Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 81 (1601. - 1620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1620. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-06 21:06:39
Üzenet elküldve: 2021-10-06 21:06:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*A hideg? Nem érti ezt a furcsa választ és természetesen meg sem nyugtatja. Lépeget a tócsákat kerülgető köpenyes után, de tartja a távolságot, viszont közben megállítani is szeretné.
Ügyetlenül tocsog a zsombékokon és idegesen szívja be kapkodva az egyre nehezebb és bűzösebb mocsári levegőt. Látja, hogy közben a két elf is megállt amott, távolabb. Talán a terep nehezedése miatt, talán mert észrevették, hogy elmaradtak, talán mert a köd miatt a látási viszonyok is egyre gyatrábbak...
Garsin már most nehezen veszi ki az utat a vizenyős talajon, s jelenlegi bizonytalanságában ezt is elég rosszul viseli. Mikor pedig Adoaver ismét megszólal, s egyszerűen mintha figyelmen kívül akarná hagyni az előbb történteket, ő képtelen ennyivel megnyugodni, s megengedni ezt.*
- Nem. Várjon! Kérem... Magyarázza el, mi volt ez az előbb! - *Hangja előbb egész parancsoló, aztán megenyhül, s már inkább kér. Egyúttal meg is áll, mint ki nem hajlandó innen továbbmenni, míg választ nem kapott. Ha Adoaver felé fordul, nem egy bátor, követelőző katonát láthat, inkább egy elbizonytalanodott, rémült embert. Igazán nem a városőrök mintapéldánya.
Pedig Garsin belül nagyon próbál bátor lenni és nem szétesni, de muszáj magyarázatot találnia, hogy újra bízni tudjon.*
*A hideg? Nem érti ezt a furcsa választ és természetesen meg sem nyugtatja. Lépeget a tócsákat kerülgető köpenyes után, de tartja a távolságot, viszont közben megállítani is szeretné.
Ügyetlenül tocsog a zsombékokon és idegesen szívja be kapkodva az egyre nehezebb és bűzösebb mocsári levegőt. Látja, hogy közben a két elf is megállt amott, távolabb. Talán a terep nehezedése miatt, talán mert észrevették, hogy elmaradtak, talán mert a köd miatt a látási viszonyok is egyre gyatrábbak...
Garsin már most nehezen veszi ki az utat a vizenyős talajon, s jelenlegi bizonytalanságában ezt is elég rosszul viseli. Mikor pedig Adoaver ismét megszólal, s egyszerűen mintha figyelmen kívül akarná hagyni az előbb történteket, ő képtelen ennyivel megnyugodni, s megengedni ezt.*
- Nem. Várjon! Kérem... Magyarázza el, mi volt ez az előbb! - *Hangja előbb egész parancsoló, aztán megenyhül, s már inkább kér. Egyúttal meg is áll, mint ki nem hajlandó innen továbbmenni, míg választ nem kapott. Ha Adoaver felé fordul, nem egy bátor, követelőző katonát láthat, inkább egy elbizonytalanodott, rémült embert. Igazán nem a városőrök mintapéldánya.
Pedig Garsin belül nagyon próbál bátor lenni és nem szétesni, de muszáj magyarázatot találnia, hogy újra bízni tudjon.*
1619. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-06 20:43:09
Üzenet elküldve: 2021-10-06 20:43:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*A kérdő szavakra nem azonnal felel, meg kell nyugtatnia magát, mivel a hirtelen levegőbe röppenő szívverései nem sok jót ígér neki, ha nem tesz úgy. Egy ideig mélyen veszi a levegőt, igyekezve legalább egy lépéssel társa előtt haladni, miközben bal kezét kicsusszantja a köpenyujjból, hogy amaz ne lássa, ahogy megveregeti önnön mellkasát.*
~ Nem, te hatökör, nem olvasnak az elmédben, szedd össze magad. ~ *Saját magát ijesztette csak meg, és reakciója nyomós okból aggaszthatta Elthurt. Ennyit a békés útról.*
- Minden rendben, csak a hideg. Haladjunk. *Morogja, valamelyest lassítva lépteiből, hogy igazat adjunk magyarázata legalább első felének. Tudja, hogy ennél többet kéne felelnie a teljes bizalom visszaállítására, de jelenleg ez jutott csak eszébe. Továbbra sem próbál társára nézni.
Most amúgy is az utat kell stírölniük; tucatjával vannak jelen az oly sokat átkozott sártócsák és néhol zöld trutymó, ami régen növény lehetett; még a tiszta felület is csúszóssá válik az ember számára. A levegő is olyan párás, hogy szinte már facsarni lehet belőle a vizet. Útszélén fekszenek az ingovány undorító és rejtélyes vizei is; keskeny folyóktól akkora tavakig, amiknek másik végét szemmel már nem is látja innen. A nád is kezd megszokott növényzetté válni, ahogy a hozzácsapódó élővilág. Száraz szigetet csak elvétve látni, már amit szemmel észrevesz, amit nem segít, hogy még a köd is lassan kezdi körül venni őket, ahogy tovább haladnak. Remek.*
- Nem fog kelleni letérnünk az útról. Gyorsíthatunk. *Ajánlja föl, nyugodtabban a kis szünet után. Csodálkozna, ha ezt a katona elutasítaná, hacsak nem élvezi a város-méretű szutyokvilág látványát.*
*A kérdő szavakra nem azonnal felel, meg kell nyugtatnia magát, mivel a hirtelen levegőbe röppenő szívverései nem sok jót ígér neki, ha nem tesz úgy. Egy ideig mélyen veszi a levegőt, igyekezve legalább egy lépéssel társa előtt haladni, miközben bal kezét kicsusszantja a köpenyujjból, hogy amaz ne lássa, ahogy megveregeti önnön mellkasát.*
~ Nem, te hatökör, nem olvasnak az elmédben, szedd össze magad. ~ *Saját magát ijesztette csak meg, és reakciója nyomós okból aggaszthatta Elthurt. Ennyit a békés útról.*
- Minden rendben, csak a hideg. Haladjunk. *Morogja, valamelyest lassítva lépteiből, hogy igazat adjunk magyarázata legalább első felének. Tudja, hogy ennél többet kéne felelnie a teljes bizalom visszaállítására, de jelenleg ez jutott csak eszébe. Továbbra sem próbál társára nézni.
Most amúgy is az utat kell stírölniük; tucatjával vannak jelen az oly sokat átkozott sártócsák és néhol zöld trutymó, ami régen növény lehetett; még a tiszta felület is csúszóssá válik az ember számára. A levegő is olyan párás, hogy szinte már facsarni lehet belőle a vizet. Útszélén fekszenek az ingovány undorító és rejtélyes vizei is; keskeny folyóktól akkora tavakig, amiknek másik végét szemmel már nem is látja innen. A nád is kezd megszokott növényzetté válni, ahogy a hozzácsapódó élővilág. Száraz szigetet csak elvétve látni, már amit szemmel észrevesz, amit nem segít, hogy még a köd is lassan kezdi körül venni őket, ahogy tovább haladnak. Remek.*
- Nem fog kelleni letérnünk az útról. Gyorsíthatunk. *Ajánlja föl, nyugodtabban a kis szünet után. Csodálkozna, ha ezt a katona elutasítaná, hacsak nem élvezi a város-méretű szutyokvilág látványát.*
1618. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-05 12:14:23
Üzenet elküldve: 2021-10-05 12:14:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Beszéd közben nem igazán néz a másikra, az utat figyeli, meg a saját szavait, keresve a megfelelőeket a tapasztalatai leírására. Így valóban csak egy-két lépés után torpan meg, mikor észreveszi, hogy az eddig mellette "lebegő" köpeny eltűnt a szeme sarkából.
Visszafordul, majd pedig valami egészen félelmetes élményben lehet része. A sápadt arc, a rá meredő szemek... Az ő lélegzete is elakad, mert nem tudja hova tenni ezt a viselkedést. Majd kissé késve a háta mögé is elnéz, hátha az ifjú nem is őt nézi, hanem mögötte lát valami fenyegetőt. De hát ott - eltekintve az egyre sűrűsödő ködtől és a még láthatáron belül lévő vezetőiktől - nem lát semmit, ami fölkeltené a figyelmét, s főként nem olyasmit, ami indokolná ezt az eszelős, vagy rémült tekintetet Adoaver arcán.
Visszafordul hozzá, de akkor meg a köpenyes mintha magához térne, hirtelen nekiindul.
Garsin kicsit megijed, mert úgy tűnik, mintha az ifjú neki akarna rontani, ezért sietősen tér ki az útjából, s még karjait is készíti maga elé védekezőn. Ám Adoaver egyszerűen elsétál mellette, s csak csörtet tovább előre.
Teljesen összezavarja ez a különös viselkedés. Nyugtalanná teszi. Olyannyira, hogy még a kését is kitapogatja, de elő még nem veszi.*
- Mi a baj? - *Erőlteti ki magából a kérdést végül ideges hangon, ami így már-már lányosan elvékonyodik, jóllehet eddig sem volt éppen férfias, inkább csak olyan semleges, mint a kinézete.
Lassú, tétovázó léptekkel követi a másikat, de tartja a távolságot. Tekintete oda-odaröppen a két elf felé aggódón. Tényleg tudni szeretné, mi folyik itt. Vagy csak fölöslegesen ijedezik, a saját bizonytalansága és bizalmatlansága áldozata ismét? A szíve már hevesen ver, mint rendre ilyenkor és leizzad a veszélyérzettől, de most is próbál uralkodni magán.*
*Beszéd közben nem igazán néz a másikra, az utat figyeli, meg a saját szavait, keresve a megfelelőeket a tapasztalatai leírására. Így valóban csak egy-két lépés után torpan meg, mikor észreveszi, hogy az eddig mellette "lebegő" köpeny eltűnt a szeme sarkából.
Visszafordul, majd pedig valami egészen félelmetes élményben lehet része. A sápadt arc, a rá meredő szemek... Az ő lélegzete is elakad, mert nem tudja hova tenni ezt a viselkedést. Majd kissé késve a háta mögé is elnéz, hátha az ifjú nem is őt nézi, hanem mögötte lát valami fenyegetőt. De hát ott - eltekintve az egyre sűrűsödő ködtől és a még láthatáron belül lévő vezetőiktől - nem lát semmit, ami fölkeltené a figyelmét, s főként nem olyasmit, ami indokolná ezt az eszelős, vagy rémült tekintetet Adoaver arcán.
