Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
940. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-08 00:22:45
Üzenet elküldve: 2019-09-08 00:22:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mégse búcsú//
- Jaj, Learon bácsi.
*Pironkodva lehajtja fejét, hogy elrejtse vöröslő arcocskáját. Látványosabban nem is tudna zavarba jönni, de nincs mit tenni, ha ilyen szépeket mondanak neki.*
- Szerinted mennyit kell pihenjen a galambocskám, mire elengedhetem?
*Jut eszébe hirtelen, hiszen ha a pásztormágus azt mondaná, hogy már biztos elég erős, akkor akár közösen is elengedhetnék. Azt kedvesnek találná, főleg mert a férfi is nagyon szereti az állatokat, és ő is gyógyította meg, így kijár neki ez a pillanat.*
- Jaj, az almatea nagyon finom. Talán van egy kis fahéj otthon. Learon bácsi szereti a fahéjat?
*Bár abban sem biztos, hogy a férfi ismeri azt, hiszen meglehetősen ritkaság, viszont a mágus meg nagyon tapasztalt, sokat látott személy.*
- Ó biztosan így lesz. Drameiloten úr nagyon-nagyon kedves. Velem is az. Tényleg nagylelkű, önzetlenül az.
*Heves gesztikulációjával fejezi ki mély tiszteletét, és szeretetét munkaadója iránt, aki bizalommal befogadta, és gondját viseli. Majdnem olyan, mintha előző otthonában lenne, ott is szinte családtagként kezelték őt.*
- Nem szeretem ezt az ingoványos területet. Olyan kellemetlen, és ijesztő.
*Kicsit megremeg, láthatóan bizonytalan, talán rémült is. Nem szereti azt a vidéket, azt hallotta, hogy sokan süppedtek bele, köztük két- és négylábúak is. Orrát el is önti a terület fojtogató bűze, és önkéntelenül is közelebb húzódik a pásztorhoz, hátha az megvédi attól, hogy rossz helyre lépjen. Szeretne már minél előbb kiérni innen.*
- Jaj, Learon bácsi.
*Pironkodva lehajtja fejét, hogy elrejtse vöröslő arcocskáját. Látványosabban nem is tudna zavarba jönni, de nincs mit tenni, ha ilyen szépeket mondanak neki.*
- Szerinted mennyit kell pihenjen a galambocskám, mire elengedhetem?
*Jut eszébe hirtelen, hiszen ha a pásztormágus azt mondaná, hogy már biztos elég erős, akkor akár közösen is elengedhetnék. Azt kedvesnek találná, főleg mert a férfi is nagyon szereti az állatokat, és ő is gyógyította meg, így kijár neki ez a pillanat.*
- Jaj, az almatea nagyon finom. Talán van egy kis fahéj otthon. Learon bácsi szereti a fahéjat?
*Bár abban sem biztos, hogy a férfi ismeri azt, hiszen meglehetősen ritkaság, viszont a mágus meg nagyon tapasztalt, sokat látott személy.*
- Ó biztosan így lesz. Drameiloten úr nagyon-nagyon kedves. Velem is az. Tényleg nagylelkű, önzetlenül az.
*Heves gesztikulációjával fejezi ki mély tiszteletét, és szeretetét munkaadója iránt, aki bizalommal befogadta, és gondját viseli. Majdnem olyan, mintha előző otthonában lenne, ott is szinte családtagként kezelték őt.*
- Nem szeretem ezt az ingoványos területet. Olyan kellemetlen, és ijesztő.
*Kicsit megremeg, láthatóan bizonytalan, talán rémült is. Nem szereti azt a vidéket, azt hallotta, hogy sokan süppedtek bele, köztük két- és négylábúak is. Orrát el is önti a terület fojtogató bűze, és önkéntelenül is közelebb húzódik a pásztorhoz, hátha az megvédi attól, hogy rossz helyre lépjen. Szeretne már minél előbb kiérni innen.*
939. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-07 07:16:18
Üzenet elküldve: 2019-09-07 07:16:18
ÚJ
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a városba//
*Az ingoványnál lelassul a tündér. Csipője is sajogni kezd, valamint nem akar lovastul az ingoványba cuppanni. Úgy érzi, ezt a hobbit nem neki találták fel. Megpaskolja Bors oldalát, majd óvatosan lépdel át a lápon. Nyxa megint megpihen, csak most az ő vállán. Maerli rámosolyog.*
-Na most nem bántasz, mi? *Azzal a jobb szemébe is belenéz.* Bárki vagy bármi is vagy ott bent, üdvözöllek társaságomba. Remélem, élvezetes lesz egy ilyen idiótával tölteni az időt, mint én. *Majd felnevet. ~ Az önirónia még nem ölt virágbanszületettet. ~ Határozza el magában. Jelenleg van miért izgulnia: a fogadósra hagyta az értékeit, de reméli, hogy egy sem lett eladva senkinek. Erre gondolva, mikor érzi, hogy szilárdul a talaj, újra vágtára vált, csipőjével mit sem törődve.*
*Az ingoványnál lelassul a tündér. Csipője is sajogni kezd, valamint nem akar lovastul az ingoványba cuppanni. Úgy érzi, ezt a hobbit nem neki találták fel. Megpaskolja Bors oldalát, majd óvatosan lépdel át a lápon. Nyxa megint megpihen, csak most az ő vállán. Maerli rámosolyog.*
-Na most nem bántasz, mi? *Azzal a jobb szemébe is belenéz.* Bárki vagy bármi is vagy ott bent, üdvözöllek társaságomba. Remélem, élvezetes lesz egy ilyen idiótával tölteni az időt, mint én. *Majd felnevet. ~ Az önirónia még nem ölt virágbanszületettet. ~ Határozza el magában. Jelenleg van miért izgulnia: a fogadósra hagyta az értékeit, de reméli, hogy egy sem lett eladva senkinek. Erre gondolva, mikor érzi, hogy szilárdul a talaj, újra vágtára vált, csipőjével mit sem törődve.*
938. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-07 07:11:41
Üzenet elküldve: 2019-09-07 07:11:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A lápba ér, melyet valamiért nem kedvel, az előző helyszínektől eltérően. A cipői mindig a sárba akarnak ragadni, s lábait súlyosan húzza le az ingovány. Rossz lenne itt veszni, ezért nagyon lassan és körültekintően halad. Biztos, hogy több órát igénybe fog venni ez a közlekedési forma, de legalább még ma este a házához érhet. Madvaarick szereti az otthonát és semmi pénzért nem adná el senkinek azt a takaros kis erdei kunyhót. Hosszú kínlódásának tényleg csak méretes idő elteltével lesz vége, de legalább élve kijut.*
*A lápba ér, melyet valamiért nem kedvel, az előző helyszínektől eltérően. A cipői mindig a sárba akarnak ragadni, s lábait súlyosan húzza le az ingovány. Rossz lenne itt veszni, ezért nagyon lassan és körültekintően halad. Biztos, hogy több órát igénybe fog venni ez a közlekedési forma, de legalább még ma este a házához érhet. Madvaarick szereti az otthonát és semmi pénzért nem adná el senkinek azt a takaros kis erdei kunyhót. Hosszú kínlódásának tényleg csak méretes idő elteltével lesz vége, de legalább élve kijut.*
937. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-06 21:13:08
Üzenet elküldve: 2019-09-06 21:13:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Nim és Maerli //
*Forgatja a szemeit arra, amit a lány mondott.*
-Szívesen lemondanék erről az ajándékról. *Jegyzi meg eléggé szarkasztikusan. Az ingovány változatlanul kiszámíthatatlan és úgy néz ki, Nyxa megelégelte a repkedést, mert Nim vállára száll pihenni. Maerli megpillantja közben a tornyot.*
-Ha balra nézel, ott is van a torony. Még ma oda érünk. *Aztán eszébe jut, hogy mennyire utált tanulni, mikor még az erdőbe tartottak. Felnevet.* Istennőm, de bolond voltam! Most minden vágyam az, hogy egy poros szobába tanuljam a mágia affinitást ilyen erdei túrák helyett. Mennyire megváltoztatott ez az erdő! *Jegyzi meg. A mocsárban éjszakázásról ő is lemondana, ezért gyorsabb tempóra vált. Csípője így sajog valamennyire, de már sokkal tűrhetőbb tegnaphoz képest. Ha véresen és szakadtan is, de kijutottak és haza fog menni. Ma a toronyban marad, de holnap elbúcsúzik a tanonctól és Artheniorba vágtak, megkeresni Fäenrot.*
*Forgatja a szemeit arra, amit a lány mondott.*
-Szívesen lemondanék erről az ajándékról. *Jegyzi meg eléggé szarkasztikusan. Az ingovány változatlanul kiszámíthatatlan és úgy néz ki, Nyxa megelégelte a repkedést, mert Nim vállára száll pihenni. Maerli megpillantja közben a tornyot.*
-Ha balra nézel, ott is van a torony. Még ma oda érünk. *Aztán eszébe jut, hogy mennyire utált tanulni, mikor még az erdőbe tartottak. Felnevet.* Istennőm, de bolond voltam! Most minden vágyam az, hogy egy poros szobába tanuljam a mágia affinitást ilyen erdei túrák helyett. Mennyire megváltoztatott ez az erdő! *Jegyzi meg. A mocsárban éjszakázásról ő is lemondana, ezért gyorsabb tempóra vált. Csípője így sajog valamennyire, de már sokkal tűrhetőbb tegnaphoz képest. Ha véresen és szakadtan is, de kijutottak és haza fog menni. Ma a toronyban marad, de holnap elbúcsúzik a tanonctól és Artheniorba vágtak, megkeresni Fäenrot.*
936. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-06 21:03:13
Üzenet elküldve: 2019-09-06 21:03:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 427
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 427
Játékstílus: Megfontolt
// Nim és Maerli //
* Végül is felajánlják neki, hogy üljön fel a lóra. Nem szívesen, de megteszi. Közben azt állítja a másik, hogy igaz a történet.*
– Legyen ha te mondod. Viszont neked meg lett egy baglyod, amiből valószínűleg egy szellem figyel téged. Irigylésre méltó ajándék ez.* Közben haladnak tovább. Egyszer csak Mërulon megtorpan. Nimeril nem tudja, hogy miért, de hamar kiderül, hogy csak azért, mert kiértek az erdőből. Erre ő is nagyon megörül, hogy élve kijutottak, de még át kell majd verekedniük magukat az ingoványon is.*
– Jól van inkább menjünk tovább. Mindjárt sötét lesz és én nem akarok a mocsárban éjszakázni. *Így hát neki vágnak az ingoványnak.*
* Végül is felajánlják neki, hogy üljön fel a lóra. Nem szívesen, de megteszi. Közben azt állítja a másik, hogy igaz a történet.*
– Legyen ha te mondod. Viszont neked meg lett egy baglyod, amiből valószínűleg egy szellem figyel téged. Irigylésre méltó ajándék ez.* Közben haladnak tovább. Egyszer csak Mërulon megtorpan. Nimeril nem tudja, hogy miért, de hamar kiderül, hogy csak azért, mert kiértek az erdőből. Erre ő is nagyon megörül, hogy élve kijutottak, de még át kell majd verekedniük magukat az ingoványon is.*
– Jól van inkább menjünk tovább. Mindjárt sötét lesz és én nem akarok a mocsárban éjszakázni. *Így hát neki vágnak az ingoványnak.*
935. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-06 20:15:17
Üzenet elküldve: 2019-09-06 20:15:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
~Lehet, hogy nem fogok odaérni~
*Gondolja, ahogy rohan. Egyre gyakrabban fenyeget a szél azzal, hogy elragadja, és a körülöttük potyogó állatok bizonyítékul szolgálnak, hogy nem sok esélye lenne a túlélésre, ha ez megtörténik.
