Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 80 (1581. - 1600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1600. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-19 19:56:40
Üzenet elküldve: 2021-07-19 19:56:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az ingoványos vidék már kevésbé barátságos környezet a kiruccanáshoz, de Rass sokkal bölcsebb, minthogy ne tudná, hogy ennek éppúgy megvan a maga szépsége, mint minden más vidéknek. Csak éppen meg kell azt látni, keresni kell és megtalálni. Bár most ezt ő sem fogja megtenni, hisz más egyéb dolga is akad. Csak lassan tud haladni, de ez nem tántorítja el a céljától. Amúgy is hozzá van szokva, hogy nem olyan fürge a lába, mint sok évvel ezelőtt fiatal gnóm korában. ~Már nincs sok hátra öregem. Aztán majd fújunk egy kicsit. ~*
1599. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-15 12:50:19
Üzenet elküldve: 2021-07-15 12:50:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A mélységin látszik az ital jótékony hatása. Picit maga is meglepődik azon, hogy milyen gyorsan hozzászokott a bájitalok hatékonyságához. Azt gondolta volna, hogy az, hogy az ember szeme előtt gyógyulnak be olyan sebek, amik normális helyzetben akár hetekre is harcképtelenné tennének egy harcost, nehezebben elfogadható tény lett volna számára.*
~Persze ezek az italok sem mindenre jók.~
-Majd foglalkozunk vele, ha a többiek visszatértek.
*Válaszol Quantall kijelentésére. Nincs idejük most felcsert játszani, és most még egy váll visszaugrasztását sem kockáztatná meg úgy, hogy nem tudja, milyen halkan tűri a fájdalmat amaz.*
-Nem tudunk sok mindent csinálni vele. Ha leesik, leesik.
*Vonja meg a vállát. Elég mélynek tűnik a szakadék, hogy ne nagyon tudja, Bhaar miképpen tudna gyorsan előmászni onnan.*
-A ti démonotokkal mi lett, miután elpusztítottátok a kristályt?
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A mélységin látszik az ital jótékony hatása. Picit maga is meglepődik azon, hogy milyen gyorsan hozzászokott a bájitalok hatékonyságához. Azt gondolta volna, hogy az, hogy az ember szeme előtt gyógyulnak be olyan sebek, amik normális helyzetben akár hetekre is harcképtelenné tennének egy harcost, nehezebben elfogadható tény lett volna számára.*
~Persze ezek az italok sem mindenre jók.~
-Majd foglalkozunk vele, ha a többiek visszatértek.
*Válaszol Quantall kijelentésére. Nincs idejük most felcsert játszani, és most még egy váll visszaugrasztását sem kockáztatná meg úgy, hogy nem tudja, milyen halkan tűri a fájdalmat amaz.*
-Nem tudunk sok mindent csinálni vele. Ha leesik, leesik.
*Vonja meg a vállát. Elég mélynek tűnik a szakadék, hogy ne nagyon tudja, Bhaar miképpen tudna gyorsan előmászni onnan.*
-A ti démonotokkal mi lett, miután elpusztítottátok a kristályt?
1598. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-15 11:57:59
Üzenet elküldve: 2021-07-15 11:57:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*Laor jó tanácsa eső után köpönyeg, bár alighanem, ha előbb érkezik sem tudja elkerülni, hogy a tekintete találkozzon a mélységgel... Főleg, hogy ő nem csak egy elbotlástól tart, vagy alaptalan félelem fogja el a zuhanástól. Nem, az ő félelme, hogy a varázslata köddé foszlik, mert valami nála sokkal hatalmasabbal készülnek megmérkőzni...
Hogy mégis gond nélkül átérnek, az megkönnyebbülés, ám a nehézségek itt még nem érnek véget. Sötétség... Nyilvánvaló gyenge pontja.
Carsaadi és Laor megerősítik, hogy ők is hallják azt a hangot. A harcos még valami madárhoz is hasonlítja, aztán meg a kancellárt emlegeti, amire Krestvir gyanakodva ráncolja homlokát. Lehet, a férfi ismét képzeleg?...
Nem áll neki most faggatni őt, mert előbb szeretne látni is valamit, amíg még képes viszonylag tisztán gondolkodni.
Laor utasítására, miszerint maradjanak mögötte, beleegyezőn hallgat, majd pedig belekezd az igébe, s arcán is látszódhat, hogy nem csak magában motyog, hanem feszülten összpontosít.
A korábban fölhajtott varázsital most nagy segítségére van, mert egyébként elméje egyre inkább fárad. Szerencsére azonban nem csak pazarolja maradék erejét erre a varázslatra: nappali világosság öleli körbe őket, mikor végez.*
- Van valami erősebb italod a számomra? Ami segít, hogy bírjak még varázsolni... - *Fordul a tündér felé, jobb belátásra térve, ahogy a kimerültség karistolja tudatát... Most még bírja egy darabig az előző itallal és nem is biztos, hogy szüksége lesz egy következőre, de nem tudja, mennyiszer kell még használnia varázsképességét, s hogy azt milyen gyorsan kell megtennie. Avagy inkább most kér valamit, hogy be legyenek biztosítva, és a kezét nyújtja Carsaadi felé, ezzel is jelezve, hogy későbbre kéri.
Ha a tündér ad neki valamit, akkor egy gyors biccentéssel megköszöni és zsebre teszi.
Pillantása közben már-e rövid beszélgetés alatt is a belátható terepet fürkészi és a szétszórt csontoktól nem remél semmi jót. De késő már a kétségbeeséshez. Ha eddig eljöttek, nem adhatják fel.
Amennyiben Laor beljebb indul, úgy a férfi mögött halad egy lépéssel, de tőle kissé jobbra helyezkedik el, hogy jól láthasson.*
- Csontokat látok mindenhol... Ott a falak mentén egész csontvázak, emberszerűek, meg egy... nagyobb állaté? - *Magyarázza folyamatosan, hogy mit lát, amit akár furcsállhatnak is, de ő továbbra is biztosítani szeretné, hogy nem hallucinálnak. Vagy ha igen, úgy mindannyian ugyanazt látják-e. Ha ugyanazt látják, akkor... Akkor valószínűleg ezúttal egy démon játszik velük, mint az elágazásnál Gormogon, akit kisfiúnak láttak.
Érdekes, hogy a démonok képesek illúziókat kelteni egyszerre több célpont elméjében is... Vagy talán ők maguk változnak át azzá, aminek láttatni akarják magukat?
Futó gondolatok terepszemle közben.*
- Nem látok felfelé vezető utat. - *Jelenti ezt is, miután a valóban veszélyesnek tűnő mennyezetet is szemrevételezte, a toronyban elvileg megtalálható kristályhoz vezető utat keresve. Elég védtelennek érzi itt magukat. Ha azok a cseppkövek most leszakadnának valamiért...
Inkább foglalkozik azzal, amivel kezdeni is tudnak valamit.
A hang forrása egyre közelebbinek tűnik, a teljes csontvázak között keresi legelőbb a visszhangos teremben. Az épen és egészben megmaradt maradványok az első alkalmat idézik benne, mikor mestereivel járt itt, és élőholtak támadtak rájuk.
Ez a gondolat eléggé fölzaklatja ahhoz, hogy hirtelen felindulásból intsen egyet a kezével, s ha sikerrel jár, egy jégfalat húzzon legalább az egyik oldalon elhelyezkedő csontvázak elé (a szörnyszerű csontvázzal átellenes oldalon). Szorosan és teljesen körbeveszi őket, ha teheti, nem hagyva rést, hogy a torony fala és a jégfal között kibújhassanak. Sőt, abban bízik, ha így kellően a torony falához szorította őket, akkor lendületet sem tudnak venni, hogy áttörjenek a jégen.
Mármint, ha egyáltalán képesek lennének ilyenre... Mert az egész varázslatot pusztán erre a rossz érzésre és emlékre alapozta. Nyugtalanná tette a gondolat, hogy a csontvázak valójában már "élnek", csak mozdulatlanul állnak, hogy ha beljebb sétálnak közéjük, körbevehessék őket.*
- Félek, hogy ezek élőholtak... - *Magyarázza halkan a varázslat után.*
- Kerüljük őket!
*Mondja, de a következő pillanatban már valami más foglalja le gondolatait.
Nem akar hinni a szemének...
Taitos?... Mit keres itt? Mégis utánuk jött volna?...
Az első reakciója tisztán emberi arra, hogy mesterét viszontláthatja, ilyen körülmények között. Izgatott lesz, és persze aggódó. Szeretne azonnal odarohanni, hogy akár nyers erővel próbálja őt kiszabadítani, mielőtt az a medveszerű dombormű megfojtja.*
- Taitost látom... egy medve fogja le... és egy... egy nőt is? - *Kagaenae-vel nem találkozott még annyiszor, hogy kapásból felismerje, főleg hogy az arca javát egy medve mancsa takarja.*
- Nem tudom, ez igaz-e... amit látunk...- *Mondja idegesen és tehetetlenül.*
- Azt mondtad, magadat kellett megölnöd? - *Kérdezi a tündért, mert ha így van, akkor jó esély van rá, hogy most sem a valóságot látják. De olyan nehéz most higgadtnak maradni! Nem tudja hirtelen, hogy mit csináljon.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására embernyi magas, tíz lépés hosszú, derékvastagságú jégfal jön létre. Szilárdsága, olvadékonysága életszerű kereteken belül mozog. Hatása maradandó.
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*Laor jó tanácsa eső után köpönyeg, bár alighanem, ha előbb érkezik sem tudja elkerülni, hogy a tekintete találkozzon a mélységgel... Főleg, hogy ő nem csak egy elbotlástól tart, vagy alaptalan félelem fogja el a zuhanástól. Nem, az ő félelme, hogy a varázslata köddé foszlik, mert valami nála sokkal hatalmasabbal készülnek megmérkőzni...
