet elfelejteni, hogy az este túl korán szakadt rájuk. Erre eszébe jut az elmélete az illúzióról, de elveti. Vagy legalábbis most nem foglalkozik vele. *
- Igen figyelmes tőled - * szűri fogai között, bár nem a felvágás zavarja, hanem az ismeretlen kőlépcsők látványa és a benne tátongó sötétség. Fáklyafény nélkül belevágni ostobaság, habár látnak valamicskét, de sötétségbe rejtett csapdák tucatjai is lehetnek, amit ki kellene kerülniük. Nem valószínű, hogy áthatolhatatlan, elvégre ez talán egy titkos menekülési út, vagy valami egyéb alkalmatosság lehet, ámbátor sötétben egy tapodtad sem hajlandó előre menni. Persze nem tartja vissza Grét, ha nagyon menni szeretne. *
- Úgy hiszem a szórakozásról mások az elképzeléseink - * nincs kedve beszélgetni, főleg nem áldozásról, így inkább ennyivel lezárja a témát.
Ha a sötételf nem hozott fényforrást, akkor a gnóm indul fel, hogy a fellelhető dolgokból fáklyát készítsen, ha nincs más, hát a sok napló közül levesz egyet, és a lapjait használja fel a tűz meggyújtásához, aztán az ágy fa részeibe belekapatja azt. Ostobaság lenne fény nélkül lemászniuk, így inkább rászánja az időt. Ha viszont nem sikerül a tűzgyújtás és a fáklyakészítés, akkor kénytelenek lesznek a csekélyke beszűrődő fényre támaszkodni.
Akárhogy is, Aezmorin visszatér és a sötételffel egyetemben, megteszi az első lépéseket, már persze csak akkor, ha Gré közben nem indult útnak egyedül. Örömteli látvány lenne egy karókba húzott mocsokelf, de egyben baljóslatú is, mivel az azt jelenté, hogy nem kell tovább mennie, és bizony a kíváncsiság nagy úr. *
- Szerinted mire számíthatunk a végén? - * kincsek vagy halál? Bármi megeshet. *
811. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-21 20:19:37
Üzenet elküldve: 2019-02-21 20:19:37
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* A Hifeti fiú nem volt benne bizonyos a leírtak alapján, hogy az első három tégla a gyűrű helyére illesztése után visszaugrik-e és megint azokat kell megnyomni vagy a sort folytatni. De ez jelenleg nem is az ő gondja. A falért a gnóm barátja a felelős. Az ő posztja, hogy segítsen ott, ahol a véletlen nyomán épp tud. Ennél jobban nem tudja meghatározni, hiszen a titokzatos résre is véletlenül bukkant.*
-Hát már csak az hiányozna, hogy elvesszen! De ha többször használta ezt a helyet a démon, akkor bizonyára visszakapja a tulajdonosa a kincseskamra meglátogatása végén. *motyogja magában, majd hangosan lekiált megint* Minden rendben? Ha igen, akkor lemegyek. *elgondolkodik, hogy mit cselekedne akkor, ha ellenkező lenne a válasz* Meg ha nem, akkor is. Szóval mindjárt megnézem, kell-e segíteni. Kinyílt már?
* Igazán kíváncsi arra, hogy mi volt ez az egész hang, meg miért olyan kevés fény szűrődik ki a kínzó pincéből. Hosszú generációk óta elhagyta családja a föld alatti városaikat, nem mondaná azt, hogy otthonosan érzi magát ilyen fényviszonyok között, de talán sötételf szeme nyújt elég tájékozódást ahhoz, hogy kezeivel megtalálja a falakat és óvatosan, lábujjhegyen lépkedve haladva előre nem esik le a lépcsőn úgy, mint a tudós megbízója nem olyan régen.*
-Remélem megnyugodtál most, hogy nem fogott ki mégsem rajtad ez az egyszerű talány. Én szívesen elmondtam volna a megfejtést, de azzal nagyon megalázó helyzetbe hoztalak volna. Hagytam, hogy magadtól rágyere.
* Reménykedik abban, hogy nem bosszantja fel Aezmorint annyira, hogy mérgében előre megy és együtt léphetnek be a nehezen feltáruló lejárón. Persze ha mégis egyedül lenne a kínzókamrában, mikor leérkezik, akkor gyorsan utána siet. De ha még ott van az északról jött idegen, akkor rámosolyog kedvesen.*
-Tisztára olyanok vagyunk, mint a kincskeresők. Ez szórakoztatóbb, mint gnóm lányokat feláldozni. Vagy nem így gondolod?
* Hangja olyan megélénkülten hangzik az esetben, ha tényleg ott van már megszokott társa, mintha tényleg kíváncsi lenne, hogy szabad akaratából melyiket választaná? Egy gnóm szűz véráldozásán imát mormolni vagy Grawokkal rejtvényeteket megoldani...
