Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 78 (1541. - 1560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1560. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-05-04 10:36:54
Üzenet elküldve: 2021-05-04 10:36:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//
*Nem kellemes a füle közelében a manó kétségbeesett kiáltása, de hűen tükrözi azt, ahogyan ő is érzi magát éppen... mélyen belül... ahol nem kell összeszedettnek lennie és koncentrálnia. Egy mérges fenevad készül rárontani, ő meg egy helyben áll és várja, hogy közelebb érjen hozzá. Persze, hogy ideges és az ösztönei is futásra biztatják, de nem volna mágus, ha nem tudna a belülről jövő zavaró tényezőkön is felülemelkedni.
A varázslat megfogan és a farkast sikeresen feltartóztatja, de a tőrrel elérni őt már nem annyira egyszerű a csóvától. Mikor végül sikerül, érez ugyan némi szánalmat az átkozott lény iránt, mert az egészen egy megkínzott állathoz hasonlóan viselkedik... ám összességében inkább megkönnyebbül, ahogy amaz szűkölve eliszkol. Igaz, annak jobban örült volna, ha itt helyben kiszenved, de talán így sem fog már gondot okozni.
Miközben Kilencedik diadalittas szavait hallgatja, a csóvával még követi az állatot, amíg az fedezékbe nem vonul. Ezzel persze magát is sebezhetővé teszi, de a toronyra és Bhaarra legalább így is jó rálátása van.
Ha a farkas eltűnt a szeme elől, a kezét még le nem engedi, de a tekintete elfordul, hogy a közelebbi környezetét is fölmérje. Elsőként a hozzá érkező tündérre szökken tekintete, ám köszöntés vagy jó szó helyett épp csak tudomásul veszi, hogy barát settenkedett hozzá közelebb, s nem ellenség, így nem kell ismét támadnia, noha a tőrét már készítette újabb döfésre.
Aztán látja, hogy Laor is itt van, noha kissé nehezen ismeri fel őt. Majd Frandr-ra röppen tovább tekintete. A harcos láthatóan még életben van, olybá tűnik, még harcra kész is.
De hol van Quantall és Alyosra?
Csak egy pillanatra veti szemét a Levegő tornya felé, aztán rájön, hogy most nincs idő aggódni, vagy gyászolni. Ha már idáig eljutottak, akkor is tovább kell haladniuk, ha két társuk odaveszett. Sőt, akkor a leginkább...
Visszafordul hát a közelebbi torony és Bhaar felé. Elkap részleteket a két férfi beszélgetéséből és megérteni véli a tervüket, talán mert az összecseng az övével. Szóval rá vár a feladat, hogy fölmenjen ebbe a toronyba...
Figyeli, hogy a démon miként cselekszik a hergelésre, s ha elindul, úgy megvárja, hogy a hídról leérjen, de ha nem szándékozik mozdulni, akkor is kántálni kezdi rá a varázsigét. Egyszer már bevált itt is, talán most is segítségükre lesz...
Ezúttal is csak addig kántál, míg a varázslat meg nem fogan, majd egyből abba is hagyja, abban bízva, hogy ezzel ezt a lényt is végletesen elgyöngíti, akárcsak korábban Gormogont, s akkor a társai már könnyűszerrel elbánhatnak vele, vagy legalább föltartóztathatják. Ha pedig így történik, előtte remélhetőleg tiszta lesz az út a toronyba.*
A varázsló folyamatosan igét kántál, melynek hatására a célpont ereje, gyorsasága és kitartása átmenetileg megduplázódik. A hatás addig tart, míg a varázsló abba nem hagyja a kántálást, ezután a célpont teljesen kimerül és legyengül, olyannyira, hogy könnyen el is ájulhat.
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//
*Nem kellemes a füle közelében a manó kétségbeesett kiáltása, de hűen tükrözi azt, ahogyan ő is érzi magát éppen... mélyen belül... ahol nem kell összeszedettnek lennie és koncentrálnia. Egy mérges fenevad készül rárontani, ő meg egy helyben áll és várja, hogy közelebb érjen hozzá. Persze, hogy ideges és az ösztönei is futásra biztatják, de nem volna mágus, ha nem tudna a belülről jövő zavaró tényezőkön is felülemelkedni.
A varázslat megfogan és a farkast sikeresen feltartóztatja, de a tőrrel elérni őt már nem annyira egyszerű a csóvától. Mikor végül sikerül, érez ugyan némi szánalmat az átkozott lény iránt, mert az egészen egy megkínzott állathoz hasonlóan viselkedik... ám összességében inkább megkönnyebbül, ahogy amaz szűkölve eliszkol. Igaz, annak jobban örült volna, ha itt helyben kiszenved, de talán így sem fog már gondot okozni.
Miközben Kilencedik diadalittas szavait hallgatja, a csóvával még követi az állatot, amíg az fedezékbe nem vonul. Ezzel persze magát is sebezhetővé teszi, de a toronyra és Bhaarra legalább így is jó rálátása van.
Ha a farkas eltűnt a szeme elől, a kezét még le nem engedi, de a tekintete elfordul, hogy a közelebbi környezetét is fölmérje. Elsőként a hozzá érkező tündérre szökken tekintete, ám köszöntés vagy jó szó helyett épp csak tudomásul veszi, hogy barát settenkedett hozzá közelebb, s nem ellenség, így nem kell ismét támadnia, noha a tőrét már készítette újabb döfésre.
Aztán látja, hogy Laor is itt van, noha kissé nehezen ismeri fel őt. Majd Frandr-ra röppen tovább tekintete. A harcos láthatóan még életben van, olybá tűnik, még harcra kész is.
De hol van Quantall és Alyosra?
Csak egy pillanatra veti szemét a Levegő tornya felé, aztán rájön, hogy most nincs idő aggódni, vagy gyászolni. Ha már idáig eljutottak, akkor is tovább kell haladniuk, ha két társuk odaveszett. Sőt, akkor a leginkább...
Visszafordul hát a közelebbi torony és Bhaar felé. Elkap részleteket a két férfi beszélgetéséből és megérteni véli a tervüket, talán mert az összecseng az övével. Szóval rá vár a feladat, hogy fölmenjen ebbe a toronyba...
Figyeli, hogy a démon miként cselekszik a hergelésre, s ha elindul, úgy megvárja, hogy a hídról leérjen, de ha nem szándékozik mozdulni, akkor is kántálni kezdi rá a varázsigét. Egyszer már bevált itt is, talán most is segítségükre lesz...
Ezúttal is csak addig kántál, míg a varázslat meg nem fogan, majd egyből abba is hagyja, abban bízva, hogy ezzel ezt a lényt is végletesen elgyöngíti, akárcsak korábban Gormogont, s akkor a társai már könnyűszerrel elbánhatnak vele, vagy legalább föltartóztathatják. Ha pedig így történik, előtte remélhetőleg tiszta lesz az út a toronyba.*
A varázsló folyamatosan igét kántál, melynek hatására a célpont ereje, gyorsasága és kitartása átmenetileg megduplázódik. A hatás addig tart, míg a varázsló abba nem hagyja a kántálást, ezután a célpont teljesen kimerül és legyengül, olyannyira, hogy könnyen el is ájulhat.
1559. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-04-20 10:44:57
Üzenet elküldve: 2021-04-20 10:44:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 7 körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo látott már elég súlyos sebesültet életében, látott haldoklót is és nem kell különösebben éles szeműnek lenni ahhoz sem, hogy felismerje, hogy a kormost vészesen hagyja el az életereje, még a beleöntött bájital ellenér is.*
- A kurva, kibaszott életbe.
*Megint felvetődik benne a gondolat, hogy simán itt hagyja, hogy elvérezzen magában, de most sem viszi rá a lélek. Még akkor sem, ha kormos. Azért bajtársiasság is van a világon. Valahogy oda kell vinni a tündérhez, vagy a tündért idehozni. Magára nem hagyhatja, mert ki tudja, hogy milyen szörnyűségek lesnek még, szóval menni kell. Minden idegszála ellenkezik, hogy teljesítse a kérést, no kivételesen nem azért, mert feláll a szőr a hátán a mágiától, nem is azért, mert egy kormos kívánságát kell teljesíteni, hanem azért, mert lehet, hogy az egész felesleges időpocsékolás.*
- Tíz szekundumod van. Aztán indulunk.
*Mondja Quantall mellett térdelve, a kérésének megfelelően a mellkasára húzva a kezét. Aztán kivárja, hogy mit sikerül a kormosnak összemágiáznia magán, vagy mit nem. Akkor is kivárja, ha többe kerül, mint a megadott időkeret. Akkor pedig nincs apelláta, muszáj lesz felnyalábolnia a másikat, mivel azonban van közöttük némi magasság- és súlykülönbség, így nyilván nem kaphatja a vállára. A felállásban tud segíteni és aztán, ha sikerült talpra állni, akkor az ép karját a nyakába veszi, csuklójánál tartja, másik kezével a derekánál.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 7 körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo látott már elég súlyos sebesültet életében, látott haldoklót is és nem kell különösebben éles szeműnek lenni ahhoz sem, hogy felismerje, hogy a kormost vészesen hagyja el az életereje, még a beleöntött bájital ellenér is.*
- A kurva, kibaszott életbe.
*Megint felvetődik benne a gondolat, hogy simán itt hagyja, hogy elvérezzen magában, de most sem viszi rá a lélek. Még akkor sem, ha kormos. Azért bajtársiasság is van a világon. Valahogy oda kell vinni a tündérhez, vagy a tündért idehozni. Magára nem hagyhatja, mert ki tudja, hogy milyen szörnyűségek lesnek még, szóval menni kell. Minden idegszála ellenkezik, hogy teljesítse a kérést, no kivételesen nem azért, mert feláll a szőr a hátán a mágiától, nem is azért, mert egy kormos kívánságát kell teljesíteni, hanem azért, mert lehet, hogy az egész felesleges időpocsékolás.*
- Tíz szekundumod van. Aztán indulunk.
*Mondja Quantall mellett térdelve, a kérésének megfelelően a mellkasára húzva a kezét. Aztán kivárja, hogy mit sikerül a kormosnak összemágiáznia magán, vagy mit nem. Akkor is kivárja, ha többe kerül, mint a megadott időkeret. Akkor pedig nincs apelláta, muszáj lesz felnyalábolnia a másikat, mivel azonban van közöttük némi magasság- és súlykülönbség, így nyilván nem kaphatja a vállára. A felállásban tud segíteni és aztán, ha sikerült talpra állni, akkor az ép karját a nyakába veszi, csuklójánál tartja, másik kezével a derekánál.*
1558. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-04-20 00:50:00
Üzenet elküldve: 2021-04-20 00:50:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 7 körig//
*Múltkori alkalommal a tisztáson szinte kellemes volt megpihenni és hátrahagyni mindazt az őrületet amivel az élet jár. A gyűlölködést, gonoszságot, fájdalmat és hogy hiába küzd megállás nélkül ellene a világ szinte magától ugrik a saját pusztulásába. Most viszont egyáltalán nem volt kellemes a halál gondolata és az élmény ahogy a sötétség körülvette. Talán mert most úgy érzi van rá ott szükség még és van mit tennie. Esetleg, hogy most nem az egész világ hanem a saját teste hagyta cserben. Meddig lebeg a halál tornácán ő se tudja, de mikor magához tér szinte kipattannak a szemei és jól láthatóan pánikban forgatja a fejét már amennyire erejéből telik. Lehet a heveskedésével még ront is az állapotán, de talán nem róható fel neki azok után, hogy démonkutyák úgy ráncigálták, mint valami rongyot és megcsapta a halál szele. Csak ha megbizonyosodott róla, hogy nincs veszély akkor nyugszik meg egy kicsit. Jól láthatóan nagyon rosszul néz ki. Bőre pár árnyalattal világosabb, egész teste csatakos a verítéktől, haja a homlokára van tapadva, karja furcsa rendellenes helyzetben áll és nem biztos, hogy teljesen magánál van még fejben se. A fiatal mágus ramatyul is érzi magát. A fényből álló vértjére ragadt vérének látványa minden bizonnyal sokáig kísérteni fogja. A karja fáj és a hirtelen riadalom után határozottan gyengének érzi magát és egyre hívogatóbb az a sötétség, ami egyszer már elragadta. Viszont még nem engedheti meg magának, hogy lepihenjen. Ép kezét megpróbálja a mellkasához húzni ha nem megy akkor a tharg íjászhoz szól.*
-A kezem. Kérem segíts a mellkasomra tenni. Megpróbálom felszedni magam.
*Hogy egyre nagyobb vértócsában fekszik és azért érzi egyre gyengébbnek magát nem veszi észre. Csak, hogy a karját nagyon fájlalja és nincs jól.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán kettővel növeli az állóképességet a következő két körre.