Hogy mégis gond nélkül átérnek, az megkönnyebbülés, ám a nehézségek itt még nem érnek véget. Sötétség... Nyilvánvaló gyenge pontja.
Carsaadi és Laor megerősítik, hogy ők is hallják azt a hangot. A harcos még valami madárhoz is hasonlítja, aztán meg a kancellárt emlegeti, amire Krestvir gyanakodva ráncolja homlokát. Lehet, a férfi ismét képzeleg?...
Nem áll neki most faggatni őt, mert előbb szeretne látni is valamit, amíg még képes viszonylag tisztán gondolkodni.
Laor utasítására, miszerint maradjanak mögötte, beleegyezőn hallgat, majd pedig belekezd az igébe, s arcán is látszódhat, hogy nem csak magában motyog, hanem feszülten összpontosít.
A korábban fölhajtott varázsital most nagy segítségére van, mert egyébként elméje egyre inkább fárad. Szerencsére azonban nem csak pazarolja maradék erejét erre a varázslatra: nappali világosság öleli körbe őket, mikor végez.*
- Van valami erősebb italod a számomra? Ami segít, hogy bírjak még varázsolni... - *Fordul a tündér felé, jobb belátásra térve, ahogy a kimerültség karistolja tudatát... Most még bírja egy darabig az előző itallal és nem is biztos, hogy szüksége lesz egy következőre, de nem tudja, mennyiszer kell még használnia varázsképességét, s hogy azt milyen gyorsan kell megtennie. Avagy inkább most kér valamit, hogy be legyenek biztosítva, és a kezét nyújtja Carsaadi felé, ezzel is jelezve, hogy későbbre kéri.
Ha a tündér ad neki valamit, akkor egy gyors biccentéssel megköszöni és zsebre teszi.
Pillantása közben már-e rövid beszélgetés alatt is a belátható terepet fürkészi és a szétszórt csontoktól nem remél semmi jót. De késő már a kétségbeeséshez. Ha eddig eljöttek, nem adhatják fel.
Amennyiben Laor beljebb indul, úgy a férfi mögött halad egy lépéssel, de tőle kissé jobbra helyezkedik el, hogy jól láthasson.*
- Csontokat látok mindenhol... Ott a falak mentén egész csontvázak, emberszerűek, meg egy... nagyobb állaté? - *Magyarázza folyamatosan, hogy mit lát, amit akár furcsállhatnak is, de ő továbbra is biztosítani szeretné, hogy nem hallucinálnak. Vagy ha igen, úgy mindannyian ugyanazt látják-e. Ha ugyanazt látják, akkor... Akkor valószínűleg ezúttal egy démon játszik velük, mint az elágazásnál Gormogon, akit kisfiúnak láttak.
Érdekes, hogy a démonok képesek illúziókat kelteni egyszerre több célpont elméjében is... Vagy talán ők maguk változnak át azzá, aminek láttatni akarják magukat?
Futó gondolatok terepszemle közben.*
- Nem látok felfelé vezető utat. - *Jelenti ezt is, miután a valóban veszélyesnek tűnő mennyezetet is szemrevételezte, a toronyban elvileg megtalálható kristályhoz vezető utat keresve. Elég védtelennek érzi itt magukat. Ha azok a cseppkövek most leszakadnának valamiért...
Inkább foglalkozik azzal, amivel kezdeni is tudnak valamit.
A hang forrása egyre közelebbinek tűnik, a teljes csontvázak között keresi legelőbb a visszhangos teremben. Az épen és egészben megmaradt maradványok az első alkalmat idézik benne, mikor mestereivel járt itt, és élőholtak támadtak rájuk.
Ez a gondolat eléggé fölzaklatja ahhoz, hogy hirtelen felindulásból intsen egyet a kezével, s ha sikerrel jár, egy jégfalat húzzon legalább az egyik oldalon elhelyezkedő csontvázak elé (a szörnyszerű csontvázzal átellenes oldalon). Szorosan és teljesen körbeveszi őket, ha teheti, nem hagyva rést, hogy a torony fala és a jégfal között kibújhassanak. Sőt, abban bízik, ha így kellően a torony falához szorította őket, akkor lendületet sem tudnak venni, hogy áttörjenek a jégen.
Mármint, ha egyáltalán képesek lennének ilyenre... Mert az egész varázslatot pusztán erre a rossz érzésre és emlékre alapozta. Nyugtalanná tette a gondolat, hogy a csontvázak valójában már "élnek", csak mozdulatlanul állnak, hogy ha beljebb sétálnak közéjük, körbevehessék őket.*
- Félek, hogy ezek élőholtak... - *Magyarázza halkan a varázslat után.*
- Kerüljük őket!
*Mondja, de a következő pillanatban már valami más foglalja le gondolatait.
Nem akar hinni a szemének...
Taitos?... Mit keres itt? Mégis utánuk jött volna?...
Az első reakciója tisztán emberi arra, hogy mesterét viszontláthatja, ilyen körülmények között. Izgatott lesz, és persze aggódó. Szeretne azonnal odarohanni, hogy akár nyers erővel próbálja őt kiszabadítani, mielőtt az a medveszerű dombormű megfojtja.*
- Taitost látom... egy medve fogja le... és egy... egy nőt is? - *Kagaenae-vel nem találkozott még annyiszor, hogy kapásból felismerje, főleg hogy az arca javát egy medve mancsa takarja.*
- Nem tudom, ez igaz-e... amit látunk...- *Mondja idegesen és tehetetlenül.*
- Azt mondtad, magadat kellett megölnöd? - *Kérdezi a tündért, mert ha így van, akkor jó esély van rá, hogy most sem a valóságot látják. De olyan nehéz most higgadtnak maradni! Nem tudja hirtelen, hogy mit csináljon.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására embernyi magas, tíz lépés hosszú, derékvastagságú jégfal jön létre. Szilárdsága, olvadékonysága életszerű kereteken belül mozog. Hatása maradandó.
1597. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-12 17:35:19
Üzenet elküldve: 2021-07-12 17:35:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Tisztázzák a helyzetet, hogy mit miért is tesznek. A halódó dög megdöglik ők meg várhatnak egy alvó démon mellett akiről mint kiderül savat képes köpni. A mélységi nem egy alkimista, de úgy tudja nem csak mágiával lehet ilyen hatást elérni. A gólyák is tudnak hasonlót. Szóval igazat kell adnia a harcosnak, hogy a legjobb az lenne ha megakadályoznák, hogy egyáltalán tudjon köpni. A kapott ital jól esik. Kicsit kimossa a szájából a fémes ízt is, ami lehet a saját vére volt és a mindenféle fájdalom a testén szerte szét is eltűnik. Kivéve az egyik karja. Nem orvos úgyhogy, hogy mit kell csinálni, azt nem tudja, de azt igen, hogy ha mágiával próbálja meggyógyítani az fájni fog. Úgy sejti a csont törhetett el. Talán érdemes lenne összeilleszteni és utána varázsolni?*
-Csak az egyik karom tudom használni most. Lehet a másikban eltört valami.
*És úgy néz ki nincs idejük hirtelen valami akadémiai képzést elvégezni és közösen kivizsgálni mi lehet a helyzet. A recsegő hídon horkoló démonra a mélységi csak egy dolgot tud mondani.*
-Azt, hiszem ott baj van.
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Tisztázzák a helyzetet, hogy mit miért is tesznek. A halódó dög megdöglik ők meg várhatnak egy alvó démon mellett akiről mint kiderül savat képes köpni. A mélységi nem egy alkimista, de úgy tudja nem csak mágiával lehet ilyen hatást elérni. A gólyák is tudnak hasonlót. Szóval igazat kell adnia a harcosnak, hogy a legjobb az lenne ha megakadályoznák, hogy egyáltalán tudjon köpni. A kapott ital jól esik. Kicsit kimossa a szájából a fémes ízt is, ami lehet a saját vére volt és a mindenféle fájdalom a testén szerte szét is eltűnik. Kivéve az egyik karja. Nem orvos úgyhogy, hogy mit kell csinálni, azt nem tudja, de azt igen, hogy ha mágiával próbálja meggyógyítani az fájni fog. Úgy sejti a csont törhetett el. Talán érdemes lenne összeilleszteni és utána varázsolni?*
-Csak az egyik karom tudom használni most. Lehet a másikban eltört valami.
*És úgy néz ki nincs idejük hirtelen valami akadémiai képzést elvégezni és közösen kivizsgálni mi lehet a helyzet. A recsegő hídon horkoló démonra a mélységi csak egy dolgot tud mondani.*
-Azt, hiszem ott baj van.
1596. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-11 22:40:07
Üzenet elküldve: 2021-07-11 22:40:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*Hogy papagáj van-e bent, és az a kancelláré-e az jó kérdés, melyre a válaszhoz vezető utat Krestvir fénymágiája jelöli ki.*
-Mmmmhm!
*Hallatszik fel újra a hang. A barlang talaja látványosan töredezett szikla. A törésvonalak nem mélyek, máshol talán egy kis gaz nőtt volna csak bennük. Ebben a démoni fészekben azonban nincs lehetősége megtapadni az ilyen életnek.
Az egyetlen életre utaló jel a csontok egyre növekvő száma ahogy a belépő csapat elnéz a túlsó fal irányába. Az egész szoba egyetlen terem. A plafon akár csak a külső tető tele kiszögellésekkel, hegyes cseppkövekkel, a teteje pedig nem látszik teljesen. A belátható téren belül viszont a cseppkövek esetleges leomlásán kívül, már ha valaki ilyentől tartana, nem látható veszély. Igaz, kristálynak sincs igazán nyoma. A hangok forrása azonban így már kivehető. A fénykör szélén ugyanis a csarnok többi részében itt-ott fellelhető csontok mellett megjelennek teljes csontvázak is. Gyors fejszámolás után hét lecsupaszított elfszabású és egyetlen sokkal nagyobb csontváz, talán hátasé, talán valami nagyobb szörnyetegé, egy biztos ennek agyarai is vannak.
