OOC - Játékon kívüli fórum
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Játékon kívüli fórum | Arthenior főtere (új) Amon Ruadh (új) Füves puszta (új) Dokkok és kikötő (új) |  |
| Játékon kívüli fórum >> Általános fórum >> Kreatív sarok >> Versek |
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-03-22 17:39:03
Üzenet elküldve: 2013-03-22 17:39:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 189
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 189
Ma gondoltam egyet és úgy döntöttem leírom az eddig kitalált írásaim. Ezek az írásaim már egy ideje megvannak, csak eddig még nem írtam ki ezeket magamból (ezek dalok, a szótagszámot nem figyeltem, csak a rímelést). Nem sértődök meg ha valakinek nem tetszenek, mivel sosem éreztem úgy, hogy költőnek születtem.
Fák lombjai fölött...
Fák lombjai fölött pacsirta száll,
Vele tartok én is, mint egy madár.
A kék eget hasítja,
Szabadon repül ez a kis pacsirta.
Vele tartok én is a lelkem szabad,
Elkerülik fülem a rosszalló szavak.
Kis pacsirta száll,
A párjára vár,
Tudja egyszer rátalál.
Vele tartok én is, türelmesen szállok,
Érzem nem hiába várok.
(Ezt én lágy, nőies hanggal képzelem el a fejemben a nyugodt hangvétele miatt.)
Ne ítéljetek el...
Ne ítéljetek el, hogy nem vagyok akárki,
Egy egyéniség vagyok, de nem kell utálni.
Talán azt hihetitek, hogy furcsaságként élek,
Pedig nem vagyok más, csak egy meg nem értett lélek.
Hülyének néztek és csodabogárnak,
Azonban engem néhányan még így is imádnak.
Nem érdekel hányan mondják: sajnos utállak,
Amíg vannak akik így szólnak: nagyon imádlak.
(Ezt már nem tudnám elképzelni lágy hangvételben már a szövege miatt sem.)
A hozzászólás írója (Lilanna Sophia Lowner) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.22 17:39:36
Fák lombjai fölött...
Fák lombjai fölött pacsirta száll,
Vele tartok én is, mint egy madár.
A kék eget hasítja,
Szabadon repül ez a kis pacsirta.
Vele tartok én is a lelkem szabad,
Elkerülik fülem a rosszalló szavak.
Kis pacsirta száll,
A párjára vár,
Tudja egyszer rátalál.
Vele tartok én is, türelmesen szállok,
Érzem nem hiába várok.
(Ezt én lágy, nőies hanggal képzelem el a fejemben a nyugodt hangvétele miatt.)
Ne ítéljetek el...
Ne ítéljetek el, hogy nem vagyok akárki,
Egy egyéniség vagyok, de nem kell utálni.
Talán azt hihetitek, hogy furcsaságként élek,
Pedig nem vagyok más, csak egy meg nem értett lélek.
Hülyének néztek és csodabogárnak,
Azonban engem néhányan még így is imádnak.
Nem érdekel hányan mondják: sajnos utállak,
Amíg vannak akik így szólnak: nagyon imádlak.
(Ezt már nem tudnám elképzelni lágy hangvételben már a szövege miatt sem.)
A hozzászólás írója (Lilanna Sophia Lowner) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.22 17:39:36
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-03-18 19:49:19
Üzenet elküldve: 2013-03-18 19:49:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Penge
Hallgass! Kismadár
Hangod vájja szívem...
Úgy értem, fülem!
Ereimben száguld a sötét vér
Testem reszket
S csak annyit mondok: elég.
Lecsap a fekete tőr.
Barna szakadás, vörös cérna
Most sehol az őr.
Csak ő, bénán, egyedűl.
A bizonyosság lecsöppen és
gombszemével igen
ártatlan néz rám
A dal csak fekszik némán
"Talán nem világ ellen
volt e dal?"
S a gyilkos szárnyra kap
Mi? A gonosz repűl?
A holt föld alá kerűl?
Hol a bűntetés?
A szél arcomba vág
Hideg
Mint a láng
Alattam büdös mocsár
A lég nehéz, lehúz
Utolért, most megnyúz
Felettem végtelen szürkeség
Nem sok kell és tompán
eltűnik az ég
Álom villan fel
De e képet
hűvös cseppek űzik el
Fekete tollak úsznak a víz tetején
A madár rég nincs már erején
Alább s alant
Sosem volt kaland
Hallgass! Kismadár
Hangod vájja szívem...
Úgy értem, fülem!
Ereimben száguld a sötét vér
Testem reszket
S csak annyit mondok: elég.
Lecsap a fekete tőr.
Barna szakadás, vörös cérna
Most sehol az őr.
Csak ő, bénán, egyedűl.
A bizonyosság lecsöppen és
gombszemével igen
ártatlan néz rám
A dal csak fekszik némán
"Talán nem világ ellen
volt e dal?"
S a gyilkos szárnyra kap
Mi? A gonosz repűl?
A holt föld alá kerűl?
Hol a bűntetés?
A szél arcomba vág
Hideg
Mint a láng
Alattam büdös mocsár
A lég nehéz, lehúz
Utolért, most megnyúz
Felettem végtelen szürkeség
Nem sok kell és tompán
eltűnik az ég
Álom villan fel
De e képet
hűvös cseppek űzik el
Fekete tollak úsznak a víz tetején
A madár rég nincs már erején
Alább s alant
Sosem volt kaland
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-02-24 13:23:45
Üzenet elküldve: 2013-02-24 13:23:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 57
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 57
Értelem nélkül
Szavak szólnak szellemnyelven,
Zsongnak, szállnak a fejemben.
Bongnak, csengnek, zengnek nékem
Társnélküli csendes éjen.
Nincs értelmük, táncuk zagyva,
Pörög-forog szívszakadva,
Hangjuk zenél, örömóda,
Értelmetlen melódia.
Szálló szélnek hangján ríván
Sebes folyó csillám-hátán,
Csermely csobban csacsogásán,
Néma daluk papírt kíván.
Nincs már miért a szó sírjon,
Nincs felirat már a síron,
Eltűntek az ősi gondok,
Táncolj, röpülj, pörögj, forogj!
Egy bolondból száz is meglész,
Sutba dobom már a bölcs észt,
Mondat-tánc és szó-keringés
Dalol némán fejemben még.
