Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 46 (901. - 920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
920. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-27 22:31:15
Üzenet elküldve: 2019-08-27 22:31:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
* A kicsi ujjak nem csak a saras víztől nedvesek, hanem az izzadságtól is. De ez már csak olyan, mint vízben a nyál, az a pár csepp senkinek sem tűnik fel. Ellenben azzal, hogy akárhogy próbál kapaszkodni csúszik lefelé megrémíti Ririt. Ha most leesik akkor azzal mindenkit hátráltat. Laort, mert vissza kell fordulnia érte és mindenki mást mert hanyatt vágják magukat miatta a sárban ha megbotlanak benne. Tehát fenn kell maradni. Amennyire bírja átkulcsolja Laor kulcscsontja előtt a kezeit és a lábait is egymásba fonja a férfi csípőjénél. Így már ő is fogja Laort és Laor is őt. Ennek már csak elégnek kell lennie, Legalábbis az alkimista ebben bízik. *
- Ühüm - * bólint a tündér, ha még a hátán van a férfinak és megérkeznek a barlangba. Jó lesz már a földet taposni lábával és ez azt is jelentené, hogy a hátuk mögött tomboló széltől legalább megmenekültek, azt pedig, hogy esetleg ennél valami rosszabba ütközhetnének a tündér fejében még nem fordul meg. Egyelőre csak annak örül, hogy ha mindenki rendben megúszta, ha pedig nem azonnal próbál orvosolni a helyzeten. *
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
* A kicsi ujjak nem csak a saras víztől nedvesek, hanem az izzadságtól is. De ez már csak olyan, mint vízben a nyál, az a pár csepp senkinek sem tűnik fel. Ellenben azzal, hogy akárhogy próbál kapaszkodni csúszik lefelé megrémíti Ririt. Ha most leesik akkor azzal mindenkit hátráltat. Laort, mert vissza kell fordulnia érte és mindenki mást mert hanyatt vágják magukat miatta a sárban ha megbotlanak benne. Tehát fenn kell maradni. Amennyire bírja átkulcsolja Laor kulcscsontja előtt a kezeit és a lábait is egymásba fonja a férfi csípőjénél. Így már ő is fogja Laort és Laor is őt. Ennek már csak elégnek kell lennie, Legalábbis az alkimista ebben bízik. *
- Ühüm - * bólint a tündér, ha még a hátán van a férfinak és megérkeznek a barlangba. Jó lesz már a földet taposni lábával és ez azt is jelentené, hogy a hátuk mögött tomboló széltől legalább megmenekültek, azt pedig, hogy esetleg ennél valami rosszabba ütközhetnének a tündér fejében még nem fordul meg. Egyelőre csak annak örül, hogy ha mindenki rendben megúszta, ha pedig nem azonnal próbál orvosolni a helyzeten. *
919. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-26 19:18:47
Üzenet elküldve: 2019-08-26 19:18:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*Ha úgy gondolná, hogy csak egy hirtelen támadt, nyári záport kaptak a nyakukba, úgy biztosan megálljt parancsol annál a sziklánál. Páran, a védtelenebbek behúzódhatnak az árnyékába, a többiek pedig valahogy csak átvészelik. Csúnya világ jönne, ha egy tharg harcos némi kis esőt sem tudna elviselni. De továbbra is meggyőződése, hogy ez a tomboló fergeteg nem lehet természetes. Valami mocskos mágia állhat a háttérben, és ezt a hitét csak erősíti az, hogy miféle vidéken járnak. Akkor pedig nemcsak a széltől, az esőtől vagy a vihar felkapta tárgyaktól kell tartaniuk, hanem esetleg támadástól is. Ezért mentek tovább, olyan fedezéket keresve ahol nemcsak a csapkodó elemek ellen kaphatnak védelmet. Ahogy tovább igyekeznek érzi, hogy Riri bár egyre jobban kapaszkodik, kezd csúszni a hátáról. Szerencsére újabb lehetséges menedékek tűnnek fel a viharban. Most már muszáj lesz megállni, hiszen egyre sűrűbben csapkodnak nemcsak az eső és a villámok, de a szél által felkapott jókora fadarabok, kövek is. Más sem hiányozna, mint valamelyik leterítse egyiküket. Sokat nem hezitálhat, az első megérzés által vezérelve a bal oldali fedezék felé tart. Bal karját, amit a hátán csimpaszkodó tündér térdhajlata alá kulcsolt, kicsit lejjebb ereszti, annyira, hogy bal kezével ráfoghasson a kard hüvelyére és jobbjával előhúzhassa a mesterkardot. Elképzelhető, hogy a barlangszerű mélyedésben már van valami vagy valaki, ami vagy aki nem örülne a látogatóknak.*
- Leteszlek. *szól hátra Ririnek, ha szerencsésen elérték a mélyedés nyílását, és ha gyors szemrevételezés után biztonságosnak ítéli, az érkező többiek felé fordul.*
- Krestvir mester, Quantall, Alyo, befelé! *próbálja túlordítani a szél és a mennydörgés harsogását* Frandr, mellettem maradsz!
*Beáll a kis barlang szájába, oldalán a másik tharg harcossal úgy, hogy ha rajtuk kívül más is be szeretne jutni, csak úgy tehesse meg ha átverekszi magát rajtuk. A vihar túloldalán osonó lényekről lemaradt ugyan, de az óvatosság ilyenkor kötelező. Ha idáig eljutottak, egy kicsit talán fel is lélegezhetnek. Csak a lehűlt idő jelent problémát jelenleg. Ha az odú elég nagy hozzá, hogy a füst ne rekedjen meg benne, szól a többieknek, hogy ha találnak bent száraz ágakat, gyújtsanak tüzet, hogy átmelegedhessenek kicsit. A barlang száján, a mennyezet alatt kiáramló füst miatt nem aggódna. Azt a tomboló szél azonnal szanaszét szaggatná, nem lenne árulójuk. Legfeljebb a füst szagát vihetné messze az orkán, de abból a rejtőzködők irányát aligha lehetne megállapítani.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*Ha úgy gondolná, hogy csak egy hirtelen támadt, nyári záport kaptak a nyakukba, úgy biztosan megálljt parancsol annál a sziklánál. Páran, a védtelenebbek behúzódhatnak az árnyékába, a többiek pedig valahogy csak átvészelik. Csúnya világ jönne, ha egy tharg harcos némi kis esőt sem tudna elviselni. De továbbra is meggyőződése, hogy ez a tomboló fergeteg nem lehet természetes. Valami mocskos mágia állhat a háttérben, és ezt a hitét csak erősíti az, hogy miféle vidéken járnak. Akkor pedig nemcsak a széltől, az esőtől vagy a vihar felkapta tárgyaktól kell tartaniuk, hanem esetleg támadástól is. Ezért mentek tovább, olyan fedezéket keresve ahol nemcsak a csapkodó elemek ellen kaphatnak védelmet. Ahogy tovább igyekeznek érzi, hogy Riri bár egyre jobban kapaszkodik, kezd csúszni a hátáról. Szerencsére újabb lehetséges menedékek tűnnek fel a viharban. Most már muszáj lesz megállni, hiszen egyre sűrűbben csapkodnak nemcsak az eső és a villámok, de a szél által felkapott jókora fadarabok, kövek is. Más sem hiányozna, mint valamelyik leterítse egyiküket. Sokat nem hezitálhat, az első megérzés által vezérelve a bal oldali fedezék felé tart. Bal karját, amit a hátán csimpaszkodó tündér térdhajlata alá kulcsolt, kicsit lejjebb ereszti, annyira, hogy bal kezével ráfoghasson a kard hüvelyére és jobbjával előhúzhassa a mesterkardot. Elképzelhető, hogy a barlangszerű mélyedésben már van valami vagy valaki, ami vagy aki nem örülne a látogatóknak.*
- Leteszlek. *szól hátra Ririnek, ha szerencsésen elérték a mélyedés nyílását, és ha gyors szemrevételezés után biztonságosnak ítéli, az érkező többiek felé fordul.*
- Krestvir mester, Quantall, Alyo, befelé! *próbálja túlordítani a szél és a mennydörgés harsogását* Frandr, mellettem maradsz!
*Beáll a kis barlang szájába, oldalán a másik tharg harcossal úgy, hogy ha rajtuk kívül más is be szeretne jutni, csak úgy tehesse meg ha átverekszi magát rajtuk. A vihar túloldalán osonó lényekről lemaradt ugyan, de az óvatosság ilyenkor kötelező. Ha idáig eljutottak, egy kicsit talán fel is lélegezhetnek. Csak a lehűlt idő jelent problémát jelenleg. Ha az odú elég nagy hozzá, hogy a füst ne rekedjen meg benne, szól a többieknek, hogy ha találnak bent száraz ágakat, gyújtsanak tüzet, hogy átmelegedhessenek kicsit. A barlang száján, a mennyezet alatt kiáramló füst miatt nem aggódna. Azt a tomboló szél azonnal szanaszét szaggatná, nem lenne árulójuk. Legfeljebb a füst szagát vihetné messze az orkán, de abból a rejtőzködők irányát aligha lehetne megállapítani.*
918. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-24 19:59:50
Üzenet elküldve: 2019-08-24 19:59:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*Nincs helye a tétovázásnak, az alaposan megfontolt és közösen megrágott elmélkedésnek, a végeláthatatlan disputának, az ötletelésnek, egyszerűen futni kell. Futni az életért, azért az apróért, melynek határai egyre inkább beszűkülnek. Szörnyek? Mágikus lények, rablók, haramiák? Talán az utolsó volt az, mi sokak számára eszébe jutott, az időjárás az, mitől tartani kell, egy ilyen forró, kora délutánon. Egyre hangosabb a zaj, a fütyülés, mely már nem csak Carsaadi fülét bántja, hanem mindenkiét. Egyre hevesebben zuhog a saras eső, s egyre közelít az örvény, benne egyre több és több amorf és szétszaggatott tárggyal, a vihar szeme fokozatosan szűkül a csapat körül. Nem lenne gond, ha mögülük érkezne, de pont a kialakuló tölcsér gócpontjában vannak, s rohamosan érkezik a széle. De ők is sietnek, ők is igyekeznek, előbb elhagyják a bal oldali jellegtelen és minden szempontból lényegtelen sziklát. Laor kiadja a parancsot, így a jobboldali is érdektelenné válik, jóllehet hárman talán megmenekülhettek volna idő előtt, de senki sem választja a könnyebbik utat. Villám cikázik immár látható módon keresztben, de már nem csak a horizonton, néhány száz lépéssel előttük, fentről lefelé, s a dörgése fülsiketítő. Elhagyják a jobb oldalit, s Laor tekintete előtt fokozatosan élesednek a formák, persze a szemébe csapó esőtől látása mindenkinek elhomályosul. Talán valamelyik jó lesz, talán nem a véletlen dobálta egymásra a szanaszéjjel hagyott sziklagörgeteg darabokat, talán jut mindenkinek hely. Talán. Laornak két lehetséges görgeteg közül kell választania, s mindegyiknek csupán az elejét láthatja. Mindkettő teteje kissé a föld felett nyúlik el, mindkettőnek, mintha mélyedés lenne a belsejében... talán egy barlang? Nem lehet benne biztos ilyen zivatarban. Jobb, vagy bal? Riri kényszeredett kapaszkodása egyre szorosabb és szorosabb. A lány súlya nem nehéz, de a férfi érezhetően egy nagyon picit lassul. Nem termete, vagy ereje miatt, az ingovány az oka és annak húzó ereje. Riri érezheti, ahogy lassan csúszni kezd, s ha nem találnak ki valamit, félő, hogy a fedezéket rejtő menedék előtt huppan a földre. Ahogy Riri kitekint oldalra egy szélsebesen közeledő megtépázott fatörzset láthat, veszélye nyilvánvaló, hiszen ekkorra már záporoznak köröttük a különböző földbe csapódó súlyos tárgyak. Sokak számára nincs választás, így ekképpen fontolja meg lépéseit Alyo is, az amazon. Laort és az eget kémlelve halad tovább, azonban ő is kiszúrhatja a Laorék felé közeledő, veszélyesen nehéz rakománynak tűnő dolgot, ahogy egyet saját maga felé is. Nem ezek az egyetlen dolgok, mit lát, a közeledő vihartölcsér miazmás fodrain, kavargó tölcsérének falán áttekintve láthatja, amint a tölcséren kívül, velük párhuzamosan groteszk, négylábú, torz alakok futnak, akár a farkasok, de attól ocsmányabbak, olykor-olykor feléjük kémlelve, lehetnek vagy egy tucatnyian. Falkában rohannak, s az ő szeme csupán azért szúrja ki őket mert íjász, s pont vele egy vonalban haladnak. Ha hátranéz, láthatja, ahogyan Quantall körül mesterségesnek tűnő ragyogás izzik fel. Olyan, mintha villám burkolná lassan lepelbe, mintha buborékot szőne maga köré, sem az eső, sem a kisebb tárgyak nem árthatnak már neki, s míg a többiek a saras esővel és a kisebb kavargó, karcoló ágakkal küzdhetnek meg úton-útfélen, addig ő ezek koppanását hallhatja csak energiaburkán, mely minden egyes becsapódásnál egyre erőteljesebben fénylik fel a miazma, s vastagsága csökken. Ki fog tartani, míg odaérnek, ahova kell, azonban a farönkök és a nyílvesszőnél, dobókésnél vaskosabb ágak alaposan igénybe vehetik, nem beszélve a rönkökről. Sajnos kizárólag saját magát védheti, hacsak nem próbál meg valakit ölbe, vagy a hátára kapni, mint Laor. Más gondja viszont akad. Az energiaburkon elmázolódó saras eső, a folyamatosan becsapódó ágak a látást még inkább megnehezítik, így nem veszi észre az előtte keresztben kidőlt, mocsaras vízből kiálló ágat. Ha nem lesz szerencséje... megbotlik.
