OOC - Játékon kívüli fórum
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Játékon kívüli fórum | Arthenior főtere (új) Amon Ruadh (új) Füves puszta (új) Dokkok és kikötő (új) |  |
| Játékon kívüli fórum >> Általános fórum >> Kreatív sarok >> Álarcosbál |
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2012-08-30 18:47:24
Üzenet elküldve: 2012-08-30 18:47:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 4
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 4
Nekem is tetszik.
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2012-08-19 17:32:04
Üzenet elküldve: 2012-08-19 17:32:04
ÚJ
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2012-08-19 16:36:24
Üzenet elküldve: 2012-08-19 16:36:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Nekem nagyon tetszik. Szép, érzékletesen fogalmaz és szimbolikailag is rendkívül árnyalt.
Gratulálok hozzá! :)
Gratulálok hozzá! :)
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2012-08-19 01:05:52
Üzenet elküldve: 2012-08-19 01:05:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Bár ezt a novellát nem én irtam hanem a barátnőm nagyon szeretem és ez a kedvencem tőle. No akkor:
Álarcosbál
A bálterem dísztelen. Egyetlen, óriási tükör díszesíti csupán. Az ablakokat vérvörös bársonyfüggöny szegélyezi. A terasz a semmire bámul. Sötétség honol odakint. Bent félhomály uralkodik. Aranyszín gyertyatartókból érkezik a fény. A kristálycsillár gyöngyszemei mögött is gyertyák pislákolnak.
Zenekar nincs, csak fekete hangszerek a terem távolabbi végén, a kis pódiumon. Saját magukon játszanak, émelyítő, andalító, mámorító zenét. A hegedű felsikolt, a hárfa jajveszékel, míg a cselló békésen dorombol. Groteszk muzsika.
Feltárul a hatalmas, feketére pácolt, kétszárnyú tölgyfaajtó. Betódulnak a bálozók. Mind-mind ugyanolyan ruhában, ugyanolyan álarcban. Csak egyvalaki lóg ki a sorból. Ruhája eltér a többiekétől, arcát hófehér maszk fedi. Idegen.
A fekete hangszerek súlyos keringőbe kezdenek a fojtó levegővel telt teremben. A bábuk pedig táncolni kezdenek. Apró zsinegeken rángatják végtagjaikat láthatatlan bábosok. Lábaik csak néha érintik a földet. Mozgásuk darabos, mű.
Csak a fehér álarc mögötti figura mozdulatlan, mint egy márványszobor. A tükör mellett állva nézi az őrült bábok kaotikusan rendezett táncát. Egyikük fellöki a gyertyatartók egyikét, mely a nehéz bársonyfüggönyre roskad. Lángnyelvek kóstolgatják a finom anyagot egyre feljebb haladva rajta. És senki nem veszi észre. A hangszerek továbbra is jajveszékelnek, a bábok pedig öntudatlanul táncolnak tovább. Egyedül csak az idegen feszeng. A tölgyfaajtók zárva. Át kell jutnia a táncosokon, hogy kijusson valahogy. Mert ő nem akar egy lenni közülük. Még nem akar meghalni!
Elindul. Két pár közrefogja és belevihognak fülébe, arcába. Rárikácsolnak, hogy nem jut ki. Egyikük szoknyája lángra kap, de tudomást sem vesz róla; továbbra is szórja szitkait az álarcos felé. Ekkor egy férfi-szerű báb toppan elé. Megmarkolja saját álarcát és leemeli fejéről. Üres szemgödrű koponya röhög fel és kapja el saját zsinegeit, hogy gúzsba kötözze a menekülőt, de az fellöki és a rémalak sikoltásával mit sem törődve tovább törekszik a terasz felé.
Már egyetlen arcon sincs maszk. Bőrtelen, hústalan, cafatos koponyák sziszegnek utána gyűlölködve és minden erejükkel azon vannak, hogy megakadályozzák. A hangszerek sírnak, nyöszörögnek és visítanak. A húrok elpattannak, a dobok beszakadnak, eltörnek a markolatok, eldugulnak a fúvókák, megolvad borításuk.
Elért az üveges ajtóhoz. Feszegeti, ám az nem nyílik. Ki kell törnie. Ekkor azonban valaki a karja után kap. Megfordul. Egy nő az. Álarc és zsinegek nélkül. Egy hús-vér nő. És felsikolt: Segíts! A férfi elkapja a kezét és igyekszik kimenekíteni. A függöny karnisa az ajtó elé hullik eltorlaszolva azt. A nő egyre csak maga felé húzza. Aztán feltépi arcán a valósághű álarcot és felvihog.
