Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 87 (1721. - 1740. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1740. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-03-07 08:15:05
Üzenet elküldve: 2022-03-07 08:15:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
-Ha te mondod neked elhiszem, én nem ismerem annyira mágiát használó lények belső világát. *Legyint, valószínű ennek a létnek az elsajátítása is a mágia része, lehet csak azok az emberek tudják használni, akiknek megalszik a tej a szájukban. Ha bizony ilyen mentalitás kell hozzá, ő nemsokára bajban lesz, mert az ő vérmérséklete ettől homlokegyenest eltér. Majd a férfi szájából elhangzik valami, ami az imént feltételezettekkel igencsak összhangba hozható. ~Hosszabb időt tölt el a toronyban? De annyira hosszút, hogy már hiányozzon neki az emberi társaság? ~ Most döbben rá igazából, hogy valószínű, amint a torony ajtaja rácsukódik, már patkánynak is érezheti magát egy igen masszív ketrecben.*
-Na… na de mennyire hosszú időt? Mennyit szoktak olvasással eltölteni egyszerre a tanoncok? Csak járnak ők is a városba kocsmázni nem? *Veti fel, hátha a férfi esetleg ad némi támpontot, mennyit is jelenthet a hosszú számára.*
-Könyveket? Azok jó drága dolgok, meg aztán úgy tudom veszélyesek is, ezért vannak bezárva a templom alatti könyvtárba. *Próbál viccelődni a dologgal, azaz próbálja elviccelni a tényt, hogy életében még csak lopott és eladott könyveket, csak a külső borításukat fogta meg. Közben haladnak az ingoványban, ahogy tudnak, majd egy idő után a férfi leül.*
-Értem, akkor már tényleg nincsen messze. *Köti ki a lovat és adni neki némi harapnivalót, egy- két almát a táskájából, meg vizet egy kisebb tálba. Miközben a nyeregtáskában kotorászik megcsörren néhány fiola, ahogy összeérnek. Ezek szerint nem jól lettek becsomagolva. Ki is veszi őket, egy vérvörös bukkan elő és két sötétkék, meg egy világosbarna és sötétzöld, fakósárga társaságában. Ő maga nem igazán ért ezekhez az italokhoz, csak lopta, gondolta kaphat értük némi aranyat.*
-Ha te mondod neked elhiszem, én nem ismerem annyira mágiát használó lények belső világát. *Legyint, valószínű ennek a létnek az elsajátítása is a mágia része, lehet csak azok az emberek tudják használni, akiknek megalszik a tej a szájukban. Ha bizony ilyen mentalitás kell hozzá, ő nemsokára bajban lesz, mert az ő vérmérséklete ettől homlokegyenest eltér. Majd a férfi szájából elhangzik valami, ami az imént feltételezettekkel igencsak összhangba hozható. ~Hosszabb időt tölt el a toronyban? De annyira hosszút, hogy már hiányozzon neki az emberi társaság? ~ Most döbben rá igazából, hogy valószínű, amint a torony ajtaja rácsukódik, már patkánynak is érezheti magát egy igen masszív ketrecben.*
-Na… na de mennyire hosszú időt? Mennyit szoktak olvasással eltölteni egyszerre a tanoncok? Csak járnak ők is a városba kocsmázni nem? *Veti fel, hátha a férfi esetleg ad némi támpontot, mennyit is jelenthet a hosszú számára.*
-Könyveket? Azok jó drága dolgok, meg aztán úgy tudom veszélyesek is, ezért vannak bezárva a templom alatti könyvtárba. *Próbál viccelődni a dologgal, azaz próbálja elviccelni a tényt, hogy életében még csak lopott és eladott könyveket, csak a külső borításukat fogta meg. Közben haladnak az ingoványban, ahogy tudnak, majd egy idő után a férfi leül.*
-Értem, akkor már tényleg nincsen messze. *Köti ki a lovat és adni neki némi harapnivalót, egy- két almát a táskájából, meg vizet egy kisebb tálba. Miközben a nyeregtáskában kotorászik megcsörren néhány fiola, ahogy összeérnek. Ezek szerint nem jól lettek becsomagolva. Ki is veszi őket, egy vérvörös bukkan elő és két sötétkék, meg egy világosbarna és sötétzöld, fakósárga társaságában. Ő maga nem igazán ért ezekhez az italokhoz, csak lopta, gondolta kaphat értük némi aranyat.*
1739. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-03-06 20:55:25
Üzenet elküldve: 2022-03-06 20:55:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*Nem tervez szaladgálni a vörös lány után. Akinek a szavaiból nem tudja kivenni, hogy ez most sértettség akar lenni vagy csak valamit mondania kell és ezért járatja a száját. A mester a lázadás előtt gyerekekkel foglalkozott úgyhogy nem akad fenn a dolgon. Teljesen nyugodtan szólal meg.*
-Ezekre igencsak kevés esélyt látok.
*Nem mondja, hogy látott már ott félistent és hogy egyszer már megváltozott a mágia az egész világon hisz a másik, azt gondolná, hogy ezek az egyszer előforduló dolgok bírnak bármilyen jelentéssel. A maga nyugodt tempójában halad ott az úton. Bár egy kis napsütés jobb lenne, de igyekszik élvezni ezt az utat. Az arra járókat kedélyesen köszönti. Szóval szokásához híven viselkedik. Mire kap egy nehezen félreérthető nem túl elégedett kérdést.*
~Micsoda feleség lehetne ebből a lányból? Az ura lehet inkább az ivóba járna mint haza.~
-Én úgy vallom egy mágusnak ismernie kell az őt körülvevő világot. Amibe az emberek is beletartoznak. Amennyiben kegyed is eltöltene egy hosszabb időt ott a toronyban lehet ön is örülne pár új arcnak akivel válthat pár szót.
*Mert ha valóban eredményt szeretne a lány akkor érdemes lenne pár hónapra bezárkózni azokkal a könyvekkel. Főleg úgy, hogy nem is erőssége az olvasás. A másik látszólag nem érti még, hogy is fog menni az a tanítás. Aborath így mosolyogva magyaráz a lánynak.*
-Amennyiben mágiát kívánnak tanulni úgy cégérek helyett inkább könyveket szoktak olvasni. Önnek vannak előismeretei?
*Kérdez rá, de kezd erősödni benne a gyanú, hogy nem és az alapoktól kezdheti a másik okítását. Persze a fizetség kellően busás volt ahhoz, hogy ne legyen oka a panaszra. Bár a lány lehet nem fogja annyira élvezni mert sok könyvön át kell rágnia magát míg végre eljutnak a konkrét varázslatok alkalmazásáig. Ahogy pedig a beszélgetésben haladnak az úton is lassan elérik az ingoványt. Ahol a férfi a bejáratott csapások felé vezeti a lányt. És már igencsak érzi a lábában, hogy jó ideje haladnak. Egy megfelelőnek tűnő helyen meg is áll és lecsüccsen egy kirohadt farönkre.*
-Egy kicsit üljünk le. Nem vagyunk már messze. Ha itt túljutunk már ott leszünk a tónál aminek a partján ott a torony. Nem sietünk.
*Masszírozza a saját bokáját amiből le lehet szűrni, hogy nem a táj szépsége miatt döntött egy pihenő mellett.*
*Nem tervez szaladgálni a vörös lány után. Akinek a szavaiból nem tudja kivenni, hogy ez most sértettség akar lenni vagy csak valamit mondania kell és ezért járatja a száját. A mester a lázadás előtt gyerekekkel foglalkozott úgyhogy nem akad fenn a dolgon. Teljesen nyugodtan szólal meg.*
-Ezekre igencsak kevés esélyt látok.
*Nem mondja, hogy látott már ott félistent és hogy egyszer már megváltozott a mágia az egész világon hisz a másik, azt gondolná, hogy ezek az egyszer előforduló dolgok bírnak bármilyen jelentéssel. A maga nyugodt tempójában halad ott az úton. Bár egy kis napsütés jobb lenne, de igyekszik élvezni ezt az utat. Az arra járókat kedélyesen köszönti. Szóval szokásához híven viselkedik. Mire kap egy nehezen félreérthető nem túl elégedett kérdést.*
~Micsoda feleség lehetne ebből a lányból? Az ura lehet inkább az ivóba járna mint haza.~
-Én úgy vallom egy mágusnak ismernie kell az őt körülvevő világot. Amibe az emberek is beletartoznak. Amennyiben kegyed is eltöltene egy hosszabb időt ott a toronyban lehet ön is örülne pár új arcnak akivel válthat pár szót.
*Mert ha valóban eredményt szeretne a lány akkor érdemes lenne pár hónapra bezárkózni azokkal a könyvekkel. Főleg úgy, hogy nem is erőssége az olvasás. A másik látszólag nem érti még, hogy is fog menni az a tanítás. Aborath így mosolyogva magyaráz a lánynak.*
-Amennyiben mágiát kívánnak tanulni úgy cégérek helyett inkább könyveket szoktak olvasni. Önnek vannak előismeretei?
