Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 61 (1201. - 1220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1220. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-27 13:06:59
Üzenet elküldve: 2020-04-27 13:06:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
// A négy muskétás avagy //
*Szinte meglepetésként érik a felkelő nap sugarai. Azt hitte az éjszaka tovább fog tartani. Nem sikerült kipihennie magát, egész este forgolódott. Vele együtt végre Asema is felébred. A kutya egy nagy ásítás keretein belül kimászik a hátizsákból. Megszagolja a megperzselt szőrt oldalán, majd mintha mi sem történt volna, elindul a romokat szaglászni.
Greksar távozására csak biccent, ő aztán nem fogja megállítani.*
- Északról a hegyekből, de már jó ideje Arthenior környékén éjszakázok. *válaszol Roshnek kérdésére röviden.
Nemsokára egy újabb kétméteres ork üti fel a fejét aki barátságosan üdvözli őket. Ullamart a felbukkanása halálosan nem érdekli, továbbra is némán támasztja a hátát a falnak.
~Majd Roshnek, a "Rettegett" kezd vele valamit.~*
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 13:07:29
*Szinte meglepetésként érik a felkelő nap sugarai. Azt hitte az éjszaka tovább fog tartani. Nem sikerült kipihennie magát, egész este forgolódott. Vele együtt végre Asema is felébred. A kutya egy nagy ásítás keretein belül kimászik a hátizsákból. Megszagolja a megperzselt szőrt oldalán, majd mintha mi sem történt volna, elindul a romokat szaglászni.
Greksar távozására csak biccent, ő aztán nem fogja megállítani.*
- Északról a hegyekből, de már jó ideje Arthenior környékén éjszakázok. *válaszol Roshnek kérdésére röviden.
Nemsokára egy újabb kétméteres ork üti fel a fejét aki barátságosan üdvözli őket. Ullamart a felbukkanása halálosan nem érdekli, továbbra is némán támasztja a hátát a falnak.
~Majd Roshnek, a "Rettegett" kezd vele valamit.~*
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 13:07:29
1219. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-26 15:11:18
Üzenet elküldve: 2020-04-26 15:11:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Eyra//
- Nem haragszom.
*Megmenekültek, de továbbra is veszélyes vidéken járnak. Szó szerint ingoványos talajon. Nem nagyon van ereje beszélni, most ezért fogalmaz ilyen szűkszavúan. Ha végre biztonságba lesznek, majd mindent megbeszélnek. Nollironak eszébe jut valami, és egy pillanatra kibontakozik Eyra támogató fogásából.*
- Segíts egy kicsit, kérlek! Fogd meg ezt!
*Ha a másik elfogadja, kezébe nyomja hosszú íját egy pillanatra, majd hosszú tőrét elővéve lehasítja kabátja ujját. A tőrt visszateszi annak rendeltetésszerű helyére, majd a rongydarabot combjára kötözi, hogy az szépen elszorítsa a sebet. Úgy érzi, ezzel a megoldással, és az Erdőszellemtől kapott segítő testnedvekkel már képes lesz elverekedni magát az erdő szélén lévő fogadóig. Ha emlékezete nem csal, nincs is messze a Taverna. Tudja, hogy merre a legrövidebb, viszont a lápvidéken muszáj lesz külön haladniuk, összekapaszkodva ugyanis sokkal nagyobb eséllyel süppednek a mocsárba. Visszaveszi íját, majd hangját lehalkítva szólal meg.*
- Arra menjünk!
*Átveszi az irányítást és óvatosan elindul a szántóföldek irányába. Ismer egy ösvényt, ahol egészen közel maradhatnak a szárazföldhöz, és viszonylag sok szilárd talajrész áll rendelkezésükre. Előremegy, és mutatja az utat.*
- Próbálj meg odalépni, ahova én is.
*Továbbra is nagyon halkan beszél, és sérült lábát ugyanúgy igyekszik kímélni. Fáradt ugyan, de érzékszervei újra kiélesednek attól, hogy ismét feladattal találja magát szemben.*
- Nem haragszom.
*Megmenekültek, de továbbra is veszélyes vidéken járnak. Szó szerint ingoványos talajon. Nem nagyon van ereje beszélni, most ezért fogalmaz ilyen szűkszavúan. Ha végre biztonságba lesznek, majd mindent megbeszélnek. Nollironak eszébe jut valami, és egy pillanatra kibontakozik Eyra támogató fogásából.*
- Segíts egy kicsit, kérlek! Fogd meg ezt!
*Ha a másik elfogadja, kezébe nyomja hosszú íját egy pillanatra, majd hosszú tőrét elővéve lehasítja kabátja ujját. A tőrt visszateszi annak rendeltetésszerű helyére, majd a rongydarabot combjára kötözi, hogy az szépen elszorítsa a sebet. Úgy érzi, ezzel a megoldással, és az Erdőszellemtől kapott segítő testnedvekkel már képes lesz elverekedni magát az erdő szélén lévő fogadóig. Ha emlékezete nem csal, nincs is messze a Taverna. Tudja, hogy merre a legrövidebb, viszont a lápvidéken muszáj lesz külön haladniuk, összekapaszkodva ugyanis sokkal nagyobb eséllyel süppednek a mocsárba. Visszaveszi íját, majd hangját lehalkítva szólal meg.*
- Arra menjünk!
*Átveszi az irányítást és óvatosan elindul a szántóföldek irányába. Ismer egy ösvényt, ahol egészen közel maradhatnak a szárazföldhöz, és viszonylag sok szilárd talajrész áll rendelkezésükre. Előremegy, és mutatja az utat.*
- Próbálj meg odalépni, ahova én is.
*Továbbra is nagyon halkan beszél, és sérült lábát ugyanúgy igyekszik kímélni. Fáradt ugyan, de érzékszervei újra kiélesednek attól, hogy ismét feladattal találja magát szemben.*
1218. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-25 16:21:43
Üzenet elküldve: 2020-04-25 16:21:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A négy muskétás avagy //
*Grimor estébe nyúlóan gyalogol, és csak pár órát alszik az éjszakában az út mellett egy biztonságosnak ítélt fa alatt, egy zsombékos szigeten. A nap épp hogy feszegetni kezdi a posvány fölött a látóhatárt, amikor újra megindul, jócskán kilépve, hogy még korán reggel a táborba érjen. Ősz óta nem járt itt. ~Ha hinni lehet Quinn-nek, a télen senki nem lakta a tábort, és a régiek közül tényleg mindenki Sárvárosba húzódott.~ gondolja, de azért kíváncsi.
No ha kíváncsi, az első jelek arra mutatnak, hogy Grimor régi cimborájának igaza volt. Nincs füst, a tábor messziről kihaltnak és halottnak látszik. ~Túl jó dolgunk lett.~ állapítja meg vigyorogva magában az ork, ahogy begyalogol a táborba.
Nem kell sokat mászkáljon, amikor beszédfoszlányok ütik meg a fülét. ~Nocsak!~ vált csendesebbra a járása, és majdnem nesztelenül közelebb húzódik a hang forrása felé az üres, lakatlan bodegák, téltépte sátrak és a sziklák takarásában. ~Orkok.~ állapítja meg, ahogy meglátja a háromtagú bandát. Úgy dönt, miért is lenne félnivalója, szót kell értsen velük. Na meg hát Grimor nem ijedős fajta, főként nem fajtársak esetében. Így aztán nyíltan előlép, ha eddig nem vette valamelyik nagyeszű észre, hogy szívélyesen üdvözölje a kedves vendégeket:*
- Hát ti? *kérdezi, közben a fogát piszkálgatva egy kizárólag erre a célra magánál tartott hegyes csontdarabkával.*
- Eltévedtetek? *bámul egyikről a másikra, jól megnézve magának az agyaras hústornyot, a kis köpcös egérfülűt meg a harmadikat, amelyik úgy néz ki, mintha valami elvetélt mágus egy elfet akart volna keresztezni egy orkfattyúval, aztán a végén ez sült ki belőle.*
*Grimor estébe nyúlóan gyalogol, és csak pár órát alszik az éjszakában az út mellett egy biztonságosnak ítélt fa alatt, egy zsombékos szigeten. A nap épp hogy feszegetni kezdi a posvány fölött a látóhatárt, amikor újra megindul, jócskán kilépve, hogy még korán reggel a táborba érjen. Ősz óta nem járt itt. ~Ha hinni lehet Quinn-nek, a télen senki nem lakta a tábort, és a régiek közül tényleg mindenki Sárvárosba húzódott.~ gondolja, de azért kíváncsi.
