Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 89 (1761. - 1780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1780. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-08-10 09:53:53
Üzenet elküldve: 2022-08-10 09:53:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Hosszú út során lassan elkezdtek elfogyni a magasabb fák. Hojuw léptei is nehezebbé váltak a mocsaras talajon. Ez nem állította meg Arthenior tartó útjába. Egy óra menetelés után már látta a karaván út elágazását. Tudta Arthenior vezető irány jobbra van tőle így kitalálta, hogy karaván útról letérve ingoványos vidéken át megy. Ahogy megteszi az első lépéseket mocsaras talajon érzi, hogy kelleténél jobban elkezdet süllyedni. Hojuw gyorsan visszatér a karaván útra mielőtt a mocsár meggátolná az útját a városba. Térdéig sárosan folytatta útját a kereszteződés végéig. Kereszteződésnél tőle jobbra fordulva ment tovább. Hojuw haladása közben észre vette a távolba az út mellett romos épületet lát. Távolság miatt nem tudta eldönteni milyen épület lehet. Ahogy közelebb ér rájön arra, hogy ez lehetett az itteni karavánpihenő. Kívülről már növények kezdték benőni a romot. A falak nagy része már nem állt a helyén. Hojuw a romot kívülről végig tekintette a karavánútról. Rossz érzés érzet a rom kőrül, ezért tovább is haladót.*
1779. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-07-29 21:26:14
Üzenet elküldve: 2022-07-29 21:26:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Hydrik folytatja útját a fogadó felé. Megérkezett az Ingoványos Vidékhez. A víz zöld, a fák keresztülhajolnak az apró patak mértű vizeken. A levegő párás és büdös. *
~ Mintha csak tegnap lett volna, amikor a barátaimmal odahaza ilyen területeken fogócskáztunk. Léa'sternek le is szakadt két lábujja, amikor beleakadt valamelyik fának a gyökerébe.~ *Emlékszik vissza a régi szép időkre Hydrik. Olyannyira, hogy észre sem vette, hogy már ki is jutott ebből a bűzölgő csapdából*
~ Mintha csak tegnap lett volna, amikor a barátaimmal odahaza ilyen területeken fogócskáztunk. Léa'sternek le is szakadt két lábujja, amikor beleakadt valamelyik fának a gyökerébe.~ *Emlékszik vissza a régi szép időkre Hydrik. Olyannyira, hogy észre sem vette, hogy már ki is jutott ebből a bűzölgő csapdából*
1778. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-06-24 09:56:00
Üzenet elküldve: 2022-06-24 09:56:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
*Megindul visszafelé, lovát maga mellett vezetve, ő se olyan bátor, hogy az ingoványt lóháton szelje át, mert messziről nézve a talaj néha trükkös tud lenni. Így jobb, ha maga tapogatja ki az ösvényt, ami ugyan ki van már taposva, azonban néhol még félrevihetik az embert a vadcsapások. A ló is óvatosan lépked, mintha csak azon lenne, hogy minél kisebb zajt csapjon ő is. Nem igazán szeretnék azokat a lényeket felébreszteni, akik itt laknak és még emberfia sose látta őket. Nem szeretne első lenni ebben az esetben.*
-Ne aggódj, mindjárt kiérünk. *Cirógatja meg a ló nyakát.*
-Ne aggódj, mindjárt kiérünk. *Cirógatja meg a ló nyakát.*
1777. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-06-04 16:57:04
Üzenet elküldve: 2022-06-04 16:57:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Előre //
* Újfent lelkesen indult el, de az ingovány látványa megtorpanásra készteti. Baljósan gőzölög előtte, amitől önkéntelenül is megborzong.*
- Talán mégse kéne.* Nyűglődik, de végül csak belép, mert ha már ideig eljutott, akkor csak nem itt fog visszafordulni. Újfent meleg van, de itt ez egészen másképpen érződik. Fojtós, párás a levegő. A szúnyogok pedig csípnek, mint a sivatagi skorpiók.*
- Hogy Teysus verne meg mindőtöket! Átkozott teremtmények.* Csapkod, de mintha azok meg se éreznék. A sár ragadós, amitől a menés is nehézkes. Hamarosan pedig ebből a sárból jut mindenhova is. A békék pedig, mintha rajta mulatnának, minden irányból zajonganak. Kész rémálomba ez a hely. Közben pedig figyelje még az utat is, mert elég néhány rossz lépés csak volt tündér. Rengeteg pihenőjébe, meg vizébe kerül ez a mocsári utazás. Ha ezt tudja, akkor biztos nem vágott volna neki, de ez már mindegy.*
* Újfent lelkesen indult el, de az ingovány látványa megtorpanásra készteti. Baljósan gőzölög előtte, amitől önkéntelenül is megborzong.*
- Talán mégse kéne.* Nyűglődik, de végül csak belép, mert ha már ideig eljutott, akkor csak nem itt fog visszafordulni. Újfent meleg van, de itt ez egészen másképpen érződik. Fojtós, párás a levegő. A szúnyogok pedig csípnek, mint a sivatagi skorpiók.*
- Hogy Teysus verne meg mindőtöket! Átkozott teremtmények.* Csapkod, de mintha azok meg se éreznék. A sár ragadós, amitől a menés is nehézkes. Hamarosan pedig ebből a sárból jut mindenhova is. A békék pedig, mintha rajta mulatnának, minden irányból zajonganak. Kész rémálomba ez a hely. Közben pedig figyelje még az utat is, mert elég néhány rossz lépés csak volt tündér. Rengeteg pihenőjébe, meg vizébe kerül ez a mocsári utazás. Ha ezt tudja, akkor biztos nem vágott volna neki, de ez már mindegy.*
1776. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-05-31 09:01:09
Üzenet elküldve: 2022-05-31 09:01:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
*A fűben nem igazán látott messzire, de ahogy közeledik az ingoványhoz, érzi, hogy még nem az volt a legrosszabb hely, ahova eljuthatott. ~Bakker! Nem is emlékeztem, hogy itt ilyen cudar szagok vannak. ~ Fogja be az orrát, mindig csak egy kis levegőt eresztve be, hátha megszokja előbb vagy utóbb. Persze érzett már büdösebbet, de ez a szag most meglepetésszerűen érte, mintha csak az egyik bokor alól ugrott volna elő hirtelen. Miután várakozott egy kicsit, tekintetével már meg is találta az ösvényt, amiről bizony nem szabad lelépnie. Nem szeretné itt hagyni az egész fogsorát ebben a büdös ingoványban, mert itt ha beleragad valamibe, nincs senki, aki kisegítené.*
1775. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-05-29 18:17:34
Üzenet elküldve: 2022-05-29 18:17:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Karheia//
*Sikerült neki az utolsó varázslat is, amit Karheia tanított neki. A száraz ág virágba borul az igének köszönhetően, s ezzel együtt a kis tündér arca is mosolyra derül. Bár még lenne hátra a Fanevelés is, arra úgy érzi, hogy már egyáltalán nincs ereje. Hiába, ha túl sok varázserőt elhasznál kezdőként, azt hamar meg fogja érezni. A tanulást mára be kell rekesztenie.*
- Sajnálom, de nagyon elfáradtam. Se a varázserőm, se az elmém nem képes már több mindent befogadni. Köszönök szépen még egyszer mindent és remélem, hogy még találkozunk! *Azzal meghajol mélyen a mestere előtt és elindul az ingoványos vidék irányába. Most már gyakorlottabban szökdel át a veszélyes vidéken, hogy aztán a szántóföldeken találhassa magát. Újra megpróbálkozik a korábbi tervével, hogy egy közeli istállóban szálljon meg az éjszakára. Amennyiben nem sikerül neki, még mindig tud idézni egy hatalmas fát, aminek a tetején legalább a vadállatok elől biztonságban lehet. A szántóföldeken azonban rengeteg telek van, biztosan fog találni egy elhagyatott épületet. Vagy ha nincs is elhagyatva, legalább csak állatok élnek benne. Az utóbbival még jobban is járna, hiszen ott minden bizonnyal melegebb is lenne.*
*Sikerült neki az utolsó varázslat is, amit Karheia tanított neki. A száraz ág virágba borul az igének köszönhetően, s ezzel együtt a kis tündér arca is mosolyra derül. Bár még lenne hátra a Fanevelés is, arra úgy érzi, hogy már egyáltalán nincs ereje. Hiába, ha túl sok varázserőt elhasznál kezdőként, azt hamar meg fogja érezni. A tanulást mára be kell rekesztenie.*
- Sajnálom, de nagyon elfáradtam. Se a varázserőm, se az elmém nem képes már több mindent befogadni. Köszönök szépen még egyszer mindent és remélem, hogy még találkozunk! *Azzal meghajol mélyen a mestere előtt és elindul az ingoványos vidék irányába. Most már gyakorlottabban szökdel át a veszélyes vidéken, hogy aztán a szántóföldeken találhassa magát. Újra megpróbálkozik a korábbi tervével, hogy egy közeli istállóban szálljon meg az éjszakára. Amennyiben nem sikerül neki, még mindig tud idézni egy hatalmas fát, aminek a tetején legalább a vadállatok elől biztonságban lehet. A szántóföldeken azonban rengeteg telek van, biztosan fog találni egy elhagyatott épületet. Vagy ha nincs is elhagyatva, legalább csak állatok élnek benne. Az utóbbival még jobban is járna, hiszen ott minden bizonnyal melegebb is lenne.*
1774. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-05-22 19:22:58
Üzenet elküldve: 2022-05-22 19:22:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Visszautazás a mágia szárnyán//
*Idefelé jövet nem volt egy egyszerű utazás az ingovány, de visszafelé sem az. Annyi könnyebbsége van, hogy látja még a saját nyomait a puha talajon, így ahol nagyon besüppedt a lába, ott most máshova lép. Ahogy ott ült a Mágustoronyban, megtanult egy újabb nagyon hasznos varázslatot, amit még nem akar kipróbálni, csak majd ha tényleg többet tud erről a hajóról és a nagy kincsről, ami várhatja.* ~Vajon tényleg képes vagyok ezzel a varázslattal üzenetet küldeni Norenn-nek? Nem fog halálra rémülni az öreg, ha meghallja, hogy így szólok neki?~ *Végül lezárja magában a dolgot, hiszen a Fortas család feje már annyi furcsaságot láthatott talán Learontól, hogy nem ez lesz a legmeglepőbb neki. Lassan érzi, hogy a föld a talpa alatt már nem olyan nyálkás és iszapos, ami nemes egyszerűséggel arra utal, hogy kezdi elérni ennek a borzalmas szutymáknak a végét. Nagy sóhajjal lép ki a füves talajra, ami már nem süpped és nem koszolja össze még jobban a bakancsát, amit éppen, hogy le tudott tisztítani ott a torony lépcsőjén.*
