Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 93 (1841. - 1860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1860. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-02-06 21:23:32
Üzenet elküldve: 2024-02-06 21:23:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Az út//
-Nem, nem fog megtörténni. *Hagyja helyben az urak dolgát.*
-De szép lenne az a világ, ahol igen. Ahol az urak egymás között rendezik a nézeteltéréseket. *Morogja még nagy bölcsen. Közben a tűz mellé teríti a takaróját, magára pedig a vaskos prémkabátot. A feje alá a hátizsák egy puhább fele kerül. Elnézi még egy darabig a tüzet, szótlan. A gondolatai egy helyben toporognak, jólesik kicsit kiüríteni az elmét. Mykael felajánlását szívesen veszi. Noha nem számít veszélyre, valóban jobb úgy álomra szenderedni, hogy van, ki őrizze a tüzet.*
-Amikor Parancsnok voltam Artheniorban, volt egy hadnagyom. Derék katona volt. Amolyan szerencsevadász fajta, mint Te. Töretlenül kedélyes, sosem szomorú. Rá emlékeztetsz. *Szólal meg még álmatagon.*
-Ha hunynál, kelts fel. Bár én amúgy is hamar kelek, úgyhogy lesz időd hajnalban még aludni.
*Álmában a Kikötőbe lovagol. Oly gyorsan vágtat, hogy a ló patája parazsat vet. De pára helyett forró gőzt is fúj orrlyukain. Tudja, mit keres, és azt is, hogy hol van, de fogalma sincs, életben van-e.*
-Nem, nem fog megtörténni. *Hagyja helyben az urak dolgát.*
-De szép lenne az a világ, ahol igen. Ahol az urak egymás között rendezik a nézeteltéréseket. *Morogja még nagy bölcsen. Közben a tűz mellé teríti a takaróját, magára pedig a vaskos prémkabátot. A feje alá a hátizsák egy puhább fele kerül. Elnézi még egy darabig a tüzet, szótlan. A gondolatai egy helyben toporognak, jólesik kicsit kiüríteni az elmét. Mykael felajánlását szívesen veszi. Noha nem számít veszélyre, valóban jobb úgy álomra szenderedni, hogy van, ki őrizze a tüzet.*
-Amikor Parancsnok voltam Artheniorban, volt egy hadnagyom. Derék katona volt. Amolyan szerencsevadász fajta, mint Te. Töretlenül kedélyes, sosem szomorú. Rá emlékeztetsz. *Szólal meg még álmatagon.*
-Ha hunynál, kelts fel. Bár én amúgy is hamar kelek, úgyhogy lesz időd hajnalban még aludni.
*Álmában a Kikötőbe lovagol. Oly gyorsan vágtat, hogy a ló patája parazsat vet. De pára helyett forró gőzt is fúj orrlyukain. Tudja, mit keres, és azt is, hogy hol van, de fogalma sincs, életben van-e.*
1859. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-02-03 18:35:52
Üzenet elküldve: 2024-02-03 18:35:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Az út//
*Nem igazán vannak emlékei arról, hogy milyen volt a Karavánpihenő gyermekkorában. A forgatagra emlékszik. Civil emberek tömegére, akik annyira mások voltak, mint a katonák. Gyerekekre emlékszik, akikből a katonai táborban alig akadt pár. Sokkal több nőre. Öregekre. A fegyverek hiányára, a sok furcsa cicomára helyette. Leginkább arra, hogy milyen nagy volt a tömeg körülötte, ahogy próbálta kerülgetni a lábakat.
Így a romos épületek látványa se nagyon üti meg. Csak egy újabb elhagyott hely. Ilyet látott már, még ha nem is milyen nagy településből.
Tetszik neki a ház, amit kiválasztottak. Az ablakai még zártak, az ajtaja is csak félig van kiszakadva a zsanérból. Könnyen helyre igazítja, aztán a falakon belül keres még némi törmeléket (a beszakadt mennyezet szarufáit) és az ajtó elé halmozza belülről. Így ha valaki rájuk próbálna törni, akadályokba ütközne. Az épület faparkettája már alaposan szétrohadt, inkább morzsolódik a lábuk alatt, mint nyikorog.*
- Persze, megoldom.
*feleli, majd a saját hátizsákjából előveszi a tűzszerszámot, és a rőzsehalomból magához vesz valamennyit. Pár nagyobb, száraz hasábot is gyűjtött, az majd tovább tud égni. A tüzet egy kőtörmelékből rakott kör közepébe rakja, és csak lassan szítja fel, hogy ne égjen nagy lánggal. Nem kell, hogy a fény és a tűz ropogása bárkinek is felkeltse a figyelmét. Most, hogy megint kint vannak a szabad ég alatt, előjön Mykael összes régi ösztöne, és olyan dolgokat is próbál megelőzni, amiknek a megtörténésére elég csekély az esély.
Mikor a tűz már szépen ég, a holmija elrendezésével kezd foglalkozni. A prémkabát kiválóan melegíti majd. Szokatlan érzés, hogy van valamilye, ami enyhíti az esti didergést. Már úgy hozzászokott.
Denjaar töri meg a csöndet, hogy a tűz mellett elmondja, mit gondol a háborúkról.*
- Nem hiszem, hogy ez valaha is megtörténne. Hogy az urak a maguk harcát vívják. Éppen azért lettek urak, hogy ne kelljen nekik. Engem nem szokott érdekelni, melyik miért teszi, amit tesz. A legtöbb esetben az egyiknek az indokai semmivel se jobbak, mint a másiké. Ha megfizetik a béremet és nem próbálnak gaztetteket elkövettetni velem, addig szolgálom őket. Az egyik nyer, és ezzel kicsit változtat azon, ahogy a dolgok mennek. De csak egy ideig. Egyik háború se a végső. Mindig lesz újabb. És így katona is mindig kelleni fog.
*feleli egyszerűen, kifejtve saját, egyelőre nem túl vaskos életfilozófiáját. Ha megér egy nagyobb kort, talán majd mélyül a gondolkodásmódja.*
- Én még őrségben maradok. Te cipeltél, pihenj te először.
*javasolja Denjaarnak. Kinn a vadonban nem tud annak a tudatában aludni, hogy senki se marad éber.
Más kérdés, hogy tud amolyan félálomba kerülni, valamennyire pihenni, mégis felriadni a szokatlan neszekre vagy egyéb jelekre. Cserébe amikor rendesen aludhatna, akkor se tud mélyen. Még a városi fogadókban, ahol saját szobája volt, se volt képes igazán álomba merülni.*
*Nem igazán vannak emlékei arról, hogy milyen volt a Karavánpihenő gyermekkorában. A forgatagra emlékszik. Civil emberek tömegére, akik annyira mások voltak, mint a katonák. Gyerekekre emlékszik, akikből a katonai táborban alig akadt pár. Sokkal több nőre. Öregekre. A fegyverek hiányára, a sok furcsa cicomára helyette. Leginkább arra, hogy milyen nagy volt a tömeg körülötte, ahogy próbálta kerülgetni a lábakat.
Így a romos épületek látványa se nagyon üti meg. Csak egy újabb elhagyott hely. Ilyet látott már, még ha nem is milyen nagy településből.
Tetszik neki a ház, amit kiválasztottak. Az ablakai még zártak, az ajtaja is csak félig van kiszakadva a zsanérból. Könnyen helyre igazítja, aztán a falakon belül keres még némi törmeléket (a beszakadt mennyezet szarufáit) és az ajtó elé halmozza belülről. Így ha valaki rájuk próbálna törni, akadályokba ütközne. Az épület faparkettája már alaposan szétrohadt, inkább morzsolódik a lábuk alatt, mint nyikorog.*
- Persze, megoldom.
*feleli, majd a saját hátizsákjából előveszi a tűzszerszámot, és a rőzsehalomból magához vesz valamennyit. Pár nagyobb, száraz hasábot is gyűjtött, az majd tovább tud égni. A tüzet egy kőtörmelékből rakott kör közepébe rakja, és csak lassan szítja fel, hogy ne égjen nagy lánggal. Nem kell, hogy a fény és a tűz ropogása bárkinek is felkeltse a figyelmét. Most, hogy megint kint vannak a szabad ég alatt, előjön Mykael összes régi ösztöne, és olyan dolgokat is próbál megelőzni, amiknek a megtörténésére elég csekély az esély.
Mikor a tűz már szépen ég, a holmija elrendezésével kezd foglalkozni. A prémkabát kiválóan melegíti majd. Szokatlan érzés, hogy van valamilye, ami enyhíti az esti didergést. Már úgy hozzászokott.
Denjaar töri meg a csöndet, hogy a tűz mellett elmondja, mit gondol a háborúkról.*
- Nem hiszem, hogy ez valaha is megtörténne. Hogy az urak a maguk harcát vívják. Éppen azért lettek urak, hogy ne kelljen nekik. Engem nem szokott érdekelni, melyik miért teszi, amit tesz. A legtöbb esetben az egyiknek az indokai semmivel se jobbak, mint a másiké. Ha megfizetik a béremet és nem próbálnak gaztetteket elkövettetni velem, addig szolgálom őket. Az egyik nyer, és ezzel kicsit változtat azon, ahogy a dolgok mennek. De csak egy ideig. Egyik háború se a végső. Mindig lesz újabb. És így katona is mindig kelleni fog.
*feleli egyszerűen, kifejtve saját, egyelőre nem túl vaskos életfilozófiáját. Ha megér egy nagyobb kort, talán majd mélyül a gondolkodásmódja.*
- Én még őrségben maradok. Te cipeltél, pihenj te először.
*javasolja Denjaarnak. Kinn a vadonban nem tud annak a tudatában aludni, hogy senki se marad éber.
Más kérdés, hogy tud amolyan félálomba kerülni, valamennyire pihenni, mégis felriadni a szokatlan neszekre vagy egyéb jelekre. Cserébe amikor rendesen aludhatna, akkor se tud mélyen. Még a városi fogadókban, ahol saját szobája volt, se volt képes igazán álomba merülni.*
1858. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-02-03 13:23:12
Üzenet elküldve: 2024-02-03 13:23:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Az út//
*Ha házak nem is, hatalmas, romos, sötét és tető nélküli téglafalak igen. Közöttük pedig meg is húzhatják magukat az éjszakára, némileg elzárva az ingoványtól.
Ledobja a cókmókot egy ilyen helyen, kicsit odébb pedig az összegyűjtött rőzsét.*
-Van tűzszerszámod? *Szólítja meg Mykaelt, miközben ő a cókmókjával matat. Ráhagyja a tűzgyújtást a fiatal harcosra.
