Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 50 (981. - 1000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1000. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-01 22:27:24
Üzenet elküldve: 2019-10-01 22:27:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
*Ahogy megfigyeli azokat a dögöket, nem tűnnek ismerősnek. a városban nem ilyenek voltak amik előmásztak.
Nem nézegeti őket sokáig, mert a korábbi csapatból egyre többen tűnnek fel a barlang bejáratánál.
Kérdéseire Laortól kap választ, amit felettébb különösnek talál. Összesen nem beszélt ennyit hozzá a férfi Synmira óta, mint most. A válasz azonban feltárja a vihart, amiről Naty lemaradt, s meg is magyarázza az út közben látott pusztítást.*
- Értem... *bólint komoran, bár ezelőtt sem volt túl jó kedvében. Térdig mocskos, megriasztotta egy farkas, itt meg ismeretlen dögökkel harcoltak, s egy pillanatig nem bánja, hogy kimaradt. A városi események után csak azt bánja, hogy Quantallt nem próbálta erélyesebben lebeszélni. *
- Sajnálom, tényleg mindent megpróbáltam, de... *szabadkozik még röviden. A társalgásban jönnek-mennek a csapat tagjai, Natalayda az átcaplatott nap után kicsit nehezen követi, de Quantallt kihallja mindenki más közül.*
- Úgy örülök, hogy jól vagy *öleli meg őszintén* Persze. Segítek gyűjteni, sőt. Ha számít a véleményem, én is az égetés mellett állok. *Kapva kap az alkalmon, hogy hasznos legyen.*
~ De enni biztosan nem fogok egyik elhullottból sem.~
*Persze a vihartól elhullottakra gondol. Neki azok az állatok dögök, és inkább eszik egy kevéske szárított húst ma is a saját készleteiből, mint hogy azokkal degeszre egye magát.*
- De előtte ezt még el kell mondanom *Úgy dönt a lányeget, most azonnal el szeretné mondani, mert úgy érzi, évszázados fáradtság kezdi kerülgetni.*
- Tudta. *Emeli fel a hangját, hogy a távolabb esők is könnyebben meghallják, ha kíváncsiak.* Már akkor tudta hova jöttök és miért, mikor még csak készülődtetek a torony aljában. Először azt mondta, lebeszélt volna titeket, de aztán * itt elhallgat, mert tart tőle, hogy kinevetik majd azért amit mondani fog. Talán azzal van a baj, hogy ő nem hisz önmagában annyira... de elmondania csak el kell, így egy nagy levegő után belekezd.*
- Hinnetek kell. Hinnetek kell bármiben, istenetekben, mágiátokban, vagy csupán önmagatokban. Azt mondta, úgy sikerrel járhattok *Vállát lassan emeli majd maga mellett leengedi. Nem érzi magát hitelesnek, de nem tudta megtenni, hogy nem próbálja átadni az "üzenetet". Ezek után pedig nyugodtabban indul tüzelőt is gyűjteni.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
*Ahogy megfigyeli azokat a dögöket, nem tűnnek ismerősnek. a városban nem ilyenek voltak amik előmásztak.
Nem nézegeti őket sokáig, mert a korábbi csapatból egyre többen tűnnek fel a barlang bejáratánál.
Kérdéseire Laortól kap választ, amit felettébb különösnek talál. Összesen nem beszélt ennyit hozzá a férfi Synmira óta, mint most. A válasz azonban feltárja a vihart, amiről Naty lemaradt, s meg is magyarázza az út közben látott pusztítást.*
- Értem... *bólint komoran, bár ezelőtt sem volt túl jó kedvében. Térdig mocskos, megriasztotta egy farkas, itt meg ismeretlen dögökkel harcoltak, s egy pillanatig nem bánja, hogy kimaradt. A városi események után csak azt bánja, hogy Quantallt nem próbálta erélyesebben lebeszélni. *
- Sajnálom, tényleg mindent megpróbáltam, de... *szabadkozik még röviden. A társalgásban jönnek-mennek a csapat tagjai, Natalayda az átcaplatott nap után kicsit nehezen követi, de Quantallt kihallja mindenki más közül.*
- Úgy örülök, hogy jól vagy *öleli meg őszintén* Persze. Segítek gyűjteni, sőt. Ha számít a véleményem, én is az égetés mellett állok. *Kapva kap az alkalmon, hogy hasznos legyen.*
~ De enni biztosan nem fogok egyik elhullottból sem.~
*Persze a vihartól elhullottakra gondol. Neki azok az állatok dögök, és inkább eszik egy kevéske szárított húst ma is a saját készleteiből, mint hogy azokkal degeszre egye magát.*
- De előtte ezt még el kell mondanom *Úgy dönt a lányeget, most azonnal el szeretné mondani, mert úgy érzi, évszázados fáradtság kezdi kerülgetni.*
- Tudta. *Emeli fel a hangját, hogy a távolabb esők is könnyebben meghallják, ha kíváncsiak.* Már akkor tudta hova jöttök és miért, mikor még csak készülődtetek a torony aljában. Először azt mondta, lebeszélt volna titeket, de aztán * itt elhallgat, mert tart tőle, hogy kinevetik majd azért amit mondani fog. Talán azzal van a baj, hogy ő nem hisz önmagában annyira... de elmondania csak el kell, így egy nagy levegő után belekezd.*
- Hinnetek kell. Hinnetek kell bármiben, istenetekben, mágiátokban, vagy csupán önmagatokban. Azt mondta, úgy sikerrel járhattok *Vállát lassan emeli majd maga mellett leengedi. Nem érzi magát hitelesnek, de nem tudta megtenni, hogy nem próbálja átadni az "üzenetet". Ezek után pedig nyugodtabban indul tüzelőt is gyűjteni.*
999. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-01 21:10:46
Üzenet elküldve: 2019-10-01 21:10:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
*Frandr lemarad Alyo mutatványáról, így csak annyit lát meg, hogy az a láthatárt kémleli. Ezután meg már a figyelmét a hulláknak szenteli. Na meg Ririnek, aki azt javasolja, hogy valamiféle végtisztességet adjanak a dögöknek.
Egy morduláson kívül nem válaszol erre semmit. Tisztes temetést magától biztos nem adna a lényeknek, ám régi életében elégettek minden tetemet, amit nem tudtak felhasználni. Ha rajta múlik, ezekkel is ugyanezt tenné. Ha ez Ririt is boldoggá teszi, az még jobb.
Laor is beleegyezik a farkasok elégetésébe. Reméli, hogy a mágusoknak arra is van módjuk, hogy nedves fát borítsanak lángba, mert nagyon sok száraz fa nem hiszi, hogy van egy mocsárban.
Mindenesetre mocsaras talaj ide vagy oda, ennyi farkasnak elég mély és széles sírt ásni hosszú és mocskos feladat lett volna, így Frandr is örül, hogy végül a lángok mellett döntenek.*
-Nem eleget. Ezek pedig *dob a halomra egy újabb dögöt* szerintem belülről rohadnak már.
*Laornak is hasonló véleménye van, így Frandr felemeli a hangját, és odaszól Quantallnak és Natynak, akik épp úgy tűnik, tüzifát mennek gyűjteni.*
-Ha találtok olyan állattetemeket, amik ehetőnek tűnnek, hozzátok el azokat is. Vagy szóljatok nekünk, majd elhozzuk mi.
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
*Frandr lemarad Alyo mutatványáról, így csak annyit lát meg, hogy az a láthatárt kémleli. Ezután meg már a figyelmét a hulláknak szenteli. Na meg Ririnek, aki azt javasolja, hogy valamiféle végtisztességet adjanak a dögöknek.
Egy morduláson kívül nem válaszol erre semmit. Tisztes temetést magától biztos nem adna a lényeknek, ám régi életében elégettek minden tetemet, amit nem tudtak felhasználni. Ha rajta múlik, ezekkel is ugyanezt tenné. Ha ez Ririt is boldoggá teszi, az még jobb.
Laor is beleegyezik a farkasok elégetésébe. Reméli, hogy a mágusoknak arra is van módjuk, hogy nedves fát borítsanak lángba, mert nagyon sok száraz fa nem hiszi, hogy van egy mocsárban.
Mindenesetre mocsaras talaj ide vagy oda, ennyi farkasnak elég mély és széles sírt ásni hosszú és mocskos feladat lett volna, így Frandr is örül, hogy végül a lángok mellett döntenek.*
-Nem eleget. Ezek pedig *dob a halomra egy újabb dögöt* szerintem belülről rohadnak már.
*Laornak is hasonló véleménye van, így Frandr felemeli a hangját, és odaszól Quantallnak és Natynak, akik épp úgy tűnik, tüzifát mennek gyűjteni.*
-Ha találtok olyan állattetemeket, amik ehetőnek tűnnek, hozzátok el azokat is. Vagy szóljatok nekünk, majd elhozzuk mi.
998. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-01 20:28:04
Üzenet elküldve: 2019-10-01 20:28:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
- Utálj csak! *vigyorodik el amikor Alyo ellép tőle* Nem esik rosszul.
*Ez persze erősen kétértelmű, de annak is szánja. Szemügyre veszi még, ahogy a félvér sajátos és igen figyelemfelkeltő módon mászik fel a barlang tetejére. Ajka egy néma "huh" szócskát formáz, aztán megcsóválja a fejét, aztán csatlakozik Frandr mellé és egy kurta biccentéssel nyugtázza a köszönetet. Alig látnak neki a dolognak, amikor Riri érkezik nagy lendülettel. Laor kicsit összehúzott szemöldökkel hallgatja, hogy valami végtisztességet kéne adniuk a farkasoknak. Ezt egyáltalán nem érti, elvégre csak oktalan állatokról van szó. De a kérlelő szavak és a tündér őszinte lénye felülírja az értetlenségét.*
- Legyen. *bólint egyet végül elmosolyodva* De azt ne várd, hogy beszédet is tartsak, elbúcsúztatván őket.
*Ezt már végképp bolondságnak tartaná a részéről. Meg aztán valahogy biztos benne, hogy Riri ezt meg fogja tenni helyette. Közben Frandr is felcsatlakozik a tündér ötletére, legalábbis ami a máglyát illeti.*
- Amióta a sötétség urát legyőztük nem hallottam hírét, hogy bárki is visszatért volna a halálból valami szentségtelen módon. És azt sem tudhatjuk, hogy mennyi száraz fát sikerül összegyűjteni. Elsősorban magunkra kell gondolnunk.
*Elhúzza a száját és a sötételf és társa felé pillant, akik fát gyűjteni indulnak.*
- De az is igaz, hogy olyan vidéken járnunk, ahol bármi előfordulhat. Talán Sa'Tereth hatalma itt még erős.
*Sóhajt egyet.*
- Elégetjük őket. Legalább nem leszünk nyakig sárosak.
*Lea óta valahogy zavarja ha koszos. Ezért is figyeli érdeklődéssel ahogy Krestvir egy közeli sziklához sétál, amiből a mágus varázslatára víz kezd csordogálni. Egyik szemöldökét felvonva hümmög egyet, és bár ösztönszerűen idegenkedik a mágiától, ismét kénytelen belátni, hogy az hasznos is lehet. Most már nekiláthatnak összehordani a farkasok tetemeit, mely munkát csak kis időre szakítja meg Krestvir felvetése.*
- Jó ötlet. *bólogat egy kis gondolkodás után* Nem tudjuk, hogy mennyi időt töltünk itt, és készleteink nem kimeríthetetlenek.
*Azután elvigyorodik.*
- De csak akkor ha találunk őzeket, nyulakat, vagy valamit hasonlót. Mert nincs olyan isten *bök állával farkasok felé* hogy én ezekből egyek.
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
- Utálj csak! *vigyorodik el amikor Alyo ellép tőle* Nem esik rosszul.
