//Az út//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Elnézegeti egy darabig a fiolát, amit a pénzén vett. Persze ebben a sötét éjszakában nem sok látszik belőle, a tűz fénye éppen csak arra elég, hogy koromfeketéből valamelyest bíborlilássá változtassa a színét, ha megfelelő szögből nézi.
Ajánlatára az ork nem tiltakozik, és amit Wrutzo mond, attól csillan valami Mykael szemében: a szakmai kihívás mindig izgalomba hozza. Még kezdő a szakmában és amit biztos kézzel mer vállalni, az átlagos bőrre fekete tintával készített egyszerűbb minta. De eljön még a napja, hogy színekkel, és eltérő bőrökkel se lesz gondja. Mert az biztos, hogy Molzichygk irhájával nehezebb dolga lesz, mint egy emberével. De őt éppen az efféle kihívások éltetik. Imádja megérteni a dolgok miértjét és mikéntjét.*
- Úgy lesz.
*feleli, és a hangjából úgy cseng, mint ha ő jobban várná a jeles napot, mint maga az ork.
Mikor aztán sor kerül a bemutatkozásokra, ő se marad adós a saját nevével.*
- Mykael Rohark. Szerencse, hogy a sors erre sodort Wru...z...to.
*feleli, bár az ork nevével egy kicsit meg kell küzdenie. Már megfigyelte, hogy rengeteg ember neve felér egy nyelvtörővel. Ezért próbálja rögtön visszamondani, megismételni, amint elhangzik. Ezzel együtt, ha most vagy fél évig nem találkoznak újra, nem biztos, hogy a Wru-n továbbjut majd.*
- Legyen eseménytelen az utad!
*búcsúzik az orktól, mert ez kábé a legjobb dolog, amit itt a vadon közepén kívánhat neki. Miután az ork távozott, Mykael először is visszarendezi a bejárat elé a hevenyészett torlaszt. Ez persze senki se állít meg, de kétségtelenül hátráltatja az esetleges támadókat pár másodpercre, ami elég sokat tud számítani.
Utána Denjaar felajánlására biccent, de mégse alszik el azonnal. Először is a hátizsákjába gondosan elpakolja az üvegcsét. Bonyolult rendszert dolgozott ki arra, hogy a bájitalait cipelje: bebugyolálja őket, és a zsák különböző pontjaira teszi. Így ha kap egy nagy ütést, néhány biztosan megússza törés nélkül. A sötétlilát mélyebbre teszi, mint olyat, amit nem feltétlenül kell majd másodperceken belül előkotorni. Remélhetőleg így is lesz, mert a pirosait tette könnyebben hozzáférhetővé.
Miközben ezzel matat, figyeli, hogy Wruzto távozása után csakugyan elcsendesedik-e a táj. Most már nehezebb ezt megállapítani, mert az ég koromfeketeségét lassan egyfajta mattszürkeség veszi át. Valóban közeledik a napfelkelte, talán másfél órájuk van odáig. Ilyenkor pedig már kezd zajokkal megtelni az erdő. De mivel úgy tűnik, az ork távozása után már valóban nem tartogat más meglepetést a nap, és mert Denjaar közben is őrközik, Mykael végül úgy dönt, mégis megpróbál aludni valamennyit.
Az elhatározást pedig gyors eredmény követi, mert alighogy elvackolta magát, mert meg is változik a légzése, és pillanatokon belül egyenletes szuszogássá szelidül, ahogy a fiú a katonák éber álmát alussza.
Úgy is marad mindaddig, amíg azt nem érzékeli, hogy Denjaar mocorogni kezd mellette, mint aki ébredéshez, induláshoz készülődik.
Akkor aztán ő is felkel, bár a tekintetéből kiolvasható, hogy nem igazán tudott pihenni. Ilyenkor jó az embernek hideg vízzel öblögetnie az arcát, de a kulacsa tartalmát nem pazarolja erre, a helyi pocsolyákba pedig nem fogja belemártani a képét, az is biztos. Marad hát a lassú, menet közbeni éledezés, majd ha már valóban útra kelnek.*