Gondosan, kimérten pakol, két porcióba rendezve a holmit. egy elfektetett farönkön és akörül. Valaki már járt előttük itt, de jó ideje lehetett.
Hátizsákja már van Mykaelnek, ráadásul nagyobb is annál, mint amit a hátán hord, így a felesleges példányt gondosan összehajtva elhelyezi.
Egy fáklyát, két napi hideg élelmet, a prémkabátot és egy hálót viszont átnyújt a férfinak, az oldalán lógó, csupasz szablyával együtt.*
-El kell, hogy férjünk. *Mormogja még, miközben tüzetesen átnézi a holmikat, nem felejtett-e el semmit.
Amennyiben Mykael elkészült a tűzrakóval, gondosan maga alá teríti a takarót, majd helyet foglal a közelében. Hűvös éjszaka elé néznek, a tűz alighanem segítség lesz. Ha pedig elég ideig égett, a parázs melege is elég lesz.
Egy ideig csak bámul a lángokba, végül elővesz egy kétszersültet és falatozni kezd.*
-Tudod, engem nem érdekelnek a nagyurak harcai. A háborúk. *Tér vissza egy korábbi témára.*
-Nyerni kell. Hmm. Lehet, hogy egyik másik uraság megnyeri a háborút, de azok, akik a fegyvert fogják helyette, nem nyernek. Egyik oldalon se. Ha én úr lennék, magam intézném az ilyesmit. Igazságosabb világ lenne, ha ezek az uracskák maguk között rendeznék a nézetkülönbségeiket. Szeretsz szolgálni? Úgy értem, aranyért tartani a zászlót más helyett. *Neki nagyjából ilyesmi jött le eddigi csevejük alatt.
Az ég már feketéllik felettük. Csillagok gyúlnak, valahol bagoly huhog. Nem hallatszik más a szavukon kívül, csak az ingovány sajátos dallama.*
*Ha házak nem is, hatalmas, romos, sötét és tető nélküli téglafalak igen. Közöttük pedig meg is húzhatják magukat az éjszakára, némileg elzárva az ingoványtól.
Ledobja a cókmókot egy ilyen helyen, kicsit odébb pedig az összegyűjtött rőzsét.*
-Van tűzszerszámod? *Szólítja meg Mykaelt, miközben ő a cókmókjával matat. Ráhagyja a tűzgyújtást a fiatal harcosra.
Gondosan, kimérten pakol, két porcióba rendezve a holmit. egy elfektetett farönkön és akörül. Valaki már járt előttük itt, de jó ideje lehetett.
Hátizsákja már van Mykaelnek, ráadásul nagyobb is annál, mint amit a hátán hord, így a felesleges példányt gondosan összehajtva elhelyezi.
Egy fáklyát, két napi hideg élelmet, a prémkabátot és egy hálót viszont átnyújt a férfinak, az oldalán lógó, csupasz szablyával együtt.*
-El kell, hogy férjünk. *Mormogja még, miközben tüzetesen átnézi a holmikat, nem felejtett-e el semmit.
Amennyiben Mykael elkészült a tűzrakóval, gondosan maga alá teríti a takarót, majd helyet foglal a közelében. Hűvös éjszaka elé néznek, a tűz alighanem segítség lesz. Ha pedig elég ideig égett, a parázs melege is elég lesz.
Egy ideig csak bámul a lángokba, végül elővesz egy kétszersültet és falatozni kezd.*
-Tudod, engem nem érdekelnek a nagyurak harcai. A háborúk. *Tér vissza egy korábbi témára.*
-Nyerni kell. Hmm. Lehet, hogy egyik másik uraság megnyeri a háborút, de azok, akik a fegyvert fogják helyette, nem nyernek. Egyik oldalon se. Ha én úr lennék, magam intézném az ilyesmit. Igazságosabb világ lenne, ha ezek az uracskák maguk között rendeznék a nézetkülönbségeiket. Szeretsz szolgálni? Úgy értem, aranyért tartani a zászlót más helyett. *Neki nagyjából ilyesmi jött le eddigi csevejük alatt.
Az ég már feketéllik felettük. Csillagok gyúlnak, valahol bagoly huhog. Nem hallatszik más a szavukon kívül, csak az ingovány sajátos dallama.*
1857. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-02-02 23:49:45
Üzenet elküldve: 2024-02-02 23:49:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Az út//
- Naná.
*feleli egyszerűen és lényegre törően. Hogy a fenébe ne vágyna vissza. A rajongása talán érthető, de szerencsére nem szerelmesedett bele fülig a lányba. Semmi olyan, amit egy újabb szenvedélyes éjszaka egy másik szemrevaló fehérnéppel ne tudna tompítani. De ez nem azt jelenti, hogy nem fogja keresni Lisszát, amikor legközelebb a kikötőben jár.
Denjaar kifejti a véleményét Artheniorról és hogy a káosz rossz volt a városnak, mire ő vállat von.*
- Valahol mindig van háború. Akiknek már csömöre van belőle, azok egy időre megbékélnek. Akiknek már rég nem volt benne részük, meghülyülnek és elindítják. Aztán majd megint megbékélnek, és újjépítik a romokat, hogy legyen mit lerombolni legközelebb is.
*fejti ki a véleményét. Mivel sose élt városban a legutóbbi időkig, nem igazán tudja átérezni a veszteséget, amit a káosz egy városban okozni tud. Ami nem az élete része, az hiányozni se tud.*
- Hallottam ezekről a pletykákról, a Karavánpihenőről. De hogy igazak-e, arról fogalmam sincs. Az viszont biztos, hogy célszerű lesz őrségben maradni. Ha démonok és mumusok nem is, zsiványok vagy éjjeli ragadozók még megfordulhatnak a közelében.
*javasolja. Igaz, ő éber alvó, és van füle az erdei zajokhoz.
Denjaar véleményével a nagy csatákról nem tud vitába szállni.*
- Eegen, ez már csak ilyen. Az ember tartja a sorfalat, megy amerre irányítják és reméli, hogy aki a parancsokat osztogatja, nem teljesen hülye. Ha nem az, nyerhetnek. Ha nem, akkor összeomlik az egész és futni kell. Gyorsabban mint a többiek, hogy őket kaszabolják le, ne téged.
*mondja elmerengve. Denjaar első áldozatának történetére csak hümment egyet, megértően. Ez valóban "személyesebb" ölés, mint az övé volt. Később volt módja úgy is kioltani életet, és az más érzés volt. Azt meg teljesen meg tudja érteni, hogy fiatalon Denjaarnak meg kellett védenie magát az utcákon. Ő is sokszor volt veszélyben, éppen a többi zsoldos által. Szerencséje, hogy az ő alakulatukban volt némi rend és "tartás". Egy haramiatáborban teljesen máshogy alakult volna a sorsa.
Közben a táj egyre láposabb, a levegő egyre párásabb lesz. A mocsarakat sose kedvelte igazán. Nyomasztó és veszélyes helyek, ahol mindent áthat az enyészet szaga. Útitársa története még leköti egy darabig, bár hozzászólni nem tud. Cudar dolog belegondolni, hogy valaki a saját apja iránt érzett bosszúvágyból válik gyilkossá. De ismert pár zsoldost, akiknek szintén elég pocsék volt az élete, így meg tudja érteni.*
- Helyes.
*ért egyet, és ő is meggyorsítja kissé a lépteit. Nem csak megérkezniük kellene a karavánpihenőbe, hanem ott valami biztosabb helyet találni, mielőtt teljesen elmegy a fény. Remélhetőleg akadnak még ott házak, esetleg emeletes is, ahol biztonságos és jól védhető éjszakai menedékre lelnek.*
- Naná.
*feleli egyszerűen és lényegre törően. Hogy a fenébe ne vágyna vissza. A rajongása talán érthető, de szerencsére nem szerelmesedett bele fülig a lányba. Semmi olyan, amit egy újabb szenvedélyes éjszaka egy másik szemrevaló fehérnéppel ne tudna tompítani. De ez nem azt jelenti, hogy nem fogja keresni Lisszát, amikor legközelebb a kikötőben jár.
Denjaar kifejti a véleményét Artheniorról és hogy a káosz rossz volt a városnak, mire ő vállat von.*
- Valahol mindig van háború. Akiknek már csömöre van belőle, azok egy időre megbékélnek. Akiknek már rég nem volt benne részük, meghülyülnek és elindítják. Aztán majd megint megbékélnek, és újjépítik a romokat, hogy legyen mit lerombolni legközelebb is.
*fejti ki a véleményét. Mivel sose élt városban a legutóbbi időkig, nem igazán tudja átérezni a veszteséget, amit a káosz egy városban okozni tud. Ami nem az élete része, az hiányozni se tud.*
- Hallottam ezekről a pletykákról, a Karavánpihenőről. De hogy igazak-e, arról fogalmam sincs. Az viszont biztos, hogy célszerű lesz őrségben maradni. Ha démonok és mumusok nem is, zsiványok vagy éjjeli ragadozók még megfordulhatnak a közelében.
*javasolja. Igaz, ő éber alvó, és van füle az erdei zajokhoz.
Denjaar véleményével a nagy csatákról nem tud vitába szállni.*
- Eegen, ez már csak ilyen. Az ember tartja a sorfalat, megy amerre irányítják és reméli, hogy aki a parancsokat osztogatja, nem teljesen hülye. Ha nem az, nyerhetnek. Ha nem, akkor összeomlik az egész és futni kell. Gyorsabban mint a többiek, hogy őket kaszabolják le, ne téged.
*mondja elmerengve. Denjaar első áldozatának történetére csak hümment egyet, megértően. Ez valóban "személyesebb" ölés, mint az övé volt. Később volt módja úgy is kioltani életet, és az más érzés volt. Azt meg teljesen meg tudja érteni, hogy fiatalon Denjaarnak meg kellett védenie magát az utcákon. Ő is sokszor volt veszélyben, éppen a többi zsoldos által. Szerencséje, hogy az ő alakulatukban volt némi rend és "tartás". Egy haramiatáborban teljesen máshogy alakult volna a sorsa.
Közben a táj egyre láposabb, a levegő egyre párásabb lesz. A mocsarakat sose kedvelte igazán. Nyomasztó és veszélyes helyek, ahol mindent áthat az enyészet szaga. Útitársa története még leköti egy darabig, bár hozzászólni nem tud. Cudar dolog belegondolni, hogy valaki a saját apja iránt érzett bosszúvágyból válik gyilkossá. De ismert pár zsoldost, akiknek szintén elég pocsék volt az élete, így meg tudja érteni.*
- Helyes.