A hangok forrása azonban még tovább élesítheti a képet. Jó negyven lépésre ugyanis a kaputól két faragott rémes kőmedve áll a falba olvadva. Pofájuk üvöltésre nyílik, szőrük csapzott, agyaraik természetellenesen nagyok. A domborművek karjai azonban sokkal térbelibbek, kezeik között pedig két alak sorvadozik. A medveszobrok egyik karja az elnyúzott alakok szája előtt, a másik pedig derekukat tartja szorosan karjaikat testükhöz szorítva. Az alakok élnek, mozognak, és fájdalmasan nyögnek. Talán újabb védők lehetnek? Egy eltévelyedett csoport, akik csatát vesztettek a rémek ellen? A két alak nagyjából húsz, legfeljebb harminc éves lehet, távolról embernek tűnnek mindketten. A bal oldali medve biztosan egy férfiút fog karjai között. Haja kócos, fekete, szakálla apró borosta csupán. Mellette a földön viszont ott egy bot, szeme szürkén és elnyúzottan csillan.*
-Mhm, mmmm!
*Szeme a belépőkre villan, teste megelevenedik, vonaglik és látszik, hogy fészkelődne, ha tudna.
Mellette jobb oldalon kissé elnyúzottabb, talán letargikusabbnak is mondható nőalak. Világosbarna fürtjei itt-ott még összekötve, itt-ott már kioldódva függenek. Nyakában élénkpiros kendő díszeleg, sárfoltos ez is.*
-Mhhm!
*Nyögi elnyúzottan. Az ő hangja a papagájos orr-torokhang, ugyanis a medve szorítja arcát, ahogy nyögni próbál. Ő nem ficereg már, csak topázsárga szemei ugranak ide-oda.
Nem kell talán csak pár pillanat és pár befele induló lépés, hogy a trió tagjai felismerjék, a medve faragványok áldozatai Taitos és Kagaenae, akik bizony nincsenek jó bőrben, és tehetetlennek is tűnnek. Ők nyögnek most elnyúzottan, ők kérnek segítséget, vagy akarnak valamit a belépők tudtára hozni. A szoba üres, noha benne a halál nyomai mutatkoznak, a kérdés az, hogy mégis miért nyöghetnek a fogvatartottak?*
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A csapatok találkoznak hát. A kis diskurzusra Bhaar nem ébred fel, ami pedig a döglődő rémfarkast illeti, nos... már ő sem, miután Alyo nyila felnyársalja koponyáját.
A diskurzust nem zavarja semmi, csak néhány kósza fénysugár ami a felszakadozó ködöt átdöfi.
Hasonlóan a nap sugaraihoz, a zöld ital cseppjei most behatolnak Quantall testének sebesült porcikáiba és mindent beforrasztanak. Egyedül a ficam marad karjában, ezt még helyre kell tennie egy csontkovácsnak, vagy egy mélységieket kevéssé szívlelő ismerősnek. Ami Bhaart illeti, nos ő alszik és néha hortyan egyet.*
-Bhrr!
*Csak halkan, röviden, ez még talán a kevésbé vészjósló esemény is, a nagyobb baj az, hogy ahogyan Frandr pajzsát is, úgy most a híd fa lapjait is égeti át és porlasztja el a rémség kifolyó nyála, ami azt jelenti, hogy feje mostanra lebukik a híd lapjai közé. Erre a meggyengített híd egy aprót reccsen, jelezve, hogy a súly alatt kicsit így is inog, jól gyengítették meg azt a harcosok.*
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*Hogy papagáj van-e bent, és az a kancelláré-e az jó kérdés, melyre a válaszhoz vezető utat Krestvir fénymágiája jelöli ki.*
-Mmmmhm!
*Hallatszik fel újra a hang. A barlang talaja látványosan töredezett szikla. A törésvonalak nem mélyek, máshol talán egy kis gaz nőtt volna csak bennük. Ebben a démoni fészekben azonban nincs lehetősége megtapadni az ilyen életnek.
Az egyetlen életre utaló jel a csontok egyre növekvő száma ahogy a belépő csapat elnéz a túlsó fal irányába. Az egész szoba egyetlen terem. A plafon akár csak a külső tető tele kiszögellésekkel, hegyes cseppkövekkel, a teteje pedig nem látszik teljesen. A belátható téren belül viszont a cseppkövek esetleges leomlásán kívül, már ha valaki ilyentől tartana, nem látható veszély. Igaz, kristálynak sincs igazán nyoma. A hangok forrása azonban így már kivehető. A fénykör szélén ugyanis a csarnok többi részében itt-ott fellelhető csontok mellett megjelennek teljes csontvázak is. Gyors fejszámolás után hét lecsupaszított elfszabású és egyetlen sokkal nagyobb csontváz, talán hátasé, talán valami nagyobb szörnyetegé, egy biztos ennek agyarai is vannak.
A hangok forrása azonban még tovább élesítheti a képet. Jó negyven lépésre ugyanis a kaputól két faragott rémes kőmedve áll a falba olvadva. Pofájuk üvöltésre nyílik, szőrük csapzott, agyaraik természetellenesen nagyok. A domborművek karjai azonban sokkal térbelibbek, kezeik között pedig két alak sorvadozik. A medveszobrok egyik karja az elnyúzott alakok szája előtt, a másik pedig derekukat tartja szorosan karjaikat testükhöz szorítva. Az alakok élnek, mozognak, és fájdalmasan nyögnek. Talán újabb védők lehetnek? Egy eltévelyedett csoport, akik csatát vesztettek a rémek ellen? A két alak nagyjából húsz, legfeljebb harminc éves lehet, távolról embernek tűnnek mindketten. A bal oldali medve biztosan egy férfiút fog karjai között. Haja kócos, fekete, szakálla apró borosta csupán. Mellette a földön viszont ott egy bot, szeme szürkén és elnyúzottan csillan.*
-Mhm, mmmm!
*Szeme a belépőkre villan, teste megelevenedik, vonaglik és látszik, hogy fészkelődne, ha tudna.
Mellette jobb oldalon kissé elnyúzottabb, talán letargikusabbnak is mondható nőalak. Világosbarna fürtjei itt-ott még összekötve, itt-ott már kioldódva függenek. Nyakában élénkpiros kendő díszeleg, sárfoltos ez is.*
-Mhhm!
*Nyögi elnyúzottan. Az ő hangja a papagájos orr-torokhang, ugyanis a medve szorítja arcát, ahogy nyögni próbál. Ő nem ficereg már, csak topázsárga szemei ugranak ide-oda.
Nem kell talán csak pár pillanat és pár befele induló lépés, hogy a trió tagjai felismerjék, a medve faragványok áldozatai Taitos és Kagaenae, akik bizony nincsenek jó bőrben, és tehetetlennek is tűnnek. Ők nyögnek most elnyúzottan, ők kérnek segítséget, vagy akarnak valamit a belépők tudtára hozni. A szoba üres, noha benne a halál nyomai mutatkoznak, a kérdés az, hogy mégis miért nyöghetnek a fogvatartottak?*
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A csapatok találkoznak hát. A kis diskurzusra Bhaar nem ébred fel, ami pedig a döglődő rémfarkast illeti, nos... már ő sem, miután Alyo nyila felnyársalja koponyáját.
A diskurzust nem zavarja semmi, csak néhány kósza fénysugár ami a felszakadozó ködöt átdöfi.
Hasonlóan a nap sugaraihoz, a zöld ital cseppjei most behatolnak Quantall testének sebesült porcikáiba és mindent beforrasztanak. Egyedül a ficam marad karjában, ezt még helyre kell tennie egy csontkovácsnak, vagy egy mélységieket kevéssé szívlelő ismerősnek. Ami Bhaart illeti, nos ő alszik és néha hortyan egyet.*
-Bhrr!
*Csak halkan, röviden, ez még talán a kevésbé vészjósló esemény is, a nagyobb baj az, hogy ahogyan Frandr pajzsát is, úgy most a híd fa lapjait is égeti át és porlasztja el a rémség kifolyó nyála, ami azt jelenti, hogy feje mostanra lebukik a híd lapjai közé. Erre a meggyengített híd egy aprót reccsen, jelezve, hogy a súly alatt kicsit így is inog, jól gyengítették meg azt a harcosok.*
1595. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-07 22:41:45
Üzenet elküldve: 2021-07-07 22:41:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
* Átkelni a hídon Laor hátán egyszerű dolog, hiszen semmit sem kell tenni csak nyugton ülni és próbálni nem sózsák súlyúnak lenni. Amikor félúton Krestvir picit megáll, Laor jó tanácsa az ő füléig is elér. Különösebben sohasem zavarta a magasság, talán ez olyan tündérdolog lehet, hogy ha már van szárnya a tündér lányának akkor ne legyen már mellé tériszonyos. Igaz ő mindig is túl nagy volt a repüléshez, mikor mind a két szárnya megvolt, akkor se tudott felemelkedni magasabbra húsz-harminc centinél. Viszont, úgy látja jónak, hogy inkább nem is kísérletezik vele, ezért csak a toronyra fókuszál mindvégig, ameddig át nem kelnek a hídon.
Odaát furcsa hangok szűrődnek ki. Lekászálódik a férfi hátáról de nem indul el, csak fülel. *
- Mhm...Mhm... - * motyogja ő is, ha nem egy ijesztő, démonoktól hemzsegő vidéken lennének, félholt farkasokkal meg gonosz szörnyetegekkel, valószínűleg szórakoztatónak tartaná a hangot és boldogan utánozva indulna meg felé. Most azonban kicsit baljósnak hallja az egészet. *
- Furcsa volna ebben a sok sötétben és szürkében egy színes madarat találni - * állapítja meg. Olyan groteszk lenne, nem odaillő. Ahogy a kancellár is.
