Akkor ezt megdumáltok, holnap nem tudom milyen nap lesz, de innentől mindig azon a napon lesz a mesélői. Nevezzük Mesélőisnek, amíg valaki rá nem néz a naptárjára, vagy ilyenek. Szóval minden hét Mesélőisén reag tőlem, nektek pedig egy hetetek lészen reagálni. Kivétel ez alól, ha valami miatt mégsem így lesz.
A válaszok:
A beadott papíroson az alábbi szöveg olvasható:
1. Ha lenne fantomképem, mutogatni kezdeném. Kis eséllyel a nyomára vezet valaki, vagy ami még jobb, hogy ő találna meg engem. Ha nincs ilyen kép, akkor beépülnék az alvilágba, s a tettei, híre alapján keresném. Ha egyik eshetőség sem áll fent, akkor nincs is értelme megkeresni, s a kérdés is értelmetlenné válik.
2. Szavaim olyanok lennének, mint édes gyümölcs, melyet a fáról szakajtottak le, s közben tetteimmel alátámasztanám. Látszatot adnék, ami a szóval együtt könnyen vakíthatja el a személyt.
3. Belenéznék a szemébe. Mivel kétségbe van esve, lennének azok az érvek, amiket elhinne, hisz könnyebb így elfogadni a halált a lelkében. A másik út, hogy bátorságot öntenék bele, s buzdítanám. Dicsőíteném a tettét, s ha kellően nagy a bátorság, az elnyomja a félelmet. A kettő közül pedig a környezet, s az egyén függvényében választanék. Egyébként mindezek ellenére valószínűleg nekem is halálfélelmem lenne.
4. Rutin munka. Infrastruktúrát építenék, s új imázst, hogy lássák, hogy közibük való (gazdag) vagyok. Gondoskodnék arról, hogy ha utánam nyomoznak, akkor is vakok maradjanak. Ezt követően csak a bizalmukat kell megnyerni.
5. Nem akarlak meggyőzni. A jutalmamat add nyugodtan oda Ewangel Nortsan-nak, annak a lánynak, ki mellettem ül. Nekem célt adj, munkát, s lehetőséget. Szeretek megdolgozni a jutalomért, amit így már fizetségnek nevezek.
Aletai Agetkin Rilash
*A gnóm kíváncsian bontja ki a papírt, s olvasni kezdi a szöveget. Először csak ízlelgeti, olvasgatja a szöveget, s mikor már legalább háromszor négyszer alaposan átolvasta elkezd gondolkodni. ~Valóban nem egyszerű kérdések vannak, ezt egy tapasztalatlan ember meg sem tudná oldani... De talán még én sem. ~
A kérdések első ránézésre nagyon könnyűnek tűnnek, de aki figyelmesen elolvassa láthatja, hogy mind cseles kérdés, amire több válaszlehetőség is van.
~Először is. Mágia? Talán... ~ Magában gondolkozik az első kérdésen. ~Talán mágiával meg lehet oldani, de szerintem Ők inkább a furfangosságra mennek, nem arra, hogy mennyire ismerem a mágiát. ~ Továbbra is gondolkodik, majd kicsit hangosabban szólal meg, de valószínűleg senki nem hallja. *
- És talán festményem, vagy rajzom lenne róla? Igen, talán ez jó lesz. *Elkezdi tehát írni a lapra:
"1. kérdés: Mivel elég részletesen és szépen le tudom rajzolni az arcát, (hisz ugyebár ismerem) lerajzolnám és megkérdezném néhány embertől, hogy nem ismerős-e nekik? Valakinek biztosan ismerős lenne, így megtalálnám. "
Elégedett a válaszára, bár nem biztos, hogy efféle válaszra várnak. ~Sebaj, nincs belőle gond. ~ Gondolja, s a második kérdésre tér. Ezen elmosolyodik, hiszen talán mind közül ez a legegyszerűbb kérdés. De a biztonság kedvéért átolvassa ezt is kétszer legalább, hátha valami cselt talál a szövegben. Elkezdi írni a lapra, mivel nem talál benne nagyobb furfangosságot.