*Ez persze erősen kétértelmű, de annak is szánja. Szemügyre veszi még, ahogy a félvér sajátos és igen figyelemfelkeltő módon mászik fel a barlang tetejére. Ajka egy néma "huh" szócskát formáz, aztán megcsóválja a fejét, aztán csatlakozik Frandr mellé és egy kurta biccentéssel nyugtázza a köszönetet. Alig látnak neki a dolognak, amikor Riri érkezik nagy lendülettel. Laor kicsit összehúzott szemöldökkel hallgatja, hogy valami végtisztességet kéne adniuk a farkasoknak. Ezt egyáltalán nem érti, elvégre csak oktalan állatokról van szó. De a kérlelő szavak és a tündér őszinte lénye felülírja az értetlenségét.*
- Legyen. *bólint egyet végül elmosolyodva* De azt ne várd, hogy beszédet is tartsak, elbúcsúztatván őket.
*Ezt már végképp bolondságnak tartaná a részéről. Meg aztán valahogy biztos benne, hogy Riri ezt meg fogja tenni helyette. Közben Frandr is felcsatlakozik a tündér ötletére, legalábbis ami a máglyát illeti.*
- Amióta a sötétség urát legyőztük nem hallottam hírét, hogy bárki is visszatért volna a halálból valami szentségtelen módon. És azt sem tudhatjuk, hogy mennyi száraz fát sikerül összegyűjteni. Elsősorban magunkra kell gondolnunk.
*Elhúzza a száját és a sötételf és társa felé pillant, akik fát gyűjteni indulnak.*
- De az is igaz, hogy olyan vidéken járnunk, ahol bármi előfordulhat. Talán Sa'Tereth hatalma itt még erős.
*Sóhajt egyet.*
- Elégetjük őket. Legalább nem leszünk nyakig sárosak.
*Lea óta valahogy zavarja ha koszos. Ezért is figyeli érdeklődéssel ahogy Krestvir egy közeli sziklához sétál, amiből a mágus varázslatára víz kezd csordogálni. Egyik szemöldökét felvonva hümmög egyet, és bár ösztönszerűen idegenkedik a mágiától, ismét kénytelen belátni, hogy az hasznos is lehet. Most már nekiláthatnak összehordani a farkasok tetemeit, mely munkát csak kis időre szakítja meg Krestvir felvetése.*
- Jó ötlet. *bólogat egy kis gondolkodás után* Nem tudjuk, hogy mennyi időt töltünk itt, és készleteink nem kimeríthetetlenek.
*Azután elvigyorodik.*
- De csak akkor ha találunk őzeket, nyulakat, vagy valamit hasonlót. Mert nincs olyan isten *bök állával farkasok felé* hogy én ezekből egyek.
997. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-30 23:53:39
Üzenet elküldve: 2019-09-30 23:53:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
*Ahogy fényből álló számszeríjával kiáll a kis szikla elé és a lények után lő már egyáltalán nem úgy néz ki mint korábban. Ez igaz a külsejére is amit a vihar alaposan összezilált és a tekintetére. Nem a könyvtárba illő elmélkedő tudós tekintete. Egy megfáradt, gyűlölettel teli tekintet ami ölni akar. Mikor a számszeríj lövedék célt téveszt csak egy izom rándul meg az arcán. És mindez eltűnik mikor megjelenik Naty. Nem úgy volt, hogy a lány is utánuk jön. Arról meg szó se volt egyedül tenné egy ilyen helyre. Meglepetten indul el a szőke lány felé és kicsit hitetlenkedve ejti ki a nevét.*
-Naty?
*Az üres fegyvert a földre tartja fél kézzel miközben a másikhoz lép.*
-Jól vagyok. Nem esett bajom.
*Halványan el is mosolyodik. Valahogy különösen jól esik neki ez az aggódás és itt a pusztítás közepén, a rothadó bestiák közt ahogy a lányra néz megállapítja, hogy elképesztően gyönyörű.*
~Azt, hiszem fáradt vagyok. Talán nem vagyok még teljesen jól, hogy itt legyek.~
*Ha valaki meghal, azt nem olyan könnyű kiheverni és a mélységi tudja, hogy ha a sötétség lényeivel kell szembe nézni akkor ahhoz erős akarat is kell. Ő pedig sokat veszített. A lány bocsánatkérésére csak megrázza a fejét és végigsimít annak karján.*
-Nem baj. Megpróbáltad.
*Folytatná, de a többiek megteszik helyette. A tharg harcosnak is igaza van, de ebbe a mélységi nem nyugodna bele. Krestvir kérdéseire viszont ő is kíváncsisággal a szemében néz a lányra. Ha valami tanácsot adott az hasznos lehet számukra. A többiek közben nekilátnak hasznossá tenni magukat. Fát gyűjtenek, a holtestekről gondoskodnak vizet teremtenek. Utóbbiról a mélységinek eszébe is jut valami amire rákérdez Krestvir magisztertől.*
-Magiszter! A nevére sajnos nem emlékszem, de volt egy elf tharg vízmágus. A karavánpihenő ostrománál is ott volt. Nem tudja véletlenül mi van vele?
*Csak egy ártatlan kérdés. Kedves volt hozzá az a lány. Reméli jól van. Ő is és a kislány akit megmentett. Ha választ kap akkor Naty-hoz fordul.*
-Gyűjtsünk tűzifát! Te mit szeretnél ezek után?
*Ha maradni szeretne akkor bizonyára hasznukra lenne a lány. És bár maga szívesen tudná biztonságban, de egy része a mélységinek azért örül, hogy itt van. Amit nagyon szégyell.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
*Ahogy fényből álló számszeríjával kiáll a kis szikla elé és a lények után lő már egyáltalán nem úgy néz ki mint korábban. Ez igaz a külsejére is amit a vihar alaposan összezilált és a tekintetére. Nem a könyvtárba illő elmélkedő tudós tekintete. Egy megfáradt, gyűlölettel teli tekintet ami ölni akar. Mikor a számszeríj lövedék célt téveszt csak egy izom rándul meg az arcán. És mindez eltűnik mikor megjelenik Naty. Nem úgy volt, hogy a lány is utánuk jön. Arról meg szó se volt egyedül tenné egy ilyen helyre. Meglepetten indul el a szőke lány felé és kicsit hitetlenkedve ejti ki a nevét.*
-Naty?
*Az üres fegyvert a földre tartja fél kézzel miközben a másikhoz lép.*
-Jól vagyok. Nem esett bajom.
*Halványan el is mosolyodik. Valahogy különösen jól esik neki ez az aggódás és itt a pusztítás közepén, a rothadó bestiák közt ahogy a lányra néz megállapítja, hogy elképesztően gyönyörű.*
~Azt, hiszem fáradt vagyok. Talán nem vagyok még teljesen jól, hogy itt legyek.~
*Ha valaki meghal, azt nem olyan könnyű kiheverni és a mélységi tudja, hogy ha a sötétség lényeivel kell szembe nézni akkor ahhoz erős akarat is kell. Ő pedig sokat veszített. A lány bocsánatkérésére csak megrázza a fejét és végigsimít annak karján.*
-Nem baj. Megpróbáltad.
*Folytatná, de a többiek megteszik helyette. A tharg harcosnak is igaza van, de ebbe a mélységi nem nyugodna bele. Krestvir kérdéseire viszont ő is kíváncsisággal a szemében néz a lányra. Ha valami tanácsot adott az hasznos lehet számukra. A többiek közben nekilátnak hasznossá tenni magukat. Fát gyűjtenek, a holtestekről gondoskodnak vizet teremtenek. Utóbbiról a mélységinek eszébe is jut valami amire rákérdez Krestvir magisztertől.*
-Magiszter! A nevére sajnos nem emlékszem, de volt egy elf tharg vízmágus. A karavánpihenő ostrománál is ott volt. Nem tudja véletlenül mi van vele?
*Csak egy ártatlan kérdés. Kedves volt hozzá az a lány. Reméli jól van. Ő is és a kislány akit megmentett. Ha választ kap akkor Naty-hoz fordul.*
-Gyűjtsünk tűzifát! Te mit szeretnél ezek után?
*Ha maradni szeretne akkor bizonyára hasznukra lenne a lány. És bár maga szívesen tudná biztonságban, de egy része a mélységinek azért örül, hogy itt van. Amit nagyon szégyell.*
996. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-30 21:34:22
Üzenet elküldve: 2019-09-30 21:34:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
*Keresztezik egymás útját Frandrvel, ám mivel a többiek is a közelben vannak, nem feltételezné alapból, hogy a férfi hozzá intézi a kérdését. Csak arra figyel fel, hogy a harcos lábfejei felé fordulnak, ezért gyanakodva fölemeli tekintetét, s megállapítja, hogy a férfi tekintete is őt figyeli. Ez pedig általában azt jelenti, hogy tőle várják a választ, őt szólították meg.
Visszaengedi a pillantását Frandr mellkasa magasságába, és kicsit gondolkodik.*
- Erre nem tudok biztos választ adni. De ártani nem árthat, ha csökkentjük a kockázatot. - *Válaszol. Aztán közben jön a tündérlány kérése, ami ellen neki nincs kifogása, mert becsülendőnek tartja ezt a tiszteletet, amit a lány mutat az élet és a holttestek iránt. Annak ellenére, hogy egyébként úgy tartja, a hulláknak már mindegy...
Szóba kerül viszont, hogy a tetemeket meg lehetne-, vagyis épphogy nem lehet megenni. A farkasszerű lényekét legalábbis. Azonban vannak itt egyéb elesett állatok is...*
- Mennyi élelmet hoztatok magatokkal? A viharban elpusztult vadakból vacsorázhatnánk... - *Érdeklődik, a férfiak felé pillantva. Mivel nem veti meg a húst, nem gondol rá, hogy valakit esetleg megbotránkoztathat a felvetése, vagyis figyelmeztetés nélkül nem érzi, hogy ilyesmiről nem kellene a tündér előtt beszélnie.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
*Keresztezik egymás útját Frandrvel, ám mivel a többiek is a közelben vannak, nem feltételezné alapból, hogy a férfi hozzá intézi a kérdését. Csak arra figyel fel, hogy a harcos lábfejei felé fordulnak, ezért gyanakodva fölemeli tekintetét, s megállapítja, hogy a férfi tekintete is őt figyeli. Ez pedig általában azt jelenti, hogy tőle várják a választ, őt szólították meg.
Visszaengedi a pillantását Frandr mellkasa magasságába, és kicsit gondolkodik.*
- Erre nem tudok biztos választ adni. De ártani nem árthat, ha csökkentjük a kockázatot. - *Válaszol. Aztán közben jön a tündérlány kérése, ami ellen neki nincs kifogása, mert becsülendőnek tartja ezt a tiszteletet, amit a lány mutat az élet és a holttestek iránt. Annak ellenére, hogy egyébként úgy tartja, a hulláknak már mindegy...
