Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-15 08:30:13
Üzenet elküldve: 2020-01-15 08:30:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo kényszeredett bájmosollyal az arcán nézi Laort és azt fontolgatja, hogy megölje-e vagy nemi erőszakot kövessen-e el rajta? Vagy, hogy eme kettőt milyen sorrendben tegye meg?
A beszélgetésben nemigen vesz részt, a tájat kémleli ugyanis, közben pedig a régi szép időkön elmélkedik, amikor olyan egyszerű volt minden és tudni lehetett, hogy ki az ellenség. Most meg csak gyalogolnak bele a vak világba. Krestvir kérdésére csak a fejét rázza.*
- Kibaszott ködöt.
*Hogy mikor kerül a nyílvessző a kezébe, majd az idegre? Ezt maga sem tudná megmondani, annyira reflex-szerű minden mozdulata és nem is kell a manó beszólása ahhoz, hogy ez megtörténjen. Lehet nevezni női megérzésnek, vagy hatodik érzéknek, mindenesetre lúdbőrzik a háta.*
- Kurvára nem kéne itt lennünk. Kurvára.
*Nem arról van szó, hogy ijedős, mert nem az, csupán csak nem szeretne értelmetlen halált halni egy láthatatlan, ködbe burkolózó ellenség kezétől (csápjától, csáprágójától, varázspálcájától). Előző nap is inkább csak mázlijuk volt, hogy visszaverték a támadást. Waldran egészen biztosan a halálát kívánja, hogy ilyen helyre küldte és nemcsak neki, de mindannyiuknak. Jó, a sötételf esetében ezt el tudja fogadni, vagy Laor esetében, de a tündér vajon mikor léphetett Waldran bütykére?*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo kényszeredett bájmosollyal az arcán nézi Laort és azt fontolgatja, hogy megölje-e vagy nemi erőszakot kövessen-e el rajta? Vagy, hogy eme kettőt milyen sorrendben tegye meg?
A beszélgetésben nemigen vesz részt, a tájat kémleli ugyanis, közben pedig a régi szép időkön elmélkedik, amikor olyan egyszerű volt minden és tudni lehetett, hogy ki az ellenség. Most meg csak gyalogolnak bele a vak világba. Krestvir kérdésére csak a fejét rázza.*
- Kibaszott ködöt.
*Hogy mikor kerül a nyílvessző a kezébe, majd az idegre? Ezt maga sem tudná megmondani, annyira reflex-szerű minden mozdulata és nem is kell a manó beszólása ahhoz, hogy ez megtörténjen. Lehet nevezni női megérzésnek, vagy hatodik érzéknek, mindenesetre lúdbőrzik a háta.*
- Kurvára nem kéne itt lennünk. Kurvára.
*Nem arról van szó, hogy ijedős, mert nem az, csupán csak nem szeretne értelmetlen halált halni egy láthatatlan, ködbe burkolózó ellenség kezétől (csápjától, csáprágójától, varázspálcájától). Előző nap is inkább csak mázlijuk volt, hogy visszaverték a támadást. Waldran egészen biztosan a halálát kívánja, hogy ilyen helyre küldte és nemcsak neki, de mindannyiuknak. Jó, a sötételf esetében ezt el tudja fogadni, vagy Laor esetében, de a tündér vajon mikor léphetett Waldran bütykére?*
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-14 22:14:24
Üzenet elküldve: 2020-01-14 22:14:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
* Hálásan elmosolyodik amikor Kilencedik megbocsájt neki, ezután pedig megteszik hármasban a kis sétájuket. Előbb oda, kukucskálnak kicsit, majd visszabattyognak a csapat többi tagjaihoz. Amit látott, a ködön kívül, azt később Krestvir megfogalmazza, így ő csak bólint, hogy ő is látta. Nem a lány szemével van a baj. A beszélgetésben, mint általában most is hallgatag. Azonban annál jobban figyel. A robbanó por, az eleven tűz az üvegben felkelti a kíváncsiságát. Pláne, hogy elvileg ezt alkimisták készítik. Meg akarja nézni magának, kitanulmányozni, sőt, ha hasznos és nem kártékony semmire amit nem akar bántani, akkor talán ki is akarja tanulni.
Laor utasítására kiegyenesedik, azt, hogy hol áll a menetben a többiekre bízza, ha szólnak, ha nem, akkor valahol középtájt, de hátrább.
Illetve ha Krestvirhez közel áll és hallhatja a manó szavait rémület kapja el. Eszébe se jut magára gondolni hanem automatikusan a vezér nevét kiáltja. Amennyiben a manót nem hallja, csak forgatja a fejét, bár a ködön túl hiába próbál nem tud látni. Kicsit közelebb húzza a palástja két szélét egymáshoz, s keze az italokhoz vándorol. Amolyan reflexből, mint a harcosok kacsójának nyugtatása a kardon. *
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
* Hálásan elmosolyodik amikor Kilencedik megbocsájt neki, ezután pedig megteszik hármasban a kis sétájuket. Előbb oda, kukucskálnak kicsit, majd visszabattyognak a csapat többi tagjaihoz. Amit látott, a ködön kívül, azt később Krestvir megfogalmazza, így ő csak bólint, hogy ő is látta. Nem a lány szemével van a baj. A beszélgetésben, mint általában most is hallgatag. Azonban annál jobban figyel. A robbanó por, az eleven tűz az üvegben felkelti a kíváncsiságát. Pláne, hogy elvileg ezt alkimisták készítik. Meg akarja nézni magának, kitanulmányozni, sőt, ha hasznos és nem kártékony semmire amit nem akar bántani, akkor talán ki is akarja tanulni.
Laor utasítására kiegyenesedik, azt, hogy hol áll a menetben a többiekre bízza, ha szólnak, ha nem, akkor valahol középtájt, de hátrább.
Illetve ha Krestvirhez közel áll és hallhatja a manó szavait rémület kapja el. Eszébe se jut magára gondolni hanem automatikusan a vezér nevét kiáltja. Amennyiben a manót nem hallja, csak forgatja a fejét, bár a ködön túl hiába próbál nem tud látni. Kicsit közelebb húzza a palástja két szélét egymáshoz, s keze az italokhoz vándorol. Amolyan reflexből, mint a harcosok kacsójának nyugtatása a kardon. *
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-10 06:31:43
Üzenet elküldve: 2020-01-10 06:31:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*A tharg vezetőjük is megerősíti, hogy valóban valami robbanó por lehetett az amit a mélységi látott. A leírás gondolatától is libabőrös lesz, hisz belegondolni is rossz mire lehet, azt használni. Az alulról robbantás nyomainak hiányára szintén csak bólintani tud.*
-Nekem is ez járt a fejemben. Ez nagyon furcsa.
*Nem is csak az elegyengetés, de még utak is vannak. Ez ritka gyanús. A mélységi rossz érzését pedig a köd is csak növeli amire megjegyzést is tesz. A furcsa színváltós hajú harcos egy harcoshoz méltóan egyszerű gondolatot közöl amit Quantall-nak muszáj megcáfolnia.*
-Egyáltalán nem mindegy. Persze, hogy figyeljünk egymásra és a környezetünkre az fontos és a biztonság is, de kicsit se elhanyagolható szempont, hogy tudjuk mi történik körülöttünk. Tudtommal részben ennek a kiderítése is a küldetésünk egyik célja.
*Tudálékos és okoskodó. Igazi mágus-féle. Amilyen Quantall általában szokott lenni mikor épp nem hatalmas hős, szégyenlős szerelmes vagy lelkileg sérült szerencsétlen. Szerencsére gond nélkül érnek vissza a többiekhez. Ott némi szóváltás után végre indulhatnak. A mélységi mágus csak összeszedi amit neki össze kell és a dolgokba nem szól bele. Csak a harcosnő által használ kifejezés ragad meg benne.*
-A vérbe.
*Jegyzi meg magának. Úgy érzi a helyzetükre elég találó megfogalmazás. A sötétség ura, a halál istene, az arctalan, a gonosz, akiről ő maga amennyire megismerte sokkal szörnyebb dolgokat is el tudna mondani. Az biztos, hogy eddig előttük még senki se tudott pofont lekeverni Satereth seregének. Védekeztek és próbálták menteni a menthetőt. Hogy egy támadás során mivel fognak szembe találkozni, azt elképzelni se tudja a mágus. Ahogy, azt se, hogy milyen következményei lesznek ennek ha sikerül. De ez most nem is fontos. Tovább haladnak. A köd önmagában is nyomott hangulatot eredményez. Quantall kezével a fegyverein halad a harcosok által közrefogva. A manó megjegyzésére figyeli a ködöt ahogy Krestvir magiszter kérdésére is komolyan figyel. A harcos kérdésére ő megszólal.*
-Harminc lépésen belül tudok élőlényeket érzékelni és az irányukat is, de ahhoz csukva kell tartanom a szemem.
~Látnok, Eeyr, Teysus vagy Wylnurana úrnő. Remélem figyeltek és vigyáztok ránk. Könyörgöm tegyetek így.~
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*A tharg vezetőjük is megerősíti, hogy valóban valami robbanó por lehetett az amit a mélységi látott. A leírás gondolatától is libabőrös lesz, hisz belegondolni is rossz mire lehet, azt használni. Az alulról robbantás nyomainak hiányára szintén csak bólintani tud.*
-Nekem is ez járt a fejemben. Ez nagyon furcsa.
*Nem is csak az elegyengetés, de még utak is vannak. Ez ritka gyanús. A mélységi rossz érzését pedig a köd is csak növeli amire megjegyzést is tesz. A furcsa színváltós hajú harcos egy harcoshoz méltóan egyszerű gondolatot közöl amit Quantall-nak muszáj megcáfolnia.*
-Egyáltalán nem mindegy. Persze, hogy figyeljünk egymásra és a környezetünkre az fontos és a biztonság is, de kicsit se elhanyagolható szempont, hogy tudjuk mi történik körülöttünk. Tudtommal részben ennek a kiderítése is a küldetésünk egyik célja.
*Tudálékos és okoskodó. Igazi mágus-féle. Amilyen Quantall általában szokott lenni mikor épp nem hatalmas hős, szégyenlős szerelmes vagy lelkileg sérült szerencsétlen. Szerencsére gond nélkül érnek vissza a többiekhez. Ott némi szóváltás után végre indulhatnak. A mélységi mágus csak összeszedi amit neki össze kell és a dolgokba nem szól bele. Csak a harcosnő által használ kifejezés ragad meg benne.*
-A vérbe.
