Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
840. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-16 20:21:39
Üzenet elküldve: 2019-04-16 20:21:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Szent cél//
*Ha valaki annyit járt át a lápvidéken, mint az erődmélyi elf, akkor nem okoz túl nagy gondot az átkelés. Bár természetes, hogy nem megszokás vezérli lépteit, hisz tudatában van, hogy az ingovány nap mint nap változik, de a főbb tájékozódási pontok megmaradnak, s ha figyelmes és felkészült a vándor, ki bemerészkedik a mocsárba, nem eshet komolyabb baja.
A páncélos csuhást márpedig egy erdőmélyi irbisz is segíti a tájékozódásban, így csekély lehet az esélye, hogy bajba keveredik. Különben sem keresi a bajt, csak át szeretne kelni a lápon egy csak számára ismert cél felé. Amikor átvágott az erdőn, talán még a füst távoli, gyenge szagát is érezte, amelyet Umon és Hanloren ügyködésének tud be. Halovány, alig látható mosoly jelenik meg szája szegletében. Ha Lyzendra és az általa vezetett csapat megérzi, bizonyosan meg fogják találni az átkozott szerzetest és a papnőt.
Szorosra fogja magán a köpenyt a páncél felett, megigazítja hátán a mesterkardot, ahogy átugrik egy kidőlt, mohával benőtt fatörzsön és folytatja útját át a lápvidéken, előtte hallhatatlan macskaléptekkel jár az irbisz és vezeti társát céljuk felé.*
*Ha valaki annyit járt át a lápvidéken, mint az erődmélyi elf, akkor nem okoz túl nagy gondot az átkelés. Bár természetes, hogy nem megszokás vezérli lépteit, hisz tudatában van, hogy az ingovány nap mint nap változik, de a főbb tájékozódási pontok megmaradnak, s ha figyelmes és felkészült a vándor, ki bemerészkedik a mocsárba, nem eshet komolyabb baja.
A páncélos csuhást márpedig egy erdőmélyi irbisz is segíti a tájékozódásban, így csekély lehet az esélye, hogy bajba keveredik. Különben sem keresi a bajt, csak át szeretne kelni a lápon egy csak számára ismert cél felé. Amikor átvágott az erdőn, talán még a füst távoli, gyenge szagát is érezte, amelyet Umon és Hanloren ügyködésének tud be. Halovány, alig látható mosoly jelenik meg szája szegletében. Ha Lyzendra és az általa vezetett csapat megérzi, bizonyosan meg fogják találni az átkozott szerzetest és a papnőt.
Szorosra fogja magán a köpenyt a páncél felett, megigazítja hátán a mesterkardot, ahogy átugrik egy kidőlt, mohával benőtt fatörzsön és folytatja útját át a lápvidéken, előtte hallhatatlan macskaléptekkel jár az irbisz és vezeti társát céljuk felé.*
839. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-14 11:25:32
Üzenet elküldve: 2019-04-14 11:25:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Amerre az út visz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem igazán ért egyet útitársával, aki utána kiált, hogy az ennyire nem sietős.~De bizony basszus az!~ Hiszen tudja, hogy minél tovább maradnak a torony környékén, annál nagyobb az esélye, hogy ad egy vagy be lesznek fogva takarításra, ad kettő vagy ezentúl, kettővel több tehéntőgy fog andalogni a környéken.*
-Inkább az ingovány, de én itt egy perccel sem maradok tovább, mint szükséges!*Lihegi szaladás közben.
Szinte megnyugvással tölti el, hogy a vidék fái eltakarják jelenlétét és, hogy végre kiértek a nyílt terepről. A szag persze csavarja az orrát rendesen, mint legutóbb, de hát ez van, ezt kell szeretni.*
-Szeretem ezt a szagot, nincs is jobb ennél.*Teszi hozzá, mint, aki komolyan gondolta, közben egyik kezével a másik ruhájába kapaszkodik hátulról, hogy ha esetlegesen benyeli valami, feltűnjön neki a hiánya. Érzi, hogy a háton cipelést csak viccnek szánta a másik, de erősen elgondolkodik rajta, hogy igénybe veszi, miután egyszer-egyszer majdnem beleragad a csizmája a mocsaras vidékbe.*
~Lehet, hogy cipőevő csigákkal van tele az egész vidék.~*Rántja ki az említett viseletét egy ragaszkodóbb földdarab öleléséből.*
-Ne basszál föl, hogy van más út is!*Néz hatalmas vádló szemekkel a másik hátára, hiszen, akkor meg igazán nem érti, miért szívatják magukat ezzel a feleslegesen veszélyes vidékkel. Mikor a másik elkezd süllyedni, hirtelen engedi el a ruháját és emeli magasba a kezeit, szerencsére az alatta elterülő földdarab stabil alátámasztásnak bizonyul.*
-Megvagyok.*Válaszolja gyorsan, miután megbizonyosodott a helyzetéről.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem igazán ért egyet útitársával, aki utána kiált, hogy az ennyire nem sietős.~De bizony basszus az!~ Hiszen tudja, hogy minél tovább maradnak a torony környékén, annál nagyobb az esélye, hogy ad egy vagy be lesznek fogva takarításra, ad kettő vagy ezentúl, kettővel több tehéntőgy fog andalogni a környéken.*
-Inkább az ingovány, de én itt egy perccel sem maradok tovább, mint szükséges!*Lihegi szaladás közben.
Szinte megnyugvással tölti el, hogy a vidék fái eltakarják jelenlétét és, hogy végre kiértek a nyílt terepről. A szag persze csavarja az orrát rendesen, mint legutóbb, de hát ez van, ezt kell szeretni.*
-Szeretem ezt a szagot, nincs is jobb ennél.*Teszi hozzá, mint, aki komolyan gondolta, közben egyik kezével a másik ruhájába kapaszkodik hátulról, hogy ha esetlegesen benyeli valami, feltűnjön neki a hiánya. Érzi, hogy a háton cipelést csak viccnek szánta a másik, de erősen elgondolkodik rajta, hogy igénybe veszi, miután egyszer-egyszer majdnem beleragad a csizmája a mocsaras vidékbe.*
~Lehet, hogy cipőevő csigákkal van tele az egész vidék.~*Rántja ki az említett viseletét egy ragaszkodóbb földdarab öleléséből.*
-Ne basszál föl, hogy van más út is!*Néz hatalmas vádló szemekkel a másik hátára, hiszen, akkor meg igazán nem érti, miért szívatják magukat ezzel a feleslegesen veszélyes vidékkel. Mikor a másik elkezd süllyedni, hirtelen engedi el a ruháját és emeli magasba a kezeit, szerencsére az alatta elterülő földdarab stabil alátámasztásnak bizonyul.*
-Megvagyok.*Válaszolja gyorsan, miután megbizonyosodott a helyzetéről.*
838. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-13 20:19:17
Üzenet elküldve: 2019-04-13 20:19:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Amerre az út visz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Alighogy kinéz az ajtón, társa már löki is kifele, hogy minél gyorsabban távozhasson.*
-Azért ennyire nem sietős! *szól oda az éppen elfele futó gnómnak* Meg hát ismét át kell vágnunk az ingoványon, ha vissza akaruk menni.
*Teszi hozzá, remélve, hogy ez majd megállásra készteti Xavit.*
-Szívj még egy kis friss levegőt amíg oda nem érünk. *vigyorog* Ott már nem lesz ilyen... kellemes.
*Nem bizony, már érezhető is a posvány förtelmes szaga ahogy feléjük terjeng.*
-Nos, akkor csináljuk úgy mint a múltkor. Én megyek elöl, te pedig szorosan mögöttem maradsz.
Vagy vihetlek a hátamon is, ha szeretnéd.
*Még nagyobb vigyort ereszt Xavi felé, utána pedig az egyre nedvesebbé váló utat fürkészi, hátha ráakad a saját lábnyomára, amit még a múltkor hagyott itt.*
-Legközelebb kikerülöm ezt a helyet. *morogja az orra alatt ahogy a nádzsálakat kerülgeti* Már akkor is utáltam amikor Pyrrel jöttünk erre. *közben rálép egy fűcsomóra, amely megindul lefelé* Áhh, baszdmeg! *gyorsan lelép róla, nehogy a lábát is magával vigye*
-Megvagy még? *szól hátra*
A hozzászólás írója (Datvinoolv Nyarneldurki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.13 21:18:48
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Alighogy kinéz az ajtón, társa már löki is kifele, hogy minél gyorsabban távozhasson.*
-Azért ennyire nem sietős! *szól oda az éppen elfele futó gnómnak* Meg hát ismét át kell vágnunk az ingoványon, ha vissza akaruk menni.
*Teszi hozzá, remélve, hogy ez majd megállásra készteti Xavit.*
-Szívj még egy kis friss levegőt amíg oda nem érünk. *vigyorog* Ott már nem lesz ilyen... kellemes.
*Nem bizony, már érezhető is a posvány förtelmes szaga ahogy feléjük terjeng.*
-Nos, akkor csináljuk úgy mint a múltkor. Én megyek elöl, te pedig szorosan mögöttem maradsz.
Vagy vihetlek a hátamon is, ha szeretnéd.
