Tényleg nagyon szép, Hyalora! :)
Etonéi is tetszenek, bár számomra kissé zaklatott hatásúak. Mondjuk, ez nem tudom, miért szúrt szemet, mikor nekem meg ilyenek vannak:
Tó tükrén
Tó mellett hallgatag
Kapaszkodnak össze ajkak,
Sóvárognak csendesen.
Tó tükrén
Csillogó fény.
Simogató napsugár,
Aranyszín nyár.
Tó mellett hallgatag
Kapaszkodnak össze ajkak,
Sóvárognak csendesen.
Óh, mily jó nekem!
Végtelen ölelés,
Ragyogó, mély
Pillantás,
Kellemesen meleg szívdobogás.
Soha nem érzett szerelem,
Ölelj még Kedvesem!
Kezed soha el nem engedem,
Nélküled kár élnem.
Tó tükrén csillogó fény,
Véget nem érő tánc kezdetén.
Aranyszín nyár,
Kinevetlek, keserű magány!
Puha, zöld fű ölén,
Kék ég alatt,
Magas fűznek tövén,
Ő az enyém, Ő az enyém…
Tó mellett sóhaj apró,
Szorító ölelés, húsba maró.
Szerelmesek bőrén csillogó fény,
Véget nem érő táncnak kezdetén.
____
Szeptemberi álom
Lehunyom szemem,
S magam előtt látlak.
Csodája vagy millió vágynak.
Körötted sötétség,
Te ragyogsz mégis,
Nem kaphat nálad jobbat senki,
Még ha kér is.
Téged egy álom álmodik meg
Önnön magának,
Te vagy összes öröme
Szelíd mivoltának;
Ki érted sírt a sötétben.
Csak Rád vágyott.
Csak Rád vágytam,
Szerető szívre, hogy karodba zárj,
Nap-nap után hazavárj.
Közelebb húzódom a sötétben.
Jó így - nem kell félnem.
Majd jő világosság, bántja szemem.
Már lényed is fakulni kezd.
- Várj, csak egy órát hadd kapjak még! -
Sírnom kár, a reggel nem enged.
Magába olvaszt, elragad a fény.
Tovatűnt a legszebb álom,
Haldoklik a remény.
Tüze már csak pislákol,
Sehol a régi láng.
Minden elveszni látszik.
____
És ez ugyan nem vers, de ha már postolok, ide teszem. Egyébként sem illik novella kategóriába, mert próza, de... Most egy miatt nem nyitok új topikot...
Fölöttem szürke ég. Esőcsepp hullik arcomra. Pillám rezzenéstelen, szemem tükrében semmi élet.
Előttem csupa szenny. Az eső talán ezt óhajtja elmosni. A levegőben is halál terjeng, dögrovás és kárhozat.
Monoton zúgás mászik bogárként fülembe, és átsejlő éles-halk csikorgás.
Mennydörgés, fény villog. A fák is haldokolnak.
Zenének nevezett dübörgés, sétáló agyhalottak, színes feliratok visongnak. Sáros tócsa unatkozva hullámzik.
A zúgás erősödik – fejet hajt előtte minden más -, majd abbamarad.
Késett a villamos.