Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 84 (1661. - 1680. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1680. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-11-01 18:28:54
Üzenet elküldve: 2021-11-01 18:28:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 427
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 427
Játékstílus: Megfontolt
// Gombázás //
* Visszafelé bukdácsol a mocsaras úton. Még nem adta fel, hogy meglelje azt a gombát, de a tűrőképessége már kezd a végére járni. Hiába nézi, hiába kutatja, eddig semmi haszna ennek az egésznek.*
- Ilyen nincs! Esküszöm, hogy itt röhögnek rajtam valahol. Mocskos galambgomba!* Fortyog, még jó, hogy itt nem hallja senki. Figyelme is biztosan megtört a lelkesedéssel együtt. Elvégre nem így tervezte a napját.*
~ Legalább nem feleslegesen jöttem. Visszafelé benézek majd a ligetbe a kölyök miatt. Remélhetőleg egy kosár gombával. ~* Megacélozza hát magát és megpróbálja még alaposabban megvizsgálni a környezetében lévő lehetséges lelőhelyeket, ahol akadnak is gombák, csak nem azok a gombák. A toronyban történt pihenés is mostanra már a múlté. Így nem folytathatja már sokáig ezt a kis túrát. Gyomra is lázadozni kezd, elvégre már eltelt pár óra. Legalább már a mocsár szélén van.*
- Még egyszer körbenézek, aztán ha semmi, akkor ott egye meg a fene!
* Visszafelé bukdácsol a mocsaras úton. Még nem adta fel, hogy meglelje azt a gombát, de a tűrőképessége már kezd a végére járni. Hiába nézi, hiába kutatja, eddig semmi haszna ennek az egésznek.*
- Ilyen nincs! Esküszöm, hogy itt röhögnek rajtam valahol. Mocskos galambgomba!* Fortyog, még jó, hogy itt nem hallja senki. Figyelme is biztosan megtört a lelkesedéssel együtt. Elvégre nem így tervezte a napját.*
~ Legalább nem feleslegesen jöttem. Visszafelé benézek majd a ligetbe a kölyök miatt. Remélhetőleg egy kosár gombával. ~* Megacélozza hát magát és megpróbálja még alaposabban megvizsgálni a környezetében lévő lehetséges lelőhelyeket, ahol akadnak is gombák, csak nem azok a gombák. A toronyban történt pihenés is mostanra már a múlté. Így nem folytathatja már sokáig ezt a kis túrát. Gyomra is lázadozni kezd, elvégre már eltelt pár óra. Legalább már a mocsár szélén van.*
- Még egyszer körbenézek, aztán ha semmi, akkor ott egye meg a fene!
1679. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-31 20:05:16
Üzenet elküldve: 2021-10-31 20:05:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Valószínűleg ha nem épp azzal lenne elfoglalva, hogy a logikát megkeresse vagy ebben a helyben vagy az elmúlt pár pillanatban vagy az elmúlt pár napban, esetleg nem a mostani hanem egy még otthoni vagy frissen otthonról elbocsájtott énje lenne itt akkor szívesen vizsgálgatná az elé táruló, nem sok mágus által megfigyelhető látványt. Esetleg elgondolkozna annak lényegén. Így viszont csak néz maga elé és arra lesz figyelmes, hogy a lába alól kicsusszan a talaj és a fejének becsapódását csak félig tudja tompítani, majd szabályosan felnyüszít mikor a sérült keze is megismerkedik a földdel. Nem úgy néz ki mint az aranypáncélos lovag, aki megmentette a templomot a démonoktól.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Valószínűleg ha nem épp azzal lenne elfoglalva, hogy a logikát megkeresse vagy ebben a helyben vagy az elmúlt pár pillanatban vagy az elmúlt pár napban, esetleg nem a mostani hanem egy még otthoni vagy frissen otthonról elbocsájtott énje lenne itt akkor szívesen vizsgálgatná az elé táruló, nem sok mágus által megfigyelhető látványt. Esetleg elgondolkozna annak lényegén. Így viszont csak néz maga elé és arra lesz figyelmes, hogy a lába alól kicsusszan a talaj és a fejének becsapódását csak félig tudja tompítani, majd szabályosan felnyüszít mikor a sérült keze is megismerkedik a földdel. Nem úgy néz ki mint az aranypáncélos lovag, aki megmentette a templomot a démonoktól.*
1678. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-29 18:14:56
Üzenet elküldve: 2021-10-29 18:14:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 427
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 427
Játékstílus: Megfontolt
// Gombázás //
* Nimeril folytatja a keresést rendületlenül. Bolyong a mocsárban, de soha nem megy túlságosan messzire az út szélétől. Eltévedni sincs túlságosan nagy kedve. Ebben a ködös útvesztőben nem nehéz eltévelyedni. Az idő pedig elég hűvös éjszakánként, hogy problémás legyen a dolog. Abban viszont biztos, hogy ha eltévelyedne, akkor találna gombát zsákszámra, csak akkor nem tudna velük már mit kezdeni.*
- Kezd fogyni a türelmem.* Morogja, miközben továbbra is a tönköket pásztázza a vörös kalapok után. Szinte megörül, amikor megpillant egy ilyen vörös kalapot, de aztán rá kell jönnie, hogy ez nem az a gomba. Mérgében majdnem felrúgja, de mégsem tesz ilyet, mert az nem lenne etikus dolog. Viszont mostanra már eléggé elveszítette a türelmét. Már haza felé kezd el ballagni miközben keresgél.*
- Jó lesz most már hazafelé indulni. Még arra felé keresgélhetek.* Ezt logikusnak találja, szóval így is tesz. A figyelme már kopott, de azért még most is árgus szemekkel pásztázza a kritikus pontokat, ahol esélyes lehet gombát találni.*
* Nimeril folytatja a keresést rendületlenül. Bolyong a mocsárban, de soha nem megy túlságosan messzire az út szélétől. Eltévedni sincs túlságosan nagy kedve. Ebben a ködös útvesztőben nem nehéz eltévelyedni. Az idő pedig elég hűvös éjszakánként, hogy problémás legyen a dolog. Abban viszont biztos, hogy ha eltévelyedne, akkor találna gombát zsákszámra, csak akkor nem tudna velük már mit kezdeni.*
- Kezd fogyni a türelmem.* Morogja, miközben továbbra is a tönköket pásztázza a vörös kalapok után. Szinte megörül, amikor megpillant egy ilyen vörös kalapot, de aztán rá kell jönnie, hogy ez nem az a gomba. Mérgében majdnem felrúgja, de mégsem tesz ilyet, mert az nem lenne etikus dolog. Viszont mostanra már eléggé elveszítette a türelmét. Már haza felé kezd el ballagni miközben keresgél.*
- Jó lesz most már hazafelé indulni. Még arra felé keresgélhetek.* Ezt logikusnak találja, szóval így is tesz. A figyelme már kopott, de azért még most is árgus szemekkel pásztázza a kritikus pontokat, ahol esélyes lehet gombát találni.*
1677. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-29 02:17:46
Üzenet elküldve: 2021-10-29 02:17:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
* Krestvir biztonságosabb helyre húzza a kis tündért, aki készségesen követi, csak tekintete marad végig Laoron. Az eseményeket első sorból, de csak megfigyelőként szemléli, ugyan szurkol a férfinak, de túl sok mindent nem tesz, s mikor a katona hátrafordul azzal a vigyorral Riri mosolyogva elindulna felé, bár ő sem tudja miért. Csak az öröm jött ki rajta, úgy érezte vége, legyőzték az ellenséget és megszabadultak az utolsó démonoktól is, ezt pedig egy nyakba ugrással megünnepelni egyáltalán nem lenne túlzás. Az első lépésnél azonban az egész szerkezet beremeg. A lányka rémülten sikkant fel, automatikusan összegörnyed kicsi kezecskéit szürke haja felé emeli, amibe már rég belepottyant néhány aprócska vakolat darabka. A fény sem segít azon, hogy úgy érezze biztosan tudna állni a lábán, egyik kezét hamar szeme elé is kapja, s így is marad, amíg a varázslónő el nem kapja csuklóját, hogy kifelé húzza. Először meghökken és Laor után próbál kutatni tekintetével, de látása nem javul, közben pedig nincs ereje ellenállni, így bukdácsolva Krestvir után ő is elhagyja az épületet ha semmi sem hullik a fejére. Odakinn lassan élesedik a kép, s a híd hiányát ő is észreveszi, meg a mormogást is, amiből sejti, hogy nemsokára úgyis lesz valami, s ha megkapja az engedélyt fel is lép a hídra, hogy minél előbb elmehessen a torony közeléből. *
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
* Krestvir biztonságosabb helyre húzza a kis tündért, aki készségesen követi, csak tekintete marad végig Laoron. Az eseményeket első sorból, de csak megfigyelőként szemléli, ugyan szurkol a férfinak, de túl sok mindent nem tesz, s mikor a katona hátrafordul azzal a vigyorral Riri mosolyogva elindulna felé, bár ő sem tudja miért. Csak az öröm jött ki rajta, úgy érezte vége, legyőzték az ellenséget és megszabadultak az utolsó démonoktól is, ezt pedig egy nyakba ugrással megünnepelni egyáltalán nem lenne túlzás. Az első lépésnél azonban az egész szerkezet beremeg. A lányka rémülten sikkant fel, automatikusan összegörnyed kicsi kezecskéit szürke haja felé emeli, amibe már rég belepottyant néhány aprócska vakolat darabka. A fény sem segít azon, hogy úgy érezze biztosan tudna állni a lábán, egyik kezét hamar szeme elé is kapja, s így is marad, amíg a varázslónő el nem kapja csuklóját, hogy kifelé húzza. Először meghökken és Laor után próbál kutatni tekintetével, de látása nem javul, közben pedig nincs ereje ellenállni, így bukdácsolva Krestvir után ő is elhagyja az épületet ha semmi sem hullik a fejére. Odakinn lassan élesedik a kép, s a híd hiányát ő is észreveszi, meg a mormogást is, amiből sejti, hogy nemsokára úgyis lesz valami, s ha megkapja az engedélyt fel is lép a hídra, hogy minél előbb elmehessen a torony közeléből. *
1676. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-28 21:43:41
Üzenet elküldve: 2021-10-28 21:43:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A horizont még mindig üres, üres, üres... de hirtelen rázkódni kezd a föld, mintha történt volna valami. Habár tudatosan nem jut eszébe, hogy tennie kéne bármit is ez ellen, a sok évtizedes harci képzés elég önállósággal látta el izmait, hogy azok maguktól is stabilabb állásba helyezkedjenek.
