//Második szál//
*Ugyan nem ismeri egyik jelenlévőt sem régóta, sőt, nagyon is friss az ismeretség, már elkönyvelte magában, jó társaságban fogja töltetni kevéske kis szabadidejét. Egészen másképp fest a kis parancsnokasszony derűsen, amikor nem kell senkinek (avagy lusta félvéreknek) a fejét leüvöltenie a helyéről, vagy kotnyeleskedő, kötekedő vendégképződményekkel hadakoznia.*
- Egyszer elkövetni is vétek. *Csóválja a helyét.* No de ha azóta helyre hozták a csorbát, akkor el lehet nézni. Majd leellenőrizzük, igaz-e? *Vigyorog mint a tejbe tök.
Svir kérdésén azonban el kell méláznia egy ideig. Miközben ha már kapott rá engedélyt, és a Hrothgaar is vesz belőle, maga is elkezdi majszolni a pogácsát. Nem olyan régóta ám az őrség feje, és előtte sem volt őskövületnek mondható a berkekben, de tapasztalt elég érdekeset. Meg rohangált is sokat, de az csak neki bír jelentőséggel, meg azt a lusta bandát, akit ezért kupán vág.*
- Hát, láttam pár fura szerzetet, habár a helyi lakosok sem panaszkodhatnak. *Gondol például a Medgoly gondozókra, főleg a régebbire, a bolond banyára.*
- De volt egyszer például egy gnóm nőszemély. Aki két akkora harci baltát lóbált, mint ő maga. Nem mondom, bármelyik cirkuszi erőművész megirigyelte volna, de esze is csak annyi volt. A világért nem akarta belátni, hogyha egyszer az a szabály, hogy senki nem megy be fegyverrel, akkor ő sem megy be fegyverrel. No persze most már bemehetne, de akkor nem ez volt a módi. Az a kis pukkancs meg mindenképp ki akarta provokálni, hogy neki ugorjunk, vagy nem tudom. Mindenesetre rosszul járt volna, mert bármekkora is az a két fegyver, amit lóbál, a lő távot nem hidalja át vele. *Mosolyodik el elégedetten. Talán nem a mesterek mestere lövöldözés terén, de érti a dolgát, és fürge is, nem ad esélyt a célpontjának, hogy a közelébe kerüljön, vagy hogy elmeneküljön előle.
A borral teli kupát aztán emeli is a tósztra.*
- Egészségünkre! *Kortyol nagyokat a nedűből, utána elégedetten csettint a nyelvével. Elmajszol egy újabb pogácsát, s miközben Svir Hrothgaar kérdésére ad választ, gondolatai csak visszakalandoznak a munka felé. Így hát kiissza a maradék bort, megmentve magát ezzel a pazarlás hatalmas bűnétől, s bűnbánó képpel fordul a házigazdához, és vendég társához.*
- Igazán örvendtem a találkozásnak, és hálás vagyok a szívélyes vendéglátásért is, de ideje visszatérnem Amon Ruadhra. Van egy olyan érzésem, hogy az egyik ember már megint nem azt csinálja, amit kellene, a másikra pedig lassan ráfér a váltás. De egyszer szívesen viszonoznám egy körrel a Korsóban, ha épp felénk járna intéző uram. A meghívás természetesen a törpék thánjára is vonatkozik. Uraim, minden jót! *Búcsúzik, hiszen hiába maradna még szívesen, első a kötelesség, vagy mifene. Jelzi, hogy nem kell kikísérni, a kalapos maradjon csak nyugodtan a vendégével, kitalál ő egyedül is.
Ahol is aztán egyből az eloldozott hátas nyergébe lendül, és fokozott tempóban nyargal vissza Amon Ruadh felé. A csontjaiban érzi, hogy valami már megint várni fogja ott, és az eddigi tapasztalatok alapján nem fog neki örülni. Aztán ki tudja, néha még ő is csalódhat az életben, kellemesen is.*