Kilencedik vészterhes kapaszkodása mellett Krestvir agya zakatol, s megfelelő igéket, megoldásokat keres. Talán egy famulus, ki a becsapódó tárgyakat eltéríti? Vagy védőburok? Vagy, ha a napot befolyásolná, s a drasztikusan csökkenő hőmérsékletet okozó gyűlő felhőket eloszlathatná? Vagy egy ellen vihar? Számos lehetőség, de nehéz a választás, s kérdéses, hogy egyáltalán bármelyik is segíthetne. Érezhetően fárad, s egyre közelebbről érzi a mögötte tomboló tölcsér szélét, legalábbis lélekben biztosan. Egy kitört nyakú őz csapódik be mellette három lépésre.
Frandr'd szerencsés, hogy nem karóba húzott áldozatként, vagy összezúzott koponyával végzi. Ő fut leghátul, s lassan kezd emelkedni, előbb csak a vértjébe kapó szelet észleli, aztán már azt, hogy hirtelen, mintha könnyebbé válna a futás. Ha lepillant, látja, hogy nem véletlen. Elérte a tölcsér széle, ugyan nem kapja még fel, de megemeli egy pillanatra, majd visszaengedi a földre. Talán odaér, talán nem. Talán megint csak Laor döntésén múlik minden. Jobb, vagy bal? De az is lehet, hogy mindegy. Jócskán elhagyták már a korábbi sziklákat, mik lehetséges menedékként szolgálhattak volna. A bal oldali, amorf, mely nem képezte a döntés tárgyát, hatalmas dörrenéssel csapódik be a csapattól nem messze, óriási krátert vájva a laza talajba, jóllehet nem lehetnek biztosak abban, hogy ez volt az, körbenézni pedig nincs idő.
Mindenki dideregni kezd, pedig nincs fagy, nincs hideg, mégis, a szél, mintha kivenné testüknek melegét.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*Nincs helye a tétovázásnak, az alaposan megfontolt és közösen megrágott elmélkedésnek, a végeláthatatlan disputának, az ötletelésnek, egyszerűen futni kell. Futni az életért, azért az apróért, melynek határai egyre inkább beszűkülnek. Szörnyek? Mágikus lények, rablók, haramiák? Talán az utolsó volt az, mi sokak számára eszébe jutott, az időjárás az, mitől tartani kell, egy ilyen forró, kora délutánon. Egyre hangosabb a zaj, a fütyülés, mely már nem csak Carsaadi fülét bántja, hanem mindenkiét. Egyre hevesebben zuhog a saras eső, s egyre közelít az örvény, benne egyre több és több amorf és szétszaggatott tárggyal, a vihar szeme fokozatosan szűkül a csapat körül. Nem lenne gond, ha mögülük érkezne, de pont a kialakuló tölcsér gócpontjában vannak, s rohamosan érkezik a széle. De ők is sietnek, ők is igyekeznek, előbb elhagyják a bal oldali jellegtelen és minden szempontból lényegtelen sziklát. Laor kiadja a parancsot, így a jobboldali is érdektelenné válik, jóllehet hárman talán megmenekülhettek volna idő előtt, de senki sem választja a könnyebbik utat. Villám cikázik immár látható módon keresztben, de már nem csak a horizonton, néhány száz lépéssel előttük, fentről lefelé, s a dörgése fülsiketítő. Elhagyják a jobb oldalit, s Laor tekintete előtt fokozatosan élesednek a formák, persze a szemébe csapó esőtől látása mindenkinek elhomályosul. Talán valamelyik jó lesz, talán nem a véletlen dobálta egymásra a szanaszéjjel hagyott sziklagörgeteg darabokat, talán jut mindenkinek hely. Talán. Laornak két lehetséges görgeteg közül kell választania, s mindegyiknek csupán az elejét láthatja. Mindkettő teteje kissé a föld felett nyúlik el, mindkettőnek, mintha mélyedés lenne a belsejében... talán egy barlang? Nem lehet benne biztos ilyen zivatarban. Jobb, vagy bal? Riri kényszeredett kapaszkodása egyre szorosabb és szorosabb. A lány súlya nem nehéz, de a férfi érezhetően egy nagyon picit lassul. Nem termete, vagy ereje miatt, az ingovány az oka és annak húzó ereje. Riri érezheti, ahogy lassan csúszni kezd, s ha nem találnak ki valamit, félő, hogy a fedezéket rejtő menedék előtt huppan a földre. Ahogy Riri kitekint oldalra egy szélsebesen közeledő megtépázott fatörzset láthat, veszélye nyilvánvaló, hiszen ekkorra már záporoznak köröttük a különböző földbe csapódó súlyos tárgyak. Sokak számára nincs választás, így ekképpen fontolja meg lépéseit Alyo is, az amazon. Laort és az eget kémlelve halad tovább, azonban ő is kiszúrhatja a Laorék felé közeledő, veszélyesen nehéz rakománynak tűnő dolgot, ahogy egyet saját maga felé is. Nem ezek az egyetlen dolgok, mit lát, a közeledő vihartölcsér miazmás fodrain, kavargó tölcsérének falán áttekintve láthatja, amint a tölcséren kívül, velük párhuzamosan groteszk, négylábú, torz alakok futnak, akár a farkasok, de attól ocsmányabbak, olykor-olykor feléjük kémlelve, lehetnek vagy egy tucatnyian. Falkában rohannak, s az ő szeme csupán azért szúrja ki őket mert íjász, s pont vele egy vonalban haladnak. Ha hátranéz, láthatja, ahogyan Quantall körül mesterségesnek tűnő ragyogás izzik fel. Olyan, mintha villám burkolná lassan lepelbe, mintha buborékot szőne maga köré, sem az eső, sem a kisebb tárgyak nem árthatnak már neki, s míg a többiek a saras esővel és a kisebb kavargó, karcoló ágakkal küzdhetnek meg úton-útfélen, addig ő ezek koppanását hallhatja csak energiaburkán, mely minden egyes becsapódásnál egyre erőteljesebben fénylik fel a miazma, s vastagsága csökken. Ki fog tartani, míg odaérnek, ahova kell, azonban a farönkök és a nyílvesszőnél, dobókésnél vaskosabb ágak alaposan igénybe vehetik, nem beszélve a rönkökről. Sajnos kizárólag saját magát védheti, hacsak nem próbál meg valakit ölbe, vagy a hátára kapni, mint Laor. Más gondja viszont akad. Az energiaburkon elmázolódó saras eső, a folyamatosan becsapódó ágak a látást még inkább megnehezítik, így nem veszi észre az előtte keresztben kidőlt, mocsaras vízből kiálló ágat. Ha nem lesz szerencséje... megbotlik.
Kilencedik vészterhes kapaszkodása mellett Krestvir agya zakatol, s megfelelő igéket, megoldásokat keres. Talán egy famulus, ki a becsapódó tárgyakat eltéríti? Vagy védőburok? Vagy, ha a napot befolyásolná, s a drasztikusan csökkenő hőmérsékletet okozó gyűlő felhőket eloszlathatná? Vagy egy ellen vihar? Számos lehetőség, de nehéz a választás, s kérdéses, hogy egyáltalán bármelyik is segíthetne. Érezhetően fárad, s egyre közelebbről érzi a mögötte tomboló tölcsér szélét, legalábbis lélekben biztosan. Egy kitört nyakú őz csapódik be mellette három lépésre.
Frandr'd szerencsés, hogy nem karóba húzott áldozatként, vagy összezúzott koponyával végzi. Ő fut leghátul, s lassan kezd emelkedni, előbb csak a vértjébe kapó szelet észleli, aztán már azt, hogy hirtelen, mintha könnyebbé válna a futás. Ha lepillant, látja, hogy nem véletlen. Elérte a tölcsér széle, ugyan nem kapja még fel, de megemeli egy pillanatra, majd visszaengedi a földre. Talán odaér, talán nem. Talán megint csak Laor döntésén múlik minden. Jobb, vagy bal? De az is lehet, hogy mindegy. Jócskán elhagyták már a korábbi sziklákat, mik lehetséges menedékként szolgálhattak volna. A bal oldali, amorf, mely nem képezte a döntés tárgyát, hatalmas dörrenéssel csapódik be a csapattól nem messze, óriási krátert vájva a laza talajba, jóllehet nem lehetnek biztosak abban, hogy ez volt az, körbenézni pedig nincs idő.
Mindenki dideregni kezd, pedig nincs fagy, nincs hideg, mégis, a szél, mintha kivenné testüknek melegét.*
917. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-23 23:35:34
Üzenet elküldve: 2019-08-23 23:35:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*Ahogy megindulnak, Frandr hosszú ideje először ténylegesen megijed. Nem is csoda, hiszen, bár szinte egész életében harcolt, ballisztákkal és hasonló ostromeszközökkel nem volt még dolga.
De az egész csak egy pillanatig tart, aztán fut tovább, Laor utasításainak megfelelően a csapat végén.
Ahogy futnak, észreveszi, hogy Riri nehezen tudja tartani a lépést. Úgy tűnik, Laor is észreveszi ezt, és egy pillanatra lelassítanak, hogy a tündért a vezetőjük felsegíthesse a hátára.
Ahogy fut, igyekszik elzárni a pánikot és a félelmet, ami abból jön, hogy semmit sem ért ebből a helyzetből. Nem érti, miért van tele az ég fákkal és növényzettel, nem érti, mi ellen küzd, nem érti, mi ez a fütyülés.
Viszont érti, hogy mit kell csinálnia, és ez neki elég. Így nem rágódik ezeken a dolgokon, hanem fut, figyel arra, hogy senki se maradjon le, és figyeli az eget is, hogy figyelmeztethesse a többieket, ha újabb ág repül feléjük.
Ezután hirtelen elkezd fújni a szél. Bár a pusztán egyáltalán nem ritka az erős szél, ez messze túlszárnyal mindent, amit eddig tapasztalt. Ott vannak a romoknál, és gyorsan kell gondolkozni.
Laor viszont ezt megteszi helyette, és Frandr egyet is ért, így halad tovább, reménykedve, hogy a távolabbi menedék elég nagy legtöbbjüknek.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*Ahogy megindulnak, Frandr hosszú ideje először ténylegesen megijed. Nem is csoda, hiszen, bár szinte egész életében harcolt, ballisztákkal és hasonló ostromeszközökkel nem volt még dolga.
De az egész csak egy pillanatig tart, aztán fut tovább, Laor utasításainak megfelelően a csapat végén.
Ahogy futnak, észreveszi, hogy Riri nehezen tudja tartani a lépést. Úgy tűnik, Laor is észreveszi ezt, és egy pillanatra lelassítanak, hogy a tündért a vezetőjük felsegíthesse a hátára.