Krestvir megpróbálkozik fényt teremteni, amit a tündér lélegzetvisszafojtva figyel, bízik a sikerében, s ha minden jól megy akkor Laornak szót fogadva mögötte vagy a varázslónő mögött lép be a toronyba, ha nem, akkor meg segít a harcosnak körbenézni a torony körül. *
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
* Átkelni a hídon Laor hátán egyszerű dolog, hiszen semmit sem kell tenni csak nyugton ülni és próbálni nem sózsák súlyúnak lenni. Amikor félúton Krestvir picit megáll, Laor jó tanácsa az ő füléig is elér. Különösebben sohasem zavarta a magasság, talán ez olyan tündérdolog lehet, hogy ha már van szárnya a tündér lányának akkor ne legyen már mellé tériszonyos. Igaz ő mindig is túl nagy volt a repüléshez, mikor mind a két szárnya megvolt, akkor se tudott felemelkedni magasabbra húsz-harminc centinél. Viszont, úgy látja jónak, hogy inkább nem is kísérletezik vele, ezért csak a toronyra fókuszál mindvégig, ameddig át nem kelnek a hídon.
Odaát furcsa hangok szűrődnek ki. Lekászálódik a férfi hátáról de nem indul el, csak fülel. *
- Mhm...Mhm... - * motyogja ő is, ha nem egy ijesztő, démonoktól hemzsegő vidéken lennének, félholt farkasokkal meg gonosz szörnyetegekkel, valószínűleg szórakoztatónak tartaná a hangot és boldogan utánozva indulna meg felé. Most azonban kicsit baljósnak hallja az egészet. *
- Furcsa volna ebben a sok sötétben és szürkében egy színes madarat találni - * állapítja meg. Olyan groteszk lenne, nem odaillő. Ahogy a kancellár is.
Krestvir megpróbálkozik fényt teremteni, amit a tündér lélegzetvisszafojtva figyel, bízik a sikerében, s ha minden jól megy akkor Laornak szót fogadva mögötte vagy a varázslónő mögött lép be a toronyba, ha nem, akkor meg segít a harcosnak körbenézni a torony körül. *
1594. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-04 20:24:08
Üzenet elküldve: 2021-07-04 20:24:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Alyo megjegyzésére csak egy irritált morranás a válasz, hiszen az íjász Frandr szerint könnyen összerakhatta volna magában az eddigi beszélgetés alapján, hogy miért is nem lett volna értelme idejekorán megölni a démont. Egy veszekedés viszont csak szükségtelenül terelné el a figyelmüket az esetlegesen felbukkanó fenyegetésekről, így marad a morranás.
A sötételf úgy tűnik, hogy érti és elfogadja a szituációt, ami Frandrnek valamilyen szinten megkönnyebbülést okoz. A mágiával kapcsolatos megjegyzésre bólint.*
-Jobb, mint a semmi, de örülnék, ha nem lenne alkalma köpni. Tartsd kéznél a pengéidet.
*Biccent a sötételf kardjai felé. Bár nem tűnnek túlságosan praktikus daraboknak, egyértelműen élesek, és a rajtuk levő vér alapján valamire hasznosak is. Az pedig mindenképpen egyszerűbb lenne, ha Frandrnek szükség esetén csak a szögeket kéne kirúgnia a helyükről, és bízhatna a sötételfben, hogy gyorsan elnyisszantja a köteleket.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Alyo megjegyzésére csak egy irritált morranás a válasz, hiszen az íjász Frandr szerint könnyen összerakhatta volna magában az eddigi beszélgetés alapján, hogy miért is nem lett volna értelme idejekorán megölni a démont. Egy veszekedés viszont csak szükségtelenül terelné el a figyelmüket az esetlegesen felbukkanó fenyegetésekről, így marad a morranás.
A sötételf úgy tűnik, hogy érti és elfogadja a szituációt, ami Frandrnek valamilyen szinten megkönnyebbülést okoz. A mágiával kapcsolatos megjegyzésre bólint.*
-Jobb, mint a semmi, de örülnék, ha nem lenne alkalma köpni. Tartsd kéznél a pengéidet.
*Biccent a sötételf kardjai felé. Bár nem tűnnek túlságosan praktikus daraboknak, egyértelműen élesek, és a rajtuk levő vér alapján valamire hasznosak is. Az pedig mindenképpen egyszerűbb lenne, ha Frandrnek szükség esetén csak a szögeket kéne kirúgnia a helyükről, és bízhatna a sötételfben, hogy gyorsan elnyisszantja a köteleket.*
1593. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-02 18:50:57
Üzenet elküldve: 2021-07-02 18:50:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
*Kilencedik persze teljes biztonságban van. Ha túlzott szemtelenségével ki is húzná a gyufát Laornál, úgysem emelne kezet rá. Túl sokat ugyan nem tud Krestvirről, de annyi azért eljutott hozzá, hogy a synmirai amennyire is visszahúzódó és csendes, legalább annyira mestere a mágiának. Ilyen ellenség meg kinek kell? Még akkor is, ha Krestvir épp nincs jó színben. Mondhatni, elég színtelen az arca.*
- Ne nézz le! *morogja oda a jó tanácsot a hídon, de érzi, hogy ezzel már elkésett. Így legalább saját maga megfogadhatja azt, bár eddig eszébe sem jutott volna lenézni. Most viszont kényszerítenie kell magát, hogy ne tegye ezt. Már csak abban lehet bízni, hogy Ririnek több esze van kettejüknél, és épségben átérnek a hídon.*
- Mhmm... hmm... *bólint egyet a kapu előtt állva, aztán rájön, hogy ha most helyeselt is Krestvir kérdésére, pont azt csinálta amit hallanak* Vagyis igen.
*Kicsit félrebiccentett fejjel fülel és tanácstalanul néz a másik kettőre.*
- Olyan, mintha... valami madár lenne. Egy papagáj?... *visszafordul a kapu felé és hüledezve nézi* A kancellár?
*Ez Ririnek és Krestvirnek érthetetlen lehet, csak Laornak jutott eszébe egy régebbi beszélgetés Aenae-vel. Persze ez a gondolat teljes képtelenségnek tűnik, de itt általában a lehetetlen dolgok válnak valóra. Sajnos.*
- Jó ötlet. *bólint a mágus ötletére, aztán oda is fordul hozzá és Ririhez és furcsán elmosolyodik* A közeledben maradunk. És ti is maradjatok közel hozzám. Pontosabban mögöttem.
*Mert az magától értetődik, hogy ő megy elől. Ha Krestvir varázslata eloszlatta a sötétséget, akkor azért. Ha nem, akkor annál inkább. Bár ezt esetben még a kapu előtt körül is kell nézni, hogy akad-e valami éghető amit alkalmi fáklyaként vagy lámpásként tudnak alkalmazni.*
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
*Kilencedik persze teljes biztonságban van. Ha túlzott szemtelenségével ki is húzná a gyufát Laornál, úgysem emelne kezet rá. Túl sokat ugyan nem tud Krestvirről, de annyi azért eljutott hozzá, hogy a synmirai amennyire is visszahúzódó és csendes, legalább annyira mestere a mágiának. Ilyen ellenség meg kinek kell? Még akkor is, ha Krestvir épp nincs jó színben. Mondhatni, elég színtelen az arca.*
- Ne nézz le! *morogja oda a jó tanácsot a hídon, de érzi, hogy ezzel már elkésett. Így legalább saját maga megfogadhatja azt, bár eddig eszébe sem jutott volna lenézni. Most viszont kényszerítenie kell magát, hogy ne tegye ezt. Már csak abban lehet bízni, hogy Ririnek több esze van kettejüknél, és épségben átérnek a hídon.*
- Mhmm... hmm... *bólint egyet a kapu előtt állva, aztán rájön, hogy ha most helyeselt is Krestvir kérdésére, pont azt csinálta amit hallanak* Vagyis igen.
*Kicsit félrebiccentett fejjel fülel és tanácstalanul néz a másik kettőre.*
- Olyan, mintha... valami madár lenne. Egy papagáj?... *visszafordul a kapu felé és hüledezve nézi* A kancellár?
*Ez Ririnek és Krestvirnek érthetetlen lehet, csak Laornak jutott eszébe egy régebbi beszélgetés Aenae-vel. Persze ez a gondolat teljes képtelenségnek tűnik, de itt általában a lehetetlen dolgok válnak valóra. Sajnos.*
- Jó ötlet. *bólint a mágus ötletére, aztán oda is fordul hozzá és Ririhez és furcsán elmosolyodik* A közeledben maradunk. És ti is maradjatok közel hozzám. Pontosabban mögöttem.
*Mert az magától értetődik, hogy ő megy elől. Ha Krestvir varázslata eloszlatta a sötétséget, akkor azért. Ha nem, akkor annál inkább. Bár ezt esetben még a kapu előtt körül is kell nézni, hogy akad-e valami éghető amit alkalmi fáklyaként vagy lámpásként tudnak alkalmazni.*
1592. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-30 09:37:53
Üzenet elküldve: 2021-06-30 09:37:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
- Jobb lett volna, ha megöli.
*Szűri a fogai között, mikor megtudja, hogy a szörny miért csak alszik. Totál agyrém ez az egész szituáció, még mindig reméli, hogy csak egy pocsék álom. Hiszen a kormos sem döglött meg, ha jó álom lenne, akkor már kilehelte volna a lelkét. Meg ez a dög sem éledne újra.*
- Jó-jó.
*Részéről bármikor a szakadékba dobhatják, bármikor leölhetnek újabb rémségeket, csak húzzanak már haza a retekbe. Egy kis rumra szomjazik már. Meg valami normális kajára. Merthogy éhes. Ettől meg az átlagosnál is idegesebb. Sokszor hallotta már, hogy "kivagy, ha éhes vagy!".*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
- Jobb lett volna, ha megöli.
