Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 48 (941. - 960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
960. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-15 15:16:34
Üzenet elküldve: 2019-09-15 15:16:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//
*A toronyól lefelé mintha melankolikus álom részese lenne, úgy viszi a lába, de tudata egészen máshol jár. Egyik vas ajtó nyílik, másik fa retesz zárul, léptek zaja olykor visszhangot ver, vagy köpönyeg suhog, de Natalayda gondolataiba merülve halad. A mágusmester szavain mereng, de nem tud mást felhozni magában, csak hogy neki kellene lelket öntenie a csapatba. Neki kellene megtámogatni őket, még akkor is, ha ő magában kevéssé hisz, mert a célt nem érte el, de még csak részeredményt sem.
Annyit tud, hogy a karavánpihenőhöz indult a társaság, s így az irányt nagyjából ő maga is be tudja határolni. A lovát ott hagyja, ahogy a többiek is, csak a szegényes csomagját hagyja magánál. Víz, kevéske étel, s a fegyverei, mely a felszerelését képezi, amikor nekiindul. Gyorsan szedi lábát, mert a többiek már mind jóval előtte járhatnak, de ahogy lehet, Natalayda úgy siet, hogy lecsípjen az előnyükből.
Mire az ingoványban a karavánpihenő felé igyekszik, már nem tud úgy haladni, veszélyesebb hely annál, s jobb ha lába elé néz. Amellett pihennie is kell olykor, hogy lába is bírja a távolságot.*
A hozzászólás írója (Natalayda Mozecka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.15 15:16:56
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//
*A toronyól lefelé mintha melankolikus álom részese lenne, úgy viszi a lába, de tudata egészen máshol jár. Egyik vas ajtó nyílik, másik fa retesz zárul, léptek zaja olykor visszhangot ver, vagy köpönyeg suhog, de Natalayda gondolataiba merülve halad. A mágusmester szavain mereng, de nem tud mást felhozni magában, csak hogy neki kellene lelket öntenie a csapatba. Neki kellene megtámogatni őket, még akkor is, ha ő magában kevéssé hisz, mert a célt nem érte el, de még csak részeredményt sem.
Annyit tud, hogy a karavánpihenőhöz indult a társaság, s így az irányt nagyjából ő maga is be tudja határolni. A lovát ott hagyja, ahogy a többiek is, csak a szegényes csomagját hagyja magánál. Víz, kevéske étel, s a fegyverei, mely a felszerelését képezi, amikor nekiindul. Gyorsan szedi lábát, mert a többiek már mind jóval előtte járhatnak, de ahogy lehet, Natalayda úgy siet, hogy lecsípjen az előnyükből.
Mire az ingoványban a karavánpihenő felé igyekszik, már nem tud úgy haladni, veszélyesebb hely annál, s jobb ha lába elé néz. Amellett pihennie is kell olykor, hogy lába is bírja a távolságot.*
A hozzászólás írója (Natalayda Mozecka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.15 15:16:56
959. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-15 00:09:24
Üzenet elküldve: 2019-09-15 00:09:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
* Elmosolyodik amikor Frandrt körülöleli a piros köd halovány derengése. Ez Riri ölelése, bizony ám, az övé.
Ekkor azonban újabb adag por hullik a buksijára. *
- Vigyázzatok felülről is be akarnak törni - * figyelmezteti a bent lévőket, felmutatva a plafonra, s csak akkor nyög egyet kicsit megrémülve, mikor a résen megjelenik a farkas állkapcsa. Ajkába harap és inkább elrántja tekintetét hagyva,hogy ezt az ügyet Krestvir oldja meg.
Ő inkább a többiekre próbál összpontosítani, felméri mindenki helyzetét, milyen szituációban vannak, kell-e a segítség, azonban úgy tapasztalja, hogy senkinek sem kell támogatás. Kicsit zavartan toporog egy helyben, mikor megpillantja, hogy miben is lehetne társai hasznára. Alyo otthagyta a nyilát a halott lényben. *
~ ki kell húznom! ~ * határozza el, s lép oda az állathoz. *
- Sajnálom ami veled történt, remélem lelked megbékélt az egekben, Eeyer vigyázzon rád - * suttogja, miközben pici ujjaival úgy helyezi a testet, hogy rá tudjon markolni a nyíl végére. Fejét elfordítja oldalra, a többieket figyeli, nehogy míg ő ezen mesterkedik, addig valami fontosabbról lemaradjon.
Pici lábikáját odatámasztja a farkas fejének és húzni kezdi a nyilat teljes erejéből remélve, hogy előbb vagy utóbb ki tudja rántani, még ha hátra is esik miatta. *
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
* Elmosolyodik amikor Frandrt körülöleli a piros köd halovány derengése. Ez Riri ölelése, bizony ám, az övé.
Ekkor azonban újabb adag por hullik a buksijára. *
- Vigyázzatok felülről is be akarnak törni - * figyelmezteti a bent lévőket, felmutatva a plafonra, s csak akkor nyög egyet kicsit megrémülve, mikor a résen megjelenik a farkas állkapcsa. Ajkába harap és inkább elrántja tekintetét hagyva,hogy ezt az ügyet Krestvir oldja meg.
Ő inkább a többiekre próbál összpontosítani, felméri mindenki helyzetét, milyen szituációban vannak, kell-e a segítség, azonban úgy tapasztalja, hogy senkinek sem kell támogatás. Kicsit zavartan toporog egy helyben, mikor megpillantja, hogy miben is lehetne társai hasznára. Alyo otthagyta a nyilát a halott lényben. *
~ ki kell húznom! ~ * határozza el, s lép oda az állathoz. *
- Sajnálom ami veled történt, remélem lelked megbékélt az egekben, Eeyer vigyázzon rád - * suttogja, miközben pici ujjaival úgy helyezi a testet, hogy rá tudjon markolni a nyíl végére. Fejét elfordítja oldalra, a többieket figyeli, nehogy míg ő ezen mesterkedik, addig valami fontosabbról lemaradjon.
Pici lábikáját odatámasztja a farkas fejének és húzni kezdi a nyilat teljes erejéből remélve, hogy előbb vagy utóbb ki tudja rántani, még ha hátra is esik miatta. *
958. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-14 14:08:57
Üzenet elküldve: 2019-09-14 14:08:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Hamar megtanulta, amiért a toronyba jött, így boldogan teszi le a könyvet pár óra után, és boldogan, szinte szökellve ugrál le a lépcsőn, el a tó mellett, és vissza az ingoványba. Talán az erszénye most igencsak könnyű, elméje annál nehezebb. És ezt senki sem veheti el tőle. ~Próbálja csak meg bárki.~ Ismerős már az út, szinte a korábbi lábnyomaiba lép bele, így biztosan biztonságos lesz az út, és nem fogja ott hagyni a fogát. Nem lenne túl mókás beleesni valami borzasztó mély mocsárba, hogy aztán ne tudjon kimászni belőle.*
957. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-14 13:52:35
Üzenet elküldve: 2019-09-14 13:52:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Útja a pusztáról ismét az ingoványos vidékre vezet, mely legyen bármily meglepő, egy ingoványos vidék. ~Na de mit van mit tenni, valamit valamiért. Ezt mindig is tudtad, nem? Ne orrolj, inkább figyelj, és tanulj. Játszhatsz magaddal is egy játékot akár, hogy teljen az idő. Hmm ez jó ötlet Valuryen. Olyan bölcs vagy néha, mondták már?~ Fel is kacag saját magában, a saját gondolatain. Ha bárki látná kívülről, csak annyit venne észre, hogy valaki a lápban saját magában hahotázik. Mint egy igazi bolond.*
956. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-13 13:45:55
Üzenet elküldve: 2019-09-13 13:45:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
*Alyo igazán megérdemelne némi elismerést a csodás lövésért, de egyrészt ez most nem az a helyzet, másrészt őt inkább borzasztja ez az egész: a lény förtelmes kinézete és pusztító szándéka éppúgy mint annak szomorúan örvendetes veszte.
Sajnos kicsit el is bámészkodik rajta, pedig nem most kellene elveszítenie az összpontosító készségét és a hidegvérét.
A kis manó riadt kiáltása és Laor utasítása rázzák föl. Egyúttal a föntről érkező morgás.
A bejáratnál túl sok minden történik most egyszerre, ez összezavarja és közben ott van az a kaparászás a fejük fölött...
Inkább ösztönösen cselekszik, mint átgondoltan, mikor tekintetét a fönti nyílásra szegezi, pár szavas varázsigét hadarva, minek nyomán, ha minden igaz, ezüstös rács zárja azt el. Nem valószínű, hogy túl tartós lenne, de talán egy kis időt nyernek vele.
Nem merte bezárni magukat, míg az a veszély fenyegetett, hogy fentről is támadók érkeznek. Illetve Frandr is útban volt, de most már kellően behátrált, hogy amennyiben helyben marad, már fel tudja húzni azt a falat a bejárat elé...
A tőrt még mindig maga előtt tartva az egyik oldalon a fal mentén közelebb megy kicsit a bejárathoz, hogy jobb rálátása legyen, s készül a megfelelő pillanatra...*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az előtte lévő maximum nála kétszer nagyobb nyílás ezüstös színű ráccsal záródik el. Hatása három körig tart.
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
*Alyo igazán megérdemelne némi elismerést a csodás lövésért, de egyrészt ez most nem az a helyzet, másrészt őt inkább borzasztja ez az egész: a lény förtelmes kinézete és pusztító szándéka éppúgy mint annak szomorúan örvendetes veszte.
Sajnos kicsit el is bámészkodik rajta, pedig nem most kellene elveszítenie az összpontosító készségét és a hidegvérét.
A kis manó riadt kiáltása és Laor utasítása rázzák föl. Egyúttal a föntről érkező morgás.
A bejáratnál túl sok minden történik most egyszerre, ez összezavarja és közben ott van az a kaparászás a fejük fölött...
Inkább ösztönösen cselekszik, mint átgondoltan, mikor tekintetét a fönti nyílásra szegezi, pár szavas varázsigét hadarva, minek nyomán, ha minden igaz, ezüstös rács zárja azt el. Nem valószínű, hogy túl tartós lenne, de talán egy kis időt nyernek vele.
Nem merte bezárni magukat, míg az a veszély fenyegetett, hogy fentről is támadók érkeznek. Illetve Frandr is útban volt, de most már kellően behátrált, hogy amennyiben helyben marad, már fel tudja húzni azt a falat a bejárat elé...
A tőrt még mindig maga előtt tartva az egyik oldalon a fal mentén közelebb megy kicsit a bejárathoz, hogy jobb rálátása legyen, s készül a megfelelő pillanatra...*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az előtte lévő maximum nála kétszer nagyobb nyílás ezüstös színű ráccsal záródik el. Hatása három körig tart.
955. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-13 12:46:36
Üzenet elküldve: 2019-09-13 12:46:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
*A mélységi elmondja a szavakat. Szinte érzi ahogy a mágia formázódik. Elméjében is igyekszik létrehozni a megfelelő hatást, de csalódnia kell. Valamit elronthatott mert érzi, hogy a felhalmozott energia szétfolyik és nem jön létre semmi. Szerencse, hogy most nem egyedül van mert különben egy ilyen hiba az életébe került volna. Itt viszont itt volt az eddig hozzá nem sokat szóló tharg íjásznő, aki bizonyította, hogy valóban okkal hozták el. Ilyen halálos lövést látva Quantall ezért is örül, hogy egy oldalon küzdenek. De a harcnak még nincs vége. Ahogy mondta egy tucat lény támadt rájuk. És nem ostobák. Megpróbál úgy helyezkedni, hogy jó rálátása legyen a lényekre és senki ne álljon az útjában. Ezek után míg félkézzel megpróbálja a nem elvarázsolt kardját kirántani míg a másikkal igyekszik rámutatni az egyik lényre, ami a fokossal küzdő harcos felé ugrik támadólag. Talán ha megzavarni nem is lelassítani annyira, hogy könnyű célpontot nyújthasson sikerülhet. Jelenleg a túlerő és az elől lévőknek való segítség fontosabb minthogy vicsorognak rájuk egy lyukon keresztül.*
-Okosak. Talán elég lenne elrettenteni őket valamivel. Valami látványos dologgal.
~Vagy több mint a felüket megölni. Túlerővel szembe nem támadnának.~
*Ez főként Krestvir magiszternek szólt, de ha a harcosok közt van valaki akinek van jó ötlete ő is tehetne valamit.*
A hozzászólás írója (Quantall Ackumien Galanodel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.13 13:26:20
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, mely biztosan betalál. Ekkor komoly lassító, bénító hatása van (1. körben -2 gyorsaság és ügyesség; 2. körben -1 gyorsaság és ügyesség). A 2. körben való lassító és bénító hatás ideje kitolható: minden sötétség pont felhasználásával további két körig az áldozaton marad. Fény pontok felhasználásával a célpontok száma növelhető: minden fény pont után további egy célpontot eltalál a varázslat.
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
*A mélységi elmondja a szavakat. Szinte érzi ahogy a mágia formázódik. Elméjében is igyekszik létrehozni a megfelelő hatást, de csalódnia kell. Valamit elronthatott mert érzi, hogy a felhalmozott energia szétfolyik és nem jön létre semmi. Szerencse, hogy most nem egyedül van mert különben egy ilyen hiba az életébe került volna. Itt viszont itt volt az eddig hozzá nem sokat szóló tharg íjásznő, aki bizonyította, hogy valóban okkal hozták el. Ilyen halálos lövést látva Quantall ezért is örül, hogy egy oldalon küzdenek. De a harcnak még nincs vége. Ahogy mondta egy tucat lény támadt rájuk. És nem ostobák. Megpróbál úgy helyezkedni, hogy jó rálátása legyen a lényekre és senki ne álljon az útjában. Ezek után míg félkézzel megpróbálja a nem elvarázsolt kardját kirántani míg a másikkal igyekszik rámutatni az egyik lényre, ami a fokossal küzdő harcos felé ugrik támadólag. Talán ha megzavarni nem is lelassítani annyira, hogy könnyű célpontot nyújthasson sikerülhet. Jelenleg a túlerő és az elől lévőknek való segítség fontosabb minthogy vicsorognak rájuk egy lyukon keresztül.*
-Okosak. Talán elég lenne elrettenteni őket valamivel. Valami látványos dologgal.
~Vagy több mint a felüket megölni. Túlerővel szembe nem támadnának.~
*Ez főként Krestvir magiszternek szólt, de ha a harcosok közt van valaki akinek van jó ötlete ő is tehetne valamit.*
A hozzászólás írója (Quantall Ackumien Galanodel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.13 13:26:20
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, mely biztosan betalál. Ekkor komoly lassító, bénító hatása van (1. körben -2 gyorsaság és ügyesség; 2. körben -1 gyorsaság és ügyesség). A 2. körben való lassító és bénító hatás ideje kitolható: minden sötétség pont felhasználásával további két körig az áldozaton marad. Fény pontok felhasználásával a célpontok száma növelhető: minden fény pont után további egy célpontot eltalál a varázslat.
954. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-13 10:56:25
Üzenet elküldve: 2019-09-13 10:56:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo higgadt, sok-sok évnyi berögződés dolgozik benne most. Az ideg pendül és a dög holtan esik össze. Felpillant a tetőnél acsarkodó dögre, logikusnak tűnne, hogy azt lője, azonban mégsem teszi, majd ha már bejutott. A harcolók felé sasszézik, menet közben újabb nyíl kerül az idegre. A hullára elég egy pillantást vetnie, hogy lássa, hogy nyila túl mélyen van a dögben ahhoz, hogy gyorsan megszerezhesse.*
- Később.
*Morogja maga elé és újra feszít. Laor talán boldogul, Frandrnak viszont elkél a segítség, ha nem is azonnal, de pillanatokon belül, Alyonak meg olyan helyzetbe kell kerülnie, hogy semmiképpen se társát tűzdelje meg.*
- Az a főkolompos.
*Kiáltja, nem igazán Frandrnak, inkább úgy mindenkinek, viszont valami megfontolásból nem a nagyot veszi célba, hanem a két újabb behatoló közül azt, amelyik még nem támadt rá Frandrra. Nem akarja társát seggbe, ezért kivár, hisz a férfi amúgy is hátrál, ha pedig kell akkor tovább helyezkedik. Ha célpontja tiszta, akkor az állat nyaka a cél, pontosabban a torka, de az se baj, ha az ütőerére sikeredik. Arcáig feszíti az íjat, csak a vessző hegyét és a célpontot látja*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo higgadt, sok-sok évnyi berögződés dolgozik benne most. Az ideg pendül és a dög holtan esik össze. Felpillant a tetőnél acsarkodó dögre, logikusnak tűnne, hogy azt lője, azonban mégsem teszi, majd ha már bejutott. A harcolók felé sasszézik, menet közben újabb nyíl kerül az idegre. A hullára elég egy pillantást vetnie, hogy lássa, hogy nyila túl mélyen van a dögben ahhoz, hogy gyorsan megszerezhesse.*
- Később.
*Morogja maga elé és újra feszít. Laor talán boldogul, Frandrnak viszont elkél a segítség, ha nem is azonnal, de pillanatokon belül, Alyonak meg olyan helyzetbe kell kerülnie, hogy semmiképpen se társát tűzdelje meg.*
- Az a főkolompos.
*Kiáltja, nem igazán Frandrnak, inkább úgy mindenkinek, viszont valami megfontolásból nem a nagyot veszi célba, hanem a két újabb behatoló közül azt, amelyik még nem támadt rá Frandrra. Nem akarja társát seggbe, ezért kivár, hisz a férfi amúgy is hátrál, ha pedig kell akkor tovább helyezkedik. Ha célpontja tiszta, akkor az állat nyaka a cél, pontosabban a torka, de az se baj, ha az ütőerére sikeredik. Arcáig feszíti az íjat, csak a vessző hegyét és a célpontot látja*
953. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-12 20:20:35
Üzenet elküldve: 2019-09-12 20:20:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
~Egy tucat?!~
*Gondolja, mikor felfogja a mögötte levő kiáltás jelentését. Nem valószínű, hogy ennyivel elbírnak hárman anélkül, hogy közben valaki komolyan megsérülne.
Egyetért Laorral, bár reméli, ez nem fogják még megbánni, ha el kell menekülniük a barlangból.
Nem hallja meg a jóleső reccsenést a saját kiáltása miatt, így csak reméli, hogy a sikolyok hiánya azt jelenti, hogy a közöttük becsusszanó dög halott. Többek között a fél-elfen múlik most, hogy nem szabadul el a pokol a barlangon belül is.*
~Mi a...~
*Üvegcsörömpölés, és egy ütés a tarkóján. A következő az lenne, hogy az üvegszilánkok ezer apró vágást ejtenek rajta, ám ez furcsa, érthetetlen módon nem történik meg, sőt, szeme sarkából mintha valami vörös füstöt is látna, ám nem sokáig.
Rögtön megérzi a változást, hirtelen mintha könnyebb lenne rajta a vért, a kezében a fokos és a pajzs.
Nem csodálkozhat sokáig ezen, hiszen megvan a maga problémája. Egy pillanatra balra néz, és látja, hogy Laornak nincs szüksége segítségre, ám Frandr már más tészta. Visszavicsorog a vele szemben álló dögre, majd megpróbálja összezúzni a koponyáját.
Sokkal nagyobb lendülettel és erővel lendíti meg a fokosát, mint általában, ám ez mit sem ér, ha semmit sem talál el.*
-Átkozott!
*Morogja. Megpróbál visszalépni a barlang bejáratába, ám ekkor két újabb farkas jelenik meg más ötletekkel. Az egyik megpróbálja megharapni a fokost tartó kezét, ám Frandr reflexszerűen elrántja azt onnan.
Bal kezében tartott pajzsával lendületből megpróbál lesújtani az őt megtámadó farkasra egy isteneset. A dögöt remélhetőleg kibillintette az egyensúlyából, hogy Frandr karja helyett csak a levegőt harapta.
Bár nem néz fel, hogy ellenőrizze, reméli, hogy most már felülről nem ugorhat rá egy újabb farkas.
Mögötte még mindig nagyobb a csönd, mint a bejárat előtt, így valószínűleg a farkas, ami oda beszökött, már halott, és Frandr csak remélni tudja, hogy ha egy újabb farkas is megpróbál beszökni, azt is hasonló sors várja.
Már nem olyan nyugodt, mint a csata elején, hajába a fekete mellé már vegyül pár vérvörös tincs is, ám sisakja miatt ezt csak az veheti észre, aki direkt a szakállát figyeli, és mivel egy csata közepén vannak, valószínűleg senkinek sem tűnik fel.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az erőt a következő két körre.
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
~Egy tucat?!~
*Gondolja, mikor felfogja a mögötte levő kiáltás jelentését. Nem valószínű, hogy ennyivel elbírnak hárman anélkül, hogy közben valaki komolyan megsérülne.
Egyetért Laorral, bár reméli, ez nem fogják még megbánni, ha el kell menekülniük a barlangból.
Nem hallja meg a jóleső reccsenést a saját kiáltása miatt, így csak reméli, hogy a sikolyok hiánya azt jelenti, hogy a közöttük becsusszanó dög halott. Többek között a fél-elfen múlik most, hogy nem szabadul el a pokol a barlangon belül is.*
~Mi a...~
*Üvegcsörömpölés, és egy ütés a tarkóján. A következő az lenne, hogy az üvegszilánkok ezer apró vágást ejtenek rajta, ám ez furcsa, érthetetlen módon nem történik meg, sőt, szeme sarkából mintha valami vörös füstöt is látna, ám nem sokáig.
Rögtön megérzi a változást, hirtelen mintha könnyebb lenne rajta a vért, a kezében a fokos és a pajzs.
Nem csodálkozhat sokáig ezen, hiszen megvan a maga problémája. Egy pillanatra balra néz, és látja, hogy Laornak nincs szüksége segítségre, ám Frandr már más tészta. Visszavicsorog a vele szemben álló dögre, majd megpróbálja összezúzni a koponyáját.
Sokkal nagyobb lendülettel és erővel lendíti meg a fokosát, mint általában, ám ez mit sem ér, ha semmit sem talál el.*
-Átkozott!
