OOC - Játékon kívüli fórum
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Játékon kívüli fórum | Arthenior főtere (új) Amon Ruadh (új) Füves puszta (új) Dokkok és kikötő (új) |  |
| Játékon kívüli fórum >> Általános fórum >> Kreatív sarok >> [Novella][E]Kattan a zár... |
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-08-10 22:19:49
Üzenet elküldve: 2010-08-10 22:19:49
ÚJ
Rang: Adminisztrátor
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 5971
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 5971
Nagyon úgy tűnik, hogy nem lesz. :(
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-07-21 15:10:36
Üzenet elküldve: 2010-07-21 15:10:36
ÚJ
Rang: Adminisztrátor
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 5971
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 5971
Nem lesz?? :(
Pedig kéne, mert nagyon várom, mi fog történni. :)
Pedig kéne, mert nagyon várom, mi fog történni. :)
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-07-14 17:02:54
Üzenet elküldve: 2010-07-14 17:02:54
ÚJ
Rang: Adminisztrátor
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 5971
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 5971
Nah, mikor lesz máááár folytatás?? :)
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-06-19 08:58:08
Üzenet elküldve: 2010-06-19 08:58:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 67
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 67
Hmmm...Akkor a legközelebbibe azt rakom bele, hogy:
A Kedves Ceramon már biztosan rájött... :D
A Kedves Ceramon már biztosan rájött... :D
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-06-18 22:01:59
Üzenet elküldve: 2010-06-18 22:01:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 83
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 83
Jajj tényleg, ez nekem is feltünt és picit zavaró is volt! Túlságosan is magával ragadott a történet ezért túlpontoztalak! Így csak 9,99.
De komolyan szólva, tényleg picit kizökkenti az embert. Elképzeli a helyszínt a cselekményt, mintha ő is ott lenne, aztán hirtelen visszazökken, hogy ő csak az olvasó...vagy valami ilyesmi. :)
De komolyan szólva, tényleg picit kizökkenti az embert. Elképzeli a helyszínt a cselekményt, mintha ő is ott lenne, aztán hirtelen visszazökken, hogy ő csak az olvasó...vagy valami ilyesmi. :)
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-06-18 14:48:36
Üzenet elküldve: 2010-06-18 14:48:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 67
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 67
Igen, néha megőrülök, és elkezdek társalogni az olvasóval, csak, hogy közvetlenül neki szóljon :P
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-06-18 14:19:29
Üzenet elküldve: 2010-06-18 14:19:29
ÚJ
Rang: Adminisztrátor
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 5971
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 5971
Ez is jól sikerült, bár az ilyeneket én nem raknám bele: "A Kedves olvasó, már biztosan rájött, hogy ki lehet ez az idegen. " Ez a mondat pl. teljes egészében kimaradhatott volna... :)
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-06-18 08:47:28
Üzenet elküldve: 2010-06-18 08:47:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 67
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 67
Köszi mindenkinek :)
Csak el ne ejtsem az egyik labdát ;)
A 4-ik rész holnapra lesz meg valószínűleg, de akármi közbejöhet :)
Csak el ne ejtsem az egyik labdát ;)
A 4-ik rész holnapra lesz meg valószínűleg, de akármi közbejöhet :)
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-06-17 20:10:24
Üzenet elküldve: 2010-06-17 20:10:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 36
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 36
Ez a rész is nagyon jó lett :)
/miközben ettem a kínai levest annyira belemerültem az olvasásba hogy elfelejtettem rágni és a fele vissza esett XD
várom a 4.részt! ^^
/miközben ettem a kínai levest annyira belemerültem az olvasásba hogy elfelejtettem rágni és a fele vissza esett XD
várom a 4.részt! ^^
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-06-17 20:01:56
Üzenet elküldve: 2010-06-17 20:01:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 83
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 83
Én drukkolok, és tényleg nagyon jók amiket irkálsz. Mind történetileg, mind írói képekben. :D Az hogy még fiatal vagy, nem jelent semmit. :D
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-06-17 19:55:35
Üzenet elküldve: 2010-06-17 19:55:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 67
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 67
Nem, MÉG nem :)
Van rengeteg ilyen novellácskám, és még időm is van bőven írogatni, szóval nem sietek semmivel, de egyszer csak összejön egy könyv, ez is a terveim egyike.