*Idefelé jövet nem volt egy egyszerű utazás az ingovány, de visszafelé sem az. Annyi könnyebbsége van, hogy látja még a saját nyomait a puha talajon, így ahol nagyon besüppedt a lába, ott most máshova lép. Ahogy ott ült a Mágustoronyban, megtanult egy újabb nagyon hasznos varázslatot, amit még nem akar kipróbálni, csak majd ha tényleg többet tud erről a hajóról és a nagy kincsről, ami várhatja.* ~Vajon tényleg képes vagyok ezzel a varázslattal üzenetet küldeni Norenn-nek? Nem fog halálra rémülni az öreg, ha meghallja, hogy így szólok neki?~ *Végül lezárja magában a dolgot, hiszen a Fortas család feje már annyi furcsaságot láthatott talán Learontól, hogy nem ez lesz a legmeglepőbb neki. Lassan érzi, hogy a föld a talpa alatt már nem olyan nyálkás és iszapos, ami nemes egyszerűséggel arra utal, hogy kezdi elérni ennek a borzalmas szutymáknak a végét. Nagy sóhajjal lép ki a füves talajra, ami már nem süpped és nem koszolja össze még jobban a bakancsát, amit éppen, hogy le tudott tisztítani ott a torony lépcsőjén.*
1773. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-05-21 18:30:26
Üzenet elküldve: 2022-05-21 18:30:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Utazás a mágia szárnyán//
*Az ingoványon megpróbál a lehető leggyorsabban áthaladni. Nincsenek jó emlékei erről a helyről. Számtalan rossz dolog történt itt vele. Még régebben egy csizmáját is elhagyta és talán ez a legkisebb baj ami itt történt, szóval nehogy most valami még rosszabb szituáció alakuljon ki, gyorsan szedi a lábait és le sem tér az ösvényről, amit egyébként is szokott használni. Hall a távolból valami kuruttyolásszerű hangot is, ami túl mély és túl hátborzongató ahhoz, hogy békától jöhessen.* ~Még jó, hogy nem este vágok át itt. Persze megvédem magam mindentől, de jobb a békesség!~ *Gondolkodik magában és, hogy jobban teljen az idő, kortyol egyet az almaborból, ami az övére tűzött kulacsból és úgy egyébként a saját birtokáról származik. Szinte biztos benne, hogy otthon Fortasék már túl vannak az ebéden és rendbe tették az állatokat. Ilyenkor szokott nekiállni Fortas-asszony mosogatni és ha azzal készen van, akkor jöhet a felseprés a házak előtt.* ~Nem dicsérem eleget azt az asszonyt! Lehet vennem kéne neki valami szép karkötőt, hogy megmutassam, hogy többet érnek nekem egyszerű munkásoknál.~ *Már el is képzeli magában, hogy mennyire fog örülni az asszonyság az ékszernek. Ilyesmire nem telik nekik, hiszen minden erejükkel arra spórolnak, hogy vehessenek saját földet maguknak. Persze jó az amit használnak, de minden valamirevaló család saját tulajdont akar. A pásztormágus is így volt vele mikor nincstelen zsellérként járta a világot.*
*Az ingoványon megpróbál a lehető leggyorsabban áthaladni. Nincsenek jó emlékei erről a helyről. Számtalan rossz dolog történt itt vele. Még régebben egy csizmáját is elhagyta és talán ez a legkisebb baj ami itt történt, szóval nehogy most valami még rosszabb szituáció alakuljon ki, gyorsan szedi a lábait és le sem tér az ösvényről, amit egyébként is szokott használni. Hall a távolból valami kuruttyolásszerű hangot is, ami túl mély és túl hátborzongató ahhoz, hogy békától jöhessen.* ~Még jó, hogy nem este vágok át itt. Persze megvédem magam mindentől, de jobb a békesség!~ *Gondolkodik magában és, hogy jobban teljen az idő, kortyol egyet az almaborból, ami az övére tűzött kulacsból és úgy egyébként a saját birtokáról származik. Szinte biztos benne, hogy otthon Fortasék már túl vannak az ebéden és rendbe tették az állatokat. Ilyenkor szokott nekiállni Fortas-asszony mosogatni és ha azzal készen van, akkor jöhet a felseprés a házak előtt.* ~Nem dicsérem eleget azt az asszonyt! Lehet vennem kéne neki valami szép karkötőt, hogy megmutassam, hogy többet érnek nekem egyszerű munkásoknál.~ *Már el is képzeli magában, hogy mennyire fog örülni az asszonyság az ékszernek. Ilyesmire nem telik nekik, hiszen minden erejükkel arra spórolnak, hogy vehessenek saját földet maguknak. Persze jó az amit használnak, de minden valamirevaló család saját tulajdont akar. A pásztormágus is így volt vele mikor nincstelen zsellérként járta a világot.*
1772. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-05-12 11:53:51
Üzenet elküldve: 2022-05-12 11:53:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
*Bármennyit is pihenjen Syndra, valóban nyűgösen ébred, úgy érzi, egy szemernyit sem pihent és mindene fáj. De ez a fájdalom csak inkább lelki, mert testileg nincs semmi baja. Morwon határozottan ébreszti és ösztönzi indulásra a csapatot. Hogy megadja-e nekik a "csak két órát", az az óriáson múlik.
A gyógynövények gyűjtése jó ötlet lehet, ám kérdés, hogy mennyire ismerik azokat. Az általánosságban használtakat ismerhetik, de akad olyan bőven, ami túlmutat herbalista készségeiken és ha nem kívánnak rossz növényt gyűjteni, érdemes ezt átgondolni majd. Morwon meg is osztja erről meglátásait, óriáskén is jó intelligenciával látva át az ötlet buktatóit.
Ha Syndra felébredt és megitatná kulacsából a lovát, nem sokra megy vele. Egy ló napi vízszükséglete húsz-harminc liter között van, egy kulacs édeskevés neki. A mocsár vizéből nem iszik, büdös kipárolgásaitól csak prüszköl a hátas.
Ha tovább haladnak, a következő megállóra elérhetik Erdőmélye határát, ahol a sűrűn nőtt, áthatolhatatlannak tűnő vadon kezdődik. Ez már nem az a barátságos erdő, ami Artheniort körbeöleli. Valódi vad erdőség, ahol az összekapaszkodó fáktól nem látni az eget, út vagy csapás nem nagyon van, legfeljebb azok, amit valamelyik állat vágott magának.*
//Aniss, Morwon, Syndra//
*Bármennyit is pihenjen Syndra, valóban nyűgösen ébred, úgy érzi, egy szemernyit sem pihent és mindene fáj. De ez a fájdalom csak inkább lelki, mert testileg nincs semmi baja. Morwon határozottan ébreszti és ösztönzi indulásra a csapatot. Hogy megadja-e nekik a "csak két órát", az az óriáson múlik.
A gyógynövények gyűjtése jó ötlet lehet, ám kérdés, hogy mennyire ismerik azokat. Az általánosságban használtakat ismerhetik, de akad olyan bőven, ami túlmutat herbalista készségeiken és ha nem kívánnak rossz növényt gyűjteni, érdemes ezt átgondolni majd. Morwon meg is osztja erről meglátásait, óriáskén is jó intelligenciával látva át az ötlet buktatóit.
Ha Syndra felébredt és megitatná kulacsából a lovát, nem sokra megy vele. Egy ló napi vízszükséglete húsz-harminc liter között van, egy kulacs édeskevés neki. A mocsár vizéből nem iszik, büdös kipárolgásaitól csak prüszköl a hátas.
Ha tovább haladnak, a következő megállóra elérhetik Erdőmélye határát, ahol a sűrűn nőtt, áthatolhatatlannak tűnő vadon kezdődik. Ez már nem az a barátságos erdő, ami Artheniort körbeöleli. Valódi vad erdőség, ahol az összekapaszkodó fáktól nem látni az eget, út vagy csapás nem nagyon van, legfeljebb azok, amit valamelyik állat vágott magának.*
1771. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-05-10 20:59:40
Üzenet elküldve: 2022-05-10 20:59:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Zaklatott álmai ellenére örül, hogy némileg feltöltődve vág neki ismét útjának, aminek legnehezebb részéhez érkezett. A hajnali órákban szerencsére már elég világos van ahhoz, hogy némileg nagyobb biztonságban érezze magát, hiszen nagyjából látni véli hol lazább a talaj, s hol nem, ennek ellenére rendkívül körültekintő. Elég csak visszaemlékeznie arra, amikor Learonnal jártak itt, és szegény kísérőjük jóformán életét vesztette kettejük társaságában. Most pedig, hogy segítség híján van inkább lassabban, de fokozott óvatossággal araszol a Torony felé.*
1770. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-05-10 09:25:59
Üzenet elküldve: 2022-05-10 09:25:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Az erdőszéli tisztásról indult, majd a szántóföldekre ért, ahonnan a füves pusztára keveredett, és most az ingoványos vidéken van. A lábait már szinte nem is érzi, de nem táborozhat le a semmi közepén. Akármennyire is fáradt, nem lankadhat a figyelme egy ilyen veszélyes területen. Úgy érzi, hogy minél távolabb keveredik a várostól, annál rosszabb környéken találja magát, de ennek ellenére sincs oka visszafordulni. Pénz nélkül semmire sem menne Artheniorban, munkát pedig valószínűleg sehol sem kapna az emlékei nélkül. Hinnie kell abban, hogy van a közelben egy falu vagy esetleg egy tanya, ahol könnyebben feltalálná magát. A légzése egyre szaporább, a talpai is már elkezdtek zsibbadni, de még így sem lassít a menetelésén. Vigyáznia kell, mert ezen a vidéken egy rossz lépés és soha többé nem láthatja meg a holnapot. Amikor már teljesen feladná a reményt, egy különleges tornyot pillant meg a távolban. Nem mondható se nem tanyának, se nem falunak, de talán éppen ezért pont egy olyan helyszín, amire neki most éppen szüksége van.*
1769. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-05-06 22:28:37
Üzenet elküldve: 2022-05-06 22:28:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Korai lenne még örömtáncot járni, hiszen épp csak, hogy nem bomlott fel csapatuk az út felénél. Morwon tudja, hogy ennél csak nagyobb megpróbáltatások fogják őket érni. Szerencsére a többiek sem pazarolják sokáig az értékes időt és hamar visszaindulnak a táborukba. Azon azért néz egyet, mikor Syndra Aniss fenekébe markol, de gondolatban megvonja vállait, mert látott már furcsábbat is. Jobban érdekli most, hogy végre valami meleget ehessen. Útközben gallyakat gyűjt, ahogy azt eltervezte, úgyhogy a tűzgyújtással sem lesz gond. Nekilát a nyúl feldolgozásának az Anisstól kölcsönkapott tőrrel, közben megemlíti Nimerilt, mire Syndra igencsak felbuzdul. Morwon is meglepődik a közös ismerősön, de aztán eszébe jut, hogy Nimerilt valószínűleg a fél város ismeri a szakmájából adódóan. Nyugodtan folytatja hát a nyúzást, csak a zavaró szúnyogokat és legyeket hessegeti el néha magáról, esetleg a húsról. *
– Pár hata találkoztunk. Vele olvastam az óriás-hangyákokról. Bár nem sok újat tudtunk meg, há' ezér' indultam el értük. Hogy megnézzem őket. * Magyarázza társainak nyugodtan. Miután a nyúzással végez, a felesleget arrébb veti és keres egy megfelelő botot, amire felnyársalhatja. Syndra szavaira elmosolyodik. Se őt, se Nimerilt nem ismeri még olyan jól, hogy vakon megbízzon benne, de Morwon nem túl gyanakvó típus, ezért ő is hasonlóan szép szavakat intéz az elfhez. *
– Te is lehetsz az én barátom! És te is, Aniss! * Teszi hozzá, nehogy a zsoldoslány kívülállónak érezze magát, amiért neki még nem volt szerencséje megismerni közös barátjukat.