Hiszen ahogy már mondta, előbbin ő nem venne részt, így ott nem lehetnének együtt, gondolom így érti a kérdést.
Ha megjön a válasz, részéről mi sem természetesebb, mint hogy rálépnek az első lépcsőfokra. Nem erőlteti, hogy előre menjen, de amennyiben a duó alacsonyabb és kalap nélküli tagja erre kéri, habozás nélkül megteszi. De abban is szívesen támogatja útitársát, hogy ő induljon meg elől, hiszen ez esetben önként vállalná a csapdák felderítését, ő meg fedezhetné hátulról.
A biztonság kedvéért azért előhúzza a fegyverét.*
810. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-21 17:36:07
Üzenet elküldve: 2019-02-21 17:36:07
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Karavánpihenő romjai//
*A kattogás és a zaj erősödik, némi porfelhőt is érezni a kínkamrában, mi minden bizonnyal az ajtó alól, vagy ajtóról érkezik. A lassan ellobbanó fáklyafényben sűrű lesz a levegő, s megtelik szálló porral, mintha a rejtekajtó egyetlen tulajdonsága csupán az lett volna, hogy jó alaposan összekoszoljon mindent. Egy, kettő három, a téglák lent maradnak. A gyűrű is a helyén, pontosan beleillik a résbe, s mintha aktiválna is közben valamit. Aezmorin nem rest a legegyszerűbb folytatást orvosolni, bizony nem mindig a legbonyolultabb a megoldás. Négy, öt, hat, s a téglafal halványan elkezd remegni. Dübörgéssel is jár, bár ez nem hangos, sokkal inkább, mintha ősi fogaskerekek indulnának be, s szűnő feszülés hangja mutatkozik. Annak rendje és módja szerint, a hatodik tégla lenyomása után rövidesen, az ajtó kissé beljebb csúszik, majd mintha csak erő húzná, bal oldalra siklik a vakolt fal mögé. Okos szerzet készíthette. A fal mögött tátongó és ásító sötétség, fáklya nélkül semmit sem lehet látni, s a huzat is erősödik, Aezmorin haját összeborzolja, ahogy a hűvös levegő megcsapja. A fáklya is lobogni látszik, majd hirtelen se szó, se beszéd el is alszik. A rögvest kihunyó fény azonban segítségül is szolgál, mert a huzat forrása is azonnal derengeni kezd, nem messze talán a feltáruló helyiség végétől, keskeny fénycsíkban a plafonon. A vélhetően kintről, négyszögletes alakban beszűrődő fény, csupán a az alatta elterülő ódon kőlépcsőket világítják meg, mást egyelőre fáklya nélkül nem lehet látni. Grawok fenn csupán azt tapasztalhatja, hogy a gyűrű hirtelen elsüllyed a falban, mintha soha nem lett volna, s ismét a kép mögötti falat láthatja közepén a gyűrű helyével, talán a külső pereme kitapintható, ha ujját beledugja.*
*A kattogás és a zaj erősödik, némi porfelhőt is érezni a kínkamrában, mi minden bizonnyal az ajtó alól, vagy ajtóról érkezik. A lassan ellobbanó fáklyafényben sűrű lesz a levegő, s megtelik szálló porral, mintha a rejtekajtó egyetlen tulajdonsága csupán az lett volna, hogy jó alaposan összekoszoljon mindent. Egy, kettő három, a téglák lent maradnak. A gyűrű is a helyén, pontosan beleillik a résbe, s mintha aktiválna is közben valamit. Aezmorin nem rest a legegyszerűbb folytatást orvosolni, bizony nem mindig a legbonyolultabb a megoldás. Négy, öt, hat, s a téglafal halványan elkezd remegni. Dübörgéssel is jár, bár ez nem hangos, sokkal inkább, mintha ősi fogaskerekek indulnának be, s szűnő feszülés hangja mutatkozik. Annak rendje és módja szerint, a hatodik tégla lenyomása után rövidesen, az ajtó kissé beljebb csúszik, majd mintha csak erő húzná, bal oldalra siklik a vakolt fal mögé. Okos szerzet készíthette. A fal mögött tátongó és ásító sötétség, fáklya nélkül semmit sem lehet látni, s a huzat is erősödik, Aezmorin haját összeborzolja, ahogy a hűvös levegő megcsapja. A fáklya is lobogni látszik, majd hirtelen se szó, se beszéd el is alszik. A rögvest kihunyó fény azonban segítségül is szolgál, mert a huzat forrása is azonnal derengeni kezd, nem messze talán a feltáruló helyiség végétől, keskeny fénycsíkban a plafonon. A vélhetően kintről, négyszögletes alakban beszűrődő fény, csupán a az alatta elterülő ódon kőlépcsőket világítják meg, mást egyelőre fáklya nélkül nem lehet látni. Grawok fenn csupán azt tapasztalhatja, hogy a gyűrű hirtelen elsüllyed a falban, mintha soha nem lett volna, s ismét a kép mögötti falat láthatja közepén a gyűrű helyével, talán a külső pereme kitapintható, ha ujját beledugja.*
809. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-21 09:43:18
Üzenet elküldve: 2019-02-21 09:43:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* A téglák a helyükön maradnak, és Aezmorin kezd reménykedni, hogy a téglafal kinyílik, persze már rég nem az a kérdés, hogy mi van mögötte, hanem az, hogy miként lehet olyan ostoba, hogy ennyi ideig tart a szerkezetet életre kelteni. A gnóm faj logikai hírnevét dobta sutba röpke fél óra alatt, és ha Grének eljár a szája, mert biztosra veszi, hogy eljár, akkor közröhej tárgyát fogja képezni. ~ Egy, kettő, három, micsoda balga kombináció ez?! ~ dühöng magában, azért arra ügyel, hogy amint a téglák benyomódnak felkérdezzen a sötételfhez, hátha kap valami válasz félét.