*ért egyet, és ő is meggyorsítja kissé a lépteit. Nem csak megérkezniük kellene a karavánpihenőbe, hanem ott valami biztosabb helyet találni, mielőtt teljesen elmegy a fény. Remélhetőleg akadnak még ott házak, esetleg emeletes is, ahol biztonságos és jól védhető éjszakai menedékre lelnek.*
1856. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-02-02 22:20:47
Üzenet elküldve: 2024-02-02 22:20:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Az út//
*Hümmögve göcög csak fel Mykael jellemzésére Relaelről.*
-Az. Az az elegáns. *Ha csak sejtené az ifjonc, mily alantas is tud lenni az az elf! De talán pont ez a lélekben bujkáló démon az, mi igazán érdekessé teszi.*
-Jót mulattál a kurtizánnal, mi? Visszavágysz? *Kicsit ugratja a fiatal bakát. Látott ő már olyat, hogy egy suhanc fülig beleszeret egy kurtizánba. Sosem jó a vége.*
-Jó idők. De kinek? A bakáknak volt dolga, az biztos. De Artheniornak nem voltak azok jó idők. Bárhogy legyen is, egy városnak szüksége van a nemességre. Hogy irányítsák a várost. És hogy legyen kit hibáztatni. Így volt ez mindenhol és így is marad.
*Szótlan hallgatja a fiatal férfi emlékeit.*
-Akkor még bizonyosan nagy élet volt a Karavánpihenőnél. Ma már csak romok vannak ott. Mondják, sötét erők rontották meg a helyet. *Vállat von. Nekik nincs dolguk sötét erőkkel, csak pihenni vágynak valahol.
Körülöttük egyre ritkásabb az erdő. A tölgyest felváltják a mocsári fák; és még nem is járnak benne az ingoványban. Néptelen az út, nincsenek már szekerek, sem magányos utazók. Az északi út veszélyes. Ha csak nem elszánt valaki, kíséret nélkül nem vág neki a Lihanechi útnak.
Szívesen hallgatja újdonsült útitársát, ezúttal pedig nincs ellenére a locsogás. Nincs jobb gondolatűző ennél út közben.*
-Nem szívelem az ilyen nagy csetepatékat. Csatatereket. A káoszt. Legyél bármily ügyes, egy jó adag szerencse is dukál a túléléshez. Forgathatod a lándzsát vagy a pengét, mint a wegtoreni tűztáncos a lángostort, elég egy kósza nyíl... *Jelzésértékűen csettint, majd nagyot ránt a hátán átvetett cókmókon.*
-Az én elsőm csak rám figyelt. Késsel támadt rám egy sikátorban, nem derül már ki, mi végből. Még kölyök voltam. Szerencsére a jól megtermett fajtából. Addig ütöttem a fejét egy kővel, míg szét nem repedt. Akkor sírtam utoljára. *Szavai közömbösek, mintha csak a tegnapi horgászatról regélne.
További történetet egyelőre nem fejti ki, ugyanis lassan teljesen átalakult körülöttük a látkép; végestelen-végig mocsár, s noha az úton haladnak, átfolyásokat és méteres pocsolyákat kell kerülgetniük. Békabrekegés tölt be mindent, s valószínűleg ez lesz pihenésük mellé is a szólam.*
-Látod azt ott a távolban? Azok a romok. *S valóban, már lassan körvonalazódik előttük a híres-hírhedt rom, nem sokkal az út mellett.*
-"Jóatyám" elhagyta anyám, mikor még kölyök voltam. Erős asszony volt, mégis összetörte a szívét. Wegtoren Lángja... *Elereszt egy vigyort a szakálla alatt.*
-Így nevezték az Arénában. Megfogadtam, hogy egy szép napon megölöm azért, amit anyámmal tett. Hosszú évekig nem is talált legyőzőre az öreg. Aztán megérkeztem én. A Láng Fattya. *Tekintete ábrándossá válik.*
-Jobb lesz kilépnünk. Lóg az éjszaka lába már, nem szívesen csobbannék a setétben tapogatózva.
*Hümmögve göcög csak fel Mykael jellemzésére Relaelről.*
-Az. Az az elegáns. *Ha csak sejtené az ifjonc, mily alantas is tud lenni az az elf! De talán pont ez a lélekben bujkáló démon az, mi igazán érdekessé teszi.*
-Jót mulattál a kurtizánnal, mi? Visszavágysz? *Kicsit ugratja a fiatal bakát. Látott ő már olyat, hogy egy suhanc fülig beleszeret egy kurtizánba. Sosem jó a vége.*
-Jó idők. De kinek? A bakáknak volt dolga, az biztos. De Artheniornak nem voltak azok jó idők. Bárhogy legyen is, egy városnak szüksége van a nemességre. Hogy irányítsák a várost. És hogy legyen kit hibáztatni. Így volt ez mindenhol és így is marad.
*Szótlan hallgatja a fiatal férfi emlékeit.*
-Akkor még bizonyosan nagy élet volt a Karavánpihenőnél. Ma már csak romok vannak ott. Mondják, sötét erők rontották meg a helyet. *Vállat von. Nekik nincs dolguk sötét erőkkel, csak pihenni vágynak valahol.
Körülöttük egyre ritkásabb az erdő. A tölgyest felváltják a mocsári fák; és még nem is járnak benne az ingoványban. Néptelen az út, nincsenek már szekerek, sem magányos utazók. Az északi út veszélyes. Ha csak nem elszánt valaki, kíséret nélkül nem vág neki a Lihanechi útnak.
Szívesen hallgatja újdonsült útitársát, ezúttal pedig nincs ellenére a locsogás. Nincs jobb gondolatűző ennél út közben.*
-Nem szívelem az ilyen nagy csetepatékat. Csatatereket. A káoszt. Legyél bármily ügyes, egy jó adag szerencse is dukál a túléléshez. Forgathatod a lándzsát vagy a pengét, mint a wegtoreni tűztáncos a lángostort, elég egy kósza nyíl... *Jelzésértékűen csettint, majd nagyot ránt a hátán átvetett cókmókon.*
-Az én elsőm csak rám figyelt. Késsel támadt rám egy sikátorban, nem derül már ki, mi végből. Még kölyök voltam. Szerencsére a jól megtermett fajtából. Addig ütöttem a fejét egy kővel, míg szét nem repedt. Akkor sírtam utoljára. *Szavai közömbösek, mintha csak a tegnapi horgászatról regélne.
További történetet egyelőre nem fejti ki, ugyanis lassan teljesen átalakult körülöttük a látkép; végestelen-végig mocsár, s noha az úton haladnak, átfolyásokat és méteres pocsolyákat kell kerülgetniük. Békabrekegés tölt be mindent, s valószínűleg ez lesz pihenésük mellé is a szólam.*
-Látod azt ott a távolban? Azok a romok. *S valóban, már lassan körvonalazódik előttük a híres-hírhedt rom, nem sokkal az út mellett.*
-"Jóatyám" elhagyta anyám, mikor még kölyök voltam. Erős asszony volt, mégis összetörte a szívét. Wegtoren Lángja... *Elereszt egy vigyort a szakálla alatt.*
-Így nevezték az Arénában. Megfogadtam, hogy egy szép napon megölöm azért, amit anyámmal tett. Hosszú évekig nem is talált legyőzőre az öreg. Aztán megérkeztem én. A Láng Fattya. *Tekintete ábrándossá válik.*
-Jobb lesz kilépnünk. Lóg az éjszaka lába már, nem szívesen csobbannék a setétben tapogatózva.
1855. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-01-14 14:31:27
Üzenet elküldve: 2024-01-14 14:31:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*Már napok óta úton van. Itt ott sikerül elcsípnie egy karavánt, ami valamelyest gyorsít az utazáson, de így is már legalább négy-öt nap telhetett el, mióta útnak indult Artheniorból. Nem számolta pontosan, így nem tudja, de lehet nem is akarja tudni.
Most is épp egy szekéren ücsörög, ami elviszi egy darabon, így van ideje bámészkodni. A kocsis szigorúan a sűrűn járt ösvényt követi, így talán nem keverednek bajba. Meira pedig csak engedelmesen egyetért, bajba kerülni nem jó. Amúgy bámészkodás… igazából csak bámészkodna, de nem tud amiatt a sűrű köd miatt, ami most is rontja a látási viszonyokat. Olyan, mint valami szellemvilág. Még azt is el tudja képzelni, hogy a víz alatt, ami mellett épp elhaladnak, igazából egy temető van, és onnan szűrődik a köd felfelé. Persze ez mind csak a képzelete szüleménye, de az ilyen ijesztő tájakon mindig még rémesebb dolgokat képzel el, mint amit valójában lát.*
Most is épp egy szekéren ücsörög, ami elviszi egy darabon, így van ideje bámészkodni. A kocsis szigorúan a sűrűn járt ösvényt követi, így talán nem keverednek bajba. Meira pedig csak engedelmesen egyetért, bajba kerülni nem jó. Amúgy bámészkodás… igazából csak bámészkodna, de nem tud amiatt a sűrű köd miatt, ami most is rontja a látási viszonyokat. Olyan, mint valami szellemvilág. Még azt is el tudja képzelni, hogy a víz alatt, ami mellett épp elhaladnak, igazából egy temető van, és onnan szűrődik a köd felfelé. Persze ez mind csak a képzelete szüleménye, de az ilyen ijesztő tájakon mindig még rémesebb dolgokat képzel el, mint amit valójában lát.*
1854. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-01-09 21:41:30
Üzenet elküldve: 2024-01-09 21:41:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Szelindek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hat nap, mire elérik az ingoványt. Wruzto esténként vegyül a matrózokkal, akik visszajönnek aludni a Szelindekre, napközben meg hol alszik, hol a rabok énekét hallgatja. Több bányászdalt még ismer is, bár kicsit más szöveggel.
Az ingovány éjjel-nappal ködbe burkolózik, a látóhatár soha nincs messzebb egy nyíllövésnél. A pára beeszi magát a ruhákba, vesékbe, csontokba. A kapitány - negyven körüli, csorbafogú ember - menni alig tud a köszvénytől. Egy darabig kenegeti a bedagadt térdét valami erős szagú szesszel, aztán átáll a konyakra. A lába mindenhogyan fáj, de részegen nem érdekli.
A Lihanechi-tó déli sarkát sötétedésre érik el. Van itt egy kisebb kikötő, raktárakkal, fogadóval, hogy kiszolgálja az igen élénk forgalmat. Ennyire közel a Víz Városához Wruztónak nincs sok bizadalma a helyiekben. Megvárja, míg a nap utolsó sugara kihuny, aztán jó szelet kívánva elköszön a Szelindek legénységétől.