Megkönnyebbül, mikor a csapat eleje eléri a barlangot, majd rájön, hogy ezzel még az ő helyzete koránt sem oldódott meg. Felkapja a szél, és azzal fenyeget, hogy felkeni a sziklára, ami még mindig jobb lenne, mintha elragadná, ám Frandrnek végül sikerül megfelelően landolnia.
A körülményekhez képest még elegánsnak is lehetne mondani a vetődést, ha nem csúszna ki a száján valami.*
-A kurva életbe...
*Mindenesetre landolás után gyorsan felveszi a pozíciót Laor mellett. Kifújja magát, majd néz ki a viharba.*
-Szerintem mind megvagyunk, de állj készen.
*Válaszol a tündérnek.*
-Farkasok... Ilyen viharban normális állat nem vadászik. Főleg, hogy van tetem bőven, ahogy azt láthattuk.
*Morogja.*
-Na persze, ez a hely minden, csak nem normális. *Támogatja Alyo ötletét, a tűz tényleg jól hangzik. Bár erősen kétli, hogy bármi, ami ilyen időben megtámadná őket, fél a tűztől, a melegnek egyértelműen örülne. Hátrapillant, és látja is, hogy valakik előzékenyen hagytak nekik egy pásztortüzet.*
-Nem is akarom tudni, mi történt azokkal, akik előttünk húzódtak meg itt.
*Abból, amit hallott a mágusok elbeszéléséből, és abból, amit ő is tapasztalt, nem hiszi, hogy fáradt utazók éjszakai alvóhelyeként szolgált korábban ez a barlang. Inkább menedék gyanánt.
A morgásra és motoszkálásra ő is felkapja a fejét. A többiek is meghallották, és felkészül mindenki.*
-Ami túlélte a vihart, az nem most kezd el menekülni. És nem emberek felé.
*Válaszol Ririnek.*
-Nem azt mondtátok, hogy alkalmazkodnak? Ha betömöd a bejáratot, akkor olyan jön, ami bemászik. És az idő nem nekünk dolgozik.
*Abban pedig egyre biztosabb, hogy bármi is az, nem természetes. Laorra pillant, majd pajzsát felemeli maga elé mellmagasságban, készen arra, hogy fokosa tompa, csonttörésre alkalmas részével, alulról indíthasson támadást, bármi is ugrik felé a viharból.
Elmosolyodik, bár hajszíne még mindig nagyon sötét barna. Komor, nyugodt, ám be kell vallja, hogy örül, hogy nemsokára harcolhat.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
~Lehet, hogy nem fogok odaérni~
*Gondolja, ahogy rohan. Egyre gyakrabban fenyeget a szél azzal, hogy elragadja, és a körülöttük potyogó állatok bizonyítékul szolgálnak, hogy nem sok esélye lenne a túlélésre, ha ez megtörténik.
Megkönnyebbül, mikor a csapat eleje eléri a barlangot, majd rájön, hogy ezzel még az ő helyzete koránt sem oldódott meg. Felkapja a szél, és azzal fenyeget, hogy felkeni a sziklára, ami még mindig jobb lenne, mintha elragadná, ám Frandrnek végül sikerül megfelelően landolnia.
A körülményekhez képest még elegánsnak is lehetne mondani a vetődést, ha nem csúszna ki a száján valami.*
-A kurva életbe...
*Mindenesetre landolás után gyorsan felveszi a pozíciót Laor mellett. Kifújja magát, majd néz ki a viharba.*
-Szerintem mind megvagyunk, de állj készen.
*Válaszol a tündérnek.*
-Farkasok... Ilyen viharban normális állat nem vadászik. Főleg, hogy van tetem bőven, ahogy azt láthattuk.
*Morogja.*
-Na persze, ez a hely minden, csak nem normális. *Támogatja Alyo ötletét, a tűz tényleg jól hangzik. Bár erősen kétli, hogy bármi, ami ilyen időben megtámadná őket, fél a tűztől, a melegnek egyértelműen örülne. Hátrapillant, és látja is, hogy valakik előzékenyen hagytak nekik egy pásztortüzet.*
-Nem is akarom tudni, mi történt azokkal, akik előttünk húzódtak meg itt.
*Abból, amit hallott a mágusok elbeszéléséből, és abból, amit ő is tapasztalt, nem hiszi, hogy fáradt utazók éjszakai alvóhelyeként szolgált korábban ez a barlang. Inkább menedék gyanánt.
A morgásra és motoszkálásra ő is felkapja a fejét. A többiek is meghallották, és felkészül mindenki.*
-Ami túlélte a vihart, az nem most kezd el menekülni. És nem emberek felé.
*Válaszol Ririnek.*
-Nem azt mondtátok, hogy alkalmazkodnak? Ha betömöd a bejáratot, akkor olyan jön, ami bemászik. És az idő nem nekünk dolgozik.
*Abban pedig egyre biztosabb, hogy bármi is az, nem természetes. Laorra pillant, majd pajzsát felemeli maga elé mellmagasságban, készen arra, hogy fokosa tompa, csonttörésre alkalmas részével, alulról indíthasson támadást, bármi is ugrik felé a viharból.
Elmosolyodik, bár hajszíne még mindig nagyon sötét barna. Komor, nyugodt, ám be kell vallja, hogy örül, hogy nemsokára harcolhat.*
934. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-06 19:14:04
Üzenet elküldve: 2019-09-06 19:14:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*A menedékig tartó út hátralévő része sem telik eseménytelenül, de látszólag mindannyian megússzák komolyabb sérülések nélkül. Utolsó előttiként érkezik a bejárathoz, s meg sem áll, mert abból, amit látott, feltételezi, hogy Frandrnek nem lesz ideje finomkodni, s neki sem félreállni, úgyhogy igyekszik szabad helyet biztosítani a harcosnak, hogy be tudjon vetődni közéjük. Csak mikor már mélyebben hatolt a menedékbe, akkor fordul vissza, s nyújtja ki kezét varázslatra, de végül nincs rá szükség, hogy bármit is tegyen, mert a férfi szerencsésen megérkezik, nem ragadja el a szél...
Zihálva néz végig a többieken, miközben köpenye ujjának belsejével próbálja megszabadítani az arcát a sártól, kosztól, víztől és verítéktől, hogy jobban lássa őket. Azt nem érzi, hogy ő maga megsérült volna, csak a tüdeje ég és a lába fáj, főként a sánta.*
- Énh... hhh... nem. - *Felel is a tündérnek, még mindig a levegőt kapkodva. Nehezen nyugszik meg, főleg míg a vihar át nem vonul rajtuk, mert fél tőle, hogy a menedék nem lesz elég erős. Az elkapott beszélgetésben emlegetett kutyaszerű lények pedig nem javítanak a helyzeten.
Fáradt karokkal nyúl a nyaka felé és szedi le onnan a manót, hogy megnézhesse, rendben van-e.*
- Kilencedik... jól vagy?
*Aztán tüzet és fényt kérnek, ő pedig föl is fedezi egy korábbi tábortűz nyomát. Ki táborozhatott itt és miért?
Odasétál, féltérdre ereszkedik mellette és kíváncsiságból megérinti az ott maradt hamut és ágakat, vajon van-e még bennük melegség? Aztán összesöpri azokat, hogy tüzet gyújtson belőlük. Az ujjával készít lángot, legalábbis, ha el nem rontja a varázslatot kimerültségében és idegességében.
Ha sikerül életet lehelnie a tűzbe, akkor megenged magának egy kis tényleges pihenőt és leül mellé, kinyújtva, hajlítgatva a fájós lábát.
Sokat azonban nem tud nyugton ülni, mert a neszek arra utalnak, hogy látogatóik vannak, talán épp azok a lények, amiket Alyo látott.*
- Laor... megharcoltok velük, vagy megvárjuk, hátha ránk unnak és itt hagynak? El tudom zárni a bejáratot... Vagy beszűkíteni, hogy ne tudjanak egyszerre bejönni... - *Mondja, miközben sietősen fölkászálódik a földről, s jóllehet az eddigi tapasztalatok szerint hátra igyekeznek őt szorítani és védenék, most igyekszik úgy helyezkedni, hogy a bejáratra rálásson, hátha azonnali cselekedet szükséges, s nincs idő megvárni a csapat döntését.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*A menedékig tartó út hátralévő része sem telik eseménytelenül, de látszólag mindannyian megússzák komolyabb sérülések nélkül. Utolsó előttiként érkezik a bejárathoz, s meg sem áll, mert abból, amit látott, feltételezi, hogy Frandrnek nem lesz ideje finomkodni, s neki sem félreállni, úgyhogy igyekszik szabad helyet biztosítani a harcosnak, hogy be tudjon vetődni közéjük. Csak mikor már mélyebben hatolt a menedékbe, akkor fordul vissza, s nyújtja ki kezét varázslatra, de végül nincs rá szükség, hogy bármit is tegyen, mert a férfi szerencsésen megérkezik, nem ragadja el a szél...
