Elwyrien könnyes szemmel botladozott végig a romok között. Mindenhol hullák, meggyilkolt családtagok, barátok. Amerre csak nézett, mindenhol pusztulást talált. A Baen re család nem siette el a dolgot: minden egyes Everhatet megöltek. Volt, akiknek megadatott a kegyes, gyors halál, ők átvágott torokkal feküdtek saját vérükben. Másokat szabályosan felkoncoltak, s bár Elwyrien látott már durva dolgokat, ezt ő sem tudta feldolgozni. Csak arra tudott gondolni, hogy ez nem lehet a valóság Nem létezhet olyan felsőbb hatalom, amely hagyta hogy ez megtörténjen A legrosszabb az volt az egészben, hogy tudta: a drow elfek saját törvényei szerint ő nem maradhat életben. Mint az utolsó élő Everhate veszélyt jelenthet a Baen re házra, létrehozhat egy Haragszellemet, amit persze nem akart megtenni. Csak arra tudott gondolni: menekülnie kell!
Elfordult a romoktól, és rohanva indult el az egyik barlang felé, amelyről tudta, hogy kifelé vezet. Egész életét a Mélysötétben élte le, fogalma sem volt róla, hogy mihez kezdjen ha eléri a felszínt. Hallott már mendemondákat a felszínlakókról, de még soha életében nem látott egyet sem. Az orkokat és törpéket persze ismerte, ők a Mélysötétben is jelen voltak, de sosem látott még felszíni elfeket és óriásokat. Embereket persze látott, hiszen többet elkaptak már, és voltak emberi rabszolgáik is.
A szíve rettegéssel volt teli. Tudta: Lloth nem tűri a gyengeséget. Bár kegyvesztett lett, nem bírta lelkéből kiölni a Lloth iránt érzett imádatot. Ez olyan dolog volt, amit a drow elfekbe mélyen beleégettek az évszázadok. Olyan csendben amennyire csak tudott végiglopakodott a számára ismert járatokon. Hatalmas szerencséje volt, nem találkozott senkivel, bár tudta: a Baen re ház csapatokat küld ki a barlangokba, hogy a túlélőket levadássza. Ugyanez történt a Hun ett, majd a Do Urden házak kiirtásakor is.
Hirtelen feltolultak benne az emlékek: mennyire büszkék voltak anyjával, mikor nővérét Erazzielt beválasztották Lloth papnői közé. Vagy mikor bekerült a mélységi csapatba, és megkapta a pengéit.
Ismét könnyek szöktek a szemébe, de gyorsan megtörölte arcát, most nem volt szabad elgyengülnie. Hirtelen halk beszédet hallott az egyik járatból:
-Meg kell találnunk a lányt! Ha elmenekül Khyterea mindannyiunkat lemészároltat!
-Tudom! De négy csapat keresi. Nem menekülhet el
Elwyrient hirtelen düh ragadta magával, mikor meghallotta, hogy a Baen re ház vezetőjét, Khyterea-t elmegetik. Csendben előhúzta pengéit, és lebukva benézett a járatba. A két Baen re távolodott tőle, és sajnos kifejezetten ébernek tűnt.
Nem számít gondolta- ha belehalok is magammal viszek egyet
Utánuk lopakodott, tökéletes csendben. Mikor már csak két méter választotta el őket, hirtelen Rájuk ugrott hátulról, és egy jól irányzott mozdulattal az egyikük tarkójába vágta a pengéit. A másik azonnal megfordult, és villámgyorsan reagált: Olyan erővel vágta gyomorszájon a lányt kardja markolatával, hogy kis híján feljajdult. Egymással szemben álltak. Két gyakorlott harcos, aki a másik minden mozdulatát ismeri. A férfi mozdult elsőnek. Pengéjének villanása olyan gyors volt, hogy Elwyrien alig tudott elhajolni. Ösztönből hárított, és elhajlás közben hátulról lendítette a pengéjét a másik hasfala felé. Valamilyen különös oknál fogva a férfi későn reagált: Elwyrien pengéje egyenesen a hasába fúrófott, és a hátán jött ki. Elwyrien lelökte magáról, és gyorsan elvágta a torkát. Nem hagyhatott neki esélyt. A férfi arcára ráfagyott a döbbenet, és a hasán lévő sebet markolászta, míg szeme lassan elhomályosult és nem mozdult többé.
