Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 63 (1241. - 1260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1260. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-10 20:01:37
Üzenet elküldve: 2020-05-10 20:01:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
*Néhányan megrezdülhetnek a hirtelen be-becsapódó testek hangjára, bár a két öregen nem látszik, hogy különösebben zavarná őket a dolog, mégis olykor-olykor az ajtóra tekintenek, s a dús, szakállas, rosszalló tekintettel a másikra nézve, némán csóválja meg a fejét.*
- Nem kell varázslónő, nem kell... *legyint a kis öreg, ki őket kísérte idáig, mikor Krestvir az ajtót kívánná megerősíteni.* Erős az hidd el, szinte bármit kibír, mi itt történik. *Kuncog fel, s talán sejthető, hogy némi turpisság is van a dologban. Lehet benne valami. Ahogy telik az idő, tán csak néhány perc, a dübögések, hörgések és morgások csitulnak, s nem marad más, csak a kandallóban pattogó parázs hangja. Illatok kerengenek, a főtt, szaftos hús, a fűszerrel átitatott krumpli, a rotyogó bogrács, igazán meghittnek is lehetne nevezni, ha nem egy ingovány kellős közepén, szörnyekkel telt éjszakában pihengetnének. Mikor Carsaadi, Alyohoz rohan, meggyőződhet arról, hogy a lány lélegzik. Nagyon lassan, mélyen, de tisztán, meglátásait a szakállas meg is erősíti.*
- Csak pihen, de jól lesz, nem kell bájital. *Mondja szűkszavúan.* Elfáradt, s kimerült, testileg és lelkileg is, ugyan erős nő, de korántsem olyan erős, mint amilyennek mutatni próbálja magát, legalábbis erre nem lehet felkészülni, talán csak így. *Fogalmaz homályosan.* Azt csodálom, ti bírtátok, bár... elnézve tündéreteket, vélhetően nem ez lett volna az első varázsital, mit a lánynak adna, nem igaz? *Mosolyodik el.* Szóval, lélegzik, varázslónő, lélegzik... *Dünnyög Krestvirnek a szakállas, majd a gyorsan záporozó kérdésekre csak felemeli tenyerét, s társának biccent.*
- Mondd el nekik, addig én teszek föl teát. Ti pedig, üljetek le, pihenni fogtok, mert, ami holnap jön, az rosszabb lesz. *Szívja meg a fogát, s halk csattanással harap rá pipájára, s megszívja azt is, hogy rövid úton, sűrű füstfelhőbe burkolja gondterhelt és hirtelen vénült arcát.*
- Én is jól vagyok, Kresi... *vartyog fel a manó, s lassan kikukucskál a kapucni rejtekéből, mire a kisöreg széles mosollyal és sugárzó tekintettel pillant rá.*
- Ááááá! A kis manócska, hát előbújtál, kedves Kilencedik? *Kacagja el magát.* Aztán hányadik fejlődési stációban jársz, világok utazója? *Kacsint Kilencedikre, majd csak szája elé teszi gyorsan mutatóujját, s mielőtt a manó bármit mondana:*
- Pszt! *Kacsint még egyet, majd az asztalhoz sétál. A szakállas a tűzhelyhez indul, melyről a bográcsot félreteszi, helyére teáskannát akaszt, mibe előtte vizet tölt, egy odakészített vederből. Nem szól többet, csak olykor pillant az ágyon fekvő Alyora. Teafüvet készít elő, mit előtte összetör gondosan, helyette szólal meg az öreg, amint mindenki leült. Ki-ki, ahová akar. Az asztalnál még egy hely szabad, de a helyiségben körben állatbőrök, puhák és melegek, az egyik sarokban, igazi, olvasásra kialakított kis kuckó is akad, falon lobogó, égő gyertyával, igazán meghitt, akár egy nagy család, nagyapókkal és gyerekekkel.*
- Itt biztonságban vagytok. *Kezdi a kis öreg.* És a megmentés a dolgunk, ha szabad így mondani, Quantall barátom. *Kuncog amolyan öregesen.* Igazán szívesen. *vonja meg a vállát Frandrra és Laorra tekintve* Abogr sajátos módon intézi a dolgait, elég kelekótya lett már vénségére, de a szíve azért még a helyén van, jó, hogy hozzá fordultatok. Mindenesetre szeret árnyaltan fogalmazni és rejtett jelszavakat közölni. *Mosolyog szomorkásan.* Ti tudtátok, hát itt vagytok, ez a szerencsétek. *Néz fel, Laorra, majd folytatja.*
- Szóval tharg harcosok... hm... igazán messze jöttetek, csodálom, hogy a pestis után még volt kedvetek mocorogni. De kezdjük az elején. Igen, előttetek... *pillant a fal tövében megpihenő Frandrra.*
- Ó, sokan, nagyon sokan próbálták már legyűrni azt, ami még senkinek sem sikerült. Acélidegekkel, vaskos izmokkal, izzó varázslatokkal, csatakiáltással, taktikával rohanva előre, s levágva ezret és ezret... de mindig maradt bőven utánuk. Sajnos az utolsó láncszemet, csak nemrég sikerült kiderítenünk, mivel sikerrel járhattok. *Bólogat szomorúan.* Meghálálhatjátok, harcos. *Néz Laorra.* Ha kijavítjátok a hibát, mit annak idején mások elkövettek, s rendet tesztek itt. *Foglalja össze egyszerűen, majd még inkább kényelembe helyezi magát, tekintetét a mennyezet felé fordítja, s elmélkedését csak a fütyülő teáskanna szakítja meg. A szakállas ázni hagyja benne a teafüvet, s ronggyal emeli le az izzó vasrácsról, hogy az asztalra helyezze egy vastag fenyőtálcára. Csuprokat készít elő.*
- Töltsetek. *Mondja, majd Alyo mellé ül az ágyra, s csendesen pipázik tovább, míg a kis öreg folytatja.*
- Jómagam, Ahroius Falaster vagyok, a szakállas pedig Ezias Dernd. *Elcsendesedik kissé.* Az Őrzők vagyunk. *Egyszerre csendül eztán a hangjuk hirtelen, ércesen.*
- A csend békéje uralkodjék a homályon, vas akarattal, örök hittel! *Ezias visszateszi pipáját a szájába, Ahroius folytatja.*
- Lanawinon vagytok, ez nem kérdés, nem ti vagytok itt, kik nem ide illenek, hanem ők. *Biccent az ajtó felé.*
- Az a dolgunk, hogy itt legyünk, harcos. *Mosolyog Laorra kedvesen.* Rejtett feltételezésekkel ellentétben, nem benneteket őrzünk, s nem másoktól, e kietlen, mégis szörnyűséges tájat... hanem a világot e tájtól, s azoktól, kik most lakják kint. *Ismét elmereng.*
- Egy időben, még minden rendben volt, világok és világok találkoztak itt, a karavánpihenő boldog kacajtól, alkudozástól és kínálástól hangos zsivajában. Értékek, portékák cseréltek gazdát, sülő hús illata töltött be mindent, s cukormáz ragadt a hamvas és pirosló almákra, pálcikákra szúrva, futkosó gyermekek kezében. Aztán eljött a nap, mikor minden megváltozott... az ismert valóság szövete meghasadt, villanással és süvöltéssel, hirtelen történt, s a horda, mely előőrsként érkezett mindent elpusztított egy szempillantás alatt, csupán írmagja maradt. *Elsötétül az arca, gondterhelt ráncok barázdálják, szemeire fátyol nehezül, de Ezias folytatja, mély és zengő hangján.*
- Előbb csak néhány százan jöttek, de mindent elsöpörtek. Számos harcos, s varázsló szállt szembe velük, wegtoreni sivatagi homokharcosok, lihancechi zsoldosok, pirtianesi méregkeverők, artheniori őrség emberei, még a törpék is előbújtak tárnáikból, s a gnómok is barlangjaikból, csattogó és fényes szerkezeteikkel, de nem segített. Semmi sem segített, csak a Tisztítás. *Megszívja pipáját, halkan pattan a kandallóban az egyik fa.*
- Tisztításnak hívták a robbanást, mely mindent elsöpört, s mi valaha boldog és illatos volt, mára már csak bűz és förtelem. Nem tudom, jelenleg milyen legendák, s pletykák keringenek az itt történtekről, vannak, kik balesetnek állítják be, s vannak, ki azt mondják, hogy szándékosan semmisítették meg e boldog helyet, mert valakiknek a szemét szúrta. Igazából... ez már oly mindegy. *Megvonja vállát, s mélyen pipájába szív.* Csak így lehetett megállítani a gyűlő hordát néhány napra, míg hatott a varázs. *Sóhajt fel.*
- A tört falakon belüli területekről, ahogyan a házat is védjük, jelenleg egyetlen élő teremtmény sem tud kijutni, mi őrizzük a rendet. A csend békéje uralkodjék a homályon, vas akarattal, örök hittel! *Elcsendesül, s ismét Ahroius veszi át a szót, jóval vékonyabb, öregesebb hangján.*
- Csaták követték egymást, kisebbek és nagyobbak, volt, ki egyedül szállt szembe az ismeretlennel, de elbukott, s évszázadokat öregedett, hatalmát elvesztve. Voltak csapatok, tolvajok és orvgyilkosok, kik elvesztett kincsekre vágytak, de elbuktak. Nem mindenkinek segítettünk, hisszük, hogy ki rászorul, felénk vezérli a sorsa. Mint most is, igaz mélységi barátom? *Mosolyog Quantallra, felidézve az első találkozás percét, a bucka mögött.*
- A valóság első összeomlását több követte, még több idegennel, s lassan, tornyok kezdtek emelkedni, talán Ők építették. Egyesek pontoknak hívják, mások kapcsoknak, megint mások kapuknak, de mi csak tornyoknak, elvégre úgy néznek ki. *Kuncog fel fáradtan, közben az asztalra Ezias fatányérokat, s evőeszközöket helyez.* Egyetek. Közben folytatjuk. *Kínálják az ételt.*
- A tornyoknak egyetlen funkciójuk van, hogy az ismert valóság szövetének hasadékát fenntartsák, ha úgy tetszik, köztük feszül a rés, ahonnan az ismeretlen érkezik. Be kell zárni. *Jelenti ki Ahroius.* Egyetek, s kérdezzetek. *Szótlan, komoran szedni kezd mindkettő, majd esznek is, lassan, apró falatonként megfújva az ételt. Csendes az este, s az öregek halk történetét nem szakítja félbe egyetlen üvöltés, vagy morgás sem. Alyo is alszik, némán, halkan szuszogva, arca sem rezdül, mégis oly teher nehezedik a vállakra, miről tán még nem is tudnak.*
//Alyo//
- Igazad van, leány, nem tudhatod. *Biccent a pipás, s kissé közelebb lép.* De nem is akarlak győzködni semmiről, csupán megkérdeztem, lesz épp elég dolgod még. *Mosolyodik el, majd butykost kínál.*
- Bort? *Kérdezi, s, ha megkapja a választ hát folytatja.*
- Úgy-úgy, a mocsár, s a tornyok. Helyes a válasz, mert másra nem is kell, hogy emlékezz. Ezen a helyen nem zavarhat meg semmi és senki, így csupán pihenj, s figyelj! *Vonja össze szemöldökét szigorúan.*
- Egyél. *Nyújt kenyérvéget is, érezni az illatán, hogy nem olyan rég sülhetett.*
- Feladatotok van, mely miatt érkeztetek. Kérdésem, hogy elhivatott vagy-e? Hiszel-e benne? Kész vagy-e mindent feláldozni, hogy a sorsod bevégeztesd, s a küldetés sikerrel járjon? *Emelkedik enyhén a szemöldök, majd öblös korty után szája sarkát törli meg kézfejével.*
- Holnap, ha felébredsz, az lesz az utolsó napod, leány. *Elhalkul a hangja, s tekintetébe némi szomorúsággal vegyes mosoly vegyül.* Ahhoz, hogy sikerrel járjatok, meg kell halnod, vagy mindnyájan ott vesztek. *A mondat megáll a levegőben, akár egy éles kés, a fa oldalában cuppanva.* Persze lehet, hogy így is néhányan. *Morogja kedvtelenül.*
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
*Néhányan megrezdülhetnek a hirtelen be-becsapódó testek hangjára, bár a két öregen nem látszik, hogy különösebben zavarná őket a dolog, mégis olykor-olykor az ajtóra tekintenek, s a dús, szakállas, rosszalló tekintettel a másikra nézve, némán csóválja meg a fejét.*