"2.kérdés: Az őseink is gyakran ehhez az egyszerű dologhoz folyamodtak. Ha megvágom a kezemet, akkor azzal megesküszöm rá, hogy nem bántom, sőt védelmezem barátomat (akivel megkötöttem a szerződést)."
A második kérdés leírása után kissé elzsibbad a keze, így leengedi, hogy visszaáramoljon bele a vér. Ezután a harmadik kérdést is elolvassa még egyszer. Nagyot néz, amikor elolvassa a kérdést. ~Egy gyerekkel bárhogyan szinte, de itt nem hiszen, hogy gyerekre gondolnak. ~ Gondolkodik jó sokat, talán fél órát is, de a válaszra nem jön rá. ~Még egy vakkal is el lehetne hitetni, de hogy egy normális ép lénnyel. ~ Ez a kérdés kifogott az öregen. ~Nem, nem. Nem fog ki rajtam egy ilyen kérdés. ~ De már Ő is tudja, hogy erre nem fog tudni választ adni, hacsak nem jut valami nagyon jó ötlet az eszébe. Kicsit felemeli a fejét, nyakát elfordítja, hogy megnézze, hogy a többi jelentkező már rég befejezte, vagy még el sem kezdte? Valószínűleg a többiek is haladnak, de még nincsenek készen. Persze készen is lehetnek, de nem látja pontosan. Újra és újra elolvassa a harmadik kérdést. Végül el kezdi írni:
"3. kérdés: Sokféle módja van ennek, például, hogy az adott "valaki" egy gyermek, akinek annyit mondanék, hogy nincs semmi baj. De tekintve, hogy valószínűleg nem gyermekkel kéne elhitetnem, ezért erre a kérdésre a válaszom csak ennyi: Rögtönöznék, nyugodt maradnék, s Ő látva a nyugodtságomat szintén megnyugodna, de ez függ attól is, hogy kivel kéne elhitetnem?"
Erre adott eddig a legkevésbé pontos választ, így tudja, hogy a negyedikre és az ötödikre jól kéne már válaszolnia. Elolvassa a negyedik kérdést. Elsőre egyszerűnek tűnik. ~Főleg azoknak egyszerű, akik egy olyanban laknak. ~ mérgelődik magában, majd felírja: "4. kérdés:" a válasszal még egyelőre vár, gondolkodik. Végül elkezdi a folytatást:
"Annak ellenére, hogy én magam is egy gazdag negyedi házban élek azért még nem egy kúria. Erre is sok mód van. Sok közül a legegyszerűbbet írom le. Szolgálónak öltöznék, (esetleg jelentkeznék szolgálónak, hogy biztosabb legyen a dolog) s már ott is vagyok. "
Egyszerű kérdés, de talán nem pont ezt a választ várják. A gnómot nem érdekli ez, megy az utolsó kérdésre.
~Hogyan?! ~ Ezt félig dühöngve, félig nevetve gondolja magában. El kezdi ezt is írni:
"5. kérdés: Mivel gondolom Önök is művelt emberek, akik a kérdésekre akár tudják is a választ, így nem jelent ez nagy gondot. Az ötödik kérdésre a válasz az előtte álló négy kérdés. Mivelhogy Önök abból szűrik le, hogy ki érdemli a jutalmat, hogy hogyan válaszolunk a kérdésekre. Most pontosítanám magamat. Az ötödik kérdésre mind az öt kérdés a válasz. "
Ezzel lerakja az íróeszközét, s gyorsan átfutja a szöveget, hátha helyesírási hibát talál benne. Nem lát, így remélve, hogy olvasható az aláírása még leírja gyorsan: "Hornor Arnul".
Most már tényleg leteszi az íróeszközt, s a zsűrik valamelyikének átadja a papírt.