Elwyrien eltette pengéit, és elrohant. Olyan sokáig futott, hogy szinte már nem is tudta merre jár. A felszín valószínűleg több napi járásra van gondolta. Se élelem, se víz nem volt nála, így esélyei egyre fogyatkoztak. Csak ment, ment a számára ismeretlen balangokban, míg egy tóhoz ért. Körülnézett, és elámulva szerencséjén odalépett a vízhez. Tisztának tűnt, de sietnie kellett: az orkoknál sokkal undorítóbb lények is élnek a Mélysötétben, főleg annak vizeiben. Ősi, nyálkás lények, melyek az óvatlan vándort örökre a mélybe rántják. Olyan gyorsan ivott, amennyire csak tudott, majd tovább indult. Az ilyen tavak általában a felszín közelében voltak. A közel azonban a Mélysötétben jelenthetett kétnapi járást is. Csak egy járat indult tovább a tó felől, azon indult hát tovább. Mindenesetre az élőlények hiánya jó jel: a felszín közelében nem élnek állatok, csak a lenti régiókban.
Fél napi barlangokban való bolyongás után Elwyrien már kezdett elcsüggedni.
-Talán eleve rossz irányba jöttem -gondolta. Ekkor azonban különös beszédre figyelt fel. Nem ismerte a nyelvet, de hallotta eleget a rabszolgáktól, így tudta milyen beszéd: emberek voltak. Durva, reszelős hangon beszéltek. Fogalma sem volt róla mit kereshetnek itt, de szíve hevesen kezdett dobogni.
- Ha ezek emberek akkor közel lehet e kijárat.-gondolta, így belesett a járatba, ahonnan a hangokat hallotta. Emberek ültek egy körben a tűz körül, melynek füstje az egész barlangot betöltötte, hiszen nem volt hol távoznia.
-Ha elindulnak követem őket hátha szerencsém lesz. gondolta, így letelepedett a barlangon kívül, és figyelemmel kísérte az embereket. Sokáig nem történt semmi, lefeküdtek, majd őrt sem hagyva egymás után elaludtak. Elwyrien ekkor mozgásba lendült: halálos csöndben odalopakodott a táborukhoz, és elvett annyi vizet és élelmet amennyire szüksége lehetett. Talált azonban mást is: a Mélysötét felső régióiról készült térképet. Felcsillant a szeme mikor meglátta, és majdnem felkiáltott megkönnyebbülésében, de időben feleszmélt. Ránézett a térképre, és tudta merre kell induljon. A felszín ott volt, pár óra járásra, de a térkép nélkül valószínűleg sosem találta volna meg. Az, hogy az emberek esetleg benn ekednek cseppet sem érdekelte. Megérdemlik gondolta minek jöttek ide, ahol semmi jóra nem számíthatnak?
Órákkal később Elwyrien megállt egy barlangál, ahonnan vakító fény áradt. Különös hangokat hallott: akkor még nem tudta, de madárcsiripelés, és az erdő neszei voltak. Képtelen volt elviselni a fényt, be kellett csuknia a szemét. Botladozva indult a fény felé, nem gondolta, hogy ilyen nehéz lesz. Mélyen szemébe húzta a csuklyáját, de még így is hasogatott, dübörgött a feje a fénytől. Hátranézett a Mélysötét felé. Tudta, ha most kilép, már nincs visszatérés. Azonban visszafelé sem mehet, az biztos halált jelent. Nem volt választása.
Vett egy mély levegőt és kilépett a fénybe
A hozzászólás írója (Elwyrien Shadowmourne) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.05.21 18:39:23