- Nem kell varázslónő, nem kell... *legyint a kis öreg, ki őket kísérte idáig, mikor Krestvir az ajtót kívánná megerősíteni.* Erős az hidd el, szinte bármit kibír, mi itt történik. *Kuncog fel, s talán sejthető, hogy némi turpisság is van a dologban. Lehet benne valami. Ahogy telik az idő, tán csak néhány perc, a dübögések, hörgések és morgások csitulnak, s nem marad más, csak a kandallóban pattogó parázs hangja. Illatok kerengenek, a főtt, szaftos hús, a fűszerrel átitatott krumpli, a rotyogó bogrács, igazán meghittnek is lehetne nevezni, ha nem egy ingovány kellős közepén, szörnyekkel telt éjszakában pihengetnének. Mikor Carsaadi, Alyohoz rohan, meggyőződhet arról, hogy a lány lélegzik. Nagyon lassan, mélyen, de tisztán, meglátásait a szakállas meg is erősíti.*
- Csak pihen, de jól lesz, nem kell bájital. *Mondja szűkszavúan.* Elfáradt, s kimerült, testileg és lelkileg is, ugyan erős nő, de korántsem olyan erős, mint amilyennek mutatni próbálja magát, legalábbis erre nem lehet felkészülni, talán csak így. *Fogalmaz homályosan.* Azt csodálom, ti bírtátok, bár... elnézve tündéreteket, vélhetően nem ez lett volna az első varázsital, mit a lánynak adna, nem igaz? *Mosolyodik el.* Szóval, lélegzik, varázslónő, lélegzik... *Dünnyög Krestvirnek a szakállas, majd a gyorsan záporozó kérdésekre csak felemeli tenyerét, s társának biccent.*
- Mondd el nekik, addig én teszek föl teát. Ti pedig, üljetek le, pihenni fogtok, mert, ami holnap jön, az rosszabb lesz. *Szívja meg a fogát, s halk csattanással harap rá pipájára, s megszívja azt is, hogy rövid úton, sűrű füstfelhőbe burkolja gondterhelt és hirtelen vénült arcát.*
- Én is jól vagyok, Kresi... *vartyog fel a manó, s lassan kikukucskál a kapucni rejtekéből, mire a kisöreg széles mosollyal és sugárzó tekintettel pillant rá.*
- Ááááá! A kis manócska, hát előbújtál, kedves Kilencedik? *Kacagja el magát.* Aztán hányadik fejlődési stációban jársz, világok utazója? *Kacsint Kilencedikre, majd csak szája elé teszi gyorsan mutatóujját, s mielőtt a manó bármit mondana:*
- Pszt! *Kacsint még egyet, majd az asztalhoz sétál. A szakállas a tűzhelyhez indul, melyről a bográcsot félreteszi, helyére teáskannát akaszt, mibe előtte vizet tölt, egy odakészített vederből. Nem szól többet, csak olykor pillant az ágyon fekvő Alyora. Teafüvet készít elő, mit előtte összetör gondosan, helyette szólal meg az öreg, amint mindenki leült. Ki-ki, ahová akar. Az asztalnál még egy hely szabad, de a helyiségben körben állatbőrök, puhák és melegek, az egyik sarokban, igazi, olvasásra kialakított kis kuckó is akad, falon lobogó, égő gyertyával, igazán meghitt, akár egy nagy család, nagyapókkal és gyerekekkel.*
- Itt biztonságban vagytok. *Kezdi a kis öreg.* És a megmentés a dolgunk, ha szabad így mondani, Quantall barátom. *Kuncog amolyan öregesen.* Igazán szívesen. *vonja meg a vállát Frandrra és Laorra tekintve* Abogr sajátos módon intézi a dolgait, elég kelekótya lett már vénségére, de a szíve azért még a helyén van, jó, hogy hozzá fordultatok. Mindenesetre szeret árnyaltan fogalmazni és rejtett jelszavakat közölni. *Mosolyog szomorkásan.* Ti tudtátok, hát itt vagytok, ez a szerencsétek. *Néz fel, Laorra, majd folytatja.*
- Szóval tharg harcosok... hm... igazán messze jöttetek, csodálom, hogy a pestis után még volt kedvetek mocorogni. De kezdjük az elején. Igen, előttetek... *pillant a fal tövében megpihenő Frandrra.*
- Ó, sokan, nagyon sokan próbálták már legyűrni azt, ami még senkinek sem sikerült. Acélidegekkel, vaskos izmokkal, izzó varázslatokkal, csatakiáltással, taktikával rohanva előre, s levágva ezret és ezret... de mindig maradt bőven utánuk. Sajnos az utolsó láncszemet, csak nemrég sikerült kiderítenünk, mivel sikerrel járhattok. *Bólogat szomorúan.* Meghálálhatjátok, harcos. *Néz Laorra.* Ha kijavítjátok a hibát, mit annak idején mások elkövettek, s rendet tesztek itt. *Foglalja össze egyszerűen, majd még inkább kényelembe helyezi magát, tekintetét a mennyezet felé fordítja, s elmélkedését csak a fütyülő teáskanna szakítja meg. A szakállas ázni hagyja benne a teafüvet, s ronggyal emeli le az izzó vasrácsról, hogy az asztalra helyezze egy vastag fenyőtálcára. Csuprokat készít elő.*
- Töltsetek. *Mondja, majd Alyo mellé ül az ágyra, s csendesen pipázik tovább, míg a kis öreg folytatja.*
- Jómagam, Ahroius Falaster vagyok, a szakállas pedig Ezias Dernd. *Elcsendesedik kissé.* Az Őrzők vagyunk. *Egyszerre csendül eztán a hangjuk hirtelen, ércesen.*
- A csend békéje uralkodjék a homályon, vas akarattal, örök hittel! *Ezias visszateszi pipáját a szájába, Ahroius folytatja.*
- Lanawinon vagytok, ez nem kérdés, nem ti vagytok itt, kik nem ide illenek, hanem ők. *Biccent az ajtó felé.*
- Az a dolgunk, hogy itt legyünk, harcos. *Mosolyog Laorra kedvesen.* Rejtett feltételezésekkel ellentétben, nem benneteket őrzünk, s nem másoktól, e kietlen, mégis szörnyűséges tájat... hanem a világot e tájtól, s azoktól, kik most lakják kint. *Ismét elmereng.*
- Egy időben, még minden rendben volt, világok és világok találkoztak itt, a karavánpihenő boldog kacajtól, alkudozástól és kínálástól hangos zsivajában. Értékek, portékák cseréltek gazdát, sülő hús illata töltött be mindent, s cukormáz ragadt a hamvas és pirosló almákra, pálcikákra szúrva, futkosó gyermekek kezében. Aztán eljött a nap, mikor minden megváltozott... az ismert valóság szövete meghasadt, villanással és süvöltéssel, hirtelen történt, s a horda, mely előőrsként érkezett mindent elpusztított egy szempillantás alatt, csupán írmagja maradt. *Elsötétül az arca, gondterhelt ráncok barázdálják, szemeire fátyol nehezül, de Ezias folytatja, mély és zengő hangján.*
- Előbb csak néhány százan jöttek, de mindent elsöpörtek. Számos harcos, s varázsló szállt szembe velük, wegtoreni sivatagi homokharcosok, lihancechi zsoldosok, pirtianesi méregkeverők, artheniori őrség emberei, még a törpék is előbújtak tárnáikból, s a gnómok is barlangjaikból, csattogó és fényes szerkezeteikkel, de nem segített. Semmi sem segített, csak a Tisztítás. *Megszívja pipáját, halkan pattan a kandallóban az egyik fa.*
- Tisztításnak hívták a robbanást, mely mindent elsöpört, s mi valaha boldog és illatos volt, mára már csak bűz és förtelem. Nem tudom, jelenleg milyen legendák, s pletykák keringenek az itt történtekről, vannak, kik balesetnek állítják be, s vannak, ki azt mondják, hogy szándékosan semmisítették meg e boldog helyet, mert valakiknek a szemét szúrta. Igazából... ez már oly mindegy. *Megvonja vállát, s mélyen pipájába szív.* Csak így lehetett megállítani a gyűlő hordát néhány napra, míg hatott a varázs. *Sóhajt fel.*
- A tört falakon belüli területekről, ahogyan a házat is védjük, jelenleg egyetlen élő teremtmény sem tud kijutni, mi őrizzük a rendet. A csend békéje uralkodjék a homályon, vas akarattal, örök hittel! *Elcsendesül, s ismét Ahroius veszi át a szót, jóval vékonyabb, öregesebb hangján.*
- Csaták követték egymást, kisebbek és nagyobbak, volt, ki egyedül szállt szembe az ismeretlennel, de elbukott, s évszázadokat öregedett, hatalmát elvesztve. Voltak csapatok, tolvajok és orvgyilkosok, kik elvesztett kincsekre vágytak, de elbuktak. Nem mindenkinek segítettünk, hisszük, hogy ki rászorul, felénk vezérli a sorsa. Mint most is, igaz mélységi barátom? *Mosolyog Quantallra, felidézve az első találkozás percét, a bucka mögött.*
- A valóság első összeomlását több követte, még több idegennel, s lassan, tornyok kezdtek emelkedni, talán Ők építették. Egyesek pontoknak hívják, mások kapcsoknak, megint mások kapuknak, de mi csak tornyoknak, elvégre úgy néznek ki. *Kuncog fel fáradtan, közben az asztalra Ezias fatányérokat, s evőeszközöket helyez.* Egyetek. Közben folytatjuk. *Kínálják az ételt.*
- A tornyoknak egyetlen funkciójuk van, hogy az ismert valóság szövetének hasadékát fenntartsák, ha úgy tetszik, köztük feszül a rés, ahonnan az ismeretlen érkezik. Be kell zárni. *Jelenti ki Ahroius.* Egyetek, s kérdezzetek. *Szótlan, komoran szedni kezd mindkettő, majd esznek is, lassan, apró falatonként megfújva az ételt. Csendes az este, s az öregek halk történetét nem szakítja félbe egyetlen üvöltés, vagy morgás sem. Alyo is alszik, némán, halkan szuszogva, arca sem rezdül, mégis oly teher nehezedik a vállakra, miről tán még nem is tudnak.*
//Alyo//
- Igazad van, leány, nem tudhatod. *Biccent a pipás, s kissé közelebb lép.* De nem is akarlak győzködni semmiről, csupán megkérdeztem, lesz épp elég dolgod még. *Mosolyodik el, majd butykost kínál.*
- Bort? *Kérdezi, s, ha megkapja a választ hát folytatja.*
- Úgy-úgy, a mocsár, s a tornyok. Helyes a válasz, mert másra nem is kell, hogy emlékezz. Ezen a helyen nem zavarhat meg semmi és senki, így csupán pihenj, s figyelj! *Vonja össze szemöldökét szigorúan.*
- Egyél. *Nyújt kenyérvéget is, érezni az illatán, hogy nem olyan rég sülhetett.*
- Feladatotok van, mely miatt érkeztetek. Kérdésem, hogy elhivatott vagy-e? Hiszel-e benne? Kész vagy-e mindent feláldozni, hogy a sorsod bevégeztesd, s a küldetés sikerrel járjon? *Emelkedik enyhén a szemöldök, majd öblös korty után szája sarkát törli meg kézfejével.*
- Holnap, ha felébredsz, az lesz az utolsó napod, leány. *Elhalkul a hangja, s tekintetébe némi szomorúsággal vegyes mosoly vegyül.* Ahhoz, hogy sikerrel járjatok, meg kell halnod, vagy mindnyájan ott vesztek. *A mondat megáll a levegőben, akár egy éles kés, a fa oldalában cuppanva.* Persze lehet, hogy így is néhányan. *Morogja kedvtelenül.*
1259. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-09 20:51:32
Üzenet elküldve: 2020-05-09 20:51:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt, de orkok az úton//
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao//
* Az eldobott bot betalál, de nem sokáig örülhet pillanatnyi sikerének ugyanis egy nyilat kap jobb karjába. Fájdalmasan felszisszen a sérülésre. Kicsit ez a lendületét is megtöri, de ettől még felkészülten fogadja a kutyát. Második nyílvesszőre nem kell számítania, mivel azt sikerült blokkolnia. Az érkező kutyát egy jól irányzott ütéssel kivonja a forgalomból egy jó időre. Remélhetőleg egy ilyen ütés után egy jó darabig nem lesz rá gondja. Ellenfele nem lő újból, hanem fegyverére vált át. Talán ezt mondhatja szerencsének is. Xung felkészülten várja, nem ront rá. Bolond lenne, ha így sebesülten fegyvertelenül harcba kezdene vele. Közben a másik páros is bele lendül a harcba. A páncéling fémes csikorgására odapillant az öreg. Isq sikeres találatot vitt be, aminek nagyon is örül. Agya kis szegletében érzékeli, hogy milyen szörnyű vérszomj támad abban a kis orkban. Igyekszik ezt is eltompítani csak, úgy mint az előbb a lövésznél. Ezzel is segítene magán, mivel ő most csak a másik figyelmét akarja lekötni. Ordonokot minél tovább le kell kötnie. A ráirányzott csapás elől igyekszik kitérni és akkor lesújtani, amikor az a következő csapásra készül rá. Mivel ellenfele bőrpáncélt visel, ezért az arcára céloz. Arról sem feledkezik, meg, hogy amíg az ork támad szavaival megpróbálja elrontani a kedvét.*
- Álljatok tovább! Pénzünk nincsen, csak az időtöket meg az energiátokat pazaroljátok.