Az idegen ellöki magától, de már késő. Az ajtó előtt lángoló bábuk állítanak torlaszt. Egyikük felé kap. Megragadja karját és összefogva társaival a hatalmas tükör felé taszigálják, mi már megrepedt a hőtől. Egyikük megragadja a hófehér álarcot és letépi arcáról. Az idegen szembenézhet saját magával. Egy üres szemgödrű, csontváz-szerű alakkal, kinek végtagjain zsinegek szorosodnak. Ő is csak egy volt közülük. Nem volt különleges, nem volt elég akaratereje a menekvéshez. Fából faragott lába lángra kap, nem érez fájdalmat. Nem kell sok, hogy egész teste lángoljon. Dühében összetöri a tükröt, majd a többi bábu felé fordul. Eszelősen felkacag, amint darabjaira hull szét.
A hozzászólás írója (Pyrkon Dravok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.19 01:06:46
Álarcosbál
A bálterem dísztelen. Egyetlen, óriási tükör díszesíti csupán. Az ablakokat vérvörös bársonyfüggöny szegélyezi. A terasz a semmire bámul. Sötétség honol odakint. Bent félhomály uralkodik. Aranyszín gyertyatartókból érkezik a fény. A kristálycsillár gyöngyszemei mögött is gyertyák pislákolnak.
Zenekar nincs, csak fekete hangszerek a terem távolabbi végén, a kis pódiumon. Saját magukon játszanak, émelyítő, andalító, mámorító zenét. A hegedű felsikolt, a hárfa jajveszékel, míg a cselló békésen dorombol. Groteszk muzsika.
Feltárul a hatalmas, feketére pácolt, kétszárnyú tölgyfaajtó. Betódulnak a bálozók. Mind-mind ugyanolyan ruhában, ugyanolyan álarcban. Csak egyvalaki lóg ki a sorból. Ruhája eltér a többiekétől, arcát hófehér maszk fedi. Idegen.
A fekete hangszerek súlyos keringőbe kezdenek a fojtó levegővel telt teremben. A bábuk pedig táncolni kezdenek. Apró zsinegeken rángatják végtagjaikat láthatatlan bábosok. Lábaik csak néha érintik a földet. Mozgásuk darabos, mű.
Csak a fehér álarc mögötti figura mozdulatlan, mint egy márványszobor. A tükör mellett állva nézi az őrült bábok kaotikusan rendezett táncát. Egyikük fellöki a gyertyatartók egyikét, mely a nehéz bársonyfüggönyre roskad. Lángnyelvek kóstolgatják a finom anyagot egyre feljebb haladva rajta. És senki nem veszi észre. A hangszerek továbbra is jajveszékelnek, a bábok pedig öntudatlanul táncolnak tovább. Egyedül csak az idegen feszeng. A tölgyfaajtók zárva. Át kell jutnia a táncosokon, hogy kijusson valahogy. Mert ő nem akar egy lenni közülük. Még nem akar meghalni!
Elindul. Két pár közrefogja és belevihognak fülébe, arcába. Rárikácsolnak, hogy nem jut ki. Egyikük szoknyája lángra kap, de tudomást sem vesz róla; továbbra is szórja szitkait az álarcos felé. Ekkor egy férfi-szerű báb toppan elé. Megmarkolja saját álarcát és leemeli fejéről. Üres szemgödrű koponya röhög fel és kapja el saját zsinegeit, hogy gúzsba kötözze a menekülőt, de az fellöki és a rémalak sikoltásával mit sem törődve tovább törekszik a terasz felé.
Már egyetlen arcon sincs maszk. Bőrtelen, hústalan, cafatos koponyák sziszegnek utána gyűlölködve és minden erejükkel azon vannak, hogy megakadályozzák. A hangszerek sírnak, nyöszörögnek és visítanak. A húrok elpattannak, a dobok beszakadnak, eltörnek a markolatok, eldugulnak a fúvókák, megolvad borításuk.
Elért az üveges ajtóhoz. Feszegeti, ám az nem nyílik. Ki kell törnie. Ekkor azonban valaki a karja után kap. Megfordul. Egy nő az. Álarc és zsinegek nélkül. Egy hús-vér nő. És felsikolt: Segíts! A férfi elkapja a kezét és igyekszik kimenekíteni. A függöny karnisa az ajtó elé hullik eltorlaszolva azt. A nő egyre csak maga felé húzza. Aztán feltépi arcán a valósághű álarcot és felvihog.
Az idegen ellöki magától, de már késő. Az ajtó előtt lángoló bábuk állítanak torlaszt. Egyikük felé kap. Megragadja karját és összefogva társaival a hatalmas tükör felé taszigálják, mi már megrepedt a hőtől. Egyikük megragadja a hófehér álarcot és letépi arcáról. Az idegen szembenézhet saját magával. Egy üres szemgödrű, csontváz-szerű alakkal, kinek végtagjain zsinegek szorosodnak. Ő is csak egy volt közülük. Nem volt különleges, nem volt elég akaratereje a menekvéshez. Fából faragott lába lángra kap, nem érez fájdalmat. Nem kell sok, hogy egész teste lángoljon. Dühében összetöri a tükröt, majd a többi bábu felé fordul. Eszelősen felkacag, amint darabjaira hull szét.
A hozzászólás írója (Pyrkon Dravok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.19 01:06:46
1-4