*Jegyzi meg magának. Úgy érzi a helyzetükre elég találó megfogalmazás. A sötétség ura, a halál istene, az arctalan, a gonosz, akiről ő maga amennyire megismerte sokkal szörnyebb dolgokat is el tudna mondani. Az biztos, hogy eddig előttük még senki se tudott pofont lekeverni Satereth seregének. Védekeztek és próbálták menteni a menthetőt. Hogy egy támadás során mivel fognak szembe találkozni, azt elképzelni se tudja a mágus. Ahogy, azt se, hogy milyen következményei lesznek ennek ha sikerül. De ez most nem is fontos. Tovább haladnak. A köd önmagában is nyomott hangulatot eredményez. Quantall kezével a fegyverein halad a harcosok által közrefogva. A manó megjegyzésére figyeli a ködöt ahogy Krestvir magiszter kérdésére is komolyan figyel. A harcos kérdésére ő megszólal.*
-Harminc lépésen belül tudok élőlényeket érzékelni és az irányukat is, de ahhoz csukva kell tartanom a szemem.
~Látnok, Eeyr, Teysus vagy Wylnurana úrnő. Remélem figyeltek és vigyáztok ránk. Könyörgöm tegyetek így.~
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-09 23:26:32
Üzenet elküldve: 2020-01-09 23:26:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Hol másutt járna szegény, az útja megint ide vezeti, az ingoványba. ~Komolyan nem értem. Basszus annyi varázsló van. Legendás erejű óriások, elképzelhetetlenül agyafúrt gnómok, és megannyi dolgos kéz. Hogy nem jutott még senkinek esz|be járható utat építeni a M@gustorony és Arthenior között? Vagy valami. Hogy nem ette a fene egyik valamirevaló gazsagabbat se. Nem. Nem nekünk, kik ide v@gyunk szenvedni kell a folyotonos utazással. Bah! Nagyon elegem van ebből.~ Puffog magában a már-már gépiesen megszokott lábnyomokba lépkedve. Egykedvűen menetel előre.*
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-09 08:40:04
Üzenet elküldve: 2020-01-09 08:40:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Egy párszor már megjárta a tornyot, ám az ingoványt még mindig gyűlöli. Nem hiszi el, hogy nem lehet vele kezdeni semmit. Lehetetlen. Régebben könyebb volt, kísérettel és miegymással, most viszonr csak a lova van. Nem is kell neki kíséret. A kastélyt sem véletlenül közember vezeti a háttérből a bevételekkel együtt, Aleimordot az sem érdekli, hogy a férfi legalább a felét ellopja. Hadd vigye, elvégre ő viszi, még ha készen a kezébe kapta a vállalkozást. Azért a földek után járó bevétel még mindig az ő zsebébe fut, és még az is több, mint elég. Nem is érdekli. Elege van a nemesi életből, nem kell se a vállakozás, se a kíséret meg ki tudja mi. A földeket is csak azért tartotta meg, mert könnyű bevételi forrás, nem több.
Ezen rágódva hagyja el az ingoványt, és veszi az irányt a puszta felé.*
Ezen rágódva hagyja el az ingoványt, és veszi az irányt a puszta felé.*
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-09 05:56:43
Üzenet elküldve: 2020-01-09 05:56:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé//
*Miután maga mögött hagyta a tornyot, eljut az ingoványba, amin hiába vágott már át több tucatszám, mégsem tudott megszeretni és megszokni. Ugyanolyan bűzhödt és mocskos lápvidék ez, mint mindig volt, és pontosan olyan nehéz átvergődni rajta, mint előtte.* ~Igazán meg kéne már tanulni azt a víz varázslatot, amit Abogr is használt, hogy feljuttassa az onthrokiakat ide a felszínre! Mennyivel egyszerűbb lenne csak elmormolni néhány szót, aztán feltűnni a torony bejárata előtt és kihagyni ezt a borzasztó szagú posványt! Hát komolyan mondom, ha most választhatnék, inkább a vizet tanultam volna jobban, mint a holdat! Sokkal kényelmesebb lenne!~ *De hiába puffog magában, ugyanúgy cuppog a lába alatt a föld és ugyanúgy le kell majd mosnia a csizmáját, ha hazaér.* ~Vagy majd odaadom Fortas-asszonynak, hogy mossa le. A fiúk csizmája úgyis mindig saras, nem lesz neki nehéz plusz egyről is gondoskodni!~ *Ezen a gondolaton felvidulva hagyja maga mögött a kellemetlen terepet és a rossz emlékeket is, amit a mágustoronyban szerzett. Persze majd otthon el kell mesélnie a munkásainak, de addig talán jobb másra is gondolni, mint a megégetett vakondokkutyák és betört koponyák, még akkor is, ha csak magukat és a nagymestert védték a támadóktól.* ~Csak érjek már haza végre!~ *Ezzel a gondolattal lép ki a mocsárból a pusztákra, ahonnan már szerencsére nincsen messze az otthona.*
*Miután maga mögött hagyta a tornyot, eljut az ingoványba, amin hiába vágott már át több tucatszám, mégsem tudott megszeretni és megszokni. Ugyanolyan bűzhödt és mocskos lápvidék ez, mint mindig volt, és pontosan olyan nehéz átvergődni rajta, mint előtte.* ~Igazán meg kéne már tanulni azt a víz varázslatot, amit Abogr is használt, hogy feljuttassa az onthrokiakat ide a felszínre! Mennyivel egyszerűbb lenne csak elmormolni néhány szót, aztán feltűnni a torony bejárata előtt és kihagyni ezt a borzasztó szagú posványt! Hát komolyan mondom, ha most választhatnék, inkább a vizet tanultam volna jobban, mint a holdat! Sokkal kényelmesebb lenne!~ *De hiába puffog magában, ugyanúgy cuppog a lába alatt a föld és ugyanúgy le kell majd mosnia a csizmáját, ha hazaér.* ~Vagy majd odaadom Fortas-asszonynak, hogy mossa le. A fiúk csizmája úgyis mindig saras, nem lesz neki nehéz plusz egyről is gondoskodni!~ *Ezen a gondolaton felvidulva hagyja maga mögött a kellemetlen terepet és a rossz emlékeket is, amit a mágustoronyban szerzett. Persze majd otthon el kell mesélnie a munkásainak, de addig talán jobb másra is gondolni, mint a megégetett vakondokkutyák és betört koponyák, még akkor is, ha csak magukat és a nagymestert védték a támadóktól.* ~Csak érjek már haza végre!~ *Ezzel a gondolattal lép ki a mocsárból a pusztákra, ahonnan már szerencsére nincsen messze az otthona.*
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-06 19:29:31
Üzenet elküldve: 2020-01-06 19:29:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Krestvir nem is tudja, mit válaszoljon arra, hogy Riri az életét akarja áldozni Kilencedikért. De már a manó is furcsán viselkedett, úgyhogy lerendezi magában annyival, hogy ez biztosan egy olyan rejtett utalásokkal teli beszélgetés megint, amit ő nem érthet, csak a tündér és a manó tréfálnak egymással, vagy valami ilyesmi...*
- Haha, átlátok rajtad, mindent hallottam! - *Beszél a lány helyett Kilencedik eleget. Szemét összehúzva mutat Ririre. Majd fölhúzza az orrát és karba fonja a kezeit.*
- De jó a szöveged, úgyhogy elnézem! - *Közli végül vállat vonva, amiből a tündér is biztos lehet benne, hogy betalált a mentőötletével és ugyancsak sikerült megenyhítenie a manót.
Később, Riri kérdésére Krestvir egy pillanatra rá emeli tekintetét, majd ismét a távolt fürkészi.*
- Tartok tőle, hogy ez a köd azt jelzi, hogy közel járunk... de még közelebb kell mennünk, ha többet akarunk megtudni erről a helyről. - *Feleli, s jelenleg kimondottan "hollólányosan" festhet, ahogy baljóslatú szavakat károg itt a ködben.
Közben fölfedez a messzeségben más foltokat is, talán építményeket, vagy sziklákat? Nem tudná megmondani, túl távol vannak és a köd egyre sűrűsödik, így mikor elindulnak visszafelé, hiába fordul vissza, eltűnnek a szeme elől.
Közben azt is megfigyeli, ami a jurtákkal történik, ahogy közelebb érnek. Becsapná a szeme? Talán... de...
Visszaérnek, a csapat egybegyűlik, Laortól választ kap, majd pedig elhangzik az utasítás az indulásra.*
- Mit láttok? Mikor most a jurták felé néztek... - *Kérdezi fennhangon. Szeretné tudni, hogy ez egy optikai csalódás, vagy... nos, amíg választ nem kap, addig nem szeretné megosztani sejtését sem. Különösen arra kíváncsi, hogy Alyo fél-elf szemei mit látnak, feltéve, hogy a köd nem nyelte még el az innen nézve sziklahalmoknak tűnő jurták képét...
Ezután Kilencedik viselkedése és szavai keltik fel a figyelmét. Frandr értelmezi ezt egy módon, s ez az értelmezési mód nála is az első, majd pedig az, hogy a manó megint Ririre utal, hogy a lány követi... Aztán harmadjára jön az, hogy Kili észlel valamit, amit ők nem.
Krestvir igyekszik beérni Laort és megfogni a ruhája derekát, vagy ujját, hogy megállítsa és felhívja magára a figyelmét.
Közben meg Kilencedikhez szól halkan...*
- Hol és mit észlelsz? - *Les körbe, anélkül, hogy megfordulna.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Krestvir nem is tudja, mit válaszoljon arra, hogy Riri az életét akarja áldozni Kilencedikért. De már a manó is furcsán viselkedett, úgyhogy lerendezi magában annyival, hogy ez biztosan egy olyan rejtett utalásokkal teli beszélgetés megint, amit ő nem érthet, csak a tündér és a manó tréfálnak egymással, vagy valami ilyesmi...*
- Haha, átlátok rajtad, mindent hallottam! - *Beszél a lány helyett Kilencedik eleget. Szemét összehúzva mutat Ririre. Majd fölhúzza az orrát és karba fonja a kezeit.*
- De jó a szöveged, úgyhogy elnézem! - *Közli végül vállat vonva, amiből a tündér is biztos lehet benne, hogy betalált a mentőötletével és ugyancsak sikerült megenyhítenie a manót.
Később, Riri kérdésére Krestvir egy pillanatra rá emeli tekintetét, majd ismét a távolt fürkészi.*
- Tartok tőle, hogy ez a köd azt jelzi, hogy közel járunk... de még közelebb kell mennünk, ha többet akarunk megtudni erről a helyről. - *Feleli, s jelenleg kimondottan "hollólányosan" festhet, ahogy baljóslatú szavakat károg itt a ködben.