*Kérdez rá, de kezd erősödni benne a gyanú, hogy nem és az alapoktól kezdheti a másik okítását. Persze a fizetség kellően busás volt ahhoz, hogy ne legyen oka a panaszra. Bár a lány lehet nem fogja annyira élvezni mert sok könyvön át kell rágnia magát míg végre eljutnak a konkrét varázslatok alkalmazásáig. Ahogy pedig a beszélgetésben haladnak az úton is lassan elérik az ingoványt. Ahol a férfi a bejáratott csapások felé vezeti a lányt. És már igencsak érzi a lábában, hogy jó ideje haladnak. Egy megfelelőnek tűnő helyen meg is áll és lecsüccsen egy kirohadt farönkre.*
-Egy kicsit üljünk le. Nem vagyunk már messze. Ha itt túljutunk már ott leszünk a tónál aminek a partján ott a torony. Nem sietünk.
*Masszírozza a saját bokáját amiből le lehet szűrni, hogy nem a táj szépsége miatt döntött egy pihenő mellett.*
1738. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-03-06 19:39:42
Üzenet elküldve: 2022-03-06 19:39:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Mágustorony irányába//
*Mikor már közelednek érződik azaz orrfacsaró szag, ami erre a területre olyan jellemző. Nem egyszer volt már szerencséje megtapasztalni, de minden alkalommal szíve szerint kihagyta volna ezt a kellemetlen tapasztalatot. Leszáll a lóról, hogy maga mellett vezetve átkelhessenek a biztonságos ösvényt követve. Próbálnak minél csendesebben áthaladni, nem hiányzik neki, hogy jelenlétükkel megzavarjanak valamit vagy valakit.*
-Még az istállóban sincs ilyen szag. *Az orra elé köt egy citrus olajjal lecsepegtetett kendőt, hátha az majd segít.*
*Mikor már közelednek érződik azaz orrfacsaró szag, ami erre a területre olyan jellemző. Nem egyszer volt már szerencséje megtapasztalni, de minden alkalommal szíve szerint kihagyta volna ezt a kellemetlen tapasztalatot. Leszáll a lóról, hogy maga mellett vezetve átkelhessenek a biztonságos ösvényt követve. Próbálnak minél csendesebben áthaladni, nem hiányzik neki, hogy jelenlétükkel megzavarjanak valamit vagy valakit.*
-Még az istállóban sincs ilyen szag. *Az orra elé köt egy citrus olajjal lecsepegtetett kendőt, hátha az majd segít.*
1737. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-02-05 15:40:35
Üzenet elküldve: 2022-02-05 15:40:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*Aborath ellátmányai elfogytak és már maga is úgy véli, hogy túl sok időt töltött itt a toronyban. Méghozzá attól se kell már tartania, hogy veszély fenyegetné a városban. Rég visszatért már oda a béke. Így köszönetet mondott minden segítségért és útnak indult. Nem túl kellemes környék az ingovány még mindig. Annak ellenére se, hogy a varázsló ismeri a biztonságos utat.*
~Ha Aglanthol mester most látna szégyenére válnék mint tanítvány. Elszoktam már ezektől a hosszú sétáktól és a természettől. Igazán épülhetett volna már ide egy köves út.~
*Issza a toronyból hozott vizét rendesen. Megint lógni fog a nyelve mire a városba visszatér.*
~Ha Aglanthol mester most látna szégyenére válnék mint tanítvány. Elszoktam már ezektől a hosszú sétáktól és a természettől. Igazán épülhetett volna már ide egy köves út.~
*Issza a toronyból hozott vizét rendesen. Megint lógni fog a nyelve mire a városba visszatér.*
1736. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-01-31 17:16:10
Üzenet elküldve: 2022-01-31 17:16:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A búcsúzkodás könnyebben ment, mint amire számított. Ugyan némileg fájlalja szívét a háta mögött hagyott Torony képe, de ahogy visszafordul a kordén, már túl is teszi magát a dolgon. Persze furdallja oldalát a kíváncsiság azokkal a gyűrűkkel kapcsolatban... Vajon Abogr próbája valós volt-e? Mi lett volna, ha a kapzsiság maradásra készteti?
Végül elhessegeti a gondolatot, elvégre egészen új útra kell most, hogy koncentráljon. A Fény Ösvénye pedig teljes embert kíván, s kapzsiságnak nem lehet helye szívében.
Óvatosan ugyan, de szaporázza a kordé tempóját. Itt, az ingoványban nem lehet elég figyelmes az ember. Nem óhajtja kitöretni sem a ló lábát, sem a szekér kerekét, de minél előbb el akarja érni a Templomot.*
Végül elhessegeti a gondolatot, elvégre egészen új útra kell most, hogy koncentráljon. A Fény Ösvénye pedig teljes embert kíván, s kapzsiságnak nem lehet helye szívében.
Óvatosan ugyan, de szaporázza a kordé tempóját. Itt, az ingoványban nem lehet elég figyelmes az ember. Nem óhajtja kitöretni sem a ló lábát, sem a szekér kerekét, de minél előbb el akarja érni a Templomot.*
1735. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-01-19 07:52:49
Üzenet elküldve: 2022-01-19 07:52:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Az ingoványosban kénytelen megint leszállni a nyeregből, és a két kutyát is az ölébe venni, akik bősz lihegésükből ítélve nem tűnnek hálátlannak ezért.*
- Ezek a hosszú utak jól megerősítenek titeket. Fejlett izomzatotok lesz, mert most csak két nagy adag szőrcsomó vagytok.
*Magyarázza jókedvűen a két kölyöknek, közben figyelme nem lankad, bár ilyen bágyadtan nehezére esik figyelni, hiába ébresztette fel valamelyest a hűvös, friss levegő.*
- Vajon a ti orrotokat jobba bántja ez a szörnyű bűz? Mit szóltok ehhez?
- Ezek a hosszú utak jól megerősítenek titeket. Fejlett izomzatotok lesz, mert most csak két nagy adag szőrcsomó vagytok.
*Magyarázza jókedvűen a két kölyöknek, közben figyelme nem lankad, bár ilyen bágyadtan nehezére esik figyelni, hiába ébresztette fel valamelyest a hűvös, friss levegő.*
- Vajon a ti orrotokat jobba bántja ez a szörnyű bűz? Mit szóltok ehhez?
1734. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-01-10 17:06:10
Üzenet elküldve: 2022-01-10 17:06:10
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
*A csuhás szavai, már ha lehet ilyet mondani a démonokkal kapcsolatban, őszintének tűnnek. Talán még valami szomorúságot is kiérezni belőle, ahogy elmondja a lánynak, hogy hátrahagyták a felszíniek. A tettrekész kérdésre mintha mosolyognának az izzó szemek a csuklya homályában és Tyran'quass kurtán biccent.*
- A társaid, akik itt hagytak, hogy meghalj, bezártak egy Kaput, ami az utazásunkat segítette volna. Most neked kell felmenned és előkészítened az érkezésemet. Odafent vannak híveink, támogatóink, ők majd segítenek neked, hogy elindulj az utadon.
*Az Atya ezután részletes elbeszélésbe kezd és elmondja Lyos'arának a feladatát. Hosszan beszél, kisebb szünetekkel, hogy ha a lánynak kérdése van, feltehesse és válaszolhasson neki.
Miután a beszéd végére ért, Lyos'ara számára minden világos lehet a feladatát illetően.*
- A felszíni világokba nem tudsz átvinni innen bármit. De megtaláltuk a fegyvereid. *Nyújtja át a tőröket, amelyek előző életében is az övé voltak.*
- Indulj, leányom. Megnyitom a kaput, de nem sokáig tudom fenntartani. Ne késlekedj. *Akár egy elköszönésnek is veheti a lány a csuhás szavait. A barlang sarkában felizzik egy rész, a padlón sárga jelek fénylenek fel amelyeket eddig nem is látott. A fénylő jelek felől mocsárszagot hoz a szél, ismeretlen-ismerős szagok.
Ha Lyos'ara elindul, átléphet a kapun, amely miután belépett, összeroskad és a félvér lány ott találja magát hányingerrel küzdve, bokáig a bűzös miazmába süppedve. Bár téli évszak tarthat, mégsem fázik. Érzi a hideget, de alig érzékeli és bár hideg van, látása különösen fogja fel a külvilágot. Kékes-lilás színekkel látja a környezetét, csak egy-két sárgás-pirosas folt világít a kékségben, apró állatok, madarak lehetnek.*
*A csuhás szavai, már ha lehet ilyet mondani a démonokkal kapcsolatban, őszintének tűnnek. Talán még valami szomorúságot is kiérezni belőle, ahogy elmondja a lánynak, hogy hátrahagyták a felszíniek. A tettrekész kérdésre mintha mosolyognának az izzó szemek a csuklya homályában és Tyran'quass kurtán biccent.*
- A társaid, akik itt hagytak, hogy meghalj, bezártak egy Kaput, ami az utazásunkat segítette volna. Most neked kell felmenned és előkészítened az érkezésemet. Odafent vannak híveink, támogatóink, ők majd segítenek neked, hogy elindulj az utadon.