Hangjuk nincsen, mégis gyönyör
Egy visszhangos, tágas öböl
Mélyéről hogy kiáltnak föl,
Ellágyulva örök körtől.
Fejem fölött felhő csücsül,
Rajta meg egy szellemkép ül.
Eső esik, pördül, révül,
Nem élhetek öröm nélkül.
Kedvem röpül, aztán lehull,
Gondolat-árny támad orvul.
Hangom szárnyal, testem fordul,
Táncom örök, lában mozdul.
Szavak szólnak szellemnyelven,
Zsongnak, szállnak a fejemben.
Bongnak, csengnek, zengnek nékem
Társnélküli csendes éjen.
Nincs értelmük, táncuk zagyva,
Pörög-forog szívszakadva,
Hangjuk zenél, örömóda,
Értelmetlen melódia.
Szálló szélnek hangján ríván
Sebes folyó csillám-hátán,
Csermely csobban csacsogásán,
Néma daluk papírt kíván.
Nincs már miért a szó sírjon,
Nincs felirat már a síron,
Eltűntek az ősi gondok,
Táncolj, röpülj, pörögj, forogj!
Egy bolondból száz is meglész,
Sutba dobom már a bölcs észt,
Mondat-tánc és szó-keringés
Dalol némán fejemben még.
Hangjuk nincsen, mégis gyönyör
Egy visszhangos, tágas öböl
Mélyéről hogy kiáltnak föl,
Ellágyulva örök körtől.
Fejem fölött felhő csücsül,
Rajta meg egy szellemkép ül.
Eső esik, pördül, révül,
Nem élhetek öröm nélkül.
Kedvem röpül, aztán lehull,
Gondolat-árny támad orvul.
Hangom szárnyal, testem fordul,
Táncom örök, lában mozdul.
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-02-09 20:13:12
Üzenet elküldve: 2013-02-09 20:13:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Vajon ha...
Vajon, ha eltűnnék, kinek hiányoznék?
Ha egyszer csak arra ébrednél, hogy nem vagyok többé,
Vajon keresnél? Utánam jönnél?
Vajon, ha meghalnék, kinek hiányoznék?
Ha egy nap ráeszmélnél, hogy nem vagyok többé,
Vajon megsiratnál? Gondolnál rám?
Nem tudom, ki az, kinek hiányozhatnék,
Hogy kinek tűnne fel a hiányom,
Hogy ki indulna a keresésemre.
Nem tudom, ki az, kire számíthatnék,
Hogy ki nyújtana támaszt nekem,
Hogy ki segítene át a bajon.
Vajon, ha elmennék, kinek hiányoznék?
Ha egyszer csak levélben elbúcsúznék,
Vajon megállítanál? Lebeszélnél?
Vajon, ha újra kezdeném, kinek hiányoznék?
Ha egy nap elfelejteném a múltam,
Vajon te visszatérnél? Újra velem lennél?
Vajon, ha eltűnnék, kinek hiányoznék?
Ha egyszer csak arra ébrednél, hogy nem vagyok többé,
Vajon keresnél? Utánam jönnél?
Vajon, ha meghalnék, kinek hiányoznék?
Ha egy nap ráeszmélnél, hogy nem vagyok többé,
Vajon megsiratnál? Gondolnál rám?
Nem tudom, ki az, kinek hiányozhatnék,
Hogy kinek tűnne fel a hiányom,
Hogy ki indulna a keresésemre.
Nem tudom, ki az, kire számíthatnék,
Hogy ki nyújtana támaszt nekem,
Hogy ki segítene át a bajon.
Vajon, ha elmennék, kinek hiányoznék?
Ha egyszer csak levélben elbúcsúznék,
Vajon megállítanál? Lebeszélnél?
Vajon, ha újra kezdeném, kinek hiányoznék?
Ha egy nap elfelejteném a múltam,
Vajon te visszatérnél? Újra velem lennél?
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2013-01-24 17:43:22
Üzenet elküldve: 2013-01-24 17:43:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
Vízió
Éreztem, hogy régóta már, egy erő akarja,
Hogy minduntalan megakadjon tekintetem rajta.
Későre jár már, s az éjszaka csókja
Fáradt szemeimre mázsás csókokat nyomva
Altatni próbál, hogy feledjem, mi bánat,
S holnap új erővel kezdhessek a mának.
Terve pedig éppen csak fullad csúf kudarcba,
Mikor különös dolog volt, mi lényem felzavarta.
Minden hang, s egyéb nélkül,
Megjelent végül.
Ő.
Nem mozzant sokat, így élesen látható volt,
Holdfényből szőtt teste beragyogta a kis szobát,
Mégsem éreztem, hogy ártó lett voln'
Szemei mélyén láttam, hogy jó barát.
Különös volt, és megkapó, formája mindig változott,
Egyszer Szarvas, másszor Tigris alakot kapott,
Hol szárnyaló Turul, hol Bálnaként csapkodott.
Nem tudom nevét, nem tudom hívhatom e,
Képét azonban sosem feledem,
S hogy találkoztam egyszer is vele,
Tán a legjobb, mi történt velem.
Mikor Szarvas volt, agancsai között a Napnak fénylő koronája járott,
Tigris alakban meg erősen a Szellemvilágba kiáltott.
Bálnaként mély dörmögéssel adott szerenádot,
Turulként lelkem vitte, s mennyországba szállott.
Körbe tekintettem gyorsan, ezt mind egyszerre? Nem lehet!
Pedig megtörtént, egy perctől tán több lehetett.
Fejét hajtotta, esetleg köszönni szánva,
Majd lassan elveszett a csöndes félhomályba.
S én pedig könnyes arccal feküdtem ismét hanyatt,
Hagytam hogy Álom anyó újra elringasson,
Szomorú voltam, mert elmúlt egy pillanat alatt,
De boldog mert eljött, hogy meglátogasson.
Ily vegyes érzelmekkel érintett a hajnal,
S talán eképp megbékéltem magammal?
Meglehet, de egy dolgot mindig észben tartok:
Sose volt még álmom, mi szebb lett volna, mint az ott.
Éreztem, hogy régóta már, egy erő akarja,
Hogy minduntalan megakadjon tekintetem rajta.