Közben fölfedez a messzeségben más foltokat is, talán építményeket, vagy sziklákat? Nem tudná megmondani, túl távol vannak és a köd egyre sűrűsödik, így mikor elindulnak visszafelé, hiába fordul vissza, eltűnnek a szeme elől.
Közben azt is megfigyeli, ami a jurtákkal történik, ahogy közelebb érnek. Becsapná a szeme? Talán... de...
Visszaérnek, a csapat egybegyűlik, Laortól választ kap, majd pedig elhangzik az utasítás az indulásra.*
- Mit láttok? Mikor most a jurták felé néztek... - *Kérdezi fennhangon. Szeretné tudni, hogy ez egy optikai csalódás, vagy... nos, amíg választ nem kap, addig nem szeretné megosztani sejtését sem. Különösen arra kíváncsi, hogy Alyo fél-elf szemei mit látnak, feltéve, hogy a köd nem nyelte még el az innen nézve sziklahalmoknak tűnő jurták képét...
Ezután Kilencedik viselkedése és szavai keltik fel a figyelmét. Frandr értelmezi ezt egy módon, s ez az értelmezési mód nála is az első, majd pedig az, hogy a manó megint Ririre utal, hogy a lány követi... Aztán harmadjára jön az, hogy Kili észlel valamit, amit ők nem.
Krestvir igyekszik beérni Laort és megfogni a ruhája derekát, vagy ujját, hogy megállítsa és felhívja magára a figyelmét.
Közben meg Kilencedikhez szól halkan...*
- Hol és mit észlelsz? - *Les körbe, anélkül, hogy megfordulna.*
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-06 18:12:06
Üzenet elküldve: 2020-01-06 18:12:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ahogy a többiek a jurtában beszélgetnek annak furcsaságáról, Frandr továbbra is a ködöt fürkészi, szem előtt tartva Ririéket. Összerezzen, mikor Kilencedik látszólag minden ok nélkül, messze túl hangosan bemutatkozik a mocsárnak.*
-Ha esetleg vissza kell vonulnunk, majd emlékeztessetek, hogy van nálunk csali.
*Utal komoran Kilencedikre, bár persze nem gondolja komolyan, amit mond. Mikor aztán Quantall kijelenti kételyeit a köd eredetével kapcsolatban, felmordul.*
-Nem hinném, hogy számít, honnan jött. A lényeg az, hogy közel kell maradnunk egymáshoz.
*Válaszol Quantallnak. Ezután csöndben haladnak vissza táborhelyükre. Senki sem hiányzik, teljes a létszám, és minden felszerelésük össze van csomagolva. Krestvir tudja is az irányt, és Frandr még a ködben is valamennyire ki tudja venni az ösvényt, amiről a mágus beszél.*
-Pedig már kezdtem magányos lenni.
*Válaszol Kilencediknek. Ezúttal tisztán ki lehet hallani a szarkazmust a hangjából, na nem mintha a hangulata kicsit is javult volna.
Laor jelzi, hogy indulhatnak, és ezúttal Frandr a sor elejére áll. Pajzsát maga előtt tartja, úgy, hogy a látását ne zavarja, ám a felsőteste nagy részét takarja. Jobb kezében a fokosa pihen.*
-Rohadt köd...
*Hallhatja meg az, aki legközelebb sétál hozzá. Kicsit sem örül annak, hogy alig lesz pár másodpercük észrevenni, ha valami nekik akar menni.*
-Ha bármelyikőtöknek van valami varázslata, amivel átláthattok a ködön, ne habozzatok.
*Szól hátra, bár nem hinné, hogy a mágusok csak úgy figyelmen hagynák, ha tudnának ilyet tenni.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ahogy a többiek a jurtában beszélgetnek annak furcsaságáról, Frandr továbbra is a ködöt fürkészi, szem előtt tartva Ririéket. Összerezzen, mikor Kilencedik látszólag minden ok nélkül, messze túl hangosan bemutatkozik a mocsárnak.*
-Ha esetleg vissza kell vonulnunk, majd emlékeztessetek, hogy van nálunk csali.
*Utal komoran Kilencedikre, bár persze nem gondolja komolyan, amit mond. Mikor aztán Quantall kijelenti kételyeit a köd eredetével kapcsolatban, felmordul.*
-Nem hinném, hogy számít, honnan jött. A lényeg az, hogy közel kell maradnunk egymáshoz.
*Válaszol Quantallnak. Ezután csöndben haladnak vissza táborhelyükre. Senki sem hiányzik, teljes a létszám, és minden felszerelésük össze van csomagolva. Krestvir tudja is az irányt, és Frandr még a ködben is valamennyire ki tudja venni az ösvényt, amiről a mágus beszél.*
-Pedig már kezdtem magányos lenni.
*Válaszol Kilencediknek. Ezúttal tisztán ki lehet hallani a szarkazmust a hangjából, na nem mintha a hangulata kicsit is javult volna.
Laor jelzi, hogy indulhatnak, és ezúttal Frandr a sor elejére áll. Pajzsát maga előtt tartja, úgy, hogy a látását ne zavarja, ám a felsőteste nagy részét takarja. Jobb kezében a fokosa pihen.*
-Rohadt köd...
*Hallhatja meg az, aki legközelebb sétál hozzá. Kicsit sem örül annak, hogy alig lesz pár másodpercük észrevenni, ha valami nekik akar menni.*
-Ha bármelyikőtöknek van valami varázslata, amivel átláthattok a ködön, ne habozzatok.
*Szól hátra, bár nem hinné, hogy a mágusok csak úgy figyelmen hagynák, ha tudnának ilyet tenni.*
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-06 12:48:08
Üzenet elküldve: 2020-01-06 12:48:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Hosszú az út, hosszabb, mint eddig bármikor. Mocskossá rongyolódott ruháját az ingovány bűze is áthatja, akár csak haját, és minden ingóságát, de nem kíméli a hátast. Töretlen halad előre, ha már ereje el is hagyná, ha az éhség húzná is lassabb léptekre, akarata emelkedik felül. Tudja, hogy szeszélyes talajon jár, mely nem kímél semmit, elegendő egy rossz lépés, és elnyeli a mély. Nem csak önmagára kell figyelnie, hanem a lóra is, mi tőle független élet. Nem engedheti hogy lankadjon a figyelme.*
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-05 21:00:32
Üzenet elküldve: 2020-01-05 21:00:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
- Hallottam már ilyenről. *bólint rá a sötételf szavaira* Valamiféle por aminek receptjét csak a legnagyobb alkimisták ismerik. Az eleven tüzet zárják bele és ha szikrát kap, robbanással távozik onnan.
*Körülnéz a tájon, már amennyit láthat belőle az egyre sűrűsödő köd dacára.*
- Viszont ha az történt és a föld alól szabadult fel a tűz, akkor a talajnak nagy területen felsértve kéne lennie. Mert azt kötve hiszem, hogy a hely pusztulása után valakik azzal foglalkoztak, hogy elegyengessék.
*Frandr elméletében is van valami, Laor kicsit tétován megvonja a vállát. Ha jobban belegondol, neki aztán édes mindegy. Akár a vihar, akár más, akár jurta, akár más, az ő olvasatában most csak az a fontos, hogy semmi érdekeset nem találtak. A hely viszont elég baljóslatú és van néhány kérdés vele kapcsolatban amit nehezen tudnának megmagyarázni. Már csak ezek is elegendőek hozzá, hogy úgy érezze: ideje indulni. Miután visszatértek a többiekhez és a kis csapat együtt van, Krestvir meg is határozza az irányt, amire Laor rábólint. Hogy a következő kérdésre már megrázza a fejét.*
- Nem, semmi használható nem volt bent.
*Ha pedig már nagy lenne a béke, akkor jön Alyo. Aki most sem bírja ki, hogy ne övé legyen az utolsó szó. Talán tényleg be kéne törni az orrá
t, de Laor csak elmosolyodik.*
- Indulunk!
*Megvárja míg mindenki elkészül, utána pedig nem szól bele, hogy ki hol halad a sorban. Csak ahhoz ragaszkodik, hogy a csapat élén harcos haladjon és a sort is fegyverforgató zárja.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
- Hallottam már ilyenről. *bólint rá a sötételf szavaira* Valamiféle por aminek receptjét csak a legnagyobb alkimisták ismerik. Az eleven tüzet zárják bele és ha szikrát kap, robbanással távozik onnan.
*Körülnéz a tájon, már amennyit láthat belőle az egyre sűrűsödő köd dacára.*
- Viszont ha az történt és a föld alól szabadult fel a tűz, akkor a talajnak nagy területen felsértve kéne lennie. Mert azt kötve hiszem, hogy a hely pusztulása után valakik azzal foglalkoztak, hogy elegyengessék.
*Frandr elméletében is van valami, Laor kicsit tétován megvonja a vállát. Ha jobban belegondol, neki aztán édes mindegy. Akár a vihar, akár más, akár jurta, akár más, az ő olvasatában most csak az a fontos, hogy semmi érdekeset nem találtak. A hely viszont elég baljóslatú és van néhány kérdés vele kapcsolatban amit nehezen tudnának megmagyarázni. Már csak ezek is elegendőek hozzá, hogy úgy érezze: ideje indulni. Miután visszatértek a többiekhez és a kis csapat együtt van, Krestvir meg is határozza az irányt, amire Laor rábólint. Hogy a következő kérdésre már megrázza a fejét.*
- Nem, semmi használható nem volt bent.
*Ha pedig már nagy lenne a béke, akkor jön Alyo. Aki most sem bírja ki, hogy ne övé legyen az utolsó szó. Talán tényleg be kéne törni az orrá
t, de Laor csak elmosolyodik.*
- Indulunk!
*Megvárja míg mindenki elkészül, utána pedig nem szól bele, hogy ki hol halad a sorban. Csak ahhoz ragaszkodik, hogy a csapat élén harcos haladjon és a sort is fegyverforgató zárja.*
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-03 22:40:56
Üzenet elküldve: 2020-01-03 22:40:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 576
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 576
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második születésnap//
//Hazafelé//
*Az út közben Thimmel folytatott beszélgetés hatására és közben sok ezredszerre is elgondolkodik azon, hogy milyen lehet a világ odafent, olyan szép-e vajon, mint a mesék alapján képzeli, teljesen más, vagy akár sokkal gyönyörűbb, valami talán az általa eddig látottak alapján elképzelhetetlen csoda?