*Morogja. Megpróbál visszalépni a barlang bejáratába, ám ekkor két újabb farkas jelenik meg más ötletekkel. Az egyik megpróbálja megharapni a fokost tartó kezét, ám Frandr reflexszerűen elrántja azt onnan.
Bal kezében tartott pajzsával lendületből megpróbál lesújtani az őt megtámadó farkasra egy isteneset. A dögöt remélhetőleg kibillintette az egyensúlyából, hogy Frandr karja helyett csak a levegőt harapta.
Bár nem néz fel, hogy ellenőrizze, reméli, hogy most már felülről nem ugorhat rá egy újabb farkas.
Mögötte még mindig nagyobb a csönd, mint a bejárat előtt, így valószínűleg a farkas, ami oda beszökött, már halott, és Frandr csak remélni tudja, hogy ha egy újabb farkas is megpróbál beszökni, azt is hasonló sors várja.
Már nem olyan nyugodt, mint a csata elején, hajába a fekete mellé már vegyül pár vérvörös tincs is, ám sisakja miatt ezt csak az veheti észre, aki direkt a szakállát figyeli, és mivel egy csata közepén vannak, valószínűleg senkinek sem tűnik fel.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az erőt a következő két körre.
952. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-12 19:29:44
Üzenet elküldve: 2019-09-12 19:29:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
*Alyo megszólításán akár el is vigyorodhatna annyira nem az alkalomhoz illő, meg aztán aligha vannak ennyire jóban, de ebben a pillanatban erre nincs érkezése. A dögök rohamra indulnak, és bár az elképzelése a farkas megállítására jó lehetett, vagy ő nem volt elég gyors, vagy az állat volt már túl közel. Így a rusnya dög nem az artheniori acélra nyársalva végzi, hanem a kard pengése csak az oldalát hasítja végig. Persze ez is sokkal jobb a semminél. Arra ugyan nincs ideje, hogy szemrevételezze a sebet, de ahogy a farkas nekiugrik, érezni véli, hogy veszített az erejéből. Hogy a háta mögött mi történik arról fogalma sincs, de az íjhúr pendülését hallja, mint ahogy azt is, hogy ezt egy reccsenés követi. Mint amikor csont hasad szét. Alyo hozhatta amit elvárt tőle. Szinte ezzel egy időben jut el hozzá egy kiáltás, alighanem a sötételftől származik. Nem tudja, hogy honnan származik az információ, de valószínűleg köze lehet az iménti révülethez. Akárhogy is, ez egyáltalán nem jó hír. Egy ekkora falkát aligha tudnak odakint tartani.*
- Krestvir! *kiált hátra* Azt a falat! Gyorsan!
*Itt persze arra gondol, hogy a mágus szűkítse le a bejáratot, és bár nincs ideje részletesen körülírni, hogy mire gondol, a synmirai talán nem érti félre. Már csak azért sem ér rá jobban körülírni, mert a farkas továbbra sem tett le róla, hogy átharapja a torkát. A veszedelmesnek látszó fogak aggasztóan közel csattognak hozzá, és ahogy az állat oldalt fordítja a fejét, hogy a karjába marhasson bele, felrántja a balját. Azon igyekszik, hogy az acélba bújtatott alkarját lökje az acsarkodó pofa elé abban bízva, hogy a farkas reflexből is arra kap rá. Ha pedig ez sikerül, jobbját magasra emeli, csuklóból mozdít egy fél fordulatnyit a kard markolatán, hogy lesújtva a ráakaszkodó farkas hátára merőlegesen sújthasson le annak gerincére.
Mivel pedig a háta mögött folyó eseményeket nem tudja megfigyelni, azt sem tudhatja, hogy a járat mennyezetén keresztül is veszély fenyeget. Ennek fényében nem biztos, hogy a legjobb ötlet leszűkíteni az egyetlen menekülési lehetőséget a bejáratnál. Bár egy tucatnyi dög közé kirohanni sem lenne a legvidítóbb gondolat.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.12 19:33:57
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
*Alyo megszólításán akár el is vigyorodhatna annyira nem az alkalomhoz illő, meg aztán aligha vannak ennyire jóban, de ebben a pillanatban erre nincs érkezése. A dögök rohamra indulnak, és bár az elképzelése a farkas megállítására jó lehetett, vagy ő nem volt elég gyors, vagy az állat volt már túl közel. Így a rusnya dög nem az artheniori acélra nyársalva végzi, hanem a kard pengése csak az oldalát hasítja végig. Persze ez is sokkal jobb a semminél. Arra ugyan nincs ideje, hogy szemrevételezze a sebet, de ahogy a farkas nekiugrik, érezni véli, hogy veszített az erejéből. Hogy a háta mögött mi történik arról fogalma sincs, de az íjhúr pendülését hallja, mint ahogy azt is, hogy ezt egy reccsenés követi. Mint amikor csont hasad szét. Alyo hozhatta amit elvárt tőle. Szinte ezzel egy időben jut el hozzá egy kiáltás, alighanem a sötételftől származik. Nem tudja, hogy honnan származik az információ, de valószínűleg köze lehet az iménti révülethez. Akárhogy is, ez egyáltalán nem jó hír. Egy ekkora falkát aligha tudnak odakint tartani.*
- Krestvir! *kiált hátra* Azt a falat! Gyorsan!
*Itt persze arra gondol, hogy a mágus szűkítse le a bejáratot, és bár nincs ideje részletesen körülírni, hogy mire gondol, a synmirai talán nem érti félre. Már csak azért sem ér rá jobban körülírni, mert a farkas továbbra sem tett le róla, hogy átharapja a torkát. A veszedelmesnek látszó fogak aggasztóan közel csattognak hozzá, és ahogy az állat oldalt fordítja a fejét, hogy a karjába marhasson bele, felrántja a balját. Azon igyekszik, hogy az acélba bújtatott alkarját lökje az acsarkodó pofa elé abban bízva, hogy a farkas reflexből is arra kap rá. Ha pedig ez sikerül, jobbját magasra emeli, csuklóból mozdít egy fél fordulatnyit a kard markolatán, hogy lesújtva a ráakaszkodó farkas hátára merőlegesen sújthasson le annak gerincére.
Mivel pedig a háta mögött folyó eseményeket nem tudja megfigyelni, azt sem tudhatja, hogy a járat mennyezetén keresztül is veszély fenyeget. Ennek fényében nem biztos, hogy a legjobb ötlet leszűkíteni az egyetlen menekülési lehetőséget a bejáratnál. Bár egy tucatnyi dög közé kirohanni sem lenne a legvidítóbb gondolat.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.12 19:33:57
951. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-12 18:46:31
Üzenet elküldve: 2019-09-12 18:46:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Néhány bátorító szó és egy rövid egyeztetés. Krestvir nyugtatva suttogó szavai az apró, reszkető lényhez, kit próbál bebugyolálni, hogy ne fázzon. Helyzetfelismerés, már amennyire a körülmények engedik, vezényszavak, morgás és acsarkodás, néhány lehulló kavics és földdarab. Egyébiránt az ingovány visszatérő bűzlő fellege, melyet a korábbi vihar felkapott és megkavart néhányszor, most ismét a tájra ülhet, pöffeszkedve és terebélyesen. Laor mosolya sok mindent jelenthet, cinizmust, kérést, utasítást, fekete humort, mellyel a szituációt akarja megfűszerezni, azonban minden idegszálával immár a várható helyzetre koncentrál, remélhetőleg nem utolsó szavai lesznek ezek Alyohoz, bár a lány, vélhetően nem sértődne meg rajta. Értekezését már befejezni nem tudja, meglehetősen tiszteletlenül és hevesen szakítják félbe... szerencsére egyelőre csupán mondatát. Még fülében élhetnek Alyo utolsó kedves szavai, melyben biztosítja törekvéseiről, s hallhatja (ahogyan egyébként mindenki), Quantall kiáltását a lények számáról. Mindenki vérmérsékletéhez képest, valamint természetesen idejéhez mérten reagál, sok idő nincs gondolkodni. Aztán... bizony elszabadul a pokol.
Laort szinte azonnal megtámadják, csupán a mellső lábak megfeszített inainak húzódása hallatszódhat, mikor a dög hördülve elrugaszkodik tátott szájjal nyaka felé. Jóformán csak arra van ideje, hogy kardját maga elé rántsa, tartása kevésbé biztos, mintha készült volna rá, pontosan ezért a találat sem a legszebb... de talál. A dög oldalát hasítja végig, lendületét viszont nem töri meg, ahhoz minimum keresztül kellett volna szúrnia. Szinte azonnal érezni kezdi a súlyát, ahogyan féloldalasan rádől, ugyan morog, de szája erőtlenül csapkod, fogai a férfi mellkasánál csattognak, ahogy mellső lábaival annak nekitámaszkodik, törzsének bal oldalán a bőr elnyílt, ömlik a vér. Feje oldalra bicsaklik, s a férfi karjába kíván harapni.
Körülbelül Laor támadásával egy időben, Frandr'dnak is lépnie kell. Neki ráadásul még dönteni is, az előtte készülődő hatalmas teremtmény, vagy a köztük befurakodó átlagos nagyságú másik között. Frandr'd dönt, azonban a várható csatához segítséget kap. A kis Carsaadi, még mindig remél, tündér lelkének minden szeretetével a jóban bízik, s ártatlanokat véd. Hinni akarja, hogy a vadak csupán segítségért esedeznek, hogy megrémültek, mint ők, s az ártatlanság mindent legyőzhet. Tévednie kell, azonban helyzetfelismerő képessége nem kopott meg, nem tapasztalt veterán, de nem is kezdő már. Keze lendül, s képességeinek teljes tudatában halálbiztos kézzel hajítja el a bájitalt Frandr'd irányába, ki felvértezve, annak hatását, a körötte felcsapó bíbor füsttel együtt szinte azonnal megérezheti. Szüksége lesz rá, kiválasztotta a nagyobb falatot. Azonban még nem rajta van a sor.
Frandr'd és Laor között átsuhanó dúvad, mocskos képével furakszik, s a sötétbe bekúszó halovány napsugárban villan meg a szeme. Alyo inat feszít, egyik szemét lehunyja talán, s süvítve hagyja el mellkasát a levegő, a pillanatra megfagyott időben, majd éles pendülés hallatszik és a nyílvessző egyenesen megindul a lény felé. Talált. Oda, ahová tervezte, nem kicsit mellé, nem kicsit fölé, pontosan a szeme közé, ahol repesztve hasítja át a koponyacsontot, hogy aztán a dög agyában álljon meg. A lény azonnal előrebucskázik, s a nyílvessző vége a földet éri, mely kapcsán még beljebb nyomul, hogy cuppanva süllyedjen és mártózzon meg a fejben. Azonnal meghal.
Frandr'd döntött, bár jól, ezt maga nem veheti észre, hiszen van jobb dolga is, mint Alyo sikerével foglalkozni. A vele szemben álló, rendkívül izmos lény, mely nagyobb, mint a többi, kivár, sőt, mintha első mozdulatára még mozdulna is egyet hátrafelé. Frandr'd láthatja (ahogyan Alyo, Carsaadi, Quantall és Krestvir is), ahogyan a levegőbe vakkant kettőt, de nem mozdul, kivár. Frandr'd megindul, azonban nem a vártak szerint alakul a dolog. Nem csúszik meg, nem véti el a célt, nem üt mellé, a csapás kitűnő... de a dög kitér, egészen pontosan két lépést hátra. Majd ebben a pillanatban kettő másik érkezik oldalról, mely kapcsán az elöl lévő, átlagos nagyságú a visszahúzódó Frandr'd keze felé mar.