Visszafordul hozzá, de akkor meg a köpenyes mintha magához térne, hirtelen nekiindul.
Garsin kicsit megijed, mert úgy tűnik, mintha az ifjú neki akarna rontani, ezért sietősen tér ki az útjából, s még karjait is készíti maga elé védekezőn. Ám Adoaver egyszerűen elsétál mellette, s csak csörtet tovább előre.
Teljesen összezavarja ez a különös viselkedés. Nyugtalanná teszi. Olyannyira, hogy még a kését is kitapogatja, de elő még nem veszi.*
- Mi a baj? - *Erőlteti ki magából a kérdést végül ideges hangon, ami így már-már lányosan elvékonyodik, jóllehet eddig sem volt éppen férfias, inkább csak olyan semleges, mint a kinézete.
Lassú, tétovázó léptekkel követi a másikat, de tartja a távolságot. Tekintete oda-odaröppen a két elf felé aggódón. Tényleg tudni szeretné, mi folyik itt. Vagy csak fölöslegesen ijedezik, a saját bizonytalansága és bizalmatlansága áldozata ismét? A szíve már hevesen ver, mint rendre ilyenkor és leizzad a veszélyérzettől, de most is próbál uralkodni magán.*
1617. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-09-29 18:12:54
Üzenet elküldve: 2021-09-29 18:12:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár harmadik köre//
*Muszáj lesz felülvizsgálnia a varázslókkal szembeni ellenérzéseit. Krestvir trükkjei nélkül sokkal nehezebb dolguk lenne, ha egyáltalán boldogulnának. Úgy látszik, hogy nem lehet mindent acéllal és erővel megoldani. Persze az egyszeri fegyverforgató rendszerint ellenséges katonákkal, esetleg nagyon is e világi szörnyekkel akad össze és nem túlvilágról, vagy fene tudja honnan jött rémségekkel. Laor azon most nem is töpreng el, hogy ez vele is így volt egészen addig, míg a Vashegyre nem érkezett. Azóta keveredett istenek játékába - igen kicsi gyalogként - egyiküket látta (legalábbis ő így hiszi), most pedig démonokat szemlél undorodó arckifejezéssel. Ha csak pár pillanat is telt el amióta a vonagló lényekre mered, óráknak érzi és úgy tűnik számára, hogy olyan sebesen mozdul, mint egy melaszba ragadt légy. Hiszen démonokat ölni jöttek ide, és épp itt van kettő. Egy lépésig jut amikor felhangzik Krestvir figyelmeztetése.
~Nyavalyás mágusok!~
Ennyit bizonyos előítéletek revideálásáról, legalábbis egyelőre. A synmirai varázslata a lehető legrosszabb pillanatban fog szerte foszlani, márpedig vaksötétben nincs sok kedve démonokkal verekedni. Bár sok választása nem lesz. Mivel az előbbi mozdulat következtében a többiek előtt áll, félig hátrafordul. Végignéz a máguson és a tündéren és ebben a pillanatban valóban iszonyú öregnek érzi magát. Félmosolyra húzódik a szája, mert valamiért nevetségesnek érzi azt a gondolatot ami ki tudja honnan ötlött az elméjébe: Fussatok, bolondok!*
- Kifelé! *elfintorodik ahogy a torony rázkódni kezd, mintha szét akarna hullani. Eggyel több ok, hogy ne időzzenek itt sokáig.*
- Szedjétek a lábatok, jövök mögöttetek!
*Ha társai megindulnak, gyorsan visszafordul a démonok felé, mintha helyzetüket akarná megjegyezni. Tulajdonképpen így is van. És amíg van egy ki fény, mozdul is. De ezúttal ugrik. Először a Taitos-ra hajazó démonnal akar végezni. Arról persze nem tud, hogy a fény kihunyásával együtt harciassága is elillan. De talán akkor sem cselekedne másként ha tudná.*
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár harmadik köre//
*Muszáj lesz felülvizsgálnia a varázslókkal szembeni ellenérzéseit. Krestvir trükkjei nélkül sokkal nehezebb dolguk lenne, ha egyáltalán boldogulnának. Úgy látszik, hogy nem lehet mindent acéllal és erővel megoldani. Persze az egyszeri fegyverforgató rendszerint ellenséges katonákkal, esetleg nagyon is e világi szörnyekkel akad össze és nem túlvilágról, vagy fene tudja honnan jött rémségekkel. Laor azon most nem is töpreng el, hogy ez vele is így volt egészen addig, míg a Vashegyre nem érkezett. Azóta keveredett istenek játékába - igen kicsi gyalogként - egyiküket látta (legalábbis ő így hiszi), most pedig démonokat szemlél undorodó arckifejezéssel. Ha csak pár pillanat is telt el amióta a vonagló lényekre mered, óráknak érzi és úgy tűnik számára, hogy olyan sebesen mozdul, mint egy melaszba ragadt légy. Hiszen démonokat ölni jöttek ide, és épp itt van kettő. Egy lépésig jut amikor felhangzik Krestvir figyelmeztetése.
~Nyavalyás mágusok!~
Ennyit bizonyos előítéletek revideálásáról, legalábbis egyelőre. A synmirai varázslata a lehető legrosszabb pillanatban fog szerte foszlani, márpedig vaksötétben nincs sok kedve démonokkal verekedni. Bár sok választása nem lesz. Mivel az előbbi mozdulat következtében a többiek előtt áll, félig hátrafordul. Végignéz a máguson és a tündéren és ebben a pillanatban valóban iszonyú öregnek érzi magát. Félmosolyra húzódik a szája, mert valamiért nevetségesnek érzi azt a gondolatot ami ki tudja honnan ötlött az elméjébe: Fussatok, bolondok!*
- Kifelé! *elfintorodik ahogy a torony rázkódni kezd, mintha szét akarna hullani. Eggyel több ok, hogy ne időzzenek itt sokáig.*
- Szedjétek a lábatok, jövök mögöttetek!
*Ha társai megindulnak, gyorsan visszafordul a démonok felé, mintha helyzetüket akarná megjegyezni. Tulajdonképpen így is van. És amíg van egy ki fény, mozdul is. De ezúttal ugrik. Először a Taitos-ra hajazó démonnal akar végezni. Arról persze nem tud, hogy a fény kihunyásával együtt harciassága is elillan. De talán akkor sem cselekedne másként ha tudná.*
1616. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-09-28 14:12:10
Üzenet elküldve: 2021-09-28 14:12:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Alyo gondolatainak egy része az otthona, a saját ágya körül forog. Talán Rel is ott lesz. Mennyire jó lenne már otthon lenni. Relt már nagyon szeretné látni, de Waldran iránti dühe nemigen csillapodott az utóbbi időben, tervei szerint leszereli róla a családi ékszert és a szájába tömi, mielőtt a fejét lándzsára tűzi. Jó, a lándzsa talán tényleg túlzás lenne, de hogy nem lesz különösebben kedves vele, az is biztos.
A másik kettő beszélgetésére nemigen figyel, a démonjuk kérdésére nem tud válaszolni, nem nagyon tudja ugyanis, hogy mit látott, beszélni róla nem akar. Döbbenetesen világos tekintete a hídon függ, és az azon heverő lényen. Szürreális helyzet, de mióta elindultak azóta minden szürreális volt, ezen már meg sem lepődik. Aztán megremeg a talaj a lába alatt. Lepillant a társaira, aztán a hídra és a lényre. Nyílvessző illeszt az idegre, felveszi a lövéshez legoptimálisabb testhelyzetet.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Alyo gondolatainak egy része az otthona, a saját ágya körül forog. Talán Rel is ott lesz. Mennyire jó lenne már otthon lenni. Relt már nagyon szeretné látni, de Waldran iránti dühe nemigen csillapodott az utóbbi időben, tervei szerint leszereli róla a családi ékszert és a szájába tömi, mielőtt a fejét lándzsára tűzi. Jó, a lándzsa talán tényleg túlzás lenne, de hogy nem lesz különösebben kedves vele, az is biztos.
A másik kettő beszélgetésére nemigen figyel, a démonjuk kérdésére nem tud válaszolni, nem nagyon tudja ugyanis, hogy mit látott, beszélni róla nem akar. Döbbenetesen világos tekintete a hídon függ, és az azon heverő lényen. Szürreális helyzet, de mióta elindultak azóta minden szürreális volt, ezen már meg sem lepődik. Aztán megremeg a talaj a lába alatt. Lepillant a társaira, aztán a hídra és a lényre. Nyílvessző illeszt az idegre, felveszi a lövéshez legoptimálisabb testhelyzetet.*
1615. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-09-23 11:53:43
Üzenet elküldve: 2021-09-23 11:53:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A keze állapota kimondottan kellemetlen. Bár javult, de továbbra is érzi, hogy nem jó. Reméli a többiek sietnek majd és nem kerülnek további veszélybe mert nem nagyon tud majd mit segíteni nekik. És örülne ha minél előbb rendesen elláthatná magát. A kérdésre a démonjukkal kapcsolatban az íjászra néz.*
-Azt, nem én intéztem.
*Nem tud róla, hogy a félvér se. Lassan telik az idő. A hídon horkoló démon feje akárhányszor lejjebb bukik mindig kihagy egyet a szíve. A lelkesedése ez iránt a küldetés iránt ismét elmúlt. Pihenni szeretne jó messzire ettől az egésztől. Vagy legalább kevésbé fájdalmas és mocskos és idegőrlő módon küzdeni Satereth ellen. Végül nem is a savas nyál ami felébreszti Bhaar-t hanem valami túlvilági sikoly a toronyból.*
~Remélem ez nem, azt jelenti, hogy baj van.~
*Mármint a bentiek számára. Kint ugyanis lehet, hogy baj van. A harcosnak nem kell kétszer kérnie őt. A szögeket nekiáll ő is kirúgni. A lábával éppen semmi baja nincs. Reményei szerint nem okozhat ez gondot neki.*
A hozzászólás írója (Quantall Ackumien Galanodel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.23 12:50:35
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A keze állapota kimondottan kellemetlen. Bár javult, de továbbra is érzi, hogy nem jó. Reméli a többiek sietnek majd és nem kerülnek további veszélybe mert nem nagyon tud majd mit segíteni nekik. És örülne ha minél előbb rendesen elláthatná magát. A kérdésre a démonjukkal kapcsolatban az íjászra néz.*
-Azt, nem én intéztem.