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 7 körig//
*Múltkori alkalommal a tisztáson szinte kellemes volt megpihenni és hátrahagyni mindazt az őrületet amivel az élet jár. A gyűlölködést, gonoszságot, fájdalmat és hogy hiába küzd megállás nélkül ellene a világ szinte magától ugrik a saját pusztulásába. Most viszont egyáltalán nem volt kellemes a halál gondolata és az élmény ahogy a sötétség körülvette. Talán mert most úgy érzi van rá ott szükség még és van mit tennie. Esetleg, hogy most nem az egész világ hanem a saját teste hagyta cserben. Meddig lebeg a halál tornácán ő se tudja, de mikor magához tér szinte kipattannak a szemei és jól láthatóan pánikban forgatja a fejét már amennyire erejéből telik. Lehet a heveskedésével még ront is az állapotán, de talán nem róható fel neki azok után, hogy démonkutyák úgy ráncigálták, mint valami rongyot és megcsapta a halál szele. Csak ha megbizonyosodott róla, hogy nincs veszély akkor nyugszik meg egy kicsit. Jól láthatóan nagyon rosszul néz ki. Bőre pár árnyalattal világosabb, egész teste csatakos a verítéktől, haja a homlokára van tapadva, karja furcsa rendellenes helyzetben áll és nem biztos, hogy teljesen magánál van még fejben se. A fiatal mágus ramatyul is érzi magát. A fényből álló vértjére ragadt vérének látványa minden bizonnyal sokáig kísérteni fogja. A karja fáj és a hirtelen riadalom után határozottan gyengének érzi magát és egyre hívogatóbb az a sötétség, ami egyszer már elragadta. Viszont még nem engedheti meg magának, hogy lepihenjen. Ép kezét megpróbálja a mellkasához húzni ha nem megy akkor a tharg íjászhoz szól.*
-A kezem. Kérem segíts a mellkasomra tenni. Megpróbálom felszedni magam.
*Hogy egyre nagyobb vértócsában fekszik és azért érzi egyre gyengébbnek magát nem veszi észre. Csak, hogy a karját nagyon fájlalja és nincs jól.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán kettővel növeli az állóképességet a következő két körre.
1557. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-04-19 10:22:22
Üzenet elküldve: 2021-04-19 10:22:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//
*Torz mosoly jelenik meg az arcán, látván, hogy a csatatér állása ismét csak nekik kedvez. Szinte oda sem nézve veti oldalra a rémfarkas elernyedt testét jobbjával, pillantásával követve a Krestvir által kezelésbe vett dögöt.
Az ezt követő pillanatban viszont több dolog is történik egyszerre. Egyrészről Bhaar szokásához híven elbődül, jelezve, hogy korántsem fogytak még el az ellenfelek. Ám ez önmagában nem lepné meg őt, hiszen a démon már korábban demonstrálta, hogy a lefejezés, mint olyan, számára csak átmeneti problémát jelent.
Ami viszont meglepi, az a jobb vállán érzett csattanás, ahogy Riri itala becsapódik. Ösztönösen pördül jobbra, ahol épp a Krestvir mellé felzárkózó Ririt láthatja. Ám egy pillanattal később már érzi is a varázsital hatását.
Magában valahogy úgy tudná leírni az érzést, mintha egészen eddig sárban evickélt volna, minden mozdulatáért megküzdve környezetével, megküzdve az idővel magával, és most végre megszabadult volna ettől a visszatartó hatástól.
Szabadon mozoghat, szabadon gondolkozhat, szabadon... ácsoroghat egy helyben egy örökkévalóságig, elvesztegetve az ital hatását, miközben Bhaar lassan, de biztosan átkel a hídon.
Kívülről ebből az egészből csak az látszik, hogy pár rövid másodpercig megtorpan az ital hatására, és ahol nem takarja fejszőrzetét sisak, vagy áztatja el a farkasok vére, ott rövid időre a meglepetéstől hirtelenszőke színt vesz fel.
Ám felocsúdva a pillanatnyi sokkból az ital által ajándékozott gyorsaságot kihasználva villámgyorsan rendezi is felszerelését. Fokosa visszakerül övére, lehajolva felkapja pajzsát, előrántja a kardját, és már áll is be Laor mellé harcállásban.*
-Tereljük el Krestvir útjából, és szabadítsuk meg a végtagjaitól, hátha azok legalább nem nőnek vissza.
*Tesz javaslatot Laornak, és ha az nem kezd heves ellenkezésbe, pár lépéssel balra oldalaz, ügyelve, hogy szilárd talajon maradjon, és reményei szerint a mágusnővel ellentétes irányba csalva a démont, majd elkiáltja magát.*
-Emlékszel rám, Bhaar? Gyere csak, szívesen megöllek még egyszer!
*A korábbi torz mosoly még mindig ott van az arcán, és haja úgy néz ki, nem tudja eldönteni, hogy vérvörös, vagy aranysárga akar lenni.
Ha Bhaar a hídon átérve felé veszi az irányt, kivár, és amint az harctávolságba kerül, egy jobbra irányuló oldalsasszéval próbálja elkerülni, vagy pajzsával felfogni annak támadását. Ezt egy kardvágás követi, amivel szándéka szerint Bhaar bal karját választaná el vállból, majd egy másik vágás, ami a dög combját célozza.
Ám ha a démon Ririt vagy Krestvirt tűzi ki célpontjául, úgy Frandr kénytelen megrohamozni, hogy minél gyorsabban oldalba támadhassa, szintén két vágással a hozzá közelebb álló végtagokat célozva.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//
*Torz mosoly jelenik meg az arcán, látván, hogy a csatatér állása ismét csak nekik kedvez. Szinte oda sem nézve veti oldalra a rémfarkas elernyedt testét jobbjával, pillantásával követve a Krestvir által kezelésbe vett dögöt.
Az ezt követő pillanatban viszont több dolog is történik egyszerre. Egyrészről Bhaar szokásához híven elbődül, jelezve, hogy korántsem fogytak még el az ellenfelek. Ám ez önmagában nem lepné meg őt, hiszen a démon már korábban demonstrálta, hogy a lefejezés, mint olyan, számára csak átmeneti problémát jelent.
Ami viszont meglepi, az a jobb vállán érzett csattanás, ahogy Riri itala becsapódik. Ösztönösen pördül jobbra, ahol épp a Krestvir mellé felzárkózó Ririt láthatja. Ám egy pillanattal később már érzi is a varázsital hatását.
Magában valahogy úgy tudná leírni az érzést, mintha egészen eddig sárban evickélt volna, minden mozdulatáért megküzdve környezetével, megküzdve az idővel magával, és most végre megszabadult volna ettől a visszatartó hatástól.
Szabadon mozoghat, szabadon gondolkozhat, szabadon... ácsoroghat egy helyben egy örökkévalóságig, elvesztegetve az ital hatását, miközben Bhaar lassan, de biztosan átkel a hídon.
Kívülről ebből az egészből csak az látszik, hogy pár rövid másodpercig megtorpan az ital hatására, és ahol nem takarja fejszőrzetét sisak, vagy áztatja el a farkasok vére, ott rövid időre a meglepetéstől hirtelenszőke színt vesz fel.
Ám felocsúdva a pillanatnyi sokkból az ital által ajándékozott gyorsaságot kihasználva villámgyorsan rendezi is felszerelését. Fokosa visszakerül övére, lehajolva felkapja pajzsát, előrántja a kardját, és már áll is be Laor mellé harcállásban.*
-Tereljük el Krestvir útjából, és szabadítsuk meg a végtagjaitól, hátha azok legalább nem nőnek vissza.
*Tesz javaslatot Laornak, és ha az nem kezd heves ellenkezésbe, pár lépéssel balra oldalaz, ügyelve, hogy szilárd talajon maradjon, és reményei szerint a mágusnővel ellentétes irányba csalva a démont, majd elkiáltja magát.*
-Emlékszel rám, Bhaar? Gyere csak, szívesen megöllek még egyszer!
*A korábbi torz mosoly még mindig ott van az arcán, és haja úgy néz ki, nem tudja eldönteni, hogy vérvörös, vagy aranysárga akar lenni.
Ha Bhaar a hídon átérve felé veszi az irányt, kivár, és amint az harctávolságba kerül, egy jobbra irányuló oldalsasszéval próbálja elkerülni, vagy pajzsával felfogni annak támadását. Ezt egy kardvágás követi, amivel szándéka szerint Bhaar bal karját választaná el vállból, majd egy másik vágás, ami a dög combját célozza.
Ám ha a démon Ririt vagy Krestvirt tűzi ki célpontjául, úgy Frandr kénytelen megrohamozni, hogy minél gyorsabban oldalba támadhassa, szintén két vágással a hozzá közelebb álló végtagokat célozva.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
1556. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-04-18 23:24:41
Üzenet elküldve: 2021-04-18 23:24:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 7 körig//
*Az utolsó farkas kap egy nyilat, és nem kérdés, hogy a kúszás, mellyel utolsó bosszútettét igyekezett volna végrehajtani, ezzel véget is ér. Teste meglódul lefelé a lépcsőn, az első kanyarban még nyüffen egyet, a másodikban már alig hallható, ezután pedig csak ernyedt sorozatos puffanások kísérik útját egészen addig, míg valahol lentebb meg nem akad egy lépcsőfokon.
Ez megmenti Quantallt a biztos haláltól. Alyonak így szabad útja van felvenni a zöld italt, és tartalmát szinte már romantikusan a kormos szájába csepegtetni. Quantall karja ettől enyhe rángatózásba kezd, karcolásai, sebei, csontjai, szalagjai beforrnak, a bájital erejétől minden a helyére kerül, már csak egy ficam marad, amit jól irányzottan helyre lehet tenni. A fűzöld ital azonban a nagyobb erek vérzését már nem fogja vissza, a tócsa egyre csak növekszik a férfi karja körül. Ám a bájital jótékony hatása miatt a Karavánpihenő hősének az ürességbe tett látogatása csupán két percig tart. Némi pofozgatás után egyre sápadó arcára ismét kiül az élet és az értelem néhány jele. Továbbra is menthetetlenül vérzik és ki van ficamodva megrángatott karja, azonban legalább oldala nem szúr már, s horzsolásai, törései nem nehezítik életét. Abban már csak reménykedni lehet, hogy nehezítheti még ilyen életét, ha nem ezen a lépcsősoron éri majd a végső megmérettetés.*
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//
*Az események felgyorsulnak a két belépő körül, akik feltűnően hirtelen érnek a csatatérre, már ha akár Frandr, akár Krestvir tud másra figyelni, mint az őket fenyegető veszély.
A Kilencedik felméri a veszélyt.*
-Ááááá!
*Kiáltja, mielőtt a varázslat megfoganna. Szemét is eltakarja, csak pár pillanattal később nyitja ki, hogy újra láthassa mi történik.
Krestvir fénysugara akár csak egy tomboló, igen koncentrált orkán, úgy csap le a farkasra. A nagytestű dög lépne, futna, de a fénypászma minduntalan visszatolja, így kar, vagy inkább mancsnyújtásnyira Krestvirtől fagy a mozgásba.
A varázslat sikerén felbuzdulva a meglepett rémségbe Krestvir máris kését engedné, azonban első mozdulatával csak a levegőbe kaszál. A holdfény ugyanis kicsit előle is rejti a mostanra igen mérgesen morgó ellent. Második mozdulatra azonban orrán találja el a lényt, akinek enyhén rothadó húsa és szőre lángnarancsban lobbanva ég össze. Orra szinte teljesen beforr a robbanás erejétől, nem beszélve a szemeit ért kárról. Krákogva, hortyogva kezd visítani, furcsa vére nem ömlik, a sebek beégtek, de levegőt nem kap, és nem is lát. Csak megfordul és elkezd futni. Kilences kommentálja is az eseményeket.*
-Háh, nesze korom, parázs! Egyél szenet te vakarék! Nagy mágus vállán utazom, rohanj te gyáva!
*Visítja teljesen felbátorodva attól a ténytől, hogy az éppen most savazott döglénynek nem lett az előbbi csörtében vacsorája. A fénysugár pedig, amíg Krestvir rajta tartja, farkát nyaldossa csupán. Menekülni tud, ám ha visszafordulna, akkor már nincs mozgásra esélye. Hörögve kapkod mancsával arcához, ahogyan egyre közelebb táncol a tornyot körülvevő szakadékhoz.*
-Baa Bhaaa Bhaaaar!
*Hangzik fel ismét a dühös üvöltés. A torony szájában pedig megjelenik a monstrum, aki éles, sunyi szemével végigméri a közeledőket. Elsőként Frandr eddigre két farkas között álló alakjára esik tekintete. No de hogyan is lett döglött a második farkas? Pár másodperccel ezelőtt Frandr úgy döntött feladja védelmét azért, hogy a jobbjába szorult farkassal végezhessen. Első ütése máris átütő siker. A tarkót olyan erővel sikerül megtalálnia a dög fején, hogy talán egészen agyvelejéig hatol a fegyver. Az állat azonnal elenged, súlya megrogyasztja a harcost, feje pedig engedve kifordul Frandr bőréből egy kicsit kiszélesítve a sebet és hangos csikorgó hanggal tépve meg a brigantin váll lapját, ami ugyan nem enged el, de elcsúszik helyéről, mire a hatalmas agyarakat teljesen magán kívül tudhatja. Az állat élettelen, nem fekszik, nem mozog, csak gusztustalanul vérzik, de megszűnt élni. A férfi jobb vállán enyhe szürkés nyállal keveredő friss vér serken, apró seb, mondhatni katona dolog. Még van ideje felocsúdni és újra felvenni felszereléseit, mielőtt Bhaar kiér a torony előtti "fennsíkra" és úgy néz rá, mint wegtoreni datolyafarmer, akinek éppen most múlt ki az utolsó két kehes tevéje.*
-Bhaaar!
