OOC - Játékon kívüli fórum
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Játékon kívüli fórum | Arthenior főtere (új) Amon Ruadh (új) Füves puszta (új) Dokkok és kikötő (új) |  |
| Játékon kívüli fórum >> Általános fórum >> Kreatív sarok >> [NOVELLA] Visszautasíthatatlan ajánlat |
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2014-10-24 10:50:38
Üzenet elküldve: 2014-10-24 10:50:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Nem vagyok hírhedt. Soha nem voltam oda a végtelen ismeretség gondolatától. Csendben, nyom nélkül dolgozok. Tolvajnak, bajkeverőnek hívnak. Egyik sem vagyok. Csupán probléma megoldó. Ha úgy vesszük, amolyan ezermesterként tengetem alvilági életemet. Mindenhez értek, a tolvajlástól egészen az ördögűzésig. Na jó, utóbbihoz igen amatőr vagyok, de nem ezen van a lényeg. Becsületes polgár nem keres fel soha és én se őket. A legnagyobb alvilági mocskok zsoldosa vagyok. Ha meg kell ölni valakit, általában olcsó, 20 aranyból elteszem az illetőt láb alól. Talán bolondnak néztek, hogy ilyen olcsón számítom (csak összehasonlítás képen: egy átlagos bérgyilkos nagyjából ötven aranyért öl) azonban az elfogadható árnak köszönhetően többen keresnek fel. Bár egy embertől kevés pénzt kapok, ám szinte rögtön rá, jön a következő. Nem vagyok túlságosan pénzt elköltő alak, így nem mondhatnám, hogy rosszul élek. Ehhez képest mégis Temhur szegénynegyedében élem az életem. Nem feltűnősködök, egy magamfajta alvilági alak soha nem megy az élet napos oldalára, ami a hozzám hasonlóknak a gazdag negyedeket és a belvárost jelenti. Én magam is alig-alig megyek az említett helyekre. Néha-néha beteszem a lábam, ha mondjuk Vitram Vendéglőjében vár rám a megbízom.
A belvárost eleve kerülöm, leginkább a kinézetem miatt. Bár van pénzem, én mégsem veszek magamnak drága ruhát, így az elnyűtt fekete ingem és az összefércelt nadrágom eleve egy koldusra emlékezteti a belvárosi népeket. Temhur gazdag város ahol a koldusokat nyilvános kéregetés esetén levágják a kezét csuklóból. Ha szerencséje van, akkor pedig börtönbe viszik vagy akasztani. Nem tudom, hogy vagytok vele az én szerény személyem inkább viselné el azt, hogy kivégeznek, mint sem a csonkolást. Nekem szükségem van minden végtagomra a megélhetés céljából és kutya legyek, ha könyékig hiányzó karral gubbasszak a szegény negyed bűzlő utcáin.
Minden megbízás ugyanazzal a monoton jelenettel kezdődik. Az alvilág füle, Menfos Radrig felkeres és kijelenti, hogy üzletet ajánlanak a részemre itt-és-itt. Én elmegyek, ekkor a megbízó megjegyzi, hogy nem tűnök profinak és vele biztos gúnyolódnak, ha egy magamfajta szakadt bugrist küldenek. Ekkor én valami egyszerű mozdulattal biztosítom, hogy nem választott rosszul, ha egy probléma megoldót akar. Ez a mozdulat általában vagy egy emberes pofon (nem szeretem, ha kinézet miatt ítélnek meg) avagy az erszényét való ellopás ami természetesen fel sem tűnik neki. Mikor megemlítem csupán akkor veszi a fáradságot, hogy letekintsen az övére, ahol hűlt helye van a kis szütyőnek. Igen, ilyenkor megbizonyosodik, hogy nem ajánlott letekinteni. Aztán megkapom a feladatot és elmélyült arccal iszom minden szavát. Vagy borát. Amelyik közelebb van. Aztán beszélünk a pénzügyi helyzetekről és alku megköttetett. Általában felmérem a feladat fontosságát és teszek neki egy ár ajánlatot. Ha neki megfelel akkor beleegyezik, ha nem akkor alkudozik. A legtöbb tíz arany amit lefaragok az árból és senki ne mondja rám, hogy smucig disznó lennék. Mert ez nem mondható rám.
A legutóbbi feladat is így kezdődött és istenemre, bolond lettem volna nem elfogadni. Pedig nem volt egy bölcs ötlet. Inkább tovább hemperegtem volna a szegény negyedi házam cseppet sem kényelmes ágyán. De a sors is azt akarta, hogy ajtót nyissak Menfos Radrignak. Az istenek bocsássanak meg nekem...
A belvárost eleve kerülöm, leginkább a kinézetem miatt. Bár van pénzem, én mégsem veszek magamnak drága ruhát, így az elnyűtt fekete ingem és az összefércelt nadrágom eleve egy koldusra emlékezteti a belvárosi népeket. Temhur gazdag város ahol a koldusokat nyilvános kéregetés esetén levágják a kezét csuklóból. Ha szerencséje van, akkor pedig börtönbe viszik vagy akasztani. Nem tudom, hogy vagytok vele az én szerény személyem inkább viselné el azt, hogy kivégeznek, mint sem a csonkolást. Nekem szükségem van minden végtagomra a megélhetés céljából és kutya legyek, ha könyékig hiányzó karral gubbasszak a szegény negyed bűzlő utcáin.
Minden megbízás ugyanazzal a monoton jelenettel kezdődik. Az alvilág füle, Menfos Radrig felkeres és kijelenti, hogy üzletet ajánlanak a részemre itt-és-itt. Én elmegyek, ekkor a megbízó megjegyzi, hogy nem tűnök profinak és vele biztos gúnyolódnak, ha egy magamfajta szakadt bugrist küldenek. Ekkor én valami egyszerű mozdulattal biztosítom, hogy nem választott rosszul, ha egy probléma megoldót akar. Ez a mozdulat általában vagy egy emberes pofon (nem szeretem, ha kinézet miatt ítélnek meg) avagy az erszényét való ellopás ami természetesen fel sem tűnik neki. Mikor megemlítem csupán akkor veszi a fáradságot, hogy letekintsen az övére, ahol hűlt helye van a kis szütyőnek. Igen, ilyenkor megbizonyosodik, hogy nem ajánlott letekinteni. Aztán megkapom a feladatot és elmélyült arccal iszom minden szavát. Vagy borát. Amelyik közelebb van. Aztán beszélünk a pénzügyi helyzetekről és alku megköttetett. Általában felmérem a feladat fontosságát és teszek neki egy ár ajánlatot. Ha neki megfelel akkor beleegyezik, ha nem akkor alkudozik. A legtöbb tíz arany amit lefaragok az árból és senki ne mondja rám, hogy smucig disznó lennék. Mert ez nem mondható rám.
A legutóbbi feladat is így kezdődött és istenemre, bolond lettem volna nem elfogadni. Pedig nem volt egy bölcs ötlet. Inkább tovább hemperegtem volna a szegény negyedi házam cseppet sem kényelmes ágyán. De a sors is azt akarta, hogy ajtót nyissak Menfos Radrignak. Az istenek bocsássanak meg nekem...
1-1