Későre jár már, s az éjszaka csókja
Fáradt szemeimre mázsás csókokat nyomva
Altatni próbál, hogy feledjem, mi bánat,
S holnap új erővel kezdhessek a mának.
Terve pedig éppen csak fullad csúf kudarcba,
Mikor különös dolog volt, mi lényem felzavarta.
Minden hang, s egyéb nélkül,
Megjelent végül.
Ő.
Nem mozzant sokat, így élesen látható volt,
Holdfényből szőtt teste beragyogta a kis szobát,
Mégsem éreztem, hogy ártó lett voln'
Szemei mélyén láttam, hogy jó barát.
Különös volt, és megkapó, formája mindig változott,
Egyszer Szarvas, másszor Tigris alakot kapott,
Hol szárnyaló Turul, hol Bálnaként csapkodott.
Nem tudom nevét, nem tudom hívhatom e,
Képét azonban sosem feledem,
S hogy találkoztam egyszer is vele,
Tán a legjobb, mi történt velem.
Mikor Szarvas volt, agancsai között a Napnak fénylő koronája járott,
Tigris alakban meg erősen a Szellemvilágba kiáltott.
Bálnaként mély dörmögéssel adott szerenádot,
Turulként lelkem vitte, s mennyországba szállott.
Körbe tekintettem gyorsan, ezt mind egyszerre? Nem lehet!
Pedig megtörtént, egy perctől tán több lehetett.
Fejét hajtotta, esetleg köszönni szánva,
Majd lassan elveszett a csöndes félhomályba.
S én pedig könnyes arccal feküdtem ismét hanyatt,
Hagytam hogy Álom anyó újra elringasson,
Szomorú voltam, mert elmúlt egy pillanat alatt,
De boldog mert eljött, hogy meglátogasson.
Ily vegyes érzelmekkel érintett a hajnal,
S talán eképp megbékéltem magammal?
Meglehet, de egy dolgot mindig észben tartok:
Sose volt még álmom, mi szebb lett volna, mint az ott.
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2012-12-23 13:01:27
Üzenet elküldve: 2012-12-23 13:01:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 57
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 57
Ez egy címtelen valami, nem tudom, hogy mennyire lett jó. Kritikát nagyon szívesen elfogadok.
Álom, álmok, álmodok.
Szavak, hírek, hírt hozok.
Álmok, hírek, egyre megy,
Halál, élet, úgyis egy.
Szív, szeretet, szeretek.
Vágy és vágyak, vágyni kell.
Szeretet, vágy, ugyanaz,
Lét-körforgás megmarad.
Gúny, intrika, gyűlölet.
Bánat, sértés fűtenek.
Fűt a düh, a gyűlölet,
Szenvedés űz engemet.
Nap és eső, szivárvány.
Fény és remény, nem ármány.
Szivárvány, fény, reménység
Vált a lét értelmévé.
A hozzászólás írója (Alaine Viatan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.23 13:10:52
Álom, álmok, álmodok.
Szavak, hírek, hírt hozok.
Álmok, hírek, egyre megy,
Halál, élet, úgyis egy.
Szív, szeretet, szeretek.
Vágy és vágyak, vágyni kell.
Szeretet, vágy, ugyanaz,
Lét-körforgás megmarad.
Gúny, intrika, gyűlölet.
Bánat, sértés fűtenek.
Fűt a düh, a gyűlölet,
Szenvedés űz engemet.
Nap és eső, szivárvány.
Fény és remény, nem ármány.
Szivárvány, fény, reménység
Vált a lét értelmévé.
A hozzászólás írója (Alaine Viatan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.23 13:10:52
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2012-11-10 11:21:25
Üzenet elküldve: 2012-11-10 11:21:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Keserű depresszió
Gyászolom múló perceim
melyek sietve telnek,
Gyászolom keserves napjaim
amelyek homályba vesznek.
Minden reggel felkelek
s gyötörnek a gondok,
Ez a monoton élet kereke
mely nagyon lassan forog.
S egyszer majd azt veszem észre
hogy rám hull a fekete lepel,
Millió apró kukac fogja rágni
Elsorvadt testem.
Ekkor, majd vissza vágyom azokra a percekre
melyek elrepültek felettem,
Vissza sírok minden napot
melyek a Halálba vezettek.
Gyászolom múló perceim
melyek sietve telnek,
Gyászolom keserves napjaim
amelyek homályba vesznek.
Minden reggel felkelek
s gyötörnek a gondok,
Ez a monoton élet kereke
mely nagyon lassan forog.
S egyszer majd azt veszem észre
hogy rám hull a fekete lepel,
Millió apró kukac fogja rágni
Elsorvadt testem.
Ekkor, majd vissza vágyom azokra a percekre
melyek elrepültek felettem,
Vissza sírok minden napot
melyek a Halálba vezettek.
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2012-10-05 20:57:01
Üzenet elküldve: 2012-10-05 20:57:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
Méltóság
Tarka kis mezőn, zöldellő réten
Hol végig a szem ellát, minden nyílik szépen.
Csak ki nyitott szemmel jár, az veszi csak észre,
Lába előtt a virágot, melynek nemsoká vége.
Liliom-féle lehet, szép egyenes szárral,
Mégis omlanak levelei, nem egyedül de párral.
Hiába szép színe, hiába erős töve,
A sors neki ezt szánta, ő a virágok döge.
S ha esetleg úgy érzed, végképp nincs más kiút,
Ezt suttogja neked ez a kis növény tanácsul:
Rohadj méltósággal, s ha nincs más életút,
Gerinced legyen utolsó, mi végleg porba hull...
Tarka kis mezőn, zöldellő réten
Hol végig a szem ellát, minden nyílik szépen.
Csak ki nyitott szemmel jár, az veszi csak észre,
Lába előtt a virágot, melynek nemsoká vége.
Liliom-féle lehet, szép egyenes szárral,
Mégis omlanak levelei, nem egyedül de párral.
Hiába szép színe, hiába erős töve,
A sors neki ezt szánta, ő a virágok döge.
S ha esetleg úgy érzed, végképp nincs más kiút,
Ezt suttogja neked ez a kis növény tanácsul:
Rohadj méltósággal, s ha nincs más életút,
Gerinced legyen utolsó, mi végleg porba hull...