*Még nagyobb vigyort ereszt Xavi felé, utána pedig az egyre nedvesebbé váló utat fürkészi, hátha ráakad a saját lábnyomára, amit még a múltkor hagyott itt.*
-Legközelebb kikerülöm ezt a helyet. *morogja az orra alatt ahogy a nádzsálakat kerülgeti* Már akkor is utáltam amikor Pyrrel jöttünk erre. *közben rálép egy fűcsomóra, amely megindul lefelé* Áhh, baszdmeg! *gyorsan lelép róla, nehogy a lábát is magával vigye*
-Megvagy még? *szól hátra*
A hozzászólás írója (Datvinoolv Nyarneldurki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.13 21:18:48
837. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-08 18:50:31
Üzenet elküldve: 2019-04-08 18:50:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Halkan kezd dúdolni, amint az ingoványba ér, nem zavarja sem a szag, sem az olykor lába alatt megsüllyedő talaj. Igyekszik elkerülni a laza szerkezetű részeket, a futóhomokot és a nagyobb mélyedéseket. Nem akar elázni, nedves lábbal nehezebb és kellemetlenebb az út, melyre vállalkozott. Batyuját megigazítva hátán, dúdolása olykor erősebb, olykor pedig gyengébb. Talán végére ér egyszer a dalnak, s megpihenhet, de most még az egész élete előtte van. Hiányzó ujja helyén behegedt a sebhely, s Kaiykonak hagyta emlékbe, neki már nincs rá szüksége, miképp emléket sem hozott magával. Csak egy apró tincset, melyet még akkor vágott le, amikor a lány aludt. Ezt eltette valamiért, ott nyugszik mellkasa felett, kabátjában. Arca komor és sötét, nem foglalkozik az őt körbevevő világgal csupán csak annyira, amennyire kell. Hogy ne támadjon rá senki büntetlenül, egyébiránt csakis az útra koncentrál, s arra, hogy emlékeit eltávolítsa fejéből, s ne maradjon más, csakis a puszta homály. Erre van szüksége:*
- Árnyékban járó merre jársz, hallom lépted a zsombék mögött. Árnyékban járó, jól vigyázz, sötét verem, mit ott találsz. *A dúdolás énekléssé erősödik kissé, aztán az is elhalkul, amint a pusztán átszáguldó szél immár szinte embermagas fűtengert lenget előtte a távolban. Nincs már messze, ha kilép fertályóra alatt odaér, bizonyára az a rész sem lesz érdekesebb, mint a mostani.*
- Árnyékban járó merre jársz, hallom lépted a zsombék mögött. Árnyékban járó, jól vigyázz, sötét verem, mit ott találsz. *A dúdolás énekléssé erősödik kissé, aztán az is elhalkul, amint a pusztán átszáguldó szél immár szinte embermagas fűtengert lenget előtte a távolban. Nincs már messze, ha kilép fertályóra alatt odaér, bizonyára az a rész sem lesz érdekesebb, mint a mostani.*
836. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-07 01:26:17
Üzenet elküldve: 2019-04-07 01:26:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
//Másnap//
*Bosszúsan csóválja meg a fejét, de látszik rajta, hogy inkább saját magára haragszik.*
- Az hiba volt, elismerem. *Mérgesen fordul Pycta felé.* De ha elmered valakinek mondani, hogy ezt mondtam... *Rázza meg a fejét durcásan.* Nem. Tényleg normális bemutatkozásra gondoltam, pacsi a kézbe, meg ilyenek, ahogy a normális emberek... vagy elfek szokták. *Vonja meg a vállát.* Azért nem mindig dobálok tőröket és igenis, hogy settenkedett... csörtetett... , mint egy... mint egy vadkan. Na mindegy. *Fújtat egyet, aztán el is vigyorodik a zötykölődő szekéren, miközben orra már előre jelzi a közelgő ingovány bűzét.*
- Megyek én. *Hagyja jóvá.* Lecuccolunk és meggyújtom. Meg kell várnom őket, hisz megígértem. *Sóhajt fel, aztán megrázza a fejét, mint, akit zavarnak az érzelmek. Azonban nem ő az egyetlen. Füle nem olyan éles, mint az elfé, ellenben szeme és elméje láttatni engedi a felszabaduló sóhajba vegyült panaszt.*
- Történt még valami a Vakorsón kívül? Esetleg egy pici lánnyal, aki után epekedsz? *Kérdezi csendesen, s közben lassan cuppanó mocsaras részre érnek. Látni még ugyan füvet, de már jóval ritkásabb és szaporodnak a zsombékok is, nehézkesebbé válik Híjas lépte, miként az elf szavai is.*
- Ez így igaz! *Vágja rá az elhangzott szörnyűségekre.* De miért te vagy megint, ki hátán viszi a sorsot? *Fordul az elf felé.* Jó! *legyint.* Ne válaszolj, elég, ha tudod, hogy őrület ellen, az őrület a legjobb fegyver. *Szélesen vigyorodik el, de tekintete jéghideg marad, csupán a szája mozdul.*
- A tiéd lehet a fény fegyvere. A többire pedig itt vagyok én, ha kelleni fog. Van, hogy ocsú keveredik a búzába, öreg barátom. Én mindig meg fogom találni. Legyen hát egy falu, vagy akár egy város! Vagy rögtön egy birodalom, mit bánom én! *Kacag fel.* A sors mindig hozzád irányít, hiába ellenkezem. *Rázza meg a fejét.*
- Csak ne itt ebben a posványban! *Húzza el az orrát, majd ismét az elfre néz.* Lehet, hogy nem minden cselekedetem tiszta, mint a hó. Lehet indulatos vagyok és hirtelen haragú, emellett igen... olykor Tintás. De meglelem a magam békéjét egyszer, Pycta. Talán, nem is kell olyan sok idő hozzá. Nem is idő kell igazából... olykor elég egy barát. *Halk dúdolásba kezd, s az ingovány máris nem tűnik olyan sűrűnek. Unatkozva forgatja szemét veszély után kutatva, hogy felkészülten érhesse.*
- Mondd csak! *Kérdezi hirtelen minden előzmény nélkül, néhány hosszú morfondírozó és elmélkedő szünet után.* Te pipáztál már? *Mintha más sem lenne fontosabb.* Akik szekéren ülnek mindig pipáznak. *Vonja meg a vállát. Umon könnyebben lép túl a dolgokon, nem véletlenül.*
- Az út. *Mutat mélán előre.* Végre. *Sóhajt fel orrát megmozgatva.*
//Másnap//
*Bosszúsan csóválja meg a fejét, de látszik rajta, hogy inkább saját magára haragszik.*
- Az hiba volt, elismerem. *Mérgesen fordul Pycta felé.* De ha elmered valakinek mondani, hogy ezt mondtam... *Rázza meg a fejét durcásan.* Nem. Tényleg normális bemutatkozásra gondoltam, pacsi a kézbe, meg ilyenek, ahogy a normális emberek... vagy elfek szokták. *Vonja meg a vállát.* Azért nem mindig dobálok tőröket és igenis, hogy settenkedett... csörtetett... , mint egy... mint egy vadkan. Na mindegy. *Fújtat egyet, aztán el is vigyorodik a zötykölődő szekéren, miközben orra már előre jelzi a közelgő ingovány bűzét.*
- Megyek én. *Hagyja jóvá.* Lecuccolunk és meggyújtom. Meg kell várnom őket, hisz megígértem. *Sóhajt fel, aztán megrázza a fejét, mint, akit zavarnak az érzelmek. Azonban nem ő az egyetlen. Füle nem olyan éles, mint az elfé, ellenben szeme és elméje láttatni engedi a felszabaduló sóhajba vegyült panaszt.*
- Történt még valami a Vakorsón kívül? Esetleg egy pici lánnyal, aki után epekedsz? *Kérdezi csendesen, s közben lassan cuppanó mocsaras részre érnek. Látni még ugyan füvet, de már jóval ritkásabb és szaporodnak a zsombékok is, nehézkesebbé válik Híjas lépte, miként az elf szavai is.*
- Ez így igaz! *Vágja rá az elhangzott szörnyűségekre.* De miért te vagy megint, ki hátán viszi a sorsot? *Fordul az elf felé.* Jó! *legyint.* Ne válaszolj, elég, ha tudod, hogy őrület ellen, az őrület a legjobb fegyver. *Szélesen vigyorodik el, de tekintete jéghideg marad, csupán a szája mozdul.*
- A tiéd lehet a fény fegyvere. A többire pedig itt vagyok én, ha kelleni fog. Van, hogy ocsú keveredik a búzába, öreg barátom. Én mindig meg fogom találni. Legyen hát egy falu, vagy akár egy város! Vagy rögtön egy birodalom, mit bánom én! *Kacag fel.* A sors mindig hozzád irányít, hiába ellenkezem. *Rázza meg a fejét.*
- Csak ne itt ebben a posványban! *Húzza el az orrát, majd ismét az elfre néz.* Lehet, hogy nem minden cselekedetem tiszta, mint a hó. Lehet indulatos vagyok és hirtelen haragú, emellett igen... olykor Tintás. De meglelem a magam békéjét egyszer, Pycta. Talán, nem is kell olyan sok idő hozzá. Nem is idő kell igazából... olykor elég egy barát. *Halk dúdolásba kezd, s az ingovány máris nem tűnik olyan sűrűnek. Unatkozva forgatja szemét veszély után kutatva, hogy felkészülten érhesse.*
- Mondd csak! *Kérdezi hirtelen minden előzmény nélkül, néhány hosszú morfondírozó és elmélkedő szünet után.* Te pipáztál már? *Mintha más sem lenne fontosabb.* Akik szekéren ülnek mindig pipáznak. *Vonja meg a vállát. Umon könnyebben lép túl a dolgokon, nem véletlenül.*
- Az út. *Mutat mélán előre.* Végre. *Sóhajt fel orrát megmozgatva.*
835. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-07 00:35:59
Üzenet elküldve: 2019-04-07 00:35:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
//Másnap//
- "Cimbi"? *Ismétli meg a szót, amelyen Umon szólította, amikor a váltás ideje elérkezett. A hangja fáradt és még álomízű, ahogy kihámozza magát a takarónak használt köpenyéből és felkel, hogy az átkozott szerzetes lepihenhessen még a hajnal előtti indulás előtt.*
- Honnan veszel te ilyen szavakat? *Kérdi még, mielőtt Umon elvackolná magát. A kérdés persze csak költői, fáradt mosollyal kíséri, majd felélesztve a tüzet őrködik az indulás pillanatáig.*
*A füves puszta határán bandukolva már, a hajnal első sugarainál kezdenek beszélgetésbe. Az erdőmélyi elf elmosolyodik Umon válaszára, amellyel kérdésére felelt.*
- Illő módon? *Kérdez vissza, mert valamiért azt sejti, hogy ez az illő mód valamiért mégsem annyira illendő.*
- Mint amikor tőrt dobtál annak az óriásnak a lábába? *Nevet fel halkan, majd szinte időt sem hagy társának a megsértődésre, legyen az valós vagy csak talmi.*
- Tudom-tudom. Settenkedett! *Emlékszik vissza az ominózus esetre, amikor Throggottal találkoztak az erdőben.