Mélyebb következtetések levonásával nem vesztegeti az energiáját, végtére is most épp számára minden értelmetlen... Mégis, miután még egyszer végigpásztázta a horizontot, és azt tapasztalja, hogy az továbbra is üres, visszatekint a torony felé... na persze nem kíváncsiságból, vagy érdeklődésből, pusztán megszokásból.
A kapun kirohanó alakok valószínűleg a társai. Egyikük - mit számít, melyik - egy fényes hidat is idéz. Semmi olyan nem történik viszont, mellyel ő tudna bármit is kezdeni... továbbra is tehetetlen, így egyszerűen csak visszafordul a horizont felé.
A többiek esélyesen előbb fókuszálnak a menekülésre és Alyo hiányára, mint Frandr viselkedésére, ám még így is hamar rájöhetnek, hogy nincs rendben valami a harcossal. Ekkorra már hozzászokhattak, hogy nem titkolja reakcióit, és érzelmeit testbeszédén túl hajkoronája is egy pillantás árán el tudja árulni.
Ám, habár más esetben a megkönnyebbülés, vagy épp az aggodalom könnyedén szőkés, vagy fehéres fejszőrzetet kölcsönözne neki, ez most nem így van... hiszen nem érzi egyik érzelmet sem, vagy ha igen, akkor valami olyan helyen tartja őket, ahol a hajszínét irányító mágia sem fér hozzájuk.
Haja és szakálla így marad egyszerű, "normális" fakóbarna... A pusztai harcos pedig csak figyeli tovább a horizontot.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A horizont még mindig üres, üres, üres... de hirtelen rázkódni kezd a föld, mintha történt volna valami. Habár tudatosan nem jut eszébe, hogy tennie kéne bármit is ez ellen, a sok évtizedes harci képzés elég önállósággal látta el izmait, hogy azok maguktól is stabilabb állásba helyezkedjenek.
Mélyebb következtetések levonásával nem vesztegeti az energiáját, végtére is most épp számára minden értelmetlen... Mégis, miután még egyszer végigpásztázta a horizontot, és azt tapasztalja, hogy az továbbra is üres, visszatekint a torony felé... na persze nem kíváncsiságból, vagy érdeklődésből, pusztán megszokásból.
A kapun kirohanó alakok valószínűleg a társai. Egyikük - mit számít, melyik - egy fényes hidat is idéz. Semmi olyan nem történik viszont, mellyel ő tudna bármit is kezdeni... továbbra is tehetetlen, így egyszerűen csak visszafordul a horizont felé.
A többiek esélyesen előbb fókuszálnak a menekülésre és Alyo hiányára, mint Frandr viselkedésére, ám még így is hamar rájöhetnek, hogy nincs rendben valami a harcossal. Ekkorra már hozzászokhattak, hogy nem titkolja reakcióit, és érzelmeit testbeszédén túl hajkoronája is egy pillantás árán el tudja árulni.
Ám, habár más esetben a megkönnyebbülés, vagy épp az aggodalom könnyedén szőkés, vagy fehéres fejszőrzetet kölcsönözne neki, ez most nem így van... hiszen nem érzi egyik érzelmet sem, vagy ha igen, akkor valami olyan helyen tartja őket, ahol a hajszínét irányító mágia sem fér hozzájuk.
Haja és szakálla így marad egyszerű, "normális" fakóbarna... A pusztai harcos pedig csak figyeli tovább a horizontot.*
1675. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-28 10:27:31
Üzenet elküldve: 2021-10-28 10:27:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*Amikor a rémség egy melaszba ragadt bogár fürgeségével fordul felé és hasonló lomhasággal próbál védekezni, már sejti, hogy neki áll a zászló. De erre azért nem számított. Az alkimista főzete, a mágus varázslata és az artheniori mesterkovácsok remeke mind hozzátett a dologhoz és Laor kissé meghökkenve nézi a szinte kettészelt ellenfelét. De sokat biztos nem fog bánkódni a dolgon. Szív egyet az orrán, a többiek felé fordul és arcán egy pimasz kifejezés dereng fel, mintha csak azt akarná sugallani, hogy ez piskóta volt. De úgy tűnik, hogy az égiek nem szívlelik az ilyen nyegleséget, mert szinte azonnal megrázkódik a torony és vakító fényesség támad. Próbál talpon maradni és szabad kezét védekezően emeli szemei elé.*
- Hát persze... *morogja indignálódva, de legszívesebben üvöltene, mert tele van a hócipője a meglepetésekkel. Wegtoren környékén, ahonnan származik, az említett lábbeli helyett egy sokkal rusztikusabb kifejezést használnak, de ennek most nincs jelentősége. Krestvir kiáltását hallja és félig vaksin kezd botorkálni a hang irányába. Mire beéri társait látása valamelyest kitisztulhat és sok noszogatásra nincs szüksége, hogy szedje a lábát. Épp elegendő ok erre az omladozó, minden ízében reszkető és darabjaira hulló építmény. Mikor a többiek után kiér a szabadba láthatja, hogy talán az iménti földindulás hatására a híd a mélybe omlott. Szemeit az ég felé fordítja, tiszteletlenül még bólint is egyet. Nem igazán számított másra. De ha az istenek nem is segítik túlságosan őket, még mindig itt van a varázsló akiről ebben a pillanatban úgy gondolja, hogy megéri saját súlyát aranyban. Csak int egyet és - mintha mi sem lenne természetesebb - egy híd jelentik meg előttük. Furcsán derengő, ezüstösen csillogó, mágia szülte ív, de mégis híd. Ezúttal már semmi ellenérzése nincs, de legalábbis könnyedén küzdi le és Krestvir és Riri után igyekszik gyorsan átkelni a meredély túlpartjára. A híd végén aztán újabb verbális vagy fizikai lökésre lesz szüksége. Úgy tartja helyesnek, hogy a sor végén haladjon, de arról nem tud, hogy ha Krestvir előtte lép le a hídról, akkor újabb kellemetlen meglepetésben lehet része.*
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*Amikor a rémség egy melaszba ragadt bogár fürgeségével fordul felé és hasonló lomhasággal próbál védekezni, már sejti, hogy neki áll a zászló. De erre azért nem számított. Az alkimista főzete, a mágus varázslata és az artheniori mesterkovácsok remeke mind hozzátett a dologhoz és Laor kissé meghökkenve nézi a szinte kettészelt ellenfelét. De sokat biztos nem fog bánkódni a dolgon. Szív egyet az orrán, a többiek felé fordul és arcán egy pimasz kifejezés dereng fel, mintha csak azt akarná sugallani, hogy ez piskóta volt. De úgy tűnik, hogy az égiek nem szívlelik az ilyen nyegleséget, mert szinte azonnal megrázkódik a torony és vakító fényesség támad. Próbál talpon maradni és szabad kezét védekezően emeli szemei elé.*
- Hát persze... *morogja indignálódva, de legszívesebben üvöltene, mert tele van a hócipője a meglepetésekkel. Wegtoren környékén, ahonnan származik, az említett lábbeli helyett egy sokkal rusztikusabb kifejezést használnak, de ennek most nincs jelentősége. Krestvir kiáltását hallja és félig vaksin kezd botorkálni a hang irányába. Mire beéri társait látása valamelyest kitisztulhat és sok noszogatásra nincs szüksége, hogy szedje a lábát. Épp elegendő ok erre az omladozó, minden ízében reszkető és darabjaira hulló építmény. Mikor a többiek után kiér a szabadba láthatja, hogy talán az iménti földindulás hatására a híd a mélybe omlott. Szemeit az ég felé fordítja, tiszteletlenül még bólint is egyet. Nem igazán számított másra. De ha az istenek nem is segítik túlságosan őket, még mindig itt van a varázsló akiről ebben a pillanatban úgy gondolja, hogy megéri saját súlyát aranyban. Csak int egyet és - mintha mi sem lenne természetesebb - egy híd jelentik meg előttük. Furcsán derengő, ezüstösen csillogó, mágia szülte ív, de mégis híd. Ezúttal már semmi ellenérzése nincs, de legalábbis könnyedén küzdi le és Krestvir és Riri után igyekszik gyorsan átkelni a meredély túlpartjára. A híd végén aztán újabb verbális vagy fizikai lökésre lesz szüksége. Úgy tartja helyesnek, hogy a sor végén haladjon, de arról nem tud, hogy ha Krestvir előtte lép le a hídról, akkor újabb kellemetlen meglepetésben lehet része.*
1674. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-26 21:57:10
Üzenet elküldve: 2021-10-26 21:57:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 427
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 427
Játékstílus: Megfontolt
// Gombázás //
* Nimeril kellően kipihente fáradalmait, szóval újfent nyakába veszi a lábai. Elhagyja tornyot, hogy megint a bűzös, hideg, ködös mocsárba térjen vissza.*
- Na gombák, most aztán ide gyertek nekem!* Megint csak keresi őket, szinte minden gyökér, meg fa alá, mellé benéz, hogy hátha megakadna a tekintette azon a pirosas kalapon, amit keres. Most még lelkes, ahogy a friss erő átjárja, de a hely könnyen elszívja a lelkesedést meg az erőt is. Jó volna már találni valami, hogy végre visszatérhessen a városba. Lenne még mit csinálnia, főleg, ha megtalálja azt, amiért ide jött. Ha hívő lenne biztosan imádkozna, de nem hívő, így aztán nem is tesz ilyesmit. Elvégre egyik isten sem fogja a kezébe nyomni azt a fránya gombát. Ez a munka rá marad, így hát csatangol még, hátha akad itt valami a horgára. Sajnos viszont a szerencse nem az ő pártját fogja, így aztán az a kosár még most is teljesen üres.*
- A jó ég áldaná meg azt a gombát, hát nem igaz, hogy egy darabot sem találok itt belőle. Pedig elvileg itt kéne, hogy legyen.* Morog az orra alatt, de hát nincs mit tenni, ez van. Keresi tovább őket, csak ennyit tehet.*
* Nimeril kellően kipihente fáradalmait, szóval újfent nyakába veszi a lábai. Elhagyja tornyot, hogy megint a bűzös, hideg, ködös mocsárba térjen vissza.*
- Na gombák, most aztán ide gyertek nekem!* Megint csak keresi őket, szinte minden gyökér, meg fa alá, mellé benéz, hogy hátha megakadna a tekintette azon a pirosas kalapon, amit keres. Most még lelkes, ahogy a friss erő átjárja, de a hely könnyen elszívja a lelkesedést meg az erőt is. Jó volna már találni valami, hogy végre visszatérhessen a városba. Lenne még mit csinálnia, főleg, ha megtalálja azt, amiért ide jött. Ha hívő lenne biztosan imádkozna, de nem hívő, így aztán nem is tesz ilyesmit. Elvégre egyik isten sem fogja a kezébe nyomni azt a fránya gombát. Ez a munka rá marad, így hát csatangol még, hátha akad itt valami a horgára. Sajnos viszont a szerencse nem az ő pártját fogja, így aztán az a kosár még most is teljesen üres.*
- A jó ég áldaná meg azt a gombát, hát nem igaz, hogy egy darabot sem találok itt belőle. Pedig elvileg itt kéne, hogy legyen.* Morog az orra alatt, de hát nincs mit tenni, ez van. Keresi tovább őket, csak ennyit tehet.*
1673. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-26 20:20:32
Üzenet elküldve: 2021-10-26 20:20:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*Valami nincs rendben... Persze, itt leginkább semmi sincs rendben, de ahogy az igét szavalja és próbálja uralma alá hajtani a környezetükben lévő mágikus erőt, az csak nehezen engedelmeskedik, mintha egy megvadult lovat igyekezne menetirányban tartani, s közben magát sem megsebezni, vagy leesni a hátáról.