No ha kíváncsi, az első jelek arra mutatnak, hogy Grimor régi cimborájának igaza volt. Nincs füst, a tábor messziről kihaltnak és halottnak látszik. ~Túl jó dolgunk lett.~ állapítja meg vigyorogva magában az ork, ahogy begyalogol a táborba.
Nem kell sokat mászkáljon, amikor beszédfoszlányok ütik meg a fülét. ~Nocsak!~ vált csendesebbra a járása, és majdnem nesztelenül közelebb húzódik a hang forrása felé az üres, lakatlan bodegák, téltépte sátrak és a sziklák takarásában. ~Orkok.~ állapítja meg, ahogy meglátja a háromtagú bandát. Úgy dönt, miért is lenne félnivalója, szót kell értsen velük. Na meg hát Grimor nem ijedős fajta, főként nem fajtársak esetében. Így aztán nyíltan előlép, ha eddig nem vette valamelyik nagyeszű észre, hogy szívélyesen üdvözölje a kedves vendégeket:*
- Hát ti? *kérdezi, közben a fogát piszkálgatva egy kizárólag erre a célra magánál tartott hegyes csontdarabkával.*
- Eltévedtetek? *bámul egyikről a másikra, jól megnézve magának az agyaras hústornyot, a kis köpcös egérfülűt meg a harmadikat, amelyik úgy néz ki, mintha valami elvetélt mágus egy elfet akart volna keresztezni egy orkfattyúval, aztán a végén ez sült ki belőle.*
1217. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-24 21:35:52
Üzenet elküldve: 2020-04-24 21:35:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor//
//Másnap//
* Másnap reggel az behemót kissé morcosan ébred. Egykedvűen hallgatja Roshnek sületlenségeit. A tegnapi után már nagyon nincs kedve tovább szórakozni.*
- Csinálj, amit akarsz. Én nekem elég volt. Én visszatérek egy csöndes erdőbe, hogy átgondoljam a történteket. Remélem összejön az amit tervezel.* Tovább nem is méltatja őket. Biccent mind a kettejüknek és távozik a romok közül. Úti célja a várost körülvevő erdőségek egyike. Ott békében meghúzhatja magát. Hiába is próbálnak meg az eszére szavakkal hatni. Ő tántoríthatatlan.*
//Másnap//
* Másnap reggel az behemót kissé morcosan ébred. Egykedvűen hallgatja Roshnek sületlenségeit. A tegnapi után már nagyon nincs kedve tovább szórakozni.*
- Csinálj, amit akarsz. Én nekem elég volt. Én visszatérek egy csöndes erdőbe, hogy átgondoljam a történteket. Remélem összejön az amit tervezel.* Tovább nem is méltatja őket. Biccent mind a kettejüknek és távozik a romok közül. Úti célja a várost körülvevő erdőségek egyike. Ott békében meghúzhatja magát. Hiába is próbálnak meg az eszére szavakkal hatni. Ő tántoríthatatlan.*
1216. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-24 00:06:28
Üzenet elküldve: 2020-04-24 00:06:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor//
//Másnap//
-Mondok én valamit. *Szólal meg, miközben némi rőzsét dob a tűzre. Az ingoványban fából nem sokat találni, de cserjék, bokrok akadnak szép számmal, még ha némelyikkel igen csak meg kell harcolni.*
-Csak egy út visz keresztül ezen az átkozott ingoványon. Bárki... Bárki! *Emeli fel göcsörtös mutatóujját, szavait alátámasztandó.* -Erre vetődik, hát alaposan megsarcoljuk. Az emberek előbb-utóbb hozzászoknak majd, hogy itt vámot kell fizetni.
*Egy hosszabb ággal némileg megkotorja a tűzrakót, majd a fellobbanó lángokba hajítja a gallyat. Végigsimít tenyerével kopasz homlokán és Ordonokhoz fordul.*
-Jól tetted, hogy segítetté'. Meglátod, meg lesz a hasznod belőle. Ezt én mondom neked, Wulgron fia, Roshnek. A Rettegett! *Bővíti címei számát eggyel, miközben előkotor számtalan belső zsebe egyikéből egy rágcsálóféleséget, s bedobja a lángok közé. Nem telik el néhány perc, s már kaparja is ki onnan, hogy egy kezei közé szorítva az állatot jókorát haraphasson belőle.*
-Jó lenne néhány warg... Te ork! Ismered e a vidéket? Merre lehet itt wargot venni? *Fordul megint csak Ordonok felé, ezúttal telepofával. Kisebb nehézségek árán lenyeli a falatot, s ezúttal egy flaskát húz elő valahonnét. Nagyot húz belőle, majd Greksar felé hajítja és jóleső sóhaj kíséretében megtörli száját.*
-Orkpálinka. Attól a mélységitől vettem el. Valami hülye neve volt... Shanduul. Szegény fickó, a hágóig bírta a sebével. Ott kellett hagyni.
*Horkan fel hangosan Greksarra sandítva, elvégre közös ismerősről van szó.*
-Te honnét jössz, ficsúr? *Kúszik tekintete a csapat legújabb tagjára, ismét csak pofája elé emelve a húscafatot.*
//Másnap//
-Mondok én valamit. *Szólal meg, miközben némi rőzsét dob a tűzre. Az ingoványban fából nem sokat találni, de cserjék, bokrok akadnak szép számmal, még ha némelyikkel igen csak meg kell harcolni.*
-Csak egy út visz keresztül ezen az átkozott ingoványon. Bárki... Bárki! *Emeli fel göcsörtös mutatóujját, szavait alátámasztandó.* -Erre vetődik, hát alaposan megsarcoljuk. Az emberek előbb-utóbb hozzászoknak majd, hogy itt vámot kell fizetni.
*Egy hosszabb ággal némileg megkotorja a tűzrakót, majd a fellobbanó lángokba hajítja a gallyat. Végigsimít tenyerével kopasz homlokán és Ordonokhoz fordul.*
-Jól tetted, hogy segítetté'. Meglátod, meg lesz a hasznod belőle. Ezt én mondom neked, Wulgron fia, Roshnek. A Rettegett! *Bővíti címei számát eggyel, miközben előkotor számtalan belső zsebe egyikéből egy rágcsálóféleséget, s bedobja a lángok közé. Nem telik el néhány perc, s már kaparja is ki onnan, hogy egy kezei közé szorítva az állatot jókorát haraphasson belőle.*
-Jó lenne néhány warg... Te ork! Ismered e a vidéket? Merre lehet itt wargot venni? *Fordul megint csak Ordonok felé, ezúttal telepofával. Kisebb nehézségek árán lenyeli a falatot, s ezúttal egy flaskát húz elő valahonnét. Nagyot húz belőle, majd Greksar felé hajítja és jóleső sóhaj kíséretében megtörli száját.*
-Orkpálinka. Attól a mélységitől vettem el. Valami hülye neve volt... Shanduul. Szegény fickó, a hágóig bírta a sebével. Ott kellett hagyni.
*Horkan fel hangosan Greksarra sandítva, elvégre közös ismerősről van szó.*
-Te honnét jössz, ficsúr? *Kúszik tekintete a csapat legújabb tagjára, ismét csak pofája elé emelve a húscafatot.*
1215. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-23 14:44:34
Üzenet elküldve: 2020-04-23 14:44:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A válaszra csak gyanakodva felhúzza a szemöldökét, majd annyiban hagyja. Nem nagyon érdekli őt, hogy miért fogták el őket.*
- Ah, most bandita vagyok. *mondja csak úgy magában. Azt gondolta, hogy nem sok jóban sántikál a másik kettő, de nem gondolta volna, hogy ilyen hamar bele is keveredik. Volt ő már a rendszer másik oldalán is, mint a Városőrség talpnyalója. Az emlékre csak elmosolyodik.
Asemát lefekteti maga mellé és köpenyével betakarja, majd ő maga is nekitámasztja hátát a falnak, s lassan elalszik.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A válaszra csak gyanakodva felhúzza a szemöldökét, majd annyiban hagyja. Nem nagyon érdekli őt, hogy miért fogták el őket.*
- Ah, most bandita vagyok. *mondja csak úgy magában. Azt gondolta, hogy nem sok jóban sántikál a másik kettő, de nem gondolta volna, hogy ilyen hamar bele is keveredik. Volt ő már a rendszer másik oldalán is, mint a Városőrség talpnyalója. Az emlékre csak elmosolyodik.
Asemát lefekteti maga mellé és köpenyével betakarja, majd ő maga is nekitámasztja hátát a falnak, s lassan elalszik.*
1214. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-23 14:42:59
Üzenet elküldve: 2020-04-23 14:42:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Wojest nyomában//
*Karheia törekvése nem hiábavaló, csak nem áll olyan eszköz a rendelkezésére, amivel kivehetné a részét a mentésből, így Learonra és a mágiájára marad a nagyobb rész.