Aniss javaslatára bólint. *
– Jó ötlet. Gyűjthetünk növényeket… Bár én nem vagyok tudós – örülök, ha a vérfűt és az ördögvigyort nem keverem össze! * Nevet fel jóízűen. Vérfüvet ugyan már látott, ördögvigyort viszont még nem (vagy csak nem tud róla), úgyhogy valóban nem hozzá kell fordulni növényismeret-ügyben. A hús sül, úgyhogy ő is megpihenhet. Előtte azonban még keres egy közeli pocsolyát – az ingoványban járnak, úgyhogy talán sikerülhet –, amiben megmoshatja a kezét és a kést is. Próbál nem beleesni a vízbe, és ha ez sikerül és visszamegy a lányokhoz, visszaadja a tőrt Anissnak, megforgatja a nyulat, aztán ő is leül a tűz közelébe. Még egy párszor feláll és megismétli a forgatást, majd ha elkészül a hús, leveszi a nyársról. Ismét szükség lesz a késre, hogy felvágják, de legfeljebb újra megmossa majd. *
– A hús az hús. * Állapítja meg bölcsen, majd nagyot harap a részéből, ha már egy kicsit kihűlt. Syndrát nem zavarja fel, inkább ő is lehunyja szemeit. Nem akar aludni, csak kihasználja a pihenőt. Abba pedig inkább bele sem mer gondolni, hogy mit fognak vacsorázni. Órájuk nincs, így nehéz az idő múlását mérni, de nagyjából másfél-két óra elteltével Morwon indulásra buzdítja társait. *
– No, indulás! * Persze nincs kőből a szíve, hagy még pár perc felkészülési időt, aztán Pajtáshoz lép és megpaskolja a nyakát. *
– No, hallottad! * Szól az öszvérhez és a kantárt fogva lassan el is indul. Remélhetőleg a többiek is követik. Innentől fogva estig már csak néhány rövid pihenőt tervez. Vacsorára meg majd esznek sült békát, esetleg ha szerencséjük van, találnak valami táplálóbbat, például egy mocsári madár tojásait. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Korai lenne még örömtáncot járni, hiszen épp csak, hogy nem bomlott fel csapatuk az út felénél. Morwon tudja, hogy ennél csak nagyobb megpróbáltatások fogják őket érni. Szerencsére a többiek sem pazarolják sokáig az értékes időt és hamar visszaindulnak a táborukba. Azon azért néz egyet, mikor Syndra Aniss fenekébe markol, de gondolatban megvonja vállait, mert látott már furcsábbat is. Jobban érdekli most, hogy végre valami meleget ehessen. Útközben gallyakat gyűjt, ahogy azt eltervezte, úgyhogy a tűzgyújtással sem lesz gond. Nekilát a nyúl feldolgozásának az Anisstól kölcsönkapott tőrrel, közben megemlíti Nimerilt, mire Syndra igencsak felbuzdul. Morwon is meglepődik a közös ismerősön, de aztán eszébe jut, hogy Nimerilt valószínűleg a fél város ismeri a szakmájából adódóan. Nyugodtan folytatja hát a nyúzást, csak a zavaró szúnyogokat és legyeket hessegeti el néha magáról, esetleg a húsról. *
– Pár hata találkoztunk. Vele olvastam az óriás-hangyákokról. Bár nem sok újat tudtunk meg, há' ezér' indultam el értük. Hogy megnézzem őket. * Magyarázza társainak nyugodtan. Miután a nyúzással végez, a felesleget arrébb veti és keres egy megfelelő botot, amire felnyársalhatja. Syndra szavaira elmosolyodik. Se őt, se Nimerilt nem ismeri még olyan jól, hogy vakon megbízzon benne, de Morwon nem túl gyanakvó típus, ezért ő is hasonlóan szép szavakat intéz az elfhez. *
– Te is lehetsz az én barátom! És te is, Aniss! * Teszi hozzá, nehogy a zsoldoslány kívülállónak érezze magát, amiért neki még nem volt szerencséje megismerni közös barátjukat.
Aniss javaslatára bólint. *
– Jó ötlet. Gyűjthetünk növényeket… Bár én nem vagyok tudós – örülök, ha a vérfűt és az ördögvigyort nem keverem össze! * Nevet fel jóízűen. Vérfüvet ugyan már látott, ördögvigyort viszont még nem (vagy csak nem tud róla), úgyhogy valóban nem hozzá kell fordulni növényismeret-ügyben. A hús sül, úgyhogy ő is megpihenhet. Előtte azonban még keres egy közeli pocsolyát – az ingoványban járnak, úgyhogy talán sikerülhet –, amiben megmoshatja a kezét és a kést is. Próbál nem beleesni a vízbe, és ha ez sikerül és visszamegy a lányokhoz, visszaadja a tőrt Anissnak, megforgatja a nyulat, aztán ő is leül a tűz közelébe. Még egy párszor feláll és megismétli a forgatást, majd ha elkészül a hús, leveszi a nyársról. Ismét szükség lesz a késre, hogy felvágják, de legfeljebb újra megmossa majd. *
– A hús az hús. * Állapítja meg bölcsen, majd nagyot harap a részéből, ha már egy kicsit kihűlt. Syndrát nem zavarja fel, inkább ő is lehunyja szemeit. Nem akar aludni, csak kihasználja a pihenőt. Abba pedig inkább bele sem mer gondolni, hogy mit fognak vacsorázni. Órájuk nincs, így nehéz az idő múlását mérni, de nagyjából másfél-két óra elteltével Morwon indulásra buzdítja társait. *
– No, indulás! * Persze nincs kőből a szíve, hagy még pár perc felkészülési időt, aztán Pajtáshoz lép és megpaskolja a nyakát. *
– No, hallottad! * Szól az öszvérhez és a kantárt fogva lassan el is indul. Remélhetőleg a többiek is követik. Innentől fogva estig már csak néhány rövid pihenőt tervez. Vacsorára meg majd esznek sült békát, esetleg ha szerencséjük van, találnak valami táplálóbbat, például egy mocsári madár tojásait. *
1768. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-05-03 23:04:03
Üzenet elküldve: 2022-05-03 23:04:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Meglepi az ölelésnél, hogy az elf a fenekébe markol. Kicsit belé is pirul, de nem viszonozza és nem is hozza inkább szóba. ~ Talán csak véletlen volt, hihi. ~ Nevetgél magában, bár mélyen ő is tudja, hogy nem lehetett véletlen, hiszen a férfiaktól már kapott hasonló 'véletlen' fenékfogásokat. Na, ez még csak nem is volt félénk, hanem igen konkrét. Bár nem bánja, kicsit furcsállja Syndránál, hiszen alig ismeri Anisst. Viszont hozott nyulat, úgyhogy akár egész este fogdoshatja a fenekét, ha jóllaktak. Persze, ezt csak magában gondolja és sosem mondja ki, csak a hecc kedvéért jutott eszébe. Persze a lány nevetését viszonozza, de a zavara csak alig-alig múlik. Szerencsére ott van Morwi is, így ő is beszáll a beszélgetésbe és elterelődik róla a figyelem. Egy kicsit kifújja magát, de tényleg örül, hogy visszatért hozzájuk Syndra, aki még hozott harapnivalót is. A vadkant azért sajnálja a lány, mert több napra is lenne mit enniük, de majd akkor esznek mást. Az óriás kérésére gyűjteni kezdi a gallyakat és sikerül elég sokat találniuk, így biztosan van tűz, sőt, úgy néz ki, Morwon a nyúzáshoz is ért. Syndrának visszaadja a tűzszerszámot, miközben figyeli, hogy a melák barátja miket csinál, bár némileg ő is ért hozzá az apja révén. A kését természetesen kölcsönadja nagyszakálú barátjának. Legalábbis sokat látta már, kevésszer csinálta. De aztán az ef szól neki és ő készségesen melléptelepszik. Nagyon örül, hogy két ilyen barátra tett szert néhány nap alatt, nem is remélte, hogy így fog alakulni a kalandozása. Bár a hideget nem szereti annyira, meg kényelmetlen fekhelyet, de tudja jól, hogy úgysem fog mindig puha ágyakban pihenni és nem lesz tető a feje felett örökké. Hacsak nem, kiváló zsoldos lesz, mint ahogy azt tervezte. Arra viszont még kell pár év talán. De hogy ne fulladjon unalomba a nyúl feldolgozása, Aniss érdeklődni kezd újra a hangyákok és az útjuk hossz iránt. Nem örül annak, hogy Morwi szerint nem ehetők, pedig már elképzelte, hogy milyen jól fognak lakni belőle! *
- Ismered? * Csodálkozik el Aniss, úgy tűnik, hogy több közös pont van az elf ész óriás életében, mint, ahogy azt bármelyikük gondolta volna. Annak örül, hogy Syndra is barátjának fogadja Morwont, ha már ez a Nimeril közös ismerősük. *
- Akkor gyűjtsünk neki növényeket majd? Azokért is kérhetünk pénzt! * Mondja, mintha ő találta volna fel a kantárt a lovon először. Nem akarja ő kihasználni a közös barátot, csak hát ha már ilyen messze eljöttek, legalább abból legyen majd pénzük, hiszen Morwon szerint nem is biztos, hogy fognak találkozni a hangyákokkal. Miután elkészül az étel, bár nem a fogadóban kapott, de olyan jól esik neki, mintha ott készült volna. Csak a hús ízt érzi, de neki most mindennél jobban esik. Alaposan leszopogatja a csontokról az összes ehetőt, tudja, hogy egy ideig nélkülözniük kell. És bár nem lesz tele a hasa, az éhség már nem gyötri tovább. Így aztán tovább tudnak haladni, ő pedig - hogy az elf lány tudjon pihenni - előre ül a hosszúéletű lován. Újra elkapja a pír, persze most nem látja senki, ahogy Syndra álmában fogdossa. Legalábbis Aniss ebben a hitben van, hogy most valami fess férfiúnak gondolják, végül is jól esik neki az érzés. *