*Nem tud róla, hogy a félvér se. Lassan telik az idő. A hídon horkoló démon feje akárhányszor lejjebb bukik mindig kihagy egyet a szíve. A lelkesedése ez iránt a küldetés iránt ismét elmúlt. Pihenni szeretne jó messzire ettől az egésztől. Vagy legalább kevésbé fájdalmas és mocskos és idegőrlő módon küzdeni Satereth ellen. Végül nem is a savas nyál ami felébreszti Bhaar-t hanem valami túlvilági sikoly a toronyból.*
~Remélem ez nem, azt jelenti, hogy baj van.~
*Mármint a bentiek számára. Kint ugyanis lehet, hogy baj van. A harcosnak nem kell kétszer kérnie őt. A szögeket nekiáll ő is kirúgni. A lábával éppen semmi baja nincs. Reményei szerint nem okozhat ez gondot neki.*
A hozzászólás írója (Quantall Ackumien Galanodel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.23 12:50:35
1614. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-09-20 19:20:05
Üzenet elküldve: 2021-09-20 19:20:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár harmadik köre//
*A fényvirág szirmot bont tenyerében, amit mély légvétellel vesz tudomásul, mert ha meg nem is nyugszik, de innen kezdve már nem kell teljes elméjével kapaszkodnia a varázslatba, az már magától növekedik tovább, s ez megkönnyebbülés, bár némi összpontosítást továbbra is igényel tőle.
A pulzáló fényben pedig a körülöttük lévő világ is megelevenedik, vagy épp megtöredezik, összemosódik egy másikkal, s megmutatja valódi arcát is...
A csattogó hangokra, a szilánkos töredezésre a jégfal felé pillant, majd rögtön át a másik oldalra, hol nem zárja el semmi torlasz tőlük a csontvázakat.
Hát tényleg élőholtak!
Már ez magában elég félelmetes, hogy kimeredő szemekkel bámulja őket, de aztán sikerül elfordítania tekintetét a gondolatra, hogy vajon a medveszerű domborművek markában mit találhat?!
És... nos... amit ott talál, az még a képzeletét is felülmúlja.
Ugyanakkor össze is zavarodik a vergődő rémségeket látva. Mintha ők is szenvednének. Vagy csak megjátsszák, nem tudva, hogy már igaz valójukat látják?*
- Készüljetek! A villanás után sötét lesz! - *Erőlteti ki magából a figyelmeztetést. Csak ennyit, és nem többet, miközben megigézetten bámulja tovább a két menekülni próbáló alakot.
A sikolyukra összerezzen és kis híja, hogy nem kezd hátrálásba, vagy veszíti el a fejét. Csak a máguselme összeszedettsége óvja meg a széteséstől és vezeti sikerre abban, hogy újabb képzeletbeli védfalat húzzon az elméje köré, s tovább állja a sarat. Pillanatnyi megtörése viszont meglátszik az arcán végigcsorgó könnycsíkban, mit a rémület hozott elő.
Talán mondhatna többet is társainak. Vagy maga cselekedhetne. Lehet ugyanis, hogy a villanás után nem csak a sötétség miatt lesznek harcképtelenek, hanem mert a virág fénye békét hoz rájuk és lecsillapítja őket, s elfelejtik, hogy támadniuk kellene, mert veszélyben vannak. Az egyetlen reményük, hogy ha a varázslat rájuk hat, akkor a rémségekre is fog...
Ő mindenesetre most nem tesz többet. Nem javasolja, hogy támadjanak, amíg lehet, viszont akadályozni sem fog már senkit, ha nekiindulna a medvék szorongatta lények felé. Ráhagyja a többiekre a döntést.
Az a helyzet, hogy fogalma sincs, mi fog történni, de még abban sem biztos, amit most lát. Kicsit elengedi az egészet, már csak azért is, mert rögtön a következő varázslatra kell készülnie, és elnyomnia a saját rémületét, hogy erre képes legyen. Hamarosan teljes sötétségben lesznek, rémségekkel körülvéve, neki pedig így kellene összpontosítania egy bonyolultabb igére és a varázslat életre hívására. Bízik benne, hogy a virág nem feledteti el vele ezt a szándékot is...*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.20 19:27:27
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár harmadik köre//
*A fényvirág szirmot bont tenyerében, amit mély légvétellel vesz tudomásul, mert ha meg nem is nyugszik, de innen kezdve már nem kell teljes elméjével kapaszkodnia a varázslatba, az már magától növekedik tovább, s ez megkönnyebbülés, bár némi összpontosítást továbbra is igényel tőle.
A pulzáló fényben pedig a körülöttük lévő világ is megelevenedik, vagy épp megtöredezik, összemosódik egy másikkal, s megmutatja valódi arcát is...
A csattogó hangokra, a szilánkos töredezésre a jégfal felé pillant, majd rögtön át a másik oldalra, hol nem zárja el semmi torlasz tőlük a csontvázakat.
Hát tényleg élőholtak!
Már ez magában elég félelmetes, hogy kimeredő szemekkel bámulja őket, de aztán sikerül elfordítania tekintetét a gondolatra, hogy vajon a medveszerű domborművek markában mit találhat?!
És... nos... amit ott talál, az még a képzeletét is felülmúlja.
Ugyanakkor össze is zavarodik a vergődő rémségeket látva. Mintha ők is szenvednének. Vagy csak megjátsszák, nem tudva, hogy már igaz valójukat látják?*
- Készüljetek! A villanás után sötét lesz! - *Erőlteti ki magából a figyelmeztetést. Csak ennyit, és nem többet, miközben megigézetten bámulja tovább a két menekülni próbáló alakot.
A sikolyukra összerezzen és kis híja, hogy nem kezd hátrálásba, vagy veszíti el a fejét. Csak a máguselme összeszedettsége óvja meg a széteséstől és vezeti sikerre abban, hogy újabb képzeletbeli védfalat húzzon az elméje köré, s tovább állja a sarat. Pillanatnyi megtörése viszont meglátszik az arcán végigcsorgó könnycsíkban, mit a rémület hozott elő.
Talán mondhatna többet is társainak. Vagy maga cselekedhetne. Lehet ugyanis, hogy a villanás után nem csak a sötétség miatt lesznek harcképtelenek, hanem mert a virág fénye békét hoz rájuk és lecsillapítja őket, s elfelejtik, hogy támadniuk kellene, mert veszélyben vannak. Az egyetlen reményük, hogy ha a varázslat rájuk hat, akkor a rémségekre is fog...
Ő mindenesetre most nem tesz többet. Nem javasolja, hogy támadjanak, amíg lehet, viszont akadályozni sem fog már senkit, ha nekiindulna a medvék szorongatta lények felé. Ráhagyja a többiekre a döntést.
Az a helyzet, hogy fogalma sincs, mi fog történni, de még abban sem biztos, amit most lát. Kicsit elengedi az egészet, már csak azért is, mert rögtön a következő varázslatra kell készülnie, és elnyomnia a saját rémületét, hogy erre képes legyen. Hamarosan teljes sötétségben lesznek, rémségekkel körülvéve, neki pedig így kellene összpontosítania egy bonyolultabb igére és a varázslat életre hívására. Bízik benne, hogy a virág nem feledteti el vele ezt a szándékot is...*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.20 19:27:27
1613. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-09-20 18:28:37
Üzenet elküldve: 2021-09-20 18:28:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Minden harcos ismeri azt az érzést, mikor egy harc közben szívdobbanásonként méri az időt, és minden két szívdobbanás közben annyi dolog megtörténhet, amit kristálytisztán érzékel... Szintén ismerős lehet számukra, hogy ez mind mennyire összemosódik a harc után, és akár egy órás csatából is csak részletekre lehet emlékezni.
Ez viszont most más. Nem pumpál az adrenalin, nem dübörög a fülében a vér, hanem csak vár... A kardot tartó keze lüktet, nem hagyják magukat elfelejteni a Szorthhal való találkozás következményeképp keletkezett hólyagok, melyeket már maga sem tudja, milyen régen szerzett.
Csak vár, és figyel, nem tudja, milyen sokáig. Bhaar még nem zuhant át a hídon, és a toronyból sem hallott csatazajt, így feltételezi, hogy annyi idő azért még nem telhetett el, de ideérte óta nem nagyon bízik az időérzékében.
Először a lábában érzi a remegést, aztán már a hídon is látja.*
-Készüljetek.
*Morran fel, de alig van alkalma ezt kimondani, mert szinte rögtön ezután jön a hangos sikoly bentről. Nem várja meg Bhaar reakcióját, feltételezi, hogy az erre fel fog ébredni, és így már azonnal suhint is a meggyengített kötél felé kardjával.*
-Segíts a híddal!
*Szól oda Quantallnak, miközben egy széles lépéssel a másik kötél mellé próbál jutni, hogy aztán azt is az elsőhöz hasonló módon intézze el. Ha minden igaz, még két méretes, korábban meglazított szög van hátra, így amennyiben a köteleket sikeresen elvágta, egy erős rúgással próbálja elintézni az egyiket, bízva abban, hogy a többiek közül valaki megteszi ugyanezt a másikkal is... már ha szükség van erre, és az eddigiek miatt nem pihen már a mélyben a démonfajzat.
Arra, ahogy a valóság megváltozik, egyelőre még nincs is alkalma figyelni, most csak annyi érdekli, hogy ne adjon alkalmat Bhaarnak egy újabb köpésre.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Minden harcos ismeri azt az érzést, mikor egy harc közben szívdobbanásonként méri az időt, és minden két szívdobbanás közben annyi dolog megtörténhet, amit kristálytisztán érzékel... Szintén ismerős lehet számukra, hogy ez mind mennyire összemosódik a harc után, és akár egy órás csatából is csak részletekre lehet emlékezni.