Ez még nagyon-nagyon messze van a zseniálistól, majd ha az összejön akkor írok belőle egy könyvet ;)
Még érettségiig is van 5 évem, szóval van még sok időm az írói képességeim kibontakoztatására.
A hozzászólás írója (Harklet GareNar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.06.17 19:57:48
Van rengeteg ilyen novellácskám, és még időm is van bőven írogatni, szóval nem sietek semmivel, de egyszer csak összejön egy könyv, ez is a terveim egyike.
Ez még nagyon-nagyon messze van a zseniálistól, majd ha az összejön akkor írok belőle egy könyvet ;)
Még érettségiig is van 5 évem, szóval van még sok időm az írói képességeim kibontakoztatására.
A hozzászólás írója (Harklet GareNar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.06.17 19:57:48
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-06-17 19:51:42
Üzenet elküldve: 2010-06-17 19:51:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 83
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 83
Tényleg, 7,5 pontnál többet azt hiszem nem osztottam. Örülök, hogy a sajátomat nem kellett pontoznom! :D
Ha szőrszálhasogató akarok lenni néhány betű lett csak elírva a műveidben, de az nem lényeges és könnyen javítható. :)
Csak nem készülsz valami regénnyel? Ami esetleg még ki is lesz adva? Mesélj! Kivi vagyok. :D
Ha szőrszálhasogató akarok lenni néhány betű lett csak elírva a műveidben, de az nem lényeges és könnyen javítható. :)
Csak nem készülsz valami regénnyel? Ami esetleg még ki is lesz adva? Mesélj! Kivi vagyok. :D
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-06-17 16:34:39
Üzenet elküldve: 2010-06-17 16:34:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 67
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 67
:)
Meglesz a regény is :)
Nem szeretek a dicsfényben sütkérezni (csak egy kicsit :)) de ha így folytatjátok még a végén leégek :D
Tényleg nagyon kritikus vagy :D
Meglesz a regény is :)
Nem szeretek a dicsfényben sütkérezni (csak egy kicsit :)) de ha így folytatjátok még a végén leégek :D
Tényleg nagyon kritikus vagy :D
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-06-17 16:22:59
Üzenet elküldve: 2010-06-17 16:22:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 83
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 83
Egyszerűen zseniális! Mikor jelenik meg regényben? :D Bárhogy keresnék, különösebben nem találnék benne hibát. :)
Nagyon várom a folytatást. Ha pontoznom kéne 10 (mind a 3ra), pedig még Emphus is mondta hogy nagyon kritikus vagyok. :D
Nagyon várom a folytatást. Ha pontoznom kéne 10 (mind a 3ra), pedig még Emphus is mondta hogy nagyon kritikus vagyok. :D
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-06-17 09:53:19
Üzenet elküldve: 2010-06-17 09:53:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 67
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 67
A harmadik része is megíródott a történetnek, örömmel tárom most sóvárgó olvasóim elé:
- Készülj! – suttogta a vörös sisakos sötételf, aki azt a csapatot vezette, aminek az erdő uralói, a fényelfek tanácsa adta parancsul, hogy figyeljék meg, és fogják el a betolakodót, aki minden ok nélkül öli le vadakat az erdőben. Elég furcsa párosítás, hogy a fényelfek csapatát egy mélységi, sötételf vezeti, de Kaykon hűségét semmi nem ingathatta meg. Kiskora óta a az erdő népével nevelkedett, és elsajátította a fényelf szokásokat, amiket a mélységi tudással kiegészítve félelmetes harcossá vált. De a fényelfek nem szerették a vérontást. Ellentétben a megfigyelt személlyel, aki puszta kedvtelésből tizedelte az állatállományt, és teljesen figyelmetlenül járt kelt az erdőben, néha idegrohamoktól gyötörve. Sok elf harcos már szívesen beleeresztett volna egy-két nyilat a vérengző emberbe, aki gondolkodás nélkül irtotta ki a különböző elf családok címer állatait. A Kedves olvasó, már biztosan rájött, hogy ki lehet ez az idegen. Ceramon már több mint egy napja kóborolt a végtelennek tűnő rengetegben, minden élelem és víz nélkül elindulva. Vizet még tudott szerezni, viszont élelem híján kénytelen volt ölni. Mindig hátulról közelítette meg az áldozatát, majd kardjával leterítette, és nyersen ette meg. Ez az abszurd mód sokak számára idegen lehet, és ezzel az elfek is így voltak.