A csapat támadó fele nincs egyedül, azonban talán a sors keze, de Quantall varázslata besül, nem működik, s a vértezet, mire annyira várt nem jön létre. A varázslat sikertelen, ezért szándéka szerint nem mozdul, azonban nem is szükséges, Alyo elvégzi helyette a munkát.
Krestvir markába szorítva tőrét, csak izzadó tenyerét, s kabátja hajtókája mögé bújó manót érezheti.*
- Támadj már! Mire vársz?! *Hangzik fel hirtelen az ijedt hang.* Meg fognak enni, hát nem látod?? *Válik kissé hisztérikussá, Kilencedik ilyesmire vélhetően nem számított. Carsaadi a sikeres dobása után szintén várakozó álláspontra helyezkedik, csak egyetlen dolog zavarhatja meg, a fentről egyre inkább vastagabban beszűrődő fény, mit kaparászás és morgás fűszerez meg. A mennyezeti résben felül, egy fogakkal teli rakott pofa jelenik meg, mely felhördül sikertelen bejutási kísérletén, s a kaparászás tovább folytatódik.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.12 19:05:23
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Néhány bátorító szó és egy rövid egyeztetés. Krestvir nyugtatva suttogó szavai az apró, reszkető lényhez, kit próbál bebugyolálni, hogy ne fázzon. Helyzetfelismerés, már amennyire a körülmények engedik, vezényszavak, morgás és acsarkodás, néhány lehulló kavics és földdarab. Egyébiránt az ingovány visszatérő bűzlő fellege, melyet a korábbi vihar felkapott és megkavart néhányszor, most ismét a tájra ülhet, pöffeszkedve és terebélyesen. Laor mosolya sok mindent jelenthet, cinizmust, kérést, utasítást, fekete humort, mellyel a szituációt akarja megfűszerezni, azonban minden idegszálával immár a várható helyzetre koncentrál, remélhetőleg nem utolsó szavai lesznek ezek Alyohoz, bár a lány, vélhetően nem sértődne meg rajta. Értekezését már befejezni nem tudja, meglehetősen tiszteletlenül és hevesen szakítják félbe... szerencsére egyelőre csupán mondatát. Még fülében élhetnek Alyo utolsó kedves szavai, melyben biztosítja törekvéseiről, s hallhatja (ahogyan egyébként mindenki), Quantall kiáltását a lények számáról. Mindenki vérmérsékletéhez képest, valamint természetesen idejéhez mérten reagál, sok idő nincs gondolkodni. Aztán... bizony elszabadul a pokol.
Laort szinte azonnal megtámadják, csupán a mellső lábak megfeszített inainak húzódása hallatszódhat, mikor a dög hördülve elrugaszkodik tátott szájjal nyaka felé. Jóformán csak arra van ideje, hogy kardját maga elé rántsa, tartása kevésbé biztos, mintha készült volna rá, pontosan ezért a találat sem a legszebb... de talál. A dög oldalát hasítja végig, lendületét viszont nem töri meg, ahhoz minimum keresztül kellett volna szúrnia. Szinte azonnal érezni kezdi a súlyát, ahogyan féloldalasan rádől, ugyan morog, de szája erőtlenül csapkod, fogai a férfi mellkasánál csattognak, ahogy mellső lábaival annak nekitámaszkodik, törzsének bal oldalán a bőr elnyílt, ömlik a vér. Feje oldalra bicsaklik, s a férfi karjába kíván harapni.
Körülbelül Laor támadásával egy időben, Frandr'dnak is lépnie kell. Neki ráadásul még dönteni is, az előtte készülődő hatalmas teremtmény, vagy a köztük befurakodó átlagos nagyságú másik között. Frandr'd dönt, azonban a várható csatához segítséget kap. A kis Carsaadi, még mindig remél, tündér lelkének minden szeretetével a jóban bízik, s ártatlanokat véd. Hinni akarja, hogy a vadak csupán segítségért esedeznek, hogy megrémültek, mint ők, s az ártatlanság mindent legyőzhet. Tévednie kell, azonban helyzetfelismerő képessége nem kopott meg, nem tapasztalt veterán, de nem is kezdő már. Keze lendül, s képességeinek teljes tudatában halálbiztos kézzel hajítja el a bájitalt Frandr'd irányába, ki felvértezve, annak hatását, a körötte felcsapó bíbor füsttel együtt szinte azonnal megérezheti. Szüksége lesz rá, kiválasztotta a nagyobb falatot. Azonban még nem rajta van a sor.
Frandr'd és Laor között átsuhanó dúvad, mocskos képével furakszik, s a sötétbe bekúszó halovány napsugárban villan meg a szeme. Alyo inat feszít, egyik szemét lehunyja talán, s süvítve hagyja el mellkasát a levegő, a pillanatra megfagyott időben, majd éles pendülés hallatszik és a nyílvessző egyenesen megindul a lény felé. Talált. Oda, ahová tervezte, nem kicsit mellé, nem kicsit fölé, pontosan a szeme közé, ahol repesztve hasítja át a koponyacsontot, hogy aztán a dög agyában álljon meg. A lény azonnal előrebucskázik, s a nyílvessző vége a földet éri, mely kapcsán még beljebb nyomul, hogy cuppanva süllyedjen és mártózzon meg a fejben. Azonnal meghal.
Frandr'd döntött, bár jól, ezt maga nem veheti észre, hiszen van jobb dolga is, mint Alyo sikerével foglalkozni. A vele szemben álló, rendkívül izmos lény, mely nagyobb, mint a többi, kivár, sőt, mintha első mozdulatára még mozdulna is egyet hátrafelé. Frandr'd láthatja (ahogyan Alyo, Carsaadi, Quantall és Krestvir is), ahogyan a levegőbe vakkant kettőt, de nem mozdul, kivár. Frandr'd megindul, azonban nem a vártak szerint alakul a dolog. Nem csúszik meg, nem véti el a célt, nem üt mellé, a csapás kitűnő... de a dög kitér, egészen pontosan két lépést hátra. Majd ebben a pillanatban kettő másik érkezik oldalról, mely kapcsán az elöl lévő, átlagos nagyságú a visszahúzódó Frandr'd keze felé mar.
A csapat támadó fele nincs egyedül, azonban talán a sors keze, de Quantall varázslata besül, nem működik, s a vértezet, mire annyira várt nem jön létre. A varázslat sikertelen, ezért szándéka szerint nem mozdul, azonban nem is szükséges, Alyo elvégzi helyette a munkát.
Krestvir markába szorítva tőrét, csak izzadó tenyerét, s kabátja hajtókája mögé bújó manót érezheti.*
- Támadj már! Mire vársz?! *Hangzik fel hirtelen az ijedt hang.* Meg fognak enni, hát nem látod?? *Válik kissé hisztérikussá, Kilencedik ilyesmire vélhetően nem számított. Carsaadi a sikeres dobása után szintén várakozó álláspontra helyezkedik, csak egyetlen dolog zavarhatja meg, a fentről egyre inkább vastagabban beszűrődő fény, mit kaparászás és morgás fűszerez meg. A mennyezeti résben felül, egy fogakkal teli rakott pofa jelenik meg, mely felhördül sikertelen bejutási kísérletén, s a kaparászás tovább folytatódik.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.12 19:05:23
950. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-12 08:33:39
Üzenet elküldve: 2019-09-12 08:33:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
~Mocskos egy dolog ez a lápsági királyság. Tán éltek itt valami lápi népek valamikor. Trollok vagy miféléket hordanak össze. Az hírlik, hogy csak egy család maradt a legvégére, akkorra levadászták őket. Még szerencse mert, akkor nem csak a mocsár miatt kellene aggódni, hanem attól is, hogy a nyakamra liheg egy mocsári troll.~
*Megtűzdelt gondolattal bocsánkázik a szilárdabb részeken. A nehézkes kétélű bárd elég súlyos, nem mintha maga az öreg Elgret nem lenne nehéz, tán így nehezebb felkapnia egy viharnak.*
~Mi a szesz folyik mán itt? Szélvihar a láp közepén. Ki hallott már ilyet? Meg van zagyvulva ez az időjárás is.~
*Az ingoványtól Arthenior közeli erdős részek felé terelődnek vaskos lábai.*
*Megtűzdelt gondolattal bocsánkázik a szilárdabb részeken. A nehézkes kétélű bárd elég súlyos, nem mintha maga az öreg Elgret nem lenne nehéz, tán így nehezebb felkapnia egy viharnak.*
~Mi a szesz folyik mán itt? Szélvihar a láp közepén. Ki hallott már ilyet? Meg van zagyvulva ez az időjárás is.~
*Az ingoványtól Arthenior közeli erdős részek felé terelődnek vaskos lábai.*
949. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-11 20:32:23
Üzenet elküldve: 2019-09-11 20:32:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Quantall: energiaburok, utolsó kör//
//Krestvir: láng, utolsó kör//
* A vihar úgy tűnik továbbvonult, vagy legalábbis döglött állatokat már nem hord a bejárathoz, ami borzolhatná az ősz tündérke kedélyeit. Odabenn tüzet lobbantanak, az ajtóban pedig a két legerősebb ember strázsál. Ennyi kell csupán ahhoz, hogy Riri szíve minden ütemmel a remény szót dobbanthassa és minden lélegzetvétellel reményt lélegezhessen be. Lassan már túlcsordul benne az érzés, mint egy eső utáni napon a víz a kinn felejtett hordóból. Még a farkasok híre sem tudja ezt a hitet megrengetni. *
~ Bizonyára csak áldozatai a viharnak, pont mint mi ~ * gondolja, s titkon imádkozó kérést ad Eeyr felé, hogy ez igaz is legyen. Ennek a könyörgésnek azonban véget vet, hogy egy jó adag por a homlokára esik. Összevont szemöldökkel nyúl fel egyik ujjával és vesz belőle mintát, hogy aztán zavartan bámulhassa maszatos begyét. Ekkorra már a hangot is hallja, ami feje fölül jön. Tekintetét felemeli a mennyezetre. Nagyot nyel, tudja, hogy megérkeztek a farkasok. Quantalltől azt is tudja már, hogy hányan vannak. Aztán pedig, azt is megtudja, hogyan néznek ki. Épp csak egy pillanatra kapja el a lényt, mielőtt az Laornak eshet, azonban így is csak rémálmaiba tudná besorolni az állatot, semmiképpen sem egy erdőbe vagy a valóságba. De, és ez egy nagyon fontos de, ekkor is átfut az agyán, hogy az állat talán csak nagyon durván megsérült. Ellátásra lenne szüksége, ezért is lehet agresszívabb, mert fáj neki a...hát a látvány alapján mindene.
Talán ha egyről lenne szó, akire kettő is ráveti magát közülük szólna is, hogy lehet csak rémült vad, nem gonosz, csak fél és fáj neki az élet, ám így, hogy többről van szó, így félre kell tennie aggályait, mielőtt a csapata szenvedi kárát.