Aktív képesség: Képességtörés
A hozzászólás írója (Xungjao Yarhasi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.09 20:52:19
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao//
* Az eldobott bot betalál, de nem sokáig örülhet pillanatnyi sikerének ugyanis egy nyilat kap jobb karjába. Fájdalmasan felszisszen a sérülésre. Kicsit ez a lendületét is megtöri, de ettől még felkészülten fogadja a kutyát. Második nyílvesszőre nem kell számítania, mivel azt sikerült blokkolnia. Az érkező kutyát egy jól irányzott ütéssel kivonja a forgalomból egy jó időre. Remélhetőleg egy ilyen ütés után egy jó darabig nem lesz rá gondja. Ellenfele nem lő újból, hanem fegyverére vált át. Talán ezt mondhatja szerencsének is. Xung felkészülten várja, nem ront rá. Bolond lenne, ha így sebesülten fegyvertelenül harcba kezdene vele. Közben a másik páros is bele lendül a harcba. A páncéling fémes csikorgására odapillant az öreg. Isq sikeres találatot vitt be, aminek nagyon is örül. Agya kis szegletében érzékeli, hogy milyen szörnyű vérszomj támad abban a kis orkban. Igyekszik ezt is eltompítani csak, úgy mint az előbb a lövésznél. Ezzel is segítene magán, mivel ő most csak a másik figyelmét akarja lekötni. Ordonokot minél tovább le kell kötnie. A ráirányzott csapás elől igyekszik kitérni és akkor lesújtani, amikor az a következő csapásra készül rá. Mivel ellenfele bőrpáncélt visel, ezért az arcára céloz. Arról sem feledkezik, meg, hogy amíg az ork támad szavaival megpróbálja elrontani a kedvét.*
- Álljatok tovább! Pénzünk nincsen, csak az időtöket meg az energiátokat pazaroljátok.
Aktív képesség: Képességtörés
A hozzászólás írója (Xungjao Yarhasi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.09 20:52:19
1258. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-09 10:41:09
Üzenet elküldve: 2020-05-09 10:41:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt, de orkok az úton//
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao//
*Isqeha lesújt hát, a fénykard pengeéle összecsókolódzik az ork láncingének fémszemeivel, ahogy belemar azokba a csapás ereje.
Az ork felordít, mintha el sem hinné, hogy mindez lehetséges, hátrább húzódik, újra végigmérve ellenfelét. Szinte látni rajta, ahogy a mindent elborító vörös köd ellepi elméjét. Aztán gyűlölködve, minden erejét beleadva indul rohamra, ép kezében magasra emelve a szablyát, próbálkozik meg a gyilkos vágással.
Isqeha keményen állja a sarat, már ő is ölni akar, a harci láz heve megállíthatatlanul magával ragadja, ahogy megérzi az ellene törő nyers erőt, és a mesterkard pengéjével igyekszik megakasztani a felé közeledő rettenetet!
És ha sikerül, és eltaszítja magától, ugyanazzal az ívvel lentről magasra lendítve a fénykardot támad vissza, és sújt le, hogy elérje végre: kihulljon a szablya az ork mancsából!
És ha egy szemernyi erő marad még benne, oldalra szökkenve baljával szinte ugyanabban a pillanatban kipattintja tokjából hosszúkését is. És a borotvaéles penge, ami eddig csak medve és hiúz ellen szolgált, ha védelmeznie kellett Iseqeha életét, most az orkra támad. És ha talál egyetlen résnyi helyet, egyetlen szabad bőrfelületet, ahol hozzáférkőzhet a szürke bőrhöz a sisak és az ing között, kíméletlenül metszve bevégzi küldetését.*
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao//
*Isqeha lesújt hát, a fénykard pengeéle összecsókolódzik az ork láncingének fémszemeivel, ahogy belemar azokba a csapás ereje.
Az ork felordít, mintha el sem hinné, hogy mindez lehetséges, hátrább húzódik, újra végigmérve ellenfelét. Szinte látni rajta, ahogy a mindent elborító vörös köd ellepi elméjét. Aztán gyűlölködve, minden erejét beleadva indul rohamra, ép kezében magasra emelve a szablyát, próbálkozik meg a gyilkos vágással.
Isqeha keményen állja a sarat, már ő is ölni akar, a harci láz heve megállíthatatlanul magával ragadja, ahogy megérzi az ellene törő nyers erőt, és a mesterkard pengéjével igyekszik megakasztani a felé közeledő rettenetet!
És ha sikerül, és eltaszítja magától, ugyanazzal az ívvel lentről magasra lendítve a fénykardot támad vissza, és sújt le, hogy elérje végre: kihulljon a szablya az ork mancsából!
És ha egy szemernyi erő marad még benne, oldalra szökkenve baljával szinte ugyanabban a pillanatban kipattintja tokjából hosszúkését is. És a borotvaéles penge, ami eddig csak medve és hiúz ellen szolgált, ha védelmeznie kellett Iseqeha életét, most az orkra támad. És ha talál egyetlen résnyi helyet, egyetlen szabad bőrfelületet, ahol hozzáférkőzhet a szürke bőrhöz a sisak és az ing között, kíméletlenül metszve bevégzi küldetését.*
1257. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-08 21:37:28
Üzenet elküldve: 2020-05-08 21:37:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt, de orkok az úton//
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao//
*Elködösödik elméje és képtelen még egy lövést leadni. ~ Fura, ilyen még sosem volt. ~ De nincs ideje ezen gondolkozni. Az öreg könnyedén elintézi Asemát és gyors léptekkel közelít Ullamar felé. Ugyan leadhatna még egy lövést, de nem hiszi, hogy megérné. Egyrészről nem biztos, hogy eltalálja a gyorsan mozgó férfit, másrészről közelharcban fegyver nélkül esélye sincs egy olyannal szemben aki ilyen képzett a puszta kezes küzdésben. Így inkább kardot ránt és amint Xungjao elég közel ér, lecsap. Jobb karjában tartott fegyverével félkör alakban hasít, a vágás jobbról megy balra. Célja a már megsebzett oldalát tovább támadni, így csökkentve a védekezés esélyét.
Asema, Ullamar kutyája, megpróbálja időközben összeszedni magát, és ha sikerül talpra állnia, újabb rohamra indul Xungjao ellen.*
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao//
*Elködösödik elméje és képtelen még egy lövést leadni. ~ Fura, ilyen még sosem volt. ~ De nincs ideje ezen gondolkozni. Az öreg könnyedén elintézi Asemát és gyors léptekkel közelít Ullamar felé. Ugyan leadhatna még egy lövést, de nem hiszi, hogy megérné. Egyrészről nem biztos, hogy eltalálja a gyorsan mozgó férfit, másrészről közelharcban fegyver nélkül esélye sincs egy olyannal szemben aki ilyen képzett a puszta kezes küzdésben. Így inkább kardot ránt és amint Xungjao elég közel ér, lecsap. Jobb karjában tartott fegyverével félkör alakban hasít, a vágás jobbról megy balra. Célja a már megsebzett oldalát tovább támadni, így csökkentve a védekezés esélyét.
Asema, Ullamar kutyája, megpróbálja időközben összeszedni magát, és ha sikerül talpra állnia, újabb rohamra indul Xungjao ellen.*
1256. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-08 20:37:00
Üzenet elküldve: 2020-05-08 20:37:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt, de orkok az úton//
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao//
*Harsány torokhang hagyja el száját, ahogy a vágás karját éri. A karját ugyan nem vesztette el, de a sérülés mindenképp hátráltatja a harc során. Tehát még sem szemfényvesztés az a fénylő penge...
Visszahúzza sérült karját s hátrébb lép, védekezve. Lebecsülte ellenfelét, ám ezt a hibás nem követi el még egyszer. Ép kezében tartott szablyával támad, egyenesen a férfi nyakát véve célba. Dühből cselekszik, minden erejét beleadja a támadásba. Vörös köd ül elméjére, s nincs más vágya, csak végezni a fénylő kardot szorongató férfivel.*
Aktív képesség: Vérszomj
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao//
*Harsány torokhang hagyja el száját, ahogy a vágás karját éri. A karját ugyan nem vesztette el, de a sérülés mindenképp hátráltatja a harc során. Tehát még sem szemfényvesztés az a fénylő penge...
