Lanawin világának talán legősibb, és legtitokzatosabb népe. A lovagokhoz hasonlóan, általában pici korukban kezdik meg a tanulást az öreg mesterektől. Magányosan élnek, nem ritka hogy kolostorban nevelkednek fel. Egész életüket a harcnak szentelik, kemény kiképzéseken és próbákon vesznek részt mindaddig, amíg testileg és lelkileg el nem érik fizikai, és szellemi csúcsukat. A tökéletes harcművész épp úgy használja kezeit és lábait, mint más a fegyvereit. Öklük ha kell buzogány, és ha úgy adódik képesek pajzsokat zúzni, elmozdulni a kardcsapások elől, vagy röptében elkapni a rájuk lőtt íjvesszőt. Képesek hosszú időn keresztül kitartóan futni, úszni, mászni, sőt a legkiválóbbak közülük az ügető lovat is utolérik.
A legügyesebb harcművészek általában az emberek közül kerülnek ki. Tudásukat és technikájukat titokként őrzik, és a nem kasztjába tartozóknak sosem adják át !
Fegyvert csak nagyon ritkán, végszükség esetén használnak. Legkedveltebb fegyverük a tonfa. Két bot, köztük egy lánccal. Ezen kívül kedvelik még a dobókéseket, dobókereszteket, és a rövid tőröket. Kardokat, harci kalapácsokat, vagy buzogányokat viszont soha nem használnak ! Egyrészt mert nem fér össze a neveltetésükkel, másrészt pedig gátolná őket a mozgásban.
Harcművész passzív képességek
Szintlépéskor +3 pontot kapnak pusztakezes harcra, és állóképességre, + 2 pontot erőre, és fájdalomtűrésre, +1 pontot ügyességre és tanulásra
Harcművész aktív képességek
Előny - ha puszta kezes harcra kerül sor, a harcművész háromszor támadhat egy körön belül. Továbbá puszta kezes harcnál nem érez félelmet, és semmiféle zavaró tényező nem zökkenti ki a koncentrálásból.