Nos, akkor érvelek én is a saját kis ötletem mellett. :)
Akkor M10 kétségeire reagálva, a szám értéket én személy szerint azért tartanám jónak, mert mint leírtam korábban, nem árt, ha van egy mértéke annak, mégis mire képes az adott karakter. Így azért a túlkapások elkerülhetőek lennének, egy orvos pedig csak tudja, mire képes nagyjából. Ha alacsony az értéke, ne kecsegtesse a társait azzal, hogy „Nyugi, ha ellövik a fél tüdődet összerakom!”, mert nem fogja tudni megcsinálni. Azt pedig nem értem, miért gond, ha egy gyógyító nem mindig és mindent tud megoldani. Szerintem egy orvos sem tud (főleg felszerelés nélkül) mindig segíteni krízis helyzetben, így annak se látom akadályát, hogy néha bizony ne sikerüljön a dolog, főleg, ha olyasmit szeretne csinálni a karakter, amihez aligha érthet. Az viszont sokat segíthet akár egy kalandban is, ha egy karakter átvágott karja fel van kötve és kitisztítva, mert lehet, hogy ettől még nem lesz gyógyult, de nem gyötri a sebláz és nem csak fityeg mellette a használhatatlan keze.
Az anatómiáról annyit tudnék mondani, hogy magasabb szinten szerintem a gyógyítás már feltételezi, hogy az ember ismeri a testet, amivel foglalkozik, ezt én személy szerint nem értem, miért kellene különvenni. Ugyanígy alacsonyabb szinten már lefedi a képzettség, hogy tudom, mire jó a kamilla, aloévera vagy épp a körömvirág, stb. Ezt ugyanúgy nem látnám értelmét különvenni, mint az autonómiát, mert ezek idővel egymásra épülnek és szerves részei a gyógyításnak, nélkülük nem is működne a dolog.
Ha nagyon ki sarkítva akarnám mondani párhuzamban a valósággal lehetne azt is mondani, hogy egy orvos se kap diplomát, ha elhasal anatból. Az, hogy valaki végzett orvos feltételezi, hogy tudja az anatómiát, míg egy falusi néni, aki füvekkel foglalkozik otthon és segít a szomszédoknak, vagy egy homeopátiás terapeuta, aligha ért olyan szinten az anatómiához, mint mondjuk egy belgyógyász. Mégis gyógyítanak mindhárman, csak más szinten, tehát a tudásuk is ugyanannak a dolognak kicsit más oldalát fedi le. De ez már IRL vonal és tudom, egy szerepjáték soha nem tökéletesen a valóságra épül, főleg, ha fantasy. :) Csak példáként mondtam a párhuzamot.
Így elsőre lehet úgy tűnik, hogy a pontok csak korlátok közé szorítanák a kreativitást, de szerintem nem lenne így. Hiszen végső soron akkor is a szerepjáték a döntő, az, amit az ember IC leír. Egy ilyen érték inkább a mindenhatóság elkerülése véget lenne hasznos és azért, hogy támpontot nyújtson, ahogy azt már korábban említettem.
Valamint szerintem az sem egy elhanyagolható dolog, hogy egy újabb dimenzióval bővítheti a személyiséget. Mert nem csak a harc a lételeme valakinek vagy épp a mágia. Az sem elhanyagolható, mennyire ért a fegyver mellett az élet megóvásához és megmentéséhez.
Az én álláspontom ez. :)