Fáradt, ez tény. A teste és az elméje is, de leginkább ez utóbbi. Túl sokat varázsolt rövid idő alatt, s nem is a legkönnyebb varázslatok közül. Szóval betudhatná ennek is a dolgot, ám érzi, hogy talán más is közrejátszik itt. S persze mi másra is gondolhatna, mint erre a töredezettségre, ami egy ideje már egyre intenzívebben nyilvánul meg körülöttük?
Krestvir csak remélni meri, hogy ez, ha bajt is jelez, de egyúttal annak is jele, hogy közel járnak ahhoz, hogy a két világ közti szakadást bezárják. Végtére is az utolsó "horgonypontnál" járnak, az utolsó torony utolsó kristályát, vagy épp nyitját kutatják itt... Vajon tényleg a két szívüknek kedves embernek álcázott lényt kellett megölniük, az volt itt a torony pusztulásának kulcsa? Vagy tovább kellene még keresniük?
Az ige végül sikerülni látszik, s ahogy a démoni lény látszatra elgyengül, ő maga is kimerülten esik kissé összébb tartásában. Ijesztő volt ez, ami történt. Egy pillanatra azt hitte, nem hogy nem fog sikerülni, de valami még külön rosszul is fog elsülni. Igyekszik nem túlgondolni és idegeskedni, mert egyelőre nem eshet szét, ezért a többiekkel sem osztja meg a tapasztalatát, na meg idő sincs most erre... de kissé elveszíti bizalmát a saját varázsképességében.
Pillanatnyi megingása után azonban kapja is oda tekintetét Laorra.*
- Most! Kerüld meg a falat! Támadd! Most! - *Kiáltja sürgetően, különösebb magyarázkodás nélkül. Tekintve, hogy a lény alig mozog, nem kezd fejtegetésbe a fal működéséről. De a férfi talán az ő utasítása nélkül is menne...
Nem szívesen nézi a pusztítást, ám most fejét sem fordítaná el, mert fontosnak érzi, hogy lássa, mi történik. A harcos kardja pedig játszi könnyedséggel hasítja ketté a lényt. Szinte már túl könnyen megy...
Aztán jön a rázkódás és a két világ már csaknem fájdalmasan és szédítően ugrál, vagy inkább ők maguk ugrálnak a kettő között?
Ez vajon a sikert jelzi? Krestvir nem tudja, de előbb a feltörő fény vakítja el, majd azt is hallja - aztán pedig érzi is - hogy a mennyezet a fejük fölött omladozni kezdett. Azt pedig nem volna jó megvárni, míg a cseppkövek is rájuk zuhannak...
Még a ragyogástól vakon nyúl ismét a tündérért, s ha módjában áll, ezúttal is húzza magával a kijárat felé.*
- Laor! Erre! Erre! - *Üvölti, mert nem tudja, a férfi mennyit lát belőlük a fényességtől, vagy hogy mennyire veszítette el a tájékozódási képességét ebben a káoszban. Hátra azonban nem fordul, hogy ellenőrizze, a harcos követi-e őket, csak Carsaadit húzná, akár erővel is, ahogy tőle kitelik. Azt érzi, hogy Kilencedik ott ül egy csuklyájába bújt púpként a nyakánál, akit szívesen venne karba kivételesen, hogy jobban óvja a potyogó törmeléktől, de túlságosan szűkében vannak az időnek.
Ha a kijáratig legalább épségben eljutnak, ott valószínűleg szembesül vele, hogy a híd leszakadt, de különösebben nem méri fel a terepet, már a varázslatra összpontosít. A korábbi varázslatnál tapasztaltak még idegesebbe teszik, ezért itt a szakadéktól igyekezne távol tartani a tündért - ha ugyan tényleg sikerült magával húznia -, nehogy egy sikertelen varázslat esetén egy szertefoszló hídra rohanjon. Persze akár ő maga is honnan tudhatná biztosra, hogy nem fog szertefoszlani?
Megfeszített összpontosítással igyekszik elnyomni a külvilág ingereit, majd egy gyors kézmozdulattal int a túloldal felé, ahol mintha két alakot is látna, de most csak a varázslatra koncentrál. Ha úgy találja, sikerrel járt, elsőként teszi másik lábát is a mágikus hídra, hogy lássa, biztonságosnak tűnik-e, addig feltartott karjával igyekszik a többiek útját állni.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.26 20:21:39
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázshasználótól kiindulva egy keskeny, íves, ezüst ragyogású híd keletkezik egy, maximum száz lépés távolságra lévő pontig, melyekre a varázslónak rá kell látnia. Csak gyalogosan lehet átkelni rajta. Hatása addig tart, míg a varázshasználó le nem lép róla.
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*Valami nincs rendben... Persze, itt leginkább semmi sincs rendben, de ahogy az igét szavalja és próbálja uralma alá hajtani a környezetükben lévő mágikus erőt, az csak nehezen engedelmeskedik, mintha egy megvadult lovat igyekezne menetirányban tartani, s közben magát sem megsebezni, vagy leesni a hátáról.
Fáradt, ez tény. A teste és az elméje is, de leginkább ez utóbbi. Túl sokat varázsolt rövid idő alatt, s nem is a legkönnyebb varázslatok közül. Szóval betudhatná ennek is a dolgot, ám érzi, hogy talán más is közrejátszik itt. S persze mi másra is gondolhatna, mint erre a töredezettségre, ami egy ideje már egyre intenzívebben nyilvánul meg körülöttük?
Krestvir csak remélni meri, hogy ez, ha bajt is jelez, de egyúttal annak is jele, hogy közel járnak ahhoz, hogy a két világ közti szakadást bezárják. Végtére is az utolsó "horgonypontnál" járnak, az utolsó torony utolsó kristályát, vagy épp nyitját kutatják itt... Vajon tényleg a két szívüknek kedves embernek álcázott lényt kellett megölniük, az volt itt a torony pusztulásának kulcsa? Vagy tovább kellene még keresniük?
Az ige végül sikerülni látszik, s ahogy a démoni lény látszatra elgyengül, ő maga is kimerülten esik kissé összébb tartásában. Ijesztő volt ez, ami történt. Egy pillanatra azt hitte, nem hogy nem fog sikerülni, de valami még külön rosszul is fog elsülni. Igyekszik nem túlgondolni és idegeskedni, mert egyelőre nem eshet szét, ezért a többiekkel sem osztja meg a tapasztalatát, na meg idő sincs most erre... de kissé elveszíti bizalmát a saját varázsképességében.
Pillanatnyi megingása után azonban kapja is oda tekintetét Laorra.*
- Most! Kerüld meg a falat! Támadd! Most! - *Kiáltja sürgetően, különösebb magyarázkodás nélkül. Tekintve, hogy a lény alig mozog, nem kezd fejtegetésbe a fal működéséről. De a férfi talán az ő utasítása nélkül is menne...
Nem szívesen nézi a pusztítást, ám most fejét sem fordítaná el, mert fontosnak érzi, hogy lássa, mi történik. A harcos kardja pedig játszi könnyedséggel hasítja ketté a lényt. Szinte már túl könnyen megy...
Aztán jön a rázkódás és a két világ már csaknem fájdalmasan és szédítően ugrál, vagy inkább ők maguk ugrálnak a kettő között?
Ez vajon a sikert jelzi? Krestvir nem tudja, de előbb a feltörő fény vakítja el, majd azt is hallja - aztán pedig érzi is - hogy a mennyezet a fejük fölött omladozni kezdett. Azt pedig nem volna jó megvárni, míg a cseppkövek is rájuk zuhannak...
Még a ragyogástól vakon nyúl ismét a tündérért, s ha módjában áll, ezúttal is húzza magával a kijárat felé.*
- Laor! Erre! Erre! - *Üvölti, mert nem tudja, a férfi mennyit lát belőlük a fényességtől, vagy hogy mennyire veszítette el a tájékozódási képességét ebben a káoszban. Hátra azonban nem fordul, hogy ellenőrizze, a harcos követi-e őket, csak Carsaadit húzná, akár erővel is, ahogy tőle kitelik. Azt érzi, hogy Kilencedik ott ül egy csuklyájába bújt púpként a nyakánál, akit szívesen venne karba kivételesen, hogy jobban óvja a potyogó törmeléktől, de túlságosan szűkében vannak az időnek.
Ha a kijáratig legalább épségben eljutnak, ott valószínűleg szembesül vele, hogy a híd leszakadt, de különösebben nem méri fel a terepet, már a varázslatra összpontosít. A korábbi varázslatnál tapasztaltak még idegesebbe teszik, ezért itt a szakadéktól igyekezne távol tartani a tündért - ha ugyan tényleg sikerült magával húznia -, nehogy egy sikertelen varázslat esetén egy szertefoszló hídra rohanjon. Persze akár ő maga is honnan tudhatná biztosra, hogy nem fog szertefoszlani?