A tó partját követve keletnek indul az éjszakában. Szittyós rétek, vízerek, zsombékok váltogatják egymást, de a ködtől alig látni. Az ork a keze ügyében tartja a csatabárdját, mert őszintén szólva ez a vidék még a Vaserdőnél is vészjóslóbbnak tűnik. Forrón reméli, hogy nem ugrik semmi elé, mert kettébassza gondolkodás nélkül…*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hat nap, mire elérik az ingoványt. Wruzto esténként vegyül a matrózokkal, akik visszajönnek aludni a Szelindekre, napközben meg hol alszik, hol a rabok énekét hallgatja. Több bányászdalt még ismer is, bár kicsit más szöveggel.
Az ingovány éjjel-nappal ködbe burkolózik, a látóhatár soha nincs messzebb egy nyíllövésnél. A pára beeszi magát a ruhákba, vesékbe, csontokba. A kapitány - negyven körüli, csorbafogú ember - menni alig tud a köszvénytől. Egy darabig kenegeti a bedagadt térdét valami erős szagú szesszel, aztán átáll a konyakra. A lába mindenhogyan fáj, de részegen nem érdekli.
A Lihanechi-tó déli sarkát sötétedésre érik el. Van itt egy kisebb kikötő, raktárakkal, fogadóval, hogy kiszolgálja az igen élénk forgalmat. Ennyire közel a Víz Városához Wruztónak nincs sok bizadalma a helyiekben. Megvárja, míg a nap utolsó sugara kihuny, aztán jó szelet kívánva elköszön a Szelindek legénységétől.
A tó partját követve keletnek indul az éjszakában. Szittyós rétek, vízerek, zsombékok váltogatják egymást, de a ködtől alig látni. Az ork a keze ügyében tartja a csatabárdját, mert őszintén szólva ez a vidék még a Vaserdőnél is vészjóslóbbnak tűnik. Forrón reméli, hogy nem ugrik semmi elé, mert kettébassza gondolkodás nélkül…*
1853. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-12-20 21:22:06
Üzenet elküldve: 2023-12-20 21:22:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
*A ló patái unottan kopognak a jó öreg Karavánúton, ütemei vissza-vissza pattannak a néhai Pihenő romos, borostyánszőtte falairól. Felthys egy utolsó pillantást vet Lihanech irányába; sokkalta jobban kedveli a várost, mint Artheniort, főleg, miután a szóbeszéd szerint amaz szó szerint kettőbe szakadt, de sajnos idehaza egyre többen kezdték felfedezni a hasonlóságot apja és őközte, ennek okán pedig saját biztonsága érdekében mennie kellett. Nagybátyja kezei nem tudni, meddig érnek el, és a férfi nem szeretné kipróbálni, hogy vajon a torkáig odajutnának-e.
Szemügyre veszi a romokat: mintha háború dúlt volna itt. Ez az észrevétel megállja a helyét, hiszen ténylegesen háború dúlt itt, melynek a lovas ugyan része nem volt, de a szóbeszédek alapján maroknyi védő húzta fel a kesztyűt egy seregnyi élőholt ellen, és meg is fizették az árát. Fájdalmas sebek maradtak szerte a világban, és most egy másik fájó sebhez igyekszik; Artheniorba.*
Szemügyre veszi a romokat: mintha háború dúlt volna itt. Ez az észrevétel megállja a helyét, hiszen ténylegesen háború dúlt itt, melynek a lovas ugyan része nem volt, de a szóbeszédek alapján maroknyi védő húzta fel a kesztyűt egy seregnyi élőholt ellen, és meg is fizették az árát. Fájdalmas sebek maradtak szerte a világban, és most egy másik fájó sebhez igyekszik; Artheniorba.*
1852. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-10-27 19:38:58
Üzenet elküldve: 2023-10-27 19:38:58
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A holdfény ezüstös fénye tükröződött a süppedő ingovány csillogó víztükrén, ahol Wymvendor óvatos léptekkel, mégis határozottan haladt előre. A hűvös éji szél végigsimította arca bőrét, ahogy a mocsári vidék veszélyes, csalóka talaján keresztül tört utat. Az erdő mélyén történt események után, a titokzatos Ingoványos vidékre vezette útja, melyet a mesékben a remeték és mocsári trollok elhagyatott, titokzatos birodalmaként írtak le. A sűrű köd, mely az ingovány felett lebegett, a holdfényben kísértetiesen szürkén csillogott, és a rothadás bűzét hozta magával a szél.
A holdfény kísérteties fénye alatt, minden lépés egy újabb kihívás volt a biztonságos talaj megtalálásáért. A csendes, de veszélyekkel teli vidéken, minden lépését megfontoltan tette meg. Wym tudta, hogy csak a legóvatosabb és legtapasztaltabb utazók képesek áthaladni ezen a veszélyes, de egyben lenyűgöző vidéken.
A süppedő talaj és a csalóka vízfolyások között keresve a biztonságos utat, gondolatai visszatértek az elf vándor bölcs tanításaihoz, és az idős mentor szavai visszhangzottak a fülében: "A természet adta, a természet vette el." Minden lépésével érezte, hogy a természetnek ezen a veszélyes, mégis csodálatos területen is megvan a maga rendje és szépsége.
Ahogy az ingovány mélyén haladt, a holdfény fénye vezette utat a ködben. Az őszi éjszaka hűvös szellője végigsuhant az arca bőrén, és a levegőben a rothadás bűze keveredett a friss eső illatával. A holdfény fényében, a környezete kísérteties szépséggel bírt, melynek titokzatos vonzereje szinte hipnotizálta.
A holdfény ezüstös fénycsóvája a mocsár felett keresztül vezette őt egy füves pusztaság felé, ahol a talaj már nem volt olyan csalóka és veszélyes. A fű között szinte érezte, hogy a természet megnyitja előtte kapuit, és a veszélyes ingovány után, ez a nyílt, füves terület olyan volt, mint egy-egy lélegzetnyi nyugalom ezen a veszélyekkel teli vidéken.
Ahogy a füves pusztaságot meglátja, a holdfényben a távolban a környező hegyek és a Lihanechi-tó sötét körvonala rajzolódott meg. Wym érezte, hogy az ingoványos vidék próbája után, talán újabb titkok és kalandok várnak rá ezen a vad, mégis lenyűgöző vidéken.*
A holdfény kísérteties fénye alatt, minden lépés egy újabb kihívás volt a biztonságos talaj megtalálásáért. A csendes, de veszélyekkel teli vidéken, minden lépését megfontoltan tette meg. Wym tudta, hogy csak a legóvatosabb és legtapasztaltabb utazók képesek áthaladni ezen a veszélyes, de egyben lenyűgöző vidéken.
A süppedő talaj és a csalóka vízfolyások között keresve a biztonságos utat, gondolatai visszatértek az elf vándor bölcs tanításaihoz, és az idős mentor szavai visszhangzottak a fülében: "A természet adta, a természet vette el." Minden lépésével érezte, hogy a természetnek ezen a veszélyes, mégis csodálatos területen is megvan a maga rendje és szépsége.
Ahogy az ingovány mélyén haladt, a holdfény fénye vezette utat a ködben. Az őszi éjszaka hűvös szellője végigsuhant az arca bőrén, és a levegőben a rothadás bűze keveredett a friss eső illatával. A holdfény fényében, a környezete kísérteties szépséggel bírt, melynek titokzatos vonzereje szinte hipnotizálta.
A holdfény ezüstös fénycsóvája a mocsár felett keresztül vezette őt egy füves pusztaság felé, ahol a talaj már nem volt olyan csalóka és veszélyes. A fű között szinte érezte, hogy a természet megnyitja előtte kapuit, és a veszélyes ingovány után, ez a nyílt, füves terület olyan volt, mint egy-egy lélegzetnyi nyugalom ezen a veszélyekkel teli vidéken.
Ahogy a füves pusztaságot meglátja, a holdfényben a távolban a környező hegyek és a Lihanechi-tó sötét körvonala rajzolódott meg. Wym érezte, hogy az ingoványos vidék próbája után, talán újabb titkok és kalandok várnak rá ezen a vad, mégis lenyűgöző vidéken.*
1851. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-10-26 10:07:25
Üzenet elküldve: 2023-10-26 10:07:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Naraekh//
*A lenyugvó nap utolsó sugaraival ébred. Frissnek és kipihentnek érzi magát a körülményekhez képest. Nagyot nyújtózik, majd kikászálódik a fekhelyéül szolgáló párnák közül, hogy néhány lépéssel a sátor bejáratánál teremjen.
Az étel már régen kész, a tűz is vidáman lobog. Tekintetével felméri mindkettejüket, majd kurtán biccent.*
-Amint megvacsoráztam, indulhatunk is. Innen nem állunk meg Artheniorig... Viszont nem a kúriát célozzuk elsőnek. Nem jelenhetek meg így. Keresünk előtte egy fogadót.
*Hozzá is lát az ételhez, természetesen a leghúsosabb részek után kutatva.*
-Morelnä, szedd le a sátrat. Nara, Te pedig fésüld ki a hajam. Kettőnk közül legalább valaki nézzen majd ki a városban úgy, mint egy valamirevaló mélységi. *Egy göcsörtös tuskóra ül és hátranyújtja Morelnä kölcsönfésűjét.*
-Azt mondják, hogy távol a hazától vannak olyanok népünk soraiból, akiknek világosabb a bőre. Akik már a felszínen születtek. Vágysz találkozni velük, Nara? *Csacsogós kedvében van. Izgatott a másnap miatt, mit jó eséllyel már rokonai között tölthet. Amint mindennel megvannak és a lovak is fel vannak nyergelve, ő már indulásra kész.*
-Hajnalra szeretnék odaérni. Morelnä, vedd a város határáig magad mögé Narát, mint eddig. Utána szeretném, ha a lovam után jönne, a saját lábán. *Hangja vontatott és színtelen. Felkapaszkodik a nyeregbe, majd lassú ügetésre fogja a fekete hátast és bőszen kerülgetve a pocsolyákat Arthenior felé veszi az irányt.*
-Ha nem lenne itt oly rendhagyó, kötelet dobnék a nyakadba. De Arthenior más. Majd meglátod. *Halkan felsóhajt, kifejezve abbéli sajnálatát, hogy nem teheti még inkább közszemlére hatalmát a nőstény felett.*
*A lenyugvó nap utolsó sugaraival ébred. Frissnek és kipihentnek érzi magát a körülményekhez képest. Nagyot nyújtózik, majd kikászálódik a fekhelyéül szolgáló párnák közül, hogy néhány lépéssel a sátor bejáratánál teremjen.