Természetesen hallja a hangos zajt, de azért a kalyiba szétesése aligha fog megtörténni, de ha igen, legalább a szégyenérzet megszűnik. Tulajdonképpen nem figyel azontúl Grére, hogy megadja neki a választ a gyűrűvel és annak használatával kapcsolatban. Gondolatban ismét a feladvány ötlik a fejébe, aztán még egyszer el is olvassa, majd úgy dönt, hogy folytatja a sort. ~ Ilyen egyszerű feladványt biztos nem egy gnóm készített ~ zsörtölődik magában és lenyomja azokat a téglákat, amelyek még hátra vannak, hiszen, ha az első három tégla nem tolódott ki, akkor egyértelmű, hogy nem lehet más, mint az utolsó három. És ez még illik is a feladványhoz. Persze lehet, hogy valami úton-módon az első hármat kéne kimozdítani, hogy aztán azt is újra megnyomja, de van egy olyan érzése, hogy a szerkezet nem lehet ennyire bonyolult. Inkább egy egyszerű mechanika, amely akkor aktiválódik, amikor mind a hat tégla egyszerre van benyomva, közbe iktatva a gyűrűt, amit Gré molesztál odafent. Sóhajtva kezdi szép sorban benyomkodni a négyes az ötös, majd a hatos téglát, közben mérges tekintettel figyeli, hogy mi lesz az eredmény. Ha megint nem történik semmi, akkor elkönyveli szerkezeti hibának, és legyintve nyugovóra tér, miután megvacsorázott. *
- Én idelent megvagyok - * kiált fel, hogy Gré ne várakozzon feleslegesen odafent, ha esetleg lenne ilyen szándéka. Persze Aezmorin szerint, ha soha nem találkoznának az is szívderítő eshetőség lenne. *
* A téglák a helyükön maradnak, és Aezmorin kezd reménykedni, hogy a téglafal kinyílik, persze már rég nem az a kérdés, hogy mi van mögötte, hanem az, hogy miként lehet olyan ostoba, hogy ennyi ideig tart a szerkezetet életre kelteni. A gnóm faj logikai hírnevét dobta sutba röpke fél óra alatt, és ha Grének eljár a szája, mert biztosra veszi, hogy eljár, akkor közröhej tárgyát fogja képezni. ~ Egy, kettő, három, micsoda balga kombináció ez?! ~ dühöng magában, azért arra ügyel, hogy amint a téglák benyomódnak felkérdezzen a sötételfhez, hátha kap valami válasz félét.
Természetesen hallja a hangos zajt, de azért a kalyiba szétesése aligha fog megtörténni, de ha igen, legalább a szégyenérzet megszűnik. Tulajdonképpen nem figyel azontúl Grére, hogy megadja neki a választ a gyűrűvel és annak használatával kapcsolatban. Gondolatban ismét a feladvány ötlik a fejébe, aztán még egyszer el is olvassa, majd úgy dönt, hogy folytatja a sort. ~ Ilyen egyszerű feladványt biztos nem egy gnóm készített ~ zsörtölődik magában és lenyomja azokat a téglákat, amelyek még hátra vannak, hiszen, ha az első három tégla nem tolódott ki, akkor egyértelmű, hogy nem lehet más, mint az utolsó három. És ez még illik is a feladványhoz. Persze lehet, hogy valami úton-módon az első hármat kéne kimozdítani, hogy aztán azt is újra megnyomja, de van egy olyan érzése, hogy a szerkezet nem lehet ennyire bonyolult. Inkább egy egyszerű mechanika, amely akkor aktiválódik, amikor mind a hat tégla egyszerre van benyomva, közbe iktatva a gyűrűt, amit Gré molesztál odafent. Sóhajtva kezdi szép sorban benyomkodni a négyes az ötös, majd a hatos téglát, közben mérges tekintettel figyeli, hogy mi lesz az eredmény. Ha megint nem történik semmi, akkor elkönyveli szerkezeti hibának, és legyintve nyugovóra tér, miután megvacsorázott. *
- Én idelent megvagyok - * kiált fel, hogy Gré ne várakozzon feleslegesen odafent, ha esetleg lenne ilyen szándéka. Persze Aezmorin szerint, ha soha nem találkoznának az is szívderítő eshetőség lenne. *
808. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-19 22:38:24
Üzenet elküldve: 2019-02-19 22:38:24
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
* Hősünk semmit sem tud arról, hogy az idő, a karbantartás elmaradása és a nyirkos levegő milyen súlyos károkat okoztak a ház szerkezetében. De nagyon közeledik a pillanat, mikor a rázkódása fel fogja hívni a figyelmét arra, mennyire is nem biztonságos helyen tartózkodnak.