*Kiáltja el magát a monstrum, és döngő léptekkel indul meg egészen a híd széléig. Súlya alatt a túloldal is megremeg, ám a hídhoz érve lelassít, ahogy rálép a fa és a kötelek megreccsennek, bizony talán egy szekeret is elbírna az az átjáró, de Bhaar súlya alig maradhat el attól. Szemét előre szegezve, dühösen nyáladzva, de kimérten, okosan lépdel, s mire másik lába is a hídra kerül Laor beér Frandr mellé. Laor majd kicsattan, most akár szakállával is meg tudná fojtani Bhaart, már ha elég hosszú lenne ahhoz, hogy átérje a förmedvény nyakát. Talán ő sem felejtette el, hogy annak ellenére, hogy távol van tőlük ez a rusnyaság, okozhat még problémákat, így talán kihasználhatják előnyükre is azt, hogy a szörny most a keservesen síró hídon való átkelésre fókuszál.
Riri varázsitala is célt ér, ami pedig Krestvirt illeti, úgy tűnik ő egyelőre egy fénypászmával terelget egy igen erősen döglődő farkast, mikor a tündér csatlakozik hozzá.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 7 körig//
*Az utolsó farkas kap egy nyilat, és nem kérdés, hogy a kúszás, mellyel utolsó bosszútettét igyekezett volna végrehajtani, ezzel véget is ér. Teste meglódul lefelé a lépcsőn, az első kanyarban még nyüffen egyet, a másodikban már alig hallható, ezután pedig csak ernyedt sorozatos puffanások kísérik útját egészen addig, míg valahol lentebb meg nem akad egy lépcsőfokon.
Ez megmenti Quantallt a biztos haláltól. Alyonak így szabad útja van felvenni a zöld italt, és tartalmát szinte már romantikusan a kormos szájába csepegtetni. Quantall karja ettől enyhe rángatózásba kezd, karcolásai, sebei, csontjai, szalagjai beforrnak, a bájital erejétől minden a helyére kerül, már csak egy ficam marad, amit jól irányzottan helyre lehet tenni. A fűzöld ital azonban a nagyobb erek vérzését már nem fogja vissza, a tócsa egyre csak növekszik a férfi karja körül. Ám a bájital jótékony hatása miatt a Karavánpihenő hősének az ürességbe tett látogatása csupán két percig tart. Némi pofozgatás után egyre sápadó arcára ismét kiül az élet és az értelem néhány jele. Továbbra is menthetetlenül vérzik és ki van ficamodva megrángatott karja, azonban legalább oldala nem szúr már, s horzsolásai, törései nem nehezítik életét. Abban már csak reménykedni lehet, hogy nehezítheti még ilyen életét, ha nem ezen a lépcsősoron éri majd a végső megmérettetés.*
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 1 körig//
*Az események felgyorsulnak a két belépő körül, akik feltűnően hirtelen érnek a csatatérre, már ha akár Frandr, akár Krestvir tud másra figyelni, mint az őket fenyegető veszély.
A Kilencedik felméri a veszélyt.*
-Ááááá!
*Kiáltja, mielőtt a varázslat megfoganna. Szemét is eltakarja, csak pár pillanattal később nyitja ki, hogy újra láthassa mi történik.
Krestvir fénysugara akár csak egy tomboló, igen koncentrált orkán, úgy csap le a farkasra. A nagytestű dög lépne, futna, de a fénypászma minduntalan visszatolja, így kar, vagy inkább mancsnyújtásnyira Krestvirtől fagy a mozgásba.
A varázslat sikerén felbuzdulva a meglepett rémségbe Krestvir máris kését engedné, azonban első mozdulatával csak a levegőbe kaszál. A holdfény ugyanis kicsit előle is rejti a mostanra igen mérgesen morgó ellent. Második mozdulatra azonban orrán találja el a lényt, akinek enyhén rothadó húsa és szőre lángnarancsban lobbanva ég össze. Orra szinte teljesen beforr a robbanás erejétől, nem beszélve a szemeit ért kárról. Krákogva, hortyogva kezd visítani, furcsa vére nem ömlik, a sebek beégtek, de levegőt nem kap, és nem is lát. Csak megfordul és elkezd futni. Kilences kommentálja is az eseményeket.*
-Háh, nesze korom, parázs! Egyél szenet te vakarék! Nagy mágus vállán utazom, rohanj te gyáva!
*Visítja teljesen felbátorodva attól a ténytől, hogy az éppen most savazott döglénynek nem lett az előbbi csörtében vacsorája. A fénysugár pedig, amíg Krestvir rajta tartja, farkát nyaldossa csupán. Menekülni tud, ám ha visszafordulna, akkor már nincs mozgásra esélye. Hörögve kapkod mancsával arcához, ahogyan egyre közelebb táncol a tornyot körülvevő szakadékhoz.*
-Baa Bhaaa Bhaaaar!
*Hangzik fel ismét a dühös üvöltés. A torony szájában pedig megjelenik a monstrum, aki éles, sunyi szemével végigméri a közeledőket. Elsőként Frandr eddigre két farkas között álló alakjára esik tekintete. No de hogyan is lett döglött a második farkas? Pár másodperccel ezelőtt Frandr úgy döntött feladja védelmét azért, hogy a jobbjába szorult farkassal végezhessen. Első ütése máris átütő siker. A tarkót olyan erővel sikerül megtalálnia a dög fején, hogy talán egészen agyvelejéig hatol a fegyver. Az állat azonnal elenged, súlya megrogyasztja a harcost, feje pedig engedve kifordul Frandr bőréből egy kicsit kiszélesítve a sebet és hangos csikorgó hanggal tépve meg a brigantin váll lapját, ami ugyan nem enged el, de elcsúszik helyéről, mire a hatalmas agyarakat teljesen magán kívül tudhatja. Az állat élettelen, nem fekszik, nem mozog, csak gusztustalanul vérzik, de megszűnt élni. A férfi jobb vállán enyhe szürkés nyállal keveredő friss vér serken, apró seb, mondhatni katona dolog. Még van ideje felocsúdni és újra felvenni felszereléseit, mielőtt Bhaar kiér a torony előtti "fennsíkra" és úgy néz rá, mint wegtoreni datolyafarmer, akinek éppen most múlt ki az utolsó két kehes tevéje.*
-Bhaaar!
*Kiáltja el magát a monstrum, és döngő léptekkel indul meg egészen a híd széléig. Súlya alatt a túloldal is megremeg, ám a hídhoz érve lelassít, ahogy rálép a fa és a kötelek megreccsennek, bizony talán egy szekeret is elbírna az az átjáró, de Bhaar súlya alig maradhat el attól. Szemét előre szegezve, dühösen nyáladzva, de kimérten, okosan lépdel, s mire másik lába is a hídra kerül Laor beér Frandr mellé. Laor majd kicsattan, most akár szakállával is meg tudná fojtani Bhaart, már ha elég hosszú lenne ahhoz, hogy átérje a förmedvény nyakát. Talán ő sem felejtette el, hogy annak ellenére, hogy távol van tőlük ez a rusnyaság, okozhat még problémákat, így talán kihasználhatják előnyükre is azt, hogy a szörny most a keservesen síró hídon való átkelésre fókuszál.
Riri varázsitala is célt ér, ami pedig Krestvirt illeti, úgy tűnik ő egyelőre egy fénypászmával terelget egy igen erősen döglődő farkast, mikor a tündér csatlakozik hozzá.*
1555. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-04-07 12:13:46
Üzenet elküldve: 2021-04-07 12:13:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
*Niev a futkorászástól tökéletesen van, jobban már nem is lehetne. Illetve de, akkor ha végre lenne egy aranyszínű lovacskája, akkor versenyezhetnének is Pyctával, hogy ki az ügyesebb meg a gyorsabb. Nyilván ő nyerne egyébként, mert sokkal könnyebb.*
- Van igazából pegazus? De jó lenne, ha lenne egy pegazusom! Lehet?
*A kislánynak most is, mint mindig, sikerült kiragadnia a lényeget. De egy szárnyas ló még a nokedlinél is sokkal érdekesebb. Vagy a vagyon kérdése.*
- Ó. Azt hiszem, hogy értem. Azt, hogy mi is a vagyon. Ha eladnál, akkor tööööökre gazdag lehetnél. Vagy, ha én eladnálak téged. Szerintem haj kéne a fejedre.
*Néz az elfre úgy, mintha tényleg komolyan azon gondolkodna, hogy eladná Pyctát. Természetesen soha nem tenne ilyet.*
- Áh, olyan sok vagyont adnának érted, hogy be sem férne a zsebembe. Inkább nem adlak el!
*Mosolyog szélesen, édesen.*
- De kell azért kis vagyon, hogy kapjunk nokedlit, ugye? Kicsi azért van, ugye? Nekem arany hajam van, azért adnak nokedlit?
*Arany, vagy aranyszínű, ez az ő fejében igazán egyre megy.*
- Szerintem mókás lenne, ha lenne Xauzurnak zsebe. Akkor lenne nadrágja is, ugye? Szerinted a cicákon, hogy van nadrág? Mind a négy lábukon? Mókás lenne Xauzur nadrágban.
*Niev nagyon jót kacag azon, ahogyan elképzeli az irbiszt gatyában. Ezalatt szinte észre sem veszi, hogy lassan megint a büdös mocsárnál vannak.*
*Niev a futkorászástól tökéletesen van, jobban már nem is lehetne. Illetve de, akkor ha végre lenne egy aranyszínű lovacskája, akkor versenyezhetnének is Pyctával, hogy ki az ügyesebb meg a gyorsabb. Nyilván ő nyerne egyébként, mert sokkal könnyebb.*
- Van igazából pegazus? De jó lenne, ha lenne egy pegazusom! Lehet?
*A kislánynak most is, mint mindig, sikerült kiragadnia a lényeget. De egy szárnyas ló még a nokedlinél is sokkal érdekesebb. Vagy a vagyon kérdése.*
- Ó. Azt hiszem, hogy értem. Azt, hogy mi is a vagyon. Ha eladnál, akkor tööööökre gazdag lehetnél. Vagy, ha én eladnálak téged. Szerintem haj kéne a fejedre.
*Néz az elfre úgy, mintha tényleg komolyan azon gondolkodna, hogy eladná Pyctát. Természetesen soha nem tenne ilyet.*
- Áh, olyan sok vagyont adnának érted, hogy be sem férne a zsebembe. Inkább nem adlak el!
*Mosolyog szélesen, édesen.*
- De kell azért kis vagyon, hogy kapjunk nokedlit, ugye? Kicsi azért van, ugye? Nekem arany hajam van, azért adnak nokedlit?
*Arany, vagy aranyszínű, ez az ő fejében igazán egyre megy.*
- Szerintem mókás lenne, ha lenne Xauzurnak zsebe. Akkor lenne nadrágja is, ugye? Szerinted a cicákon, hogy van nadrág? Mind a négy lábukon? Mókás lenne Xauzur nadrágban.
*Niev nagyon jót kacag azon, ahogyan elképzeli az irbiszt gatyában. Ezalatt szinte észre sem veszi, hogy lassan megint a büdös mocsárnál vannak.*
1554. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-03-31 14:59:50
Üzenet elküldve: 2021-03-31 14:59:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
- Ha te mondod. *Nevet fel, amikor Nievesha kijelenti, hogy tornyot lebegtetni nem hordoz semmilyen értelmet. Az igaz, hogy az erdőmélyi elf szerint sincs sok értelme egy egész tornyot lebegtetni, amolyan erőfitogtatásnak érzi, de ettől még nem tör senki felett pálcát, aki megteszi. Meg azért sem, mert aki ilyesmire képes, annak óriási hatalma lehet. És a torony mesteréről éppen ilyesmit vélnek.
Végül megegyeznek egy közös nevezőben, Niev felszalad és miután leért, indulnak is tovább. Az üzlet is megköttetik és amikor a kislány visszaért, akkor megkapja a hátizsákot. Persze, azt nem tisztázták, hogy mennyiszer szalad fel és le Nievesha, így ezt a kislány szabadosan veszi és többször megismétli a mutatványt.*
- Nos, most már jól érzed magad? *Kérdi széles mosollyal, ahogy feladja a hátizsákot.