*Az Atya ezután részletes elbeszélésbe kezd és elmondja Lyos'arának a feladatát. Hosszan beszél, kisebb szünetekkel, hogy ha a lánynak kérdése van, feltehesse és válaszolhasson neki.
Miután a beszéd végére ért, Lyos'ara számára minden világos lehet a feladatát illetően.*
- A felszíni világokba nem tudsz átvinni innen bármit. De megtaláltuk a fegyvereid. *Nyújtja át a tőröket, amelyek előző életében is az övé voltak.*
- Indulj, leányom. Megnyitom a kaput, de nem sokáig tudom fenntartani. Ne késlekedj. *Akár egy elköszönésnek is veheti a lány a csuhás szavait. A barlang sarkában felizzik egy rész, a padlón sárga jelek fénylenek fel amelyeket eddig nem is látott. A fénylő jelek felől mocsárszagot hoz a szél, ismeretlen-ismerős szagok.
Ha Lyos'ara elindul, átléphet a kapun, amely miután belépett, összeroskad és a félvér lány ott találja magát hányingerrel küzdve, bokáig a bűzös miazmába süppedve. Bár téli évszak tarthat, mégsem fázik. Érzi a hideget, de alig érzékeli és bár hideg van, látása különösen fogja fel a külvilágot. Kékes-lilás színekkel látja a környezetét, csak egy-két sárgás-pirosas folt világít a kékségben, apró állatok, madarak lehetnek.*
1733. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-01-07 18:59:02
Üzenet elküldve: 2022-01-07 18:59:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Már rendkívül mardossa az éhség, de az ingoványosban semmiképpen sem szeretne letáborozni, még rövid időre sem. Az éhség türelmetlenné teszi, de igyekszik koncentrálni, hiszen egyedül van. Eszébe jut amikor a templomi kísérőjükkel és Learonnal jártak itt, előbbi pedig biztos életét veszti ha nem lettek volna itt vele. Lovát maga mögött vezeti, miközben lábával igyekszik óvatosan kitapogatni útjukat, s szabad kezével a két apróságot tartja, akik a helyzet komolyságát fel sem fogva, csupán álmosan pislognak*
1732. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-01-05 17:26:09
Üzenet elküldve: 2022-01-05 17:26:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Pipára gyújt. Mióta meghozta az elhatározást, valahogy sokkal kevésbé kesernyés az északfertályi pipadohány is.
Noha gyakorta kell az átfolyásokat kerülgetni és gázlók után kutatni, ismeri a járást az Ingoványban. Számtalan, sárban ragadt csizma volt az ára e ismeretnek, de még így, szekerestül is boldogul.
Messze, a fák között már ott magasodik a Mágustorony égbe törő alakja. Nehéz beszélgetés vár reá. Legalábbis számára nehéz. Bármily könnyebbség is a döntés, amit meghozott, nehéz lenne azt állítani, hogy nem volt ínyére a Torony szolgálata. A népek többsége bármit megadna egy ilyen lehetőségért. Ő pedig élt is vele. Ó, de még hogy! Ha nem vitte vásárra a bőrét legalább egy tucatszor e szolgálat során, akkor egyszer sem. És mily kalandok voltak ezek! Regébe illőek. Máig emlékszik arra is, mikor a kihúzta a Pegazus fogadósát a bajból. Vagy mikor szerencséje volt talán utolsóként találkozni Lorew és Nestar tanácsos urakkal... Sosem feledné el Arthenior Nagy Árkában eltöltött napokat, a fogságot, majd a csatát... Nem is beszélve a számtalan mágusnövendékről és mesterről, akikkel az itt eltöltött idő alatt dolga akadt.
Vaskos füstfelhők eregetése közepette érkezik vissza, s huppan le a szekérről. Nagyot sóhajtva pillant fel a magasztos Toronyra, majd a legkevésbé sem könnyű szívvel, de elindul felfelé a lépcsőkön.*
Noha gyakorta kell az átfolyásokat kerülgetni és gázlók után kutatni, ismeri a járást az Ingoványban. Számtalan, sárban ragadt csizma volt az ára e ismeretnek, de még így, szekerestül is boldogul.
Messze, a fák között már ott magasodik a Mágustorony égbe törő alakja. Nehéz beszélgetés vár reá. Legalábbis számára nehéz. Bármily könnyebbség is a döntés, amit meghozott, nehéz lenne azt állítani, hogy nem volt ínyére a Torony szolgálata. A népek többsége bármit megadna egy ilyen lehetőségért. Ő pedig élt is vele. Ó, de még hogy! Ha nem vitte vásárra a bőrét legalább egy tucatszor e szolgálat során, akkor egyszer sem. És mily kalandok voltak ezek! Regébe illőek. Máig emlékszik arra is, mikor a kihúzta a Pegazus fogadósát a bajból. Vagy mikor szerencséje volt talán utolsóként találkozni Lorew és Nestar tanácsos urakkal... Sosem feledné el Arthenior Nagy Árkában eltöltött napokat, a fogságot, majd a csatát... Nem is beszélve a számtalan mágusnövendékről és mesterről, akikkel az itt eltöltött idő alatt dolga akadt.
Vaskos füstfelhők eregetése közepette érkezik vissza, s huppan le a szekérről. Nagyot sóhajtva pillant fel a magasztos Toronyra, majd a legkevésbé sem könnyű szívvel, de elindul felfelé a lépcsőkön.*
1731. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-01-02 15:44:38
Üzenet elküldve: 2022-01-02 15:44:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
*Felmorran arra az információra, hogy menekülés közben hagyták hátra. Bár nincsen semmi emléke erről a konkrét eseményről, de mégis tudja, ő soha, senkit nem hagyna hátra, vagy legalább gondoskodna az illető kegyes haláláról. De nem is érdekes, jelenleg nem az, hiszen feladata lesz, pupillái kitágulnak.*
- Mondd atyám, mi lesz a dolgom? Neked bármit örömmel megteszek! Bármit!
*Szavai egyáltalán nem hangzanak üres ígéretnek, egy atyjának hálás gyermek szavai ezek, aki valóban mindent megtenne. Hálából, gyermeki engedelmességből, no meg a saját bosszúvágyától vezérelten.*
//Elveszve az időben...//
*Felmorran arra az információra, hogy menekülés közben hagyták hátra. Bár nincsen semmi emléke erről a konkrét eseményről, de mégis tudja, ő soha, senkit nem hagyna hátra, vagy legalább gondoskodna az illető kegyes haláláról. De nem is érdekes, jelenleg nem az, hiszen feladata lesz, pupillái kitágulnak.*
- Mondd atyám, mi lesz a dolgom? Neked bármit örömmel megteszek! Bármit!
*Szavai egyáltalán nem hangzanak üres ígéretnek, egy atyjának hálás gyermek szavai ezek, aki valóban mindent megtenne. Hálából, gyermeki engedelmességből, no meg a saját bosszúvágyától vezérelten.*
1730. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-01-02 13:05:53
Üzenet elküldve: 2022-01-02 13:05:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Mikor legutóbb ezt az utat tapodta, csak épp a másik irányba, akkor nem sok reménye volt azt illetően, hogy visszatér még közéjük a derű. Most egy darabig még átmelegíti ez az érzés és egészen jókedvűen veti bele magát az ingoványba.
Aztán az idő telik, a terep egyre nehezebb lesz, a levegő egyre hűvösebb, a cipője és zoknija pedig egyre kényelmetlenebb, ahogy a mocsárlé ismét hamar átáztatja.
Nem panaszkodik, de beszédes kedvében sincs. Fázik is, meg egyébként is nagyon kimerítő napok vannak mögöttük, az út pedig hosszú, úgyhogy tartalékolja a maradék erejét.
A járható terep előtte is megmutatkozik, ám hálásan halad Adoaver mögött, ha az ösvény úgy hozza, mert ennyivel is kevésbé kell figyelnie: elég, ha az ő nyomaiba lép, hogy ne süppedjen pocsolyába.
Szárazon viszonylag gyorsan haladhatnának, így azonban beletelik pár órába, mire kijutnak az ingoványból és a ködöt fölváltja a tisztább levegő és felbukkannak az első cserjék, majd fák, s az út is szilárd lesz a lábuk alatt...*
*Mikor legutóbb ezt az utat tapodta, csak épp a másik irányba, akkor nem sok reménye volt azt illetően, hogy visszatér még közéjük a derű. Most egy darabig még átmelegíti ez az érzés és egészen jókedvűen veti bele magát az ingoványba.
