Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 95 (1881. - 1900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1900. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-06-05 21:41:33
Üzenet elküldve: 2024-06-05 21:41:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Nem szeret itt egyedül utazni. Jóllehet nem először jár erre, de az út mindig változik, ahogy az ingovány is, s ha a természet veszélyei nem volnának elegendőek, rablótámadástól is jogosan lehet tartani.
Szedi hát a lábát, amennyire csak lehetséges, és figyelmét nem hagyja lankadni.
A távolból égdörgést hall, ami szintén nem a legjobb hír, de legalább időben elindult, hogy dél környékén érje csak el a vihar, s nem esteledvén, a sötétben kelljen utaznia a tovább gyarapodó, ösvényeit rejtő mocsárban.*
Szedi hát a lábát, amennyire csak lehetséges, és figyelmét nem hagyja lankadni.
A távolból égdörgést hall, ami szintén nem a legjobb hír, de legalább időben elindult, hogy dél környékén érje csak el a vihar, s nem esteledvén, a sötétben kelljen utaznia a tovább gyarapodó, ösvényeit rejtő mocsárban.*
1899. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-05-23 18:14:59
Üzenet elküldve: 2024-05-23 18:14:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Végül valahogyan kikecmeregnek ebből a kétes, szorult helyzetből, s a nap végére még a toronyhoz is elérnek, ahol végre nagyobb biztonságban érezhetik magukat. Ott pedig ugyan az eredeti céljukat nem sikerül teljesíteniük, mert Abogr mestert házon - vagyis tornyon - kívül találják, de tanulnivaló akad bőven. Ám a pénz véges, így bizonyára hamarosan ismét az ingoványt tapossák, csak már a hazafelé vezető úton. Talán kettesben, talán hármasban, talán kevesebb izgalommal színezve...*
//Hóváltások//
*Már nem is emlékszik, pontosan mikor járt itt utoljára. Maga is meglepődik, hogy e rossz emlékű, bűzös hely most inkább nosztalgikus érzéseket kelt benne, semmint félelmet.
Az úti cél ezúttal is a Mágustorony, ami már nincs innen olyan messze. Ami jó is, mivel szürkül lassan és a nyálkás, párás levegő átáztatta a köpenyét, a láthatárt pedig jelentősen leszűkíti.
Jöhetett volna a mágia útján is, egyenesen a tó partjára lépve ki a torony mellett, ám mostanság szokásává vált a vándorok útját követni.*
*Végül valahogyan kikecmeregnek ebből a kétes, szorult helyzetből, s a nap végére még a toronyhoz is elérnek, ahol végre nagyobb biztonságban érezhetik magukat. Ott pedig ugyan az eredeti céljukat nem sikerül teljesíteniük, mert Abogr mestert házon - vagyis tornyon - kívül találják, de tanulnivaló akad bőven. Ám a pénz véges, így bizonyára hamarosan ismét az ingoványt tapossák, csak már a hazafelé vezető úton. Talán kettesben, talán hármasban, talán kevesebb izgalommal színezve...*
//Hóváltások//
*Már nem is emlékszik, pontosan mikor járt itt utoljára. Maga is meglepődik, hogy e rossz emlékű, bűzös hely most inkább nosztalgikus érzéseket kelt benne, semmint félelmet.
Az úti cél ezúttal is a Mágustorony, ami már nincs innen olyan messze. Ami jó is, mivel szürkül lassan és a nyálkás, párás levegő átáztatta a köpenyét, a láthatárt pedig jelentősen leszűkíti.
Jöhetett volna a mágia útján is, egyenesen a tó partjára lépve ki a torony mellett, ám mostanság szokásává vált a vándorok útját követni.*
1898. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-05-01 18:02:34
Üzenet elküldve: 2024-05-01 18:02:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vár az otthon//
*Most nem is igazán a mocsár bűze, hanem kettejük társasága az, ami egészen kellemetlen. Ő nem szól, mert nem mer, Mai pedig szintén nem szól, mert valószínűleg nem akar. Olyan ez az egész, mintha két halott lovagolna keresztül az ingoványon, vagy mintha kivágták volna a nyelvüket, pedig egyik sem.
Nori szinte beleőrül a csendbe, amit csak a lovak patáinak egyenletes kopogása tör meg, de ő nem akar több őrületről hallani, ezért a józan eszének megtartása érdekében végül mégis csak beszélni kezd.*
- A múltkor nagyon eltévedtünk. Van egy sokkal rövidebb út, ha… itt erre megyünk. *Fordítja a megfelelő irányba Árnyékot. Egy olyan útra, ami egész kitaposottnak tűnik, de ők idefelé sikeresen a nehezebb utat választották.*
- Ha itt átvágunk, akkor elkerüljük a pusztát és sokkal hamarabb a város közelébe kerülünk. Ha kicsit gyorsítunk, talán éjfél körülre a városban leszünk.
*Mondja, és azzal rántva egyet a gyeplőn meg is szaporázza lova lépteit, de csak annyira, hogy ne fáradjon ki szerencsétlen túl hamar, és Mai se maradjon le tőle.*
*Most nem is igazán a mocsár bűze, hanem kettejük társasága az, ami egészen kellemetlen. Ő nem szól, mert nem mer, Mai pedig szintén nem szól, mert valószínűleg nem akar. Olyan ez az egész, mintha két halott lovagolna keresztül az ingoványon, vagy mintha kivágták volna a nyelvüket, pedig egyik sem.
Nori szinte beleőrül a csendbe, amit csak a lovak patáinak egyenletes kopogása tör meg, de ő nem akar több őrületről hallani, ezért a józan eszének megtartása érdekében végül mégis csak beszélni kezd.*
- A múltkor nagyon eltévedtünk. Van egy sokkal rövidebb út, ha… itt erre megyünk. *Fordítja a megfelelő irányba Árnyékot. Egy olyan útra, ami egész kitaposottnak tűnik, de ők idefelé sikeresen a nehezebb utat választották.*
- Ha itt átvágunk, akkor elkerüljük a pusztát és sokkal hamarabb a város közelébe kerülünk. Ha kicsit gyorsítunk, talán éjfél körülre a városban leszünk.
*Mondja, és azzal rántva egyet a gyeplőn meg is szaporázza lova lépteit, de csak annyira, hogy ne fáradjon ki szerencsétlen túl hamar, és Mai se maradjon le tőle.*
1897. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-05-01 17:49:20
Üzenet elküldve: 2024-05-01 17:49:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 738
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 738
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vár az otthon//
*Szinte ügyet sem vet Nori-ra, ha nem muszáj, de a kulcs nála van, így hátrál, hogy engedje végre szabadjára. Azt már nem tudja elképzelni, hogy még egyszer ma bántani akarná, de önkéntelenül is a hasához nyúl a bántás szó hatására. Megnézi kezeit, amin sem égési sérülés, sem önnön vére nincsen. Még meg is könnyebbül, de láthatóan nagy trauma érte a lelkét. Mikor nyílik az ajtó elindul, hátra sem néz, hogy követi-e a lány. Kimérten és lassan lépked le a varázslatos lépcsőkön, majd csak akkor szökik belé egy kis melegség, amikor megsimogathatja Borsot, aki olyan hűen várta, na nem mintha el tudott volna szökni. Ő még egy apró puszit is kap, majd felpattan rá, s úgy néz le a feketeségre és bólint.
Az út jó részében nem szeretne megszólalni, mert egyáltalán nem tudja, hogy mit is mondhatna. Talán, ha a másik kérdez, akkor válaszol. Az út éppen ezért kínosan csendben telik, így legalább tudja figyelni, hogy jó helyen járnak-e. Hosszabbnak tűnt a nap, mint amennyi valójában lehet az idő. Még így is elég korán van, így reménykedik, hogy képesek lesznek beérni a városba, de ha nem, akkor is inkább lovagol egész éjjel, mintsem megadja a lehetőséget a másiknak, hogy újra játszadozni kívánjon vele.*
*Szinte ügyet sem vet Nori-ra, ha nem muszáj, de a kulcs nála van, így hátrál, hogy engedje végre szabadjára. Azt már nem tudja elképzelni, hogy még egyszer ma bántani akarná, de önkéntelenül is a hasához nyúl a bántás szó hatására. Megnézi kezeit, amin sem égési sérülés, sem önnön vére nincsen. Még meg is könnyebbül, de láthatóan nagy trauma érte a lelkét. Mikor nyílik az ajtó elindul, hátra sem néz, hogy követi-e a lány. Kimérten és lassan lépked le a varázslatos lépcsőkön, majd csak akkor szökik belé egy kis melegség, amikor megsimogathatja Borsot, aki olyan hűen várta, na nem mintha el tudott volna szökni. Ő még egy apró puszit is kap, majd felpattan rá, s úgy néz le a feketeségre és bólint.
Az út jó részében nem szeretne megszólalni, mert egyáltalán nem tudja, hogy mit is mondhatna. Talán, ha a másik kérdez, akkor válaszol. Az út éppen ezért kínosan csendben telik, így legalább tudja figyelni, hogy jó helyen járnak-e. Hosszabbnak tűnt a nap, mint amennyi valójában lehet az idő. Még így is elég korán van, így reménykedik, hogy képesek lesznek beérni a városba, de ha nem, akkor is inkább lovagol egész éjjel, mintsem megadja a lehetőséget a másiknak, hogy újra játszadozni kívánjon vele.*
1896. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-04-14 17:10:52
Üzenet elküldve: 2024-04-14 17:10:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 738
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 738
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A vér kötelez//
*Ugyan a maga módján elég önző, hogy valakit elvisz magával oda, ahol csak baj történhet és bármit hihet Nori magáról és a mágiájáról, van ami elől nem tudna még ő sem elmenekülni. De ő szólt erről. Ugyan nem fejtette ki és nem is fogja, de megnyugtatja a tudat, hogy jelezte. Ha valami baj lenne, hát... ő figyelmeztette tényleg. Nem bonyolódik tovább bele, és nem akar semmiféle vitát az úton így csak hagyja elveszni a témát.*
- Jó, nekem megfelel.
*Mondja, pedig nem igaz. Ki akar romokon aludni? Elég időt töltött el ilyesfajta helyeken, éppen erről kezd el mesélni, bár nem olyan hosszan, de jó megosztani pár morzsát arról a sok borzalmas hatról.*
- Én sem gondoltam volna, illetve ez nem igaz. Úgy éreztem nincs más lehetőség, úgyhogy hiába féltem néha, akkor is meg kellett oldani. Most akkor nosztalgiázom egy cseppet.