Ez viszont most más. Nem pumpál az adrenalin, nem dübörög a fülében a vér, hanem csak vár... A kardot tartó keze lüktet, nem hagyják magukat elfelejteni a Szorthhal való találkozás következményeképp keletkezett hólyagok, melyeket már maga sem tudja, milyen régen szerzett.
Csak vár, és figyel, nem tudja, milyen sokáig. Bhaar még nem zuhant át a hídon, és a toronyból sem hallott csatazajt, így feltételezi, hogy annyi idő azért még nem telhetett el, de ideérte óta nem nagyon bízik az időérzékében.
Először a lábában érzi a remegést, aztán már a hídon is látja.*
-Készüljetek.
*Morran fel, de alig van alkalma ezt kimondani, mert szinte rögtön ezután jön a hangos sikoly bentről. Nem várja meg Bhaar reakcióját, feltételezi, hogy az erre fel fog ébredni, és így már azonnal suhint is a meggyengített kötél felé kardjával.*
-Segíts a híddal!
*Szól oda Quantallnak, miközben egy széles lépéssel a másik kötél mellé próbál jutni, hogy aztán azt is az elsőhöz hasonló módon intézze el. Ha minden igaz, még két méretes, korábban meglazított szög van hátra, így amennyiben a köteleket sikeresen elvágta, egy erős rúgással próbálja elintézni az egyiket, bízva abban, hogy a többiek közül valaki megteszi ugyanezt a másikkal is... már ha szükség van erre, és az eddigiek miatt nem pihen már a mélyben a démonfajzat.
Arra, ahogy a valóság megváltozik, egyelőre még nincs is alkalma figyelni, most csak annyi érdekli, hogy ne adjon alkalmat Bhaarnak egy újabb köpésre.*
1612. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-09-20 16:36:23
Üzenet elküldve: 2021-09-20 16:36:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A szakadék felett átívelő híd anyaga minden savas nyálcseppel gyengébb lesz, míg a feje át nem bukik a lyukon, de Bhaaron egyelőre még nem látszik, hogy ébredezne. De mindhárom kalandor számára egyértelmű, hogy egy idő után, ha nem a démontól vagy tőlük, de a híd meg fogja adni magát és a mélységbe zuhan.
Alyo, a sérült Quantall és Frandr a hídon készenlétben állnak, de csak a másodpercek peregnek az idő homokóráján, kínzó bizonytalansággal. A démon nem mozog, kimerült, de nem tehetetlen. A saját nyála marta lyukon át néz a szakadékban tátongó mélységbe, a nyála már oda hullik, nem veszélyezteti a híd szerkezetét, de ettől még ott van és senki sem tudhatja, mikor ébred fel. De biztosan nem lesz boldog, ha ez megtörténik. Talán jobb lenne most kezdeni vele valamit, amíg még alélt.*
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár harmadik köre//
*A toronyban közben Krestvir döntésre jut és bár az Őrzők másképp beszéltek, mégis megpróbálkozik egy varázslattal. Előtte még figyelmezteti társait, de aztán erejét fókuszba állítva, létrehozza a mágiát. Laorral megegyeztek abban, hogy egyelőre nem ártanak a medvealakok szorításában vergődő, keservesen nyögő alakoknak, akikben Taitosra és Kagaenaere ismertek. Sokszor megtévesztette már őket idebent a szemük, démoni illúziók, talmi látomások ostromolták elméjük védműveit, de Krestvir nem vállalja a kockázatot és mielőtt Laorra bízná a megoldást, megpróbálkozik egy varázslattal. Carsaadi egyelőre tétlen szemlélője az eseményeknek, a döntéseket most a varázslónőre és a kardforgatóra bízza.
Krestvir a magasba emeli a karját, tenyeréből egyre növekvő, pulzáló fényvirág nyílik ki és vonja éles fénybe a torony sötét belsejét, túlvilágítva a fényvarázst is, amiről a mágus tudja, hogy hamarosan kihuny.
A hatás sem marad el, de ezt csak a toronyban lévők érezheti igazán, a hídon állók túl messze vannak a mágia epicentrumától.
A Krestvir tenyerében szirmot bontó virág fokozatosan erősödő fénnyel von be mindent odabent. A csontvázak nem démonok, bár gonoszak, de nincsenek senkibe zárva, így nem üzethetnek el. A jégfal mögöttiek állkapcsa összecsattan, vérfagyasztó aláfestést adva a továbbiaknak. A medvék szorításában vergődő alakok bőre alatt vörösessárga fény gyúlik és akik rájuk néznek, megláthatják valódi alakjukat. A bőr alatt, mintha csak valami ruha volna, elkínzott, csontos arcok jelennek meg, a ruhán-bőrön is átviláglik természetellenesen elnyúlt végtagjaik, démoni alkatuk, tekintetükben démonláng lobban, ahogy fájdalmasan vergődnek a kőkarok szorításában.
Ők sem valakibe zárt démonok, hanem valódi alakjukat elrejtő, illúzió mögé bújó förmedvények. A torony is megremegni látszik, a jégfalról leszakad pár jégcsap, hideg ködöt izzad a mágiával létrehozott torlasz.
Húsz lépés sugarú körben összemosódik a világ, a Taitos és Kagaenae képében kínlódó alakok szája elnyílik, fülrepesztő démonsikoly ver végig mindenkin odabent végigszáguldva kifelé. Aki csak teheti, befogná a fülét, a sikoly messzire száll, éteren és dimenziókon át lehet hallani talán.*
//Mindenki//
*A megremegő toronnyal a híd is megremeg, ezt a kint állók is érezhetik. Bhaart is eléri a sikoly, bár itt kint nem olyan fülsértő, legfeljebb felettébb kellemetlen. A démon ébredezni kezd, megrázza a fejét bávatagon és elkezdi kihúzni a fejét a savas nyál marta lyukból, lassan, de biztosan. Még láthatóan kába, talán azt sem tudja, hol van.
A torony, még a híd egy része is a fény hatására is megváltozik, mintha az is illúzió volna, pedig ott van, csak másképp. Kicsit kint, kicsit bent. A két világ határán, elmosódva, illúzióba vonva, amit most Krestvir varázslata megbolygatott. Mert elűzni nem tudja azt, ami ott van. Bár a torony nem él, semmiféle elemét nem képezi a lét, mégis a kárpitnak ezen az oldalán rendelkezik az élet bizonyos részeivel, fizikai elemekkel, hisz másképp nem lehetne itt.
Két világ, összemosódott káosz a lét és a nemlét határán. A Krestvir tenyerében nyíló fényvirág tovább nyílik és világít, erős világosságba vonva a torony belsejét.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A szakadék felett átívelő híd anyaga minden savas nyálcseppel gyengébb lesz, míg a feje át nem bukik a lyukon, de Bhaaron egyelőre még nem látszik, hogy ébredezne. De mindhárom kalandor számára egyértelmű, hogy egy idő után, ha nem a démontól vagy tőlük, de a híd meg fogja adni magát és a mélységbe zuhan.
Alyo, a sérült Quantall és Frandr a hídon készenlétben állnak, de csak a másodpercek peregnek az idő homokóráján, kínzó bizonytalansággal. A démon nem mozog, kimerült, de nem tehetetlen. A saját nyála marta lyukon át néz a szakadékban tátongó mélységbe, a nyála már oda hullik, nem veszélyezteti a híd szerkezetét, de ettől még ott van és senki sem tudhatja, mikor ébred fel. De biztosan nem lesz boldog, ha ez megtörténik. Talán jobb lenne most kezdeni vele valamit, amíg még alélt.*
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár harmadik köre//
*A toronyban közben Krestvir döntésre jut és bár az Őrzők másképp beszéltek, mégis megpróbálkozik egy varázslattal. Előtte még figyelmezteti társait, de aztán erejét fókuszba állítva, létrehozza a mágiát. Laorral megegyeztek abban, hogy egyelőre nem ártanak a medvealakok szorításában vergődő, keservesen nyögő alakoknak, akikben Taitosra és Kagaenaere ismertek. Sokszor megtévesztette már őket idebent a szemük, démoni illúziók, talmi látomások ostromolták elméjük védműveit, de Krestvir nem vállalja a kockázatot és mielőtt Laorra bízná a megoldást, megpróbálkozik egy varázslattal. Carsaadi egyelőre tétlen szemlélője az eseményeknek, a döntéseket most a varázslónőre és a kardforgatóra bízza.
Krestvir a magasba emeli a karját, tenyeréből egyre növekvő, pulzáló fényvirág nyílik ki és vonja éles fénybe a torony sötét belsejét, túlvilágítva a fényvarázst is, amiről a mágus tudja, hogy hamarosan kihuny.
A hatás sem marad el, de ezt csak a toronyban lévők érezheti igazán, a hídon állók túl messze vannak a mágia epicentrumától.
A Krestvir tenyerében szirmot bontó virág fokozatosan erősödő fénnyel von be mindent odabent. A csontvázak nem démonok, bár gonoszak, de nincsenek senkibe zárva, így nem üzethetnek el. A jégfal mögöttiek állkapcsa összecsattan, vérfagyasztó aláfestést adva a továbbiaknak. A medvék szorításában vergődő alakok bőre alatt vörösessárga fény gyúlik és akik rájuk néznek, megláthatják valódi alakjukat. A bőr alatt, mintha csak valami ruha volna, elkínzott, csontos arcok jelennek meg, a ruhán-bőrön is átviláglik természetellenesen elnyúlt végtagjaik, démoni alkatuk, tekintetükben démonláng lobban, ahogy fájdalmasan vergődnek a kőkarok szorításában.
Ők sem valakibe zárt démonok, hanem valódi alakjukat elrejtő, illúzió mögé bújó förmedvények. A torony is megremegni látszik, a jégfalról leszakad pár jégcsap, hideg ködöt izzad a mágiával létrehozott torlasz.