De vannak dolgok, amiket tudatosan hagy figyelmen kívül. Számára borzasztóan sértő, ha valakinek a szemébe mondják, hogy hazudott. A legkevésbé sem szeretné, ha bosszantaná útitársát, hogy néha az igazságnak nem az összes részletét bontja ki és adja hírül. A sötételfek már csak ilyenek, az intelligenciát első sorban azon keresztül mérik, hogy képes-e a másik rájönni ezekre a hol egyértelműen felfedett, máskor bújtatni kívánt félre magyarázásokat és kellően kulturált beszélgetéssel kikerülni a vádaskodást a legegyértelműbb helyzettől kezdve a sejtésekig bezárólag.
Ő maga is így tett a haramiákkal, nem vádolta meg útonállással őket, amíg barátságos mederben zajlott az ismerkedésük.
A téglák benyomódnak odalent a gnóm által és a Hifeti fiú bele illeszti a gyűrűt a helyére. És eljött az idő válaszolni.*
-Benne van, igen, de mindjárt szétesik ez a viskó. Megnyomtad megint a három téglát? Lehet csak az első néhány lépésre nem reagál a rendszer, hagyja próbálkozni az idetévedőt? De amint aktiváltuk az első sorozatot, utána alig van időnk rájönni a végére, nehogy kotnyelesek addig próbálkozzanak, amíg össze nem jön nekik?
* Hangja az elmondott dolgokhoz képest nyugodt. Mintha nem igazán hinné, hogy ha eddig nem haltak meg, akkor most hirtelen a végzetük ki akarna babrálni velük. Sokkal optimistább ennél.*
807. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-19 19:44:05
Üzenet elküldve: 2019-02-19 19:44:05
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Karavánpihenő romjai//
*Grawok tehát ismét fent próbálkozik, szó, mi szó, e két vándor, vagy kalandor bizony nem adja fel a harcot, ami igencsak dicséretre méltó. Még úgy sem, hogy a sors olykor kegyetlen, s épp akkor okoz szerkezeti problémát, mikor egyszer már a helyes megoldás felé tapogatóznak. Gond egy szál se, mondaná akár Grawok, a gnóm valószínűleg másképp fogalmazna, s mikor az ismételt sorrendben lenyomja a téglákat, immár nem kerül porszem a gépezetbe. Az első lent marad... majd a második is... aztán a harmadik is... Közvetlen ezután Grawok érezheti, hogy most jött el az ideje, mert a kép mögül hangos kattanás hallik, s, ha a gyűrűt behelyezi, hangos zaj veszi kezdetét. A feladvány persze nem teljes, a korábbi porszem után ismételjük meg a feladványt, bár vélhetően ez egy okos gnómnak már igazán nem okoz gondot: Három tégla és egy nő, kétszer, az a fő! Talán folytassuk tovább a sort, hogy végül elérhessük... a mit is? Ezt még nem lehet tudni, bár Grawok és Aezmorin valószínűleg agyvérzést kap, ha a téglafal feltárul, s nem találnak csupán egy vérrel megírt: "Nem nyert." táblát.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.19 19:44:22
*Grawok tehát ismét fent próbálkozik, szó, mi szó, e két vándor, vagy kalandor bizony nem adja fel a harcot, ami igencsak dicséretre méltó. Még úgy sem, hogy a sors olykor kegyetlen, s épp akkor okoz szerkezeti problémát, mikor egyszer már a helyes megoldás felé tapogatóznak. Gond egy szál se, mondaná akár Grawok, a gnóm valószínűleg másképp fogalmazna, s mikor az ismételt sorrendben lenyomja a téglákat, immár nem kerül porszem a gépezetbe. Az első lent marad... majd a második is... aztán a harmadik is... Közvetlen ezután Grawok érezheti, hogy most jött el az ideje, mert a kép mögül hangos kattanás hallik, s, ha a gyűrűt behelyezi, hangos zaj veszi kezdetét. A feladvány persze nem teljes, a korábbi porszem után ismételjük meg a feladványt, bár vélhetően ez egy okos gnómnak már igazán nem okoz gondot: Három tégla és egy nő, kétszer, az a fő! Talán folytassuk tovább a sort, hogy végül elérhessük... a mit is? Ezt még nem lehet tudni, bár Grawok és Aezmorin valószínűleg agyvérzést kap, ha a téglafal feltárul, s nem találnak csupán egy vérrel megírt: "Nem nyert." táblát.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.19 19:44:22
806. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-19 18:53:27