*Kiköti ő is a fekete kis hátasát, megsimogatja és elkezd keresgélni, hogy hol is lenne a lehető legkényelmesebb. Sehol. De egy éjszakát talán kibír. Ő aki amúgy is szörnyen alszik, nem tudja elképzelni, hogy sokat tudna pihenni, de azért meg fogja próbálni. Az valóban nem fogja hozzásegíteni, hogy a másik az istene jelenlétét érzékeli a romok között, de betudja annak, hogy ez csak valami Nori-s dolog. Miért is kellene neki éreznie bármit is, pont itt? *
- Remélem pont mellettem alszik majd.
*Rázza meg a fejét, nem tud ő azonosulni a felsőbb hatalmak jelenlétével. Pedig tapasztalta már, hogy károkat tud okozni, de szeretné elfelejteni hamar. A végkimerültségbe zuhanó barátnője nem volt épp a legkellemesebb emléke.
Az est további részében eltávolodnak kissé egymástól, Mai hol a lovát babrálja, hol pedig próbál úri fenekének való kényelmes helyet találni, de most ez nem megy könnyen. Azért egy jó idő múltán mégis elnyomja az álom, a táskájából kiszedett egyik ruhadarabját maga alá terítve inkább ül, mint fekszik. Álmai, ha zaklatják is, most elég szakaszosak, mert nem alszik egybefüggően, meg-megébred minden neszre, sőt, még a túl nagy csend is gyanús és megébreszti. Nori nem láthat az arcán mást, minthogy néha kinyitja a szemét aztán durcásan megpróbál visszaaludni, bár nagyon nem várja a másnap reggelt.
Túl sokat nem kell vesződni azzal, hogy újra talpon legyen, kissé komoran kezd el összepakolni és előkészíteni Borsot az indulásra.*
- Ha te nem aludtál semmit, hogy fogod kibírni ezt a napot? Erre is van valami löttyöd? Meg ne próbáld azt a varázslatot még egyszer, nem szeretnék egy hatot eltölteni az anyám közelében.
*Ezzel egy ideális napon csak ugratná a társát, de most tényleg elég rosszkedvű. Miért is ne lenne az? Eljött a nap, amit cseppet sem várt.*
- Ez a hely valami borzalmas. *Fintorog, a bűz sem tesz hozzá a jó közérzethez, az pedig, hogy minden lépésre úgy kell ügyelni, mintha az életük múlna rajta, az végképp kiakasztja. Nem kezd hisztirohamba, de minden rá van írva. Nem is beszél sokat, csak puffog, egészen addig, amíg végre nagy nehezen ki nem keverednek erről a vidékről és "végre" elérhető távolságba kerül az a rettegett torony.*
- Ez lenne az, ugye? Késő visszafordulni, ugye?
*Ugyan a maga módján elég önző, hogy valakit elvisz magával oda, ahol csak baj történhet és bármit hihet Nori magáról és a mágiájáról, van ami elől nem tudna még ő sem elmenekülni. De ő szólt erről. Ugyan nem fejtette ki és nem is fogja, de megnyugtatja a tudat, hogy jelezte. Ha valami baj lenne, hát... ő figyelmeztette tényleg. Nem bonyolódik tovább bele, és nem akar semmiféle vitát az úton így csak hagyja elveszni a témát.*
- Jó, nekem megfelel.
*Mondja, pedig nem igaz. Ki akar romokon aludni? Elég időt töltött el ilyesfajta helyeken, éppen erről kezd el mesélni, bár nem olyan hosszan, de jó megosztani pár morzsát arról a sok borzalmas hatról.*
- Én sem gondoltam volna, illetve ez nem igaz. Úgy éreztem nincs más lehetőség, úgyhogy hiába féltem néha, akkor is meg kellett oldani. Most akkor nosztalgiázom egy cseppet.
*Kiköti ő is a fekete kis hátasát, megsimogatja és elkezd keresgélni, hogy hol is lenne a lehető legkényelmesebb. Sehol. De egy éjszakát talán kibír. Ő aki amúgy is szörnyen alszik, nem tudja elképzelni, hogy sokat tudna pihenni, de azért meg fogja próbálni. Az valóban nem fogja hozzásegíteni, hogy a másik az istene jelenlétét érzékeli a romok között, de betudja annak, hogy ez csak valami Nori-s dolog. Miért is kellene neki éreznie bármit is, pont itt? *
- Remélem pont mellettem alszik majd.
*Rázza meg a fejét, nem tud ő azonosulni a felsőbb hatalmak jelenlétével. Pedig tapasztalta már, hogy károkat tud okozni, de szeretné elfelejteni hamar. A végkimerültségbe zuhanó barátnője nem volt épp a legkellemesebb emléke.
Az est további részében eltávolodnak kissé egymástól, Mai hol a lovát babrálja, hol pedig próbál úri fenekének való kényelmes helyet találni, de most ez nem megy könnyen. Azért egy jó idő múltán mégis elnyomja az álom, a táskájából kiszedett egyik ruhadarabját maga alá terítve inkább ül, mint fekszik. Álmai, ha zaklatják is, most elég szakaszosak, mert nem alszik egybefüggően, meg-megébred minden neszre, sőt, még a túl nagy csend is gyanús és megébreszti. Nori nem láthat az arcán mást, minthogy néha kinyitja a szemét aztán durcásan megpróbál visszaaludni, bár nagyon nem várja a másnap reggelt.
Túl sokat nem kell vesződni azzal, hogy újra talpon legyen, kissé komoran kezd el összepakolni és előkészíteni Borsot az indulásra.*
- Ha te nem aludtál semmit, hogy fogod kibírni ezt a napot? Erre is van valami löttyöd? Meg ne próbáld azt a varázslatot még egyszer, nem szeretnék egy hatot eltölteni az anyám közelében.
*Ezzel egy ideális napon csak ugratná a társát, de most tényleg elég rosszkedvű. Miért is ne lenne az? Eljött a nap, amit cseppet sem várt.*
- Ez a hely valami borzalmas. *Fintorog, a bűz sem tesz hozzá a jó közérzethez, az pedig, hogy minden lépésre úgy kell ügyelni, mintha az életük múlna rajta, az végképp kiakasztja. Nem kezd hisztirohamba, de minden rá van írva. Nem is beszél sokat, csak puffog, egészen addig, amíg végre nagy nehezen ki nem keverednek erről a vidékről és "végre" elérhető távolságba kerül az a rettegett torony.*
- Ez lenne az, ugye? Késő visszafordulni, ugye?
1895. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-04-14 16:34:48
Üzenet elküldve: 2024-04-14 16:34:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A vér kötelez//
*Tényleg keveset beszélnek, de Nori ezúttal azt kívánja, hogy bár ne szólalt volna meg Mai akkor sem, mikor megtette. Ez a mondat most egyáltalán nem hiányzott neki.*
- Ez nem túl biztató, Mai. Csak azért nem mondom el még egyszer, hogy mi erről a véleményem, mert megígértem neked, de tudod jól, hogy mit fogok tenni, ha provokálni kezd az anyád…
*Egyáltalán nem fél tőle, miért is kéne félnie? Legyen bármekkora befolyása, Sa'Tereth hatalmával ő sem vetekedhet. Mindensetre Shaerryá-nál egyelőre nagyobb fenyegetést jelent rájuk az éjszaka.
Olyan közel merészkednek az ingoványhoz, amennyire csak lehet, de az egykori karavánpihenő romjainál már tényleg megálljt parancsol nekik a sötétség.*
- Itt jó lesz, kössük ki a lovakat! *Ő ezt megteszi Árnyékkal, és közben végigsimít az omladozó kőfalakon. Amíg helyet keres lovának, addig kíváncsian hallgatja a lány meséjét.*
- Látod, pont ezért mondtam az előbb, hogy a félelem csodákra képes. Merthogy nem, nem gondoltam volna rólad, hogy egyedül túl tudsz élni idekint. *Közli a kegyetlen igazságot, de talán ezen még Mai sem sértődik meg. Arra viszont már nem tesz megjegyzést, hogy vannak a hidegnél és a mocsoknál rosszabb dolgok is, nem akarja tovább riogatni szegényt. Helyette inkább egyre jobban elmerül a hely atmoszférájában. Hátborzongató de, ő valahogy most mégis otthon érzi magát.*
- Érdekes, felettébb érdekes. Érzem, hogy ezen a helyen itt van ő… mármint Sa'Tereth. *Elmosolyodik kicsit, merthogy ő emiatt úgy érzi, biztonságban vannak.*
- Csinálj magadnak valami helyet, és aludj csak nyugodtan, majd én őrködök. *Nem biztos, hogy a sötét isten jelenléte a legjobb dolog, amivel álomba ringathatja Mai-t, de hát most ez van. Nori terve egyébként tényleg az, hogy egész éjszaka ébren marad. Ha Mai valóban bekuckózik valahová, akkor így is tesz. Átvirrasztja az egész éjszakát, csak meditálni ül le néhány tíz percre, hátha meg tudja szólítani Sa'Tereth-et, de végül semmi választ nem kap semmilyen istentől. Valahol éjfél után lehetnek, mikor Mai-t kezdi figyelni. Arra kíváncsi, hogy észreveszi-e rajta azokat a rémálmokat, amiket ő annyira a mágiája segítségével akar előrángatni.
Nori éjszakája így telik el. Hol Mai-t vizslatja, hol a kőfalak között mászkál, mint valami szellem, és próbál nyomokat keresni, ami Sa'Tereth jelenlétére utal.
Aztán végül hosszú órák múlva beköszönt a reggel, Nori szemei pedig fáradtabbak, mint valaha, de legalább a fekete smink az ő estében is jól eltakarja mindezt. Hamarosan elkezdi ébresztgetni Mai-t is, ha ő nem ébred fel magától.*
- Készülődj, induljunk tovább! *Nem is hagy neki sok időt az ébredezésre, hanem hozza a lovakat, felül a nyeregbe, és ha Mai is elkészült, akkor már indul is tovább.*
- Már nincs messze a cél, de itt kell a legóvatosabbnak lennünk. Csak gyalogtempóban haladunk, és nagyon figyelünk arra, hogy hová lépünk. Nem akarunk elsüllyedni, oké?