- Szerintem Syndra őrködjön majd utoljára, ő a legfáradtabb. Ma kezdek én! * Ajánlja fel, reméli, hogy mindenki egyetért majd, ha végre elérik a mai céljukat. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Meglepi az ölelésnél, hogy az elf a fenekébe markol. Kicsit belé is pirul, de nem viszonozza és nem is hozza inkább szóba. ~ Talán csak véletlen volt, hihi. ~ Nevetgél magában, bár mélyen ő is tudja, hogy nem lehetett véletlen, hiszen a férfiaktól már kapott hasonló 'véletlen' fenékfogásokat. Na, ez még csak nem is volt félénk, hanem igen konkrét. Bár nem bánja, kicsit furcsállja Syndránál, hiszen alig ismeri Anisst. Viszont hozott nyulat, úgyhogy akár egész este fogdoshatja a fenekét, ha jóllaktak. Persze, ezt csak magában gondolja és sosem mondja ki, csak a hecc kedvéért jutott eszébe. Persze a lány nevetését viszonozza, de a zavara csak alig-alig múlik. Szerencsére ott van Morwi is, így ő is beszáll a beszélgetésbe és elterelődik róla a figyelem. Egy kicsit kifújja magát, de tényleg örül, hogy visszatért hozzájuk Syndra, aki még hozott harapnivalót is. A vadkant azért sajnálja a lány, mert több napra is lenne mit enniük, de majd akkor esznek mást. Az óriás kérésére gyűjteni kezdi a gallyakat és sikerül elég sokat találniuk, így biztosan van tűz, sőt, úgy néz ki, Morwon a nyúzáshoz is ért. Syndrának visszaadja a tűzszerszámot, miközben figyeli, hogy a melák barátja miket csinál, bár némileg ő is ért hozzá az apja révén. A kését természetesen kölcsönadja nagyszakálú barátjának. Legalábbis sokat látta már, kevésszer csinálta. De aztán az ef szól neki és ő készségesen melléptelepszik. Nagyon örül, hogy két ilyen barátra tett szert néhány nap alatt, nem is remélte, hogy így fog alakulni a kalandozása. Bár a hideget nem szereti annyira, meg kényelmetlen fekhelyet, de tudja jól, hogy úgysem fog mindig puha ágyakban pihenni és nem lesz tető a feje felett örökké. Hacsak nem, kiváló zsoldos lesz, mint ahogy azt tervezte. Arra viszont még kell pár év talán. De hogy ne fulladjon unalomba a nyúl feldolgozása, Aniss érdeklődni kezd újra a hangyákok és az útjuk hossz iránt. Nem örül annak, hogy Morwi szerint nem ehetők, pedig már elképzelte, hogy milyen jól fognak lakni belőle! *
- Ismered? * Csodálkozik el Aniss, úgy tűnik, hogy több közös pont van az elf ész óriás életében, mint, ahogy azt bármelyikük gondolta volna. Annak örül, hogy Syndra is barátjának fogadja Morwont, ha már ez a Nimeril közös ismerősük. *
- Akkor gyűjtsünk neki növényeket majd? Azokért is kérhetünk pénzt! * Mondja, mintha ő találta volna fel a kantárt a lovon először. Nem akarja ő kihasználni a közös barátot, csak hát ha már ilyen messze eljöttek, legalább abból legyen majd pénzük, hiszen Morwon szerint nem is biztos, hogy fognak találkozni a hangyákokkal. Miután elkészül az étel, bár nem a fogadóban kapott, de olyan jól esik neki, mintha ott készült volna. Csak a hús ízt érzi, de neki most mindennél jobban esik. Alaposan leszopogatja a csontokról az összes ehetőt, tudja, hogy egy ideig nélkülözniük kell. És bár nem lesz tele a hasa, az éhség már nem gyötri tovább. Így aztán tovább tudnak haladni, ő pedig - hogy az elf lány tudjon pihenni - előre ül a hosszúéletű lován. Újra elkapja a pír, persze most nem látja senki, ahogy Syndra álmában fogdossa. Legalábbis Aniss ebben a hitben van, hogy most valami fess férfiúnak gondolják, végül is jól esik neki az érzés. *
- Szerintem Syndra őrködjön majd utoljára, ő a legfáradtabb. Ma kezdek én! * Ajánlja fel, reméli, hogy mindenki egyetért majd, ha végre elérik a mai céljukat. *
1767. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-05-03 18:59:06
Üzenet elküldve: 2022-05-03 18:59:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Az elf egyáltalán nem gondolná, hogy az óriással bármi közös pontjuk van az életben, nem mintha ellenszenves lenne számára, inkább csak a közegben való mozgás különbségek. Anisstól pedig egy hatalmas és meleg ölelést kap, ahol szemtelenül még a fenekét is megmarkolja. *
- Már mondtam, vigyázz harapok!
* Kacag fel az elf, de utána morw felé fordul. *
- A büszkeségem sérült meg egyedül Morw! Mellesleg a ti munkátok lesz ez a nyúl, én addig pihenek mindenképp.
* Az termetes társuk a lovon való alvást ajánlja fel, amire egy kicsit a szemöldöke is megrándul, de nem fog felszólalni ellene. Örül, hogy egyáltalán a lábával a talajt taposhatja. Fáradtan és kimerülten döglik le a leendő tábortűz elé. Egy takarót táskájából előhúzva az egyik rönknek dől, hogy valamennyire legalább átmelegedhessen indulás előtt. *
- Aniss ha végeztetek a tűz gyújtással kérem szépen vissza a kovámat.
* Jegyzi meg a lánynak, és ha vissza adja el is veszi. *
- Ha szeretnéd nyugodtan ülj le mellém, Morw úgyis addig nyulat nyúz.
* Állapítja meg, ha így tesz a másik fél akkor neki dől a lánynak, hogy a melegség jobban át járhassa. Morw kezd el hosszabban beszélni amit eddig is örömmel hallgatott, de egy szónál fenn akad. '' Nimeril '' ~ Micsoda?? ~ Rándul égig formás kis szemöldöke. *
- Morw!
* Szól bele mondata közepébe, arca ledöbbenésről árulkodik. *
- Jól hallottam a nevet? Nimeril?
* Billenti oldalra fejét, mint a kutyák amikor nagyon figyelnek a másikra. Ha Aniss mellette ül, akkor szó szerint a lány nyakához billenti fejét. Ha az óriás igenlő választ ad, akkor nem bírja ki. *
- Honnan ismered Nimerilt?
* Ha a lány megkérdezi, hogy kicsoda, akkor mosolyogva felé fordul. *
- Egy orvos, illetve gyógynővényekkel és boncolással is foglalkozik, egyben pedig a legjobb barátnőm.
* Kacsint Anissra, de utána Morw felé is küld egy mosolyt. *
- Eddig is szimpatikus voltál nekem Morw, de innentől kezdve bárminél számíthatsz rám. Aki Nimeril barátja, az-az enyém is. Ezután muszáj lesz megpróbálni, hogy ehetők-e a hangyákok!
* Türelmesen várja meg a hús elkészítését, ha megkapja az ő adagját, akkor azt még takaró alatt elfogyasztja, de utána egy néhány órát le hunyja a szemét. Ha erőszakosan indítani akarják csak annyit nyőg, hogy '' Csak két órát! '' Hangja inkább hisztis, mint határozott, de amint a két óra letelik Árnyékhoz lép, amennyire tudja kulacsból kicsit megitatja, és a kefével le porolja legalább a lovát. Anissnak átadja a lehetőséget, hogy most ő vezesse '' Majd én hátul utazom. '' Mondja a lánynak, és ha így cselekszik, akkor alkalmanként kezei a lány testén szemtelenül vándorolnak. Syndra mindig is egy perverz volt, minél jobban bízik a másik kettőben, annál jobban kimutatja a foga fehérjét. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Az elf egyáltalán nem gondolná, hogy az óriással bármi közös pontjuk van az életben, nem mintha ellenszenves lenne számára, inkább csak a közegben való mozgás különbségek. Anisstól pedig egy hatalmas és meleg ölelést kap, ahol szemtelenül még a fenekét is megmarkolja. *
- Már mondtam, vigyázz harapok!
* Kacag fel az elf, de utána morw felé fordul. *
- A büszkeségem sérült meg egyedül Morw! Mellesleg a ti munkátok lesz ez a nyúl, én addig pihenek mindenképp.
* Az termetes társuk a lovon való alvást ajánlja fel, amire egy kicsit a szemöldöke is megrándul, de nem fog felszólalni ellene. Örül, hogy egyáltalán a lábával a talajt taposhatja. Fáradtan és kimerülten döglik le a leendő tábortűz elé. Egy takarót táskájából előhúzva az egyik rönknek dől, hogy valamennyire legalább átmelegedhessen indulás előtt. *
- Aniss ha végeztetek a tűz gyújtással kérem szépen vissza a kovámat.