A növények gyors burjánzásával Glendron megmenekülni látszik, így Learon, Karheia hathatós segítségével sikeresen kiszabadítja a mocsár fogságából a szerpapot. A diakónus csak kurtán, remegő kezekkel bólint a lány szavaira, miszerint nagy szerencséjük, hogy Learon itt volt és varázslataival kisegítette a bajból.*
- Hogyne volna nagy dolog. *Hálálkodik Glendron, hisz valóban az életét köszönheti a jó mágiákat használó férfinak. Kicsit szégyenli magát, hogy ilyen bajba került, de nem mondható gyakorlott iszap-járónak és azért is szégyelli magát, hogy vele esett meg a dolog. Jobb lett volna, ha senki sem kerül ilyen bajba.
A javaslatra, hogy jó volna megmosdania és megtisztítani a ruháit, végignéz magán.*
- Igazad van, de előbb jussunk ki innen és amint lehet, megteszem.
*Az indulást sürgető szavakra kurtán bólint és óvatosan elindul a kettős mögött, ezúttal minden lépését kétszer meggondolva és leellenőrizve.*
- Igen, az ijedtségen kívül jól vagyok. *Néz végig magán halovány mosollyal, s bár tiszta iszap és miazma, de nem tűnik úgy, hogy megsebesült volna.*
- Ha kijutottunk és meg tudunk mosakodni, majd megvizsgálom magam. *Mondja még.
Ha a hármas már nem áll meg, akkor nem történik újabb probléma a haladás során és lassan az iszap átadja helyét az erdőnek. Átérnek Erdőmélye erdeibe, ahol a nap sugarai szinte alig jutnak át a lombkoronán, a zabolázatlan, tökéletes vadonjába.*
*Karheia törekvése nem hiábavaló, csak nem áll olyan eszköz a rendelkezésére, amivel kivehetné a részét a mentésből, így Learonra és a mágiájára marad a nagyobb rész.
A növények gyors burjánzásával Glendron megmenekülni látszik, így Learon, Karheia hathatós segítségével sikeresen kiszabadítja a mocsár fogságából a szerpapot. A diakónus csak kurtán, remegő kezekkel bólint a lány szavaira, miszerint nagy szerencséjük, hogy Learon itt volt és varázslataival kisegítette a bajból.*
- Hogyne volna nagy dolog. *Hálálkodik Glendron, hisz valóban az életét köszönheti a jó mágiákat használó férfinak. Kicsit szégyenli magát, hogy ilyen bajba került, de nem mondható gyakorlott iszap-járónak és azért is szégyelli magát, hogy vele esett meg a dolog. Jobb lett volna, ha senki sem kerül ilyen bajba.
A javaslatra, hogy jó volna megmosdania és megtisztítani a ruháit, végignéz magán.*
- Igazad van, de előbb jussunk ki innen és amint lehet, megteszem.
*Az indulást sürgető szavakra kurtán bólint és óvatosan elindul a kettős mögött, ezúttal minden lépését kétszer meggondolva és leellenőrizve.*
- Igen, az ijedtségen kívül jól vagyok. *Néz végig magán halovány mosollyal, s bár tiszta iszap és miazma, de nem tűnik úgy, hogy megsebesült volna.*
- Ha kijutottunk és meg tudunk mosakodni, majd megvizsgálom magam. *Mondja még.
Ha a hármas már nem áll meg, akkor nem történik újabb probléma a haladás során és lassan az iszap átadja helyét az erdőnek. Átérnek Erdőmélye erdeibe, ahol a nap sugarai szinte alig jutnak át a lombkoronán, a zabolázatlan, tökéletes vadonjába.*
1213. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-22 16:13:38
Üzenet elküldve: 2020-04-22 16:13:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
* Néha nagyon is meglepi Greket, hogy a kis patkány milyen vérszomjas is. Az óriás sokkal nyugodtabb, mint a kis tacskó. Egykedvűen hallgatja a beszélgetést. Csak bólogat rá, amikor Roshnek valami nagy igazságot mond a menekülésükről. Mondjuk elég röviden és lényegre törően magyarázza el neki a dolgot. Hamarosan feltűnnek a romos falak. Tűznek nyoma sincs. Valószínűleg a kereskedő karavánok mostanság már jó messzire kerülik ezt a helyet. A három orknak remek pihenő hely lehet ez éjszakára. A kis taknyos tervei most a legkevésbé sem foglalkoztatják. Talán a legbölcsebb megszólalása a napról az utolsó mondata.*
- Úgy legyen!* Helyesel a druida is és el is nyúlik a földön. A gyomra korog, de a fáradsága most erősebb, ezért hamar el fog szundítani.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
* Néha nagyon is meglepi Greket, hogy a kis patkány milyen vérszomjas is. Az óriás sokkal nyugodtabb, mint a kis tacskó. Egykedvűen hallgatja a beszélgetést. Csak bólogat rá, amikor Roshnek valami nagy igazságot mond a menekülésükről. Mondjuk elég röviden és lényegre törően magyarázza el neki a dolgot. Hamarosan feltűnnek a romos falak. Tűznek nyoma sincs. Valószínűleg a kereskedő karavánok mostanság már jó messzire kerülik ezt a helyet. A három orknak remek pihenő hely lehet ez éjszakára. A kis taknyos tervei most a legkevésbé sem foglalkoztatják. Talán a legbölcsebb megszólalása a napról az utolsó mondata.*
- Úgy legyen!* Helyesel a druida is és el is nyúlik a földön. A gyomra korog, de a fáradsága most erősebb, ezért hamar el fog szundítani.*
1212. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-21 14:40:10
Üzenet elküldve: 2020-04-21 14:40:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-Akkor majd azt is megbánják, hogy megszülettek. *Vicsorog vissza a behemótra, miközben feljebb ráncigálja hátán a pajzsot. Persze a választ leginkább vehemenciája szüli, pontosan tudja, a Romtáborban megszálló haramiák csak ritkán esnek egymás torkának. Sőt, gyakorta összeállnak, még ha csak rövid időre is.
Ő maga is fáradt már, ugyanakkor megverekszik a helyért, ha úgy hozza a sors. Egy lépésnél sem kíván többet mozogni a kelleténél a mai nap hátralévő részében.*
-Megléptünk. *Feleli kurtán Ordonok kérdésére, majd egy pillanatnyi szünet után folytatja.* -Pirtianesben hidegebb a cellasor, mint a halál, az étel pedig nem különb attól, amit a kutyáknak adnak odakünn. Ott a tábor.
*Mutat göcsörtös mutatóujjával a néhány száz lépésre magasodó, romos falak felé, majd megszaporázza lépteit. Első pillantásra lakatlannak tűnik, s másodikra is. Ő nem is teketóriázik sokat, hátát a hűvös kőfalnak vetve ledobja cókmókját maga mellé, majd nagyot sóhajt.*
-Mondtam én, hogy jó ez. Látod innét a déli utat, van időd elébük vágni. És elébük is vágok, afelől ne legyen kétséged. *Hogy kihez szól az üzenet, az már nem derül ki, mert az ork nagyot nyújtózik, majd lehunyja szemeit.*
-Elébb szundíjunk, aztán majd pofázunk.
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-Akkor majd azt is megbánják, hogy megszülettek. *Vicsorog vissza a behemótra, miközben feljebb ráncigálja hátán a pajzsot. Persze a választ leginkább vehemenciája szüli, pontosan tudja, a Romtáborban megszálló haramiák csak ritkán esnek egymás torkának. Sőt, gyakorta összeállnak, még ha csak rövid időre is.
Ő maga is fáradt már, ugyanakkor megverekszik a helyért, ha úgy hozza a sors. Egy lépésnél sem kíván többet mozogni a kelleténél a mai nap hátralévő részében.*
-Megléptünk. *Feleli kurtán Ordonok kérdésére, majd egy pillanatnyi szünet után folytatja.* -Pirtianesben hidegebb a cellasor, mint a halál, az étel pedig nem különb attól, amit a kutyáknak adnak odakünn. Ott a tábor.
*Mutat göcsörtös mutatóujjával a néhány száz lépésre magasodó, romos falak felé, majd megszaporázza lépteit. Első pillantásra lakatlannak tűnik, s másodikra is. Ő nem is teketóriázik sokat, hátát a hűvös kőfalnak vetve ledobja cókmókját maga mellé, majd nagyot sóhajt.*
-Mondtam én, hogy jó ez. Látod innét a déli utat, van időd elébük vágni. És elébük is vágok, afelől ne legyen kétséged. *Hogy kihez szól az üzenet, az már nem derül ki, mert az ork nagyot nyújtózik, majd lehunyja szemeit.*
-Elébb szundíjunk, aztán majd pofázunk.