Megfeszített összpontosítással igyekszik elnyomni a külvilág ingereit, majd egy gyors kézmozdulattal int a túloldal felé, ahol mintha két alakot is látna, de most csak a varázslatra koncentrál. Ha úgy találja, sikerrel járt, elsőként teszi másik lábát is a mágikus hídra, hogy lássa, biztonságosnak tűnik-e, addig feltartott karjával igyekszik a többiek útját állni.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.26 20:21:39
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázshasználótól kiindulva egy keskeny, íves, ezüst ragyogású híd keletkezik egy, maximum száz lépés távolságra lévő pontig, melyekre a varázslónak rá kell látnia. Csak gyalogosan lehet átkelni rajta. Hatása addig tart, míg a varázshasználó le nem lép róla.
1672. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-26 19:54:03
Üzenet elküldve: 2021-10-26 19:54:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 427
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 427
Játékstílus: Megfontolt
// Gombázás //
* Nimeril folytatja a gombázást. Beljebb merészkedik a mocsárba a mágusnak tornya felé. A nyirkos, bűzös, hűvös levegőt lassan kezdi megszokni.*
- Remélem nem botlok trollokba, banditákba vagy egyéb szörnyűségekbe. Csak a pár vacak gomba kéne.* Cipője máris nehéz a sártól és ettől sajnos egy ideig nem fog tudni megszabadulni még egy jó darabig. Menet közben továbbra is benéz minden ígéretesebb törzs alá, mellé, köré.*
- Addig haza nem megyek, amíg ezt a gombát be nem gyűjtöm. A végén még szégyenben maradok a gnóm előtt. Lennie kell itt biztosan.* Gomba az van is, de sajnos eddig csak olyat talált, ami számára haszontalan és a legtöbb esetben ismeretlen. Már majdnem a Mágustoronynál jár és még mindig semmi.*
- Azt hiszem kicsit pihennem is kéne.* Ezen gondolattól fűtve indul el a közeli toronyhoz. Elvégre elég sokat jött már így is idáig.*
* Nimeril folytatja a gombázást. Beljebb merészkedik a mocsárba a mágusnak tornya felé. A nyirkos, bűzös, hűvös levegőt lassan kezdi megszokni.*
- Remélem nem botlok trollokba, banditákba vagy egyéb szörnyűségekbe. Csak a pár vacak gomba kéne.* Cipője máris nehéz a sártól és ettől sajnos egy ideig nem fog tudni megszabadulni még egy jó darabig. Menet közben továbbra is benéz minden ígéretesebb törzs alá, mellé, köré.*
- Addig haza nem megyek, amíg ezt a gombát be nem gyűjtöm. A végén még szégyenben maradok a gnóm előtt. Lennie kell itt biztosan.* Gomba az van is, de sajnos eddig csak olyat talált, ami számára haszontalan és a legtöbb esetben ismeretlen. Már majdnem a Mágustoronynál jár és még mindig semmi.*
- Azt hiszem kicsit pihennem is kéne.* Ezen gondolattól fűtve indul el a közeli toronyhoz. Elvégre elég sokat jött már így is idáig.*
1671. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-26 18:08:53
Üzenet elküldve: 2021-10-26 18:08:53
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Vannak dolgok, amelyek a legkeményebb harcosokat is megtörik. Lassan, de biztosan, mint ahogy az ér medret vág a sziklába. Idővel kialakítja magának az utat és eléri a célját.
Valami ilyesmi játszódhat le Frandr-ban is. Szinte még hallja is, ahogy az utolsó szál elpattan benne, rezignáltsága, kiürültsége mások számára még nem egyértelmű, de ha ezt túlélik, akik közelről ismerték őt, biztosan rájöhetnek, hogy valami megváltozott a férfiban.
Quantall sem viseli jobban Alyo áldozatát, aminek talán csak ő látta az értelmét. És nem is tudják, mennyire egyet éreznek, legfeljebb más okokból.
A sebeket valóban nem csak a testen lehet ejteni, hanem a lelkeken is és azok általában sokkal nehezebben gyógyulnak be, mint fizikai társaik. Sokszor egyáltalán nem gyógyulnak be és fekélyként árasztják el a lelket mérgükkel. Megesik, hogy ez öli meg a harcosokat, nem egy seb. És talán ez a rosszabb.*
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*Laor és Krestvir között lejátszódik egy kis metakommunikáció, de ebben a különös, kettős világban, ahol a torony és az egész mindenség remeg felettük, nehéz érthetően átadni másiknak, amit szeretnének.
Aztán a varázsló társát próbálná elvonni a mágiával idézett fal síkjának a démonnal átellenes oldalára. Ha Carsaadi hagyja magát, akkor menni is fog és így akár biztonságban is lehetnek a tőlük elszeparált lénytől. Krestvir ezután újabb mágiát hívna életre, olyat, amellyel már korábban próbálkozott a hídon Bhaarnál. Ám amikor a két világ össze (vagy szét?) csúszik, akkor érzi, hogy az akarata alá hajtott mana másképp mozog, mint azt kívánná. Berzenkedik, ki akarna törni és ki tudja mennyin múlik, hogy valóban nem történik meg. Hogy milyen hatása lenne, ha megtörténne, nem tudni, ám most a varázslat sikerül.
A kántálással együtt a démon a fal mögött hirtelen felgyorsul, talán maga sincs tudatában, de ha tehetné és a varázslat engedné, megkerülné a falat. Ám ez nem lehetséges, a lény mozgásával a fal is felgyorsul, leköveti célpontját. A démon sikolt tehetetlen dühében, de nem tud átlépni a fal síkján attól, karmai hatástalan vájnak a mágia szülte akadályba.
De alighogy Krestvir belekezdett a kántálásba, szinte azonnal abbahagyja és ezzel a varázslat utóhatása lép életbe. A démon, ellentétben korábbi gyorsaságával, lelassul, mintha elfáradt volna. Még az üvöltése is ezt jelzi, ahogy most dühös-fáradtan sikolt. De ez a lény nem ájul el, mint Bhaar, hanem mozgásban marad, igyekezne eltávolodni a faltól, de a mozdulatai lassúak, fáradtak.
Laor bár védelemben van, nincs tudomása a fal mozgásának természetével és erről még Krestvir sem világosítja fel. Viszont amikor a démon távolodik, a fal nem mozdul előle, ám síkban eltolódik arra, amerre a lény mozog, így elkerül a férfi elől.
Laor bár nem Lihanech-i Mágiaelméltei Páholy magisztere, de eszes férfi, azonnal feltűnik neki, hogy a fal mozgása nem őt követi, hanem a lényt és csak abban a síkban, amelyben létrehozták, mert amint a démon elmozdul, mintha vájatban húznák, a fal is mozog vele. Így elmozdul előle, mert a démon úgy tűnik, felismerte hátrányát és most szabadulna a helyzetből.
Laornak így van lehetőség felé mozdulni, pár széles lépéssel beérni és lesújtani rá. A démon észlelve a veszélyt természetesen védekezne, de Krestvir mágiájától lelassulva-fáradtan emeli a mesterkard útjába hosszúkarmos karját.
A mesterpenge varázsos acélja viszont úgy hasítja a démon testét, mint forró kés a vajat és a kardforgató szinte egy vágással kettészeli a gyakorlatilag védekezésképtelen ellenfelet. Amikor az acél a démoni testbe vág, a torony hatalmasat rándul, a két világ reszket.*
//Mindenki//
*A leszakadt híd másik oldalán is látni, ahogy a toronyból hatalmas fénypászma vetül a néma, fekete ég(?) felé, a torony és a szikla, amire az épület épült, hatalmasat rándul. A két világ reszketve berzenkedik a másik ellen. Frandr-nak és Quantallnak meg kell vetnie a lábát, ha nem akarnak a talajra kerülni.
A tornyon belül Krestvir, Carsaadi és Laor tekintete elhomályosul a fénytől, ami a toronyból feltörve az ég felé vág. Félő az épületet ledönti a rázkódás, kövek hullanak az égből vagy inkább a toronyból. Menni kell, mind érzik, mielőtt a két világ kitaszíttatik egymásból.
A tornyok pusztulásával a démonok is eltűntek és ez volt az utolsó, a kapocs elszakadt, a lánc megfeszülve pattant el. Egyik világnak sincs keresnivalója a másikban.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Vannak dolgok, amelyek a legkeményebb harcosokat is megtörik. Lassan, de biztosan, mint ahogy az ér medret vág a sziklába. Idővel kialakítja magának az utat és eléri a célját.
Valami ilyesmi játszódhat le Frandr-ban is. Szinte még hallja is, ahogy az utolsó szál elpattan benne, rezignáltsága, kiürültsége mások számára még nem egyértelmű, de ha ezt túlélik, akik közelről ismerték őt, biztosan rájöhetnek, hogy valami megváltozott a férfiban.
Quantall sem viseli jobban Alyo áldozatát, aminek talán csak ő látta az értelmét. És nem is tudják, mennyire egyet éreznek, legfeljebb más okokból.
A sebeket valóban nem csak a testen lehet ejteni, hanem a lelkeken is és azok általában sokkal nehezebben gyógyulnak be, mint fizikai társaik. Sokszor egyáltalán nem gyógyulnak be és fekélyként árasztják el a lelket mérgükkel. Megesik, hogy ez öli meg a harcosokat, nem egy seb. És talán ez a rosszabb.*
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*Laor és Krestvir között lejátszódik egy kis metakommunikáció, de ebben a különös, kettős világban, ahol a torony és az egész mindenség remeg felettük, nehéz érthetően átadni másiknak, amit szeretnének.
Aztán a varázsló társát próbálná elvonni a mágiával idézett fal síkjának a démonnal átellenes oldalára. Ha Carsaadi hagyja magát, akkor menni is fog és így akár biztonságban is lehetnek a tőlük elszeparált lénytől. Krestvir ezután újabb mágiát hívna életre, olyat, amellyel már korábban próbálkozott a hídon Bhaarnál. Ám amikor a két világ össze (vagy szét?) csúszik, akkor érzi, hogy az akarata alá hajtott mana másképp mozog, mint azt kívánná. Berzenkedik, ki akarna törni és ki tudja mennyin múlik, hogy valóban nem történik meg. Hogy milyen hatása lenne, ha megtörténne, nem tudni, ám most a varázslat sikerül.
A kántálással együtt a démon a fal mögött hirtelen felgyorsul, talán maga sincs tudatában, de ha tehetné és a varázslat engedné, megkerülné a falat. Ám ez nem lehetséges, a lény mozgásával a fal is felgyorsul, leköveti célpontját. A démon sikolt tehetetlen dühében, de nem tud átlépni a fal síkján attól, karmai hatástalan vájnak a mágia szülte akadályba.