* Jegyzi meg a lánynak, és ha vissza adja el is veszi. *
- Ha szeretnéd nyugodtan ülj le mellém, Morw úgyis addig nyulat nyúz.
* Állapítja meg, ha így tesz a másik fél akkor neki dől a lánynak, hogy a melegség jobban át járhassa. Morw kezd el hosszabban beszélni amit eddig is örömmel hallgatott, de egy szónál fenn akad. '' Nimeril '' ~ Micsoda?? ~ Rándul égig formás kis szemöldöke. *
- Morw!
* Szól bele mondata közepébe, arca ledöbbenésről árulkodik. *
- Jól hallottam a nevet? Nimeril?
* Billenti oldalra fejét, mint a kutyák amikor nagyon figyelnek a másikra. Ha Aniss mellette ül, akkor szó szerint a lány nyakához billenti fejét. Ha az óriás igenlő választ ad, akkor nem bírja ki. *
- Honnan ismered Nimerilt?
* Ha a lány megkérdezi, hogy kicsoda, akkor mosolyogva felé fordul. *
- Egy orvos, illetve gyógynővényekkel és boncolással is foglalkozik, egyben pedig a legjobb barátnőm.
* Kacsint Anissra, de utána Morw felé is küld egy mosolyt. *
- Eddig is szimpatikus voltál nekem Morw, de innentől kezdve bárminél számíthatsz rám. Aki Nimeril barátja, az-az enyém is. Ezután muszáj lesz megpróbálni, hogy ehetők-e a hangyákok!
* Türelmesen várja meg a hús elkészítését, ha megkapja az ő adagját, akkor azt még takaró alatt elfogyasztja, de utána egy néhány órát le hunyja a szemét. Ha erőszakosan indítani akarják csak annyit nyőg, hogy '' Csak két órát! '' Hangja inkább hisztis, mint határozott, de amint a két óra letelik Árnyékhoz lép, amennyire tudja kulacsból kicsit megitatja, és a kefével le porolja legalább a lovát. Anissnak átadja a lehetőséget, hogy most ő vezesse '' Majd én hátul utazom. '' Mondja a lánynak, és ha így cselekszik, akkor alkalmanként kezei a lány testén szemtelenül vándorolnak. Syndra mindig is egy perverz volt, minél jobban bízik a másik kettőben, annál jobban kimutatja a foga fehérjét. *
1766. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-05-03 14:08:26
Üzenet elküldve: 2022-05-03 14:08:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
*Syndra az éjjeli virrasztásról fáradtan halad az úton, az ingovány felől már szagos szelet hord a szél felé, ha az út nem arra vinne, akkor is tudná, jó irányba halad. Nemsokára pedig összetalálkozik a felé haladó kettőssel, társaival.
Örömteli a találkozás és egy kis fázásnál ás fáradtságnál nagyobb kellemetlenség senkivel sem történt. Az első akadályt jól vették, de mint érezhetik, hogy ennél csak nehezebbek várják majd őket.
Míg visszatérnek az előző esti táborhelyig, sikerül gallyakat és fát gyűjteni, ám úgy tűnik, a mocsárban csak két véglet akad. Vagy száraz, mint a wegtoreni homok vagy nedves, ám a száraz megfelelő tüzet gyújtani, a nedves pedig bár füstölni fog, de használható lesz.
A táborhelyen tehát hamarosan kissé füstös, de vidám tűz lobban, Morw ledig nekikezdhet az egy napig "érlelt" nyúl feldolgozásához. A húsnak biztosan nincs baja, de mindenképp meg kell enniük, a nyers hús hűtés nélkül hamarosan megromlana. Az óriás kaphat tőrt, mondjuk Aniss hosszútőre alkalmas a nyúl feldolgozására, a legyek és más mocsári szárnyasok pedig mind tiszteletüket teszik a helyszínen. Kellemetlen munka, de hamarosan kész a nyúzással. Egy ipszilon alakú gallyra ki is tudja feszíteni, hogy a tűz fölött megsüthesse. Nem telik el fertály óra és az első sült részeket már le is lehet szelni a nyúlra már aligha hasonlító, de ínycsiklandó illatú sültről. A hús kissé íztelen, azaz elég naturális ízű, ám tápláló. Mind érzik, hogy jó lenne hozzá egy kis burgonya vagy friss kenyér, de ezt most nélkülözniük kell.
A kis nyúl hármuknak épp elég, az óriás érzi, hogy tudna még enni, de az elf és az ember lány elégségesnek érzik az ételt. Ha mind ettek, Syndrára fáradtság is törhet, de tovább tudna indulni, ám estére biztosan nagyon elfáradna. A mocsár különösebb ismerete nélkül is akár estére elérhetik Erdőmélye határát, persze megfelelő óvatossággal haladva. Ez már csak a trión múlik.*
//Aniss, Morwon, Syndra//
*Syndra az éjjeli virrasztásról fáradtan halad az úton, az ingovány felől már szagos szelet hord a szél felé, ha az út nem arra vinne, akkor is tudná, jó irányba halad. Nemsokára pedig összetalálkozik a felé haladó kettőssel, társaival.
Örömteli a találkozás és egy kis fázásnál ás fáradtságnál nagyobb kellemetlenség senkivel sem történt. Az első akadályt jól vették, de mint érezhetik, hogy ennél csak nehezebbek várják majd őket.
Míg visszatérnek az előző esti táborhelyig, sikerül gallyakat és fát gyűjteni, ám úgy tűnik, a mocsárban csak két véglet akad. Vagy száraz, mint a wegtoreni homok vagy nedves, ám a száraz megfelelő tüzet gyújtani, a nedves pedig bár füstölni fog, de használható lesz.
A táborhelyen tehát hamarosan kissé füstös, de vidám tűz lobban, Morw ledig nekikezdhet az egy napig "érlelt" nyúl feldolgozásához. A húsnak biztosan nincs baja, de mindenképp meg kell enniük, a nyers hús hűtés nélkül hamarosan megromlana. Az óriás kaphat tőrt, mondjuk Aniss hosszútőre alkalmas a nyúl feldolgozására, a legyek és más mocsári szárnyasok pedig mind tiszteletüket teszik a helyszínen. Kellemetlen munka, de hamarosan kész a nyúzással. Egy ipszilon alakú gallyra ki is tudja feszíteni, hogy a tűz fölött megsüthesse. Nem telik el fertály óra és az első sült részeket már le is lehet szelni a nyúlra már aligha hasonlító, de ínycsiklandó illatú sültről. A hús kissé íztelen, azaz elég naturális ízű, ám tápláló. Mind érzik, hogy jó lenne hozzá egy kis burgonya vagy friss kenyér, de ezt most nélkülözniük kell.
A kis nyúl hármuknak épp elég, az óriás érzi, hogy tudna még enni, de az elf és az ember lány elégségesnek érzik az ételt. Ha mind ettek, Syndrára fáradtság is törhet, de tovább tudna indulni, ám estére biztosan nagyon elfáradna. A mocsár különösebb ismerete nélkül is akár estére elérhetik Erdőmélye határát, persze megfelelő óvatossággal haladva. Ez már csak a trión múlik.*
1765. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-26 19:55:11
Üzenet elküldve: 2022-04-26 19:55:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* A hűvös éjjel az amon ruadh-i éjjeket idézi fel, amikor az óriás őrizte a vidék békéjét. Most sincs ez egészen másképp, csakhogy a hajnalhasadtával nem őrségváltás, hanem további sétálás következik. Morwon nincs fecsegős kedvében, ami bizonyára a fáradtságnak és éhségnek köszönhető – ennek ellenére pár szót váltanak Anissal és persze kenyérvéget is elfogadja, noha az csak rövid időre csökkenti az éhségét. *
– Remélem is. * Bólint arra, hogy Syndra majd rájuk talál. Ezután a kenyeret majszolva sétál tovább, nem szól mást. Talán kevesebb, mint egy óra múlva megtalálják egymást az elffel. Aniss lelkesen rohan Syndrához, az óriás bár maga is örül, hogy társukra egyben találtak, ő visszafogottabban mutatja ezt ki. *
– Há' itt vagyol! Mán azt hittök, megevett az erdő! * Kiált fel és miközben közelebb ballag, végignéz Syndrán, hogy minden tagja megvan-e még. *
– Nem sérültél meg? Akkó' mehetünk! * Persze megvárja, amíg véget ér a nagy összeborulás, csak utána indul vissza. Azonban nem sok időt akar egy helyben ácsorgással tölteni, hiszen nincs olyan dolog, amit útközben ne tárgyalhatnának meg. Ezzel pedig Aniss kérdésére is választ ad. Igaz, este nem a lehető legjobb táborhelyet találták meg, mégiscsak jobb ott, ahol már egyszer raktak tüzet. *
– No, de a fa elfogyott. Ha találtok a földön gallyakat, szedjétek fel útközben! * Hamarosan el is indulnak és kiderül, hogy mi történt az elffel. Közben Morwon is az utat, illetve az út mentét figyeli, hátha találnak néhány fadarabot, ami még nem egészen rohadt el. Mivel az ingovány szélén járnak még csak, errefelé még itt-ott nőnek a fák, úgyhogy könnyebb dolguk van, mintha a legmocsarasabb részen kezdenének keresni. *
– Még szerencse, hogy az ingoványba' nem élnek farkasok! * Kiált fel a történetet hallva. * – Mán, ha jól tudom. * Vonja meg vállait. Nem hinné, hogy a farkasok pont egy ilyen környéken vadásznának, cserébe viszont vannak itt egyéb borzalmak. Morwon szívesen találkozna egyszer egy pár mocsári trollal, biztosan jól elbeszélgetne velük. Mivel a legtöbb kérdésre Aniss válaszol, Morwon nem látja értelmét kétszer ugyanazt elmondani. Inkább csak hallgatja a többieket és próbálja elképzelni, hogy hogyan menthetné meg őt egy kötél attól, hogy leessen a fáról, de valószínűleg nem véletlenül Anissnak és nem neki javasolta ezt a praktikát a hosszúéletű. *
– Nem hinném. * Felel Anissnak. * – Az ingoványba' lassabban tudunk haladni, így két napba is beletelhet, még kiérünk. Hacsak nem itten találunk egy bolyt! Bár azt kötve hiszem! * Nevet fel. Alighanem feleannyit sem tud a hangyákról, mint mondjuk Nimeril, akinek elvileg még saját hangyafarmja is van, de azt még ő is tudja, hogy a vizet nem igazán kedvelik. Bizonyára így van ez nagyra nőtt rokonaikkal is. *
– Nem kóstoltam még őket! No, de ami azt illeti, nem is akarnám. Nimeril is azzal gyütt, hogy fel kéne boncolni űket, meg mittomén! * Rosszallóan megrázza a fejét. * – Én csak meg akarom nézni a hangyákokat, s majd utána meglátjuk, mit kezdünk velük. * Persze előfordulhat, hogy mire odáig érnek, elég éhesek lesznek ahhoz, hogy Morwon véleménye is megváltozzon erről.