Húsz lépés sugarú körben összemosódik a világ, a Taitos és Kagaenae képében kínlódó alakok szája elnyílik, fülrepesztő démonsikoly ver végig mindenkin odabent végigszáguldva kifelé. Aki csak teheti, befogná a fülét, a sikoly messzire száll, éteren és dimenziókon át lehet hallani talán.*
//Mindenki//
*A megremegő toronnyal a híd is megremeg, ezt a kint állók is érezhetik. Bhaart is eléri a sikoly, bár itt kint nem olyan fülsértő, legfeljebb felettébb kellemetlen. A démon ébredezni kezd, megrázza a fejét bávatagon és elkezdi kihúzni a fejét a savas nyál marta lyukból, lassan, de biztosan. Még láthatóan kába, talán azt sem tudja, hol van.
A torony, még a híd egy része is a fény hatására is megváltozik, mintha az is illúzió volna, pedig ott van, csak másképp. Kicsit kint, kicsit bent. A két világ határán, elmosódva, illúzióba vonva, amit most Krestvir varázslata megbolygatott. Mert elűzni nem tudja azt, ami ott van. Bár a torony nem él, semmiféle elemét nem képezi a lét, mégis a kárpitnak ezen az oldalán rendelkezik az élet bizonyos részeivel, fizikai elemekkel, hisz másképp nem lehetne itt.
Két világ, összemosódott káosz a lét és a nemlét határán. A Krestvir tenyerében nyíló fényvirág tovább nyílik és világít, erős világosságba vonva a torony belsejét.*
1611. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-09-09 23:58:23
Üzenet elküldve: 2021-09-09 23:58:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*Nem volt biztos a dolgában, de hisz ki tudna bármit is százszázalékosan kijelenteni, ha ennyire elevenen sírnak az ellenkezőjét bizonygatva? A férfinak nem is volt elég a bizonytalan motyogás, és Krestvir válasza sem térítette jobb belátásra, elindult a foglyok felé. A tündér rémülten nézett utána, aggódva próbált valamit összehozni fejében, amik elegendő érvek lennének a megállításra, míg a varázslólánynak ez egy egyszerű kézmozdulatába telt. Riri megnyugodva sóhajtott, ahogy Laor megállt. Féltette a férfit, jobban, mint azokat akik idegenek és nem is egészen biztos abban, hogy valódiak.
A kérdésekre készségesen válaszolt, de különben csendben volt, s út közbe keze a tőrre fonódott. Nem tudott már ő sem jobb ötletet mint erőszakkal rángatni ki onnan a bajbajutottakat, ha a varázsló terve nem jön be. A kijelentésre, miszerint ne nézzen oda elfordította tekintetét oldalra, a falat nézte, ami elválasztotta őket a csontvázaktól. A villanáskor a szemét is behunyja, biztos ami biztos, s csak félve nyitja ki, hogy megnézze mi történt. *
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*Nem volt biztos a dolgában, de hisz ki tudna bármit is százszázalékosan kijelenteni, ha ennyire elevenen sírnak az ellenkezőjét bizonygatva? A férfinak nem is volt elég a bizonytalan motyogás, és Krestvir válasza sem térítette jobb belátásra, elindult a foglyok felé. A tündér rémülten nézett utána, aggódva próbált valamit összehozni fejében, amik elegendő érvek lennének a megállításra, míg a varázslólánynak ez egy egyszerű kézmozdulatába telt. Riri megnyugodva sóhajtott, ahogy Laor megállt. Féltette a férfit, jobban, mint azokat akik idegenek és nem is egészen biztos abban, hogy valódiak.
A kérdésekre készségesen válaszolt, de különben csendben volt, s út közbe keze a tőrre fonódott. Nem tudott már ő sem jobb ötletet mint erőszakkal rángatni ki onnan a bajbajutottakat, ha a varázsló terve nem jön be. A kijelentésre, miszerint ne nézzen oda elfordította tekintetét oldalra, a falat nézte, ami elválasztotta őket a csontvázaktól. A villanáskor a szemét is behunyja, biztos ami biztos, s csak félve nyitja ki, hogy megnézze mi történt. *
1610. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-09-07 09:48:12
Üzenet elküldve: 2021-09-07 09:48:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*A józan ész azt diktálja, hogy ezen a helyen ne nagyon higgyenek a szemüknek, de Laorban csak ott motoszkál a gondolat, hogy mi van akkor ha ez mégsem csak szemfényvesztés? Kicsi az esélye, de ha erről lenne szó akkor nem maradhat tétlen. Kis tétovázása annak tudható be, hogy a tündér illúziónak véli a látottakat, még ha nem is tűnik határozottnak. Riri határozatlansága és Krestvir nemleges válasza végül elegendő hozzá, hogy fegyverrel a kezében induljon a medveszerű lények felé. Pontosabban indulna, de valaki megragadja az ingujját. Ingerülten kapja fejét a mágus felé, de azzal a lendülettel úrrá is lesz dühén. Krestvir eddigi ötletei, praktikái hasznosnak bizonyultak és abban is igaza lehet, hogy nem kell fejjel menni a falnak. Viszont még mindig ott van az az eshetőség, hogy valóban a synmirai mestermágus és Kagan lánya szorul segítségre.*
- Csináld! *szólal meg amikor világos lesz, hogy Krestvir újabb varázslaton töri a fejét* De ha ez sem segít, megpróbáljuk az én módszeremmel.
*A mágus instrukcióinak megfelelően nem felé, hanem a medvék felé néz és úgy igyekszik helyezkedni, hogy adott esetben védeni tudja a varázslót és az alkimistát. Csak szeme sarkáig ér el a mágia keltette fény, ami a tündér arcát és a kezében tartott tőrt is megvilágítja. Az pedig valószínűleg nem az alkalomhoz illő, hogy erre kicsit elmosolyodik. Nem egy harcedzett férfiról feltételezné, hogy sokkal kevesebbtől is fejvesztve szaladna neki a vakvilágnak, a tündér pedig - bár biztosan fél - fegyver után nyúl. Mindenképp elismerésre méltó. Még akkor is, ha komolyabb harcértéket valószínűleg nem képvisel.*
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*A józan ész azt diktálja, hogy ezen a helyen ne nagyon higgyenek a szemüknek, de Laorban csak ott motoszkál a gondolat, hogy mi van akkor ha ez mégsem csak szemfényvesztés? Kicsi az esélye, de ha erről lenne szó akkor nem maradhat tétlen. Kis tétovázása annak tudható be, hogy a tündér illúziónak véli a látottakat, még ha nem is tűnik határozottnak. Riri határozatlansága és Krestvir nemleges válasza végül elegendő hozzá, hogy fegyverrel a kezében induljon a medveszerű lények felé. Pontosabban indulna, de valaki megragadja az ingujját. Ingerülten kapja fejét a mágus felé, de azzal a lendülettel úrrá is lesz dühén. Krestvir eddigi ötletei, praktikái hasznosnak bizonyultak és abban is igaza lehet, hogy nem kell fejjel menni a falnak. Viszont még mindig ott van az az eshetőség, hogy valóban a synmirai mestermágus és Kagan lánya szorul segítségre.*
- Csináld! *szólal meg amikor világos lesz, hogy Krestvir újabb varázslaton töri a fejét* De ha ez sem segít, megpróbáljuk az én módszeremmel.
*A mágus instrukcióinak megfelelően nem felé, hanem a medvék felé néz és úgy igyekszik helyezkedni, hogy adott esetben védeni tudja a varázslót és az alkimistát. Csak szeme sarkáig ér el a mágia keltette fény, ami a tündér arcát és a kezében tartott tőrt is megvilágítja. Az pedig valószínűleg nem az alkalomhoz illő, hogy erre kicsit elmosolyodik. Nem egy harcedzett férfiról feltételezné, hogy sokkal kevesebbtől is fejvesztve szaladna neki a vakvilágnak, a tündér pedig - bár biztosan fél - fegyver után nyúl. Mindenképp elismerésre méltó. Még akkor is, ha komolyabb harcértéket valószínűleg nem képvisel.*
1609. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-08-19 13:31:24
Üzenet elküldve: 2021-08-19 13:31:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 427
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 427
Játékstílus: Megfontolt
// Vissza a városba //
* Nimeril eleget tanult ez alatt a rövid idő alatt is. Ideje hát visszaindulni a többiekkel. Legközelebb még több tudást fog magáévá tenni az biztos. Hasznosítani fogja Nestar mester tudását is, csak ahhoz ő még nem elég képzet.*
~ Egy olyan kék italnak jó hasznát venném. Azzal áthidalhatnám a korlátaimat. ~* Gondolatai e körül forognak, ahogy visszatér a táborba. Még egy darabig sétálgat, mert az élővilág rendkívül érdekfeszítő, de most meg kell állnia azt, hogy ne kezdjen el bogarakat meg füveket gyűjtögetni. Végül a szúnyogok áradata kényszeríti vissza a tűz mellé. A füst távol tartja ezeket a vérszívókat, így aztán már nyugodtan pihenhet.*
~ Holnap visszatérek a Szarvasligetbe, ahol minden elkezdődött. ~* Szép és kevésbé szép emléki is vannak arról a helyről. Egy része örül, hogy visszatérhet, amíg a másik borzong, hogy újra látnia kell talán a dokit.*
- A nyomorult!* Sziszegi halkan, ahogy rágondol. Ezek a gondolatok gyötrik elalvás előtt, de végül csak elnyomja az álom. Reggel elég korán kelnek fel, így aztán kicsit fáradt.*
* Nimeril eleget tanult ez alatt a rövid idő alatt is. Ideje hát visszaindulni a többiekkel. Legközelebb még több tudást fog magáévá tenni az biztos. Hasznosítani fogja Nestar mester tudását is, csak ahhoz ő még nem elég képzet.*
~ Egy olyan kék italnak jó hasznát venném. Azzal áthidalhatnám a korlátaimat. ~* Gondolatai e körül forognak, ahogy visszatér a táborba. Még egy darabig sétálgat, mert az élővilág rendkívül érdekfeszítő, de most meg kell állnia azt, hogy ne kezdjen el bogarakat meg füveket gyűjtögetni. Végül a szúnyogok áradata kényszeríti vissza a tűz mellé. A füst távol tartja ezeket a vérszívókat, így aztán már nyugodtan pihenhet.*
~ Holnap visszatérek a Szarvasligetbe, ahol minden elkezdődött. ~* Szép és kevésbé szép emléki is vannak arról a helyről. Egy része örül, hogy visszatérhet, amíg a másik borzong, hogy újra látnia kell talán a dokit.*
- A nyomorult!* Sziszegi halkan, ahogy rágondol. Ezek a gondolatok gyötrik elalvás előtt, de végül csak elnyomja az álom. Reggel elég korán kelnek fel, így aztán kicsit fáradt.*
1608. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-08-16 13:32:51
Üzenet elküldve: 2021-08-16 13:32:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Quantallt elnézve úgy tűnik, egyedül kell majd elbánnia a híddal, a sötételf biztos fontosabbnak tart valami mást annál, hogy elbánjanak Bhaarral, mielőtt még leköphetné őket. Ha jól tippel, már egy kötél elvágása után sem lesz elég stabil a híd, hogy Bhaar pontosan köphessen, így annyira nem aggódik a dolog miatt, de azért mégsem veszi jó néven, hogy amaz ennyire a saját útját járja.