*Szűri a fogai között, mikor megtudja, hogy a szörny miért csak alszik. Totál agyrém ez az egész szituáció, még mindig reméli, hogy csak egy pocsék álom. Hiszen a kormos sem döglött meg, ha jó álom lenne, akkor már kilehelte volna a lelkét. Meg ez a dög sem éledne újra.*
- Jó-jó.
*Részéről bármikor a szakadékba dobhatják, bármikor leölhetnek újabb rémségeket, csak húzzanak már haza a retekbe. Egy kis rumra szomjazik már. Meg valami normális kajára. Merthogy éhes. Ettől meg az átlagosnál is idegesebb. Sokszor hallotta már, hogy "kivagy, ha éhes vagy!".*
1591. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-29 10:04:26
Üzenet elküldve: 2021-06-29 10:04:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Vajon hány vándor lelte végső nyughelyét letérve az útról, a süppedős ingoványba tévedve? Borzalmas és lelket gyötrő vég, s habár túlzás lenne állítani, hogy nem kívánja senkinek, a mocsár maga még is taszítja. Semmivel sem lett szebb, mióta esztendőkkel ezelőtt a fiatal elf oldalán e földre tette lábát. Az emlékkép megkopott és megszürkült, de még mindig fel tudja idézni... Miként ugratták egymást és nevetgéltek, mily gondtalan és felhőtlen volt a lét. És itt van most, annak az istennek a szolgálatában, kit oly nagyon megvetett.
Hátrasöpri a szőke tincseket, majd felpillant a napra. Mily ostoba volt és mily naiv... Most, hogy a feketeségen át láthatja a világot, sokkal könnyebben megláthatja a valóságát. Több benne a fekete, mint a fehér, és még is, valahogy így van rendjén.
Sóhajtva lép ki, elvégre hosszú út áll még előtte a Kikötőig. Az alvó Nirset maga mögött hagyva talán tud koncentrálni másra is, mint az oly sokat emlegetett bosszúra. A fiú persze titkon biztosan őt hibáztatja a történtekért, és van is benne valami... Rendbe hozza a dolgokat. Ő, egyedül, segítség nélkül.*
Hátrasöpri a szőke tincseket, majd felpillant a napra. Mily ostoba volt és mily naiv... Most, hogy a feketeségen át láthatja a világot, sokkal könnyebben megláthatja a valóságát. Több benne a fekete, mint a fehér, és még is, valahogy így van rendjén.
Sóhajtva lép ki, elvégre hosszú út áll még előtte a Kikötőig. Az alvó Nirset maga mögött hagyva talán tud koncentrálni másra is, mint az oly sokat emlegetett bosszúra. A fiú persze titkon biztosan őt hibáztatja a történtekért, és van is benne valami... Rendbe hozza a dolgokat. Ő, egyedül, segítség nélkül.*
1590. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-27 22:59:17
Üzenet elküldve: 2021-06-27 22:59:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Most, hogy összefutottak, a viszonylagos békében megbeszélhetik mégis mi folyik itt. Ők kérdeznek a harcos válaszol. A helyzetük olyan kifacsart, hogy egyiküknek se tűnik fel, hogy az elhangzottakon meg se lepődnek. A démon halhatatlan, de csapdában van. A többiek meg bementek elpusztítani a kristályt, ami talán az utolsó lesz amit el kell pusztítaniuk. A félvér megszólítása látszólag elment a füle mellett. A kapott italt elfogadja és bár nem annyira ért hozzájuk, de azt meg tudja állapítani, hogy sötétebb mint amilyet magánál szokott hordani úgyhogy jobb lehet. Meg is issza. Mint kiderül a kijutásra is van tervük a bent lévőknek. Eszébe is jut a mélységinek, hogy látta már, azt a varázslatot Krestvir magisztertől. Fáradt már nem jár olyan gyorsan az agya. Arra, hogy maradjanak kint és vigyázzanak mert a démon köp bólint.*
-Ha nem mágikus képes vagyok egy védő varázslatra ellene, de az csak engem véd meg.
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Most, hogy összefutottak, a viszonylagos békében megbeszélhetik mégis mi folyik itt. Ők kérdeznek a harcos válaszol. A helyzetük olyan kifacsart, hogy egyiküknek se tűnik fel, hogy az elhangzottakon meg se lepődnek. A démon halhatatlan, de csapdában van. A többiek meg bementek elpusztítani a kristályt, ami talán az utolsó lesz amit el kell pusztítaniuk. A félvér megszólítása látszólag elment a füle mellett. A kapott italt elfogadja és bár nem annyira ért hozzájuk, de azt meg tudja állapítani, hogy sötétebb mint amilyet magánál szokott hordani úgyhogy jobb lehet. Meg is issza. Mint kiderül a kijutásra is van tervük a bent lévőknek. Eszébe is jut a mélységinek, hogy látta már, azt a varázslatot Krestvir magisztertől. Fáradt már nem jár olyan gyorsan az agya. Arra, hogy maradjanak kint és vigyázzanak mert a démon köp bólint.*
-Ha nem mágikus képes vagyok egy védő varázslatra ellene, de az csak engem véd meg.
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
1589. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-27 10:32:36
Üzenet elküldve: 2021-06-27 10:32:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
*Úgy a híd közepénél járva támad egy nagyon kellemetlen és rosszkor jött gondolata arról, hogy a híd varázslatát is semlegesíthetné valamely démon, ahogy korábban az idézett kerubiját is elűzték... Ettől aztán rögtön fölszállni érzi a belsőségeit és a vérét, és elköveti azt a hibát is, hogy lepillant a mélybe.
Megtorpan, de aztán tovább csoszog, mert a többiek jelenléte nem engedi most lefagyni. Hiszen tudatosítja, hogy haladnának tovább, ő pedig nem akar az útjukban állni és vitába keveredni.
Mire aztán mind átértek és a lábát is levette a hídról, elvágva a visszafelé vezető utat, néhány árnyalatnyival sápadtabban fordul a tátongó sötétség felé, mely a kapun beljebb várakozik rájuk.
Ha van, ami még a mélységnél is jobban kikészíti, az a sötétség.*
- Ti is halljátok... ezt a hangot...? Mhmm... mmhmm... - *Utánozza a bentről jövő fojtott hümmögést. Ez a hely nem egyszer csalta már meg az érzékeiket, meg aztán abban sem biztos, hogy nem csak a szokásos képzelődései jöttek elő a sötétség miatt... Szóval rá kell kérdeznie.
Aztán választól függetlenül bemered a koromfekete semmibe, majd vesz egy nehéz levegőt. Kétli, hogy volna náluk bármi, amivel gyorsan és elég erős fényt teremthetnének, hogy ezt a teret itt bevilágítsák.*
- Csinálhatok egy kis fényt... De maradjatok a közelemben, és sietnünk kell! - *Mondja halkan, majd ha meg nem akadályozzák, mormolni kezdi az igét. Ezt azért sem tartja rossz ötletnek, mert így egyúttal azt is megtudhatják, mágikus sötétség honol-e odabent. Ha sikerrel jár, a közelebbi környezetükben nappali világosság gyúl, s talán végre beláthatják a belső teret is, s hogy honnan érkezik az a panaszos hang.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására nappali világosság gyúl ötven lépéses környezetében, amennyiben a sötétség nem mágiával keletkezett. A terület együtt mozog a varázslóval, hatóideje három kör.
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
*Úgy a híd közepénél járva támad egy nagyon kellemetlen és rosszkor jött gondolata arról, hogy a híd varázslatát is semlegesíthetné valamely démon, ahogy korábban az idézett kerubiját is elűzték... Ettől aztán rögtön fölszállni érzi a belsőségeit és a vérét, és elköveti azt a hibát is, hogy lepillant a mélybe.
Megtorpan, de aztán tovább csoszog, mert a többiek jelenléte nem engedi most lefagyni. Hiszen tudatosítja, hogy haladnának tovább, ő pedig nem akar az útjukban állni és vitába keveredni.
Mire aztán mind átértek és a lábát is levette a hídról, elvágva a visszafelé vezető utat, néhány árnyalatnyival sápadtabban fordul a tátongó sötétség felé, mely a kapun beljebb várakozik rájuk.
Ha van, ami még a mélységnél is jobban kikészíti, az a sötétség.*
- Ti is halljátok... ezt a hangot...? Mhmm... mmhmm... - *Utánozza a bentről jövő fojtott hümmögést. Ez a hely nem egyszer csalta már meg az érzékeiket, meg aztán abban sem biztos, hogy nem csak a szokásos képzelődései jöttek elő a sötétség miatt... Szóval rá kell kérdeznie.
Aztán választól függetlenül bemered a koromfekete semmibe, majd vesz egy nehéz levegőt. Kétli, hogy volna náluk bármi, amivel gyorsan és elég erős fényt teremthetnének, hogy ezt a teret itt bevilágítsák.*
- Csinálhatok egy kis fényt... De maradjatok a közelemben, és sietnünk kell! - *Mondja halkan, majd ha meg nem akadályozzák, mormolni kezdi az igét. Ezt azért sem tartja rossz ötletnek, mert így egyúttal azt is megtudhatják, mágikus sötétség honol-e odabent. Ha sikerrel jár, a közelebbi környezetükben nappali világosság gyúl, s talán végre beláthatják a belső teret is, s hogy honnan érkezik az a panaszos hang.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására nappali világosság gyúl ötven lépéses környezetében, amennyiben a sötétség nem mágiával keletkezett. A terület együtt mozog a varázslóval, hatóideje három kör.
1588. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-25 10:02:31
Üzenet elküldve: 2021-06-25 10:02:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Bár természetesen mindketten visszabeszélnek, úgy tűnik, vannak kéérdéseik, szerencsére az érkező kettős közül egyil sem csinál valami hülyeséget, ami miatt a helyzet átmenne viszonylagos nyugalomból közvetlen életveszélybe, és nem is tűnik úgy, mintha ez záros időn belül változna.*
-Krestvir csinált valamit, amitől elaludt a dög.