Visszahúzza sérült karját s hátrébb lép, védekezve. Lebecsülte ellenfelét, ám ezt a hibás nem követi el még egyszer. Ép kezében tartott szablyával támad, egyenesen a férfi nyakát véve célba. Dühből cselekszik, minden erejét beleadja a támadásba. Vörös köd ül elméjére, s nincs más vágya, csak végezni a fénylő kardot szorongató férfivel.*
Aktív képesség: Vérszomj
1255. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-08 19:35:23
Üzenet elküldve: 2020-05-08 19:35:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Romtábori látogatás //
*A helyzet még annál is siralmasabb, mint amikor a Karavánpihenő bevégeztetett. A táborban senki a régiek közül, kihalt az egész, még egy kóbor kutyát se lát. Marla, a jó öreg Marla behódolt a pestisnek a télen. A két szarházin kívül, akiket ide evett a fene valahonnan, senkivel sem találkozik. ~Mindenki beözönlött Sárvárosba, és ott bassza a rezet.~ gondolja dühösen Grimor, és be kell lássa: nincs itt mit keressen. ~Talán le kéne mennem a Kikötőbe.~ De valahogy soha nem fűlt a foga a tengerhez. ~Vagy át kéne tegyem a székhelyem Wegtorenbe.~ tűnődik. Kedvetlenül rugdossa a szélhordta, ide-oda hányódó kacatokat.
Végül aztán a jól ismert ösvényeken maga mögött hagyja a tábort, és kisvártatva felszívódik az ingoványban.*
*A helyzet még annál is siralmasabb, mint amikor a Karavánpihenő bevégeztetett. A táborban senki a régiek közül, kihalt az egész, még egy kóbor kutyát se lát. Marla, a jó öreg Marla behódolt a pestisnek a télen. A két szarházin kívül, akiket ide evett a fene valahonnan, senkivel sem találkozik. ~Mindenki beözönlött Sárvárosba, és ott bassza a rezet.~ gondolja dühösen Grimor, és be kell lássa: nincs itt mit keressen. ~Talán le kéne mennem a Kikötőbe.~ De valahogy soha nem fűlt a foga a tengerhez. ~Vagy át kéne tegyem a székhelyem Wegtorenbe.~ tűnődik. Kedvetlenül rugdossa a szélhordta, ide-oda hányódó kacatokat.
Végül aztán a jól ismert ösvényeken maga mögött hagyja a tábort, és kisvártatva felszívódik az ingoványban.*
1254. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-08 00:14:07
Üzenet elküldve: 2020-05-08 00:14:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Toronyiránt, de orkok az úton//
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao//
*Ordonok mozdul a leggyorsabban, mindenkit megelőz a mozdulatban, ahogy kilép a bokrok és egyéb fedezékek takarásából és íját emeli a két utazóra. Célpontja a leghátul álló Xangjao, aki ekkor megindul felé. Ordonok kutyája is támadásba lendül, nekiugrik az íjász ork felé tartó férfinak.
A nyíl a pillanat tört része alatt szeli át a távolságot és találja el a felé botot hajító Xangjaot jobb felkarját. Mivel nem visel semmilyen vértet, a nyílhegy belefúródik a karjába. A sérülés és a nyíl minden bizonnyal akadályozni fogja a további harban.
Viszont Ordonok azt tapasztalja, hogy nem tudja az újabb lövést leadni, mert valami megzavarja ebben, egyszerűen képtelen az újabb lövésre összpontosítani.
Xangjao megindul Ordonok felé, miközben elhajítja botját, a nyíl és a bot elszállnak egymás mellett, mielőtt a nyíl a férfi felkarjába fúródik.
Ordonok látja ugyanúgy a felé hajított botot, de mivel lőtt az íjával és második lövésre készült, amiben valami megzavarta, így ugyanolyan "védtelen" a bottal szemben, mint Xangjao a nyíllal szemben.
A felé szálló bot a mellkasát találja el, fájdalmat is okoz, amiből a bőrvért felfog valamicskét.
Xangjaonak még van ideje, hogy fogadja a kutya támadását, hisz annak le kellett küzdenie a közöttük lévő távolságot, bár a karjába kapott nyíl némileg gátolja ebben.
A kutya ráveti magát, de a férfi gyorsabban mozdul, ütése eltalálja a kívánt célt, azaz az eb orrnyergét, amitől az megszédülve esik a földre Xangjao mellett, így már nem tud rá támadni. Xangjao folytathatja útját Ordonok felé.
Ordonok eldöntheti, hogy megpróbál-e újra a Xangjaora lőni, de ha a nyíl nem talál, gyakorlatilag fegyvertelenül néz szembe a rátörő ellenféllel, aki nemrég egyetlen ütéssel küldte a porba a kutyáját.
Az út másik részén egy másik harc alakul ki Roshnek és Isqeha között. Bár az ork lendül meg előre előbb, de Isqeha a gyorsabb, így nála a kezdeményezés joga.
Lendül is a fényből szőtt mesterkard és találja el Roshnek bal karjának alkarját. A láncing ugyan felfog a vágás erejéből, de így is elég kellemetlen, láncszemek pattannak el és Roshnek rájöhet, a fényből kovácsolt fegyver ugyanolyan valóságos, mint a tűzben kovácsolt.
Ezután Roshnek is lehetősége van támadni, szablyája máris zúg Isqeha felé. Az első támadása elsiklik a mesterkard acélján, második támadása, amit sérült bal karjával vinne be, ugyancsak elvásik ellenfele védelmén.*
//Összefoglalás//
*Ordonok eltalálta nyilával felkarján Xangjaot, de valamiért nem tudott újra lőni, valami megzavarta. Xangjao botot hajított sikeresen Ordonokra, el is találta, de a harcot biztosan kevésbé hatékonyan tudja majd folytatni.
Isqeha megelőzte Roshneket a támadásban, bekapott egy sérülést a bal karjára, így azzal kevésbé hatékonyan támad. Roshnek két támadást indított Isqeha felé, de mindkettő elvásott a másik védekezésén.*
//Dobások a kockadobón//
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao//
*Ordonok mozdul a leggyorsabban, mindenkit megelőz a mozdulatban, ahogy kilép a bokrok és egyéb fedezékek takarásából és íját emeli a két utazóra. Célpontja a leghátul álló Xangjao, aki ekkor megindul felé. Ordonok kutyája is támadásba lendül, nekiugrik az íjász ork felé tartó férfinak.
A nyíl a pillanat tört része alatt szeli át a távolságot és találja el a felé botot hajító Xangjaot jobb felkarját. Mivel nem visel semmilyen vértet, a nyílhegy belefúródik a karjába. A sérülés és a nyíl minden bizonnyal akadályozni fogja a további harban.
Viszont Ordonok azt tapasztalja, hogy nem tudja az újabb lövést leadni, mert valami megzavarja ebben, egyszerűen képtelen az újabb lövésre összpontosítani.
Xangjao megindul Ordonok felé, miközben elhajítja botját, a nyíl és a bot elszállnak egymás mellett, mielőtt a nyíl a férfi felkarjába fúródik.
Ordonok látja ugyanúgy a felé hajított botot, de mivel lőtt az íjával és második lövésre készült, amiben valami megzavarta, így ugyanolyan "védtelen" a bottal szemben, mint Xangjao a nyíllal szemben.
A felé szálló bot a mellkasát találja el, fájdalmat is okoz, amiből a bőrvért felfog valamicskét.
Xangjaonak még van ideje, hogy fogadja a kutya támadását, hisz annak le kellett küzdenie a közöttük lévő távolságot, bár a karjába kapott nyíl némileg gátolja ebben.
A kutya ráveti magát, de a férfi gyorsabban mozdul, ütése eltalálja a kívánt célt, azaz az eb orrnyergét, amitől az megszédülve esik a földre Xangjao mellett, így már nem tud rá támadni. Xangjao folytathatja útját Ordonok felé.
Ordonok eldöntheti, hogy megpróbál-e újra a Xangjaora lőni, de ha a nyíl nem talál, gyakorlatilag fegyvertelenül néz szembe a rátörő ellenféllel, aki nemrég egyetlen ütéssel küldte a porba a kutyáját.
Az út másik részén egy másik harc alakul ki Roshnek és Isqeha között. Bár az ork lendül meg előre előbb, de Isqeha a gyorsabb, így nála a kezdeményezés joga.
Lendül is a fényből szőtt mesterkard és találja el Roshnek bal karjának alkarját. A láncing ugyan felfog a vágás erejéből, de így is elég kellemetlen, láncszemek pattannak el és Roshnek rájöhet, a fényből kovácsolt fegyver ugyanolyan valóságos, mint a tűzben kovácsolt.
Ezután Roshnek is lehetősége van támadni, szablyája máris zúg Isqeha felé. Az első támadása elsiklik a mesterkard acélján, második támadása, amit sérült bal karjával vinne be, ugyancsak elvásik ellenfele védelmén.*
//Összefoglalás//
*Ordonok eltalálta nyilával felkarján Xangjaot, de valamiért nem tudott újra lőni, valami megzavarta. Xangjao botot hajított sikeresen Ordonokra, el is találta, de a harcot biztosan kevésbé hatékonyan tudja majd folytatni.
Isqeha megelőzte Roshneket a támadásban, bekapott egy sérülést a bal karjára, így azzal kevésbé hatékonyan támad. Roshnek két támadást indított Isqeha felé, de mindkettő elvásott a másik védekezésén.*
//Dobások a kockadobón//
1253. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-07 21:43:20
Üzenet elküldve: 2020-05-07 21:43:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt, de orkok az úton//
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao, (Grimor)//
* Az öreg jól teszi, hogy felméri a környezetüket, mivel így kiszúrja a másik rejtőzködőt az íjjal. Amikor a szablyás martalóc elordítja magát máris megindul az íjász felé. Kihasználja azt az időt, amíg az kiugrik a bozótból és tétlen. Így talán jelentősen tudja csökkenteni a köztük lévő távolságot. Igyekezne az apóka a hely által nyújtott természetes fedezékeket is kihasználni, ha akad ilyen. Az évek alatt már szerzet annyi tapasztalatot, hogy megérezze mások szándékait. Ösztöne most sem hagyja cserben, mert megérzi, hogy a másik tervez valamit. Ezért hát futás közben kiterjeszti rá az elméjét, hogy megakadályozza ebben. Talán meg is lepődik, majd az ork, amikor nem fog tudni a sorozatára összpontosítani. Akár a pillanatnyi meglepődésével nyer Xung egy pár pillanatot. Sajnos nem elég egy íjász a nyakába, de még egy kutya is rá ront. Na ez már baj, de nem esik kétségbe. Botjára nincs tovább szüksége, ezért az íjász felé dobja. Reméli, hogy a másikat ezzel ellehetetleníti egyelőre a lövéstől. Nem vár sokat ettől, csak még egy kis időhúzás, amíg odaérne hozzá. A kutyát meg igyekezné egyetlen jól irányzott ütéssel cselekvés képtelenné tenni. Mégpedig, úgy, hogy orrnyergen vágja. Ha minden jól megy a kutya úgy fog eldőlni, mint egy zsák krumpli. Aztán már csak annyi lenne a dolga, hogy közel kerül ellenfeléhez. Nem tűnik nehéz feladatnak, pedig az. Csak reméli, hogy Isqheának sikerül elintéznie az ellenfelét, amíg ő lefoglalja az íjászt.*
Aktív képesség: Képességtörés
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao, (Grimor)//
* Az öreg jól teszi, hogy felméri a környezetüket, mivel így kiszúrja a másik rejtőzködőt az íjjal. Amikor a szablyás martalóc elordítja magát máris megindul az íjász felé. Kihasználja azt az időt, amíg az kiugrik a bozótból és tétlen. Így talán jelentősen tudja csökkenteni a köztük lévő távolságot. Igyekezne az apóka a hely által nyújtott természetes fedezékeket is kihasználni, ha akad ilyen. Az évek alatt már szerzet annyi tapasztalatot, hogy megérezze mások szándékait. Ösztöne most sem hagyja cserben, mert megérzi, hogy a másik tervez valamit. Ezért hát futás közben kiterjeszti rá az elméjét, hogy megakadályozza ebben. Talán meg is lepődik, majd az ork, amikor nem fog tudni a sorozatára összpontosítani. Akár a pillanatnyi meglepődésével nyer Xung egy pár pillanatot. Sajnos nem elég egy íjász a nyakába, de még egy kutya is rá ront. Na ez már baj, de nem esik kétségbe. Botjára nincs tovább szüksége, ezért az íjász felé dobja. Reméli, hogy a másikat ezzel ellehetetleníti egyelőre a lövéstől. Nem vár sokat ettől, csak még egy kis időhúzás, amíg odaérne hozzá. A kutyát meg igyekezné egyetlen jól irányzott ütéssel cselekvés képtelenné tenni. Mégpedig, úgy, hogy orrnyergen vágja. Ha minden jól megy a kutya úgy fog eldőlni, mint egy zsák krumpli. Aztán már csak annyi lenne a dolga, hogy közel kerül ellenfeléhez. Nem tűnik nehéz feladatnak, pedig az. Csak reméli, hogy Isqheának sikerül elintéznie az ellenfelét, amíg ő lefoglalja az íjászt.*
Aktív képesség: Képességtörés
1252. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-07 19:17:07
Üzenet elküldve: 2020-05-07 19:17:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt, de orkok az úton//
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao, (Grimor)//
*Az események ezután már gyorsan követik egymást. Isqeha nem nemesi vívóleckéken tanult kardvívást: az ösztönei és a reflexei vezérlik, azok, amiket Erdőmélye vadonja edzett gyorssá és szívóssá.