Ha minden jól halad, nemsokára elérik az előző esti tábort. *
– Van valakinél kés? * Merthogy Morwonnál csak kard van, az meg talán túlzás lenne egy nyúl megnyúzásához. Ha kap valakitől tőrt, akkor neki is lát a nyuszi megnyúzásának, közben ejt pár szót a továbbiakról. *
– Pihenj le, de ha elkészültünk, induljunk is tovább! Majdan Árnyék hátán alhatsz. De egyszerre csak az egyikőtök aludjon, nehogy elsüllyedjetek a mocsárban! * Azt inkább megtartja magában, hogy Árnyékkal aligha lenne gond – ellenben Pajtással. Remélhetőleg hamarosan végez a nyúzással és, ha sikerült ágakat gyűjteniük, akkor akár meg is süthetik a húst. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* A hűvös éjjel az amon ruadh-i éjjeket idézi fel, amikor az óriás őrizte a vidék békéjét. Most sincs ez egészen másképp, csakhogy a hajnalhasadtával nem őrségváltás, hanem további sétálás következik. Morwon nincs fecsegős kedvében, ami bizonyára a fáradtságnak és éhségnek köszönhető – ennek ellenére pár szót váltanak Anissal és persze kenyérvéget is elfogadja, noha az csak rövid időre csökkenti az éhségét. *
– Remélem is. * Bólint arra, hogy Syndra majd rájuk talál. Ezután a kenyeret majszolva sétál tovább, nem szól mást. Talán kevesebb, mint egy óra múlva megtalálják egymást az elffel. Aniss lelkesen rohan Syndrához, az óriás bár maga is örül, hogy társukra egyben találtak, ő visszafogottabban mutatja ezt ki. *
– Há' itt vagyol! Mán azt hittök, megevett az erdő! * Kiált fel és miközben közelebb ballag, végignéz Syndrán, hogy minden tagja megvan-e még. *
– Nem sérültél meg? Akkó' mehetünk! * Persze megvárja, amíg véget ér a nagy összeborulás, csak utána indul vissza. Azonban nem sok időt akar egy helyben ácsorgással tölteni, hiszen nincs olyan dolog, amit útközben ne tárgyalhatnának meg. Ezzel pedig Aniss kérdésére is választ ad. Igaz, este nem a lehető legjobb táborhelyet találták meg, mégiscsak jobb ott, ahol már egyszer raktak tüzet. *
– No, de a fa elfogyott. Ha találtok a földön gallyakat, szedjétek fel útközben! * Hamarosan el is indulnak és kiderül, hogy mi történt az elffel. Közben Morwon is az utat, illetve az út mentét figyeli, hátha találnak néhány fadarabot, ami még nem egészen rohadt el. Mivel az ingovány szélén járnak még csak, errefelé még itt-ott nőnek a fák, úgyhogy könnyebb dolguk van, mintha a legmocsarasabb részen kezdenének keresni. *
– Még szerencse, hogy az ingoványba' nem élnek farkasok! * Kiált fel a történetet hallva. * – Mán, ha jól tudom. * Vonja meg vállait. Nem hinné, hogy a farkasok pont egy ilyen környéken vadásznának, cserébe viszont vannak itt egyéb borzalmak. Morwon szívesen találkozna egyszer egy pár mocsári trollal, biztosan jól elbeszélgetne velük. Mivel a legtöbb kérdésre Aniss válaszol, Morwon nem látja értelmét kétszer ugyanazt elmondani. Inkább csak hallgatja a többieket és próbálja elképzelni, hogy hogyan menthetné meg őt egy kötél attól, hogy leessen a fáról, de valószínűleg nem véletlenül Anissnak és nem neki javasolta ezt a praktikát a hosszúéletű. *
– Nem hinném. * Felel Anissnak. * – Az ingoványba' lassabban tudunk haladni, így két napba is beletelhet, még kiérünk. Hacsak nem itten találunk egy bolyt! Bár azt kötve hiszem! * Nevet fel. Alighanem feleannyit sem tud a hangyákról, mint mondjuk Nimeril, akinek elvileg még saját hangyafarmja is van, de azt még ő is tudja, hogy a vizet nem igazán kedvelik. Bizonyára így van ez nagyra nőtt rokonaikkal is. *
– Nem kóstoltam még őket! No, de ami azt illeti, nem is akarnám. Nimeril is azzal gyütt, hogy fel kéne boncolni űket, meg mittomén! * Rosszallóan megrázza a fejét. * – Én csak meg akarom nézni a hangyákokat, s majd utána meglátjuk, mit kezdünk velük. * Persze előfordulhat, hogy mire odáig érnek, elég éhesek lesznek ahhoz, hogy Morwon véleménye is megváltozzon erről.
Ha minden jól halad, nemsokára elérik az előző esti tábort. *
– Van valakinél kés? * Merthogy Morwonnál csak kard van, az meg talán túlzás lenne egy nyúl megnyúzásához. Ha kap valakitől tőrt, akkor neki is lát a nyuszi megnyúzásának, közben ejt pár szót a továbbiakról. *
– Pihenj le, de ha elkészültünk, induljunk is tovább! Majdan Árnyék hátán alhatsz. De egyszerre csak az egyikőtök aludjon, nehogy elsüllyedjetek a mocsárban! * Azt inkább megtartja magában, hogy Árnyékkal aligha lenne gond – ellenben Pajtással. Remélhetőleg hamarosan végez a nyúzással és, ha sikerült ágakat gyűjteniük, akkor akár meg is süthetik a húst. *
1764. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-26 18:28:12
Üzenet elküldve: 2022-04-26 18:28:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Nagyon fáradtan ébredt fel, arról pedig nem beszélve, hogy szinte felüvöltötték - legalábbis ő így érzékelte - és még fázott is. Nem túl jó előjelek a vadászáshoz. *
- Na igen, remélem, hogy legalább három vadkant húz maga után. Éhes vagyok. * És hogy ennek más is hangot adjon, mint az ajka, a gyomra is megkordul. Minden egyes morzsát, maradékot összekotor még a hátizsákjából és megeszi. Valamennyit átnyújt Morwonnak is, aki ha mégsem fogadná el a felajánlást, megeszi ő maga. Nagyon reméli, hogy a mai napon már lesz valami jó fogásuk, mert a kalandozás ugyan jó, de az éhhalál már nem annyira. Még jó, hogy vizük van még valamennyi. *
- Nyugodj meg, ő egy elf. Ha mi nem találjuk meg őt, ő biztosan minket! * Meleg és biztató mosolyt küld az óriás felé, bár ő csak az általa hallott legendákból táplálkozik, Syndra képességeiről nem sokat tud. Bár tény, hogy egyből szerezett nyuszit az első nap, szóval annyira talán még sem lehet elveszett. A modora és magabiztossága is elég jó, legalábbis őt teljesen meggyőzte. És ahogy ennek lennie kell, nem túl sok idő múlva - még mindig fázva kissé, hiszen az idő nem túl kegyes most hozzá - mosolyogva int vissza és kezd el rohanni az elf lány felé. *
- Nagyon is! * Sodorja a hangját a szél már messziről az éles elf fülekbe. Ha Syndra nem figyel, vagy nem akarja, akkor nem öleli meg melegen Aniss, ha viszont hagyja magát, akkor egy igazán meleg ölelésben részesül. *
- Nem csak akartunk, jöttünk is! * Húzza ki magát büszkén és várja be az óriást, aki nincs túlságosan amúgy sem lemaradva. *
- Ó, hát, ez is több, mint amit mi szereztünk! * Kacag egyet, és láthatóan pozitívan érte az elf leánnyal való újra találkozás. Figyeli, ahogy a lovával játszik az elf, teljesen odavan ettől. ~ Milyen édesek! ~ *
- Látod Morwi, mondtam, hogy meglesz! * Néz az óriás barátjára Aniss. Nagyon örül, hogy újra együtt a trió, már majdnem megfeledkezik a kaparó torokról és a hidegről. *
- Nem nagyon vertünk tábort, vagyis hát... visszamenjünk, vagy jó lesz itt is Morwi? * Szereti becézni a hegyomlásnyi barátját, mert ez a két személy már a barátja. Hiszen már így is mennyi kalandban volt részük, nem igaz? Évődve hallgatja, ahogy meséli a kalandjait Syndra.*
- Neked aztán mozgalmas egy napod volt, Syndra! * Mondja, és közben a nyulat fürkészi. Bár nagyon kevés, de tudja, hogy ha elkészül, még az is jó lesz, mint a maradék, amiket előkotort reggel. Majd nagyon lassan fogja enni és akkor tovább tart! *
- Jó, kell majd kötél legközelebb és a fára kell mászni ha olyan állat jön, ami nem tud fára mászni! * Jegyzetel magában, és igen hasznosnak véli az információt, főleg az elhangzottak alatt. Hiszen Syndra találkozott nyúllal, farkassal és vaddisznóval. Legalábbis ő a malacnál inkább vaddisznóra gondol. *
- A maradékot megettük... de arra gondoltam, hogy buta voltam, mert gyűjthettünk volna ehető bogyókat, vagy valamilyen vad gyümölcsöket. Azok táplálók is, meg elüldözik az éhségem. De már mindegy! * Bosszankodik kicsit, majd újra az óriásra néz. *
- Remélem ma elérünk a hangyákokig! Egyébként azok ehetők? * Egy kicsit elmozdultak a gondolatai egy irányba, de azonnal új felé libbenek, amikor Syndra megöleli. Visszaölel és mosolyog a szemeibe. *
- Örülök, hogy újra itt vagy, Syn! * Becézi a másikat és készen áll mindenre, ami csak eléjük áll a következő órákban, vagy napokban. Csak ne kelljen éhezniük! *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Nagyon fáradtan ébredt fel, arról pedig nem beszélve, hogy szinte felüvöltötték - legalábbis ő így érzékelte - és még fázott is. Nem túl jó előjelek a vadászáshoz. *