Zihálva néz végig a többieken, miközben köpenye ujjának belsejével próbálja megszabadítani az arcát a sártól, kosztól, víztől és verítéktől, hogy jobban lássa őket. Azt nem érzi, hogy ő maga megsérült volna, csak a tüdeje ég és a lába fáj, főként a sánta.*
- Énh... hhh... nem. - *Felel is a tündérnek, még mindig a levegőt kapkodva. Nehezen nyugszik meg, főleg míg a vihar át nem vonul rajtuk, mert fél tőle, hogy a menedék nem lesz elég erős. Az elkapott beszélgetésben emlegetett kutyaszerű lények pedig nem javítanak a helyzeten.
Fáradt karokkal nyúl a nyaka felé és szedi le onnan a manót, hogy megnézhesse, rendben van-e.*
- Kilencedik... jól vagy?
*Aztán tüzet és fényt kérnek, ő pedig föl is fedezi egy korábbi tábortűz nyomát. Ki táborozhatott itt és miért?
Odasétál, féltérdre ereszkedik mellette és kíváncsiságból megérinti az ott maradt hamut és ágakat, vajon van-e még bennük melegség? Aztán összesöpri azokat, hogy tüzet gyújtson belőlük. Az ujjával készít lángot, legalábbis, ha el nem rontja a varázslatot kimerültségében és idegességében.
Ha sikerül életet lehelnie a tűzbe, akkor megenged magának egy kis tényleges pihenőt és leül mellé, kinyújtva, hajlítgatva a fájós lábát.
Sokat azonban nem tud nyugton ülni, mert a neszek arra utalnak, hogy látogatóik vannak, talán épp azok a lények, amiket Alyo látott.*
- Laor... megharcoltok velük, vagy megvárjuk, hátha ránk unnak és itt hagynak? El tudom zárni a bejáratot... Vagy beszűkíteni, hogy ne tudjanak egyszerre bejönni... - *Mondja, miközben sietősen fölkászálódik a földről, s jóllehet az eddigi tapasztalatok szerint hátra igyekeznek őt szorítani és védenék, most igyekszik úgy helyezkedni, hogy a bejáratra rálásson, hátha azonnali cselekedet szükséges, s nincs idő megvárni a csapat döntését.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-04 17:51:41
Üzenet elküldve: 2019-09-04 17:51:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A teremtés előszobája//
~Nyomorult mágia és varázslatok!~ *Dühöng magában miközben sétára indul, hogy átgondolhassa vajon mi az ami megtörtént vagy meg sem történt. Nem érzett semmit és nem is látott semmit. A holttest meg sem mozdult nem, hogy az ő parancsait teljesítené.
Komoran sétálgat az ingoványos széle felé és gondolataiba burkolódzva jól esik számára a mocsaras posványos környezet, amely a hangulatának talán a leginkább megfelelő.
Az oltár nem működhetett, vagy a varázslat, vagy talán magában kell keresnie a hibát. Nem tudja felfogni és feldolgozni. A tépelődés közben a saját magából fakadó hibalehetőséget azért kizárja, hiszen még sem lehetséges az, hogy ő legyen bármiért is a felelős, vagy hibás. Csak az történhetett, hogy a mágia, vagy a varázslat hibázott. Vagy legalábbis cserben hagyta.
Gondolatai természetesen az isteneket sem kerülik el és azon is elmélkedik, hogy vajon ők tehettek e keresztbe, vagy egyáltalán jelen voltak e, hiszen nem érzett semmit. Ő maga mindent úgy tervezett meg, ahogy az a nagy könyvben meg volt írva. Morog magában miközben rezzenéstelen arccal és lehajtott fejjel halad előre a posványosban.
Egy dologban azonban teljesen biztos. A kezdeti kudarcok ellenére nem fogja feladni a küldetést, amely az élete egyetlen célja és értelme. Tekintetét az égre emeli és látja, hogy lassan szürkülni kezd az ég. Ideje visszaindulni. A sötétség és az éjszaka közeledte újabb reményt önt a szívébe és a kezdeti komorság ellenére, máris terveket kezd szőni a fejében. Lehet, hogy most inkább más információkat és tudást fog meríteni a tetemből. Inkább valami egyszerűbbet és közvetlenebbet. Lehet, hogy talán elkapkodta a dolgot. Végül megint lesöpöri az asztalról ezt a gondolatát és kapzsiságában, mohón csak a célra akar összpontosítani.
Csak az a megfelelő varázslat. Tudni akarja hogyan működik a test. Irányítani akarja a végtagokat, a szerveket és még a vérplazmát is.
A séta kissé kitisztította elméjét, hogy végül megint reményt adhasson a folytatásra.*
~Nyomorult mágia és varázslatok!~ *Dühöng magában miközben sétára indul, hogy átgondolhassa vajon mi az ami megtörtént vagy meg sem történt. Nem érzett semmit és nem is látott semmit. A holttest meg sem mozdult nem, hogy az ő parancsait teljesítené.
Komoran sétálgat az ingoványos széle felé és gondolataiba burkolódzva jól esik számára a mocsaras posványos környezet, amely a hangulatának talán a leginkább megfelelő.
Az oltár nem működhetett, vagy a varázslat, vagy talán magában kell keresnie a hibát. Nem tudja felfogni és feldolgozni. A tépelődés közben a saját magából fakadó hibalehetőséget azért kizárja, hiszen még sem lehetséges az, hogy ő legyen bármiért is a felelős, vagy hibás. Csak az történhetett, hogy a mágia, vagy a varázslat hibázott. Vagy legalábbis cserben hagyta.
Gondolatai természetesen az isteneket sem kerülik el és azon is elmélkedik, hogy vajon ők tehettek e keresztbe, vagy egyáltalán jelen voltak e, hiszen nem érzett semmit. Ő maga mindent úgy tervezett meg, ahogy az a nagy könyvben meg volt írva. Morog magában miközben rezzenéstelen arccal és lehajtott fejjel halad előre a posványosban.
Egy dologban azonban teljesen biztos. A kezdeti kudarcok ellenére nem fogja feladni a küldetést, amely az élete egyetlen célja és értelme. Tekintetét az égre emeli és látja, hogy lassan szürkülni kezd az ég. Ideje visszaindulni. A sötétség és az éjszaka közeledte újabb reményt önt a szívébe és a kezdeti komorság ellenére, máris terveket kezd szőni a fejében. Lehet, hogy most inkább más információkat és tudást fog meríteni a tetemből. Inkább valami egyszerűbbet és közvetlenebbet. Lehet, hogy talán elkapkodta a dolgot. Végül megint lesöpöri az asztalról ezt a gondolatát és kapzsiságában, mohón csak a célra akar összpontosítani.
Csak az a megfelelő varázslat. Tudni akarja hogyan működik a test. Irányítani akarja a végtagokat, a szerveket és még a vérplazmát is.
A séta kissé kitisztította elméjét, hogy végül megint reményt adhasson a folytatásra.*
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-04 08:37:42
Üzenet elküldve: 2019-09-04 08:37:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A sűrűn vágja át magát, reméljük nem a fejszével bár az öreg törpétől ez is kitelik, csak éppen a fejsze nyele csorbulna ki a végére. Vidám dalok szálnak a szájából, hogy ne unatkozzon annyira.*
- A bozótosban sok a szegény, nincs más remény csak a sűrű meredély. Vadak és szelídek lakhelye, törpe ide nem való csak serrel és pálesszel a kezében.
*Röptében szerzett művére igen büszke. A sűrű erdőből már jó volna kitérnie mielőtt beleszédül a sok falevélbe. Az időt nem számolja, mert itt a fák alatt nem látja a napot. Valahány idő bolyongódás után kifurakodik a lápkirályságba. Mocsár és hánytató bűz lesz a társa jódarabon. A lápságon már nem vihánckodik. Azon van, hogy belé ne buckázzon egy jól megtermett lápverembe, ahonnan csak felpuffadt hullája tudna felszínre kerülni, vagy még az se. Na szóval megindul a híres neves torony meglátogatására. *
- A bozótosban sok a szegény, nincs más remény csak a sűrű meredély. Vadak és szelídek lakhelye, törpe ide nem való csak serrel és pálesszel a kezében.
*Röptében szerzett művére igen büszke. A sűrű erdőből már jó volna kitérnie mielőtt beleszédül a sok falevélbe. Az időt nem számolja, mert itt a fák alatt nem látja a napot. Valahány idő bolyongódás után kifurakodik a lápkirályságba. Mocsár és hánytató bűz lesz a társa jódarabon. A lápságon már nem vihánckodik. Azon van, hogy belé ne buckázzon egy jól megtermett lápverembe, ahonnan csak felpuffadt hullája tudna felszínre kerülni, vagy még az se. Na szóval megindul a híres neves torony meglátogatására. *
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-04 00:21:05
Üzenet elküldve: 2019-09-04 00:21:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*Mikor egy madártetem csapódik a pajzsának megriad a mágus. Talán valaki viccelődni akar vele, de lehet csak véletlen. Mindenesetre ha így folytatódik lehet, hogy valami madáriszony alakul ki benne. Amiért ilyenkor találkozik velük. Eszébe jut az a szárnyas is, aki Krestvir magiszter vállán ült. Inkább el is engedi, hogy azzal mi lehet. Mikor megérkeznek a sziklához és az íjásznő előre engedi akkor egy biccentés kíséretében bemegy. Nem kell tartani semmitől. Piheg kicsit és igyekszik felmérni a helyzetüket. Ha segítenie kell a tűzgyújtásban akkor megteszi. De mikor meghallják a morgásokat és farkasszerű lényekről beszél az íjásznő akkor csak lehunyja a szemét és elkezd motyogni magában. Ha a varázslat létrejön akkor elmondja a tapasztalatait. Vagy, azt hogy hány támadójuk van. Természetesen a társait nem számolja bele az érzett élőlényekbe. Vagy ha nem érzi a kintieket akkor, azt közli, hogy azokból hiányzik az élet.*
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található érző élőlény (humanoid, állat stb.) jelenlétét érzékeli, annak pontos helye és faja nélkül. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja szemét.