De alighogy Krestvir belekezdett a kántálásba, szinte azonnal abbahagyja és ezzel a varázslat utóhatása lép életbe. A démon, ellentétben korábbi gyorsaságával, lelassul, mintha elfáradt volna. Még az üvöltése is ezt jelzi, ahogy most dühös-fáradtan sikolt. De ez a lény nem ájul el, mint Bhaar, hanem mozgásban marad, igyekezne eltávolodni a faltól, de a mozdulatai lassúak, fáradtak.
Laor bár védelemben van, nincs tudomása a fal mozgásának természetével és erről még Krestvir sem világosítja fel. Viszont amikor a démon távolodik, a fal nem mozdul előle, ám síkban eltolódik arra, amerre a lény mozog, így elkerül a férfi elől.
Laor bár nem Lihanech-i Mágiaelméltei Páholy magisztere, de eszes férfi, azonnal feltűnik neki, hogy a fal mozgása nem őt követi, hanem a lényt és csak abban a síkban, amelyben létrehozták, mert amint a démon elmozdul, mintha vájatban húznák, a fal is mozog vele. Így elmozdul előle, mert a démon úgy tűnik, felismerte hátrányát és most szabadulna a helyzetből.
Laornak így van lehetőség felé mozdulni, pár széles lépéssel beérni és lesújtani rá. A démon észlelve a veszélyt természetesen védekezne, de Krestvir mágiájától lelassulva-fáradtan emeli a mesterkard útjába hosszúkarmos karját.
A mesterpenge varázsos acélja viszont úgy hasítja a démon testét, mint forró kés a vajat és a kardforgató szinte egy vágással kettészeli a gyakorlatilag védekezésképtelen ellenfelet. Amikor az acél a démoni testbe vág, a torony hatalmasat rándul, a két világ reszket.*
//Mindenki//
*A leszakadt híd másik oldalán is látni, ahogy a toronyból hatalmas fénypászma vetül a néma, fekete ég(?) felé, a torony és a szikla, amire az épület épült, hatalmasat rándul. A két világ reszketve berzenkedik a másik ellen. Frandr-nak és Quantallnak meg kell vetnie a lábát, ha nem akarnak a talajra kerülni.
A tornyon belül Krestvir, Carsaadi és Laor tekintete elhomályosul a fénytől, ami a toronyból feltörve az ég felé vág. Félő az épületet ledönti a rázkódás, kövek hullanak az égből vagy inkább a toronyból. Menni kell, mind érzik, mielőtt a két világ kitaszíttatik egymásból.
A tornyok pusztulásával a démonok is eltűntek és ez volt az utolsó, a kapocs elszakadt, a lánc megfeszülve pattant el. Egyik világnak sincs keresnivalója a másikban.*
1670. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-25 17:21:22
Üzenet elküldve: 2021-10-25 17:21:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 427
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 427
Játékstílus: Megfontolt
// Gombázás //
* Lassan, de biztosan maga mögött hagyja várost övező területeket. Nem csak a táj változik meg, hanem a talaj is. A már jól ismert vizenyős talaj, ami oly mocskosul megnehezíti a járást. Ráragad a cipőre is, hogy még a nap végén a szoba padlózatáról is lehessen felseperni. A nedves köd pedig megüli az embert, szinte rácsimpaszkodik a vállaira. Ezért is lenne jó ezt a gombát mihamarabb megtalálni, hogy aztán mehessen innen hazafelé. Neki is lát hát keresgélni.*
- Vöröses kalap, vöröses kalap. Van egy pár ilyen itt.* Nézelődik a lány, mert valóban akadnak itt gombák, de nem olyan, amilyet ő keres most. Sajnos viszont egyelőre nem találja a keresett gombát.*
- Talán beljebb kéne mennem.* Morfondírozik magában miközben megindul a mágustorony irányába. A korhadt tönköket figyeli meg a legjobban, elvégre ezek a gombák nagyon kedvelik ezeket a halott fákat. Milyen kár, hogy nem ezeket a fatörzseket kedvelik, mert itt ugyan nincs egy darab se, vagy csak ő ilyen vaksi és nem látja őket. Ez is benne van a pakliban, de a lényeg, hogy a kosár még egyelőre üres.*
* Lassan, de biztosan maga mögött hagyja várost övező területeket. Nem csak a táj változik meg, hanem a talaj is. A már jól ismert vizenyős talaj, ami oly mocskosul megnehezíti a járást. Ráragad a cipőre is, hogy még a nap végén a szoba padlózatáról is lehessen felseperni. A nedves köd pedig megüli az embert, szinte rácsimpaszkodik a vállaira. Ezért is lenne jó ezt a gombát mihamarabb megtalálni, hogy aztán mehessen innen hazafelé. Neki is lát hát keresgélni.*
- Vöröses kalap, vöröses kalap. Van egy pár ilyen itt.* Nézelődik a lány, mert valóban akadnak itt gombák, de nem olyan, amilyet ő keres most. Sajnos viszont egyelőre nem találja a keresett gombát.*
- Talán beljebb kéne mennem.* Morfondírozik magában miközben megindul a mágustorony irányába. A korhadt tönköket figyeli meg a legjobban, elvégre ezek a gombák nagyon kedvelik ezeket a halott fákat. Milyen kár, hogy nem ezeket a fatörzseket kedvelik, mert itt ugyan nincs egy darab se, vagy csak ő ilyen vaksi és nem látja őket. Ez is benne van a pakliban, de a lényeg, hogy a kosár még egyelőre üres.*
1669. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-21 11:16:40
Üzenet elküldve: 2021-10-21 11:16:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Minden bizonnyal a tharg harcos az akit szerencsésebben viselt meg a történés. De csak azért mert az ő apátia segíti, hogy csak a fontos dolgokkal foglalkozzon és ne terelje el a figyelmét semmi. A mélységi viszont ha egy horda démonfarkas is rontana rájuk még, azt se venné talán észre. Teljesen megakadt fejben. Ha az arcára néznek látszik is rajta az elveszettség ahogy próbál értelmet találni ebben a lehetetlen őrült világban. Az újabb illúzió, ami lehet nem is illúzió hanem a valóság se ragadja ki ebből az állapotból. A satereth-el vívott harc az élők lelkén is sebeket szokott hagyni. Valószínűleg ha egyszer élve hazajutnak, a közöny ha elmúlik még marad valami utóhatása ennek a kalandnak bennük. És nem csak a mélységi mágus keze amit most lenne is lehetősége elkezdeni gyógyítani ha eszébe jutna.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Minden bizonnyal a tharg harcos az akit szerencsésebben viselt meg a történés. De csak azért mert az ő apátia segíti, hogy csak a fontos dolgokkal foglalkozzon és ne terelje el a figyelmét semmi. A mélységi viszont ha egy horda démonfarkas is rontana rájuk még, azt se venné talán észre. Teljesen megakadt fejben. Ha az arcára néznek látszik is rajta az elveszettség ahogy próbál értelmet találni ebben a lehetetlen őrült világban. Az újabb illúzió, ami lehet nem is illúzió hanem a valóság se ragadja ki ebből az állapotból. A satereth-el vívott harc az élők lelkén is sebeket szokott hagyni. Valószínűleg ha egyszer élve hazajutnak, a közöny ha elmúlik még marad valami utóhatása ennek a kalandnak bennük. És nem csak a mélységi mágus keze amit most lenne is lehetősége elkezdeni gyógyítani ha eszébe jutna.*
1668. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-20 14:06:05
Üzenet elküldve: 2021-10-20 14:06:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Onnantól kezdve, hogy felnézett a mélyből, eltemeti mélyen magában a megrökönyödöttségét, az összezavartságát, valamint még számos más dolgot, aminek most már nincs relevanciája. Mit számít, hogy Alyo látszólag minden ok nélkül dobta el az életét? Hol fontos, hogy az idő többé nem úgy működik, mint eddig, és a világ szabályait eltörölte valami, véletlenszerűen összekerve azokat egy másik világéval? Miért érné meg azon tűnődni, hogy valami rejtélyes mágia miatt végig kellett néznie egy család halálát, mikor már évekkel ezelőtt megfosztotta az arcuk emlékétől is az idő?
Alyo halála bizony csak az utolsó szalmaszál, de az eddigiekkel együttvéve eljuttatta most egy olyan pontra, hogy többé a Quantall által emlegetett kérdések sem érdeklik. A horizontot figyeli csupán, szemeivel fürkészi azután is, hogy egyértelművé válik, hogy nem jelenik majd meg új rémfarkas.
Ahogy a világ kettészakad, egy másodpercre visszanéz a torony felé, majd újra a horizontot kezdi szemlélni, látván, hogy a valóságok újraegyesültek. Nem érdekli különösebben, hogy mi is okozhatta ezt, hiszen ebben az ingoványban most vesztette el értelmét számára az ok és okozat, a tett és következmény, a miért és hogyan fogalma. Csak a horizont, a nevetés, az üvöltés és a csönd számítanak.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Onnantól kezdve, hogy felnézett a mélyből, eltemeti mélyen magában a megrökönyödöttségét, az összezavartságát, valamint még számos más dolgot, aminek most már nincs relevanciája. Mit számít, hogy Alyo látszólag minden ok nélkül dobta el az életét? Hol fontos, hogy az idő többé nem úgy működik, mint eddig, és a világ szabályait eltörölte valami, véletlenszerűen összekerve azokat egy másik világéval? Miért érné meg azon tűnődni, hogy valami rejtélyes mágia miatt végig kellett néznie egy család halálát, mikor már évekkel ezelőtt megfosztotta az arcuk emlékétől is az idő?
Alyo halála bizony csak az utolsó szalmaszál, de az eddigiekkel együttvéve eljuttatta most egy olyan pontra, hogy többé a Quantall által emlegetett kérdések sem érdeklik. A horizontot figyeli csupán, szemeivel fürkészi azután is, hogy egyértelművé válik, hogy nem jelenik majd meg új rémfarkas.