Az étel már régen kész, a tűz is vidáman lobog. Tekintetével felméri mindkettejüket, majd kurtán biccent.*
-Amint megvacsoráztam, indulhatunk is. Innen nem állunk meg Artheniorig... Viszont nem a kúriát célozzuk elsőnek. Nem jelenhetek meg így. Keresünk előtte egy fogadót.
*Hozzá is lát az ételhez, természetesen a leghúsosabb részek után kutatva.*
-Morelnä, szedd le a sátrat. Nara, Te pedig fésüld ki a hajam. Kettőnk közül legalább valaki nézzen majd ki a városban úgy, mint egy valamirevaló mélységi. *Egy göcsörtös tuskóra ül és hátranyújtja Morelnä kölcsönfésűjét.*
-Azt mondják, hogy távol a hazától vannak olyanok népünk soraiból, akiknek világosabb a bőre. Akik már a felszínen születtek. Vágysz találkozni velük, Nara? *Csacsogós kedvében van. Izgatott a másnap miatt, mit jó eséllyel már rokonai között tölthet. Amint mindennel megvannak és a lovak is fel vannak nyergelve, ő már indulásra kész.*
-Hajnalra szeretnék odaérni. Morelnä, vedd a város határáig magad mögé Narát, mint eddig. Utána szeretném, ha a lovam után jönne, a saját lábán. *Hangja vontatott és színtelen. Felkapaszkodik a nyeregbe, majd lassú ügetésre fogja a fekete hátast és bőszen kerülgetve a pocsolyákat Arthenior felé veszi az irányt.*
-Ha nem lenne itt oly rendhagyó, kötelet dobnék a nyakadba. De Arthenior más. Majd meglátod. *Halkan felsóhajt, kifejezve abbéli sajnálatát, hogy nem teheti még inkább közszemlére hatalmát a nőstény felett.*
1850. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-10-25 21:26:53
Üzenet elküldve: 2023-10-25 21:26:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yaremoor//
*Naraekh valóban nem olyan természetű, mint testvére, akit hasonló nehezékkel indítottak útjára az istenek, de ez az attitűdjén vajmi keveset változtatott. Ő nem is haragszik emiatt fajtársaira, hiszen jól tudja, hogy a helyükben hasonlóképpen megvetné a hibás példányt, aki mintha fajtájuk megcsúfolása is volna. Senkit sem hibáztat ezért, csak várja a napot, amikor Sa'Tereth vagy a Sötét Anya végre rámosolyog, és felemeli társai közé, s talán meg is jutalmazza majd kitartó szolgálata miatt.
Yaremoor haragja természetesen fellobban, ám ez nem kelt benne félelmet. Ha valamire megedzette hányatatott sorsa, akkor azok ezek a helyzetek.*
- Sajnálom, mást nem leltem.
*Feleli amíg még lehetősége van. Hangja nem remeg meg, arcát sem húzza el a kötelező pofon elől. Ezek nem többek számára egy kisfiú hisztijénél, s bizony kevesek ahhoz, hogy megrémisszék vele.*
- Igen, nagy szerencse.
*Válaszolja gépiesen, közben felkapja a földről a szerzett vizet. Ő maga sem rajong az ingovány vizének gondolatára, de addig megfelel majd, amíg a Pegazusban esetleg kéret magának fürdőt.
Szólásra nyitja ajkait, végül mégsem formál meg szavakat. A mélységi hím ma úgy látszik jobb hangulatában van, nem oly gonosz vele, mint általában, talán mert éppen nincs szemtanúja mellveregető attrakciójának. Vagy csak megkönnyebbült, hogy Pirtianest elhagyva rá sem nehezednek az elvárások és szabályozások terhei.
Az imádkozás az egyedüli amit tisztel a fiúban. A hit és a mágiához való kötődés mind olyan tulajdonságok, amik becsülendőek a szemében, s ami kicsit hasonlóbbá is teszi őket.
Engedelmesen távozik a sátorból, szemeit lesütve keres egy szilárdabb részt, ahol elkezd vetkőzni. Sem a hideg, sem az esetleg kíváncsi tekintetek nem zavarják, sőt mostoha körülményei megtisztítják szellemét a harag mocskától. Fukar a vízzel, túl sokat küzdött hozzá, hogy most pazarlóvá váljon.
Sokára végez a tisztálkodással, elvégre semmi oka sietni, egyhamar nem fognak újra útra kelni. Mire Morelnä visszatér, addigra nagyjából végez is, éppen utolsó tincseit igazgatja. Többnyire elégedett a végeredménnyel, bár nem makulátlanul tiszta és illatos, de a körülményekből a maximálisat kihozta.
Egy nyúllal tér vissza vadászatából kísérőjük, ami igencsak meglepi Narát, s magában konstatálja, hogy biztos nagy távot tett meg érte. Átveszi a dögöt a férfitól, majd előveszi csont tőrét, s azzal elkezdi megnyúzni az állatot. Apró példány, nem túl sok hús van rajta, de arra elég lesz, hogy a városig kibírják ennyivel. Már amennyiben Yaremoor megengedi neki, hogy néhány kevésbé ízletes falatot ő is kapjon.
Mocskos munka, de nincs ellenére. Magabiztosan metszi el az inakat, és választja külön az izomcsoportokat, illetve a belsőségeket. Morelnä részére kiadja feladatként, hogy szerezzen száraz fát és gyújtson tüzet valahogy, mellyel biztosan elfoglalja magát egy darabig, hiszen itt még a levegő is nehéz a párától, minden szilárd és száraz foltért küzdeni kell.*
*Naraekh valóban nem olyan természetű, mint testvére, akit hasonló nehezékkel indítottak útjára az istenek, de ez az attitűdjén vajmi keveset változtatott. Ő nem is haragszik emiatt fajtársaira, hiszen jól tudja, hogy a helyükben hasonlóképpen megvetné a hibás példányt, aki mintha fajtájuk megcsúfolása is volna. Senkit sem hibáztat ezért, csak várja a napot, amikor Sa'Tereth vagy a Sötét Anya végre rámosolyog, és felemeli társai közé, s talán meg is jutalmazza majd kitartó szolgálata miatt.
Yaremoor haragja természetesen fellobban, ám ez nem kelt benne félelmet. Ha valamire megedzette hányatatott sorsa, akkor azok ezek a helyzetek.*
- Sajnálom, mást nem leltem.
*Feleli amíg még lehetősége van. Hangja nem remeg meg, arcát sem húzza el a kötelező pofon elől. Ezek nem többek számára egy kisfiú hisztijénél, s bizony kevesek ahhoz, hogy megrémisszék vele.*
- Igen, nagy szerencse.
*Válaszolja gépiesen, közben felkapja a földről a szerzett vizet. Ő maga sem rajong az ingovány vizének gondolatára, de addig megfelel majd, amíg a Pegazusban esetleg kéret magának fürdőt.
Szólásra nyitja ajkait, végül mégsem formál meg szavakat. A mélységi hím ma úgy látszik jobb hangulatában van, nem oly gonosz vele, mint általában, talán mert éppen nincs szemtanúja mellveregető attrakciójának. Vagy csak megkönnyebbült, hogy Pirtianest elhagyva rá sem nehezednek az elvárások és szabályozások terhei.
Az imádkozás az egyedüli amit tisztel a fiúban. A hit és a mágiához való kötődés mind olyan tulajdonságok, amik becsülendőek a szemében, s ami kicsit hasonlóbbá is teszi őket.
Engedelmesen távozik a sátorból, szemeit lesütve keres egy szilárdabb részt, ahol elkezd vetkőzni. Sem a hideg, sem az esetleg kíváncsi tekintetek nem zavarják, sőt mostoha körülményei megtisztítják szellemét a harag mocskától. Fukar a vízzel, túl sokat küzdött hozzá, hogy most pazarlóvá váljon.
Sokára végez a tisztálkodással, elvégre semmi oka sietni, egyhamar nem fognak újra útra kelni. Mire Morelnä visszatér, addigra nagyjából végez is, éppen utolsó tincseit igazgatja. Többnyire elégedett a végeredménnyel, bár nem makulátlanul tiszta és illatos, de a körülményekből a maximálisat kihozta.
Egy nyúllal tér vissza vadászatából kísérőjük, ami igencsak meglepi Narát, s magában konstatálja, hogy biztos nagy távot tett meg érte. Átveszi a dögöt a férfitól, majd előveszi csont tőrét, s azzal elkezdi megnyúzni az állatot. Apró példány, nem túl sok hús van rajta, de arra elég lesz, hogy a városig kibírják ennyivel. Már amennyiben Yaremoor megengedi neki, hogy néhány kevésbé ízletes falatot ő is kapjon.