Őszintén reméli, hogy talán létezik e világon valahol olyan rejtett mágia, amivel egyszer még erre is választ találhat egyszer, de, ha igen, amiben kételkedik, attól még biztos abban, hogy időben és tudásban is egyaránt nagyon messze áll az ismeretétől.*
- Csak kezdő mágus, de azért köszönöm! *javítja ki Thimet mosolyogva, de az így is látszik rajta, hogy az elf szavai jól esnek neki. Ettől még igyekszik továbbra is nem túlságosan elbízni magát és ellankasztani saját figyelmét. Mégiscsak a mocsárban járnak.*
- Azért van olyan varázslatom, ami szerintem segítene, ha bármi bajba keverednénk itt. *gondolkodik szokása szerint hangosan tovább.* Nagyon szívesen kipróbálnám, de persze nem olyan áron, hogy tényleg bajba kerülünk. Csak úgy megidézni egy védőszellemet pedig csak azért, hogy megmutassam nektek, bármennyire is szeretném, de szerintem nagy tiszteletlenség lenne magával a mágiával és a hold erejével szemben is. *mondja és ezzel ennyiben is marad magával.*
- Számomra az a szerencsés, hogy ti itt vagytok. Ha Lau is velünk lenne, akkor teljes lenne a csapat. *teszi még hozzá. Édesanyja nyilván tudja, hogy mire gondol, de talán Thim is rájön ennyiből, hogy benne, Eában, Lauban és nyulaiban bízik a legjobban ezen a világon, szóval nem nagyon utazhatna jobb társaságban és nagyobb biztonságban, mint most velük.*
- A galambok érdekesen hangzanak. *tűnődik el aztán ezen. Talán amiatt csapong kicsit, mert izgatott amiatt, hogy viszont láthatja végre az Laut, a többieket, kedvenc állatait és persze az otthonát, talán csak annyira sikerült elmerülni saját gondolataiba, hogy kicsit késve reagál korábban elhangzott szavakra. Valószínűbb, hogy jelenleg mind a kettő tehet éppen elhangzó szavairól.*
- De galamblevest, vagy sültet még nem ettem. Viszont biztosan finom lehet. Még egy dologgal több, amit ki kell majd próbálnom, hogyha hazaértünk. Bár persze csak akkor, ha kapunk a piacon, vagy valaki árul galambhúst a környéken.
*Ezek után ugyan figyel Thimre és édesanyjára is, az utazás nagy részében mégis kicsit csendesebb, mint általában lenni szokott, köszönhetően talán annak, hogy noha már nagyjából kiismerték a terepet amennyire lehet, és egymás társaságában az általuk itt elérhető legnagyobb biztonságban vannak, azért még mindig leginkább arra figyel, hogy hova lép és mikor.
Ahogyan egyre mélyebben járnak bent a mocsárban egyre inkább úgy gondolja, hogy az igazán édesanyja sok szép és kedves ajándéka mellé az igazán szép mégiscsak az lesz, amikor hazaérhetnek végre és megpillanthatja Lau arcát szép és kedves arcát újra. Persze az is éppen elég boldogság lesz már, amikor végre megváltozik körülöttük a táj, és újra barátságosabb és sokkal inkább ismerős arcot ölt magára. Igazán nem tehet róla, de azóta nyomasztja kissé ez a hely, hogy először járt itt, holott tudja jól, hogy nyilván meg van a maga szépsége és romantikája az ingoványnak is, ha valaki elég kitartóan keresi azt.
Ami őt illeti, mégis sokkal jobban szeretne már minél hamarabb illatos és tarka mezőkön járni elérhető közelségben Szarvasligethez.*
//Hazafelé//
*Az út közben Thimmel folytatott beszélgetés hatására és közben sok ezredszerre is elgondolkodik azon, hogy milyen lehet a világ odafent, olyan szép-e vajon, mint a mesék alapján képzeli, teljesen más, vagy akár sokkal gyönyörűbb, valami talán az általa eddig látottak alapján elképzelhetetlen csoda?
Őszintén reméli, hogy talán létezik e világon valahol olyan rejtett mágia, amivel egyszer még erre is választ találhat egyszer, de, ha igen, amiben kételkedik, attól még biztos abban, hogy időben és tudásban is egyaránt nagyon messze áll az ismeretétől.*
- Csak kezdő mágus, de azért köszönöm! *javítja ki Thimet mosolyogva, de az így is látszik rajta, hogy az elf szavai jól esnek neki. Ettől még igyekszik továbbra is nem túlságosan elbízni magát és ellankasztani saját figyelmét. Mégiscsak a mocsárban járnak.*
- Azért van olyan varázslatom, ami szerintem segítene, ha bármi bajba keverednénk itt. *gondolkodik szokása szerint hangosan tovább.* Nagyon szívesen kipróbálnám, de persze nem olyan áron, hogy tényleg bajba kerülünk. Csak úgy megidézni egy védőszellemet pedig csak azért, hogy megmutassam nektek, bármennyire is szeretném, de szerintem nagy tiszteletlenség lenne magával a mágiával és a hold erejével szemben is. *mondja és ezzel ennyiben is marad magával.*
- Számomra az a szerencsés, hogy ti itt vagytok. Ha Lau is velünk lenne, akkor teljes lenne a csapat. *teszi még hozzá. Édesanyja nyilván tudja, hogy mire gondol, de talán Thim is rájön ennyiből, hogy benne, Eában, Lauban és nyulaiban bízik a legjobban ezen a világon, szóval nem nagyon utazhatna jobb társaságban és nagyobb biztonságban, mint most velük.*
- A galambok érdekesen hangzanak. *tűnődik el aztán ezen. Talán amiatt csapong kicsit, mert izgatott amiatt, hogy viszont láthatja végre az Laut, a többieket, kedvenc állatait és persze az otthonát, talán csak annyira sikerült elmerülni saját gondolataiba, hogy kicsit késve reagál korábban elhangzott szavakra. Valószínűbb, hogy jelenleg mind a kettő tehet éppen elhangzó szavairól.*
- De galamblevest, vagy sültet még nem ettem. Viszont biztosan finom lehet. Még egy dologgal több, amit ki kell majd próbálnom, hogyha hazaértünk. Bár persze csak akkor, ha kapunk a piacon, vagy valaki árul galambhúst a környéken.
*Ezek után ugyan figyel Thimre és édesanyjára is, az utazás nagy részében mégis kicsit csendesebb, mint általában lenni szokott, köszönhetően talán annak, hogy noha már nagyjából kiismerték a terepet amennyire lehet, és egymás társaságában az általuk itt elérhető legnagyobb biztonságban vannak, azért még mindig leginkább arra figyel, hogy hova lép és mikor.
Ahogyan egyre mélyebben járnak bent a mocsárban egyre inkább úgy gondolja, hogy az igazán édesanyja sok szép és kedves ajándéka mellé az igazán szép mégiscsak az lesz, amikor hazaérhetnek végre és megpillanthatja Lau arcát szép és kedves arcát újra. Persze az is éppen elég boldogság lesz már, amikor végre megváltozik körülöttük a táj, és újra barátságosabb és sokkal inkább ismerős arcot ölt magára. Igazán nem tehet róla, de azóta nyomasztja kissé ez a hely, hogy először járt itt, holott tudja jól, hogy nyilván meg van a maga szépsége és romantikája az ingoványnak is, ha valaki elég kitartóan keresi azt.
Ami őt illeti, mégis sokkal jobban szeretne már minél hamarabb illatos és tarka mezőkön járni elérhető közelségben Szarvasligethez.*
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-03 09:54:22
Üzenet elküldve: 2020-01-03 09:54:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Mily végtelen és szertelen szeszélyes a természet, s az idő vad sodrása! Mi, olykor talán virágzó település lehetett egykoron, most csak a múlás csalfa tüneménye, a métely fekete és elsorvadt virága, az illúziók lélektükre.
Cs...Cs...Cs...Cs...
Csepegő víz, a korhadt tetőről, keresztbe állított egykori használati tárgy, félhomály, melyet lassan fokoz a leereszkedő köd fátyla. Úttalan utak, melyek látszólag mégis egy gócpontban futnak össze. Halk beszélgetés és tervezés veszi kezdetét, mely kapcsán Laorékat nem zavarja meg semmi sem, nyugodtan elvégezhetik. Olykor, ha felpillantanak láthatják, hogy a köd egyre áthatolhatatlanabb, egyre sűrűbb, egyre kétségbeejtőbb, bár harcos szívüket ez mit sem sérti. A halk civódás sokkal inkább feszült kiegészítője, mint hátráltatója, mindegyikük érezheti zsigereiben égve, valami itt nincs rendjén. Quantall korai emlékei erre világosan rávilágítanak. Miért nincs kráter a robbanás helyén? Miért nincsenek csupán csak romok, mi végre az utak, s mi végre az elátkozott település, melyhez láthatóan elérkeztek. A tőlük jobbra és balra húzódó végtelen fal alapja, akárha keretbe foglalná, mi érezhetnek. Elszigeteltséget, fájdalmat, s a határt, mi az e világi és nem e világi között meghúzódhat. Fandr hangulatát leginkább hajzatának színe jelezheti, mi kérdéses jelzőként virít, legalábbis a gondolatait illetően. Krestvir és Riri, valamint a manó, hamarosan felzárkózhatnak a csapathoz. Kis kitérőjük során nem éri őket váratlan, azonban Krestvir összeszűkült szemmel végrehajtott megfigyelései során felfedezhet valamit, tekintve, hogy még a fal határán kívül tartózkodik. Látja Laorék csapatát, látja a fal alapját, lát sötétlő foltokat, de azok a legkevésbé sem hasonlítanak jurtára, vagy épületre, sokkal inkább csupán hatalmas görgetegekre, melyek csak közelebb érve láthatóak bejárható épületnek, miképp mikor odaérnek Laorékhoz ez számukra is világossá válik. Quantall elméjében egymást követik a baljós gondolatok. Istenek. Hatalmas játékosai a világnak, kérdés a pihenő csupán eszközük, vagy terük e játékban? Krestvir mást is megfigyelhetett útja közben, ahogyan Riri és a manó is. Tekintete a ködfátylon át magasodó szürke és göcsörtös pontokat figyelhet meg, melyeket a távolból nem tud rendesen behatárolni. Csupán elszórt, a többi tárgyhoz képest magasba nyúló feketeségek, szürkeségek, innen nézve mértani rendezetlenségben, de az ösvényekről szóló meglátása helyesnek látszik. Krestvir és Riri elmondhatja mit tapasztaltak, akár a furcsaságot is megoszthatja a csapattal. Laor iránymutatásának és parancsának segítsége lehet, hogy pont egy előre mutató, egyenes ösvényen állnak, ott tértek be, hol a fal megszakad. A köd már sűrű, így a Krestvir által felfedezett elszórt pontok már nem látszódnak. Egy viszont biztos. Tőlük keletre, tőlük nyugatra, észak-keletre és észak-nyugatra is találhatóak ilyenek. Az ösvény, mely előre visz, látszólag végtelen, távolba nyúló, egyetlen támpontja, egyenessége. S, még valami. A Krestvir nyakához egyre közelebb bújó manó, vartyogó hangja:*
- Nem vagyunk egyedül.