A további terveket érdeklődve hallgatja, olykor biccent egy kurtát, hogy Umon láthassa, figyel rá.*
- A tüzet meggyújtjuk, de rám az építkezésnél lesz szükség, ha szeretnéd, te bevárhatod őket a tanyánál. Megkérem az elfeket, hogy kísérjen el valaki, mondjuk Tintereth vagy Voelkin. *Gondolkodik el és reméli, hogy azok, akiket hátra hagytak, még ott vannak az elfekkel.
Az alkoholfőzéshez és a vashegyi visszatérésre először nem válaszos semmit. Mindkettő érdektelenné vált számára.*
- Én nem vágyom vissza oda. *Mondja szomorú felhanggal szavai közt. Aenae már nem szeretne vele lenni, a thargok úrnője lett, kérője van, bár erről még talán ő sem tud hivatalosan. Nincs szüksége egy erdőmélyi elf szerzetesre.*
- A falu dolga most fontosabb mindennél. Meg kell teremtenünk az önálló élet feltételeit. Nem járhatunk folyton a piacra élelemért. *Magyarázza, bár valójában csak Aenaet és a thargokat szeretné elfelejteni pillanatnyilag.*
- Adok én neked becsiccsentett Lyzendrát mindjárt. Fékezd magad, te Tintás. *Csóválja meg a fejét tréfálkozva, s bár pár szívdobbanásnyi időre újra mosolyog, a mosoly gyorsan elhal ajkain.*
- Úgy legyen. *Néz maga is a fűtenger felé, majd sóhajtva fordul a lápvidék irányába, melynek szagát már enyhén érzi is az orrában.*
*Nem is telik el sok idő, amikor már az ingovány szélén haladnak nyugat felé fordulva, hogy megkerülve a várost a kordénak is megfelelő úton haladva közelítsenek az erdő felé. Átvághattak volna az erdőn, de a kordé nem biztos, hogy bírta volna az utat, így bár hosszabb, biztonságosabb is.
A nap már félúton jár az égen, de az iram jó, délre már az erdőben lesznek és talán a folyót is elérik, ahol a tábor áll.*
- Oltárt szeretnék emelni az Erdő Szívének a faluban. A legerősebbet ezen a vidéken. *Szólal meg egyszer csak. Teljesen új a téma, de eddig csak gondolkodott rajta, most, hogy a közelben járnak már, a gondolatokból szavak is fogannak.*
- Láttad, mi folyik a thargoknál? Óriások és orkok kötözködnek veled, kancellárok fenyegetőznek törvényekkel, ha megpróbálod megvédeni magad és a tieidet. *Nem néz Umon felé, csak előre, az erdő felé.*
- A várost megtépázta a lázongás és a kórság, mocsok és sötétség fészkel benne. Olyan, mint egy alma, ami kívülről szép, de belül rohad. Visszaállítottuk a templom fényét és Eeyr, így a Fákban Lakó oltárát, de meddig lesz ez így? Meddig várjunk, míg valami ocsmány teremtmény újra bemocskolja? *A kérdésekre már az átkozott szerzetes felé fordul. Lombzöld pillantása egyszerre szomorú és dühös.*
- Azok a családok, amelyek velem tartottak, elvesztettek mindent. A biztonságot, az otthont, a békét. *Keményedik meg a pillantása.*
- Kellene egy hely, ahol békében élhetnek, ahol nem háborgatják őket. Elfeket, embereket, más fajokat. Ha összefogunk, megteremthetjük magunknak a nyugalom és a béke világát, ahogy az oltárt is.
*Nem vár megerősítést, csak el szerette volna mondani mindezt valakinek. Mióta elhagyta Erdőmélyét egy ilyen világért harcolt. Kivívta a szabadságot és a nyugalmat magának, de mi volna, ha az Erdő Szívének óvó levelei másokat is megvédenének?
Az ingovány szaga bár még erős, de a várostól nyugatra fekvő erdőt már látni, s az egybefüggő lombtakaró nem jelenthet mást, mint az otthont.*
//Másnap//
- "Cimbi"? *Ismétli meg a szót, amelyen Umon szólította, amikor a váltás ideje elérkezett. A hangja fáradt és még álomízű, ahogy kihámozza magát a takarónak használt köpenyéből és felkel, hogy az átkozott szerzetes lepihenhessen még a hajnal előtti indulás előtt.*
- Honnan veszel te ilyen szavakat? *Kérdi még, mielőtt Umon elvackolná magát. A kérdés persze csak költői, fáradt mosollyal kíséri, majd felélesztve a tüzet őrködik az indulás pillanatáig.*
*A füves puszta határán bandukolva már, a hajnal első sugarainál kezdenek beszélgetésbe. Az erdőmélyi elf elmosolyodik Umon válaszára, amellyel kérdésére felelt.*
- Illő módon? *Kérdez vissza, mert valamiért azt sejti, hogy ez az illő mód valamiért mégsem annyira illendő.*
- Mint amikor tőrt dobtál annak az óriásnak a lábába? *Nevet fel halkan, majd szinte időt sem hagy társának a megsértődésre, legyen az valós vagy csak talmi.*
- Tudom-tudom. Settenkedett! *Emlékszik vissza az ominózus esetre, amikor Throggottal találkoztak az erdőben.
A további terveket érdeklődve hallgatja, olykor biccent egy kurtát, hogy Umon láthassa, figyel rá.*
- A tüzet meggyújtjuk, de rám az építkezésnél lesz szükség, ha szeretnéd, te bevárhatod őket a tanyánál. Megkérem az elfeket, hogy kísérjen el valaki, mondjuk Tintereth vagy Voelkin. *Gondolkodik el és reméli, hogy azok, akiket hátra hagytak, még ott vannak az elfekkel.
Az alkoholfőzéshez és a vashegyi visszatérésre először nem válaszos semmit. Mindkettő érdektelenné vált számára.*
- Én nem vágyom vissza oda. *Mondja szomorú felhanggal szavai közt. Aenae már nem szeretne vele lenni, a thargok úrnője lett, kérője van, bár erről még talán ő sem tud hivatalosan. Nincs szüksége egy erdőmélyi elf szerzetesre.*
- A falu dolga most fontosabb mindennél. Meg kell teremtenünk az önálló élet feltételeit. Nem járhatunk folyton a piacra élelemért. *Magyarázza, bár valójában csak Aenaet és a thargokat szeretné elfelejteni pillanatnyilag.*
- Adok én neked becsiccsentett Lyzendrát mindjárt. Fékezd magad, te Tintás. *Csóválja meg a fejét tréfálkozva, s bár pár szívdobbanásnyi időre újra mosolyog, a mosoly gyorsan elhal ajkain.*
- Úgy legyen. *Néz maga is a fűtenger felé, majd sóhajtva fordul a lápvidék irányába, melynek szagát már enyhén érzi is az orrában.*
*Nem is telik el sok idő, amikor már az ingovány szélén haladnak nyugat felé fordulva, hogy megkerülve a várost a kordénak is megfelelő úton haladva közelítsenek az erdő felé. Átvághattak volna az erdőn, de a kordé nem biztos, hogy bírta volna az utat, így bár hosszabb, biztonságosabb is.
A nap már félúton jár az égen, de az iram jó, délre már az erdőben lesznek és talán a folyót is elérik, ahol a tábor áll.*
- Oltárt szeretnék emelni az Erdő Szívének a faluban. A legerősebbet ezen a vidéken. *Szólal meg egyszer csak. Teljesen új a téma, de eddig csak gondolkodott rajta, most, hogy a közelben járnak már, a gondolatokból szavak is fogannak.*
- Láttad, mi folyik a thargoknál? Óriások és orkok kötözködnek veled, kancellárok fenyegetőznek törvényekkel, ha megpróbálod megvédeni magad és a tieidet. *Nem néz Umon felé, csak előre, az erdő felé.*
- A várost megtépázta a lázongás és a kórság, mocsok és sötétség fészkel benne. Olyan, mint egy alma, ami kívülről szép, de belül rohad. Visszaállítottuk a templom fényét és Eeyr, így a Fákban Lakó oltárát, de meddig lesz ez így? Meddig várjunk, míg valami ocsmány teremtmény újra bemocskolja? *A kérdésekre már az átkozott szerzetes felé fordul. Lombzöld pillantása egyszerre szomorú és dühös.*
- Azok a családok, amelyek velem tartottak, elvesztettek mindent. A biztonságot, az otthont, a békét. *Keményedik meg a pillantása.*
- Kellene egy hely, ahol békében élhetnek, ahol nem háborgatják őket. Elfeket, embereket, más fajokat. Ha összefogunk, megteremthetjük magunknak a nyugalom és a béke világát, ahogy az oltárt is.
*Nem vár megerősítést, csak el szerette volna mondani mindezt valakinek. Mióta elhagyta Erdőmélyét egy ilyen világért harcolt. Kivívta a szabadságot és a nyugalmat magának, de mi volna, ha az Erdő Szívének óvó levelei másokat is megvédenének?
Az ingovány szaga bár még erős, de a várostól nyugatra fekvő erdőt már látni, s az egybefüggő lombtakaró nem jelenthet mást, mint az otthont.*
834. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-05 13:23:47
Üzenet elküldve: 2019-04-05 13:23:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Látatlanban járva//
*Ahogy lassan maguk mögött hagyják az Arthenior közeli erdősséget, a bűz mellé az esti ingoványos táj sziluettje is kirajzolódik. Csillagképek pettyezik a tintaszín égboltot. A durida lány megáll a mocsár partján.*
- Hogy jutottunk idáig? Xonar, mi a fenének jöttünk ide? Még itt veszünk.