Mocskos munka, de nincs ellenére. Magabiztosan metszi el az inakat, és választja külön az izomcsoportokat, illetve a belsőségeket. Morelnä részére kiadja feladatként, hogy szerezzen száraz fát és gyújtson tüzet valahogy, mellyel biztosan elfoglalja magát egy darabig, hiszen itt még a levegő is nehéz a párától, minden szilárd és száraz foltért küzdeni kell.*
1849. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-10-24 12:23:01
Üzenet elküldve: 2023-10-24 12:23:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Naraekh//
*Naraekh esetében nincs letörendő szarv. Úgy hajlik, ahogy kívánja, ez pedig roppantul ínyére van. Noha ezt sosem adná a nőstény tudtára, de kifejezetten örült, hogy őt adták mellé a lovag mellett.*
-Igen, mindenképp. *Arca kifejezéstelen, csak hangja árulkodik némi türelmetlenségről. Míg Naraekh rongy után kutat, ő kibújik az ingből. Szemmel láthatóan nem harcedzett. Sokkal nyeszlettebb, mint hímtársai általában. Az ő képességei nem az erőben rejlenek.*
-Megfelel. *Egy pillantást vet csak a felajánlott szoknyára. A hálálkodást elengedi a füle mellett, helyette a butykos után nyúl, hogy nagyot húzzon belőle. Amennyiben Naraekh átengedi azt, ajkához emeli, csak hogy undorodva elfintorodjon.*
-Hisz ez pocsolyaszagú! *Visszakézből üti arcon a mélységit, ha csak az el nem hajol előle, majd felé vágja a tömlőt is.*
-Azt gondoltad, hogy EZZEL fogok mosakodni? Ehh... *Fájdalmasan megcsóválja fejét, miközben ingéért nyúl, hogy ismét magára ölthesse. A dühe oly hirtelen párolog látszólag, ahogy jött.*
-Veletek, Nazdyrokkal mindig a baj volt. Óriási szerencse, hogy melletted vagyok. *Végigméri a sápadtbőrű mélységit, majd a bejáró felé biccent.*
-Menj, mosakodj meg ezzel a vízzel. Bűzleni fogsz, de legalább nem leszel mocskos. Nem akarom, hogy kinézzenek minket Artheniorban. Aztán segíts Morelnänak a hússal. Vadászni ment, hamarosan vissza kell érjen. *Elidőzik tekintete a lány elrongyolódott ruháján, de csak felsóhajt.*
-Biztos örvendesz, hogy gusztusom van rád mostanában, de ma pihennem kell és imádkoznom. *Int. Amennyiben Naraekh még hátrafordul kifelé menet, láthatja, hogy a Dwirinthalen homlokát a földhöz érintve imádkozik a Sötét Anyához.*
A hozzászólás írója (Yaremoor Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.24 12:23:34
*Naraekh esetében nincs letörendő szarv. Úgy hajlik, ahogy kívánja, ez pedig roppantul ínyére van. Noha ezt sosem adná a nőstény tudtára, de kifejezetten örült, hogy őt adták mellé a lovag mellett.*
-Igen, mindenképp. *Arca kifejezéstelen, csak hangja árulkodik némi türelmetlenségről. Míg Naraekh rongy után kutat, ő kibújik az ingből. Szemmel láthatóan nem harcedzett. Sokkal nyeszlettebb, mint hímtársai általában. Az ő képességei nem az erőben rejlenek.*
-Megfelel. *Egy pillantást vet csak a felajánlott szoknyára. A hálálkodást elengedi a füle mellett, helyette a butykos után nyúl, hogy nagyot húzzon belőle. Amennyiben Naraekh átengedi azt, ajkához emeli, csak hogy undorodva elfintorodjon.*
-Hisz ez pocsolyaszagú! *Visszakézből üti arcon a mélységit, ha csak az el nem hajol előle, majd felé vágja a tömlőt is.*
-Azt gondoltad, hogy EZZEL fogok mosakodni? Ehh... *Fájdalmasan megcsóválja fejét, miközben ingéért nyúl, hogy ismét magára ölthesse. A dühe oly hirtelen párolog látszólag, ahogy jött.*
-Veletek, Nazdyrokkal mindig a baj volt. Óriási szerencse, hogy melletted vagyok. *Végigméri a sápadtbőrű mélységit, majd a bejáró felé biccent.*
-Menj, mosakodj meg ezzel a vízzel. Bűzleni fogsz, de legalább nem leszel mocskos. Nem akarom, hogy kinézzenek minket Artheniorban. Aztán segíts Morelnänak a hússal. Vadászni ment, hamarosan vissza kell érjen. *Elidőzik tekintete a lány elrongyolódott ruháján, de csak felsóhajt.*
-Biztos örvendesz, hogy gusztusom van rád mostanában, de ma pihennem kell és imádkoznom. *Int. Amennyiben Naraekh még hátrafordul kifelé menet, láthatja, hogy a Dwirinthalen homlokát a földhöz érintve imádkozik a Sötét Anyához.*
A hozzászólás írója (Yaremoor Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.24 12:23:34
1848. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-10-23 23:15:37
Üzenet elküldve: 2023-10-23 23:15:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yaremoor//
*Nincs szerencséje, igaz erre már akkor rájött, amikor Sa'Tereth hófehérséggel átkozta meg őt. Fogait összeszorítja egy pillanatra, majd rendezi vonásait és a kérésnek megfelelően belép a sátorba. Elég ideje van már a lábtörlő szerepében ahhoz, hogy óvatosan járjon el, amikor módja van rá. Megmaradt fél cipőjét le is veszi, hiszen koszos lába is tisztább a saras lábbelinél. Kicsit tart attól, hogy még a végén a sarat is megeteti vele Yaremoor, ha túlzottan összepiszkolja sátrát.*
- Örülök, hogy így kevésbé bántó a látványom.
*Hangja színtelen, nincs benne gúnynak, vagy dacnak szikrája sem. Évtizedek kellettek hozzá, de megbékélt sorsával, főleg mert meggyőződése, hogyha elég ideig vezeklik, akkor Sa'Tereth megkönyörül rajta, és megtöri az őt megbélyegző átkot.*
- De, én is érzem. Nagyon kellemetlen.
*Megint ajkai rágcsálgatásába kezd, hiszen a hozott víz is hasonlóan áporodott szagú. Hiába kutyagolt miatta egy csomót, jobbat nem talált. Reméli, hogy Yaremoor számára ez fel sem tűnik.*
- Segítsek megmosakodni?
*Szíve szerint maga használná el a kevéske szerzett vizet, hiszen a sáron túl izzadt is. Ruhája hátára tapad, homloka gyöngyözik, sőt még fejbőre is viszket emiatt. De Yaremoor előnyt élvez hím léte ellenére.*
- Rongy, öhm… az nincs.
*Persze elkezd kutatni ruhája két zsebében, de hiába fordítja ki azokat, sajnos nem terem váratlanul ott semmi.*
- De a szoknyám bizonyos részei még tiszták, ha az megfelel…
*Lesüti szemét, de csak mert érzi a benne fellobbanó utálatot, és szüksége van néhány pillanatra, hogy visszanyerje higgadtságát.*
- Köszönöm, hogy ilyen elnéző vagy velem.
*A verés valóban nem ismeretlen számára, ezért valóban hálás ha nem bántják. Felocsúdik, és sietve közelebb araszol Yaremoorhoz a szerzett vízzel együtt. Tétován várakozik, utasításra vár az elkényeztetett mélységi társától.*
*Nincs szerencséje, igaz erre már akkor rájött, amikor Sa'Tereth hófehérséggel átkozta meg őt. Fogait összeszorítja egy pillanatra, majd rendezi vonásait és a kérésnek megfelelően belép a sátorba. Elég ideje van már a lábtörlő szerepében ahhoz, hogy óvatosan járjon el, amikor módja van rá. Megmaradt fél cipőjét le is veszi, hiszen koszos lába is tisztább a saras lábbelinél. Kicsit tart attól, hogy még a végén a sarat is megeteti vele Yaremoor, ha túlzottan összepiszkolja sátrát.*
- Örülök, hogy így kevésbé bántó a látványom.
*Hangja színtelen, nincs benne gúnynak, vagy dacnak szikrája sem. Évtizedek kellettek hozzá, de megbékélt sorsával, főleg mert meggyőződése, hogyha elég ideig vezeklik, akkor Sa'Tereth megkönyörül rajta, és megtöri az őt megbélyegző átkot.*
- De, én is érzem. Nagyon kellemetlen.
*Megint ajkai rágcsálgatásába kezd, hiszen a hozott víz is hasonlóan áporodott szagú. Hiába kutyagolt miatta egy csomót, jobbat nem talált. Reméli, hogy Yaremoor számára ez fel sem tűnik.*
- Segítsek megmosakodni?
*Szíve szerint maga használná el a kevéske szerzett vizet, hiszen a sáron túl izzadt is. Ruhája hátára tapad, homloka gyöngyözik, sőt még fejbőre is viszket emiatt. De Yaremoor előnyt élvez hím léte ellenére.*
- Rongy, öhm… az nincs.
*Persze elkezd kutatni ruhája két zsebében, de hiába fordítja ki azokat, sajnos nem terem váratlanul ott semmi.*
- De a szoknyám bizonyos részei még tiszták, ha az megfelel…
*Lesüti szemét, de csak mert érzi a benne fellobbanó utálatot, és szüksége van néhány pillanatra, hogy visszanyerje higgadtságát.*
- Köszönöm, hogy ilyen elnéző vagy velem.
*A verés valóban nem ismeretlen számára, ezért valóban hálás ha nem bántják. Felocsúdik, és sietve közelebb araszol Yaremoorhoz a szerzett vízzel együtt. Tétován várakozik, utasításra vár az elkényeztetett mélységi társától.*
1847. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-10-23 20:05:25
Üzenet elküldve: 2023-10-23 20:05:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Naraekh//
*Felriad. Morelnä már nincs a sátorban, de valaki határozottan szólította. Körbepillant a félhomályban, de nem tartózkodik rajta kívül senki a hevenyészett sátorban. A hű lovag valószínűleg vadászni ment, mert fogytán a hús. Végül a hang gazdája megismétli a nevét, ő pedig ráébred, hol és ki beszél. Furcsa dinamika az övék, bár a nőstény helyzete is sajátságos. Neves család - ha nem is olyan neves, mint az övé - és életre bélyegként viselt bőrszín. Amennyiben szegény család sarja lenne, bizonyosan a mélybe hajították volna. Így viszont megmaradt, annak, ami. Különös fricskája ez az életnek, hisz annyi minden lehetett volna... Ha nincs a hófehér külcsín.*
-Gyere be. *Szól egykedvűen és nagyot ásít. Odakinn még napvilág van, ő pedig csak akkor teszi ki magát a sárgálló borzalomnak, ha muszáj.
A tetőtől talpig sáros fajtárs fél pár csizmával tér vissza, de legalább friss vízzel. Látszólag. Elfintorodva méri végig ültében, majd lassan elvigyorodik.*
-Legalább kevésbé égeted ki egy mélységi szemét a bőröddel. *Hangja, mint általában vontatott, de most csöpög a gúnytól is. E látvány feledteti vele azt a tényt is, hogy épp álmából riasztották.*
-Hozd a vizet. Mosakodni akarok. Ez a hely meg büdös. BÜDÖS! Vagy Te nem érzed? *Naraekh ugyan jóval mocskosabb és alighanem szagosabb is nála, de ez a legkevésbé sem zavarja. Épp ellenkezőleg! A gondolat, hogy így tálalja szolgáját és szegről-végről vérét az artheniori rokonok előtt, felpezsdíti vérét. Az pedig, hogy Naraekh nőstény, még inkább hozzáad a dologhoz. Roppant szívesen teszi közszemlére hatalmát a nálánál idősebb mélységi felett.*
-Nem szokom meg, hogy ennyit kelljen utazni. Egészen bepálltam ettől a lovaglástól. Van nálad rongy? Olyan, ami tiszta. Remélem, különben a nyelvedet kell használjam. *Felrötyög, de Naraekh tudhatja, hogy a fiatal hím tréfái félig mindig igazak. Időről-időre kedvét is leli a szerencsétlen sorsú szolgálóban, persze ezt nem hangoztatja. Itt, Pirtianesen kívül viszont jóval szabadosabb lehet.*
-A Holdmatróna biztosan megbotozna, ha így járulnál elé. Az én szívem viszont nem oly zord. *Színpadiasan felsóhajt.*
-Gyere már közelebb és add a vizet! Sräk!