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*Mikor egy madártetem csapódik a pajzsának megriad a mágus. Talán valaki viccelődni akar vele, de lehet csak véletlen. Mindenesetre ha így folytatódik lehet, hogy valami madáriszony alakul ki benne. Amiért ilyenkor találkozik velük. Eszébe jut az a szárnyas is, aki Krestvir magiszter vállán ült. Inkább el is engedi, hogy azzal mi lehet. Mikor megérkeznek a sziklához és az íjásznő előre engedi akkor egy biccentés kíséretében bemegy. Nem kell tartani semmitől. Piheg kicsit és igyekszik felmérni a helyzetüket. Ha segítenie kell a tűzgyújtásban akkor megteszi. De mikor meghallják a morgásokat és farkasszerű lényekről beszél az íjásznő akkor csak lehunyja a szemét és elkezd motyogni magában. Ha a varázslat létrejön akkor elmondja a tapasztalatait. Vagy, azt hogy hány támadójuk van. Természetesen a társait nem számolja bele az érzett élőlényekbe. Vagy ha nem érzi a kintieket akkor, azt közli, hogy azokból hiányzik az élet.*
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található érző élőlény (humanoid, állat stb.) jelenlétét érzékeli, annak pontos helye és faja nélkül. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja szemét.
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-03 08:47:38
Üzenet elküldve: 2019-09-03 08:47:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*Alyo nem kap sikítófrászt pár állattetemtől, de a szél miatt találkozik némi ággal és ilyesfélékkel. Ezek kicsit zavarják, lehet, hogy szép, kreolos bőre be is fog lilulni itt-ott. Futás közben azért mereszti a szemét, próbálja felmérni azokat az állatokat, az íját már nem tartja kifeszítve, mert egyik alkarjával a szemét védi, nem szeretné, ha kiverné egy kósza kavics, másikban az íjat szorítja és a nyílvesszőt, ami eddig az idegen volt.
Már elérik a Laor által kiszemelt helyet, ő beljebb nyomul és mivel a kormos pofájú kinyilatkoztatja, hogy neki nem gond a sötétség, ezért Alyo vállrándítással int neki a barlang belseje felé. Csalódott, hogy a mágusok nem szórnak szikrát az ujjuk hegyéből és csinálnak világosságot.*
- Akkor fáradj beljebb.
*Bárki gondolhatná szívélyesnek, persze aki kicsit is ismeri (és a jelenlévők közül csak Laor ismeri valamennyire), az tudhatja, hogy inkább gúnyolódik. Viszont egy pillanattal később már nem törődik a kormossal, mert megáll Laor háta mögött és úgy kezdi a beszámolót.*
- Mintha kutyák lennének, vagy farkasok. Több, mint öt. Lehet, hogy csak menekülnek...
*Pillant a tündérre.*
- De inkább induljunk ki abból, hogy nem... Rakjunk tüzet. Már csak a fény miatt is.
*A kormosra sandít, mert lehet, hogy neki nem gond a sötétség, de mindenki másnak meg igen és jó lenne, ha nem lepné meg valami őket belülről. Főleg, hogy azt már egyértelműen hallani, hogy odakint van valami. Talán a korábban látott állatok, Alyo úgy gondolja, hogy azok. Újra a tündérre pillant, hogy revideálta-e az előző álláspontját arról, hogy csak menekültek.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*Alyo nem kap sikítófrászt pár állattetemtől, de a szél miatt találkozik némi ággal és ilyesfélékkel. Ezek kicsit zavarják, lehet, hogy szép, kreolos bőre be is fog lilulni itt-ott. Futás közben azért mereszti a szemét, próbálja felmérni azokat az állatokat, az íját már nem tartja kifeszítve, mert egyik alkarjával a szemét védi, nem szeretné, ha kiverné egy kósza kavics, másikban az íjat szorítja és a nyílvesszőt, ami eddig az idegen volt.
Már elérik a Laor által kiszemelt helyet, ő beljebb nyomul és mivel a kormos pofájú kinyilatkoztatja, hogy neki nem gond a sötétség, ezért Alyo vállrándítással int neki a barlang belseje felé. Csalódott, hogy a mágusok nem szórnak szikrát az ujjuk hegyéből és csinálnak világosságot.*
- Akkor fáradj beljebb.
*Bárki gondolhatná szívélyesnek, persze aki kicsit is ismeri (és a jelenlévők közül csak Laor ismeri valamennyire), az tudhatja, hogy inkább gúnyolódik. Viszont egy pillanattal később már nem törődik a kormossal, mert megáll Laor háta mögött és úgy kezdi a beszámolót.*
- Mintha kutyák lennének, vagy farkasok. Több, mint öt. Lehet, hogy csak menekülnek...
*Pillant a tündérre.*
- De inkább induljunk ki abból, hogy nem... Rakjunk tüzet. Már csak a fény miatt is.
*A kormosra sandít, mert lehet, hogy neki nem gond a sötétség, de mindenki másnak meg igen és jó lenne, ha nem lepné meg valami őket belülről. Főleg, hogy azt már egyértelműen hallani, hogy odakint van valami. Talán a korábban látott állatok, Alyo úgy gondolja, hogy azok. Újra a tündérre pillant, hogy revideálta-e az előző álláspontját arról, hogy csak menekültek.*
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-01 21:55:05
Üzenet elküldve: 2019-09-01 21:55:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
* Amikor lábai földet érnek teste kicsit meginog, ám hamar egyensúlyba hozza magát és beljebb araszol pár lépést. Arcából ekkor kisimítja azt a rengeteg hajat, ami már barna a sártól, s így, hogy szemei újra akadály mentesek körbe tud nézni a menedéken. Nem túl mély, de legalább tudhatják, nem les rájuk odabentről semmi se.
Miután tekintete felméri a helyet, a csapat többi tagja is befut, innentől pedig a tündérlánynak nem a barlang lesz fontos, hanem a társai. *
- Megsérült valaki? - * kérdezi fennhangon, hogy mindenki hallhassa. Azt látja, hogy látványosan senki sem vérzik, azonban szeretne tudni azokról a megbúvó sérülésekről is, amiket nem feltétlen vesz észre a másik abból, hogy vértócsa van körülötte.
Ha van valaki jelentkező, akkor azt gyorsan némi fertőtlenítéssel megoldja, amennyiben szükséges be is köti, nehogy baj legyen a semmiségből, és csak ezek után tekint a bejáraton túlra. Út közben is látta, azonban most van csak ideje elszontyolodni a sok kis állattetemen, amiket odakint lát, s mikor Alyo élő állatokra vonja fel a figyelmet a tündérnek kicsit más a reakciója mint a csapat többi tagjának. *
- Nem lehet, hogy ők is csak menekülnek a vihar elől? - * kérdez rá halkan és óvatosan, ajkait harapdálva. Ő ugyan nem látja a lényeket, mert hátrébb áll, Frandr meg Laor pedig azért eléggé magas ahhoz, hogy csak néhány közelebbi dolgot lásson, egy-két tetemet, rengeteg gallyat és mindenhol sarat. Mégis vakon is meg tudja sajnálni azokat odakinn. *
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
* Amikor lábai földet érnek teste kicsit meginog, ám hamar egyensúlyba hozza magát és beljebb araszol pár lépést. Arcából ekkor kisimítja azt a rengeteg hajat, ami már barna a sártól, s így, hogy szemei újra akadály mentesek körbe tud nézni a menedéken. Nem túl mély, de legalább tudhatják, nem les rájuk odabentről semmi se.
Miután tekintete felméri a helyet, a csapat többi tagja is befut, innentől pedig a tündérlánynak nem a barlang lesz fontos, hanem a társai. *
- Megsérült valaki? - * kérdezi fennhangon, hogy mindenki hallhassa. Azt látja, hogy látványosan senki sem vérzik, azonban szeretne tudni azokról a megbúvó sérülésekről is, amiket nem feltétlen vesz észre a másik abból, hogy vértócsa van körülötte.
