//Második szál//
*Kistermetű lovacska poroszkál az úton, hátán gazdája vidáman fütyörészve mustrálja a tájat. A madarak vidáman csicseregnek, a világ majd szétfeszül az életerőtől... mindez igaz is volt úgy nagyjából egy rövidke óráig, amikor is Hrothgaar Skyllagrimmson nyakába szakadt az égbolt. Kistermetű lovacskája bokáig cuppog a felázott, sáros talajban, gazdája nem sokkal előtte, kantárszáron vezeti hátasát és közben mord tekintettel halad előre, időnként hangosan szitkozódva, vagy szabad öklét fenyegetően az ég felé rázva. Minden élőlény vackába, barlangjába, odújába, fészkének melegébe menekül, egyedül Hrothgaar és hátasa van kiszolgáltatva a természet tomboló szeszélyének. A hideg eső sűrűn hullik alá, cseppjei, mint megannyi jeges tű, a törpe arcát szurkálják, a hideg szél pedig csak ront a helyzeten.*
~Ilyen az én szerencsém: egyszer kapok szabadnapot, akkor is nyakamba szakad az ég.~
*Kissé csüggedve megrázza a fejét, de nem áll meg, úti célja már nincs messze: Kalácsfalvára tart, hogy megnézze magának a helyet, mert eddig még nem járt itt, mindig csak hallott a helyről. Tharg törzstagként pedig mégiscsak illenék ismernie a Tharg birtokokat. A Szántóföldek legnagyobb állandó települése, korábban Arthenior és a helyi gazdák, manapság pedig Kagan Thargodar uralma alatt áll. Mintegy 40 ház tartozik ide és nagyjából kétszáz lakos. A település saját, újjáépülő malommal, piaccal, faluházával és kúttal rendelkezik, ismételgeti magában az eddig hallottakat. Talán jobban is szemügyre vehetné a települést, ha épp nem folyna homlokáról szemébe az esővíz és nem kellene attól tartania, hogy esetleg kissé meghűl... ami lássuk be, nem valószínű, hogy bekövetkezik, de látott már a világ sok csudát, lehet most épp majd egy taknyos törpét fog. Vakító villámcsapás szeli ketté az eget és nem sokkal utána éktelen égzengés támad. Ahogy elmúlik a villámlás okozta vakság, Hrothgaar az úton maga előtt három haramiát lát kirajzolódni az esőben, vezérük robusztus, tagba szakad, félszemű bitang, a törpe felé int és recsegő, fülsértő hangján röhögve felszólal. "Kapjátok el a kurta lábút!" Hrothgaar szája szélén pedig keserédes mosoly jelenik meg.*
- Jó is lenne...
*Morogja magának, ahogy tovább lépdel előre. A kellemes őszi szellő, belekap szakállába, megborzolja lova sörényét és vígan fütyül a fák lombjai között. Nincs se eső, se égi háború, se haramiák, a törpe csupán fantáziál, eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha... De ilyen nem lesz úgy se. Útja kellemes volt, bár kissé unalma a vége felé, épp ezért kezdett el mesét költeni magának, míg be nem ér Kalácsfalvára. Ahogy Pejkó hátán megérkezik és beléptet a házak közé, kissé furán érzi magát. Nincs itt senki, akit ismerne, a helybeliek, talán ugyanúgy nem ismerik őt. Mindenesetre Hrothgaar lepattan pacija hátáról és nagyot ásítva szétnéz, merre is mehetne. Végső ötlettelenségében pedig kiereszti hangját.*
- Jó napot a helybélieknek! Árulja el valaki, van itt ivó, fogadó, valami ilyesmi?
*Öblös hangja könnyedén eljut mindenkihez, a közelben.*