Aztán az idő telik, a terep egyre nehezebb lesz, a levegő egyre hűvösebb, a cipője és zoknija pedig egyre kényelmetlenebb, ahogy a mocsárlé ismét hamar átáztatja.
Nem panaszkodik, de beszédes kedvében sincs. Fázik is, meg egyébként is nagyon kimerítő napok vannak mögöttük, az út pedig hosszú, úgyhogy tartalékolja a maradék erejét.
A járható terep előtte is megmutatkozik, ám hálásan halad Adoaver mögött, ha az ösvény úgy hozza, mert ennyivel is kevésbé kell figyelnie: elég, ha az ő nyomaiba lép, hogy ne süppedjen pocsolyába.
Szárazon viszonylag gyorsan haladhatnának, így azonban beletelik pár órába, mire kijutnak az ingoványból és a ködöt fölváltja a tisztább levegő és felbukkannak az első cserjék, majd fák, s az út is szilárd lesz a lábuk alatt...*
1729. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-01-02 10:42:23
Üzenet elküldve: 2022-01-02 10:42:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Értetlenkedve fogadja a lány kérdés nélküli nézését, de biztos nem volt olyan fontos, hogy elkezdjen miatta töprengeni; útra készen, a reggeli hűvös időtől megint vér futva testében és így mozgásra kényszeredetten, megindul Garsin mellett a mocsáron keresztülfutó ösvényen, sokadszorra is.
Nem igyekszik társalgást teremteni lassan tisztesen megedzett lábai újonnan megerőltetései alatt, nemes egyszerűséggel azért, mert nem jut eszébe semmi. Kezdi lassan eszébe vésni a torony felé vezető földút járhatóbb vagy kikerülendő részeit, így esetekként utat mutatva előrébb lép, indikálva a társának, merre lépjen, ha ő maga már nem ismeri ki magát az úton hasonlóképp.
Nem éri már meglepetésként, hogy a körülöttük lévő környezet csak mocskosabbá fordul, ahogy a hőmérséklet is leesik; magára tekeri köpenyét, és elkezd gondolkodni, mit használjon fáklyának, ugyanis a megtöltött flaska már nem lesz jó; felforrt vízből nem kívánna inni, a barátjáéból pedig szégyenlős kérni. Azt legalább már tudja, mit fog venni majd a piacnál: annyi fáklyát, hogy egy teljes táskát meg tudjon velük tömni. És egy másik táskát. Eszébe jut a lehetőség, hogy "magát" használja fáklyának, de nem biztos benne, hogy önnön teste immúnis lenne a rávarázsolt mágikus tűzre, vagy talán a "gyúlékony" kategóriába tartozik... szemöldökét összevonva gondolkodik magában a dilemmán, miközben alig nézve le manőverezik, hogy ne dagonyázzanak még egyszer.*
*Értetlenkedve fogadja a lány kérdés nélküli nézését, de biztos nem volt olyan fontos, hogy elkezdjen miatta töprengeni; útra készen, a reggeli hűvös időtől megint vér futva testében és így mozgásra kényszeredetten, megindul Garsin mellett a mocsáron keresztülfutó ösvényen, sokadszorra is.
Nem igyekszik társalgást teremteni lassan tisztesen megedzett lábai újonnan megerőltetései alatt, nemes egyszerűséggel azért, mert nem jut eszébe semmi. Kezdi lassan eszébe vésni a torony felé vezető földút járhatóbb vagy kikerülendő részeit, így esetekként utat mutatva előrébb lép, indikálva a társának, merre lépjen, ha ő maga már nem ismeri ki magát az úton hasonlóképp.
Nem éri már meglepetésként, hogy a körülöttük lévő környezet csak mocskosabbá fordul, ahogy a hőmérséklet is leesik; magára tekeri köpenyét, és elkezd gondolkodni, mit használjon fáklyának, ugyanis a megtöltött flaska már nem lesz jó; felforrt vízből nem kívánna inni, a barátjáéból pedig szégyenlős kérni. Azt legalább már tudja, mit fog venni majd a piacnál: annyi fáklyát, hogy egy teljes táskát meg tudjon velük tömni. És egy másik táskát. Eszébe jut a lehetőség, hogy "magát" használja fáklyának, de nem biztos benne, hogy önnön teste immúnis lenne a rávarázsolt mágikus tűzre, vagy talán a "gyúlékony" kategóriába tartozik... szemöldökét összevonva gondolkodik magában a dilemmán, miközben alig nézve le manőverezik, hogy ne dagonyázzanak még egyszer.*
1728. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-12-23 18:08:56
Üzenet elküldve: 2021-12-23 18:08:56
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
*Az arctalan a csuklya sötétjében csak bólint, amikor a lány visszaismétli saját nevét. A név is idegenül hallatszik saját szájából, pedig tökéletesen tudja, hogy így hívják. Furcsa kettősség. De ez a furcsa kettősség jellemzi azt a világot is, ahol épp van. Nem a barlangot, hanem az egész, őt körülvevő világot. Egyszerre otthonos és taszító, maradna és menne.*
- Tyran'quass, Világok Hódítójaként ismersz, leányom. *Válaszol a csuklyás és egy kőből faragott trónuson foglal helyet, ami eddig Lyos'ara látóterén kívül esett.*
- Hogy ők elmenekülhessenek. *Teszi hozzá a csuklyás mintha ez magától értetődő lenne. A kérdésre az Atya némi hallgatás után válaszol.*
- Önzésből, haszonból, félelemből? *A köpeny vállrészei megemelkednek ahogy a démon megvonja a vállát.*
- Nem kell köszönnöd, törlesztened kell. *Hajol kissé előre Tyran'quass, a csuklya sötétségében felizzik a kék szempár.*
- Törlesztened és bosszút állnod, kegyes vagyok, megadom mindkettőre a lehetőséget. Visszamehetsz, már dolgozom a portál megnyitásán. Hamarosan útnak indulhatsz. De feladatot bízok rád és bízom benne, hogy sikerrel jársz odafent. *Dől hátra a csuklyás, a mellkasa nem emelkedik-süllyed, ahogy egy élőé tenné, mozdulatlan, de Lyos'ara lát rajta valamit, amit akár türelmetlenségnek is hívhatna. Tyran'quass türelmetlen.*
//Elveszve az időben...//
*Az arctalan a csuklya sötétjében csak bólint, amikor a lány visszaismétli saját nevét. A név is idegenül hallatszik saját szájából, pedig tökéletesen tudja, hogy így hívják. Furcsa kettősség. De ez a furcsa kettősség jellemzi azt a világot is, ahol épp van. Nem a barlangot, hanem az egész, őt körülvevő világot. Egyszerre otthonos és taszító, maradna és menne.*
- Tyran'quass, Világok Hódítójaként ismersz, leányom. *Válaszol a csuklyás és egy kőből faragott trónuson foglal helyet, ami eddig Lyos'ara látóterén kívül esett.*
- Hogy ők elmenekülhessenek. *Teszi hozzá a csuklyás mintha ez magától értetődő lenne. A kérdésre az Atya némi hallgatás után válaszol.*
- Önzésből, haszonból, félelemből? *A köpeny vállrészei megemelkednek ahogy a démon megvonja a vállát.*
- Nem kell köszönnöd, törlesztened kell. *Hajol kissé előre Tyran'quass, a csuklya sötétségében felizzik a kék szempár.*
- Törlesztened és bosszút állnod, kegyes vagyok, megadom mindkettőre a lehetőséget. Visszamehetsz, már dolgozom a portál megnyitásán. Hamarosan útnak indulhatsz. De feladatot bízok rád és bízom benne, hogy sikerrel jársz odafent. *Dől hátra a csuklyás, a mellkasa nem emelkedik-süllyed, ahogy egy élőé tenné, mozdulatlan, de Lyos'ara lát rajta valamit, amit akár türelmetlenségnek is hívhatna. Tyran'quass türelmetlen.*
1727. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-12-21 09:40:23
Üzenet elküldve: 2021-12-21 09:40:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Gyomráig süllyed a szíve, ahogy hallja, hogy Garsin vasakaratú igazságérzetét nem hatja meg az ő imái. Nehezen lélegzik az elősejtéstől, egy halálra ítélt tekintetével mered a katonára, ahogy amaz lehúzza a döntés nyaktilóját. És az a döntés az ő nyakán landol.*
~ Ezt nem mondod komolyan. ~ *Úgy néz társára, mintha amaz pofon vágta volna, és az azt kísérő szavak még a nála lévő tőrnél is élesebbek voltak. Oly módon beszélnek hozzá, mintha egy gyilkosságot próbálna a szőnyeg alá söpörni, nem egy elhanyagolható eszköz lenyúlását! Egy jó hosszú perc erejéig ő is csak szótlanul áll, fittyet hányva az őket újra befedő ködre, és hidegre. Eszébe jut a gondolat, hogy semmi oka nincs fejet hajtani a lánynak, itt hagyhatja a mocsárban, ő pedig még ezen éjjel egy rendes ágyban aludhat Artheniorban. Jelenleg nincs semmilyen erkölcsi ok, amiért mellette kéne tovább koptatnia. Egy száznyolcvan fokos fordulat, és hátra sem kéne néznie. Ha valóban szükségét érzi, amaz kutyagolhat egy extra napot egyedül és elkönyvelheti magának hogy a "helyes" döntést tette. Hát akkor miért van még itt?