*Adja ki az utasításokat, és ha Mai mindent ért és útra kész, akkor az utolsó akadály leküzdése után már megpillanthatják a Linanechi tó tükörsima vizét és a felette lebegő Mágustornyot.*
*Tényleg keveset beszélnek, de Nori ezúttal azt kívánja, hogy bár ne szólalt volna meg Mai akkor sem, mikor megtette. Ez a mondat most egyáltalán nem hiányzott neki.*
- Ez nem túl biztató, Mai. Csak azért nem mondom el még egyszer, hogy mi erről a véleményem, mert megígértem neked, de tudod jól, hogy mit fogok tenni, ha provokálni kezd az anyád…
*Egyáltalán nem fél tőle, miért is kéne félnie? Legyen bármekkora befolyása, Sa'Tereth hatalmával ő sem vetekedhet. Mindensetre Shaerryá-nál egyelőre nagyobb fenyegetést jelent rájuk az éjszaka.
Olyan közel merészkednek az ingoványhoz, amennyire csak lehet, de az egykori karavánpihenő romjainál már tényleg megálljt parancsol nekik a sötétség.*
- Itt jó lesz, kössük ki a lovakat! *Ő ezt megteszi Árnyékkal, és közben végigsimít az omladozó kőfalakon. Amíg helyet keres lovának, addig kíváncsian hallgatja a lány meséjét.*
- Látod, pont ezért mondtam az előbb, hogy a félelem csodákra képes. Merthogy nem, nem gondoltam volna rólad, hogy egyedül túl tudsz élni idekint. *Közli a kegyetlen igazságot, de talán ezen még Mai sem sértődik meg. Arra viszont már nem tesz megjegyzést, hogy vannak a hidegnél és a mocsoknál rosszabb dolgok is, nem akarja tovább riogatni szegényt. Helyette inkább egyre jobban elmerül a hely atmoszférájában. Hátborzongató de, ő valahogy most mégis otthon érzi magát.*
- Érdekes, felettébb érdekes. Érzem, hogy ezen a helyen itt van ő… mármint Sa'Tereth. *Elmosolyodik kicsit, merthogy ő emiatt úgy érzi, biztonságban vannak.*
- Csinálj magadnak valami helyet, és aludj csak nyugodtan, majd én őrködök. *Nem biztos, hogy a sötét isten jelenléte a legjobb dolog, amivel álomba ringathatja Mai-t, de hát most ez van. Nori terve egyébként tényleg az, hogy egész éjszaka ébren marad. Ha Mai valóban bekuckózik valahová, akkor így is tesz. Átvirrasztja az egész éjszakát, csak meditálni ül le néhány tíz percre, hátha meg tudja szólítani Sa'Tereth-et, de végül semmi választ nem kap semmilyen istentől. Valahol éjfél után lehetnek, mikor Mai-t kezdi figyelni. Arra kíváncsi, hogy észreveszi-e rajta azokat a rémálmokat, amiket ő annyira a mágiája segítségével akar előrángatni.
Nori éjszakája így telik el. Hol Mai-t vizslatja, hol a kőfalak között mászkál, mint valami szellem, és próbál nyomokat keresni, ami Sa'Tereth jelenlétére utal.
Aztán végül hosszú órák múlva beköszönt a reggel, Nori szemei pedig fáradtabbak, mint valaha, de legalább a fekete smink az ő estében is jól eltakarja mindezt. Hamarosan elkezdi ébresztgetni Mai-t is, ha ő nem ébred fel magától.*
- Készülődj, induljunk tovább! *Nem is hagy neki sok időt az ébredezésre, hanem hozza a lovakat, felül a nyeregbe, és ha Mai is elkészült, akkor már indul is tovább.*
- Már nincs messze a cél, de itt kell a legóvatosabbnak lennünk. Csak gyalogtempóban haladunk, és nagyon figyelünk arra, hogy hová lépünk. Nem akarunk elsüllyedni, oké?
*Adja ki az utasításokat, és ha Mai mindent ért és útra kész, akkor az utolsó akadály leküzdése után már megpillanthatják a Linanechi tó tükörsima vizét és a felette lebegő Mágustornyot.*
1894. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-03-30 11:34:21
Üzenet elküldve: 2024-03-30 11:34:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Az út//
*Egyetértőn bólint. Neki sincs semmi kedve éjjel vadászni. Esetleg szürkületben, az még működhet, a vadállatok akkor a legsebezhetőbbek.*
- Ha odaérünk, az első napon tehetnénk előkészületeket. Körüljárhatnánk a vidéket, esetleg felállíthatunk egy-két csapdát. Letehetünk pár tartalék lándzsát itt-ott.
*javasolja, majd hozzáteszi.*
- Egyszer a csapatunk tábort vert, mint máskor is mindig az ütközet előtt. Nem volt se védelmünk, se őrszemünk, mindenki kényelmesen felállította a sátrát és elkezdte süttetni a hasát, mert úgy volt, hogy csak másnap mennek harcba. Én akkor még nem harcoltam, csak napszámos voltam. Aztán egyszer csak felbukkant egy csoport lovas az ellenségtől. Nem voltak többen egy tucatnál. Mi minimum hatvan katona és majd' mégannyi pereputty. Teljesen szétverték a táborunkat. Lekaszaboltak van harcmincat közülünk, a többiek az erdőbe menekültünk. A csapat teljesen megszégyenült, a megbízóink elveszítették az ütközetet. Azóta szeretek felkészült lenni.
*meséli el. A nótákra és Yezára terelődik a szó, Mykael pedig somolyogva hallgatja az ötletet. Nem is rossz. Sőt, ha már itt tartunk, Alyssäna is wegtoreni, biztosan ő is tud ebben segíteni neki. Kiváló módja a tanulásnak, és remek ürügy újra felkeresni a hölgyeket. Vajon vannak a városban lichanech-i szajhák is? Mykaelnek elkezd dolgozni a fantáziája.
Denjaar szavaira így felel.*
- Én sose akarom őket túl hosszú ideig a karomban tartani. Egy éjszaka általában elég. De semmi kifogásom ellene, ha azt néha megismételjük.
*teszi hozzá. Nem az a típus, aki a megnyugvást keresi egy nő oldalán.
A mágustorony története hallatán szinte megborzong, már-már babonás félelem lesz úrrá rajta.*
- Kerüljük el messze azt a helyet. Nem kedvelem a mágusokat. Sose tudom, mire képesek. Így azt se tudom, hogyan készüljek fel ellenük.
*tovább baktatnak az erdő mélye felé haladva, ő pedig csendben kezdi figyelni a környezetet. Sűrű erdő, egyre vadabb és érintetlenebb. Még szerencse, hogy van kabátja. Nem is a hideg miatt, egészen jó idő van most. De sok a tüskés bozót, semmi kedve véresre karmoltatni a karjait.*
*Egyetértőn bólint. Neki sincs semmi kedve éjjel vadászni. Esetleg szürkületben, az még működhet, a vadállatok akkor a legsebezhetőbbek.*
- Ha odaérünk, az első napon tehetnénk előkészületeket. Körüljárhatnánk a vidéket, esetleg felállíthatunk egy-két csapdát. Letehetünk pár tartalék lándzsát itt-ott.
*javasolja, majd hozzáteszi.*
- Egyszer a csapatunk tábort vert, mint máskor is mindig az ütközet előtt. Nem volt se védelmünk, se őrszemünk, mindenki kényelmesen felállította a sátrát és elkezdte süttetni a hasát, mert úgy volt, hogy csak másnap mennek harcba. Én akkor még nem harcoltam, csak napszámos voltam. Aztán egyszer csak felbukkant egy csoport lovas az ellenségtől. Nem voltak többen egy tucatnál. Mi minimum hatvan katona és majd' mégannyi pereputty. Teljesen szétverték a táborunkat. Lekaszaboltak van harcmincat közülünk, a többiek az erdőbe menekültünk. A csapat teljesen megszégyenült, a megbízóink elveszítették az ütközetet. Azóta szeretek felkészült lenni.
*meséli el. A nótákra és Yezára terelődik a szó, Mykael pedig somolyogva hallgatja az ötletet. Nem is rossz. Sőt, ha már itt tartunk, Alyssäna is wegtoreni, biztosan ő is tud ebben segíteni neki. Kiváló módja a tanulásnak, és remek ürügy újra felkeresni a hölgyeket. Vajon vannak a városban lichanech-i szajhák is? Mykaelnek elkezd dolgozni a fantáziája.
Denjaar szavaira így felel.*
- Én sose akarom őket túl hosszú ideig a karomban tartani. Egy éjszaka általában elég. De semmi kifogásom ellene, ha azt néha megismételjük.
*teszi hozzá. Nem az a típus, aki a megnyugvást keresi egy nő oldalán.
A mágustorony története hallatán szinte megborzong, már-már babonás félelem lesz úrrá rajta.*
- Kerüljük el messze azt a helyet. Nem kedvelem a mágusokat. Sose tudom, mire képesek. Így azt se tudom, hogyan készüljek fel ellenük.
*tovább baktatnak az erdő mélye felé haladva, ő pedig csendben kezdi figyelni a környezetet. Sűrű erdő, egyre vadabb és érintetlenebb. Még szerencse, hogy van kabátja. Nem is a hideg miatt, egészen jó idő van most. De sok a tüskés bozót, semmi kedve véresre karmoltatni a karjait.*
1893. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-03-29 00:25:59
Üzenet elküldve: 2024-03-29 00:25:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Az út//
*Csupán biccent, ahogy Mykael megmutatja számára az üvegcsék hollétét holmijai között. Meg kell hagyni, jó társat választott maga mellé vállalkozásához. A fiatal harcos roppant felkészült, hozzá képest már-már túlságosan is. Ő maga jóval spontánabb, még ha nem is feltétlen látszik meg rajta.
Szívesen regél, ahogy a tócsákat és a vízátfolyásokat kerülgetik a szekérvájta, sáros úton. Nem ugyanazt szokta kiváltani az emberből; vannak, akik kifejezetten keresik a társaságát, ám vannak olyanok is, akik tartanak tőle. Egy dolog azonban tapasztalatai alapján közös mindenkiben; nagyon kevesen vannak azok, akik nem tisztelik. Nem az a fajta, ki sokat mereng ennek okain. Ugyanakkor előszeretettel használja e hatását. Hisz a Városőrség Parancsnoki székéig is e képessége vezette.