Egy farkas surran be Frandr mellett, a férfi maga pedig előre lép, hogy egy másikkal harcoljon. Riri amint a harcos megiramodik öve felé kap és 1 db Korallvörös varázsitalt tép le onnan, hogy azt egyenesen Frandr'd Gruadra hajíthassa.
. Kicsit beljebb húzódik ez után a dobás után, nehogy valakinek az útjában legyen, amennyiben a bejutó farkast nehezebben lehet kiiktatni, s ujjai ismét az övén vannak, hogy árgus tekintettel figyelje kinek van szüksége egy kis extra segítségre, amit ő meg tud adni. *
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Quantall: energiaburok, utolsó kör//
//Krestvir: láng, utolsó kör//
* A vihar úgy tűnik továbbvonult, vagy legalábbis döglött állatokat már nem hord a bejárathoz, ami borzolhatná az ősz tündérke kedélyeit. Odabenn tüzet lobbantanak, az ajtóban pedig a két legerősebb ember strázsál. Ennyi kell csupán ahhoz, hogy Riri szíve minden ütemmel a remény szót dobbanthassa és minden lélegzetvétellel reményt lélegezhessen be. Lassan már túlcsordul benne az érzés, mint egy eső utáni napon a víz a kinn felejtett hordóból. Még a farkasok híre sem tudja ezt a hitet megrengetni. *
~ Bizonyára csak áldozatai a viharnak, pont mint mi ~ * gondolja, s titkon imádkozó kérést ad Eeyr felé, hogy ez igaz is legyen. Ennek a könyörgésnek azonban véget vet, hogy egy jó adag por a homlokára esik. Összevont szemöldökkel nyúl fel egyik ujjával és vesz belőle mintát, hogy aztán zavartan bámulhassa maszatos begyét. Ekkorra már a hangot is hallja, ami feje fölül jön. Tekintetét felemeli a mennyezetre. Nagyot nyel, tudja, hogy megérkeztek a farkasok. Quantalltől azt is tudja már, hogy hányan vannak. Aztán pedig, azt is megtudja, hogyan néznek ki. Épp csak egy pillanatra kapja el a lényt, mielőtt az Laornak eshet, azonban így is csak rémálmaiba tudná besorolni az állatot, semmiképpen sem egy erdőbe vagy a valóságba. De, és ez egy nagyon fontos de, ekkor is átfut az agyán, hogy az állat talán csak nagyon durván megsérült. Ellátásra lenne szüksége, ezért is lehet agresszívabb, mert fáj neki a...hát a látvány alapján mindene.
Talán ha egyről lenne szó, akire kettő is ráveti magát közülük szólna is, hogy lehet csak rémült vad, nem gonosz, csak fél és fáj neki az élet, ám így, hogy többről van szó, így félre kell tennie aggályait, mielőtt a csapata szenvedi kárát.
Egy farkas surran be Frandr mellett, a férfi maga pedig előre lép, hogy egy másikkal harcoljon. Riri amint a harcos megiramodik öve felé kap és 1 db Korallvörös varázsitalt tép le onnan, hogy azt egyenesen Frandr'd Gruadra hajíthassa.
. Kicsit beljebb húzódik ez után a dobás után, nehogy valakinek az útjában legyen, amennyiben a bejutó farkast nehezebben lehet kiiktatni, s ujjai ismét az övén vannak, hogy árgus tekintettel figyelje kinek van szüksége egy kis extra segítségre, amit ő meg tud adni. *
948. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-11 11:59:07
Üzenet elküldve: 2019-09-11 11:59:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Quantall: energiaburok, utolsó kör//
//Krestvir: láng, utolsó kör//
*Igyekszik a tűz mellett átmelengetni a reszkető Kilencediket, s bár tegnap reggel a manó tiltakozott az ölelése ellen, most akár szelíd erőszakkal is magához vonja és a köpenyébe bugyolálja, a hasánál nagyjából száraz maradt az anyag. Tenne ennél többet is, de a pihenőjük elég rövidre sikeredik, úgyhogy a manót kénytelen visszaengedni a vállára és sietősen föltápászkodni a tűz mellől.
Laor rövid válasza nem sérti őt, inkább az zavarja, hogy nem tudja, most mit is takar épp ez a pár szó. Azt teszik... De mit? Harcolnak, vagy várnak? Emeljen falat, vagy sem? Szerencsére érkezik a folytatás, de akkor már túl késő, mert az események hirtelen felgyorsulnak...
Frandr utóbbi mondandója is megzavarja és elbizonytalanítja, s be kell látnia, hogy igaza lehet a férfinek. De visszafognia magát épp annyira nehéz, mint cselekednie...
Fogalma sincs, mit csináljon, mert kezeit megkötözi az, amit korábban, a mestereivel itt járva tapasztalt: ha mágiát használ, azzal csak erősebb lényeket vonzhat magukhoz.
De ha nem használ, úgy lehet már most itt vesznek...
Mégis meghozza a nehéz döntést, hogy egyelőre nyugton marad és megbízik a harcosok erejében, nem lép közbe.
Persze, az is lehet, ha próbálkozna, sem sikerülne semmit tennie, mert harcedzettnek korántsem mondható és a félelmetes kinézetű lények megfagyasztják az ereiben a vért.
A révültnek tűnő Quantallra pillant, s már aggódni kezdene, hogy a férfi teljesen védtelen, s nem is tud a közéjük toppant veszélyről, mikor a mélységi szeme fölpattan és elkiáltja magát.
Nem mondhatni, hogy elsőre fölfogná, miről van szó, helyette a tőrét húzza elő, ha már úgy döntött, visszafogja magát, mégse legyen teljesen védtelen.
Nem mintha sokat értene a fegyveres harchoz, mégis magától értetődően úgy fog rá a tőrre, ahogy azt legutóbbi "mestere" tanította: a penge lefelé mutat, felül fogja a markolatot. Nagyjából a hasa elé emeli, s még arra is ügyel, hogy a tündérlány közelében legyen, aki az ő szemében még nála is védtelenebbnek tűnik. Nem úgy Alyo és Quantall... A fejük fölötti motoszkálásra és törmelékpotyogásra épp csak egy pillantást vet, de egyelőre képtelen foglalkozni az újabb veszéllyel, míg ezt itt előttük nem semlegesítették.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Quantall: energiaburok, utolsó kör//
//Krestvir: láng, utolsó kör//
*Igyekszik a tűz mellett átmelengetni a reszkető Kilencediket, s bár tegnap reggel a manó tiltakozott az ölelése ellen, most akár szelíd erőszakkal is magához vonja és a köpenyébe bugyolálja, a hasánál nagyjából száraz maradt az anyag. Tenne ennél többet is, de a pihenőjük elég rövidre sikeredik, úgyhogy a manót kénytelen visszaengedni a vállára és sietősen föltápászkodni a tűz mellől.
Laor rövid válasza nem sérti őt, inkább az zavarja, hogy nem tudja, most mit is takar épp ez a pár szó. Azt teszik... De mit? Harcolnak, vagy várnak? Emeljen falat, vagy sem? Szerencsére érkezik a folytatás, de akkor már túl késő, mert az események hirtelen felgyorsulnak...
Frandr utóbbi mondandója is megzavarja és elbizonytalanítja, s be kell látnia, hogy igaza lehet a férfinek. De visszafognia magát épp annyira nehéz, mint cselekednie...
Fogalma sincs, mit csináljon, mert kezeit megkötözi az, amit korábban, a mestereivel itt járva tapasztalt: ha mágiát használ, azzal csak erősebb lényeket vonzhat magukhoz.
De ha nem használ, úgy lehet már most itt vesznek...
Mégis meghozza a nehéz döntést, hogy egyelőre nyugton marad és megbízik a harcosok erejében, nem lép közbe.
Persze, az is lehet, ha próbálkozna, sem sikerülne semmit tennie, mert harcedzettnek korántsem mondható és a félelmetes kinézetű lények megfagyasztják az ereiben a vért.
A révültnek tűnő Quantallra pillant, s már aggódni kezdene, hogy a férfi teljesen védtelen, s nem is tud a közéjük toppant veszélyről, mikor a mélységi szeme fölpattan és elkiáltja magát.
Nem mondhatni, hogy elsőre fölfogná, miről van szó, helyette a tőrét húzza elő, ha már úgy döntött, visszafogja magát, mégse legyen teljesen védtelen.
Nem mintha sokat értene a fegyveres harchoz, mégis magától értetődően úgy fog rá a tőrre, ahogy azt legutóbbi "mestere" tanította: a penge lefelé mutat, felül fogja a markolatot. Nagyjából a hasa elé emeli, s még arra is ügyel, hogy a tündérlány közelében legyen, aki az ő szemében még nála is védtelenebbnek tűnik. Nem úgy Alyo és Quantall... A fejük fölötti motoszkálásra és törmelékpotyogásra épp csak egy pillantást vet, de egyelőre képtelen foglalkozni az újabb veszéllyel, míg ezt itt előttük nem semlegesítették.*
947. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-11 09:14:37
Üzenet elküldve: 2019-09-11 09:14:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Quantall: energiaburok, utolsó kör//
//Krestvir: láng, utolsó kör//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A helyzet kezd olyanná válni, ami nem tetszik a mélységinek. Érzi, hogy veszélyben vannak és a kíváncsisága és vágya, hogy mindig mindennel tökéletesen tisztában legyen elég arra, hogy ne sokat gondolkozzon mit akar csinálni. Elkezd mormolni és a szeme előtt meglátja ezeket a lényeket. Igen nagy bajban vannak. Gyorsan megszámolja őket, kivonja a csapat tagjait és hangosan felszólal.*
-Egy tucat van belőlük!
*Még arra is van lélekjelenléte, hogy ne tizenkettőt mondjon, de a káosz elszabadul. Rájuk támadnak. Méghozzá talán csak belegondolja, de mintha szervezetten tennék. Nem nem csak gondolja. Tényleg egyszerre mozdulnak. Az elől állókat lefoglalják és egy becsusszan köztük, hogy rájuk támadjon. Újabb mágiába kezd. Ismét mormolni kezd és ha varázslata sikerrel jár akkor remélhetőleg egy igencsak különleges fényből álló vért jön létre rajta. Anyaga az acéléhoz hasonló, teljes vértnek felel meg hisz a mélységi egész testét védi. Nem szeretné, hogy a nyaka vagy az arca sérüljön. És, ami különlegessé teszi, azok az elején lévő arasznyi tüskék. Úgy helyezkednek el, hogy ha valami rá akar harapni akkor annak jobban fájjon mint neki, de ne akadályozzák se a mozgásban, se a kilátásban. Ha sikerült és még tud mozogni akkor megpróbál az íjász elé lépni lehetőleg úgy, hogy őt ne sértse meg a páncélja és a tüskés lábszárcsontvédőjével a lény arcába rúgjon. Az ilyen megoldások azok amiért ő nem igazán nevezhető az átlagos mágusnak akik ha tehetik az ellenfelük közelébe se mennek.*
Quantall Ackumien Galanodel megpróbált varázsolni egy Vértezet felruházás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Quantall: energiaburok, utolsó kör//
//Krestvir: láng, utolsó kör//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A helyzet kezd olyanná válni, ami nem tetszik a mélységinek. Érzi, hogy veszélyben vannak és a kíváncsisága és vágya, hogy mindig mindennel tökéletesen tisztában legyen elég arra, hogy ne sokat gondolkozzon mit akar csinálni. Elkezd mormolni és a szeme előtt meglátja ezeket a lényeket. Igen nagy bajban vannak. Gyorsan megszámolja őket, kivonja a csapat tagjait és hangosan felszólal.*
-Egy tucat van belőlük!