- Várj…várj… - hangzott Kaykon higgadt parancsa, a lázban égő katonák viszont alig bírták visszatartani az íjhúron feszülő ujjaikat, és pattanásig feszülő idegeiket. Az idegen éppen egy fa tövében feküdt amikor Kaykon kiadta a parancsot, harsány kiáltás formájában:
- Most! – ordította, mire az elf harcosok eleresztették nyilaikat, melyek végére egy háló végei voltak kötve, és azok belefúródtak a földbe, mesteri csapdába ejtve Ceramont. Ceramont teljesen váratlanul érte a támadás, annyi ideje sem maradt, hogy összeszedje gondolatait, és máris az elfek csapdájában csücsült. Néhány percnyi elkeseredett vergődés után megadta magát a fákról leereszkedő elfeknek, akik kiszedték a hálóból, és kezét-lábát összekötözve fektették vissza a fa árnyékába, míg letáborozott a csapat.
Hol vagy Fuvel? Hol vagy te gyalázatos féreg? Hol vagy te alávaló fattyú? – ordította a magából kikelt öreg, oly hevesen lóbálva ép karját, mintha valami szúnyogot akarna elűzni. Kisvártatva ez egyik szekrény takarásából előlépett az említett manó.
- Itt vagyok gazdám. – nyöszörögte a rémült manó.
- Hazudtál nekem Fuvel, ugye tudod mi ennek a következménye?- ordította az öreg.
- Nem…én nem hazudtam neked gazdám…soha! – jelentett ki kissé összeszedve határozottságát a manó.
- Dehogynem! Már megint hazudsz nekem. Azt mondtad, hogy senki sem tud rajtad kívül a kincsről.
- Nem gazdám, én azt mondtam, hogy ÉN nem tudok senkiről, aki tudna róla. – felelte a manó, ravasz vigyorra húzódott szájjal.
- Bahh. És nincs semmi ötleted, hogy ki az az áruló fattyú, aki meglopott Engem? – kérdezte ingerülten az öreg.
- Van egy sejtésem gazdám, de nem biztos… talán ha kapnék egy napot… - felelte sóvárogva a manó.
- Jól van, de csak EGY nap. Ha letelik az idő, és nem keríted elő a tettest, akkor a te fejed fog ott lógni. – mondta, majd fejével a legnagyobb fal felé intett, melyen különböző állatfejek sorakoztak.
- Igen gazdám. – sütötte le a manó a szemét, majd kiindult a házból.
Az öreg is elindult a heverő felé, de félúton elkapta egy dühroham, felkapott egy villát a konyhaasztalról, és vaktában az apró szerzet felé hajította. Egy fájdalmas felvinnyogás jelezte, hogy a villa célba talált.
- Hehehe. Ez járt neked manócskám, úgy vigyázz! – röhögött sátánian az öreg, majd ledőlt a heverőre.
- Mit kezdjünk vele? – kérdezte az egyik katona Kaykont.
- Egyelőre semmit…majd meglátjuk mit mond a barátunk. – felelte sejtelmesen a vezér, miközben a fogoly felé pillantott, akiről korábban megállapították, hogy még gyerek.
Az említett gyereket éppen most motozták meg, elszedték tőle a kardját, és ami a legfontosabb, az apja levelét.
- Ez mi kölyök? – tette fel a kérdést a katona, aki közben elkezdte böngészni a levelet. Mikor a kérdésre nem érkezett válasz, kicsit erősebb hangnemben folytatta.
- Mi ez?
- Az apám megbízólevele. E miatt gyilkolták meg. – mondta lesütött szemmel a fiú.
- És ez a másik?
- Milyen másik? – kérdezett vissza meglepődött arckifejezéssel a fiú, miközben keze egy hosszabb ág után kezdett el matatni.
- Hát ez! – mutatta a katona a papiros másik felét. A másik felén, ahogy az első oldalon áll, rajta volt a palota térképe, amiből a kincset kellett ellopni, alatta viszont, nem olyan pontosan, és részletesen kidolgozva egy másik, apró, szénnel rajzolt térkép, felé pedig ez a szöveg volt írva:
Hol hatalom, és mágia rejtezik,
Ott a kulcs helyét felfedik.