Ahogy fut, igyekszik elzárni a pánikot és a félelmet, ami abból jön, hogy semmit sem ért ebből a helyzetből. Nem érti, miért van tele az ég fákkal és növényzettel, nem érti, mi ellen küzd, nem érti, mi ez a fütyülés.
Viszont érti, hogy mit kell csinálnia, és ez neki elég. Így nem rágódik ezeken a dolgokon, hanem fut, figyel arra, hogy senki se maradjon le, és figyeli az eget is, hogy figyelmeztethesse a többieket, ha újabb ág repül feléjük.
Ezután hirtelen elkezd fújni a szél. Bár a pusztán egyáltalán nem ritka az erős szél, ez messze túlszárnyal mindent, amit eddig tapasztalt. Ott vannak a romoknál, és gyorsan kell gondolkozni.
Laor viszont ezt megteszi helyette, és Frandr egyet is ért, így halad tovább, reménykedve, hogy a távolabbi menedék elég nagy legtöbbjüknek.*
916. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-23 22:56:37
Üzenet elküldve: 2019-08-23 22:56:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*Nem hibáztatná Laort a gondolatai miatt, mert ő is valahogy hasonlóképp érez. Csakhogy ez olyasmi, amin gyaníthatóan akkor sem tudott volna segíteni, ha több ideje van. Egy felfedezetlen (vagy legalábbis ismert feljegyzések nélküli), alig pár éves jelenséget kutatnak, így a felkészülés sem valósulhatott volna meg ennél hathatósabban. Nem, ha Krestvir képességeiről van szó. Mert az lehet, hogy más jobb teljesítményt tudott volna nyújtani... Sokszor kívánta is, hogy mások, nála nagyobb valakik tegyenek valamit, hogy neki ne kelljen többet szembenéznie ezzel az egésszel, de nem jött róla hír, hogy ez megtörtént volna.
Így hát most itt vannak ők... Hogy jó döntés volt-e az ismeretlenbe menni, az még a jövő titka.
A jelenben viszont nagyon úgy tűnik, hogy nem volt az.
Az első komolyabb nehézség ez, ám kellően riasztó ahhoz, hogy teljesen kiszolgáltatottnak érezze magukat már most.
Miután a vezetőjüknek számító Laor is erre szólítja fel őket, rohanni kezdenek. A csattanó zajra hátrakapja a fejét, s ugyan csak egy pillantást vet arra, nagyon jól felfogja, hogy az a... faág?! Frandr mögött csapódott be. Akár el is találhatta volna a férfit...
Nem sokat tud most tenni, bár nagyon elszántan gondolkodik és veszi sorra magában a varázslatokat, hátha talál olyat, ami hasznukra válhat. Az éles helyzet felpörgeti gondolatait, úgyhogy támad egy csomó ötlete, de az adott körülményekre egyiket sem tartja észszerűen kivitelezhetőnek. Az egyetlen dolog, amit tehet, hogy figyel, most már fölfelé is... Ami az előbb történt, nem történhet meg még egyszer! Ha megint rájuk akarna zuhanni valami, meg kell állítania!
Nem egyszerű azonban nyitva tartania a szemét és az égre néznie. A fejükre zúduló saras cseppek, a barátságtalan terep, a sebes iram, aztán a hihetetlenül felerősödő szél majdhogynem lehetetlenné teszik ezt, úgyhogy nagy szerencse kellene, hogy épp akkor nézzen fölfelé, amikor támadás érkezik. Már ha ez nevezhető támadásnak... Az egész olyan képtelen... Egy vihar? Fákkal? Egy kiszakadt földdarabbal? Mi történik itt?
A lelassuló tündér miatt ő is aggódni kezd, ezért megkönnyebbül, mikor Laor fölfigyel rá és rögtön cselekszik is.
A nyakába maró fájdalomért most hálás, ebből tudhatja, hogy Kilencedik még megvan. Míg egyik kezével a homlokát törli - hiába -, hogy a sár kevésbé folyjon a szemébe, addig a másikkal a szélnek igyekszik ellentartani és megtámasztani a manót. Most már szívesebben venné a karjába, ott nagyobb biztonságban érezné, de tart tőle, hogy épp a mozdulat közben veszítené el őt, miközben rohan, és még szüksége is lehet rá, hogy szabadon legyenek a karjai, úgyhogy nem teszi.
A lehetséges fedezékeket megpillantva reménykedni kezd, s még újabb ötlete is támad, de hamar kiábrándul aztán, mert ő is rájön, hogy ezek itt nem lesznek jók, nagyobb hely kell, nagyobb fedél... Bár talán... De nem, nem szakadhat el a csapattól! Azzal alighanem többet ártana, mint használna.
A levegőt kapkodva követi hát Laort, s bízik benne, hogy beljebb megpillanthat egy megfelelő helyet. Közben pedig néha próbál az égre és hátrafelé is nézni, de alig hiszi, hogy időben cselekedhetne, ha valami történik.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.23 23:19:52
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*Nem hibáztatná Laort a gondolatai miatt, mert ő is valahogy hasonlóképp érez. Csakhogy ez olyasmi, amin gyaníthatóan akkor sem tudott volna segíteni, ha több ideje van. Egy felfedezetlen (vagy legalábbis ismert feljegyzések nélküli), alig pár éves jelenséget kutatnak, így a felkészülés sem valósulhatott volna meg ennél hathatósabban. Nem, ha Krestvir képességeiről van szó. Mert az lehet, hogy más jobb teljesítményt tudott volna nyújtani... Sokszor kívánta is, hogy mások, nála nagyobb valakik tegyenek valamit, hogy neki ne kelljen többet szembenéznie ezzel az egésszel, de nem jött róla hír, hogy ez megtörtént volna.
Így hát most itt vannak ők... Hogy jó döntés volt-e az ismeretlenbe menni, az még a jövő titka.
A jelenben viszont nagyon úgy tűnik, hogy nem volt az.
Az első komolyabb nehézség ez, ám kellően riasztó ahhoz, hogy teljesen kiszolgáltatottnak érezze magukat már most.
Miután a vezetőjüknek számító Laor is erre szólítja fel őket, rohanni kezdenek. A csattanó zajra hátrakapja a fejét, s ugyan csak egy pillantást vet arra, nagyon jól felfogja, hogy az a... faág?! Frandr mögött csapódott be. Akár el is találhatta volna a férfit...
Nem sokat tud most tenni, bár nagyon elszántan gondolkodik és veszi sorra magában a varázslatokat, hátha talál olyat, ami hasznukra válhat. Az éles helyzet felpörgeti gondolatait, úgyhogy támad egy csomó ötlete, de az adott körülményekre egyiket sem tartja észszerűen kivitelezhetőnek. Az egyetlen dolog, amit tehet, hogy figyel, most már fölfelé is... Ami az előbb történt, nem történhet meg még egyszer! Ha megint rájuk akarna zuhanni valami, meg kell állítania!
Nem egyszerű azonban nyitva tartania a szemét és az égre néznie. A fejükre zúduló saras cseppek, a barátságtalan terep, a sebes iram, aztán a hihetetlenül felerősödő szél majdhogynem lehetetlenné teszik ezt, úgyhogy nagy szerencse kellene, hogy épp akkor nézzen fölfelé, amikor támadás érkezik. Már ha ez nevezhető támadásnak... Az egész olyan képtelen... Egy vihar? Fákkal? Egy kiszakadt földdarabbal? Mi történik itt?
A lelassuló tündér miatt ő is aggódni kezd, ezért megkönnyebbül, mikor Laor fölfigyel rá és rögtön cselekszik is.
A nyakába maró fájdalomért most hálás, ebből tudhatja, hogy Kilencedik még megvan. Míg egyik kezével a homlokát törli - hiába -, hogy a sár kevésbé folyjon a szemébe, addig a másikkal a szélnek igyekszik ellentartani és megtámasztani a manót. Most már szívesebben venné a karjába, ott nagyobb biztonságban érezné, de tart tőle, hogy épp a mozdulat közben veszítené el őt, miközben rohan, és még szüksége is lehet rá, hogy szabadon legyenek a karjai, úgyhogy nem teszi.
A lehetséges fedezékeket megpillantva reménykedni kezd, s még újabb ötlete is támad, de hamar kiábrándul aztán, mert ő is rájön, hogy ezek itt nem lesznek jók, nagyobb hely kell, nagyobb fedél... Bár talán... De nem, nem szakadhat el a csapattól! Azzal alighanem többet ártana, mint használna.
A levegőt kapkodva követi hát Laort, s bízik benne, hogy beljebb megpillanthat egy megfelelő helyet. Közben pedig néha próbál az égre és hátrafelé is nézni, de alig hiszi, hogy időben cselekedhetne, ha valami történik.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.23 23:19:52
915. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-23 22:31:38
Üzenet elküldve: 2019-08-23 22:31:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun kora délután//
*A helyzet gyorsan változott. Egyik pillanatban még, azt tervezgették mi lesz ha megjelennek azok a lények, amire Krestvir magiszter jó ötlettel állt elő, majd el is szabadul a káosz ahogy annak lennie kell. Szerencsére a csapat hallgat a tanácsára és menekülőre fogják. A mélységi mágus szinte érzi ahogy az izzadt homlokára szinte rá akar fagyni a veríték a hirtelen hőmérsékletváltozás hatására. A hangokkal igyekszik nem törődni, ha a közelébe csapódik be valami akkor azért odakapja a fejét, de inkább arra koncentrál, hogy hova tegye a lábát ahhoz, hogy ne süllyedjen el és hogy helyesen suttogja el a mágikus szavakat amiket szeretne. Ha sikerül nem tudja segít-e neki, de ártani valószínűleg nem fog. Igyekszik úgy helyezkedni, hogy akár másokat is védhessen az aurájával ha sikerült. A célt ami felé haladnak ő is a vezetőjükre bízza.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására három körön keresztül egy koncentrált energia lepel borítja be a varázslót, eltérítve a nem mágikus dobó- és lőfegyvereket. Ha a varázslat fény oltár mellett lett elmondva, a hatóidő a fény oltár szintjével megnövekedik.
//A vulkánok hava, 8887. Tarun kora délután//
*A helyzet gyorsan változott. Egyik pillanatban még, azt tervezgették mi lesz ha megjelennek azok a lények, amire Krestvir magiszter jó ötlettel állt elő, majd el is szabadul a káosz ahogy annak lennie kell. Szerencsére a csapat hallgat a tanácsára és menekülőre fogják. A mélységi mágus szinte érzi ahogy az izzadt homlokára szinte rá akar fagyni a veríték a hirtelen hőmérsékletváltozás hatására. A hangokkal igyekszik nem törődni, ha a közelébe csapódik be valami akkor azért odakapja a fejét, de inkább arra koncentrál, hogy hova tegye a lábát ahhoz, hogy ne süllyedjen el és hogy helyesen suttogja el a mágikus szavakat amiket szeretne. Ha sikerül nem tudja segít-e neki, de ártani valószínűleg nem fog. Igyekszik úgy helyezkedni, hogy akár másokat is védhessen az aurájával ha sikerült. A célt ami felé haladnak ő is a vezetőjükre bízza.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására három körön keresztül egy koncentrált energia lepel borítja be a varázslót, eltérítve a nem mágikus dobó- és lőfegyvereket. Ha a varázslat fény oltár mellett lett elmondva, a hatóidő a fény oltár szintjével megnövekedik.
914. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-23 21:21:27
Üzenet elküldve: 2019-08-23 21:21:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun kora délután//
*Alyo egyre biztosabb abban, hogy rühell mindent, ami varázslattal és mágiával kapcsolatos. Egy sima harcmezőn tudná, hogy mit kell tennie, de most csak abban biztos, hogy a fegyverei hatástalanok. Színváltós hajú társa is csak a szerencséjének köszönheti, hogy lehetősége van arra, hogy elfusson. Az ingovány úgyis furcsa hely, de az időjárás is szeszélyes itt, az előbb még izzadt, mostanra viszont határozottan fázik, annak ellenére is, hogy ina szakadtából rohan. Noha tudja, hogy ebben a szélben íja hatástalan, de mégsem engedi vissza és a saras cseppek dacára is az eget kémleli, már amennyire tudja és teszi azt, amire Laor utasítja, azaz halad tovább.*
//A vulkánok hava, 8887. Tarun kora délután//
*Alyo egyre biztosabb abban, hogy rühell mindent, ami varázslattal és mágiával kapcsolatos. Egy sima harcmezőn tudná, hogy mit kell tennie, de most csak abban biztos, hogy a fegyverei hatástalanok. Színváltós hajú társa is csak a szerencséjének köszönheti, hogy lehetősége van arra, hogy elfusson. Az ingovány úgyis furcsa hely, de az időjárás is szeszélyes itt, az előbb még izzadt, mostanra viszont határozottan fázik, annak ellenére is, hogy ina szakadtából rohan. Noha tudja, hogy ebben a szélben íja hatástalan, de mégsem engedi vissza és a saras cseppek dacára is az eget kémleli, már amennyire tudja és teszi azt, amire Laor utasítja, azaz halad tovább.*
913. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-22 23:58:03
Üzenet elküldve: 2019-08-22 23:58:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun kora délután//
* Oda az unott battyogás ahol az egyedüli gond a saras cipellő és az üres flaska volt. S minden olyan gyorsan változott meg, mintha csak egy kártyát fordítottak volna a másik felére.
Csetlik, botlik, ahogy próbál előre iramodni a lány, viszont a cipőt megfogja a sár, cuppogva minden lépésnél egyre inkább. Frandrtől vár elsőként segítségre, mégis meglepetésre Laor kapja pillanatokon belül fel magára. Kicsit el is vörösödik, rossz érzés tudni, hogy éppenséggel szó szerint a sózsák szerepét kapja. Azonban bizonyos békákat néha mindenkinek le kell nyelni. Tehát az ajkakat összepréseli, s ezek csak akkor remegnek meg, benntartva egy sikolyt, mikor hátrafelé pillantva épp meglátja, hogy a harcos még ki sem hűlt helyén már faág áll ki a földből.
Aztán jön az a hang. Felkapja fejét, füleiből kifésüli haját, hátha segít. Először csak azt hiszi odabenn cseng valami, mert nagyon halk a hang, ám pillanatok alatt változik az erőssége. *
- Valami közeleg - * motyogja, s nagyjából egy pillanattal később meg is érkezik.
A tündér most már háton van, de a csendes szellőből dagadt szélvihar igen rendesen próbál változtatni a helyzeten, tépi a szürke hajat, tépi a ruhácskát, tépi a csuklyát, ami alól még a fél pár szárny is kibukkan néha-néha, s ha még látja a csapatot a nap, akkor a fénye biztos meg-megcsillan egy pillelehelet életének hosszára.
Aztán végre feltűnnek a romok sziluettjei, Riri legszívesebben megtörölné arcát, hogy kitörölhesse szeméből a sáros cseppeket, nehogy azok hazudják oda a reményt keltő menedékeket, azonban nem meri elengedni Laort egy kézzel sem. Helyette csak reménykedik és imádkozik, hogy igazak legyenek.
Amikor elsétálnak mellettük, már biztos abban, hogy nem kitaláció, elnéz oldalra egy picit, ám egy pillanatra se gondolja, hogy meg kellett volna állniuk. Még csak most jön a java a romoknak ők pedig erős csapat. *
//A vulkánok hava, 8887. Tarun kora délután//
* Oda az unott battyogás ahol az egyedüli gond a saras cipellő és az üres flaska volt. S minden olyan gyorsan változott meg, mintha csak egy kártyát fordítottak volna a másik felére.
Csetlik, botlik, ahogy próbál előre iramodni a lány, viszont a cipőt megfogja a sár, cuppogva minden lépésnél egyre inkább. Frandrtől vár elsőként segítségre, mégis meglepetésre Laor kapja pillanatokon belül fel magára. Kicsit el is vörösödik, rossz érzés tudni, hogy éppenséggel szó szerint a sózsák szerepét kapja. Azonban bizonyos békákat néha mindenkinek le kell nyelni. Tehát az ajkakat összepréseli, s ezek csak akkor remegnek meg, benntartva egy sikolyt, mikor hátrafelé pillantva épp meglátja, hogy a harcos még ki sem hűlt helyén már faág áll ki a földből.
Aztán jön az a hang. Felkapja fejét, füleiből kifésüli haját, hátha segít. Először csak azt hiszi odabenn cseng valami, mert nagyon halk a hang, ám pillanatok alatt változik az erőssége. *
- Valami közeleg - * motyogja, s nagyjából egy pillanattal később meg is érkezik.
A tündér most már háton van, de a csendes szellőből dagadt szélvihar igen rendesen próbál változtatni a helyzeten, tépi a szürke hajat, tépi a ruhácskát, tépi a csuklyát, ami alól még a fél pár szárny is kibukkan néha-néha, s ha még látja a csapatot a nap, akkor a fénye biztos meg-megcsillan egy pillelehelet életének hosszára.
Aztán végre feltűnnek a romok sziluettjei, Riri legszívesebben megtörölné arcát, hogy kitörölhesse szeméből a sáros cseppeket, nehogy azok hazudják oda a reményt keltő menedékeket, azonban nem meri elengedni Laort egy kézzel sem. Helyette csak reménykedik és imádkozik, hogy igazak legyenek.
Amikor elsétálnak mellettük, már biztos abban, hogy nem kitaláció, elnéz oldalra egy picit, ám egy pillanatra se gondolja, hogy meg kellett volna állniuk. Még csak most jön a java a romoknak ők pedig erős csapat. *
912. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-22 18:29:46
Üzenet elküldve: 2019-08-22 18:29:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Kajaszerző körúton, avagy jobb ma egy túzok...//
*Miután a helyére tette a dolgokat, feldobja magára a nagy hátizsákot és kisétál a toronyból, majd le a lépcsőn.*
-A rosseb egye meg, de ha jól emlékszem a szántóknál volt egy tábla. Arra át lehet vágni egy fogadóhoz. *Eleveníti fel az út közben tapasztaltakat, de mindjárt beugrik az is neki, hogy akkor bizony azon a büdös ingoványon is megint keresztül kell caplatnia. ~Veszélyes egy vidék, költöztethették volna ezt a tornyot a városba is. ~ Aztán felrémlik neki, hogy pont azért indul el ebbe az irányba, hogy a várossal ellentétes úton haladjon. Feltételezhetően még eltart egy darabig, míg Arthenior puszta gondolatát is az idő porcicái fogják ellepni és vele együtt az összes rossz emlékét és kétes döntését. Idő közben észre se veszi, de már az ingovány ösvényén halad, ami csak akkor tudatosul benne, mikor egy gyanús árny átsiklik a lábai előtt. Oda kapja a fejét és megtorpan. Szerencsére a természet zörejei és dallamos éneke egy pillanatra sem marad abba, így a remény erős és élettel teli, hogy nem egy ork csámborog a susnyás között. ~Annak méretesebb árnyéka lett volna. ~ Taszajtja arrébb a sejtelmesen ijesztő gondolatfoszlányokat. Nem is várat magára soká, a tettes felfedi magát és felröppen a nyomasztóan sötét lombkoronák fölé, hogy a szántó felé sodorja a szél. ~Páva. ~ Néz utána, amíg csak a záródó koronák engedik, aztán ismét nekilát, hogy szelje a métereket, igaz, ezúttal már jóval nagyobb lépteket ugrik és jelentősen gyorsít a tempón is. ~Csak érjek ki minél hamarabb ebből az átkozott rengetegből. ~*
*Miután a helyére tette a dolgokat, feldobja magára a nagy hátizsákot és kisétál a toronyból, majd le a lépcsőn.*
-A rosseb egye meg, de ha jól emlékszem a szántóknál volt egy tábla. Arra át lehet vágni egy fogadóhoz. *Eleveníti fel az út közben tapasztaltakat, de mindjárt beugrik az is neki, hogy akkor bizony azon a büdös ingoványon is megint keresztül kell caplatnia. ~Veszélyes egy vidék, költöztethették volna ezt a tornyot a városba is. ~ Aztán felrémlik neki, hogy pont azért indul el ebbe az irányba, hogy a várossal ellentétes úton haladjon. Feltételezhetően még eltart egy darabig, míg Arthenior puszta gondolatát is az idő porcicái fogják ellepni és vele együtt az összes rossz emlékét és kétes döntését. Idő közben észre se veszi, de már az ingovány ösvényén halad, ami csak akkor tudatosul benne, mikor egy gyanús árny átsiklik a lábai előtt. Oda kapja a fejét és megtorpan. Szerencsére a természet zörejei és dallamos éneke egy pillanatra sem marad abba, így a remény erős és élettel teli, hogy nem egy ork csámborog a susnyás között. ~Annak méretesebb árnyéka lett volna. ~ Taszajtja arrébb a sejtelmesen ijesztő gondolatfoszlányokat. Nem is várat magára soká, a tettes felfedi magát és felröppen a nyomasztóan sötét lombkoronák fölé, hogy a szántó felé sodorja a szél. ~Páva. ~ Néz utána, amíg csak a záródó koronák engedik, aztán ismét nekilát, hogy szelje a métereket, igaz, ezúttal már jóval nagyobb lépteket ugrik és jelentősen gyorsít a tempón is. ~Csak érjek ki minél hamarabb ebből az átkozott rengetegből. ~*
911. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-21 20:20:12
Üzenet elküldve: 2019-08-21 20:20:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun kora délután//
- Feltűnt. *veti oda Alyo figyelmeztetésére. Mostanra már ő is látja, hogy valami egészen egyedivel állnak szemben. Persze egy kiadós vihar bármikor támadhat, de ekkora és ilyen hirtelen természetes körülmények között aligha. Eggyel több ok arra, hogy sürgősen valami fedezett helyet keressenek. Úgyhogy neki is iramodnak. Hamar kiderül, hogy sem a tempó, sem a terep nem kedvez a törékeny tündérnek, úgyhogy Laor hamar a hátára veszi. Vicsorogva próbálja tartani az iramot és figyelni az esetleg felbukkanó veszélyre, így lemarad a háta mögött történő eseményekről, így Frandr csodálatos megmeneküléséről is. Aztán a nyakukba szakad a vihar. Néhány szemkápráztató villanás után érkezik a szél, de milyen szél! Egy pillanatra meg is inog, aztán összeszedi magát és halad tovább, bízva abban, hogy nem késtek el fedezéket keresni. Főleg úgy, hogy a hajdani épületek romjai közül az egyiknek semmi hasznát nem vennék, a másik árnyékában is legfeljebb a csapat fele nyerne menedéket. Krestvir, Riri és Quantall behúzódhatnának oda, de a tomboló szélben, a sűrűn csapkodó saras vízzel az arcukban Frandr és ő aligha tudnák rendesen védeni őket. Alyoval most csak korlátozottan számolhatna. Az íjászok hagyományosan nem jeleskednek annyira a közelharcban, márpedig ebben a viharban az íjnak kevés haszna lenne. De gyorsan kell dönteni, Laor pedig hunyorogva mered a távolabbi sziklaformák felé, melyeket ebből a távolságból biztatóbbnak ítél.*
- Tovább! *üvölt, hogy a szél harsogását túlkiabálja. De ha a többiekhez nem is ér el a hangja, azt láthatják, hogy nem áll meg, hanem igyekszik úgy szaporázni a lépést, ahogy csak ilyen körülmények között lehetséges.*
//A vulkánok hava, 8887. Tarun kora délután//
- Feltűnt. *veti oda Alyo figyelmeztetésére. Mostanra már ő is látja, hogy valami egészen egyedivel állnak szemben. Persze egy kiadós vihar bármikor támadhat, de ekkora és ilyen hirtelen természetes körülmények között aligha. Eggyel több ok arra, hogy sürgősen valami fedezett helyet keressenek. Úgyhogy neki is iramodnak. Hamar kiderül, hogy sem a tempó, sem a terep nem kedvez a törékeny tündérnek, úgyhogy Laor hamar a hátára veszi. Vicsorogva próbálja tartani az iramot és figyelni az esetleg felbukkanó veszélyre, így lemarad a háta mögött történő eseményekről, így Frandr csodálatos megmeneküléséről is. Aztán a nyakukba szakad a vihar. Néhány szemkápráztató villanás után érkezik a szél, de milyen szél! Egy pillanatra meg is inog, aztán összeszedi magát és halad tovább, bízva abban, hogy nem késtek el fedezéket keresni. Főleg úgy, hogy a hajdani épületek romjai közül az egyiknek semmi hasznát nem vennék, a másik árnyékában is legfeljebb a csapat fele nyerne menedéket. Krestvir, Riri és Quantall behúzódhatnának oda, de a tomboló szélben, a sűrűn csapkodó saras vízzel az arcukban Frandr és ő aligha tudnák rendesen védeni őket. Alyoval most csak korlátozottan számolhatna. Az íjászok hagyományosan nem jeleskednek annyira a közelharcban, márpedig ebben a viharban az íjnak kevés haszna lenne. De gyorsan kell dönteni, Laor pedig hunyorogva mered a távolabbi sziklaformák felé, melyeket ebből a távolságból biztatóbbnak ítél.*