Egy örökkévalóságnak érződő idő után elkezd lépkedni... Garsin irányába. Hideg, kifejezéstelen tekintettel ér társa oldalához, hogy aztán bármi szó vagy tempóváltoztatás nélkül elhagyja azt, és csoszogni kezdjen saját lábnyomain. Egy szóval sem illeti döntését, vagy akár a lány jelenlétét, de még csak el sem kéri amaz kezéből a már hűvös tojáslámpást.*
*Gyomráig süllyed a szíve, ahogy hallja, hogy Garsin vasakaratú igazságérzetét nem hatja meg az ő imái. Nehezen lélegzik az elősejtéstől, egy halálra ítélt tekintetével mered a katonára, ahogy amaz lehúzza a döntés nyaktilóját. És az a döntés az ő nyakán landol.*
~ Ezt nem mondod komolyan. ~ *Úgy néz társára, mintha amaz pofon vágta volna, és az azt kísérő szavak még a nála lévő tőrnél is élesebbek voltak. Oly módon beszélnek hozzá, mintha egy gyilkosságot próbálna a szőnyeg alá söpörni, nem egy elhanyagolható eszköz lenyúlását! Egy jó hosszú perc erejéig ő is csak szótlanul áll, fittyet hányva az őket újra befedő ködre, és hidegre. Eszébe jut a gondolat, hogy semmi oka nincs fejet hajtani a lánynak, itt hagyhatja a mocsárban, ő pedig még ezen éjjel egy rendes ágyban aludhat Artheniorban. Jelenleg nincs semmilyen erkölcsi ok, amiért mellette kéne tovább koptatnia. Egy száznyolcvan fokos fordulat, és hátra sem kéne néznie. Ha valóban szükségét érzi, amaz kutyagolhat egy extra napot egyedül és elkönyvelheti magának hogy a "helyes" döntést tette. Hát akkor miért van még itt?
Egy örökkévalóságnak érződő idő után elkezd lépkedni... Garsin irányába. Hideg, kifejezéstelen tekintettel ér társa oldalához, hogy aztán bármi szó vagy tempóváltoztatás nélkül elhagyja azt, és csoszogni kezdjen saját lábnyomain. Egy szóval sem illeti döntését, vagy akár a lány jelenlétét, de még csak el sem kéri amaz kezéből a már hűvös tojáslámpást.*
1726. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-12-18 19:35:43
Üzenet elküldve: 2021-12-18 19:35:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Adoaver hosszas tiltakozásba, fejtegetésbe, győzködésbe, kérlelésbe és még miegymásba kezd, amit Garsin észlelhető elbizonytalanodással fogad. Többször is közbeszólna, hogy válaszoljon, de a fiú újabb és újabb mondandóval áll elő, amivel valójában egyszerre hagy a számára több időt a gondolkodásra és akadályozza is, hogy higgadtan mérlegelni tudjon. Így aztán mikor az ifjú végül elhallgat, egy pár pillanatig csak áll és hallgat, gondolkodik.
Valójában a leginkább Adoaver állapota hatja meg, hogy talán tényleg nehezére esne a hosszú út. A másik kérdéses pont az idő és az ingovány veszélyes terepe. Ám mindent összevetve...*
- Ha nem fogod bírni, holnap hajnalban indulunk a toronytól. Maradt még annyi élelmem, hogy megosszam veled. Ha mégis bírod még ma, akkor ha jól kilépünk, akkor már sötét lesz, mire a városba érünk, de még világossal átkelünk az ingoványon és az út javán. Elég korán indultunk. Szóval gyere! Legközelebb pedig ne vegyél el semmit kérdés nélkül, ami nem a tiéd! - *Ez utóbbit mondja ki a legnehezebben, de egyben érvnek is szánja a panaszáradat és az ellenkezés leállítására. A saját nézőpontja szerint nagyon is engedékeny és segítőkész, Adoaver pedig nem fogja föl a helyzet és a tette komolyságát, ezért próbálja most ezt tudatosítani benne. Nem egy kellemes érzés, mert eddig jó volt a hangulat és igazán élvezte a fiú társaságát és megkedvelte őt, most pedig tart tőle, hogy mindezt elveszíti emiatt és még Adoaver lesz bosszús vagy haragos őrá. De a kötelességtudata felülemelkedik a saját félelmein és vágyain, úgyhogy igyekszik is megkeményíteni magát, hogy a köztük kialakult barátias kapcsolat ellenére is ki tudjon tartani az elhatározása mellett, s állni tudja az esetleges további ellenkezést.
A tojást még nem adja vissza, csakis akkor, ha hajlandóságot lát a másikban arra, hogy elinduljanak ismét a torony felé.*
*Adoaver hosszas tiltakozásba, fejtegetésbe, győzködésbe, kérlelésbe és még miegymásba kezd, amit Garsin észlelhető elbizonytalanodással fogad. Többször is közbeszólna, hogy válaszoljon, de a fiú újabb és újabb mondandóval áll elő, amivel valójában egyszerre hagy a számára több időt a gondolkodásra és akadályozza is, hogy higgadtan mérlegelni tudjon. Így aztán mikor az ifjú végül elhallgat, egy pár pillanatig csak áll és hallgat, gondolkodik.
Valójában a leginkább Adoaver állapota hatja meg, hogy talán tényleg nehezére esne a hosszú út. A másik kérdéses pont az idő és az ingovány veszélyes terepe. Ám mindent összevetve...*
- Ha nem fogod bírni, holnap hajnalban indulunk a toronytól. Maradt még annyi élelmem, hogy megosszam veled. Ha mégis bírod még ma, akkor ha jól kilépünk, akkor már sötét lesz, mire a városba érünk, de még világossal átkelünk az ingoványon és az út javán. Elég korán indultunk. Szóval gyere! Legközelebb pedig ne vegyél el semmit kérdés nélkül, ami nem a tiéd! - *Ez utóbbit mondja ki a legnehezebben, de egyben érvnek is szánja a panaszáradat és az ellenkezés leállítására. A saját nézőpontja szerint nagyon is engedékeny és segítőkész, Adoaver pedig nem fogja föl a helyzet és a tette komolyságát, ezért próbálja most ezt tudatosítani benne. Nem egy kellemes érzés, mert eddig jó volt a hangulat és igazán élvezte a fiú társaságát és megkedvelte őt, most pedig tart tőle, hogy mindezt elveszíti emiatt és még Adoaver lesz bosszús vagy haragos őrá. De a kötelességtudata felülemelkedik a saját félelmein és vágyain, úgyhogy igyekszik is megkeményíteni magát, hogy a köztük kialakult barátias kapcsolat ellenére is ki tudjon tartani az elhatározása mellett, s állni tudja az esetleges további ellenkezést.
A tojást még nem adja vissza, csakis akkor, ha hajlandóságot lát a másikban arra, hogy elinduljanak ismét a torony felé.*
1725. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-12-18 18:26:38
Üzenet elküldve: 2021-12-18 18:26:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Hát nem úgy néz ki, hogy ezzel dűlőre is jutottak. Nehezet sóhajt.*
- Garsin, ugye nem akarsz visszamenetelni a toronyhoz, át újra az EGÉSZ mocsáron, és vissza? Átnyúlna egy másik napba, mire visszaérnénk Artheniorba! *Próbál ezúttal a lány eszére hatni, hogy hagyjon föl a hálátlan munkával* - Az egy dolog, hogy félúton már összeomlok, de annál nagyobb az esély hogy valami másba is nekibotlunk ebben az ingoványban, mint sár! *Imádkozva összeteszi két kezét, miközben közelebb lép társához. Még csuklyáján túl is lehet látni a kétségbeesést szemében.* - Könyörgök, csak érjünk be a városba, és a legközelebbi alkalommal még arannyal is fizetes a lámpás bérleti díjáért, csak ne. Forduljunk. Vissza. *Nem sokon múlik, hogy térden állva kezdjen imádkozni. Hogy még rá legyen téve egy lapáttal, a szél is tisztes erővel jön meg, jéghideg klímával töltve meg köpönyegét. Nem éppen télies túrákhoz készült fel, arra gondolva, hogy hamarabb elérnék a várost mire megjön a hideg.* - Azt pedig megemlítem, hogy ezalatt a három nap alatt még csak a könyvtár közelében sem láttuk se a nagymágust, se a szolgálóját. Egy várat tudnék építeni a könyvekből, és az ugyanúgy állna, mire visszaérünk, szóval erősen kétlem, hogy észreveszi egyetlen gyakorlószobai eszköz hiányát. *A hidegtől kissé irritáltan vacogja ezt fogai közt, kezét nyújtva Garsinnak a tojásért, hogy azt legalább újra meggyújtsa.* - Vállalom ezért a teljes felelősséget, és ha valóban rajtakapnak, én fogok érte fizetni bármilyen értelemben, ezt megígérem. Csak érjük el a várost. Kérlek.