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2012-10-05 19:20:58
Üzenet elküldve: 2012-10-05 19:20:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Képzelet
Holdfényes éjszaka köszönt rám,
beragyogja az egész hajóm.
Ring a tengeren, visz az ár,
arra sodor, merre épp tartok.
S hogy merre is pontosan?
A Kalózok szigete felé.
Nevéhez halál s vér tapad,
Itt nincs az a szív mely megél.
Ezen a szigeten háború dúl,
s nem lesz béke soha.
Ám szívem mást súg...
majd mindent megold az idő foga.
Megrázom a fejem,
minden csak álom volt.
Nekem a valóságban a helyem,
ott ahol béke honol.
Lassan a nap is felkel,
s én tovább hajózok.
Várnak rám a hegyek,
örömmel s mosollyal az arcomon.
Holdfényes éjszaka köszönt rám,
beragyogja az egész hajóm.
Ring a tengeren, visz az ár,
arra sodor, merre épp tartok.
S hogy merre is pontosan?
A Kalózok szigete felé.
Nevéhez halál s vér tapad,
Itt nincs az a szív mely megél.
Ezen a szigeten háború dúl,
s nem lesz béke soha.
Ám szívem mást súg...
majd mindent megold az idő foga.
Megrázom a fejem,
minden csak álom volt.
Nekem a valóságban a helyem,
ott ahol béke honol.
Lassan a nap is felkel,
s én tovább hajózok.
Várnak rám a hegyek,
örömmel s mosollyal az arcomon.
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2012-10-03 17:12:33
Üzenet elküldve: 2012-10-03 17:12:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
Egy cím nélküli alkotás melankólikusabb hangvétellel:
Talán sosem volt, nem is lesz soha
Mostoha szívemnek szerető otthona.
Magányos albatrosszként bíbelődöm
Méregzöld égen társakat keresve,
De utam során állandóra talán sosem lelve.
Szívemben izgatottság, s félelem,
Hogy egyedül kell bevégezzem
Szárnyam töri a jeges levegő,
De ha lezuhanok, nincs megmentő.
Bajlódom hát tovább, talán kisüt egyszer a melengető Nap,
S átfagyott, remegő szárnyam talán egy kis meleget kap,
S csak remélhetem, hogy Föld anyánk szeret,
Hogy ő is kilökjön magából, az nem lehet!
Magamra maradva utamat tévesztem,
S a zöldellő fák helyett hegyeknek igyekszem
Talán lesz, ki majd visszahoz, csak éljem túl az utat,
Mit zavarodott iránytűm hibásan nekem mutat.
Már nem érzem szárnyaim, olyan mintha lebegnék,
Lassan csapkodni is elfelejtek, hisz úgyis fenntart a lég.
De nem. Ez is csak balga ábránd,
Csepp szívemben a félelem túl nehéz,
S lehúz a mélybe, hogy szagoljak ámbrát
Úszni viszont nem tudok, s leránt majd a mély.
Nem kár értem, úgysem volt társam,
Helyem a többiek között nem találtam,
Talán észre sem veszik majd hiányomat,
S pont ettől tartok...
Hogy nem marad utánam lenyomat.
Talán sosem volt, nem is lesz soha
Mostoha szívemnek szerető otthona.
Magányos albatrosszként bíbelődöm
Méregzöld égen társakat keresve,
De utam során állandóra talán sosem lelve.
Szívemben izgatottság, s félelem,
Hogy egyedül kell bevégezzem
Szárnyam töri a jeges levegő,
De ha lezuhanok, nincs megmentő.
Bajlódom hát tovább, talán kisüt egyszer a melengető Nap,
S átfagyott, remegő szárnyam talán egy kis meleget kap,
S csak remélhetem, hogy Föld anyánk szeret,
Hogy ő is kilökjön magából, az nem lehet!
Magamra maradva utamat tévesztem,
S a zöldellő fák helyett hegyeknek igyekszem
Talán lesz, ki majd visszahoz, csak éljem túl az utat,
Mit zavarodott iránytűm hibásan nekem mutat.
Már nem érzem szárnyaim, olyan mintha lebegnék,
Lassan csapkodni is elfelejtek, hisz úgyis fenntart a lég.
De nem. Ez is csak balga ábránd,
Csepp szívemben a félelem túl nehéz,
S lehúz a mélybe, hogy szagoljak ámbrát
Úszni viszont nem tudok, s leránt majd a mély.
Nem kár értem, úgysem volt társam,
Helyem a többiek között nem találtam,
Talán észre sem veszik majd hiányomat,
S pont ettől tartok...
Hogy nem marad utánam lenyomat.
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2012-10-02 19:33:35
Üzenet elküldve: 2012-10-02 19:33:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Egy régebbi, hirtelen felindulásból megírt darab.
Hattyú
Magasan, a felhők felett
Magányosan egy álom lebeg
A semmibe tekint
Várja, talán arra téved
Vagy arra, hogy felébred
Álmodik, megint
Erőtlen emeli szárnyait
Mondani úgysem lenne mit
Hiszen itt sehol senki
Hosszan a földre mered
Elérni nem tudja szemed
Itt nincs miért lenni
Most lassan alábukik
Lehet tehetne valamit
Fejét felemeli
De lánca visszarántja
Igaz elfeledkezett róla
Valami nem engedi
Talán ez már régen eltörött
Talán már csak a remény őrködött
De ő is csak becsapott
Menj csak és ne gyere vissza!
Úgyse leszek már addigra
És mégis elkapott...
Hófehér tollak hullanak
Hallgatnak azok az aljasak
Ők miért, miért boldogak?
Hattyú
Magasan, a felhők felett
Magányosan egy álom lebeg
A semmibe tekint
Várja, talán arra téved
Vagy arra, hogy felébred
Álmodik, megint
Erőtlen emeli szárnyait
Mondani úgysem lenne mit
Hiszen itt sehol senki
Hosszan a földre mered
Elérni nem tudja szemed
Itt nincs miért lenni
Most lassan alábukik
Lehet tehetne valamit
Fejét felemeli
De lánca visszarántja
Igaz elfeledkezett róla
Valami nem engedi
Talán ez már régen eltörött
Talán már csak a remény őrködött
De ő is csak becsapott
Menj csak és ne gyere vissza!