- Tovább! *üvölt, hogy a szél harsogását túlkiabálja. De ha a többiekhez nem is ér el a hangja, azt láthatják, hogy nem áll meg, hanem igyekszik úgy szaporázni a lépést, ahogy csak ilyen körülmények között lehetséges.*
910. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-19 21:35:32
Üzenet elküldve: 2019-08-19 21:35:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun kora délután//
*Csend majd cuppanás, a nehéz csizmát nem engedi a mocsár. Csend, majd cuppanás, s egy halk sóhaj némi izzadságcseppel kísérve a néhol repedősre száradt, máshol pedig laza szerkezetű, nedves talajra cseppen. A homlokukat is éri már néhány, azokét is, kik eddig nem kaptak a furcsa áldásból, jóllehet még nem csurom vizesek ettől csak elmázolva arcukon mintha sárfoltosak lennének. Sorban veszik számba a történéseket, s mind-mind a maga vérmérséklete szerint reagál. Quantall nem vezető, megvárja a döntést, de tapasztalatait, melyeket csak ő tudhat, bőszen osztja meg a többiekkel, s sorolja, mit a látnok szűkszavúsága súgott. Még mindig csend van. Kísérteties és néma, megállt minden, az idő is tán? Nem érzik telleni, folytonos körforgásba ragadva, s a köröttük forgó, pergő, lassan közeledő sötétlő pontokra szegezett tekintetekkel lassan elindul a kalandor társaság. Kilencedik remegő fülszélekkel bújik oda, hová Krestvir mondta. Valamit motyog is, de nem lehet érteni, csak apróra kucorodva húzza össze magát, érezni, hogy retteg, tán tudja is, hogy miről van szó. A hollóleány cikázó tekintete az eget fürkészi, nem számított rá, de mit is lehet tudni valójában a karavánpihenő romjairól, s a pontokról, melyeken át kell haladni, valójában legendákat, történeteket, száj -és néphagyomány útján terjedt mendemondákat, színes pletykákat. Volt ki már túlélte a rombolás utáni közeledést? Láttak már élő szerzetet ezzel kapcsolatosan? Olyat, ki bezárta volna, vagy legalábbis megpróbálta, s mindent elmesélt volna, nem biztos. Laor utasítása elhangzik, s mindenki akképp cselekszik, jóllehet a férfi nem a sor elején kíván haladni. Egy jó vezér, egy harcedzett veterán tudja, hogy mi az érték... mindenki, ki a csapat tagja, s kiveszi a részét a munkából. A tündér felé tart, sokat nem kell mennie, hamar odaér, bár az ingovány ragadós, nem lesz egyszerű haladni, de talán megéri majd az áldozatot. A romok felé indul el a csapat, innen még borzasztó messzinek tűnik az eddig veszélynek, s most fedezéknek vél sziklaormok. Frandr'd is elindul, s abban a pillanatban, ahogy Krestvir és mások utasítására megugrik, egy hatalmas ág csapódik bele a földbe épp ott, ahol legutóbb még ő állt. Keresztülszelte volna, torkától a lábáig, s úgy maradt volna, karóba szegezve, az ingovány különös díszeként. Alyo teste megfeszül, ahogy kihúzza utasításra az íját, bár ő az egyetlen, aki rögvest megtudja, hogy nem fog lőni. Erre lehet jel a Frandr'd mellé becsapódó ág is, de az is, hogy immár látja mi közeleg. A köröttük kerengő fekete foltok egyre inkább kezdenek alakot ölteni. Amorf kitekert, kicsavart fák, némelyik egészben, némelyik gyökérzet nélkül. S más is követi, por és egyéb növényzet, magasan a levegőben, de szinte mindenütt. Futás közben figyelmeztetheti a többieket, van rá lehetőség, bár neki is kiveszi az erejét a meleg és az ingovány. Laor, végül mégis a sor elején köt ki, azonban hátán teherrel, megduplázva a süllyedést a mocsárban. Keresik a zsombékokat, kerülik a nedves részeket, figyelnek, koncentrálnak, azonban ez csak arra elég, hogy futóhomokra ne tévedjenek, a teljesen száraz részeket csupán bottal kutathatnák ki, azonban erre nincsen idő, rohanni kell. Gyorsan... gyorsan... Nem sokkal Alyo felfedezése után a kis tündérlány füle baljóslatú fütyülést kezd hallani. Hosszú, elnyújtott, folyamatos, éles. A horizont mögött fel-felsejlik egy-egy villanás, talán villám? Ezt felpillantva mindenki láthatja. A köröskörül forgó tárgyak közelednek, s a romok felé haladva a fütyülés lassan mindenki számára hallható... aztán érezhető... a ruhát tépő, hirtelen lecsapó, energikus és kegyetlen szél. Nem hideg. Nem meleg, csak szél. Oldalról kapja el őket, az a típus, amire rá lehet dőlni álltában, s nem esik el az ember. Az a típus, melynek hangja megfagyasztja az eret minden erdei vadban, ki föld felett él. Szorgosan kopognak már a saras cseppek, s a csend oly hirtelen szűnik meg, mintha sohasem lett volna, s felváltja a kavalkád, a vadság, a kegyetlenség. Nincsenek már messze a romok, nem kell kaptatón haladni, szinte kőhajításnyira, elszórtan helyezkednek el, jobbra egy hatalmas, melynek nagy kiugró pereme van, mi az alja felett messzire nyúl a talaj felett. Balra egy hagyományos sziklagörgeteg, amorf és nem nyújt fedezéket egyetlen oldalról sem. A jobb oldali alatt csupán hárman férnek el, de látni még előrébb több sziklát is, azonban azok alakja a közeledő forgatagban már nehezen kivehető. Quantall számára a látnok most hallgat, s szeme nem elég jó a döntéshez, Frandr'd tekintete ide oda cikázik, csupán a közelebb lévő jobb oldali sziklát látja, s tán egy kicsit a bal oldali amorf alakút. Alyo az eget fürkészi, Krestvir nyakába karmok markolnak ijedten. Laor hátán Ririvel, legelöl, az egyetlen, ki döntést hozhat, ugyanis ő látja a távolabbra lévő sziklák alakját is, bár bizonytalan ebben az időjárásban. Van még valami. A hőmérséklet hatványozottan csökkent, legalább tíz fokot esett, s mi imént tikkasztó forróság, az most már sokkal inkább tűnik hűvösnek.*
//A vulkánok hava, 8887. Tarun kora délután//
*Csend majd cuppanás, a nehéz csizmát nem engedi a mocsár. Csend, majd cuppanás, s egy halk sóhaj némi izzadságcseppel kísérve a néhol repedősre száradt, máshol pedig laza szerkezetű, nedves talajra cseppen. A homlokukat is éri már néhány, azokét is, kik eddig nem kaptak a furcsa áldásból, jóllehet még nem csurom vizesek ettől csak elmázolva arcukon mintha sárfoltosak lennének. Sorban veszik számba a történéseket, s mind-mind a maga vérmérséklete szerint reagál. Quantall nem vezető, megvárja a döntést, de tapasztalatait, melyeket csak ő tudhat, bőszen osztja meg a többiekkel, s sorolja, mit a látnok szűkszavúsága súgott. Még mindig csend van. Kísérteties és néma, megállt minden, az idő is tán? Nem érzik telleni, folytonos körforgásba ragadva, s a köröttük forgó, pergő, lassan közeledő sötétlő pontokra szegezett tekintetekkel lassan elindul a kalandor társaság. Kilencedik remegő fülszélekkel bújik oda, hová Krestvir mondta. Valamit motyog is, de nem lehet érteni, csak apróra kucorodva húzza össze magát, érezni, hogy retteg, tán tudja is, hogy miről van szó. A hollóleány cikázó tekintete az eget fürkészi, nem számított rá, de mit is lehet tudni valójában a karavánpihenő romjairól, s a pontokról, melyeken át kell haladni, valójában legendákat, történeteket, száj -és néphagyomány útján terjedt mendemondákat, színes pletykákat. Volt ki már túlélte a rombolás utáni közeledést? Láttak már élő szerzetet ezzel kapcsolatosan? Olyat, ki bezárta volna, vagy legalábbis megpróbálta, s mindent elmesélt volna, nem biztos. Laor utasítása elhangzik, s mindenki akképp cselekszik, jóllehet a férfi nem a sor elején kíván haladni. Egy jó vezér, egy harcedzett veterán tudja, hogy mi az érték... mindenki, ki a csapat tagja, s kiveszi a részét a munkából. A tündér felé tart, sokat nem kell mennie, hamar odaér, bár az ingovány ragadós, nem lesz egyszerű haladni, de talán megéri majd az áldozatot. A romok felé indul el a csapat, innen még borzasztó messzinek tűnik az eddig veszélynek, s most fedezéknek vél sziklaormok. Frandr'd is elindul, s abban a pillanatban, ahogy Krestvir és mások utasítására megugrik, egy hatalmas ág csapódik bele a földbe épp ott, ahol legutóbb még ő állt. Keresztülszelte volna, torkától a lábáig, s úgy maradt volna, karóba szegezve, az ingovány különös díszeként. Alyo teste megfeszül, ahogy kihúzza utasításra az íját, bár ő az egyetlen, aki rögvest megtudja, hogy nem fog lőni. Erre lehet jel a Frandr'd mellé becsapódó ág is, de az is, hogy immár látja mi közeleg. A köröttük kerengő fekete foltok egyre inkább kezdenek alakot ölteni. Amorf kitekert, kicsavart fák, némelyik egészben, némelyik gyökérzet nélkül. S más is követi, por és egyéb növényzet, magasan a levegőben, de szinte mindenütt. Futás közben figyelmeztetheti a többieket, van rá lehetőség, bár neki is kiveszi az erejét a meleg és az ingovány. Laor, végül mégis a sor elején köt ki, azonban hátán teherrel, megduplázva a süllyedést a mocsárban. Keresik a zsombékokat, kerülik a nedves részeket, figyelnek, koncentrálnak, azonban ez csak arra elég, hogy futóhomokra ne tévedjenek, a teljesen száraz részeket csupán bottal kutathatnák ki, azonban erre nincsen idő, rohanni kell. Gyorsan... gyorsan... Nem sokkal Alyo felfedezése után a kis tündérlány füle baljóslatú fütyülést kezd hallani. Hosszú, elnyújtott, folyamatos, éles. A horizont mögött fel-felsejlik egy-egy villanás, talán villám? Ezt felpillantva mindenki láthatja. A köröskörül forgó tárgyak közelednek, s a romok felé haladva a fütyülés lassan mindenki számára hallható... aztán érezhető... a ruhát tépő, hirtelen lecsapó, energikus és kegyetlen szél. Nem hideg. Nem meleg, csak szél. Oldalról kapja el őket, az a típus, amire rá lehet dőlni álltában, s nem esik el az ember. Az a típus, melynek hangja megfagyasztja az eret minden erdei vadban, ki föld felett él. Szorgosan kopognak már a saras cseppek, s a csend oly hirtelen szűnik meg, mintha sohasem lett volna, s felváltja a kavalkád, a vadság, a kegyetlenség. Nincsenek már messze a romok, nem kell kaptatón haladni, szinte kőhajításnyira, elszórtan helyezkednek el, jobbra egy hatalmas, melynek nagy kiugró pereme van, mi az alja felett messzire nyúl a talaj felett. Balra egy hagyományos sziklagörgeteg, amorf és nem nyújt fedezéket egyetlen oldalról sem. A jobb oldali alatt csupán hárman férnek el, de látni még előrébb több sziklát is, azonban azok alakja a közeledő forgatagban már nehezen kivehető. Quantall számára a látnok most hallgat, s szeme nem elég jó a döntéshez, Frandr'd tekintete ide oda cikázik, csupán a közelebb lévő jobb oldali sziklát látja, s tán egy kicsit a bal oldali amorf alakút. Alyo az eget fürkészi, Krestvir nyakába karmok markolnak ijedten. Laor hátán Ririvel, legelöl, az egyetlen, ki döntést hozhat, ugyanis ő látja a távolabbra lévő sziklák alakját is, bár bizonytalan ebben az időjárásban. Van még valami. A hőmérséklet hatványozottan csökkent, legalább tíz fokot esett, s mi imént tikkasztó forróság, az most már sokkal inkább tűnik hűvösnek.*
909. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-17 12:04:58
Üzenet elküldve: 2019-08-17 12:04:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Undokul cuppan a bot a vendégmarasztaló sártócsában, de a következő lépésnél csak sikerül kiszabadítania. Idejét sem tudja, mikor járt legutóbb az ingoványban és most sem tervez sokáig időzni itt.