Alig indulnak el, máris jönnek az újabb kérdések, amire a páncélos csuhás türelmesen válaszolni is kezd, ahogy újra az ingovány felé veszi az irányt.*
- Van egy fogadó, a Pegazus. Ott majd megalszunk. *Válaszol, de aztán kezdi elveszíteni a fonalat, amikor Nievesha a vagyon problematikájába ássa bele magát. Az erdőmélyi elf szélesen mosolyogva rázza meg kissé a fejét, mert maga sem hiszi, hogy ilyeneket hall.*
- A vagyon sokféle lehet. *Kezd bele a válaszba, de már tudja előre, hogy csak még több kérdést fog szülni vele.*
- Nekem itt vagy te, ami minden aranynál többet ér, tehát nekem van vagyonom. Te vagy a vagyonom. Ahogy én is lehetek neked vagyon. De sokaknak a vagyon csak arany és pénz. *Magyarázza nyugodt hangon amikor elérik a lápvidék határát és ezúttal a város felé indulnak.*
- Ha beleférnél a zsebembe, akkor tele lenne a zsebem vagyonnal. *Mosolyog fel a kislányra Éjvihar nyergében.*
- Xauzurt nem érdekli az arany, így ha lenne zsebe és tömve volna arannyal, akkor sem érezné vagyonosnak magát. Neki nincs is szüksége vagyonra. *Fejezi be végül az irbisz zsebénél és már készül is fel az újabb adag kérdésre, mit kérdésre, kérdés özönre, amit most válaszával elindított Nieveshában.*
- Ha te mondod. *Nevet fel, amikor Nievesha kijelenti, hogy tornyot lebegtetni nem hordoz semmilyen értelmet. Az igaz, hogy az erdőmélyi elf szerint sincs sok értelme egy egész tornyot lebegtetni, amolyan erőfitogtatásnak érzi, de ettől még nem tör senki felett pálcát, aki megteszi. Meg azért sem, mert aki ilyesmire képes, annak óriási hatalma lehet. És a torony mesteréről éppen ilyesmit vélnek.
Végül megegyeznek egy közös nevezőben, Niev felszalad és miután leért, indulnak is tovább. Az üzlet is megköttetik és amikor a kislány visszaért, akkor megkapja a hátizsákot. Persze, azt nem tisztázták, hogy mennyiszer szalad fel és le Nievesha, így ezt a kislány szabadosan veszi és többször megismétli a mutatványt.*
- Nos, most már jól érzed magad? *Kérdi széles mosollyal, ahogy feladja a hátizsákot.
Alig indulnak el, máris jönnek az újabb kérdések, amire a páncélos csuhás türelmesen válaszolni is kezd, ahogy újra az ingovány felé veszi az irányt.*
- Van egy fogadó, a Pegazus. Ott majd megalszunk. *Válaszol, de aztán kezdi elveszíteni a fonalat, amikor Nievesha a vagyon problematikájába ássa bele magát. Az erdőmélyi elf szélesen mosolyogva rázza meg kissé a fejét, mert maga sem hiszi, hogy ilyeneket hall.*
- A vagyon sokféle lehet. *Kezd bele a válaszba, de már tudja előre, hogy csak még több kérdést fog szülni vele.*
- Nekem itt vagy te, ami minden aranynál többet ér, tehát nekem van vagyonom. Te vagy a vagyonom. Ahogy én is lehetek neked vagyon. De sokaknak a vagyon csak arany és pénz. *Magyarázza nyugodt hangon amikor elérik a lápvidék határát és ezúttal a város felé indulnak.*
- Ha beleférnél a zsebembe, akkor tele lenne a zsebem vagyonnal. *Mosolyog fel a kislányra Éjvihar nyergében.*
- Xauzurt nem érdekli az arany, így ha lenne zsebe és tömve volna arannyal, akkor sem érezné vagyonosnak magát. Neki nincs is szüksége vagyonra. *Fejezi be végül az irbisz zsebénél és már készül is fel az újabb adag kérdésre, mit kérdésre, kérdés özönre, amit most válaszával elindított Nieveshában.*
1553. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-03-24 23:03:42
Üzenet elküldve: 2021-03-24 23:03:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Mély elmélkedésével hamar elmegy az idő és már szinte ott is van, ahová érkezni kíván. A templomban kifejezetten beszéltek egy ilyen helyről, ahol semmiképpen nem ajánlatos letérni a jól megtaposott útról. A messzeségben mintha látni vélne formákat, viszonylag szabályosakat, melyen látszik, hogy egykor ember alkotta. ~Biztosan az lesz a romváros.~ Orrát azonban hamar kapja el a szag, ami ezzel a hellyel jár, köpenyének ujját arca elé emelve már átkozza az eget, hogy tegnap annyit ivott, ugyanis nem először akar bosszúhadjáratot indítani a gyomra. Minden erejét összeszedve szedni kezdi lábát, ügyelve arra, hogy biztonságos helyen érjen földet minden egyes lépte-nyoma. Már mindjárt ott van és ez vigasztalja. Igaz, az út viszonylag hosszú volt, főleg, hogy gyalog nem is sietett, de most végre megérkezik és ez a legfontosabb.*
1552. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-03-19 09:47:54
Üzenet elküldve: 2021-03-19 09:47:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Miután szétnyitja a tenyerét meg is jelenik a fénygömb benne, néhány hosszú percig csodálja a jelenséget, majd becsukja. Ezt követően nagy lelkesen és mosollyal az arcán hagyja el a helyet, az ingovány irányába. Arcát ezúttal egy sállal takarja el, hátha meggátolja egy kicsit, hogy a bűz, ami a környéken uralkodik az orrába kerüljön. Elvetélt ötlet volt, bár talán egy kicsit tompít a dolgon. Nem ül a lovon, inkább csak maga mellett vezeti, az óvatosság mindenek előtt.*
-Ti is láttátok igaz? Sikerült. Nem volt semmi! *Beszél látszólag a mellette sétáló négylábú állathoz, valójában meg csak úgy magához. Nem gondolta volna, hogy valóban sikerül ilyen szintre jutnia, hogy az egyszerűbb igéket könyvből, fizikai segítség nélkül is el tudja majd sajátítani.*
-És elsőre sikerült. *Teszi hozzá, majd hirtelen beljebb ugrik az útra és megtorpan. A nagy csodálkozás közepette nem figyelt és beljebb lépett az ingoványos területre, mint tervezte, így a csizmája vagy félig bele ragadt a labilis talajba. Még szerencse, hogy gyorsan észrevette, de a csizmáján ott a ragaszkodó találkozás nyoma.*
-Pazar. *Fintorog maga elé, majd megrázza egy kicsit, de nem segít sokat, a dolgon.*
-Akkor siessünk. *Ezúttal nem hagyja, hogy bármi is elterelje a figyelmét, egészen az ingovány széléig az utat nézi és vezeti a lovat, majd ott megállnak pihenni. Ekkor jut eszébe a jóslat, amit a talmid templomban mondtak neki.*
-Talán többször kéne az eget kémleljem. *Néhány lépést tesz előre, miközben az eget kémleli.*
-Lángnyaláb. *Fürkészi még egy percig, majd, minthogy semmi különös nem történik indulnak is tovább.*
*Miután szétnyitja a tenyerét meg is jelenik a fénygömb benne, néhány hosszú percig csodálja a jelenséget, majd becsukja. Ezt követően nagy lelkesen és mosollyal az arcán hagyja el a helyet, az ingovány irányába. Arcát ezúttal egy sállal takarja el, hátha meggátolja egy kicsit, hogy a bűz, ami a környéken uralkodik az orrába kerüljön. Elvetélt ötlet volt, bár talán egy kicsit tompít a dolgon. Nem ül a lovon, inkább csak maga mellett vezeti, az óvatosság mindenek előtt.*
-Ti is láttátok igaz? Sikerült. Nem volt semmi! *Beszél látszólag a mellette sétáló négylábú állathoz, valójában meg csak úgy magához. Nem gondolta volna, hogy valóban sikerül ilyen szintre jutnia, hogy az egyszerűbb igéket könyvből, fizikai segítség nélkül is el tudja majd sajátítani.*
-És elsőre sikerült. *Teszi hozzá, majd hirtelen beljebb ugrik az útra és megtorpan. A nagy csodálkozás közepette nem figyelt és beljebb lépett az ingoványos területre, mint tervezte, így a csizmája vagy félig bele ragadt a labilis talajba. Még szerencse, hogy gyorsan észrevette, de a csizmáján ott a ragaszkodó találkozás nyoma.*
-Pazar. *Fintorog maga elé, majd megrázza egy kicsit, de nem segít sokat, a dolgon.*
-Akkor siessünk. *Ezúttal nem hagyja, hogy bármi is elterelje a figyelmét, egészen az ingovány széléig az utat nézi és vezeti a lovat, majd ott megállnak pihenni. Ekkor jut eszébe a jóslat, amit a talmid templomban mondtak neki.*
-Talán többször kéne az eget kémleljem. *Néhány lépést tesz előre, miközben az eget kémleli.*
-Lángnyaláb. *Fürkészi még egy percig, majd, minthogy semmi különös nem történik indulnak is tovább.*
1551. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-03-12 08:17:07
Üzenet elküldve: 2021-03-12 08:17:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Mikor kezd kikopni a tájból a jellegzetes fűrengeteg, már sejti, hogy valamelyik elátkozott szegletébe ért a világnak. Leszáll a lóról, mert valami furcsa záptojás szag megüti az orrát. Nem is, hogy csak megüti, de ahogy egyre inkább beljebb sétálnak az úton, egyre inkább erősödik a bűz. A körülöttük lévő táj sem a legszebb képet mutatja, néhol, mintha még buborékot is köpne a szilárdnak tűnő talaj.*
-Te… jó ég… biztos jó helyen járunk? *Fogja be az orrát egy pillanatra, majd benntartva a levegőt egy kis ideig, előhúzza a térképet, hogy ismét rápillantson a fickára, amit térképnek csúfol. Mielőtt viszont visszafordulásra adná a fejét, mert mikor már az állatok is meghúzzák magukat, akkor ő sincsen biztonságban, megpillant valamit a távolban, ami talán lehet egy torony is.*
-Nem hiszem el… *Dugja zsebre a papírost, hogy az utat követve folytassák tovább a menetet. A sárkánylégy immár a nyergen csücsül, utaztatja magát, a ló kantárját pedig mellette sétálva markolássza, mert az út egészen biztonságosnak tűnik, de már mellette is furcsa a talaj. Az kéne még, hogy az állat lehajoljon egy fűcsomóhoz és megegye, aztán napokig ápolhassa a mérgezés miatt.*
-Már csak egy kicsit bírd ki, a tó mellett van normális fű, ott majd tele legelheted magad. *Rántja meg a bőrt, mikor az kinéz magának egy barnás, út menti csomót. Azt a helyet jól ismeri, viszont erre a bűzös mocsárra nem igazán emlékszik, akkoriban minden erdős és füves rész ugyan olyan volt, koszos és furcsa szagú. Pedig minden bizonnyal itt is át kellett kelniük, mikor elhagyták a tudás városát.*
-Mindjárt ott vagyunk… *Nyugtatja a lovat, de leginkább magát.*
*Mikor kezd kikopni a tájból a jellegzetes fűrengeteg, már sejti, hogy valamelyik elátkozott szegletébe ért a világnak. Leszáll a lóról, mert valami furcsa záptojás szag megüti az orrát. Nem is, hogy csak megüti, de ahogy egyre inkább beljebb sétálnak az úton, egyre inkább erősödik a bűz. A körülöttük lévő táj sem a legszebb képet mutatja, néhol, mintha még buborékot is köpne a szilárdnak tűnő talaj.*
-Te… jó ég… biztos jó helyen járunk? *Fogja be az orrát egy pillanatra, majd benntartva a levegőt egy kis ideig, előhúzza a térképet, hogy ismét rápillantson a fickára, amit térképnek csúfol. Mielőtt viszont visszafordulásra adná a fejét, mert mikor már az állatok is meghúzzák magukat, akkor ő sincsen biztonságban, megpillant valamit a távolban, ami talán lehet egy torony is.*
-Nem hiszem el… *Dugja zsebre a papírost, hogy az utat követve folytassák tovább a menetet. A sárkánylégy immár a nyergen csücsül, utaztatja magát, a ló kantárját pedig mellette sétálva markolássza, mert az út egészen biztonságosnak tűnik, de már mellette is furcsa a talaj. Az kéne még, hogy az állat lehajoljon egy fűcsomóhoz és megegye, aztán napokig ápolhassa a mérgezés miatt.*
-Már csak egy kicsit bírd ki, a tó mellett van normális fű, ott majd tele legelheted magad. *Rántja meg a bőrt, mikor az kinéz magának egy barnás, út menti csomót. Azt a helyet jól ismeri, viszont erre a bűzös mocsárra nem igazán emlékszik, akkoriban minden erdős és füves rész ugyan olyan volt, koszos és furcsa szagú. Pedig minden bizonnyal itt is át kellett kelniük, mikor elhagyták a tudás városát.*
-Mindjárt ott vagyunk… *Nyugtatja a lovat, de leginkább magát.*
1550. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-03-11 16:33:09
Üzenet elküldve: 2021-03-11 16:33:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
*Ahogy sejtette, Nievesha hamar túllendül az érdeklődésére oly mértékben figyelmet tartó korábbi dolgokról, így a vörös hajról is. Az erdőmélyi elfnek eszébe sem jutott reggel megfésülni, aminek elég profán okai vannak. Egyrészt nincs nála fésű, másrészt pedig Niev úgy gondolta, hogy a hajnallal felfedezőútra indul az egykori erőd területén.*
- Elég sokan. *Válaszolja rezignált mosollyal ahogy felnéz a ló nyergében ülő kislányra. Néha még mindig elképed, hogy milyen fantáziája van a gyerekeknek és milyen kíváncsiak.*
- Csinálok. *Szélesedik ki a mosolya, már csak fel nem nevet. A gombapörkölt említése aztán továbbgördíti a gondolatmenetet és Niev már a galuskára tér ki.*
- Az nem lesz. Csak kenyér lesz. *Válaszol és előre felkészül az újabb kérdésekre.