Érez némi tiszteletet a fiatal baka felől, de ugyanannyi távolságtartást is. Talán pont ezért oly egyszerű ily könnyed hangvételt megütnie vele.*
-Amire mi fogunk vadászni, azt jobb, ha napvilágnál találjuk meg. *Feleli morózusan.*
-A világért sem akarom a nyakam szegni, vagy a bestia karmai között végezni a setétben.
*A sajátos kérésre nem tud nem felhorkanni.*
-Nem mondanám magam aranytorkú énekesnek. Hiszed vagy sem, nem igazán konyítok az ilyesmihez. Az én művészetem egészen másban rejlik. *Nagyot ránt a vállán meghúzott szíjon, amihez lándzsáját erősítette.*
-Néhány rigmust ismerek, verset. De a gladiátornótákat nem a gladiátorok éneklik. *Vállat von.*
-Ha ilyesmi érdekel, Yeza biztosan szívesen kisegít. *Vet egy jelentőségteljesen lapos pillantást Mykaelre. Noha nem az a fajta, akivel a vörös szívesen foglalkozik, szurkol az ifjoncnak. Fogalma sincs, Mykael mily képességekkel bír, de azok a nagyvadak, akikre ő előszeretettel vadászik, megkívánják a veszéllyel tarkított hevességet. Már amennyire ezt ő megtudja állapítani.*
-Szeszélyes egy fajta a női nem. *Szólal meg nagy bölcsen, hangosan szőve tovább gondolatfonalát.*
-Egyszer azt hiszed, nem akar kiengedni a kezei közül, másszor pedig úgy perdül tova, mintha látni sem akarna... Ahh, azt hiszem, hamarosan megérkezünk.
*Körülöttük jókora fák kezdenek sűrűsödni, ahogy letérnek az Északi Útról és Nyugat felé veszik az irányt.*
-Látod azt a csapást? *Biccent egy leágazó, füves útra.*
-Mondják, egy habókos mágus tornyához vezet. Egy mágusmester tornyához! Akinek van egy kis sütnivalója, nem adja a fejét ilyen tanokra. Az ilyen hatalomnak ára van. És nem csak aranyra gondolok...
*Halk dúdolásba fog, ahogy kis idő elteltével a fák közé érnek. A felettük sűrűsödő lombok szép lassan elnyelik a horizontot, vele együtt pedig a napot.*
*Csupán biccent, ahogy Mykael megmutatja számára az üvegcsék hollétét holmijai között. Meg kell hagyni, jó társat választott maga mellé vállalkozásához. A fiatal harcos roppant felkészült, hozzá képest már-már túlságosan is. Ő maga jóval spontánabb, még ha nem is feltétlen látszik meg rajta.
Szívesen regél, ahogy a tócsákat és a vízátfolyásokat kerülgetik a szekérvájta, sáros úton. Nem ugyanazt szokta kiváltani az emberből; vannak, akik kifejezetten keresik a társaságát, ám vannak olyanok is, akik tartanak tőle. Egy dolog azonban tapasztalatai alapján közös mindenkiben; nagyon kevesen vannak azok, akik nem tisztelik. Nem az a fajta, ki sokat mereng ennek okain. Ugyanakkor előszeretettel használja e hatását. Hisz a Városőrség Parancsnoki székéig is e képessége vezette.
Érez némi tiszteletet a fiatal baka felől, de ugyanannyi távolságtartást is. Talán pont ezért oly egyszerű ily könnyed hangvételt megütnie vele.*
-Amire mi fogunk vadászni, azt jobb, ha napvilágnál találjuk meg. *Feleli morózusan.*
-A világért sem akarom a nyakam szegni, vagy a bestia karmai között végezni a setétben.
*A sajátos kérésre nem tud nem felhorkanni.*
-Nem mondanám magam aranytorkú énekesnek. Hiszed vagy sem, nem igazán konyítok az ilyesmihez. Az én művészetem egészen másban rejlik. *Nagyot ránt a vállán meghúzott szíjon, amihez lándzsáját erősítette.*
-Néhány rigmust ismerek, verset. De a gladiátornótákat nem a gladiátorok éneklik. *Vállat von.*
-Ha ilyesmi érdekel, Yeza biztosan szívesen kisegít. *Vet egy jelentőségteljesen lapos pillantást Mykaelre. Noha nem az a fajta, akivel a vörös szívesen foglalkozik, szurkol az ifjoncnak. Fogalma sincs, Mykael mily képességekkel bír, de azok a nagyvadak, akikre ő előszeretettel vadászik, megkívánják a veszéllyel tarkított hevességet. Már amennyire ezt ő megtudja állapítani.*
-Szeszélyes egy fajta a női nem. *Szólal meg nagy bölcsen, hangosan szőve tovább gondolatfonalát.*
-Egyszer azt hiszed, nem akar kiengedni a kezei közül, másszor pedig úgy perdül tova, mintha látni sem akarna... Ahh, azt hiszem, hamarosan megérkezünk.
*Körülöttük jókora fák kezdenek sűrűsödni, ahogy letérnek az Északi Útról és Nyugat felé veszik az irányt.*
-Látod azt a csapást? *Biccent egy leágazó, füves útra.*
-Mondják, egy habókos mágus tornyához vezet. Egy mágusmester tornyához! Akinek van egy kis sütnivalója, nem adja a fejét ilyen tanokra. Az ilyen hatalomnak ára van. És nem csak aranyra gondolok...
*Halk dúdolásba fog, ahogy kis idő elteltével a fák közé érnek. A felettük sűrűsödő lombok szép lassan elnyelik a horizontot, vele együtt pedig a napot.*
1892. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-03-27 19:39:08
Üzenet elküldve: 2024-03-27 19:39:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Az út//
*Xidros éppen távozóban, amikor ő visszatér a tábortűzhöz, így elbúcsúzik tőle.*
- Békés utat neked! Találkozunk a Sellőházban!
*ígéri kedélyesen, mert ha túléli ezt a kalandot, úgyis biztosan fel fogja keresni azt a helyet. Akkor is, ha előtte a Wegtoreni kalmárba visszatérve sikerül jobban megismerkednie Yezával. Ha hagyták volna aludni, valószínűleg édes álma lett volna a vöröshajúról.
Egy biccentéssel veszi át az üvegcséket, majd így szól.*
- Majd megmutatom, merre találod a zsákomban az italokat.
*Elvégre könnyen előfordulhat olyan helyzet, hogy Denjaarnak egyedül kell meglelnie az életmentő szereket. Ilyenkor pedig nem árt, ha ismeri azt a rendszert, amivel Mykael a dolgait elrendezi a táskájában.*
- Igen. Fene se gondolta volna, hogy pont itt, a romok között fogunk barátra találni.
*hagyja helyben. Persze ő a baráton annyit ért, hogy nem ellenség. De tény, hogy mindkét "vendégük" barátságos volt, és jó üzletet kötöttek velük.
Ahogy sejtette, Denjaar is elvonul, aztán, mikor visszatér, együtt látnak pakolászásnak. De még mielőtt erre sor kerülne, Mykael odaviszi a hátizsákját a gladiátorhoz és megmutatja, melyik üvegcsét hol találja. A lehetőségekhez képest bebugyolálva, hogy ne nagyon törjenek. Ha Denjaar bele is nyúlna a málhazsákba, neki semmi kifogása ellene. Máskor lenne, de személyes holmija most csak a legszükségesebb, azt meg fontosabbnak találja, hogy bajtársa gyorsan meglelje, amire szükség lehet. Talán éppen az ő élete fog múlni ezen.
Ahogy készülődnek a pirkadat előtti éjszakában, Mykael kíváncsian hallgatja Denjaar történeteit. Kétségtelen tisztelet van benne a másik harcos iránt, de nem csap át abba a fajta rajongásba, amivel akár az előző vándor, vagy éppen kb. minden szembejövő fehérnép viseltetett Denjaar felé. Mykael katonák közt nőtt fel. Volt közöttük silány, és volt közöttük kiváló. De ő egy ideje már nem hasonlítgatja magát egyikhez sem. Tudja, hogy ha elég ideig kitart a szerencséje, akkor ő is a kiválók táborába kerül majd. De azt is tudja, hogy a kiváló harcossal ugyanúgy végez a fejébe álló nyílvessző, mint a legutolsó talpassal.
Ezzel együtt egy veterán szavát mindig érdemes meghallgatni. Meglepően sok olyan teher van, amit le lehet venni a vakszerencse válláról, ha az ember felkészült. Denjaar pedig efféle fickó. Mikor aztán a gladiátor javasolja, helyeslően bólint.*
- Helyes, induljunk. Az éjszakai ragadozók már visszavonultak, a nappaliaknak meg még korán van.
*azzal földet szór a maradék parázsra, ezzel kivégezve a maradék pislákoló fényt. Amíg teljesen felszedelőzködik, eltelik annyi idő, hogy a szeme is jobban hozzászokjon a sötéthez és ki tudja venni azt a keveset, amit már látni lehet. Mindig is jól látott sötétben. Egyszer azt mondták, a kék szemei miatt van így. Talán igaz is.
Hamarosan már együtt baktatnak az úton. Mivel még nagy a sötét, a látása helyett javarészt a hallására akar hagyatkozni, legalább az esetleges fenyegetések észlelésére. De amikor már kivilágosodik és messzebb ellátnak, onnantól már beszédesebb kedvű lesz.*
- Gondolom a wegtoreni gladiátoroknak is vannak dalaik. Visszafele megtaníthatnál párra. Szeretek néha előadni, jól lehet vele pénzt keresni, meg lányokat fogni.
*magyarázza.*
*Xidros éppen távozóban, amikor ő visszatér a tábortűzhöz, így elbúcsúzik tőle.*
- Békés utat neked! Találkozunk a Sellőházban!
*ígéri kedélyesen, mert ha túléli ezt a kalandot, úgyis biztosan fel fogja keresni azt a helyet. Akkor is, ha előtte a Wegtoreni kalmárba visszatérve sikerül jobban megismerkednie Yezával. Ha hagyták volna aludni, valószínűleg édes álma lett volna a vöröshajúról.
Egy biccentéssel veszi át az üvegcséket, majd így szól.*
- Majd megmutatom, merre találod a zsákomban az italokat.