Már izgatottan várja, hogy mi lesz az eredmény. *
*Érdeklődve kezdi el olvasni a lapocskát, majd mosolyogva nekikezd a kérdőívnek. Tetszik neki a játék és mivel úgy látszik, tétje nem nagyon van annak, amit írni fog, szórakozottan kezd el ötletelni a furcsa, de izgalmas kérdéseken. Most végre szabadjára engedheti kicsit élénk fantáziáját. Az első kérdés bizony fogós, de szinte bele éli magát a képbe.* ~Vajon mit tennék?~ *Amint jön az ihlet, úgy kezd el írni. Legalább láthatják majd az idegenek, hogy milyen beleadó. Az első kérdésre, végül sikerül választ kreálnia:
1. Elsősorban felkeresném a nagy nyílvános, illetve a tömegesen közkedvelt helyeket. Az arcképet felmutatnám néhány alaknak, akik láthatólag vagy köztudottan sok időt tartózkodnak az adott helyen. Ha bármelyikük látta, már elindulhatok egy vonalon. Ezek után felkeresnék pár utca kölyköt, akiknek szintén megmutatnám a képet. Megegyeznék velük némi aranyban, hogy nézzenek körül a városban az adott alak után és tartsák nyitva jól a szemüket. Ha megvan, kövessék, majd szóljanak nekem. Ha egy héten belül nincs jelzés, már tudhatom, hogy nem tartózkodik a városban, mivel a lorkók igen megdolgoznak a pénzükért.
Kénytelen abbahagyni az írást, mivel még a végén nem lesz elég a papír. Már így is olyan apró betűvel kellett írnia a végét, de azért reméli, elég lesz, s céljának megfelel.
2. Ha megtudom győzni, hogy mindenki más ellene van, akkor kénytelen lesz bennem bízni. Ugyanakkor a tudás hatalom, s ha netán okos embert kéne meggyőznöm, hát nem árt utána járni, ki is ő. A másik ember tudása tudatában kénytelenek vagyunk bízni valamelyst.
3.Amíg kopogtat, rossz szándéka nem lehet. -maga is megmosolyogja képtelen válaszát, de muszáj volt leírnia, ilyen labdát lecsapás nélkül hsgyni...- Leitatnám.
Írja végül is az egyszerű és tömör választ. Végül is abban az állapotban mindent elhisznek az emberek.
4. Attól függ mennyi időm van rá. Ha több, akkor kifigyelném a lakók általános szokásait, mint például a délutáni séta, munkába indulás, esetleges őrszemek váltási ideje...stb. Kidolgoznék ezek alapján egy bejutási hullámot, ami csak a megfelelő időzítésen múlik, s ha a kertben már bent vagyok, onnantól igazi díszmenet bejutni a kúriába. Ha rövid idő állna rendelkezésemre, egy megfelelő figyelem elterelés és jó mászói tehetséggel is megoldható a helyzet.
5. Remélhetőleg az eddig leírtak már meggyőzték magukat, de ha kétségük támadna, hát gondoljanak csak bele! Más mennyivel lenne jobb választás? Ráadásul én minden ajándéknak szívből örülök!
*Elégedetten fújja ki a levegőt, mikor befejezi az írást. Jó sok időt elpepecselt vele, de élvezte, hogy végre írhat, s hogy legalább egy valaki lesz, aki elolvassa majd alkotását, nyomát, melyet a nagyvilágban hagyott.*
(Lyenth)
*Briss kézhez kapja hát a kérdéseket és el is olvassa. Ezt még kétszer megismétli mert nem hiszi, hogy jó kérdéseket kapott. Ez olyan mint valami bérgyilkos felvételi tesztje. Csak az utolsó kérdésben lát fantáziát de, mivel jelentkezett és állítólag ígértek itt jutalmakat ezért átgondolja mielőtt válaszolna. Az utolsó kérdésből érződik, hogy nem jó válaszokat akarnak hanem a legjobbat. Briss pedig mivel intelligens ezért a legjobb válaszokat írja még úgy is ha elég helyigényes.