A fiú meglepődötten olvasta e szavakat, amik minden bizonnyal az apjától származtak. Valószínűleg az utolsó mondatok, amiket papírra vetett. Hol hatalom és mágia rejtezik …hm… még sohasem hallott apjától ilyen szavakat de biztosra vette, hogy ismernie kell azt a helyet, amiben azt a rejtélyes, életeket követelő kulcsot elrejtette. Lázasan pörögtek elméjében a helyszínek, amikor a katona komor arckifejezése visszazökkentette a valóságba.
- Nem, ezt nem ismerem. – felelte.
- Ez érdekes… és sejtésed sincs róla, hogy mit jelenthet? – mondta gyanakvó hangon a katona.
- Nincs. – hazudta Ceramon.
- Rendben van kölyök, de ha hazudni mersz nekem, akkor megkeserülöd. – mondta az elf, cseppet sem fejtájára jellemző vadsággal. Ceramon kutató ujjai végre találtak egy vastagabb ágat, valahogy meglendítette béklyóban levő kezét, és arcul csapta az elfet, aki vérző orral hanyatlott a földre.
- Te kis... te kis patkány! – ordított fel az elf, mikor összeszedte magát, és a megkötözött fiúra vetette magát. De a többiek pedig rá. Hamarosan, ő is a fiú mellett feküdt, megkötözve. Immár emberként, mivel elszedték tőle azt az álarcot, ami megváltoztatta a kinézetét. Ceramon pedig elégedett mosollyal nyugtázta az eseményeket.
A fák levelei között, viszont egy sokkal kisebb lény vigyorgott. Fuvel nem szerette volna, ha lebukik az egyik emberük, de mindig örömét lelte mások kárában. Hasonlított a gazdájára. Talán ő nevelte belé ezt a hajlamot. Szépen lassan visszahúzta a lombokat, úgy, hogy takarják a rejtekhelyét, majd megindult a város felé. Apró lábaival gyorsabban haladt, mint az emberek, mivel a manók veleszületett adottságaik közé a villámgyorsaság is beletartozott.
Néhány perc múlva már be is ért a város kapujába, elhaladt a koldusokkal teli utcákon, kikerülte a járőröző csapatokat, akik a Ceramon fiú elfogására voltak kiküldve, de a manó tudta, hogy valaki már megelőzte őket. Félórányi bolyongás után eljutott az öreg házához, ahol éppen teát készített az említett személy. Miután bejutott, és elújságolta, hogy hol rejtőzik a térkép, és a fiú, az öreg sietős mozdulatokkal felkapta rongyos kabátját, és kiviharzott a házból. A manó utána ment, mivel feltétlen engedelmességgel tartozott neki. Átvágtak a fél városon, a nyomornegyeden keresztül, a „főház” előtt, átmentek a Hydra Hídon, és eljutottak végül oda, ahol az öregnek már az ajtónál olyan vigyorra állt a szája, mintha kihúzták volna neki. Egy sötét, mocskos helyre mentek, ami a helyi bűnbanda egyik kedvelt helye volt. Most is egy csapat zsivány kártyázott az egyik sarokban, egy fekete csuklyás alak éppen egy rókát nyúzott a terem közepén, a másik szobából pedig csetepaté zaja szűrődött ki. Az öreg felkiáltott:
- Ki szeretne jönni egy kis csetepatéra? Csak pár hegyesfülű ficsúrt kell elintézni, és busásan megjutalmazom érte a résztvevőket.
Terem egyszerre felbolydult, mindenki az öreg felé tolakodott, hogy előbb ajánlja fel szolgálatait, a nagyobb zsold reményében. Negyedórával később már húsz bátor jelentkezővel indultak az erdő felé, élükön a manóval. A fele csapatnak volt íja is, ők képezték a távolharci egységet, a többi gonosztevő pedig a furcsábbnál furcsább, otrombábbnál otrombább fegyverekkel indultak harcba. Láncos buzogányok, láncok, szögekkel kivert bunkók, recézett kardok, a fegyverek egész arzenálját vonultatták fel. Rövid időn belül elérték az erdő határát, bár ekkor már jócskán esteledett. Óvatosan lépkedtek a fák göcsörtös törzsei, az erdő esszenciáját sugárzó gyökerei között. Mintha egy másik világba kerültek volna. A béke és a csönd világába. De ezeknek az embereknek valóságos szenvedést jelentett nem felverni az erdő csendjét, nem letörni pár ágat, nem ellopni a madarak tojásait. Egyre beljebb hatoltak az erdőben, a napfény egyre kevésbé érte forradások sorozatától tarkított arcukat, csuklyájuk lassan beleolvadt a komor sötétségbe, a végtelen sötétségbe. Egyszer csak azonban feltűnt egy távoli fénypont, egy távoli tábortűz körvonaltalan alakja, ami, mint a szélben lengedező vörös lepedő, a szélnek megadva magát narancsszín lángokkal nyaldosta a felé lógatott disznót.