Gondolkodás nélkül előbbre rántja hátáról általvetőjét, amikor az ork bujkáló társára kiált, hogy a növényekkel tömött, vaskos bőrtarisznya némi védelmül szolgáljon számára.*
- Hátrébb! *kiált az apónak, de nincs ideje bármin gondolkodni: a feldühödött, visszataszító képű, ostoba ork fogait csikorgatva ront neki.
Isqeha kivár. Az idő mintha lelassulna, benne lélegzik minden pillanatban. Csak a legutolsó másodpercben, amikor már zuhan fentről a csapás, lép hátra hirtelen a jobb lábával, áthelyezve rá a testsúlyát, és igyekszik kemény hárítással elkerülni a jobbról érkező, halállal fenyegető szablyaélt.
De rögtön ezután már balra fordul ki, a most másik oldalról felé sújtó gonosz penge gyilkos szándéka elől, ha kell szinte homorít, csak hogy elkerülje a belémarni akaró fegyvert.
És már emeli a Levegő városának fénypengéjét. Hallja a suhanó vesszők hangját, bár nem tudatosul benne, hogy ki lő, és kit céloz vele. És ha teheti, már csak az istenek tudják megállítani abban, hogy Eeyr segedelmével lesújtson balról a fegyvert markoló jobb kézre.
Csak ekkor hasít belé: mit is tesz éppen.*
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao, (Grimor)//
*Az események ezután már gyorsan követik egymást. Isqeha nem nemesi vívóleckéken tanult kardvívást: az ösztönei és a reflexei vezérlik, azok, amiket Erdőmélye vadonja edzett gyorssá és szívóssá.
Gondolkodás nélkül előbbre rántja hátáról általvetőjét, amikor az ork bujkáló társára kiált, hogy a növényekkel tömött, vaskos bőrtarisznya némi védelmül szolgáljon számára.*
- Hátrébb! *kiált az apónak, de nincs ideje bármin gondolkodni: a feldühödött, visszataszító képű, ostoba ork fogait csikorgatva ront neki.
Isqeha kivár. Az idő mintha lelassulna, benne lélegzik minden pillanatban. Csak a legutolsó másodpercben, amikor már zuhan fentről a csapás, lép hátra hirtelen a jobb lábával, áthelyezve rá a testsúlyát, és igyekszik kemény hárítással elkerülni a jobbról érkező, halállal fenyegető szablyaélt.
De rögtön ezután már balra fordul ki, a most másik oldalról felé sújtó gonosz penge gyilkos szándéka elől, ha kell szinte homorít, csak hogy elkerülje a belémarni akaró fegyvert.
És már emeli a Levegő városának fénypengéjét. Hallja a suhanó vesszők hangját, bár nem tudatosul benne, hogy ki lő, és kit céloz vele. És ha teheti, már csak az istenek tudják megállítani abban, hogy Eeyr segedelmével lesújtson balról a fegyvert markoló jobb kézre.
Csak ekkor hasít belé: mit is tesz éppen.*
1251. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-07 13:27:06
Üzenet elküldve: 2020-05-07 13:27:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt, de orkok az úton//
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao, (Grimor)//
*Grimor eltűnik és Ullamarnak se kedve, se ideje nincs, hogy kövesse. Így inkább a kibontakozó események felé néz. Sajnos az öreg figyelmesen átpásztázza a környéküket, így orkunk elhatározza, hogy innentől sok értelme nincs a bujkálásnak. Plusz Roshnek is akkorát ordított, hogy még egy kilométerről is meghallhatták.
Így hát mit van mit tenni, előugrik a bokorból. Izmai a húrral együtt feszülnek ahogy, társa utasításával és látható próbálkozásával ellentétesen, egymás után több vesszőt is elereszt a hátul várakozó Xungjao fele. Az ő fejében ez tűnik logikusabbnak, hisz ha az egyik varázsló, nem kizárt a másik is az. Ha pedig ez a helyzet akkor nem lepné meg ha valami repülő, lángoló békát vágna az öreg a fejéhez nemsokára. Inkább ő kezdeményez, majd később foglalkozik a Roshnekkel meg a fél-elffel. ~ Addig csak nem purcan ki. ~
Kutyája is akcióba lendül, célpontja megegyezik gazdájával. Heves ugatás előzi meg a jó másfél méteres szökkenést amellyel az öregre próbálja vetni magát tátott pofával, harapásra készen.*
Aktív képesség: Sortűz
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao, (Grimor)//
*Grimor eltűnik és Ullamarnak se kedve, se ideje nincs, hogy kövesse. Így inkább a kibontakozó események felé néz. Sajnos az öreg figyelmesen átpásztázza a környéküket, így orkunk elhatározza, hogy innentől sok értelme nincs a bujkálásnak. Plusz Roshnek is akkorát ordított, hogy még egy kilométerről is meghallhatták.
Így hát mit van mit tenni, előugrik a bokorból. Izmai a húrral együtt feszülnek ahogy, társa utasításával és látható próbálkozásával ellentétesen, egymás után több vesszőt is elereszt a hátul várakozó Xungjao fele. Az ő fejében ez tűnik logikusabbnak, hisz ha az egyik varázsló, nem kizárt a másik is az. Ha pedig ez a helyzet akkor nem lepné meg ha valami repülő, lángoló békát vágna az öreg a fejéhez nemsokára. Inkább ő kezdeményez, majd később foglalkozik a Roshnekkel meg a fél-elffel. ~ Addig csak nem purcan ki. ~
Kutyája is akcióba lendül, célpontja megegyezik gazdájával. Heves ugatás előzi meg a jó másfél méteres szökkenést amellyel az öregre próbálja vetni magát tátott pofával, harapásra készen.*
Aktív képesség: Sortűz
1250. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-06 21:36:00
Üzenet elküldve: 2020-05-06 21:36:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt, de orkok az úton//
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao, (Grimor)//
*Megcsikordul a foga, ahogy a varázsló fényből formáz fegyvert maga felett. Ő azonban nem olyasfajta, ki hamar felfogja a veszélyt. Egyszerű szemfényvesztésnek tűnik számára, s biztos benne, hogy az impozáns fegyver nem több egy megbűvölt kardnál, elvégre sosem látott még hasonlót sem.*
-Akkor majd kihűlt kezeid közül tépem ki az aranyat, ostoba! Lődd le a bolondot!
*Ordítja el magát torkaszakadtából, természetesen utolsó szavai már Ordonok felé irányulnak. Ő maga sebes léptekkel indul meg a fénymágus felé, kezében egy-egy szablyával. Igyekszik úgy mozogni, hogy ne akadályozza a célzásban az út szélén megbúvó íjászt.
Amennyiben közel ér a kettős szószólójához, hát már lendíti is jobb kezével a szablyát Isqeha irányába, s baljával sem lest követni másik kezét egy pillanattal később. Ahogy az első mozdulat lendülete viszi, úgy csap le ballal is, s míg jobbjával a férfi arcát próbálja megcélozni, a bal szablya csapásvonalát már testre irányítja.*
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao, (Grimor)//
*Megcsikordul a foga, ahogy a varázsló fényből formáz fegyvert maga felett. Ő azonban nem olyasfajta, ki hamar felfogja a veszélyt. Egyszerű szemfényvesztésnek tűnik számára, s biztos benne, hogy az impozáns fegyver nem több egy megbűvölt kardnál, elvégre sosem látott még hasonlót sem.*
-Akkor majd kihűlt kezeid közül tépem ki az aranyat, ostoba! Lődd le a bolondot!
*Ordítja el magát torkaszakadtából, természetesen utolsó szavai már Ordonok felé irányulnak. Ő maga sebes léptekkel indul meg a fénymágus felé, kezében egy-egy szablyával. Igyekszik úgy mozogni, hogy ne akadályozza a célzásban az út szélén megbúvó íjászt.
Amennyiben közel ér a kettős szószólójához, hát már lendíti is jobb kezével a szablyát Isqeha irányába, s baljával sem lest követni másik kezét egy pillanattal később. Ahogy az első mozdulat lendülete viszi, úgy csap le ballal is, s míg jobbjával a férfi arcát próbálja megcélozni, a bal szablya csapásvonalát már testre irányítja.*
1249. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-06 18:12:47
Üzenet elküldve: 2020-05-06 18:12:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
*A fény által megvilágított ellen láttán a mélységi, azt teszi amit a könyvében helyzetbe kerülteknek. Futás közben hangosan felszólal.*
-Wylnurana segíts!