A gombaszedés aztán feledteti a kislánnyal a kérdéseket, de a csuhátlan csuhás biztos benne, hogy idővel visszatérnek majd a témára. Halovány mosollyal figyeli az ide-oda szökdécselő-ugráló Nieveshát, de közben nem feledkezik meg a környezetükről sem, hisz a vadonban vannak. Xauzur mintha élvezné, hogy mindenhova követnie kell a kislányt, hagyja magát, hogy Niev nekidőlve pihenjen kicsit, majd folytatja a pesztrát.
A kérdés azonban meglepetésként éri. Nievesha nem nagyon kérdezett eddig az édesanyjáról. Lyzendrát annak tartotta, de tudta róla, hogy nem az anyja, hisz akkor neki is elfnek kellett volna lennie. Persze, valahol számított rá, hogy ez a kérdés egyszer fel fog merülni benne, de valahogy nem tudott felkészülni rá.
Nem jön az ajkára semmi egyelőre, de közben elérnek az ingovány szélére, ami kapóra jön az erdőmélyi elfnek, hogy elodázza a választ.*
- Kincsem, gyere vissza. Ülj fel Éjvihar nyergébe, mindjárt elérjük a mocsárt. *Hívja vissza a kislányt, Xauzur pedig, mintha értené, sürgetni kezdi Nievet.
Reméli, hogy a mocsárban elfelejti a korábbi kérdését. Neki amúgy is nagyon kell figyelnie, hogy a száraz utat megtalálja a Mágustorony felé. Sajnos még messze vannak, de a figyelme nem kalandozhat el Ha a kislány újra kérdezne, akkor kedvesen megkéri, hogy ne vonja el a figyelmét a mocsárról, ami veszélyes. Az irbisz előre megy, mint egy előörs, halandókon túli ösztönei biztosabban vezetheti a lépteiket.
Ha elérik a lápvidék határát északon, már csak egy rövid út és elérik a Lihanechi tavat, a partján pedig a lebegő toronnyal.*
- Azok mögött a fák mögött már látni a tornyot. *Néz fel mosolyogva Nieveshára az ingovány szélénél, ahogy újra kiérnek az erdőbe.*
*Ahogy sejtette, Nievesha hamar túllendül az érdeklődésére oly mértékben figyelmet tartó korábbi dolgokról, így a vörös hajról is. Az erdőmélyi elfnek eszébe sem jutott reggel megfésülni, aminek elég profán okai vannak. Egyrészt nincs nála fésű, másrészt pedig Niev úgy gondolta, hogy a hajnallal felfedezőútra indul az egykori erőd területén.*
- Elég sokan. *Válaszolja rezignált mosollyal ahogy felnéz a ló nyergében ülő kislányra. Néha még mindig elképed, hogy milyen fantáziája van a gyerekeknek és milyen kíváncsiak.*
- Csinálok. *Szélesedik ki a mosolya, már csak fel nem nevet. A gombapörkölt említése aztán továbbgördíti a gondolatmenetet és Niev már a galuskára tér ki.*
- Az nem lesz. Csak kenyér lesz. *Válaszol és előre felkészül az újabb kérdésekre.
A gombaszedés aztán feledteti a kislánnyal a kérdéseket, de a csuhátlan csuhás biztos benne, hogy idővel visszatérnek majd a témára. Halovány mosollyal figyeli az ide-oda szökdécselő-ugráló Nieveshát, de közben nem feledkezik meg a környezetükről sem, hisz a vadonban vannak. Xauzur mintha élvezné, hogy mindenhova követnie kell a kislányt, hagyja magát, hogy Niev nekidőlve pihenjen kicsit, majd folytatja a pesztrát.
A kérdés azonban meglepetésként éri. Nievesha nem nagyon kérdezett eddig az édesanyjáról. Lyzendrát annak tartotta, de tudta róla, hogy nem az anyja, hisz akkor neki is elfnek kellett volna lennie. Persze, valahol számított rá, hogy ez a kérdés egyszer fel fog merülni benne, de valahogy nem tudott felkészülni rá.
Nem jön az ajkára semmi egyelőre, de közben elérnek az ingovány szélére, ami kapóra jön az erdőmélyi elfnek, hogy elodázza a választ.*
- Kincsem, gyere vissza. Ülj fel Éjvihar nyergébe, mindjárt elérjük a mocsárt. *Hívja vissza a kislányt, Xauzur pedig, mintha értené, sürgetni kezdi Nievet.
Reméli, hogy a mocsárban elfelejti a korábbi kérdését. Neki amúgy is nagyon kell figyelnie, hogy a száraz utat megtalálja a Mágustorony felé. Sajnos még messze vannak, de a figyelme nem kalandozhat el Ha a kislány újra kérdezne, akkor kedvesen megkéri, hogy ne vonja el a figyelmét a mocsárról, ami veszélyes. Az irbisz előre megy, mint egy előörs, halandókon túli ösztönei biztosabban vezetheti a lépteiket.
Ha elérik a lápvidék határát északon, már csak egy rövid út és elérik a Lihanechi tavat, a partján pedig a lebegő toronnyal.*
- Azok mögött a fák mögött már látni a tornyot. *Néz fel mosolyogva Nieveshára az ingovány szélénél, ahogy újra kiérnek az erdőbe.*
1549. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-03-10 10:50:27
Üzenet elküldve: 2021-03-10 10:50:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
*Niev természetesen hamar elfelejti a vörös haj ügyét, ennek fő oka az, hogy a cipőhordásnál jobban csak a fésülködést utálja, inkább nem is gondol többé a kócra a fején. Az amúgy is tiszta szerencse, hogy Pyctának nem jutott eszébe az, hogy reggel megfésülje. Biztos azért, mert neki nincs is haja.*
- Jó-jó. És mások már látták, hogy lebeg? Vagy csak te?
*Kérdezi félrebiccentett fejjel, összevont szemöldökkel.*
- Hát jó... De otthon majd csinálsz nekem, ugye?
*Az már biztos, hogy az állítólagosan lebegő torony pocsék egy hely lehet, ha még tejbegríz alapanyagokat sem lehet ott beszerezni.*
- Jó-jó-jó-jóóó! Segítek! Nokedli lesz?
*Az ő gyermeki agyában nem értelmű, hogy a tejbegrízhez és a nokedlihez is kell valami, ami vélhetően nincs náluk és az állítólag lebegő toronyban sem beszerezhető.
Láthatóan teljesen be van zsongva attól, hogy segíthet, tulajdonképpen imád segíteni. Innentől kezdve cikázik, szökdécsel, nyargalászik, időről időre megjelenik egy csomó különféle gombával, néha Xauzurnak támaszkodva megpihen. A nagy gombászás közben szöget üt a buksijába egy gondolat.*
- Apa! Az anyukám itt van valahol? Mármint...
*Nem igazán tudja kifejezni magát, de nagyjából arra gondol, hogy a Fákban lakóval van-e, mert hát hol máshol lenne?
Hogy gombászás közben közelednek az ingoványhoz, az
neki csak a szagból tűnik fel, merthogy azt egyre kellemetlenebbnek találja, ráncolja is a kis orrocskáját, végül pedig teátrálisan befogja.*
*Niev természetesen hamar elfelejti a vörös haj ügyét, ennek fő oka az, hogy a cipőhordásnál jobban csak a fésülködést utálja, inkább nem is gondol többé a kócra a fején. Az amúgy is tiszta szerencse, hogy Pyctának nem jutott eszébe az, hogy reggel megfésülje. Biztos azért, mert neki nincs is haja.*
- Jó-jó. És mások már látták, hogy lebeg? Vagy csak te?
*Kérdezi félrebiccentett fejjel, összevont szemöldökkel.*
- Hát jó... De otthon majd csinálsz nekem, ugye?
*Az már biztos, hogy az állítólagosan lebegő torony pocsék egy hely lehet, ha még tejbegríz alapanyagokat sem lehet ott beszerezni.*
- Jó-jó-jó-jóóó! Segítek! Nokedli lesz?
*Az ő gyermeki agyában nem értelmű, hogy a tejbegrízhez és a nokedlihez is kell valami, ami vélhetően nincs náluk és az állítólag lebegő toronyban sem beszerezhető.
Láthatóan teljesen be van zsongva attól, hogy segíthet, tulajdonképpen imád segíteni. Innentől kezdve cikázik, szökdécsel, nyargalászik, időről időre megjelenik egy csomó különféle gombával, néha Xauzurnak támaszkodva megpihen. A nagy gombászás közben szöget üt a buksijába egy gondolat.*
- Apa! Az anyukám itt van valahol? Mármint...
*Nem igazán tudja kifejezni magát, de nagyjából arra gondol, hogy a Fákban lakóval van-e, mert hát hol máshol lenne?
Hogy gombászás közben közelednek az ingoványhoz, az
neki csak a szagból tűnik fel, merthogy azt egyre kellemetlenebbnek találja, ráncolja is a kis orrocskáját, végül pedig teátrálisan befogja.*
1548. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-03-05 19:40:25
Üzenet elküldve: 2021-03-05 19:40:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya -> 1. A Föld tornya//
* Elindulnak a többiek felé. Azonban a rövidnek hitt út sokkal hosszabbra nyúlik el. Nem is igazán a távolsággal van probléma, hanem inkább az idővel, mintha meghajlott téren és időn keresztül érkeznének. Igyekszik a tőle telhető leggyorsabb tempóban Laor sarkában maradni, de még így is csak lassított felvételben látja ami Frandrrel és Krestvirrel történik. *
- Számíthatsz rám! Nem engedem, hogy bajotok essen - * felel elhivatottan a tündérlány, ahogy úgy tűnik nagy lassan talán megérkeznek végre a céljukhoz. A férfi mosolyára haloványan visszamosolyog, hiába nehezen kivehető Laor mimikája azért a mindig pozitív tündér az ilyesmit kiszúrja.
A katona következő mondata viszont meglepi. Mosolya még szélesebbé válik és el is vörösödik ahogy zavarba jön. *
- Ugyan Laor, te vagy a vezér, ne érezd magad rosszul hát azért hogy parancsokat kell adnod - * kacsint rá, s el is indul Krestvir felé ahogy a férfi kérte. Közben azért csak visszafordul, mert úgy véli nem árt egy kis gyorsaság Frandrnek sem, ezért meglódítja kezét ésFrandr'd Gruadfelé hajít 1 Mandulabarna varázsitalt, hogy rajta ne fogjon az idő.
. Amikor odaér Krestvir mellé biccent mosolyogva, köszöntés gyanánt, aztán a támadókra koncentrál, hogy gyorsan tudjon reagálni, ha valamelyik férfi bajban lenne.*
//Elveszve az időben...//
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya -> 1. A Föld tornya//
* Elindulnak a többiek felé. Azonban a rövidnek hitt út sokkal hosszabbra nyúlik el. Nem is igazán a távolsággal van probléma, hanem inkább az idővel, mintha meghajlott téren és időn keresztül érkeznének. Igyekszik a tőle telhető leggyorsabb tempóban Laor sarkában maradni, de még így is csak lassított felvételben látja ami Frandrrel és Krestvirrel történik. *
- Számíthatsz rám! Nem engedem, hogy bajotok essen - * felel elhivatottan a tündérlány, ahogy úgy tűnik nagy lassan talán megérkeznek végre a céljukhoz. A férfi mosolyára haloványan visszamosolyog, hiába nehezen kivehető Laor mimikája azért a mindig pozitív tündér az ilyesmit kiszúrja.
A katona következő mondata viszont meglepi. Mosolya még szélesebbé válik és el is vörösödik ahogy zavarba jön. *
- Ugyan Laor, te vagy a vezér, ne érezd magad rosszul hát azért hogy parancsokat kell adnod - * kacsint rá, s el is indul Krestvir felé ahogy a férfi kérte. Közben azért csak visszafordul, mert úgy véli nem árt egy kis gyorsaság Frandrnek sem, ezért meglódítja kezét ésFrandr'd Gruadfelé hajít 1 Mandulabarna varázsitalt, hogy rajta ne fogjon az idő.