Alyonak meg kivételesen úgy tűnik, nincs megjegyzése, csöndben várják, hogy történik-e valami. A démon némileg komikus látványt nyújt, ahogy félig lelóg a hídról. Amíg nem támadják őket hátba, addig tarthatónak tűnik ez az állapot.
Továbbra is csapásra készen tartja kardját, amibe kezd picit belefáradni a karja. Időnként azért hátra-hátrapillant, hiszen elég hulla van már itt, hogy egy falka rémfarkas megérezhesse a vérszagot, és valahogy nem akar bízni abban, hogy megelégednének fajtársaik hulláival.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Quantallt elnézve úgy tűnik, egyedül kell majd elbánnia a híddal, a sötételf biztos fontosabbnak tart valami mást annál, hogy elbánjanak Bhaarral, mielőtt még leköphetné őket. Ha jól tippel, már egy kötél elvágása után sem lesz elég stabil a híd, hogy Bhaar pontosan köphessen, így annyira nem aggódik a dolog miatt, de azért mégsem veszi jó néven, hogy amaz ennyire a saját útját járja.
Alyonak meg kivételesen úgy tűnik, nincs megjegyzése, csöndben várják, hogy történik-e valami. A démon némileg komikus látványt nyújt, ahogy félig lelóg a hídról. Amíg nem támadják őket hátba, addig tarthatónak tűnik ez az állapot.
Továbbra is csapásra készen tartja kardját, amibe kezd picit belefáradni a karja. Időnként azért hátra-hátrapillant, hiszen elég hulla van már itt, hogy egy falka rémfarkas megérezhesse a vérszagot, és valahogy nem akar bízni abban, hogy megelégednének fajtársaik hulláival.*
1607. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-08-13 21:28:00
Üzenet elküldve: 2021-08-13 21:28:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 427
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 427
Játékstílus: Megfontolt
// Vissza a városba //
* Büdös, párás és visszataszító. Ez az ingovány, ahol majdnem ott is hagyta a fogát. Emlékszik még a Merulonnal történt utazásra. Minden baj ott kezdete ez volt. Azóta több, mint két év eltelt és ez alatt az idő alatt ő is sokat változott. Már nem az a naiv kislány, aki régen volt. Rengeteg tapasztalatot szerzet, amit mondjuk szívesen kihagyott volna, de ezen már változtatni nem lehet. Elmúlt az az időszak is. Most egy ígéretes jövő várja, teli munkával. Amúgy a terep miatt nehezen haladnak. Jó ideje mennek már, amikor végre megállítják a menetet. Egy szárazabb földnyelven ütnek tábort éjszakára. Ugyan még van hátra a napból, de már nem éri meg tovább haladni, legalábbis a vezető szerint. Érdekes információ, hogy a közelben van híres lebegő torony is, aminél már járt korábban. Néhányan úgy is döntenek, hogy kimennek oda még megnézni.*
- Én is mennék.* Csatlakozik Nimeril is, mert felettébb kíváncsi, hogy mennyit fejlődött azóta, hogy itt járt.*
* Büdös, párás és visszataszító. Ez az ingovány, ahol majdnem ott is hagyta a fogát. Emlékszik még a Merulonnal történt utazásra. Minden baj ott kezdete ez volt. Azóta több, mint két év eltelt és ez alatt az idő alatt ő is sokat változott. Már nem az a naiv kislány, aki régen volt. Rengeteg tapasztalatot szerzet, amit mondjuk szívesen kihagyott volna, de ezen már változtatni nem lehet. Elmúlt az az időszak is. Most egy ígéretes jövő várja, teli munkával. Amúgy a terep miatt nehezen haladnak. Jó ideje mennek már, amikor végre megállítják a menetet. Egy szárazabb földnyelven ütnek tábort éjszakára. Ugyan még van hátra a napból, de már nem éri meg tovább haladni, legalábbis a vezető szerint. Érdekes információ, hogy a közelben van híres lebegő torony is, aminél már járt korábban. Néhányan úgy is döntenek, hogy kimennek oda még megnézni.*
- Én is mennék.* Csatlakozik Nimeril is, mert felettébb kíváncsi, hogy mennyit fejlődött azóta, hogy itt járt.*
1606. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-08-10 10:18:33
Üzenet elküldve: 2021-08-10 10:18:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*Biccentéssel megköszöni hát és elteszi az italt, amit a tündértől kap. Jónak tűnik, hasonló ahhoz, amit korábban fölhajtott. Vész esetén még jó szolgálatot tehet.
A barlangban Laor pikírt megjegyzését szó szerint veszi, meg annyit tudatosít, hogy a férfi is ugyanazt látja, mint ő, illetve hogy Laor biztosan sok barlangban járhatott már. Valahol el is töpreng, hogy vajon miért lehetnek csontok a barlangokban... Talán mert jó menedékek a különféle vadaknak, akik oda hordják a prédáikat?
De ez most lényegtelen részlet... Figyelmét a környezetüknek szenteli.
Ha Kilencedik megjegyzésében nem is fogja föl a humort, a manó vidámsága és jelenléte benne oldja egy kissé a feszültséget. Ám ez el is száll egy pillanat, ahogy a két medveforma dombormű és foglyaik a szemük elé tárulnak.
Laor szavára jobban megnézi a nőalakot is. Kagan lánya... Kagaenae... Lehetséges.
A férfi kérdésére nem válaszol azonnal, helyette Carsaadi mantrázza, hogy ez csak illúzió, bár azt még Krestvir is leveszi a testbeszédéből, hogy a tündér ennek ellenére ideges, vagy ijedt. Ami érthető, Krestvir maga sem érez másképpen.
Azért igyekszik tisztán tartani a fejét és jobban átlátni a helyzetet, válaszokat találni. Ezért is fordul kérdéssel a tündérhez.
És amit az alkimista elbeszél, annak alapján valóban feltételezhető, hogy ez is egy hasonlóan aljas trükk, mint amit a tündérnek kellett átélnie. A tűz tornyában ugyan nem történt ilyesmi, s innen nézve egyszerűnek is tűnik, ahogyan az ottani kristályt semlegesítette... Igaz, a tűzön magán kellett áthaladnia és csak a varázslat miatt nem égett el, de ez itt... ez másképp teszi próbára őket.
Laor kérdése még mindig ott lebeg a levegőben és amilyen kétségbeesést érez ő a küszködő Taitost látván, van egy sejtése, hogy a férfi türelme is gyorsan el fog fogyni. Ráadásul Kili kérdése is nagyon rosszkor jön, bár szó se róla, csak azt mondja ki, amire most alighanem mindannyian gondolnak.
Még Carsaadi kérdésére rázza a fejét, hogy a valóságban nem volt hasonló élménye, majd a manó szavait követően szinte azonnal rávágja:*
- Nem! - *De egyúttal ki is nyúl és belekapaszkodik Laor ruhájának ujjába, attól tartva, hogy a harcos erre egyből megindul kiszabadítani a thargok számára oly fontos személyt.*
- Valószínű, hogy csak illúzió, de nem tudom vállalni a kockázatot. Még nem. - *Látszódhat rajta, hogy ideges és aggódik, bár az arcán most is lekicsinylő mosolya ül, a tekintete és a testbeszéde árulkodó, ahogy kapkod és magyaráz. Még ő maga is tisztában van vele, hogy az érzelmei befolyásolják, mégsem tud ezzel mit kezdeni.*
- Kipróbálok valamit. Addig várjatok, és tartsátok nyitva a szemeteket, de ne felém nézzetek! - *Mondja, s ha nem érkezik tiltakozás, úgy bele is kezd az igébe. Jobb tenyerét fölfelé fordítja, tekintetét pedig elfelé a szorongatott párostól, mert most nem engedheti meg magának, hogy kizökkentsék.
Az Őrzők azt mondták, nincs értelme ezzel a varázslattal próbálkoznia, de hát másban is tévedtek már és ezt a helyzetet sem láthatták előre. Krestvir nincs meggyőződve róla, hogy helyes, amit tesz, de érzi az idő szorítását, így hát cselekszik.
Azzal is tisztában van ugyanakkor, hogy szorosan ez után ismét varázsolnia kell majd, ráadásul koromfekete sötétség veszi majd őket körbe, de az ettől való félelmét is igyekszik most kizárni.
Gondolatban ismét a torony előtt van, egy elffel. Nem teljesen felhőtlen élmény, mert hát akkor sem véletlenül használta ezt a varázslatot, de akkor és ott sikerrel járt a fényvirág megidézésében. Ebből próbál reményt és magabiztosságot meríteni.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására felfelé tartott tenyerében egy halvány majd egyre erősebben lüktető fényvirág formálódik. A fényvirág feltöltéséhez egy kör szükséges, majd egy erős villanást követően elenyészik. Húsz lépés sugarú körben minden élőlényből elűz minden gonosz entitást, démont, és a leggonoszabb személyek is jámborrá, barátságossá válnak a következő három körre.
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*Biccentéssel megköszöni hát és elteszi az italt, amit a tündértől kap. Jónak tűnik, hasonló ahhoz, amit korábban fölhajtott. Vész esetén még jó szolgálatot tehet.
A barlangban Laor pikírt megjegyzését szó szerint veszi, meg annyit tudatosít, hogy a férfi is ugyanazt látja, mint ő, illetve hogy Laor biztosan sok barlangban járhatott már. Valahol el is töpreng, hogy vajon miért lehetnek csontok a barlangokban... Talán mert jó menedékek a különféle vadaknak, akik oda hordják a prédáikat?