*Tharg harcosok menekülnek a mocsárban Satereth...talán maga Satereth elől és a velük lévő mélységi mágus a törpék istenéhez könyörög. Különleges pillanat az biztos. A megidézett páncél súlya nem túl könnyű. A tündérke varázsitalának már kiment az ereje és ezt érzi is a mélységi. Igyekszik nem pofára esni a sárban mert akkor neki vége lenne. Igyekszik erre figyelni és haladni. A kis viskóba gondolkodás nélkül berohan és mikor az ajtó retesze lecsapódik akkor jön rá, hogy ez nem túl sok védelem a kinti borzalom ellen. Kivont karddal az ajtó felé fordul, de az úgy néz ki, hogy bírja az ostromot. A fényből álló sisak értetlenül forog az ajtó és a bentiek között. Nagyon úgy néz ki, hogy megmenekültek. Páran a lány testéhez mennek. Qantall is elgondolkozik, de nem tudna mit tenni. Erre nincs varázslata. Elteszi a fegyverét és háttal a falnak dől. Fizikailag nagyon megviselte ez a dolog. Valahogy mentálisan viszont magához tért. Bár a feje zavaros még kicsit, de egyből azon jár az agya, hogy mi történt itt.*
-Köszönjük, hogy megmentettek. Quantall Ackumien Galanodel volnék egyszerű vándorvarázsló. Az urak és hölgyek meg, ahogy elhangzott a tharg birodalom katonái. A helyet átható sötét energiákat kinyomozni és Satereth befolyásának csökkentése miatt vagyunk itt. Önökben kit tisztelhetünk? Elmondanák amit tudnak erről a helyről? Ezek itt...a sereg? Egyszer az karavánpihenő ostrománál láttam őket. Ha tényleg az akkor miért maradnak itt és nem támadnak? A város a lázadásoktól meggyengült a thargok pedig egyedül gyengék egy ekkora túlerővel szemben.~Más erők is volnának? Eeyr és Teysus. Előbbi ellenség a másik meg egy haszonleső. Keveset tudunk erről a dologról.~És engem is érdekelne, hogy miként lehet, hogy ide nem juthatnak be.
*A kérésre bólint és megszünteti a mágiát. Bár összeszedett volt, de hangja gyenge és hallatszott rajta a lihegés. A fémpáncél nélkül még viseletesebbnek tűnik a mélységi ábrázata. Kékesszürkés bőre ragyog az izzadtságtól amire fehér haja szinte rá van tapadva. Tekintete meg bár komoly és úgy néz ki mintha akár most is hajlandó lenne szembenézni a kinti démonokkal, de a fáradtság is tökéletesen kiolvasható belőle. Méghozzá ha volnának jó emberismerők azok talán, azt is felfedezhetnék, hogy ez az a sunyi fajta fáradtság, ami azokra jellemző akik addig hajtják magukat semmivel se törődve míg végül a testük adja fel és esnek össze. Quantall most válaszokat szeretne. Tudni mi folyik itt és mekkora a baj. Az étel bár jól hangzik, de várhat ahogy a pihenés is.*
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
*A fény által megvilágított ellen láttán a mélységi, azt teszi amit a könyvében helyzetbe kerülteknek. Futás közben hangosan felszólal.*
-Wylnurana segíts!
*Tharg harcosok menekülnek a mocsárban Satereth...talán maga Satereth elől és a velük lévő mélységi mágus a törpék istenéhez könyörög. Különleges pillanat az biztos. A megidézett páncél súlya nem túl könnyű. A tündérke varázsitalának már kiment az ereje és ezt érzi is a mélységi. Igyekszik nem pofára esni a sárban mert akkor neki vége lenne. Igyekszik erre figyelni és haladni. A kis viskóba gondolkodás nélkül berohan és mikor az ajtó retesze lecsapódik akkor jön rá, hogy ez nem túl sok védelem a kinti borzalom ellen. Kivont karddal az ajtó felé fordul, de az úgy néz ki, hogy bírja az ostromot. A fényből álló sisak értetlenül forog az ajtó és a bentiek között. Nagyon úgy néz ki, hogy megmenekültek. Páran a lány testéhez mennek. Qantall is elgondolkozik, de nem tudna mit tenni. Erre nincs varázslata. Elteszi a fegyverét és háttal a falnak dől. Fizikailag nagyon megviselte ez a dolog. Valahogy mentálisan viszont magához tért. Bár a feje zavaros még kicsit, de egyből azon jár az agya, hogy mi történt itt.*
-Köszönjük, hogy megmentettek. Quantall Ackumien Galanodel volnék egyszerű vándorvarázsló. Az urak és hölgyek meg, ahogy elhangzott a tharg birodalom katonái. A helyet átható sötét energiákat kinyomozni és Satereth befolyásának csökkentése miatt vagyunk itt. Önökben kit tisztelhetünk? Elmondanák amit tudnak erről a helyről? Ezek itt...a sereg? Egyszer az karavánpihenő ostrománál láttam őket. Ha tényleg az akkor miért maradnak itt és nem támadnak? A város a lázadásoktól meggyengült a thargok pedig egyedül gyengék egy ekkora túlerővel szemben.~Más erők is volnának? Eeyr és Teysus. Előbbi ellenség a másik meg egy haszonleső. Keveset tudunk erről a dologról.~És engem is érdekelne, hogy miként lehet, hogy ide nem juthatnak be.
*A kérésre bólint és megszünteti a mágiát. Bár összeszedett volt, de hangja gyenge és hallatszott rajta a lihegés. A fémpáncél nélkül még viseletesebbnek tűnik a mélységi ábrázata. Kékesszürkés bőre ragyog az izzadtságtól amire fehér haja szinte rá van tapadva. Tekintete meg bár komoly és úgy néz ki mintha akár most is hajlandó lenne szembenézni a kinti démonokkal, de a fáradtság is tökéletesen kiolvasható belőle. Méghozzá ha volnának jó emberismerők azok talán, azt is felfedezhetnék, hogy ez az a sunyi fajta fáradtság, ami azokra jellemző akik addig hajtják magukat semmivel se törődve míg végül a testük adja fel és esnek össze. Quantall most válaszokat szeretne. Tudni mi folyik itt és mekkora a baj. Az étel bár jól hangzik, de várhat ahogy a pihenés is.*
1248. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-06 14:01:59
Üzenet elküldve: 2020-05-06 14:01:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Toronyiránt, de orkok az úton//
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao, (Grimor)//
*Grimor tőre elsiklik a dobás elől lehajoló Roshnek orrvédős sisakján, így ártalmatlanul tűnik el a növényzet között valahol az ork mögött. Grimok ezután igyekszik kereket oldani és elhagyni a helyszínt, ellentétes irányban, mint amerről Isqeha és Xungjao érkeznek, így ha senki sem akadályozza meg őt a továbbhaladásban, akkor kisvártatva eltűnik a kialakuló események elől és felszívódhat az ingoványban.
Ordonok a bokrok közé húzódik, bár eltűnnie nem sikerül, de viszonylagosan kevésbé látszik az alakja, kezében íj, a húron nyílvessző, mellette hűséges ebe. Tíz-tízenöt lépésre állhat az érkezőktől.
Roshnek előrelép, kivont szablyával a kezében jogosan vagy jogtalanul kíván útpénzt szedni az úton feléjük tartó kettőstől. Egyelőre még négy-hat lépés választja el őket egymástól, nincsenek kardtávolságban.
Isqeha reagál a történtekre, majd sikeres varázslatának hála fényből szőtt mesterkard jelenik meg a kezében, ami nem tűnik kevésbé veszélyesnek, mint a mágikus fémből kovácsolt valódi. Úgy tűnik, nem kíván útpénzt fizetni az orkoknak.
Xungjao Isqeha mögött várja ki a dolgok alakulását, kutató pillantása megtalálja a bokrok közé rejtőzött orkot és a kutyáját, hisz, ha Ordonok látja az úton állókat, akkor ők is láthatják őt.
A többi már a két kettősön múlik, hogy mi történik, csak az istenek a tudói.*
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao, (Grimor)//
*Grimor tőre elsiklik a dobás elől lehajoló Roshnek orrvédős sisakján, így ártalmatlanul tűnik el a növényzet között valahol az ork mögött. Grimok ezután igyekszik kereket oldani és elhagyni a helyszínt, ellentétes irányban, mint amerről Isqeha és Xungjao érkeznek, így ha senki sem akadályozza meg őt a továbbhaladásban, akkor kisvártatva eltűnik a kialakuló események elől és felszívódhat az ingoványban.
Ordonok a bokrok közé húzódik, bár eltűnnie nem sikerül, de viszonylagosan kevésbé látszik az alakja, kezében íj, a húron nyílvessző, mellette hűséges ebe. Tíz-tízenöt lépésre állhat az érkezőktől.
Roshnek előrelép, kivont szablyával a kezében jogosan vagy jogtalanul kíván útpénzt szedni az úton feléjük tartó kettőstől. Egyelőre még négy-hat lépés választja el őket egymástól, nincsenek kardtávolságban.
Isqeha reagál a történtekre, majd sikeres varázslatának hála fényből szőtt mesterkard jelenik meg a kezében, ami nem tűnik kevésbé veszélyesnek, mint a mágikus fémből kovácsolt valódi. Úgy tűnik, nem kíván útpénzt fizetni az orkoknak.
Xungjao Isqeha mögött várja ki a dolgok alakulását, kutató pillantása megtalálja a bokrok közé rejtőzött orkot és a kutyáját, hisz, ha Ordonok látja az úton állókat, akkor ők is láthatják őt.
A többi már a két kettősön múlik, hogy mi történik, csak az istenek a tudói.*
1247. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-06 13:37:06
Üzenet elküldve: 2020-05-06 13:37:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt, de orkok az úton//
* Megegyeznek a tovább haladásban, mivel annyira még tényleg nem fáradt az öreg. Egy kis ivás után rögvest indulnak is tovább. Xung nem is veszi észre egyhamar azt amit az úrfi lát. Főleg, hogy az utat Isq mutatja neki. Amikor figyelmeztetik akkor rögtön felméri a helyzetet.*
- Huh! Orkok. Velük aztán nem egyszerű kijönni az egyszer biztos. Ahogy nézem ezek sem a békésebbik fajtából valóak.* Úgy tűnik, hogy valamilyen leszámolással van dolguk, de sajnos érkezésük megzavarja őket. Az egyik beleveti magát a sűrűbe amíg a másik ott marad a kivont fegyverével. Mielőtt még elérnék az orkot óvra inti társát.*
- Jó lesz vigyázni! Ha többen vannak hamar bekeríthetnek minket.* Árgus szemekkel pásztázza a környezetüket. Isqhea vállalja a szerepet, hogy beszél velük, így ő a takarásában marad és várja, hogy történjen valami. A félvér nem úgy tűnik, hogy oda lenne a primitív disznókért. Mondjuk az öreg szerzetes sem kedveli az ilyen alakokat. Társa a beszéd befejezte után elmormol egy varázslatot, amire egy kard jelenik meg a kezébe.*
- Nem semmit.* Ámuldozik az apóka. Neki ha harcra kerülne a sor, csak a két puszta öklére tudna támaszkodni, mert a fegyveres harc az nem az ő asztala. Reméli, hogy a varázslat, majd visszatartja a vadakat.*
* Megegyeznek a tovább haladásban, mivel annyira még tényleg nem fáradt az öreg. Egy kis ivás után rögvest indulnak is tovább. Xung nem is veszi észre egyhamar azt amit az úrfi lát. Főleg, hogy az utat Isq mutatja neki. Amikor figyelmeztetik akkor rögtön felméri a helyzetet.*
- Huh! Orkok. Velük aztán nem egyszerű kijönni az egyszer biztos. Ahogy nézem ezek sem a békésebbik fajtából valóak.* Úgy tűnik, hogy valamilyen leszámolással van dolguk, de sajnos érkezésük megzavarja őket. Az egyik beleveti magát a sűrűbe amíg a másik ott marad a kivont fegyverével. Mielőtt még elérnék az orkot óvra inti társát.*
- Jó lesz vigyázni! Ha többen vannak hamar bekeríthetnek minket.* Árgus szemekkel pásztázza a környezetüket. Isqhea vállalja a szerepet, hogy beszél velük, így ő a takarásában marad és várja, hogy történjen valami. A félvér nem úgy tűnik, hogy oda lenne a primitív disznókért. Mondjuk az öreg szerzetes sem kedveli az ilyen alakokat. Társa a beszéd befejezte után elmormol egy varázslatot, amire egy kard jelenik meg a kezébe.*
- Nem semmit.* Ámuldozik az apóka. Neki ha harcra kerülne a sor, csak a két puszta öklére tudna támaszkodni, mert a fegyveres harc az nem az ő asztala. Reméli, hogy a varázslat, majd visszatartja a vadakat.*
1246. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-06 09:01:06
Üzenet elküldve: 2020-05-06 09:01:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt, de orkok az úton//
*Isq bólint, nem akar vitázni, nincs messze már az úti céljuk. ~Ha bírja még az öreg, lépjünk ki.~ Jólesően meghúzza a kulacsát, majd leengedve megtörli a száját.
