Sziasztok!
A nevem Attila, Békésmegyében élek, egy kis faluban, távol a nagy, zajos budapesttől. Lassan 21. évemet taposom, de sokszor meghazudtolom koromat és inkább tűnök még 15-nek egy-egy megmagyarázhatatlan cselekedetemmel, esetleg viselkedésemmel. Ettől függetlenül tudom, hogy mikor kell komolyan viselkedni és normálisnak lenni.
Egyesek szerint igen magamnak való vagyok, hát én nem tudom... Van bennem egy minimális önzés azt beismerem. Kissé magamba forduló típus is vagyok és legtöbbször amit mutatok, az nem teljesen az, amit érzek is éppen. Talán épp ebből következik, hogy a türelmem sajnos nagyon hamar elszáll és olyankor olyan dolgokat teszek, amiket később nagyon megbánok. Hirtelen haragom viszont ahogy jő, úgy el is illan, de az a fene nagy büszkeségem csak nagy sokára ülepszik le annyira, hogy bocsánatot is tudjak kérni attól, akit megbántok.
Szeretek mozogni, ha nincs meg a napi, akkor már ébredezik a bűntudat, hogy "naaa... ez így nagyon nem jó haver!".
Ugyan úgy a gép előtt is szeretek tespedni, de csak ha le van tudva a napi mozgás. Én úgy vettem észre, hogy igen csak függővé tudok válni, nemrég váltam meg egyik kedvenc mmo játékomtól is, mert nagyon sok szabadidőmet elrabolta és inkább éltem már ott, mint a valóságban. De örülök neki, hogy abbahagytam, azóta nagyobb hajlandóságot mutatok a haverok és gyengébbik nem iránt... :)
FRPG-zni nagyjából 2 éve kezdtem el és anno abba is nagyon bele voltam bolondulva. Épp tél volt, mikor megismertem életem első FRPG-jét, a mínuszok csak úgy röpködtek odakint és a világ egyszerűen csak beszippantott, átrepített egy másik helyre, ahol nincs ilyen ítélet idő és mégsem éreztem magam annyira bezárva a négy fal közé. Csak aztán jött a nyár és sikerült ezt a függőségemet is leküzdenem és elég jól bírom.
A fantasy-be mindig is bele voltam bolondulva. Már egészen kisgyermekkorom óta imádok mindent, ami az. Képzelőerőmnek hála - még gyermekkoromban - egy bottal és egy fedővel, ami pajzsomként szolgált, egy hős harcos voltam, aki pusztította a rosszat (a mi esetünkben ezek a "rosszak" szerep, a szerencsétlen fákra esett). Néha még hiányzik is az az idő, mikor olyan kicsi voltam és merengve gondolok vissza rá.
Minden film, könyv ami fantasy elolvasom, megnézem. A szürke és gondokkal és stresszel teli hétköznapokból képesek átrepíteni minket egy teljesen másik univerzumba, ahol nem ugyan azok a fizikai és fizikán túli törvények vannak, mint a mi világunkban, ahol a mágia az úr, ahol az ember még (jó esetben) nem amortizálta le a földet, hogy a végét járja. Na és nem utolsó sorban a csodálatos tájak, ahova elrepít minket ez a világ. Ahogy belemerülünk és kezd kibontakozni egyre jobban a kép a világról, kezd egyre jobban életre kelni, annál jobban megőrül - az én esetemben legalábbis - érte az ember.
Hát ennyi lenne... Remélem sikerül beilleszkednem közétek és kellemes perceket tölthetünk el együtt. :)