*A jószág füle botját se mozdítva belegázol a posványba, a hasa aljáig merül.*
~ Szóval, tovább. ~
*Vonja le magában a következtetést az elf lány, és maga elé biccentve előhúzza hátáról a lándzsáját, hogy azzal döfködve a vizenyős talajt, biztosabban megvethesse a lábát. Cuppogva vágnak át a dagványon. Asheela másik kezében a csadorja szegélyével csúszkálva, botladozik kicsit, amíg Xonarral nem találnak egy biztosabb részt. A farkas nyugodtan halad előre, szürke bundájába már mellkasáig felragadt a sár. Ahogy Asheela csadorjának aljára is felcsapott a mocsári posvány.*
~ Ez egy rém kellemetlen hely. ~
* Szellő járja át a vidéket, elfújva az állott, rothadás szagát. A varangyos békák ritmikus kuruttyolása és saját lépteik cuppogása hallatszik, a távolban, olykor közelebb egy-egy loccsanó hang is, miközben az enyhe szél zizgeti a sást és a nádast. Hosszabb ideig róják így a lápi utat, aztán fák kezdik tűzdelni a kulimászos tájat.*
~ Hova megyünk? Mi lesz ebből? ~
*Ahogy lassan maguk mögött hagyják az Arthenior közeli erdősséget, a bűz mellé az esti ingoványos táj sziluettje is kirajzolódik. Csillagképek pettyezik a tintaszín égboltot. A durida lány megáll a mocsár partján.*
- Hogy jutottunk idáig? Xonar, mi a fenének jöttünk ide? Még itt veszünk.
*A jószág füle botját se mozdítva belegázol a posványba, a hasa aljáig merül.*
~ Szóval, tovább. ~
*Vonja le magában a következtetést az elf lány, és maga elé biccentve előhúzza hátáról a lándzsáját, hogy azzal döfködve a vizenyős talajt, biztosabban megvethesse a lábát. Cuppogva vágnak át a dagványon. Asheela másik kezében a csadorja szegélyével csúszkálva, botladozik kicsit, amíg Xonarral nem találnak egy biztosabb részt. A farkas nyugodtan halad előre, szürke bundájába már mellkasáig felragadt a sár. Ahogy Asheela csadorjának aljára is felcsapott a mocsári posvány.*
~ Ez egy rém kellemetlen hely. ~
* Szellő járja át a vidéket, elfújva az állott, rothadás szagát. A varangyos békák ritmikus kuruttyolása és saját lépteik cuppogása hallatszik, a távolban, olykor közelebb egy-egy loccsanó hang is, miközben az enyhe szél zizgeti a sást és a nádast. Hosszabb ideig róják így a lápi utat, aztán fák kezdik tűzdelni a kulimászos tájat.*
~ Hova megyünk? Mi lesz ebből? ~
833. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-27 20:18:30
Üzenet elküldve: 2019-03-27 20:18:30
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Leon//
*Seles úgy érzi, hiábavaló küzdelem meggyőzni Leont, hogy a gyerek fiú is lehet, már egy ideje róják a köröket ezzel kapcsolatban. Inkább hallgat. Több gyerekes anyáknál hallott már olyat, hogy tudták, melyik lesz fiú, melyik lány, de nem értesült róla, hogy farkasétvágya olyan különleges lenne a terhes nők körében. Meg hát úgy is van a dologgal, hogy mindegy, fiú-e vagy lány, szeretni és dédelgetni fogja. És bár Leon kislányt akar, Seles tudja róla, hogy egy kisfiúval is jól meglenne, legfeljebb vállalnának egy második babát is, hátha.*
- Nem akarom megbántani Patkányt, de egy patkány mit segít a háznál? *Nevet Seles. Nem akarja kisebbíteni Patkány értékeit, nagyon ügyesen tud táncolni a két kis hátsó lábacskáján, de azért az ő fajtája nem a segítőkészség híve.*
- Ha nem jutna neki egy kisállat, akkor is szereznünk kéne. *Mosolyog.* Nekünk is voltak kecskéink otthon, még a szülői házban, és nagyon szerettem őket. Jó dolog egy állatkával felnőni. A szamár meg végképp jó, még szamaragolhat is rajta!
*Leon felajánlja a pénzét a házvásárláshoz, de Seles nem hagyja annyiban.*
- Nekem is van még aranyam bőven. Jó volna, ha inkább megfeleznénk a költségeket, hogy fele-fele legyen a ház. Ha már mindenen osztozunk.
*A néven sokat töpreng, igazából nem is először. Valahányszor álomra hajtotta a fejét, megpróbálta elképzelni a kicsi gyereküket (fiút vagy lányt), és hogy milyen lesz vele az élet, ha már tényleg a kezükben tarthatják. Végül egy rejtélyes, halvány mosoly kíséretével elárulja titkát.*
- Ha lány lenne, lehetne Mianriel. Ha pedig kisfiú… Andorellan, mondjuk. Kicsit emlékeztet a nagyapáméra a név. Meg a Leonra is.
*A lány már sokat mesélt róla kedvesének, hiszen ő tanította őt kiskorában. Többek között olvasni is tőle tud, természetes hát, hogy meg akarja tisztelni ezzel. A kedves beszélgetést csak a pokoli bűz töri meg, amely a mocsárból árad, és most mintegy meglepetésszerűen rajtaüt a lányon. Seles megtorpan a lóval, és hatalmas pocakjához képest meglepő virgoncsággal szökken le Cserfes hátáról, hogy aztán reggelije a sásban végezze. Ezután a ló oldalának támaszkodik kimerülten pihegve, és egy zsebkendőt szorít arcára.*
- Azt hittem, jobban fog menni. *Morogja a takarásából. Jól van, csak sápadt kicsit. Erőt gyűjt a folytatáshoz.* Segíts, kérlek. *Mutat a lóra, mert egy kézzel nem tud felmászni, meg amúgy sem. Túl nagy a hasa. Közben pedig a tájat fürkészi, hogy merre van az arra, és indul, ha tud, ki ebből a posványból, minél előbb.*
*Seles úgy érzi, hiábavaló küzdelem meggyőzni Leont, hogy a gyerek fiú is lehet, már egy ideje róják a köröket ezzel kapcsolatban. Inkább hallgat. Több gyerekes anyáknál hallott már olyat, hogy tudták, melyik lesz fiú, melyik lány, de nem értesült róla, hogy farkasétvágya olyan különleges lenne a terhes nők körében. Meg hát úgy is van a dologgal, hogy mindegy, fiú-e vagy lány, szeretni és dédelgetni fogja. És bár Leon kislányt akar, Seles tudja róla, hogy egy kisfiúval is jól meglenne, legfeljebb vállalnának egy második babát is, hátha.*
- Nem akarom megbántani Patkányt, de egy patkány mit segít a háznál? *Nevet Seles. Nem akarja kisebbíteni Patkány értékeit, nagyon ügyesen tud táncolni a két kis hátsó lábacskáján, de azért az ő fajtája nem a segítőkészség híve.*
- Ha nem jutna neki egy kisállat, akkor is szereznünk kéne. *Mosolyog.* Nekünk is voltak kecskéink otthon, még a szülői házban, és nagyon szerettem őket. Jó dolog egy állatkával felnőni. A szamár meg végképp jó, még szamaragolhat is rajta!
*Leon felajánlja a pénzét a házvásárláshoz, de Seles nem hagyja annyiban.*
- Nekem is van még aranyam bőven. Jó volna, ha inkább megfeleznénk a költségeket, hogy fele-fele legyen a ház. Ha már mindenen osztozunk.
*A néven sokat töpreng, igazából nem is először. Valahányszor álomra hajtotta a fejét, megpróbálta elképzelni a kicsi gyereküket (fiút vagy lányt), és hogy milyen lesz vele az élet, ha már tényleg a kezükben tarthatják. Végül egy rejtélyes, halvány mosoly kíséretével elárulja titkát.*
- Ha lány lenne, lehetne Mianriel. Ha pedig kisfiú… Andorellan, mondjuk. Kicsit emlékeztet a nagyapáméra a név. Meg a Leonra is.