Aztán meglepődik kicsit azon, amit lát, amikor leengedi.
Az úton, ami a hídhoz vezet, és amiről épp letérni szándékoznának, hogy a Torony felé igyekezzenek tovább, orkok tanyáznak.
Isq elhúzza a száját. Nem kedveli a rücskös bőrűeket, még akkor sem, ha Banya főztje kedvére való volt, és respektálta, hogy rendet tartott a konyhájában. És ezek itt a rosszabb fajtából valók. Már messziről látszik.*
- Apó! *szól figyelmeztetően, ha útitársa nem vette volna meg észre őket. Isqeha nem akar belekeveredni a csetepatéba, mert hogy valami leszámolás történik köztük, az biztos: az egyik csupasz szablyával handabandázik, a másik meg tőrt ránt.
Isq azt sem bánná, ha itt nyuvasztanák ki egymást a szeme láttára, de nincs ilyen szerencséje: a nagyobbik kisvártatva eltűnik a szeme elől, a másik meg lassan odasétál elébük az útra.
Isqeha összehúzott szemmel hallgatja végig a mondókáját, úgy helyezkedve előre, hogy valamennyire takarja az öreget.*
- Üdvözöllek ó Roshnek, a Vámszedő! *fogja vissza a dühét az állig felfegyverkezett, ostoba ork láttán* - de attól tartok, nincs nálunk éppen most ennyi arany.
- De ki tudja. Az is lehet, hogy csupán nem szándékozzuk odaadni. *válaszolja, mert esze ágában sincs vámot fizetni ennek a rablónak, még akkor sem, ha jól látta, és egy társa ott rejtőzik valahol az út széli susnyásban.
Csak jót tesz vele, úgy vélekedik, ha megszabadítja tőle a környéket. Azzal elmormol egy rövid igét, és felnyúlva markolaton ragadja a mesterkardot, amit fényből szőve igyekszik megformálni a mágia erejével, hogy megvédje magát és az apót.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
*Isq bólint, nem akar vitázni, nincs messze már az úti céljuk. ~Ha bírja még az öreg, lépjünk ki.~ Jólesően meghúzza a kulacsát, majd leengedve megtörli a száját.
Aztán meglepődik kicsit azon, amit lát, amikor leengedi.
Az úton, ami a hídhoz vezet, és amiről épp letérni szándékoznának, hogy a Torony felé igyekezzenek tovább, orkok tanyáznak.
Isq elhúzza a száját. Nem kedveli a rücskös bőrűeket, még akkor sem, ha Banya főztje kedvére való volt, és respektálta, hogy rendet tartott a konyhájában. És ezek itt a rosszabb fajtából valók. Már messziről látszik.*
- Apó! *szól figyelmeztetően, ha útitársa nem vette volna meg észre őket. Isqeha nem akar belekeveredni a csetepatéba, mert hogy valami leszámolás történik köztük, az biztos: az egyik csupasz szablyával handabandázik, a másik meg tőrt ránt.
Isq azt sem bánná, ha itt nyuvasztanák ki egymást a szeme láttára, de nincs ilyen szerencséje: a nagyobbik kisvártatva eltűnik a szeme elől, a másik meg lassan odasétál elébük az útra.
Isqeha összehúzott szemmel hallgatja végig a mondókáját, úgy helyezkedve előre, hogy valamennyire takarja az öreget.*
- Üdvözöllek ó Roshnek, a Vámszedő! *fogja vissza a dühét az állig felfegyverkezett, ostoba ork láttán* - de attól tartok, nincs nálunk éppen most ennyi arany.
- De ki tudja. Az is lehet, hogy csupán nem szándékozzuk odaadni. *válaszolja, mert esze ágában sincs vámot fizetni ennek a rablónak, még akkor sem, ha jól látta, és egy társa ott rejtőzik valahol az út széli susnyásban.
Csak jót tesz vele, úgy vélekedik, ha megszabadítja tőle a környéket. Azzal elmormol egy rövid igét, és felnyúlva markolaton ragadja a mesterkardot, amit fényből szőve igyekszik megformálni a mágia erejével, hogy megvédje magát és az apót.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
1245. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-06 03:53:29
Üzenet elküldve: 2020-05-06 03:53:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt, de orkok az úton//
*Lehúzza a fejét, s szinte hallja elsuhogni mellette a felé hajított dobókést. Göcsörtös tenyerét tar fejére helyezve megütődve bámul egy pillanatig a labilis ork felé, majd mintha mi sem történt volna, megcsóválja fejét.*
-Szólj, hogy nyuvasszuk ki a férget, ha még egyszer látjuk.
*Nem is foglalkozik tovább a bolondnak vélt orkkal, helyette a kettő utazónak szenteli figyelmét, kiknek valamikor akkor kellene érkezniük.
Így, hogy ketten vannak, az esélyeik már nem oly rózsásak, ám még így is jogot formálhatnak az útdíjra, hisz ki a franc kockáztatna?
Informálja hát az utazókat, ahogy azt tennie kell és ahogy tette volna, ha az orgyilkosuk magánakciója nem szól közbe.*
*Lehúzza a fejét, s szinte hallja elsuhogni mellette a felé hajított dobókést. Göcsörtös tenyerét tar fejére helyezve megütődve bámul egy pillanatig a labilis ork felé, majd mintha mi sem történt volna, megcsóválja fejét.*
-Szólj, hogy nyuvasszuk ki a férget, ha még egyszer látjuk.
*Nem is foglalkozik tovább a bolondnak vélt orkkal, helyette a kettő utazónak szenteli figyelmét, kiknek valamikor akkor kellene érkezniük.
Így, hogy ketten vannak, az esélyeik már nem oly rózsásak, ám még így is jogot formálhatnak az útdíjra, hisz ki a franc kockáztatna?
Informálja hát az utazókat, ahogy azt tennie kell és ahogy tette volna, ha az orgyilkosuk magánakciója nem szól közbe.*
1244. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-05 21:33:03
Üzenet elküldve: 2020-05-05 21:33:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Három ork az útszélen//
*Őszintén halovány lila gőze sincs Ullamarnak, hogy Grimor miért dob egy tőrt Roshneknek majd húzza el a csíkot. Az egész reakció egyszerűen csak bizarr és logikátlan. Így hát inkább mélyen a bozótba húzódik. Az íjját már elővette és érchegyű vessző pihen a húron. Kutyája mellette, ugyanannyira összezavarodottan. Egyelőre kivár. Nem tudja mi történik most. Mi lett a tőrrel? Talált a dobás? Megsérült Roshnek? Vagy nem, és egyszerűen csak ketten hajtják végre az akciót az újonnan felbukkant két utazó ellen.*
*Őszintén halovány lila gőze sincs Ullamarnak, hogy Grimor miért dob egy tőrt Roshneknek majd húzza el a csíkot. Az egész reakció egyszerűen csak bizarr és logikátlan. Így hát inkább mélyen a bozótba húzódik. Az íjját már elővette és érchegyű vessző pihen a húron. Kutyája mellette, ugyanannyira összezavarodottan. Egyelőre kivár. Nem tudja mi történik most. Mi lett a tőrrel? Talált a dobás? Megsérült Roshnek? Vagy nem, és egyszerűen csak ketten hajtják végre az akciót az újonnan felbukkant két utazó ellen.*
1243. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-05 12:34:04
Üzenet elküldve: 2020-05-05 12:34:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Három ork az útszélen//
*Csak megy a mogyoróagyú feje után a kis szarzsák! Grimornak abban a pillanatban a kezében a dobókése, amikor a penge fémes súrlódását hallja a vason.*
- Figyelmeztettelek, te féleszű! *morran. Amint a félszemű felé néz, és Grimor eleget lát a heges képéből, surrogva már hajítja is a pengét, az ép szemét célozva meg!
Ami aztán jön, abból nem sokat látni, akárhogy mereszti bárki a szemét. Grimor, ha teheti, eltűnik a bódék, és megtépázott sátrak között, a jól ismert terepen, otthagyva a két orkot a francba. Csak magában szitkozódik még jó ideig.*
Aktív képesség: Árnytánc
*Csak megy a mogyoróagyú feje után a kis szarzsák! Grimornak abban a pillanatban a kezében a dobókése, amikor a penge fémes súrlódását hallja a vason.*
- Figyelmeztettelek, te féleszű! *morran. Amint a félszemű felé néz, és Grimor eleget lát a heges képéből, surrogva már hajítja is a pengét, az ép szemét célozva meg!
Ami aztán jön, abból nem sokat látni, akárhogy mereszti bárki a szemét. Grimor, ha teheti, eltűnik a bódék, és megtépázott sátrak között, a jól ismert terepen, otthagyva a két orkot a francba. Csak magában szitkozódik még jó ideig.*
Aktív képesség: Árnytánc
1242. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-05 04:39:30
Üzenet elküldve: 2020-05-05 04:39:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt, de orkok az úton//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-Mit beszélsz?! *Ül fel a zsámbék mögül az ork, a fémes hang jelzi, hogy itt bizony pengét rántottak.*
-Naná. Ostobának nézel?! Mi a rossebért gyilkolnék, ha megfizetik, HE?! Roshnek vagyok, a Rettegett, és jobb, ha...
*Még mielőtt előkotródna a bozótból, vagy bármi mást mondhatna a mellette ácsorgó orknak, alakokat vesz ki, nem is oly távol.
Nem rakja hát el a pengét, még véletlenül se. Helyette megböki Ordonokot, majd biccent Grimor felé is, csak úgy a miheztartás végett. Reméli, előbbi hamar felhúzza az íjat, csak úgy jelzésértékűen.*
-Utazók! *Kiáltja el magát sötét vigyorral arcán a közeledőket méricskélve sűrűn. Hárman vannak, azok meg ketten, ez pedig még neki is feltűnik.*
-Ez itten vámszakasz. Az átkelés... *Egy ideig bámulja a kettőst, majd megenged feléjük egy joviális vigyort.* -Száz arany. Fejenként. Ebben benne van a visszaút is.
*Lassan sétál ki az útra, s terpeszbe állva jelzi, üzlet nélkül nincs áthaladás. Alig érkeztek el és kerestek megfelelő búvóhelyet, már is utazókat fújt erre a szél.
Alaposan megméri az öreget és a fél-elfet is, mielőtt folytatná.*
-Én Roshnek vagyok, a Vámszedő. *Újabb címmel gazdagodott hát, s a kezében tartott kard jelzi, szándékai igen csak komolyak a kettős átkelését illetően.*
-Nem keressünk mink a bajt, csak a munkánkat végezzük. Ez itt a mi utunk. No?!
A hozzászólás írója (Roshnek Wulduur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.05 04:41:26
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-Mit beszélsz?! *Ül fel a zsámbék mögül az ork, a fémes hang jelzi, hogy itt bizony pengét rántottak.*
-Naná. Ostobának nézel?! Mi a rossebért gyilkolnék, ha megfizetik, HE?! Roshnek vagyok, a Rettegett, és jobb, ha...