. Amikor odaér Krestvir mellé biccent mosolyogva, köszöntés gyanánt, aztán a támadókra koncentrál, hogy gyorsan tudjon reagálni, ha valamelyik férfi bajban lenne.*
1547. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-03-04 02:04:26
Üzenet elküldve: 2021-03-04 02:04:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 8 körig//
*Vad kapálódzása végül sikerrel jár. El lesz engedve. A kezében lévő zsibbadás jelen állapotában nem érdekli. Sőt, semmi nem érdekli csak a túlélési ösztön. A szívét hallja a fülében dobolni és az nyílvessző szinte lassított felvételként hasít a démonlény fejébe. A fiú mindenesetre így látja. Számon tartani őket már nem képes csak ösztönösen tudja, hogy van még egy. Tekintetét rá szegezi ahogy halad felé és ismét megemelné a kardját, hogy védje magát, de a keze nem akar engedelmeskedni. Tényleg van súlya a fegyvernek még ha nem is annyira, mint egy nehezebb fajtának, de valami nincs rendben. A fiú érzi, hogy képtelen megemelni a fegyvert. Nézi a felé haladó démonkutyát, az erőlködéstől vicsor húzódik a szájára majd kicsúszik alóla a talaj és elmerül a sötétségben. Az utolsó érzés ami áthalad az agyán a halálfélelem.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 8 körig//
*Vad kapálódzása végül sikerrel jár. El lesz engedve. A kezében lévő zsibbadás jelen állapotában nem érdekli. Sőt, semmi nem érdekli csak a túlélési ösztön. A szívét hallja a fülében dobolni és az nyílvessző szinte lassított felvételként hasít a démonlény fejébe. A fiú mindenesetre így látja. Számon tartani őket már nem képes csak ösztönösen tudja, hogy van még egy. Tekintetét rá szegezi ahogy halad felé és ismét megemelné a kardját, hogy védje magát, de a keze nem akar engedelmeskedni. Tényleg van súlya a fegyvernek még ha nem is annyira, mint egy nehezebb fajtának, de valami nincs rendben. A fiú érzi, hogy képtelen megemelni a fegyvert. Nézi a felé haladó démonkutyát, az erőlködéstől vicsor húzódik a szájára majd kicsúszik alóla a talaj és elmerül a sötétségben. Az utolsó érzés ami áthalad az agyán a halálfélelem.*
1546. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-03-03 18:38:48
Üzenet elküldve: 2021-03-03 18:38:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya -> 1. A Föld tornya//
*Soha nem foglalkozott vele, igazán nem is érdekelte, hogy az alkimisták miket művelnek félhomályos, titokzatos laboratóriumaikban. Így arról sem lehet fogalma, hogy miféle matériából kotyvasztják varázsos főzeteiket (talán jobb is így), de az bizonyos, hogy nagy erővel bírnak ezek a tinktúrák. Ezúttal szó szerint. Riri újabb ajándékától Laor szabályosan úgy érzi, hogy ezt az átkozott tornyot is ki tudná fordítani a földből. Erre szerencsére végül nem kerül sor, így sikeresen kikeverednek belőle és hamarosan már Frandrék felé igyekezhetnek. Ott pedig nem tűnik rózsásnak a helyzet. Krestvir belépője látványos, de egy mágustól ez nem meglepő. Az viszont igen, hogy Laor úgy érzi, mintha - saját maga is meglepődik a furcsa gondolaton - mézbe ragadt volna az idő. Ő úgy érzi, hogy rendes tempóban mozog, a tündér is kitesz magáért és nem marad el mögötte, de minden más rajtuk kívül kínosan lassan történik. És hogy teljes legyen ez a képtelen kép, hiába szaporázza a lépteit, úgy érzi, hogy soha nem éri el a társait.*
- Maradj távol a dögöktől! *pillant a tündérre, ahogy lassan és tényleg lassan közelednek* Néhány toportyánnal csak elbánunk, de azért jó, ha kezed ügyében tartasz pár gyógyító fiolát.
*Ririre mosolyog, ami nem biztos, hogy jól kivehető. Laor bajsza és szakálla mostanra olyan hatást ad, mintha gazdája épp most nyelt volna le egy nádfedeles falut. Aztán meglódul az idő, a hirtelen változás meg is lepi a harcost, mintha megtorpanna. De lehet, hogy ez azért történik, mert egy baljóslatú hang vág bele a levegőbe és ezt sokkal aggasztóbbnak tartja, mint néhány farkast.*
- Tudom, hogy mindig csak azt hallottad, hogy tedd ezt, csináld azt és nem hagytuk, hogy a dolgok sűrűjébe csöppenj. De csak azért, mert nem akarjuk, hogy bajod essék és féltettünk.
*Szeme sarkából látja a félvért, amint megfeszíti az íját.
~Jó, ő talán nem.~
Karddal a kezében fordul a hang irányába és úgy próbál helyezkedni, hogy ha az a Bhar vagy ki a frász megérkeznék, vele találkozzon először.*
- Még egyszer kénytelen vagyok ezt tenni: maradj Krestvir mellett! Azt hiszem, itt ő a legbiztosabb pont. És köszönöm.
*Aztán a bhaaaarsonyosan búgó hang felé néz, csuklóból fordít egyet a karodon, ami a szokottnál rövidebb artheniori pengével egész könnyen megy.*
- Gyere szépen, Bahr... Brah... Bhakker! *elvigyorodik és bal kezével pödör egyet a bajszán* Ideje véget vetni ennek!
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az erőt a következő két körre.
//Elveszve az időben...//
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya -> 1. A Föld tornya//
*Soha nem foglalkozott vele, igazán nem is érdekelte, hogy az alkimisták miket művelnek félhomályos, titokzatos laboratóriumaikban. Így arról sem lehet fogalma, hogy miféle matériából kotyvasztják varázsos főzeteiket (talán jobb is így), de az bizonyos, hogy nagy erővel bírnak ezek a tinktúrák. Ezúttal szó szerint. Riri újabb ajándékától Laor szabályosan úgy érzi, hogy ezt az átkozott tornyot is ki tudná fordítani a földből. Erre szerencsére végül nem kerül sor, így sikeresen kikeverednek belőle és hamarosan már Frandrék felé igyekezhetnek. Ott pedig nem tűnik rózsásnak a helyzet. Krestvir belépője látványos, de egy mágustól ez nem meglepő. Az viszont igen, hogy Laor úgy érzi, mintha - saját maga is meglepődik a furcsa gondolaton - mézbe ragadt volna az idő. Ő úgy érzi, hogy rendes tempóban mozog, a tündér is kitesz magáért és nem marad el mögötte, de minden más rajtuk kívül kínosan lassan történik. És hogy teljes legyen ez a képtelen kép, hiába szaporázza a lépteit, úgy érzi, hogy soha nem éri el a társait.*
- Maradj távol a dögöktől! *pillant a tündérre, ahogy lassan és tényleg lassan közelednek* Néhány toportyánnal csak elbánunk, de azért jó, ha kezed ügyében tartasz pár gyógyító fiolát.
*Ririre mosolyog, ami nem biztos, hogy jól kivehető. Laor bajsza és szakálla mostanra olyan hatást ad, mintha gazdája épp most nyelt volna le egy nádfedeles falut. Aztán meglódul az idő, a hirtelen változás meg is lepi a harcost, mintha megtorpanna. De lehet, hogy ez azért történik, mert egy baljóslatú hang vág bele a levegőbe és ezt sokkal aggasztóbbnak tartja, mint néhány farkast.*
- Tudom, hogy mindig csak azt hallottad, hogy tedd ezt, csináld azt és nem hagytuk, hogy a dolgok sűrűjébe csöppenj. De csak azért, mert nem akarjuk, hogy bajod essék és féltettünk.
*Szeme sarkából látja a félvért, amint megfeszíti az íját.
~Jó, ő talán nem.~
Karddal a kezében fordul a hang irányába és úgy próbál helyezkedni, hogy ha az a Bhar vagy ki a frász megérkeznék, vele találkozzon először.*
- Még egyszer kénytelen vagyok ezt tenni: maradj Krestvir mellett! Azt hiszem, itt ő a legbiztosabb pont. És köszönöm.
*Aztán a bhaaaarsonyosan búgó hang felé néz, csuklóból fordít egyet a karodon, ami a szokottnál rövidebb artheniori pengével egész könnyen megy.*
- Gyere szépen, Bahr... Brah... Bhakker! *elvigyorodik és bal kezével pödör egyet a bajszán* Ideje véget vetni ennek!
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az erőt a következő két körre.
1545. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-02-27 12:05:06
Üzenet elküldve: 2021-02-27 12:05:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 8 körig//
*Lövése talál, de Alyo nem bízza el magát, mert ezek a dögök csak nem akarnak eltűnni mind egy szálig. Újabb vessző kerül az idegbe, újra lő, bele az utolsó farkas szügyébe, vagy akár az oldalába, ahogyan a legtisztább célpontot adja.
Ha lövése talál, akkor lesz lehetősége felmérni a kormos állapotát, és ha úgy van, akkor bizony az ájult szájába beletölti a zöldet és eszméletre pofozza. Abból a roppant prózai okból, hogy nem akarja visszacipelni a többiekhez. Bár megfordul a fejében, hogy simán itt hagyja, de ez még annak ellenére is ellenkezik a morális elképzeléseitől, hogy Quantall egy kormos fattyú.
Ha nem sikerült megszabadulni az utolsó farkastól, akkor nyilván újra kell tervezze az egészet, legalább onnantól, hogy megpróbálja lelőni.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 8 körig//
*Lövése talál, de Alyo nem bízza el magát, mert ezek a dögök csak nem akarnak eltűnni mind egy szálig. Újabb vessző kerül az idegbe, újra lő, bele az utolsó farkas szügyébe, vagy akár az oldalába, ahogyan a legtisztább célpontot adja.
Ha lövése talál, akkor lesz lehetősége felmérni a kormos állapotát, és ha úgy van, akkor bizony az ájult szájába beletölti a zöldet és eszméletre pofozza. Abból a roppant prózai okból, hogy nem akarja visszacipelni a többiekhez. Bár megfordul a fejében, hogy simán itt hagyja, de ez még annak ellenére is ellenkezik a morális elképzeléseitől, hogy Quantall egy kormos fattyú.
Ha nem sikerült megszabadulni az utolsó farkastól, akkor nyilván újra kell tervezze az egészet, legalább onnantól, hogy megpróbálja lelőni.*
1544. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-02-23 19:31:29
Üzenet elküldve: 2021-02-23 19:31:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 2 körig//
*Észleli, hogy valami nem teljesen megszokott, még mágus mértékkel mérve sem, ahogy a varázslat megfogan. De végeredményben különösebb gond nélkül megérkezik a Föld tornyának közelébe, ami ezen az átkos helyen szerencsésnek mondható.
Jól látja ő is, amire Kilencedik sipákolva panaszkodik, de ő még tetézni igyekezne ezt a kiáltásával, hátha a másik rémség is inkább vele foglalkozna akkor Frandr helyett... Sajnos ez nem történik meg, helyette azonban egy másik szörny biztosítja őket vendégszeretetéről, mintha csak szívélyesen hívogatná őket a tornyába... Bhaar.
Egyelőre nem sokat törődik vele, egy gyors pillantáson túl, mert a rémfarkas közelebbi veszély és Frandr helyzete is aggasztja, ezek most sürgetőbb körülmények.
Egyszerre egy lépés - figyelmezteti őt elméje a koncentrációra. Ez az első lépés pedig a neki rontó farkas, ezzel kell először foglalkoznia.
Keze remeg, de igyekszik higgadt maradni, miközben a mellkasa elé tartja, magához közel, tenyérrel kifelé fordítva. Balja közben a fegyverövéért nyúl, s az egyik dobókését húzza elő.
Úgy tűnhet, hogy megbolondult, vagy épp lefagyott és tétlenül várja a sorsát, de valójában csak kivár. Mikor a farkas már csak olyan két lépésnyire van tőle, akkor kimondja az igét, nyitott tenyerét felé fordítva, s ezzel remélhetőleg feltartóztatva őt. Nagy kockázatot vállalt, az kétségtelen. Ha a varázslata sikertelen, nagy bajban lesz.
Amennyiben viszont terve beválik és a lényt feltartóztatja a tenyeréből fakadó ezüstös csóva, úgy a baljában fogott késsel is kinyúl felé és belevágja, ahol éri, bízva benne, hogy a fegyverbe táplált mágikus tűz ereje megteszi a hatását és a torz teremtmény hamar kiszenved.*
A varázsló egyik tenyerét egy felé közeledő célpont felé irányítja, melynek hatására egy ezüstfényű csóva tör elő onnan. A csóvával egy közeledő személyt vagy tárgyat lehet feltartóztatni, megállítani, legyen az akármilyen nehéz vagy erős, közeledjen akármilyen gyorsan. Hatása addig tart, míg a mágiahasználó el nem fordítja tenyerét, utána a célpont a korábbi sebességével mozog tovább.
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 2 körig//
*Észleli, hogy valami nem teljesen megszokott, még mágus mértékkel mérve sem, ahogy a varázslat megfogan. De végeredményben különösebb gond nélkül megérkezik a Föld tornyának közelébe, ami ezen az átkos helyen szerencsésnek mondható.
Jól látja ő is, amire Kilencedik sipákolva panaszkodik, de ő még tetézni igyekezne ezt a kiáltásával, hátha a másik rémség is inkább vele foglalkozna akkor Frandr helyett... Sajnos ez nem történik meg, helyette azonban egy másik szörny biztosítja őket vendégszeretetéről, mintha csak szívélyesen hívogatná őket a tornyába... Bhaar.
Egyelőre nem sokat törődik vele, egy gyors pillantáson túl, mert a rémfarkas közelebbi veszély és Frandr helyzete is aggasztja, ezek most sürgetőbb körülmények.
Egyszerre egy lépés - figyelmezteti őt elméje a koncentrációra. Ez az első lépés pedig a neki rontó farkas, ezzel kell először foglalkoznia.
Keze remeg, de igyekszik higgadt maradni, miközben a mellkasa elé tartja, magához közel, tenyérrel kifelé fordítva. Balja közben a fegyverövéért nyúl, s az egyik dobókését húzza elő.
Úgy tűnhet, hogy megbolondult, vagy épp lefagyott és tétlenül várja a sorsát, de valójában csak kivár. Mikor a farkas már csak olyan két lépésnyire van tőle, akkor kimondja az igét, nyitott tenyerét felé fordítva, s ezzel remélhetőleg feltartóztatva őt. Nagy kockázatot vállalt, az kétségtelen. Ha a varázslata sikertelen, nagy bajban lesz.