*A lány már sokat mesélt róla kedvesének, hiszen ő tanította őt kiskorában. Többek között olvasni is tőle tud, természetes hát, hogy meg akarja tisztelni ezzel. A kedves beszélgetést csak a pokoli bűz töri meg, amely a mocsárból árad, és most mintegy meglepetésszerűen rajtaüt a lányon. Seles megtorpan a lóval, és hatalmas pocakjához képest meglepő virgoncsággal szökken le Cserfes hátáról, hogy aztán reggelije a sásban végezze. Ezután a ló oldalának támaszkodik kimerülten pihegve, és egy zsebkendőt szorít arcára.*
- Azt hittem, jobban fog menni. *Morogja a takarásából. Jól van, csak sápadt kicsit. Erőt gyűjt a folytatáshoz.* Segíts, kérlek. *Mutat a lóra, mert egy kézzel nem tud felmászni, meg amúgy sem. Túl nagy a hasa. Közben pedig a tájat fürkészi, hogy merre van az arra, és indul, ha tud, ki ebből a posványból, minél előbb.*
832. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-26 18:23:41
Üzenet elküldve: 2019-03-26 18:23:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Seles//
*Leonnak szerencsére nem kell teljesen az útra figyelni, így belefeledkezhet a gondolataiba egy kis időre. Távol áll tőle, hogy egyfolytában és sokat gondolkodjon, de ez a helyzet most szinte megkívánja, hogy egy olyan fejjel a falnak menő ember is végig gondolja életét, mint ő. A lány nevetése meglepi, de mivel nem érti, hogy min nevet élete szerelme, inkább úgy dönt, hogy felesleges lenne kérdezősködni, szóval inkább nevet ő maga is. A következő kérdésre abbahagyja a nevetést és komoly arccal jelenti ki.*
-Mert a patkány után a szamár az egyik legjobb útitárs, vagy segítő a háznál. Gondolj bele, hogy a kislányunknak is milyen jó lenne, ha lenne egy állat a közelében, akit szerethet. Persze Patkányon kívül, de ő meg már öreg, nem biztos, hogy egy zsörtölődő patkánybácsinak egy babával lesz kedve foglalkozni! *A lóról pedig nem gondolja azt, hogy értelmes társa lehet egy fiatalnak, ezek a böszme nagyfejű állatok mindig csak a gondot okozzák.*
-Házat pedig veszünk! Van még annyi aranyam, hogy egy szépet vehessünk a szegénynegyedben! *Leon feleségének gazdagnegyedi házába biztosan nem lakhatnak. Ha egyáltalán áll még, akkor sem szeretne odamenni inkább a kalóz.*
-Nevet? Hmm… *Gondolkodik el, de úgy dönt, inkább Selesre hagyja. Neki mindegy mi lesz a neve, csak szép szoknyákat és blúzokat adhasson rá, és befonhassa majd a haját.*
-Te mire gondoltál? Mármint, milyen névre? *Dönti meg egy kissé oldalra a fejét.*
-A Szamárnak meg van neve. Szamárnak fogom nevezni szegény megboldogult Szamár után! *Húzza el a száját amolyan bánatos képűre.*
-Ha szegény még él, akkor sem lehet jó helyen a kikötő környékén! *Ezután szépen araszol szerelme mögött, aztán hirtelen megszólal.*
-Ha lesz időm, megkeresem a szamaram. Talán a nyomára bukkanhatok. *Néz fel az égre elmélázva, de aztán rögtön indul is a földet nézve, nehogy rossz helyre lépjen.*
*Leonnak szerencsére nem kell teljesen az útra figyelni, így belefeledkezhet a gondolataiba egy kis időre. Távol áll tőle, hogy egyfolytában és sokat gondolkodjon, de ez a helyzet most szinte megkívánja, hogy egy olyan fejjel a falnak menő ember is végig gondolja életét, mint ő. A lány nevetése meglepi, de mivel nem érti, hogy min nevet élete szerelme, inkább úgy dönt, hogy felesleges lenne kérdezősködni, szóval inkább nevet ő maga is. A következő kérdésre abbahagyja a nevetést és komoly arccal jelenti ki.*
-Mert a patkány után a szamár az egyik legjobb útitárs, vagy segítő a háznál. Gondolj bele, hogy a kislányunknak is milyen jó lenne, ha lenne egy állat a közelében, akit szerethet. Persze Patkányon kívül, de ő meg már öreg, nem biztos, hogy egy zsörtölődő patkánybácsinak egy babával lesz kedve foglalkozni! *A lóról pedig nem gondolja azt, hogy értelmes társa lehet egy fiatalnak, ezek a böszme nagyfejű állatok mindig csak a gondot okozzák.*
-Házat pedig veszünk! Van még annyi aranyam, hogy egy szépet vehessünk a szegénynegyedben! *Leon feleségének gazdagnegyedi házába biztosan nem lakhatnak. Ha egyáltalán áll még, akkor sem szeretne odamenni inkább a kalóz.*
-Nevet? Hmm… *Gondolkodik el, de úgy dönt, inkább Selesre hagyja. Neki mindegy mi lesz a neve, csak szép szoknyákat és blúzokat adhasson rá, és befonhassa majd a haját.*
-Te mire gondoltál? Mármint, milyen névre? *Dönti meg egy kissé oldalra a fejét.*
-A Szamárnak meg van neve. Szamárnak fogom nevezni szegény megboldogult Szamár után! *Húzza el a száját amolyan bánatos képűre.*
-Ha szegény még él, akkor sem lehet jó helyen a kikötő környékén! *Ezután szépen araszol szerelme mögött, aztán hirtelen megszólal.*
-Ha lesz időm, megkeresem a szamaram. Talán a nyomára bukkanhatok. *Néz fel az égre elmélázva, de aztán rögtön indul is a földet nézve, nehogy rossz helyre lépjen.*
831. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-20 19:55:11
Üzenet elküldve: 2019-03-20 19:55:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ketten csak jobb//
* A lány lassan hozzászokik a lába között békésen ballagó jószághoz, arra is van ideje, hogy körül nézzen, még soha nem járt háború sújtotta területen.*
- Nem is olyan rossz mint amilyennek tűnt * mondja a sötételfnek és megsimogatja a ló nyakát * Nincs nagy gyakorlatom ebben, a mesteremnek csak egy szamara volt, a karavánban pedig csak ritkán engedték, hogy felüljek a púpos jószág hátára, bár az ronda volt mint a bűn, ez a ló viszont csodaszép * a hangja hirtelen megkomolyodik * Át kell gondolnunk a jövőt anyám, a dolgok megváltoztak amióta elindultunk. Akkor egyedül voltam és csak a saját jövőmmel kellett törődnöm, most viszont amíg férjhez nem megyek, vagy el nem bocsátasz * itt megcsuklik a hangja, a családból való kizárásnál nem érhet nagyobb szégyen valakit, de folytatja * A Sellőben talán tudnék valamiféle jövőt építeni, bár a feliratok az út mentén nem jósolnak nagy jövőt neki * utal a bordélyt gyalázó feliratokra amiket az út mentén lehet olvasni, amik persze vagy igazak vagy nem * Nekem, a lányodként arra kell törekednem, hogy dicsőséget és hasznot hozzak a családodra, amit nem hiszek, hogy egy rossz hírű kikötői bordélyban meg lehetne valósítani. A szavaidból úgy vettem ki, felelősnek érzed magad, hogy változtass Lanawin siralmas állapotán, ehhez viszont gazdag és nagy hatalmú barátok kellenek. Nekem nincs ugyan egy sem, de Főnix asszony alaposan kitanított a politika, a diplomácia és az udvari intrikák művészetére. Emellett persze a hét sóhaj útjára is, ami nem hátrány ha barátokat akarsz szerezni, és elhiheted átkozottul ügyes vagyok, fel tudok szedni az asztalról egy gyöngyöt a * itt hirtelen elharapja a mondatot, szerencsére időben észbe kap mielőtt valami borzasztóan szemérmetlen dolog csúszott volna ki a száján * Bocsáss meg elkalandoztam. Azt akarom mondani, hogy nyolc évet éltem túl a vörös lámpás negyedben, ami azért tízből négy tanítványnál többnek nem igen szokott sikerülni, és láthattad, hogy nem vesztem el a fejem nehéz helyzetekben. Gondold át, ha úgy látod, hogy a család érdekeit a Sellőben szolgálom jobban, úgy odamegyek, de ha tudsz hasznosabb feladatra alkalmazni ne habozz. Bárhogy dönts is elfogadom, a régi bölcsek szerint a gyermeki szeretet legfontosabb törvénye mindössze két szó, nem kérdezni * fejezi be a lány a mondókáját és elhallgat.*
A hozzászólás írója (Ysildia, a csalogány) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.20 19:57:11
* A lány lassan hozzászokik a lába között békésen ballagó jószághoz, arra is van ideje, hogy körül nézzen, még soha nem járt háború sújtotta területen.*
- Nem is olyan rossz mint amilyennek tűnt * mondja a sötételfnek és megsimogatja a ló nyakát * Nincs nagy gyakorlatom ebben, a mesteremnek csak egy szamara volt, a karavánban pedig csak ritkán engedték, hogy felüljek a púpos jószág hátára, bár az ronda volt mint a bűn, ez a ló viszont csodaszép * a hangja hirtelen megkomolyodik * Át kell gondolnunk a jövőt anyám, a dolgok megváltoztak amióta elindultunk. Akkor egyedül voltam és csak a saját jövőmmel kellett törődnöm, most viszont amíg férjhez nem megyek, vagy el nem bocsátasz * itt megcsuklik a hangja, a családból való kizárásnál nem érhet nagyobb szégyen valakit, de folytatja * A Sellőben talán tudnék valamiféle jövőt építeni, bár a feliratok az út mentén nem jósolnak nagy jövőt neki * utal a bordélyt gyalázó feliratokra amiket az út mentén lehet olvasni, amik persze vagy igazak vagy nem * Nekem, a lányodként arra kell törekednem, hogy dicsőséget és hasznot hozzak a családodra, amit nem hiszek, hogy egy rossz hírű kikötői bordélyban meg lehetne valósítani. A szavaidból úgy vettem ki, felelősnek érzed magad, hogy változtass Lanawin siralmas állapotán, ehhez viszont gazdag és nagy hatalmú barátok kellenek. Nekem nincs ugyan egy sem, de Főnix asszony alaposan kitanított a politika, a diplomácia és az udvari intrikák művészetére. Emellett persze a hét sóhaj útjára is, ami nem hátrány ha barátokat akarsz szerezni, és elhiheted átkozottul ügyes vagyok, fel tudok szedni az asztalról egy gyöngyöt a * itt hirtelen elharapja a mondatot, szerencsére időben észbe kap mielőtt valami borzasztóan szemérmetlen dolog csúszott volna ki a száján * Bocsáss meg elkalandoztam. Azt akarom mondani, hogy nyolc évet éltem túl a vörös lámpás negyedben, ami azért tízből négy tanítványnál többnek nem igen szokott sikerülni, és láthattad, hogy nem vesztem el a fejem nehéz helyzetekben. Gondold át, ha úgy látod, hogy a család érdekeit a Sellőben szolgálom jobban, úgy odamegyek, de ha tudsz hasznosabb feladatra alkalmazni ne habozz. Bárhogy dönts is elfogadom, a régi bölcsek szerint a gyermeki szeretet legfontosabb törvénye mindössze két szó, nem kérdezni * fejezi be a lány a mondókáját és elhallgat.*
A hozzászólás írója (Ysildia, a csalogány) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.20 19:57:11
830. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-20 18:33:21
Üzenet elküldve: 2019-03-20 18:33:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Ketten csak jobb//
* Nem kerüli el a sötételf figyelmét a már-már babonás félelem a nyeregtől. Egész pontosan attól az élőlénytől, aki alatta van.
Már látszanak a szántóföldek bokortanyái és a földeken itt-ott dolgozó munkások. A lázadás elég sok vérveszteséggel járt, valószínűleg nincs annyi munkáskéz, mint tavaly ilyenkor. Noha pár éve meg az élőholtak támadásai ritkították meg alaposan az élőket.*
~ Talán Arthenior mostani felfordulása része az ő mindennapjainak? Pár évente elszabadul valamilyen erő és igazából nincs is a folyóként hömpölygő vér nagy hatással arra, hányan élünk errefelé?~
* Közben az új Hifetihez is odafordul.*
-Ez remek! Akkor elég képzett vagy ahhoz, hogy ennek a Fehér Kisasszony istenségnek a papnője legyél. Csak legyünk magabiztosak, a kishitűeket félre szokták söpörni!
* Érdekes kérdés merül fel, mely jól láthatóan fontos is a lánynak. Ám hosszan el kell gondolkodnia, mielőtt válaszol.*
-Mi az öcsémmel városról városra menekültünk sokáig. Azt sem tudjuk, pontosan hol nyugszanak az őseink.