Szóba kerül viszont, hogy a tetemeket meg lehetne-, vagyis épphogy nem lehet megenni. A farkasszerű lényekét legalábbis. Azonban vannak itt egyéb elesett állatok is...*
- Mennyi élelmet hoztatok magatokkal? A viharban elpusztult vadakból vacsorázhatnánk... - *Érdeklődik, a férfiak felé pillantva. Mivel nem veti meg a húst, nem gondol rá, hogy valakit esetleg megbotránkoztathat a felvetése, vagyis figyelmeztetés nélkül nem érzi, hogy ilyesmiről nem kellene a tündér előtt beszélnie.*
995. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-30 20:36:56
Üzenet elküldve: 2019-09-30 20:36:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
* Mikor Frandr elkezdi az állatokat pakolászni, és Laor is afelé hajlik a tündér kicsi szíve hevesebben kezd dobogni. *
- Várjatok! - * kiált s rohan ki a barlangból. * - Adjuk meg nekik a végtisztességet, Laor kérlek - * tündéri kutyaszemei a férfire vándorolnak, mert mivel, hogy ő a vezér, Riri tőle vár engedélyt. *
- El lehet temetni őket szépen is, megevésre amúgy se hinném, hogy alkalmasak lehetnének. A talaj meg elég ingoványos, lapát nélkül is gyorsan tudunk haladni. Addig én a viharból megmaradt fákból ácsolok sírfákat. Vagy esetleg mágián is elégethetjük őket. Az is kegyes végtisztesség, az emberek is előszeretettel használják ezt a módját. Csak kérlek titeket, hogy ne ilyen csúnyán. Ők is éltek egyszer, ahogy mi is élünk. Attól, hogy ez a test már csak porhüvely, tisztelnünk kell. Nem bánod hát Laor? Frandr? - * néz előbb az egyikre, utána a másikra, mert hiába Laor a vezér, a tündér úgy véli, hogy Frandrnek is épp ugyanannyi beszólása van.
Míg a válaszra vár nagy kerek szemekkel néz körbe, hogy ugyan mennyi állat lenne, akit el kellene temetni. Ő ide nézi a vihar áldozatait is, azokat a szegény apró patkányokat, groteszkül nyakatört nyuszikat és egyéb szerencsétlen áldozatokat. Segíteni akar rajtuk, hogy legalább az örök békét megtalálják, ha már az élet ilyen csúnyán elbánt velük. *
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
* Mikor Frandr elkezdi az állatokat pakolászni, és Laor is afelé hajlik a tündér kicsi szíve hevesebben kezd dobogni. *
- Várjatok! - * kiált s rohan ki a barlangból. * - Adjuk meg nekik a végtisztességet, Laor kérlek - * tündéri kutyaszemei a férfire vándorolnak, mert mivel, hogy ő a vezér, Riri tőle vár engedélyt. *
- El lehet temetni őket szépen is, megevésre amúgy se hinném, hogy alkalmasak lehetnének. A talaj meg elég ingoványos, lapát nélkül is gyorsan tudunk haladni. Addig én a viharból megmaradt fákból ácsolok sírfákat. Vagy esetleg mágián is elégethetjük őket. Az is kegyes végtisztesség, az emberek is előszeretettel használják ezt a módját. Csak kérlek titeket, hogy ne ilyen csúnyán. Ők is éltek egyszer, ahogy mi is élünk. Attól, hogy ez a test már csak porhüvely, tisztelnünk kell. Nem bánod hát Laor? Frandr? - * néz előbb az egyikre, utána a másikra, mert hiába Laor a vezér, a tündér úgy véli, hogy Frandrnek is épp ugyanannyi beszólása van.
Míg a válaszra vár nagy kerek szemekkel néz körbe, hogy ugyan mennyi állat lenne, akit el kellene temetni. Ő ide nézi a vihar áldozatait is, azokat a szegény apró patkányokat, groteszkül nyakatört nyuszikat és egyéb szerencsétlen áldozatokat. Segíteni akar rajtuk, hogy legalább az örök békét megtalálják, ha már az élet ilyen csúnyán elbánt velük. *
994. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-30 19:48:37
Üzenet elküldve: 2019-09-30 19:48:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
-Megvagyok.
*Válaszol Laornak. Ahogy látja, mindenki megúszta egy sebesülés nélkül, ami kisebb csoda. Csak egyetérteni tud Laorral, tényleg jó munkát végeztek a többiek.
Tetszik neki, hogy mindenki jó hangulatban van, ám tudja, hogy ha rájuk esteledik, akkor a jó hangulat nem sokat segít, így munkához is lát. Közben a többiek Natyt beavatják a részletekbe. A tőle érkező hírek kicsit lelombozóak lennének, de a mostani siker miatt Frandr nehezére esik csalódottnak lenni.*
-Kösz.
*Szól Laornak, aki, kibontakozva Alyoból, úgy dönt, segít. Mikor Krestvir megszólal, Frandr mégis tart egy apró szünetet. Újratölti a kulacsát a hűs vízzel, és lemos magáról minden vért, ami a farkasokról ráfröccsenhetett.
Ezután folytatja a hullák eltakarítását, ahol abbahagyta. Gyorsabban megy a munka így, hogy Laor is besegít. Harcostársa kérdésére felmordul.*
-Nem láttam még ilyen dögöket. Keleten csak legendákat hallottam, meg utazók történeteit, azokat is harmadkézből.
*Erről eszébe is jut valami. Krestvirhez fordul.*
-Nem kéne elégetni a hullákat? Még sötétedés előtt.
*A forró szelek havában későn megy le a nap, így talán még lenne arra lehetőségük, hogy ne hívják fel magukra a figyelmet éjszakai máglyarakással.*
-Nem tudom, ezek mik, de nem szeretném, ha visszajönnének átharapni a torkunkat.
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
-Megvagyok.
*Válaszol Laornak. Ahogy látja, mindenki megúszta egy sebesülés nélkül, ami kisebb csoda. Csak egyetérteni tud Laorral, tényleg jó munkát végeztek a többiek.
Tetszik neki, hogy mindenki jó hangulatban van, ám tudja, hogy ha rájuk esteledik, akkor a jó hangulat nem sokat segít, így munkához is lát. Közben a többiek Natyt beavatják a részletekbe. A tőle érkező hírek kicsit lelombozóak lennének, de a mostani siker miatt Frandr nehezére esik csalódottnak lenni.*
-Kösz.
*Szól Laornak, aki, kibontakozva Alyoból, úgy dönt, segít. Mikor Krestvir megszólal, Frandr mégis tart egy apró szünetet. Újratölti a kulacsát a hűs vízzel, és lemos magáról minden vért, ami a farkasokról ráfröccsenhetett.
Ezután folytatja a hullák eltakarítását, ahol abbahagyta. Gyorsabban megy a munka így, hogy Laor is besegít. Harcostársa kérdésére felmordul.*
-Nem láttam még ilyen dögöket. Keleten csak legendákat hallottam, meg utazók történeteit, azokat is harmadkézből.
*Erről eszébe is jut valami. Krestvirhez fordul.*
-Nem kéne elégetni a hullákat? Még sötétedés előtt.
*A forró szelek havában későn megy le a nap, így talán még lenne arra lehetőségük, hogy ne hívják fel magukra a figyelmet éjszakai máglyarakással.*
-Nem tudom, ezek mik, de nem szeretném, ha visszajönnének átharapni a torkunkat.
993. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-30 11:13:48
Üzenet elküldve: 2019-09-30 11:13:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Quantall: számszeríj még 8 körig//
//Laor: +3 gyorsaság még 2 körig//
- Mit mondtál meg? - *Kérdezi a manót értetlenül, mert nem veszi észre, hogy megint csak szájhősködik, azt hiszi, tényleg megerősítést vár, hogy valamit előre megmondott.
Aztán eszébe jut Kilencedik sipogása, mikor még a viharban voltak és amit akkor nem állt módjában megérteni. Úgyhogy most rákérdez a dologra.*
- Mikor még odakint voltunk a viharban... Mit kiabáltál? Nem értettem. - *Érdeklődik.
Aztán megtörténik az a bizonyos csók és Riri megjegyzésére odafordul a lány felé, majd vissza a szétváló pároshoz...
Kilencedik a nyelvét ölti Laorra, majd felkuncog.*
- Csőrözők! - *Piszkálódik, de némi veszélyérzet és életösztön szorult belé, mert utána kuncogva ugyan, de Krestvir csuklyájába bújik.
A lány pedig értetlenül áll az eset előtt. Egyrészt itt van a tündérlány "ígérete", hogy fog ő is csókolózni, ha megtalálja a párját, másrészt emlékszik a beszélgetésre Laorral, hogy a férfinak nincs senkije, akivel szeretnék egymást. Pedig most nagyon úgy tűnik, hogy Alyoval szeretik egymást. Ő ugyanis feltételezi, hogy ilyesmit azok csinálnak, akik közel állnak egymáshoz és a tündér is ebben a hitében erősíti. De közben itt van Laor korábbi állítása mellett ez a csók és a csók, amit ő kapott, szintén olyasvalakitől, akivel nem áll annyira közeli kapcsolatban. Akkor most mikor szoktak csókolózni az emberek és egyéb szerzetek?*
- Én ezt nem értem. - *Mondja, szinte suttogva, leginkább magának, de Riri azért hallhatja. Közben kiszabadítja a manót is és visszaengedi a vállára.
Majd megérkezik Natalayda, aki elé kimegy a barlangból. A farkasszerű lényeket nem nézi meg jobban, csak azt, hogy van-e még bennük élet, mozdulnak-e, veszélyt jelentenek-e. Benne is felmerül, hogy velük az ő jégcsapjai végezhettek, de örömet ez nem okoz a számára, legfeljebb némi biztonságérzetet ad, hogy ő is hozzá tudott tenni a csapat védelméhez.
Mikor egészen közel ér, meghajol Natalayda felé, aki rögtön kérdéseket tesz fel, a válaszokkal azonban megelőzi Laor, így maga csöndben marad.
Szerencsére az ő kíváncsisága sem marad sokáig kielégítetlenül: Natalayda hírei eléggé összetörik a reményeit. Bár Laorhoz hasonlóan ő is számított rá, hogy nem kapnak segítséget, ő ilyen egyszerűen nem nyugszik bele, még ha hangja színtelensége és nyugalma változatlan is marad.*
- És nem is adott semmit? Nem mondott semmit? Nem adott tanácsot? - *Szólal meg mégis, kérdéseit látszólag a földhöz intézve, mert tekintetét nem emeli fel.
Később, Frandr kérdésére ő is Laor felé fordul és tudomásul veszi a döntést, miszerint ma már nem haladnak tovább és itt éjszakáznak.
Majd a következő kérdésre a fejét rázza, miszerint ő nem ismeri ezeket a lényeket, nem látott még hasonlót. De figyel, hátha más viszont tud róluk valamit mondani...
Aztán, bár másról szól az utasítás, ő a közelben lévő másik sziklát szemeli ki, s indul el felé. Előtte azonban szól a többieknek...*
- Ott, annál a sziklánál lesz víz, újratölthetik a kulacsaikat. - *Mondja, s ha nem tartóztatják, tervei szerint cselekszik.
Ha odaér, megérinti a szikla egy kiugró részét, majd varázsigét mormol, s ha minden rendben megy, úgy lassan egy vékony vízér kezd onnan csorogni.
Ha pedig ez így történik, a saját kulacsát rögtön újra is tölti, majd megmosdik egy kicsit, letakarítva kezeiről és arcáról a sarat.
A visszaúton összeszedi az útjába akadó ágakat, amiket a vihar sodort idáig, s lerakja a barlang bejáratánál. Addig nem gyújt tüzet, míg kellő mennyiség össze nem gyűlt a tüzelőanyagból.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa megérintett tereptárgyból gyenge ér kezd csordogálni, kevés, de tiszta, iható vizet szolgáltatva.
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Quantall: számszeríj még 8 körig//
//Laor: +3 gyorsaság még 2 körig//
- Mit mondtál meg? - *Kérdezi a manót értetlenül, mert nem veszi észre, hogy megint csak szájhősködik, azt hiszi, tényleg megerősítést vár, hogy valamit előre megmondott.
Aztán eszébe jut Kilencedik sipogása, mikor még a viharban voltak és amit akkor nem állt módjában megérteni. Úgyhogy most rákérdez a dologra.*
- Mikor még odakint voltunk a viharban... Mit kiabáltál? Nem értettem. - *Érdeklődik.
Aztán megtörténik az a bizonyos csók és Riri megjegyzésére odafordul a lány felé, majd vissza a szétváló pároshoz...
