Szabadság, elvtársak!
Egy kis szörnyvadászatot hirdetek, először egy bevezető, utána a formalitások:
"*Csípős esti szellő rázza fel a város őreit a félálom bódulatából, mely árnyékként kíséri útjukat. Ahogy a legdrágább kelmék, úgy a Gazdagnegyed szépsége is elfakul idővel, egyszerűen megszokja a szem a hivalkodást, és midőn véglegesen sem talál semmi újdonságot benne, elmosódik jellegtelenségében. A hófehér és arany, mely dominálja a negyedet, még az árnyékokat is felhígítván, kiveti magából a mélyfekete páncélt és viselőjét, aki a hold fényében még jobban vonzza a figyelmet. Rettenthetetlen mozdulatlansággal áll egy már-már kastélynak beillő kúria előtt, az ajtajánál várva. Próbálkozása reménytelen, hiszen a helyet évek óta nem lakja senki, a grófi jelvényt is már csak az apátia tartja ott, nincs tulajdonosa a laknak. A lovagot ez nem zavarja, összekulcsolt kezeivel a pallosán támaszkodva, szoborként vár a kúria acélos rácsú ajtaja előtt, teljes vértezete és fejét teljesen fedő sisakja pedig hűen kölcsönzi neki ezt a jelleget.*
~Hogy rohadna rád az a fémtörmelék, mit akarsz itt?~
*A járőrcsapat vezetője egyszerű gondolati sémával és négy, alant szolgáló őrrel veszi kezelésbe a lovagot, egyelőre a diplomácia nyelvezetén.*
-Jó estét! Mi járatban errefele?
*Magához mérten szinte már könyörgő eleganciával lép fel, hiába a túlerő, ha itt harcra kerül a sor, legalább egy-két katonája biztosan elvészne. Ezen törekvése nem talál célt, a lovag egy ujjpercének mozdítására sem vélelmezi a szociális interakció szándékát, meredten feszül neki sisakjának rostélya a nemesi ház címerére. A számára kínos csendet meg kell törnie a kapitánynak, lassan szégyenbe kerül a beosztottjai előtt, ha itt nem lép fel erélyesebben. Szerencsétlenül érzi magát, hiszen nem törvényellenes egy üres ház előtt várakozni, de mindenképpen gyanús.*
-Akire vár, az nincs itt, már több éve meghalt.
*Ez a mondat fennmarad a levegőben, majd el is fújja a következő széláramlat, különösebb történések nélkül.*
~Mi van, ezt valaki itt hagyta? Még nézni is fárasztó.~
*Megnézi a lovag hátát, de nem lát állványt vagy hasonlót. Megpaskolná a vértezetet, hátha egyszerűen csak összedűl, de ezt kétszer is meg kell fontolnia, a vértezet tüskéi gyorsan elveszik a kedvét, így csak a kardjával kocogtatja meg. Nem kellett volna. Elsőnek csak a sisak mozdul, szemrevételezi a forrást. Nem sok, de már haladnak. Vesz a kapitány egy mély levegőt, majd meg is bánja, még mindig olyan csípős az idő, hogy fáj neki.*
-Na ide figyelj...
*Sekélyes utolsó szavak, a lovag kimért eleganciával kapta fél kézbe a pallost és hajította el vele keresztül a kerítésen, a láncing szemei jelentéktelen ellenállással engedték keresztül a pengét, utat nyitva a halálnak. Nem szükséges rá se számolni. A többi őr elfagyott rémülettel tekinti az eseményt, felfogni még nem voltak képesek. A lovag ráér, megvárja, amíg kapcsolnak. Addig is, kiismerhetetlenül tekint rájuk vissza a sisakrostély alól, a fegyverének éle már feléjük néz, pallosát rézsútosan a levegőben tartja, az előző támadásnak véres emléket állítva. Mikor felébrednek a kezdeti rémülettől, nem gondolkodnak sokat, menekülni kezdenek, láncingben, kifáradásig. A lovag szemléli a gyáva tömeget, majd amidőn már elveszni látszik a képük, tekintetét visszafordítja a házra, kezei között újra támasztólag áll meg a pallos. Reggelre pedig amilyen rejtélyességgel érkezett, úgy tűnt is el.*"
Nos, a kaland egyszerű, de nem könnyű, 3-4 fő lenne az optimális pörgés szempontjából, több lehet, kevesebbet nem szeretnék (a megoldhatóság kárára menne, ezen túl aki kimaradni látszik, az se csüggedjen, még ki fogok írni egy-kettő hasonló szörnyvadászatot).
JK halál előfordulhat, így kérem a jelentkezőket, hogy ezzel számoljanak, mint lehetséges végkimenetel és csak akkor vállalják, ha meg tudnak békélni egy végzetes kimenetellel is.
A kaland addig tart, amíg le nem győzitek vagy fel nem adjátok a vadászatot (sikeres/nem sikeres elmeneküléssel együtt). Próbálkozni akárhányszor lehet, ameddig a karakter(ek) életben maradnak egy küzdelem után és van kedvük hozzá.
Bemesélés alapjáraton külön lesz, nem akarok senkit sem természetellenesen összeboronálni. Ettől függetlenül, mivel a városőrök beszámolója elég korlátozott csatornákon történhet meg (Pegazus fogadó, Barakk és persze a JK városőrök hallomása), így (jobb esetben) egy helyre kerülnek a játékosok és mivel a céljuk ugyanaz lesz, össze fognak találkozni (ha máskor nem, a küzdelem előtt valamennyivel biztosan) és nyílt titok, de majd össze is kell dolgozniuk ahhoz, hogy ez sikerülhessen.
Megkötés nagyon nincs rangra és a vereség sem szükségszerűen jár azzal, hogy semmivel sem fejlődött a karakter (sőt).
Egyelőre csak ennyit szivárogtatok ki, IC több is ki fog derülni. Jelentkezési szándékot itten lehet jelezni.
Mesélő elvtárs