*Hát nem úgy néz ki, hogy ezzel dűlőre is jutottak. Nehezet sóhajt.*
- Garsin, ugye nem akarsz visszamenetelni a toronyhoz, át újra az EGÉSZ mocsáron, és vissza? Átnyúlna egy másik napba, mire visszaérnénk Artheniorba! *Próbál ezúttal a lány eszére hatni, hogy hagyjon föl a hálátlan munkával* - Az egy dolog, hogy félúton már összeomlok, de annál nagyobb az esély hogy valami másba is nekibotlunk ebben az ingoványban, mint sár! *Imádkozva összeteszi két kezét, miközben közelebb lép társához. Még csuklyáján túl is lehet látni a kétségbeesést szemében.* - Könyörgök, csak érjünk be a városba, és a legközelebbi alkalommal még arannyal is fizetes a lámpás bérleti díjáért, csak ne. Forduljunk. Vissza. *Nem sokon múlik, hogy térden állva kezdjen imádkozni. Hogy még rá legyen téve egy lapáttal, a szél is tisztes erővel jön meg, jéghideg klímával töltve meg köpönyegét. Nem éppen télies túrákhoz készült fel, arra gondolva, hogy hamarabb elérnék a várost mire megjön a hideg.* - Azt pedig megemlítem, hogy ezalatt a három nap alatt még csak a könyvtár közelében sem láttuk se a nagymágust, se a szolgálóját. Egy várat tudnék építeni a könyvekből, és az ugyanúgy állna, mire visszaérünk, szóval erősen kétlem, hogy észreveszi egyetlen gyakorlószobai eszköz hiányát. *A hidegtől kissé irritáltan vacogja ezt fogai közt, kezét nyújtva Garsinnak a tojásért, hogy azt legalább újra meggyújtsa.* - Vállalom ezért a teljes felelősséget, és ha valóban rajtakapnak, én fogok érte fizetni bármilyen értelemben, ezt megígérem. Csak érjük el a várost. Kérlek.
1724. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-12-18 13:00:37
Üzenet elküldve: 2021-12-18 13:00:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*A kérésre megáll és a sietősen mellette termő ifjú felé fordul, jelezve, hogy kész meghallgatni őt. És nem is szól közbe, sőt, láthatóan elgondolkodik.
Adoavert őszintének találja és nincs benne kétség a jó szándéka felől, de ez a véleményét nem változtatja meg.*
- Sajnálom, de nem várhat addig. - *Észrevehető, hogy kényelmetlenül érzi magát, amiért épp ő próbálja megmondani, hogy mit csináljanak, de nagyon erőlködik, hogy magabiztosnak lássék.*
- Ahogy mondtad is, nem sokan járnak ott. Ha észreveszik, hogy eltűnt, épp most, akkor kire fognak gyanakodni?... Meg egyébként is... ez lopás. Akkor is, ha nem volt ilyen szándékod. Mindegy az is, hogy mennyi volt ott belőle. Ismered az értékét? Vagy azét a porét, ami benne van? Ha drága, akár még a kezed is bánhatja! - *Magyarázza a helyzetet és a törvényt jó szándékú szigorral.*
- Gyere, vigyük vissza! - *Inkább kérlel, mint utasít. Valójában neki sincs kedve ismét megtenni ezt az utat, de nem tud megnyugodni, amíg ezt nem tudják maguk mögött. Még az is fölmerül benne, hogy ezért az esetért neki kellene felelősségre vonnia Adoavert és hogy kötelességet szeg, amiért ezt elmulasztja. Már csak ezért is szorgalmazza, hogy legalább vigyék vissza a holmit, sértetlenül, úgy talán ez elnézhető.*
*A kérésre megáll és a sietősen mellette termő ifjú felé fordul, jelezve, hogy kész meghallgatni őt. És nem is szól közbe, sőt, láthatóan elgondolkodik.
Adoavert őszintének találja és nincs benne kétség a jó szándéka felől, de ez a véleményét nem változtatja meg.*
- Sajnálom, de nem várhat addig. - *Észrevehető, hogy kényelmetlenül érzi magát, amiért épp ő próbálja megmondani, hogy mit csináljanak, de nagyon erőlködik, hogy magabiztosnak lássék.*
- Ahogy mondtad is, nem sokan járnak ott. Ha észreveszik, hogy eltűnt, épp most, akkor kire fognak gyanakodni?... Meg egyébként is... ez lopás. Akkor is, ha nem volt ilyen szándékod. Mindegy az is, hogy mennyi volt ott belőle. Ismered az értékét? Vagy azét a porét, ami benne van? Ha drága, akár még a kezed is bánhatja! - *Magyarázza a helyzetet és a törvényt jó szándékú szigorral.*
- Gyere, vigyük vissza! - *Inkább kérlel, mint utasít. Valójában neki sincs kedve ismét megtenni ezt az utat, de nem tud megnyugodni, amíg ezt nem tudják maguk mögött. Még az is fölmerül benne, hogy ezért az esetért neki kellene felelősségre vonnia Adoavert és hogy kötelességet szeg, amiért ezt elmulasztja. Már csak ezért is szorgalmazza, hogy legalább vigyék vissza a holmit, sértetlenül, úgy talán ez elnézhető.*
1723. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-12-18 12:05:30
Üzenet elküldve: 2021-12-18 12:05:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Belül megkönnyebbül, mikor nagyobb teketóriázás nélkül megtörténik a lámpás tartójának a cseréje. Munkája végezteként valóban aggályok nélkül fordul és indul el ismét az úton, és egy pár lépés erejéig el is tart, míg rájön, hogy társa nincs vele. Igazából a fényhiány tudatja ezt vele, mivel nála van most a hasznos szerkezet. Na meg hogy szólnak utána. Furcsállva ezt, és egy olyan baljós érzés töltve el, mintha valamin rajtakapták volna otthon, fordul hátra.*
- Mi a probléma? *Kérdezi felemelt szemöldökkel. Észreveszi, hogy társa kezében ki van aludva a lámpás, és először azt hiszi, az lenne a baj. Csak miután hallja a hozzávágott vádat, válik számára világossá a lány mondanivalója. Azonnali tiltakozásra, mentségek sebes felvetésére nyitná száját, de miután érzi, hogy a katona nem fogyott mondanivalójából, ami csak számára kínosabbá teszi a helyzetet, becsukja. Tétlenül, egyik lábról a másikra állva áll egy helyben, fogait egymásnak súrolva, derűtlen nosztalgia merül fel memóriájából. Nem tudja, hogy érezze magát emiatt, és nem tudja, hogy nyugtassa meg Garsin feltámadt kötelességérzetét. De reméli, hogy nagyon sikeres lesz, látva, hogy a lány már fordul is az ellenkező irányba. Ha nem bánik jól szavaival, akkor akár még visszaerőltetheti őt a toronyhoz, és ez nem kell nekik.*
- Várjál, hallgass meg! *Kiáltja utána, bűnbánóan felemelve kezét, és gyorsan utána ugrik, minél hamarabb beérve a közöttük keletkezett távolságot, sprintje közben ejtve a szavakat:* - Igaz, hogy kérvény nélkül lenyúltam, de tudd meg: ebből a tárgyból van egy halom a gyakorlószobában, és rajtunk kívül senki nem használja! Nem viccelek, ahogy jobban szétnéztem az asztalokon és lebegő kalauzkönyveknél, növendéknek nem találtam a nyomát a mi kezeinken kívül! Holdak óta mi voltunk az első látogatók a toronyban, és abból ítélve hogy senkivel nem találkoztunk eddig az úton, kétlem, hogy ez hamar változni fog. Nem fog senkinek addig hiányozni! *Érvel, kezével gesztikulálva magukra és a földre alattuk.* - És ismétlem: csak "kölcsönvettem." Nem akartam hogy átfagyjunk ebben a mocsárban, és még nem tudok olyan tűzmágiát, ami a semmiből hőt adna, és nem nyugszana ki egy perc alatt. A következő látogatásunknál visszateszem, ahol találtam. Szavamat adom. *Mellére teszi a kezét kényszeredetten, aminek a helyét elég nehéz kivenni folyton lóbálódzó köpenye miatt. Feszülten várja Garsin döntését, miközben tekintete ide-oda ugrál a tojás és jelenlegi hordozója közt. Ráadásul kezdi őt is áthatni a hideg; elkapja a libabőr, és nyakát teknősként behúzza. Nem lenne bölcs ötlet sokáig álldogálniuk.*