Ha van valaki jelentkező, akkor azt gyorsan némi fertőtlenítéssel megoldja, amennyiben szükséges be is köti, nehogy baj legyen a semmiségből, és csak ezek után tekint a bejáraton túlra. Út közben is látta, azonban most van csak ideje elszontyolodni a sok kis állattetemen, amiket odakint lát, s mikor Alyo élő állatokra vonja fel a figyelmet a tündérnek kicsit más a reakciója mint a csapat többi tagjának. *
- Nem lehet, hogy ők is csak menekülnek a vihar elől? - * kérdez rá halkan és óvatosan, ajkait harapdálva. Ő ugyan nem látja a lényeket, mert hátrébb áll, Frandr meg Laor pedig azért eléggé magas ahhoz, hogy csak néhány közelebbi dolgot lásson, egy-két tetemet, rengeteg gallyat és mindenhol sarat. Mégis vakon is meg tudja sajnálni azokat odakinn. *
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-31 20:48:30
Üzenet elküldve: 2019-08-31 20:48:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*Futás közben a körülöttük becsapódó rönkökre vagy döglött állatokra egy fél pillantást pazarol csak. Ha nem találták el őket, aligha okozhatnak problémát, míg azt kevésbé tudná elképzelni, hogy a ragadós mocsárban, a tomboló szélben bárkinek is olyan jól működnének a reflexei, hogy a kiszámíthatatlanul repkedő törmelék útjából ki tudnának térni ha erre mégis szükség lenne. De úgy néz ki, hogy szerencséjük van, és komolyabb sérülések vagy bajok nélkül elérik a reménybeli menedéket. Riri lecsúszik a hátáról, és amíg a többiek besorjáznak mellette, próbálja abba az irányba mereszteni a szemét, amit Alyo mondott. Alighanem a félvér örökölte elf felmenőitől a hegyesfülűekre jellemző éles szemet, mert ő a kavargó törmelék és por függönyén túl alig vesz ki homályos foltokat amik akár állatok is lehetnek. Bólint egyet köszönetképpen és amikor Frandr is melléjük bucskázik, a harcossal el is állják a bejáratot. Egy félmosoly jelenik meg a képén amikor a háta mögül Alyo hangját hallja. Bizonyos, itt most nem részletezendő okok miatt nem igazán szívlelik egymást, de azt el kell ismernie, hogy talpraesett kis céda. Legalább a háta mögé nem kell figyelnie, a félelf tudja, hogy mit kell tennie.*
- Akkor nézz körül, míg világot nem tudunk gyújtani. *veti hátra a válla felett a sötételfnek. Azt nem teszi hozzá, hogy így legalább valami hasznát is veszik a kormos képének, de ebben a pillanatban nem bánkódik miatta, hogy van köztük valaki aki jóban van a sötétséggel. Mint ahogy annak is örül, hogy dacára az aggasztó körülményeknek, Krestvir manója látszik leginkább ijedtnek a társaságból. Jó jel, akármi is történjék később. Most, hogy Quantall sötéthez szokott szemeivel átvizsgálhatja a mélyedést és Alyo biztosíthatja, hogy legalább hátulról ne kapjanak meglepetést, ismét a viharba mered. Örül neki, hogy a nyílás amiben állnak épp csak annyira széles, hogy Frandron és rajta csak bajjal juthassanak át azok aki esetleg még be akarnának jutni. Annak már kevésbé, hogy a fergeteg zaján át is meghallja azt a motozást és egyéb hangokat nem messze a bejárattól.*
- Alighanem társaságot kapunk. *szól hátra, aztán Frandr felé sandít. A harcos láthatóan készen áll. Laor pedig vicsorog egyet és csuklóból fordít egyet a kardon. Olyan mozdulat lehet, mintha a fegyver súlyát és annak elosztását próbálgatná, bár csak egy berögzült, kicsit színpadias mozdulat. Akárhogy is, örülne ha hamar kiderülne, hogy kik vagy mik ólálkodnak a közelükben. Mivel az orkán hidege már kezdi átjárni, nem is bánna egy kis testmozgást.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*Futás közben a körülöttük becsapódó rönkökre vagy döglött állatokra egy fél pillantást pazarol csak. Ha nem találták el őket, aligha okozhatnak problémát, míg azt kevésbé tudná elképzelni, hogy a ragadós mocsárban, a tomboló szélben bárkinek is olyan jól működnének a reflexei, hogy a kiszámíthatatlanul repkedő törmelék útjából ki tudnának térni ha erre mégis szükség lenne. De úgy néz ki, hogy szerencséjük van, és komolyabb sérülések vagy bajok nélkül elérik a reménybeli menedéket. Riri lecsúszik a hátáról, és amíg a többiek besorjáznak mellette, próbálja abba az irányba mereszteni a szemét, amit Alyo mondott. Alighanem a félvér örökölte elf felmenőitől a hegyesfülűekre jellemző éles szemet, mert ő a kavargó törmelék és por függönyén túl alig vesz ki homályos foltokat amik akár állatok is lehetnek. Bólint egyet köszönetképpen és amikor Frandr is melléjük bucskázik, a harcossal el is állják a bejáratot. Egy félmosoly jelenik meg a képén amikor a háta mögül Alyo hangját hallja. Bizonyos, itt most nem részletezendő okok miatt nem igazán szívlelik egymást, de azt el kell ismernie, hogy talpraesett kis céda. Legalább a háta mögé nem kell figyelnie, a félelf tudja, hogy mit kell tennie.*
- Akkor nézz körül, míg világot nem tudunk gyújtani. *veti hátra a válla felett a sötételfnek. Azt nem teszi hozzá, hogy így legalább valami hasznát is veszik a kormos képének, de ebben a pillanatban nem bánkódik miatta, hogy van köztük valaki aki jóban van a sötétséggel. Mint ahogy annak is örül, hogy dacára az aggasztó körülményeknek, Krestvir manója látszik leginkább ijedtnek a társaságból. Jó jel, akármi is történjék később. Most, hogy Quantall sötéthez szokott szemeivel átvizsgálhatja a mélyedést és Alyo biztosíthatja, hogy legalább hátulról ne kapjanak meglepetést, ismét a viharba mered. Örül neki, hogy a nyílás amiben állnak épp csak annyira széles, hogy Frandron és rajta csak bajjal juthassanak át azok aki esetleg még be akarnának jutni. Annak már kevésbé, hogy a fergeteg zaján át is meghallja azt a motozást és egyéb hangokat nem messze a bejárattól.*
- Alighanem társaságot kapunk. *szól hátra, aztán Frandr felé sandít. A harcos láthatóan készen áll. Laor pedig vicsorog egyet és csuklóból fordít egyet a kardon. Olyan mozdulat lehet, mintha a fegyver súlyát és annak elosztását próbálgatná, bár csak egy berögzült, kicsit színpadias mozdulat. Akárhogy is, örülne ha hamar kiderülne, hogy kik vagy mik ólálkodnak a közelükben. Mivel az orkán hidege már kezdi átjárni, nem is bánna egy kis testmozgást.*
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-31 09:09:00
Üzenet elküldve: 2019-08-31 09:09:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Futás délre//
*Becslései jónak tűntek: a napkelte már aranyosan-vörösesen beragyogta a horizontot, mire kiér Erdőmélyéről. Úgy néz ki, hogy üldözőjét sikerrel le tudta rázni, bár az elhamarkodottság legtöbbször bajt szül, így még óvatoskodik egy darabig. Hulla fáradt, szinte egy teljes napja nem aludt, s most, hogy apadozik testében a félsz érzése, nagyon úgy néz ki, hogy az álmatagság lassan hatalmába keríti, de küzd ellene, küzd, amíg csak tud. Juhar mellette sétál, hatalmas, karmos talpait egymás után rakosgatja. Maga Gwaandril arcát törli, mintha csak vizes lenne, de ő maga is tudja, hogy nem ez a baj. Az álmosság miatt furcsa érzés ül ki orcájára, azt akarja eltüntetni. Észre sem veszi, hogy attól még, hogy kijutott az erdőből, megpróbáltatásainak nincsen vége. Az ingovány terül szemei elé. Tudta, hogy ez fogja fogadni, bár inkább egy szeszélyesebb lápocskára voksolt volna, nem egy lónyelő mocsárra. Megvakarja állata fejét, majd megszólal.*
-Hát, akkor gyerünk. *Azzal amennyire csak tudja, kerülgeti a bugyogó, saras tócsákat. Talán megússza, talán nem, de végső soron ki tudja. Ekkor viszont furcsa dolog történik: körülbelül két óra elteltével, egy romos házhoz érkezik. Hallott már róla a falu vándoraitól.*
-Ilyenekben laknak itt a remeték, Juhar. *Jegyzi meg az ebnek. Az csak boldogan csahol, mintha valami dicséretet kapott volna, bár gazdája tudja, mi fog következni.*
-Lassan az artheniori erdőségben leszünk. Készülj fel, mindjárt aludhatunk. *Mondja, majd megpróbálja átverekedni magát a maradék lápos területen, hogy megnézze magának a következő helyszínt. Közben arcára halovány mosoly ül ki, az alvás szó említése miatt.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.08.31 10:14:54, a következő indokkal:
Játékos kérése.
//Futás délre//
*Becslései jónak tűntek: a napkelte már aranyosan-vörösesen beragyogta a horizontot, mire kiér Erdőmélyéről. Úgy néz ki, hogy üldözőjét sikerrel le tudta rázni, bár az elhamarkodottság legtöbbször bajt szül, így még óvatoskodik egy darabig. Hulla fáradt, szinte egy teljes napja nem aludt, s most, hogy apadozik testében a félsz érzése, nagyon úgy néz ki, hogy az álmatagság lassan hatalmába keríti, de küzd ellene, küzd, amíg csak tud. Juhar mellette sétál, hatalmas, karmos talpait egymás után rakosgatja. Maga Gwaandril arcát törli, mintha csak vizes lenne, de ő maga is tudja, hogy nem ez a baj. Az álmosság miatt furcsa érzés ül ki orcájára, azt akarja eltüntetni. Észre sem veszi, hogy attól még, hogy kijutott az erdőből, megpróbáltatásainak nincsen vége. Az ingovány terül szemei elé. Tudta, hogy ez fogja fogadni, bár inkább egy szeszélyesebb lápocskára voksolt volna, nem egy lónyelő mocsárra. Megvakarja állata fejét, majd megszólal.*
-Hát, akkor gyerünk. *Azzal amennyire csak tudja, kerülgeti a bugyogó, saras tócsákat. Talán megússza, talán nem, de végső soron ki tudja. Ekkor viszont furcsa dolog történik: körülbelül két óra elteltével, egy romos házhoz érkezik. Hallott már róla a falu vándoraitól.*
-Ilyenekben laknak itt a remeték, Juhar. *Jegyzi meg az ebnek. Az csak boldogan csahol, mintha valami dicséretet kapott volna, bár gazdája tudja, mi fog következni.*
-Lassan az artheniori erdőségben leszünk. Készülj fel, mindjárt aludhatunk. *Mondja, majd megpróbálja átverekedni magát a maradék lápos területen, hogy megnézze magának a következő helyszínt. Közben arcára halovány mosoly ül ki, az alvás szó említése miatt.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.08.31 10:14:54, a következő indokkal:
Játékos kérése.