Üzenet elküldve: 2019-02-19 18:53:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* Aezmorin bosszús ücsörgése közepette nem foglalkozik Grével és a határozottan menőtlen szalmakalapjával, elvégre hidegen hagyja. Ha bolondot akar csinálni magából természetesen ehhez nincs szüksége semmiféle fejfedőre, hiszen alapból szórakozott figura, amikor épp nem gyilkos hajlamú haramiát játszik. Ellenben a rejtvény egyáltalán nem dobja fel, mármint maga az akadály igen, de valamiért nem igazán sikerül neki a megfejtést kioldania, és ez frusztrációt okoz önérzetes lelkében. A sötételf felmegy, a gnóm pedig marad odalent, és mivel szörnyen zavarja a téglafal, ezért valószínűleg még mielőtt Gré a gyűrűt a lyukába tenné, Aezmorin megismétli a korábbi sorrendet. Első, második, harmadik. Nem sok reményt fűz hozzá, de azért megteszi, és várakozóan figyeli, történik-e valami érdekes. Ekkor hallja meg Gré lekiáltó hangját. *
- Még igen! - * a sötételf megint el van varázsolva, hiszen épp az imént kiáltott fel, hogy „Van már valami?” de úgy tűnik Gré túlságosan el van foglalva saját magával, mert különben nem kérdezne olyasmit, hogy éle-e még, hiszen hallhatta a hangját épp az imént. Mindegy, ilyen apróságon már igazán nem akad fenn, nem ez az első eset, hogy Gré mindent ignorál, amit mond, vagy tesz. Nyilvánvalóan ilyen a természete, ami kétségkívül elég bosszantó, de a gnóm már megszokta. Egyébként is egy karddal felfegyverzett bolond. Nem kéne bosszantania, így nem is teszi szóvá a problémát. *
- Bele helyezted már a gyűrűt? - * kiált ismét, hiszen valami lyukat emlegetett, meg a gyűrűt, persze hozzádobott egy idióta hazugságot, ami talán még hihető lett volna, ha előtte nem mondja, hogy a gyűrűt találta, nem pedig a rokona adta, hátha jó lesz valamire. Természetesen a gnóm szavai ebben az esetben is úgy csapódtak le, mintha nem is történt volna és Gré tökéletes ignorálást mutatott a hazugság rajtakapásának terén. Mindegy, már tényleg megszokta, épp csak bosszantó, ahogy a téglafal nyithatatlansága is. *
* Aezmorin bosszús ücsörgése közepette nem foglalkozik Grével és a határozottan menőtlen szalmakalapjával, elvégre hidegen hagyja. Ha bolondot akar csinálni magából természetesen ehhez nincs szüksége semmiféle fejfedőre, hiszen alapból szórakozott figura, amikor épp nem gyilkos hajlamú haramiát játszik. Ellenben a rejtvény egyáltalán nem dobja fel, mármint maga az akadály igen, de valamiért nem igazán sikerül neki a megfejtést kioldania, és ez frusztrációt okoz önérzetes lelkében. A sötételf felmegy, a gnóm pedig marad odalent, és mivel szörnyen zavarja a téglafal, ezért valószínűleg még mielőtt Gré a gyűrűt a lyukába tenné, Aezmorin megismétli a korábbi sorrendet. Első, második, harmadik. Nem sok reményt fűz hozzá, de azért megteszi, és várakozóan figyeli, történik-e valami érdekes. Ekkor hallja meg Gré lekiáltó hangját. *
- Még igen! - * a sötételf megint el van varázsolva, hiszen épp az imént kiáltott fel, hogy „Van már valami?” de úgy tűnik Gré túlságosan el van foglalva saját magával, mert különben nem kérdezne olyasmit, hogy éle-e még, hiszen hallhatta a hangját épp az imént. Mindegy, ilyen apróságon már igazán nem akad fenn, nem ez az első eset, hogy Gré mindent ignorál, amit mond, vagy tesz. Nyilvánvalóan ilyen a természete, ami kétségkívül elég bosszantó, de a gnóm már megszokta. Egyébként is egy karddal felfegyverzett bolond. Nem kéne bosszantania, így nem is teszi szóvá a problémát. *
- Bele helyezted már a gyűrűt? - * kiált ismét, hiszen valami lyukat emlegetett, meg a gyűrűt, persze hozzádobott egy idióta hazugságot, ami talán még hihető lett volna, ha előtte nem mondja, hogy a gyűrűt találta, nem pedig a rokona adta, hátha jó lesz valamire. Természetesen a gnóm szavai ebben az esetben is úgy csapódtak le, mintha nem is történt volna és Gré tökéletes ignorálást mutatott a hazugság rajtakapásának terén. Mindegy, már tényleg megszokta, épp csak bosszantó, ahogy a téglafal nyithatatlansága is. *
805. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-18 19:42:24
Üzenet elküldve: 2019-02-18 19:42:24
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
* A Hifeti fiú szeretné a homokórát megállítani. De úgy sem tudja! Amikor odalent könyökkel benyomta egymás után sorrendben az első három téglát, ő is kíváncsi volt, hogy milyen eredmény fog születni, de úgy tűnik, hogy semmi különös.