*Felriad. Morelnä már nincs a sátorban, de valaki határozottan szólította. Körbepillant a félhomályban, de nem tartózkodik rajta kívül senki a hevenyészett sátorban. A hű lovag valószínűleg vadászni ment, mert fogytán a hús. Végül a hang gazdája megismétli a nevét, ő pedig ráébred, hol és ki beszél. Furcsa dinamika az övék, bár a nőstény helyzete is sajátságos. Neves család - ha nem is olyan neves, mint az övé - és életre bélyegként viselt bőrszín. Amennyiben szegény család sarja lenne, bizonyosan a mélybe hajították volna. Így viszont megmaradt, annak, ami. Különös fricskája ez az életnek, hisz annyi minden lehetett volna... Ha nincs a hófehér külcsín.*
-Gyere be. *Szól egykedvűen és nagyot ásít. Odakinn még napvilág van, ő pedig csak akkor teszi ki magát a sárgálló borzalomnak, ha muszáj.
A tetőtől talpig sáros fajtárs fél pár csizmával tér vissza, de legalább friss vízzel. Látszólag. Elfintorodva méri végig ültében, majd lassan elvigyorodik.*
-Legalább kevésbé égeted ki egy mélységi szemét a bőröddel. *Hangja, mint általában vontatott, de most csöpög a gúnytól is. E látvány feledteti vele azt a tényt is, hogy épp álmából riasztották.*
-Hozd a vizet. Mosakodni akarok. Ez a hely meg büdös. BÜDÖS! Vagy Te nem érzed? *Naraekh ugyan jóval mocskosabb és alighanem szagosabb is nála, de ez a legkevésbé sem zavarja. Épp ellenkezőleg! A gondolat, hogy így tálalja szolgáját és szegről-végről vérét az artheniori rokonok előtt, felpezsdíti vérét. Az pedig, hogy Naraekh nőstény, még inkább hozzáad a dologhoz. Roppant szívesen teszi közszemlére hatalmát a nálánál idősebb mélységi felett.*
-Nem szokom meg, hogy ennyit kelljen utazni. Egészen bepálltam ettől a lovaglástól. Van nálad rongy? Olyan, ami tiszta. Remélem, különben a nyelvedet kell használjam. *Felrötyög, de Naraekh tudhatja, hogy a fiatal hím tréfái félig mindig igazak. Időről-időre kedvét is leli a szerencsétlen sorsú szolgálóban, persze ezt nem hangoztatja. Itt, Pirtianesen kívül viszont jóval szabadosabb lehet.*
-A Holdmatróna biztosan megbotozna, ha így járulnál elé. Az én szívem viszont nem oly zord. *Színpadiasan felsóhajt.*
-Gyere már közelebb és add a vizet! Sräk!
1846. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-10-23 19:30:19
Üzenet elküldve: 2023-10-23 19:30:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yaremoor//
*Térdeire támaszkodva zihál, hosszan így marad, amíg valamennyire sikerül kifújnia magát. Megjelenése már megközelítőleg sem tükrözi azt a rendezettséget, amire mindig olyan gondosan odafigyel. Sár van már minden létező porcikáján, kezén, arcán, haján és ruhájának több pontján is, arról nem is beszélve, hogy kisebb kalandja során egyik csizmáját is elvesztette az iszapban. De legalább még él, ezért hálás, nagyjából másért nem is lehet.
Nagy lelki erőre van szüksége, hogy az utolsó rövid távot megtegye, és nem is csupán a kimerültség hátráltatja, hanem főleg az a tény, hogy nagyon jól tudja mi fogja fogadni. Szinte látja maga előtt Yaremoor undorodó képét, esetleg tesz néhány epés megjegyzést, hogy végre a sárnak hála olyan, mintha közéjük tartozna. Biztosan leszidja majd, hogy mindent összekoszol, s örülhet ha az undorító szagú víz miatt nem zavarja el őt ismét egy feladattal.
Megáll a sátor előtt, hezitál, hallgatózik. Hallja az egyenletes szuszogást, ezért nem tudja mit tegyen, s ennek hatására ajkai rágcsálgatásába kezd.*
- Yaremoor.
*Suttogja bele az napvilágba, s titkon reménykedik, hogy ezzel nem ébreszti fel mélységi társát. Talán majd kíséretük lesz oly jó hozzá, hogy esetleg elmondja Nara bizony szólongatta a fiút, de az túl mélyen aludt. A biztonság kedvéért megismétli a sötételf fiú nevét, hangja továbbra is halk, ő pedig kitartóan reménykedik. Most semmi másra nem vágyik már, csak egy kiadós pihenésre, amire ő úgy érzi, hogy rászolgált, ám ezzel a véleménnyel feltehetően egyedül van.*
A hozzászólás írója (Naraekh Nazdyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.23 19:33:22
*Térdeire támaszkodva zihál, hosszan így marad, amíg valamennyire sikerül kifújnia magát. Megjelenése már megközelítőleg sem tükrözi azt a rendezettséget, amire mindig olyan gondosan odafigyel. Sár van már minden létező porcikáján, kezén, arcán, haján és ruhájának több pontján is, arról nem is beszélve, hogy kisebb kalandja során egyik csizmáját is elvesztette az iszapban. De legalább még él, ezért hálás, nagyjából másért nem is lehet.
Nagy lelki erőre van szüksége, hogy az utolsó rövid távot megtegye, és nem is csupán a kimerültség hátráltatja, hanem főleg az a tény, hogy nagyon jól tudja mi fogja fogadni. Szinte látja maga előtt Yaremoor undorodó képét, esetleg tesz néhány epés megjegyzést, hogy végre a sárnak hála olyan, mintha közéjük tartozna. Biztosan leszidja majd, hogy mindent összekoszol, s örülhet ha az undorító szagú víz miatt nem zavarja el őt ismét egy feladattal.
Megáll a sátor előtt, hezitál, hallgatózik. Hallja az egyenletes szuszogást, ezért nem tudja mit tegyen, s ennek hatására ajkai rágcsálgatásába kezd.*
- Yaremoor.
*Suttogja bele az napvilágba, s titkon reménykedik, hogy ezzel nem ébreszti fel mélységi társát. Talán majd kíséretük lesz oly jó hozzá, hogy esetleg elmondja Nara bizony szólongatta a fiút, de az túl mélyen aludt. A biztonság kedvéért megismétli a sötételf fiú nevét, hangja továbbra is halk, ő pedig kitartóan reménykedik. Most semmi másra nem vágyik már, csak egy kiadós pihenésre, amire ő úgy érzi, hogy rászolgált, ám ezzel a véleménnyel feltehetően egyedül van.*
A hozzászólás írója (Naraekh Nazdyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.23 19:33:22
1845. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-10-23 14:34:27
Üzenet elküldve: 2023-10-23 14:34:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Megtámaszkodik maga mögött, persze tenyerével véletlenül sem illetné a földet. Széles párnán ücsörög, szemben pedig a kísérője foglal helyet, Morelnä. Ő már nem ódzkodik úgy a száraz zsombéktól, mi fölé kifeszítették a jókora ponyvát. Jó kőhajításnyira vannak csupán az úttól. Nem rejtik véka alá pozíciójuk, az látszik.*
-Megmondtam már induláskor is, hogy bármikor visszafordulhatsz. Nincs szükségem erre. *Hangja vontatott, már-már kelletlen. Nem először merül fel e téma közöttük Pirtianestől idáig.*
-A Holdmatróna parancsa, tudod Te is. Akkor meg minek ez? *Morelnä hangja türelmes, már-már megnyugtató. Jókora harcos, ki benne jár a korban. Nem úgy a vele szemben ülő.*
-Legyen. Arthenior határáig, ahogy megbeszéltük. *Szeme rebben csak a hímre nagylelkűen, mintha csak engedne. Eltanulta e habitust a matrónától. Még az elkerülhetetlenre is rálehet húzni a kontroll illúzióját, ha nagyon akarja valaki.
Hiába próbálná magát kihozni a béketűrésből, a vén lovagra nem lehet különösképp orrolni. Teszi a dolgát, azt pedig kiválóan.
Éjjel utaznak, nappal pedig meghúzzák magukat. Fogadó híján a jókora sátor takarásában ütik el idejüket. Vaskos anyagú, jól szűrő fajta, benn jóformán félhomály uralkodik. Ugyanakkor a mocsár orrfacsaró bűzét nem szűri oly könnyen. Kezdi úgy érezni, hogy ő maga is átveszi e hely szagát, ez pedig a legkevésbé sincs ínyére.*
-Ez a hely nappal büdösebb, mint éjjel. Arthenior is ilyen? *Teszi fel a költői kérdést. Sosem járt még e vidéken. Nem is óhajtott különösen, de oly rég nem hallottak már felszíni rokanaikról, hogy jobbnak látták, ha körmükre néznek. A csend ugyanis két dolgot jelenthet; készülnek valamire, netalán kinyuvadtak. Utóbbi szerencsésebb, hisz ez esetben a birtokokra is jogot formálhatnak. Szívesen tetszelegne afféle helytartó szerepében. Talán még ezt a vakító világosságot is megszokná valahogy. Sokaknak sikerült.*
-Indulhatunk korábban. A napnyugtát szeretem. *Itt messzire látszik a vérvörös égbolt olyankor. Kifejezetten szép látvány, ő pedig értékeli a szépet.
Végül aztán szó nélkül nyúlik el a párnák között, várva az éj beköszöntét. Hagyja, Morelnä hadd tegyen-vegyen, nem zavarja különösen. Hamar sötét, rideg álomba szenderül.*
-Megmondtam már induláskor is, hogy bármikor visszafordulhatsz. Nincs szükségem erre. *Hangja vontatott, már-már kelletlen. Nem először merül fel e téma közöttük Pirtianestől idáig.*
-A Holdmatróna parancsa, tudod Te is. Akkor meg minek ez? *Morelnä hangja türelmes, már-már megnyugtató. Jókora harcos, ki benne jár a korban. Nem úgy a vele szemben ülő.*
-Legyen. Arthenior határáig, ahogy megbeszéltük. *Szeme rebben csak a hímre nagylelkűen, mintha csak engedne. Eltanulta e habitust a matrónától. Még az elkerülhetetlenre is rálehet húzni a kontroll illúzióját, ha nagyon akarja valaki.
Hiába próbálná magát kihozni a béketűrésből, a vén lovagra nem lehet különösképp orrolni. Teszi a dolgát, azt pedig kiválóan.