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Mily végtelen és szertelen szeszélyes a természet, s az idő vad sodrása! Mi, olykor talán virágzó település lehetett egykoron, most csak a múlás csalfa tüneménye, a métely fekete és elsorvadt virága, az illúziók lélektükre.
Cs...Cs...Cs...Cs...
Csepegő víz, a korhadt tetőről, keresztbe állított egykori használati tárgy, félhomály, melyet lassan fokoz a leereszkedő köd fátyla. Úttalan utak, melyek látszólag mégis egy gócpontban futnak össze. Halk beszélgetés és tervezés veszi kezdetét, mely kapcsán Laorékat nem zavarja meg semmi sem, nyugodtan elvégezhetik. Olykor, ha felpillantanak láthatják, hogy a köd egyre áthatolhatatlanabb, egyre sűrűbb, egyre kétségbeejtőbb, bár harcos szívüket ez mit sem sérti. A halk civódás sokkal inkább feszült kiegészítője, mint hátráltatója, mindegyikük érezheti zsigereiben égve, valami itt nincs rendjén. Quantall korai emlékei erre világosan rávilágítanak. Miért nincs kráter a robbanás helyén? Miért nincsenek csupán csak romok, mi végre az utak, s mi végre az elátkozott település, melyhez láthatóan elérkeztek. A tőlük jobbra és balra húzódó végtelen fal alapja, akárha keretbe foglalná, mi érezhetnek. Elszigeteltséget, fájdalmat, s a határt, mi az e világi és nem e világi között meghúzódhat. Fandr hangulatát leginkább hajzatának színe jelezheti, mi kérdéses jelzőként virít, legalábbis a gondolatait illetően. Krestvir és Riri, valamint a manó, hamarosan felzárkózhatnak a csapathoz. Kis kitérőjük során nem éri őket váratlan, azonban Krestvir összeszűkült szemmel végrehajtott megfigyelései során felfedezhet valamit, tekintve, hogy még a fal határán kívül tartózkodik. Látja Laorék csapatát, látja a fal alapját, lát sötétlő foltokat, de azok a legkevésbé sem hasonlítanak jurtára, vagy épületre, sokkal inkább csupán hatalmas görgetegekre, melyek csak közelebb érve láthatóak bejárható épületnek, miképp mikor odaérnek Laorékhoz ez számukra is világossá válik. Quantall elméjében egymást követik a baljós gondolatok. Istenek. Hatalmas játékosai a világnak, kérdés a pihenő csupán eszközük, vagy terük e játékban? Krestvir mást is megfigyelhetett útja közben, ahogyan Riri és a manó is. Tekintete a ködfátylon át magasodó szürke és göcsörtös pontokat figyelhet meg, melyeket a távolból nem tud rendesen behatárolni. Csupán elszórt, a többi tárgyhoz képest magasba nyúló feketeségek, szürkeségek, innen nézve mértani rendezetlenségben, de az ösvényekről szóló meglátása helyesnek látszik. Krestvir és Riri elmondhatja mit tapasztaltak, akár a furcsaságot is megoszthatja a csapattal. Laor iránymutatásának és parancsának segítsége lehet, hogy pont egy előre mutató, egyenes ösvényen állnak, ott tértek be, hol a fal megszakad. A köd már sűrű, így a Krestvir által felfedezett elszórt pontok már nem látszódnak. Egy viszont biztos. Tőlük keletre, tőlük nyugatra, észak-keletre és észak-nyugatra is találhatóak ilyenek. Az ösvény, mely előre visz, látszólag végtelen, távolba nyúló, egyetlen támpontja, egyenessége. S, még valami. A Krestvir nyakához egyre közelebb bújó manó, vartyogó hangja:*
- Nem vagyunk egyedül.
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-02 23:26:05
Üzenet elküldve: 2020-01-02 23:26:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második születésnap//
//Hazafelé//
- El sem tudom képzelni, milyen világ van az égben. Viszont jobb így, hogy a holdfény jön le hozzánk, megsegítve az éjszakáinkat és nem mi világítunk innen lentről. Bár ez most már szintén lehetséges, mert a kezedben van minden, ami ehhez kell. Tudod, szerencsés dolog egy mágussal utazni. *szól kedves mosollyal az arcán. Bár valóban nagy előnynek tartja Luninari tudását, nem lankad az ő figyelme sem. Luni 12 varázslattal védheti magát, a 13. pajzs pedig Thim. Szerencsére visszafelé sokkal könnyebb az út, mert már kiismerték a terepet, amennyire lehetőségük volt rá. Thim is visszavágyik a toronyhoz szinte azonnal, de nem fokozná jobban az elindulás nehézségét. Tudja, hogy a lány képes lenne egy évet is tanulni még, és ez valahol rendben is van. Sajnos nem lehet minden tökéletes, türelemmel kell lenniük. Thimnek ugyanúgy, mint Luninak.*
- Állatok? Odahaza nem igazán tartottam őket. Sokat halásztam, és a zsákmányt adtam el vagy cseréltem tejre, húsra. Ugyanakkor egy ideig voltak galambjaink. Részben kedvtelésből, részben mert a húgom és én is szerettük a galamblevest.
//Hazafelé//
- El sem tudom képzelni, milyen világ van az égben. Viszont jobb így, hogy a holdfény jön le hozzánk, megsegítve az éjszakáinkat és nem mi világítunk innen lentről. Bár ez most már szintén lehetséges, mert a kezedben van minden, ami ehhez kell. Tudod, szerencsés dolog egy mágussal utazni. *szól kedves mosollyal az arcán. Bár valóban nagy előnynek tartja Luninari tudását, nem lankad az ő figyelme sem. Luni 12 varázslattal védheti magát, a 13. pajzs pedig Thim. Szerencsére visszafelé sokkal könnyebb az út, mert már kiismerték a terepet, amennyire lehetőségük volt rá. Thim is visszavágyik a toronyhoz szinte azonnal, de nem fokozná jobban az elindulás nehézségét. Tudja, hogy a lány képes lenne egy évet is tanulni még, és ez valahol rendben is van. Sajnos nem lehet minden tökéletes, türelemmel kell lenniük. Thimnek ugyanúgy, mint Luninak.*
- Állatok? Odahaza nem igazán tartottam őket. Sokat halásztam, és a zsákmányt adtam el vagy cseréltem tejre, húsra. Ugyanakkor egy ideig voltak galambjaink. Részben kedvtelésből, részben mert a húgom és én is szerettük a galamblevest.
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-01 15:43:06
Üzenet elküldve: 2020-01-01 15:43:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo dohog. Természetesen azt csinálja. Otthon akar lenni. Életében már annyiszor aludj kemény és hideg földön, hogy ő többet már nem akar. A saját ágyára tud csak gondolni, ilyen ábrándozással telik a rámolás is. Hogy ezalatt ki és mit csinál, az őt hidegen hagyja, ugyanis miután elpakolta a kaját nekilát annak, hogy rendbe hozza a felszerelését kicsit. Nyílvesszői tollait kiegyengeti, meg ilyenek. Hogy ezalatt mindenki eltűnik körülötte? Ő éppen üdvözli a magányt, meg aztán senkinek nem a pesztonkája.
Az ő mosolya sem különösebben szívélyes, mikor Laorék visszaérkeznek. Annyira nem szívélyes, hogy az embernek inkább az undorító jut róla eszébe, meg azzal, hogy Alyo amúgy pont ilyen arccal belezi ki azokat, akiket nem kedvel. Pedig ő aztán tényleg pacifista.*
- Ühüm. Jó kifogás.
*Veti oda Laornak, magában meg a férfi anyjára és annak mesterségére tesz megjegyzéseket. Természetesen Ririre való tekintettel nem mondja ki amit gondol. A Frandrra sikló pillantásában sincsen semmi kedves, nevetni sincsen kedve pedig amúgy a poén pont jó helyre lett beszúrva, pont a jó időben.*
- Na húzzunk már a vérbe...
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo dohog. Természetesen azt csinálja. Otthon akar lenni. Életében már annyiszor aludj kemény és hideg földön, hogy ő többet már nem akar. A saját ágyára tud csak gondolni, ilyen ábrándozással telik a rámolás is. Hogy ezalatt ki és mit csinál, az őt hidegen hagyja, ugyanis miután elpakolta a kaját nekilát annak, hogy rendbe hozza a felszerelését kicsit. Nyílvesszői tollait kiegyengeti, meg ilyenek. Hogy ezalatt mindenki eltűnik körülötte? Ő éppen üdvözli a magányt, meg aztán senkinek nem a pesztonkája.
Az ő mosolya sem különösebben szívélyes, mikor Laorék visszaérkeznek. Annyira nem szívélyes, hogy az embernek inkább az undorító jut róla eszébe, meg azzal, hogy Alyo amúgy pont ilyen arccal belezi ki azokat, akiket nem kedvel. Pedig ő aztán tényleg pacifista.*
- Ühüm. Jó kifogás.
*Veti oda Laornak, magában meg a férfi anyjára és annak mesterségére tesz megjegyzéseket. Természetesen Ririre való tekintettel nem mondja ki amit gondol. A Frandrra sikló pillantásában sincsen semmi kedves, nevetni sincsen kedve pedig amúgy a poén pont jó helyre lett beszúrva, pont a jó időben.*
- Na húzzunk már a vérbe...
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-28 17:07:44
Üzenet elküldve: 2019-12-28 17:07:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
* Mint feladatkövető jótündér Riri úgy zárkózik fel a manóhoz és a lányhoz. Hiába a pici cincogása és panaszkodása, az sem állítja meg, csak kicsit zavarba jön tőle, hogy ilyen furcsa hangsúllyal beszélnek róla, mert általában vele a legtöbben kedvesek szoktak lenni. Azonban ezt betudja a stressznek amivel a kaland jár, így mire felveszi Krestvir lépését mosolyogva köszönti mindkettejüket. *
- Szerbusztok, ne haragudjatok, hogy utánatok jöttem de a manó nélkül elvesztünk úgyhogy jobb ha a közelbe vagyok, hogy életem tudjam áldozni érte - *mosolyodik el rákacsintva a manócskára, remélve, hogy ezzel kicsit jobb viszonyba tudnak kerülni.