Ám neki most -úgy érzi- külön feladata van. Találtak egy házat a semmi után két mérfölddel, ami teli van lehetőségekkel, hogy elfeledett kincsek kutatóinak érezzék magukat. És ebben a szerepébe a szalmakalap nagy segítségére van, hogy beleérezze magát. Viszont elvileg a gyűrű bele illik a kép mögött észrevett lyukba, ezért kipróbálja, hogy mi történik akkor, ha bele dugja és elfordítja?
Kíváncsi az eredményre és ha nem öli meg őt egy csapda, akkor közben van ideje átgondolni egy sor dolgot.*
~ A legrosszabb döntés, amit egy ilyen hátborzongató helyen tehetünk az, ha külön válunk. Mi meg már nem
először megtettük a mai nap során.
Az meg különösen megmagyarázhatatlan, hogy miközben egymás után három hullát el kellett temetnem, most egy jó ideje nem halt meg senki.~
* Ekkor eszmél minden bizonnyal, hogy valami nincs rendjén.*
-Élsz még? *kiált le a lépcső felé fordulva* Kell segítség?
* Azt nem tudom kivenni a hangjából, hogy az életből eltávozáshoz ajánlja fel ezt a lehetőséget vagy a rejtvény megfejtéséhez kínál fel plusz erőforrást. Utóbbiban úgy sem nagy a kompetenciája, az előbbit meg kevesen szokták igénybe venni. Egy sötételftől meg pláne nem. Marad bennem is a bizonytalanság.*
-Na de nézzük, hogy mit találunk itt! *motyogja magában és neki lát, hátha eme titkos ajtót -vagy akármit- hamarabb kinyitja, mint a befalazottat.*
804. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-18 13:30:50
Üzenet elküldve: 2019-02-18 13:30:50
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A karavánpihenő romjai//
*Ismét egy sor társalgás, s az üres percek homokként csorognak le a nem létező homokórán. Újabb nyomot fedeznek fel, s újfent megbeszélik, azonban döntés nem születik arról, hogy ki az, aki csinál is valamit. A gnóm érthető módon elfárad. Ebben a feladvány is közrejátszik, valamint a sötételf is nagy mértékben hozzájárul, szinte magába roskadva, néha bánatosan felpillant az előtte elterülő téglafalra. Kérdés mennyire kitartó, naplója már megvan, már csak a feladványt kellene megfejteni. Grawok nyert egy ében gyűrűt, s egy divatos szalmakalapot, mely bár nem biztos, hogy pont hozzá illik, egészen szokható kinézete lesz tőle. Kérdés mi a cél. Mindent az alkotó sem tud megmondani, valamint kérdés az is, vajon a rejtekajtó mögött elérhető cél, egyenes arányban van-e a befektetett munkával. Azonban a cél nem az elrettentés, így nézzük, a feladvány ismételt felidézése, vajon segítségül szolgál-e, vagy inkább legyintünk rá egyet fáradtan, s ott hagyjuk.