*Megvonja a vállát, mert ennél többet nem tud. Aztán Quantall felé fordulva a sötételf kérdését is megválaszolja.*
-Mert attól felébredne. Legutóbb újraéledt, honnan vesszük, hogy most nem éledne újra, és mászna elő a szakadékból?
*Arról nem is beszélve, hogy az öregek még valami olyat is belengettek, hogy a sorrend elrontása a dögöket is szaporítaná.*
-Amúgy is, akkor ölöm meg, amikor akarom.
*Mutat kardja hegyével a híd erősen meggyengített támaszpontjaira.*
-Riri is a többiekkel ment, be a templomba, de velem hagyott két italt. Egyiket megihatod.
* Néz Quantall Ackumien Galanodel felé, majd át is nyújtja neki a markában levő 1 Sötétzöld varázsitalt.
*
-Krestvir majd csinál valamit.
*Mosolyodik el kicsit, haja is kicsivel világosabb lesz, hiszen valójában a 'Krestvir csinál valamit' megfelelő válasznak számíthat a legtöbb kérdésre.*
-Odafelé idézett valami fényhidat, gondolom visszafelé is menni fog. Ha ennek a helynek nincs még valami más is a tarsolyában, akkor nem féltem őket különösebben. Bhaar szem előtt van, a rémfarkasok ellen meg itt vagyunk mi.
*Gondolkozik picit, miközben Bhaart figyeli.*
-Álljatok készen, hogy segítsetek levágni a hidat, ha ez a dög felébredne. Köpni is tud.
*Mutat szabad kezével a pajzsa maradványai felé.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Bár természetesen mindketten visszabeszélnek, úgy tűnik, vannak kéérdéseik, szerencsére az érkező kettős közül egyil sem csinál valami hülyeséget, ami miatt a helyzet átmenne viszonylagos nyugalomból közvetlen életveszélybe, és nem is tűnik úgy, mintha ez záros időn belül változna.*
-Krestvir csinált valamit, amitől elaludt a dög.
*Megvonja a vállát, mert ennél többet nem tud. Aztán Quantall felé fordulva a sötételf kérdését is megválaszolja.*
-Mert attól felébredne. Legutóbb újraéledt, honnan vesszük, hogy most nem éledne újra, és mászna elő a szakadékból?
*Arról nem is beszélve, hogy az öregek még valami olyat is belengettek, hogy a sorrend elrontása a dögöket is szaporítaná.*
-Amúgy is, akkor ölöm meg, amikor akarom.
*Mutat kardja hegyével a híd erősen meggyengített támaszpontjaira.*
-Riri is a többiekkel ment, be a templomba, de velem hagyott két italt. Egyiket megihatod.
* Néz Quantall Ackumien Galanodel felé, majd át is nyújtja neki a markában levő 1 Sötétzöld varázsitalt.
*-Krestvir majd csinál valamit.
*Mosolyodik el kicsit, haja is kicsivel világosabb lesz, hiszen valójában a 'Krestvir csinál valamit' megfelelő válasznak számíthat a legtöbb kérdésre.*
-Odafelé idézett valami fényhidat, gondolom visszafelé is menni fog. Ha ennek a helynek nincs még valami más is a tarsolyában, akkor nem féltem őket különösebben. Bhaar szem előtt van, a rémfarkasok ellen meg itt vagyunk mi.
*Gondolkozik picit, miközben Bhaart figyeli.*
-Álljatok készen, hogy segítsetek levágni a hidat, ha ez a dög felébredne. Köpni is tud.
*Mutat szabad kezével a pajzsa maradványai felé.*
1587. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-25 09:21:48
Üzenet elküldve: 2021-06-25 09:21:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//4. A Levegő tornya majd a Föld tornya//
*Csak a szemét forgatja a sötételf nyavalygására, valószínűleg nem látott még elég csatát ahhoz, hogy tudja, ilyenkor nincsen idő finomkodni. Ha lenne velük egy harmadik fél is, akkor tán könnyebb lenne a sérültnek is, de Quantall szerencsétlenségére csak ketten vannak. Alyo a fogát csikorgatja, arra gondol, hogy sorsára kellett volna hagynia.
Mindenesetre hamarosan hárman lesznek.*
- Miért alszik? Hogy aludt ott el?!
*Teszi fel ezeket a kérdéseket, miután a vessző kilövése nélkül leeresztette az íjat. Halkan beszél, hiszen Frandr csendre intette őket.*
- Hol a tündér? Kormoskát össze kellene foltozni.
*Állával biccent Quantall felé, nem nagyon foglalkozva azzal a ténnyel, hogy amaz hallja, hogy kormoskának nevezi. Ha egyszer kormos és szüksége van valami gyógyítóra, amihez a csapatból a tündér áll a legközelebb.*
- Miért kell megvárni a levágással azt, hogy felébredjen?
*Tesz fel újabb kérdéseket fojtott hangon Frandrnak.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//4. A Levegő tornya majd a Föld tornya//
*Csak a szemét forgatja a sötételf nyavalygására, valószínűleg nem látott még elég csatát ahhoz, hogy tudja, ilyenkor nincsen idő finomkodni. Ha lenne velük egy harmadik fél is, akkor tán könnyebb lenne a sérültnek is, de Quantall szerencsétlenségére csak ketten vannak. Alyo a fogát csikorgatja, arra gondol, hogy sorsára kellett volna hagynia.
Mindenesetre hamarosan hárman lesznek.*
- Miért alszik? Hogy aludt ott el?!
*Teszi fel ezeket a kérdéseket, miután a vessző kilövése nélkül leeresztette az íjat. Halkan beszél, hiszen Frandr csendre intette őket.*
- Hol a tündér? Kormoskát össze kellene foltozni.
*Állával biccent Quantall felé, nem nagyon foglalkozva azzal a ténnyel, hogy amaz hallja, hogy kormoskának nevezi. Ha egyszer kormos és szüksége van valami gyógyítóra, amihez a csapatból a tündér áll a legközelebb.*
- Miért kell megvárni a levágással azt, hogy felébredjen?
*Tesz fel újabb kérdéseket fojtott hangon Frandrnak.*
1586. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-23 10:01:56
Üzenet elküldve: 2021-06-23 10:01:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Nem szerette volna az éjszakát a mágus torony környékén tölteni, így sietve belevágnak ismét a bűzös ingoványba, hogy minél előbb kiérjenek. Az éjparipa eddig nagyon is jól viselte ezt a helyet, ám ezúttal megtorpan az út vége felé és nyugtalan mocorgásba kezd, sőt hátrálni is próbál.*
-Nyugalom! Semmi baj nincs… *Próbálja simításokkal és a kantár erős markolásával megnyugtatni az amúgy vehemens állatot. Nem is kell sokat várniuk, mire kicsúszik egy kígyó a bokorból, bár ő maga nem tudja megmondani, mérges-e a példány, de úgy véli, jobb ha utat adnak neki.*
-Takarodj már… De undoríító… fúúj... ne gyere... ne gyere... közelebb! *Lép néhány lépést óvatosan hátra, a ló pedig egyértelműen a tudtára adja, hogy igenis e miatt volt olyan feszült már eleinte is. Ő is már szinte a pánik szélén táncol, de az utolsó pillanatban megembereli magát. ~Nem szabad elveszítenem a fejem! Ez csak egy állat… ha békén hagyjuk odébb fog állni. Remélem…~ Ám néhány pillanat múlva a csúszómászónak már semmi nyoma, így óvatosan, de határozott léptekkel mehetnek tovább. Szerencsére ezúttal is megúszták nagyobb kalandok nélkül a dolgot, mindenki megnyugvására.*
*Nem szerette volna az éjszakát a mágus torony környékén tölteni, így sietve belevágnak ismét a bűzös ingoványba, hogy minél előbb kiérjenek. Az éjparipa eddig nagyon is jól viselte ezt a helyet, ám ezúttal megtorpan az út vége felé és nyugtalan mocorgásba kezd, sőt hátrálni is próbál.*
-Nyugalom! Semmi baj nincs… *Próbálja simításokkal és a kantár erős markolásával megnyugtatni az amúgy vehemens állatot. Nem is kell sokat várniuk, mire kicsúszik egy kígyó a bokorból, bár ő maga nem tudja megmondani, mérges-e a példány, de úgy véli, jobb ha utat adnak neki.*
-Takarodj már… De undoríító… fúúj... ne gyere... ne gyere... közelebb! *Lép néhány lépést óvatosan hátra, a ló pedig egyértelműen a tudtára adja, hogy igenis e miatt volt olyan feszült már eleinte is. Ő is már szinte a pánik szélén táncol, de az utolsó pillanatban megembereli magát. ~Nem szabad elveszítenem a fejem! Ez csak egy állat… ha békén hagyjuk odébb fog állni. Remélem…~ Ám néhány pillanat múlva a csúszómászónak már semmi nyoma, így óvatosan, de határozott léptekkel mehetnek tovább. Szerencsére ezúttal is megúszták nagyobb kalandok nélkül a dolgot, mindenki megnyugvására.*
1585. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-23 09:31:45
Üzenet elküldve: 2021-06-23 09:31:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Sajnos az a bűzös, mocsaras hely azóta sem változott mióta legutóbb nagyjából két napja látta, pont ugyan olyan veszélyes és mocskos, ahogy emlékezett rá. Le is száll a lóról, hogy biztonságosabban át tudjanak jutni rajta. Itt már kicsit higgadtabban lépked, muszáj is megfontoltan taposnia maga alatt a talajt vagy a végén még valami nem e világi dolog elnyeli. Ő ettől tart leginkább, bár a néha a távolból hallott szokatlan neszek is aggasztják minden egyes pillanatban.*
-Nyugi, már nincs sok hátra… csak érjünk ki. *Motyog magában, hogy lenyugtassa az idegeit, és úgy fest, hogy ez segít is neki nagyban. Néhány megfontoltan haladó óra elteltével már változik is szerencsére a táj, jelezve, hogy ezúttal is megugrották ezt az akadályt és a bőrük nem ment rá.*
*Sajnos az a bűzös, mocsaras hely azóta sem változott mióta legutóbb nagyjából két napja látta, pont ugyan olyan veszélyes és mocskos, ahogy emlékezett rá. Le is száll a lóról, hogy biztonságosabban át tudjanak jutni rajta. Itt már kicsit higgadtabban lépked, muszáj is megfontoltan taposnia maga alatt a talajt vagy a végén még valami nem e világi dolog elnyeli. Ő ettől tart leginkább, bár a néha a távolból hallott szokatlan neszek is aggasztják minden egyes pillanatban.*
-Nyugi, már nincs sok hátra… csak érjünk ki. *Motyog magában, hogy lenyugtassa az idegeit, és úgy fest, hogy ez segít is neki nagyban. Néhány megfontoltan haladó óra elteltével már változik is szerencsére a táj, jelezve, hogy ezúttal is megugrották ezt az akadályt és a bőrük nem ment rá.*
1584. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-23 00:49:33
Üzenet elküldve: 2021-06-23 00:49:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//4. A Levegő tornya majd a Föld tornya//
-Azt, tudom, de ha a seb felszakad a gyógyítás nem ér semmit.