Amennyiben viszont terve beválik és a lényt feltartóztatja a tenyeréből fakadó ezüstös csóva, úgy a baljában fogott késsel is kinyúl felé és belevágja, ahol éri, bízva benne, hogy a fegyverbe táplált mágikus tűz ereje megteszi a hatását és a torz teremtmény hamar kiszenved.*
A varázsló egyik tenyerét egy felé közeledő célpont felé irányítja, melynek hatására egy ezüstfényű csóva tör elő onnan. A csóvával egy közeledő személyt vagy tárgyat lehet feltartóztatni, megállítani, legyen az akármilyen nehéz vagy erős, közeledjen akármilyen gyorsan. Hatása addig tart, míg a mágiahasználó el nem fordítja tenyerét, utána a célpont a korábbi sebességével mozog tovább.
1543. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-02-23 10:34:27
Üzenet elküldve: 2021-02-23 10:34:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 2 körig//
*Az emlékkép viszonylag gyorsan tovaszáll, így a pusztai harcos teljes lényével a szituációra fókuszálhat. Hasznos dolog ez, ugyanis távolról sem rózsás Frandr helyzete, és így nem engedheti meg magának, hogy hibázzon.
A pajzsával sikerül hárítani egy támadást, és már emelné is a fokosát, hogy a másik dögöt megpróbálja távol tartani magától, de ekkor szeme sarkából villanást vesz észre, és úgy tűnik, a rémfarkas is felfigyel a dologra. Nem engedheti meg magának, hogy odanézzen, de a sipákoló hang miatt nem is nehéz megerősítenie a gyanúját, miszerint a fényhatás Krestvir érkezését jelezte.
Lendíti a fokosát, hogy a másik farkast távol tartsa, ám ahelyett, hogy hátrakényszerítené a dögöt, csak rést nyit a saját védelmében, és ennek rögtön meg is van a böjtje.
Szinte fellángol a haja, ahogy a lény fogai átkényszerítik magukat a páncélja összes rétegén, majd a vállába fúródnak.
Ösztönösen tudja, hogy ilyenkor nincs sok választási lehetősége. A fokosát jobb kézzel ebből a pozícióból hatékonyan lehetetlen használni, és a pajzsának sem veszi sok hasznát. Egy tőr lenne ideális, és ha lenne ideje, elgondolkozna rajta, hogy pontosan miért is nincs neki kéznél egy ilyesféle alapfelszerelés, de egy töredékmásodperc csak arra elég, hogy a jelenlegi helyzetből a legtöbbet hozza ki.
Bal kezével elengedi pajzsa markolatát, jobbjával pedig fokosát igyekszik átadni másik kezébe. Ha ez sikerül, baljával közvetlenül a baltafej alatt markolja meg a fegyvert, és az éles felével igyekszik lesújtani a válláról lógó dög tarkójára gyors egymásutánban kétszer, remélve, hogy a korábbiakhoz hasonlóan ennek is sikerül a gerincét érve bénulást okozni.
Siker esetén jobbjával megpróbálja torkon ragadni a dögöt, és amint úgy érzi, hogy az elernyed, megpróbálja leszedni a válláról. Ha úgy tűnik, a dögöt stabilan tartja a vállvértje, akkor szükség esetén igyekszik lecsatolja azt. Magában eközben átkozódik, ahogy meghallja Bhaar üvöltését, és reméli, hogy a többiek eközben segítenek Krestvirnek.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.23 10:37:27
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 2 körig//
*Az emlékkép viszonylag gyorsan tovaszáll, így a pusztai harcos teljes lényével a szituációra fókuszálhat. Hasznos dolog ez, ugyanis távolról sem rózsás Frandr helyzete, és így nem engedheti meg magának, hogy hibázzon.
A pajzsával sikerül hárítani egy támadást, és már emelné is a fokosát, hogy a másik dögöt megpróbálja távol tartani magától, de ekkor szeme sarkából villanást vesz észre, és úgy tűnik, a rémfarkas is felfigyel a dologra. Nem engedheti meg magának, hogy odanézzen, de a sipákoló hang miatt nem is nehéz megerősítenie a gyanúját, miszerint a fényhatás Krestvir érkezését jelezte.
Lendíti a fokosát, hogy a másik farkast távol tartsa, ám ahelyett, hogy hátrakényszerítené a dögöt, csak rést nyit a saját védelmében, és ennek rögtön meg is van a böjtje.
Szinte fellángol a haja, ahogy a lény fogai átkényszerítik magukat a páncélja összes rétegén, majd a vállába fúródnak.
Ösztönösen tudja, hogy ilyenkor nincs sok választási lehetősége. A fokosát jobb kézzel ebből a pozícióból hatékonyan lehetetlen használni, és a pajzsának sem veszi sok hasznát. Egy tőr lenne ideális, és ha lenne ideje, elgondolkozna rajta, hogy pontosan miért is nincs neki kéznél egy ilyesféle alapfelszerelés, de egy töredékmásodperc csak arra elég, hogy a jelenlegi helyzetből a legtöbbet hozza ki.
Bal kezével elengedi pajzsa markolatát, jobbjával pedig fokosát igyekszik átadni másik kezébe. Ha ez sikerül, baljával közvetlenül a baltafej alatt markolja meg a fegyvert, és az éles felével igyekszik lesújtani a válláról lógó dög tarkójára gyors egymásutánban kétszer, remélve, hogy a korábbiakhoz hasonlóan ennek is sikerül a gerincét érve bénulást okozni.
Siker esetén jobbjával megpróbálja torkon ragadni a dögöt, és amint úgy érzi, hogy az elernyed, megpróbálja leszedni a válláról. Ha úgy tűnik, a dögöt stabilan tartja a vállvértje, akkor szükség esetén igyekszik lecsatolja azt. Magában eközben átkozódik, ahogy meghallja Bhaar üvöltését, és reméli, hogy a többiek eközben segítenek Krestvirnek.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.23 10:37:27
1542. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-02-22 23:26:54
Üzenet elküldve: 2021-02-22 23:26:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 2 körig//
*Két farkas marad hát. Míg Frandr elméje és szemei előtt is elmosódik a világ, ők nem tétlenkednek. Az első harapás után az egyik oldalára támadna, a másik pedig vele szemben helyezkedik ugrásra. Nem tudni, hogy melyik lehet a veszélyesebb, azonban a harcosnak ideje sincs ezt felmérni, máris megváltozik a terep.
Egy olyan helyen, ahol az idő torz, emellett pedig a mágus a tér torzítására is törekszik, bizony előfordulhatnak anomáliák. A harctéren megjelenik egy kör, jó kőhajításnyira a halott harmadik döglénytől. Ezüstszín, és valami, valami aminek Krestivr alakja van, most a tökéletes megjelenés helyett egy anyagtalan ezüstszín nyílként csapódik be oda. A fényhatás ellenére a varázslat sikeresnek tekinthető, s úgy működik mint amúgy, leszámítva valamit. A Frandrnak oldalt álló állat így egyből félfordulatot véve szökken, hogy a furcsa veszélyt vegye szemügyre.
Marad tehát egyetlen farkas, akivel most a földharc rejtelmeit ismerheti ki harcosunk. A pajzs a sárba csapódik, és ott valami csoda folytán megáll, erre támaszkodva Frandr máris térden emelheti a fokost támadásra. Ám ezzel kicsit várnia kell, két dögvészes mancs csapódik a fának jellegzetes csíkokat marva túloldalába. Lesz mit javítani rajta, de még kitart, s a döglény karmai is lecsúsznak róla. Ekkor jöhet a kinyúló fokos ütés, ami ugyan nem sokkal, de célt téveszt. A férfi válla kiemelkedik, s talán már a harc sokadik jeleként, de aprócska hibát vét. Túllendül. A farkasnak sem kell több, a jelenleg védtelen jobb vállnak veti magát, és a pajzs mellett elsuhanva igyekszik egy jókorát harapni oda. Fogai áttépik a bőrt, sőt, még a fémet is, majd alatta a bőr alá fúródnak. Alig egy hüvelyk mélyre mehetnek. Ha nem fröcsögne a dögök démoni nyálától, a fog talán fájdalmat sem okozna, így azonban enyhe csípő érzéssel gyengítik a harcost.
Ekkor következik a meglepetések további sorozata. A harapás ugyanis átment a fémlemezen, ez pedig nem ereszti olyan könnyen az óvatlan farkast. Úgy tűnik hiába démoni mégis csak egy állat. Mérgesen morran, Frandr érezheti leheletének forróságát, aztán teljes testével igyekszik jobbra lefelé lefejteni szorítását magával döntve a férfit is, akinek ezt a helyzetet nagyon hamar meg kell oldania, ugyanis térdepelve nem sokáig tudja megtartani egyensúlyát. A fogak pedig még ha sekélyen is, a húsát feszítik, nem beszélve arról, hogy Eeyr tudja milyen kórságot hordoz az a fogain.
A másik farkas eközben háttal az összeakaszkodó párosnak, most egyenesen Krestvirre és a Kilencedikre mered.*
-Ke... Ke... ez engem néz!
*Visítja a manó, azonban Krestvir csatakiáltása megszakítja további panaszait, így csak tágra nyílt szemekkel figyel. A farkas egy pillanatig dermedten áll a magas csatakiáltást nem tudván értelmezni. A háttérben csak a földharcot vívó páros zaja hallatszik, egészen egy szemhunyásnyi ideig, ekkor ugyanis válasz érkezik a torony hídon túli részéről, de sajnos ijesztően alacsonyról.*
-Bhaaaaaaarrrr!
*Búg fel egy ismerős hang, Krestvirnek pedig nem marad sok ideje gondolkodni. Az egyik szörnyeteg ugyanis éppen felé ront, és pár pillanat alatt át is szeli a köztük levő távot.*
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya -> 1. A Föld tornya//
*A Víz felségterületét hamar maguk mögött hagyhatják. A köd halványan oszlani kezd körülöttük. Mintha csak pipafüst pamacsok lennének, úgy foszladoznak és tömörödnek a vízcseppek itt-ott. Furcsa dolog történik, a szél már-már belekap Laor szakállába, s ahogy szedik a lábukat már fel is tűnik előttük a Föld tornya, tövében Frandr harcol, látják ahogy az ezüst fényív áttöri a ködöt és Krestvir jelenik meg tövében, látják ahogy a farkasok döntik harcostársukat. Az egészet méghozzá lassított felvételben látják, ahogy közelednek, úgy gyorsul fel a jelenet egyre emberibb sebességre, de így van egy kis idejük megbeszélni a taktikát, mielőtt belevetik magukat a harcba, ismét...
Jó húsz lépésre lehetnek még akár Krestvirtől, akár Frandrtól, mikor a két csatakiáltás, keresztülhasít a ködön, és elég közel érnek ahhoz, hogy innentől az idő rendes folyásában legyenek a harc részesei.*
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 8 körig//
*Quantall most lebeg, néha a szó tényleges értelmében is. Az egyik farkas tépi, a másik pedig éppen másik oldalára támad. Egyetlen esélye, már a faját megvető tharg harcosnőt leszámítva az, hogy saját önkéntelen védekezése hatékonyabb, mint a vérző mellkasú, lépcsőn felfelé kúszó dögfarkas mászótechnikája.
A díszes fegyver a Quantallt maró lény pofája mellett suhan el először aztán másodszor is, harmadjára viszont visszakézből pont a szemén szalad át, ami hangos nyüszítést vált ki a dögfarkasból, fogai elengedik Quantall kezét. A vér egyből feltör a sebből, a csontok egy része is megrepedt, csuklója talán soha nem lesz a régi, szalagjai is csak lazán tartanak, de ebből egyelőre semmit nem érez, legfeljebb azt, hogy zsibbad.
A hátratántorodó farkas agyán átsuhan valami, ez pedig nem más, mint Alyo nyila, amely nem csak a koponyát fúrja át ilyen közelről, de hegye a lépcsőn koppan egy-két hüvelyknyire kiállva a démonfarkas állából. Ő is kimúlt, mellette szenesen füstölgő társa még remeg kicsiket.
Erre a lentről érkező vércsíkot eresztő farkas viszont nem figyel fel, töretlenül érkezik Quantall lába irányába, aki előtt lassan kezd elsötétülni a világ, talán egy, vagy két másodperce még van, egy utolsó mozdulatra, gondolatra, szóra, mielőtt elnyeli az ájult sötétség, s teljesen Alyora hagyatva rogy a lépcsőre. Életének záloga, a zöld ital a magma által kiégetett mellkasú farkasszörny oldalában csillan.*
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel még 2 körig//
*Két farkas marad hát. Míg Frandr elméje és szemei előtt is elmosódik a világ, ők nem tétlenkednek. Az első harapás után az egyik oldalára támadna, a másik pedig vele szemben helyezkedik ugrásra. Nem tudni, hogy melyik lehet a veszélyesebb, azonban a harcosnak ideje sincs ezt felmérni, máris megváltozik a terep.
