//Kalácsfalvi fogadtatás//
*Szerencsére többen is biztosítják azonnal, szó nem lehet rajzolásról. Ettől kissé megnyugszik, de még mindig gyanakodóan méricskéli Yrayát. Persze, a rajzolás hasznos dolog lehet, hiszen mások tudnak tanulni a képekből. Egyszer beszélgetett a törzsük füvesasszonyával, s az mesélte neki, hogy az ő anyja, vagy nagyanyja, erre már Ethea nem annyira emlékszik, de bőrből vékonyra cserzett lapokra festette le a különféle gyógynövényeket, s azokkal a bogár és pálcika formákkal, mellé jegyezte, hogy mire jók. Sőt mutatott is akkor Etheának ilyen lapokat, és akkor ő ezeket érdekesnek találta. Főleg, amikor felderítések során szembe találkozott az élő növénnyel. A füvesasszony pedig, nagyon örült, amikor elmondta, melyiket merre látta. Na, ennek látja értelmét. De annak nem annyira, hogy lejegyezni a falut, vagy éppen lerajzolni a kikötőben lévő hajókat. Értelmetlen időpocsékolásnak tartja. Mert hát rajzolgatás helyett, mondjuk ruhát is moshatna az elf lány, az sokkal hasznosabb dolog. És ez persze, csak egy lehetőség a sok közül.
Ide ér el gondolataiban, amikor egy ismerős alak bukkan fel lovastól.*
-Jééé, Rilai.
*Szólal meg, s bár nem kezd el vigyorogni a viszontlátás okán, de egy halvány mosolyt megereszt. Kérdezhetné is, mi szál fújt erre, hiszen elmentél a lovagokkal, de persze, nem teszi meg. Azt azonban látja, hogy nem mindenki ismeri fel a lányt. Svirről nem is tudja, hogy esetleg találkozhattak már, a Szellemjáró meg... hát ő elég sokáig volt öntudatlan állapotban. Ethea pontosan nem is tudja, hogy mikor ébredt fel, s hogy akkor találkoztak-e. Az az időszak eléggé kusza volt ott fenn a hegyen.
Közben elnézi, ahogy a majmocska apró falatokat gyömöszöl a szájába, s akaratlan a képtársítás: Épp olyan pocok képű lesz, mint a gazdája. Ezen aztán végre elmosolyodik.
Téblábolás közben előre hajol, s mivel szék nincs szabad, nem ül le, de ujjaival magához ragad egy süteményt, s pár lépést elsétálva enni kezdi. Meg kell hagyni, Darna asszonyság igen jól végzi a dolgát.
Leandana kérdésére pillant ő is Rilaira, s toldja meg.*
-Csak nem visszatérsz a fogadóba Rilai?