*Elvégre könnyen előfordulhat olyan helyzet, hogy Denjaarnak egyedül kell meglelnie az életmentő szereket. Ilyenkor pedig nem árt, ha ismeri azt a rendszert, amivel Mykael a dolgait elrendezi a táskájában.*
- Igen. Fene se gondolta volna, hogy pont itt, a romok között fogunk barátra találni.
*hagyja helyben. Persze ő a baráton annyit ért, hogy nem ellenség. De tény, hogy mindkét "vendégük" barátságos volt, és jó üzletet kötöttek velük.
Ahogy sejtette, Denjaar is elvonul, aztán, mikor visszatér, együtt látnak pakolászásnak. De még mielőtt erre sor kerülne, Mykael odaviszi a hátizsákját a gladiátorhoz és megmutatja, melyik üvegcsét hol találja. A lehetőségekhez képest bebugyolálva, hogy ne nagyon törjenek. Ha Denjaar bele is nyúlna a málhazsákba, neki semmi kifogása ellene. Máskor lenne, de személyes holmija most csak a legszükségesebb, azt meg fontosabbnak találja, hogy bajtársa gyorsan meglelje, amire szükség lehet. Talán éppen az ő élete fog múlni ezen.
Ahogy készülődnek a pirkadat előtti éjszakában, Mykael kíváncsian hallgatja Denjaar történeteit. Kétségtelen tisztelet van benne a másik harcos iránt, de nem csap át abba a fajta rajongásba, amivel akár az előző vándor, vagy éppen kb. minden szembejövő fehérnép viseltetett Denjaar felé. Mykael katonák közt nőtt fel. Volt közöttük silány, és volt közöttük kiváló. De ő egy ideje már nem hasonlítgatja magát egyikhez sem. Tudja, hogy ha elég ideig kitart a szerencséje, akkor ő is a kiválók táborába kerül majd. De azt is tudja, hogy a kiváló harcossal ugyanúgy végez a fejébe álló nyílvessző, mint a legutolsó talpassal.
Ezzel együtt egy veterán szavát mindig érdemes meghallgatni. Meglepően sok olyan teher van, amit le lehet venni a vakszerencse válláról, ha az ember felkészült. Denjaar pedig efféle fickó. Mikor aztán a gladiátor javasolja, helyeslően bólint.*
- Helyes, induljunk. Az éjszakai ragadozók már visszavonultak, a nappaliaknak meg még korán van.
*azzal földet szór a maradék parázsra, ezzel kivégezve a maradék pislákoló fényt. Amíg teljesen felszedelőzködik, eltelik annyi idő, hogy a szeme is jobban hozzászokjon a sötéthez és ki tudja venni azt a keveset, amit már látni lehet. Mindig is jól látott sötétben. Egyszer azt mondták, a kék szemei miatt van így. Talán igaz is.
Hamarosan már együtt baktatnak az úton. Mivel még nagy a sötét, a látása helyett javarészt a hallására akar hagyatkozni, legalább az esetleges fenyegetések észlelésére. De amikor már kivilágosodik és messzebb ellátnak, onnantól már beszédesebb kedvű lesz.*
- Gondolom a wegtoreni gladiátoroknak is vannak dalaik. Visszafele megtaníthatnál párra. Szeretek néha előadni, jól lehet vele pénzt keresni, meg lányokat fogni.
*magyarázza.*
1891. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-03-27 18:48:59
Üzenet elküldve: 2024-03-27 18:48:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Az út//
*A férfi úgy távozik, ahogy jött. Sötétségből sötétségbe. Azt gondolta, biztos megvárja velük legalább a pirkadatot, de tévedett. Nem, mintha különösebben bánkódna a dolog miatt. Nem tűnt olyan veszélyesnek, mint az ork, de attól még idegen volt közöttük. Jókor jött idegen.
Ahogy Mykael Rohark visszatér, átnyújtja felé a 2 Világoszöld varázsitalt,
majd az 1 Fűzöld varázsitalt is rövid úton Mykael Roharknál köt ki. *
-Tedd el jól. Van egy olyan érzésem, hogy jó hasznát vesszük. *Szól az ifjúhoz, ahogy Xidros hallótávolságon kívülre került.
Feltekint az égboltra, majd nagyot sóhajt.*
-Hamarosan a nyakunkba is vehetjük az utat. Jó két óra lehet még, mire a nap első sugarai megnyalják a horizontot. *Innen pedig messzire ellátni, nincs, mi kitakarja a látóhatárt.*
-Ma elérjük Erdőmélyét is. *Hangjában nincs izgalom, csupán tényként közli ez azt információt. Egy néma pillanatig csak a hamuba mered, csak eztán szólal meg újra.*
-Szerencsénk volt. A vándorokkal. De nem csodálkozom a dolgon. Sötétebb itt az éj, mint bárhol e földön, naná, hogy vonzza az utazót a tűz. És gyógyító bájital nélkül is csak az veselkedik az északi útnak, aki olyan hülye, mint mi. *Halkan felhorkan.
Álom már aligha jön bármelyikük szemére. Ő elvégzi a szükséges dolgát, majd néma pakolásba kezd. Csak eztán ül le ismét, hogy Wegtorenről, bordélyokról és legendás harcosokról cseverésszen, kikkel dolga akadt az arénában. Könnyen jön a szó, ha Mykelről van szó. Nehéz lenne megmondani, miért; talán mert jó hallgatóság. Mindenesetre az amúgy szótlan harcos ezúttal szívesen regél.*
-Indulhatunk? *Veti át holmiját hátán, ahogy az éjsötét szép lassan szürkületbe csap át. Ő maga menetkész.*
*A férfi úgy távozik, ahogy jött. Sötétségből sötétségbe. Azt gondolta, biztos megvárja velük legalább a pirkadatot, de tévedett. Nem, mintha különösebben bánkódna a dolog miatt. Nem tűnt olyan veszélyesnek, mint az ork, de attól még idegen volt közöttük. Jókor jött idegen.
Ahogy Mykael Rohark visszatér, átnyújtja felé a 2 Világoszöld varázsitalt,
majd az 1 Fűzöld varázsitalt is rövid úton Mykael Roharknál köt ki. *-Tedd el jól. Van egy olyan érzésem, hogy jó hasznát vesszük. *Szól az ifjúhoz, ahogy Xidros hallótávolságon kívülre került.
Feltekint az égboltra, majd nagyot sóhajt.*
-Hamarosan a nyakunkba is vehetjük az utat. Jó két óra lehet még, mire a nap első sugarai megnyalják a horizontot. *Innen pedig messzire ellátni, nincs, mi kitakarja a látóhatárt.*
-Ma elérjük Erdőmélyét is. *Hangjában nincs izgalom, csupán tényként közli ez azt információt. Egy néma pillanatig csak a hamuba mered, csak eztán szólal meg újra.*
-Szerencsénk volt. A vándorokkal. De nem csodálkozom a dolgon. Sötétebb itt az éj, mint bárhol e földön, naná, hogy vonzza az utazót a tűz. És gyógyító bájital nélkül is csak az veselkedik az északi útnak, aki olyan hülye, mint mi. *Halkan felhorkan.
Álom már aligha jön bármelyikük szemére. Ő elvégzi a szükséges dolgát, majd néma pakolásba kezd. Csak eztán ül le ismét, hogy Wegtorenről, bordélyokról és legendás harcosokról cseverésszen, kikkel dolga akadt az arénában. Könnyen jön a szó, ha Mykelről van szó. Nehéz lenne megmondani, miért; talán mert jó hallgatóság. Mindenesetre az amúgy szótlan harcos ezúttal szívesen regél.*
-Indulhatunk? *Veti át holmiját hátán, ahogy az éjsötét szép lassan szürkületbe csap át. Ő maga menetkész.*
1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-03-24 18:53:48
Üzenet elküldve: 2024-03-24 18:53:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az út//
*Sejtette, hogy az italok kedvező ára jobb színben tünteti majd fel őt, s úgy érzi valamivel szívélyesebben fogadják ezt illetve a Sellőház említését követően. A 2 Fűzöld varázsital hamar Denjaar Krultos érdes markában landol, az aranyak pedig Xidroséban. Nem számolja át, ezzel is jelezve bizalmát wegtoreni társa felé, az érméket csupán nemes egyszerűséggel szépen hímzett bársony erszényébe ereszti.*
- Nos, öröm veletek üzletelni.
*Az égre tekint, s annak színéből igyekszik következtetni mennyi időt tölthetett pihenéssel. Talán egy fertályórányit, lehet kettőt. Frissebbnek érzi magát, készen útja maradékára, s fény is valamivel több van.*
- Köszönöm a baráti fogadtatást, nem is tartanálak fel titeket tovább.
*Ráérősen feltápászkodik pihenőhelyéről, majd még néhány hosszú pillanatnyi időt tölt azzal, hogy körbe kémleljen, valamiféle száraz útvonalat keresve a Kikötő irányában.*
- Az istenek óvjanak titeket!
*Búcsúzik egy könnyed legyintéssel, majd ráérős tempóban távozik, mint aki csupán délutáni sétáját élvezi, holott az ingovány minden, csak nem kellemes.*
*Sejtette, hogy az italok kedvező ára jobb színben tünteti majd fel őt, s úgy érzi valamivel szívélyesebben fogadják ezt illetve a Sellőház említését követően. A 2 Fűzöld varázsital hamar Denjaar Krultos érdes markában landol,
az aranyak pedig Xidroséban. Nem számolja át, ezzel is jelezve bizalmát wegtoreni társa felé, az érméket csupán nemes egyszerűséggel szépen hímzett bársony erszényébe ereszti.* - Nos, öröm veletek üzletelni.
*Az égre tekint, s annak színéből igyekszik következtetni mennyi időt tölthetett pihenéssel. Talán egy fertályórányit, lehet kettőt. Frissebbnek érzi magát, készen útja maradékára, s fény is valamivel több van.*
- Köszönöm a baráti fogadtatást, nem is tartanálak fel titeket tovább.
*Ráérősen feltápászkodik pihenőhelyéről, majd még néhány hosszú pillanatnyi időt tölt azzal, hogy körbe kémleljen, valamiféle száraz útvonalat keresve a Kikötő irányában.*
- Az istenek óvjanak titeket!