De említettem neked a bazilikát, amit minden isten tiszteletére építettetek. Azt hiszem, nem haragszik meg se üköm, se istenség, ha majd ott áldozol nekik. Ha így megfelel...
* Valahol a legelők és az ingovány között bolyonghatnak. A táj elég egyhangú ám kétszer négy lábon gyorsan haladnak. A lápvidék a halált árasztja magából, csak néhány cserje és a mérgező vízbe beledőlni készülő fa az összes növényzet. Állatokból is inkább szúnyogok és békák vannak arrafelé. Míg a füves puszta réti virágoknak és legelő állatoknak ad otthont. És talán már nincs sok hátra a szántóföldek világáig.*
829. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-19 22:21:55
Üzenet elküldve: 2019-03-19 22:21:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Szépen, lassan sétálva Zecsu eléri az ingovány peremét. Tetszik neki a hely, a szag ellenére is, amihez hasonló ugyan rég nem ütötte meg az orrát, egyáltalán nem bánja, hogy érzi.
Hiába vonzza, hogy a sárban derékig gázolva sétálgasson, a nedvességkedvelő növények közt "bujkálva", mint gyerekkorában, inkább megmarad a szilárdnak tűnő úton.*
Hiába vonzza, hogy a sárban derékig gázolva sétálgasson, a nedvességkedvelő növények közt "bujkálva", mint gyerekkorában, inkább megmarad a szilárdnak tűnő úton.*
828. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-16 10:37:24
Üzenet elküldve: 2019-03-16 10:37:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Elhagyva a Mágustornyot egy ingoványos, bűzlő helyre jut. Szerencsére ő is ezen az úton jött ide, így nem okoz nehézséget, hogy átkeljen a ingoványos vidéken. Az emlékezetére hagyatkozva könnyedén átkel a vidéken. Bár az egyik elágazásnál elbizonytalanodik, de azért elindul abba az irányba amire emlékezett. Végül csak siker megtalálnia azt az utat amin jött.*
827. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-11 11:15:47
Üzenet elküldve: 2019-03-11 11:15:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
* A mágus oktató tornyától hazafelé viszonylag eseménytelen volt az útja. Bár nem sikerült találkoznia azzal, akivel szeretett volna, azért nem adja fel ilyen könnyen.*
~ Majd visszatérek később. De körbe kell néznem máshol is. Amilyen időket élünk, jobb mindenkinek, ha nem marad egy helyben. Hol itt, hol ott tör ki mostanság lázadás vagy épp betegség. Mozgásban kell maradni és nem lesz baj!~
* Az ingovány bűze ellen egy sállal takarja el az arcát. Sokan süllyedtek el azok közül, akik lebecsülték és botor módon felderíteni indultak a tájat.
Két lovával szélsebesen vágtat és hamarosan kiér a halott tájból jóval békésebb vidékekre.*
~ Békésebb? Az őrült borász még mindig az eszemben van. Csak látszólagos a nyugalom, ne felejtsd el, Kámorf Hifeti! Különben hamar véged.~
~ Majd visszatérek később. De körbe kell néznem máshol is. Amilyen időket élünk, jobb mindenkinek, ha nem marad egy helyben. Hol itt, hol ott tör ki mostanság lázadás vagy épp betegség. Mozgásban kell maradni és nem lesz baj!~
* Az ingovány bűze ellen egy sállal takarja el az arcát. Sokan süllyedtek el azok közül, akik lebecsülték és botor módon felderíteni indultak a tájat.
Két lovával szélsebesen vágtat és hamarosan kiér a halott tájból jóval békésebb vidékekre.*
~ Békésebb? Az őrült borász még mindig az eszemben van. Csak látszólagos a nyugalom, ne felejtsd el, Kámorf Hifeti! Különben hamar véged.~
826. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-05 21:12:40
Üzenet elküldve: 2019-03-05 21:12:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Thargok, thargok//
*A csuhátlan csuhás féloldalas mosollyal, fél szemmel figyeli a dudorászó, arcát a napfényben fürösztő szerzetest a kordé bakján. Mennyire távolinak tűnik innen a találkozásuk pillanata, a szerencsétlen események Erdőmélyén és az elválásuk és az azt követő történések. Lombzöld tekintetét az előttük kanyargó út felé fordítja és elgondolkodik.
A természet, még a lápvidék nehéz szagának ellenére is ébredezik téli álmából, ilyenkor csodás dolgokat látni mindenütt. Az újjászületés ideje ez, nem a halálé.
Umon felsorolását szótlanul hallgatja, majd az óriás említésekor elmosolyodik, ahogy féloldalasan a másikra néz.*
- Te vagy bizonytalan? Miután beleállítottál egy tőrt? *Halkan felnevet. Ő bizonyosan nem hajított volna tőrt senkibe, főleg nem akkor, ha már látja, hogy valahol ott rejtőzik. A türelem ezúttal is kifizetődőbb lett volna, bár igazat ad Umonnak abban, hogy az elővigyázatosság olykor életmentő lehet. Lesha említését kurta biccentéssel veszi tudomásul, emlékszik az óriás nőre, de vele is mintha egy másik életben találkozott volna.*
- Hadd gondolkozzam. *Úgy tesz, mintha valóban azt tenné, még borotválatlan állát is megsimítja, majd nevetve fordul Umon felé.*
- Úgy mindenki előtt.
*Persze csak tréfál, ezt a férfi is láthatja rajta. Természetesen nem kell mindenki előtt a jámbor szerzetest játszania, de minthogy minden tréfa fele igaz, úgy a nyers, féktelen Umon sem nyerheti el minden vele találkozó bizalmát.*
- Ne érts félre, nem úgy értettem. *Teszi azért hozzá, bár nem fél attól, hogy az átkozott szerzetes annyira magára venné.*
- Kérlek, ne hajíts senkibe tőrt, ha lehet. Az óriások pedig nem a lopakodásukról híresek. *Fűzi össze a két említésre adott válaszát mosolyogva.*
- Majd mind megtanulunk együtt élni és nem lesz baj. Biztosan lesznek súrlódások, de az alkalmazkodás az együttélés kulcsa. És ezt, valljuk be, mindünknek gyakorolnunk kell. *Fejezi be egy végszóval.
Lassan oszlik a mocsár szaga, talán már megközelíthetik a puszta határát, amikor Umon szóba Aenaet. A csuhátlan csuhás felé fordítja újra arcát, a tekintetét fürkészve szedi össze a gondolatait, hogy válaszolhasson.*
- Tudom. *Elszakítja tekintetét a szerzetesétől és a távolba réved. Végighallgatja az Umon által elmondott lehetőségeket, de valamiért nem érzi őket működőképesnek. Nehéz sóhajjal folytatja.*
- Ne haragudj meg, barátom, de nem gondolom, hogy neked találkoznod kellene vele. *Vallja be szomorúan. Az biztos, hogy ha Aenae meglátja Umont, nem hogy beszélgetni nem lesz hajlandó, de félő, hogy komolyabb problémájuk is támadhat.*
- A piacon bevásárolunk, aztán a tavernában megvárhatsz, amíg én megkeresem őt. *Nem szívesen mond ilyesmit, hisz nem mondhatja meg Umonnak, hogy mit tegyen és mit nem, de bízik a férfi belátásában.
A kordé és előtte Híjas és Éjvihar lassan ráfordulnak a pusztát átszelő útra, s maguk mögött hagyják a műzöd mocsárvidéket.*
*A csuhátlan csuhás féloldalas mosollyal, fél szemmel figyeli a dudorászó, arcát a napfényben fürösztő szerzetest a kordé bakján. Mennyire távolinak tűnik innen a találkozásuk pillanata, a szerencsétlen események Erdőmélyén és az elválásuk és az azt követő történések. Lombzöld tekintetét az előttük kanyargó út felé fordítja és elgondolkodik.
A természet, még a lápvidék nehéz szagának ellenére is ébredezik téli álmából, ilyenkor csodás dolgokat látni mindenütt. Az újjászületés ideje ez, nem a halálé.
Umon felsorolását szótlanul hallgatja, majd az óriás említésekor elmosolyodik, ahogy féloldalasan a másikra néz.*
- Te vagy bizonytalan? Miután beleállítottál egy tőrt? *Halkan felnevet. Ő bizonyosan nem hajított volna tőrt senkibe, főleg nem akkor, ha már látja, hogy valahol ott rejtőzik. A türelem ezúttal is kifizetődőbb lett volna, bár igazat ad Umonnak abban, hogy az elővigyázatosság olykor életmentő lehet. Lesha említését kurta biccentéssel veszi tudomásul, emlékszik az óriás nőre, de vele is mintha egy másik életben találkozott volna.*
- Hadd gondolkozzam. *Úgy tesz, mintha valóban azt tenné, még borotválatlan állát is megsimítja, majd nevetve fordul Umon felé.*
- Úgy mindenki előtt.
*Persze csak tréfál, ezt a férfi is láthatja rajta. Természetesen nem kell mindenki előtt a jámbor szerzetest játszania, de minthogy minden tréfa fele igaz, úgy a nyers, féktelen Umon sem nyerheti el minden vele találkozó bizalmát.*
- Ne érts félre, nem úgy értettem. *Teszi azért hozzá, bár nem fél attól, hogy az átkozott szerzetes annyira magára venné.*
- Kérlek, ne hajíts senkibe tőrt, ha lehet. Az óriások pedig nem a lopakodásukról híresek. *Fűzi össze a két említésre adott válaszát mosolyogva.*
- Majd mind megtanulunk együtt élni és nem lesz baj. Biztosan lesznek súrlódások, de az alkalmazkodás az együttélés kulcsa. És ezt, valljuk be, mindünknek gyakorolnunk kell. *Fejezi be egy végszóval.