Igazából nem nagyon tudja, hogy miért jönnek erre, mit kellene figyelni, így próbál mindent nézni. Egy ideig sikerül is, aztán leszáll a köd. Szépen, lassan fokozatosan szorítja vissza a tündér látását, míg nem lát tovább csak pár méterre tisztán, a többi homályos. Hol kivehetőbb, hol sejtelmesebb. *
- Ilyen ködben gondolod jó ötlet tovább menni? - * kérdez vissza halkan a tündér, kicsit közelebb araszolva a varázslónőhöz. Legszívesebben a kezét is megfogná, hogy el ne vesszen mellőle, de úgy vette észre az eddigiekből, hogy kicsit nehezebben oldódó személyiség, így nem akarja semmivel sem stresszelni a másikat.
Frandr hangjára kapja fel fejét, s ha hunyorít a barlang irányába, látja is a férfit.
Krestvir hamar válaszol, így neki nem kell, csak csendesen visszaindul a tábor felé, amint társa kinézelődte magát, mert azt azért mégiscsak megvárja.
Pont akkor érnek vissza, mikor Laor kérdez róluk, így elsők ézből tud szólni. *
- Itt vagyunk mind a hárman! - * int, miközben közelebb megy a társasághoz, aztán Alyo felé pillant, hogy kell-e neki segítség, vagy végzett-e az összecsomagolással. Ha nem, akkor szó nélkül segít neki, ha igen, akkor csak áll és hallgatja a többieket. *
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
* Mint feladatkövető jótündér Riri úgy zárkózik fel a manóhoz és a lányhoz. Hiába a pici cincogása és panaszkodása, az sem állítja meg, csak kicsit zavarba jön tőle, hogy ilyen furcsa hangsúllyal beszélnek róla, mert általában vele a legtöbben kedvesek szoktak lenni. Azonban ezt betudja a stressznek amivel a kaland jár, így mire felveszi Krestvir lépését mosolyogva köszönti mindkettejüket. *
- Szerbusztok, ne haragudjatok, hogy utánatok jöttem de a manó nélkül elvesztünk úgyhogy jobb ha a közelbe vagyok, hogy életem tudjam áldozni érte - *mosolyodik el rákacsintva a manócskára, remélve, hogy ezzel kicsit jobb viszonyba tudnak kerülni.
Igazából nem nagyon tudja, hogy miért jönnek erre, mit kellene figyelni, így próbál mindent nézni. Egy ideig sikerül is, aztán leszáll a köd. Szépen, lassan fokozatosan szorítja vissza a tündér látását, míg nem lát tovább csak pár méterre tisztán, a többi homályos. Hol kivehetőbb, hol sejtelmesebb. *
- Ilyen ködben gondolod jó ötlet tovább menni? - * kérdez vissza halkan a tündér, kicsit közelebb araszolva a varázslónőhöz. Legszívesebben a kezét is megfogná, hogy el ne vesszen mellőle, de úgy vette észre az eddigiekből, hogy kicsit nehezebben oldódó személyiség, így nem akarja semmivel sem stresszelni a másikat.
Frandr hangjára kapja fel fejét, s ha hunyorít a barlang irányába, látja is a férfit.
Krestvir hamar válaszol, így neki nem kell, csak csendesen visszaindul a tábor felé, amint társa kinézelődte magát, mert azt azért mégiscsak megvárja.
Pont akkor érnek vissza, mikor Laor kérdez róluk, így elsők ézből tud szólni. *
- Itt vagyunk mind a hárman! - * int, miközben közelebb megy a társasághoz, aztán Alyo felé pillant, hogy kell-e neki segítség, vagy végzett-e az összecsomagolással. Ha nem, akkor szó nélkül segít neki, ha igen, akkor csak áll és hallgatja a többieket. *
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-25 18:12:18
Üzenet elküldve: 2019-12-25 18:12:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//El//
* A búcsú után halk sóhajjal indul útnak. Fájdalom, hogy búcsút kell intenie Quantallnak, de úgy érzi, ez nem az ő harca. Mennie kell, amit óvatos léptekkel tesz meg. Néha még visszapillant válla fölött, de amikor már nem látja a csapatot, csak a szeszélyes ingoványra figyel. Emlékszik még a morgó bozótosra, s a mögüle előlépő farkasra. Ha nem vezet biztonságos csapás máshol, hát bozótos felé megy, de igyekszik elkerülni őket, ha lehet. Így próbál visszatalálni a mágustoronyig, hogy lovát magához vegye. Reméli, nincs baja egy napig nélküle. Annak örül, hogy ezen az úton nem hozta magával, ám nem kellene visszamennie, ha mégis vele lenne. Ebben az áporodott pukkadozó bűzben Quantall nélkül még kínzóbb a haladás.*
//El//
* A búcsú után halk sóhajjal indul útnak. Fájdalom, hogy búcsút kell intenie Quantallnak, de úgy érzi, ez nem az ő harca. Mennie kell, amit óvatos léptekkel tesz meg. Néha még visszapillant válla fölött, de amikor már nem látja a csapatot, csak a szeszélyes ingoványra figyel. Emlékszik még a morgó bozótosra, s a mögüle előlépő farkasra. Ha nem vezet biztonságos csapás máshol, hát bozótos felé megy, de igyekszik elkerülni őket, ha lehet. Így próbál visszatalálni a mágustoronyig, hogy lovát magához vegye. Reméli, nincs baja egy napig nélküle. Annak örül, hogy ezen az úton nem hozta magával, ám nem kellene visszamennie, ha mégis vele lenne. Ebben az áporodott pukkadozó bűzben Quantall nélkül még kínzóbb a haladás.*
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-21 01:59:22
Üzenet elküldve: 2019-12-21 01:59:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 576
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 576
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második születésnap//
//Hazafelé//
*Egy hosszú pillanatig kicsit talán úgy emeli tekintetét az égre, mintha arra várna, hogy csak úgy az ő kedvéért majd megjelenik odafent holdlemente után a hold.*
- Szerintem, ha feljutnék oda egyszer, már nem is nagyon akarnék visszajönni. Sokkal szebb lehet odafent. *jegyzi meg nem is próbálva elrejteni hangjából az utazás és a holdon való letelepedés utáni vágyat. Mégsem tart túl sokáig ez a pillanat.*
- De persze sok mindenki és sok minden hiányozna idelentről, szóval örökre biztosan nem maradnék. *sóhajt fel végül, ráébredve arra, hogy most már sokkal nehezebb lenne innen a búcsú, mint korábban valaha.
Régebben, amikor még csak édesanyja és játéknyulai voltak vele, saját álomvilágában élt, és a tűzrakó mellett eltöltött órák éltették, még könnyedén álmodozhatott holdutazásról. De most már, hogy vannak barátai, van igazi otthona, és édesanyja sem szülőfalujuk és a hagyományaik foglya többé, sokkal több szál köti ehhez a világhoz, mint korábban bármikor. Ha nagy nehezen is, és sötét kanyarok után, de úgy tűnik, hogy végre valahára talán sikerült gyökeret eresztenie itt.*
- Különben is a hold most már mindig velem van. Az ereje itt van a testemben, és itt van a kezemben, ha akarom. Főleg nektek köszönhetően persze.
*Az utolsó mondatot leginkább azért teszi hozzá, mert idő közben édesanyja is visszatér hozzájuk és immár tényleg minden készen áll az indulásra.*
- Mi csak az aranyakat adtuk, a varázslatokat neked kellett megtanulnod. *jegyzi meg a szokásos anyai mosollyal Ea, majd sejtve azt, hogyha lányán múlna, még egy darabig bámulná a tornyot, a hátrahagyott tűzrakót és a tavat indulás előtt, így pedig egy darabig nem is indulnának el, jó példával elöl járva megindul előre, így Luninak és Thimnek sincsen sok választásuk, mint követni őt, már amennyiben nem akarnak tényleg itt maradni a tájat bámulva és beszélgetve még hosszú órákig.*
- Hát rendben, menjünk akkor! *mondja Luninari, és gondolva, hogy Thim is követi, minden holmiját összeszedve, egy hosszú, utolsó hosszú pillantás után el is indul anyja nyomában az ingoványon át.
Lélekben azért tényleg hátramarad kicsit. Thim korábbi, tisztáson mondott szavai, és saját rájuk adott válasza még akkor is a fülében csengenek, amikor a Torony, ahol az elmúlt hatokat töltötték, már nem látszik a hátuk mögött.*
- Biztosan úgy lesz. Visszajövünk ide. *mondta akkor eltökélten, valóban úgy gondolva, hogy úgy lenne helyén és rendjén való, hogyha legközelebb is együtt jönnének el ide. Ugyan az elf szavaiból ez nem következett feltétlenül, de biztos benne, hogy Thim így értette, nem csak ő.
Mégis, elfogja kis szorongás a gondolatra, hogy amióta száműzték mennyi minden alakult teljesen másképpen, mint az akkori helyzetéből szerinte logikusan következett volna.
Már-már azon van, hogy gondterhelten felsóhajtson, amikor az utolsó pillanatban rájön, hogy mire készült ösztönösen, és gyorsan visszafogja magát.
Édesanyja is többek közt azért jött most el, hogy felköszöntse, vidám rózsaszín és kék masnijaihoz pedig nem nagyon illik a borongás. Egyébként is, ő is arra akarta megtanítani, ha nem téved, hogy merje várni a holnapot.*
- Kíváncsi vagyok, hogy mennyi minden változott meg Szarvasligetben addig, amíg nem voltunk otthon. *próbál is ennek szellemében beszélni, főleg persze Thimnek, akivel otthona közös, de persze édesanyjának is, aki ha minden igaz, hamarosan közeli szomszédjuk lesz majd.*
- Alig várom, hogy hazaérve megetethessem Hópelyhet végre és játszhassak vele kicsit.*mosolyodik el.