- Na igen, remélem, hogy legalább három vadkant húz maga után. Éhes vagyok. * És hogy ennek más is hangot adjon, mint az ajka, a gyomra is megkordul. Minden egyes morzsát, maradékot összekotor még a hátizsákjából és megeszi. Valamennyit átnyújt Morwonnak is, aki ha mégsem fogadná el a felajánlást, megeszi ő maga. Nagyon reméli, hogy a mai napon már lesz valami jó fogásuk, mert a kalandozás ugyan jó, de az éhhalál már nem annyira. Még jó, hogy vizük van még valamennyi. *
- Nyugodj meg, ő egy elf. Ha mi nem találjuk meg őt, ő biztosan minket! * Meleg és biztató mosolyt küld az óriás felé, bár ő csak az általa hallott legendákból táplálkozik, Syndra képességeiről nem sokat tud. Bár tény, hogy egyből szerezett nyuszit az első nap, szóval annyira talán még sem lehet elveszett. A modora és magabiztossága is elég jó, legalábbis őt teljesen meggyőzte. És ahogy ennek lennie kell, nem túl sok idő múlva - még mindig fázva kissé, hiszen az idő nem túl kegyes most hozzá - mosolyogva int vissza és kezd el rohanni az elf lány felé. *
- Nagyon is! * Sodorja a hangját a szél már messziről az éles elf fülekbe. Ha Syndra nem figyel, vagy nem akarja, akkor nem öleli meg melegen Aniss, ha viszont hagyja magát, akkor egy igazán meleg ölelésben részesül. *
- Nem csak akartunk, jöttünk is! * Húzza ki magát büszkén és várja be az óriást, aki nincs túlságosan amúgy sem lemaradva. *
- Ó, hát, ez is több, mint amit mi szereztünk! * Kacag egyet, és láthatóan pozitívan érte az elf leánnyal való újra találkozás. Figyeli, ahogy a lovával játszik az elf, teljesen odavan ettől. ~ Milyen édesek! ~ *
- Látod Morwi, mondtam, hogy meglesz! * Néz az óriás barátjára Aniss. Nagyon örül, hogy újra együtt a trió, már majdnem megfeledkezik a kaparó torokról és a hidegről. *
- Nem nagyon vertünk tábort, vagyis hát... visszamenjünk, vagy jó lesz itt is Morwi? * Szereti becézni a hegyomlásnyi barátját, mert ez a két személy már a barátja. Hiszen már így is mennyi kalandban volt részük, nem igaz? Évődve hallgatja, ahogy meséli a kalandjait Syndra.*
- Neked aztán mozgalmas egy napod volt, Syndra! * Mondja, és közben a nyulat fürkészi. Bár nagyon kevés, de tudja, hogy ha elkészül, még az is jó lesz, mint a maradék, amiket előkotort reggel. Majd nagyon lassan fogja enni és akkor tovább tart! *
- Jó, kell majd kötél legközelebb és a fára kell mászni ha olyan állat jön, ami nem tud fára mászni! * Jegyzetel magában, és igen hasznosnak véli az információt, főleg az elhangzottak alatt. Hiszen Syndra találkozott nyúllal, farkassal és vaddisznóval. Legalábbis ő a malacnál inkább vaddisznóra gondol. *
- A maradékot megettük... de arra gondoltam, hogy buta voltam, mert gyűjthettünk volna ehető bogyókat, vagy valamilyen vad gyümölcsöket. Azok táplálók is, meg elüldözik az éhségem. De már mindegy! * Bosszankodik kicsit, majd újra az óriásra néz. *
- Remélem ma elérünk a hangyákokig! Egyébként azok ehetők? * Egy kicsit elmozdultak a gondolatai egy irányba, de azonnal új felé libbenek, amikor Syndra megöleli. Visszaölel és mosolyog a szemeibe. *
- Örülök, hogy újra itt vagy, Syn! * Becézi a másikat és készen áll mindenre, ami csak eléjük áll a következő órákban, vagy napokban. Csak ne kelljen éhezniük! *
1763. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-21 19:52:13
Üzenet elküldve: 2022-04-21 19:52:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Sok kellemetlenség volt már az életében, de ritka pillanat az, hogy a vadászt kergetik fel a fára a vadak. Enyhén kihűlten és fáradtan találja meg az utat. Egy öröm sóhaj azért elhagyja az ajkait, az úton gyorsan vissza indul a többiek felé. *
- Ahh, aludnom kell majd egy kicsit mikor vissza érek.
* Érzi, hogy a feje kótyagos, de az isteneknek köszönhetően legalább nem lüktet. Elkezd kotorni a táskájában, de végül meggondolja magát. ~ Majd megcsinálom a tábortűznél a sminkemet. ~ Sóhajt fel csalódottan, el sem tudja képzelni, hogy az éjszaka mennyire viselhette meg a sminkjét. Egy rövidebb kutyagolás után el is éri a mocsarat, a rovarok a hűs idő ellenére lelkesen zümmögnek, és a láp bűze csapja meg az orrát. ~ Ilyenek a sivatagban nincsenek. ~ Csalódottan lépdel tovább, de nem is kell sokáig haladnia mire társai szembe jönnek vele. Az arcvonásain gyorsan javít egy keveset majd mosolyogva feléjük int. *
- Csak nem hiányoztam?
* Mosolyog a két bátor utazó felé. *
- Csak nem utánam akartatok indulni?
* Kacag fel a hosszú életű, de utána fel is mutatja azt az egy árva nyulát. *
- Próbáltam egy disznót leteríteni, de gyorsabb volt mint számítottam rá.
* Rántja magasra a vállait. Gyorsan lovához megy, hogy végig simítsa az állaton a kezét. *
- Te is hiányoztál picikém.
* Ad egy puszit a lovának, hogy aztán az prüszkölve meglökje orrával. *
- Na elég! * Kacag fel vidáman az elf. Ha megfordulnak a többiek akkor átveszi a lovának a vezetését. *
- Menjünk vissza a táborba, ameddig megsütitek és megnyúzzátok pihennék egy kicsit, hosszú éjszakám volt.
* Sóhajt ismételten az elf, majd egy nagyot nyújtózik. Tudja jól, hogy magyarázattal tartozik a többieknek, ezért nem is húzza tovább az idegeiket, csak szimplán belekezd. *
- A malacot kicsit túl sokáig kergettem, de végül meglógott. Utána rátaláltam erre a nyúlra, de már rám esteledett.
* Vesz egy mélyebb levegőt, hogy aztán folytathassa. *
- Láttam egy farkast már amikor bementem az erdőbe, de nem zavartattam magam. * Egy pillanatra elbambulva tekintetével a többieket fürkészi. * - A nyulat kivéreztettem és utána indultam is, de egy tucat farkas úgy gondolta, hogy az én zsákmányomra meg a formás fenekemre is igényt tartanak, így kénytelen voltam egy fán éjszakázni.
* Sóhajt fel ismételten, majd megrázza a fejét. *
- Most már bánom, hogy nem vettem kötelet, akkor nyugodtan aludhattam volna. Aniss ezt jegyezd meg!
* Mutatja fel a lánynak a mutató ujját. *
- Ha nagy a vad és tudod, hogy nem tud fára mászni csak akkor menekülj oda! Ha pedig van köteled akkor kösd ki magad a fához és akkor nyugodtan tudsz aludni.
* Az elf tisztában van vele, hogy ez sem mindig állja meg a helyét, de ez is pont a helyzet felismerésről szól. Ennél a helyzetnél tökéletes lett volna, de néhány nagyobb macskánál már aligha. Tekintetéről nem lehet sok mindent leolvasni, de látni rajta, hogy próbál nem nagy ügyet csinálni a dologból.
Ha engedi Aniss akkor még meg is ölelgeti, hogy aztán derekát felmérje. *
- Ti tényleg szinte semmi élelmet nem hoztatok magatokkal az erdőbe? Tudtatok valamit enni?
* Néz rájuk érdeklődve, de utána meglapogatja a vadászott nyulat mosolyogva. Nem sok, főleg nem egy óriással. *
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Sok kellemetlenség volt már az életében, de ritka pillanat az, hogy a vadászt kergetik fel a fára a vadak. Enyhén kihűlten és fáradtan találja meg az utat. Egy öröm sóhaj azért elhagyja az ajkait, az úton gyorsan vissza indul a többiek felé. *
- Ahh, aludnom kell majd egy kicsit mikor vissza érek.
* Érzi, hogy a feje kótyagos, de az isteneknek köszönhetően legalább nem lüktet. Elkezd kotorni a táskájában, de végül meggondolja magát. ~ Majd megcsinálom a tábortűznél a sminkemet. ~ Sóhajt fel csalódottan, el sem tudja képzelni, hogy az éjszaka mennyire viselhette meg a sminkjét. Egy rövidebb kutyagolás után el is éri a mocsarat, a rovarok a hűs idő ellenére lelkesen zümmögnek, és a láp bűze csapja meg az orrát. ~ Ilyenek a sivatagban nincsenek. ~ Csalódottan lépdel tovább, de nem is kell sokáig haladnia mire társai szembe jönnek vele. Az arcvonásain gyorsan javít egy keveset majd mosolyogva feléjük int. *
- Csak nem hiányoztam?
* Mosolyog a két bátor utazó felé. *
- Csak nem utánam akartatok indulni?
* Kacag fel a hosszú életű, de utána fel is mutatja azt az egy árva nyulát. *
- Próbáltam egy disznót leteríteni, de gyorsabb volt mint számítottam rá.
* Rántja magasra a vállait. Gyorsan lovához megy, hogy végig simítsa az állaton a kezét. *
- Te is hiányoztál picikém.
* Ad egy puszit a lovának, hogy aztán az prüszkölve meglökje orrával. *
- Na elég! * Kacag fel vidáman az elf. Ha megfordulnak a többiek akkor átveszi a lovának a vezetését. *
- Menjünk vissza a táborba, ameddig megsütitek és megnyúzzátok pihennék egy kicsit, hosszú éjszakám volt.