Úgyse leszek már addigra
És mégis elkapott...
Hófehér tollak hullanak
Hallgatnak azok az aljasak
Ők miért, miért boldogak?
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2012-10-01 22:51:53
Üzenet elküldve: 2012-10-01 22:51:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Dante
(A Dante's prayer dallamára)
Nyár
Az erdőben eltévedve
Együtt kerestük az ösvényt
Csodás kalanddá színezve,
Mindazt, ami akkor történt.
Nevettünk esőre, szélre,
Vadásztunk zivatarokra
Egymás mellett állva, s félve
Csodáltuk a villámokat...
Vakon hittem az örökben,
S hogy te vagy az aranyló nyár,
Veled táncoltam a körben
És kértelek, emlékezz rám...
Ősz
A nyár nem tartott örökké
Sáraranyát a szürke ősz
Megfojtotta – így lett köddé;
Az ég kékje így lett felhős.
Végül én voltam a gyengébb,
Beteg lettem és esendő.
Szemeim fakuló fényét
Elmosta a csendes eső.
Neked választanod kellett
Hogy maradj-e, vagy messze szállj.
Áldásom adtam lelkedre
Annyit kértem, emlékezz rám...
Tél
Az első hóval távoztál,
És ígérted, megjössz hamar
Én csak mosolyogtam hozzá.
De tudtam, hogy Ő mást akar...
Makacs voltam és vártalak,
Pedig egyre gyengültem.
Ablaknál állva nap mint nap,
Reményekbe menekülten.
Hátha felbukkansz még egyszer
S egy szavad enyhet kínál
Hátha... de nem... lehetetlen
Suttogtam csak, emlékezz rám.
Tavasz
Bár új, friss tavasz érkezett,
S visszatérve új táncba vágysz.
Üdén járod a végtelent,
Keresnél, de hiába már.
Hívásod többé nem hallom,
Szavaid elnyelte az éj,
Ott, a néma túloldalon
Ott vagyok, hol nem süt a fény...
Engem nem kímélt az idő
Kaszája végül megtalált.
Sírom nem jelzi hideg kő
Mégis kérlek, emlékezz rám...
(A Dante's prayer dallamára)
Nyár
Az erdőben eltévedve
Együtt kerestük az ösvényt
Csodás kalanddá színezve,
Mindazt, ami akkor történt.
Nevettünk esőre, szélre,
Vadásztunk zivatarokra
Egymás mellett állva, s félve
Csodáltuk a villámokat...
Vakon hittem az örökben,
S hogy te vagy az aranyló nyár,
Veled táncoltam a körben
És kértelek, emlékezz rám...
Ősz
A nyár nem tartott örökké
Sáraranyát a szürke ősz
Megfojtotta – így lett köddé;
Az ég kékje így lett felhős.
Végül én voltam a gyengébb,
Beteg lettem és esendő.
Szemeim fakuló fényét
Elmosta a csendes eső.
Neked választanod kellett
Hogy maradj-e, vagy messze szállj.
Áldásom adtam lelkedre
Annyit kértem, emlékezz rám...
Tél
Az első hóval távoztál,
És ígérted, megjössz hamar
Én csak mosolyogtam hozzá.
De tudtam, hogy Ő mást akar...
Makacs voltam és vártalak,
Pedig egyre gyengültem.
Ablaknál állva nap mint nap,
Reményekbe menekülten.
Hátha felbukkansz még egyszer
S egy szavad enyhet kínál
Hátha... de nem... lehetetlen
Suttogtam csak, emlékezz rám.
Tavasz
Bár új, friss tavasz érkezett,
S visszatérve új táncba vágysz.
Üdén járod a végtelent,
Keresnél, de hiába már.
Hívásod többé nem hallom,
Szavaid elnyelte az éj,
Ott, a néma túloldalon
Ott vagyok, hol nem süt a fény...
Engem nem kímélt az idő
Kaszája végül megtalált.
Sírom nem jelzi hideg kő
Mégis kérlek, emlékezz rám...
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2012-09-29 11:35:21
Üzenet elküldve: 2012-09-29 11:35:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Telnek napok s hónapok
Telnek napok s hónapok,
Nélküled maga a pokol.
Űzött vadként bolyongok,
Vadásznak rám,
Jól tudom.
De én csak megyek
Az Emlékek útján
Mely, mint durva
Takaró úgy ölel át.
Nappal csendes az út,
De éjjel feldereng a Múlt,
Szívembe hasít, s csak szaladok,
Űzött vadként rohanok.
De hiába minden rohanás
Minden út végén a Múltam
S egy Emlék vár.
Szembe nézni nem merek vele,
Így minden éjjel új utat keresek.
Telnek napok s hónapok,
Nélküled maga a pokol.
Minden reggel új játékba kezdek...
Talán véget ér egyszer.
Telnek napok s hónapok,
Nélküled maga a pokol.
Űzött vadként bolyongok,
Vadásznak rám,
Jól tudom.
De én csak megyek
Az Emlékek útján
Mely, mint durva
Takaró úgy ölel át.
Nappal csendes az út,
De éjjel feldereng a Múlt,
Szívembe hasít, s csak szaladok,
Űzött vadként rohanok.
De hiába minden rohanás
Minden út végén a Múltam
S egy Emlék vár.
Szembe nézni nem merek vele,
Így minden éjjel új utat keresek.
Telnek napok s hónapok,
Nélküled maga a pokol.
Minden reggel új játékba kezdek...
Talán véget ér egyszer.
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2012-09-29 11:29:41
Üzenet elküldve: 2012-09-29 11:29:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Álmodtam?
Álmodtam éjjel
Egy véres késsel
A Hold fényben
A kezem is véres.
Egy halott lélek
Az erdő szélen
Szótlanul nézem
de elér a végzet.
A temetőben
a Halállal szemben
Kéz a kézben
egy halott testtel.
Lassan vége
Felébredek végre
Kezemre nézek
Látom hogy véres...
Álmodtam éjjel
Egy véres késsel
A Hold fényben
A kezem is véres.
Egy halott lélek
Az erdő szélen
Szótlanul nézem
de elér a végzet.
A temetőben
a Halállal szemben
Kéz a kézben
egy halott testtel.
Lassan vége
Felébredek végre
Kezemre nézek
Látom hogy véres...