*Még mielőtt előkotródna a bozótból, vagy bármi mást mondhatna a mellette ácsorgó orknak, alakokat vesz ki, nem is oly távol.
Nem rakja hát el a pengét, még véletlenül se. Helyette megböki Ordonokot, majd biccent Grimor felé is, csak úgy a miheztartás végett. Reméli, előbbi hamar felhúzza az íjat, csak úgy jelzésértékűen.*
-Utazók! *Kiáltja el magát sötét vigyorral arcán a közeledőket méricskélve sűrűn. Hárman vannak, azok meg ketten, ez pedig még neki is feltűnik.*
-Ez itten vámszakasz. Az átkelés... *Egy ideig bámulja a kettőst, majd megenged feléjük egy joviális vigyort.* -Száz arany. Fejenként. Ebben benne van a visszaút is.
*Lassan sétál ki az útra, s terpeszbe állva jelzi, üzlet nélkül nincs áthaladás. Alig érkeztek el és kerestek megfelelő búvóhelyet, már is utazókat fújt erre a szél.
Alaposan megméri az öreget és a fél-elfet is, mielőtt folytatná.*
-Én Roshnek vagyok, a Vámszedő. *Újabb címmel gazdagodott hát, s a kezében tartott kard jelzi, szándékai igen csak komolyak a kettős átkelését illetően.*
-Nem keressünk mink a bajt, csak a munkánkat végezzük. Ez itt a mi utunk. No?!
A hozzászólás írója (Roshnek Wulduur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.05 04:41:26
1241. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-04 19:30:32
Üzenet elküldve: 2020-05-04 19:30:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
*Nyakig vörösödik a dühtől amikor az öreg még vissza is felesel. Ebben a pillanatban két dolog tartja vissza attól, hogy neki is ugorjon. Először is Alyot cipeli, így pedig stílustalan a pofozkodás, másrészt pedig nem nagyon talál rá okot abban kételkedni, hogy az öreg valóban segíteni akar. Inkább a jelzett irányba sandít és talán csak a rutin miatt nem torpan meg a látványtól. Egyértelműnek látszik, hogy ha nem hallgatnak az öregemberre, már halottak lennének. Ez persze még bekövetkezhet, ha nem igyekeznek.*
- Mutasd az utat! *lihegi békülékenyebb hangon újdonsült vezetőjüknek, és ezzel egy időben tervein is változtatnia kell. A sötételf valamiféle vértet bűvölt magára ami ebben a helyzetben teljesen érthető, de úgy látszik, hogy a mágia szülte páncélnak is van súlya és a mélységi ehhez mintha nem lenne hozzászokva. Maga elé engedi Quantallt, hogy ha a varázsló kifogyna a szuflából, őt is megpróbálja magával cibálni. Apró, alig észrevehető ütést érez a vállán amit halk pendülés követ. Mintha valami üveg tört volna szét. Szó szerint Riri keze van a dologban, és Laor hirtelen úgy érzi, hogy szükség esetén a kissé nehézkesebben mozgó sötételfet is vállára tudná kapni. Szerencsére ez az elővigyázatosság feleslegesnek bizonyul és nehéz szavakkal körülírni azt a megkönnyebbülést amit akkor érez amikor az öreg jelzi, hogy célhoz értek. Az ismert okok miatt valószínűleg senkit sem kell noszogatni, hogy beljebb kerüljön. Vicsorogva mered az elreteszelt ajtóra és csak azután fekteti le Alyot az öreg által mutatott helyre, hogy meggyőződött róla: egyelőre állja a rohamot.*
- Azt hiszem, igen. *válaszol Krestvirnek, miután a félelfet a tőle telhető módon kényelembe helyezte, majd újra a kardja után nyúl. Az ajtó egyelőre feltartja azt a förtelmes hordát, de ki tudja, hogy meddig? Persze ha beszakadna vajmi kevés esélye lenne, de ahhoz végképp nem fűlik a foga, hogy hátratett kézzel várja a sorsát. Riri szinte azonnal Alyo segítségére siet, ezen Laor nem is lepődik meg. Eddig akárhány tündért ismert, mind ilyen segítőkész és önzetlen volt. Krestviren már annál inkább. A mágus kétségbeesettnek látszik, ilyennek még nem is látta. Mint amilyen elesettnek a maga alá roskadó Frandrt sem. Abba inkább bele sem gondol, hogy ő milyen látványt nyújthat, valószínűleg nem túl épületes az. Most már ideje, hogy szemügyre vegye a menedéket és összességében elégedett a látvánnyal. Leginkább azzal, hogy a lezárt ajtón kívül máshol se ki, és a most lényegesebb, se be nem lehet jutni. Aztán némi bizalmatlansággal fürkészi a pipás alakot. Valahogy furcsának érzi, hogy míg odakint kifordul magából a világ, a házigazdának látszó valakiről a nyugalom szobrát lehetne mintázni. Frandr köszönetéhez ő is felcsatlakozik egy főhajtással.*
- Felkészültnek látszol. Mintha ez *int a néha megdöndülő, reccsenő ajtó felé* mindennapos lenne itt. Vagy mégis mi bolygattuk fel a vidéket?
*Érezni vél itt némi ellentmondást, gyanakvását sem nagyon tudja véka alá rejteni, de a történtek után ez talán nem olyan meglepő. Frandr kérdését sem érti, amit feltesz a harcos, de Krestviré után konkrétan csuklik egyet. Hát hol a fenében lennének, ha nem Lanawinen? Aztán persze eszébe jut a tanya, az üreg és a sárkány méretű földigiliszta, és már ő sem merne egyértelmű választ adni.*
- A Vashegyről érkeztünk és nem terveztünk egy pillanattal sem tovább maradni, mint az szükséges. De ez...
*A kard hegyét mozdítja a bejárat felé mintegy jelezve, hogy a dögök és az ingovány meglehetősen sajátos viselkedése keresztülhúzta a számításaik.*
- Nehezen tudom elképzelni, hogy mi vesz rá titeket, hogy itt rendezkedjetek be. Mert ez nem tűnik hevenyészett menedéknek, éppen ellenkezőleg.
*Érzi, hogy ennek számonkérés szaga lehet, és nem akar hálátlannak mutatkozni.*
- Ne értsetek félre, köszönettel tartozunk nektek. ÉS ahogy mondtad * néz a pipásra* sok kérdésem volna, de mindenekelőtt kettő: miként viszonozhatjuk a hozzánk való jóságotok és... mi az oka ennek a jóságnak?
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az erőt a következő két körre.
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
*Nyakig vörösödik a dühtől amikor az öreg még vissza is felesel. Ebben a pillanatban két dolog tartja vissza attól, hogy neki is ugorjon. Először is Alyot cipeli, így pedig stílustalan a pofozkodás, másrészt pedig nem nagyon talál rá okot abban kételkedni, hogy az öreg valóban segíteni akar. Inkább a jelzett irányba sandít és talán csak a rutin miatt nem torpan meg a látványtól. Egyértelműnek látszik, hogy ha nem hallgatnak az öregemberre, már halottak lennének. Ez persze még bekövetkezhet, ha nem igyekeznek.*
- Mutasd az utat! *lihegi békülékenyebb hangon újdonsült vezetőjüknek, és ezzel egy időben tervein is változtatnia kell. A sötételf valamiféle vértet bűvölt magára ami ebben a helyzetben teljesen érthető, de úgy látszik, hogy a mágia szülte páncélnak is van súlya és a mélységi ehhez mintha nem lenne hozzászokva. Maga elé engedi Quantallt, hogy ha a varázsló kifogyna a szuflából, őt is megpróbálja magával cibálni. Apró, alig észrevehető ütést érez a vállán amit halk pendülés követ. Mintha valami üveg tört volna szét. Szó szerint Riri keze van a dologban, és Laor hirtelen úgy érzi, hogy szükség esetén a kissé nehézkesebben mozgó sötételfet is vállára tudná kapni. Szerencsére ez az elővigyázatosság feleslegesnek bizonyul és nehéz szavakkal körülírni azt a megkönnyebbülést amit akkor érez amikor az öreg jelzi, hogy célhoz értek. Az ismert okok miatt valószínűleg senkit sem kell noszogatni, hogy beljebb kerüljön. Vicsorogva mered az elreteszelt ajtóra és csak azután fekteti le Alyot az öreg által mutatott helyre, hogy meggyőződött róla: egyelőre állja a rohamot.*
- Azt hiszem, igen. *válaszol Krestvirnek, miután a félelfet a tőle telhető módon kényelembe helyezte, majd újra a kardja után nyúl. Az ajtó egyelőre feltartja azt a förtelmes hordát, de ki tudja, hogy meddig? Persze ha beszakadna vajmi kevés esélye lenne, de ahhoz végképp nem fűlik a foga, hogy hátratett kézzel várja a sorsát. Riri szinte azonnal Alyo segítségére siet, ezen Laor nem is lepődik meg. Eddig akárhány tündért ismert, mind ilyen segítőkész és önzetlen volt. Krestviren már annál inkább. A mágus kétségbeesettnek látszik, ilyennek még nem is látta. Mint amilyen elesettnek a maga alá roskadó Frandrt sem. Abba inkább bele sem gondol, hogy ő milyen látványt nyújthat, valószínűleg nem túl épületes az. Most már ideje, hogy szemügyre vegye a menedéket és összességében elégedett a látvánnyal. Leginkább azzal, hogy a lezárt ajtón kívül máshol se ki, és a most lényegesebb, se be nem lehet jutni. Aztán némi bizalmatlansággal fürkészi a pipás alakot. Valahogy furcsának érzi, hogy míg odakint kifordul magából a világ, a házigazdának látszó valakiről a nyugalom szobrát lehetne mintázni. Frandr köszönetéhez ő is felcsatlakozik egy főhajtással.*
- Felkészültnek látszol. Mintha ez *int a néha megdöndülő, reccsenő ajtó felé* mindennapos lenne itt. Vagy mégis mi bolygattuk fel a vidéket?
*Érezni vél itt némi ellentmondást, gyanakvását sem nagyon tudja véka alá rejteni, de a történtek után ez talán nem olyan meglepő. Frandr kérdését sem érti, amit feltesz a harcos, de Krestviré után konkrétan csuklik egyet. Hát hol a fenében lennének, ha nem Lanawinen? Aztán persze eszébe jut a tanya, az üreg és a sárkány méretű földigiliszta, és már ő sem merne egyértelmű választ adni.*
- A Vashegyről érkeztünk és nem terveztünk egy pillanattal sem tovább maradni, mint az szükséges. De ez...
*A kard hegyét mozdítja a bejárat felé mintegy jelezve, hogy a dögök és az ingovány meglehetősen sajátos viselkedése keresztülhúzta a számításaik.*
- Nehezen tudom elképzelni, hogy mi vesz rá titeket, hogy itt rendezkedjetek be. Mert ez nem tűnik hevenyészett menedéknek, éppen ellenkezőleg.
*Érzi, hogy ennek számonkérés szaga lehet, és nem akar hálátlannak mutatkozni.*
- Ne értsetek félre, köszönettel tartozunk nektek. ÉS ahogy mondtad * néz a pipásra* sok kérdésem volna, de mindenekelőtt kettő: miként viszonozhatjuk a hozzánk való jóságotok és... mi az oka ennek a jóságnak?
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az erőt a következő két körre.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937