Lassan oszlik a mocsár szaga, talán már megközelíthetik a puszta határát, amikor Umon szóba Aenaet. A csuhátlan csuhás felé fordítja újra arcát, a tekintetét fürkészve szedi össze a gondolatait, hogy válaszolhasson.*
- Tudom. *Elszakítja tekintetét a szerzetesétől és a távolba réved. Végighallgatja az Umon által elmondott lehetőségeket, de valamiért nem érzi őket működőképesnek. Nehéz sóhajjal folytatja.*
- Ne haragudj meg, barátom, de nem gondolom, hogy neked találkoznod kellene vele. *Vallja be szomorúan. Az biztos, hogy ha Aenae meglátja Umont, nem hogy beszélgetni nem lesz hajlandó, de félő, hogy komolyabb problémájuk is támadhat.*
- A piacon bevásárolunk, aztán a tavernában megvárhatsz, amíg én megkeresem őt. *Nem szívesen mond ilyesmit, hisz nem mondhatja meg Umonnak, hogy mit tegyen és mit nem, de bízik a férfi belátásában.
A kordé és előtte Híjas és Éjvihar lassan ráfordulnak a pusztát átszelő útra, s maguk mögött hagyják a műzöd mocsárvidéket.*
825. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-05 15:25:36
Üzenet elküldve: 2019-03-05 15:25:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Thargok, thargok//
*A poros úton zötykölődő szekéren egy darabig dudorászva élvezi az arcát sütő napfényt. Olykor még fejét is felfelé fordítja, hogy átjárja a meleg, jóllehet nem fázik, a meleg évszak karjaival már átöleli az olvadozó tájat. Havat már csak elvétve látni, egy-egy sötétebb, árnyékosabb sarokban, mélyen az erdőben, a fák tövében. Umon ennek kimondottan örül. Nem mintha a havazásnak nem lenne meg a maga szépsége, de kellőképpen rossz élmények társulnak az ideihez, így ezeket igyekszik elfelejteni. Bár még nem vett részt benne, a tábori munkálatokat is szívén viseli már annyira, hogy attól tartson a fagy visszaveti azokat. Gondolatai persze az elhagyatott tanya körül is forognak, fejben már sokféleképpen megtervezte, de ezeknek most hangot nem ad, hosszú még az út, sokkal inkább érdekli, hogy Pycta mit gondol az új csatlakozókról.*
- Az a druida hasznos lehet, már, feltéve ha jól láttam beállítottságát. Az elf is szakavatottnak látszik, még a füléből is lombok nőnek, az óriásban kissé bizonytalan vagyok. *Húzza el a száját. Volt már szerencséje óriáshoz, de az gyermeteg énjével kissé szerencsétlenül állt a dolgokhoz, ráadásul nem is követte őket Vadvédbe.* Lesha nem volt szerencsés ezzel kapcsolatosan. *Fűzi hozzá foghegyről.* Van még valaki, akit meg kell majd ismernem? Aki előtt moderáljam magam? *Vigyorodik el, aztán gyorsan kiegészíti.* Mielőtt még másba is belehajítok egy tőrt. *Oldaláról felkapva az apró dobótőrt a bakon hajítja fel a levegőben, aztán a hegyénél fogva kapja el, majd villámgyorsan tűzi vissza övébe.* Az óriásnak a lopakodást még gyakorolnia kell. *Nevet fel kurtán, mert máris elképzelte maga előtt, ahogy együtt edzenek és a bozótosban bujkálnak, aztán hirtelen elkomorul.*
- Azt ugye tudod, hogy Kagaenae is ott van Amonon? *Kérdezi csendesen, térdére támaszkodva, két kezével a kantárba kapaszkodva, s Híjas hátát figyelve.* Az apjához ment. *Mondja kurtán. Nem tudja bizonyosan, hogy Pycta ezzel mennyire van tisztában, mintha korábban tett volna erre való utalást, de a lány viharos távozása kapcsán vannak ellenérzései. Ahogy azzal kapcsolatosan is, mi lesz, ha meglátja őt. Lehet, hogy ez még az elffel való beszélgetést is megakadályozza. Jóllehet más érzékek is elkezdenek mozgolódni gyomrában, ahogy a lányra gondol. Hosszú idő telt el azóta, mióta találkoztak, s a viszontlátás általában mindig csodás élmény, bár Umon kapcsán ez annyira nem is biztos.*
- Szerinted felismer? *Kérdezi kissé bizonytalan hangéllel.* Talán jobb lenne, ha másképp mutatkoznék be, végeredményben már teljesen másképp nézek ki. *Utal itt rövid hajára, stigmái hiányára és csuhája átszabására.*
*A poros úton zötykölődő szekéren egy darabig dudorászva élvezi az arcát sütő napfényt. Olykor még fejét is felfelé fordítja, hogy átjárja a meleg, jóllehet nem fázik, a meleg évszak karjaival már átöleli az olvadozó tájat. Havat már csak elvétve látni, egy-egy sötétebb, árnyékosabb sarokban, mélyen az erdőben, a fák tövében. Umon ennek kimondottan örül. Nem mintha a havazásnak nem lenne meg a maga szépsége, de kellőképpen rossz élmények társulnak az ideihez, így ezeket igyekszik elfelejteni. Bár még nem vett részt benne, a tábori munkálatokat is szívén viseli már annyira, hogy attól tartson a fagy visszaveti azokat. Gondolatai persze az elhagyatott tanya körül is forognak, fejben már sokféleképpen megtervezte, de ezeknek most hangot nem ad, hosszú még az út, sokkal inkább érdekli, hogy Pycta mit gondol az új csatlakozókról.*
- Az a druida hasznos lehet, már, feltéve ha jól láttam beállítottságát. Az elf is szakavatottnak látszik, még a füléből is lombok nőnek, az óriásban kissé bizonytalan vagyok. *Húzza el a száját. Volt már szerencséje óriáshoz, de az gyermeteg énjével kissé szerencsétlenül állt a dolgokhoz, ráadásul nem is követte őket Vadvédbe.* Lesha nem volt szerencsés ezzel kapcsolatosan. *Fűzi hozzá foghegyről.* Van még valaki, akit meg kell majd ismernem? Aki előtt moderáljam magam? *Vigyorodik el, aztán gyorsan kiegészíti.* Mielőtt még másba is belehajítok egy tőrt. *Oldaláról felkapva az apró dobótőrt a bakon hajítja fel a levegőben, aztán a hegyénél fogva kapja el, majd villámgyorsan tűzi vissza övébe.* Az óriásnak a lopakodást még gyakorolnia kell. *Nevet fel kurtán, mert máris elképzelte maga előtt, ahogy együtt edzenek és a bozótosban bujkálnak, aztán hirtelen elkomorul.*
- Azt ugye tudod, hogy Kagaenae is ott van Amonon? *Kérdezi csendesen, térdére támaszkodva, két kezével a kantárba kapaszkodva, s Híjas hátát figyelve.* Az apjához ment. *Mondja kurtán. Nem tudja bizonyosan, hogy Pycta ezzel mennyire van tisztában, mintha korábban tett volna erre való utalást, de a lány viharos távozása kapcsán vannak ellenérzései. Ahogy azzal kapcsolatosan is, mi lesz, ha meglátja őt. Lehet, hogy ez még az elffel való beszélgetést is megakadályozza. Jóllehet más érzékek is elkezdenek mozgolódni gyomrában, ahogy a lányra gondol. Hosszú idő telt el azóta, mióta találkoztak, s a viszontlátás általában mindig csodás élmény, bár Umon kapcsán ez annyira nem is biztos.*
- Szerinted felismer? *Kérdezi kissé bizonytalan hangéllel.* Talán jobb lenne, ha másképp mutatkoznék be, végeredményben már teljesen másképp nézek ki. *Utal itt rövid hajára, stigmái hiányára és csuhája átszabására.*
824. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-05 08:40:43
Üzenet elküldve: 2019-03-05 08:40:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Úton Amonra//
*Amikor Learon végzett, Morael is bement a toronyba körülnézni. Olyan dolog ez a torony, ami egy ilyen korú gyermek elméjét hetekre le tudja foglalni, és még szabadidejében is, amikor jobb dolga nem volna, előjön a kép a hatalmas lebegő épületről és elkápráztatja a fiút. Mióta csak kiléptek a varázsló területéről a parasztgyermek csak arról beszél, hogy mennyi könyvet látott ott és milyen sok furcsa alakot! Hiszen a mágusok mind furcsák, egyik se olyan, mint egy átlagos ember. Mint mondjuk ő.*
-Még maga sem Learon uram! Persze közelebb áll hozzánk, mint a benti csúcsoskalapos lány vagy az furcsa köpenyes férfi! Azért maga képes volt a semmiből hatalmas birtokos lenni! Nekünk ilyen nem lehetne, csak ha öröklünk vagy aranyat találunk a birtokunkon, de persze egyik sem szokott előfordulni! De, hogy a semmiből ilyen nagy ember legyen! *Erre a Sajt-mester megcsóválja a fejét és mosolyogva válaszol gyengéd hangon.*
-Ne gondold fiam! Te még nem ismered Troddot a Vashegy legnagyobb pásztorát! Ő még nálam is jobban tudja mi kell a birkáknak! *Széttárja karjait.*
-Nekem volt némi pénzem és ambícióm mikor idejöttem Amonra, de ő pont olyan volt, mint ti. Egyszerű ember. Egyszerű ember maradt most is, de a maga tíz hektár bitokával és hatalmas nyájával az egyszerű emberek legnagyobbika! *A mágus tudja, hogyha Troddban buzogna a tettvágy és a hajlam arra, hogy elérjen valami nagyobbat, akkor talán még Learonon is túltenne hamar.*
-Vannak emberek, akiket kegyelnek a Szellemek. Mi ketten Troddal ilyenek vagyunk. A végén még a háza is felépült, bár gondolom az valami isteni tréfa miatt nem volt lehetséges eddig. *Még Morael is hallotta a szerencsétlen ügyet, miszerint öt éve épül egy egyszerű vályogház a birtokokon, de mindig valami közbejön. Pestis, lázadás, démonok és élőholtak. Már-már nevetséges maga a helyzet.*
*Amikor Learon végzett, Morael is bement a toronyba körülnézni. Olyan dolog ez a torony, ami egy ilyen korú gyermek elméjét hetekre le tudja foglalni, és még szabadidejében is, amikor jobb dolga nem volna, előjön a kép a hatalmas lebegő épületről és elkápráztatja a fiút. Mióta csak kiléptek a varázsló területéről a parasztgyermek csak arról beszél, hogy mennyi könyvet látott ott és milyen sok furcsa alakot! Hiszen a mágusok mind furcsák, egyik se olyan, mint egy átlagos ember. Mint mondjuk ő.*