1211. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-21 09:20:29
Üzenet elküldve: 2020-04-21 09:20:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Wojest nyomában//
*Karheia keresése eredménytelen, így Learon ötletén van a sor, hogy megvalósításra kerüljön. Hiába érzi kockázatosnak, a többi ötlete csak még rosszabb ennél, így utolsó megoldásként a varázslás mellett dönt és indák, növények tucatjait varázsolja elő a láp földjéből, hogy azok segítségéül siessenek a bajban. Ötlete beválik, és először csak azt érzi, hogy a talpa alatt széteső föld szilárdabb lesz, nem repedezik többé, majd pedig Glendron süllyedése is megállni látszik, majd ténylegesen véget ér.*
-Mondtam én, hogy a nagyi megóv minket! *Ejti le kissé elfáradva maga mellé a kezeit, miután kiszedték az iszapból a férfit. Aztán tenyereit maga elé tartja, elhárítva a sok köszöngetést.*
-Ugyan már! Nem olyan nagy dolog! *Vakarja meg végül szakállát. Más esetben nagyon jól esne neki a sok kedves szó, de jelen esetben tényleg nem érzi indokoltnak.*
-Csak tettem, amit tenni kellett! Más is ugyan ezt csinálta volna! Biztos vagyok benne, hogyha én süllyedek, te is ugyanúgy megmentesz! *Próbálja kimagyarázni magát, mert hiába szereti, ha dagad a mája, egy társának megmentése más helyzet, mintha mondjuk ételt adni egy éhezőnek.*
-Azonban a ruhádat valahogy meg kéne szárítani, vagy letisztítani vagy én nem tudom, *Erre viszont nem támad ötlete, mert hiába nagy mágus ő, a ruháit Fortas-asszony szokta szárogatni egy zsinegen a ház előtt.*
-Na mindegy. Ha kijutunk a mocsárból majd megmosakszunk! *Vázolja a helyzetet, majd egy pár perces pihenő után újra indulást javasol.*
-Menjünk, mielőtt még megint beszakad valaki alatt ez a pusztulat! Figyeljetek nagyon, és óvatosan lépkedjetek, egymás mögött haladjunk! *Próbál logikus utasításokat adni, de igyekszik, hogy ne úgy hangozzon, mintha valami parancs lenne.*
-Egyébként jól vagy Glendron, nem vágtad meg, vagy akár karcoltad meg magad? Mert ha igen, azt jobb lenne minél hamarabb ellátni. Ki tudja mire képes ez a bűzlő rothadás, ha bejut egy sebbe!
*Karheia keresése eredménytelen, így Learon ötletén van a sor, hogy megvalósításra kerüljön. Hiába érzi kockázatosnak, a többi ötlete csak még rosszabb ennél, így utolsó megoldásként a varázslás mellett dönt és indák, növények tucatjait varázsolja elő a láp földjéből, hogy azok segítségéül siessenek a bajban. Ötlete beválik, és először csak azt érzi, hogy a talpa alatt széteső föld szilárdabb lesz, nem repedezik többé, majd pedig Glendron süllyedése is megállni látszik, majd ténylegesen véget ér.*
-Mondtam én, hogy a nagyi megóv minket! *Ejti le kissé elfáradva maga mellé a kezeit, miután kiszedték az iszapból a férfit. Aztán tenyereit maga elé tartja, elhárítva a sok köszöngetést.*
-Ugyan már! Nem olyan nagy dolog! *Vakarja meg végül szakállát. Más esetben nagyon jól esne neki a sok kedves szó, de jelen esetben tényleg nem érzi indokoltnak.*
-Csak tettem, amit tenni kellett! Más is ugyan ezt csinálta volna! Biztos vagyok benne, hogyha én süllyedek, te is ugyanúgy megmentesz! *Próbálja kimagyarázni magát, mert hiába szereti, ha dagad a mája, egy társának megmentése más helyzet, mintha mondjuk ételt adni egy éhezőnek.*
-Azonban a ruhádat valahogy meg kéne szárítani, vagy letisztítani vagy én nem tudom, *Erre viszont nem támad ötlete, mert hiába nagy mágus ő, a ruháit Fortas-asszony szokta szárogatni egy zsinegen a ház előtt.*
-Na mindegy. Ha kijutunk a mocsárból majd megmosakszunk! *Vázolja a helyzetet, majd egy pár perces pihenő után újra indulást javasol.*
-Menjünk, mielőtt még megint beszakad valaki alatt ez a pusztulat! Figyeljetek nagyon, és óvatosan lépkedjetek, egymás mögött haladjunk! *Próbál logikus utasításokat adni, de igyekszik, hogy ne úgy hangozzon, mintha valami parancs lenne.*
-Egyébként jól vagy Glendron, nem vágtad meg, vagy akár karcoltad meg magad? Mert ha igen, azt jobb lenne minél hamarabb ellátni. Ki tudja mire képes ez a bűzlő rothadás, ha bejut egy sebbe!
1210. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-20 23:53:26
Üzenet elküldve: 2020-04-20 23:53:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wojest nyomában//
*Sajnos minden törekvése teljesen hiábavaló, hiszen a vidék kopár, még egy ócska fadarabot sem talál. Szégyelli magát, hogy többet nem tud tenni, de szerencséjére nincs egyedül és Learon a szorult helyzetben egy hasznos mágiával tud előállni. Karheia persze mozdulni sem mer a figyelmeztetés után, csak azt követően, hogy a növényekkel beborított iszapos talajt látja már. Nagyon megörül neki.*
- Fantasztikus vagy Learon!
*Teszi hozzá örömtelien, és nagyon óvatosan megy közelebb a pásztormágushoz, hogy derekát megfogva segíthessen neki kihúzni a szerpapot, ha erre szükség van és még nem tette meg.
Végül bajbajutott társuk sikeresen kiszabadul, aminek Karheia kimondhatatlanul örül. Izgalomtól remegő keze is rövidesen lecsillapodik, és lehajol, hogy segítsen Glendronnak felállni. A számtalan köszönetre csupán némán mosolyog, hiszen az érdem a legkisebb mértékben sem az övé, jóformán semmi értékelhetőt nem tett társukért, akkor is ha szeretett volna. Kicsit el is szégyelli emiatt magát.*
- A Szellemeknek hála, hogy Learon itt volt.
*Jegyzi meg csendesen, és ha mindenki kifújja magát aggódva és kissé sürgetően pillant rájuk. Ezek után semmi kedve tovább itt lenni, csupán minél hamarabb szeretné a bűzös, ingatag vidéket elhagyni, de természetesen a két férfit nem fogja túlzottan nyaggatni, hagyja, hogy fújjanak párat a hirtelen jött riadalom után.*
A hozzászólás írója (Karheia Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.20 23:55:32
*Sajnos minden törekvése teljesen hiábavaló, hiszen a vidék kopár, még egy ócska fadarabot sem talál. Szégyelli magát, hogy többet nem tud tenni, de szerencséjére nincs egyedül és Learon a szorult helyzetben egy hasznos mágiával tud előállni. Karheia persze mozdulni sem mer a figyelmeztetés után, csak azt követően, hogy a növényekkel beborított iszapos talajt látja már. Nagyon megörül neki.*
- Fantasztikus vagy Learon!
*Teszi hozzá örömtelien, és nagyon óvatosan megy közelebb a pásztormágushoz, hogy derekát megfogva segíthessen neki kihúzni a szerpapot, ha erre szükség van és még nem tette meg.
Végül bajbajutott társuk sikeresen kiszabadul, aminek Karheia kimondhatatlanul örül. Izgalomtól remegő keze is rövidesen lecsillapodik, és lehajol, hogy segítsen Glendronnak felállni. A számtalan köszönetre csupán némán mosolyog, hiszen az érdem a legkisebb mértékben sem az övé, jóformán semmi értékelhetőt nem tett társukért, akkor is ha szeretett volna. Kicsit el is szégyelli emiatt magát.*
- A Szellemeknek hála, hogy Learon itt volt.