Azért persze figyel is, ahogyan egyre messzebb járnak a toronytól. Pontosan tizenkettő megtanult varázslatával immár teljes joggal nevezheti holdmágusnak önmagát, még akkor is, hogyha csak kezdő holdmágusnak. Ennek köszönhetően sokkal nagyobb biztonságban érzi most itt magát, mint az első két alkalommal, amikor erre járt. Igyekszik bízni önmagban annyira, hogy erősebb legyen, mint volt, mégsem olyan nagyon, hogy végül esetleg túl könnyelművé váljon. Ugyan nincsen egyedül és Lau kivételével vele van éppen az összes elf, akiben a világon a legjobban bízik, akik mind a ketten vigyáznak rá, ettől még mégiscsak az ingoványban jár, így jobban oda kell figyelnie arra, hogy hova lép. Mindennek a végeredménye az lesz, hogy mágikus tudás ide, vagy oda, végül semmivel sem lesz kevésbé óvatosabb és könnyelműbb most, hogy visszafelé mennek, ahhoz képest, mint amikor idefelé jöttek. Kíváncsisága sem a múlté, és hát annyi mindenről nem beszélgettek még, ami szerinte fontos.*
- Nektek voltak állataitok otthon? *kérdi Thimet* Jobban belegondolva Artheniorban nem láttam senkinél. Akár megenni tartjuk őket, akár csak úgy szeretetből, nem is nagyon tudnék igazi otthont elképzelni nélkülük. *mondja miközben minden egyes gondosan megfontolt lépéssel egyel közelebb kerül újra új otthonához.*
//Hazafelé//
*Egy hosszú pillanatig kicsit talán úgy emeli tekintetét az égre, mintha arra várna, hogy csak úgy az ő kedvéért majd megjelenik odafent holdlemente után a hold.*
- Szerintem, ha feljutnék oda egyszer, már nem is nagyon akarnék visszajönni. Sokkal szebb lehet odafent. *jegyzi meg nem is próbálva elrejteni hangjából az utazás és a holdon való letelepedés utáni vágyat. Mégsem tart túl sokáig ez a pillanat.*
- De persze sok mindenki és sok minden hiányozna idelentről, szóval örökre biztosan nem maradnék. *sóhajt fel végül, ráébredve arra, hogy most már sokkal nehezebb lenne innen a búcsú, mint korábban valaha.
Régebben, amikor még csak édesanyja és játéknyulai voltak vele, saját álomvilágában élt, és a tűzrakó mellett eltöltött órák éltették, még könnyedén álmodozhatott holdutazásról. De most már, hogy vannak barátai, van igazi otthona, és édesanyja sem szülőfalujuk és a hagyományaik foglya többé, sokkal több szál köti ehhez a világhoz, mint korábban bármikor. Ha nagy nehezen is, és sötét kanyarok után, de úgy tűnik, hogy végre valahára talán sikerült gyökeret eresztenie itt.*
- Különben is a hold most már mindig velem van. Az ereje itt van a testemben, és itt van a kezemben, ha akarom. Főleg nektek köszönhetően persze.
*Az utolsó mondatot leginkább azért teszi hozzá, mert idő közben édesanyja is visszatér hozzájuk és immár tényleg minden készen áll az indulásra.*
- Mi csak az aranyakat adtuk, a varázslatokat neked kellett megtanulnod. *jegyzi meg a szokásos anyai mosollyal Ea, majd sejtve azt, hogyha lányán múlna, még egy darabig bámulná a tornyot, a hátrahagyott tűzrakót és a tavat indulás előtt, így pedig egy darabig nem is indulnának el, jó példával elöl járva megindul előre, így Luninak és Thimnek sincsen sok választásuk, mint követni őt, már amennyiben nem akarnak tényleg itt maradni a tájat bámulva és beszélgetve még hosszú órákig.*
- Hát rendben, menjünk akkor! *mondja Luninari, és gondolva, hogy Thim is követi, minden holmiját összeszedve, egy hosszú, utolsó hosszú pillantás után el is indul anyja nyomában az ingoványon át.
Lélekben azért tényleg hátramarad kicsit. Thim korábbi, tisztáson mondott szavai, és saját rájuk adott válasza még akkor is a fülében csengenek, amikor a Torony, ahol az elmúlt hatokat töltötték, már nem látszik a hátuk mögött.*
- Biztosan úgy lesz. Visszajövünk ide. *mondta akkor eltökélten, valóban úgy gondolva, hogy úgy lenne helyén és rendjén való, hogyha legközelebb is együtt jönnének el ide. Ugyan az elf szavaiból ez nem következett feltétlenül, de biztos benne, hogy Thim így értette, nem csak ő.
Mégis, elfogja kis szorongás a gondolatra, hogy amióta száműzték mennyi minden alakult teljesen másképpen, mint az akkori helyzetéből szerinte logikusan következett volna.
Már-már azon van, hogy gondterhelten felsóhajtson, amikor az utolsó pillanatban rájön, hogy mire készült ösztönösen, és gyorsan visszafogja magát.
Édesanyja is többek közt azért jött most el, hogy felköszöntse, vidám rózsaszín és kék masnijaihoz pedig nem nagyon illik a borongás. Egyébként is, ő is arra akarta megtanítani, ha nem téved, hogy merje várni a holnapot.*
- Kíváncsi vagyok, hogy mennyi minden változott meg Szarvasligetben addig, amíg nem voltunk otthon. *próbál is ennek szellemében beszélni, főleg persze Thimnek, akivel otthona közös, de persze édesanyjának is, aki ha minden igaz, hamarosan közeli szomszédjuk lesz majd.*
- Alig várom, hogy hazaérve megetethessem Hópelyhet végre és játszhassak vele kicsit.*mosolyodik el.
Azért persze figyel is, ahogyan egyre messzebb járnak a toronytól. Pontosan tizenkettő megtanult varázslatával immár teljes joggal nevezheti holdmágusnak önmagát, még akkor is, hogyha csak kezdő holdmágusnak. Ennek köszönhetően sokkal nagyobb biztonságban érzi most itt magát, mint az első két alkalommal, amikor erre járt. Igyekszik bízni önmagban annyira, hogy erősebb legyen, mint volt, mégsem olyan nagyon, hogy végül esetleg túl könnyelművé váljon. Ugyan nincsen egyedül és Lau kivételével vele van éppen az összes elf, akiben a világon a legjobban bízik, akik mind a ketten vigyáznak rá, ettől még mégiscsak az ingoványban jár, így jobban oda kell figyelnie arra, hogy hova lép. Mindennek a végeredménye az lesz, hogy mágikus tudás ide, vagy oda, végül semmivel sem lesz kevésbé óvatosabb és könnyelműbb most, hogy visszafelé mennek, ahhoz képest, mint amikor idefelé jöttek. Kíváncsisága sem a múlté, és hát annyi mindenről nem beszélgettek még, ami szerinte fontos.*
- Nektek voltak állataitok otthon? *kérdi Thimet* Jobban belegondolva Artheniorban nem láttam senkinél. Akár megenni tartjuk őket, akár csak úgy szeretetből, nem is nagyon tudnék igazi otthont elképzelni nélkülük. *mondja miközben minden egyes gondosan megfontolt lépéssel egyel közelebb kerül újra új otthonához.*
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-20 16:48:48
Üzenet elküldve: 2019-12-20 16:48:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Mivel sehol nem találta másfél napon keresztül civilizált nemesek nyomait, Madvaarick úgy dönt, hogy a továbbiakban a thargoknál fog keresgélni. Kezd éhes és szomjas lenni, hamar kéne találnia magának valami civilizáltabb fogadót. Az ingoványban óvatosan halad, rendesen a lába elé néz, sőt, még az azon túli terepre is kiveti figyelmét. A vajákos nem először jár itt is, bár a pengevirág gyűjtését kihagyta, mikor Nimrallal növényt gyűjtöttek, de saját beszerző útjai még előtte is akadtak. Hamar a puszta előtt találja magát.*
*Mivel sehol nem találta másfél napon keresztül civilizált nemesek nyomait, Madvaarick úgy dönt, hogy a továbbiakban a thargoknál fog keresgélni. Kezd éhes és szomjas lenni, hamar kéne találnia magának valami civilizáltabb fogadót. Az ingoványban óvatosan halad, rendesen a lába elé néz, sőt, még az azon túli terepre is kiveti figyelmét. A vajákos nem először jár itt is, bár a pengevirág gyűjtését kihagyta, mikor Nimrallal növényt gyűjtöttek, de saját beszerző útjai még előtte is akadtak. Hamar a puszta előtt találja magát.*
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-20 13:44:40
Üzenet elküldve: 2019-12-20 13:44:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Quantall követi a többieket. A holtestek hiánya fura számára. Nem gondolná, hogy tényleg ilyen gyorsan működik a természet, de nem is annyira ért hozzá. Számára gyanús. A barlanghoz érve hallgat a vezető szavára és tartja a formációt. Szerencsére tényleg semmi veszély nem fenyegette őket. Bent szétnéz és megállapítja, hogy itt lakott valaki. Olyasmi mint valami jurta, de mintha megkövült volna. Mesterséges? Természetes. Elgondolkoztató. A tharg vezetőjük megjegyzésére bólint.*
-Kőépületek és ilyenek szinte biztos nem voltak. Nem is tudom mi ez. Nem vájhattak így ki egy sziklát, de mágiával létrehozni... Ez nagyon furcsa. Főleg mert alulról robbantották fel a pihenőt. Alatta húzódtak járatok és ott volt fölhalmozva minden éghető és robbanó dolog. Mármint szerintem robbanó volt. Alkohol és olaj meg fekete por. Ezt én se értem.
*Vakarja meg az állát. Elméletileg nem nagyon kellett volna itt maradnia semminek. Persze még a városfalon kívül vannak. Vagyis az egykori városfalon kívül. Vagy mégsem? Mindenesetre nem hitte volna, hogy ennyire is megmarad valami ebből a helyből. Abban szinte bizonyos, hogy nem az élőholtak készítették és hogy nem lakik itt senki. Egy Quantall-féle tudóslélek, aki imádja a rejtélyeket nagyon érdekesnek találja ezt. Kiérve további gyanús dolgokat állapíthatnak meg. Van valami rendszer ezek közt az építmények közt és mintha valami középpont felé haladnának. Aztán jön az a köd. Ami szintén fura. Persze a mélységire amúgy is jellemző a gyanakvás, de ez nagyon fura. Mikor megkérdezik, hogy hogyan tovább a harcos után bólint.*
-Valóban jobb lenne csatlakozni a többiekhez. Nekem nem tetszik ez a köd. Nem tartom kizártnak, hogy nem-e tényleg egy istennek vagy annak szolgájának a műve.