-Még maga sem Learon uram! Persze közelebb áll hozzánk, mint a benti csúcsoskalapos lány vagy az furcsa köpenyes férfi! Azért maga képes volt a semmiből hatalmas birtokos lenni! Nekünk ilyen nem lehetne, csak ha öröklünk vagy aranyat találunk a birtokunkon, de persze egyik sem szokott előfordulni! De, hogy a semmiből ilyen nagy ember legyen! *Erre a Sajt-mester megcsóválja a fejét és mosolyogva válaszol gyengéd hangon.*
-Ne gondold fiam! Te még nem ismered Troddot a Vashegy legnagyobb pásztorát! Ő még nálam is jobban tudja mi kell a birkáknak! *Széttárja karjait.*
-Nekem volt némi pénzem és ambícióm mikor idejöttem Amonra, de ő pont olyan volt, mint ti. Egyszerű ember. Egyszerű ember maradt most is, de a maga tíz hektár bitokával és hatalmas nyájával az egyszerű emberek legnagyobbika! *A mágus tudja, hogyha Troddban buzogna a tettvágy és a hajlam arra, hogy elérjen valami nagyobbat, akkor talán még Learonon is túltenne hamar.*
-Vannak emberek, akiket kegyelnek a Szellemek. Mi ketten Troddal ilyenek vagyunk. A végén még a háza is felépült, bár gondolom az valami isteni tréfa miatt nem volt lehetséges eddig. *Még Morael is hallotta a szerencsétlen ügyet, miszerint öt éve épül egy egyszerű vályogház a birtokokon, de mindig valami közbejön. Pestis, lázadás, démonok és élőholtak. Már-már nevetséges maga a helyzet.*
823. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-04 18:10:17
Üzenet elküldve: 2019-03-04 18:10:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Az ingoványos vidék már egy sokkal nehezebb terep, mint a puszta volt, ezt a fiú is észreveszi, így minden lépésre ügyel és csak odateszi a lábát, ahonnan Learon már ellépett. A lovat itt maguk után vezetik, nehogy az egy rossz lépést is tehessen és elmerüljön a lápban. Redul hagyja magát irányítani, hiszen ő is sokszor megtette ezt az utat. Majdnem annyiszor, mint a gazdája, és összesen egyszer fordult elő csak olyan eset, hogy a lába beragadott és Learonnak kellett kihúzni. Az veszélyes helyzet volt, de azóta a pásztor nagyon odafigyel, hogy csak az úton és csak szilárd részen tartsa a lovat. Mind a hármuknak résen kell lenni, hogy át tudjanak jutni ezen a terepen. Azonban messzebb már látszik a torony hatalmas alakja, és Moreal szemei is legalább akkorára nőnek, mint maga a torony. Ezen a Sajt-mester magában jól mulat. Talán az öreg mágus tényleg azért tette ide ezt a tornyot, hogy az emberek meglepődjenek mikor ideérnek. A végére csurom sarasan és koszosan, de elérik a torony lépcsőjének lábát.*
822. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-01 23:29:05
Üzenet elküldve: 2019-03-01 23:29:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* Aezmorin és Gré nem értenek egyet, de az valóban meglepő fordulat lenne, így végül hagyják egymás meggyőzését és magukban eldöntik, hogy igazuk van. A békesség egyik forrása, ha nem vitatkoznak olyan dolgon, amit igazából egyikük sem tudna megmagyarázni.
Aezmorin felvilágosultan bólint, amikor a sötételf elmagyarázza, miféle varázslatot hajtott végre, és így már sok minden értelmet nyer. *
- Ja, aha, mondtad, épp csak azt felejtetted ki, hogy honnét tudod. Ha megemlítetted volna, hogy varázsoltál, akkor talán el is hiszem - * tekintve azonban, hogy Gré egy szót sem mondott a mágiájáról, így Aezmorin nem tudhatta, hogy az elméletei épp az agyában összerakott újabb sületlenség, vagy a valóság. Mellesleg az eredar még mindig csak nő nemű lehet, de ezen nem fognak összeveszni. *
- Aha, hasznos tudomány - * nem annyira ömleng érte, de azért érdeklődéssel tölti el, azonban a mocsár közepén nem a legjobb hullavarázslatokról beszélgetni, így ennél többet nem kérdez. *
- Itt legfeljebb téged tudtalak volna megsérteni, de gondolom te nem veszed zokon tőlem - * vagy, ha igen, az sem tudja igazán érdekelni. Amiken keresztül mentek Gré rigolyái igazán nem zavarják. * - Jó utat! - * köszön el tőle, aztán megindul saját komótos tempójában az ingoványon át az út felé, amely északra fogja vinni őt.
Amint rálép felkúszik a pónira és sokkal nyugodtabban folytatja útját. A nyeregtáska tele mindennel. Amint talál egy biztonságos helyet átnézi, hogy mi mindent zsákmányolt, na meg azt a könyvet, amit először a banditavezér a naplójának hitt. Talán valami használható alkotás. *
* Aezmorin és Gré nem értenek egyet, de az valóban meglepő fordulat lenne, így végül hagyják egymás meggyőzését és magukban eldöntik, hogy igazuk van. A békesség egyik forrása, ha nem vitatkoznak olyan dolgon, amit igazából egyikük sem tudna megmagyarázni.
Aezmorin felvilágosultan bólint, amikor a sötételf elmagyarázza, miféle varázslatot hajtott végre, és így már sok minden értelmet nyer. *
- Ja, aha, mondtad, épp csak azt felejtetted ki, hogy honnét tudod. Ha megemlítetted volna, hogy varázsoltál, akkor talán el is hiszem - * tekintve azonban, hogy Gré egy szót sem mondott a mágiájáról, így Aezmorin nem tudhatta, hogy az elméletei épp az agyában összerakott újabb sületlenség, vagy a valóság. Mellesleg az eredar még mindig csak nő nemű lehet, de ezen nem fognak összeveszni. *
- Aha, hasznos tudomány - * nem annyira ömleng érte, de azért érdeklődéssel tölti el, azonban a mocsár közepén nem a legjobb hullavarázslatokról beszélgetni, így ennél többet nem kérdez. *
- Itt legfeljebb téged tudtalak volna megsérteni, de gondolom te nem veszed zokon tőlem - * vagy, ha igen, az sem tudja igazán érdekelni. Amiken keresztül mentek Gré rigolyái igazán nem zavarják. * - Jó utat! - * köszön el tőle, aztán megindul saját komótos tempójában az ingoványon át az út felé, amely északra fogja vinni őt.
Amint rálép felkúszik a pónira és sokkal nyugodtabban folytatja útját. A nyeregtáska tele mindennel. Amint talál egy biztonságos helyet átnézi, hogy mi mindent zsákmányolt, na meg azt a könyvet, amit először a banditavezér a naplójának hitt. Talán valami használható alkotás. *
821. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-01 23:04:34
Üzenet elküldve: 2019-03-01 23:04:34
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenő romjai//
* A sötételf legnagyobb bánatára nem sikerül meggyőznie társát arról, hogy nem ők ketten sétáltak le. De a szomorúságon hamar túlteszi magát. Hiszen ő is biztos a dolgában. Nem mentek le. Miért is tették volna? Ha egy rövid időre feltételeznénk, hogy valahogyan ide kerültek, miközben pár perccel ezelőttig nem is tudták a titkos ajtó nyitásának kódját, de még azt sem sejtették, hogy ami gyűrűt ő magának eltett ide érkezésükkor, annak köze van mindehhez, nos, ha mégis itt lettek volna fél évvel ezelőtt, akkor sem mutat semmi abba az irányba, hogy lementek. Most úgy döntöttek a felirattól lényegében függetlenül, hogy nem próbálkoznak egy újabb veszélyes kalanddal. Pár hónappal korábban vajon miért tették volna ezt? Ha ez a démonok létsíkjára vezet, épp úgy őrült ötlet oda lemerészkedni, mint fél évvel korábban.
Ő legalábbis így gondolja. Ha lemennek, nem egyedül fogják tenni.*
-Ahogy akarod. Engem meggyőztél.
* A zsákmányt úgy tűnik, sikerült elosztani gond nélkül. És kijutva az elrejtett kínzókamrából immáron a karavánpihenő felé visszafelé sétálva vetődik fel csak a gnóm főhősünkben, hogy talán tényleg varázslatot hajtott végre a Hifeti fiú. A késői időpontot magyarázhatja az, hogy eddig szakrális emberáldozásról, vagyis nem is, egy percre megcsalt a memóriám, szakrális gnóm szűz áldozásról beszélt. Meg temetésről. Másfajta jótéteményről, mely a Sötét Úrhoz köthető talán nem is.*
-Melyik szavát nem érted a varázslásnak? *bár nem hagyja ki, hogy húzza barátja agyát egy kicsit, de végül csak kiböki* A nő hulláján végre hajtottam egyet, mikor levettem róla a rabláncot. Egy férfi hang az ajtó mögül beszélt, egy rejtvényt kellett megfejtenie, ha ki akart jutni élve. Ezért tudok az eredar és a hulla egykori szerelmi életéről és még néhány egyéb dologról. De ezeket már mondtam.
* Az arcát elnézve meg vagyok győződve róla, hogy komolyan gondolja, hogy átadta a tudást arról, hogy milyen gonosz teremtmény áll a hulla mögött, csak Aezmorin nem hitt neki.*
-Arról meg, hogy démonról van szó, onnan tudtam meg, hogy láttam őt a bajszos útonálló vezér temetésén. Amikor végső nyughelyére rakok valakit, akkor bepillantást nyerek az elhunyt életébe.
* Csak remélni tudom, hogy megkönnyebbül a lelke most, hogy a titkait elárulta, mely nem egyszer feszültség forrásai voltak közös kalandjuk során.
Az adóslevél beváltása gyorsan és meglepően könnyen megy és meglepődik a varázstudókról elhangzó szavakon.*
-Vigyázz magadra! A mágusok becsmérése rossz jel. Intézd a dolgaidat sokkal óvatosabban! Ez a hosszú élet jó tanácsa.
* Mélységi hősünk gyorsan eltűnik lován a láthatárról, hamarosan már Arthenior közelében jár.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937