A bűzös kigőzölgések zöldes köd alá vonják a látóhatárt, barátságtalan látvány. A kanyargós, szekérvájta út szélesen kanyarog felfelé északnak, arra, amerről annak idején érkezett. Az út azonban nem csak Lihanech felé visz, hanem a mágus tornyát is útba ejti a tó mellett. Talán egyszer meglátogatja a vénembert, bizonyára szívesen vendégül látja majd.
A gondolatra elmosolyodik, majd megszaporázza lépteit. Minél előbb maga mögött szeretné hagyni mind ezt a nyomorult környéket, mind a város emlékét.*
A bűzös kigőzölgések zöldes köd alá vonják a látóhatárt, barátságtalan látvány. A kanyargós, szekérvájta út szélesen kanyarog felfelé északnak, arra, amerről annak idején érkezett. Az út azonban nem csak Lihanech felé visz, hanem a mágus tornyát is útba ejti a tó mellett. Talán egyszer meglátogatja a vénembert, bizonyára szívesen vendégül látja majd.
A gondolatra elmosolyodik, majd megszaporázza lépteit. Minél előbb maga mögött szeretné hagyni mind ezt a nyomorult környéket, mind a város emlékét.*
908. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-16 09:47:55
Üzenet elküldve: 2019-08-16 09:47:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Úton, valami jobb hely felé//
*Nem igazán van tudatában merre is tart, csak megy, amerre a lába viszi, csupán annyit érez, hogy egyre távolabb kerül a várostól, amelyet eddig az otthonának mondott. ~ Lehet, hogy jártam már errefelé? Esküszöm az a fa már a legutóbbi alkalommal is így kacsintgatott felém. ~ Áll meg egy pillanatra és nézi meg tüzetesebben a rémisztő külsejű növényt. Még egy lépés és hirtelen süpped be a talaj az egyik csizmája alatt, még szerencse, hogy a beidegződése jól működik, és azonnal hatra hőköl. ~Azt az anyját! Basszus, de rám hozta a frászt! ~ Kap a szívéhez, majd közelebb hajol hogy jobban szemügyre vegye a talajt, amely a lába alatt terül el.*
-Banyek! Már tudom, miért ilyen ismerős környék! Majdnem itt veszejtett el az a szerencsétlen, aki miatt majd feldobtuk a pacskert! *Néz szét nagy ijedt szemekkel, beletelik néhány percbe mire ismét megnyugszik. ~Még az a szerencse, hogy már játunk erre. Igen, megvan! Ott az ösvény! ~ Szedi a lábait sebesen, hogy ismét szilárd talajt tudhasson a csizmája alatt. Nem is tér le az útról, itt kicsit lassabban halad, de a fő a biztonság, mert most nem lenne senki, aki ki tudná kapni ha süllyedni kezdene.*
-Csak érjek ki innen. *Töröli le a homlokáról a verejtéket.*
*Nem igazán van tudatában merre is tart, csak megy, amerre a lába viszi, csupán annyit érez, hogy egyre távolabb kerül a várostól, amelyet eddig az otthonának mondott. ~ Lehet, hogy jártam már errefelé? Esküszöm az a fa már a legutóbbi alkalommal is így kacsintgatott felém. ~ Áll meg egy pillanatra és nézi meg tüzetesebben a rémisztő külsejű növényt. Még egy lépés és hirtelen süpped be a talaj az egyik csizmája alatt, még szerencse, hogy a beidegződése jól működik, és azonnal hatra hőköl. ~Azt az anyját! Basszus, de rám hozta a frászt! ~ Kap a szívéhez, majd közelebb hajol hogy jobban szemügyre vegye a talajt, amely a lába alatt terül el.*
-Banyek! Már tudom, miért ilyen ismerős környék! Majdnem itt veszejtett el az a szerencsétlen, aki miatt majd feldobtuk a pacskert! *Néz szét nagy ijedt szemekkel, beletelik néhány percbe mire ismét megnyugszik. ~Még az a szerencse, hogy már játunk erre. Igen, megvan! Ott az ösvény! ~ Szedi a lábait sebesen, hogy ismét szilárd talajt tudhasson a csizmája alatt. Nem is tér le az útról, itt kicsit lassabban halad, de a fő a biztonság, mert most nem lenne senki, aki ki tudná kapni ha süllyedni kezdene.*
-Csak érjek ki innen. *Töröli le a homlokáról a verejtéket.*
907. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-15 21:32:32
Üzenet elküldve: 2019-08-15 21:32:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun délután//
* Kicsit meleg van, ami miatt kicsit totyog a tündér, de különösebb panasza addig nincs, amíg a dörgést nem észleli. Először azért rezzen össze, mert a zaj hirtelen és hangos volt. Utána ahogy haladnak tovább azonban elkezd agyalni, hogy azért ez nem olyan hang volt, mint a megszokott. Valami mást is hallott, amit eddig nem hallott mennydörgésben. S aztán újra. Hunyorogva tekint fel, valami mozog, fókuszál, fekete és mozog, még jobban fókuszál, s ekkor már mindenki eldöntötte, hogy futni kell.
Laor szavaira biccent, hogy bírni fogja. Ebben teljesen bízik is, eddig nem kellett fitogtatnia az erejét se másnak se magának. Felkapja hát a ruhája szegélyét ami eddig jól meg lett fürdetve a sárban, majd rohanni kezd. Azonban ez mégsem annyira könnyű a kicsi tündérlánynak. A köpönyeget nem tudja megfogni, mert a ruháját fogja, hogy szabad legyen a lába, így az össze és vissza száll, a kapucni már rég nincs a fején, így a rémhosszú ezüsttincsek az arcába kapnak, nehogy lásson valamit. Már mindenhol haj, senki sem gondolta volna, hogy egy ennyire kicsi kobakon ennyire sok, s ilyen méretes megteremhet.
Aztán a lábacskák sem igazán bírják, talán a föld teszi, mert olyan sáros és ragacsos, hogy Riri úgy érzi, mintha a sárból kinövő karok próbálnák megmarkolni a talpánál fogva. Így előbb vagy utóbb Laor hátán köt ki.
Kicsit szégyenli magát, amiért ennyire hátráltató körülmény, szó szerint sózsák, de nem tudná tartani a lépést. Fürgébb lenne talán füves réten, ám a sár nem ezeknek a pipaszár lábacskáknak valóak. *
//A vulkánok hava, 6887. Tarun délután//
* Kicsit meleg van, ami miatt kicsit totyog a tündér, de különösebb panasza addig nincs, amíg a dörgést nem észleli. Először azért rezzen össze, mert a zaj hirtelen és hangos volt. Utána ahogy haladnak tovább azonban elkezd agyalni, hogy azért ez nem olyan hang volt, mint a megszokott. Valami mást is hallott, amit eddig nem hallott mennydörgésben. S aztán újra. Hunyorogva tekint fel, valami mozog, fókuszál, fekete és mozog, még jobban fókuszál, s ekkor már mindenki eldöntötte, hogy futni kell.
Laor szavaira biccent, hogy bírni fogja. Ebben teljesen bízik is, eddig nem kellett fitogtatnia az erejét se másnak se magának. Felkapja hát a ruhája szegélyét ami eddig jól meg lett fürdetve a sárban, majd rohanni kezd. Azonban ez mégsem annyira könnyű a kicsi tündérlánynak. A köpönyeget nem tudja megfogni, mert a ruháját fogja, hogy szabad legyen a lába, így az össze és vissza száll, a kapucni már rég nincs a fején, így a rémhosszú ezüsttincsek az arcába kapnak, nehogy lásson valamit. Már mindenhol haj, senki sem gondolta volna, hogy egy ennyire kicsi kobakon ennyire sok, s ilyen méretes megteremhet.
Aztán a lábacskák sem igazán bírják, talán a föld teszi, mert olyan sáros és ragacsos, hogy Riri úgy érzi, mintha a sárból kinövő karok próbálnák megmarkolni a talpánál fogva. Így előbb vagy utóbb Laor hátán köt ki.
Kicsit szégyenli magát, amiért ennyire hátráltató körülmény, szó szerint sózsák, de nem tudná tartani a lépést. Fürgébb lenne talán füves réten, ám a sár nem ezeknek a pipaszár lábacskáknak valóak. *
906. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-14 21:38:42
Üzenet elküldve: 2019-08-14 21:38:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun délután//
*Alyo élete során elégszer került bajba ahhoz, hogy felismerje a baj egyértelmű jeleit. Szemét tenyerével árnyékolva figyeli a fekete pontot, vagy pontokat. Közben társai megvitatják, hogy mi is legyen, de Alyo a kormos pofájú felvetésére szívesen annak lába elé köpne. A furcsa jelenségről Laorra siklik a döbbenetesen világos szempár, mert úgy tűnik, hogy a vashegyi hadfőkárszeg hajlik egy kormos szavára, bár ennek valószínűleg a mágusnő az oka. Forgatja a szemét ugyan, de a sor végére áll, tekintetét már újra a jelenségen tartva. Véleménye szerint, ha futni akarnak, akkor akár vissza is fordulhatnak és hazamehetnek, de ezen gondolatait nem osztja meg a plénummal.*
- Laor, ez nem madár. Biztosan nem madár.
*Szűri a fogai között, mikor áldást kap a lövésre. Bár kekeckedésnek tűnhetnek a szavai, talán annak is szánja őket, de mégis kihúzza az íjat, no nem teljesen, éppen csak annyira, hogy rögtön reagálni tudjon, ha úgy hozza a helyzet. Felveszi a megfelelő tempót és a sor végén haladva, sűrűn hátranézve indul társai után. Nyila egyelőre a talaj felé néz, de egy pillanat alatt célra emelheti és az ideg megfeszítése után útjára engedheti a vesszőt.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun délután//
*Alyo élete során elégszer került bajba ahhoz, hogy felismerje a baj egyértelmű jeleit. Szemét tenyerével árnyékolva figyeli a fekete pontot, vagy pontokat. Közben társai megvitatják, hogy mi is legyen, de Alyo a kormos pofájú felvetésére szívesen annak lába elé köpne. A furcsa jelenségről Laorra siklik a döbbenetesen világos szempár, mert úgy tűnik, hogy a vashegyi hadfőkárszeg hajlik egy kormos szavára, bár ennek valószínűleg a mágusnő az oka. Forgatja a szemét ugyan, de a sor végére áll, tekintetét már újra a jelenségen tartva. Véleménye szerint, ha futni akarnak, akkor akár vissza is fordulhatnak és hazamehetnek, de ezen gondolatait nem osztja meg a plénummal.*
- Laor, ez nem madár. Biztosan nem madár.