De ez most lényegtelen részlet... Figyelmét a környezetüknek szenteli.
Ha Kilencedik megjegyzésében nem is fogja föl a humort, a manó vidámsága és jelenléte benne oldja egy kissé a feszültséget. Ám ez el is száll egy pillanat, ahogy a két medveforma dombormű és foglyaik a szemük elé tárulnak.
Laor szavára jobban megnézi a nőalakot is. Kagan lánya... Kagaenae... Lehetséges.
A férfi kérdésére nem válaszol azonnal, helyette Carsaadi mantrázza, hogy ez csak illúzió, bár azt még Krestvir is leveszi a testbeszédéből, hogy a tündér ennek ellenére ideges, vagy ijedt. Ami érthető, Krestvir maga sem érez másképpen.
Azért igyekszik tisztán tartani a fejét és jobban átlátni a helyzetet, válaszokat találni. Ezért is fordul kérdéssel a tündérhez.
És amit az alkimista elbeszél, annak alapján valóban feltételezhető, hogy ez is egy hasonlóan aljas trükk, mint amit a tündérnek kellett átélnie. A tűz tornyában ugyan nem történt ilyesmi, s innen nézve egyszerűnek is tűnik, ahogyan az ottani kristályt semlegesítette... Igaz, a tűzön magán kellett áthaladnia és csak a varázslat miatt nem égett el, de ez itt... ez másképp teszi próbára őket.
Laor kérdése még mindig ott lebeg a levegőben és amilyen kétségbeesést érez ő a küszködő Taitost látván, van egy sejtése, hogy a férfi türelme is gyorsan el fog fogyni. Ráadásul Kili kérdése is nagyon rosszkor jön, bár szó se róla, csak azt mondja ki, amire most alighanem mindannyian gondolnak.
Még Carsaadi kérdésére rázza a fejét, hogy a valóságban nem volt hasonló élménye, majd a manó szavait követően szinte azonnal rávágja:*
- Nem! - *De egyúttal ki is nyúl és belekapaszkodik Laor ruhájának ujjába, attól tartva, hogy a harcos erre egyből megindul kiszabadítani a thargok számára oly fontos személyt.*
- Valószínű, hogy csak illúzió, de nem tudom vállalni a kockázatot. Még nem. - *Látszódhat rajta, hogy ideges és aggódik, bár az arcán most is lekicsinylő mosolya ül, a tekintete és a testbeszéde árulkodó, ahogy kapkod és magyaráz. Még ő maga is tisztában van vele, hogy az érzelmei befolyásolják, mégsem tud ezzel mit kezdeni.*
- Kipróbálok valamit. Addig várjatok, és tartsátok nyitva a szemeteket, de ne felém nézzetek! - *Mondja, s ha nem érkezik tiltakozás, úgy bele is kezd az igébe. Jobb tenyerét fölfelé fordítja, tekintetét pedig elfelé a szorongatott párostól, mert most nem engedheti meg magának, hogy kizökkentsék.
Az Őrzők azt mondták, nincs értelme ezzel a varázslattal próbálkoznia, de hát másban is tévedtek már és ezt a helyzetet sem láthatták előre. Krestvir nincs meggyőződve róla, hogy helyes, amit tesz, de érzi az idő szorítását, így hát cselekszik.
Azzal is tisztában van ugyanakkor, hogy szorosan ez után ismét varázsolnia kell majd, ráadásul koromfekete sötétség veszi majd őket körbe, de az ettől való félelmét is igyekszik most kizárni.
Gondolatban ismét a torony előtt van, egy elffel. Nem teljesen felhőtlen élmény, mert hát akkor sem véletlenül használta ezt a varázslatot, de akkor és ott sikerrel járt a fényvirág megidézésében. Ebből próbál reményt és magabiztosságot meríteni.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására felfelé tartott tenyerében egy halvány majd egyre erősebben lüktető fényvirág formálódik. A fényvirág feltöltéséhez egy kör szükséges, majd egy erős villanást követően elenyészik. Húsz lépés sugarú körben minden élőlényből elűz minden gonosz entitást, démont, és a leggonoszabb személyek is jámborrá, barátságossá válnak a következő három körre.
1605. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-08-09 22:56:51
Üzenet elküldve: 2021-08-09 22:56:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A híd úgy tűnik még éppen megtartja Bhaart, de halk szemerkéléssel nyála nyomán porlad az egész anyaga. Feje mintha túlzottan nehéz és ernyedt lenne, úgy fittyen át a lukon, és immáron válla ostromolja a világot jelentő léceket. Frandr meglátására Alyo is egy biccentéssel helyesel. Ránézésre most piheni ki az eddigi megrázkódtatásokat, vagy csak elzárkózásba menekül amíg teheti. Quantall ahogy hagyja lógni még sérült karját érezheti, hogy a kényszeredett tartásból az bizony nem jön ki magától, határhelyzetekben pedig még egy kicsit szúr is. Talán nem törés lesz? Odaát a ködön túlról nagyon halvány derengésbe kezd a torony szája, talán valami varázslat lehet.*
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*A csontvázak körül a jégfal minden további nélkül felépül, és oda is zárja őket a falhoz. A Kilencedik most füleit behúzva ugyan, de oldja a hangulatot egy közbeszúrással.*
-Háh, jégre tette őket!
*Örvendezik, de kezében azért megjelenik egy késecske hátha el kell majd dobnia.
A két medve által fogvatartott most még az eddigieknél jobban is mocorogni kezd, megpróbálnak előretörni. Szemeiket amennyire csak tudják az érkezőkre vetik, természetesen fogják őket a faragványok.*
-Mhhhhhmmmmmmmmm!
*Nyög Krestvir szemébe nézve a nyúzott Taitos alak, és hasonlóan hosszan, elnyúltan nyögve igyekszik kommunikálni a Kaganaeként azonosított rab is, már ami Laort illeti.
A csontvázak körül nincs mozgás egyelőre, amennyire azt Krestvir ki tudja venni, azok feléledése még várat magára.
Egyedül a vállán utazó lényecske szólal meg most jóval félénkebben, mint az előbb.*
-A... Akkor most megöljük őket?
*Kérdezi az illúzió témájára utalva talán a trió fejében is felötlő egyik gondolatnak hagyva szabad utat.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A híd úgy tűnik még éppen megtartja Bhaart, de halk szemerkéléssel nyála nyomán porlad az egész anyaga. Feje mintha túlzottan nehéz és ernyedt lenne, úgy fittyen át a lukon, és immáron válla ostromolja a világot jelentő léceket. Frandr meglátására Alyo is egy biccentéssel helyesel. Ránézésre most piheni ki az eddigi megrázkódtatásokat, vagy csak elzárkózásba menekül amíg teheti. Quantall ahogy hagyja lógni még sérült karját érezheti, hogy a kényszeredett tartásból az bizony nem jön ki magától, határhelyzetekben pedig még egy kicsit szúr is. Talán nem törés lesz? Odaát a ködön túlról nagyon halvány derengésbe kezd a torony szája, talán valami varázslat lehet.*
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*A csontvázak körül a jégfal minden további nélkül felépül, és oda is zárja őket a falhoz. A Kilencedik most füleit behúzva ugyan, de oldja a hangulatot egy közbeszúrással.*
-Háh, jégre tette őket!
*Örvendezik, de kezében azért megjelenik egy késecske hátha el kell majd dobnia.
A két medve által fogvatartott most még az eddigieknél jobban is mocorogni kezd, megpróbálnak előretörni. Szemeiket amennyire csak tudják az érkezőkre vetik, természetesen fogják őket a faragványok.*
-Mhhhhhmmmmmmmmm!
*Nyög Krestvir szemébe nézve a nyúzott Taitos alak, és hasonlóan hosszan, elnyúltan nyögve igyekszik kommunikálni a Kaganaeként azonosított rab is, már ami Laort illeti.
A csontvázak körül nincs mozgás egyelőre, amennyire azt Krestvir ki tudja venni, azok feléledése még várat magára.
Egyedül a vállán utazó lényecske szólal meg most jóval félénkebben, mint az előbb.*
-A... Akkor most megöljük őket?
*Kérdezi az illúzió témájára utalva talán a trió fejében is felötlő egyik gondolatnak hagyva szabad utat.*
1604. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-30 22:04:06
Üzenet elküldve: 2021-07-30 22:04:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*A fény meggyullad, azonban mielőtt belépnének Krestvir felé fordul. A kérdésre bólint egyet, s rögvest övéhez kap.*
-Igen, ez a legerősebb italom -* nyújtja átKrestvir Drelmnek az1 db Zafírkék varázsitalt.
. Ezután Odabenn inkább hasonlít az egész egy öreg barlanghoz. A földön csontvázak hevernek, néha csak egy-két darab, máskor egy egész a feje búbjától a lába hegyéig. A tündér felnyög, kezeit ajkára tapasztja, ahogy elhűl a látványtól. Az ő tornya nem ilyen volt. Ezután jön csak a fekete leves, amikor Riri meglátja a kőmedvék között vergődő alakokat. Ő egyiket sem ismeri fel, nem is ismerheti, egyikükkel sem találkozott még, de a többiek már beazonosították őket.
A lány szíve szerint odarohanna hozzájuk, hiszen látja, hogy szenvednek, mind a ketten alig élnek, az utolsó leheletükkel küzdenek, hogy valahogy mégis visszavergődjenek az életbe. Apró könnycseppek gyöngyöznek a leány szemeibe,miközben kényszeríti magát, hogy ne rohanjon el. Legutóbb az egész bagázs elmerül a mocsárba nyakig, amikor ilyet tett. *
- Csak illúzió, csak illúzió az egész - * motyogta fejét rázva. Próbálta meggyőzni magát, a szemeit, az agyát, és leginkább a szívét.