Kilencedik a nyelvét ölti Laorra, majd felkuncog.*
- Csőrözők! - *Piszkálódik, de némi veszélyérzet és életösztön szorult belé, mert utána kuncogva ugyan, de Krestvir csuklyájába bújik.
A lány pedig értetlenül áll az eset előtt. Egyrészt itt van a tündérlány "ígérete", hogy fog ő is csókolózni, ha megtalálja a párját, másrészt emlékszik a beszélgetésre Laorral, hogy a férfinak nincs senkije, akivel szeretnék egymást. Pedig most nagyon úgy tűnik, hogy Alyoval szeretik egymást. Ő ugyanis feltételezi, hogy ilyesmit azok csinálnak, akik közel állnak egymáshoz és a tündér is ebben a hitében erősíti. De közben itt van Laor korábbi állítása mellett ez a csók és a csók, amit ő kapott, szintén olyasvalakitől, akivel nem áll annyira közeli kapcsolatban. Akkor most mikor szoktak csókolózni az emberek és egyéb szerzetek?*
- Én ezt nem értem. - *Mondja, szinte suttogva, leginkább magának, de Riri azért hallhatja. Közben kiszabadítja a manót is és visszaengedi a vállára.
Majd megérkezik Natalayda, aki elé kimegy a barlangból. A farkasszerű lényeket nem nézi meg jobban, csak azt, hogy van-e még bennük élet, mozdulnak-e, veszélyt jelentenek-e. Benne is felmerül, hogy velük az ő jégcsapjai végezhettek, de örömet ez nem okoz a számára, legfeljebb némi biztonságérzetet ad, hogy ő is hozzá tudott tenni a csapat védelméhez.
Mikor egészen közel ér, meghajol Natalayda felé, aki rögtön kérdéseket tesz fel, a válaszokkal azonban megelőzi Laor, így maga csöndben marad.
Szerencsére az ő kíváncsisága sem marad sokáig kielégítetlenül: Natalayda hírei eléggé összetörik a reményeit. Bár Laorhoz hasonlóan ő is számított rá, hogy nem kapnak segítséget, ő ilyen egyszerűen nem nyugszik bele, még ha hangja színtelensége és nyugalma változatlan is marad.*
- És nem is adott semmit? Nem mondott semmit? Nem adott tanácsot? - *Szólal meg mégis, kérdéseit látszólag a földhöz intézve, mert tekintetét nem emeli fel.
Később, Frandr kérdésére ő is Laor felé fordul és tudomásul veszi a döntést, miszerint ma már nem haladnak tovább és itt éjszakáznak.
Majd a következő kérdésre a fejét rázza, miszerint ő nem ismeri ezeket a lényeket, nem látott még hasonlót. De figyel, hátha más viszont tud róluk valamit mondani...
Aztán, bár másról szól az utasítás, ő a közelben lévő másik sziklát szemeli ki, s indul el felé. Előtte azonban szól a többieknek...*
- Ott, annál a sziklánál lesz víz, újratölthetik a kulacsaikat. - *Mondja, s ha nem tartóztatják, tervei szerint cselekszik.
Ha odaér, megérinti a szikla egy kiugró részét, majd varázsigét mormol, s ha minden rendben megy, úgy lassan egy vékony vízér kezd onnan csorogni.
Ha pedig ez így történik, a saját kulacsát rögtön újra is tölti, majd megmosdik egy kicsit, letakarítva kezeiről és arcáról a sarat.
A visszaúton összeszedi az útjába akadó ágakat, amiket a vihar sodort idáig, s lerakja a barlang bejáratánál. Addig nem gyújt tüzet, míg kellő mennyiség össze nem gyűlt a tüzelőanyagból.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa megérintett tereptárgyból gyenge ér kezd csordogálni, kevés, de tiszta, iható vizet szolgáltatva.
992. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-30 09:16:28
Üzenet elküldve: 2019-09-30 09:16:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
*Szó sincs arról, hogy hosszú percekig tartó, ádáz csókcsatát vívnának, ezért aztán nincsen térdig lecsorgó nyál és hangos cuppogás sem. Viszont van benne egy nagy adag feszültség, amit Alyo egy laza nyelveléssel kíván levezetni. Az íjat valamikor előbb már a karjára akasztotta, így az egyik kezével foghatja a férfi tarkóját, a másikkal pedig a hátsójába markolhat.*
- Csak pánikba estem. Ha meghalsz, akkor kit utálnék engesztelhetetlenül?
*Féloldalasan elmosolyodik, mikor szétválnak, végigsimít még Laor karján. A többiek megjegyzéseit elengedi a füle mellett, a kis intermezzot elfelejtve már lép is tovább és Frandr mellett ő is nekilát annak, hogy összeszedje a nyílvesszőit, illetve ő már csak azokat veszi fel, amiket a férfi csinos halomba rendezett a barlang szájánál. Ezeket alaposan megvizsgálja, majd ugyanolyan alaposan megtörölgeti őket, végül aztán visszakerülnek a tegezébe.
A többiek foglalkoznak az új jövevénnyel, ő meg tud foglalkozni azzal, hogy kicsit körülnézzen odafentről. Szóval felmászik a barlangizé tetejére. Mindezt olyan stílusban teszi, hogy történetírójuk is meg fog emlékezni róla: mintha valami feszes, testhezálló, falatnyi piros hacukában mászna ki egy medencéből, így kihangsúlyozva valamennyi domborulatát, de most leginkább csak ülőgumóját. Mikor már odafenn van, akkor vesszőt helyez az idegre, de egyelőre nem húzza ki az íjat. A döbbenetesen világos szempár a tájat pásztázza, ráérősen de figyelmesen.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
*Szó sincs arról, hogy hosszú percekig tartó, ádáz csókcsatát vívnának, ezért aztán nincsen térdig lecsorgó nyál és hangos cuppogás sem. Viszont van benne egy nagy adag feszültség, amit Alyo egy laza nyelveléssel kíván levezetni. Az íjat valamikor előbb már a karjára akasztotta, így az egyik kezével foghatja a férfi tarkóját, a másikkal pedig a hátsójába markolhat.*
- Csak pánikba estem. Ha meghalsz, akkor kit utálnék engesztelhetetlenül?
*Féloldalasan elmosolyodik, mikor szétválnak, végigsimít még Laor karján. A többiek megjegyzéseit elengedi a füle mellett, a kis intermezzot elfelejtve már lép is tovább és Frandr mellett ő is nekilát annak, hogy összeszedje a nyílvesszőit, illetve ő már csak azokat veszi fel, amiket a férfi csinos halomba rendezett a barlang szájánál. Ezeket alaposan megvizsgálja, majd ugyanolyan alaposan megtörölgeti őket, végül aztán visszakerülnek a tegezébe.
A többiek foglalkoznak az új jövevénnyel, ő meg tud foglalkozni azzal, hogy kicsit körülnézzen odafentről. Szóval felmászik a barlangizé tetejére. Mindezt olyan stílusban teszi, hogy történetírójuk is meg fog emlékezni róla: mintha valami feszes, testhezálló, falatnyi piros hacukában mászna ki egy medencéből, így kihangsúlyozva valamennyi domborulatát, de most leginkább csak ülőgumóját. Mikor már odafenn van, akkor vesszőt helyez az idegre, de egyelőre nem húzza ki az íjat. A döbbenetesen világos szempár a tájat pásztázza, ráérősen de figyelmesen.*
991. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-29 15:44:44
Üzenet elküldve: 2019-09-29 15:44:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
*Könnyen lehet, hogy ha a tündér nem siet a segítségére akkor ő húzta volna a rövidebbet. Ideje sem sok volt és helye sem. Így viszont mégis sikerült úgy mozdulnia, hogy a rátámadó farkas csupán az üres levegőbe haraphasson bele, és mire Laor a következő mozdulatra készülne, felbömböl az alfahím, majd végleg elcsendesedik. Ezzel egy időben pedig társai jobban látják, ha mentik az irhájukat amíg tehetik. A megfutamodó vadak láttán fújtat egyet. Láthatóan megkönnyebbült, hiszen ez sokkal rosszabbul is végződhetett volna. A tőrt visszacsúsztatja a tokjába és a mellette küzdő harcos felé pislant.*
- Minden rendben?
*Eddig csak a zajokból tudhatta, hogy Frandr sem tétlenkedik és mostanáig csak remélhette, hogy nagy baj nem érte. Úgy látszik, hogy nem.*
- Szép volt. *fordul hátra egy kis mosollyal, hiszen ehhez ketten kevesen lettek volna. A mágusok, az íjász vagy az alkimista is megtette a magáét. Talán folytatná még, de nincs lehetősége, mert érkezik Alyo. Ez pedig annyira meglepi, hogy tiltakozni is elfelejt. Arra már csak később fog gondolni, hogy Lea valószínűleg rosszallóan csóválta volna a fejét, ha ellöki magától a félelfet. Most viszont pillanatnyi hezitálás után visszacsókol, majd amikor elszakadnak egymástól, fejével a többiek felé biccent somolyogva.*
- Hát illik ilyet?
*Laor van annyira prűd, hogy úgy érezze: ilyesmi nem tartozik másokra, de túl a csók kellemesen borzongató érzésén meg is nyugszik egy kicsit. Elég ha ő érzi úgy, hogy Aoneer halála az ő lelkén is szárad, igazán semmi szükség nem lenne rá, hogy Alyo is nehezteljen. Még egy mosoly, egy simogatás a félvér arcán, aztán hüvelyébe löki a kardját és Krestvir felé fordul.*
- Elhallgass! *szólal meg jókedvűen, de ez nem a mágusnak, hanem a manónak szól akinek varázslatos módon megjött a hangja. Azután pedig megérkezik Natalayda is, akitől még a Mágustoronynál váltak el.*
- Nagyunkba szakad egy kiadós vihar, ami elől ide menekültünk. Ezek a dögök végig követtek és itt ütöttek rajtunk. De most már minden rendben van, legalábbis egyelőre, és *megint a többiek felé pillant* azt hiszem senkinek nem esett baja.
*Frandr már a hogyan továbbon töri a fejét, és igaza is van. Kilép a barlang elé, körülnéz, de veszélyt nem lát. Kicsit megrugdossa a legközelebbi elhullott állat testét, azután bólint a kérdésre.*
- Itt.
*Alaposan benne járnak már a délutánban, hamarosan besötétedik. Akkor is ostobaság lenne továbbindulni, ha kipihentek lennének.*
- Frandr és én eltakarítjuk a dögöket, a többiek keressenek tűzifát. Ne merészkedjetek messzire, nem tudhatjuk, hogy visszatérnek-e vagy nem ólálkodik erre más, aki a vérünket akarja. Alyo, te figyelj arra, hogy ne lephessenek meg minket.
*Natalayda nem hozott jó híreket, de Laor nem is nagyon számított másra. Ahogy Frandr elindul, ő is csatlakozik hozzá, de előtte még megvonja a vállát.*
- Semmi baj. *biccent egyet a fehér hajú lánynak* Az lepett volna meg, ha segít nekünk. Azt beszélik, hogy vajmi keveset törődik azzal ami a tornyán kívül történik.
*Megragadja az egyik farkas mancsait, és mielőtt odébb vonszolná, meg egy kérdést intéz a társasághoz.*
- Látott már valaki ilyen dögöket? Mert nekem elég különös farkasoknak látszanak.
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
*Könnyen lehet, hogy ha a tündér nem siet a segítségére akkor ő húzta volna a rövidebbet. Ideje sem sok volt és helye sem. Így viszont mégis sikerült úgy mozdulnia, hogy a rátámadó farkas csupán az üres levegőbe haraphasson bele, és mire Laor a következő mozdulatra készülne, felbömböl az alfahím, majd végleg elcsendesedik. Ezzel egy időben pedig társai jobban látják, ha mentik az irhájukat amíg tehetik. A megfutamodó vadak láttán fújtat egyet. Láthatóan megkönnyebbült, hiszen ez sokkal rosszabbul is végződhetett volna. A tőrt visszacsúsztatja a tokjába és a mellette küzdő harcos felé pislant.*
- Minden rendben?