*Még arra is van lélekjelenléte, hogy ne tizenkettőt mondjon, de a káosz elszabadul. Rájuk támadnak. Méghozzá talán csak belegondolja, de mintha szervezetten tennék. Nem nem csak gondolja. Tényleg egyszerre mozdulnak. Az elől állókat lefoglalják és egy becsusszan köztük, hogy rájuk támadjon. Újabb mágiába kezd. Ismét mormolni kezd és ha varázslata sikerrel jár akkor remélhetőleg egy igencsak különleges fényből álló vért jön létre rajta. Anyaga az acéléhoz hasonló, teljes vértnek felel meg hisz a mélységi egész testét védi. Nem szeretné, hogy a nyaka vagy az arca sérüljön. És, ami különlegessé teszi, azok az elején lévő arasznyi tüskék. Úgy helyezkednek el, hogy ha valami rá akar harapni akkor annak jobban fájjon mint neki, de ne akadályozzák se a mozgásban, se a kilátásban. Ha sikerült és még tud mozogni akkor megpróbál az íjász elé lépni lehetőleg úgy, hogy őt ne sértse meg a páncélja és a tüskés lábszárcsontvédőjével a lény arcába rúgjon. Az ilyen megoldások azok amiért ő nem igazán nevezhető az átlagos mágusnak akik ha tehetik az ellenfelük közelébe se mennek.*
Quantall Ackumien Galanodel megpróbált varázsolni egy Vértezet felruházás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
946. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-10 21:02:38
Üzenet elküldve: 2019-09-10 21:02:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Quantall: energiaburok, utolsó kör//
//Krestvir: láng, utolsó kör//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vére a fülében dobol, hiába lesz odakint csend, de ő mégis szinte süvíteni hallja tulajdon vérét. Ezt a zajt persze ismeri, mindig ugyanígy reagál a szervezete, mikor harchelyzetbe keveredik, kicsit segít is neki abban, hogy kizárhasson egy csomó fölösleges külső ingert.
A sötétben pupillái egészen kitágulnak, de ahogy fellobban a tűz, úgy rögtön szűkülni kezdenek. A döbbenetesen világos szempár pedig a bejáratra szegeződik.*
- Igyekezni fogok, szivi.
*Veti oda Laornak. Csontjaiban érzi már, hogy Krestvir ötlete ugyan jó lehetne, de későn érkezik, ugyanis egy állat (ami korántsem farkas, már amennyire van ideje megfigyelni) már bent is van és Laornak is ugrik. Laor már kardot is ránt, Alyo ezzel egy időben mozdul, kicsit oldalt fordul, bal lába elől, a jobbal maga mögött betámaszt, az ideg pedig pendül, már előbb, mint Frandr kiáltana. Csak remélni tudja, hogy Frandr nem táncol be vesszeje és a prédája közé. Leginkább a fura jószág szeme közé céloz, ha pedig nyilát szabadjára engedte, akkor rögtön újat húz elő tegezéből. Ha esetleg nem sikerül megakasztania az állatot, akkor igyekszik hátrálni egy lépést és újra célozni, ezúttal jobban.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Quantall: energiaburok, utolsó kör//
//Krestvir: láng, utolsó kör//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vére a fülében dobol, hiába lesz odakint csend, de ő mégis szinte süvíteni hallja tulajdon vérét. Ezt a zajt persze ismeri, mindig ugyanígy reagál a szervezete, mikor harchelyzetbe keveredik, kicsit segít is neki abban, hogy kizárhasson egy csomó fölösleges külső ingert.
A sötétben pupillái egészen kitágulnak, de ahogy fellobban a tűz, úgy rögtön szűkülni kezdenek. A döbbenetesen világos szempár pedig a bejáratra szegeződik.*
- Igyekezni fogok, szivi.
*Veti oda Laornak. Csontjaiban érzi már, hogy Krestvir ötlete ugyan jó lehetne, de későn érkezik, ugyanis egy állat (ami korántsem farkas, már amennyire van ideje megfigyelni) már bent is van és Laornak is ugrik. Laor már kardot is ránt, Alyo ezzel egy időben mozdul, kicsit oldalt fordul, bal lába elől, a jobbal maga mögött betámaszt, az ideg pedig pendül, már előbb, mint Frandr kiáltana. Csak remélni tudja, hogy Frandr nem táncol be vesszeje és a prédája közé. Leginkább a fura jószág szeme közé céloz, ha pedig nyilát szabadjára engedte, akkor rögtön újat húz elő tegezéből. Ha esetleg nem sikerül megakasztania az állatot, akkor igyekszik hátrálni egy lépést és újra célozni, ezúttal jobban.*
945. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-10 20:30:34
Üzenet elküldve: 2019-09-10 20:30:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Quantall: energiaburok, utolsó kör//
//Krestvir: láng, utolsó kör//
*A vihar utáni hirtelen csönd nagyon zavaró. Ennek ellenére hasznos, hiszen sokkal élesebben és tisztábban lehet hallani mindent, így az állatok motoszkálását, morgását is. Frandr most már nem mer hátranézni, hiszen minden pillanat, amivel később reagál, katasztrófához vezethet.
Egyetért Laorral, ilyen helyzetekben tudja, milyen hasznos tud lenni egy jó íjász. Meg azt is, hogy mennyire veszélyes lehet egy rossz, így csak remélni tudja, hogy Alyo az előbbi.
Frandr nem találja jó ötletnek azt, hogy befalazzák magukat, hiszen nagyobbnak ítéli a veszélyt, hogy valami bemászik kintről, és nincs hová menekülniük, mint amennyit segíthetne az, hogy kisebb helyen kell bemásznia támadóiknak.
Alyo leírása szerint farkasokkal van dolguk, ám a lény, ami megjelenik, minden, csak nem normális farkas. Egy vakkantás után már ugrik is Laor torka felé, aki a kardját rántja fel védelmében. Frandrnek viszont nincs sok ideje szemlélődni, hiszen nem csak egy dög érkezik.
A közöttük levő lény nagyon gyors, és Frandr rögtön tudja, hogy még ha utána is fordulna, hogy megtámadja, valószínűleg már túl távol lenne tőle, hogy bármit is cselekedjen.*
-LŐDD LE!
*Kiált Alyonak, bár bízik benne, hogy már repül is a nyílvessző, mikor kinyitja a száját. Ő is cselekedni kezd, az előtte levő lény felé lép, és megpróbálja állon ütni fokosával minél erősebben. Akár eltalálja, akár nem, ezután visszalép oda, ahol eddig volt.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Quantall: energiaburok, utolsó kör//
//Krestvir: láng, utolsó kör//
*A vihar utáni hirtelen csönd nagyon zavaró. Ennek ellenére hasznos, hiszen sokkal élesebben és tisztábban lehet hallani mindent, így az állatok motoszkálását, morgását is. Frandr most már nem mer hátranézni, hiszen minden pillanat, amivel később reagál, katasztrófához vezethet.
Egyetért Laorral, ilyen helyzetekben tudja, milyen hasznos tud lenni egy jó íjász. Meg azt is, hogy mennyire veszélyes lehet egy rossz, így csak remélni tudja, hogy Alyo az előbbi.
Frandr nem találja jó ötletnek azt, hogy befalazzák magukat, hiszen nagyobbnak ítéli a veszélyt, hogy valami bemászik kintről, és nincs hová menekülniük, mint amennyit segíthetne az, hogy kisebb helyen kell bemásznia támadóiknak.
Alyo leírása szerint farkasokkal van dolguk, ám a lény, ami megjelenik, minden, csak nem normális farkas. Egy vakkantás után már ugrik is Laor torka felé, aki a kardját rántja fel védelmében. Frandrnek viszont nincs sok ideje szemlélődni, hiszen nem csak egy dög érkezik.
A közöttük levő lény nagyon gyors, és Frandr rögtön tudja, hogy még ha utána is fordulna, hogy megtámadja, valószínűleg már túl távol lenne tőle, hogy bármit is cselekedjen.*
-LŐDD LE!
*Kiált Alyonak, bár bízik benne, hogy már repül is a nyílvessző, mikor kinyitja a száját. Ő is cselekedni kezd, az előtte levő lény felé lép, és megpróbálja állon ütni fokosával minél erősebben. Akár eltalálja, akár nem, ezután visszalép oda, ahol eddig volt.*
944. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-10 19:53:37
Üzenet elküldve: 2019-09-10 19:53:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Quantall: energiaburok, utolsó kör//
//Krestvir: láng, utolsó kör//
*Aztán elül a vihar. Alighanem mindannyian ezt várták, de Laornak a hirtelen támad üres csend legalább annyira zavaró, pontosabban vészjósló. Kell egy-két szívdobbanásnyi idő míg felismeri, hogy nem olyan süket ez a csönd. A motoszkálás zaja, a morgás jelzi, hogy jól gondolta, társaságuk van. Mivel egyelőre a zaj forrása nem mutatkozik, talán van annyi ideje, hogy hátrasandítson a válla felett. Úgy látszik, hogy mindenki rendben van. A tűz is kezd pislákolni. Ha nem olyan lenne a helyzet amilyen, Riri kérdésére elmosolyodna. Ez a fajta naivitás csak a tündéreknek áll jól. Csak bólint egyet Alyo véleményére, ezúttal tökéletesen egyetért vele.*
- Készítsd az íjad!
*Csak elmosolyodik, de ez inkább vicsor.*
- És ha lehet, ne engem lőj hátba.
*A következő pillantás a szűkszavúnak mutatkozó sötételfre esik, aki valami mágikus révületbe merülhet. Fogalma sincs, hogy miben mesterkedik, de reméli, hogy nem most szottyant kedve meditálni.*
- Azt tesszük. *veti oda Krestvirnek kissé kurtán, aztán egy kis sóhaj után kedvesebb hangon folytatja. Mégsem lenne okos összerúgni a port a mágussal.*
- Egy próbát megér, hátha elkotródnak. Bár vannak kétségeim.
*Frandr is felcsatlakozik, Laor pedig őt is megajándékozza egy fanyar megjegyzéssel.*
- Farkasok sem. Legalábbis a normálisabb falkák. Úgyhogy jó ötlet, ha kicsit leszűkíted itt a helyet, mielőtt...