*Szóval hiába cibálja le a lépcsőn ha utána megint elvérzik. Párszor megakad benne a levegő és leérve se nagyon finomkodik az íjásznő. Hogy tényleg segítség-e a támogatás vagy csak ront a helyzetén abban Quantall nem biztos és nagyon nem is érti tudja hova tenni az egész dolgot. A köszönetére se a legkedvesebb választ kapja. Tényleg nem tud kiigazodni a másikon. Viszont a továbbiakban csak hallgat. A figyelmeztetésére olyan választ kap, ami egy gyenge mosolyt csal a képére.*
-Csak azért szóltam mert én már ismerem a trükkjeit.
*A látszólag tharg harcos csitítja őket. Ez fura. Mikor pedig közelebb érnek még érdekesebb dolgokat hall. A hídon lévő démon csak alszik nem halt meg. Ennek okát nem érti és rá is kérdez. Természetesen nem olyan hangosan amitől az még nem ébred fel.*
-Miért nem ölte meg?
*Mi miért történik. Folyton a dolgok értelme jár a mágus fejében. Nem is egy kalandját sikerült ezért a néha idegesítő szokásáért túlélnie. A haláltusáját végző démon kivégzését nem nézi végig. A harcost figyeli, hogy milyen állapotban van. Ő se tűnik a legbarátságosabbnak ami nem annyira lepi meg a mélységit. Az ital kérdése már igen. Kinek jut eszébe az ilyenkor? Tiszta fejre van szüksége. A zöld folyadékkal teli üvegcse láttán érti meg a mélységi, hogy mire gondol a másik.*
-Még nem. Valamennyit magamon gyógyítottam. Van abból elég, hogy tartalékoljam a varázserőm?
*Nem akarná, hogy az utolsó gyógyitalt rá fecséreljék és valakinek ne jusson. A helyzet tisztázásánál nagyjából már érti mi a feladata a másiknak és elismeri, hogy a híd elvágása egy jó módszer lehet a démon megölésére, de valamin azért fennakad.*
-És a többiekkel akkor mi lesz?
~Ugye nem akarják feláldozni magukat~
*Egyből el is kezd járni az agya, hogy hogyan hozhatják őket vissza. Talán ha szereznének kötelet akkor ő egy fény számszeríjjal átlőhetné és valahogy azon megoldhatnák.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//4. A Levegő tornya majd a Föld tornya//
-Azt, tudom, de ha a seb felszakad a gyógyítás nem ér semmit.
*Szóval hiába cibálja le a lépcsőn ha utána megint elvérzik. Párszor megakad benne a levegő és leérve se nagyon finomkodik az íjásznő. Hogy tényleg segítség-e a támogatás vagy csak ront a helyzetén abban Quantall nem biztos és nagyon nem is érti tudja hova tenni az egész dolgot. A köszönetére se a legkedvesebb választ kapja. Tényleg nem tud kiigazodni a másikon. Viszont a továbbiakban csak hallgat. A figyelmeztetésére olyan választ kap, ami egy gyenge mosolyt csal a képére.*
-Csak azért szóltam mert én már ismerem a trükkjeit.
*A látszólag tharg harcos csitítja őket. Ez fura. Mikor pedig közelebb érnek még érdekesebb dolgokat hall. A hídon lévő démon csak alszik nem halt meg. Ennek okát nem érti és rá is kérdez. Természetesen nem olyan hangosan amitől az még nem ébred fel.*
-Miért nem ölte meg?
*Mi miért történik. Folyton a dolgok értelme jár a mágus fejében. Nem is egy kalandját sikerült ezért a néha idegesítő szokásáért túlélnie. A haláltusáját végző démon kivégzését nem nézi végig. A harcost figyeli, hogy milyen állapotban van. Ő se tűnik a legbarátságosabbnak ami nem annyira lepi meg a mélységit. Az ital kérdése már igen. Kinek jut eszébe az ilyenkor? Tiszta fejre van szüksége. A zöld folyadékkal teli üvegcse láttán érti meg a mélységi, hogy mire gondol a másik.*
-Még nem. Valamennyit magamon gyógyítottam. Van abból elég, hogy tartalékoljam a varázserőm?
*Nem akarná, hogy az utolsó gyógyitalt rá fecséreljék és valakinek ne jusson. A helyzet tisztázásánál nagyjából már érti mi a feladata a másiknak és elismeri, hogy a híd elvágása egy jó módszer lehet a démon megölésére, de valamin azért fennakad.*
-És a többiekkel akkor mi lesz?
~Ugye nem akarják feláldozni magukat~
*Egyből el is kezd járni az agya, hogy hogyan hozhatják őket vissza. Talán ha szereznének kötelet akkor ő egy fény számszeríjjal átlőhetné és valahogy azon megoldhatnák.*
1583. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-22 15:46:38
Üzenet elküldve: 2021-06-22 15:46:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//4. A Levegő tornya majd a Föld tornya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Frandr szakálla valójában jelenleg nem pompázatos, egyszerű barna, melybe belekever pár ősz szálat a helyzet által okozott stressz és koncentráció. Néha-néha odapillant a rémfarkas felé, de tart tőle, hogy ha megközelítené, az ijedtében még hangoskodna egy utolsót, mielőtt elhallgathatná, aztán rohanhatna a híd felé megölni Bhaart.
Aztán már inkább a Levegő Tornya felé fordítja a figyelmét. Valami érkezik onnan, de túl gyorsan, és nem is tudja ilyen távolról megállapítani, hogy egy- vagy két pontot lát.*
~Ha ez Gormogon, akkor szarban vagyok. Meg ők is.~
*Néz a Föld Tornya felé, ahol még látja a többieket, bár nem tudja, hogyan figyelmeztethetné őket Bhaar felébresztése nélkül. Úgy dönt végül, kivár, a toronynál rekedve úgysem tudnának mit kezdeni az információval, ám előhúz egy bájítalt szabad kezével, készen állva, hogy baj esetén már megnövekedett erővel szállhasson szembe az érkező veszéllyel.
Egy-két perc után viszont már ki tudja venni, hogy nem egy démon közeledik feléjük, hanem a sötételf, Alyo által megtámogatva. Ez új dilemmát hoz, ugyanis ha tippelnie kell, ezek amint hallótávolságon belül érnek, el fognak kezdeni ordibálni, és a félelf Bhaart meglátva esélyesen azonnal célpontként fogja kezelni a démont, ami több szempontból sem lenne hasznos.
Így ahogy azok megállnak, ő a 'maradjatok csöndben' univerzális kézmozdulatával kezdi, így remélhetőleg a páros már csak akkor szól oda hozzá, amikor kiabálás nélkül hallhatják egymást. A híd felé biccent, majd megszólal, ügyelve arra, hogy ne beszéljen hangosabban, mint kéne.*
-Bhaar ott van, amíg alszik, addig ne lődd le, és ne ébresszük fel.
*Kezdi mindenek előtt a legfontosabb résszel, egyelőre figyelmen kívül hagyva az udvariaskodást. Látván, hogy az íjász elereszt egy nyílvesszőt a farkas felé, biccent neki, majd, ha megbizonyosodott róla, hogy senki sem fog semmi hülyeséget csinálni, csak akkor válaszol Quantall kérdésére.*
-Ne uramozz, nevem is van, és jól vagyok. Italt kaptál már?
*Húz elő bal kezével egy zöld fiolát, mert Quantall erősen úgy néz ki, mint akinek jól jönne valami extra, hogy benne tartsa a lelket, életnedveket, belsőszerveket, és egyéb apróságokat.*
-A többiek intézik a tornyot. Ha Bhaar elkezd ébredezni, én itt vagyok, hogy levágjam a hidat.
*Foglalja össze pár szóban a helyzetet, majd ha a többiek nem tesznek valamit, ami miatt oda kéne figyelnie, akkor visszatér ahhoz, amit érkezésük előtt csinált, remélve, hogy ők is oda fognak figyelni.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//4. A Levegő tornya majd a Föld tornya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Frandr szakálla valójában jelenleg nem pompázatos, egyszerű barna, melybe belekever pár ősz szálat a helyzet által okozott stressz és koncentráció. Néha-néha odapillant a rémfarkas felé, de tart tőle, hogy ha megközelítené, az ijedtében még hangoskodna egy utolsót, mielőtt elhallgathatná, aztán rohanhatna a híd felé megölni Bhaart.