*Szűri a fogai között, mikor áldást kap a lövésre. Bár kekeckedésnek tűnhetnek a szavai, talán annak is szánja őket, de mégis kihúzza az íjat, no nem teljesen, éppen csak annyira, hogy rögtön reagálni tudjon, ha úgy hozza a helyzet. Felveszi a megfelelő tempót és a sor végén haladva, sűrűn hátranézve indul társai után. Nyila egyelőre a talaj felé néz, de egy pillanat alatt célra emelheti és az ideg megfeszítése után útjára engedheti a vesszőt.*
905. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-14 21:15:15
Üzenet elküldve: 2019-08-14 21:15:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun délután//
*Lassan az az érzete támad, hogy Krestvir semmit sem tud azokról a lényekről akik ellen készülnek. Most például az derül ki, hogy azon piros valamik mibenlétéről sem tud sokat amiktől épp az imént óvta őket. Ez egy kicsit szokatlan, úgy gondolná, hogy egy mágus jobban felkészült. Ennél már csak az szokatlanabb, hogy mérgelődik fel a dolgon, ellenkezőleg. Még el is mosolyodik. Krestvir ugyanis olyan magától értetődő természetességgel adja elő mindezt, hogy Laor is arra gondol: kis szerencsével minden renden lesz.*
- Rendben van. Az is valami, ha csak akkor támadnak ha okot adunk rá.
*A másik két fegyveres közül Alyot ismeri valamelyest, miatta nem aggódik. Valószínű, hogy a félelf nem fogja valami meggondolatlanságra ragadtatni magát. Frandr már más kérdés, róla alig tud valamit. Vet is rá egy pillantást, hogy a fura kinézetű harcos megértette-e Krestvir figyelmeztetését. Egyebek tekintetében egyelőre nincs ok az aggodalomra, a dörgést leszámítva. Úgy látszik, hogy esőt kapnak, amit egy-két kósza vízcsepp is nyomatékosít. Ez csak azért különös, mert felhőnek nyoma sincs az égen. De ezen a vidéken az lenne a furcsa, ha semmi sem lenne furcsa. Hogy ez mennyire nincs így, arra a manó hívja fel a figyelmet. Valóban, egyetlen madár zajongását sem lehet hallani. Ráadásul a levegő is egyre fülledtebb. Amit még ki lehetne bírni, de valami bizonytalan dolgot vesz észre a horizonton. Ezzel nem lehet egyedül, mert a sötételf meg is említi.*
- Az meg micsoda? *teszi fel a félig költőinek szánt kérdést, kicsit elhúzva a szavakat, a távolba meredve. Aztán Krestvir felé sandít, hátha a mágusnak van róla valami fogalma. Mielőtt választ kaphatna, ismét Quantall szólal meg, most már hozzá intézve a szavait. Pár pillanatig mereven néz a mélységire. Már a nyelvén van egy csípős tromf, miszerint ez jellemző a fajtájára. A legelső szélfuvallatra a nadrágjukba csinálnak és futásnak erednek. Márpedig nem futni jöttek ide. De Krestvir felcsatlakozik a társához és így már más a leányzó fekvése. Visszanéz az egyelőre távolba kavargó pont vagy pontok felé, és megrándul a szája széle.*
- Frandr, maradj hátul! *fordul vissza a többiekhez* Te is, Alyo! Ha az a valami nyíllövésnyi távolba érne, szólj! És persze ne habozz ha úgy látod, hogy el tudod találni.
*Abban nem biztos, hogy az íj hatásos lehet, talán még úgy sem, hogy a nyílvesszőket mágiával bájolták el. De ha meg sem próbálják, nem is derül ki. Abban pedig egészen biztos, hogy barátságos fogadtatásra nem számíthatnak. Akkor pedig semmi okok nincs rá, hogy ne övék legyen a kezdeményezés ha úgy alakul.*
- Tudud tartani a lépést, Riri? Vagy segítsek?
*Alkalmasint hátrány is lehet, hogy idegenkedik a nehezebb vértektől, de ha a mindenkinél alacsonyabb és törékenyebb tündér a futólépést már nehezen bírná az ingoványban, akkor Laor cipeli a hátán amíg viszonylag biztonságos helyre nem jutnak. Ennyi túlsúllyal talán elboldogul. Akárhogy is, hogy sok idejük aligha van.*
- Mozgás!
*A csapat élére áll, Krestvir mutatta irányba indulnak el, és Laor igyekszik oldalirányba is figyelni. Annál is inkább ébernek kell lennie, mert van egy olyan érzése, hogy most sétálnak bele egy csapdába. Mintha az a valami a levegőben terelné őket.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun délután//
*Lassan az az érzete támad, hogy Krestvir semmit sem tud azokról a lényekről akik ellen készülnek. Most például az derül ki, hogy azon piros valamik mibenlétéről sem tud sokat amiktől épp az imént óvta őket. Ez egy kicsit szokatlan, úgy gondolná, hogy egy mágus jobban felkészült. Ennél már csak az szokatlanabb, hogy mérgelődik fel a dolgon, ellenkezőleg. Még el is mosolyodik. Krestvir ugyanis olyan magától értetődő természetességgel adja elő mindezt, hogy Laor is arra gondol: kis szerencsével minden renden lesz.*
- Rendben van. Az is valami, ha csak akkor támadnak ha okot adunk rá.
*A másik két fegyveres közül Alyot ismeri valamelyest, miatta nem aggódik. Valószínű, hogy a félelf nem fogja valami meggondolatlanságra ragadtatni magát. Frandr már más kérdés, róla alig tud valamit. Vet is rá egy pillantást, hogy a fura kinézetű harcos megértette-e Krestvir figyelmeztetését. Egyebek tekintetében egyelőre nincs ok az aggodalomra, a dörgést leszámítva. Úgy látszik, hogy esőt kapnak, amit egy-két kósza vízcsepp is nyomatékosít. Ez csak azért különös, mert felhőnek nyoma sincs az égen. De ezen a vidéken az lenne a furcsa, ha semmi sem lenne furcsa. Hogy ez mennyire nincs így, arra a manó hívja fel a figyelmet. Valóban, egyetlen madár zajongását sem lehet hallani. Ráadásul a levegő is egyre fülledtebb. Amit még ki lehetne bírni, de valami bizonytalan dolgot vesz észre a horizonton. Ezzel nem lehet egyedül, mert a sötételf meg is említi.*
- Az meg micsoda? *teszi fel a félig költőinek szánt kérdést, kicsit elhúzva a szavakat, a távolba meredve. Aztán Krestvir felé sandít, hátha a mágusnak van róla valami fogalma. Mielőtt választ kaphatna, ismét Quantall szólal meg, most már hozzá intézve a szavait. Pár pillanatig mereven néz a mélységire. Már a nyelvén van egy csípős tromf, miszerint ez jellemző a fajtájára. A legelső szélfuvallatra a nadrágjukba csinálnak és futásnak erednek. Márpedig nem futni jöttek ide. De Krestvir felcsatlakozik a társához és így már más a leányzó fekvése. Visszanéz az egyelőre távolba kavargó pont vagy pontok felé, és megrándul a szája széle.*
- Frandr, maradj hátul! *fordul vissza a többiekhez* Te is, Alyo! Ha az a valami nyíllövésnyi távolba érne, szólj! És persze ne habozz ha úgy látod, hogy el tudod találni.
*Abban nem biztos, hogy az íj hatásos lehet, talán még úgy sem, hogy a nyílvesszőket mágiával bájolták el. De ha meg sem próbálják, nem is derül ki. Abban pedig egészen biztos, hogy barátságos fogadtatásra nem számíthatnak. Akkor pedig semmi okok nincs rá, hogy ne övék legyen a kezdeményezés ha úgy alakul.*
- Tudud tartani a lépést, Riri? Vagy segítsek?
*Alkalmasint hátrány is lehet, hogy idegenkedik a nehezebb vértektől, de ha a mindenkinél alacsonyabb és törékenyebb tündér a futólépést már nehezen bírná az ingoványban, akkor Laor cipeli a hátán amíg viszonylag biztonságos helyre nem jutnak. Ennyi túlsúllyal talán elboldogul. Akárhogy is, hogy sok idejük aligha van.*
- Mozgás!
*A csapat élére áll, Krestvir mutatta irányba indulnak el, és Laor igyekszik oldalirányba is figyelni. Annál is inkább ébernek kell lennie, mert van egy olyan érzése, hogy most sétálnak bele egy csapdába. Mintha az a valami a levegőben terelné őket.*
904. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-14 14:14:29
Üzenet elküldve: 2019-08-14 14:14:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun délután//
*Az ég morajlására Frandr is az ég felé néz, ám nem elég hosszan és alaposan, hogy észrevegye a lényeket. Kicsivel később apró koppanást hall a sisakja felől. Kezével megérinti fejfedőjét, és azt veszi észre, hogy nedves. Túl sok jelentőséget ennek sem tulajdonít, ám időről időre felnéz az égre ezután.
Quantall válaszára felmordul.*
~Akkor reménykedjünk, hogy olyan lesz, amit meg lehet érinteni, mert különben nem sok hasznomat fogjuk venni, mikor már nem tudom őket megölni.~
*Frandr, aki a pusztán ahhoz szokott, hogy szinte folyton fúj a szél, eléggé hamar észreveszi, mikor megáll a levegő. A kis manó is ideges, és úgy tűnik, a többiek is érzik a változást. Ezután megszólal Quantall.
Arra néz, amerre Quantall mutat, és ő is meglátja a körkörösen mozgó micsodákat az égen.*
~Mi a rohadt...~
Érti, miért akar Quantall futni. A sötét bőrű utitársuk a könyvét is előveszi. Frandr gyanítja, hogy ez lehet az, amit a látnoktól kapott.
Általában meglehetősen nyugodt csata előtt, de most nem tudja, hogy mi ellen küzd. Ennek ellenére itt sem veszíti el a fejét, távolról sem.
Maga részéről kizárólag azért van itt, hogy a többieket életben tartsa, így egy pillanatig nem fog ellenkezni, ha a futás mellett döntenek.*
-Ha maradunk, vegyük szorosabbra az alakzatunkat.
*Javasolja. Hangja meglepően nyugodt.
Ha úgy döntenének, hogy maradnak, akkor előveszi fokosát, és úgy próbál helyezkedni, hogy testével takarja Ririt, de azért hagyjon a tündérnek mozgásteret.
Ha futnak, akkor a pajzsát úgy tartja, hogy az ég felől érkező támadásoktól védjen. A csapat végén fut, hogy felsegíthessen bárkit, aki esetleg elesik, és hogy ha valami elkezdené üldözni, őt érje el először.
Nem kérdőjelezi meg Krestvirt, így félreugrik, ha ő azt mondja. Futás közben hátra-hátrapillant, hogy üldözi-e őket valami. Ha igen, figyelmezteti is a többieket.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.14 14:19:00
//A vulkánok hava, 6887. Tarun délután//
*Az ég morajlására Frandr is az ég felé néz, ám nem elég hosszan és alaposan, hogy észrevegye a lényeket. Kicsivel később apró koppanást hall a sisakja felől. Kezével megérinti fejfedőjét, és azt veszi észre, hogy nedves. Túl sok jelentőséget ennek sem tulajdonít, ám időről időre felnéz az égre ezután.
Quantall válaszára felmordul.*
~Akkor reménykedjünk, hogy olyan lesz, amit meg lehet érinteni, mert különben nem sok hasznomat fogjuk venni, mikor már nem tudom őket megölni.~
*Frandr, aki a pusztán ahhoz szokott, hogy szinte folyton fúj a szél, eléggé hamar észreveszi, mikor megáll a levegő. A kis manó is ideges, és úgy tűnik, a többiek is érzik a változást. Ezután megszólal Quantall.
Arra néz, amerre Quantall mutat, és ő is meglátja a körkörösen mozgó micsodákat az égen.*
~Mi a rohadt...~
Érti, miért akar Quantall futni. A sötét bőrű utitársuk a könyvét is előveszi. Frandr gyanítja, hogy ez lehet az, amit a látnoktól kapott.
Általában meglehetősen nyugodt csata előtt, de most nem tudja, hogy mi ellen küzd. Ennek ellenére itt sem veszíti el a fejét, távolról sem.
Maga részéről kizárólag azért van itt, hogy a többieket életben tartsa, így egy pillanatig nem fog ellenkezni, ha a futás mellett döntenek.*
-Ha maradunk, vegyük szorosabbra az alakzatunkat.
*Javasolja. Hangja meglepően nyugodt.
Ha úgy döntenének, hogy maradnak, akkor előveszi fokosát, és úgy próbál helyezkedni, hogy testével takarja Ririt, de azért hagyjon a tündérnek mozgásteret.
Ha futnak, akkor a pajzsát úgy tartja, hogy az ég felől érkező támadásoktól védjen. A csapat végén fut, hogy felsegíthessen bárkit, aki esetleg elesik, és hogy ha valami elkezdené üldözni, őt érje el először.