*Belül megkönnyebbül, mikor nagyobb teketóriázás nélkül megtörténik a lámpás tartójának a cseréje. Munkája végezteként valóban aggályok nélkül fordul és indul el ismét az úton, és egy pár lépés erejéig el is tart, míg rájön, hogy társa nincs vele. Igazából a fényhiány tudatja ezt vele, mivel nála van most a hasznos szerkezet. Na meg hogy szólnak utána. Furcsállva ezt, és egy olyan baljós érzés töltve el, mintha valamin rajtakapták volna otthon, fordul hátra.*
- Mi a probléma? *Kérdezi felemelt szemöldökkel. Észreveszi, hogy társa kezében ki van aludva a lámpás, és először azt hiszi, az lenne a baj. Csak miután hallja a hozzávágott vádat, válik számára világossá a lány mondanivalója. Azonnali tiltakozásra, mentségek sebes felvetésére nyitná száját, de miután érzi, hogy a katona nem fogyott mondanivalójából, ami csak számára kínosabbá teszi a helyzetet, becsukja. Tétlenül, egyik lábról a másikra állva áll egy helyben, fogait egymásnak súrolva, derűtlen nosztalgia merül fel memóriájából. Nem tudja, hogy érezze magát emiatt, és nem tudja, hogy nyugtassa meg Garsin feltámadt kötelességérzetét. De reméli, hogy nagyon sikeres lesz, látva, hogy a lány már fordul is az ellenkező irányba. Ha nem bánik jól szavaival, akkor akár még visszaerőltetheti őt a toronyhoz, és ez nem kell nekik.*
- Várjál, hallgass meg! *Kiáltja utána, bűnbánóan felemelve kezét, és gyorsan utána ugrik, minél hamarabb beérve a közöttük keletkezett távolságot, sprintje közben ejtve a szavakat:* - Igaz, hogy kérvény nélkül lenyúltam, de tudd meg: ebből a tárgyból van egy halom a gyakorlószobában, és rajtunk kívül senki nem használja! Nem viccelek, ahogy jobban szétnéztem az asztalokon és lebegő kalauzkönyveknél, növendéknek nem találtam a nyomát a mi kezeinken kívül! Holdak óta mi voltunk az első látogatók a toronyban, és abból ítélve hogy senkivel nem találkoztunk eddig az úton, kétlem, hogy ez hamar változni fog. Nem fog senkinek addig hiányozni! *Érvel, kezével gesztikulálva magukra és a földre alattuk.* - És ismétlem: csak "kölcsönvettem." Nem akartam hogy átfagyjunk ebben a mocsárban, és még nem tudok olyan tűzmágiát, ami a semmiből hőt adna, és nem nyugszana ki egy perc alatt. A következő látogatásunknál visszateszem, ahol találtam. Szavamat adom. *Mellére teszi a kezét kényszeredetten, aminek a helyét elég nehéz kivenni folyton lóbálódzó köpenye miatt. Feszülten várja Garsin döntését, miközben tekintete ide-oda ugrál a tojás és jelenlegi hordozója közt. Ráadásul kezdi őt is áthatni a hideg; elkapja a libabőr, és nyakát teknősként behúzza. Nem lenne bölcs ötlet sokáig álldogálniuk.*
1722. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-12-17 12:08:04
Üzenet elküldve: 2021-12-17 12:08:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Megáll az ifjúval együtt és kíváncsian fordul felé, hogy mire készül. Talán ismét egy varázslatot mutat? Esetleg valami olyan igét, ami átmelegíti őket? De miért kutat a táskájában?
Már akkor támad egy rossz érzése, mikor Adoaver elkezdi magyarázni, hogy valamit kölcsönvett a toronyból. Ám ekkor még nem szól semmit, mert a kíváncsiság és a meglepettség lekötik, meg előbb látni kívánja, miről is van szó...
Aztán lenyűgözött érdeklődéssel is figyeli a különös holmit és hogy mire képes, de még Adoaver mágiáját is, ahogy tüzet varázsol a tojás belsejébe. Majd a tojás bezárul, és váratlanul az ő kezeibe kerül, mert szinte megbabonázott engedelmességgel veszi el, ahogy a fiú felé nyújtja.
Máris megérzi a kellemes hőt és kedve volna magához ölelni az "apró tábortüzet". Adoaver pedig közben már megy is tovább és csak mondja és mondja... Garsin azonban nem mozdul egy tapodtat sem. S mire az ifjú végül elhallgat, a lány fogja, s az elmondottak alapján, meg a látottakból kikövetkeztetve egyszerűen elzárja a nyílásokat, hogy a tűz lassan kialudhasson odabent. Majd vesz egy mély levegőt, s ha Adoaver eddig még nem fordult vissza, most akkor is utánaszól.*
- Adoaver! - *Megvárja, míg az ifjú figyelme biztosan rá irányul.*
- Kölcsönvetted? Azt mondod, de... ez lopás! - *Közli, s látszik rajta, hogy próbál határozott lenni. Valahol a barát és a városőr szerep határán billeg, de a városőr szerepben még nem gyakorlott.*
- A gondviselőid, a családod házából talán kölcsönvehetsz dolgokat, de máséból nem hozhatod el, hacsak nem engedték meg, vagy kínálták ők maguk. - *Magyarázza, hátha csak valami félreértés ez és az ifjú tapasztalatlanságából ered ez a tett. Bár ezt elég nehéz elképzelnie, de nem is olyan körülmények között nőtt fel, mint a fiú.*
- Ezt azonnal vigyük vissza! És bízzunk benne, hogy nem vették észre. Akkor lehet nem csak büntetést kapsz, de a toronyba sem engednek be többé... - *Vázolja föl a legrosszabb eshetőséget, s máris kevésbé érzi a fáradtságot vagy a hideget, úgy felpörgeti az idegesség.
Ahogy fordul, abból egyértelmű, hogy az "azonnal"-t szó szerint értette, s máris fordulna vissza, de tekintete még Adoaveren van, várja a válaszát.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.17 13:16:51
*Megáll az ifjúval együtt és kíváncsian fordul felé, hogy mire készül. Talán ismét egy varázslatot mutat? Esetleg valami olyan igét, ami átmelegíti őket? De miért kutat a táskájában?
Már akkor támad egy rossz érzése, mikor Adoaver elkezdi magyarázni, hogy valamit kölcsönvett a toronyból. Ám ekkor még nem szól semmit, mert a kíváncsiság és a meglepettség lekötik, meg előbb látni kívánja, miről is van szó...
Aztán lenyűgözött érdeklődéssel is figyeli a különös holmit és hogy mire képes, de még Adoaver mágiáját is, ahogy tüzet varázsol a tojás belsejébe. Majd a tojás bezárul, és váratlanul az ő kezeibe kerül, mert szinte megbabonázott engedelmességgel veszi el, ahogy a fiú felé nyújtja.
Máris megérzi a kellemes hőt és kedve volna magához ölelni az "apró tábortüzet". Adoaver pedig közben már megy is tovább és csak mondja és mondja... Garsin azonban nem mozdul egy tapodtat sem. S mire az ifjú végül elhallgat, a lány fogja, s az elmondottak alapján, meg a látottakból kikövetkeztetve egyszerűen elzárja a nyílásokat, hogy a tűz lassan kialudhasson odabent. Majd vesz egy mély levegőt, s ha Adoaver eddig még nem fordult vissza, most akkor is utánaszól.*
- Adoaver! - *Megvárja, míg az ifjú figyelme biztosan rá irányul.*
- Kölcsönvetted? Azt mondod, de... ez lopás! - *Közli, s látszik rajta, hogy próbál határozott lenni. Valahol a barát és a városőr szerep határán billeg, de a városőr szerepben még nem gyakorlott.*
- A gondviselőid, a családod házából talán kölcsönvehetsz dolgokat, de máséból nem hozhatod el, hacsak nem engedték meg, vagy kínálták ők maguk. - *Magyarázza, hátha csak valami félreértés ez és az ifjú tapasztalatlanságából ered ez a tett. Bár ezt elég nehéz elképzelnie, de nem is olyan körülmények között nőtt fel, mint a fiú.*
- Ezt azonnal vigyük vissza! És bízzunk benne, hogy nem vették észre. Akkor lehet nem csak büntetést kapsz, de a toronyba sem engednek be többé... - *Vázolja föl a legrosszabb eshetőséget, s máris kevésbé érzi a fáradtságot vagy a hideget, úgy felpörgeti az idegesség.