- Ezek ős lesznek. – suttogta az öreg. – Óvatosan, lassan, megfontoltan. – adta ki a parancsot az öreg, mivel tudta, milyen jó fülük van az elfeknek, főleg a saját területükön.
Pár perc múlva már egész közelről látták a lángot, és a köre gyűlő elf harcosokat. Az íjászok elkezdtek óvatosan felkapaszkodni a környező fákra, hogy jobban rálássanak az áldozataikra.
A harcosok fegyvereiket készenlétben tartva, lélegzetvisszafojtva közelítettek a tűz felé.
Mikor lépésnyire megközelítették őket, lehasaltak a magas fűben, és várták a parancsot.
Az öreg folyamatosan suttogott.
- Várj…várj…várj…várj…
Majd néhány perc múlva felhangzott a várva-várt kiáltás:
- Most!
Varjak röppentek fel a fák ágairól,nyílvesszők süvítettek a szélben, csatakiáltások hallatszottal, és halál szagát hozta a szél. Megkezdődött A Kulcs háborúja…
- Készülj! – suttogta a vörös sisakos sötételf, aki azt a csapatot vezette, aminek az erdő uralói, a fényelfek tanácsa adta parancsul, hogy figyeljék meg, és fogják el a betolakodót, aki minden ok nélkül öli le vadakat az erdőben. Elég furcsa párosítás, hogy a fényelfek csapatát egy mélységi, sötételf vezeti, de Kaykon hűségét semmi nem ingathatta meg. Kiskora óta a az erdő népével nevelkedett, és elsajátította a fényelf szokásokat, amiket a mélységi tudással kiegészítve félelmetes harcossá vált. De a fényelfek nem szerették a vérontást. Ellentétben a megfigyelt személlyel, aki puszta kedvtelésből tizedelte az állatállományt, és teljesen figyelmetlenül járt kelt az erdőben, néha idegrohamoktól gyötörve. Sok elf harcos már szívesen beleeresztett volna egy-két nyilat a vérengző emberbe, aki gondolkodás nélkül irtotta ki a különböző elf családok címer állatait. A Kedves olvasó, már biztosan rájött, hogy ki lehet ez az idegen. Ceramon már több mint egy napja kóborolt a végtelennek tűnő rengetegben, minden élelem és víz nélkül elindulva. Vizet még tudott szerezni, viszont élelem híján kénytelen volt ölni. Mindig hátulról közelítette meg az áldozatát, majd kardjával leterítette, és nyersen ette meg. Ez az abszurd mód sokak számára idegen lehet, és ezzel az elfek is így voltak.
- Várj…várj… - hangzott Kaykon higgadt parancsa, a lázban égő katonák viszont alig bírták visszatartani az íjhúron feszülő ujjaikat, és pattanásig feszülő idegeiket. Az idegen éppen egy fa tövében feküdt amikor Kaykon kiadta a parancsot, harsány kiáltás formájában:
- Most! – ordította, mire az elf harcosok eleresztették nyilaikat, melyek végére egy háló végei voltak kötve, és azok belefúródtak a földbe, mesteri csapdába ejtve Ceramont. Ceramont teljesen váratlanul érte a támadás, annyi ideje sem maradt, hogy összeszedje gondolatait, és máris az elfek csapdájában csücsült. Néhány percnyi elkeseredett vergődés után megadta magát a fákról leereszkedő elfeknek, akik kiszedték a hálóból, és kezét-lábát összekötözve fektették vissza a fa árnyékába, míg letáborozott a csapat.
Hol vagy Fuvel? Hol vagy te gyalázatos féreg? Hol vagy te alávaló fattyú? – ordította a magából kikelt öreg, oly hevesen lóbálva ép karját, mintha valami szúnyogot akarna elűzni. Kisvártatva ez egyik szekrény takarásából előlépett az említett manó.
- Itt vagyok gazdám. – nyöszörögte a rémült manó.
- Hazudtál nekem Fuvel, ugye tudod mi ennek a következménye?- ordította az öreg.