*Búcsúzik egy könnyed legyintéssel, majd ráérős tempóban távozik, mint aki csupán délutáni sétáját élvezi, holott az ingovány minden, csak nem kellemes.*
1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-03-18 10:36:36
Üzenet elküldve: 2024-03-18 10:36:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Az út//
*Csendben hallgatja az alkudozást, és bár ő nem annyira jó ebben, és az árakkal sincs tisztában, az a 200 arany nem hangzik magas összegnek. Az idegen javaslata, hogy mit kér még, az pedig Mykaelnek is kedvére van. Habár sejti, hogy a meghívás első sorban Denjaarnak szól. De ez őt a legkevésbé se zavarja: készséggel ráhagyja a gladiátorra a beszédet, miközben ő majd félrevonul egy sellővel.
Nem ez lesz az első alkalom, hogy a Sellőházba látogatna, hiszen amikor először utazott a kikötőbe, akkor is a legelső útja oda vitte. Sőt, akár az egész kikötőbeli idejét hajlandó lett volna ott eltölteni, ha az ottani ágyak nem lettek volna olyan végtelenül puhák, hogy lehetetlen volt bennük rendesen aludni.*
- Részemről rendben.
*feleli egyszerűen, rávillantva egy félmosolyt az idegenre, majd pillantása Denjaarra vetül és a szemével jelzi, hogy ő most kimozdul a szállásukról egy kis időre. Úgy ítéli meg, hogy a gladiátort magára hagyhatja kicsit a jövevénnyel, amíg ő átmeneti pihenőhelyüket körbejárja, illetve keres egy félreeső helyet reggeli szükségletei elvégzésére. Aztán földet szór arra, amitől megkönnyebbült, hogy a szag ne vonzzon oda ragadozókat.
Közben se lankad az ébersége, még mindig nem engedte el annak a lehetőségét, hogy esetleg valakik jól rájuk támadnak. És azt akkor a legcélszerűbb, amikor amúgy is kettéválik a társaság. De támadás továbbra se jön, ő pedig épen tér vissza a romok közé, és folytatja a készülődést, amíg Denjaar még az ismeretlennel egyeztetne.
Sejti, hogy a gladiátornak is lesz egy hasonló útja, miután a vendégük továbbállt, így ha kell, majd rajta lesz a holmijuk őrzésének sora.*
*Csendben hallgatja az alkudozást, és bár ő nem annyira jó ebben, és az árakkal sincs tisztában, az a 200 arany nem hangzik magas összegnek. Az idegen javaslata, hogy mit kér még, az pedig Mykaelnek is kedvére van. Habár sejti, hogy a meghívás első sorban Denjaarnak szól. De ez őt a legkevésbé se zavarja: készséggel ráhagyja a gladiátorra a beszédet, miközben ő majd félrevonul egy sellővel.
Nem ez lesz az első alkalom, hogy a Sellőházba látogatna, hiszen amikor először utazott a kikötőbe, akkor is a legelső útja oda vitte. Sőt, akár az egész kikötőbeli idejét hajlandó lett volna ott eltölteni, ha az ottani ágyak nem lettek volna olyan végtelenül puhák, hogy lehetetlen volt bennük rendesen aludni.*
- Részemről rendben.
*feleli egyszerűen, rávillantva egy félmosolyt az idegenre, majd pillantása Denjaarra vetül és a szemével jelzi, hogy ő most kimozdul a szállásukról egy kis időre. Úgy ítéli meg, hogy a gladiátort magára hagyhatja kicsit a jövevénnyel, amíg ő átmeneti pihenőhelyüket körbejárja, illetve keres egy félreeső helyet reggeli szükségletei elvégzésére. Aztán földet szór arra, amitől megkönnyebbült, hogy a szag ne vonzzon oda ragadozókat.
Közben se lankad az ébersége, még mindig nem engedte el annak a lehetőségét, hogy esetleg valakik jól rájuk támadnak. És azt akkor a legcélszerűbb, amikor amúgy is kettéválik a társaság. De támadás továbbra se jön, ő pedig épen tér vissza a romok közé, és folytatja a készülődést, amíg Denjaar még az ismeretlennel egyeztetne.
Sejti, hogy a gladiátornak is lesz egy hasonló útja, miután a vendégük továbbállt, így ha kell, majd rajta lesz a holmijuk őrzésének sora.*
1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-03-17 20:12:03
Üzenet elküldve: 2024-03-17 20:12:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Az út//
*A válaszra azért sajátos mosoly kúszik ábrázatára. Pont olyan alakkal van dolga, amilyennek első pillantásra tűnik.*
-Kétszáz arany. És úgy hiszem, megjárjuk majd mindkét helyet. Én magam biztosan. *Nem szívesen beszél mások helyett, de első útjuk minden bizonnyal a Wegtoreni Kalmárba vezet majd. És ha Mykael igazat mondott, biztosan nem hagyja ki a Kikötőt sem az ifjonc. És ha már ott van, hova máshová menne, ha nem a Sellőházba? Neki pedig dolga is akad ott.*
-Méltányos ár ezért az italért. Egy jóféle ebédre vagy vacsorára a vendégem leszel még. Vagy egy leányra. *Vállat von. Nem óhajt messzemenő következtetéseket levonni újdonsült társaságukról, de ahogy elnézi, nagyjából egy vajat köpülnek. Az erszényéért nyúl, Azzal át is nyújt Xidros Phamerusnak 200 aranynak megfelelő érmét. .*
-Ha netalán összefutnál a Sellőházba egy alakkal, aki Intézőként hivatkozik magára... Ne felejtsd el megüzenni neki, hogy hamarosan betérek hozzá, ahogy kívánja. *Fogalma sincs, mit akarhat tőle a fickó, de kíváncsi. Persze ez nem egy olyan üzenet, melynek mindenképp célt kell érnie, ám van egy olyan sejtése, hogy Xidros hamarabb tiszteletét teszi a Sellőház intézményében, mint ő.*
*A válaszra azért sajátos mosoly kúszik ábrázatára. Pont olyan alakkal van dolga, amilyennek első pillantásra tűnik.*
-Kétszáz arany. És úgy hiszem, megjárjuk majd mindkét helyet. Én magam biztosan. *Nem szívesen beszél mások helyett, de első útjuk minden bizonnyal a Wegtoreni Kalmárba vezet majd. És ha Mykael igazat mondott, biztosan nem hagyja ki a Kikötőt sem az ifjonc. És ha már ott van, hova máshová menne, ha nem a Sellőházba? Neki pedig dolga is akad ott.*
-Méltányos ár ezért az italért. Egy jóféle ebédre vagy vacsorára a vendégem leszel még. Vagy egy leányra. *Vállat von. Nem óhajt messzemenő következtetéseket levonni újdonsült társaságukról, de ahogy elnézi, nagyjából egy vajat köpülnek. Az erszényéért nyúl, Azzal át is nyújt Xidros Phamerusnak 200 aranynak megfelelő érmét.
.*-Ha netalán összefutnál a Sellőházba egy alakkal, aki Intézőként hivatkozik magára... Ne felejtsd el megüzenni neki, hogy hamarosan betérek hozzá, ahogy kívánja. *Fogalma sincs, mit akarhat tőle a fickó, de kíváncsi. Persze ez nem egy olyan üzenet, melynek mindenképp célt kell érnie, ám van egy olyan sejtése, hogy Xidros hamarabb tiszteletét teszi a Sellőház intézményében, mint ő.*
1887. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-03-17 00:52:51
Üzenet elküldve: 2024-03-17 00:52:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az út//
*Denjaar láthatóan nincsen túlzottan beszédes kedvében, de emiatt igazán nem neheztel wegtoreni társára, aki feltehetően veszélyes útjuk miatt aggódik ennyire. Ami azt illeti ő sem ebben a szörnyűséges környezetben képzelte el találkájukat, s a társaság sem kárpótolja az ingovány miatt, ezért ha teheti, szintén rövidre fogná a kitérőt.*
- Nos *Kicsit eltöpreng az áron, láthatóan számol. Számításba veszi az italok piaci árát, hogy végül mennyire volt szükség belőlük, végül azt is, hogy kivel van dolga.*
- Szívesen adom őket kétszáz aranyért, ha cserébe, amikor időtök engedi meglátogattok a Wegtoreni Kalmárban, és egy ital mellett meghallgathatom a kalandos történetet.
*Tőle megszokott bizalomgerjesztő mosollyal nyújtja ki karját a kis fiolákkal, nyitott tenyeréből pedig Denjaar minden további nélkül elvehetné őket, ha akarná. Beszédes persze az is, hogy Xidros nem ajánlotta fel az italok tényleges árát, mert mindenképpen ragaszkodik ahhoz, hogy a déli harcossal társaloghasson kicsit.*
- Jó, a helyszínben rugalmas vagyok, a Sellőház is megteszi.
*Denjaar láthatóan nincsen túlzottan beszédes kedvében, de emiatt igazán nem neheztel wegtoreni társára, aki feltehetően veszélyes útjuk miatt aggódik ennyire. Ami azt illeti ő sem ebben a szörnyűséges környezetben képzelte el találkájukat, s a társaság sem kárpótolja az ingovány miatt, ezért ha teheti, szintén rövidre fogná a kitérőt.*
- Nos *Kicsit eltöpreng az áron, láthatóan számol. Számításba veszi az italok piaci árát, hogy végül mennyire volt szükség belőlük, végül azt is, hogy kivel van dolga.*
- Szívesen adom őket kétszáz aranyért, ha cserébe, amikor időtök engedi meglátogattok a Wegtoreni Kalmárban, és egy ital mellett meghallgathatom a kalandos történetet.
*Tőle megszokott bizalomgerjesztő mosollyal nyújtja ki karját a kis fiolákkal, nyitott tenyeréből pedig Denjaar minden további nélkül elvehetné őket, ha akarná. Beszédes persze az is, hogy Xidros nem ajánlotta fel az italok tényleges árát, mert mindenképpen ragaszkodik ahhoz, hogy a déli harcossal társaloghasson kicsit.*
- Jó, a helyszínben rugalmas vagyok, a Sellőház is megteszi.