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-30 16:46:33
Üzenet elküldve: 2019-08-30 16:46:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Ez talán a legelhagyatottabb környék. A távolban, mintha vihar tombolna, amit kissé furcsáll, de nem lepődik meg rajta. Széles kiterjedésű és láthatóan sötét fellegek takarják a messzi égboltot.*
- Remélem bennünket nem ér el! *Motyogja kézfejét szeme elé tartva kémlelve a horizontot.* Az nem lenne túlságosan jó, ha van ott valaki... hát... legyenek erősek. *Sóhajt egyet, majd nyelvével csettintve szárazabb terület felé fordítja a szekeret, ami olykor döccen egy nagyot. Itt aztán végképp nem akar sokat időzni, de siettetni sem akarja Híjast, veszélyes hely, ha nem figyel szekérrúdig elsüllyednek a vizenyős területeken. Szerencsére a ló is ismeri a járást, vagy legalábbis érzésből halad, jó párszor megjárta már ezt a távot. Umon füleit is figyeli, hátha azok is jeleznek, ha furcsa hangot hallanak. Hirtelen halk égzengésre lesz figyelmes, a horizonton villám cikázik keresztül.*
- Gyááá! *Nem vár tovább, hiszen már látótávolságban a puszta, azonban a vihar is közel, még van esélye szárazon megúszni. Híjas aprót nyihogva indul meg, bátrabban lépkedve az egyre inkább füves területeken, melyek felváltják a lucskos, rothadt bűzzel elárasztott környezetet. Persze ez sem lesz jobb, csak, ha sikerül mások által letaposott ösvényt követni.*
*Ez talán a legelhagyatottabb környék. A távolban, mintha vihar tombolna, amit kissé furcsáll, de nem lepődik meg rajta. Széles kiterjedésű és láthatóan sötét fellegek takarják a messzi égboltot.*
- Remélem bennünket nem ér el! *Motyogja kézfejét szeme elé tartva kémlelve a horizontot.* Az nem lenne túlságosan jó, ha van ott valaki... hát... legyenek erősek. *Sóhajt egyet, majd nyelvével csettintve szárazabb terület felé fordítja a szekeret, ami olykor döccen egy nagyot. Itt aztán végképp nem akar sokat időzni, de siettetni sem akarja Híjast, veszélyes hely, ha nem figyel szekérrúdig elsüllyednek a vizenyős területeken. Szerencsére a ló is ismeri a járást, vagy legalábbis érzésből halad, jó párszor megjárta már ezt a távot. Umon füleit is figyeli, hátha azok is jeleznek, ha furcsa hangot hallanak. Hirtelen halk égzengésre lesz figyelmes, a horizonton villám cikázik keresztül.*
- Gyááá! *Nem vár tovább, hiszen már látótávolságban a puszta, azonban a vihar is közel, még van esélye szárazon megúszni. Híjas aprót nyihogva indul meg, bátrabban lépkedve az egyre inkább füves területeken, melyek felváltják a lucskos, rothadt bűzzel elárasztott környezetet. Persze ez sem lesz jobb, csak, ha sikerül mások által letaposott ösvényt követni.*
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-30 11:01:28
Üzenet elküldve: 2019-08-30 11:01:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*Futás, futás, futás, futás. Izzadtság, mely lassan dermed a tarkóra, lélegzet, melynek párája ugyan nem látszik, de kapkodó, vészterhes, egyre fogyó. Futás, futás, futás! Lélekszakadva és görcsösen. Egyre nagyobb és nagyobb tárgyak, természeti elemek csapódnak be immár mindenhol. A szél hangja annyira erős, hogy nagyon nehéz túlordítani, s a sikerül, a hangot is csak úgy kitépi az emberből, elfből, tündérből, s ki épp az ingoványban küzd az életéért. Cuppogó, saras, posványos ösvény jelzi útjukat, a csapat tiszta sár, s a nedvesség kezdi átitatni gúnyájukat, a vízlepergető részekről ömlik a jéghideg, saras eső a föld felé. Laor és Riri az első, ki a hasékhoz ér, s a futtában elordított utasítások, tekintve a csapat egységének eljutnak mindenkihez. Jó választás, legalábbis látszólag. A nyílás bejárata nem széles, talán, ha három ember férne el egymás mellett kényelmesen. A görgeteg felszínéről éles és széles perem nyúlik előre, s amennyire az egyre csökkenő fény bevilágít, nem látszik mélyen, csupán a csapatnyi résztvevőnek, de elegendő hely áll rendelkezésre, hogy bejáratot kivéve minden helyről biztosítva legyenek. Carsadii könnyedén bejut, immár többet lát, mint Laor, s van ideje rendesen körbenézni. Bár félhomály uralkodik, tekintve, hogy nem egy barlangról, csupán egy üreges görgetegről van szó, sok mindent nem tud megfigyelni. Annyi bizonyos, hogy a társaságnak elegendő, felveheti pozícióját, továbbá, hogy a mennyezetről, egy apró kis lyukon halvány fénycsík szűrődik be, melynek mérete olyan tündérökölnyi lehet.
Alyonak futtában kevés lehetősége van alaposan megfigyelni a vele egy vonalban, szinte azonos sebességgel futó lényeket. Ez következik abból is, hogy egyre több gally és kavicsszem éri testét, fejét, eső az arcát, ő egy természetellenesen kitekert, torz nyulat kap maga mellé, mely nagy puffanással ér földet. Igaza van, szemei csupán azért képesek észlelni, mert a jelenség dacára figyel a körülményekre, s a szerencse ezúttal mellette áll, s a kiterjedt vihar túloldalán képes megfigyelni, az amúgy viszonylag kopár tájon rohanó fekete foltokat, s egynéhány végtagot. El tudja mondani a többieknek, hogy többnyire kutya, vagy farkasszerű lényekről van szó, azonban sem céljuk, sem eredetük nem ismert, egyszerűen a rohanást tudja megállapítani, s hogy több, mint öt lényről van szó. Lehet, a vihar elől menekülnek furcsa módon, vagy őket kívánják becserkészni, nem lehet tudni. A görgetegig eljut, s Laor utasításának eleget tud tenni, besorolhat Carsaadi mellé, hasonlóan Quantallhoz. A mélységit sem éri különösebb atrocitás, bár tény, hogy a fejük felett zúgó, csapkodó villámok ijesztőek lehetnek, ahogyan a melléjük lezúgó ágak, fák, s állattetemek. Szerencsésen kikerüli a kiálló ágat, nem esik el, aurája ugyan eltéríti az esőt is, emiatt saras máz borítja, látását különösen nem akadályozza. Egyetlen meglepetésszerű eseménye, már az eddigieken kívül, mágikus pajzsán szétplaccsanó madárforma tetem, mely a fejét érte volna el. A nyílást eléri, s hasonlót láthat kissé élesebben, mint Carsaadi és Alyo.
Krestvirnek több dologra kell figyelnie. Egyrészt Kilencedik küzd a nyakában, ki folyamatosan vartyog és érthetetlenül, izgágán kiabál. Nem lehet tudni mire gondol, talán ijedtében teszi mindezt, mert kis karmai a lány nyakába vájnak, mindazonáltal köszönhetően a lány gondoskodásának nem esik le, s ezúttal esze ágában sincs a zsebeiben kotorászni. Lélekszakadva rohan előre, s mikor hátrapillant, láthatja, hogy Frandr'd helyét már-már eléri a tölcsér széle, melyre az ott közvetlenül örvénylő és kavargó szennyből tud megállapítani. Azt is láthatja, hogy Frandr'd teste olykor el-elemelkedik a földtől néhány ujjnyira, emiatt annak futása zavarodottá és összefüggéstelenné válik. Hogy nem repíti el semmi, az csupán sebességének köszönhető, azonban láthatóan nem lesz elég ideje. Az utolsó pillanatban éri el a bejáratot, melyet eddig Laor biztosít, s mellette beléphet. Mindeközben Frandr'd utolsó lépései előtt érezheti, hogy utoljára emelkedik fel, s az utolsó lehetőségeként érkezik a földre, vetődnie kell, azonban ez a vért súlyának, fáradtságának és növekvő koordinálásának köszönhetően nehéz lesz, kizárólag ügyességére és szerencséjére hagyatkozhat, reckíroznia kell. A hátvédek feladata a biztosítás, mely kapcsán kiválóan helytáll, azonban ez a hátránya is, ha hátulról éri őket "támadás" hirtelen ő kerül előtérbe. Nyilvánvalóan tisztában is volt ezzel. Ha ugrása sikeres, a perem alá, a nyílás elé kerülhet, ha nem, akkor kismértékben, a szélnek köszönhetően felülről a peremnek csapódik, mely úgy egy ember magas, kisebb zúzódást szerezve ezzel, de Laor melletti pozícióját elfoglalhatja.
Kisebb hányattatások után, bár a szél ereje nem csökken, de a a megfelelő helyet eléri mindenki. A görgeteg belsejében a csapat egy már megkezdett tábortűz maradványt találhat, szétszórtan kisebb gallyakkal, de nagyobb ágat nem lel, ahhoz ki kellene menni a viharba, ami nem tanácsos. A tűz így, úgy egy, másfél órára elegendő, de meggyújtható a védett helynek köszönhetően, a lényeknek egyelőre nyoma nincs, azonban, ahogy a vihar széle tombolva áthalad felettük, úgy fertályórányi alig pihegés után, motoszkálást és halk morgást hallhatnak körkörösen a görgeteg körül és felülről.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*Futás, futás, futás, futás. Izzadtság, mely lassan dermed a tarkóra, lélegzet, melynek párája ugyan nem látszik, de kapkodó, vészterhes, egyre fogyó. Futás, futás, futás! Lélekszakadva és görcsösen. Egyre nagyobb és nagyobb tárgyak, természeti elemek csapódnak be immár mindenhol. A szél hangja annyira erős, hogy nagyon nehéz túlordítani, s a sikerül, a hangot is csak úgy kitépi az emberből, elfből, tündérből, s ki épp az ingoványban küzd az életéért. Cuppogó, saras, posványos ösvény jelzi útjukat, a csapat tiszta sár, s a nedvesség kezdi átitatni gúnyájukat, a vízlepergető részekről ömlik a jéghideg, saras eső a föld felé. Laor és Riri az első, ki a hasékhoz ér, s a futtában elordított utasítások, tekintve a csapat egységének eljutnak mindenkihez. Jó választás, legalábbis látszólag. A nyílás bejárata nem széles, talán, ha három ember férne el egymás mellett kényelmesen. A görgeteg felszínéről éles és széles perem nyúlik előre, s amennyire az egyre csökkenő fény bevilágít, nem látszik mélyen, csupán a csapatnyi résztvevőnek, de elegendő hely áll rendelkezésre, hogy bejáratot kivéve minden helyről biztosítva legyenek. Carsadii könnyedén bejut, immár többet lát, mint Laor, s van ideje rendesen körbenézni. Bár félhomály uralkodik, tekintve, hogy nem egy barlangról, csupán egy üreges görgetegről van szó, sok mindent nem tud megfigyelni. Annyi bizonyos, hogy a társaságnak elegendő, felveheti pozícióját, továbbá, hogy a mennyezetről, egy apró kis lyukon halvány fénycsík szűrődik be, melynek mérete olyan tündérökölnyi lehet.