-Ez a kérdés attól függ én ismerem-e azt az illetőt akit keresek és, hogy hol kell megkeresni. Ha egy kis tömegben kell megkeresnem akkor minden bizonnyal kérdezősködök azt nem számítva ismerem-e vagy nem. Ha egy nagyobb tömegben kellene megkeresnem, vegyünk egy várost alapul akkor attól függ mennyire ismerem az illetőt. Ha jól ismerem akkor ott keresem először ahol el tudom képelni, hogy megtalálom. Például ha egy vadász akkor vadászok között, ha egy kovács akkor a céhében. Ha nem ismerem és semmilyen információval nem rendelkezek róla a kinézetén kívül akkor megpróbálok több információt keresni. Ha erre nincs lehetőség akkor felkeresek valakit aki sok embert ismer és megkérdezem vagy ha ez nem jön össze akkor minél nagyobb körökben próbálnám elhíresztelni, hogy egy ilyen kinézetű alakot keresek és ha van rá lehetőségem akkor lerajzoltatom egy jó kézügyességű alakkal. Vagy megkérdezem azt aki megkért, hogy keressem meg.
-A bizalom ugye két irányú folyamat. Valamilyen szintű bizalmat nekem is tanúsítanom kell ahhoz, hogy más is megbízzon bennem. Először megismertetném magam a személlyel, hogy aztán ő is megismertesse magát velem. Ez után közös munkára ösztönözném, hogy az együtt elért teljesítmény és sikerélmény bizalmat szítson a másikban.
-Ebbe a kérdésbe is sok mindent bele lehetne látni de, próbálok úgy válaszolni, hogy egy multifunkciós választ adjak. Első dolgom az lenne, hogy a veszély érzetét eltüntetem. Megpróbálom logikusan megmagyarázni, hogy biztonságban van. Ha lehet ezt úgy teszem, hogy legyen egy kis igazság a hazugságban hisz úgy sokkal hihetőbb. Ha ez nem lehetséges, nem találtam logikus magyarázatot vagy az illető vérmérséklete nem engedi úgy megpróbálom elterelni a figyelmét. Ugye ilyen esetekben az életben maradási ösztön az ami irányítja az embert. Erre próbálok meg hatni a figyelem elterelésével. Ehhez egy erős kezdésre van szükség.
-Először is feltérképezném a terepet. Megfigyelném az őrségváltásokat és minél több dolgot próbálnék megtudni a ház uráról. Ha találok biztos behatolási pontot akkor ott. De említek még néhány perspektívát. Hordóban vagy dobozban próbálnék meg bejutni, szolgálónak öltözve próbálnék meg bejutni, elhitetném a ház urával, hogy nekem ott a helyem.
-A válaszaim átgondoltságával hisz ez az a módszer amivel ki lehet érdemelni. Engem így tájékoztattak.
A válaszaimra főként a negyedik kérdésre tettet nem adom a beleegyezésemet, hogy bárminemű bűncselekményhez felhasználják. Briss Mostale.
Ha közben elfogyna a papír akkor még kér. Mikor végzett akkor mosolyogva nyújtja át.*
1. Megpróbálnám leszűkíteni a kört. Ha ismerem az arcát akkor tudom, hogy nőt vagy férfit keresek, ismerem a faját, a haja és szeme színét. Ha van képem róla akkor azzal a kezemben érdeklődnék utána, ha nincs akkor először készíttetnék egy elég jó fantomképet aminek segítségével kikérdezném először az utca embereit majd az őröket.
2. Kedves szavakkal és azzal, hogy a kérdéseire a lehetőségekhez képest minél pontosabban válaszolok.
3. Talán megpróbálnám megértetni vele, hogy a halál is csak a könyv egy következő lapja nem kell félni tőle, át kell élni.
4. Nehezen. El kell terelni az őrök figyelmét és lekenyerezni a kutyákat. Az őrök talán nem okoznának olyan nagy problémát, egy megvillantott női comb és utalás, hogy a ház mögött találkozunk negyed óra múlva, egy őrt könnyedén félrevezethet. A kutyák már kérdésesebbek mert ha jól be vannak tanítva akkor már csak az altatóval átitatott nyílvessző használhat. Érdemes egy héttel a bevetés előtt kipróbálni, hogy elfogadnak-e némi odavetett húst.
5. Azt hiszem nem én kell már tovább beszéljek, a válaszok szólnak az én helyemben. *majd pedig rajzol egy szívet benne jó néhány nyílvesszővel ami talán arra is utalhat, hogy az elf igen jól bánik az íjjal is ... többek között.
(Ewangel)
Aki nem szignálta, annak zárójelben odaírtam a nevet alája.