*Jegyzi meg csendesen, és ha mindenki kifújja magát aggódva és kissé sürgetően pillant rájuk. Ezek után semmi kedve tovább itt lenni, csupán minél hamarabb szeretné a bűzös, ingatag vidéket elhagyni, de természetesen a két férfit nem fogja túlzottan nyaggatni, hagyja, hogy fújjanak párat a hirtelen jött riadalom után.*
A hozzászólás írója (Karheia Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.20 23:55:32
1209. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-20 23:39:41
Üzenet elküldve: 2020-04-20 23:39:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
- Remélem jobban fogok holnap este - * felel szelíden mosolyogva, mielőtt kicsit lepihenne. De sokáig nincs lazsálás, ugyanis hamarosan már az ő kezébe kerül a kötél. Miután megivott egy vérvörös varázsitalt, mintha valami óriási erő lenne úrrá rajta. Úgy érzi, most még Frandrt is megemelné félkézzel. Jó lehet ebben téved, de az érzés más néha mint a valóság.
Szurkol a többieknek, hanggal biztatja őket, s amikor kell, akkor húzza a kötelet. Minden erejét beleadja, s próbálja kizárni a hangokat, ami mögüle jönnek. Mintha egyre sötétebb lenne, homályosabb is a táj, mint néhány pillanattal ezelőtt. Esetleg csak a szeme káprázik, s ezer éve ilyen minden? Hallja a többiek hangját, mégis kicsit kezdi egyedül érezni magát. Egy kötél a semmibe előtte, háta mögül acsargó állathangok, s különben csak ők. Rémisztő, de Riri tudja, hogy ha most elveszti a fejét, az a többiekkel szemben lesz kitolás, tehát mindent kizárva csak húz. Ha rá is támad valami, legalább tudja figyelmeztetni őket, újfent, hogy valami már nagyon közel van. *
- Máris dobom! - * kiált, mikor meghallja Frand hangját, a keze még szavánál is gyorsabb, mire a mondatot befejezi, addigra kezét el is hagyja az 1 Korallvörös varázsital s szép ívben repül Frandr'd Gruad feje felé.
.
Ha minden rendben megy, hamarosan rohanó lépteket hall maga felé, s megérkezik Frandr. Mosolyogva fogadja. Azután remélhetőleg érkezik Laor is, majd a csapat további tagjai is.*
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
- Remélem jobban fogok holnap este - * felel szelíden mosolyogva, mielőtt kicsit lepihenne. De sokáig nincs lazsálás, ugyanis hamarosan már az ő kezébe kerül a kötél. Miután megivott egy vérvörös varázsitalt, mintha valami óriási erő lenne úrrá rajta. Úgy érzi, most még Frandrt is megemelné félkézzel. Jó lehet ebben téved, de az érzés más néha mint a valóság.
Szurkol a többieknek, hanggal biztatja őket, s amikor kell, akkor húzza a kötelet. Minden erejét beleadja, s próbálja kizárni a hangokat, ami mögüle jönnek. Mintha egyre sötétebb lenne, homályosabb is a táj, mint néhány pillanattal ezelőtt. Esetleg csak a szeme káprázik, s ezer éve ilyen minden? Hallja a többiek hangját, mégis kicsit kezdi egyedül érezni magát. Egy kötél a semmibe előtte, háta mögül acsargó állathangok, s különben csak ők. Rémisztő, de Riri tudja, hogy ha most elveszti a fejét, az a többiekkel szemben lesz kitolás, tehát mindent kizárva csak húz. Ha rá is támad valami, legalább tudja figyelmeztetni őket, újfent, hogy valami már nagyon közel van. *
- Máris dobom! - * kiált, mikor meghallja Frand hangját, a keze még szavánál is gyorsabb, mire a mondatot befejezi, addigra kezét el is hagyja az 1 Korallvörös varázsital s szép ívben repül Frandr'd Gruad feje felé.
. Ha minden rendben megy, hamarosan rohanó lépteket hall maga felé, s megérkezik Frandr. Mosolyogva fogadja. Azután remélhetőleg érkezik Laor is, majd a csapat további tagjai is.*
1208. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-20 15:20:59
Üzenet elküldve: 2020-04-20 15:20:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Romtábor felé//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Több néma könnycseppett is elejt amikor látja, hogy kutyája jól van. Nem akarta elveszíteni. Ellenben úgy látszik cipelni kell. Hátáról leveszi táskáját és örömmel tapasztalja, hogy kutyája könnyen és kényelmesen belefér. Feje ugyan kilóg felül, de ez nem zavarja. Legalább kap levegőt. Némán követi a két másik orkot.
A Romtábor hallatán csak némán biccent. Ismeri a helyet. Még a Karavánpihenőre is emlékszik.
A mocsárba kissé nehezen lépked és legalább kétszer annyira kell figyelnie mint Greksarnak vagy Roshneknek, hisz ő egy 50 kilós súlyt is cipel magával. Jobb kezével még erősen tartja is a táskát.
Figyel, hogy mindig csak oda lépjen ahová már más is lépett. Nem maga miatt, hanem Asema miatt. Eszméletlen állapotában nehezen tudna kimászni az sárból.*
- És hogy sikerült ekkora szarba kerülnötök? A hangokból ítélve nem egy ember akarta a halálotok.
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Több néma könnycseppett is elejt amikor látja, hogy kutyája jól van. Nem akarta elveszíteni. Ellenben úgy látszik cipelni kell. Hátáról leveszi táskáját és örömmel tapasztalja, hogy kutyája könnyen és kényelmesen belefér. Feje ugyan kilóg felül, de ez nem zavarja. Legalább kap levegőt. Némán követi a két másik orkot.
A Romtábor hallatán csak némán biccent. Ismeri a helyet. Még a Karavánpihenőre is emlékszik.
A mocsárba kissé nehezen lépked és legalább kétszer annyira kell figyelnie mint Greksarnak vagy Roshneknek, hisz ő egy 50 kilós súlyt is cipel magával. Jobb kezével még erősen tartja is a táskát.
Figyel, hogy mindig csak oda lépjen ahová már más is lépett. Nem maga miatt, hanem Asema miatt. Eszméletlen állapotában nehezen tudna kimászni az sárból.*
- És hogy sikerült ekkora szarba kerülnötök? A hangokból ítélve nem egy ember akarta a halálotok.
1207. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-19 19:29:40
Üzenet elküldve: 2020-04-19 19:29:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
*Alyo tehetetlen dühöt érez, tehetetlen dühében pedig nem tud mást csinálni, mint üvölteni, vagy addig míg bereked, vagy pedig addig, amíg kénytelen becsukni a száját, ha nem akarja, hogy telemenjen a szája is sárral. Nem, mintha ebben a pillanatban már ne lenne mindegy, hogy most fullad-e meg nyitott szájjal, vagy egy pillanattal később csukott szájjal.
Egy idő után elhallgat, vajon azért, mert a tüdeje már megtelt szmötyivel, vagy pedig azért, mert megadta magát a sorsának. Ha ki is húzzák a mocsárból, akkor sem mozdul, kimeredt szemekkel néz csak. És a szemei mintha könnyesek lennének. Ezt persze letagadná.*
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
*Alyo tehetetlen dühöt érez, tehetetlen dühében pedig nem tud mást csinálni, mint üvölteni, vagy addig míg bereked, vagy pedig addig, amíg kénytelen becsukni a száját, ha nem akarja, hogy telemenjen a szája is sárral. Nem, mintha ebben a pillanatban már ne lenne mindegy, hogy most fullad-e meg nyitott szájjal, vagy egy pillanattal később csukott szájjal.