*Eddig csak a zajokból tudhatta, hogy Frandr sem tétlenkedik és mostanáig csak remélhette, hogy nagy baj nem érte. Úgy látszik, hogy nem.*
- Szép volt. *fordul hátra egy kis mosollyal, hiszen ehhez ketten kevesen lettek volna. A mágusok, az íjász vagy az alkimista is megtette a magáét. Talán folytatná még, de nincs lehetősége, mert érkezik Alyo. Ez pedig annyira meglepi, hogy tiltakozni is elfelejt. Arra már csak később fog gondolni, hogy Lea valószínűleg rosszallóan csóválta volna a fejét, ha ellöki magától a félelfet. Most viszont pillanatnyi hezitálás után visszacsókol, majd amikor elszakadnak egymástól, fejével a többiek felé biccent somolyogva.*
- Hát illik ilyet?
*Laor van annyira prűd, hogy úgy érezze: ilyesmi nem tartozik másokra, de túl a csók kellemesen borzongató érzésén meg is nyugszik egy kicsit. Elég ha ő érzi úgy, hogy Aoneer halála az ő lelkén is szárad, igazán semmi szükség nem lenne rá, hogy Alyo is nehezteljen. Még egy mosoly, egy simogatás a félvér arcán, aztán hüvelyébe löki a kardját és Krestvir felé fordul.*
- Elhallgass! *szólal meg jókedvűen, de ez nem a mágusnak, hanem a manónak szól akinek varázslatos módon megjött a hangja. Azután pedig megérkezik Natalayda is, akitől még a Mágustoronynál váltak el.*
- Nagyunkba szakad egy kiadós vihar, ami elől ide menekültünk. Ezek a dögök végig követtek és itt ütöttek rajtunk. De most már minden rendben van, legalábbis egyelőre, és *megint a többiek felé pillant* azt hiszem senkinek nem esett baja.
*Frandr már a hogyan továbbon töri a fejét, és igaza is van. Kilép a barlang elé, körülnéz, de veszélyt nem lát. Kicsit megrugdossa a legközelebbi elhullott állat testét, azután bólint a kérdésre.*
- Itt.
*Alaposan benne járnak már a délutánban, hamarosan besötétedik. Akkor is ostobaság lenne továbbindulni, ha kipihentek lennének.*
- Frandr és én eltakarítjuk a dögöket, a többiek keressenek tűzifát. Ne merészkedjetek messzire, nem tudhatjuk, hogy visszatérnek-e vagy nem ólálkodik erre más, aki a vérünket akarja. Alyo, te figyelj arra, hogy ne lephessenek meg minket.
*Natalayda nem hozott jó híreket, de Laor nem is nagyon számított másra. Ahogy Frandr elindul, ő is csatlakozik hozzá, de előtte még megvonja a vállát.*
- Semmi baj. *biccent egyet a fehér hajú lánynak* Az lepett volna meg, ha segít nekünk. Azt beszélik, hogy vajmi keveset törődik azzal ami a tornyán kívül történik.
*Megragadja az egyik farkas mancsait, és mielőtt odébb vonszolná, meg egy kérdést intéz a társasághoz.*
- Látott már valaki ilyen dögöket? Mert nekem elég különös farkasoknak látszanak.
990. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-28 11:18:11
Üzenet elküldve: 2019-09-28 11:18:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
*Frandr érzi vállában, ahogy a farkas a pajzsának csapódik. Szinte ugyanebben a pillanatban egy ismerős hangot is hall, ahogy a lábszárvédője kitart a másik dög harapása ellen. Ezután viszont hirtelen elkezd menekülni mindkét ellenfele.
Esze ágában sincs üldözni őket, látván, hogy a társaik is hasonló módon igyekeznek eltűnni innen. Szinte lába előtt fekszik a falkavezér, három nyílvesszővel a testében. Leveszi sisakját, az övén levő, erre szolgáló kötélre erősítve, ám pajzsát és fokosát elől tartja. Haja szőkésbarna, örül, hogy egy karcolás nélkül megúszták a csatát.
A barlangból kilépve a jégesőtől elpusztult lények láttán elismerően visszanéz Krestvirre.*
~Hasznosak ezek a mágusok.~
*Ahogy visszanéz a barlangba, látja, ahogy Alyo megindul Laor felé, és látható módon nem leszúrni tervezi. Egy apró mosoly jelenik meg az arcán, bár ezt az egy árnyalattal ismét világosabb szakálla miatt nem lehet megállapítani, majd visszanéz, látva, ahogy Quantall nyila elrepül az egyik menekülő dög feje fölött.*
~Mi a...~
*Látja meg az újonnan érkezőt. Egy fél pillanatra a haja teljesen kifehéredik, ám visszatér korábbi színéhez, amint meghallja, amit Krestvir mond.
~Tényleg ismerősnek tűnik...~
*Mikor az közelebb ér, és kérdezősködni kezd, hagyja, hogy a varázslónő válaszoljon, ő pedig visszatér a barlangba.
Fokosa már nincs a kezében, ahogy a pajzsát is a hátára szíjazta. Látván, hogy esteledik, feltesz egy kérdést Laornak, ha az épp nem Alyoval csókolózik.*
-Itt éjszakázunk? Jól védhető, és nappal nehezebben üthetnek rajtunk.
*Ha igenlő választ kap, egy hosszú és fáradalmas munkába kezd. A barlangon belüli, illetve a barlang tetején levő farkasok hulláit kihordja a barlangon kívülre egy kupacba körülbelül negyven lépésre a barlangtól, tudván, hogy a bűz biztosan zavarná őket az alvásban, illetve ragadozókat is idevonzana.
Amelyik farkasokat az íjásznő ejtette el, azokból kihúzza Alyo nyilait, ügyelve arra, hogy ne törje el őket. Ezeket a nyilakat a barlangbejárat mellé rakja egy kis kupacba. Ez a folyamat egy jó darabig eltarthat, ám Fangli nem hagyja abba, amíg nincs kész. Az élesebb fülűek azt is hallhatják, hogy közben halkan dúdol magának egy dallamot.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.28 11:33:06
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
*Frandr érzi vállában, ahogy a farkas a pajzsának csapódik. Szinte ugyanebben a pillanatban egy ismerős hangot is hall, ahogy a lábszárvédője kitart a másik dög harapása ellen. Ezután viszont hirtelen elkezd menekülni mindkét ellenfele.
Esze ágában sincs üldözni őket, látván, hogy a társaik is hasonló módon igyekeznek eltűnni innen. Szinte lába előtt fekszik a falkavezér, három nyílvesszővel a testében. Leveszi sisakját, az övén levő, erre szolgáló kötélre erősítve, ám pajzsát és fokosát elől tartja. Haja szőkésbarna, örül, hogy egy karcolás nélkül megúszták a csatát.
A barlangból kilépve a jégesőtől elpusztult lények láttán elismerően visszanéz Krestvirre.*
~Hasznosak ezek a mágusok.~
*Ahogy visszanéz a barlangba, látja, ahogy Alyo megindul Laor felé, és látható módon nem leszúrni tervezi. Egy apró mosoly jelenik meg az arcán, bár ezt az egy árnyalattal ismét világosabb szakálla miatt nem lehet megállapítani, majd visszanéz, látva, ahogy Quantall nyila elrepül az egyik menekülő dög feje fölött.*
~Mi a...~
*Látja meg az újonnan érkezőt. Egy fél pillanatra a haja teljesen kifehéredik, ám visszatér korábbi színéhez, amint meghallja, amit Krestvir mond.
~Tényleg ismerősnek tűnik...~
*Mikor az közelebb ér, és kérdezősködni kezd, hagyja, hogy a varázslónő válaszoljon, ő pedig visszatér a barlangba.
Fokosa már nincs a kezében, ahogy a pajzsát is a hátára szíjazta. Látván, hogy esteledik, feltesz egy kérdést Laornak, ha az épp nem Alyoval csókolózik.*
-Itt éjszakázunk? Jól védhető, és nappal nehezebben üthetnek rajtunk.
*Ha igenlő választ kap, egy hosszú és fáradalmas munkába kezd. A barlangon belüli, illetve a barlang tetején levő farkasok hulláit kihordja a barlangon kívülre egy kupacba körülbelül negyven lépésre a barlangtól, tudván, hogy a bűz biztosan zavarná őket az alvásban, illetve ragadozókat is idevonzana.
Amelyik farkasokat az íjásznő ejtette el, azokból kihúzza Alyo nyilait, ügyelve arra, hogy ne törje el őket. Ezeket a nyilakat a barlangbejárat mellé rakja egy kis kupacba. Ez a folyamat egy jó darabig eltarthat, ám Fangli nem hagyja abba, amíg nincs kész. Az élesebb fülűek azt is hallhatják, hogy közben halkan dúdol magának egy dallamot.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.28 11:33:06
989. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-28 09:22:12
Üzenet elküldve: 2019-09-28 09:22:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Quantall: számszeríj még 8 körig//
//Laor: +3 gyorsaság még 2 körig//
*A Laort beburkoló sárga kis füstfelleg hamar elenyészik, s erejében, reflexeiben érezheti a hihetetlen változást. Carsaadi varázsitala ismét hatásos, s valójában időben is érkezik, ugyanis a férfi mozdulataira bőséggel rásegít. A nem túl látványos, de hatékony fél lépés beválik, ahogyan a kardmozdulat is, mely ugyan sérülést nem okoz, de kellőképpen megzavarja a támadót, aki így a levegőt kaszálja el fogaival. Felharsan a vezérdög élettől köszönő vonyítása, s immár Laor nincs veszélyben, a lények távoznak, meglehetősen gyors iramban.
Frandr már nehezebb helyzetben van, egyszerre két támadás indul meg felé, melyből csupán azt tudja így-úgy védeni, ahová a pajzsot állítja. A kitartott védelemre borzasztó erő nehezedik, s az ugrás ereje, hátratolja néhány incset sarkain, míg oldalról a másik érkezik, gyakorlatilag a puszta, vérttel borított testére. A férfi jobb lábát marja el, s mélyeszti bele fogait. Sikolt a fém, mikor a dög ráharap, s kegyesen horpad, válva kissé alaktalanná, a brigantin azonban a hasonló támadások ellen megfelelő védelmet nyújt, így Frandr sérülést nem szerez, csupán majd a lábán lévő átharapott lemezt kell majd kikalapálnia.
Alyonak lehet szintén a védekezésre kell majd koncentrálnia. Vagy a hagyományos értelemben, a feje felé száguldó tenyértől, vagy az átvitt értelemben, bár fajának génei ezt szerencsére nem engedik, de ne is szaladjunk ennyire előre. Van lehetősége, hogy a két farkas távozása után és az ellépett támadás miatt még kissé bizonytalanul álló Laorral kezdjen nyelvszkanderbe, feltéve, ha a férfi ebben partner persze, de ezt már nem a történetírónak kötelessége eldönteni.