"Három tégla és egy nő, kétszer, az a fő." Talán a feladvány a sorrendiséget is jelezheti? Az biztos, a téglák megvannak. Egy sorban hat darab. De miért nem hat darabot említ akkor a feladvány? Miért csupán hármat. Miért iktatja középre a nőt? S, miért utal arra, hogy kétszer? Ezek a legfontosabb kérdések. Az más biztos, sem minden második, sem össze-vissza, sem az első három tégla kétszeri lenyomása nem segít. Furcsa. De sorban még nem próbálta senki. Ami azt illeti, az sem biztos, hogy csupán három téglát kell kiválasztani és lenyomni, az is lehet, hogy az első három tégla után egy _középső feladat_ is beiktatódik, majd azt követően kell további hármat lenyomni? A csuda tudja. Van, mikor már egyszerre több segítség nem nyújtható, tény, hogy van az a pillanat, amikor már gondolkodni sincs kedve az embernek. De egy biztos. A téglafal könnyen nem adja magát, ahogy a mögötte elterülő vagy üres, vagy nem üres üreg. Ezt még nem lehet tudni.*
*Ismét egy sor társalgás, s az üres percek homokként csorognak le a nem létező homokórán. Újabb nyomot fedeznek fel, s újfent megbeszélik, azonban döntés nem születik arról, hogy ki az, aki csinál is valamit. A gnóm érthető módon elfárad. Ebben a feladvány is közrejátszik, valamint a sötételf is nagy mértékben hozzájárul, szinte magába roskadva, néha bánatosan felpillant az előtte elterülő téglafalra. Kérdés mennyire kitartó, naplója már megvan, már csak a feladványt kellene megfejteni. Grawok nyert egy ében gyűrűt, s egy divatos szalmakalapot, mely bár nem biztos, hogy pont hozzá illik, egészen szokható kinézete lesz tőle. Kérdés mi a cél. Mindent az alkotó sem tud megmondani, valamint kérdés az is, vajon a rejtekajtó mögött elérhető cél, egyenes arányban van-e a befektetett munkával. Azonban a cél nem az elrettentés, így nézzük, a feladvány ismételt felidézése, vajon segítségül szolgál-e, vagy inkább legyintünk rá egyet fáradtan, s ott hagyjuk.
"Három tégla és egy nő, kétszer, az a fő." Talán a feladvány a sorrendiséget is jelezheti? Az biztos, a téglák megvannak. Egy sorban hat darab. De miért nem hat darabot említ akkor a feladvány? Miért csupán hármat. Miért iktatja középre a nőt? S, miért utal arra, hogy kétszer? Ezek a legfontosabb kérdések. Az más biztos, sem minden második, sem össze-vissza, sem az első három tégla kétszeri lenyomása nem segít. Furcsa. De sorban még nem próbálta senki. Ami azt illeti, az sem biztos, hogy csupán három téglát kell kiválasztani és lenyomni, az is lehet, hogy az első három tégla után egy _középső feladat_ is beiktatódik, majd azt követően kell további hármat lenyomni? A csuda tudja. Van, mikor már egyszerre több segítség nem nyújtható, tény, hogy van az a pillanat, amikor már gondolkodni sincs kedve az embernek. De egy biztos. A téglafal könnyen nem adja magát, ahogy a mögötte elterülő vagy üres, vagy nem üres üreg. Ezt még nem lehet tudni.*
803. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-18 11:36:43
Üzenet elküldve: 2019-02-18 11:36:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az ingoványos közelébe érve valamivel óvatosabban lépked a hatalmas lábaival. Nem feltétlenül fél attól, hogy elnyeli az iszap vagy futóhomok, de azért jobb az óvatosság. A terület mindezen veszélyek ellenére tetszik Throggotnak. Nyugalom és béke árad belőle. Egy olyan hely, amely érintetlen és sokakat visszatart attól, hogy ide térjenek. Ideális hely a rejtőzésre és a törvényen kívülieknek.
Ahogy egyre halad az ingoványos szélén úgy tekintget minduntalan dél irányába, hogy elkapja azt az alkalmat, amikor le kell fordulnia. Néha megéhezik és ekkor keres magának valami harapnivalót. Nem kimondottan finnyás és válogatós, így beéri apró halakkal, békákkal, rákokkal, vagy madarak tojásaival. Ami épp az útjába kerül és ehetőnek bizonyul. Egy ilyen vízi környezet igencsak élelemben gazdag terepet biztosít a magafajta vadásznak.
Lassan elérkezik a megfelelő elágazáshoz és a távolból már látni véli a civilizáció nyomait. Rút kinézetét takargatva fejére hajtja csuklyáját, hogy arca ne legyen annyira szem előtt. Megáll egy pillanatra és a levegőbe szippant. Pár másodpercig szimatol, hogy elcsípjen némi információt a környékről, hátha füstöt, vagy étel szagát érzi majd a levegőben és így be tudja azonosítani, hogy merre haladjon tovább.*
Ahogy egyre halad az ingoványos szélén úgy tekintget minduntalan dél irányába, hogy elkapja azt az alkalmat, amikor le kell fordulnia. Néha megéhezik és ekkor keres magának valami harapnivalót. Nem kimondottan finnyás és válogatós, így beéri apró halakkal, békákkal, rákokkal, vagy madarak tojásaival. Ami épp az útjába kerül és ehetőnek bizonyul. Egy ilyen vízi környezet igencsak élelemben gazdag terepet biztosít a magafajta vadásznak.