- Nem…én nem hazudtam neked gazdám…soha! – jelentett ki kissé összeszedve határozottságát a manó.
- Dehogynem! Már megint hazudsz nekem. Azt mondtad, hogy senki sem tud rajtad kívül a kincsről.
- Nem gazdám, én azt mondtam, hogy ÉN nem tudok senkiről, aki tudna róla. – felelte a manó, ravasz vigyorra húzódott szájjal.
- Bahh. És nincs semmi ötleted, hogy ki az az áruló fattyú, aki meglopott Engem? – kérdezte ingerülten az öreg.
- Van egy sejtésem gazdám, de nem biztos… talán ha kapnék egy napot… - felelte sóvárogva a manó.
- Jól van, de csak EGY nap. Ha letelik az idő, és nem keríted elő a tettest, akkor a te fejed fog ott lógni. – mondta, majd fejével a legnagyobb fal felé intett, melyen különböző állatfejek sorakoztak.
- Igen gazdám. – sütötte le a manó a szemét, majd kiindult a házból.
Az öreg is elindult a heverő felé, de félúton elkapta egy dühroham, felkapott egy villát a konyhaasztalról, és vaktában az apró szerzet felé hajította. Egy fájdalmas felvinnyogás jelezte, hogy a villa célba talált.
- Hehehe. Ez járt neked manócskám, úgy vigyázz! – röhögött sátánian az öreg, majd ledőlt a heverőre.
- Mit kezdjünk vele? – kérdezte az egyik katona Kaykont.
- Egyelőre semmit…majd meglátjuk mit mond a barátunk. – felelte sejtelmesen a vezér, miközben a fogoly felé pillantott, akiről korábban megállapították, hogy még gyerek.
Az említett gyereket éppen most motozták meg, elszedték tőle a kardját, és ami a legfontosabb, az apja levelét.
- Ez mi kölyök? – tette fel a kérdést a katona, aki közben elkezdte böngészni a levelet. Mikor a kérdésre nem érkezett válasz, kicsit erősebb hangnemben folytatta.
- Mi ez?
- Az apám megbízólevele. E miatt gyilkolták meg. – mondta lesütött szemmel a fiú.
- És ez a másik?
- Milyen másik? – kérdezett vissza meglepődött arckifejezéssel a fiú, miközben keze egy hosszabb ág után kezdett el matatni.
- Hát ez! – mutatta a katona a papiros másik felét. A másik felén, ahogy az első oldalon áll, rajta volt a palota térképe, amiből a kincset kellett ellopni, alatta viszont, nem olyan pontosan, és részletesen kidolgozva egy másik, apró, szénnel rajzolt térkép, felé pedig ez a szöveg volt írva:
Hol hatalom, és mágia rejtezik,
Ott a kulcs helyét felfedik.
A fiú meglepődötten olvasta e szavakat, amik minden bizonnyal az apjától származtak. Valószínűleg az utolsó mondatok, amiket papírra vetett. Hol hatalom és mágia rejtezik …hm… még sohasem hallott apjától ilyen szavakat de biztosra vette, hogy ismernie kell azt a helyet, amiben azt a rejtélyes, életeket követelő kulcsot elrejtette. Lázasan pörögtek elméjében a helyszínek, amikor a katona komor arckifejezése visszazökkentette a valóságba.
- Nem, ezt nem ismerem. – felelte.
- Ez érdekes… és sejtésed sincs róla, hogy mit jelenthet? – mondta gyanakvó hangon a katona.
- Nincs. – hazudta Ceramon.
- Rendben van kölyök, de ha hazudni mersz nekem, akkor megkeserülöd. – mondta az elf, cseppet sem fejtájára jellemző vadsággal. Ceramon kutató ujjai végre találtak egy vastagabb ágat, valahogy meglendítette béklyóban levő kezét, és arcul csapta az elfet, aki vérző orral hanyatlott a földre.
- Te kis... te kis patkány! – ordított fel az elf, mikor összeszedte magát, és a megkötözött fiúra vetette magát. De a többiek pedig rá. Hamarosan, ő is a fiú mellett feküdt, megkötözve. Immár emberként, mivel elszedték tőle azt az álarcot, ami megváltoztatta a kinézetét. Ceramon pedig elégedett mosollyal nyugtázta az eseményeket.