Ha szabad így fogalmazni, a sötételfre vörös düh száll, jóllehet fajához mérten higgadtan és célirányosan viselkedik, nem átall azonban még egy utolsó lövést elengedni fényből formázott számszeríjával a távozó dögök felé. Lövése csupán hajszálnyival húz el az egyik felett, sajnos nem talál, a célzott dög meg sem fordul szerencsére, hogy revansot vegyen, a hátulról támadásért.*
- Én megmondtam! Éééééén... megmondtam! *Ujjon a manó, akinek szinte csak két füle látszik ki a kabát alól, meg hatalmas szemei csillognak a félhomályban. Az imént persze remegett, mint a kocsonya, s most már bátran vartyogó hangja hallatszik, amire rögtön megerősítést is vár.*
- Ugye megmondtam, Kresi, ugye? Én megmondtam nekik, hogy ez lesz, cööööh! *Söpri le kiszabadított fél karjával egyik vállát, mintha, csak azt mutatná, jó mulatság, férfi munka volt. A barlangból kilépve aztán elé tárul műve, mely kapcsán megkérdőjelezhetetlen, hogy a felettük lévő átlyuggatott hármast, az ő varázslatai ölték meg. Natalaydát észreveheti, ahogyan a kínos jelenet kapcsán lefolytatott párbeszéd, a tündéri Carsaadival szintén megvalósulhat. Szerencséjük van, orcájuk csupán a pírtől, s nem a vértől vöröslik, mely mindenképpen a rosszabbik opció lett volna, azonban most egy kicsit kifújhatják magukat, mert a barlang előtt a vihar pusztításától függetlenül egyéb, nem szokványos, vagy veszélyes jelenség nem látható.*
- Még mindig csőröznek... *Hangzik fel a kabát mélye alól a fejcsóválós méltatlankodás, majd egy hangosan kifújt légáramlat, s zizegés, mintha karba fonta volna kezét.* Kiszednél innen? Megsülök! *Motyogja. Natalayda mindeközben odaér a barlanghoz, s a lények tanulmányozása közben megállapíthatja, hogy a fent fekvő lények sokkal inkább torz farkasokra hajaznak, mint arra a lényre, amit a templomi menetben öltek meg mélységi társával. Információit megoszthatja a többiekkel.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Quantall: számszeríj még 8 körig//
//Laor: +3 gyorsaság még 2 körig//
*A Laort beburkoló sárga kis füstfelleg hamar elenyészik, s erejében, reflexeiben érezheti a hihetetlen változást. Carsaadi varázsitala ismét hatásos, s valójában időben is érkezik, ugyanis a férfi mozdulataira bőséggel rásegít. A nem túl látványos, de hatékony fél lépés beválik, ahogyan a kardmozdulat is, mely ugyan sérülést nem okoz, de kellőképpen megzavarja a támadót, aki így a levegőt kaszálja el fogaival. Felharsan a vezérdög élettől köszönő vonyítása, s immár Laor nincs veszélyben, a lények távoznak, meglehetősen gyors iramban.
Frandr már nehezebb helyzetben van, egyszerre két támadás indul meg felé, melyből csupán azt tudja így-úgy védeni, ahová a pajzsot állítja. A kitartott védelemre borzasztó erő nehezedik, s az ugrás ereje, hátratolja néhány incset sarkain, míg oldalról a másik érkezik, gyakorlatilag a puszta, vérttel borított testére. A férfi jobb lábát marja el, s mélyeszti bele fogait. Sikolt a fém, mikor a dög ráharap, s kegyesen horpad, válva kissé alaktalanná, a brigantin azonban a hasonló támadások ellen megfelelő védelmet nyújt, így Frandr sérülést nem szerez, csupán majd a lábán lévő átharapott lemezt kell majd kikalapálnia.
Alyonak lehet szintén a védekezésre kell majd koncentrálnia. Vagy a hagyományos értelemben, a feje felé száguldó tenyértől, vagy az átvitt értelemben, bár fajának génei ezt szerencsére nem engedik, de ne is szaladjunk ennyire előre. Van lehetősége, hogy a két farkas távozása után és az ellépett támadás miatt még kissé bizonytalanul álló Laorral kezdjen nyelvszkanderbe, feltéve, ha a férfi ebben partner persze, de ezt már nem a történetírónak kötelessége eldönteni.
Ha szabad így fogalmazni, a sötételfre vörös düh száll, jóllehet fajához mérten higgadtan és célirányosan viselkedik, nem átall azonban még egy utolsó lövést elengedni fényből formázott számszeríjával a távozó dögök felé. Lövése csupán hajszálnyival húz el az egyik felett, sajnos nem talál, a célzott dög meg sem fordul szerencsére, hogy revansot vegyen, a hátulról támadásért.*
- Én megmondtam! Éééééén... megmondtam! *Ujjon a manó, akinek szinte csak két füle látszik ki a kabát alól, meg hatalmas szemei csillognak a félhomályban. Az imént persze remegett, mint a kocsonya, s most már bátran vartyogó hangja hallatszik, amire rögtön megerősítést is vár.*
- Ugye megmondtam, Kresi, ugye? Én megmondtam nekik, hogy ez lesz, cööööh! *Söpri le kiszabadított fél karjával egyik vállát, mintha, csak azt mutatná, jó mulatság, férfi munka volt. A barlangból kilépve aztán elé tárul műve, mely kapcsán megkérdőjelezhetetlen, hogy a felettük lévő átlyuggatott hármast, az ő varázslatai ölték meg. Natalaydát észreveheti, ahogyan a kínos jelenet kapcsán lefolytatott párbeszéd, a tündéri Carsaadival szintén megvalósulhat. Szerencséjük van, orcájuk csupán a pírtől, s nem a vértől vöröslik, mely mindenképpen a rosszabbik opció lett volna, azonban most egy kicsit kifújhatják magukat, mert a barlang előtt a vihar pusztításától függetlenül egyéb, nem szokványos, vagy veszélyes jelenség nem látható.*
- Még mindig csőröznek... *Hangzik fel a kabát mélye alól a fejcsóválós méltatlankodás, majd egy hangosan kifújt légáramlat, s zizegés, mintha karba fonta volna kezét.* Kiszednél innen? Megsülök! *Motyogja. Natalayda mindeközben odaér a barlanghoz, s a lények tanulmányozása közben megállapíthatja, hogy a fent fekvő lények sokkal inkább torz farkasokra hajaznak, mint arra a lényre, amit a templomi menetben öltek meg mélységi társával. Információit megoszthatja a többiekkel.*
988. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-27 15:25:14
Üzenet elküldve: 2019-09-27 15:25:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
//Natalayda//
*Hajtja a jó szándék, visszatarthatatlanul, de a bozótos ismeretlen állatának zajára elbizonytalanodik. Quantallért átvág egy ingoványon, hisz vállt vállnak vetve harcoltak már egy ízben, és ha teheti, ha csak azon múlik, hogy lelket öntsön belé, hát az ingovány is kevés ahhoz hogy megállítsa. Önvédelmi mechanizmus, vagy tudja a bánat, de a városi események óta a dallam rezgései folyton készenlétben időznek torkán. Az első gyanús hangra szabadon engedi a dallamot, s csak reméli, hogy egyedül van a puffanó mancsok tulajdonosa. Ahogy távolodik, a mocorgás sajnos követi, de így legalább láthatja, hogy mit is zavart meg pontosan. Azt is látja, hogyan juhászodik meg a korábban acsarkodó farkas. Natalayda nem hagyja abba a távolodást, s az éneket is csak akkor, ha kellő távolságot érez, és akkor is vissza-visszatekint, nehogy mégis kövesse őt.
Mikor feltűnik előtte egy barlang, megtorpan, főleg, mert mozgást vél felfedezni benne. A farkas esetéből tanulva, nem mer közelebb menni, míg nem látja hogy mik, illetve kik vannak ott. Addig a barlang felett elesett vérző tetemeket fürkészi, vajon olyanok-e, mint az a dög, amit Xotarával öltek meg ketten.
~Magiszter?~ fókuszál arra a barlangra, amiben korábban a mozgást vélte felfedezni. A barlang elé kilépő alakot nem szemléli sokáig, azonnal intésre emeli kezét és közelebb siet. Már oda mer menni. *
- Mi történt itt? *kérdezi körbetekintve a dögök felé intve.*
- Quantall? Ugye jól van? *Mert ha nem, azt senki ne akarja megtudni. Tekintetével a mélységi ifjút keresi.*
- Nem jön Abogr mester *kezd bele Krestvirnek címezve, mert ő az első aki elé érkezik, de bárki hallhatja, aki közelebb ér hozzá.*
- Sajnálom *piheg még a nagy sietségben, amennyire tudott, sietett. Visszatekintve, inkább bujdokolna el egy kő alatt, hogy azt kell mondania, amiért jött. Bár jobb hírekkel tudna szolgálni, és ne szégyellné kudarcát annyira. Egyelőre legalábbis annak éli meg.
Átvergődött az ingoványon, hogy szóljon, nem kapnak nagyobb segítséget, mint amijük amúgy is van már. Mi ez, ha nem kudarc.*
//Natalayda//
*Hajtja a jó szándék, visszatarthatatlanul, de a bozótos ismeretlen állatának zajára elbizonytalanodik. Quantallért átvág egy ingoványon, hisz vállt vállnak vetve harcoltak már egy ízben, és ha teheti, ha csak azon múlik, hogy lelket öntsön belé, hát az ingovány is kevés ahhoz hogy megállítsa. Önvédelmi mechanizmus, vagy tudja a bánat, de a városi események óta a dallam rezgései folyton készenlétben időznek torkán. Az első gyanús hangra szabadon engedi a dallamot, s csak reméli, hogy egyedül van a puffanó mancsok tulajdonosa. Ahogy távolodik, a mocorgás sajnos követi, de így legalább láthatja, hogy mit is zavart meg pontosan. Azt is látja, hogyan juhászodik meg a korábban acsarkodó farkas. Natalayda nem hagyja abba a távolodást, s az éneket is csak akkor, ha kellő távolságot érez, és akkor is vissza-visszatekint, nehogy mégis kövesse őt.
Mikor feltűnik előtte egy barlang, megtorpan, főleg, mert mozgást vél felfedezni benne. A farkas esetéből tanulva, nem mer közelebb menni, míg nem látja hogy mik, illetve kik vannak ott. Addig a barlang felett elesett vérző tetemeket fürkészi, vajon olyanok-e, mint az a dög, amit Xotarával öltek meg ketten.
~Magiszter?~ fókuszál arra a barlangra, amiben korábban a mozgást vélte felfedezni. A barlang elé kilépő alakot nem szemléli sokáig, azonnal intésre emeli kezét és közelebb siet. Már oda mer menni. *
- Mi történt itt? *kérdezi körbetekintve a dögök felé intve.*
- Quantall? Ugye jól van? *Mert ha nem, azt senki ne akarja megtudni. Tekintetével a mélységi ifjút keresi.*
- Nem jön Abogr mester *kezd bele Krestvirnek címezve, mert ő az első aki elé érkezik, de bárki hallhatja, aki közelebb ér hozzá.*
- Sajnálom *piheg még a nagy sietségben, amennyire tudott, sietett. Visszatekintve, inkább bujdokolna el egy kő alatt, hogy azt kell mondania, amiért jött. Bár jobb hírekkel tudna szolgálni, és ne szégyellné kudarcát annyira. Egyelőre legalábbis annak éli meg.