Aztán már inkább a Levegő Tornya felé fordítja a figyelmét. Valami érkezik onnan, de túl gyorsan, és nem is tudja ilyen távolról megállapítani, hogy egy- vagy két pontot lát.*
~Ha ez Gormogon, akkor szarban vagyok. Meg ők is.~
*Néz a Föld Tornya felé, ahol még látja a többieket, bár nem tudja, hogyan figyelmeztethetné őket Bhaar felébresztése nélkül. Úgy dönt végül, kivár, a toronynál rekedve úgysem tudnának mit kezdeni az információval, ám előhúz egy bájítalt szabad kezével, készen állva, hogy baj esetén már megnövekedett erővel szállhasson szembe az érkező veszéllyel.
Egy-két perc után viszont már ki tudja venni, hogy nem egy démon közeledik feléjük, hanem a sötételf, Alyo által megtámogatva. Ez új dilemmát hoz, ugyanis ha tippelnie kell, ezek amint hallótávolságon belül érnek, el fognak kezdeni ordibálni, és a félelf Bhaart meglátva esélyesen azonnal célpontként fogja kezelni a démont, ami több szempontból sem lenne hasznos.
Így ahogy azok megállnak, ő a 'maradjatok csöndben' univerzális kézmozdulatával kezdi, így remélhetőleg a páros már csak akkor szól oda hozzá, amikor kiabálás nélkül hallhatják egymást. A híd felé biccent, majd megszólal, ügyelve arra, hogy ne beszéljen hangosabban, mint kéne.*
-Bhaar ott van, amíg alszik, addig ne lődd le, és ne ébresszük fel.
*Kezdi mindenek előtt a legfontosabb résszel, egyelőre figyelmen kívül hagyva az udvariaskodást. Látván, hogy az íjász elereszt egy nyílvesszőt a farkas felé, biccent neki, majd, ha megbizonyosodott róla, hogy senki sem fog semmi hülyeséget csinálni, csak akkor válaszol Quantall kérdésére.*
-Ne uramozz, nevem is van, és jól vagyok. Italt kaptál már?
*Húz elő bal kezével egy zöld fiolát, mert Quantall erősen úgy néz ki, mint akinek jól jönne valami extra, hogy benne tartsa a lelket, életnedveket, belsőszerveket, és egyéb apróságokat.*
-A többiek intézik a tornyot. Ha Bhaar elkezd ébredezni, én itt vagyok, hogy levágjam a hidat.
*Foglalja össze pár szóban a helyzetet, majd ha a többiek nem tesznek valamit, ami miatt oda kéne figyelnie, akkor visszatér ahhoz, amit érkezésük előtt csinált, remélve, hogy ők is oda fognak figyelni.*
1582. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-22 13:08:42
Üzenet elküldve: 2021-06-22 13:08:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//4. A Levegő tornya majd a Föld tornya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Más körülmények között Alyo otthagyná a kormost ebek harmincadjára, mikor óvatosságot kér.*
- Neked nem szóltak, hogy ez nem kéjutazás?
*Semmivel sem finomabb a támogatása, mert finomkodással nem juthatnak sehova. Se le a toronyból, se el a társaikhoz.*
- Ja, szívesen, csipkedd magad, vagy itt maradsz kísértetnek.
*Morogja, mert hát ő ilyen morgós fajta, különösen most.
Hogy Quantall most megembereli-e magát (már amennyiben kormosok képesek ilyenekre), vagy csak abbahagyja a nyavalygást, az tulajdonképpen mindegy, Alyo diktálja az iramot. Egy sokkal lassabbat, mint szeretne.*
- Nem tűnt fel, hogy az egész környék egy kurva nagy csapda?!
*Dohogja, de úgy tűnik, hogy lassan célba érnek, mert feltűnik a híd, meg valami rémség és Frandr, meg még rusnya dög. Ekkor Alyo már elereszti Quantallt és gondolkodás nélkül rálő az amúgy is döglődő rémfarkasra.*
- Ez tök hülye...
*Néz egy pillanatig értetlenül a Frandr hogyléte felől érdeklődő Quantallra, de aztán már újabb nyílvesszőt pattint az idegre és ha van alkalma rá, akkor beleereszti a hídon leledző rémségbe. Anélkül, hogy kérdéseket tenne fel...*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//4. A Levegő tornya majd a Föld tornya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Más körülmények között Alyo otthagyná a kormost ebek harmincadjára, mikor óvatosságot kér.*
- Neked nem szóltak, hogy ez nem kéjutazás?
*Semmivel sem finomabb a támogatása, mert finomkodással nem juthatnak sehova. Se le a toronyból, se el a társaikhoz.*
- Ja, szívesen, csipkedd magad, vagy itt maradsz kísértetnek.
*Morogja, mert hát ő ilyen morgós fajta, különösen most.
Hogy Quantall most megembereli-e magát (már amennyiben kormosok képesek ilyenekre), vagy csak abbahagyja a nyavalygást, az tulajdonképpen mindegy, Alyo diktálja az iramot. Egy sokkal lassabbat, mint szeretne.*
- Nem tűnt fel, hogy az egész környék egy kurva nagy csapda?!
*Dohogja, de úgy tűnik, hogy lassan célba érnek, mert feltűnik a híd, meg valami rémség és Frandr, meg még rusnya dög. Ekkor Alyo már elereszti Quantallt és gondolkodás nélkül rálő az amúgy is döglődő rémfarkasra.*
- Ez tök hülye...
*Néz egy pillanatig értetlenül a Frandr hogyléte felől érdeklődő Quantallra, de aztán már újabb nyílvesszőt pattint az idegre és ha van alkalma rá, akkor beleereszti a hídon leledző rémségbe. Anélkül, hogy kérdéseket tenne fel...*
1581. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-21 21:26:05
Üzenet elküldve: 2021-06-21 21:26:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//4. A Levegő tornya majd a Föld tornya//
*Bár a fiatal mélységiből az átlagosnál hevesebb reakciókat nem váltott ki a nem túl jó természetű félvér, de szívesebben venné ha kicsit gyengédebben támogatná. Ha nem fájna mindene még el is nézné ezt, de így nagyon nem esik jól.*
-Az oldalam! Óvatosabban kérem.
*A feljajdulásából és abból ahogy nyögdécsel sejtheti a másik, hogy a kormosnak igencsak erőt kell vennie magán, hogy fenntartsa ezt az udvarias stílusát. A páncélja eltüntetésével megsegíti a nőt és jön rá, hogy mennyivel könnyebb anélkül lenni. Kicsit más szemszögből látja már a lovagokat és a harcosokat akik jóval több időt töltenek ilyen vasakban. Szenvedősen, de leérnek a lépcsőn és haladhatnak a következő torony felé. Quantall számára valahogy kellemetlen ez a helyzet. Egyrészt, hogy egy idegenre támaszkodik másrészt, hogy annak nem ismeri a szándékait. Valahogy nem úgy néz ki mint aki szimpátiából mentette volna meg. Nem is tharg. Mindenesetre az illem megköti a fiú kezeit, hogy mit tegyen ilyenkor. Kicsit zavarba jön, de megszólítja a nőt.*
-Öhm...Szóval...Megmentettél és...nos...köszönöm.
*Nem szokott hozzá az ilyesmihez. A köszönetnyilvánítás amúgy se jellemző a fajtájára itt a felszínen pedig nem nagyon volt mit. Főleg olyan komoly dolgot minthogy valaki megmentette az életét. Pár perc séta után egy harctér képe tárul eléjük. Halott tharg harcost nem látni viszont csak egy van ott. Démonból viszont több is. Szerencsére nagyrészt halottak, egy még épp kiszenved. A többiek hiánya zavarja a mélységit. A másik felé súgja.*
-Legyünk óvatosak. Lehet csapda.
*Majd hangosabban megszólítja a furcsa szakállút.*
-Üdv uram! Jól van?
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//4. A Levegő tornya majd a Föld tornya//
*Bár a fiatal mélységiből az átlagosnál hevesebb reakciókat nem váltott ki a nem túl jó természetű félvér, de szívesebben venné ha kicsit gyengédebben támogatná. Ha nem fájna mindene még el is nézné ezt, de így nagyon nem esik jól.*
-Az oldalam! Óvatosabban kérem.
*A feljajdulásából és abból ahogy nyögdécsel sejtheti a másik, hogy a kormosnak igencsak erőt kell vennie magán, hogy fenntartsa ezt az udvarias stílusát. A páncélja eltüntetésével megsegíti a nőt és jön rá, hogy mennyivel könnyebb anélkül lenni. Kicsit más szemszögből látja már a lovagokat és a harcosokat akik jóval több időt töltenek ilyen vasakban. Szenvedősen, de leérnek a lépcsőn és haladhatnak a következő torony felé. Quantall számára valahogy kellemetlen ez a helyzet. Egyrészt, hogy egy idegenre támaszkodik másrészt, hogy annak nem ismeri a szándékait. Valahogy nem úgy néz ki mint aki szimpátiából mentette volna meg. Nem is tharg. Mindenesetre az illem megköti a fiú kezeit, hogy mit tegyen ilyenkor. Kicsit zavarba jön, de megszólítja a nőt.*
-Öhm...Szóval...Megmentettél és...nos...köszönöm.
*Nem szokott hozzá az ilyesmihez. A köszönetnyilvánítás amúgy se jellemző a fajtájára itt a felszínen pedig nem nagyon volt mit. Főleg olyan komoly dolgot minthogy valaki megmentette az életét. Pár perc séta után egy harctér képe tárul eléjük. Halott tharg harcost nem látni viszont csak egy van ott. Démonból viszont több is. Szerencsére nagyrészt halottak, egy még épp kiszenved. A többiek hiánya zavarja a mélységit. A másik felé súgja.*
-Legyünk óvatosak. Lehet csapda.
*Majd hangosabban megszólítja a furcsa szakállút.*
-Üdv uram! Jól van?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937