*Az utóbbi mondat már Krestvirnek szól, miközben újra a nyílás előtti teret kémleli. Befejezni nem tudja, villanásnyi mozgást lát a szeme sarkából. Fordul, és már látja is azt a valamit. Akár farkas is lehet ahogy Frandr mondta, de akkor valami nagyon megviselt farkas. Sokáig nincs ideje gyönyörködni a látványban, mert a jószág szemlátomást nem csatlakozni akar hozzájuk a menedékben. Ösztönszerűen cselekszik. Alighanem esélye sem lenne elkerülni a szökkenő állatot, így egy gyors, kurta mozdulattal próbálja maga elé kapni a kardot úgy, hogy annak hegye a farkas felé mutasson. Ha van egy kis szerencséje, akkor az ugró állat saját magát fogja felnyársalni a mesterkardon. A többivel ebben a pillanatban nem tud foglalkozni, de reméli, hogy többiek is okosan reagálnak. Hiszen ha Frandr nem is tudja feltartóztatni a másik kettőt (ha jól látta, még kettő próbál bejutni), és az egyik át is jut rajtuk, Alyo lehet olyan jó íjász, hogy ilyen kis távolságból ne hibázzon. És szerencséjükre még ott van a két mágus a tudományukkal és Riri a varázsos italaival.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Quantall: energiaburok, utolsó kör//
//Krestvir: láng, utolsó kör//
*Aztán elül a vihar. Alighanem mindannyian ezt várták, de Laornak a hirtelen támad üres csend legalább annyira zavaró, pontosabban vészjósló. Kell egy-két szívdobbanásnyi idő míg felismeri, hogy nem olyan süket ez a csönd. A motoszkálás zaja, a morgás jelzi, hogy jól gondolta, társaságuk van. Mivel egyelőre a zaj forrása nem mutatkozik, talán van annyi ideje, hogy hátrasandítson a válla felett. Úgy látszik, hogy mindenki rendben van. A tűz is kezd pislákolni. Ha nem olyan lenne a helyzet amilyen, Riri kérdésére elmosolyodna. Ez a fajta naivitás csak a tündéreknek áll jól. Csak bólint egyet Alyo véleményére, ezúttal tökéletesen egyetért vele.*
- Készítsd az íjad!
*Csak elmosolyodik, de ez inkább vicsor.*
- És ha lehet, ne engem lőj hátba.
*A következő pillantás a szűkszavúnak mutatkozó sötételfre esik, aki valami mágikus révületbe merülhet. Fogalma sincs, hogy miben mesterkedik, de reméli, hogy nem most szottyant kedve meditálni.*
- Azt tesszük. *veti oda Krestvirnek kissé kurtán, aztán egy kis sóhaj után kedvesebb hangon folytatja. Mégsem lenne okos összerúgni a port a mágussal.*
- Egy próbát megér, hátha elkotródnak. Bár vannak kétségeim.
*Frandr is felcsatlakozik, Laor pedig őt is megajándékozza egy fanyar megjegyzéssel.*
- Farkasok sem. Legalábbis a normálisabb falkák. Úgyhogy jó ötlet, ha kicsit leszűkíted itt a helyet, mielőtt...
*Az utóbbi mondat már Krestvirnek szól, miközben újra a nyílás előtti teret kémleli. Befejezni nem tudja, villanásnyi mozgást lát a szeme sarkából. Fordul, és már látja is azt a valamit. Akár farkas is lehet ahogy Frandr mondta, de akkor valami nagyon megviselt farkas. Sokáig nincs ideje gyönyörködni a látványban, mert a jószág szemlátomást nem csatlakozni akar hozzájuk a menedékben. Ösztönszerűen cselekszik. Alighanem esélye sem lenne elkerülni a szökkenő állatot, így egy gyors, kurta mozdulattal próbálja maga elé kapni a kardot úgy, hogy annak hegye a farkas felé mutasson. Ha van egy kis szerencséje, akkor az ugró állat saját magát fogja felnyársalni a mesterkardon. A többivel ebben a pillanatban nem tud foglalkozni, de reméli, hogy többiek is okosan reagálnak. Hiszen ha Frandr nem is tudja feltartóztatni a másik kettőt (ha jól látta, még kettő próbál bejutni), és az egyik át is jut rajtuk, Alyo lehet olyan jó íjász, hogy ilyen kis távolságból ne hibázzon. És szerencséjükre még ott van a két mágus a tudományukkal és Riri a varázsos italaival.*
943. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-10 19:07:18
Üzenet elküldve: 2019-09-10 19:07:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Quantall: energiaburok, utolsó kör//
//Krestvir: láng, utolsó kör//
*Egy fertályóra is eltelik, mire csendesül a vihar. Az idő pont elegendő arra, hogy felmérjék a környezetet és mindenki felvegye, számára tetsző állását, van, ki védekezőt, s van, ki szemlélődő, vagy őrszem pozíciót. Akad, ki a sérülések után érdeklődik. A csapatban talán Frand'drnek volt a legtöbb esélye egy alapos bucskázás után, horzsolást és duzzanatot beszerezni, azonban szerencséje van és egy látványos ugrással kombinált vetődés következtében, odasorolhat Laor mellé a bejárat szájánál. A vihar oly hirtelen vonul át felettük, mint, ahogyan keletkezett is, mintha valaki csak csettintett volna, s egyszer csak síri, éteri csend lesz. Persze ebbe a csendbe, mintegy megfűszerezve azt, vegyül a motoszkálás, gyomorból jövő morgás, ami, mintha körbe-körbe járna a kis sziklavédelem körül, elkerülve a bejárat látóterét.
A tündér helyezkedik el majdnem legbelül, aztán Quantall, majd Alyo. Carsaadi erdeklődő hangjára csupán nemleges válaszokat kaphat, sérülést egyelőre, a hányattatott körülmények ellenére nem szerzett senki. Némi egyeztetésre van idő, s míg Krestvir vállán ülő Kilencedik magához tér a révületből, aki csak nemlegesen rázza meg fejé. Nem, nincs jól, ijedt, remeg, fázik. Kezének tapintása csupán kihűlt halmokat mutat, a tábortűz maradványok már régebb óta itt lehetnek. Van idő meggyújtani az aprócska tábortüzet. Ahogy az fellobban, mindenki körbenézhet. Egyszerű nyílásról van szó, egy aprócska "szobáról", melyben viszont a csapat összes tagja kényelmesen elférhet. Nem lehet megállapítani, hogy a vájat hogyan keletkezett, de gyanúsan valaminek a része lehetett egykoron, talán egy leválasztott sziklába vájt szoba, de az is előfordulhat, hogy csupán a természet játéka csalja meg a szemet. Miközben Alyo tájékoztatja a társaságot a látott lényekről, Carsaadi kérdésére Frandr'd reagálhat, valamint Krestvir is meggyújthatja a tüzet.
Quantall lehunyt szemmel esik révületbe, s csukott tekintete előtt megjelenik a sziklán kívüli rész, de szinte azonnal elszörnyedhet. Nyilvánvalóan érzi magukat, de azon kívül mást is lát érzékeivel: egészen pontosan megszámlálhatja a lelkeket, s a vörös foltok úgy kavarognak szemhéja előtt, akár a hurrikán. A pontos helyüket nem észlelheti, de annyi bizonyos, hogy valahol itt lehetnek, mert abban a pillanatban, hogy szólásra nyitná a száját, a mennyezeten felfelé vezető lyuk teteje felől, mintha valami morogva túrná az orrát, kaparászás és acsarkodás hallatszik. Carsaadi homlokára hulló törmeléket észlelhet.
Nem lehet tudni pontosan, hogy mikor szabadul el a káosz. Valahogyan talán akkor, amikor Laor megemlíti a társaságot, Krestvir megkérdi, hogy elzárja-e a bejáratot, Frandr'd pedig ellenkezését fejezi ki. Quantall is talán ekkor nyitja szólásra a száját, hogy elmondja, mit vett észre varázslatával. A beszélgetést itt vélhetően elvágják.
Közvetlenül Laor mellett, aki a nyílásnál áll balról egy torz, négylábú, kutyaszerű lény jelenik meg, marmagassága, úgy a férfi térdéig érhet, zömök, izmos, látszólag nagyon nehéz lehet. Szinte spriccel a lába alatt a talaj, ahogyan befordul. A szikla mögül érkezhetett. Laornak csak egy pillanata van felmérni azt. Füle nincs, ahogyan szemhéja sem. Szemgolyói hidegen merednek, majdnem tejfehér az egész, szőr a fejét alig borítja, testét is foltokban, mintha megégett volna a teste. Szája tágra nyitva, s benne tűéles, sárga fogak sorakoznak, innen érezni bűzös leheletét. Az már most látszik sunyi tekintetéből, hogy villámgyors és talán ravasz is. Egyetlen vicsorgó vakkantás után ugrik a férfi torka felé fordultából hörögve mellső lábait előrenyújtva.
A vakkantásra, szinte azzal egy időben, másik morgás is felel. Egészen pontosan Frandr'd felől, ahol egy hasonló nagyságú dög jelenik meg, jobb oldalról fordulva befelé, azonban nem Frandr'd felé, hanem a két férfi között, a barlang belsejébe Alyo, Quantall, Krestvir és Carsaadi felé indul meg sebesen, mire észlelik, már fél teste a nyílásban van.
Gondolhatnánk, hogy ott van Frandr'd, akinek azonban döntenie kell... fentről érkezik egy harmadik, négy lábbal ér földet a kiszögellés előtt, Frandr'dtől úgy két lépésre szemben. Kissé nagyobb, mint többi, s nem ront azonnal előre, mellső lábára támaszkodva lapos tekintettel vár, még csak nem is vicsorog. Fejét félrebiccentve vakkant kettőt, mire felülről újabb morgások felelnek. Frandr'dnek döntenie kell. Ha Laornak segít, vagy a nagyobbik várakozót veszi célba, a köztük átfutó második, minden bizonnyal bejut a bent lévő négyes közé, akiknek persze van idejük reagálni... de nem sok, nagyon nem. Ha a közöttük átfutót választja, félő, hogy a várakozó támad rá. Nehéz eset.
Alyo, kezében az íjával cselekedhet a középütt áttörő kapcsán, de ő van a legközelebb, kis szerencsén fog múlni, ha Frand'dr nem lép közbe. Varázslatra mormogásra kizárólag akkor van idő, ha legalább kicsit feltartják a dögöt. Quantall energiaburka vészesen kezd vibrálni, az utolsókat rúgja, de még kitart.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Quantall: energiaburok, utolsó kör//
//Krestvir: láng, utolsó kör//
*Egy fertályóra is eltelik, mire csendesül a vihar. Az idő pont elegendő arra, hogy felmérjék a környezetet és mindenki felvegye, számára tetsző állását, van, ki védekezőt, s van, ki szemlélődő, vagy őrszem pozíciót. Akad, ki a sérülések után érdeklődik. A csapatban talán Frand'drnek volt a legtöbb esélye egy alapos bucskázás után, horzsolást és duzzanatot beszerezni, azonban szerencséje van és egy látványos ugrással kombinált vetődés következtében, odasorolhat Laor mellé a bejárat szájánál. A vihar oly hirtelen vonul át felettük, mint, ahogyan keletkezett is, mintha valaki csak csettintett volna, s egyszer csak síri, éteri csend lesz. Persze ebbe a csendbe, mintegy megfűszerezve azt, vegyül a motoszkálás, gyomorból jövő morgás, ami, mintha körbe-körbe járna a kis sziklavédelem körül, elkerülve a bejárat látóterét.