Lassan elérkezik a megfelelő elágazáshoz és a távolból már látni véli a civilizáció nyomait. Rút kinézetét takargatva fejére hajtja csuklyáját, hogy arca ne legyen annyira szem előtt. Megáll egy pillanatra és a levegőbe szippant. Pár másodpercig szimatol, hogy elcsípjen némi információt a környékről, hátha füstöt, vagy étel szagát érzi majd a levegőben és így be tudja azonosítani, hogy merre haladjon tovább.*
802. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-17 19:13:43
Üzenet elküldve: 2019-02-17 19:13:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Lyz az alfa után, Monsotor és Denzack meg Lyz után. Így haladnak Erdőmélye felé az ingoványos vidéken keresztül. Egyre mélyebben vannak a mocsárban, bár az óriás úgy hiszi, hogy most nem fog leselkedni rájuk veszély, mivel a lupus falka úgyis meg fogja őket védeni, ha támadás éri őket. Az elf és a mélységi számára aggasztó a helyzet, de az óriás egész életében nem látott forgószelet, így nem biztos benne, hogy mi is az a dolog az égen.*
~Akármi is az ottan az égen, remélem nem fog keresztezni minket.~
*A szerzetes nem ismeri Erdőmélyét, így nem tudhatja, hogy mik az esetleges okok e jelenségre. Lyz már látta egyszer, és le is esik neki, hogy látomása is volt, de még mindig reménykedik benne, hogy nem kell a boszorkányszélnek. De ha netalántán muszáj is nekimenni a rémisztő jelenségnek, le tudják majd küzdeni a hatalmas erejű széltölcsért.*
*Lyz az alfa után, Monsotor és Denzack meg Lyz után. Így haladnak Erdőmélye felé az ingoványos vidéken keresztül. Egyre mélyebben vannak a mocsárban, bár az óriás úgy hiszi, hogy most nem fog leselkedni rájuk veszély, mivel a lupus falka úgyis meg fogja őket védeni, ha támadás éri őket. Az elf és a mélységi számára aggasztó a helyzet, de az óriás egész életében nem látott forgószelet, így nem biztos benne, hogy mi is az a dolog az égen.*
~Akármi is az ottan az égen, remélem nem fog keresztezni minket.~
*A szerzetes nem ismeri Erdőmélyét, így nem tudhatja, hogy mik az esetleges okok e jelenségre. Lyz már látta egyszer, és le is esik neki, hogy látomása is volt, de még mindig reménykedik benne, hogy nem kell a boszorkányszélnek. De ha netalántán muszáj is nekimenni a rémisztő jelenségnek, le tudják majd küzdeni a hatalmas erejű széltölcsért.*
801. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-17 12:30:27
Üzenet elküldve: 2019-02-17 12:30:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
* A nagy küzdelem után el is végezték a piszkos munkát, s elégették a dögöket. Ezután viszont furcsa módon, a farkas szerű lények is visszatértek, ráadásul a lovakat is visszahozták. Denzack egészen értetlenül állt a dolog előtt, bár a történtek után már jobban el tudta fogadni a dolgot, főként azért mert nagyon megörült a lovának, hogy nem kellett fáradtan és sebesülten gyalogolnia. Végül követni kezdték a bestiákat, amik Denzack szemében kezdenek többé válni, mint egyszerű vadállatok, de azért nem díjazza annyira az ötletet, hogy utánuk menjenek, de továbbra is vakon követi Lyzt, bár még maga sem érti miért. Így került hát Denzack is ismét Erdőmélye szélére, ahol egy igazán aggasztó jelenségre figyelhetnek fel. *
- Ugye nem akarunk egyenesen belovagolni abba a pörgő halálcsapdába?
* Aggasztja a dolog, mert nagy veszélybe kerülhetnek, már eleve akkor is, ha belépnek az erdőbe, hiszen ki lettek tiltva. Viszont, ha mindenképpen tovább akarnak menni a többiek, akkor egy kicsit tétovázik Denzack, de végül utánuk megy. *
* A nagy küzdelem után el is végezték a piszkos munkát, s elégették a dögöket. Ezután viszont furcsa módon, a farkas szerű lények is visszatértek, ráadásul a lovakat is visszahozták. Denzack egészen értetlenül állt a dolog előtt, bár a történtek után már jobban el tudta fogadni a dolgot, főként azért mert nagyon megörült a lovának, hogy nem kellett fáradtan és sebesülten gyalogolnia. Végül követni kezdték a bestiákat, amik Denzack szemében kezdenek többé válni, mint egyszerű vadállatok, de azért nem díjazza annyira az ötletet, hogy utánuk menjenek, de továbbra is vakon követi Lyzt, bár még maga sem érti miért. Így került hát Denzack is ismét Erdőmélye szélére, ahol egy igazán aggasztó jelenségre figyelhetnek fel. *
- Ugye nem akarunk egyenesen belovagolni abba a pörgő halálcsapdába?
* Aggasztja a dolog, mert nagy veszélybe kerülhetnek, már eleve akkor is, ha belépnek az erdőbe, hiszen ki lettek tiltva. Viszont, ha mindenképpen tovább akarnak menni a többiek, akkor egy kicsit tétovázik Denzack, de végül utánuk megy. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937