Ahogy a világ kettészakad, egy másodpercre visszanéz a torony felé, majd újra a horizontot kezdi szemlélni, látván, hogy a valóságok újraegyesültek. Nem érdekli különösebben, hogy mi is okozhatta ezt, hiszen ebben az ingoványban most vesztette el értelmét számára az ok és okozat, a tett és következmény, a miért és hogyan fogalma. Csak a horizont, a nevetés, az üvöltés és a csönd számítanak.*
1667. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-20 13:33:32
Üzenet elküldve: 2021-10-20 13:33:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*Sajnos Laor nem a Lihanech-i Mágiaelméltei Páholy magisztere, így fogalma sincs a szörnyeteg elé bűvölt fal természetéről. Igyekezne is megkerülni ha ismerné, és legfeljebb akkor lenne gond ha ellenfele ismét szembe próbálna fordulni vele. De Krestvir továbbra sem tétlen és Ririt próbálja biztos helyre vinni, bár Laor szerint még mindig az lenne a leghelyesebb ha minél előbb távoznának innen. Arra már nincs ideje, hogy ennek hangot is adjon, mert a mágus egy rövid kántálás után pár gyors szóban felvilágosítja, hogy ő megkerülheti a falat és reményei szerint a rémség az újabb mágikus praktikától lényegesen elgyengülhetett és bizonyára fürgeségéből is sokat veszíthetett. Laor pedig most határozottan nem vicsorog, hanem vigyorog. Ennek a varázslónak mágikus hatalmán túl nem kevés esze van, hogy a ravaszságáról most ne is essék szó. Egyre inkább kedvére való. Most viszont gyorsan mozdul, igyekszik a fal mögé jutni. Amennyiben sikerrel jár, nem vesz vissza a lendületből. Akár kifejtette hatását a varázslat és a rém elgyengült, mint egy gyermek, akár nem, újból nekihuzakodik. Nem cifrázza, nem lovag ő, hogy adjon a fineszre. Egy egyszerű, de alkalomadtán hatásos harántvágással próbálkozik.*
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*Sajnos Laor nem a Lihanech-i Mágiaelméltei Páholy magisztere, így fogalma sincs a szörnyeteg elé bűvölt fal természetéről. Igyekezne is megkerülni ha ismerné, és legfeljebb akkor lenne gond ha ellenfele ismét szembe próbálna fordulni vele. De Krestvir továbbra sem tétlen és Ririt próbálja biztos helyre vinni, bár Laor szerint még mindig az lenne a leghelyesebb ha minél előbb távoznának innen. Arra már nincs ideje, hogy ennek hangot is adjon, mert a mágus egy rövid kántálás után pár gyors szóban felvilágosítja, hogy ő megkerülheti a falat és reményei szerint a rémség az újabb mágikus praktikától lényegesen elgyengülhetett és bizonyára fürgeségéből is sokat veszíthetett. Laor pedig most határozottan nem vicsorog, hanem vigyorog. Ennek a varázslónak mágikus hatalmán túl nem kevés esze van, hogy a ravaszságáról most ne is essék szó. Egyre inkább kedvére való. Most viszont gyorsan mozdul, igyekszik a fal mögé jutni. Amennyiben sikerrel jár, nem vesz vissza a lendületből. Akár kifejtette hatását a varázslat és a rém elgyengült, mint egy gyermek, akár nem, újból nekihuzakodik. Nem cifrázza, nem lovag ő, hogy adjon a fineszre. Egy egyszerű, de alkalomadtán hatásos harántvágással próbálkozik.*
1666. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-19 16:34:24
Üzenet elküldve: 2021-10-19 16:34:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*A varázslat sikerül, s látva, hogy a lény hiába igyekszik Laorhoz férkőzni, egy szusszanásnyi megkönnyebbülést megenged magának, de azért elég ijedten figyeli a jelenetet.
Majd mikor a férfi felé fordul, hirtelen nem is nagyon érti, amit mond, vagy az arckifejezését. Mosoly? Dühös vicsor?...
Kapcsol aztán, hogy ez továbbra sem az elmélkedések ideje, amit a torony rázkódása és a szakadozó világ csak nyomatékosítanak.
Egy gyors pillantás hátra. Akár azt is hihetik, a menekülést tervezi... És mozdul is, csak épp nem a kijárat felé.
Ha teheti, belekapaszkodik a tündér ruhájába, karjába, ahol éri, hogy magával vonja és szándéka szerint sietősen a fal síkjának másik oldalára vonszolja magukat, mint amin a lény van. Ha pedig ebben sikerrel járt, ismét mormolni kezdi az igét, amit korábban Bhaaron is alkalmazott, hogy aztán akárcsak akkor, most is szinte azonnal félbehagyja azt. Bízik benne, hogy ez a förtelem is végletesen kimerül a pillanatnyi hatalmas erő és tettrekészség megtapasztalása után, akkor pedig biztatni fogja Laort, hogy kerülje meg a közé és lény közé álló falat, s tegye amit tenni akart...*
A varázsló folyamatosan igét kántál, melynek hatására a célpont ereje, gyorsasága és kitartása átmenetileg megduplázódik. A hatás addig tart, míg a varázsló abba nem hagyja a kántálást, ezután a célpont teljesen kimerül és legyengül, olyannyira, hogy könnyen el is ájulhat.
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*A varázslat sikerül, s látva, hogy a lény hiába igyekszik Laorhoz férkőzni, egy szusszanásnyi megkönnyebbülést megenged magának, de azért elég ijedten figyeli a jelenetet.
Majd mikor a férfi felé fordul, hirtelen nem is nagyon érti, amit mond, vagy az arckifejezését. Mosoly? Dühös vicsor?...
Kapcsol aztán, hogy ez továbbra sem az elmélkedések ideje, amit a torony rázkódása és a szakadozó világ csak nyomatékosítanak.
Egy gyors pillantás hátra. Akár azt is hihetik, a menekülést tervezi... És mozdul is, csak épp nem a kijárat felé.
Ha teheti, belekapaszkodik a tündér ruhájába, karjába, ahol éri, hogy magával vonja és szándéka szerint sietősen a fal síkjának másik oldalára vonszolja magukat, mint amin a lény van. Ha pedig ebben sikerrel járt, ismét mormolni kezdi az igét, amit korábban Bhaaron is alkalmazott, hogy aztán akárcsak akkor, most is szinte azonnal félbehagyja azt. Bízik benne, hogy ez a förtelem is végletesen kimerül a pillanatnyi hatalmas erő és tettrekészség megtapasztalása után, akkor pedig biztatni fogja Laort, hogy kerülje meg a közé és lény közé álló falat, s tegye amit tenni akart...*
A varázsló folyamatosan igét kántál, melynek hatására a célpont ereje, gyorsasága és kitartása átmenetileg megduplázódik. A hatás addig tart, míg a varázsló abba nem hagyja a kántálást, ezután a célpont teljesen kimerül és legyengül, olyannyira, hogy könnyen el is ájulhat.
1665. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-19 12:16:32
Üzenet elküldve: 2021-10-19 12:16:32
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Semmi előjele nem volt annak, hogy mire készült Alyo. Mindkét férfi, Frandr és Quantall is az ugró lány után kap, de sikertelen próbálják meg elérni a lendületből megindulót és így megakadályozni sem tudják az akcióját. Látják, ahogy a félvér átszeli a meredélyt és sikeresen magával rántja a mélybe a démont. A toronyból felszökő fényből tudhatják, hogy a démon megsérült, akár meg is hallhatott, a korában látottak legalábbis ezt igazolhatják. De hogy a lánnyal mi lett, azt nem tudják. Az biztos, hogy a démon, míg a torony áll, újraéled, ám mire felküzdi magát a szakadék aljából, addigra talán a bent lévő társaiknak sikerül megoldani ennek a toronynak is a rejtélyét és lerombolni azt.
Alyo társai arcán érthetetlenség tükröződik a történtek miatt, de ki is válaszolhatná meg kérdéseiket, amikor harmadik társuk már talán egy jobb világban van és időt adott nekik, hogy győzzenek.
Mögöttük nem kél mozgás, úgy tűnik, újabb démonfarkasok nem érkeznek, de a világ körülöttük újra kettészakad, újra kettőt látnak belőlük és magukból is. Egy valódit, az ingoványban és egy másikat, amelyben a torony áll, türkizszélű lyuk tátong a semmibe nyílva, a széleken apró szikrák pattognak és a lyuk mintha forogna. Pár pillanat csupán, de a kettősség jól érezhető, majd a két világ újra összeolvad egy remegéssel.*
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*Krestvir varázslata nyomán újra fény világítja be a toronybelsőt és bizony így láthatja, hogy Laor egyáltalán nem azt tette, amit ígért. De hogyan is vethetné a szemére, amikor egyikük sem fogadott szót. A tündér bájitala repül és a harcoson landol, növelve ezzel esélyeit a démon ellen, de a varázsló sem kíván kimaradni a továbbiakból. Újabb ige kél ajkán, röviden elmormolt szavai nyomán egy fal anyagiasul a lény előtt, aki épp ekkor támadna Laorra karmaival.
A fegyverforgató érzi, hogy a bájital kifejti a hatását. Érzi, ahogy fizikai korláti az agilitás terén olyan magasságokba emelkednek, amelyekről mások csak álmodhatnak. Úgy érzi, mindenre képes volna most.
A démon karja lendül, de épp akkor jelenik meg a fal előtte így karmai csak a falat szántják végig ami épp előtte áll. A lény felsikolt tehetetlen dühében és azonnal mozdul, ám a fal útját állja lekövetve a mozgását. Laor Krestvir felé fordul, bocsánatkérő arccal mondja el terveit, amelyek most ezzel a varázslattal megakadni látszanak.
Carsaadi tökéletesen elvégezte a dolgát, a bájital célba ér, ám Laor nem tud azonnal támadni, viszont Krestvir fala megvédi a harcost. Még ebben a helyzetben is megmosolyogtatja a helyzet komikuma. Amíg pedig tudnak mosolyogni, addig nem veszett el minden.
Krestvir és Carsaadi nem messze a torony bejáratától állnak, Laor a förmedelemmel szemben, köztük a fal, ami láthatóan követi a tehetetlenségében felsikoltó démont, aki többször is belecsap a falba, de nem tud kárt tenni benne. A feltűnhet Laornak, hogy a megidézett fal nem forog, csak abban a síkban mozog, amelyben megjelent.
A kettészakadó világ rájuk is lecsap, újra kettőt látnak magukból és az őket körülvevő világból. Megremeg a torony, ezúttal kicsit erősebben, mint korábban, a jégfal rádől a mögötte lévő csontvázakra, maga alá temetve azokat.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Semmi előjele nem volt annak, hogy mire készült Alyo. Mindkét férfi, Frandr és Quantall is az ugró lány után kap, de sikertelen próbálják meg elérni a lendületből megindulót és így megakadályozni sem tudják az akcióját. Látják, ahogy a félvér átszeli a meredélyt és sikeresen magával rántja a mélybe a démont. A toronyból felszökő fényből tudhatják, hogy a démon megsérült, akár meg is hallhatott, a korában látottak legalábbis ezt igazolhatják. De hogy a lánnyal mi lett, azt nem tudják. Az biztos, hogy a démon, míg a torony áll, újraéled, ám mire felküzdi magát a szakadék aljából, addigra talán a bent lévő társaiknak sikerül megoldani ennek a toronynak is a rejtélyét és lerombolni azt.