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2012-09-27 11:13:17
Üzenet elküldve: 2012-09-27 11:13:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
A felhőhöz...
Párás légtömeg, éjjeli köpönyeg
Ki csillagoktól óvsz, s szintúgy öreg
Többmillió éves égi tünemény,
Körforgásból elinalt lassú szökevény.
Magasztos vitorlás, sárkány mi óriás,
Bárányok csordája, vagy ezernyi más!
Görbe, dombos felszíned fénynek ékes játéka,
Eltakarod, mégis szebb az ég általa.
Jer felhő, edd meg a holdat,
Nyugovó eget, csillagokat,
Ne sírd a földet, ne mosd el a jót
Inkább engedd útjára az álomhajót...
Fákat követő kövér körvonalad
A horiztonttól elválik, s újként fent marad,
Elnyújtod a fenyvesek gyönyörű vonalát,
Így képezel magadból ezernyi csodát.
Madarak szelnek keresztül rajtad,
Repülők húzzák fals hasonmásod,
De mi tudjuk, kik az égre tekintünk,
Hogy melyikőtök igazi, nézz fel, s meglátod!
Jer felhő, edd meg a holdat,
Nyugovó eget, csillagokat,
Ne sírd a földet, ne mosd el a jót
Inkább engedd útjára az álomhajót...
Ne légy jelképe szomorú eszmének,
Inkább elhozója valami földöntúli szépnek.
Aranyló sárgák, narancsos rózsaszínek,
A napfény nem áttör, ő a te díszed.
Valamikor úgy festesz, mint égre tett millió habcsók,
Néha pedig úgy mint összefolyt koporsók,
Tudsz rideg is lenni, villámos s fekete,
Haragoddal fákat döntesz, embereket is ölsz vele.
Ne légy gonosz hozzánk, mi szeretünk téged,
Sok balga azt mondja: Akadálya fénynek!
Én inkább úgy látlak, mint csoda az égen,
S örülök mikor felbukkansz a Nap szelében.
Jer felhő, edd meg a holdat,
Nyugovó eget, csillagokat,
Ne sírd a földet, ne mosd el a jót
Inkább engedd útjára az álomhajót...
Jer felhő, Jer felhő,
Mindeneket színesítő,
Áttetsző vagy tömött hömpölygő
Vizuál csodát adó lassú szerető.
Égi vattacukorként szeled horizontom,
Megfürdesz napfényben, s ködben egy ponton,
S míg feletted fénylő pamacsokból fantázia erdő születik,
Alattad az árnyban napfény játszadozik.
Szivárványt varázsol a Nap könnyeid végére,
Gyönyörű alkotást vihar csendességre
S újra csak azt látjuk, mily csodás is vagy,
Ahogy Napszelén távozol, mint égi fagy
Gomolyogsz aranyban, vár rád sok új rész,
Látványoddal kárpótolsz, míg egyszer visszatérsz
Jer felhő, edd meg a holdat,
Nyugovó eget, csillagokat,
Ne sírd a földet, ne mosd el a jót
Inkább engedd útjára az álomhajót...
Éjjeli köntösöd szintúgy elvarázsol,
Néhol a Hold átsejlik, s kékesen parázsol,
Amarra még látni elmúló arany köntösöd,
Másik oldalt csillagokkal áttört üstököd
Harmadik felé haragos villámot szórsz el,
S riogatod vele, ki akkor útra kel,
De én nem félek, csak nézem, gyönyörködöm,
Hogy lehet ily sokszínű eme apró örömöm.
Jer felhő, edd meg a holdat,
Nyugovó eget, csillagokat,
Ne sírd a földet, ne mosd el a jót
Inkább engedd útjára az álomhajót...
Párás légtömeg, éjjeli köpönyeg
Ki csillagoktól óvsz, s szintúgy öreg
Többmillió éves égi tünemény,
Körforgásból elinalt lassú szökevény.
Magasztos vitorlás, sárkány mi óriás,
Bárányok csordája, vagy ezernyi más!
Görbe, dombos felszíned fénynek ékes játéka,
Eltakarod, mégis szebb az ég általa.
Jer felhő, edd meg a holdat,
Nyugovó eget, csillagokat,
Ne sírd a földet, ne mosd el a jót
Inkább engedd útjára az álomhajót...
Fákat követő kövér körvonalad
A horiztonttól elválik, s újként fent marad,
Elnyújtod a fenyvesek gyönyörű vonalát,
Így képezel magadból ezernyi csodát.
Madarak szelnek keresztül rajtad,
Repülők húzzák fals hasonmásod,
De mi tudjuk, kik az égre tekintünk,
Hogy melyikőtök igazi, nézz fel, s meglátod!
Jer felhő, edd meg a holdat,
Nyugovó eget, csillagokat,
Ne sírd a földet, ne mosd el a jót
Inkább engedd útjára az álomhajót...
Ne légy jelképe szomorú eszmének,
Inkább elhozója valami földöntúli szépnek.
Aranyló sárgák, narancsos rózsaszínek,
A napfény nem áttör, ő a te díszed.
Valamikor úgy festesz, mint égre tett millió habcsók,
Néha pedig úgy mint összefolyt koporsók,
Tudsz rideg is lenni, villámos s fekete,
Haragoddal fákat döntesz, embereket is ölsz vele.
Ne légy gonosz hozzánk, mi szeretünk téged,
Sok balga azt mondja: Akadálya fénynek!
Én inkább úgy látlak, mint csoda az égen,
S örülök mikor felbukkansz a Nap szelében.
Jer felhő, edd meg a holdat,
Nyugovó eget, csillagokat,
Ne sírd a földet, ne mosd el a jót
Inkább engedd útjára az álomhajót...
Jer felhő, Jer felhő,
Mindeneket színesítő,
Áttetsző vagy tömött hömpölygő
Vizuál csodát adó lassú szerető.
Égi vattacukorként szeled horizontom,
Megfürdesz napfényben, s ködben egy ponton,
S míg feletted fénylő pamacsokból fantázia erdő születik,
Alattad az árnyban napfény játszadozik.