1886. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-03-11 22:21:36
Üzenet elküldve: 2024-03-11 22:21:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Az út//
*Mykaelnek egyelőre tökéletesen megfelel, ha kimarad a beszélgetésből, habár ő maga is elég beszédes fajta tud lenni. Bár ez a beszédesség inkább a városban volt jellemző rá. Most itt kinn a tábortűz mellett sokkal inkább a zsoldostábor hangulata lesz úrrá rajta. Márpedig ott ő nem volt annyira beszédes. Nem mintha nem akart volna az lenni. Nem mintha a többi zsoldos ne lett volna harsány, szókimondó. Csak a többi zsoldos felnőtt volt, ő meg csak egy kölyök, akinek "Elhallgass!" volt a neve. Vagy valami hasonló, csak kevésbé cizellált.
Meglehet, Xidrost feszélyezi kissé a jelenléte, de hát ő erről már nem tehet. A hórihorgas fickó jött az ő tüzükhöz, nem fordítva. Másrészről meg a fiatal zsoldos nem szól bele a beszélgetésükbe.
Még akkor sem, amikor a csencselés lehetősége felmerül, bár ez már őt is jobban érdekli. Az aranygyűrű láttán viszont csak egy idegenkedő grimasz fut át az arcán. Neki az aztán nem kell semmire. A bájital, az már más kérdés.
De Denjaarnak nem is kell jeleznie, magától is kimarad a beszélgetésből most még. A gladiátor jól alkudozott korábban is, ő addig nem ártja bele magát a dologba, amíg nem lesz lehetősége esetleg tovább erősíteni az alkupozíciójukat.
Inkább a parázsba dob be még pár kisebb gallyat, hogy életben tartsa, amíg még itt vannak.*
*Mykaelnek egyelőre tökéletesen megfelel, ha kimarad a beszélgetésből, habár ő maga is elég beszédes fajta tud lenni. Bár ez a beszédesség inkább a városban volt jellemző rá. Most itt kinn a tábortűz mellett sokkal inkább a zsoldostábor hangulata lesz úrrá rajta. Márpedig ott ő nem volt annyira beszédes. Nem mintha nem akart volna az lenni. Nem mintha a többi zsoldos ne lett volna harsány, szókimondó. Csak a többi zsoldos felnőtt volt, ő meg csak egy kölyök, akinek "Elhallgass!" volt a neve. Vagy valami hasonló, csak kevésbé cizellált.
Meglehet, Xidrost feszélyezi kissé a jelenléte, de hát ő erről már nem tehet. A hórihorgas fickó jött az ő tüzükhöz, nem fordítva. Másrészről meg a fiatal zsoldos nem szól bele a beszélgetésükbe.
Még akkor sem, amikor a csencselés lehetősége felmerül, bár ez már őt is jobban érdekli. Az aranygyűrű láttán viszont csak egy idegenkedő grimasz fut át az arcán. Neki az aztán nem kell semmire. A bájital, az már más kérdés.
De Denjaarnak nem is kell jeleznie, magától is kimarad a beszélgetésből most még. A gladiátor jól alkudozott korábban is, ő addig nem ártja bele magát a dologba, amíg nem lesz lehetősége esetleg tovább erősíteni az alkupozíciójukat.
Inkább a parázsba dob be még pár kisebb gallyat, hogy életben tartsa, amíg még itt vannak.*
1885. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-03-11 21:16:53
Üzenet elküldve: 2024-03-11 21:16:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Az út//
-Erdőmélye. *Visszhangozza kifejezéstelen ábrázattal és hangon. Az üres frázist szó nélkül hagyja; sőt, azt is nehezére esik eldönteni, hogy a fickó ironizál-e. Erdőmélye felfedeznivalói ugyanis általában halált hordoznak magukban.*
-Aranygyűrűre aligha. Bár ki tudja. *Mykaelre sandít. Nem gondolja, hogy szüksége lenne az alighanem lopott ékszerre; hisz eddigi ismertségük alapján úgy hiszi, amaz szoknyavadász jellem. Ugyanakkor ki tudja, nem-e akar lenyűgözni valami fehérnépet?
Szórakozottan megkotorja a parazsat a kezében tartott fadarabbal, majd azt is ráveti a pislákoló, ám meleget annál inkább okádó tűzre.*
-Határozottan. *Kissé feljebb kúszik szemöldöke a varázsital dolgára. Noha vásároltak már párat, konyít annyira hozzá, hogy tudja, az ork által kínált termékek nem túl erősek.*
-Attól függ, mi van a tarsolyodban. És mennyit kérsz érte. *A férfi nem is kertel sokat, előkerülnek a látszólag is erősebb italok. Nem kérdi, miért van az utazónál-e szer - talán elővigyázatosság - de szükségük lesz rá. Lopva Mykaelre pillant. Reméli, az ifjonc ráhagyja az üzlet dolgát ezúttal is.*
-Mondj egy árat. *Szólal meg végül. A kései vendégük talán nem olyan furcsa szerzet, mint az ork volt, de valahogy körbelengi valami furcsa titokzatosság. Szerencséjére Denjaar nem az a fajta, akit különösebben érdekelnek mások titkai.*
-Erdőmélye. *Visszhangozza kifejezéstelen ábrázattal és hangon. Az üres frázist szó nélkül hagyja; sőt, azt is nehezére esik eldönteni, hogy a fickó ironizál-e. Erdőmélye felfedeznivalói ugyanis általában halált hordoznak magukban.*
-Aranygyűrűre aligha. Bár ki tudja. *Mykaelre sandít. Nem gondolja, hogy szüksége lenne az alighanem lopott ékszerre; hisz eddigi ismertségük alapján úgy hiszi, amaz szoknyavadász jellem. Ugyanakkor ki tudja, nem-e akar lenyűgözni valami fehérnépet?
Szórakozottan megkotorja a parazsat a kezében tartott fadarabbal, majd azt is ráveti a pislákoló, ám meleget annál inkább okádó tűzre.*
-Határozottan. *Kissé feljebb kúszik szemöldöke a varázsital dolgára. Noha vásároltak már párat, konyít annyira hozzá, hogy tudja, az ork által kínált termékek nem túl erősek.*
-Attól függ, mi van a tarsolyodban. És mennyit kérsz érte. *A férfi nem is kertel sokat, előkerülnek a látszólag is erősebb italok. Nem kérdi, miért van az utazónál-e szer - talán elővigyázatosság - de szükségük lesz rá. Lopva Mykaelre pillant. Reméli, az ifjonc ráhagyja az üzlet dolgát ezúttal is.*
-Mondj egy árat. *Szólal meg végül. A kései vendégük talán nem olyan furcsa szerzet, mint az ork volt, de valahogy körbelengi valami furcsa titokzatosság. Szerencséjére Denjaar nem az a fajta, akit különösebben érdekelnek mások titkai.*
1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-03-10 19:30:08
Üzenet elküldve: 2024-03-10 19:30:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az út//
*Arcán töretlen meleg mosollyal viszonozza Mykael biccentését, akinek neve valóban nem hozza annyira lázba. Mentségére szóljon, hogy ifjabb korában rendkívül irigyelte Denjaart, elvégre mindkettejük élete tele volt veszéllyel, ám a férfi legalább dicsőséget is kapott érte. Xidros csupán rengeteg ellenséget szerzett ezzel.*
- Erdőmélye?
*Megismétli a hírhedt nevet, amiről hallott egy-két szót, de semmi érdemlegeset. Az épeszűek eléggé távol tartják magukat attól a helytől, s beszélni sem szívesen beszélnek róla.*
- Biztos sok felfedeznivaló akad ott.
*Hagyja ennyiben a dolgot, s további gondolatait megtartja magának. Az ő szívében is fellobban az izgatottság, szíve szerint újra fejest ugrana az életveszélyes kalandokba, de elcsitítja ezt a késztetést. Már elég öreg ahhoz, hogy bolondság legyen ez a részéről, s számára nem diadal erőszakos halált halni. Ha teheti, akkor gazdagon, kényelemben, egy szép nővel az oldalán érné a vég.*
- Hát aligha bármi olyan, aminek hasznát vennétek a veszélyes út során. Hacsak nem egy nő kezének megkéréséhez szükséges aranygyűrűre volna éppen szükség.
*Szeme sarkából vet egy pillantást Mykaelre, aki serényen tesz-vesz, s ezzel akarva-akaratlanul is Xidrosszal azt érezteti, hogy láb alatt van.*
- Áh!
*Homlokára csap.*
- Akad néhány varázsital nálam. Olyan ami sebeket gyógyít, az mondjuk elkélhet. Nemde?
*Nem kell sokat kutakodnia, hogy két aprócska fiolát vegyen elő bársonykabátja egyik zsebéből. Az italok színe élénk zöld, láthatóan az erősebb fajtából valóak.*
*Arcán töretlen meleg mosollyal viszonozza Mykael biccentését, akinek neve valóban nem hozza annyira lázba. Mentségére szóljon, hogy ifjabb korában rendkívül irigyelte Denjaart, elvégre mindkettejük élete tele volt veszéllyel, ám a férfi legalább dicsőséget is kapott érte. Xidros csupán rengeteg ellenséget szerzett ezzel.*
- Erdőmélye?
*Megismétli a hírhedt nevet, amiről hallott egy-két szót, de semmi érdemlegeset. Az épeszűek eléggé távol tartják magukat attól a helytől, s beszélni sem szívesen beszélnek róla.*
- Biztos sok felfedeznivaló akad ott.
*Hagyja ennyiben a dolgot, s további gondolatait megtartja magának. Az ő szívében is fellobban az izgatottság, szíve szerint újra fejest ugrana az életveszélyes kalandokba, de elcsitítja ezt a késztetést. Már elég öreg ahhoz, hogy bolondság legyen ez a részéről, s számára nem diadal erőszakos halált halni. Ha teheti, akkor gazdagon, kényelemben, egy szép nővel az oldalán érné a vég.*
- Hát aligha bármi olyan, aminek hasznát vennétek a veszélyes út során. Hacsak nem egy nő kezének megkéréséhez szükséges aranygyűrűre volna éppen szükség.
*Szeme sarkából vet egy pillantást Mykaelre, aki serényen tesz-vesz, s ezzel akarva-akaratlanul is Xidrosszal azt érezteti, hogy láb alatt van.*
- Áh!
*Homlokára csap.*
- Akad néhány varázsital nálam. Olyan ami sebeket gyógyít, az mondjuk elkélhet. Nemde?