* Sóhajt ismételten az elf, majd egy nagyot nyújtózik. Tudja jól, hogy magyarázattal tartozik a többieknek, ezért nem is húzza tovább az idegeiket, csak szimplán belekezd. *
- A malacot kicsit túl sokáig kergettem, de végül meglógott. Utána rátaláltam erre a nyúlra, de már rám esteledett.
* Vesz egy mélyebb levegőt, hogy aztán folytathassa. *
- Láttam egy farkast már amikor bementem az erdőbe, de nem zavartattam magam. * Egy pillanatra elbambulva tekintetével a többieket fürkészi. * - A nyulat kivéreztettem és utána indultam is, de egy tucat farkas úgy gondolta, hogy az én zsákmányomra meg a formás fenekemre is igényt tartanak, így kénytelen voltam egy fán éjszakázni.
* Sóhajt fel ismételten, majd megrázza a fejét. *
- Most már bánom, hogy nem vettem kötelet, akkor nyugodtan aludhattam volna. Aniss ezt jegyezd meg!
* Mutatja fel a lánynak a mutató ujját. *
- Ha nagy a vad és tudod, hogy nem tud fára mászni csak akkor menekülj oda! Ha pedig van köteled akkor kösd ki magad a fához és akkor nyugodtan tudsz aludni.
* Az elf tisztában van vele, hogy ez sem mindig állja meg a helyét, de ez is pont a helyzet felismerésről szól. Ennél a helyzetnél tökéletes lett volna, de néhány nagyobb macskánál már aligha. Tekintetéről nem lehet sok mindent leolvasni, de látni rajta, hogy próbál nem nagy ügyet csinálni a dologból.
Ha engedi Aniss akkor még meg is ölelgeti, hogy aztán derekát felmérje. *
- Ti tényleg szinte semmi élelmet nem hoztatok magatokkal az erdőbe? Tudtatok valamit enni?
* Néz rájuk érdeklődve, de utána meglapogatja a vadászott nyulat mosolyogva. Nem sok, főleg nem egy óriással. *
1762. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-21 16:18:41
Üzenet elküldve: 2022-04-21 16:18:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
*A hajnal kellemetlen tud lenni a szabad ég alatt, főleg, mert a tavasz még nem köszöntött be igazán, bár nappal már érezni a közeledtét. De az éjszakák még hidegek és nyirkosak az igoványban is.
Anisshoz nem csak az óriás ébresztője volt "nem túl érzékeny", de az éjjel sem. A törékeny lány bőrvértje nem sokat védett az éjjeli hideg ellen, csak jól megszívta magát a hajnal nedvességével. Fázik, bizony fázik és a hideg is rázza, a kezei elgémberedtek, nehezen mozognak. Az orra is kicsit mintha folydogálna és a torka is kapar, de nem vészes, meglehet, csak egy rosszul átaludt éjszaka emléke.
Morwon állóképességén nem fog ki az este viszontagsága, de ettől még nem volt kegyesebb hozzá a reggel és a földön alvás, ám a kurta ébresztő után el is indulhatnak visszafelé az úton, hogy megkeressék éjjelre elveszett társukat.
Syndra az átvészelt éjjel után lemászik a fáról. A farkasok továbbállhattak, mert nem érzékeli őket. Fáradt és kissé fázik is, ám éhségét a hideg élelemmel tudja csillapítani. Ha minden igaz, a legnagyobb gondja nem az lesz, hogy a formás fenekét féltse, mert ha ilyen sikertelenül végződnek a vadászatai, akkor bajban lesznek. És Erdőmélye nem az a barátságos erőd, mint a Levegő Városát körülvevő vidék.
Ahogy halad az úton, Syndra az ingovány felé, Aniss és Morw pedig az Artheniort körülvevő erőség felé, egy kanyar után feltűnnek egymás előtt még az ingovány szélén. A lápban éjszakázó kettős gyomra megkordul, az előző esti hideg élelemnek már csak az emléke maradt.
Szerencséjükre, vagy hála az isteneknek, nem is kellett elhagyni az ingoványt, innen folytathatják útjukat Erdőmélye felé.*
//Aniss, Morwon, Syndra//
*A hajnal kellemetlen tud lenni a szabad ég alatt, főleg, mert a tavasz még nem köszöntött be igazán, bár nappal már érezni a közeledtét. De az éjszakák még hidegek és nyirkosak az igoványban is.
Anisshoz nem csak az óriás ébresztője volt "nem túl érzékeny", de az éjjel sem. A törékeny lány bőrvértje nem sokat védett az éjjeli hideg ellen, csak jól megszívta magát a hajnal nedvességével. Fázik, bizony fázik és a hideg is rázza, a kezei elgémberedtek, nehezen mozognak. Az orra is kicsit mintha folydogálna és a torka is kapar, de nem vészes, meglehet, csak egy rosszul átaludt éjszaka emléke.
Morwon állóképességén nem fog ki az este viszontagsága, de ettől még nem volt kegyesebb hozzá a reggel és a földön alvás, ám a kurta ébresztő után el is indulhatnak visszafelé az úton, hogy megkeressék éjjelre elveszett társukat.
Syndra az átvészelt éjjel után lemászik a fáról. A farkasok továbbállhattak, mert nem érzékeli őket. Fáradt és kissé fázik is, ám éhségét a hideg élelemmel tudja csillapítani. Ha minden igaz, a legnagyobb gondja nem az lesz, hogy a formás fenekét féltse, mert ha ilyen sikertelenül végződnek a vadászatai, akkor bajban lesznek. És Erdőmélye nem az a barátságos erőd, mint a Levegő Városát körülvevő vidék.
Ahogy halad az úton, Syndra az ingovány felé, Aniss és Morw pedig az Artheniort körülvevő erőség felé, egy kanyar után feltűnnek egymás előtt még az ingovány szélén. A lápban éjszakázó kettős gyomra megkordul, az előző esti hideg élelemnek már csak az emléke maradt.
Szerencséjükre, vagy hála az isteneknek, nem is kellett elhagyni az ingoványt, innen folytathatják útjukat Erdőmélye felé.*
1761. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-19 18:42:22
Üzenet elküldve: 2022-04-19 18:42:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon//
– Dehogy-dehogy! * Válaszol nyugodtan Anissnak. A félelem érdekes kérdés. Önmagában semmi sem félelmetes, legfeljebb a megfigyelők látják annak. Már azok a megfigyelők, akik félősek. Morwon nem az, így ő aligha fog félni az erdőben. Hogy oka lenne-e rá, az más kérdés. Így, még ha csak egy vakmerő óriás is jutott Anissnak, még mindig jobban járt, mintha egy nyúlszívű behemót kísérné.
Túlzás lenne azt mondani, hogy az éjszaka csak úgy elröppent, de végül felébred a környék, s vele együtt a lány is, úgyhogy indulhatnak megkeresni csapatuk eltűnt tagját. Természetesen a lovat és az öszvért is magukkal viszik, mert bár jobb esetben néhány óra múlva ugyanerre jönnek majd vissza, erre nem érdemes alapozni. Aniss kérdésére helyeslően bólint. *
– Bezony. Há' különben mit ennénk? * Fel is nevet, merthogy ezt viccnek szánta – bár minden vicc féligazság. Remélhetőleg Aniss fejét nem tömték tele gyerekkorában emberevő óriásokról szóló mesékkel, így nem érti majd félre a tréfa csattanóját. *
– Tegnap úgy egy órát mehettönk a mocsárba'. * Állapítja meg, aztán egy ideig hallgat, láthatóan töpreng valamin. Végül újra megszólal. *
– Ha nem esett baja, tán mán ő is minket keres. Akkó' meg jobb vóna a táborban maradni… Ejj! * Megrázza fejét és tenyerét a homlokára teszi. *
– Belefájdul a fejem a sok gondolkodásba! * És mivel valóban enyhe fejfájás gyötri – bár inkább a kialvatlanságtól, mint a gondolkodástól –, inkább csendben is marad, és nem töri a fejét a lehetőségekről. Nem lassít, nem áll meg, nem fordul vissza. A többiről ráér majd akkor tanakodni, ha kiértek az ingoványból és/vagy megtalálták Syndrát. *
//Aniss, Morwon//
– Dehogy-dehogy! * Válaszol nyugodtan Anissnak. A félelem érdekes kérdés. Önmagában semmi sem félelmetes, legfeljebb a megfigyelők látják annak. Már azok a megfigyelők, akik félősek. Morwon nem az, így ő aligha fog félni az erdőben. Hogy oka lenne-e rá, az más kérdés. Így, még ha csak egy vakmerő óriás is jutott Anissnak, még mindig jobban járt, mintha egy nyúlszívű behemót kísérné.
Túlzás lenne azt mondani, hogy az éjszaka csak úgy elröppent, de végül felébred a környék, s vele együtt a lány is, úgyhogy indulhatnak megkeresni csapatuk eltűnt tagját. Természetesen a lovat és az öszvért is magukkal viszik, mert bár jobb esetben néhány óra múlva ugyanerre jönnek majd vissza, erre nem érdemes alapozni. Aniss kérdésére helyeslően bólint. *
– Bezony. Há' különben mit ennénk? * Fel is nevet, merthogy ezt viccnek szánta – bár minden vicc féligazság. Remélhetőleg Aniss fejét nem tömték tele gyerekkorában emberevő óriásokról szóló mesékkel, így nem érti majd félre a tréfa csattanóját. *
– Tegnap úgy egy órát mehettönk a mocsárba'. * Állapítja meg, aztán egy ideig hallgat, láthatóan töpreng valamin. Végül újra megszólal. *
– Ha nem esett baja, tán mán ő is minket keres. Akkó' meg jobb vóna a táborban maradni… Ejj! * Megrázza fejét és tenyerét a homlokára teszi. *
– Belefájdul a fejem a sok gondolkodásba! * És mivel valóban enyhe fejfájás gyötri – bár inkább a kialvatlanságtól, mint a gondolkodástól –, inkább csendben is marad, és nem töri a fejét a lehetőségekről. Nem lassít, nem áll meg, nem fordul vissza. A többiről ráér majd akkor tanakodni, ha kiértek az ingoványból és/vagy megtalálták Syndrát. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937