Szivárványt varázsol a Nap könnyeid végére,
Gyönyörű alkotást vihar csendességre
S újra csak azt látjuk, mily csodás is vagy,
Ahogy Napszelén távozol, mint égi fagy
Gomolyogsz aranyban, vár rád sok új rész,
Látványoddal kárpótolsz, míg egyszer visszatérsz
Jer felhő, edd meg a holdat,
Nyugovó eget, csillagokat,
Ne sírd a földet, ne mosd el a jót
Inkább engedd útjára az álomhajót...
Éjjeli köntösöd szintúgy elvarázsol,
Néhol a Hold átsejlik, s kékesen parázsol,
Amarra még látni elmúló arany köntösöd,
Másik oldalt csillagokkal áttört üstököd
Harmadik felé haragos villámot szórsz el,
S riogatod vele, ki akkor útra kel,
De én nem félek, csak nézem, gyönyörködöm,
Hogy lehet ily sokszínű eme apró örömöm.
Jer felhő, edd meg a holdat,
Nyugovó eget, csillagokat,
Ne sírd a földet, ne mosd el a jót
Inkább engedd útjára az álomhajót...
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2012-07-02 23:29:00
Üzenet elküldve: 2012-07-02 23:29:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 26
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 26
Hát én is kiírom már egy versemet, hátha teszik valakinek.
Luna és Lupus
Szürke bundáját hó áztatja,
Jeges szél borzolja.
Hófehér agyarán csillagfény csillan,
Nagy mancsa alatt hó roppan.
Sárga szemében tükröződik a Hold,
És ő egyre csak dalol.
Szerelmes dalait a holdra üvölti,
Pedig tudja, tudja, hogy el nem érheti.
Luna és Lupus
Szürke bundáját hó áztatja,
Jeges szél borzolja.
Hófehér agyarán csillagfény csillan,
Nagy mancsa alatt hó roppan.
Sárga szemében tükröződik a Hold,
És ő egyre csak dalol.
Szerelmes dalait a holdra üvölti,
Pedig tudja, tudja, hogy el nem érheti.
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2012-04-12 18:53:26
Üzenet elküldve: 2012-04-12 18:53:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 65
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 65
Ezt a verset igaz egy versenyre írtam, de gondoltam megosztom itt is. Kíváncsi vagyok mindenki véleményére. Ez a vers az ókor spártaiakról de legfőképp királyukról szól. :)
Spárta királya
Leónidasz bátor király,
Nemsoká’ az ellenséggel szembe száll.
Előtte állnak az ellenséges hadak,
S mögötte kicsiny serege halad.
Háromszáz bátor, spártai harcos,
Ki a perzsa hadakkal kitűnően harcol.
Rajtuk kívül néhány szövetséges,
Ők is az ellenséggel szembenéznek.
Az első napokban
Perzsa vér nyoma van a homokban.
Xerxész és hada tehetetlen,
Úgy érzik, ez már menthetetlen.
Bátor görögök, most csengjen a kard!
Kétségbe esett a perzsa had.
Hiába hatalmas és rémisztő,
Nem kezdődött még el a vérfürdő!
De egyhamar áruló kerül
A görög hadak közül.
Ephialtész elárulta a királyt,
Ezzel Xerxész oldalára állt.
Leónidasz erről mit sem tudva,
Bátran küzd az élen állva.
Csak hasítja a perzsa húst a kard,
S nagy vereség után menekül a perzsa had.
Az ütközetnek vége,
A király végre megpihenhet.
Úgy érzi már nem sokáig tart ki,
Ezért serege nagy részét haza is küldi.
Reggelre szólítja fel seregét, hogy jól egyenek-igyanak,
Mert este már Hadésszal vacsoráznak.
El is hagyják őket a hazaküldött hadak,
S a király a seregével egyedül marad.
Az áruló a perzsák egy részét mögéjük vezeti,
Hogy majd, két oldalról a görögöket szétverik.
A király észreveszi mindkét sereget,
Így muszáj lesz megosztani a görög embereket.
A harc hevében sorra esnek el a görögök,
A megsebzett katonák nagy része vért köp és hörög.
Egyszer csak véletlen, halálos sebet kap a király,
Elterül a földön, de még egyszer feláll.
Fájdalmas ordítása a szorost betölti,
Ezt még maga Xerxész is féli.
A király testét emberei védik,
De már ők sem sokáig végzik.
Az utolsó, amit a király láthatott,
Talán az, amikor semmit sem láthatott.
Mert a perzsa nyilak sora
Az eget mind betakarta.
Így halt meg egy uralkodó,
Ki a hazáját feladni nem volt hajlandó.
Emléke a görögökben máig él,
De legfőképp a spártaiak szívében él ez a kép.
Igaz vereség volt, de dicsőség is,
Mert így küzd egy görög harcos szív.
Spárta királyát gyász övezte,
De a görögöket bosszúra ösztönözte.
Így a görögök egyesült erővel,
Csaptak össze a pusztító ellennel.
Hogy mi lett a csata vége?
Azt nem tudhatom, mert az már egy másik történet.
Spárta királya
Leónidasz bátor király,
Nemsoká’ az ellenséggel szembe száll.
Előtte állnak az ellenséges hadak,
S mögötte kicsiny serege halad.
Háromszáz bátor, spártai harcos,
Ki a perzsa hadakkal kitűnően harcol.
Rajtuk kívül néhány szövetséges,
Ők is az ellenséggel szembenéznek.
Az első napokban
Perzsa vér nyoma van a homokban.
Xerxész és hada tehetetlen,
Úgy érzik, ez már menthetetlen.
Bátor görögök, most csengjen a kard!
Kétségbe esett a perzsa had.
Hiába hatalmas és rémisztő,
Nem kezdődött még el a vérfürdő!
De egyhamar áruló kerül
A görög hadak közül.
Ephialtész elárulta a királyt,
Ezzel Xerxész oldalára állt.
Leónidasz erről mit sem tudva,
Bátran küzd az élen állva.
Csak hasítja a perzsa húst a kard,
S nagy vereség után menekül a perzsa had.
Az ütközetnek vége,
A király végre megpihenhet.
Úgy érzi már nem sokáig tart ki,
Ezért serege nagy részét haza is küldi.
Reggelre szólítja fel seregét, hogy jól egyenek-igyanak,
Mert este már Hadésszal vacsoráznak.
El is hagyják őket a hazaküldött hadak,
S a király a seregével egyedül marad.