*Nem kell sokat kutakodnia, hogy két aprócska fiolát vegyen elő bársonykabátja egyik zsebéből. Az italok színe élénk zöld, láthatóan az erősebb fajtából valóak.*
1883. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-03-06 21:32:11
Üzenet elküldve: 2024-03-06 21:32:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Az út//
*Meglehet, hogy később majd hiányolni fogják mások társaságát, bár Mykaelnek ezzel éppenséggel nem szokott baja lenni. Vagy legalábbis most még úgy gondolja. Habár tény, hogy élete eddigi részét tömegben élte. Így a magány majdhogynem teljesen ismeretlen fogalom számára. Amennyit tapasztalt belőle, azt pedig szinte élvezte. Végre senkinek a lába nem lóg a fekvőhelyére, nem kell enyveskezű bajtársaktól tartania, stb. Lehet, hogy később változik majd a véleménye ezekről.*
- Mykael Rohark.
*biccent oda Xidrosnak, nem számítva rá, hogy az ő neve hallatán is ilyen lelkes lesz, hiszen azon nincs még mit ámulni. Denjaarra hagyja az új jövevénnyel való beszélgetést, ő egyelőre még inkább a környezetükre figyel, továbbra is várva valami váratlan fordulatot. Ez nem Xidros bűne, Mykael már ilyen paranoiás fajta. Bár ezt nem olyan látványosan csinálja. Tesz-vesz, ha már úgyis felkeltek, mert nemsokára bizonyosan útra kelnek most már. Így a pokrócát rázza ki, majd tekeri össze gondosan, illetve átmeneti szállásuk romos falai között sétál kicsit.
De amikor a csencselés szóba kerül, azért jobban oda kezd figyelni. Előző látogatójuktól már gazdagabb lett egy értékes bájitallal (és szegényebb némi arannyal, de az kevéssé izgatja). Ki tudja, talán ez az idegen is rejteget magánál értékes holmit, amiért megéri megszabadulni még néhány érmétől.
Reggeli szükségletei is lennének, de egyelőre még nem kóborol el a tűztől, megvárja a beszélgetés kimenetelét.*
*Meglehet, hogy később majd hiányolni fogják mások társaságát, bár Mykaelnek ezzel éppenséggel nem szokott baja lenni. Vagy legalábbis most még úgy gondolja. Habár tény, hogy élete eddigi részét tömegben élte. Így a magány majdhogynem teljesen ismeretlen fogalom számára. Amennyit tapasztalt belőle, azt pedig szinte élvezte. Végre senkinek a lába nem lóg a fekvőhelyére, nem kell enyveskezű bajtársaktól tartania, stb. Lehet, hogy később változik majd a véleménye ezekről.*
- Mykael Rohark.
*biccent oda Xidrosnak, nem számítva rá, hogy az ő neve hallatán is ilyen lelkes lesz, hiszen azon nincs még mit ámulni. Denjaarra hagyja az új jövevénnyel való beszélgetést, ő egyelőre még inkább a környezetükre figyel, továbbra is várva valami váratlan fordulatot. Ez nem Xidros bűne, Mykael már ilyen paranoiás fajta. Bár ezt nem olyan látványosan csinálja. Tesz-vesz, ha már úgyis felkeltek, mert nemsokára bizonyosan útra kelnek most már. Így a pokrócát rázza ki, majd tekeri össze gondosan, illetve átmeneti szállásuk romos falai között sétál kicsit.
De amikor a csencselés szóba kerül, azért jobban oda kezd figyelni. Előző látogatójuktól már gazdagabb lett egy értékes bájitallal (és szegényebb némi arannyal, de az kevéssé izgatja). Ki tudja, talán ez az idegen is rejteget magánál értékes holmit, amiért megéri megszabadulni még néhány érmétől.
Reggeli szükségletei is lennének, de egyelőre még nem kóborol el a tűztől, megvárja a beszélgetés kimenetelét.*
1882. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-03-06 13:21:44
Üzenet elküldve: 2024-03-06 13:21:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Az út//
-Addig örülj, amíg akad társaság. *Fordul Mykael felé a megjegyzésre. Elvégre valóban, most majd jó ideig csak egymás társaságát élvezhetik.
Szürke tekintetével követi, ahogy a Xidros nevezetű letelepedik a tűz mellé. A bemutatkozás már valahol a bizalom jele. Nem gondolja, hogy bárki ily kacifántos fedőnévvel állna elő. Egyébként tényleg nem ismerős számára. Biztosan emlékezne rá, ha hallotta volna.*
-Úgy lenne? *Nyitva hagyja az artheniori nőket illető kérdéskört. Nem kíván vitatkozni e témában, alighanem a másiknak nagyobb tapasztalata van az artheniori nők terén. Ismer ő is párat a közelmúltból, de egy sem tősgyökeres.
A következőkre megvillan tekintete. Bántja a fülét a "bukott" kifejezés, talán arcára is kiül. Ugyanakkor betudja a vendég szerencsétlen szóhasználatának, legalábbis egyelőre.*
-Átutazunk. Erdőmélyére. *Nem hiszi, hogy szükséges magyaráznia szándékukat. Elvégre ott hever a tűz közelében a felszerelésük, na meg a dárdák.*
-Nem Te vagy az első, aki kérdi. *Előkotorja a csurig töltött butykost, hogy nagyot húzhasson az ingovány éjszakájában lehűlt vízből.*
-Hanem mondd csak, Xidros. Egy magadfajta utazónál biztos leledzik cserélni való holmi. *Térdére támaszkodva dől egy kissé előre, hogy jobban kivehesse vendégük vonásait. Elvégre szokásjog az ismeretlen utazók körében, hogy felkínálják cserére azt, amire nincs szükségük. Az ork esetében bejött a számítása, miért ne tarthatna ki szerencséje?*
-Addig örülj, amíg akad társaság. *Fordul Mykael felé a megjegyzésre. Elvégre valóban, most majd jó ideig csak egymás társaságát élvezhetik.
Szürke tekintetével követi, ahogy a Xidros nevezetű letelepedik a tűz mellé. A bemutatkozás már valahol a bizalom jele. Nem gondolja, hogy bárki ily kacifántos fedőnévvel állna elő. Egyébként tényleg nem ismerős számára. Biztosan emlékezne rá, ha hallotta volna.*
-Úgy lenne? *Nyitva hagyja az artheniori nőket illető kérdéskört. Nem kíván vitatkozni e témában, alighanem a másiknak nagyobb tapasztalata van az artheniori nők terén. Ismer ő is párat a közelmúltból, de egy sem tősgyökeres.
A következőkre megvillan tekintete. Bántja a fülét a "bukott" kifejezés, talán arcára is kiül. Ugyanakkor betudja a vendég szerencsétlen szóhasználatának, legalábbis egyelőre.*
-Átutazunk. Erdőmélyére. *Nem hiszi, hogy szükséges magyaráznia szándékukat. Elvégre ott hever a tűz közelében a felszerelésük, na meg a dárdák.*
-Nem Te vagy az első, aki kérdi. *Előkotorja a csurig töltött butykost, hogy nagyot húzhasson az ingovány éjszakájában lehűlt vízből.*
-Hanem mondd csak, Xidros. Egy magadfajta utazónál biztos leledzik cserélni való holmi. *Térdére támaszkodva dől egy kissé előre, hogy jobban kivehesse vendégük vonásait. Elvégre szokásjog az ismeretlen utazók körében, hogy felkínálják cserére azt, amire nincs szükségük. Az ork esetében bejött a számítása, miért ne tarthatna ki szerencséje?*
1881. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2024-03-05 08:58:26
Üzenet elküldve: 2024-03-05 08:58:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az út//
*Szerencsére nem esnek a torkának, így ezt elkönyveli sikeres kezdetnek. Csak futólagos pillantást vet az ifjabbra, figyelmét szinte teljes egészében Denjaarnak szenteli egyelőre.*
- Helyes az észrevétel.
*Egy biccentéssel nyomatékosítja termetét illető megjegyzést is. Valóban nehezen tagadhatná le a származását, talán ha akarná sem sikerülne neki.*
- Az én nevem aligha lehet ismerős bárkinek Feketehomoktól keletre. Xidros Phamerus, örvendek!
*Egy aprócska meghajlással fejezi ki tiszteletét az egykori aréna harcos előtt, majd egy biccentéssel hálálja meg annak bizalmát is. Viszonozza a néma üdvözlést Mykaelnek is, akinek motyogására felfigyel, de a konkrét szavakat nem hallja meg.*
- Nem, csupán az időmet osztottam be felelőtlenül.
*Sóhajtva telepedik le valahova, ahol éppen helyet talál magának.*
- Szükségem volt némi friss levegőre, mivel sajnos az artheniori nők elködösítik az elmémet.
*Egy cinkos mosolyt intéz Denjaar felé, aki feltehetően megérti ezt, hiszen wegtoreniként szinte biztos, hogy őt is nagy étvággyal áldották meg az istenek.*
- No és mi dolga a híres bukott bajnoknak ezen a szörnyen lehangoló helyen?
*Szerencsére nem esnek a torkának, így ezt elkönyveli sikeres kezdetnek. Csak futólagos pillantást vet az ifjabbra, figyelmét szinte teljes egészében Denjaarnak szenteli egyelőre.*
- Helyes az észrevétel.
*Egy biccentéssel nyomatékosítja termetét illető megjegyzést is. Valóban nehezen tagadhatná le a származását, talán ha akarná sem sikerülne neki.*
- Az én nevem aligha lehet ismerős bárkinek Feketehomoktól keletre. Xidros Phamerus, örvendek!
*Egy aprócska meghajlással fejezi ki tiszteletét az egykori aréna harcos előtt, majd egy biccentéssel hálálja meg annak bizalmát is. Viszonozza a néma üdvözlést Mykaelnek is, akinek motyogására felfigyel, de a konkrét szavakat nem hallja meg.*
- Nem, csupán az időmet osztottam be felelőtlenül.
*Sóhajtva telepedik le valahova, ahol éppen helyet talál magának.*
- Szükségem volt némi friss levegőre, mivel sajnos az artheniori nők elködösítik az elmémet.
*Egy cinkos mosolyt intéz Denjaar felé, aki feltehetően megérti ezt, hiszen wegtoreniként szinte biztos, hogy őt is nagy étvággyal áldották meg az istenek.*
- No és mi dolga a híres bukott bajnoknak ezen a szörnyen lehangoló helyen?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937