Átvergődött az ingoványon, hogy szóljon, nem kapnak nagyobb segítséget, mint amijük amúgy is van már. Mi ez, ha nem kudarc.*
987. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-27 11:54:35
Üzenet elküldve: 2019-09-27 11:54:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Egy jó óra mire talál. Először ugye egy ingoványos mocsaras területet, amin keresheti a sárgászöld virágot. A terület megvan, immáron csak Pityókát kell megtalálnia.*
~Hol vagy te rohadt növény?~
*Gondolja magában mikor szemeit hunyorítva erőlteti, hogy a messzeségben megkülönböztessen egy olyan színt mint maga a talaj. Gyakorlatilag a kislány neki iramodott a hegyet odébb tolni metaforikusan. Ő is belátja, hogy egyszerűbb a bizonyosan lassabb, de részletesebb kereséshez folyamodnia, és kénytelen kelletlen bejárja a terepet sietve. Természetesen már az ingovány, és a saras, mocsaras környék elég lehetne neki, ha nem akarna megbizonyosodni arról, hogy a jó területre vetődött e. Mert ha nem a könyv által jegyzett helyen van, és elindul, akkor hamar Erdőméllyére érhet, amit nem csak hogy nem akar, de akkor inkább önmagát öli meg. Elhagyta a várost, de az eszét nem. Azért maradna Arthenior közelében. Egy darab időre rá, megtalálja a Mocsári Pityókát, de már erősen zuhanó pályára ereszkedik a nap íve, és jönnek a holdak. Még nappal van ugyan de az ég színeződik a naplemente foltjaival. Előbújnak a pasztel rózsaszín, meg a narancssárga a felhők alján. Szép is lehetne számára, ha nem rettegne éppen. Afelé az erdő felé indul el, ami könyvei, és emlékei szerint legalább a város fele vezeti őt.*
~Hol vagy te rohadt növény?~
*Gondolja magában mikor szemeit hunyorítva erőlteti, hogy a messzeségben megkülönböztessen egy olyan színt mint maga a talaj. Gyakorlatilag a kislány neki iramodott a hegyet odébb tolni metaforikusan. Ő is belátja, hogy egyszerűbb a bizonyosan lassabb, de részletesebb kereséshez folyamodnia, és kénytelen kelletlen bejárja a terepet sietve. Természetesen már az ingovány, és a saras, mocsaras környék elég lehetne neki, ha nem akarna megbizonyosodni arról, hogy a jó területre vetődött e. Mert ha nem a könyv által jegyzett helyen van, és elindul, akkor hamar Erdőméllyére érhet, amit nem csak hogy nem akar, de akkor inkább önmagát öli meg. Elhagyta a várost, de az eszét nem. Azért maradna Arthenior közelében. Egy darab időre rá, megtalálja a Mocsári Pityókát, de már erősen zuhanó pályára ereszkedik a nap íve, és jönnek a holdak. Még nappal van ugyan de az ég színeződik a naplemente foltjaival. Előbújnak a pasztel rózsaszín, meg a narancssárga a felhők alján. Szép is lehetne számára, ha nem rettegne éppen. Afelé az erdő felé indul el, ami könyvei, és emlékei szerint legalább a város fele vezeti őt.*
986. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-25 23:37:18
Üzenet elküldve: 2019-09-25 23:37:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még 1 körig//
//Quantall: számszeríj még 9 körig//
* Alyo kezei mögül nézi végig, ahogy a legnagyobb farkas lerogy a földre. Tudja, hogy győztek, mégis sajnálja az állatot. Pedig milyen nagy volt és erős, most pedig, már csak tárgy, kiszállt belőle az élet. Szomorúságának az vet véget, hogy Alyo keze leesik, mikor a farkasok menekülőre fogják, s a nő Laor kezeibe veti magát. Először a tündér elvörösödik, aztán melegség önti el testét. *
- Majd fogod, ha megtalálod a másik feled - * suttogja Riri Krestvirnek, ugyan belepofátlankodva csúnyán a kettős csevejbe Kilencedikkel, de nem bírja ki. Hiába, romantikus lélek, hisz a nagy Ő-ben, akivel majd egyszer összetalálkozik, összeboronálódik, összeházasodik és összeaszalódik mint a régi mazsola, aztán meg karjai között összerogyhat, ha eljön a vége és lelke ki akar reppenni teste aprócska ketrecéből.
Vágyakozóan nézi a párost, ők már megtalálták amit a lányka még csak keres. Azonban szó nincs irigykedésről nagyon örül annak, hogy így kiteljesedett a dolog, s már az eljegyzőn jár az esze, hogy milyen csinos lesz Alyo virágfüzérekkel és pörgős szoknyában.
Kalandozna tovább is, mikor tekintete álomföldéről a valóságra vállt és meglátja a feléjük közeledő fiatal lányt. A mágustoronynál már velük volt, felismeri a szőkét, s ezért izgatottan lép közelebb ő is, hogy hallja ha Natalaydanak hírei vannak. *
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még 1 körig//
//Quantall: számszeríj még 9 körig//
* Alyo kezei mögül nézi végig, ahogy a legnagyobb farkas lerogy a földre. Tudja, hogy győztek, mégis sajnálja az állatot. Pedig milyen nagy volt és erős, most pedig, már csak tárgy, kiszállt belőle az élet. Szomorúságának az vet véget, hogy Alyo keze leesik, mikor a farkasok menekülőre fogják, s a nő Laor kezeibe veti magát. Először a tündér elvörösödik, aztán melegség önti el testét. *
- Majd fogod, ha megtalálod a másik feled - * suttogja Riri Krestvirnek, ugyan belepofátlankodva csúnyán a kettős csevejbe Kilencedikkel, de nem bírja ki. Hiába, romantikus lélek, hisz a nagy Ő-ben, akivel majd egyszer összetalálkozik, összeboronálódik, összeházasodik és összeaszalódik mint a régi mazsola, aztán meg karjai között összerogyhat, ha eljön a vége és lelke ki akar reppenni teste aprócska ketrecéből.
Vágyakozóan nézi a párost, ők már megtalálták amit a lányka még csak keres. Azonban szó nincs irigykedésről nagyon örül annak, hogy így kiteljesedett a dolog, s már az eljegyzőn jár az esze, hogy milyen csinos lesz Alyo virágfüzérekkel és pörgős szoknyában.
Kalandozna tovább is, mikor tekintete álomföldéről a valóságra vállt és meglátja a feléjük közeledő fiatal lányt. A mágustoronynál már velük volt, felismeri a szőkét, s ezért izgatottan lép közelebb ő is, hogy hallja ha Natalaydanak hírei vannak. *
985. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-25 22:37:41
Üzenet elküldve: 2019-09-25 22:37:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még 1 körig//
//Quantall: számszeríj még 9 körig//
*Újabb sikeres varázslat, de ez épp csak hozzátesz a csapat teljesítményéhez, mert az igazán nagy harcot itt a fegyveresek vívják, megtámogatva a tündér italaival...
A vezérnek tetsző lény félelmet és iszonyatot kelt benne, haláltusáját látva mégis elfogja a szánalom. S ha bárki Kilencedik arcára nézne, láthatná, hogy a manó is megszeppent a teremtmény csúfos végétől.
Azt látva azonban, hogy a többi hirtelen kereked old, ő maga is kizökken ebből a nyomott hangulatból.*
- Fussatok csak, vissza se gyertek! - *Csipogja csúfolódva, örvendezve a győzelmükön.
Krestvir még nem hiszi el egészen, hogy ennek a csatának vége van, még hallgatózik. Aztán egy idő után ő is megnyugszik, vagy legalábbis felhagy a készenléttel.*
- Megsérült valaki? Szükségük van gyógyító varázslatra? - *Kérdezi elhalkuló hangon, merthogy ekkor figyel fel Alyora és Laorra és ez elragadja a figyelmét.*
- Ne, már megint?... - *Ad hangot neki Kilencedik, hogy számára sem maradt észrevétlen az esemény.*
- Ti mindig ezt csináljátok? - *A kérdés akár a tharg pároshoz is szólhatna, de a manó valójában Krestvirnél érdeklődik, hogy milyen gyakran kell még hasonlóan - számára - kínos jeleneteket végignéznie.
A lány meg zavarba jön a kérdéstől, de azért válaszol halkan.*
- Nem tudom... Én nem... - *Feleli szinte suttogva.
Majd ahogy fölpillant a kinti világra, egy közeledő alakon akad meg tekintete. Egy pillanatra megijed, s már figyelmeztetni akarja a többieket, mikor fölismerni véli az alakot.*
- Natalayda? - *Szól, ha a többiek esetleg még nem vették volna észre. Ha tényleg a nő az, akkor biztosan híreket hoz. Amelyekhez Krestvir nagy reményeket táplál. Mégis... a nő egyedül jött, s nem is lát nála semmi feltűnőt. Vajon Abogr mester adott neki valamit? Legalább tanácsot?
Amennyiben senki nem ellenőrizte még a környéket, óvatosan lép ki a barlangból, hirtelen távolodva el a bejárattól, hogy ne tudjon a nyakába ugrani semmi, majd sietősen körbefordul, minden irányt ellenőrizve, nyelve hegyén a varázslattal.
Ha nem lát fenyegetést, úgy két karjával integet Natalayda felé, hogy biztosan észrevegye őket, s közben figyeli a mozgását, kutatva, a nőnek nem esett-e baja az ide vezető úton. Becsüli a bátorságát, hogy egyedül utánuk jött. Bízik benne, hogy nem tette hiába és jó híreket hoz.
Fogadni, s megszólítani valószínűleg nem ő fogja elsőként. Annyit megfigyelt, hogy Quantallal közel állnak egymáshoz, s mivel ő egyébként sem szeret beszélni, ráhagyja a többiekre a nő kifaggatását, ha nem váratják ezzel túl sokáig.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még 1 körig//
//Quantall: számszeríj még 9 körig//
*Újabb sikeres varázslat, de ez épp csak hozzátesz a csapat teljesítményéhez, mert az igazán nagy harcot itt a fegyveresek vívják, megtámogatva a tündér italaival...
A vezérnek tetsző lény félelmet és iszonyatot kelt benne, haláltusáját látva mégis elfogja a szánalom. S ha bárki Kilencedik arcára nézne, láthatná, hogy a manó is megszeppent a teremtmény csúfos végétől.
Azt látva azonban, hogy a többi hirtelen kereked old, ő maga is kizökken ebből a nyomott hangulatból.*
- Fussatok csak, vissza se gyertek! - *Csipogja csúfolódva, örvendezve a győzelmükön.
Krestvir még nem hiszi el egészen, hogy ennek a csatának vége van, még hallgatózik. Aztán egy idő után ő is megnyugszik, vagy legalábbis felhagy a készenléttel.*
- Megsérült valaki? Szükségük van gyógyító varázslatra? - *Kérdezi elhalkuló hangon, merthogy ekkor figyel fel Alyora és Laorra és ez elragadja a figyelmét.*
- Ne, már megint?... - *Ad hangot neki Kilencedik, hogy számára sem maradt észrevétlen az esemény.*
- Ti mindig ezt csináljátok? - *A kérdés akár a tharg pároshoz is szólhatna, de a manó valójában Krestvirnél érdeklődik, hogy milyen gyakran kell még hasonlóan - számára - kínos jeleneteket végignéznie.
A lány meg zavarba jön a kérdéstől, de azért válaszol halkan.*
- Nem tudom... Én nem... - *Feleli szinte suttogva.
Majd ahogy fölpillant a kinti világra, egy közeledő alakon akad meg tekintete. Egy pillanatra megijed, s már figyelmeztetni akarja a többieket, mikor fölismerni véli az alakot.*
- Natalayda? - *Szól, ha a többiek esetleg még nem vették volna észre. Ha tényleg a nő az, akkor biztosan híreket hoz. Amelyekhez Krestvir nagy reményeket táplál. Mégis... a nő egyedül jött, s nem is lát nála semmi feltűnőt. Vajon Abogr mester adott neki valamit? Legalább tanácsot?
Amennyiben senki nem ellenőrizte még a környéket, óvatosan lép ki a barlangból, hirtelen távolodva el a bejárattól, hogy ne tudjon a nyakába ugrani semmi, majd sietősen körbefordul, minden irányt ellenőrizve, nyelve hegyén a varázslattal.
Ha nem lát fenyegetést, úgy két karjával integet Natalayda felé, hogy biztosan észrevegye őket, s közben figyeli a mozgását, kutatva, a nőnek nem esett-e baja az ide vezető úton. Becsüli a bátorságát, hogy egyedül utánuk jött. Bízik benne, hogy nem tette hiába és jó híreket hoz.