Alyo társai arcán érthetetlenség tükröződik a történtek miatt, de ki is válaszolhatná meg kérdéseiket, amikor harmadik társuk már talán egy jobb világban van és időt adott nekik, hogy győzzenek.
Mögöttük nem kél mozgás, úgy tűnik, újabb démonfarkasok nem érkeznek, de a világ körülöttük újra kettészakad, újra kettőt látnak belőlük és magukból is. Egy valódit, az ingoványban és egy másikat, amelyben a torony áll, türkizszélű lyuk tátong a semmibe nyílva, a széleken apró szikrák pattognak és a lyuk mintha forogna. Pár pillanat csupán, de a kettősség jól érezhető, majd a két világ újra összeolvad egy remegéssel.*
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*Krestvir varázslata nyomán újra fény világítja be a toronybelsőt és bizony így láthatja, hogy Laor egyáltalán nem azt tette, amit ígért. De hogyan is vethetné a szemére, amikor egyikük sem fogadott szót. A tündér bájitala repül és a harcoson landol, növelve ezzel esélyeit a démon ellen, de a varázsló sem kíván kimaradni a továbbiakból. Újabb ige kél ajkán, röviden elmormolt szavai nyomán egy fal anyagiasul a lény előtt, aki épp ekkor támadna Laorra karmaival.
A fegyverforgató érzi, hogy a bájital kifejti a hatását. Érzi, ahogy fizikai korláti az agilitás terén olyan magasságokba emelkednek, amelyekről mások csak álmodhatnak. Úgy érzi, mindenre képes volna most.
A démon karja lendül, de épp akkor jelenik meg a fal előtte így karmai csak a falat szántják végig ami épp előtte áll. A lény felsikolt tehetetlen dühében és azonnal mozdul, ám a fal útját állja lekövetve a mozgását. Laor Krestvir felé fordul, bocsánatkérő arccal mondja el terveit, amelyek most ezzel a varázslattal megakadni látszanak.
Carsaadi tökéletesen elvégezte a dolgát, a bájital célba ér, ám Laor nem tud azonnal támadni, viszont Krestvir fala megvédi a harcost. Még ebben a helyzetben is megmosolyogtatja a helyzet komikuma. Amíg pedig tudnak mosolyogni, addig nem veszett el minden.
Krestvir és Carsaadi nem messze a torony bejáratától állnak, Laor a förmedelemmel szemben, köztük a fal, ami láthatóan követi a tehetetlenségében felsikoltó démont, aki többször is belecsap a falba, de nem tud kárt tenni benne. A feltűnhet Laornak, hogy a megidézett fal nem forog, csak abban a síkban mozog, amelyben megjelent.
A kettészakadó világ rájuk is lecsap, újra kettőt látnak magukból és az őket körülvevő világból. Megremeg a torony, ezúttal kicsit erősebben, mint korábban, a jégfal rádől a mögötte lévő csontvázakra, maga alá temetve azokat.*
1664. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-19 05:16:02
Üzenet elküldve: 2021-10-19 05:16:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Láthatták már tőle ezt a varázslatát. Nem esik túl jól neki a hirtelen mozdulat, de sikeresen eltalálja a démont, aki ettől kicsit lassabban kezd felfelé mászni. Ezek után azért elkezd gondolkozni rajta, hogy mégis, hogyan tovább. Az íjásznő ha nem találja el akkor, hogyan segíthetné még? Esetleg valami hajítófegyverrel? Otthon volt utoljára olyan a kezébe és még az előtt, hogy a mesteréhez került volna, hisz mindenképp akartak valamennyi fegyveresharcot tanítani neki. Teljesen végig se tudja ezeket gondolni mikor a szakállas tharg kiáltására felkapja a fejét, hátrafordulna, de csak a mellette elsuhanó árnyat látja még amit követve csak akkor fog fel, hogy ki mikor az már a levegőben van kartávolságon kívül. Reflexből utánanyúl, de már nem éri el úgyhogy csak ordít utána.*
-Neeeeee!
*Ezzel viszont már elkésett. A hangja nem rántja vissza a nőt. Csak tehetetlenül tudja nézni a jelenetet. Minden olyan gyorsan történt. Azt, nem lehet mondani, hogy megkedvelte volna a mogorva íjászt. Még a nevét se jegyezte meg, de ez a halál olyan érhetetlen volt. Tátott szájjal néz utána a mélybe és látszik rajta, hogy őt ez teljesen lesokkolta. Számára, aki a világot szereti logika alapján értelmezni ez még abból a szempontból is lesújtó volt, hogy nem tudja felfogni mi járhatott a nő fejében. Motyog maga elé ahogy néz le.*
-De...de...Miért? Ezt miért?
*Akárhogy próbálja értelmezni nem tudja. A démon sárból volt nem lehetett megkapaszkodni rajta, ilyen ugrás során azokban a híddeszkákban megkapaszkodni is hősies dolog lett volna még egy fizikai erejéről ismert mélységinek vagy orknak is, miért nem próbálta íjjal a meggyengített démont lelőni? Korábban utalt rá, hogy van valami baja és ilyesmit tervez csak a Quantall nem vette észre? Szóval a fiatal mélységi srác csak döbbenten áll a szakadék előtt és értetlenül bámul le miközben magában motyog és próbálja felfogni mi is történt.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Láthatták már tőle ezt a varázslatát. Nem esik túl jól neki a hirtelen mozdulat, de sikeresen eltalálja a démont, aki ettől kicsit lassabban kezd felfelé mászni. Ezek után azért elkezd gondolkozni rajta, hogy mégis, hogyan tovább. Az íjásznő ha nem találja el akkor, hogyan segíthetné még? Esetleg valami hajítófegyverrel? Otthon volt utoljára olyan a kezébe és még az előtt, hogy a mesteréhez került volna, hisz mindenképp akartak valamennyi fegyveresharcot tanítani neki. Teljesen végig se tudja ezeket gondolni mikor a szakállas tharg kiáltására felkapja a fejét, hátrafordulna, de csak a mellette elsuhanó árnyat látja még amit követve csak akkor fog fel, hogy ki mikor az már a levegőben van kartávolságon kívül. Reflexből utánanyúl, de már nem éri el úgyhogy csak ordít utána.*
-Neeeeee!
*Ezzel viszont már elkésett. A hangja nem rántja vissza a nőt. Csak tehetetlenül tudja nézni a jelenetet. Minden olyan gyorsan történt. Azt, nem lehet mondani, hogy megkedvelte volna a mogorva íjászt. Még a nevét se jegyezte meg, de ez a halál olyan érhetetlen volt. Tátott szájjal néz utána a mélybe és látszik rajta, hogy őt ez teljesen lesokkolta. Számára, aki a világot szereti logika alapján értelmezni ez még abból a szempontból is lesújtó volt, hogy nem tudja felfogni mi járhatott a nő fejében. Motyog maga elé ahogy néz le.*
-De...de...Miért? Ezt miért?
*Akárhogy próbálja értelmezni nem tudja. A démon sárból volt nem lehetett megkapaszkodni rajta, ilyen ugrás során azokban a híddeszkákban megkapaszkodni is hősies dolog lett volna még egy fizikai erejéről ismert mélységinek vagy orknak is, miért nem próbálta íjjal a meggyengített démont lelőni? Korábban utalt rá, hogy van valami baja és ilyesmit tervez csak a Quantall nem vette észre? Szóval a fiatal mélységi srác csak döbbenten áll a szakadék előtt és értetlenül bámul le miközben magában motyog és próbálja felfogni mi is történt.*
1663. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-17 21:23:49
Üzenet elküldve: 2021-10-17 21:23:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
* Sikerül a férfira dobnia a bájitalt, azután pedig a varázslónő mellett megáll, várva, hogy mi fog következni. Nem igazán tud többet tenni Laorért sem a többiekért. Ajkába harapva figyeli a rusnya dögöt. Rémisztő, borzalmas förmedvény. Néha önmagát is megpillantja, mintha torz tükrökkel nézne szembe ilyenkor akarata ellenére is hátrál egy két totyogó lépést, hogy aztán mély lélegzetet véve azt a párat visszalépje az eredeti helyén maradva.
Mellette a fal túloldalán a csontvázak elfeküdtek, az előző varázslat hatására pedig újra nappal van, de már látja a szeme sarkából, hogy Krestvir újabb igét mormol.
Ezután fal emelkedik Laor és a szörny elé. Talán most el fognak futni? A harcos visszafordulására haloványan elmosolyodik. Valahogy ilyen helyzetben talán még fogékonyabb arra, hogy felismerje ez mennyire komikus momentum volt.
Egyelőre nem mozdul, egyik kezét ajka elé teszi, hogy még le nem szedi a mosolyt az arcáról el legyen takarva valamivel, s figyel, hogy bármikor kell a harcosnak még további ital, vagy Krestvirnek manás akkor ott legyen és tudjon segíteni. *
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
* Sikerül a férfira dobnia a bájitalt, azután pedig a varázslónő mellett megáll, várva, hogy mi fog következni. Nem igazán tud többet tenni Laorért sem a többiekért. Ajkába harapva figyeli a rusnya dögöt. Rémisztő, borzalmas förmedvény. Néha önmagát is megpillantja, mintha torz tükrökkel nézne szembe ilyenkor akarata ellenére is hátrál egy két totyogó lépést, hogy aztán mély lélegzetet véve azt a párat visszalépje az eredeti helyén maradva.
Mellette a fal túloldalán a csontvázak elfeküdtek, az előző varázslat hatására pedig újra nappal van, de már látja a szeme sarkából, hogy Krestvir újabb igét mormol.
Ezután fal emelkedik Laor és a szörny elé. Talán most el fognak futni? A harcos visszafordulására haloványan elmosolyodik. Valahogy ilyen helyzetben talán még fogékonyabb arra, hogy felismerje ez mennyire komikus momentum volt.