A fák levelei között, viszont egy sokkal kisebb lény vigyorgott. Fuvel nem szerette volna, ha lebukik az egyik emberük, de mindig örömét lelte mások kárában. Hasonlított a gazdájára. Talán ő nevelte belé ezt a hajlamot. Szépen lassan visszahúzta a lombokat, úgy, hogy takarják a rejtekhelyét, majd megindult a város felé. Apró lábaival gyorsabban haladt, mint az emberek, mivel a manók veleszületett adottságaik közé a villámgyorsaság is beletartozott.
Néhány perc múlva már be is ért a város kapujába, elhaladt a koldusokkal teli utcákon, kikerülte a járőröző csapatokat, akik a Ceramon fiú elfogására voltak kiküldve, de a manó tudta, hogy valaki már megelőzte őket. Félórányi bolyongás után eljutott az öreg házához, ahol éppen teát készített az említett személy. Miután bejutott, és elújságolta, hogy hol rejtőzik a térkép, és a fiú, az öreg sietős mozdulatokkal felkapta rongyos kabátját, és kiviharzott a házból. A manó utána ment, mivel feltétlen engedelmességgel tartozott neki. Átvágtak a fél városon, a nyomornegyeden keresztül, a „főház” előtt, átmentek a Hydra Hídon, és eljutottak végül oda, ahol az öregnek már az ajtónál olyan vigyorra állt a szája, mintha kihúzták volna neki. Egy sötét, mocskos helyre mentek, ami a helyi bűnbanda egyik kedvelt helye volt. Most is egy csapat zsivány kártyázott az egyik sarokban, egy fekete csuklyás alak éppen egy rókát nyúzott a terem közepén, a másik szobából pedig csetepaté zaja szűrődött ki. Az öreg felkiáltott:
- Ki szeretne jönni egy kis csetepatéra? Csak pár hegyesfülű ficsúrt kell elintézni, és busásan megjutalmazom érte a résztvevőket.
Terem egyszerre felbolydult, mindenki az öreg felé tolakodott, hogy előbb ajánlja fel szolgálatait, a nagyobb zsold reményében. Negyedórával később már húsz bátor jelentkezővel indultak az erdő felé, élükön a manóval. A fele csapatnak volt íja is, ők képezték a távolharci egységet, a többi gonosztevő pedig a furcsábbnál furcsább, otrombábbnál otrombább fegyverekkel indultak harcba. Láncos buzogányok, láncok, szögekkel kivert bunkók, recézett kardok, a fegyverek egész arzenálját vonultatták fel. Rövid időn belül elérték az erdő határát, bár ekkor már jócskán esteledett. Óvatosan lépkedtek a fák göcsörtös törzsei, az erdő esszenciáját sugárzó gyökerei között. Mintha egy másik világba kerültek volna. A béke és a csönd világába. De ezeknek az embereknek valóságos szenvedést jelentett nem felverni az erdő csendjét, nem letörni pár ágat, nem ellopni a madarak tojásait. Egyre beljebb hatoltak az erdőben, a napfény egyre kevésbé érte forradások sorozatától tarkított arcukat, csuklyájuk lassan beleolvadt a komor sötétségbe, a végtelen sötétségbe. Egyszer csak azonban feltűnt egy távoli fénypont, egy távoli tábortűz körvonaltalan alakja, ami, mint a szélben lengedező vörös lepedő, a szélnek megadva magát narancsszín lángokkal nyaldosta a felé lógatott disznót.
- Ezek ős lesznek. – suttogta az öreg. – Óvatosan, lassan, megfontoltan. – adta ki a parancsot az öreg, mivel tudta, milyen jó fülük van az elfeknek, főleg a saját területükön.
Pár perc múlva már egész közelről látták a lángot, és a köre gyűlő elf harcosokat. Az íjászok elkezdtek óvatosan felkapaszkodni a környező fákra, hogy jobban rálássanak az áldozataikra.
A harcosok fegyvereiket készenlétben tartva, lélegzetvisszafojtva közelítettek a tűz felé.
Mikor lépésnyire megközelítették őket, lehasaltak a magas fűben, és várták a parancsot.
Az öreg folyamatosan suttogott.
- Várj…várj…várj…várj…
Majd néhány perc múlva felhangzott a várva-várt kiáltás:
- Most!
Varjak röppentek fel a fák ágairól,nyílvesszők süvítettek a szélben, csatakiáltások hallatszottal, és halál szagát hozta a szél. Megkezdődött A Kulcs háborúja…
1-15