*Ezek után követi a többieket és csendben hallgat. A feszültségekkel nem tud mit kezdeni úgyhogy csak összeszedi a felszerelését ami maradt.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Quantall követi a többieket. A holtestek hiánya fura számára. Nem gondolná, hogy tényleg ilyen gyorsan működik a természet, de nem is annyira ért hozzá. Számára gyanús. A barlanghoz érve hallgat a vezető szavára és tartja a formációt. Szerencsére tényleg semmi veszély nem fenyegette őket. Bent szétnéz és megállapítja, hogy itt lakott valaki. Olyasmi mint valami jurta, de mintha megkövült volna. Mesterséges? Természetes. Elgondolkoztató. A tharg vezetőjük megjegyzésére bólint.*
-Kőépületek és ilyenek szinte biztos nem voltak. Nem is tudom mi ez. Nem vájhattak így ki egy sziklát, de mágiával létrehozni... Ez nagyon furcsa. Főleg mert alulról robbantották fel a pihenőt. Alatta húzódtak járatok és ott volt fölhalmozva minden éghető és robbanó dolog. Mármint szerintem robbanó volt. Alkohol és olaj meg fekete por. Ezt én se értem.
*Vakarja meg az állát. Elméletileg nem nagyon kellett volna itt maradnia semminek. Persze még a városfalon kívül vannak. Vagyis az egykori városfalon kívül. Vagy mégsem? Mindenesetre nem hitte volna, hogy ennyire is megmarad valami ebből a helyből. Abban szinte bizonyos, hogy nem az élőholtak készítették és hogy nem lakik itt senki. Egy Quantall-féle tudóslélek, aki imádja a rejtélyeket nagyon érdekesnek találja ezt. Kiérve további gyanús dolgokat állapíthatnak meg. Van valami rendszer ezek közt az építmények közt és mintha valami középpont felé haladnának. Aztán jön az a köd. Ami szintén fura. Persze a mélységire amúgy is jellemző a gyanakvás, de ez nagyon fura. Mikor megkérdezik, hogy hogyan tovább a harcos után bólint.*
-Valóban jobb lenne csatlakozni a többiekhez. Nekem nem tetszik ez a köd. Nem tartom kizártnak, hogy nem-e tényleg egy istennek vagy annak szolgájának a műve.
*Ezek után követi a többieket és csendben hallgat. A feszültségekkel nem tud mit kezdeni úgyhogy csak összeszedi a felszerelését ami maradt.*
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-18 23:17:22
Üzenet elküldve: 2019-12-18 23:17:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Egy darabig a csapattal halad, nem nagyon távolodik el tőlük, épp csak a középső ösvényszerű maradványon sétál tovább, miközben tekintete a messzeséget kutatja. Persze Kilencedik nem hagyja nyugton.*
- Kresi! Szólj rá! Engem bámul! És követ! - *Sipogja a manó, válla fölött vissza-visszalesve Ririre, miközben panaszkodik. A helyzet erősen emlékeztet arra, mint mikor egy testvérpár tagja nehezményezi, hogy a másik levegőt vett a közelében, vagy rá mert pillantani. Az arckifejezése is hasonlóan durcás.
Krestvir megsajnálja a manót, ha nem is a panasz miatt, de a mocsárban megejtett esetlen téblábolása megindítja annyira, hogy lehajoljon, s karját lenyújtva fölengedje a vállára az apró lényt. Persze a nyafogást szó nélkül hagyja.
Mindeközben odapillant Ririre is, de nem tud szólni hozzá. Elfogja egy kényelmetlen érzés amiatt, hogy az éjszaka úgy visszautasította a tündér kedvességét. Úgy sejti, ez rossz nyomott hagyott a másikban vele kapcsolatban.
Zavarát azzal tudja le, hogy elfordul és újra a távolba kezd bámulni.*
- Ezek az ösvények arra valahol összefuthatnak... Arra kell mennünk is. - *Gondolkodik hangosan, mert ha kettesben marad valakivel, akkor érzi a késztetést, hogy illik beszélni. Vagyis hát hármasban, ugye, hiszen itt van Kilencedik is, de a manó annyira nem feszélyezi, hiszen a lény - érzése szerint - beszél eleget kettejük helyett is.
Ahogy a semmibe vesző vonalakat figyeli a talajon, hasonlóan baljós és megmagyarázhatatlan érzés fogja el, mint az éjszaka. Azaz most legalább tud rá magyarázatot: az a távoli fehérség, a köd... emlékezteti a legutóbbi alkalomra, mikor itt járt. És nem kecsegtet túl sok reménnyel...
Aztán mintha az a köd kezdene közöttük is leszállni. Egy pillanatig azt hiszi, csak képzeli, de mikor rájön, hogy tényleg szűkül a látóterük, jeges fájdalom kúszik a tagjaiba.
Egy mágus önuralmával, erővel gyűri le a hirtelen jött kétségbeesést és szerzi vissza gondolatai fölött az irányítást. Szeretné hinni, hogy ez csak egyszerű köd, egy természeti jelenség, de inkább hajlik arra, hogy ez is annak a jele, hogy közel járnak.
Hallja Frandr kiáltását, de nem indul vissza azonnal.*
- KILENCEDIK! - *Kiabál a manó, tölcsért csinálva a kezéből, mire a lány összerezzen.*
- Én nem is kellek?! - *Teszi hozzá a rikkantásához, nyilvánvalóvá téve, hogy azt nehezményezi, hogy róla megfeledkeztek.*
- Megyünk! - *Kiált Krestvir is a manó után, megdörgölve a fülét, amit Kili vékony hangja csaknem áthasított.
De mielőtt indulna, még egyszer körülnéz. Vajon lát a ködben "horgonypontokat", vagyis olyan helyeket, amik még a ködből is tisztán kiemelkednek?
Miután ezzel kapcsolatban megtette megállapítását, visszafordul, s ha a tündér nem indult meg még előtte, akkor odapillant rá, ezzel jelezve, hogy mehetnek, de egyébként szinte azonnal el is fordítja tekintetét és nem beszél, hacsak Riri nem beszélteti.
Útközben ő is bepillant a jurtába, de nem időzik sokáig. Ha szerencsésen visszaérnek a csapat többi tagjához, akkor fejét lehajtva várja ki, hogy az esetleges párbeszédek véget érjenek és csönd álljon be. Akkor szólal meg ő. Laor kérdéséről ugyan lemaradt, de van megosztani valója.*
- Itt vezetnek valami ösvények, abba az irányba, ahová haladnunk kell. Talán kellően szilárd talajon maradunk, ha ezeket követjük. - *Jegyzi meg, majd kérdez.*
- Találtak valamit odabent? - *Ő maga nem látott ott semmi rendkívülit, de lehetséges, hogy a többiek más szemmel néztek körül, vagy elhoztak onnan valami érdekeset.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Egy darabig a csapattal halad, nem nagyon távolodik el tőlük, épp csak a középső ösvényszerű maradványon sétál tovább, miközben tekintete a messzeséget kutatja. Persze Kilencedik nem hagyja nyugton.*
- Kresi! Szólj rá! Engem bámul! És követ! - *Sipogja a manó, válla fölött vissza-visszalesve Ririre, miközben panaszkodik. A helyzet erősen emlékeztet arra, mint mikor egy testvérpár tagja nehezményezi, hogy a másik levegőt vett a közelében, vagy rá mert pillantani. Az arckifejezése is hasonlóan durcás.
Krestvir megsajnálja a manót, ha nem is a panasz miatt, de a mocsárban megejtett esetlen téblábolása megindítja annyira, hogy lehajoljon, s karját lenyújtva fölengedje a vállára az apró lényt. Persze a nyafogást szó nélkül hagyja.
Mindeközben odapillant Ririre is, de nem tud szólni hozzá. Elfogja egy kényelmetlen érzés amiatt, hogy az éjszaka úgy visszautasította a tündér kedvességét. Úgy sejti, ez rossz nyomott hagyott a másikban vele kapcsolatban.
Zavarát azzal tudja le, hogy elfordul és újra a távolba kezd bámulni.*
- Ezek az ösvények arra valahol összefuthatnak... Arra kell mennünk is. - *Gondolkodik hangosan, mert ha kettesben marad valakivel, akkor érzi a késztetést, hogy illik beszélni. Vagyis hát hármasban, ugye, hiszen itt van Kilencedik is, de a manó annyira nem feszélyezi, hiszen a lény - érzése szerint - beszél eleget kettejük helyett is.
Ahogy a semmibe vesző vonalakat figyeli a talajon, hasonlóan baljós és megmagyarázhatatlan érzés fogja el, mint az éjszaka. Azaz most legalább tud rá magyarázatot: az a távoli fehérség, a köd... emlékezteti a legutóbbi alkalomra, mikor itt járt. És nem kecsegtet túl sok reménnyel...
Aztán mintha az a köd kezdene közöttük is leszállni. Egy pillanatig azt hiszi, csak képzeli, de mikor rájön, hogy tényleg szűkül a látóterük, jeges fájdalom kúszik a tagjaiba.
Egy mágus önuralmával, erővel gyűri le a hirtelen jött kétségbeesést és szerzi vissza gondolatai fölött az irányítást. Szeretné hinni, hogy ez csak egyszerű köd, egy természeti jelenség, de inkább hajlik arra, hogy ez is annak a jele, hogy közel járnak.
Hallja Frandr kiáltását, de nem indul vissza azonnal.*
- KILENCEDIK! - *Kiabál a manó, tölcsért csinálva a kezéből, mire a lány összerezzen.*
- Én nem is kellek?! - *Teszi hozzá a rikkantásához, nyilvánvalóvá téve, hogy azt nehezményezi, hogy róla megfeledkeztek.*
- Megyünk! - *Kiált Krestvir is a manó után, megdörgölve a fülét, amit Kili vékony hangja csaknem áthasított.
De mielőtt indulna, még egyszer körülnéz. Vajon lát a ködben "horgonypontokat", vagyis olyan helyeket, amik még a ködből is tisztán kiemelkednek?
Miután ezzel kapcsolatban megtette megállapítását, visszafordul, s ha a tündér nem indult meg még előtte, akkor odapillant rá, ezzel jelezve, hogy mehetnek, de egyébként szinte azonnal el is fordítja tekintetét és nem beszél, hacsak Riri nem beszélteti.
Útközben ő is bepillant a jurtába, de nem időzik sokáig. Ha szerencsésen visszaérnek a csapat többi tagjához, akkor fejét lehajtva várja ki, hogy az esetleges párbeszédek véget érjenek és csönd álljon be. Akkor szólal meg ő. Laor kérdéséről ugyan lemaradt, de van megosztani valója.*
- Itt vezetnek valami ösvények, abba az irányba, ahová haladnunk kell. Talán kellően szilárd talajon maradunk, ha ezeket követjük. - *Jegyzi meg, majd kérdez.*
- Találtak valamit odabent? - *Ő maga nem látott ott semmi rendkívülit, de lehetséges, hogy a többiek más szemmel néztek körül, vagy elhoztak onnan valami érdekeset.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937