Egyelőre nem mozdul, egyik kezét ajka elé teszi, hogy még le nem szedi a mosolyt az arcáról el legyen takarva valamivel, s figyel, hogy bármikor kell a harcosnak még további ital, vagy Krestvirnek manás akkor ott legyen és tudjon segíteni. *
1662. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-15 15:28:32
Üzenet elküldve: 2021-10-15 15:28:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*Ha most patikamérlegen kéne mérni a bátorságot, Laor szerint Ririnek jutott a legtöbb a társaságból. Véleménye szerint sokkal kevesebbtől is inába szállna a bátorsága egy olyan törékeny kis lénynek, mint a tündér, de az alkimista még mindig itt van. Persze ebben a pillanatban épp nem ezen fog elmélkedni, hiszen épp valami olyasmivel néz farkasszemet, hogy leginkább azon kéne ámulnia: ő maga miért nem old kereket? Talán Sa'argathot kis háziállatával volt ilyen helyzetben annak idején. Az hajszál híján végzett vele, aztán jött egy göndör hajú tündér - aki a szó szoros értelmében nem volt tündér - és megmentette az életét, de ez már egy másik történet. Most csak fintorog egyet ahogy a szörnyeteg eltáncol előle, aztán egy kis ütést érez a nyakszirtjén. Vagy Riri céloz mindig oda, vagy a Nagy Alkimista Italdobási Útmutatóban szerepel ez kívánatos célpontként, mindegy is. A lényeg, hogy azonnal érzi a hatást, még a rutinszerűen, csuklóból megpörgetett kard is simábban szeli a levegőt. Továbbra is komoly fenyegetést jelentenek azok a vészjósló karmok, de nagyobb ügyességgel jobb esélyei vannak egy manikűrre. Tehát újult ügyességgel támadna ismét, amikor mágikus erők szőtte fal ereszkedik alá és elválasztja nemesnek épp nem nevezhető ellenfelétől. Laornak természetesen fogalma sincs, hogy mi ez valójában, de Krestvirtől is látott már ilyet, így félig hátrafordul a mágus felé egy zavartan torz, már-már bocsánatkérő mosollyal képén.*
- Épp... *dadogja és szabad kezével a rémség felé int, hátha Krestvir számára nem világos a dolog* Épp végeznék vele, hm?
*Persze a varázsló józan logikával gondolhatja úgy, hogy a fal oltalma alatt szépen kimenekülhetnek erről az elátkozott helyről, de a harcos már csak olyan, hogy ha az agyát ellepi a vérköd, akkor nem a futás az első ami eszébe jut.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli az ügyességet a következő két körre.
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*Ha most patikamérlegen kéne mérni a bátorságot, Laor szerint Ririnek jutott a legtöbb a társaságból. Véleménye szerint sokkal kevesebbtől is inába szállna a bátorsága egy olyan törékeny kis lénynek, mint a tündér, de az alkimista még mindig itt van. Persze ebben a pillanatban épp nem ezen fog elmélkedni, hiszen épp valami olyasmivel néz farkasszemet, hogy leginkább azon kéne ámulnia: ő maga miért nem old kereket? Talán Sa'argathot kis háziállatával volt ilyen helyzetben annak idején. Az hajszál híján végzett vele, aztán jött egy göndör hajú tündér - aki a szó szoros értelmében nem volt tündér - és megmentette az életét, de ez már egy másik történet. Most csak fintorog egyet ahogy a szörnyeteg eltáncol előle, aztán egy kis ütést érez a nyakszirtjén. Vagy Riri céloz mindig oda, vagy a Nagy Alkimista Italdobási Útmutatóban szerepel ez kívánatos célpontként, mindegy is. A lényeg, hogy azonnal érzi a hatást, még a rutinszerűen, csuklóból megpörgetett kard is simábban szeli a levegőt. Továbbra is komoly fenyegetést jelentenek azok a vészjósló karmok, de nagyobb ügyességgel jobb esélyei vannak egy manikűrre. Tehát újult ügyességgel támadna ismét, amikor mágikus erők szőtte fal ereszkedik alá és elválasztja nemesnek épp nem nevezhető ellenfelétől. Laornak természetesen fogalma sincs, hogy mi ez valójában, de Krestvirtől is látott már ilyet, így félig hátrafordul a mágus felé egy zavartan torz, már-már bocsánatkérő mosollyal képén.*
- Épp... *dadogja és szabad kezével a rémség felé int, hátha Krestvir számára nem világos a dolog* Épp végeznék vele, hm?
*Persze a varázsló józan logikával gondolhatja úgy, hogy a fal oltalma alatt szépen kimenekülhetnek erről az elátkozott helyről, de a harcos már csak olyan, hogy ha az agyát ellepi a vérköd, akkor nem a futás az első ami eszébe jut.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli az ügyességet a következő két körre.
1661. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-10-14 20:58:39
Üzenet elküldve: 2021-10-14 20:58:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A terv befullad, viszont gyorsan reagálnak társai. Quantall rögtön valami varázslatot küld a dög felé, és hirtelen eszébe jut, hogy látott már hasonló lövedéket korábban, mikor a kormos egy rémfarkason használta. Valamennyire tisztában van vele, hogy milyen hatásra is számíthat. Alyo eközben még nem eresztette útjára nyílvesszőjét, biztos kell neki egy pillanat, hogy rendesen célba vegye Bhaart, ezzel már Frandrnek nincs ideje foglalkozni.
Figyelme meg van osztva, ahogy fordul, a hátuk mögötti horizontot kezdve pásztázni, hogy észrevehesse az esetleges újabb dögöket. Talán ezért is lehet az, hogy nem veszi észre, ahogy Alyo hirtelen már nem is a démonfajzatot figyeli, hanem az ő arcát fürkészi. Pár rövid, ám egy ilyen szituációban élet-halál kérdést eldöntő töredékmásodpercig fel sem fogja, mi történik, mikor végül az íjász eldobja fegyverét, és a szakadék felé kezd rohanni.*
-Alyo!
*Kiált fel, miközben szabad kezével a lány után kap, ám későn, már messze túl későn kezdődik meg ez a mozdulat. Látván, ahogy a félelf elhagyja a szilárd talajt, pillanatok alatt válik hófehérré teljes hajkoronája.*
-ALYO!
*Üvölt fel még egyszer, ezúttal sokkal hangosabban, ahogy lassan megérti, hogy a másik mivel próbálkozik. Csodával határos módon Bhaart még el is éri az íjász, ám ezután Frandr csak tehetetlenül nézhet, ahogy társa a Föld Démonával együtt hullik a mélybe.
Haja egyszerre több színben kezd el táncolni. Fehér, fekete, szőke, vörös, ezüstszőke... Összepréseli ajkait, ahogy csak mered a mélybe, és igyekszik lent tartani... nem is tudja, hogy miként törne elő belőle mindaz a fáradtság, stressz, trauma, érzelem és abszurditás, ami az ingoványba érkezése óta felgyülemlett benne.
Egyszerre van jelen az igény, hogy nevessen, harsányan, könnyezve, irányíthatatlanul, ijesztően, amíg be nem reked, és amíg nem fáj a lélegzés is...
Hogy üvöltsön, artikuláció és értelem nélkül, a legbelsőbb érzelmeit kiadva magából, talán Bhaarhoz hasonlatosan...
Hogy összeomoljon, engedjen a fáradtságnak, és csak várja, hogy ez az átkozott hely azt tegyen vele, amit akar...
Ám végül egy szinte fizikailag érezhető lökéssel lent tartja mindezt, és felnéz a szakadékból. Haja egy kicsit fakó, kicsit hamisnak ható barna színt vesz fel, melyen még a normális esetben tapasztalható, eddig már tőle megszokott apró árnyalatbeli változások sem tapasztalhatóak.
Egy szó nélkül, némán megfordul, és újra az ingoványt kezdi el pásztázni, rémfarkasok után kutatva.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A terv befullad, viszont gyorsan reagálnak társai. Quantall rögtön valami varázslatot küld a dög felé, és hirtelen eszébe jut, hogy látott már hasonló lövedéket korábban, mikor a kormos egy rémfarkason használta. Valamennyire tisztában van vele, hogy milyen hatásra is számíthat. Alyo eközben még nem eresztette útjára nyílvesszőjét, biztos kell neki egy pillanat, hogy rendesen célba vegye Bhaart, ezzel már Frandrnek nincs ideje foglalkozni.
Figyelme meg van osztva, ahogy fordul, a hátuk mögötti horizontot kezdve pásztázni, hogy észrevehesse az esetleges újabb dögöket. Talán ezért is lehet az, hogy nem veszi észre, ahogy Alyo hirtelen már nem is a démonfajzatot figyeli, hanem az ő arcát fürkészi. Pár rövid, ám egy ilyen szituációban élet-halál kérdést eldöntő töredékmásodpercig fel sem fogja, mi történik, mikor végül az íjász eldobja fegyverét, és a szakadék felé kezd rohanni.*
-Alyo!
*Kiált fel, miközben szabad kezével a lány után kap, ám későn, már messze túl későn kezdődik meg ez a mozdulat. Látván, ahogy a félelf elhagyja a szilárd talajt, pillanatok alatt válik hófehérré teljes hajkoronája.*
-ALYO!
*Üvölt fel még egyszer, ezúttal sokkal hangosabban, ahogy lassan megérti, hogy a másik mivel próbálkozik. Csodával határos módon Bhaart még el is éri az íjász, ám ezután Frandr csak tehetetlenül nézhet, ahogy társa a Föld Démonával együtt hullik a mélybe.
Haja egyszerre több színben kezd el táncolni. Fehér, fekete, szőke, vörös, ezüstszőke... Összepréseli ajkait, ahogy csak mered a mélybe, és igyekszik lent tartani... nem is tudja, hogy miként törne elő belőle mindaz a fáradtság, stressz, trauma, érzelem és abszurditás, ami az ingoványba érkezése óta felgyülemlett benne.
Egyszerre van jelen az igény, hogy nevessen, harsányan, könnyezve, irányíthatatlanul, ijesztően, amíg be nem reked, és amíg nem fáj a lélegzés is...
Hogy üvöltsön, artikuláció és értelem nélkül, a legbelsőbb érzelmeit kiadva magából, talán Bhaarhoz hasonlatosan...
Hogy összeomoljon, engedjen a fáradtságnak, és csak várja, hogy ez az átkozott hely azt tegyen vele, amit akar...
Ám végül egy szinte fizikailag érezhető lökéssel lent tartja mindezt, és felnéz a szakadékból. Haja egy kicsit fakó, kicsit hamisnak ható barna színt vesz fel, melyen még a normális esetben tapasztalható, eddig már tőle megszokott apró árnyalatbeli változások sem tapasztalhatóak.
Egy szó nélkül, némán megfordul, és újra az ingoványt kezdi el pásztázni, rémfarkasok után kutatva.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937