Egy idő után elhallgat, vajon azért, mert a tüdeje már megtelt szmötyivel, vagy pedig azért, mert megadta magát a sorsának. Ha ki is húzzák a mocsárból, akkor sem mozdul, kimeredt szemekkel néz csak. És a szemei mintha könnyesek lennének. Ezt persze letagadná.*
1206. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-19 17:41:49
Üzenet elküldve: 2020-04-19 17:41:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Romtábor felé//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
* Lassan csak összeszedi magát a banda, hogy végre elhagyják az erdőt. A lebénult Roshnek is egyre jobban van. Feltehetően a kutya is hamarosan összekapja magát. Addig meg cipelje csak a városi. A kis patkány még szemtelenkedik is vele, amire rögvest visszavág.*
- Érdekes, hogy rám ugyan nem támadt semmit. Ha én nem megyek utánatok, akkor valószínűleg a ti meleg beleiteket falnák a kutyák.* Nem szalasztja el, hogy egy gúnyos vigyort ne ejtsen meg a kis takony felé. Útjuk úgy néz ki, hogy most már békésen telik. Beletelik egy kis idő, de aztán végül az erdő ritkulni kezd és helyét egy bűzös ingovány veszi át. Egykedvűen hallgatja a beszámolót arról, hogy hova a fenébe mennek. Greksar nem tud sokat a környékről. Viszonylag elszigetelten élt. Azok meg akiket letámadott nem igazán a helyi hírekről beszéltek neki. A környezet kedvére való. Nedves bűzös mocsár. Egy marék sárba is belekóstol az ork. A víz nagyon nem is zavarja, mivel nem visel olyan vasholmit, mint a vakarcs.*
- Azt mi van, ha már lakják?* Teszi fel a kérdést a nagydarab. Semmi kedve harcolni ma már. Éhes meg fáradt is. A druida követi szorosan Roshneket, mivel ahogy kinéz neki van helyismerete. Valahogy nehezen tudja elhinni, hogy egy ilyen helyen fognak meggazdagodni, de ez majd csak kiderül. Az óvatos lépkedéshez csak egy hozzáfűznivalója van.*
- Meg a vasruhájúakat is.* Utalva ezzel a vakarékra, bár kétli, hogy ez bekövetkezne. Ha elkezdene merülni, úgy is hamar kihúznák.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
* Lassan csak összeszedi magát a banda, hogy végre elhagyják az erdőt. A lebénult Roshnek is egyre jobban van. Feltehetően a kutya is hamarosan összekapja magát. Addig meg cipelje csak a városi. A kis patkány még szemtelenkedik is vele, amire rögvest visszavág.*
- Érdekes, hogy rám ugyan nem támadt semmit. Ha én nem megyek utánatok, akkor valószínűleg a ti meleg beleiteket falnák a kutyák.* Nem szalasztja el, hogy egy gúnyos vigyort ne ejtsen meg a kis takony felé. Útjuk úgy néz ki, hogy most már békésen telik. Beletelik egy kis idő, de aztán végül az erdő ritkulni kezd és helyét egy bűzös ingovány veszi át. Egykedvűen hallgatja a beszámolót arról, hogy hova a fenébe mennek. Greksar nem tud sokat a környékről. Viszonylag elszigetelten élt. Azok meg akiket letámadott nem igazán a helyi hírekről beszéltek neki. A környezet kedvére való. Nedves bűzös mocsár. Egy marék sárba is belekóstol az ork. A víz nagyon nem is zavarja, mivel nem visel olyan vasholmit, mint a vakarcs.*
- Azt mi van, ha már lakják?* Teszi fel a kérdést a nagydarab. Semmi kedve harcolni ma már. Éhes meg fáradt is. A druida követi szorosan Roshneket, mivel ahogy kinéz neki van helyismerete. Valahogy nehezen tudja elhinni, hogy egy ilyen helyen fognak meggazdagodni, de ez majd csak kiderül. Az óvatos lépkedéshez csak egy hozzáfűznivalója van.*
- Meg a vasruhájúakat is.* Utalva ezzel a vakarékra, bár kétli, hogy ez bekövetkezne. Ha elkezdene merülni, úgy is hamar kihúznák.*
1205. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-19 11:43:28
Üzenet elküldve: 2020-04-19 11:43:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Wojest nyomában//
*A mocsárban nincsenek deszkák vagy farönkök. A láp bűzös miazmája mindent felzabál és elfolyósít, amiből kiveszik az élet. Így csak félig elrohadt-korhadt fadarabok és indák állnak Karheia rendelkezésére, hogy segítsen Learonnak a mentésben.
Előbb a lánynak tűnik fel a Learon körül fellazuló talaj megváltozása, így időben figyelmeztetheti a pásztormágust a kialakuló helyzetre. Az ötlete akár jó is lehet, kérdés, ebben a helyzetben mennyire ültethető át a gyakorlatba.
Learon mágiája egy olyan talajon, ami teljesen szilárd, tökéletes megoldást adhatott volna, de így, hogy szinte mindent átitat a talajt feláztató nedvesség, így csak részben hatásos. Karheia figyelmeztetése okán ő maga is láthatja a körülötte kialakuló talajkorong megmozdulását. A varázslata ezen a részen összetartja a talajt, de csak egy bizonyos határig, ám Glendron süllyedése így is megállt, ám egy újabb probléma lépett fel.
Karheia agya lázasan dolgozik, de elérhető közelségben semmi nincs, ami eleget tenne az elképzelésének, amikor Learon újabb mágiába fog, de előtte még előzékenyen szól társainak, nehogy az ijedelem újra fellángoljon.
A mágia sikerül és a mocsárból, a meglévő növények felől, de még a Glendron alól is, újabb növények, indák, lapulevelek kezdenek nőni, mintha életre kelne a természet, így a mocsárba ragadt férfi süllyedése teljesen megáll és a Learont körülvevő talajkorong sem mozdul tovább, mert a megjelenő növények összefogják a fellazult talajt.
Most már Karheiának is van lehetősége segíteni, persze nem árt még így is vigyázni, de most már közös erővel sikerül kiszabadítani Glendort szorult helyzetéből.
Amikor aztán a szerpap lihegve, fehér arccal, félig iszaposan-sárosan elterül Learon mellett a frissen sarjadt növények között, már mindenki biztonságban lehet.*
- Köszönöm. Köszönöm. *Lihegi a férfi és hálás pillantással fordul megmentői felé.*
- Eeyr áldjon benneteket. Megmentettétek az életem. *Mondja hálatelten.*
*A mocsárban nincsenek deszkák vagy farönkök. A láp bűzös miazmája mindent felzabál és elfolyósít, amiből kiveszik az élet. Így csak félig elrohadt-korhadt fadarabok és indák állnak Karheia rendelkezésére, hogy segítsen Learonnak a mentésben.
Előbb a lánynak tűnik fel a Learon körül fellazuló talaj megváltozása, így időben figyelmeztetheti a pásztormágust a kialakuló helyzetre. Az ötlete akár jó is lehet, kérdés, ebben a helyzetben mennyire ültethető át a gyakorlatba.
Learon mágiája egy olyan talajon, ami teljesen szilárd, tökéletes megoldást adhatott volna, de így, hogy szinte mindent átitat a talajt feláztató nedvesség, így csak részben hatásos. Karheia figyelmeztetése okán ő maga is láthatja a körülötte kialakuló talajkorong megmozdulását. A varázslata ezen a részen összetartja a talajt, de csak egy bizonyos határig, ám Glendron süllyedése így is megállt, ám egy újabb probléma lépett fel.
Karheia agya lázasan dolgozik, de elérhető közelségben semmi nincs, ami eleget tenne az elképzelésének, amikor Learon újabb mágiába fog, de előtte még előzékenyen szól társainak, nehogy az ijedelem újra fellángoljon.
A mágia sikerül és a mocsárból, a meglévő növények felől, de még a Glendron alól is, újabb növények, indák, lapulevelek kezdenek nőni, mintha életre kelne a természet, így a mocsárba ragadt férfi süllyedése teljesen megáll és a Learont körülvevő talajkorong sem mozdul tovább, mert a megjelenő növények összefogják a fellazult talajt.
Most már Karheiának is van lehetősége segíteni, persze nem árt még így is vigyázni, de most már közös erővel sikerül kiszabadítani Glendort szorult helyzetéből.
Amikor aztán a szerpap lihegve, fehér arccal, félig iszaposan-sárosan elterül Learon mellett a frissen sarjadt növények között, már mindenki biztonságban lehet.*
- Köszönöm. Köszönöm. *Lihegi a férfi és hálás pillantással fordul megmentői felé.*
- Eeyr áldjon benneteket. Megmentettétek az életem. *Mondja hálatelten.*
1204. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-19 00:58:57
Üzenet elküldve: 2020-04-19 00:58:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
*Saját kiáltásaik a közeledő sötétségben. A tündér mosolyát nem tudja hova tenni. Hogy lehet őszintén mosolyogni egy ilyen helyzetben? Végül erőfeszítése sikerrel jár, de nem pihenhet meg. A magisztert talán már el is vesztették, a mélységi a többiekért küzd. A páncélos harcos esetében már az öreg, a tündérlány és az általa hozzá vágott üvegcse is segít. Tapasztalta már, hogy milyen hasznosak azok az italok. Hitere mintha megsokszorozódott volna az ereje. Szinte kicsattan. A remete szavai meglepik.*
~Abogr? Ki ez az öreg? Ismerte talán a...~
*Azt viszont még Quantall is felfogja, hogy ez nem a tökéletes alkalom a kérdezősködésre. A páncélos harcost igyekszik kihúzni. Közös próbálkozásuk pedig sikerrel jár. Persze ez még nem jelenti, hogy megpihenhetnek. A mélységi csomót bogoz, és mikor a csapatuk vezetője kijjebb lesz húzva akkor megköti a karja alatt ahogy a többieknél. Aztán jön megint az ahogy nekifeszül a kötélnek és próbálja kihúzni teljes testével. Az a varázslötty tényleg elképesztő. Viszont a helyzetük egyáltalán nem rózsás. Olyan nyílt célpontot nyújtanak, hogy abba belegondolni is rossz. A mélységi a torkában érzi a szívét dobogni, de csak a feladatra koncentrál. Mikor a csapat vezetője is kiszabadult megint elvégzi remélhetőleg utoljára a mutatványát azzal a kötéllel. Talán ha nem a hegyek közül származik ahol ez alapvető tudás akkor másképp alakul ez a kaland is. Mindegy ha sikerül kihúzni az íjásznőt annyira, hogy köré is megköthesse a kötelet most a többiekre bízza a húzást. Négyen elegeknek kell, hogy legyenek.*
-Húzzátok gyorsan!