Fogadni, s megszólítani valószínűleg nem ő fogja elsőként. Annyit megfigyelt, hogy Quantallal közel állnak egymáshoz, s mivel ő egyébként sem szeret beszélni, ráhagyja a többiekre a nő kifaggatását, ha nem váratják ezzel túl sokáig.*
984. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-25 20:52:53
Üzenet elküldve: 2019-09-25 20:52:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még 1 körig//
//Quantall: számszeríj még 9 körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nagyon rég nem volt ilyen fegyver a kezében. Jó eséllyel a tündér lány varázsitalának is köszönhető, talán csak annak vagy annak is, hogy közben beljebb nyomult a bestia. A lényeg, hogy a lövése talál. A választása pedig, hogy számszeríjat idézett ahogy bebizonyosodik tökéletes volt. A fényes vessző egyenesen eltűnik a bestia testében aki összeesik. A többi lény viszont még lehet veszélyes. Nem is pihen a mélységi mágus. Újratölt. Felhúzza a fegyvert és behelyezi a vesszőt a fegyverbe. Majd látva, hogy közben menekülőre fogták a bestiák ő is megindul előre a tharg íjásznővel. Csak ő más célból. Bár fegyvere lefelé mutat és nem a társaira, de ha hagyták, hogy kiérjen akkor újra céloz és ha tud még egy lövést a bestiák után küld. Nem kegyetlenség. Ránézésre meg lehet állapítani, hogy ezek a sötétség lényei. Mivel pedig eltűnik a nyílpuskája ki kell használni. Ezeknek a lényeknek a ritkítása pedig hasznos. Persze nem ostoba. Üldözni nem akarja őket csak egyet utánuk lőni. A tekintetében most rideg koncentráció van. Talán egy kis gyűlölet is. Satereth bestiáival volt már elég tapasztalata ahhoz, hogy így érezzen irántuk. És a múltkori halálközeli élmény sincs még annyira messze, hogy valamennyire kiheverhesse.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még 1 körig//
//Quantall: számszeríj még 9 körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nagyon rég nem volt ilyen fegyver a kezében. Jó eséllyel a tündér lány varázsitalának is köszönhető, talán csak annak vagy annak is, hogy közben beljebb nyomult a bestia. A lényeg, hogy a lövése talál. A választása pedig, hogy számszeríjat idézett ahogy bebizonyosodik tökéletes volt. A fényes vessző egyenesen eltűnik a bestia testében aki összeesik. A többi lény viszont még lehet veszélyes. Nem is pihen a mélységi mágus. Újratölt. Felhúzza a fegyvert és behelyezi a vesszőt a fegyverbe. Majd látva, hogy közben menekülőre fogták a bestiák ő is megindul előre a tharg íjásznővel. Csak ő más célból. Bár fegyvere lefelé mutat és nem a társaira, de ha hagyták, hogy kiérjen akkor újra céloz és ha tud még egy lövést a bestiák után küld. Nem kegyetlenség. Ránézésre meg lehet állapítani, hogy ezek a sötétség lényei. Mivel pedig eltűnik a nyílpuskája ki kell használni. Ezeknek a lényeknek a ritkítása pedig hasznos. Persze nem ostoba. Üldözni nem akarja őket csak egyet utánuk lőni. A tekintetében most rideg koncentráció van. Talán egy kis gyűlölet is. Satereth bestiáival volt már elég tapasztalata ahhoz, hogy így érezzen irántuk. És a múltkori halálközeli élmény sincs még annyira messze, hogy valamennyire kiheverhesse.*
983. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-25 20:17:07
Üzenet elküldve: 2019-09-25 20:17:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még 1 körig//
//Quantall: számszeríj még 9 körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ismét talál, megenged magának egy önelégült mosolyt is ennek örömére. A seggbe lőtt dög felé vonszolja magát, ő pedig ösztönösen lép hátra, hátrálás közben veszi el Riritől a nyílvesszőt és azzal a kezével pedig tereli is maga mögé a tündért. Mire azonban ráilleszti az imént visszakapott vesszőt az idegre, addigra a kormos lövése már betalál.
Innentől kezdve némiképpen megváltozik a felállás. Legalábbis ő így fogja fel. A Laort és Frandrt támadókban ugyan még benne a lendület. Egy pillanatig még tartja felemelt kezét a tündérnek, jelezve, hogy maradjon. Az idegre odakerül a nyíl, amit Riri adott át neki, ezúttal Laor irányába indul. Aztán a barlang kiürül. Őt is viszi a lendület és ama lendület a száját Laor szájára tapasztja. Már ha a férfi nem akadályozza ezt meg. De akkor lehet, hogy őt is seggbe lövi, mint a vezéregyedet.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még 1 körig//
//Quantall: számszeríj még 9 körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ismét talál, megenged magának egy önelégült mosolyt is ennek örömére. A seggbe lőtt dög felé vonszolja magát, ő pedig ösztönösen lép hátra, hátrálás közben veszi el Riritől a nyílvesszőt és azzal a kezével pedig tereli is maga mögé a tündért. Mire azonban ráilleszti az imént visszakapott vesszőt az idegre, addigra a kormos lövése már betalál.
Innentől kezdve némiképpen megváltozik a felállás. Legalábbis ő így fogja fel. A Laort és Frandrt támadókban ugyan még benne a lendület. Egy pillanatig még tartja felemelt kezét a tündérnek, jelezve, hogy maradjon. Az idegre odakerül a nyíl, amit Riri adott át neki, ezúttal Laor irányába indul. Aztán a barlang kiürül. Őt is viszi a lendület és ama lendület a száját Laor szájára tapasztja. Már ha a férfi nem akadályozza ezt meg. De akkor lehet, hogy őt is seggbe lövi, mint a vezéregyedet.*
982. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-25 18:41:17
Üzenet elküldve: 2019-09-25 18:41:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még 1 körig//
//Quantall: számszeríj még 9 körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Fokosa csapásával semmit sem talál el, ám van ideje arra, hogy maga elé kapja pajzsát. Nagyobb pajzzsal talán más lenne a helyzet, ám ő is tudja, hogy nem tud egyszerre védekezni mindkét dög ellen.
A vezérfarkas üvöltéséből, a fentről jövő nyüszítésekből és a jég törésének hangjából tudja, hogy már nem sokáig kell kitartania, viszont Laorra is rálátása nyílik, így látja, hogy az hasonló szituációban van.
Felkészül, figyelve a farkasok mozdulatait, majd mikor mindkét farkas egyszerre felé ugrik, ő is mozdul velük ugyanabban a pillanatban. Pajzzsal előre igyekszik belecsapódni a jobb oldalról támadó farkas testébe, ezzel reményei szerint megtörve annak lendületét.
Abban kell bíznia, hogy a hirtelen elmozdulása és a páncélja együttvéve életben tartja elég hosszú ideig, hogy a mögötte levő farkas a többihez hasonló módon elkezdjen menekülni.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még 1 körig//
//Quantall: számszeríj még 9 körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Fokosa csapásával semmit sem talál el, ám van ideje arra, hogy maga elé kapja pajzsát. Nagyobb pajzzsal talán más lenne a helyzet, ám ő is tudja, hogy nem tud egyszerre védekezni mindkét dög ellen.
A vezérfarkas üvöltéséből, a fentről jövő nyüszítésekből és a jég törésének hangjából tudja, hogy már nem sokáig kell kitartania, viszont Laorra is rálátása nyílik, így látja, hogy az hasonló szituációban van.
Felkészül, figyelve a farkasok mozdulatait, majd mikor mindkét farkas egyszerre felé ugrik, ő is mozdul velük ugyanabban a pillanatban. Pajzzsal előre igyekszik belecsapódni a jobb oldalról támadó farkas testébe, ezzel reményei szerint megtörve annak lendületét.
Abban kell bíznia, hogy a hirtelen elmozdulása és a páncélja együttvéve életben tartja elég hosszú ideig, hogy a mögötte levő farkas a többihez hasonló módon elkezdjen menekülni.*
981. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-24 20:01:05
Üzenet elküldve: 2019-09-24 20:01:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még 1 körig//
//Quantall: számszeríj még 9 körig//
*Éppen csak van ideje, hogy egy kurta mozdulattal lendítsen a kardján, így a vágás sem lehet tökéletes, Mindenesetre talál, és megsebzi a dögöt. Nem lehetne azt mondani, hogy unatkozna, a farkas társa már ugrana is neki. Így csak fél szemmel láthatja, hogy a vezér újabb nyílvesszőt kap, és ha súlyos sebet kapva is, megpróbál Frandr és köze bejutni a barlangba. Hogy a háta mögött gyülekezők sem tétlenkednek, arról meggyőződhet a jég szüntelen kopogásából és az erre felhangzó szűkölő vonyításokon. Ebbe a kakofóniába egy újabb üvöltés vegyül, ami hörgésbe fúl. Nincs ideje odanézni, de alighanem a falkavezér múlt ki. Akár örülhetne is neki, de második ellenfele már ugrik is neki. Csak annyi ideje lehet, hogy megpróbáljon egy fél lépést tenni Frandr felé, hogy valamelyest kikerülhessen a támadás irányából, és egy csuklómozdulattal, félkörívesen lefelé lendítse a kard pengéjét. Ebben értelemszerűen túl sok erő nem lehet, nem is az a célja, hogy kettéhasítsa a farkas fejét. Csupán meg akarja akasztani, kivédeni a villogó fogak jelentette veszélyt, és lélegzetvételnyi időhöz jutni, hogy felvehesse a harcot. Lát még néhány villanást a szeme sarkából, valószínűleg az életben maradt dögök menekülnek miután elvesztették a vezérük. És ez az a pillanat amikor apró ütést érez a hátán. Szinte rögtön ezután furcsa érzés önti el. Mintha valamivel fürgébb lenne. Nem is csak mintha, és nem is csak valamivel.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli a gyorsaságot a következő két körre.
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még 1 körig//
//Quantall: számszeríj még 9 körig//
*Éppen csak van ideje, hogy egy kurta mozdulattal lendítsen a kardján, így a vágás sem lehet tökéletes, Mindenesetre talál, és megsebzi a dögöt. Nem lehetne azt mondani, hogy unatkozna, a farkas társa már ugrana is neki. Így csak fél szemmel láthatja, hogy a vezér újabb nyílvesszőt kap, és ha súlyos sebet kapva is, megpróbál Frandr és köze bejutni a barlangba. Hogy a háta mögött gyülekezők sem tétlenkednek, arról meggyőződhet a jég szüntelen kopogásából és az erre felhangzó szűkölő vonyításokon. Ebbe a kakofóniába egy újabb üvöltés vegyül, ami hörgésbe fúl. Nincs ideje odanézni, de alighanem a falkavezér múlt ki. Akár örülhetne is neki, de második ellenfele már ugrik is neki. Csak annyi ideje lehet, hogy megpróbáljon egy fél lépést tenni Frandr felé, hogy valamelyest kikerülhessen a támadás irányából, és egy csuklómozdulattal, félkörívesen lefelé lendítse a kard pengéjét. Ebben értelemszerűen túl sok erő nem lehet, nem is az a célja, hogy kettéhasítsa a farkas fejét. Csupán meg akarja akasztani, kivédeni a villogó fogak jelentette veszélyt, és lélegzetvételnyi időhöz jutni, hogy felvehesse a harcot. Lát még néhány villanást a szeme sarkából, valószínűleg az életben maradt dögök menekülnek miután elvesztették a vezérük. És ez az a pillanat amikor apró ütést érez a hátán. Szinte rögtön ezután furcsa érzés önti el. Mintha valamivel fürgébb lenne. Nem is csak mintha, és nem is csak valamivel.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli a gyorsaságot a következő két körre.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937