//Darna mama sütödéje//
-Azonnal szólok ha látok! *A kecskék mekegnek köszöntésül a kalaposra. Szó mi szó, tetszik a pásztornak ez a közeg. Nem az a harcos, kemény társaság, hanem sokkal inkább barátságosak, és ez jó.*
-Hát, valami térképre fel van vázolva, én ennyit tudok! *Mondja el őszintén. Mikor ott volt, gondosan feljegyezte, de az a papíros most a szekerén hever egy zsák legalján, hiszen úgy gondolta, ráér még azzal, hogy bejárja telkét. Az őt megszólító Etheára visszamosolyog. Ő kedveli a kedves embereket, főleg ha azok nők. És ez itt minden bizonnyal az, le sem tagadhatná.*
-Igen, emlékszem a hölgyre! *Hajtja meg a fejét újból. Eztán látja meg Chiarit, aki integet felé. Ugyan ezt kapja már messziről viszonzásul. A Tejmester nagyon tud örülni az ismerős arcoknak, főleg ha az azon kevés orcák egyike, akiket ennyire becsül, mint a gyógyító nő. Ahogy már közelebb ér hozzá, nevén is szólítja, majd felé is hajlong egyet.*
-Áh, Chiari! Öröm a viszontlátás! *Arca csak úgy sugárzik az örömtől. Ezután újabb alakok kerülnek elő, és aki észreveszi őt, annak illően köszön. Mindenkinek, szépen egyenként, ahogy azt megköveteli az illendőség. Azonban akit szinte a legjobban szeretne viszont látni, továbbra sincs itt.* ~Jöhetnél már Trodd! Hol a kutyám?~ *Húzza el a száját, majd kecskéivel együtt megy oda ahová a többiek is tartanak, de még előtte, megkeresi a már említett Valnirt, és kezet nyújt neki.*
-Üdvözletem Uram! *Ezután a lovas szekere felé fordul.*
-Elkélne egy kis segítség, mert én egy kéz híján nem tudom leszerszámozni a lovam! Ugyan nem orkot kell ölni, de nagy segítség lenne Öntől! *Ha amaz támogatókezet ad neki, akkor nagy boldogan hajol meg felé, de mást nem tud adni, csak a tiszteletet, amit a férfiú kivívhat a kedvességével. Ha nem segít, akkor pedig zsörtölődve hagyja ott az állatot meg a szekeret ahol van, majd megkér később valakit.*