Krestvir kérdése zökkenti ki. Rámered, mint aki nem érti a kérdést, aztán lassan leesik.*
- Igen, igen, egy hosszú lépcsőn kísért fel és engednem kellett, hogy hogy leesen a kútba. El kellett engednem. Az egész a múltamból egy darab volt, a húgom elvesztése. Át kellett élnem újra az a pillanatot - * magyarázza még mindig a két vergődőtől sokkos állapotban. Segíteni akar. Lassan már a tőrét előhúzva is neki rontana a szobroknak, csak tegyen valamit, mert a tehetetlenség megfojtja. *
- Történt valamikor veled valami ehhez hasonló? Vagy valamelyiküket láttad meghalni? - * próbál segíteni de csak a maga élményéből tud meríteni és egyre jobban azt gondolja, hogy ez nem ugyanaz a próbatétel. *
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*A fény meggyullad, azonban mielőtt belépnének Krestvir felé fordul. A kérdésre bólint egyet, s rögvest övéhez kap.*
-Igen, ez a legerősebb italom -* nyújtja átKrestvir Drelmnek az1 db Zafírkék varázsitalt.
. Ezután Odabenn inkább hasonlít az egész egy öreg barlanghoz. A földön csontvázak hevernek, néha csak egy-két darab, máskor egy egész a feje búbjától a lába hegyéig. A tündér felnyög, kezeit ajkára tapasztja, ahogy elhűl a látványtól. Az ő tornya nem ilyen volt. Ezután jön csak a fekete leves, amikor Riri meglátja a kőmedvék között vergődő alakokat. Ő egyiket sem ismeri fel, nem is ismerheti, egyikükkel sem találkozott még, de a többiek már beazonosították őket. A lány szíve szerint odarohanna hozzájuk, hiszen látja, hogy szenvednek, mind a ketten alig élnek, az utolsó leheletükkel küzdenek, hogy valahogy mégis visszavergődjenek az életbe. Apró könnycseppek gyöngyöznek a leány szemeibe,miközben kényszeríti magát, hogy ne rohanjon el. Legutóbb az egész bagázs elmerül a mocsárba nyakig, amikor ilyet tett. *
- Csak illúzió, csak illúzió az egész - * motyogta fejét rázva. Próbálta meggyőzni magát, a szemeit, az agyát, és leginkább a szívét.
Krestvir kérdése zökkenti ki. Rámered, mint aki nem érti a kérdést, aztán lassan leesik.*
- Igen, igen, egy hosszú lépcsőn kísért fel és engednem kellett, hogy hogy leesen a kútba. El kellett engednem. Az egész a múltamból egy darab volt, a húgom elvesztése. Át kellett élnem újra az a pillanatot - * magyarázza még mindig a két vergődőtől sokkos állapotban. Segíteni akar. Lassan már a tőrét előhúzva is neki rontana a szobroknak, csak tegyen valamit, mert a tehetetlenség megfojtja. *
- Történt valamikor veled valami ehhez hasonló? Vagy valamelyiküket láttad meghalni? - * próbál segíteni de csak a maga élményéből tud meríteni és egyre jobban azt gondolja, hogy ez nem ugyanaz a próbatétel. *
1603. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-29 11:37:00
Üzenet elküldve: 2021-07-29 11:37:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Tűzkeresztség //
*Útjuk az ingoványon át vezet, hogy elérjék az erődöt, aminek a pontos helyét csak a földre rajzold térkép alapján tudja elképzelni. A menet továbbra is erőltetett, de a beiktatott szünetekkel tartható és nem fognak végképp kifulladni mire elérik a céljukat. Az ingovány bűze és a mocsaras föld nem a legkellemesett terület, ahol szeret átgyalogolni, de ami ennél rosszabb a szúnyogok folyamatos támadása, amik ellen csak gyakori elhessegetéssel tudnak védekezni valamennyire. Pár csípés bizonyára lesz rajtuk mire átérnek a mocsáron, de ettől még ugyanúgy teljes harcképességben lesznek. Esetleg a tervezett művelet után lesz kellemetlen a viszkető csípések érzete.*
*Útjuk az ingoványon át vezet, hogy elérjék az erődöt, aminek a pontos helyét csak a földre rajzold térkép alapján tudja elképzelni. A menet továbbra is erőltetett, de a beiktatott szünetekkel tartható és nem fognak végképp kifulladni mire elérik a céljukat. Az ingovány bűze és a mocsaras föld nem a legkellemesett terület, ahol szeret átgyalogolni, de ami ennél rosszabb a szúnyogok folyamatos támadása, amik ellen csak gyakori elhessegetéssel tudnak védekezni valamennyire. Pár csípés bizonyára lesz rajtuk mire átérnek a mocsáron, de ettől még ugyanúgy teljes harcképességben lesznek. Esetleg a tervezett művelet után lesz kellemetlen a viszkető csípések érzete.*
1602. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-28 19:42:52
Üzenet elküldve: 2021-07-28 19:42:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Tűzkeresztség //
* A menet halad pontosan a ingovány felé. Kellemetlen, de annál szükségesebb lépés ez, mert így viszonylag észrevétlenül fognak kilyukadni a kívánt területre. Sokkal nehezebb dolguk lenne, ha a tisztás irányából mentek volna, legalábbis a feltűnés tekintetében. Az út azért megterhelőbb így, de a parancsnok ügyel rá, hogy azért időnként tartsanak szünetet. Annyira azért nem kell sokáig időzniük a mocsaras részen, hogy az jelentősen megterhelje az újoncokat. Talán a leginkább zavaró az egészben az a szúnyogok inváziója, ami okoz pár kellemetlen percet nekik.*
* A menet halad pontosan a ingovány felé. Kellemetlen, de annál szükségesebb lépés ez, mert így viszonylag észrevétlenül fognak kilyukadni a kívánt területre. Sokkal nehezebb dolguk lenne, ha a tisztás irányából mentek volna, legalábbis a feltűnés tekintetében. Az út azért megterhelőbb így, de a parancsnok ügyel rá, hogy azért időnként tartsanak szünetet. Annyira azért nem kell sokáig időzniük a mocsaras részen, hogy az jelentősen megterhelje az újoncokat. Talán a leginkább zavaró az egészben az a szúnyogok inváziója, ami okoz pár kellemetlen percet nekik.*
1601. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-23 12:00:17
Üzenet elküldve: 2021-07-23 12:00:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*A hídon végül szerencsésen átjutnak és egyikük sem potyog le a mélységbe. Mostanság ezt is sikernek kell elkönyvelniük. A mágus és az alkimista mögötte lépdel, így Laor az első aki óvatosan belép a barlangba. Már csak azért is lassan, hogy a szemének legyen ideje hozzászokni a benti félhomályhoz. Amikor pedig körbenéz, úgy húzza el a száját mintha pontosan erre számított volna.*
- Igen. *bólint rá Krestvir szavaira* Egy efféle barlangban szinte törvényszerűen hevernek csontok mindenfelé.
*Természetesen nincs szó arról, hogy élete nagy részét elátkozott barlangok felderítésével töltötte volna, egyszerűen csak pikírt. Ami a történtek után talán nem meglepő. Aztán megpillantják a hangok forrásait és borzongással vegyes kíváncsisággal nézi a jelenetet. A faragványok rettenetesen bizarr hatást keltenek, a karmaik között szenvedők pedig annyira szánalomra méltónak tűnnek, hogy más körülmények között reflexből is rohanna segíteni. Azt viszont már volt ideje megtanulni, hogy itt szinte semmi sem az aminek látszik. Krestvir észrevételét furcsának találja, hiszen miért kéne élőholtakat sanyargatnia két kőmedvének? Erre nem kérdez rá, már csak azért sem, mert logikát hiba lenne itt keresni. A varázslatot már csak ezért is okos döntésnek tartja és ő nem is nagyon figyel oda az állítólagos élőhalottakra. Csak akkor amikor Krestvir egyikükben a synmirai mágusmestert véli felfedezni. Most már ő is odafordul és rámeredő sárga szempárba néz. Két nőt ismer akinek ilyen szemei vannak. Az egyikük halott és idősebb is volt. Tehát Lea nem lehet, de azért nagyot dobban a szíve.*
- Kagan lánya... *morogja, aztán társai felé sandít* Teljesen biztosak vagytok benne, hogy ez csak illúzió?
*Ha pedig a kapott válaszban a legkisebb kételyt is érzi, el fog indulni a medvék felé, hogy véget vessen ennek az egésznek.*
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*A hídon végül szerencsésen átjutnak és egyikük sem potyog le a mélységbe. Mostanság ezt is sikernek kell elkönyvelniük. A mágus és az alkimista mögötte lépdel, így Laor az első aki óvatosan belép a barlangba. Már csak azért is lassan, hogy a szemének legyen ideje hozzászokni a benti félhomályhoz. Amikor pedig körbenéz, úgy húzza el a száját mintha pontosan erre számított volna.*
- Igen. *bólint rá Krestvir szavaira* Egy efféle barlangban szinte törvényszerűen hevernek csontok mindenfelé.
*Természetesen nincs szó arról, hogy élete nagy részét elátkozott barlangok felderítésével töltötte volna, egyszerűen csak pikírt. Ami a történtek után talán nem meglepő. Aztán megpillantják a hangok forrásait és borzongással vegyes kíváncsisággal nézi a jelenetet. A faragványok rettenetesen bizarr hatást keltenek, a karmaik között szenvedők pedig annyira szánalomra méltónak tűnnek, hogy más körülmények között reflexből is rohanna segíteni. Azt viszont már volt ideje megtanulni, hogy itt szinte semmi sem az aminek látszik. Krestvir észrevételét furcsának találja, hiszen miért kéne élőholtakat sanyargatnia két kőmedvének? Erre nem kérdez rá, már csak azért sem, mert logikát hiba lenne itt keresni. A varázslatot már csak ezért is okos döntésnek tartja és ő nem is nagyon figyel oda az állítólagos élőhalottakra. Csak akkor amikor Krestvir egyikükben a synmirai mágusmestert véli felfedezni. Most már ő is odafordul és rámeredő sárga szempárba néz. Két nőt ismer akinek ilyen szemei vannak. Az egyikük halott és idősebb is volt. Tehát Lea nem lehet, de azért nagyot dobban a szíve.*
- Kagan lánya... *morogja, aztán társai felé sandít* Teljesen biztosak vagytok benne, hogy ez csak illúzió?
*Ha pedig a kapott válaszban a legkisebb kételyt is érzi, el fog indulni a medvék felé, hogy véget vessen ennek az egésznek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937