Ahogy fordul, abból egyértelmű, hogy az "azonnal"-t szó szerint értette, s máris fordulna vissza, de tekintete még Adoaveren van, várja a válaszát.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.17 13:16:51
1721. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-12-17 11:07:13
Üzenet elküldve: 2021-12-17 11:07:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Annyi elég is neki, hogy megerősítést kap; valamit amúgy is meg szeretett volna mutatni, csak okot kellett találnia, hogy megtegye.*
- Az ágy még messze van, úgyhogy ennek most meg kell tennie. *Mondja, miközben megáll. Megkeresi a legkevésbé megviselt sarkot a földesútnak, ahova le tudja tenni táskáját, és elkezd keresgélni benne.* -Ezt a toronyban találtam a gyakorlószobában, és úgy döntöttem, kölcsönveszem. *Indokol, és előhúzza felszerelései közül azt, amit keres: Egy rövid, vastag, nehéz, barna színezetű, látszólag agyagra emlékeztető anyagból készült, kis híján a fejével megegyező méretű tojás, aminek két oldalán lyuk, alattuk pedig egy-egy mélyedés található, amivel könnyedén kézen lehet fogni és tartani a az eszközt. A lyukakkal be lehet látni üreges belsejébe is, aminek alján úgyszintén látható egy mélyedés, amiben valami rejtélyes, fekete por található. Igen mélyen van, mintha direkt távolabb akarnák tartani a lyukaktól.*
- Egy pillanat. *Kéri, és a tojás tetejére helyezi az egyik kezét, amin egy kis lyuk, és mellette egy fogó található. Sápadt kezét derekasan megszorítva meghúzza a fogót, amitől egy miniatűr lyuk keletkezik a tetőn. Adoaver arcán lehet látni, hogy erőlködik, ahogy ujjait a lyuk peremére helyezve húzza azt, de egy pár másodperc után csak sikerül elérnie, amit akar: a tojás hirtelen kétfelé nyílik, részletesebb megtekintést engedve belsejébe, ami nem nagyon különbözik külsejétől. Már az alján lévő, nagyobbnak látszó mélyedést és a port kivéve.
Egyik kezét a tojáskülső egyik mélyedésében nyugtatva fogja azt, másik kezét pedig hirtelen csuklójáig elforgatja és ökölbe szorítja, mintha megfogott volna valamit, és a nyílásba nyúl. Ha sikerül, amit akar, akkor a két kis lyuk egyikébe belekémlelve lehet látni, hogy a tojásban fény gyullad, Adoaver pedig gyorsan kiveszi kezét a szerkentyűből és bezárja a nyílást, visszaadva azt a tojás alakot. Csak egy pillanatig tart és a láng nagyobbra nő, nemcsak jobban kivilágítva a lyukon túli környezetet, hanem felmelegítve azt. Varázslatából keletkezett tüze a fekete porból tartja fönn magát, ami igencsak erős anyag; ráadásul nem spórolt vele, úgyhogy egy jó ideig fenn fog állni a láng, ami már az egész tojáslámpást felmelegíti, de amaz "héja" nem enged ki annyi forróságot, hogy megégesse, vagy erősebben ingerelje az ifjú mágus bőrét. Miután megállapítja, nem irritálja a hőmérséklet, akárhol, vagy akárhova tartja, Garsinhoz fordul.*
- Tessék, fogd. Tartsd, ahova akarod, átmelegít! Csak ne nyisd ki a nyílást, a tűz könnyen felér. *Nem fogad el elutasító választ, és ha a lány kezében van a tojást, felveszi táskáját, és elkezd tovább haladni az úton.*
- Fogalmam sincs miből van ez a cucc, de imádom. Fényt ad, hőt ad, és könnyű eloltani: Csak megnyomod a fogót, és összetolja a az üreg falait, bezárja a két ablakot, és a levegő hiánya teszi a dolgát; és még a por is megmarad! Van egy sejtésem, hogy ezt éjszakai tanulásokra találták ki, de fene egye ha miniatűr tábortűznek is jó! *Büszkélkedik vele, miközben megemelkedett magabiztossággal szemléli a körülöttük lévő, most már jóval láthatóbb környezetet; ugyan nem volt sok minden érdekes, ami szemük elől rejtett volt; további nádas, víz, és sár, de kifejezetten megnyugtató, ha legalább látják a semmit, és nemcsak sejtésük van róla.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására egy jól világító lángot tud elhelyezni egy tárgy hegyére (pl. bot, fáklya vagy egyéb fegyvervég). Ha az anyag nem éghető, a láng két kör múlva kialszik, egyéb esetben életszerűen meggyullad.
*Annyi elég is neki, hogy megerősítést kap; valamit amúgy is meg szeretett volna mutatni, csak okot kellett találnia, hogy megtegye.*
- Az ágy még messze van, úgyhogy ennek most meg kell tennie. *Mondja, miközben megáll. Megkeresi a legkevésbé megviselt sarkot a földesútnak, ahova le tudja tenni táskáját, és elkezd keresgélni benne.* -Ezt a toronyban találtam a gyakorlószobában, és úgy döntöttem, kölcsönveszem. *Indokol, és előhúzza felszerelései közül azt, amit keres: Egy rövid, vastag, nehéz, barna színezetű, látszólag agyagra emlékeztető anyagból készült, kis híján a fejével megegyező méretű tojás, aminek két oldalán lyuk, alattuk pedig egy-egy mélyedés található, amivel könnyedén kézen lehet fogni és tartani a az eszközt. A lyukakkal be lehet látni üreges belsejébe is, aminek alján úgyszintén látható egy mélyedés, amiben valami rejtélyes, fekete por található. Igen mélyen van, mintha direkt távolabb akarnák tartani a lyukaktól.*
- Egy pillanat. *Kéri, és a tojás tetejére helyezi az egyik kezét, amin egy kis lyuk, és mellette egy fogó található. Sápadt kezét derekasan megszorítva meghúzza a fogót, amitől egy miniatűr lyuk keletkezik a tetőn. Adoaver arcán lehet látni, hogy erőlködik, ahogy ujjait a lyuk peremére helyezve húzza azt, de egy pár másodperc után csak sikerül elérnie, amit akar: a tojás hirtelen kétfelé nyílik, részletesebb megtekintést engedve belsejébe, ami nem nagyon különbözik külsejétől. Már az alján lévő, nagyobbnak látszó mélyedést és a port kivéve.
Egyik kezét a tojáskülső egyik mélyedésében nyugtatva fogja azt, másik kezét pedig hirtelen csuklójáig elforgatja és ökölbe szorítja, mintha megfogott volna valamit, és a nyílásba nyúl. Ha sikerül, amit akar, akkor a két kis lyuk egyikébe belekémlelve lehet látni, hogy a tojásban fény gyullad, Adoaver pedig gyorsan kiveszi kezét a szerkentyűből és bezárja a nyílást, visszaadva azt a tojás alakot. Csak egy pillanatig tart és a láng nagyobbra nő, nemcsak jobban kivilágítva a lyukon túli környezetet, hanem felmelegítve azt. Varázslatából keletkezett tüze a fekete porból tartja fönn magát, ami igencsak erős anyag; ráadásul nem spórolt vele, úgyhogy egy jó ideig fenn fog állni a láng, ami már az egész tojáslámpást felmelegíti, de amaz "héja" nem enged ki annyi forróságot, hogy megégesse, vagy erősebben ingerelje az ifjú mágus bőrét. Miután megállapítja, nem irritálja a hőmérséklet, akárhol, vagy akárhova tartja, Garsinhoz fordul.*
- Tessék, fogd. Tartsd, ahova akarod, átmelegít! Csak ne nyisd ki a nyílást, a tűz könnyen felér. *Nem fogad el elutasító választ, és ha a lány kezében van a tojást, felveszi táskáját, és elkezd tovább haladni az úton.*
- Fogalmam sincs miből van ez a cucc, de imádom. Fényt ad, hőt ad, és könnyű eloltani: Csak megnyomod a fogót, és összetolja a az üreg falait, bezárja a két ablakot, és a levegő hiánya teszi a dolgát; és még a por is megmarad! Van egy sejtésem, hogy ezt éjszakai tanulásokra találták ki, de fene egye ha miniatűr tábortűznek is jó! *Büszkélkedik vele, miközben megemelkedett magabiztossággal szemléli a körülöttük lévő, most már jóval láthatóbb környezetet; ugyan nem volt sok minden érdekes, ami szemük elől rejtett volt; további nádas, víz, és sár, de kifejezetten megnyugtató, ha legalább látják a semmit, és nemcsak sejtésük van róla.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására egy jól világító lángot tud elhelyezni egy tárgy hegyére (pl. bot, fáklya vagy egyéb fegyvervég). Ha az anyag nem éghető, a láng két kör múlva kialszik, egyéb esetben életszerűen meggyullad.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937