*Rántja ki a sima kardját és áll a tündér mögé fedezve a csapatot. A sötét közel van és nem lehetnek óvatlanok. Ha valami most támadna rájuk azt megpróbálja feltartani. Ha nem kell és a többiek gond nélkül ki tudják húzni az íjászukat akkor a harcosokat előre engedi. Ez a mutatvány őt is eléggé lefárasztotta. Viszont még nincs ideje megpihenni. Csak talán a közvetlen közelében állók hallhatják halk suttogását a sötétségben.*
-Wylnurana segíts minket.
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az erőt a következő két körre.
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
*Saját kiáltásaik a közeledő sötétségben. A tündér mosolyát nem tudja hova tenni. Hogy lehet őszintén mosolyogni egy ilyen helyzetben? Végül erőfeszítése sikerrel jár, de nem pihenhet meg. A magisztert talán már el is vesztették, a mélységi a többiekért küzd. A páncélos harcos esetében már az öreg, a tündérlány és az általa hozzá vágott üvegcse is segít. Tapasztalta már, hogy milyen hasznosak azok az italok. Hitere mintha megsokszorozódott volna az ereje. Szinte kicsattan. A remete szavai meglepik.*
~Abogr? Ki ez az öreg? Ismerte talán a...~
*Azt viszont még Quantall is felfogja, hogy ez nem a tökéletes alkalom a kérdezősködésre. A páncélos harcost igyekszik kihúzni. Közös próbálkozásuk pedig sikerrel jár. Persze ez még nem jelenti, hogy megpihenhetnek. A mélységi csomót bogoz, és mikor a csapatuk vezetője kijjebb lesz húzva akkor megköti a karja alatt ahogy a többieknél. Aztán jön megint az ahogy nekifeszül a kötélnek és próbálja kihúzni teljes testével. Az a varázslötty tényleg elképesztő. Viszont a helyzetük egyáltalán nem rózsás. Olyan nyílt célpontot nyújtanak, hogy abba belegondolni is rossz. A mélységi a torkában érzi a szívét dobogni, de csak a feladatra koncentrál. Mikor a csapat vezetője is kiszabadult megint elvégzi remélhetőleg utoljára a mutatványát azzal a kötéllel. Talán ha nem a hegyek közül származik ahol ez alapvető tudás akkor másképp alakul ez a kaland is. Mindegy ha sikerül kihúzni az íjásznőt annyira, hogy köré is megköthesse a kötelet most a többiekre bízza a húzást. Négyen elegeknek kell, hogy legyenek.*
-Húzzátok gyorsan!
*Rántja ki a sima kardját és áll a tündér mögé fedezve a csapatot. A sötét közel van és nem lehetnek óvatlanok. Ha valami most támadna rájuk azt megpróbálja feltartani. Ha nem kell és a többiek gond nélkül ki tudják húzni az íjászukat akkor a harcosokat előre engedi. Ez a mutatvány őt is eléggé lefárasztotta. Viszont még nincs ideje megpihenni. Csak talán a közvetlen közelében állók hallhatják halk suttogását a sötétségben.*
-Wylnurana segíts minket.
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az erőt a következő két körre.
1203. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-18 17:55:09
Üzenet elküldve: 2020-04-18 17:55:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
*Épp csak átfut az agyán a gondolat, hogy ennyi volt. Mégis ilyen dicstelen módon fog elpusztulni, ám ekkor szinte isteni csoda történik. Valaki megragadja a fogódzó után kapkodó kezét. Ebben a pillanatban nem is törődik vele, hogy ki az, csak igyekszik erősen megkapaszkodni a segítő kézben. Csak utána látja meg, hogy a kimerültnek látszó Frandr az. Valami torz mosoly jelenik meg az arcán, bár ez nem látszódhat a kendő miatt. Egyelőre nem a megkönnyebbülés varázsolta ez oda, hiszen még csak azt sikerült megakadályozni, hogy végleg elmerüljön a mocsárban. Aztán lassan egyre kijjebb kerül a vendégmarasztaló ingovány talajából és kisvártatva mások is érkeznek, hogy segítségére legyenek. Köztük egy öregember akit nem tud hova tenni, de ezzel van ideje legkevésbé foglalkozni. Egyelőre négykézláb állva kapkod levegő után, és lassacskán a hangok is eljutnak a tudatáig. Ezek pedig nem megnyugtatók. Vészjósló és kétségbeesett ordítások keverednek egymással. Ahogy igyekszik felmérni a helyzetet felismeri, hogy az utóbbi Alyotól ered és így már Frandrnak sem kell sokáig noszogatnia. Botladozó léptekkel követi a harcost, hogy a süllyedő íjászhoz érve megragadhassa annak másik karját és minden erejét megfeszítve igyekezzek kihúzni a csapdájából. Arra nem nagyon jut ereje, hogy ő is csendre utasítsa és sok kedvet sem érez hozzá. Tökéletesen meg tudja érteni a kétségbeesett félvért. Ha sikerül is kirángatni Alyot a mocsárból, nem marad pátyolgatni hiszen azok az üvöltések amik nem túl barátságosak, már aggasztóan közelről érkeznek. Igyekszik Frandr mellé és kardja után kap. Ha van olyan szerencséje, hogy az nem ragadt bele az ingoványba elő is rántja és igyekszik úgy helyezkedni, hogy mellette álló társát és a mögötte lévőket is védeni tudja szükség esetén.*
- Riri! *köhög hátra a válla felett rekedtesen* Ha van valamid, amitől új erőre kaphatok, annak most nagy hasznát tudnám venni.
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
*Épp csak átfut az agyán a gondolat, hogy ennyi volt. Mégis ilyen dicstelen módon fog elpusztulni, ám ekkor szinte isteni csoda történik. Valaki megragadja a fogódzó után kapkodó kezét. Ebben a pillanatban nem is törődik vele, hogy ki az, csak igyekszik erősen megkapaszkodni a segítő kézben. Csak utána látja meg, hogy a kimerültnek látszó Frandr az. Valami torz mosoly jelenik meg az arcán, bár ez nem látszódhat a kendő miatt. Egyelőre nem a megkönnyebbülés varázsolta ez oda, hiszen még csak azt sikerült megakadályozni, hogy végleg elmerüljön a mocsárban. Aztán lassan egyre kijjebb kerül a vendégmarasztaló ingovány talajából és kisvártatva mások is érkeznek, hogy segítségére legyenek. Köztük egy öregember akit nem tud hova tenni, de ezzel van ideje legkevésbé foglalkozni. Egyelőre négykézláb állva kapkod levegő után, és lassacskán a hangok is eljutnak a tudatáig. Ezek pedig nem megnyugtatók. Vészjósló és kétségbeesett ordítások keverednek egymással. Ahogy igyekszik felmérni a helyzetet felismeri, hogy az utóbbi Alyotól ered és így már Frandrnak sem kell sokáig noszogatnia. Botladozó léptekkel követi a harcost, hogy a süllyedő íjászhoz érve megragadhassa annak másik karját és minden erejét megfeszítve igyekezzek kihúzni a csapdájából. Arra nem nagyon jut ereje, hogy ő is csendre utasítsa és sok kedvet sem érez hozzá. Tökéletesen meg tudja érteni a kétségbeesett félvért. Ha sikerül is kirángatni Alyot a mocsárból, nem marad pátyolgatni hiszen azok az üvöltések amik nem túl barátságosak, már aggasztóan közelről érkeznek. Igyekszik Frandr mellé és kardja után kap. Ha van olyan szerencséje, hogy az nem ragadt bele az ingoványba elő is rántja és igyekszik úgy helyezkedni, hogy mellette álló társát és a mögötte lévőket is védeni tudja szükség esetén.*
- Riri! *köhög hátra a válla felett rekedtesen* Ha van valamid, amitől új erőre kaphatok, annak most nagy hasznát tudnám venni.