Egy olyan helyen, ahol az idő torz, emellett pedig a mágus a tér torzítására is törekszik, bizony előfordulhatnak anomáliák. A harctéren megjelenik egy kör, jó kőhajításnyira a halott harmadik döglénytől. Ezüstszín, és valami, valami aminek Krestivr alakja van, most a tökéletes megjelenés helyett egy anyagtalan ezüstszín nyílként csapódik be oda. A fényhatás ellenére a varázslat sikeresnek tekinthető, s úgy működik mint amúgy, leszámítva valamit. A Frandrnak oldalt álló állat így egyből félfordulatot véve szökken, hogy a furcsa veszélyt vegye szemügyre.
Marad tehát egyetlen farkas, akivel most a földharc rejtelmeit ismerheti ki harcosunk. A pajzs a sárba csapódik, és ott valami csoda folytán megáll, erre támaszkodva Frandr máris térden emelheti a fokost támadásra. Ám ezzel kicsit várnia kell, két dögvészes mancs csapódik a fának jellegzetes csíkokat marva túloldalába. Lesz mit javítani rajta, de még kitart, s a döglény karmai is lecsúsznak róla. Ekkor jöhet a kinyúló fokos ütés, ami ugyan nem sokkal, de célt téveszt. A férfi válla kiemelkedik, s talán már a harc sokadik jeleként, de aprócska hibát vét. Túllendül. A farkasnak sem kell több, a jelenleg védtelen jobb vállnak veti magát, és a pajzs mellett elsuhanva igyekszik egy jókorát harapni oda. Fogai áttépik a bőrt, sőt, még a fémet is, majd alatta a bőr alá fúródnak. Alig egy hüvelyk mélyre mehetnek. Ha nem fröcsögne a dögök démoni nyálától, a fog talán fájdalmat sem okozna, így azonban enyhe csípő érzéssel gyengítik a harcost.
Ekkor következik a meglepetések további sorozata. A harapás ugyanis átment a fémlemezen, ez pedig nem ereszti olyan könnyen az óvatlan farkast. Úgy tűnik hiába démoni mégis csak egy állat. Mérgesen morran, Frandr érezheti leheletének forróságát, aztán teljes testével igyekszik jobbra lefelé lefejteni szorítását magával döntve a férfit is, akinek ezt a helyzetet nagyon hamar meg kell oldania, ugyanis térdepelve nem sokáig tudja megtartani egyensúlyát. A fogak pedig még ha sekélyen is, a húsát feszítik, nem beszélve arról, hogy Eeyr tudja milyen kórságot hordoz az a fogain.
A másik farkas eközben háttal az összeakaszkodó párosnak, most egyenesen Krestvirre és a Kilencedikre mered.*
-Ke... Ke... ez engem néz!
*Visítja a manó, azonban Krestvir csatakiáltása megszakítja további panaszait, így csak tágra nyílt szemekkel figyel. A farkas egy pillanatig dermedten áll a magas csatakiáltást nem tudván értelmezni. A háttérben csak a földharcot vívó páros zaja hallatszik, egészen egy szemhunyásnyi ideig, ekkor ugyanis válasz érkezik a torony hídon túli részéről, de sajnos ijesztően alacsonyról.*
-Bhaaaaaaarrrr!
*Búg fel egy ismerős hang, Krestvirnek pedig nem marad sok ideje gondolkodni. Az egyik szörnyeteg ugyanis éppen felé ront, és pár pillanat alatt át is szeli a köztük levő távot.*
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya -> 1. A Föld tornya//
*A Víz felségterületét hamar maguk mögött hagyhatják. A köd halványan oszlani kezd körülöttük. Mintha csak pipafüst pamacsok lennének, úgy foszladoznak és tömörödnek a vízcseppek itt-ott. Furcsa dolog történik, a szél már-már belekap Laor szakállába, s ahogy szedik a lábukat már fel is tűnik előttük a Föld tornya, tövében Frandr harcol, látják ahogy az ezüst fényív áttöri a ködöt és Krestvir jelenik meg tövében, látják ahogy a farkasok döntik harcostársukat. Az egészet méghozzá lassított felvételben látják, ahogy közelednek, úgy gyorsul fel a jelenet egyre emberibb sebességre, de így van egy kis idejük megbeszélni a taktikát, mielőtt belevetik magukat a harcba, ismét...
Jó húsz lépésre lehetnek még akár Krestvirtől, akár Frandrtól, mikor a két csatakiáltás, keresztülhasít a ködön, és elég közel érnek ahhoz, hogy innentől az idő rendes folyásában legyenek a harc részesei.*
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 8 körig//
*Quantall most lebeg, néha a szó tényleges értelmében is. Az egyik farkas tépi, a másik pedig éppen másik oldalára támad. Egyetlen esélye, már a faját megvető tharg harcosnőt leszámítva az, hogy saját önkéntelen védekezése hatékonyabb, mint a vérző mellkasú, lépcsőn felfelé kúszó dögfarkas mászótechnikája.
A díszes fegyver a Quantallt maró lény pofája mellett suhan el először aztán másodszor is, harmadjára viszont visszakézből pont a szemén szalad át, ami hangos nyüszítést vált ki a dögfarkasból, fogai elengedik Quantall kezét. A vér egyből feltör a sebből, a csontok egy része is megrepedt, csuklója talán soha nem lesz a régi, szalagjai is csak lazán tartanak, de ebből egyelőre semmit nem érez, legfeljebb azt, hogy zsibbad.
A hátratántorodó farkas agyán átsuhan valami, ez pedig nem más, mint Alyo nyila, amely nem csak a koponyát fúrja át ilyen közelről, de hegye a lépcsőn koppan egy-két hüvelyknyire kiállva a démonfarkas állából. Ő is kimúlt, mellette szenesen füstölgő társa még remeg kicsiket.
Erre a lentről érkező vércsíkot eresztő farkas viszont nem figyel fel, töretlenül érkezik Quantall lába irányába, aki előtt lassan kezd elsötétülni a világ, talán egy, vagy két másodperce még van, egy utolsó mozdulatra, gondolatra, szóra, mielőtt elnyeli az ájult sötétség, s teljesen Alyora hagyatva rogy a lépcsőre. Életének záloga, a zöld ital a magma által kiégetett mellkasú farkasszörny oldalában csillan.*
1541. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-02-18 20:25:28
Üzenet elküldve: 2021-02-18 20:25:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vár állott, most kőhalom//
//Az egykori karavánpihenőtől Dél-Nyugatra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
//Nyílt játék//
*Hamar feltűnik neki, hogy Warg valószínűleg nem osztja az ő véleményét a papi élet megítélésében, így egy borongós mosoly kíséretében el is engedi a témát. Saját élményei és ismeretei meglehetősen sötét képet festenek az isteni szolgákról, de sejti, hogy a hatalom- és pénzéhes fajtán kívül valami másnak is léteznie kell.*
- Hmmm…*Érkezik a mélyenszántó válasz, a szokásos mosollyal kiegészítve, miközben igyekszik elképzelni, milyenek is lehettek a másik mindennapjai abban a bizonyos kolostorban. Mivel igen élénk a fantáziája, ez nem is esik nehezére, de a benne kialakuló kép bizonyosan pontosítást igényel. Kérdései azonban mintha süket felekre találnának; egy darabig még kissé értetlenül pillog az eddig oly készségesnek tűnő orkra, de aztán a szokásos – alig észrevehető – vállrándítással visszafordul a tűz felé. Eszébe sincs faggatózni, és azzal is tisztában van, hogy olykor hajlamos túlzásokba esni. Ezt is valami ilyesminek könyveli el.*
- Azt nem kétlem… *Pillant újból a kénsárga szemekbe, majd kicsit lejjebb, a kaján mosolyból elővillanó méretes agyarakra.*
- Így igaz. *Bólint egyetértőn.* - De egy ilyen… vágást jóval nehezebb kivitelezni, mint mondjuk… átvágni valakinek a torkát. Na meg némi szakértelem sem árt, különben ugyanúgy kivérzik az illető, csak előtte hosszabb ideig szenved. *Hangja egészen szenvtelen, mintha teljes mértékben a praktikum oldaláról vizsgálná a kérdést. *
- Ha pedig mégis túléli… nincs kedvem azon tépelődni naphosszat, mikor ered a nyomomba, bosszúra szomjazva. *Hirtelen hallgat el, arcáról pedig egyértelműen lerí, hogy a gondolatmenet nem szakadt félbe, csupán nem folytatódott hangosan. Bár egyáltalán nem érzi magát fenyegetett helyzetben, bizonyos dolgokat okosabb, ha megtart magának az ember.
Egy darabig figyeli Warg ténykedését a teával, de a nyomasztó gondolatok most nem illannak el olyan könnyedén, mint eddig. Tulajdonképp csak akkor eszmél fel belőlük, amikor az ork felé kínálja az illatozó folyadékot. Pislog néhányat, mint akit megzavartak, de a korsót már mosolyogva veszi át a mellé guggoló hímtől. Mélyen belélegzi a feláramló gőzöket, majd ravaszul hunyorogva pillant vissza a sárga szemekbe. Már ott is van a nyelve hegyén a következő kérdés, de ezúttal megelőzi őt a szürke bőrű, aki a jelek szerint mégsem feledkezett meg teljesen a korábbi kérdésáradatról.
Avysa most is figyelmes hallgatóságnak bizonyul; ugyan tekintetét a lángok közt pihenteti, a „mese” egyetlen szavát sem mulasztja el. *
- És minek a mesterei voltak azok a mesterek? *Tesz egy próbát a teával, egészen óvatosan érintve ajkaihoz a korsót, de még túlságosan forrónak találja. Inkább tovább melengeti rajta az ujjait.*
- Olyan helynek hangzik, ahová önszántából kerül az ember... Te önszántadból kerültél oda? *Magát is meglepi, hogy a megszámlálhatatlan kérdés közül pont ez csusszan ki ajkain.*
//Az egykori karavánpihenőtől Dél-Nyugatra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
//Nyílt játék//
*Hamar feltűnik neki, hogy Warg valószínűleg nem osztja az ő véleményét a papi élet megítélésében, így egy borongós mosoly kíséretében el is engedi a témát. Saját élményei és ismeretei meglehetősen sötét képet festenek az isteni szolgákról, de sejti, hogy a hatalom- és pénzéhes fajtán kívül valami másnak is léteznie kell.*
- Hmmm…*Érkezik a mélyenszántó válasz, a szokásos mosollyal kiegészítve, miközben igyekszik elképzelni, milyenek is lehettek a másik mindennapjai abban a bizonyos kolostorban. Mivel igen élénk a fantáziája, ez nem is esik nehezére, de a benne kialakuló kép bizonyosan pontosítást igényel. Kérdései azonban mintha süket felekre találnának; egy darabig még kissé értetlenül pillog az eddig oly készségesnek tűnő orkra, de aztán a szokásos – alig észrevehető – vállrándítással visszafordul a tűz felé. Eszébe sincs faggatózni, és azzal is tisztában van, hogy olykor hajlamos túlzásokba esni. Ezt is valami ilyesminek könyveli el.*
- Azt nem kétlem… *Pillant újból a kénsárga szemekbe, majd kicsit lejjebb, a kaján mosolyból elővillanó méretes agyarakra.*
- Így igaz. *Bólint egyetértőn.* - De egy ilyen… vágást jóval nehezebb kivitelezni, mint mondjuk… átvágni valakinek a torkát. Na meg némi szakértelem sem árt, különben ugyanúgy kivérzik az illető, csak előtte hosszabb ideig szenved. *Hangja egészen szenvtelen, mintha teljes mértékben a praktikum oldaláról vizsgálná a kérdést. *
- Ha pedig mégis túléli… nincs kedvem azon tépelődni naphosszat, mikor ered a nyomomba, bosszúra szomjazva. *Hirtelen hallgat el, arcáról pedig egyértelműen lerí, hogy a gondolatmenet nem szakadt félbe, csupán nem folytatódott hangosan. Bár egyáltalán nem érzi magát fenyegetett helyzetben, bizonyos dolgokat okosabb, ha megtart magának az ember.
Egy darabig figyeli Warg ténykedését a teával, de a nyomasztó gondolatok most nem illannak el olyan könnyedén, mint eddig. Tulajdonképp csak akkor eszmél fel belőlük, amikor az ork felé kínálja az illatozó folyadékot. Pislog néhányat, mint akit megzavartak, de a korsót már mosolyogva veszi át a mellé guggoló hímtől. Mélyen belélegzi a feláramló gőzöket, majd ravaszul hunyorogva pillant vissza a sárga szemekbe. Már ott is van a nyelve hegyén a következő kérdés, de ezúttal megelőzi őt a szürke bőrű, aki a jelek szerint mégsem feledkezett meg teljesen a korábbi kérdésáradatról.
Avysa most is figyelmes hallgatóságnak bizonyul; ugyan tekintetét a lángok közt pihenteti, a „mese” egyetlen szavát sem mulasztja el. *
- És minek a mesterei voltak azok a mesterek? *Tesz egy próbát a teával, egészen óvatosan érintve ajkaihoz a korsót, de még túlságosan forrónak találja. Inkább tovább melengeti rajta az ujjait.*
- Olyan helynek hangzik, ahová önszántából kerül az ember... Te önszántadból kerültél oda? *Magát is meglepi, hogy a megszámlálhatatlan kérdés közül pont ez csusszan ki ajkain.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937