Szerelmem könnyű szárnyán szálltam én
(Rómeó és Júlia, saját verzió)
Szerelmem könnyű szárnyán szálltam én,
Amint a nagy Ő belépett elém,
Csipkés és cifra álarc volt rajta,
De szépségét el ez sem takarta.
Bálon voltunk,így táncot lejtettünk,
Lépésről lépésre együtt mentünk,
Álom volt ez,egy nagyon szép álom,
Hogy két ilyen ember egymásra találjon.
A bálnak vége volt,ősök jöttek,
Mindkettőnket más irányba vittek,
A varázs,ami volt,elszaladt,
Kettőnk közt a szívkapocs megszakadt.
Megszállottan kerestem Júliát,
Míg eljutottam ablaka alá,
Verset szavaltam és hódítottam,
Köztünk a szerelmet megtartottam.
Voltak,kik frigyünket ellenezték,
Jöjjön halál,csak céljukat ne érjék,
Halál jött is,de nem reám sújtott,
A nagybácsi szívébe tőrt nyomott.
Meghalt az öreg,s engem ítéltek,
Bíróság előtt én biz nem féltem,
Száműzni akartak,de nem tették,
Inkább halálomnak hírét vitték.
Szerelmes Júliám öngyilkos lett,
Azt hitte Rómeója hagyta el,
Nincs élet már több a leány nélkül,
Hiánya miatt testem mellé hűl.