1202. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-18 15:24:55
Üzenet elküldve: 2020-04-18 15:24:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Romtábor felé//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-Csak a feketeseggű isten tudhatja. *Dohogja Ordonok kérdésére, lapos pillantást vetve az orkra szeme sarkából.* -A fenevadak talán tettek róla.
*A kutya miatt nem aggódna az ork helyében. Őt is megvágta az a valami, hamar talpra állt. Ez a szerencséje.
Lassan maguk mögött hagyják az erdőt, a tájat pedig felváltva az ingovány undok látványa, mi szép lassan teljesen keblére öleli a szekérvájta utat lábuk alatt.*
-Hálát, mi? *Vigyorog a nagydarab orkra sötéten.* -Nem lennél ilyen hálás, ha valamelyik ordas most a meleg beleid falná épp.
*Lassan elérik a gázlót, a folyó látványára pedig Roshnek hirtelen megtorpan.*
-Tudom, hova tartunk. Biztos hallottátok má', mi történt ebben a rothadt városban.
*Fordul hátra a válla felett a másik kettőhöz, majd megszaporázza lépteit és belegázol a hűvös vízbe.*
-Nincsenek má' őrjáratok, meg szararcú vörösköpenyesek. Tábor viszont van. Magunkféléknek.
*Ahogy partot ér, megrázza magát, s a vasalt bakancsról is leveri a vizet egy arra alkalmas kövön, már amennyire ez lehetséges.*
-A Romtábor a mi helyünk. Nincs messze az úttól, könnyen szemmel tarthatjuk onnét az egész környéket. Megszedjük magunkat.
*Bólogat serényen, miközben letér az útról.*
-Nézzétek, hová léptek, ez az Ingovány, még ha nem is a legrosszabb része. Elnyeli a hülyéket.
*Ugyan helyismerete nincs túl sok, de járt már e vidéken. Ahogy a Romtábor sem lesz ismeretlen búvóhely számára.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-Csak a feketeseggű isten tudhatja. *Dohogja Ordonok kérdésére, lapos pillantást vetve az orkra szeme sarkából.* -A fenevadak talán tettek róla.
*A kutya miatt nem aggódna az ork helyében. Őt is megvágta az a valami, hamar talpra állt. Ez a szerencséje.
Lassan maguk mögött hagyják az erdőt, a tájat pedig felváltva az ingovány undok látványa, mi szép lassan teljesen keblére öleli a szekérvájta utat lábuk alatt.*
-Hálát, mi? *Vigyorog a nagydarab orkra sötéten.* -Nem lennél ilyen hálás, ha valamelyik ordas most a meleg beleid falná épp.
*Lassan elérik a gázlót, a folyó látványára pedig Roshnek hirtelen megtorpan.*
-Tudom, hova tartunk. Biztos hallottátok má', mi történt ebben a rothadt városban.
*Fordul hátra a válla felett a másik kettőhöz, majd megszaporázza lépteit és belegázol a hűvös vízbe.*
-Nincsenek má' őrjáratok, meg szararcú vörösköpenyesek. Tábor viszont van. Magunkféléknek.
*Ahogy partot ér, megrázza magát, s a vasalt bakancsról is leveri a vizet egy arra alkalmas kövön, már amennyire ez lehetséges.*
-A Romtábor a mi helyünk. Nincs messze az úttól, könnyen szemmel tarthatjuk onnét az egész környéket. Megszedjük magunkat.
*Bólogat serényen, miközben letér az útról.*
-Nézzétek, hová léptek, ez az Ingovány, még ha nem is a legrosszabb része. Elnyeli a hülyéket.
*Ugyan helyismerete nincs túl sok, de járt már e vidéken. Ahogy a Romtábor sem lesz ismeretlen búvóhely számára.*
1201. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-18 15:10:16
Üzenet elküldve: 2020-04-18 15:10:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Wojest nyomában//
*Learont továbbra sem hagyja cserben a mágia, de a környezet és a talaj sokkal inkább. Hiába az elmozdíthatatlan láb, ha a föld egyszerűen eltűnik a csizmája talpa alól.*
-Wojest, most segíts meg, ha akarsz! *Dörmögi az orra alatt, majd felméri helyzetét egy pillanat alatt és látja, ahogy Rheia is próbálkozik a maga módszerével. A pásztormágus kezdi elveszíteni a türelmét és csak pörgeti agyában a varázslatokat, amiket megtanult.* ~Miért nem tanultam meg a mocsári vájárt, te jó ég?~ *Korholja magát, de még erre sincs nagyon ideje, hiszen a talaj kezd széttöredezni körülöttük. Utolsó ötlete az, hogyha nincs szilárd talaj, akkor majd csinál magának valami ahhoz hasonlót, méghozzá mágiával. Olvasta egy könyvben még a toronyban régebben, hogy valaki indákat varázsolt a talpa alá és azon mászott ki egy barlangból. A történet elég hihetetlen volt, de így belegondolva jobb, mintha egyszerűen hagyná a szerpapot veszni. Mindent meg kell próbálniuk, hogyha már elfogadta, hogy eljöjjön vele a férfi.* ~Tudtam, hogy bajba fog kerülni! Tudtam!~ *Terve az, hogy ő is valami ilyesmivel próbálkozik és legrosszabb esetben majd a mocsár indái megfogják Glendront vagy Learon lábát míg kihúzza a mocsárból a férfit. Elkezd varázsolni. Ha nem sikerül a varázslat, akkor pedig még mindig megpróbálkozhat azzal, hogy négykézlábra ereszkedik és próbál úgy keresni valami biztos pontot, mielőtt őt is elnyelné a mocsár.*
-Készüljetek! Varázsolok ide növényeket! *Szól a társainak, hogy azokat ne érje váratlanul és ijesztően a dolog, hiszen félő, hogy akkor még nagyobb csapkodás lenne a végén. Mágikus képességeit csak addig próbálja használni, amíg érzi, hogy kellően biztossá nem válik a talaj a lába alatt és készül arra is, hogyha bármi balul ütne ki, azonnal megszüntesse a mágiát.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a következő néhány másodpercre a növényzet szapora burjánzása lesz úrrá harminc lépés körzetben.
*Learont továbbra sem hagyja cserben a mágia, de a környezet és a talaj sokkal inkább. Hiába az elmozdíthatatlan láb, ha a föld egyszerűen eltűnik a csizmája talpa alól.*
-Wojest, most segíts meg, ha akarsz! *Dörmögi az orra alatt, majd felméri helyzetét egy pillanat alatt és látja, ahogy Rheia is próbálkozik a maga módszerével. A pásztormágus kezdi elveszíteni a türelmét és csak pörgeti agyában a varázslatokat, amiket megtanult.* ~Miért nem tanultam meg a mocsári vájárt, te jó ég?~ *Korholja magát, de még erre sincs nagyon ideje, hiszen a talaj kezd széttöredezni körülöttük. Utolsó ötlete az, hogyha nincs szilárd talaj, akkor majd csinál magának valami ahhoz hasonlót, méghozzá mágiával. Olvasta egy könyvben még a toronyban régebben, hogy valaki indákat varázsolt a talpa alá és azon mászott ki egy barlangból. A történet elég hihetetlen volt, de így belegondolva jobb, mintha egyszerűen hagyná a szerpapot veszni. Mindent meg kell próbálniuk, hogyha már elfogadta, hogy eljöjjön vele a férfi.* ~Tudtam, hogy bajba fog kerülni! Tudtam!~ *Terve az, hogy ő is valami ilyesmivel próbálkozik és legrosszabb esetben majd a mocsár indái megfogják Glendront vagy Learon lábát míg kihúzza a mocsárból a férfit. Elkezd varázsolni. Ha nem sikerül a varázslat, akkor pedig még mindig megpróbálkozhat azzal, hogy négykézlábra ereszkedik és próbál úgy keresni valami biztos pontot, mielőtt őt is elnyelné a mocsár.*
-Készüljetek! Varázsolok ide növényeket! *Szól a társainak, hogy azokat ne érje váratlanul és ijesztően a dolog, hiszen félő, hogy akkor még nagyobb csapkodás lenne a végén. Mágikus képességeit csak addig próbálja használni, amíg érzi, hogy kellően biztossá nem válik a talaj a lába alatt és készül arra is, hogyha bármi balul ütne ki, azonnal megszüntesse a mágiát.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a következő néhány másodpercre a növényzet szapora burjánzása lesz úrrá harminc lépés körzetben.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937