Éjjel utaznak, nappal pedig meghúzzák magukat. Fogadó híján a jókora sátor takarásában ütik el idejüket. Vaskos anyagú, jól szűrő fajta, benn jóformán félhomály uralkodik. Ugyanakkor a mocsár orrfacsaró bűzét nem szűri oly könnyen. Kezdi úgy érezni, hogy ő maga is átveszi e hely szagát, ez pedig a legkevésbé sincs ínyére.*
-Ez a hely nappal büdösebb, mint éjjel. Arthenior is ilyen? *Teszi fel a költői kérdést. Sosem járt még e vidéken. Nem is óhajtott különösen, de oly rég nem hallottak már felszíni rokanaikról, hogy jobbnak látták, ha körmükre néznek. A csend ugyanis két dolgot jelenthet; készülnek valamire, netalán kinyuvadtak. Utóbbi szerencsésebb, hisz ez esetben a birtokokra is jogot formálhatnak. Szívesen tetszelegne afféle helytartó szerepében. Talán még ezt a vakító világosságot is megszokná valahogy. Sokaknak sikerült.*
-Indulhatunk korábban. A napnyugtát szeretem. *Itt messzire látszik a vérvörös égbolt olyankor. Kifejezetten szép látvány, ő pedig értékeli a szépet.
Végül aztán szó nélkül nyúlik el a párnák között, várva az éj beköszöntét. Hagyja, Morelnä hadd tegyen-vegyen, nem zavarja különösen. Hamar sötét, rideg álomba szenderül.*
1844. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-10-15 11:11:25
Üzenet elküldve: 2023-10-15 11:11:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az égbe nyúló mocsári ciprusok puha tűleveleit már kezdi rozsdavörösre csókolni az ősz. Az időtlen faóriások talaj felé kiszélesedő törzse az ingoványos talajhoz alkalmazkodott. Légzőgyökereik sűrű cseppkőrengetegében könnyű letévedni az ösvényről, de Agaree-Siche magabiztosan irányítja lovát a nem túl vendégszerető vidéken.
A köd még lomhán terpeszkedő pászmákban ül a talaj felett. Még a magányos utazó jöttére is csak lusta moccanásra hajlandó. Arrébb bodorodik, aztán leülepedve összezár a lovas mögött, ahogy a sáros lé kitölti a paták nyomát, mintha sosem járt volna itt.
Hosszú út áll már mögötte, de egyedül a csizmájára, köpenyére akaszkodó sár jelzi. A mélységi nőstény valószínűleg azon kevesek egyike, akik kifejezetten kedvelik ezt a tájat, bár ez betudható annak is, hogy ő azon kevesek egyike, aki igazán ismeri is az ingoványt. Sok ritka növény és állat szerezhető be innen, aminek kapcsán sokszor megtette már ezt az utat. Most viszont egész más ügyben jár erre.
A morózus fellegek piszkosszürkévé árnyalják a nap fényét, ami a mélységi szemének kimondottan kellemes. Gondolataiba mélyedve léptet a girbegurba csapás biztonságos nyomvonalán. Nem siet. Fölösleges volna kifárasztania a hátasát, hiszen messze van még az úti céljuk. Az almásderes kanca olykor megrázza fejét a felzavart rovarok miatt, de szerencsére a hidegre forduló idő már jócskán megritkította őket.
Lassan kiérnek a vizenyős rengetegből, aztán egy darabon a régi karavánpihenő felé vezető úton haladnak. Az egykor forgalmas, széles szekérút most kísértetiesen kihalt. Egy ideje már csak néhány kósza vándor jár erre. A lihanechi kereskedők a nagyobb kerülőt jelentő, de biztosabb utakat választják. Agaree-Siche se kockáztat. Biztos távolban a romoktól délnek fordítja lovát.*
A köd még lomhán terpeszkedő pászmákban ül a talaj felett. Még a magányos utazó jöttére is csak lusta moccanásra hajlandó. Arrébb bodorodik, aztán leülepedve összezár a lovas mögött, ahogy a sáros lé kitölti a paták nyomát, mintha sosem járt volna itt.
Hosszú út áll már mögötte, de egyedül a csizmájára, köpenyére akaszkodó sár jelzi. A mélységi nőstény valószínűleg azon kevesek egyike, akik kifejezetten kedvelik ezt a tájat, bár ez betudható annak is, hogy ő azon kevesek egyike, aki igazán ismeri is az ingoványt. Sok ritka növény és állat szerezhető be innen, aminek kapcsán sokszor megtette már ezt az utat. Most viszont egész más ügyben jár erre.
A morózus fellegek piszkosszürkévé árnyalják a nap fényét, ami a mélységi szemének kimondottan kellemes. Gondolataiba mélyedve léptet a girbegurba csapás biztonságos nyomvonalán. Nem siet. Fölösleges volna kifárasztania a hátasát, hiszen messze van még az úti céljuk. Az almásderes kanca olykor megrázza fejét a felzavart rovarok miatt, de szerencsére a hidegre forduló idő már jócskán megritkította őket.
Lassan kiérnek a vizenyős rengetegből, aztán egy darabon a régi karavánpihenő felé vezető úton haladnak. Az egykor forgalmas, széles szekérút most kísértetiesen kihalt. Egy ideje már csak néhány kósza vándor jár erre. A lihanechi kereskedők a nagyobb kerülőt jelentő, de biztosabb utakat választják. Agaree-Siche se kockáztat. Biztos távolban a romoktól délnek fordítja lovát.*
1843. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-08-26 12:39:29
Üzenet elküldve: 2023-08-26 12:39:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Nehezen tájékozódik a ködben, s noha tudja, hogy épp itt nem kellene elveszniük, vagy ingoványos talajra érniük, aligha van más választása mint menni tovább. Ő legalábbis most nem lát más utat, hajtja a félelem.
Az arcát azonban nem a ködtől tartva takarja el, hanem azoktól a gombaspóráktól, amik legutóbbi ittjártukkor hallucinációkkal igyekeztek őket lépre csalni. Vagy inkább lápra...
Azt ugyan nem tudja, hogy azok a gombák mely világ részei voltak, de azt sem, hogy jelenleg épp melyikben vannak.
Úgyhogy csak megy tovább, igyekszik innen kijutni és a tejfehér tájban támpontokat találni. Talán azok a furcsa szobrok mégiscsak utaltak valamire? Talán ott kellett volna visszafordulniuk?
Bárhogy is, lennie kell még kiútnak. Ugye?
Nem segít a lelkiállapotán, hogy úgy hallja, egyenesen csörtetnek, s míg ők nem látnak és hallanak semmit vagy senkit, egészen biztos benne, hogy kis csapatuk viszont teljesen észlelhető és kiszolgáltatott, hiába fedi őket is a köd.*
*Nehezen tájékozódik a ködben, s noha tudja, hogy épp itt nem kellene elveszniük, vagy ingoványos talajra érniük, aligha van más választása mint menni tovább. Ő legalábbis most nem lát más utat, hajtja a félelem.
Az arcát azonban nem a ködtől tartva takarja el, hanem azoktól a gombaspóráktól, amik legutóbbi ittjártukkor hallucinációkkal igyekeztek őket lépre csalni. Vagy inkább lápra...
Azt ugyan nem tudja, hogy azok a gombák mely világ részei voltak, de azt sem, hogy jelenleg épp melyikben vannak.
Úgyhogy csak megy tovább, igyekszik innen kijutni és a tejfehér tájban támpontokat találni. Talán azok a furcsa szobrok mégiscsak utaltak valamire? Talán ott kellett volna visszafordulniuk?
Bárhogy is, lennie kell még kiútnak. Ugye?
Nem segít a lelkiállapotán, hogy úgy hallja, egyenesen csörtetnek, s míg ők nem látnak és hallanak semmit vagy senkit, egészen biztos benne, hogy kis csapatuk viszont teljesen észlelhető és kiszolgáltatott, hiába fedi őket is a köd.*
1842. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-08-07 09:26:04
Üzenet elküldve: 2023-08-07 09:26:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Miután kipihente magát, fogja a táskáját és a jegyzeteket, majd sietős léptekkel indul kifelé. Megeteti a lovat, majd indulnak az ingovány felé. Még friss fejjel egészen gyorsan haladnak a büdös területen keresztül, a szája elé is köt egy kendőt, mert mintha ma különösen záptojásszagú lenne a hely, facsarja az orrát de rendesen. Léptetnek egymás mellett, szerencsére minden esemény nélkül keresztül érnek a területen, a furcsa zajok, zörejek és a néha váratlanul felkuruttoló békák már meg se kottyannak nekik.*
- Nah, a nehezé túl vagyunk pajtás. *Veregeti meg a ló oldalát, majd felül rá és indulnak.*
- Nah, a nehezé túl vagyunk pajtás. *Veregeti meg a ló oldalát, majd felül rá és indulnak.*
1841. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-08-04 09:52:43
Üzenet elküldve: 2023-08-04 09:52:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Ahol kiérnek a végtelen fűrengeteg közül, elkezd változni a táj körülöttük. Elsőre a szag az, ami meglehetősen orrfacsaró és árulkodik arról, hogy közel járnak már a célhoz. Régen járt már erre, de az ösvényt szerencsére még mindig ott van. Leugrik a ló hátáról és maga mellett vezeti, lassabban haladnak, de így biztonságos. Kihúzza a tőrt az övéből és elhelyez rajta varázslattal el lángot, hogy több fényük legyen, és kevésbé mutassanak vonzó képet egy újabb előcsúszó ragadozónak. Ez a rész, mindig olyan rejtélyes és veszélyesnek hatott, kétségtelen, ha letérnének az ösvényről meg is tapasztalhatnák saját bőrükön. ~ Fogadni mernék, hogy a sötét isten hívei gyakran járnak ide áldozatot bemutatni. Tökéletes hely, alig jár erre a kutya is, senki sem ellenőrzi azt, ami itt történik. ~ Majd ha egyszer elmegy az esze, bizonyára elndul, hogy körbe nézzen egy kicsit, de addig csak halkan sétálnak az ösvényen, a ló viszonylag nyugodt, így ő sem aggódik, bízik az állat és a saját ösztöneiben. Néhány óra megfeszített figyelem után végre kiérnek a veszélyes terepről és eléjük tárul a tó és a felette lebegő torony.*
- Végre! *Sóhajt nagyot.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására egy jól világító lángot tud elhelyezni egy tárgy hegyére (pl. bot, fáklya vagy egyéb fegyvervég). Ha az anyag nem éghető, a láng két kör múlva kialszik, egyéb esetben életszerűen meggyullad.
- Végre! *Sóhajt nagyot.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására egy jól világító lángot tud elhelyezni egy tárgy hegyére (pl. bot, fáklya vagy egyéb fegyvervég). Ha az anyag nem éghető, a láng két kör múlva kialszik, egyéb esetben életszerűen meggyullad.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937