Alyonak futtában kevés lehetősége van alaposan megfigyelni a vele egy vonalban, szinte azonos sebességgel futó lényeket. Ez következik abból is, hogy egyre több gally és kavicsszem éri testét, fejét, eső az arcát, ő egy természetellenesen kitekert, torz nyulat kap maga mellé, mely nagy puffanással ér földet. Igaza van, szemei csupán azért képesek észlelni, mert a jelenség dacára figyel a körülményekre, s a szerencse ezúttal mellette áll, s a kiterjedt vihar túloldalán képes megfigyelni, az amúgy viszonylag kopár tájon rohanó fekete foltokat, s egynéhány végtagot. El tudja mondani a többieknek, hogy többnyire kutya, vagy farkasszerű lényekről van szó, azonban sem céljuk, sem eredetük nem ismert, egyszerűen a rohanást tudja megállapítani, s hogy több, mint öt lényről van szó. Lehet, a vihar elől menekülnek furcsa módon, vagy őket kívánják becserkészni, nem lehet tudni. A görgetegig eljut, s Laor utasításának eleget tud tenni, besorolhat Carsaadi mellé, hasonlóan Quantallhoz. A mélységit sem éri különösebb atrocitás, bár tény, hogy a fejük felett zúgó, csapkodó villámok ijesztőek lehetnek, ahogyan a melléjük lezúgó ágak, fák, s állattetemek. Szerencsésen kikerüli a kiálló ágat, nem esik el, aurája ugyan eltéríti az esőt is, emiatt saras máz borítja, látását különösen nem akadályozza. Egyetlen meglepetésszerű eseménye, már az eddigieken kívül, mágikus pajzsán szétplaccsanó madárforma tetem, mely a fejét érte volna el. A nyílást eléri, s hasonlót láthat kissé élesebben, mint Carsaadi és Alyo.
Krestvirnek több dologra kell figyelnie. Egyrészt Kilencedik küzd a nyakában, ki folyamatosan vartyog és érthetetlenül, izgágán kiabál. Nem lehet tudni mire gondol, talán ijedtében teszi mindezt, mert kis karmai a lány nyakába vájnak, mindazonáltal köszönhetően a lány gondoskodásának nem esik le, s ezúttal esze ágában sincs a zsebeiben kotorászni. Lélekszakadva rohan előre, s mikor hátrapillant, láthatja, hogy Frandr'd helyét már-már eléri a tölcsér széle, melyre az ott közvetlenül örvénylő és kavargó szennyből tud megállapítani. Azt is láthatja, hogy Frandr'd teste olykor el-elemelkedik a földtől néhány ujjnyira, emiatt annak futása zavarodottá és összefüggéstelenné válik. Hogy nem repíti el semmi, az csupán sebességének köszönhető, azonban láthatóan nem lesz elég ideje. Az utolsó pillanatban éri el a bejáratot, melyet eddig Laor biztosít, s mellette beléphet. Mindeközben Frandr'd utolsó lépései előtt érezheti, hogy utoljára emelkedik fel, s az utolsó lehetőségeként érkezik a földre, vetődnie kell, azonban ez a vért súlyának, fáradtságának és növekvő koordinálásának köszönhetően nehéz lesz, kizárólag ügyességére és szerencséjére hagyatkozhat, reckíroznia kell. A hátvédek feladata a biztosítás, mely kapcsán kiválóan helytáll, azonban ez a hátránya is, ha hátulról éri őket "támadás" hirtelen ő kerül előtérbe. Nyilvánvalóan tisztában is volt ezzel. Ha ugrása sikeres, a perem alá, a nyílás elé kerülhet, ha nem, akkor kismértékben, a szélnek köszönhetően felülről a peremnek csapódik, mely úgy egy ember magas, kisebb zúzódást szerezve ezzel, de Laor melletti pozícióját elfoglalhatja.
Kisebb hányattatások után, bár a szél ereje nem csökken, de a a megfelelő helyet eléri mindenki. A görgeteg belsejében a csapat egy már megkezdett tábortűz maradványt találhat, szétszórtan kisebb gallyakkal, de nagyobb ágat nem lel, ahhoz ki kellene menni a viharba, ami nem tanácsos. A tűz így, úgy egy, másfél órára elegendő, de meggyújtható a védett helynek köszönhetően, a lényeknek egyelőre nyoma nincs, azonban, ahogy a vihar széle tombolva áthalad felettük, úgy fertályórányi alig pihegés után, motoszkálást és halk morgást hallhatnak körkörösen a görgeteg körül és felülről.*
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-29 23:14:16
Üzenet elküldve: 2019-08-29 23:14:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*Frandr nem szereti a káoszt. Azt hinné az ember, hogy legalább hozzászokott volna, és ez részben igaz is. Ám most annyi mindenre kell odafigyelnie, hogy kell neki pár másodperc, mire felfogja, miért is lett hirtelen könnyebb futnia.
Ismeri ezt a jelenséget, bár életében csak háromszor volt tanúja. Az viszont elég, hogy egy életre megjegyezze, milyen pusztító is lehet. Tudja, hogy ha nem érik el gyorsan a fedezéket, amit már egyre jobban lát ő is, akkor végük.*
-Ha nem jutunk fedezékhez, elvisz a szél!
*Ordít fel. Rosszkor teszi, ugyanis a villám épp akkor csap be, mikor a "fedezék" szónál tart. Nem próbálkozik újra, inkább arra koncentrál, hogy felzárkózzon a többiekhez, amennyire csak lehet.
Egész idő alatt az égre is fel-felnéz, hisz majdnem elsőkézből tudta meg, mennyire is veszélyesek a becsapódó tárgyak.
Ha meglátja az érkező farönköt, ismét felüvölt.*
-Szóródjatok szét!
*Próbálja figyelmeztetni a többieket.
Quantall valamiért fénylik. Frandr nem tudja ezt mire vélni, így nem is próbálja megérteni. Inkább arra koncentrál, hogy életben maradjon elég hosszan, hogy eljusson a barlanghoz.
Ha bárki is elesik a csapatból, igyekszik felsegíteni, ám sok mást nem tehet. Amennyiben sikerül odaérniük, beáll a barlang szájába Laor mellé. Pajzsát maga előtt tartja, és másik kezében már ott van fokosa is. Kémlel kifelé.*
-Mekkorák?
*Kérdezi Alyot. Ha kap választ, ha nem, ezután csak akkor néz hátra, ha harci zajt hall, egyébként ellenséget keres, és rögtön szól is Laornak, ha bármilyen gyanús mozgást lát. Csak most veszi észre, hogy kezd kihűlni. Ám nem foglalkozhat ezzel, ha a többiek nem csinálnak valamit, hogy melegebb legyen, akkor így maradnak.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*Frandr nem szereti a káoszt. Azt hinné az ember, hogy legalább hozzászokott volna, és ez részben igaz is. Ám most annyi mindenre kell odafigyelnie, hogy kell neki pár másodperc, mire felfogja, miért is lett hirtelen könnyebb futnia.
Ismeri ezt a jelenséget, bár életében csak háromszor volt tanúja. Az viszont elég, hogy egy életre megjegyezze, milyen pusztító is lehet. Tudja, hogy ha nem érik el gyorsan a fedezéket, amit már egyre jobban lát ő is, akkor végük.*
-Ha nem jutunk fedezékhez, elvisz a szél!
*Ordít fel. Rosszkor teszi, ugyanis a villám épp akkor csap be, mikor a "fedezék" szónál tart. Nem próbálkozik újra, inkább arra koncentrál, hogy felzárkózzon a többiekhez, amennyire csak lehet.
Egész idő alatt az égre is fel-felnéz, hisz majdnem elsőkézből tudta meg, mennyire is veszélyesek a becsapódó tárgyak.
Ha meglátja az érkező farönköt, ismét felüvölt.*
-Szóródjatok szét!
*Próbálja figyelmeztetni a többieket.
Quantall valamiért fénylik. Frandr nem tudja ezt mire vélni, így nem is próbálja megérteni. Inkább arra koncentrál, hogy életben maradjon elég hosszan, hogy eljusson a barlanghoz.
Ha bárki is elesik a csapatból, igyekszik felsegíteni, ám sok mást nem tehet. Amennyiben sikerül odaérniük, beáll a barlang szájába Laor mellé. Pajzsát maga előtt tartja, és másik kezében már ott van fokosa is. Kémlel kifelé.*
-Mekkorák?