Nem kérdőjelezi meg Krestvirt, így félreugrik, ha ő azt mondja. Futás közben hátra-hátrapillant, hogy üldözi-e őket valami. Ha igen, figyelmezteti is a többieket.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.14 14:19:00
903. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-14 13:45:31
Üzenet elküldve: 2019-08-14 13:45:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun kora délután//
*Quantall felvetésére kicsit elgondolkodik, majd megrázza a fejét.*
- Mágiával, igen, esetleg. De nem fegyverrel, inkább területre ható varázslattal. Amilyen aprók, fegyverrel olyan nehéz volna eltalálni őket, mintha egy szúnyograjt akarnánk megsemmisíteni karddal. Tartok tőle, egyszerűen kikerülnék a fegyvert és előbb érnének ők hozzánk... - *A szúnyograj egész jó hasonlat, nagyjából akkorák voltak, és úgy is közlekedtek. Futva el tudott menekülni előlük...
Hallgatja ezután a mélységi válaszát, amit Frandr-nek ad, de nem akar rendesen belegondolni, hogy akár ilyen lényekkel is találkozhatnak.
Közben, bár a környezetüket figyeli, elköveti azt a hibát, hogy az ég felől nem vár támadást, így aztán arrafelé nem is kémlel, s csak akkor veszi észre az ott jelenlévő mozgolódást, ha valaki figyelmezteti. Ez pedig legkésőbb akkor következik be, mikor Kilencedik elkezd ficeregni és madarakról beszélni.
Ekkor már aggódva körbenéz odafent is, s épp fölfedezi a számára beazonosíthatatlan valamiket, mikor Quantall megszólal.
Odapillant rá, és észreveszi a könyvet is. Maradék hitetlenségét félretéve úgy dönt, megbízik a férfiban és elhiszi, hogy tényleg jelzéseket kap attól a könyvtől. De alighanem egyébként sem tehetnek mást, mint hogy futnak...*
- Kili! Gyorsan, mássz át ide, a zsák és a nyakam közé! És kapaszkodj ebben! - *Hessegeti át a válláról sürgetően a manót hátrébb, majd hátrahajtja a csuklyáját, hogy mint egy kantárban, abban könnyedén megkapaszkodhasson. Ha meggyőződött róla, hogy a manó biztonságban helyet foglalt és nem hagyja el olyan könnyen futás közben, akkor szól, ha a többiek még nem indultak volna meg.*
- Akkor fussunk! - *Javasolja, s részéről neki is indul. Az irányt tartja, továbbra is a romok felé halad. Persze, ha a csapat úgy döntene, hogy inkább vár és szembenéz a közeledő lényekkel, akkor marad ő is.
Bárhogy is legyen, oda-odakapja fejét az ég felől érkező fenyegetésre, hátha közelebbről ki tudja venni, miféle lények ezek.*
- Ha azt mondom, félre, akkor félre! - *Kiáltja, ha a futás mellett döntöttek. Ha maradtak, akkor kisebb hangerőt alkalmaz a feszült csöndben.
Nem tudja még, milyen varázslatot alkalmazhat, de némelyik a csapat tagjaiban is kárt tehet, a baráti tüzet pedig szeretné elkerülni. Reméli, a többiek megértik az utasítását, ami a körülményeket tekintve nélkülözi az udvariaskodást és a kifejtést.
Arról fogalma sincs, hová menekülhetnének, a közelben leghamarabb a romoknál találhatnak fedett helyett, ahhoz is szerencse kellene. S ugyan el akarta kerülni, hogy már rögtön az elején felfedje, hogy mágikus hatalommal is rendelkezik a csapat, ha szükséges, mégis kénytelen lesz valamilyen varázslatot alkalmazni, hogy megvédje magukat.*
//A vulkánok hava, 8887. Tarun kora délután//
*Quantall felvetésére kicsit elgondolkodik, majd megrázza a fejét.*
- Mágiával, igen, esetleg. De nem fegyverrel, inkább területre ható varázslattal. Amilyen aprók, fegyverrel olyan nehéz volna eltalálni őket, mintha egy szúnyograjt akarnánk megsemmisíteni karddal. Tartok tőle, egyszerűen kikerülnék a fegyvert és előbb érnének ők hozzánk... - *A szúnyograj egész jó hasonlat, nagyjából akkorák voltak, és úgy is közlekedtek. Futva el tudott menekülni előlük...
Hallgatja ezután a mélységi válaszát, amit Frandr-nek ad, de nem akar rendesen belegondolni, hogy akár ilyen lényekkel is találkozhatnak.
Közben, bár a környezetüket figyeli, elköveti azt a hibát, hogy az ég felől nem vár támadást, így aztán arrafelé nem is kémlel, s csak akkor veszi észre az ott jelenlévő mozgolódást, ha valaki figyelmezteti. Ez pedig legkésőbb akkor következik be, mikor Kilencedik elkezd ficeregni és madarakról beszélni.
Ekkor már aggódva körbenéz odafent is, s épp fölfedezi a számára beazonosíthatatlan valamiket, mikor Quantall megszólal.
Odapillant rá, és észreveszi a könyvet is. Maradék hitetlenségét félretéve úgy dönt, megbízik a férfiban és elhiszi, hogy tényleg jelzéseket kap attól a könyvtől. De alighanem egyébként sem tehetnek mást, mint hogy futnak...*
- Kili! Gyorsan, mássz át ide, a zsák és a nyakam közé! És kapaszkodj ebben! - *Hessegeti át a válláról sürgetően a manót hátrébb, majd hátrahajtja a csuklyáját, hogy mint egy kantárban, abban könnyedén megkapaszkodhasson. Ha meggyőződött róla, hogy a manó biztonságban helyet foglalt és nem hagyja el olyan könnyen futás közben, akkor szól, ha a többiek még nem indultak volna meg.*
- Akkor fussunk! - *Javasolja, s részéről neki is indul. Az irányt tartja, továbbra is a romok felé halad. Persze, ha a csapat úgy döntene, hogy inkább vár és szembenéz a közeledő lényekkel, akkor marad ő is.
Bárhogy is legyen, oda-odakapja fejét az ég felől érkező fenyegetésre, hátha közelebbről ki tudja venni, miféle lények ezek.*
- Ha azt mondom, félre, akkor félre! - *Kiáltja, ha a futás mellett döntöttek. Ha maradtak, akkor kisebb hangerőt alkalmaz a feszült csöndben.
Nem tudja még, milyen varázslatot alkalmazhat, de némelyik a csapat tagjaiban is kárt tehet, a baráti tüzet pedig szeretné elkerülni. Reméli, a többiek megértik az utasítását, ami a körülményeket tekintve nélkülözi az udvariaskodást és a kifejtést.
Arról fogalma sincs, hová menekülhetnének, a közelben leghamarabb a romoknál találhatnak fedett helyett, ahhoz is szerencse kellene. S ugyan el akarta kerülni, hogy már rögtön az elején felfedje, hogy mágikus hatalommal is rendelkezik a csapat, ha szükséges, mégis kénytelen lesz valamilyen varázslatot alkalmazni, hogy megvédje magukat.*
902. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-14 01:17:31
Üzenet elküldve: 2019-08-14 01:17:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun kora délután//
*Varázslatával bár reggel rendbe szedte magát, de most végignézve rajta ez a cselekedete értelmetlennek látszik. Csizmájának talpára több réteg sár rakódott már le, bőre a verítéktől csillog mint az obszidián és a ruháját is átizzadta már. Persze jelen körülmények közt ez érthető. Magában, azt a harcost sajnálja aki szinte talpig fémben van. Neki lehet csak kutya melege. Mikor felnéz gyanúsan tisztának látja az eget. Ez minden bizonnyal bajt jelent. Mást is észrevesz amire rá is mutat és hangosan ki is jelenti.*
-Ott van valami.
*Mutat a körkörös valamikre. Ahogy látja nem piros fények. De akkor mi lehet? Végigveszi az ismereteit és rá kell jönnie, hogy a látnoktól kapott információk nem érnek semmit most se. Idegesíti ez a helyzet. Ekkor veszi észre, hogy a könyv elkezd mocorogni a táskájában. Elő is veszi hátha mutat valamit. Akár így lesz akár nem az üzenet egyértelmű ami ritka és pont ezért a mélységi számára különösen ijesztő. Nagyon komolyan néz a vezetőjükre.*
-Nagyon nagy a baj. Futnunk kell. Ez még nem a harc ideje.
*Csak remélni meri, hogy a másik komolyan veszi. Ha futnak a könyvet el is teszi a táskája aljára és fogja nehogy kiessen onnan. Mindenesetre a mélységi nem úgy néz ki mint aki pánikolna és azért akarna menekülni.*
//A vulkánok hava, 8887. Tarun kora délután//
*Varázslatával bár reggel rendbe szedte magát, de most végignézve rajta ez a cselekedete értelmetlennek látszik. Csizmájának talpára több réteg sár rakódott már le, bőre a verítéktől csillog mint az obszidián és a ruháját is átizzadta már. Persze jelen körülmények közt ez érthető. Magában, azt a harcost sajnálja aki szinte talpig fémben van. Neki lehet csak kutya melege. Mikor felnéz gyanúsan tisztának látja az eget. Ez minden bizonnyal bajt jelent. Mást is észrevesz amire rá is mutat és hangosan ki is jelenti.*
-Ott van valami.
*Mutat a körkörös valamikre. Ahogy látja nem piros fények. De akkor mi lehet? Végigveszi az ismereteit és rá kell jönnie, hogy a látnoktól kapott információk nem érnek semmit most se. Idegesíti ez a helyzet. Ekkor veszi észre, hogy a könyv elkezd mocorogni a táskájában. Elő is veszi hátha mutat valamit. Akár így lesz akár nem az üzenet egyértelmű ami ritka és pont ezért a mélységi számára különösen ijesztő. Nagyon komolyan néz a vezetőjükre.*
-Nagyon nagy a baj. Futnunk kell. Ez még nem a harc ideje.
*Csak remélni meri, hogy a másik komolyan veszi. Ha futnak a könyvet el is teszi a táskája aljára és fogja nehogy kiessen onnan. Mindenesetre a mélységi nem úgy néz ki mint aki pánikolna és azért akarna menekülni.*
901. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-12 20:35:29
Üzenet elküldve: 2019-08-12 20:35:29
ÚJ
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdőmélyi expedíció//
*A fél-elf ötlete megtetszik neki. Mégiscsak jobb kipihenten érkezni egy, a vadonhoz hasonlóan veszélyes helyre.*
-Támogatom. *Azzal lehever egy fűcsomóra. Még a kaland előtt megeteti Borsot egy almával, Nyxának a maradék patkányt adja oda. Izzadnak a tenyerei, nagyon izgul. Emiatt érzi magát rosszul, gyerekesen, hiszen Nimerilen az izgalom cseponyi jele sem látszik. ~Bár az is lehet, hogy csak titkolja.~ Miután látja, hogy madara befejezte a tízórait, újfent megröpteti.*
-Nézd meg, tiszta e a terep. *A bagoly jó hírekkel tér vissza, nem találkozott veszélyes lénnyel. Ezután szól Nimnek.*
-Az erdő eleje tiszta, szerintem most lépjünk be. *Igazából sietne, ez lászik rajta. Minden idegét megfeszülve várja a választ.*
*A fél-elf ötlete megtetszik neki. Mégiscsak jobb kipihenten érkezni egy, a vadonhoz hasonlóan veszélyes helyre.*
-Támogatom. *Azzal lehever egy fűcsomóra. Még a kaland előtt megeteti Borsot egy almával, Nyxának a maradék patkányt adja oda. Izzadnak a tenyerei, nagyon izgul. Emiatt érzi magát rosszul, gyerekesen, hiszen Nimerilen az izgalom cseponyi jele sem látszik. ~Bár az is lehet, hogy csak titkolja.~ Miután látja, hogy madara befejezte a tízórait, újfent megröpteti.*
-Nézd meg, tiszta e a terep. *A bagoly jó hírekkel tér vissza, nem találkozott veszélyes lénnyel. Ezután szól Nimnek.*
-Az erdő eleje tiszta, szerintem most lépjünk be. *Igazából sietne, ez lászik rajta. Minden idegét megfeszülve várja a választ.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1922-1941