Az áruló a perzsák egy részét mögéjük vezeti,
Hogy majd, két oldalról a görögöket szétverik.
A király észreveszi mindkét sereget,
Így muszáj lesz megosztani a görög embereket.
A harc hevében sorra esnek el a görögök,
A megsebzett katonák nagy része vért köp és hörög.
Egyszer csak véletlen, halálos sebet kap a király,
Elterül a földön, de még egyszer feláll.
Fájdalmas ordítása a szorost betölti,
Ezt még maga Xerxész is féli.
A király testét emberei védik,
De már ők sem sokáig végzik.
Az utolsó, amit a király láthatott,
Talán az, amikor semmit sem láthatott.
Mert a perzsa nyilak sora
Az eget mind betakarta.
Így halt meg egy uralkodó,
Ki a hazáját feladni nem volt hajlandó.
Emléke a görögökben máig él,
De legfőképp a spártaiak szívében él ez a kép.
Igaz vereség volt, de dicsőség is,
Mert így küzd egy görög harcos szív.
Spárta királyát gyász övezte,
De a görögöket bosszúra ösztönözte.
Így a görögök egyesült erővel,
Csaptak össze a pusztító ellennel.
Hogy mi lett a csata vége?
Azt nem tudhatom, mert az már egy másik történet.
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2012-04-03 16:56:30
Üzenet elküldve: 2012-04-03 16:56:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 137
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 137
Ez a versem nem olyan személyes ezért közze merem tenni itt. Címe még nincs, de építő jelleggel várom a címeket.
Alva várom a csillagot,
Mely megváltoztatja a világot,
De sajnos csak a felhőket látom,
A háborús és elvadult bánatom.
Bánatom, álmodom,
Egy szebb jövőt,
S imádom a benne rejlő
Homályt, mi eltakarja,
Elmémet s az ebben rejtőző,
Kételyeket.
Rémálmaim vannak egy szörnyű világról,
Ahol csak nézek és nem teszek semmit,
Ahol csak az őrültek cselekszenek,
Mert nekik van merszük,
Változtatni ezen
A kételyekben reljlő jelenben.
De remélem nem jön el ez a nap,
S cselekszünk időben,
Míg van remény,
Míg van szebb jövő.
Alva várom a csillagot,
Mely megváltoztatja a világot,
De sajnos csak a felhőket látom,
A háborús és elvadult bánatom.
Bánatom, álmodom,
Egy szebb jövőt,
S imádom a benne rejlő
Homályt, mi eltakarja,
Elmémet s az ebben rejtőző,
Kételyeket.
Rémálmaim vannak egy szörnyű világról,
Ahol csak nézek és nem teszek semmit,
Ahol csak az őrültek cselekszenek,
Mert nekik van merszük,
Változtatni ezen
A kételyekben reljlő jelenben.
De remélem nem jön el ez a nap,
S cselekszünk időben,
Míg van remény,
Míg van szebb jövő.
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2012-02-18 11:38:31
Üzenet elküldve: 2012-02-18 11:38:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 19
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 19
Gyönyörűek Ayrien!^^ És nagyon köszönöm a dicséretet!
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2012-02-16 14:25:23
Üzenet elküldve: 2012-02-16 14:25:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 4
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 4
Ez egy kedves vers, Eton. Komoly dologról írsz. Valami olyasmiről, ami valamilyen formában mindenkit érint, viszont nem mindenkit érint meg. DE a szóhasználata meg a dallama miatt számomra valahogy mégis nagyon nyugodtnak tűnik. Ha fogalmazhatok így, nekem ez tetszik a legjobban. :)
Köszönöm a dicséretet, szívesen fogadok mindenféle kritikát, persze.
Ezek valami 7-8 éves versek, és én úgy érzem, azóta sem igen sikerült felülmúlnom őket. Talán egy tavaly készülttel, ami valahol megvan... Majd megkeresem nektek. :)
Addig is ismét itt egy régi (az angol és a magyar verzió is az enyém):
Petition
I don´t want this again,
I really can´t stand this pain,
Whitch is coming through my vains,
Darkening my eyes,
Hiddening my world´s lights,
And keeps calling me ´till my faint.
It always makes me crawl,
In shoreless deepnesses I fall.
Chases me to the end,
I only want you to held,
I only want you to defend
My inner smile.
I wish not to be…
… there.
I don´t want this again.
Please,
Take away my pain.
Fohász
Nem akarom többé már,
Gyűlölöm ezt a fájdalmat,
Mi ereimben szétárad,
Sötétbe borítja szemeim,
Elrejti világom fényeit,
S ájulásomig folyton hív.
Kényszerít, hogy térden csússzak,
Végtelen mélységekbe zuhanjak.
A világ végére kerget,
Csak azt akarom, hogy becsüld meg,
Csak azt akarom, védd
Belső mosolyom.
Bárcsak ne lennék…
… itt.
Nem akarom újra.
Kérlek,
Vedd el gyötrelmeim.
Köszönöm a dicséretet, szívesen fogadok mindenféle kritikát, persze.
Ezek valami 7-8 éves versek, és én úgy érzem, azóta sem igen sikerült felülmúlnom őket. Talán egy tavaly készülttel, ami valahol megvan... Majd megkeresem nektek. :)
Addig is ismét itt egy régi (az angol és a magyar verzió is az enyém):
Petition
I don´t want this again,
I really can´t stand this pain,
Whitch is coming through my vains,
Darkening my eyes,
Hiddening my world´s lights,
And keeps calling me ´till my faint.
It always makes me crawl,
In shoreless deepnesses I fall.
Chases me to the end,
I only want you to held,
I only want you to defend
My inner smile.
I wish not to be…
… there.
I don´t want this again.
Please,
Take away my pain.
Fohász
Nem akarom többé már,
Gyűlölöm ezt a fájdalmat,
Mi ereimben szétárad,
Sötétbe borítja szemeim,
Elrejti világom fényeit,
S ájulásomig folyton hív.
Kényszerít, hogy térden csússzak,
Végtelen mélységekbe zuhanjak.
A világ végére kerget,
Csak azt akarom, hogy becsüld meg,
Csak azt akarom, védd
Belső mosolyom.
Bárcsak ne lennék…
… itt.
Nem akarom újra.
Kérlek,
Vedd el gyötrelmeim.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 98-117