*Kérdezi Alyot. Ha kap választ, ha nem, ezután csak akkor néz hátra, ha harci zajt hall, egyébként ellenséget keres, és rögtön szól is Laornak, ha bármilyen gyanús mozgást lát. Csak most veszi észre, hogy kezd kihűlni. Ám nem foglalkozhat ezzel, ha a többiek nem csinálnak valamit, hogy melegebb legyen, akkor így maradnak.*
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-29 20:12:13
Üzenet elküldve: 2019-08-29 20:12:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*Túl sok felé kell figyelni és a körülmények már messze nem olyanok, amilyenekhez szokva volna. Fél kézzel Kilencediket tartja, részben azért, hogy megtámassza, másrészt, hogy biztos lehessen benne, hogy még a nyakában ül. Próbál közben hátrafelé is nézni, hogy meggyőződhessen róla, Frandr is megvan még, valamint minden irányba el-elpillant, de az erős szél és az általa a szemébe hordott szemét nem igazán teszik lehetővé, hogy túl sokat lásson.
Annyit észlel, hogy Laor elindult egy irányba, és látni is véli, hogy van arrafelé valami, ami akár menedék is lehet, de mielőtt még reménykedni kezdhetne, nem messze tőlük becsapódik a földbe az a szikla, ami erősen emlékeztet arra, ami mellett korábban elhaladtak. Nagyszerű! Ha találnak is fedezéket, lehet azt is elsodorja a szél és kilapítja őket... kész csoda, hogy ez az előbb nem történt meg!
Elkeseredését fokozza, hogy a következő pillanatban pedig egy törött nyakú őz csapódik be mellette a földbe. Nem tud nem arra gondolni, hogy ők is így végezhetik.
Gombóc gyűlik a torkába, de tapasztalt mágusként lehűti a fejét és kizárja az érzelmeket. Nem mintha sok választása volna, ugyanis idő sincs most az ilyesmire. A legtöbb, amit most tehetnek, hogy futnak és küzdenek és nem adják könnyen magukat...
Vajon ez ténylegesen egy időjárási jelenség? Vagy mágikus eredetű? Nem látott még élőben ilyesmit, s így, közvetlen közelről, a saját bőrén tapasztalva nehezen tudná megmondani, hogy mi történik, mert ebben a viharban nehéz bármit is kivenni, de az egész emlékezteti egy légörvényre, amit szél mágusok képesek létrehozni. Nagyon bánja, hogy a levegő ágból egy varázslatot sem sajátított el, akkor egy egyszerű varázsigével véget vethetne ennek a viharnak...
Nagyon fárad már, de a tölcsér szélét maga mögött érezve nem mer lassítani. Loholva követi Laorékat, s nagyon bízik benne, hogy elérik azt a remélt menedéket és tényleges fedezéket találnak benne. Minden további, hogy miként cselekszik, már attól függ, hogy ez megtörténik-e...*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*Túl sok felé kell figyelni és a körülmények már messze nem olyanok, amilyenekhez szokva volna. Fél kézzel Kilencediket tartja, részben azért, hogy megtámassza, másrészt, hogy biztos lehessen benne, hogy még a nyakában ül. Próbál közben hátrafelé is nézni, hogy meggyőződhessen róla, Frandr is megvan még, valamint minden irányba el-elpillant, de az erős szél és az általa a szemébe hordott szemét nem igazán teszik lehetővé, hogy túl sokat lásson.
Annyit észlel, hogy Laor elindult egy irányba, és látni is véli, hogy van arrafelé valami, ami akár menedék is lehet, de mielőtt még reménykedni kezdhetne, nem messze tőlük becsapódik a földbe az a szikla, ami erősen emlékeztet arra, ami mellett korábban elhaladtak. Nagyszerű! Ha találnak is fedezéket, lehet azt is elsodorja a szél és kilapítja őket... kész csoda, hogy ez az előbb nem történt meg!
Elkeseredését fokozza, hogy a következő pillanatban pedig egy törött nyakú őz csapódik be mellette a földbe. Nem tud nem arra gondolni, hogy ők is így végezhetik.
Gombóc gyűlik a torkába, de tapasztalt mágusként lehűti a fejét és kizárja az érzelmeket. Nem mintha sok választása volna, ugyanis idő sincs most az ilyesmire. A legtöbb, amit most tehetnek, hogy futnak és küzdenek és nem adják könnyen magukat...
Vajon ez ténylegesen egy időjárási jelenség? Vagy mágikus eredetű? Nem látott még élőben ilyesmit, s így, közvetlen közelről, a saját bőrén tapasztalva nehezen tudná megmondani, hogy mi történik, mert ebben a viharban nehéz bármit is kivenni, de az egész emlékezteti egy légörvényre, amit szél mágusok képesek létrehozni. Nagyon bánja, hogy a levegő ágból egy varázslatot sem sajátított el, akkor egy egyszerű varázsigével véget vethetne ennek a viharnak...
Nagyon fárad már, de a tölcsér szélét maga mögött érezve nem mer lassítani. Loholva követi Laorékat, s nagyon bízik benne, hogy elérik azt a remélt menedéket és tényleges fedezéket találnak benne. Minden további, hogy miként cselekszik, már attól függ, hogy ez megtörténik-e...*
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-29 17:02:44
Üzenet elküldve: 2019-08-29 17:02:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*A hang egyre élesebb lesz. Még egy villám is becsapódik mellettük amitől félelem kúszik a mélységi elméjébe. Ismét olyan erőkről van szó amik ellen nem tehet semmit. A varázslata létrejön, ami részben tényleg jól jön mert így legalább már a kisebb ágaktól nem kell félnie, de arra nem számított, hogy a látómezejét is csökkenti majd. Próbálja kivenni merre vannak a többiek és hogy hova érdemes lépni ahhoz, hogy ne essen pofára. Egy ágat is az utolsó pillanatban sikerül csak kikerülni. Ismét elmond egy köszönetet annak a kereskedőnek akitől a kényelmes csizmáit vette. Ha elérnek a barlangokhoz és hallja, hogy őket küldik előre akkor bólint és kezét a kardja markolatán tartva előre megy.*
-Nekem nem gond a sötétség.
*Amit ha akarják úgy is lehet érteni, hogy ők oldják meg maguknak, de ő arra gondolt, hogy ha jön valami ő látja és szól. Mármint reméli, hogy látni fogja a saras mana aurájától. Persze jól jönne ha Krestvir magiszter tudna fényt gyújtani. Ő csak vért vagy fegyver teremtéssel tudna és csak egy kicsit.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
*A hang egyre élesebb lesz. Még egy villám is becsapódik mellettük amitől félelem kúszik a mélységi elméjébe. Ismét olyan erőkről van szó amik ellen nem tehet semmit. A varázslata létrejön, ami részben tényleg jól jön mert így legalább már a kisebb ágaktól nem kell félnie, de arra nem számított, hogy a látómezejét is csökkenti majd. Próbálja kivenni merre vannak a többiek és hogy hova érdemes lépni ahhoz, hogy ne essen pofára. Egy ágat is az utolsó pillanatban sikerül csak kikerülni. Ismét elmond egy köszönetet annak a kereskedőnek akitől a kényelmes csizmáit vette. Ha elérnek a barlangokhoz és hallja, hogy őket küldik előre akkor bólint és kezét a kardja markolatán tartva előre megy.*
-Nekem nem gond a sötétség.
*Amit ha akarják úgy is lehet érteni, hogy ők oldják meg maguknak, de ő arra gondolt, hogy ha jön valami ő látja és szól. Mármint reméli, hogy látni fogja a saras mana aurájától. Persze jól jönne ha Krestvir magiszter tudna fényt gyújtani. Ő csak vért vagy fegyver teremtéssel tudna és csak egy kicsit.*
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-28 09:35:12
Üzenet elküldve: 2019-08-28 09:35:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo ugyan látott már egy-két dolgot és jó néhány furcsaság meg is esett már vele, de ehhez hasonló időjárási anomáliához még nem volt szerencséje. Ha pedig maga a rendkívüli meteorológiai nem lenne elég, hát kiszúrja azokat a lényeket is.*
- Kurva életbe...
*Mormolja maga elé, közben igazodik Laor mellé, aki a tündért cipeli a hátán, miközben kiválasztja esetleges fedezéküket. A parancsra bólint, azonban mielőtt beözönölne a barlangba, még megáll Laor mellett.*
- Valami állatok vannak arra.
*Mutatja is az irányt, bár abban nem biztos, hogy egy ember láthat-e olyan jól, mint ő. Ebben a szélben íja persze gyakorlatilag hatástalan, így nem forszírozza, hogy inkább ő maradjon kinn, ha védekezni kell azok ellen.*
- Csináljatok valami fényt.
*Mondja Krestvirnek és a kormosnak, mágusok, biztos csettintéssel fáklyát csinálnak.*
- Körül kell nézni.
*Kihúzott íjjal fordul a barlang belseje felé, ha pedig a másik kettő tud csettintős-fáklyás varázslatot, akkor beljebb is merészkedhet, hogy felderítse, hogy van-e már lakója sziklaodúnak. Mert ha van, akkor azt nem árt semlegesíteni.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun kora délután//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo ugyan látott már egy-két dolgot és jó néhány furcsaság meg is esett már vele, de ehhez hasonló időjárási anomáliához még nem volt szerencséje. Ha pedig maga a rendkívüli meteorológiai nem lenne elég, hát kiszúrja azokat a lényeket is.*
- Kurva életbe...
*Mormolja maga elé, közben igazodik Laor mellé, aki a tündért cipeli a hátán, miközben kiválasztja esetleges fedezéküket. A parancsra bólint, azonban mielőtt beözönölne a barlangba, még megáll Laor mellett.*
- Valami állatok vannak arra.
*Mutatja is az irányt, bár abban nem biztos, hogy egy ember láthat-e olyan jól, mint ő. Ebben a szélben íja persze gyakorlatilag hatástalan, így nem forszírozza, hogy inkább ő maradjon kinn, ha védekezni kell azok ellen.*
- Csináljatok valami fényt.
*Mondja Krestvirnek és a kormosnak, mágusok, biztos csettintéssel fáklyát csinálnak.*
- Körül kell nézni.
*Kihúzott íjjal fordul a barlang belseje felé, ha pedig a másik kettő tud csettintős-fáklyás varázslatot, akkor beljebb is merészkedhet, hogy felderítse, hogy van-e már lakója sziklaodúnak. Mert ha van, akkor azt nem árt semlegesíteni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937