A tündér helyezkedik el majdnem legbelül, aztán Quantall, majd Alyo. Carsaadi erdeklődő hangjára csupán nemleges válaszokat kaphat, sérülést egyelőre, a hányattatott körülmények ellenére nem szerzett senki. Némi egyeztetésre van idő, s míg Krestvir vállán ülő Kilencedik magához tér a révületből, aki csak nemlegesen rázza meg fejé. Nem, nincs jól, ijedt, remeg, fázik. Kezének tapintása csupán kihűlt halmokat mutat, a tábortűz maradványok már régebb óta itt lehetnek. Van idő meggyújtani az aprócska tábortüzet. Ahogy az fellobban, mindenki körbenézhet. Egyszerű nyílásról van szó, egy aprócska "szobáról", melyben viszont a csapat összes tagja kényelmesen elférhet. Nem lehet megállapítani, hogy a vájat hogyan keletkezett, de gyanúsan valaminek a része lehetett egykoron, talán egy leválasztott sziklába vájt szoba, de az is előfordulhat, hogy csupán a természet játéka csalja meg a szemet. Miközben Alyo tájékoztatja a társaságot a látott lényekről, Carsaadi kérdésére Frandr'd reagálhat, valamint Krestvir is meggyújthatja a tüzet.
Quantall lehunyt szemmel esik révületbe, s csukott tekintete előtt megjelenik a sziklán kívüli rész, de szinte azonnal elszörnyedhet. Nyilvánvalóan érzi magukat, de azon kívül mást is lát érzékeivel: egészen pontosan megszámlálhatja a lelkeket, s a vörös foltok úgy kavarognak szemhéja előtt, akár a hurrikán. A pontos helyüket nem észlelheti, de annyi bizonyos, hogy valahol itt lehetnek, mert abban a pillanatban, hogy szólásra nyitná a száját, a mennyezeten felfelé vezető lyuk teteje felől, mintha valami morogva túrná az orrát, kaparászás és acsarkodás hallatszik. Carsaadi homlokára hulló törmeléket észlelhet.
Nem lehet tudni pontosan, hogy mikor szabadul el a káosz. Valahogyan talán akkor, amikor Laor megemlíti a társaságot, Krestvir megkérdi, hogy elzárja-e a bejáratot, Frandr'd pedig ellenkezését fejezi ki. Quantall is talán ekkor nyitja szólásra a száját, hogy elmondja, mit vett észre varázslatával. A beszélgetést itt vélhetően elvágják.
Közvetlenül Laor mellett, aki a nyílásnál áll balról egy torz, négylábú, kutyaszerű lény jelenik meg, marmagassága, úgy a férfi térdéig érhet, zömök, izmos, látszólag nagyon nehéz lehet. Szinte spriccel a lába alatt a talaj, ahogyan befordul. A szikla mögül érkezhetett. Laornak csak egy pillanata van felmérni azt. Füle nincs, ahogyan szemhéja sem. Szemgolyói hidegen merednek, majdnem tejfehér az egész, szőr a fejét alig borítja, testét is foltokban, mintha megégett volna a teste. Szája tágra nyitva, s benne tűéles, sárga fogak sorakoznak, innen érezni bűzös leheletét. Az már most látszik sunyi tekintetéből, hogy villámgyors és talán ravasz is. Egyetlen vicsorgó vakkantás után ugrik a férfi torka felé fordultából hörögve mellső lábait előrenyújtva.
A vakkantásra, szinte azzal egy időben, másik morgás is felel. Egészen pontosan Frandr'd felől, ahol egy hasonló nagyságú dög jelenik meg, jobb oldalról fordulva befelé, azonban nem Frandr'd felé, hanem a két férfi között, a barlang belsejébe Alyo, Quantall, Krestvir és Carsaadi felé indul meg sebesen, mire észlelik, már fél teste a nyílásban van.
Gondolhatnánk, hogy ott van Frandr'd, akinek azonban döntenie kell... fentről érkezik egy harmadik, négy lábbal ér földet a kiszögellés előtt, Frandr'dtől úgy két lépésre szemben. Kissé nagyobb, mint többi, s nem ront azonnal előre, mellső lábára támaszkodva lapos tekintettel vár, még csak nem is vicsorog. Fejét félrebiccentve vakkant kettőt, mire felülről újabb morgások felelnek. Frandr'dnek döntenie kell. Ha Laornak segít, vagy a nagyobbik várakozót veszi célba, a köztük átfutó második, minden bizonnyal bejut a bent lévő négyes közé, akiknek persze van idejük reagálni... de nem sok, nagyon nem. Ha a közöttük átfutót választja, félő, hogy a várakozó támad rá. Nehéz eset.
Alyo, kezében az íjával cselekedhet a középütt áttörő kapcsán, de ő van a legközelebb, kis szerencsén fog múlni, ha Frand'dr nem lép közbe. Varázslatra mormogásra kizárólag akkor van idő, ha legalább kicsit feltartják a dögöt. Quantall energiaburka vészesen kezd vibrálni, az utolsókat rúgja, de még kitart.*
942. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-08 17:12:45
Üzenet elküldve: 2019-09-08 17:12:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Mégse búcsú//
*A mágus továbbra sem tud betelni a látvánnyal, amit a zavarba jövő Lyna okoz! Nem is tudná letagadni, hogy tetszik neki ez a kis gyámoltalan lányka s bár látta, hogy elhatározása és képességei milyen nagyok, mégis az egész kis szőkeség olyan aprócska és törékeny, amitől minden férfinak megdobban a szíve, ha ránéz.*
-Nem tudom igazán, de ha a házatokhoz érünk, megpróbálhatjuk elengedni! *El is magyarázza miért gondol így.*
-Nálam is sok galamb jár a birtokomra, mert szoktam kiszórni maradékot, amit szeretnek! Egy háznál több étel jut nekik, mint az erdőben, szóval könnyen odaszoknak. *Gondolkodik hangosan.*
-Meg aztán lehet, hogy tényleg vissza fog járni hozzátok és te is láthatod majd néha! Nálam vannak galambok, akiket már felismerek, hogy bizony ott fészkelnek a környéken! *Meg egy a diófán is van. A gyümölcsösökön csak azért nem, mert tönkre teszik a termést, ha sokan odakeverednek, a dió azonban más, arra sok madár fészkelhet úgy, hogy a gazdának kára nincs belőle.*
-Fahéj? Szeretem, persze, de csak ha keveset raknak az ételbe! Ismertem egy törpét, aki azt rakta az italába folyton, de egész kiskanállal! Nem tudom, hogy bírta meginni és még ráadásul drága is! *Hümmög egy sort.*
-Egy csipet fahéj viszont jót tesz az ízületeimnek is! *Nincs mit tenni, hiába fiatalos a pásztormágus, azért ilyen korban már vannak gondok térd és deréktájékon, amik felett nem siklik el az emberfia.*
-A mágustoronyhoz az egész ingoványon át kéne vágni, utána vissza! És nem kis terület, gondolhatod! *Mutat a torony irányába.*
-De majd, ha kicsit jobban fel vagyunk készülve étellel, itallal és meleg, vízhatlan takaróval, akkor ellátogathatunk a toronyba! Egyszer csak benézek majd és elkérlek egy kis tanulmányi túrára Drameiloten úrtól, mit szólsz? *Mosolyog a lánykára a mágus.*
*A mágus továbbra sem tud betelni a látvánnyal, amit a zavarba jövő Lyna okoz! Nem is tudná letagadni, hogy tetszik neki ez a kis gyámoltalan lányka s bár látta, hogy elhatározása és képességei milyen nagyok, mégis az egész kis szőkeség olyan aprócska és törékeny, amitől minden férfinak megdobban a szíve, ha ránéz.*
-Nem tudom igazán, de ha a házatokhoz érünk, megpróbálhatjuk elengedni! *El is magyarázza miért gondol így.*
-Nálam is sok galamb jár a birtokomra, mert szoktam kiszórni maradékot, amit szeretnek! Egy háznál több étel jut nekik, mint az erdőben, szóval könnyen odaszoknak. *Gondolkodik hangosan.*
-Meg aztán lehet, hogy tényleg vissza fog járni hozzátok és te is láthatod majd néha! Nálam vannak galambok, akiket már felismerek, hogy bizony ott fészkelnek a környéken! *Meg egy a diófán is van. A gyümölcsösökön csak azért nem, mert tönkre teszik a termést, ha sokan odakeverednek, a dió azonban más, arra sok madár fészkelhet úgy, hogy a gazdának kára nincs belőle.*
-Fahéj? Szeretem, persze, de csak ha keveset raknak az ételbe! Ismertem egy törpét, aki azt rakta az italába folyton, de egész kiskanállal! Nem tudom, hogy bírta meginni és még ráadásul drága is! *Hümmög egy sort.*
-Egy csipet fahéj viszont jót tesz az ízületeimnek is! *Nincs mit tenni, hiába fiatalos a pásztormágus, azért ilyen korban már vannak gondok térd és deréktájékon, amik felett nem siklik el az emberfia.*
-A mágustoronyhoz az egész ingoványon át kéne vágni, utána vissza! És nem kis terület, gondolhatod! *Mutat a torony irányába.*
-De majd, ha kicsit jobban fel vagyunk készülve étellel, itallal és meleg, vízhatlan takaróval, akkor ellátogathatunk a toronyba! Egyszer csak benézek majd és elkérlek egy kis tanulmányi túrára Drameiloten úrtól, mit szólsz? *Mosolyog a lánykára a mágus.*
941. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-08 12:39:11
Üzenet elküldve: 2019-09-08 12:39:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 427
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 427
Játékstílus: Megfontolt
*Eleinte még könnyen halad a lápvidéken, de aztán a terep fokozatosan nehezedik. Lassan halad, a kis ösvényen vigyázva a lépéseire. A szokásos bűz és párása levegő rátelepedik a lányra. Ettől függetlenül az élet zajlik nagyon is. A helyi élőlényeket nem igazán zavarja a félvér jelenléte. Ugyanúgy mondják a magukét tovább. Gyakori kis pihenőket tart, de már így is kezd fárasztó lenni számára ez az utazás. Egyszer csak megcsúszik a lába és ezzel kibillen az egyensúlyából és oldalt vágódik. Nem a kemény földre esik, hanem egy jó sűrű sáros masszába. Gyorsan kezd merülni, közben kétségbe esten kapálózik, hogy stabilizálja magát. Már teljes egészében a merül lefelé a sárban, mikor a keze valami keménybe markol. Egy vaskos gyökérdarab az, ami megmenti a haláltól. Minden erejét összeszedve próbálja felhúzni magát. Sikerrel jár és kitud kecmeregni egy szilárdabb részre. Viszont érzi, hogy a sebe az bizony felszakadt. A földön kiterülve piheg egy jó darabig, majd mikor végre úgy érzi, hogy elég erő szorult belé valahogy feltápászkodik. Ez csak a sokadik próbálkozására sikerül majd. Merő ragacsos mocsok az egész teste. Egy kis részen viszont vörös folt jelenik meg. A sebéből jön a vér. A kulacsával kimossa nagyjából és egy szintén megmosott ruhadarabbal betömi. Iszonyúan fájni kezd neki. Az eddigi lassú menetelés, most még lassabbá válik. Szinte egy örökké valóságnak tűnik neki, mire kiér ebből mocsárból. Többször is az ájulás kerülgeti, ilyenkor kényszer pihenőt tart.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937